Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1877-02-14 / 44. szám
(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám álra 1O krajczár.Szerkesztési iroda: gßiidctjpesten, ncictor-ntcza 6. szcim. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 44. szám. Budapest, szerda, február 14. 1877. (Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cieczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. Híradóhivatal, Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam Az „Ellenőr“ ára miért eddig : Egy évre ... ... 20 forint — kr. Félévre 10 ,, — kr. Negyedévre...............................50 — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Az ezalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 13. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Az osztrák miniszterek mai nap folytán a reichsrath irányadó egyéniségei közül többel érintkeztek. Tervben, részletekben nagy eltérés van. Herbst már megállapított pont ellen is kifogásokat tesz, azonban még tartózkodó állást foglal el. Zára, febr. 13. Az állítólagos zendülés Pukában, a miriditák lakta Dibri kerület lakosságának összecsődülésére szorítkozott, mely Kolta falunak a törökök részéről félt támadása elleni védelmezés czéljából történt. A miriditák megszállták a skutaripriszrendi utat s a rend helyreállítására kiküldött török hivatalnokot, Zeinil beyt elfogták kijelentvén neki, hogy előbb szabadon nem bocsátják, míg Marko Notza miridita főnök haza nem bocsáttatik. BUDAPESTI SZÍNLAPOK Budapest, szerda, február 14. Nemzeti szinsz. ?aleri.°. f.Bened®k h. , Leonárdo Gyenes (sz. t. n.) A velenczei kalmár. Balthazár Pongrácz Színmű 4 felvonásban. Stephano ^°n$,a . „ / „ Portia K. Jászai M. Velenczei dogé Ujhazy Nerissa Szigeti Jolán Antonio Bercsényi Jessica Kölessy M. Bassanio Nagy Imre Kezdete 7 órakor. Gratiano Halmy _ Solanio Tóth Imre á n s 7 1 n li ft K Salarino Hevesi ll L p h A 1 u N 8 1. Lorenzo Kőrösmezey Soldosné Luiza assz. mint Shylock Feleki vendég. Tubal Pintér Kapitány kisasszony. Lancelot Vig operette 3 felv. , Gobbo Sántha Kezdete 7 órakor. Öreg Gobbo Komáromy — UTOLSÓ POSTA. A „Timpul“ szerint Bécsben arról értesültek, hogy e hórikán Románia és Oroszország közt egy szerződés íratott alá, mely az orosz hadseregnek Románián való átvonulását szabályozza. Ezen szerződés állítólag Romániának esetleges cooperatiójáról is szól. Midhát pasa, mint olasz lapok jelentik, két napig marad Brindisiben, hol egy a nápolyiakból és angolokból álló küldöttséget fogadott. Midhátot Párisba és Konstantinápolyba várják, s azon szándékot tulajdonítják neki, hogy az ottani kabineteket Oroszország cselszövényeiről értesíteni fogja. A török félhivatalos „Vakit“ is az ismert híresztelésekre vezeti vissza Midhát bukását, hogy ő saját művének tekintette az alkotmányt, konok volt, s bizalmas emberei rakonczátlan nyilatkozatokat tettek a szultánról, miket ő eltűrt. Szükséges volt tehát őt az államból eltávolítani. „Ezen eltávolítás egyébiránt csak ideiglenes. Éppen nem magyarázandó az alkotmány hátrányára, mely egyedül és kizárólag a padisah műve. Ami az alkotmány végrehajtását illeti, abban kételkedni nem lehet, mert, mint látható, magán Midhát pasán kezdődik.“ (Biz az kezdetnek elég szép, gondolhatja magában Ignatieff, csak a folytatása is következzék.) Budapest, február 13. Sunt certi denique fines. Ezzel végződik ma „Neue freie Presse“ - ben egy czikk, mely körülbelül mindent felülmúl, mit a frankorgánum egy esztendő óta Magyarország ellen elkövet. S mégis abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy citátumában egyet kell vele értenünk. Sunt certi denique fines, igenis, Magyarországot egy insolvens bank hajszájának, s egy pártnak csúfolt zülledék capriceainak megkötött kézzel kiszolgáltatni, egy isten hatalmában sem áll. Sunt certi denique fines: ha hatalmi kérdést tetszett a bankügyi paritásból csinálni, tessék viselni a következéseket. Nem volt Magyarországon ember, aki a bankügy rendezését a tiszta pénzkérdés szempontján felülemelte volna, alig két hónapja még. Égető lett ránk a bankügy rendezése, mert a zsarolásra szabadalmazott osztrák nemzeti bank tűrt uralma elviselhetetlenné lett nyűgével rajtunk. Kiélő rendszere vérét vette hitelforgalmi ügyünknek ; gazdasági, kereskedelmi, ipari életünk holt-elevenné vált a vérvesztés miatt. Égető lett ránk a bankügy rendezése, mert minden múló per ez a pusztulást hozta közelebb, s le volt olvasható az óra számlapjáról az idő, mire ez ország is lejár. Szegénységünk s nem a hatalom nevében nyúltunk a joghoz, tágítani a fojtogató gyűrűzeten, melynek szorításától vérünk kiserdült. A zsarolás szabadalmának vetni véget : ez volt a czél; átalakítani a hitel organismusát : ez volt az eszköz. Ez eszközre törekedve s ama czélt tartva szem előtt: a nemzet arra a meggyőződésre jutott, hogy a külön berendezkedés az egyetlen radicális orvosság, mely állandó javulást ígér. De a tornyosuló akadályokkal szemben, melyekbe ez irányban ütközünk, beletörődtünk a viszonylagos javulást ígérő közös rendezkedés átmeneti expediensébe is. Egy föltétele volt: a paritás. Mint elv és gyakorlati tényező egyaránt fontos nekünk. Elvül az ország méltóságával egy , s a gyakorlatban biztosítja az ország jogos befolyását ama köz-ponti szervezet körében, honnan, enélkül, csak Magyarország romlására törtek. Kezünket nyújtottuk: fejünket kérték. S jelszó lett Ausztria hatalma felettünk. És ezért mi vagyunk lázadók, secessionisták? s ki tudja még minek nem denunciál a czikk, melyet érintünk fentebb és közlünk alább? Hogy végsőig erőszakolt hatalmaskodásra, a végsőre késő ellentállás lett a felelet, az ő művök az. Élvezzék ál dásait. Minekünk nem lehet ehhez több szavunk, csak idézzük: sunt certi denique fines. Játszani a kormánynyal, parliamenttel, bujkálni párt mögé, Herbst mögé, korona mögé; erőszakkal, csellel, pénzügyi manőverrel folytatni a fojtogatást: ez járhatja egy darabig, de sunt certi denique fines. Ha nekik hatalmi kérdés a játék folytatása , nekünk becsületkérdés lett az ellenszegülés. Nem mi idéztük fel az indulatosság szellemét; nem mi leszünk azok, akik szítani fogják. De aki azt nem hiszi, hogy a monarchia kormányzása a bankbérletek körébe vonható, csak barátkozzék meg a gondolattal, hogy a hatalmaskodásnak a jog elől tágítani kell. Sunt certi denique fines. Ghyczy Kálmán, Szlávy József, Bittó István és báró Sennyey Pál urak visszaérkeztek Budapestre. A telekkönyvi ügyek rendben tartására nézve az igazságügyminiszter a következő körrendeletét intézte az összes bíróságokhoz: „A földadónak, a községek által vezetett pontos nyilvántartását nagy mérvben akadályozza azon körülmény, hogy a tulajdonjog telekkönyvi bekeblezését elrendelő végzések az illető községek elöljáróságával nem közöltetvén, azok a birtokváltozásokról tudomással nem bírnak. Felhívom ennélfogva az illető kir. bíróságokat , hogy a fennhivatkozott czél elérhetése szempontjából akként intézkedjenek, miszerint jövőben minden, a tulajdonjog telekkönyvi bekeblezése tárgyában hozott végzés, az illető község elöljáróságának egy példányban megküldessék.“ HOLMI. Két fiatal képviselő — nevekkel még nem szolgálhatunk — házasodik. Mind a ketten a független szabadelvű párt tagjai. — És aztán mondja még valaki, hogy annak a pártnak nincs jövője, jegyzi meg a hít hallatára egy ember, aki már megházasodott. * * * De bizonynyal még szebb jövője van e házasuló párt közlönyének. Ebben nagy gyönyörűséggel olvassuk, hogy „a májusi stipulatiókra a Tisza-kabinet, azok után amik történtek, még ha minden más tényező akarná is, többé vissza nem mehet.“ A szép reményre jogosító hajadon újság ezt bizonyosan úgy képzeli magának, hogy állami méltóságunk megköveteli a szóeljátszásban is paritást tartani. * sf: * Hiába igyekszik azonban a virgonéz szüzecske, nagynénjét ugyan soha nem éri utól. A frá’ tant’, (ki nem tudná, hogy a „Pesti Napló“ van szóban) ma estére így bölcselkedik Tisza Kálmán új megbízatásáról. „Erre csak azt jegyezzük meg, hogy Tisza képviselőházi nyilatkozata szerint a kormány nem azért mondott le, mert Ausztriával nem tudott megegyezni, hanem azért, mert az önálló bank felállítására nem kapta meg ő felségétől az engedélyt.“ Tökéletesen igaz. De nem olvasná el, kérjük, a Tisza Kálmán szombati nyilatkozatát, melyről vasárnapra oly hangulatos búcsúztatót méltóztatott írni? Megtalálhatná ebben a nyilatkozatban, hogy Tisza igenis hajlandó volt egyességet kötni a bankdualizmus alapján, ha a paritás elve épen marad. Megszakította a tárgyalást, mikor az osztrák kormány a paritás ellen nyilatkozott, s ha benyújtotta is lemondását mikor ezután az önálló bankra vonatkozó terve el nem fogadtatott: micsoda ürügy alatt utasíthatná most vissza a dualisztikus megoldást, ha az osztrák kormány a paritást elfogadja ? _________ A párisi közkiállitás. A magyar kormány tényleg hozzáforgott a párisi közkiállításon való részvételünk szervezéséhez. A kereskedelmi minisztérium vezetésével megbízott miniszter kibocsátotta az erre vonatkozó rendeletet, s f. hó 26-dikára enquétet hívott egybe a részletes intézkedések megállapítása czéljából. A párisi közkiállításon való részvétel kérdése hónapok óta foglalkoztatja az euró-pai államok kormányait és közvéleményét. Hogy a franczia kormány, az ez iránt több oldalról nyilvánult óhajtás daczára, nem hajlandó a kiállítás megtartását elhalasztani, most már jóformán bizonyosnak tekinthető. Éppen mert Németország és még néhány kisebb állam részben tüntetőleg ellene nyilatkozott a részvételnek, Francziaország, úgy látszik, becsület kérdéssé tette a dolgot, s el fog követni mindent, hogy a kiállítás sikere, ezek daczára is, lehetőleg biztosíttassék. A kiállítási tér rendezése és az építkezések szakadatlanul folynak, s a magából Francziaországból eddig jelentkezett kiállítók száma haladja a 23 ezeret. Az bizonyos, hogy 1867 óta a kiállítások igen gyorsan következtek egymás után. Ily rövid időközökben az ipar és művészetek nem mutathatnak fel lényeges haladást, s anyagilag is kifárasztják a kiállítókat. Tökéletesen helyes tehát annak az olasz parliamenti tagnak az óhajtása, ki ugyanezen kérdés tárgyalása alkalmából az európai államok kormányait a világkiállítási ügy szabályozása tárgyában közös eljárásra kívánja felhivatni, s az olasz kormány ez iránt tett is ígéretet. Mert a közkiállítások hasznát és a nemzetközi forgalomban nagy szerepét senki sem vonja kétségbe, de a czél lesz veszélyeztetve, ha nem tartatnak hosszabb időközök. A jövőt illetőleg tehát okvetlen kell valamit tenni, de most már ténynyel állunk szemben. Francziaország meg akarja mutatni, hogy a bábom csapásai daczára sem hanyatlott sem ipari sem gazdasági tekintetben. Versenyre hívja a külföldet, s e versenyről egyik sem maradhat el érdekei veszélyeztetése nélkül. Németország elhatározásában politikai indokok is szerepeltek , bármint tagadják ezt különben, s hogy a kormány nem cselekedett helyesen, azt bizonyítják a sajtó és a közvélemény nyilatkozatai. A hivatalos állami részvét és támogatás megtagadása dacára is lesznek azért nagy számmal kiállítók Németországból. Hogy a kis Dánia és Svédország nem vesznek részt, az nem bír jelentőséggel. Az osztrák budget-bizottság többségének határozatát pedig egyenesen a német hivatalos felfogás majmolásának tartjuk, s ma már majdnem bizonyos, hogy a reichsrath, mely elé a kérdés holnap kerül, a kisebbségi vélemény értelmében a kívánt segélyt meg fogja szavazni. A budget-bizottság határozata után egész mozgalom indult meg Ausztriában. Hatóságok, kereskedelmi kamarák, ipartestületek, választó gyűlések nyilatkoztak a részvétel szükségessége mellett, s holnapra a ház minden árnyalatából közel harmincz szónok iratkozott már fel a kisebbségi volum védelmére. Nekünk nincs olyan virágzó iparunk, mint Ausztriának, s mégis érdekeink ellen cselekednénk, ha elmaradnánk a kiállításról. Fel kell használnunk minden olyan alkalmat, ahol tudomást vehetnek rólunk, s mi a kiállítások üdvös hatását már eddig is nem egy irányban éreztük. Pénzt az igaz nem sokat áldozhatunk külső díszre és minden megválogatás nélkül való megtöltésére a rendelkezésünkre bocsátott térnek, s azért igen helyes a miniszteri körlevélben annak kiemelése, hogy inkább a várható practicus eredményre legyünk tekintettel, s csak azt állítsuk ki, amiből hasznot is várhatunk. A kiállítás költségeire a kormány már korábban aláírást nyitott, s néhány ezer forint gyűlt is be. Azt hiszszük, nagyobb sikerrel fognak folyni az aláírások ezentúl, mert a közönség láthatja, hogy a kormány komoly szándékkal fogott az előmunkálatokhoz. Az állami segély nagysága csak akkor lesz megállapítható, ha az aláírások eredményéről a jelentkező kiállítók számáról a kormány tájékozva lesz. A válság. A hírre, hogy Tisza Kálmán kormány alakítására nyert felhívást, ma különféle ellenzéki szárnypróbálgatások eredtek meg. A boldogtalanok még tudnak hinni az osztrák hivatalos táviratoknak. Az események azonban teljesen igazolják a tartózkodást, melylyel e hírt minden józaneszű lap fogadta. Alább következő igen jó eredetű bécsi tudósításokból tisztán kitetszik, hogy itt semmi néven nevezendő alkudozásról szó nincs, sőt az is sejthető, hogy a magyar elvi alapnak osztrák részről történt elfogadása daczára is, még mindig kétséges, várjon egyáltalában lesz-e Tisza Kálmán abban a helyzetben, hogy a kabinetalakítást magára vállalhassa. Saját külön tudósítónktól a következő táviratot kaptuk: Bécs, febr. 13. (Feladatott 6 óra 20 perckor este, szerkesztőségünkbe megérkezett 7 óra után.) Ma déli 12 órától 3 óráig Auersperg herczegnél értekezletet tartottak az osztrák miniszterek és a lemondott magyar kormány itt időző tagjai. Mindkét részről beismertetett, hogy a megegyezés alapját csakis a paritás elvének kifejezése képezheti. Az osztrák kormány azonban a mai nap nem volt azon helyzetben, hogy konkrét javaslattal álljon elő. Ennélfogva holnap újabb értekezlet fog tartatni. Az osztrák kormány és az alkotmánypárt helyzetét itt nagyon kényelmetlennek tartják úgy föl mint lefelé, mivel a lemondott magyar kormány tagjai nem mint kormány, hanem csak mint egyesek vesznek részt az értekezleten. Gorove Istvánt, ki ma megérkezett, ő felsége holnap fogadja külön kihallgatáson. A mai udvari bálon Tisza, Wenckheim és Széll jelen lesznek. Báró Sennyey Pál bizonyos feltételek mellett hajlandónak nyilatkozott ő felsége előtt a kormány alakítására. Feltételei ezek voltak : két évre terjedő provisorium, a kiegyezési kérdések tárgyalásának egész új alapon megkezdése, s belügyi reformok keresztülvitelének engedélyezése. Ezen feltételek azonban legfelsőbb helyen neki meg nem adattak. Sennyey már el is utazott. Ugyane külön tudósítónktól kapnak az éjjeli gyorsvonattal a következő levelet. Bécs, febr. 13. reggel. . Egy tegnapi táviratom, mivel az éjjeli szolgálatnál Bécsben magyarul tudó ember nem volt, föl nem vétetett, miről csak ma reggel értesittettem, így nem volt az „Ellenőrinek alkalma a Correspondent-Bureau részakarata vagy együgyü táviratával egyidejűleg közölni a hiteles cáfolatot. A dolgok eddigi menetéről és jelenlegi állásáról sietek kimerítő tudósítást küldeni. Hogy a fölhívott conservatív férfiak őfelségének minős előterjesztéseket tettek, erről itt a legkülönbözőbb variánsok forognak; mindezek azonban csak annyi alappal bírnak, hogy K. Sennyey, a cabinet alakításának megtagadása alkalmával, kifejtette azon okokat, melyek őt erre határozták. Nincs oka senkinek arról kétkedni, hogy b. Sennyey előterjesztései a jelenlegi helyzetről, a valóságnak megfelelők voltak. A felség Ghyczyt, Bittót és Szlávyt, és pedig mindeniket külön audientián fogadta. Mindhárom államférfi ő felségének a helyzetről és a hangulatról részletes fölvilágosítást adott. Határozottan kifejezték azon nézeteket, hogy Magyarországon a jelen körülmények között, parlamenti válság nélkül, melynek következményei iránt tájékozást nem képes senki nyújtani, a Tisza-kormányon kívül más kormány nem alakítható ! A Tisza-kormány pedig a paritás iránt tett ajánlatától el nem állhat. Ezek után fogadta ő felsége Tiszát és fölszólita kabinetalakításra. Tisza, ő felsége fölszólítására kijelentette, hogy a leköszönt kormány ma is határozottan azon állásponthoz ragaszkodik, amelyen az alkudozások megtörtek és így újabban kormányalakításra mindaddig nem vállalkozhatik, míg az iránt teljes garanciák nem nyúttatnak, hogy az osztrák kormány ezen álláspont elfogadása mellett discutálja meg a kérdést, és a paritás formájának határozott kifejezést ad a generalrath összeállításában, Ő felsége később fogadta Auersperg osztrák miniszterelnököt, ki is ezen fogadás után a Bécsben időző ideiglenes magyar kormány tagjait ma déli 12 órára értekezletre hívta meg. Tehát mindenekelőtt nem áll, hogy Tisza ez óráig egy kormány alakítását elvállalta volna, valamint az sem, hogy a magyar propositiók további alkudozás tárgyát képeznék. Azon nézet és vélemény van itt az osztrák kormányhoz közel álló körökben elterjedve, hogy az osztrák kormány a magyar propositióknak lényegében megfelelő indítványt fog előterjeszteni ; mint értesülve vagyok a paritás kérdésének elejtése mellett a magyar kormány tagjai semminemű megbeszélésbe beleereszkedni nem fognak ; ezt azért kívánom egyszer mindenkorra megírni, hogy minden ezzel ellenkező hírnek egyszermindenkorra czáfolatul szolgáljon. És most a bécsi hangulatról valamit. Itt mindenki egy és ugyanazon jelszót variálja: „Die Ungarn wollen unser Geld haben, ohne unsere Disposition“. Nem okoskodik ezen túl senki, czáfolatot nem acceptál senki, a következményekkel nem számol senki, az ezekért való felelősséget pedig Magyarország nyakába varrja mindenki. A Verfassag8 partéit vezeti Herbst,ki amot d’ordert is kiadta — és ugyanaz a Herbst, ki az osztrák cabinet elejtésére megtesz mindent, azt erejétől, tekintélyétől és befolyásától is megfosztotta, nem hajlandó kormányt vállalni. Vannak azonban többen a reichsrath tagjai közül, kik ugyan a magyar követelések igazságosságát nem ismerik el, hanem a bekövetkezhető válságtól félnek és ezért a magyar követelések elfogadására is hajlandók; de mindez ideig bátorságuk ennek kijelentésére nincsen, annál is inkább, mert a válságot csak Magyarországra hiszik localizálva Sennyey távozása óta, azonban még megérhetnek ők is egy keserű csalódást. A VII. fr. Presse“ ma éjjel érkezett lapjában azon hírre, hogy „Tisza a kabinetalakításra csak azon föltétellel nyilatkozott hajlandónak, ha előbb biztosíttatik neki az osztrák kormánynyal való megegyezés a bankkérdésben fennforgó differenciákra nézve, melyekre vonatkozólag ő természetesen változatlanul fenntartja a magyar álláspontot, azaz hogy az osztrák minisztérium előre vesse magát alá a magyar követeléseknek, a következőket jegyzi meg: „S hogy az osztrák cabinet csak nagyon is készséges, ezen követeléseknek engedni, abban fájdalom nem lehet kételkedni. Máris ki van tűzve ma délre, a conferentia az osztrák kormánynyal, a melyben Tisza, a triumphator, Ausztria nyakát a caudini iga alá szándékozik görbíteni; máris hangoztatják ráz officiosusok a béke furulyáját, hogy a reichsathot capacitálják arra az áldozatra, melyet a minisztérium a magyar nemzet megsértett méltóságának leölni szándékozik. Máris keresik az új formulákat, s mihelyt megtalálták a formát arra, hogy miként kellene az osztrák bank ügyét Magyarország javára föladni, a reichsrathtól elvárják, hogy az édes béke kedvéért, a szakadást előidézhető rázkódások elkerülése végett, mondjon ament mindenre. Szóval : éljen a kényszerhelyzet! Mi azonban egyelőre hiszünk képviselőink hazafiságában, bátorságában és emlékező tehetségében. Legközelebb néhányukat, mint a magyar államférfiakat, szintén fel fogják hívni, hogy a koronát a parlamenti viszonyokról értesítsék. Remélljük, hogy nem fognak hátrább állani a magyaroknál nyíltságban és határozottságban.“ A „B. C.“ közli a következő táviratot: Ő felsége esetleg az osztrák pártférfiakat is fogadni fogja. A „Pester C.“ éjjeli kiadása ezt tartalmazza: Az osztrák kormány részéről constatálva van az engedményekre való készség, úgy hogy a kiegyezés biztosítottnak tekinthető. A miniszteri konferentiáról jelenti ugyanez. A két minisztérium 3 óráig tanácskozott, anélkül, hogy eredmény éretett volna el. A tárgyalások holnap valószínűleg folytattatnak. Beavatott körökben azt hiszik, hogy Gorove kereskedelmi miniszternek van kiszemelve. * * A „Lloyd“ esti lapja következő táviratokat közölt mai ketettel: Bécs. Bittót, Szlávyt és Ghyczyt tegnap déli 1 órakor fogadta egyenként ő felsége. Azon kérdésre, melyet az uralkodó Bittóhoz és Szlávyhoz intézett, várjon hajlandók-e kabinetet alakítani, mindkettő határozottan visszautasította a megbízást. Bittó különösen azon körülményt hangsúlyozta, hogy, miután nézete szerint már a kiegyezési alkudozások kezdetekor elhibáztál ennél alapját (tán azon kellett volna kezdeni, hogy a fogyasztási adók és monopóliumok közössé való tétele által új közös ügy teremtessék, egy leendő centrálparliament alapjául, s esetleg folytatni a közös hadsereg magyar kontingensének kizárólag magyar ellátásával, mint a „Pesti Naplódban közelebb meg volt írva. „Ellenőr“ szerk.), a kiegyezési alkudozások folytatására és befejezésére is csak a jelenlegi minisztérium vállalkozhat Ghyczyt nem hítta fel a felség kabinetalkotásra, hanem csak a parliament hangulatáról értesítette az uralkodót. Mindhárman a mai gyorsvonattal tértek vissza Budapestre. Utánuk Andrásy grófot, s aztán d. u. 3 órakor Sennyey bárót fogadta a király. Ezen kihallgatás alkalmával beható megvitatás alá kerültek a Sennyey javaslataira vonatkozó aggályok, különösen amennyiben arról van szó, hogy az eddigi egyezségek nem történtés gyanánt tekintessenek, s a kiegyezést ma újrakezdessék. A kiegyezési alkudozások ezen teljes újrakezdése csak egy új osztrák minisztériummal történhetnek, pedig ily miniszterváltozást a legirányadóbb helyen nem óhajtanak. Hogy ezen eshetőség megakadályoztassék, kísérlet létezik a Tisza és az osztrák minisztérium közti kiegyezésre nézve. Senynyey feladata minden tekintetben befejezettnek tekinthető.“ Bécs. A tegnapi kihallgatás alkalmával közölte ő felsége a lelépett miniszterelnökkel, Tiszával, hogy az új kabinet alakítására vonatkozó kísérlet legyőzhetlen akadályokba ütköztek , felhitta Tisza Kálmánt, hogy a kormányt újból vegye át. Tisza kijelentette, hogy a jelenlegi kabinet csak azon esetben maradhat hivatalában, ha" a fennforgó differenciák tekintetében előzetesen teljesen világos egyetértés jö létre, különösen csak azon feltétel alatt, ha a paritás kérdésében a magyar álláspont elfogadtam, melytől a magyar kabinet semmi körülmények közt el nem állhat, s nem fog elállni. Ezen nyilatkozat következtében ma déli 12 órakor Tisza és Széll megbízást kapott, hogy Auersperg herczegnél talkozzanak az osztrák miniszterekkel. Az osztrák kormány — erről biztosították a magyar minisztereket — el van határozva a paritás kérdésében elvileg teljesen megfelelő nyilatkozatot tenni. További alkudozásokat, melyeket a bécsi lapok teljesen helytelenül már a mai napra anticipáltak, s feltétlenül bekövetkezőknek állítottak, a magyar miniszterek csak a fennebbi feltétel alatt folytatnak. * * * Az éretlen mende-monda fölött, melynek Sennyey Pál báró személye az utóbbi napokban ki volt téve, a „Kelet Népe“ joggal ad indignatiójának következő helyes kifejezést: „Akadtak lapok — s örömmel teszszük hozzá, Ausztriában számosabban mint nálunk —, melyek e válságos napokban az általa véltek szolgálatot tehetni a közügynek, hogy folytonosan a legpessimistikusabb, legsötétebb híreket terjesztették. Komoly veszélyben levőnek tüntették fel az alkotmányosságot, egy reactionáli korszak bekövetkeztét, az alkotmányos alapok elhagyását, az egész monarchia alapjait megingató s felforgató nagy változásokat jósolgattak. Ama lapok, legalább azoknak egy része, bizonyosan jól tudta, miért teszi mindezt. E nemű journalistikai manoeverekkel akarnak, úgy látszik, bizonyos körök még ma is, pozitív eszmék hiányában, nagy politikát csinálni. Elég sajnos, hogy akadnak egyesek, még olyanok is, akik magukat politikusoknak tartják, akik az efféle ijesztgetésekre csakugyan megijednek, akik készek elhinni a legszabadabb rémhírt is — mihelyt absurdum. Báró Sennyey Pál bizonyára nem érdemelte azt, hogy a nevével kapcsolatban álló miniszteri combinatió ily fajta commentálásokban részesíttessék. A részakaratú gyanusítók és rágalmazók seregéhez nincs szavunk, ezek javíthatatlanok. De a közönség józan s elfogulatlan részéhez fordulva kérdezzük: mi jogon tételezik föl K. Sennyey Pálról azt, hogy kormányra jutása alkotmányellenes törekvések előhírnökéül lenne, illetőleg lett volna tekinthető ? Nem is említve Sennyeynek törvénytiszteletét, mely minden kételyen felül áll, avagy nem nyilvánította-e számtalanszor a leghatározottabban, hogy ő és párthívei feltétlenül az alkotmány és a parliamentarismus alapján állanak ? A hirkovácsok azon lármás serege, mely az utóbbi napokban annyit mesélt reactióról s alkotmányellenes kísérletekről, legalább tekintetbe vehette volna azt, hogy ilynemű híreszteléseivel a legnagyobb illetlenséget és méltánytalanságot követi el a korona iránt is. - Ha már nincs bennök annyi igazságszeretet, hogy egyes politikai egyéniségeket gyanúsításaik mérges nedvével be ne mocskoljanak , legalább lenne bennök annyi loyalitás az alkotmányos fejedelem iránt, hogy erről minden alap nélkül oly szándékokat és terveket fel ne tételezzenek, melyek egyértelműek volnának a törvényszegéssel. A „Napló”ban ez olvasható: „E kísérletek után az osztrákok, úgy látszik, meggondolják a dolgot és holnap új tárgyalások kezdődnek Tisza és hg Auersperg között. A budapesti kormánylapok azt hangoztatták, hogy Tisza és az osztrák miniszterek között nem történhetik többé semmi tárgyalás; az események (amiben különben aligha lehetett kételkedni) megcáfolják ez állítást is.“ Nem tudjuk, kiket ért a „Napló“ kormánypárti lapok alatt, és az sem egészen világos, hogy a „tárgyalás“ fogalmát miként képzeli. De ha véletlenül az országos szabadelvű párt nézeteiben osztozó lapok lebegnének szemei előtt, a tárgyalást pedig egyértelműnek venné a magyar kormány engedékenységével, akkor csak vegyen rá mérget, hogy * * *