Ellenőr, 1876. november (8. évfolyam, 302-331. szám)
1876-11-08 / 309. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — * Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár. (Szerkesztési iroda: győzdetpesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit tett közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Poéta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szerda, november 8. 1876. 309. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódó*. Dijak árszabás szerint. Kiadóhivatal: Budapesten, nádor-utcza. 6. szám. Ide intézendők az előfizetések át a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. VIII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint «Midig : Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — br. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra.................................... „ 80 br. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utczs., 6. sz.) Százalék a könyvárosi utón történő megrendelések t.lán az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Karlócza, nov. 7. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Terrorisálandó a püspököket, nehogy ezek a Miletics-féle intézmények megszüntetését kivánnák. Ivacskovics patriarcha a congressus-bizottságot a squodussal egyetemben hívta össze. Már három napja, hogy Ivacskovics Dr. Polittal, Branovacskyval, Stojkovics és Vojnovics püspökökkel, ezenkívül több omladinistával conferál ; más püspökök a felforgató párt tagjaival készülnek értekezletbe bocsátkozni. Zsivkovics püspök, Zsivkovics osztályfőnök információja szerint még e hét folyamában Budapesten keresztül — hol Mandicscsal értekezik — lő Karloviczára. Branovacsky kitartásra buzdítja a patriarchát az omladina-párt támogatásában, előadván, hogy három hét előtt Trefort közoktatási miniszter és Mandics osztálytanácsos arról biztosították őt Pesten, hogy míg Trefort a miniszter, addig a szerb egyházügyekben a status quo megmarad. Legális elemek általában sajnálkoznak e dolgokon, és mindazoknak, kik a szerb egyházügyek status quo-jaiban kedvüket találják, jó étvágyat kívánnak hozzá. Szerbiában az omladina-párt azzal fenyegeti az orosz consult, hogy kikiáltják a köztársaságot, ha Oroszország Törökországnak nem szén háborút. Bécs, nov. 7. A »Pol. C.a J Konstantinápolyból 7-évől jelenti: A nagykövetek megállapították tegnap a demarcationális vonal kijelölésére ma elutazó biztosok utasításait ; ezen utasítások iránti megegyezés fényében a legszilárdabb biztosíték, hogy a demarcatio kérdése nem függ további nehézségektől. A conferentia helyét illetőleg Orosz- és Törökország nagyobb súlyt látszanak arra fektetni, hogy a béke kérdését a nagykövetek conferentiája ne Konstantinápolyban tárgyalja, míg a többi nagyhatalom az esetleges conferentia helyét illetőleg Konstantinápoly iránt mutat hajlandóságot. Zára, nov. 7. Tegnap basi-bozukok átkeltek a határon s felgyújtottak egy házat, de erős katonai tűz által szétütettek. — Egy osztrák caravan török területen fölkelők által megtámadtatott s kifosztatott, egy dalmátiai embert agyonlőttek. Belgrád, nov. 7. (A „B. C.“ távirata.) Kladován és Szendrőn át ma is érkeztek ide oroszok. A szállításokért most esedékes részleteket nem fizethetik ki. A szállítók, kik már néhány nap óta itt tartózkodnak, botránynyal fenyegetőznek. Szerbia déli részében nagy hidegség uralkodik. A csapatok, melyek végkép nincsenek elegendőleg ellátva, ezáltal igen sokat szenvednek. Belgrád, nov. 7. (A „B. C.“ távirata.) A határvonalakat csak 8 nap múlva fogják megállapítani. Trubarevó a szerbek által nincs megszállva. Konstantinápoly, nov. 7. (A „B. C.“ távirata.) Ignatieff kijelentette, hogy a követek által Konstantinápolyban tartandó értekezleten, mely csak előkészítő lesz, Törökország nem vehet részt. A porta részéről csak consultatív képviselőnek lesz szava benne. De Szerbiának és Montenegrónak is meg kell engedni, hogy ily módon az értekezletben képviseltessék magukat. Zágráb, nov. 7. (Tartománygyűlés.) A költségvetés részletes tárgyalása folytattatott; a II. czim egészen, a III. (belügyek) részben elintéztetett; csak a „csendőrség“ tételénél támadt élénk vita s végül a bizottság indítványa szerint szavaztatott meg az extraordinariumba áttétetvén. Bécs, nov. 7. A hitfelekezeti bizottságban a kultusminiszter azon óhajt fejezé ki, hogy a kormány javaslata a katholikus lelkészek detaliójáról sürgősen tárgyaltassék, hogy a határozat a költségvetés tárgyalása előtt hozassák. — Egy interpellátióra a miniszter közlé, hogy ő felsége nem szentesítette a klastrom-törvényt, de a minisztert felhatalmazta egy újabb javaslat előterjesztésére. Bécs, nov. 7. (A reichsrath ülése.) A keleti vitában Herbst második főszónok fejtegeti a népképviseletnek az alkotmányon alapuló azon jogát, melynél fogva a külügyek vezetésére befolyást gyakorolhat. Mindkét ház, mindenesetre, e 1 j e nzi, hogy Ausztria-Magyarország Oroszországgal együtt menjen, Ausztriának nem szabad kalandos vállalatokba rohannia. Szónok hangsúlyozza még — egy előtte szólónak fejtegetései ellenében —• a cseh népnek hűségét a császár s a birodalom iránt, és constatálja, hogy egy cseh katona sem vonakodnék a császárjától hozzá intézet hívást követni (helyeslés). A törökszláv keresztyének sorsának javításában szóló valódi osztrák feladatot lát. Ezen követelésben valamennyi nagyhatalom találkozik, ezen pontot illetőleg a nagyhatalmak részben megzavart egyetértése megint helyreállítható. Beszédét bezárja ezen óhajjal: „Vajha monarchánknak sikerülne a békét fentartani!“ (Helyeslés.) — Legközelebbi ülés szombaton tartatik. Athén, nov. 7. este. A király és a királyi család Komondurosz kíséretében ide érkezett; Pyraeusban és Athénben lelkesedéssel fogadtattak. A király az erkélyről köszönetet mondott a szívélyes fogadásért.__________________________________ BUDAPESTI FZINLAPOK. Budapest, szerda, november 8. Nemzeti SZinsz. I Szathmáry L.-né . r Luiza Lendvainé Ármány és sze- i Zsófi Császárné velem. Kezdete 7 órakor. Szomorujáték 5 felvonásban. — Walter Feleki N 6Ifi Z I il Sí A Z. Ferdinand Natty Imre . „ . „ Kalb Vizváry A kis menyecske. Lady Milford K. Jászsy M. Operette 3 felvonásban. Wurm Bercsényi Kezdete 7 órakor. Müller_____Szigeti József ______________________ UTOLSÓ POSTA. Az osztrák képviselőházból. A múlt ülésben a keleti vita befejezése elfogadtatván, ma csak az általános szónokok beszélnek. Első G reuter, ki ha őszintén összegezi a vita eddigi eredményét, azt hiszi, hogy csak a külügyminiszter nyert általa, mert már most teheti azt, ami neki tetszik. A miniszterelnök válasza volt a vita tárgya, de szerinte a belügyek fölött folytatott vitába keveredtek a szónokok. Sokan kézzel-lábbal neki támaszkodtak Janus kapujának, hogy az zárva maradjon. Váljon ez egyedül a béke szeretetéből származott ? Sokan megilletődve beszéltek a törökök mellett. De szónok gyanakszik, hogy erre nem annyira a törökök sorsa mint a török sorsjegyek adtak okot (Derültség). Oroszország elég tapintatos volt, és az utóbbi évtizedekben nem vette le kezét Európa literéről, és most fölhasználja az idő szellemét. A nemzetiség eszméje propagandát nyert Németországban és Olaszországban, ekkor Oroszország hallgatott. Most azt tartja, hogy az ő ideje is elérkezett. Ha Törökorországtól azt követeli valaki, hogy álljon fenn továbbá is, de reformokat és egyenjogúsítást adjon a hitfelekezeteknek, úgy nem kiván tőle egyebet, mint hogy felekezet nélküli állammá legyen, pedig arra soká lehet várni míg a török le fog mondani paradicsomáról (Derültség). A balkáni szigeten három politikai párt van: az omladina, kiknek tagjai számosabban vannak nálunk, mint Szerbiában ; összesküvők, de hatalmas és vallásos párt, s az ilyeneket a nyomás csak erősíti. A másik az úgynevezett délszláv párt, mely különféle apró, Oroszország felé gravitáló fejedelemségekkel számít. A harmadikat „históriai párt“-nak nevezi szóló. Ez azt mondja, hogy Bosznia és Herczegovina az ezeréves horvát királysághoz tartozik. Ott nem sokat törődnek vele, hogy itt azt mondják: „Nem kell interventio, nem kell annexio“. (Derültség). — Áttér a kormányzási esküre, mely szerint a magyarok a hires 1812-iki memorandumban azt az elvet állították fel, hogy a királynak meg kellett esküdnie, hogy nemcsak azokat az országokat hódítja meg, melyek előbb a magyar királysághoz tartoztak, hanem azokat is, melyek túl fekszenek a régi határokon. S erre ő felsége meg is esküdött. És most azt mondják, nem szabad foglalni! Mikor minden állam terjeszkedik, egyedül Ausztria mondja-e: Elegünk van ! (Élénk derültség), köszönjük (viharos, hosszas derültség.) Ha ez így lett volna 500 év előtt, ha habsburgi Rudolf így gondolkozott volna, ma nem volnánk Ausztria. Nem méltányos e hát, hogy a horvát és bosnyák lakosság kívánságait legalább diplomatiai számításba vegyük. Háború kezdéséről nincs szó. De a baloldalnak, pártja érdekében, éppen nem kellett volna szomorú gazdasági viszonyainkra figyelmeztetni. Ha szónok liberális volna, ő nem érintette volna e themát (derültség). Azelőtt 367 millió volt a budget, most Magyarországgal együtt, hol szintén a liberalizmus van felül, 701 millió. Persze, ha a hadsereg most is csak parasztokból állana, elmasíroztatták volna már Belgrádba. De most, hogy az uraknak is el kellene masírozni, hát nem szeretik a dolgot (derültség). Mindenen javítottak, csak egyre nem gondoltak: a katonai élelmezésre. Mert ma katonává lenni: az egy három esztendős éhezési kúra, s kié a teher ? a paraszté, mert fiát segíti, s ez igazságtalan megadóztatása a népnek. Szónok politikai ellenségeinek is akar néhány szeretetre méltó szót mondani (derültség). Csodálja, hogy amott oly oroszellenes beszédeket hangoztatnak, holott legszebb diadalaikat, valódi aranjuezi napjaikat csak az orosz uraknak köszönhetik. Emlékeztet a szabadságharczokra. Ki gyújtott halotti fáklyát először Napóleonnak? Nem az oroszok ? Moszkva nélkül nem lett volna Lipcsénél, Lipcse mellett nincs győzelem Oroszország nélkül, s győzelem nélkül ma is a Napóleonok alatt volnánk. 1861 és 1862-ben, az alkotmány első mézesheteit élték, s csupa magyar „Rechtsverwirkung“-ról szónokoltak. Az egyik rész belefojtotta a magyarokat a beszédárba, a másik megette őket paprikával és a nélkül. De kinek köszönhetik a Rechtsverwirkung emlegetését ? Hát hol lett Magyarország joga verwirkolra ? Világosnál is ki tette ezt ? Az orosz ágyuk. Védő pajzs volt Oroszország 1867-ben és 1870-ben is. Önök tehát hálával tartoznak Oroszországnak (derültség balról). Annexio, igaz nem kell, az annectált népek törvényes képviselői ellenére, — de minek elnyomni az irántunk való sympathiákat, miért ne tárnánk kart azok számára a kik hozzánk akarnak jönni, minek várjunk, mig más veszi el őket ? — Viszszautasitja ezután a R o d ich elleni vádat — ő a bocchei pacificatiónál érdemeket szerzett, az tény (derültség). Mindenki tudja, hogy Rodich bírta alkotmányhűségre a dalmát képviselőket, s ő bírta rá őket, hogy ide jöjjenek (derültség). S a Szuttorinában minden lehetőt megtettt a nemzeti párt szétválasztására. S ez az ember omladinista ? Lyubobraticsot ki internálta ? Ki tűrte a törökök visszaéléseit területünkön, ki tűrte, hogy a rendőrség üldözte az oszojnikieket, derventieket ? Mindig csak Rodich. S ez omladinista volna ? Végül kérést intéz a házhoz, hogy hagyják abba a recriminációkat, midőn Ausztria hatalmi állása forog kérdésben. Ameddig reménytelenül számítunk segélyre és a határon átkacsintgatunk, addig nem leszünk boldogabbak. Ha a panszlavismus kisértetét emlegetik e házban, és csak úgy lehetséges, hogy a birodalomban elégedetlen szlávok vannak. Azért talán már nincs is sok mulasztani való idő. Vannak, akik hátrányainkra, gyöngéinkre, sőt romlásunkra számítanak. Budapest, november 7. A keleti kérdés a reichsrathban. A száztizenötök aligha gondolták meg, hogy interpellációjukból ekkora fiasco lesz. Mert, biz abból az lett, mégpedig nagy. Compromittálták a kabinetet, Hohenwartnak pedig alkalmat adtak arra, hogy bizonyos eshetőségekre utat készítsen magának. Hozzá a maguk pártjából is beszélt az egyik ide, a másik oda. Hetekig készültek a dologra, s mégsem tudták a szónokokat megválogatni, hanem bízták az egész vitát a jó szerencsére. Előbb arról beszéltek a házszabályok sophistikus magyarázatával, hogy a vitát nem lehet addig bezárni, míg a felíratt szónokok ki nem beszélik magukat, utóbb aztán abban állapodtak meg, hogy e kérdés felett majd az első napi vita után határoznak. Belátták már szombaton, hogy a dolog nagyon zölden indult, s így azt határozták, hogy hétfőn legyen a vitának vége. Nem lett. Mert mikor a vitazárást kimondották, s General Rednert kellett volna választani, a jobboldal, élve ugyanazzal a sophistikával, mely néhány nappal előbb „alkotmányhű“ részről a vitazárás indítványozását lehetetlennek mondotta, s azt bizonyítgatta, hogy nem lévén sem törvényről, sem indítványról szó, nincs szükség General-Rednerre. Lett erre amabilis zavar. Ha elütik az alkotmányhíveket még dr. Herbst zárbeszédétől is, a vita csakugyan nevetséges véget ért volna. Az elnök aztán méltányossági tekintetekből kérte egy főszónok megválasztatását. A jobboldal erre ostentátióval készült elhagyni a termet, mire a jámbor elnök kijelentette, hogy hát isten nevében, válaszszanak két General-Rednert, ügy is történt. Megválasztották pater Greutert és dr. Herbstet. A pater azonban nem volt elkészülve, s így maradtak a párbeszédek mára, minthogy Herbst akart utolsónak maradni. A tegnapi ülés szónokai közül Vosnjak és Fanderick arra használták az alkalmat, hogy az uralkodó pártnak szemére vessék a népek elnyomását. A keleti kérdést csak annyiban érintették, amennyiben kapcsolatba hozhatták nemzetiségi politikájukkal. Ma aztán meghallgathatták Greuter prédikátióját, aki a nevetőket vonta a maga pártjára azzal a sikerült élettel, hogy azoknak az uraknak ott a másik oldalon nem annyira a török sorsa fekszik szívükön, mint inkább a török sorsjegyek. Hohenwart, Plener, Vosnjak, Fanderlik, Greuter! Kellett ez a keleti vita az alkotmányhű pártnak ! Az imponáló nyilatkozás helyett, melyet képzeltek, csak az osztrák pártviszonyok nyomorúságát és az elemek széthúzását tárták újból is a világ elé. Ha ezzel a vitával akarták a külügyminiszter állását megingatni, akkor ugyan felsültek. A külügyminiszter nem is kaphatott volna terebesi útjára kellemesebb szórakozást, mint e két napi vita olvasását. Szinte látjuk, hogy nevet a markába. Mert ha az osztrák reichsrath nyilatkozatától tette volna függővé, hogy menjen-e vagy ne menjen, vagy hogy egyáltalán mit csináljon, nagyon megjárta volna. Plener küldené Bosnyákországot hódítani, hogy Ausztria legyen nagy és hatalmas. Hohenwart is küldené, hogy Ausztria legyen — szláv. Vosnják és Fanderick is küldenék, hogy legyen — bomlás. Akik meg csak Andrássyt magát küldenék, s ezek a száztizenötek, álmodnak valami másról, amit nem birnak vagy nem mernek határozottan kifejezni. És ha mind a száztizenöten csak egyről álmodoznának, de mikor ezeket is csak bizonyos határig tartja együtt az érdekközösség, s adandó alkalommal futnának szét. Maradjon meg hát csak Andrássy gróf azon az utón, melyet a monarchia érdekében a legjobbnuk tart. A reichsrath szerencsétlenül kiütött manifestátiója zavarhatja legkevésbbé útjában. Jövő szombaton a szabadelvű párt értekezletet tart, melyben a jövő ülésszakban végzendők sorrendje fog meghatároztatni. Állítólag mindenekelőtt az uzsora elleni törvényjavaslatot fogják az osztályok tárgyalni. A pénzügyi bizottság jelentése az 1877- ki költségvetésről már szombaton fog a ház elébe terjesztetni, a budgetvita pedig csütörtökön, e hó 16-án megkezdetni. Szombaton a jogügyi bizottságnak a békebiróságokról szóló jelentése is elő fog terjesztetni. A magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületét létesítő bizottsághoz még egyre érkeznek csatlakozási nyilatkozatok a vidéki pénzintézetek részéről. Legújabban a „tokaj-hegyaljai bormivelő-egylet“ küldi be ez iránt hozott határozatát. Nyilatkozata a következőképpen hangzik: „A tokaj-hegyaljai bormivelő egyletnek folyó évi november hó 1-én Mádon tartott szüreti közgyűlésén az egyletnek további hat évre leendő fennállása elhatároztatván, Török Sándor volt országgyűlési képviselő, s miniszteri titkár, mint az egylet választmányi tagjának indítványára kimondatott, hogy a magyar kisbirtokosok országos földhitel-egyesülete által tervezett hitelszövetségben egy égető, országos közszükséglet kielégítését kezdeményezve látja, s ennélfogva igazgató-választmányát utasítja, miszerint az a tokaj-hegyaljai speciális érdekek szemmel tartásával létesítendő mezőgazdasági előlegegylet életbeléptetése iránt magát a központban működő bizottsággal érintkezésbe tegye. Midőn a bormivelő-egylet közgyűlésének, mely Zalay István, orsz. képviselő elnöklete alatt dr. Vay Sándor, Szirmay Ödön, Ibrányi Zsigmond, Szabó József és Lajos, és számos más előkelő birtokos részt vett, fentjelzett lefolyásáról a t. létesítő bizottságot értesíteni sietünk, részünkről a t. létesítő bizottság előtt lebegő nagy czél országos fontosságáról és ennek hazánk közgazdasági viszonyai, legkivált pedig a kisbirtokos osztály szomorú helyzetének javítására irányzott rendkívüli horderejéről legbensőbben áthatva lévén, közreműködésünket e fontos ügy előmozdítására a legkészségesebben ajánljuk fel. Mádon, 1876. évi nov. hó 2-án. A szász nemzeti egyetem tegnapi ülésében tárgyalni kezdette a bizottsági többség részéről kidolgozott s a szászok által elfogadott munkálatot. De minthogy a munkálat túlmegy az 1876. XII. törvényczikkben az egyetem számára kijelölt határokon s a törvényhozás és kormány elleni recriminatiokba bocsátkozik, az elnöklő főispán Wächter nem engedte meg annak tárgyalását s az egyetem tanácskozásait a törvényszabta határok közé szorította. Ez ellen 25 képviselő tiltakozást emelt, minek ellenében viszont az alkotmányhű szász kisebbség ellennyilatkozatot tett. A román képviselők mindnyájan tartózkodóig viselték magukat a munkálattal szemben. Csak az elnök tapintatának köszönhető, hogy az ülés aránylag rendben folyt le. A ferenczvárosi szabadelvű kör november 6-án délután értekezletet tartott, melyen a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjaivá a IX. választókerület részéről elhatározta ajánlani értékképviselőkül: Korizmics László, Naszti Mór, Prückler János, Freiszlecer Nándor, Schmiedlechner Károly, Röck István, Ybl Miklós, Locher Mihály, Reisenleitner Jakab urakat. A kerületben választandó 10 rendes tagot pedig ajánltatnak : Dobronyi János, Kern Ferencz, Szeifert Károly, Steger Tamás, Márkus Ignácz, Fromm Antal, Hazay Lajos, Müller Károly, dr. Landau Imre, Bátory Nándor ; — póttagokká: Prückler László, Berkesz István, Hatala Péter, Tassy Becz László. Ez ügyben november 8-án újra értekezlet lesz. Jegyzetek. Mérges kérdés intéztetvén hozzám, hogy miért nem jelent már meg egy levél, mely bősz interpellációt intézett, bizonyos vidék valamelyik tekintélyességének egyéni fészkelődését illetőleg, a pénzügyér úrhoz : keresgéltem egy papírhalmazban, hogy megtaláljam — ha lehet — a nehéz mulasztás tárgyát, melyre nézve volt némi homályos visszaemlékezésem nem csak megérkezéséről, de lánczolatos ítéletemről is, miszerint a bizony — mint teljesen magánhistória és személyes fontoskodás — nem a közönség elé, hanem a kosárba való. És mint rendesen történni szokott, a kérdésbeni iromány után ugyan hiábán keresgéltem, (feleljen róla a kosár, mely közel áll bíróságom asztalához,) de találtam egyebet, melyen megállott a szemem ösztönszerűleg, mintha kincsre bukkant volna véletlenül. És valóban trouvaille volt, noha nem több mint a londoni nagy lapok egyikének szeptember 11-ei száma. Megvallom különben, hogy ezen szerencsét csak az angol sajtó iránti részrehajlásomnak köszönhetem. Ha franczia, német vagy olasz hírlap fordul kezem alá, valószínű, hogy bele sem pillantottam volna, mert hiszen ezeket megolvasni ritkán „fizeti ki magát“ mikor frissek is, hát még mikor már régiek. A londoni újság kiváncsivá tett kéthónapos korában is kivált a mióta az egyik ottani pártnak bizonyos része azzal véli legyőzhetni Oroszországot a keleten, ha a tatárnál is tatárabb politikára adja magát. Váljon mi van a „keresztyénség“ és „humanismus“ köpönyege alatt grassáló brit „szabadelvűség“ közlönyének vezérhasábjain, ha jól megnézi az ember? gondolom magamban. És megnéztem jól. És találtam benne a következőket. Először is Gladstone nagy beszédét Greenwich választóihoz, a vastag betűkben szörnyedező ismeretes felirattal : „the Turkish atrocities in Bulgaria — a török iszonyatosságok Bulgáriában.“ — Ezen beszéd — mint tudva van — a törököktől megtagadja a mivelődést azon képességet is, amelyet John Bull emberszeretete mindig követelt az éjszakamerikai négerek részére. Ugyanazon elszörnyedés vastag betűi alatt van egy bécsi távirat is a „Presse“ egyik tudósításáról, mely szerint a basi-bozukok felgyújtottak három falut a békés Dobrudzsában s erőszakot követtek el minden tiz évnél idősebb fehér személyen, nem is említve a gyermekek lemészároltatását és a vén asszonyok rabságba adatását. Mellőzöm a Csernajeff és muszka társai részére szóló telegrammokat, ámbár ezekből sem maradt ki az értesítés, miszerint Boszniában a lakosság török részére gyakorlott sztambuli izgatás folytán új török „iszonyatosságok várhatók azon tartományban is.“ — És mindehhez van — mint elképzelhetni — két hatalmas vezérczikk, melyekben kimutatva jön a Gladstone úr bölcseségének isteni természete, Oroszország civilisationális hivatásának megváltó jellege, Szerbia hősiességének legyőzhetetlensége és Törökország javíthatatlan romlottságának ördögi sajátsága. Történt pedig, hogy egy másik munkatárstól, ki, úgy látszik, nem foglalkozik politikával, a török atrocitásokról szóló közlemények kellő közepében egy harmadik vezérczikk jelent meg, állattani szempontból, Darwin feltevéseivel kapcsolatban, az emberi vadság és brutalitás kiváló egy pár példájáról. És ennek a czikknek végén elbeszélve van, szólni szóra, a „keresztyén“ és „civilizált“ Angliában ezelőtt négy hónappal történt következő „humánus“ eljárás. „Augusztus egyik vasárnapján egy szegény ifjoncz, útjában a templom felé, találkozott három kamaszszal, kik megfogták, czipőit lehúzták, lábszárait összekötötték a szaruszijakkal, karjait hátrafőzték zsineggel, s aztán bevetették, kötözötten és tehetetlenül egy üregbe, melyből előbb egy darázsfészket ástak ki. A bőszült bogarak megrohanták fullánkjaikkal a szerencsétlent, ki úgy orditott, hogy a nyomorultak visszatértek s ijtédtükben kiszabadították. A hidegvérű gazság ezen indok példáját az angol törvény és igazságszolgáltatás, képviselve egy bíróság által Lynn város közelében, azzal torolta meg, hogy a három nyomorultat tiz forint birságra s hét forint perköltségre, ítélte fejenként.“ Vájjon ez a természettani vezérczikkező nem akar-e egy kis csendes commentárt írni a más két vezérczikkhez, és mindazon angolok humbugjához, akik a török fajt képtelennek nyilvánítják a fejlődésre és humanizmusra, mert hát némely katonái, egy lázadás felnyomásánál, ördögileg kegyelenkedtek Bulgáriában ? S vájjon mit tartana a „Daily News“ (melynek szeptember 11-ei számából idéztem a fennebbi dolgokat mind) egy olyan ítéletről, mely az angol fajt javíthatatlanul brutálisnak és embertelennek jelentené ki, csak azért, mert olyan gaz suhanczok és „atrocitások“ fordulnak elő, nem ritkán, Nagy- Britániában is, mint a fennsoroltak ? És mit mondana főleg a „Daily News“ az olyan török törvényre és igazságszolgáltatásra, mely tíz forintnyi bírságot s hét forintnyi perköltséget elégséges büntetésnek ítélne a mondotthoz hasonló esetben? Bizony mondom, meetinget csőditne össze, megbeszéltetné Gladstonet s ismét követelné a törökök kidobatását ebből a civilizált Európából. S mindezek alatt Amerika éppen ma választotta meg új elnökét. Hanem hát ki gondol most e vén continensen azzal, hogy a tengerentúli köztársaság „fehér házában“ ki lesz Grant utódja 1877. márcziusától kezdve — Hayes-e vagy Tilden ? Kiváncsi vagyok, mikor tudjuk meg az eredményt a mi kedves távíróinktól. Valószinűleg két napppal az amerikai lapok megérkezése után. Minek is előbb, midőn úgy is egyeben jár világrészünk esze ? A pénzügyi helyzetről. A pénzügyi bizottság a budget tárgyalást tegnap bevégezte. Ha a bizottság működését objectív bírálat alá vesszük, úgy találjuk, hogy a bizottság, midőn minden tételt úgy mondhatni a legszigorúbb vizsgálat alá vett, a kiadásoknál hogy elkerülhetetlenül szükségesek voltak, a bevételeknél, hogy a zárszámadások alapján vagy az előző év tanúsága szerint történtek-e, hivatásának megfelelt. Hogy e szigor a budget-tételeknél végeredményben azaz számokban kevés különbözetet mutat, a kormány költségvetésének realitása mellett egy elismerő bizonyítvány. Mint egy előző czikkünkben megírtuk, a felett mi kétség sem lehet, hogy államháztartásunk mérlege a múltal szemben kedvezőbb, és az út a melyre léptünk az, melyen haladva a kibontakozás az örökös deficitekből bizton várható; midőn azonban mindezeket beismerjük az állam polgárainak állapotát nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Hogy súlyosak a közgazdasági, kereskedelmi és hiteli viszonyok ez országban, mindenki előtt ismeretes, a vám- és kereskedelmi egyezmény és a bankegyesség feletti tárgyalások hosszadalmassága, amennyiben minden megállapodhatási pont megtanulása az egyezmények megkötéséig az illető faktoroknak teljes lehetetlen, mesterségesen növelte a bajt. Ha ehhez veszszük az osztrák nemzeti banknak ez időtől kezdve a leggyengédebb kifejezés szerint is nem barátságos magatartását, csak bámulni tudunk, hogy a hitelviszonyok e roszasága mellett nagyobb catastrophák be nem következtek. Ennek oka nézetünk szerint abban fekszik, mert úgy kereskedelmünk, mint pénzintézeteink, ha az ausztriaiakkal összehasonlítani , szerény körben ugyan, de egészséges alapokon nyugodtak. Azonban a legegészségesebb alap mellett is megbízhatatlanná válhatik ezen rendkívüli panique és pangás — -------ennek, ha nem egész, de bár részben való elhárítása életkérdés. Ezen már a két kormány között létrejött egyezmények mielőbbi beterjesztése és a két parlament által sürgős letárgyalása oly kötelesség, melylyel az illető államoknak úgy az egyezmények pártolói, mint ellenzői tartoznak, mert ezen kérdéseknek hosszas függőben tartása egyenlő az illető államokban levő kereskedelmi és hiteli viszonyoknak teljes aláásásával. Nem elmélkedéseket, hanem decisiót vár az állampolgárok érdeke. Van azonban nézetünk szerint a kormánynak egy igen komoly kötelessége, ez pedig az, hogy egész befolyását használja