Ellenőr, 1877. január (9. évfolyam, 1-30. szám)
1877-01-22 / 21. szám
e fizetisi árak: ggéss évre , , gO írt — kr. Évnegyedre «. 5 frt — kr. Félévre . .' . IO „ — „ Egy hónapra I w 80 „ Egyes szám ára lO krajczáiv (Szerkesztési iroda: fEjtudapesten, ndcLoi'-ixtcza, 6. szám. Bemmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. —Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmintes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, hétfő, január 22. 1877. 21. szám. IudtUKk MrMK Budapesten, nádor-utcxa 6. szám (Ligrády testyéri irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cie, czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcssa 431. ez, Maió-hivatal ffjjíudapesten, nádor-ízt ez cl 6. szám. iz intézendők Ú félefizetisék is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára tanint eddig : Egy évre ....... 20 forint — kr Félévre 10 „ — kr Negyedévre ...... 5 „ — kr Egy hóra.....................................1 „ 80 kr Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utezs, 6. sz.) Százaléka könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok, Pera, január 21. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Ma délelőtt a Galata-szerályban, hol a magyar ifjúság küldöttsége szállva van, a szofták, ulemák és dervisek küldöttségei, továbbá a hivatalképző akadémia (makhradzs akklam) tagjai jelentek meg a magyar ifjúság üdvözlésére. A szofták egy arany betűkkel írt üdvözlő iratot nyújtottak át, melyet Száva pasa tolmácsolt. Szűcs Gyula megindító hangon felelt a látogatóknak. Az ifjak ezután a katonai akadémiát látogatták meg, hol a növendékek díszfelállításban fogadták őket. A vendégeket Szaid bej fogadta s bemutatta őket három császári herczegnek. A küldöttség ezután megszemlélte az akadémiát, mely valódi mintaszerű intézet. Az elköltött reggeli után katonai díszszemle volt, estére bál lesz és a hatóság ebédet ad. Konstantinápoly, jan. 21. Az osztrákmagyar nagykövetség mai estélyén, az öszszes meghatalmazottak aláírták a conferentia zárjegyzőkönyvét. A delegátusok elutazása abban állapíttatott meg, hogy holnap reggel Salisbury marquis, kedden reggel Ignatieff, ugyanezen nap folyamában Zichy gróf, Calice báró és Werther báró, szerdán Burgoing, csütörtökön Elliot, pénteken Chaudordy és Corti utazik el innen. — Hírlik, hogy a porta Szerbiával és Montenegróval közvetlenül fog békét kötni. — A nagyvezér ma az örmény-katholikus patriarchát meglátogatta, beszédet tartott, melyben említé az örmények hűségét, s constatálta az összes ottománoknak az alkotmányból folyó egyenlőségét. Bécs, jan. 22. A Wiener Schottengasseban levő pénzváltó-helyiségben a főnök fivérén egy ismeretlen által rablásikísérlet követtetett el, melyek idejekorán érkezett segítség meghiúsított, mire a bűnös egy borotvával nyakát keresztülmetszette. Paris, jan. 22. A „Moniteur“ reménye, hogy a porta visszautasítása, bár igen zavaró, mégsem fog bonyodalmat maga után vonni. A „Journ. des Déb.“ constatálja, hogy a conferentia munkálkodása nem volt gyümölcstelen, minthogy valóságos revolutiót idéztek elő a török intézményekben, s megakadályozták a közvetlenül küszöbön volt háborút. Ugyanezen lap fölszólítja Törökországot, hogy a megadott reformokat komolyan és határozottan hajtsa végre, s reménye, hogy a háború el lesz kerülve. Paris, jan. 21. Az államtanács helybenhagyta a crédit-foncier statutummainak alkalmazását és a crédit agricole-lal való fusióját. Bécs, jan. 22. Az omladék eltakarítása a déli vasútvonalon Steinbrück mellett estéiig annyira halad, hogy az utasok átszállása lehetséges lesz. A forgalom újra fölvétele csütörtökön történik. Budapest, január 22. A KELETI HÁBORÚ. A conferentia, mint tegnap reggeli táviratunk jelenti, tényleg föloszlott. Pótlólag jelenti TM&s a táviró, hogy Ignatieff a conferentia utolsó ülésén a háború elhárítására célzó törekvéseiről beszélvén, ezeket mondá: Ha a porta most Szerbia vagy Montenegró ellen actiót kezdene, vagy a keresztyének bántalmazást szenvednének, ezzel akkor egész Európa fog foglalkozni. Ignatieff azt is szükségesnek tartá konstatálni, hogy a macedóniai, thessáliai, epirusi, és krétai keresztyének kérvényei, melyben sorsuk megjavítását kérik, beérkeztek, ezekkel azonban a conferentia, korlátolt mandátuma miatt, nem foglalkozhatott. A 18-iki nagytanács üléséről angol és német lapok nyomán még a következő részleteket jelenthetjük : A nagytanácsban 200-an, miniszterek, voltnagyvezírek, tábornokok, ulémák, a görög örmény, bolgár és katholikus patriarchák s a zsidó főrabbi vettek részt. A porta főreferense egy jelentést olvasott föl, mely kifejti s okiratokkal bizonyítja a portának a béke fönntartására irányult törekvéseit a herczegovinai fölkelés kezdetétől fogva a conferentia összeüléséig, s utal arra, hogy a conferentia határozatai a nemzet becsületével nem férnek össze. Ezután Midhát pasa három különböző beszédben pártatlanul megvilágította Európa követeléseit, elsorolta azon engedményeket, melyeket a porta a hatalmaknak tett, hangsúlyozta, hogy visszautasítás esetében a nagykövetek és meghatalmazottak elhagyják Konstantinápolyt, majdnem túlzott világításban tüntette föl azon veszélyeket, melyek a minden szövetség nélkül álló Törökországot háború esetében fenyegetnék. Ausztria-Magyarország semlegességét ennek tömeges szláv lakossága miatt kérdésesnek nyilvánította s bőven fejtegette az óriási áldozatokat, melyeket a háború minden körülmények közt szükségessé tenne ; ajánlotta a pénzügyi helyzet figyelembe vételét, s fölhívta a gyűlést, hogy komolyan fontolja meg a hozandó határozatot. Az intés azonban ellenkező hatást, óriási lelkesedést szült. Szólottak a visszautasítás mellett: a volt nagyvezír, ki a conferentia határozatainak elfogadását Törökország sírkövének nevezte, — Mahmud Dama pasa a szultán sógora, — Szavasz pasa a katonai lyceum igazgatója és Rauf pasa, többkevesebb hévvel minden olyan rendszabály ellen, mely az ottomán birodalom függetlenségét és épségét sérthetné. A főrabbi kijelentette, hogy a zsidók vért és vagyont áldoznak Törökországért. Legékesebben szólt a katholikus örmény patriarcha, ki azt mondta, hogy ez nem vallási, hanem nemzeti kérdés. „A keresztyének“, mondá „szabadon járhatnak egyházaikba, s a törökök mecsetjeikbe , de kötelessége az összes ottománoknak egyiránt védelmezni hazájukat.“ A beszédek alatt gyakori kurrah-kiáltások hangzottak föl; a törökök a lelkesedés könnyeit hullatták. Midhát rendkívül nyugodtan viselkedett. A gyűlés elhatározta, hogy a hatalmak javaslatait, mint a birodalom épségével, függetlenségével és méltóságával meg nem egyezőt visszautasba. Végül jegyzőkönyvet vettek föl, melyet valamennyien megpecsételtek. A Lord Salisbury audientiájáról közölt azon szombati értesítésünkhöz, mely szerint az angol meghatalmazott egy táviratot olvasott föl a szultánnak Lord Beaconsfieldtől, mely bizonyítá, hogy Lord Salisbury bírja az angol kormány helyeslését és támogatását, és hogy Törökországnak nincs mit várni Angliától, ha a javaslatokat elveti, — közöljük a „Fimbl.“ azon hírét is, hogy Lord Beaconsfield múlt kedden magához hívatta a Londonban időző Odian effendit s megbízta azt, hogy haladéktalanul sürgönyözzön a szultánnak s tanácsoljon engedékenységet neki, mert azon esetre, ha a conferentia sikertelenül végződnék, nem számíthat Törökország Anglia támogatására. A conferentia sikertelenségétől nagy mértékben elvonja most a figyelmet a franczia-német sajtóharc, mely a Werther báró magatartásáról terjesztett hírek folytán gyűlt ki, különösen német részről nagy hevességgel. A hivatalos „Reichsanzeiger“ a többszöri és nem éppen udvarias dementik után egy párisi levél formájában ront ismét a francziáknak ekképen: „Miután a franczia sajtó, kevés kivétellel, több hét óta, pártjára állott a törököknek Oroszország ellen, most arra törekszik, hogy Németországot tegye felelőssé a válság kimeneteléért. Azt beszélik, hogy Németország azért nem óhajtja a keleti kérdés békés elintézését, mert reménye, hogy az orosz hatalom a Törökország elleni küzdelemben tönkre fog jutni. A „Journa des Déb.“ azt írja, hogy Bismarck herczeg a keleti keresztyéneket orosz pénz és orosz vér által akarja fölszabadítani a török iga alól.“ Hivatkozik ezután a „R.“ a maga dementiire s idézi az angol lapok cáfolatait s a „Rép. fr.“ következő szavait: „Világos, hogy az a macchiavellisticus terv, melyet a berlini cabinetre fogtak, egyszerű rágalom.“ Sokkal tüzetesebben beszél a „Nordd. Alig. Ztg.“, melyből már a múltkor idéztünk. „Nyilván rendszer van a franczia lapok ezen kihágásaiban“, így ír a Bismarck herczeggel viszonyban álló orgánum. „Meg lehetne azokat bocsátani, mint vérmérsékleti hibákat, ha nem volnának rá bizonyítékok, hogy manap a franczia sajtónak is sokkal kitűnőbb dressurája van arra, hogy felsőbb indítás vagy helybenhagyás nélkül kirúgjon a hámból. A franczia nemzeti érzületet bántja az, hogy Németország nem vesz részt a párisi világkiállításban, s ezért mégsem szóltak a franczia lapok, mert a kormány nem engedte. De a mostani vágás, szúrás, ütés, malitia, hazugság és rágalom oly sűrűen hull, hogy csak felsőbb parancsszóra lehet visszavezetni.“ Ezzel kapcsolatban figyelmeztet a „Nordd. Alig. Ztg.“ a franczia hadi készületek tökéletesítésére, melyet már említettünk. Szerbiában megint örvendetes szél fúvását érzik Oroszország felől, miután az orosz elesettekért gyászmisét tartottak. A tegnapelőtti katonai parádén Milán fejedelem azon reményének adott kifejezést, hogy Oroszország ismét segíteni fog egy közel kitörendő háborúban a szlávság közös ellensége ellen. Beszédét az összes szlávok protectorának, Sándor czárnak éltetésével végezte. Nemcsak Szerbiából, hanem Montenegróval, s hazatérnek immár az oroszok. Mint jan. 10-től a „Pol. C.“-nek Czettinyéből írják, az ott levő orosz orvosok és irgalmas szüzek hazájukba hivattak viszsza. A czettinyei fegyver- és tölténygyárban szakadatlanul dolgoznak. Maga a fejedelem ellenőrzi a munkát, amiből azt következtetik, hogy a fegyverszünet lejárta után újra megkezdődik a háború. Az egész sereg három hadtestre osztatik, Petrovics Bozo, Vukotics Péter és Plamenácz vezetése alatt; minden hadtestben két négy zászlóaljból álló hadosztály lesz. Egy hadtest az albániai, kettő a herczegovinai határon helyeztetik el. A herczegovinai lázadók Montenegróban értekezletre készülnek s Pétervárra követséget akarnak küldeni, hogy a czár szabadítsa fel őket a török járom alól. Nikicza fejedelem a folytonos alkudozások daczára sem sokra ment a miriditákkal, kiknek szövetségét eddig minden áron meg akarta nyerni. A dunamelléki török hadseregről írják Ruszcsukból a „Pol. C.“-nek, hogy a Bulgáriában levő összes török haderő 146,000 embert és 202 ágyút tesz ki. Ezen létszámhoz nincsenek számítva a szabálytalan csapatok s az egyre oda érkező tartalékosok. Ami a katonaság minőségét illeti, a nizámok (rendes katonaság) kitűnően gyakorlott katonák s vitézség, kitartás és kevéssel való megelégedés, tehát három kiváló katonai erény tekintetében bátran kiállják a versenyt Európa legjelesebb seregeivel. A rendes lovasság is kitartó s meg fogja tenni kötelességét. Nagy szolgálatára vannak ennek a cserkeszek, kik 20 svadronba vannak osztva. A tüzérség aránylag gyenge, mindazáltal a legjobb anyag fölött rendelkezik s a tisztek között sok kitűnő ember van. — A miliczia, vagy mint most nevezik, a nemzetőrség is már szervezve van Bulgáriában s naponta hadgyakorlatokat tart. Pár hét alatt teljesen alkalmas lesz a honvédelemre. A katonaság igen jól van elszállásolva és szelleme kitűnő. Főparancsnoka, Ahmed Ejub pasa bízik is fölötte katonáikban. Az élelmet nyolcz gőzös szállítja, mely szakadatlanul közlekedik Konstantinápoly és Varna között. Midhát pasa kiadta a rendeletet, hogy Bulgáriában a requisitióktól tartózkodni kell. Február 1-ig a hadsereg bevégzi stratégiai felvonulását Sumla és Tulcsától Viddin és Lom-Palankáig. A török fővárosban haditanács tartatott, melyben Midhát utalt arra, hogy a porta a szerződések értelmében tartozik védelmezni Romániát kültámadások ellen. Ha az orosz haderő átlépi a Pruthot, ez jel lesz arra, hogy a török haderő is átlépje a Dunát. És a török hadsereg mostani felállítása arra mutat, hogy a porta csakugyan úgy is fog tenni, a mint Midhát a haditanácsban nyilatkozott. A „Fmibl.“ közűi Lord Palmerstonnak egy eddig még nyomtatásban meg nem jelent, 1827. decz. 6-ikától az akkori angol miniszterelnökhöz Lord Goderichhez intézett emlékiratából a következő érdekes passust: „Rábeszélés, érvelés és fenyegetés eltévesztette hatását a portára; tényleges kényszereszközökhöz kell nyúlni, s még csak azt kell tekintetbe venni, hogy milyen és mekkora legyen ez a kényszer s hol alkalmazható leghatásosabban. Hasztalan azt rejtegetni, mert a többiek előtt nem lehet eltitkolni, hogy minden kényszereszköznek, mely most alkalmazható, vagy a valódi háborúnak vagy olyan valaminek kell lenni, ami azzal tökéletesen egy jelentőségű, s ezért fontos meggondolni, hogy miként lehet leggyorsabban véget vetni az izgalom állapotának. Ha a porta megüzenné a háborút a szövetségeseknek, a dolgot egyszerűen és könnyen lehetne rendbe hozni. A három hatalom mindegyike fölhasználná saját eszközeit, melyek hatalmában állanak, s az eredmény sem kétséges, sem késedelmes nem lenne. De jobban megegyezik a török kormány politikájával és jellemével, hogy passive renitens, mint active duzzogó legyen. Amíg úgy marad, hogy nem cselekszik semmit, előnyben van a szövetségesek fölött, s ezért valószínű, hogy csupán duzzogva meg fog tiltani minden közlekedést s saját védelme érdekében fog intézkedni. A szövetségeseknek tehát oly rendszabályokra kell gondolniok, mely, bár lényegében kényszerítő, de azért ne legyen ellenségesebb, mint éppen szükséges.“ Az angol parliament ülésszakának közeledtével Lord Granville és Hartington marquis felhívást intéztek a két ház szabadelvű tagjaihoz, értesítvén őket, hogy „a válaszfelirat ő felsége beszédére febr. 8-ikán fog indítványoztatni“, s reményük, hogy a párthívek helyesnek fogják találni, hogy azon napon helyeiken legyenek. Tisza Kálmán, mint belügyminiszter a képviselőház mai ülésében a következő két rövid §-ból álló kis törvényjavaslatot nyújtotta be : 1. §. Köncsög és Matkó puszták Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye törvényhatósági területéből kikebeleztetnek és Kecskemét város hatósága alá helyeztetnek. 2. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. A közoktatásügyi minisztériumban holnap déluta 5 órakor értekezlet lesz a középiskolai törvényjavaslat kérdésében. Az értekezletre számos szakférfiú hivatalos, a képviselőház tagjai közül Várady Gábor, Molnár Aladár, Schwarz Gyula, Molnár Antal, Zsilinszky Mihály, Baross Gábor, Antalffy, Papp Gábor, stb. A katonaság részére az 1873-ik év III-ik negyedétől az 1876-ik év III-ik negyedéig kiszolgáltatott előfogatokért járó dijpótlékokból származó kiadások fedezésére szükséges póthitel tárgyában ma a belügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a ház elé, melyben 25,356 frtnyi póthitelt kér megszavazni. A négy szakaszból álló rövid törvényben felhatalmazást kér egyszersmind arra, hogy az 1876. év III. negyedétől fogva az 1877. év végéig felmerülő ilynemű költségeket, a megyék 1877. évi közigazgatási, járva és gyámhatósági kiadásaira megszavazott hitelből fedezhesse, és ezen czím alatt elszámolhassa, jövőre pedig költségvetésében ezen czélból a szükségnek megfelelő összeget külön rovat alatt felvehesse. Abdid Kerim serdar-ekrem beszéde, melyet nevében Szava pasa a nála tisztelkedő magyar ifszövegében a következőleg hangzna: Urak! Élénk örömmel jól esik látnom Konstantinápolyban a nemes magyar nemzet bátor és vitéz ifjúságának küldöttségét. Az újabbkori történelmi tények, melyekről önök oly fenkölt nyelven tesznek említést, valamint a szomorú viszályok, melyek egy távolabb múltban két testvér nemzetet egymással harczra kényszerítettek, kézzelfoghatólag tanúsítják, hogy a népek és kormányaik egyaránt tévedésbe eshetnek, és hogy ez gyakran elvakítja még a legbölcsebbeket is az emberiség szent ügye fölött. De a tények azt is mutatják, hogy a tévedés helyébe lép a valóság, a hazugság helyébe az igazság. A nemes magyar ifjúság magaviselete, önök jelenléte Konstantinápolyban, még a leghitetlenebbeket is meggyőzheti ezen nagy bölcsészeti igazság felől. Önök, urak, szívesek voltak említést tenni az én katonai érdemeimről, azon szerencsés fegyveres tényekről, melyeket uralkodóm megbízása folytán BUDAPESTI SZINLAP. Budapest, hétfő, január 22. Nemzeti szinsz. Caverletné. Szinmű 4 felvonásban. Caverlet Rudolf Feleki Mereon Bercsényi Merson Henrik Náday Borgé Vízvári Reynold, Halmi Henriette, Sz. Prielle C. Merson Fanny Molnárné Szolga Tóth Népszinház. Soldosné Luiza assz. mint vendég. Kapitány kisasszony. Víg operette 3 felvonásban intézhettem. Lelkem mélyéből mondok köszönetet ezen rokonszenves méltánylásért, és kérem higgyék el nekem, hogy e dicséret egy oly kitűnő harczi nemzet ifjainak szájából, mint az önöké, régi katonáink szívét a legnagyobb mértékben megörvendezteti. Azok, kik gyakran vezették az embereket a csatába, és kik az emberiség tömegeinek összeütközéseit, melyeket csatáknak nevezünk, intézték, azok, mondom, elsők fogják e rettenetes szükséget kárhoztatni. Minden idő legnagyobb katonáinak emlékiratai meggyőzhetik önöket erről. De ha egy nemzet függetlensége, ha egy uralkodó becsülete van fenyegetve, akkor a háború nemcsak szükséges részesz, hanem az egyszersmind minden hazafi szentkötelessége is. Akkor még az emberi szeretet és a morál is megengedik a szerencsés parancsnoknak, a győzelmes hadseregnek, hogy a vele barátságos nemzet szerencsekívánatait és dicséreteit elfogadja. A háború, melyet mi viselünk, ilyen természetű; senki nem képes azt lecsillapítani. Az önök szerencsekívánatai és dicséretei, melyeket a hősies ottomán nemzet nevében és vitéz parancsnoktársaim nevében elfogadok, ezennel üdvözölve legyenek. Boldog vagyok, hogy ezeket arathatom. Elfogadom a diszkardot, melyet önök a magyar nemzet nevében felajánlanak. Az irántam való rokonszenv és az ozmán hadsereg ősi erőfeszítéseinek csodálata jeléül tekintem azt. Van valóban egy kötelék közöttünk, mely jövőben a két testvérnemzetet egyesíteni fogja. Adja Isten, hogy ezen egyesülés és ezen szerencsés eredmények mindig csak a civilizáció és haladás pályáján érvényesüljenek. De ha a becsült törvényei mást parancsolnának, az öreg katona, most önökkel beszél, mindig kötelességének és büszkeségének fogja tartani, hogy vérét a harcztéren az ottomán csapatok élén fejedelme szolgálatában ontsa. Éljen a hősi és nemes magyar nemzet!Éljen a magyar ifjúság! Éljen a magyar küldöttség ! A független szabadelvű párt tegnapi értekezletén Földváry Mihály elnök bemutató a honvédelmi minisztériumtól vett aláírási ívet, a honvédtisztek vagyontalan özvegyei és árvái ellátására szolgáló alapra, s az egyetemi ifjúságét a török sebesültek segélyezése tárgyában. Ezután tárgyalás alá vétetvén a ház központi bizottságának az uzsoratörvényre vonatkozó jelentése, az értekezlet e törvényjavaslatot a párt tagjaira nézve nyílt kérdésnek jelentette ki. Indítvány tétezvén az iránt, hogy a banktárgyalások mielőbbi befejezésére vonatkozólag interpelláció intéztessék a kormányhoz, az értekezlet ennek megtétele előtt egyelőre bevárandónak határozta a legközelebbi miniszteri tanácskozások eredményét. Végül a Deák-emlékbizottságnak — a házban legközelebb tárgyalandó — jelentésére vonatkozólag abban állapodott meg az értekezlet, hogy mielőtt valamelyik emlékterv elfogadása felett végleges határozat hozatnék, előbb a bizottság által elfogadásra ajánlott emlékterv a százezer frtnyi költségvetésnek megfelelőleg dolgoztassék át. Ezzel az értekezlet véget ért. A szeretet ünnepe. Az országos kisdedóvó egyesület tegnap ép oly fényes, amily magasztos ünnepet ült. Nevezezetesen tegnap avatta fel ő felségeik jelenlétében új épületét, melyben a minta-kisdedovó-iskola mellett kisdedovó képezde és árvaház van. Rég láttunk oly számos előkelő közönséget együtt, mint a mely ez alkalomra megjelent. Ott voltak Tisza Kálmán, Trefort, Szende miniszterek, gr. Szapáry főispán, Szilassy János alispán, Ürményi József, Molnár Aladár, gr. Andrássy Aladár, Ráth Károly főpolgármester egy városi küldöttség élén, Jókai Mór, Sztupa s több országgyűlési képviselő s más kitűnőség. De a nővilág is jelentékeny számmal volt képviselve. Tisza Kálmánné elnök mellett ott láttuk gr. Szapáry Gyulánét, özv. b. Eötvös Józsefnét, Bohusnét, Bonisnét, gr. Andrássy Aladárnét, Váradynét, Bischitznét, Glatznét stb. A férfiak magyar díszruhát viseltek. Kívül az uj épületet lobogók disziték s rendőrök igyekeztek az egybegyűlt tömeg által elfoglalt utat járhatóvá tenni. 11 óra után egymást érték a fogatok. Bent a vendégeket fiatal képviselők fogadták, kik a rendezők szerepét vállalták el. A lépcsőzetet szőnyegek s virágok takarták, mely fölvezetett az ünnepély tulajdonképeni helyére a nagy terembe. Ezt is gazdagon felékesítették; felső részén két szék volt ő felségeik számára, körben álltak az intézet növendékei és árvái, ezek közül pedig a folyvást gyülekező vendégek. Pont 12 órakor a kívülről felhallatszó éljen jelentette, hogy a királyi pár megérezett. Tisza Kálmánné szül. Degenfeld grófnő elnök s Várady Gábor alelnök siettek fogadásukra s zajos s ismét megújuló éljenzés közt léptek ő felségeik a terembe. Kíséretükben voltak: b. Mendel főhadsegéd, b. Nopcsa s gr. Fesztetics urhölgy. A király, ki tábornoki ruhát viselt, mosolyogva fogadta egy kis árva üdvözlését, a királynénak pedig gyönyörű ibolya-csokrot nyújtottak át, mire az ünnepély kezdetét vette. Ő felségeik állva maradtak mindvégig. A programm első pontját üdvözlő ének képezte, melynek első stropbái „Ferencz József, a mi dicső királyunk“ és „Erzsébet a mi dicső királynénk“ vendékei s az emfébeti "árvák adtak elő. Utána P'árady Gábor alelnök tartotta az ünnepi beszédet, melyet egész terjedelmében adunk, a mint következik : „Az országos kisdedóvó egyesület csak kötelességét teljesiti akkor, midőn árvaházzal és mintaóvodával egybekötött képezdéjének ünnepélyes felavatását eszközli. Kifejezése ez ünnepély a magasztos örömnek a fölött, hogy ez intézet átadathatik szép és üdvös rendeltetésének, mely nem más , mint a kisdedóvás, kisdednevelés ügyét a szeretet és kegyelet melegével ápolni, és bevinni azt az ország minden kunyhójába. Kifejezése ez ünnepély a mély hálának a felségeik, az államkormány, a főváros, a honfiak és honleányok iránt, azon kegyes adományokért, amelyek a jótékonyság kiapadhatlan forrásaiként folyvást táplálják úgy a hazában levő kisdedóvó intézeteket, mint egyesületünket s eszközük, hogy intézetünk életgyökerei megerősödjenek. És kifejezése ezen ünnepély azon fogadásnak az egyesület közegei, tagjai részéről, hogy nehéz, de hálás feladatuk teljes tudatában, minden igyekezetüket arra forditandják, hogy legyen ez intézet s maradjon mindvégig gyapontja, éltetője a hazai kisdednevelésnek, s váljanak az intézeti képezdésnek növendékei mind megannyi apostolaivá az emberszeretetnek, a melynek egyik legszebb, leggyöngédebb nyilatkozata a kisdedóvás. E kisdedek pedig s azon százak s ezrek, a kik utánuk jönni fognak, s midőn elhagyják ezen első mezejét a játszva tanulásnak s tanulva játszásnak, eme bölcsőjét a munkásságnak, váljanak értelmes, szorgalmas, erélyes és istenfélő gyermekeivé a szerető édes anyának, hazánknak és őseink nyomdokin haladva, legyenek tántorithatlan hívei a trónnak — legkegyelmesebb királyunknak. De ezen sokszoros kötelesség teljesítése könynyűvé válik nekünk, midőn látjuk mindenfelé a tevékeny részvétet, a vetélykedő öntudatos sorakozást a közművelődés jelvényei körül s látjuk erősödni a meggyőződést, hogy a kisdedóvás és kisdednevelés ügye hazánkban nem csak közművelődési, hanem egyszersmind társadalmi és közerkölcsiségi kérdés is, hogy kisdedóvás nélkül nincs valódi népnevelés, enélkül pedig nemzetünk anyagi, szellemi erkölcsi élete nem biztosabb, mint a futó homokban gyökeredző fáé, melyet az első vihar felforgat. De legkönnyebbé válik nekünk e kötelesség teljesítése, ő felségeik legnagyobb kegyelme által, a midőn mint ime most is, a legmagasb helyről jön a buzdítás, a lelkesítés, midőn a trónról világítja meg utainkat a legszebb példaadás fénye; midőn nyelvünk, a melyet ő felségeik fejedelmi udvarukban meghonosítottak, nyelvünk, melynek terjesztésére bizonynyal egyik leghatalmasabb eszközéül szolgálnak óvodáink, az ő felségeik által nyújtott példaadás sugárain, Magyarország legtávolabb zugaiba is behatol; midőn ő felségeik nem a magasban, béretek ormain, elpusztult fejedelmi ősi várak romjain építtettek királyi palotát, hanem völgyben népeik közepette szerény kastélyban töltik áldásövezte napjaikat, hol, az isteni Megváltó nyomdokin haladva, gyöngéden gondoskodnak a nép kisdedeiről s szereznek azoknak örömöket; és midőn ő felségeik legkegyelmesebb királyunknak, királynőnknek ezen legmagasabb jelenléte által a honnak lakói örökké tartó bizonyságát ismerik annak, hogy az árvák gyámontása, a kisdedek óvása, nevelése áldott és szent ügy, mert első lépés ez a népek boldogítására. És így áldott és szent e hely is, mert ahova ő felségeik lépnek egy nagy ügy és a nemzet nevében, az a hely, az az ügy megáldva és megszentelve van. Éljenek ő felségeik !“ Várady beszédét, melyet több helyen éljenzés szakított meg, P. Szathmáry Károly alkalmi költeménye követte „A teljesült álom“ czímmel. Ez egy legenda s Sylveszter pápa álmáról szól, ki előtt, midőn a korona adományozás miatt habozott — egy angyal jelent meg és a magyar nemzet jövőjét jósolta neki. Történeti képekben vonulnak el előttünk a férfiak szent Istvántól kezdve Ferdinándig, majd a nők bajor Gizellától kezdve, találón kapcsolja össze a nők odaadó buzgalmát, kik, midőn csapás után a férfi keble megtörött, érezni s tenni tudnak. Éhség, árvíz, romboló halál sújtotta szerencsétleneket emelnek föl, és az árvákból általuk a haza htt fiai s leányai válnak. Költeménye nagy hatást keltett, különösen az a része, mely a királyi párt említette föl. Most Bírja Gergely tanfelügyelő a kormány nevében üdvözölte az egyesületet; örömét fejezi ki e szép ünnepély megtarthatása fölött és áldást kér ezen új intézetre, mely mind a főváros diszére, mind a haza közjavára szolgálni fog. Utána Ráth Károly főpolgármester lépett az emelvényre, mint a főváros képviselője. Kedves kötelességének ismeri, — úgymond — Budapest főváros törvényhatósága részéről üdvözölni az országos kisdedóvó-egyesületet, mert meg van győződve, hogy egyrészt ő felségeik legmagasabb s legkegyelmesebb megjelenése folytán, másrészt az uj intézetnek magasztos s kettős főczéljánál fogva e nap ünnepélye nemcsak az egyesületre, hanem a fővárosra nézve is kiváló jelentőséggel bír, és mely úgy az egylet évkönyveiben, mint a főváros történetében arany betűkkel teend megörökítve. Köszönetét fejezi ki a főváros részéről mindazoknak, kik az egyesület élén állanak, ügyeiket vezérlik, különösen azoknak, kik az egyesület ez új házának létesítéséhez s kivívott sikeréhez hozzájárultak. Kivánja, hogy ezen a felebaráti szeretet alapján működő egyesület tevékenységét áldás kisérje, s hogy előmozdíthassa az emberiség érdekeit, a szegény kisdedek javát s boldogságát. Végül egy óhajtásának ad kifejezést, melyet e hazának minden lelkes fia és minden honleány kebelében táplál, és ez az, hogy a mindenható 8 császári és apostoli királyi felségeiket hű népeinek örömére és boldogságára és az emberiség javára sokáig, az emberi kor legvégsőbb határáig éltesse! Éljen a király, éljen a királyné. (Lelkes éljenzés.) A végül előadott „Kölcsey-hymnusz“ után következtek a bemutatások. Ő felsége néhány szót váltott Tisza s Trefort miniszterekkel, azután a hölgyekhez ment s legmagasabb elismerését fejezte ki. A királyné szintén a legszivélyesebben társalgott többekkel, kiket Tisza Kálmánné úrnő neki bemutatott. Beszéltek még ő felségiek az intézet t$náraival s vezetőivel, Szathmáry Károlylyal, dr. ferturakkal, kiktör’á^T^^Itlányi Adolf, b.^ Lardezősködtek és ismételten megelégedéseiket belezték ki. Most Várady Gábor s Tisza Kálmánné vezetése alatt zajos éljenzés közt a királyi pár elhagyta a termet, hogy az intézeti épületet megszemléljék, melynek megtörténte után a vendégkönyv két első lapjaira neveiket bejegyezték. Várady Gábor képviselő úrnak a király elismerését újólag is kifejezte. A vendégek hosszú sorban következtek az aláírásban s nem sokára üresedni kezdett az intézet, mely rövid idő előtt még oly magasztos jelenetnek volt tanúja. Az ünnepély végével emlékiratot osztogattak szét, melyben P. Szathmáry Károly lelkiismeretes az ünnepet ülő intézetet kitűnő kezek&v°Z’ n°Sy fejlődése, gyarapodásai etetik, s IX. évfolyam.