Ellenőr, 1877. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1877-03-27 / 85. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre • * frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: oSudoljpesteri, rvádor-potcza. 6. szám. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el, 85. szám, Budapest, kedd, márczius 27. 1877. POLITIKAI NAPILAP.Hirdetése éi felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában) Továbbá Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok utcza 431. sz., valamint Havas, Lafite & Cie,ezégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8).Kiadóhivatal: tdfrtd cíjpesten, nddcrr-utcz dl 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Április hó 1-jével új évnegyeden előfizetélépvén életbe, tisztelettel felbérelnek mindazon előfizetők, kiknek előfizetése márczius végével lejár, azt mielőbb megújítani, hogy a lapok szétküldetésében fennakadás ne történjék. Az előfizetés legczélszerűbben posta-utalvány által eszközölhető. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...........................5 „ — kr. Egy heik 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnál úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. INVIRÁTOK. Bécs, márcz. 26. („B. C.“) Ignatieff épp oly kevéssé megy itt valamire, mint Londonban. Andrássy gróf teljesen szabad kezet tart fenn magának. Oroszország törekvése oda irányul, hogy a Bécsi cabinet közbenjárását Londonban kieszközölje, mire azonban kevés a kilátás. Bécs, márcz. 26. Ignatieff tábornok király 8 felségétől külön holnap audientián fog fogadtatni, ezután nejével az udvari ebéden résztveend és közvetlenül rá Berlinen keresztül Pétervárra visszautazik. — A „Pol. C.“ közli, hogy Ignatieff tábornok és neje ma Andrássy grófnál ebédelnek. Berlin, márcz. 26. A„Reichsanzeiger“ közli a császárnak Bismarck herczeghez intézett kibocsátványát, melyben nyolczvanadik születésnapja alkalmából az egész birodalomból érkezett számos bizonyítékaiért a részvételnek köszönetét kifejezi. — A császár Stosch tábornok elbocsáttatási kérvényét visszautasította és ezen ügy abban intéztetek el, hogy Strosch hivatalos teendőit megint átvette. Bécs, márcz. 26. (Zárlat) Hitelrészvény 148 80. Galicziai 209.— Allamvasut 224 50 Rente 12.79. 1860 as 109.25. 1864 es 130.75 Ezüst 111.25. London 124.25. Uni - Bank —.— Által, épitőbank —.—. Magyar Földhitel — . Angol-Osztrák 70—. Lombard 80.—. Tramway —.—. Hitelsorsjegy 164.— Napoleonher 9 92. Arany 5.85. Frankfurt 60.50. Porosz pénzutalv. 61.05. TC,tik sorsjegy 18.—. Anglo épitő bank —. Municipal bank. — Berlin, márcz. 26. (Zárlat) Galicziai 86 10. Lombard 132 50 Ezüst-jöved. 55.25. 1860-as —. Bécs 162.65 Romániai —. Államvasut 372.50. Papir-jöved. 51.70. Hitelsorsjegy . 1864-es —Hitelrészvény 247 50 Magy. sorsjegy —.—. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, kedd, márczius 27. Nemzeti színház. Horatio Ney Hamlet. SalkhnerE at k c . . , Ophelia Balazsné B. Y. rtagy opera 5 felvonásban. Hamlet Ódry L. x , - -Claudius Kőszeghy ^ ^ ® 1 ^ « a Z. A ‘“La«. Sitrogoff Mihály útja Porodru. Sül., Moszkvától Irkuozig. Laertes Pauli Látványcí uj színmű 4 felv. Marcellus Széphegyi I Kezdete 7 órakor. HWSH i i.rzkMi minin UTOLSÓ FOLTA. Ignatieff tábornok, mint újabban hallatszik, nem szerdán, hanem már holnap reggel hagyja el Bécset, Krakkón keresztül egyenesen haza, esetleg még Berlinbe is utazva. — A „France“, mely igen sokat tud Ignatie-ről, így beszélteti a tábornokot Déeazes herczeg előtt: „Csak Andrássy grófot kell még látnom vasárnap, s hétfőn tisztelegnem Ferencz József császár előtt, azután egyenesen Pétervárra sietek. Megtettem, amit tehettem, s a mi kötelességem volt. Történjék most, aminek történnie kell.“ Egy más személy előtt Ignatieff így nyilatkozott : „Nekem sohasem volt tulajdonképem missióm; tulajdonképen csak cabinet-futár voltam, ki egy diplomatiai iratot hoztam el. Ez irat jelentőssége ismeretes volt előttem, de arra szorítkoztam, hogy kommentár nélkül adtam át azon államok minisztereinek, hova szombajom vezetett. Nem én folytattam Angliával a tárgyalásokat. Sokat cselekedtek, anélkül, hogy engem megkérdeztek volna. Csak közelről akartam a dolgokat látni, s most már láttam. Most már nincs egyéb dolgom, nem maradok itt tovább egy perczig sem. Akik a bajt okozták, hozzák helyre.“ A „Mem. Dipl.“ azt híreszteli, hogy Angliában reményük, miszerint a béke olajága éppen most Bécsben fog biztosíttatni, s hozzáteszi, hogy Ignatieff nem tér vissza Londonba. Hát hiszen azt senki sem mondta , hanem a béke olajágának van egy kis, ha tán nem is igaz, mulatságos históriája, mely a párisi „Hotel de Rhin"-ban történt. Midőn Ignatieff 23-ikán látogatásaiból visszatért hoteljébe, a terem asztalán egy virágcserépben gyönyörű olajágat talált. Hivatja a fogadó tulajdonosát, Madme Mereiert . — Ki tette ezt ide ? kérdi boszosan. — Én excellentiás uram, mond a jólelkű asszonyság, — az olajág, a béke jelképe, melyet az egész világ (tont le monde) óhajt. — „Az egész világ“, felel vissza Ignatieff, felvilágosítólag, „az angolok kivételével.“ Budapest márczius 26. A felhatalmazás. A képviselőház túlnyomó többséggel megadta a pénzügyminiszternek a felhatalmazást, hogy a 158 milliós kölcsön első felének törlesztésére kölcsönt vegyen fel, mihelyt a viszonyok kedvezése azt megengedi. Hogy a felhatalmazás bizalom kérdése, azt mi nem tagadtuk. Tudjuk azt is, hogy az ellenzék nem tartozik bizalommal viseltetni a kormány iránt, de a törvényhoszási kötelességeknek akkora félreismerését, mint ezúttal tapasztaltuk, mégsem vártuk. s Az 1875 előtti ellenzék legalább nem vitte volt idáig az ország vitális érdekeit érintő kérdésekben az oppositiót. Türelem kellett csakugyan az ellenzéki szónoklatok végighallgatásához, amint azt a pénzügyminiszter meg is jegyezte. Azzal, hogy alaptalan állításaikkal és ráfogásaikkal 11 mennyit ártanak az ország hitelének, ez urak nagyon keveset törődnek. Felfogásukat jellemzi az a közbeszólás, hogy a 153 milliós * kölcsönt csak úgy kell visszafizetnünk, ha le- 1 het. Ez hát az ő fínancziális politikájuk r essentiája. Fizetünk, ha lehet. Ha nem lehet, aki tehet róla. Aztán van annak a zsidónak úgy is elég pénze. Az egyik — Simonyi Ernő — azt állítja, hogy a 80 milliós rente-kölcsönnek föl- tétele volt a kölcsönök aranyban fizetése. A pénzügyminiszter megcáfolja ezt a leghatározottabban, erélyes szavakban. Azért a másik — Helly —ismétli a legsértőbb modorban. Tessék aztán az ilyen emberekkel tisztességes vitába ereszkedni. Nagy önuralkodás kell ahhoz, hogy Valaki az efféle argumentumok ellenében phlegmáját megőrizze. Hallhatták pedig számtalankor, hogy 1867 óta mindig aranyban fizettük a kölcsönök kamatait, mert erre kötelezve voltunk, s így ez nem képezhette egy 1875 ben kötött kölcsön föltételét, de azért már két éve mindig ezen a paripán lovagolnak, mintha a kormány tehetne arról, hogy az arany és ezüstagró között olyan nagy differencia támadt. A független szabadelvű pártnak „előnyösen ismert pénzügyi képzettséggel“ rágalmazott kapacitása, aki nevezetes arról, hogy tévedéseinek be nem ismerésében rendkívüli munkásságot tud kifejteni, amely irányban elég lesz, ha emlékeztetjük az olvasót a nemzeti bank magyarországi dotatiójának magasságát illető bizonyításaira, ma sem mulasztotta el az alkalmat arra, hogy amit lapjában megkezdett, azt a házban folytassa. Az „előnyös pénzügyi képzettség gyanújában álló szerkesztő ugyanis már napokkal ezelőtt azt írta, hogy előtte hihetetlennek látszik, hogy a pénzügyminiszter előlegeket ne szedett volna fel, s ezeket fogja visszafizetni az új kölcsönből. Megcáfoltuk mi rögtön, megcáfolta tegnap a pénzügyminszter a házban, s ma azért lapjában visszatér állítására, önkényes számításból eredeti adatokat hozva fel. Itt aztán megszűnik a vita. Ahelyett, hogy örülnének annak, hogy a pénzügyminiszter előlegek nélkül tudott megélni, noha már az év harmadik hónapjának végén vagyunk, még haragudni látszanak azért, hogy nem szedett fel előlegeket, s be akarnak bizonyítani olyasvalamit, amit, ha megtörtént, volna, a pénzügyminiszter nem is lenne képes eltagadni. Az előlegek szedése nem szokott titokban maradni. Ezt igen jól tudjuk a múltból. Egyszer alig egy-két milliót vett fel az egyik pénzügyminiszter tiszai vasút-részvényekre, s mégis nyilvánosságra jött a dolog az ország hitelének nem csekély kárára. Az ilyen operációkhoz a jelenlegi pénzügyminiszter nem folyamodott. Ez büszkesége, s állítását respectálni tartoznék még Lukács Béla is. A jobboldali ellenzék szónoka sem volt szerencsés argumentumaiban, s noha már többször beszélt ellenzéki Pál fordulása óta, még mindig nem áll jól neki az opponálás. Nem is csoda. Ha valaki nyolcz éven át megszokta az „igen“-t, s megszavazta hűségesen a 153 milliós drága kölcsönt is, az nem egykönnyen találja bele magát új helyzetébe. Hogy nem is illik a 153 milliós kölcsön konvertálására szolgáló kölcsönt megtagadni annak, aki azt a 153 milliót megszavazta, az már más kérdés. Bujanovics elhiszi, hogy a most könnyelműen adni tervezett felhatalmazást a pénzügyminiszter könnyelműen felhasználni nem fogja. Nagyon szép, hogy ezt elhiszi, de a könnyelműség emlegetése sem neki való, akinek a könnyelműség aerájában nem volt szava semmi ellen. A pénzügyminiszter, s utóbb a minisz- terelnök nagy hatással szólottak. A hatásnak legjobb bizonyítéka a szavazás, mert a felhatalmazást közel száz szavazat többséggel adta meg a ház. A névszerinti szavazás, melyet a hazautazások és az ebéd ideje miatt megfogyatkozott szélsőbal csak a független szabadelvűek segélyével tudott kérni, egy kissé kényelmetlennek látszott lenni a harmadik ellenzékre nézve. Egészen más az, egy kis specchet mondatni, s megint más, név szerint is demonstrálni a világ előtt, hogy a factiosusság szelleme erőt vesz rajtunk még egy olyan kérdésben is, mely tisztán az ország hitelképességének érdekeit érinti. Át is rándult a vezér a szélsőbalhoz decapaeitatio czéljából, de nem használt semmit. Szavazni kellett. Soha igenirozzák magukat. Nem fog azért a Rothschild-consortium boszut állani rajtuk. Jó forrásból értesülünk, hogy Oroszország vitathatóknak tekinti a jegyzőkönyre vonatkozólag Anglia részéről felvetett kifogásokat Valamint az is tény, hogy Anglia sem szakította meg végkép a tárgyalást, hanem azt csak elnapolta akkorára, mikor a lefegyverkezés kérdésében felmerült differentia kiegyenlítődik. Általában nem indokolatlan a remény, hogy a bécsi pourparler-kból Ignatieff arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a lefegyverkezés kérdéséből point d’honneur-t csinálni, nem lenne Oroszországra nézve ajánlatos. (Azt magunk is nemcsak remélljük, de elvárjuk is külügyi kormányunktól. _________ Bécsből azt írják a „Bp. Correspondencs“-jának, hogy az osztrák pénzügyi minisztériumban, a két kormány közt létrejött megállapodások alapján már majdnem teljesen elkészült a bankstátus-javaslat, és pedig minden tekintet nélkül a bank határozgatásaira és dolgozataira. Ugyane forrás szerint a katonai beszállásolási törvényjavaslaton dolgozó vegyes bizottság legközelebb teljesen elkészül dolgozatával. Országos iparos congressus megtartatását határozta el egy előértekezlet, mely tegnap jött össze a fővárosi iparoskör helyiségében. Képviselve volt Arad, Debreczen, Miskolcz, Szeged, Esztergom, Nagyvárad, Gyöngyös, Szentes, Békés, Vácz, Irsa. A congressus még az év folyamában tartatik meg a Szent István napja után következő két napon. Tárgyai lesznek: az ipartörvény módosítása, a hazai iparos szervezet, az iparos szövetkezet és iparos oktatásügy kérdései, egy a legközelebbi évek valamelyikében tartandó országos magyar iparkiállítás, valamint a párisi közkiállítás ügye. Végre egy előkészítő bizottság alakítását határozták el. Ez a mostani előértekezlet több tagjából, a volt iparcongressusi bizottság tagjaiból és a fővárosi iparos kör meg az országos magyar iparegyesület által választandókból fog alakulni. Mi örömmel fogadjuk a mozgalmat s óhajtjuk s csak azt, hogy némely elődjének sarkalatos tévedéseibe ne essék. Averseczi „bortermelők egyesülete“ kérvényt adott be a képviselőházhoz a phylloxérától féltében. Azt kérik, hogy Pancsován irtsák a phylloxerás szőllőket, mert attól tartanak, hogy e kártékony féreg átragad Pancsováról a verseczi szőlőhegyekre is. Ha azonban erre nem szavazná meg a képviselőház a költséget, legalább a következőket határozza el: 1. Hogy az inficiált területek szigorúan megvizsgáltassanak, s körülöttük cordon huzassák. 2. Hogy a kormány a külföldi irtások eredményeiről magának tudomást szerezzen (megvan az már), így az ellentálló szőllőfajokról is. 3. Hogy a kormány az ellentálló szőlőfajok meghonosítására és nemesítésére figyelmet és tevékenységet fejtsen ki, s igy a szőlősgazdáknak segítségére legyen, a phylloxera ellen való harczban. HOLMI. Még soha ember nagyobb bizalmat nem vetett nagy mondásának meghaladhatatlanságába, mint a „Holmi“ írója, mikor virágvasárnapjára megírta volt — egy tisztelt laptársunk által feltalált genialis számítási alapon — Magyarország 35.000 milliónyi tőketartozásának „fogvaczogtató“ történetét. És ime ugyanazon virágvasárnapjára, ugyanabban a geniális lapban, iszonya rémületére a következő rettenetességet kellett tapasztalnia: „Budha számtanában a tíz óriásilag nagy számegységnek elseje az „asankina mi magyarul megszámlálhatatlant jelent, és egyenlő az önmaga által sokszorozott száz quadrillióval. E „megszámlálhatlan“-nak négyszerese eredményezi a második számegységet, majd ennek négyszerese a harmadik számegységet; s igy tovább, míg végül a tizes csoport utoló számegysége gyanánt kijő a hinduk által „kimondhatatlanul kimondhatatlant" névvel ellátott szám. Ennek a számtannak ma már fele sem tréfa. Hiszen Magyarország csak egy iczinke-piczinke paránya a Tibetben „Kandtur“ név alatt őrzött budhaféle szent könyvekben felállított világok sokaságának, s íme a butta politika kincstárnoka a kölcsönök élére kölcsönöket verő számtanában máris a megszámlálhatlant állítja fel vak hitül, és kész tanul a parlament részére.“* Le vagyunk pipázva, megadjuk magunkat. Hja, de kérjük, ki gondolna arra, hogy valaki a vhandsur*-ból tanulja a pénzügyi számvetést. Azt ugyan sejtettük, hogy az „asankia*-hoz közel járhat az esze. De a száz quadrillió quadrátumának cubusával lenni megcsábulva, az már mégis elképzelhetetlen, így azután persze, hogy könnyű annak a kabátja ujjából kirázni azokat a csipp csupp milliárdocskákat, melyekkel dobálódzik. * * Egy előfizetőnk figyelmeztet arra a sajátságos históriára, mely a minapában a „Lipótvárosi bank“-nk megesett. Méltatlankodik, hogy Keller Ármin úrnak, aki nyíltan megvallja, hogy miegymás a kezéhez tapadt, megadták a felmentést. * Hát bizony az igen sajátságos kis puska. S volt eszünkben magunknak is, hogy elsütögessük egy kicsit. Hanem azután eszünkbe jutott az a belga történet — még nincs egy éve, hogy megesett — mikor egy belga pénzintézet pénztárnokának azon módon a kezéhez tapadt egy gyönge milliócska. — Mit tegyek, én istenem, hogy segítsek magamon ebben a bajban — töredelmeskedik meghitt barátja előtt. — Tudod, mit? lopj még egy milliót. Azután vald meg bűnbánólag, hogy loptál kettőt , de az egyiket még megkaphatják, ha a másikat nem keresik. És a pénztárnok úgy tön, miként barátja beszélő. A pénzintézet pedig megörült, hogy milyen jó gesejtet csinált. A Lipótvárosban pedig ez a história ismeretes. A párisi közkiállitás. A kereskedelmi minisztériumtól érkezett hozzánk az 1878-iki párisi közkiállitás magyarországi szervezésére vonatkozó szabályzat, melyet közérdekű voltánál fogva itt közlünk szöveg szerint: Kormány felügyelet és ellenőrzés. 1. §. Magyarországnak az 1878-ik évi párisi közkiállitásban való részvétele és hivatalos képviseltetése elvben elhatároztatván, a kormány az e ^ vállalattal egybekötött fontos hazai érdekek elő- , mozdítását kiváló gondjai közé sorozza, és Magyar-ország méltó fellépését úgy erkölcsileg, valamint a f ^ törvényhozó testülettől kért hitel segítségével, anyajogilag is elősegíti. A 2. §. Magyarországnak e vállalatban leendő ^ részvétele és hivatalos képviseltetése folytán, az 1878-iki párisi közkiállitás országos ügynek lévén , tekintendő, az a kormány főfelügyelete és ellenőrzése alá helyeztetik, mely ezen főfelügyeletet és ellenőrzést részben a földmű-, ipar- és keresk, mi-inisztérium által közvetlen, részben pedig a létesí-tendő kiállítási közegek és a már fennálló különböző országos egyletek és társulatok közreműködé ’ sével közvetve gyakorolja. 3. §. Minden a párisi közkiállításra vonatkozó ‘ általános szabályzat végleges megállapítása; az ‘ összes kiállítási csoportokat egyaránt kötelező elvi határozatok jóváhagyása ; a kiállítás tartamára, vagy csak bizonyos időre alkalmazandó közegek kinevezése, azok illetményeinek megállapítása és azok elbocsátása; a központi és vidéki kiállítási bizottságok szervezése és felállítása, valamint azok tagjainak a minőségben való megerősítése; a nemzetközi bírálóbizottsági tagok kinevezése ; a francziaországi kiállítási közegekkel való hivatalos érintkezés; a kiállítási alap feletti kizárólagos rendelkezés, a kormány, illetve ■» földm., ipar- és kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartozónak nyilváníttatik. 4. §. Hogy a főfelügyeletet és ellenőrzést gyakorló minisztérium a kiállítási ügy állásáról mindenkor és minden irányban kellő tájékozással bírjon, és hogy az érintkezés a központi kiállítási bizottsággal és ennek útján a többi kiállítási közegekkel szakadatlanul fentartassék, a központi kiállítási bizottság mindazon intézkedéseit és javaslatait, melyek ülési határozat tárgyát képezik, az illető jegyzőkönyv bemutatása által, az ülésen kívül tárgyalt és elintézett fontosabb folyó ügyeket pedig az elnökség részéről rövid úton teendő szóbeli jelentések útján fogja a kereskedelmi minisztérium tudomására juttatni. II. Az 1878-iki párisi közkiállitási magyar országos központi bizottság hatásköre és szervezete. 5. §. Az 1878. évi párisi közkiállitásra vonatkozó összes ügyek központi vezetése, tekintettel a jelen szabályzat 3. §-ára, egy „központi kiállítási bizottságba bizatik, melynek székhelye Budapest. Czime: Az 1878-iki párisi közkiállitási magyar országos központi bizottság. Pecsétje: a teljes magyar czimer, következő körirattal: „világkiállítási országos központi bizottság 1878“. 6. §. A központi bizottság hatásköre főleg a következő: 1. A párisi kiállításra vonatkozó kormányrendeleteket végrehajtja, azoknak országszerte leendő foganatosításáról gondoskodik, és a 3. §. értelmében a kormánynak fentartott ügyekben javaslatokat tesz. 2. Magyarországnak a kiállításon való részvételéből eredő minden előmunkálatokat megteszi. Ennélfogva: 3. Magyarországnak a kiállításban való részvétele tekintetéből a hazai közönség, a kiállítók vagy a kiállításnál bármely más irányban érdekeltek számára szükségelt hirdetéseket, utasításokat és egyéb közleményeket megállapítja, és ezeket, valamint a francziaországi kiállítási közegek hirdetményeit a vidéki kiállítási bizottságok, illetőleg a 28. §-ban megnevezett orsz. egyletek és társulatok útján közhírré teszi. 4. A vidéki kiállítási bizottságok működését megindítja, azt megfelelőleg irányozza és ellenőrzi; megkereséseiket elintézi és indítványaik felett határoz. 5. A bejelentési íveket a vidéki kiállítási bizottságoknak, illetőleg a 28. § ban megnevezett országos egyletek és társulatoknak megküldi, az azokhoz érkezett bejelentéseket átveszi, azoknak nyilvántartását eszközli, és a bejelentések el vagy el nem fogadása felett, az illető kiállítási közegek meghallgatása után, véglegesen határoz. 6. A Magyarország rendelkezésére bocsátott kiállítási területnek az egyes kiállítási csoportok és alosztályok közt való felosztását, a kormánynak jóváhagyása mellett eszközli. 7. A kiállítandó tárgyak gyűjtésének és a gyűjtőhelyekre való beküldésének, valamint azok előleges bírálatának módozatait szabályozó utasítás tervezetét kidolgozza. 8. A magyarországi kiállítási terület külső díszítését és berendezését, a kiállítási tárgyak felállítására szükséges szekrények, állványok, asztalok, edények stb. beszerzését, az erre hivatott kiállítási közegek javaslata alapján, a kormány jóváhagyásával eszközli. 9. A kiállítási cathalogust szerkeszti; a meghatározandó statisztikai táblázatok és térképek előállítására nézve az országos m. kir. statisztikai hivatallal és az erre hivatott egyéb hatóságokkal és társulatokkal együttesen működik. 10. A kiállítási tárgyaknak Párisba leendő küldését szabályozza, és az erre vonatkozólag kiadandó külön utasítás értelmében eszközli. 11. A nemzetközi bíráló bizottság magyarországi tagjait kijelöli. : 12. A kiállítás folyama alatt az érintkezést a Párisban működő magyar kormánybiztos és a kiállítók közt fenntartja. Végre: 13. A főváros területén lakó kiállítókra nézve s a központi bizottság mindazon teendőket végzi, melyeket a 20. §. értelmében a vidéki bizottságok az illető kiállítási kerületben teljesíteni hivatják. 7. §. A központi bizottság áll : 1 elnökből, 11 alelnökből és 15 tagból. A tagok közül 5 a kormány által rendezendő kiállítások érdekeinek képviseletére van hivatva; éspedig: 1 a vallás és közoktatásügyi minisztérium tanügyi kiállítása, 1 ugyanezen minisztérium alapítványi erdészeti kiállítása, 1 a pénzügyminisztérium kincstári bányászati kiállítása, 1 az ugyanezen minisztérium kincstári erdészeti kiállítása, és 1 a közmunka és közlekedési minisztérium középítészeti és mérnöki kiállítása számára, 1 tag az orsz. statisztikai hivatalt képviseli és 1 tag, mint sajtóügyi előadó, a bel- és külföldi sajtóval való érintkezést eszközli. A többi 8 tag közül: 1 a művészeti, 2 az iparügyi, 1 a bányászati, 1 a mezőgazdasági, 1 az erdészeti csoportokat, 1 a borkiállítást, 1 az építészet és mérnöki csoportot illető ügyekben előadóként működik. 8. §. A központi bizottság elnöke és alelnöke, úgy nemkülönben az országos statisztikai hivatal képviselője és a sajtóügyi előadó a földmivelés-, ipar-s kereskedelmi miniszter által, a 7. § ban elősorolt minisztériumok képviselői pedig az illető miniszterek által neveztetnek ki. A művészeti csoport előadója az országos képzőművészeti társulat, az iparügyi csoport egyik előadója a budapesti kereskedelmi és iparkamara, másik előadója pedig az országos iparegyesület, a bányászati csoport előadója az országos földtani társulat, a mezőgazdasági csoport előadója az országos gazdasági egyesület, az erdészeti csoport előadója az országos erdészeti egyesület, a borkiállításra vonatkozó ügyek előadója az országos gazdasági egyesület, végre az építészeti és mérnöki csoport előadója, a mérnök és építész-egylet hármas kijelölése alapján, szintén a földművelés-, ipar- s kereskedelmi miniszter által neveztetnek ki. 9. §. A központi bizottság elnöke Magyarországnak a párisi közkiállításban leendő részvétéből folyó összes ügyek központi vezetője. Az üléseket ő hívja egybe és azokban elnököl; az ülési tárgysorozatot megállapítja; az ülési határozatok végrehajtását ellenőrzi; az azok alapján szükséges levelezést aláírja. Szavazatok egyenlősége esetén az ő szavazata dönt. Oly ülési határozatok végrehajtását, melyeket a kiállítás érdekébe ütközőknek tart, saját felelőssége alatt felfüggeszthet, mely esetben azonban az illető ügy legkésőbb 3 nap alatt a földm., iparés keresk. minisztérium végelhatározása alá bocsátandó. 10. §. Az alelnök az elnököt akadályoztatása esetén helyettesíti; minden ülési határozatot nem igénylő ügyek elintézése, az illető előadó meghallgatása és annak véleménye nyilvánítása után őt illeti, a kiállítási iroda közvetlen felügyelete alatt áll. 11. §. A központi bizottsági tagok hivatása, a közvetlen felügyeletük alá helyezett csoportot illető bejelentési íveket átvenni, azokat átvizsgálni és azok feletti véleményüket nyilvánítani; a csoportjukba tartozó kiállítók térkívánalmait megvizsgálni ; az egyes kiállítók részére a területet kijelölni és csoportjuk úgy belső, valamint külső berendezésére nézve javaslatot tenni; az illető csoportba tartozó gyűjteményes kiállításokat szervezni, és az ez ügyben a vidéki kiállítási bizottságoknak adandó útmutatásokat tervezni, s általában minden irányban közreműködni, hogy az illető kiállítási csoport szakszerű rendezése lehetővé váljék. Hogy a tagok ezen fontos hivatásuknak megfelelhessenek, a kiállításnak őket illető csoportjára vonatkozó minden mozzanatairól elnöki úton, mindenkor és lehető gyorsasággal értesittetnek és a kiállítási iroda rendelkezésükre bocsáttatik. 12. §. A központi bizottság hatáskörébe tartozó ügyek részint ülésileg, részint ülésen kívül intéztetnek el. Ülésileg tárgyalandók . Egyáltalában minden fontosabb, és különösen azon ügyek és kérdések, melyek ismerete az összes bizottsági tagokra nézve egyaránt szükséges. A kormánynak leiratai. Mindazon javaslatok, melyek a kormány végleges elhatározásának vannak fentartva, úgy nemkülönben minden elvi határozatot igénylő fontosabb kérdés. A folyó ügyek, amennyiben az azok elintézésére hivatott alelnök és az illető bizottsági tag közt véleménykülönbség merül fel. A többi, ülési határozatot nem igénylő ügyek a központi bizottság alelnökének vezetése alatt, a 10. §-ban közölírt előleges tárgyalás után, a kiállítási iroda által intéztetnek el. 13. §. Az ülésekben mindenekelőtt a kormány leiratai tárgyaltatnak; ez után az alelnök tesz jelentést az időközben tett intézkedésekről és előfor-7 s dúlt eseményekről, mire a napirendre kitűzött tár■ gyak, ésezek után végre az egyes tagok netáni indítványai következnek. 14. §. Ülések a központi bizottság által meghatározandó napon, rendszerint hetenkint egyszer, elnöki intézkedés folytán, szükség esetében töbször is tartatnak. Az ülésekről a tagok a tárgysorozat közlése mellett írásbeli meghívás útján idejekorán értesügetnek. 15. §. Amennyiben a kiállítási ügy érdeke- Ebben a 28. §-ban megnevezett országos egyletek és társulatokkal való közvetlen érintkezés kívánatosnak mutatkoznék, a központi bizottság elnöke jogilgosítva van említett testületeket felkérni, hogy az illető ülésben egy vagy több tag által képviseltessék magukat. .. 16. §. Az ülési jegyzőkönyvek hitelesítésük után rövid uton, legkésőbb 3 nap alatt, a földmidvelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak heti mutatandók. 17. §. A központi kiállítási bizottság hirdetőményei a hivatalos lapon kívül, minden olvasottabb fővárosi napilapnak, és az összes kiállítási közegeknek megküldetnek. ■ 18. §. A párisi közkiállításra vonatkozó és ezen szervezési szabályzat értelmében az országos a központi bizottság hatáskörébe tartozó összes leveelezések, nyilvántartási munkálatok és egyéb irodai és kezelési teendők ellátására egy irodaigazgató e vezetése alatt a kiállítási iroda van hivatva, mely az elnökség által kiadandó utasítások alapján műkködik. KÜLFÖLD. (Márczius 26.) „Lehetetlen ! Lehetetlen ! Nem akarnak megérteni!“ Ezek voltak a „France“ szerint II.Ignatieff IX. évfolyam.