Ellenőr, 1877. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1877-03-27 / 85. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre • * frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: oSudoljpesteri, rvádor-potcza. 6. szám. Semmit sem ködünk, h­a nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el, 85. szám, Budapest, kedd, márczius 27. 1877. POLITIKAI NAPILAP.­­Hirdetése éi felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában)­ Továbbá Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok utcza 431. sz., valamint Havas, Lafite & Cie,­ezégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8).­­Kiadó­hivatal: tdfrtd cíjpesten, nddcrr-utcz dl 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Április hó 1-jével új évnegyeden előfizeté­­lépvén életbe, tisztelettel felbérelnek mind­azon előfizetők, kiknek előfizetése márczius végével lejár, azt mielőbb megújítani, hogy a la­pok szétküldetésében fennakadás ne történjék. Az előfizetés legczélszerűbben posta-utalvány ál­tal eszközölhető. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...........................5 „ — kr. Egy heik 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnál úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. I­NVIRÁTOK. Bécs, márcz. 26. („B. C.“) Ignatieff épp oly kevéssé megy itt valamire, mint Londonban. Andrássy gróf teljesen szabad kezet tart fenn ma­gának. Oroszország törekvése oda irányul, hogy a Bécsi cabinet közbenjárását Londonban kieszkö­zölje, mire azonban kevés a kilátás. Bécs, márcz. 26. Ignatieff tábornok király 8 felségétől külön holnap audientián fog fogadtatni, ezután nejével az udvari ebéden résztveend és köz­vetlenül rá Ber­linen keresztül Pétervárra visszauta­­­zik. — A „Pol. C.“ közli, hogy Ignatieff tábornok és neje ma Andrássy grófnál ebédelnek. Berlin, márcz. 26. A­­„Reichsanzeiger“ közli a császárnak Bismarck herczeghez intézett kibo­­csátványát, melyben nyolczvanadik születésnapja alkalmából az egész birodalomból érkezett számos bizonyítékaiért a részvételnek köszönetét kifejezi. — A császár Stosch tábornok elbocsáttatási kér­vényét visszautasította és ezen ügy abban intéz­tetek el, hogy Strosch hivatalos teendőit megint átvette. Bécs, márcz. 26. (Zárlat) Hitelrészvény 148 80. Gali­­cziai 209.—­ Allamvasut 224 50 Rente 12.79. 1860 as 109.25. 1864 es 130.75 Ezüst 111.25. London 124.25. Uni - Bank —.— Által, épitőbank —.—. Magyar Földhitel — . Angol-Osztrák 70—. Lombard 80.—. Tramway —.—. Hitelsorsjegy 164.— Napoleonher 9 92. Arany 5.85. Frankfurt 60.50. Porosz pénzutalv. 61.05. TC,tik sorsjegy 18.—. Anglo épitő bank —. Municipal bank. — Berlin, márcz. 26. (Zárlat) Galicziai 86 10. Lombard 132 50 Ezüst-jöved. 55.25. 1860-as —. Bécs 162.65 Romániai —. Államvasut 372.50. Papir-jöved. 51.70. Hi­telsorsjegy . 1864-es —Hitelrészvény 247 50 Magy. sorsjegy —.—. BUDAPESTI SZÍN­LAPOK. Budapest, kedd, márczius 27.­ Nemzeti színház. Horatio Ney Hamlet. SalkhnerE at k c . . , Ophelia Balazsné B. Y. rt­agy opera 5 felvonásban. Hamlet Ódry L. x , - -Claudius Kőszeghy ^ ^ ® 1 ^ « a Z. A ‘“La«. Sitrogoff Mihály útja Porodru. Sül., Moszkvától Irkuozig. Laertes Pauli­­ Látványcí uj színmű 4 felv. Marcellus Széphegyi I Kezdete 7 órakor. HWSH i i.rzk­Mi minin UTOLSÓ FOLTA. Ignatieff tábornok, mint újabban hallatszik, nem szerdán, hanem már holnap reggel hagyja el Bécset, Krakkón keresztül egyenesen haza, esetleg még Berlinbe is utazva. — A „France“, mely igen sokat tud Ignatie-ről, így beszélteti a tábornokot Déeazes herczeg előtt: „Csak Andrássy grófot kell még látnom vasárnap, s hétfőn tisztelegnem Ferencz József császár előtt, azután egyenesen Pé­­tervárra sietek. Megtettem, a­mit tehettem, s a mi kötelességem volt. Történjék most, a­minek tör­ténnie kell.“ Egy más személy előtt Ignatieff így nyilatko­zott : „Nekem sohasem volt tulajdonképem­ mis­sióm; tulajdonképen csak cabinet-futár voltam, ki egy diplomatiai iratot hoztam el. Ez irat jelentős­sége ismeretes volt előttem, de arra szorítkoztam, hogy kommentár nélkül adtam át azon államok mi­nisztereinek, hova szombajom vezetett. Nem én folytattam Angliával a tárgyalásokat. Sokat csele­kedtek, a­nélkül, hogy engem megkérdeztek volna. Csak közelről akartam a dolgokat látni, s most már láttam. Most már nincs egyéb dolgom, nem maradok itt tovább egy perczig sem. A­kik a bajt okozták, hozzák helyre.“ A „Mem. Dipl.“ azt híreszteli, hogy Angliá­ban reményük, miszerint a béke olajága éppen most Bécsben fog biztosíttatni, s hozzáteszi, hogy Ignatieff nem tér vissza Londonba. Hát hiszen azt senki sem mondta , hanem a béke olajágának van egy kis, ha tán nem is igaz, mulatságos históriája, mely a párisi „Hotel de Rhin"-ban történt. Midőn Igna­tieff 23-ikán látogatásaiból visszatért hoteljébe, a terem asztalán egy virágcserépben gyönyörű olaj­ágat talált. Hivatja a fogadó tulajdonosát, Madme Mereiert . — Ki tette ezt ide ? kérdi boszosan. — Én excellentiás uram, mond a jólelkű asszonyság, — az olajág, a béke jelképe, melyet az egész vi­lág (tont le monde) óhajt. — „Az egész világ“, fe­lel vissza Ignatieff, felvilágosítólag,­­ „az angolok kivételével.“ Budapest márczius 26. A felhatalmazás. A képviselőház túlnyomó többséggel megadta a pénzügyminiszternek a felhatal­mazást, hogy a 158 milliós kölcsön első fe­lének törlesztésére kölcsönt vegyen fel, mi­helyt a viszonyok kedvezése azt megen­gedi. Hogy a felhatalmazás bizalom kér­dése, azt mi nem tagadtuk. Tudjuk azt is,­­ hogy az ellenzék nem tartozik bizalommal­­ viseltetni a kormány iránt, de a törvényho­­s­zási kötelességeknek akkora félreismerését,­­ mint e­zúttal tapasztaltuk, mégsem vártuk. s Az 1875 előtti ellenzék legalább nem vitte volt idáig az ország vitális érdekeit érintő kérdésekben az oppositiót.­­ Türelem kellett csakugyan az ellenzéki­­ szónoklatok végig­hallgatásához, a­mint azt­­ a pénzügyminiszter meg is jegyezte. Azzal,­­ hogy alaptalan állításaikkal és ráfogásaikkal 11 mennyit ártanak az ország hitelének, ez urak­­ nagyon keveset törődnek. Felfogásukat jel­­­­lemzi az a közbeszólás, hogy a 153 milliós * kölcsönt csak úgy kell visszafizetnünk, ha le- 1 het. Ez hát az ő fínancziális­­ politikájuk r essentiája. Fizetünk, ha lehet. Ha nem lehet, a­ki tehet róla. Aztán van annak a zsidónak­­ úgy is elég pénze. Az egyik — Simonyi Ernő — azt ál­­­­lítja, hogy a 80 milliós rente-kölcsönnek föl-­­ tétele volt a kölcsönök aranyban fizetése. A­­ pénzügyminiszter megc­áfolja ezt a leghatá­rozottabban, erélyes szavakban. Azért a má­sik — Helly —ismétli a legsértőbb modor­ban. Tessék aztán az ilyen emberekkel tisz­tességes vitába ereszkedni. Nagy önuralkodás kell ahhoz, h­ogy Valaki az efféle argumen­tumok ellenében phlegmáját megőrizze. Hall­hatták pedig számtalan­kor, hogy 1867 óta mindig aranyban fizettük a kölcsönök ka­matait, mert erre kötelezve voltunk, s így ez nem képezhette egy 1875 ben kötött köl­csön föltételét, de azért már két éve min­dig ezen a paripán lovagolnak, mintha a kor­mány tehetne arról, hogy az arany és ezüst­­agró között olyan nagy differencia támadt. A független szabadelvű pártnak „elő­nyösen ismert pénzügyi képzettséggel“ rágal­mazott kapacitása, a­ki nevezetes arról, hogy tévedéseinek be nem ismerésében rendkívüli munkásságot tud kifejteni, a­mely irányban elég lesz, ha emlékeztetjük az olvasót a nemzeti bank magyarországi dotatiójának magasságát illető bizonyításaira, ma sem mulasztotta el az alkalmat arra, hogy a­mit lapjában megkezdett, azt a házban foly­tassa. Az „előnyös pénzügyi képzettség gya­nújában álló szerkesztő ugyanis már napokkal ezelőtt azt írta, hogy előtte hihe­tetlennek látszik, hogy a pénzügyminiszter előlegeket ne szedett volna fe­l, s ezeket fogja visszafizetni az új kölcsönből. Megc­á­­foltuk mi rögtön, megc­áfolta tegnap a pénzügyminszter a házban, s ma azért lap­jában visszatér állítására, önkényes számí­tásból eredeti adatokat hozva fel. Itt aztán megszűnik a vita. A­helyett, hogy örülnének annak, hogy a pénzügyminiszter előlegek nélkül tudott megélni, noha már az év harmadik hónap­jának végén vagyunk, még haragudni lát­szanak azért, hogy nem szedett fel előlege­ket, s be akarnak bizonyítani olyas­vala­mit, a­mit, ha megtörtént, volna,­ a pénz­ügyminiszter nem is lenne képes eltagadni. Az előlegek szedése nem szokott titokban maradni. Ezt igen jól tudjuk a múltból. Egyszer alig egy-két milliót vett fel az egyik pénzügyminiszter tiszai vasút-részvényekre,­­ s mégis nyilvánosságra jött a dolog az or­­­­szág hitelének nem csekély kárára. Az ilyen operációkhoz a jelenlegi pénzügyminiszter nem folyamodott. Ez büszkesége, s állítását respectálni tartoznék még­­ Lukács Béla is. A jobboldali ellenzék szónoka sem volt szerencsés argumentumaiban, s noha már többször beszélt ellenzéki Pál­ fordulása óta, még mindig nem áll jól neki az opponálás. Nem is csoda. Ha valaki nyolcz éven át megszokta az „igen“-t, s megszavazta hű­ségesen a 153 milliós drága kölcsönt is, az nem egykönnyen találja bele magát új helyzetébe. Hogy nem is illik a 153 milliós kölcsön konvertálására szolgáló kölcsönt meg­tagadni annak, a­ki azt a 153 milliót meg­szavazta, az már más kérdés. Bujanovics elhiszi, hogy a most könnyelműen adni ter­vezett felhatalmazást a pénzügyminiszter könnyelműen felhasználni nem fogja. Na­gyon szép, hogy ezt elhiszi, de a könnyel­műség emlegetése sem neki való, a­kinek a könnyelműség aerájában nem volt szava semmi ellen. A pénzügyminiszter, s utóbb a minisz-­­ terelnök nagy hatással szólottak. A hatás­nak legjobb bizonyítéka a­­ szavazás, mert a felhatalmazást közel száz szavazat többséggel adta meg a ház. A névszerinti szavazás, melyet a hazautazások és az ebéd ideje miatt megfogyatkozott szélsőbal csak a független szabadelvűek segélyével tudott kérni, egy kissé kényelmetlennek látszott lenni a harmadik ellenzékre nézve. Egészen más az, egy kis specchet mondatni, s megint más, név szerint is demonstrálni a világ előtt, hogy a factiosusság szelleme erőt vesz rajtunk még egy olyan kérdésben is, mely tisztán az ország hitelképességének érdekeit érinti. Át is rándult a vezér a szélsőbalhoz decapaeitatio czéljából, de nem használt semmit. Szavazni kellett. Soha i­genirozzák magukat. Nem fog azért a Rothschild-con­­sortium boszut állani rajtuk. Jó forrásból értesülünk, hogy Oroszország vitathatóknak tekinti a jegyzőkönyre vonatkozólag Anglia részéről felvetett kifogásokat Valamint az is tény, hogy Anglia sem szakította meg végkép a tárgyalást, hanem azt csak elnapolta akkorára, mikor a lefegyverkezés kérdésében felmerült diffe­rentia kiegyenlítődik. Általában nem indokolatlan a remény, hogy a bécsi pourparler-kból Ignatieff arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a lefegyver­kezés kérdéséből point d’honneur-t csinálni, nem lenne Oroszországra nézve ajánlatos. (Azt magunk is nemcsak remélljük, de elvárjuk is külügyi kormányunktól. _________ Bécsből az­t írják a „Bp. Correspondencs“-jának, hogy az osztrák pénzügyi minisztériumban, a két kormány közt létrejött megállapodások alapján már majdnem teljesen elkészült a bankstátus-ja­­vaslat, és pedig minden tekintet nélkül a bank ha­­tározgatásaira és dolgozataira. Ugyane forrás szerint a katonai beszállásolási törvényjavaslaton dolgozó vegyes bizottság legköze­lebb teljesen elkészül dolgozatával. Országos iparos congressus megtartatását hatá­rozta el egy előértekezlet, mely tegnap jött össze a fővárosi iparoskör helyiségében. Képviselve volt Arad, Debreczen, Miskolcz, Szeged, Esztergom, Nagyvárad,­ Gyöngyös, Szentes, Békés, Vácz, Irsa. A congressus még az év folyamában tartatik meg a Szent István napja után következő két napon. Tárgyai lesznek: az ipar­törvény módosítása, a hazai iparos szervezet, az iparos szövetkezet és iparos oktatásügy kérdései, egy a legközelebbi évek valamelyikében tartandó országos magyar iparkiállítás, valamint a párisi közkiállítás ügye. Végre egy előkészítő bizottság alakítását határoz­ták el. Ez a mostani előértekezlet több tagjából, a volt iparcongressusi bizottság tagjaiból és a fővá­rosi iparos kör meg az országos magyar iparegye­sület által választandókból fog alakulni. Mi örömmel fogadjuk a mozgalmat s óhajtjuk s csak azt, hogy némely elődjének sarkalatos téve­déseibe ne essék. A­­verseczi „bortermelők egyesülete“ kérvényt adott be a képviselőházhoz a phylloxérától félté­ben. Azt kérik, hogy Pancsován irtsák a phyllo­­xerás szőllőket, mert attól tartanak, hogy e kár­tékony féreg átragad Pancsováról a verseczi szőlő­hegyekre is. Ha azonban erre nem szavazná meg a képviselőház a költséget, legalább a következőket határozza el: 1. Hogy az inficiált területek szigo­rúan megvizsgáltassanak, s körülöttük cordon hu­­zassák. 2. Hogy a kormány a külföldi irtások eredményeiről magának tudomást szerezzen (meg­van az már), így az ellentálló szőllőfajokról is. 3. Hogy a kormány az ellent­álló sző­lőfajok meg­honosítására és nemesítésére figyelmet és tevékeny­séget fejtsen ki, s igy a szőlősgazdáknak segítsé­gére legyen, a phylloxera ellen való harczban. HOLMI. Még soha ember nagyobb bizalmat nem vetett nagy mondásának meghaladhatatlanságába, mint a „Holmi“ írója, mikor virágvasárnapjára megírta volt — egy tisztelt laptársunk által feltalált genia­­lis számítási alapon — Magyarország 35.000 mil­liónyi tőke­tartozásának „fogvaczogtató“ történetét. És ime ugyanazon virágvasárnapjára, ugyan­abban a geniális lapban, iszonya rémületére a kö­vetkező rettenetességet kellett tapasztalnia: „Budha számtanában a tíz óriásilag nagy számegység­nek elseje az „asankina mi magyarul megszámlálhatatlant jelent, és egyenlő az önmaga által sokszorozott száz quadril­­lióval. E „megszámlálhatlan“-nak négyszerese eredményezi a második számegységet, majd­­ ennek négyszerese a harmadik számegységet; s igy tovább, míg végül a tizes csoport utoló számegysége gyanánt kijő a hinduk által „kimondhatatlanul kimondhatatlant" névvel ellátott szám. Ennek a számtannak ma már fele sem tréfa. Hiszen Magyarország csak egy iczinke-piczinke paránya a Tibetben „Kandtur“ név alatt őrzött budhaféle szent könyvekben fel­állított világok sokaságának, s íme a butta politika kincstár­noka a kölcsönök élére kölcsönöket verő számtanában már­is a megszámlálhatlant állítja fel vak hitül, és kész tanul a par­lament részére.“* Le vagyunk pipázva, megadjuk magunkat. Hja, de kérjük, ki gondolna arra, hogy va­laki a vhandsur*-ból tanulja a pénzügyi számve­tést. Azt ugyan sejtettük, hogy az „asankia*-hoz közel járhat az esze. De a száz quadrillió quadrá­­tumának cubusával lenni megcsábulva, az már mégis elképzelhetetlen, így azután persze, hogy könnyű annak a kabátja ujjából kirázni azokat a csipp csupp milliárdocskákat, melyekkel dobá­ló­dzik. * * Egy előfizetőnk figyelmeztet arra a sajátsá­gos históriára, mely a minapában a „Lipótvárosi bank“-nk­ megesett. Méltatlankodik, hogy Keller Ármin úrnak, a­ki nyíltan megvallja, hogy mi­egy­más a kezéhez tapadt, megadták a felmentést. * Hát bizony az igen sajátságos kis puska. S volt eszünkben magunknak is, hogy elsütögessük egy kicsit. Hanem azután eszünkbe jutott az a belga történet — még nincs egy éve, hogy megesett — mikor egy belga pénzintézet pénztárnokának azon módon a kezéhez tapadt egy gyönge milliócska. — Mit tegyek, én istenem, hogy segítsek magamon ebben a bajban — töredelmeskedik meg­hitt barátja előtt. — Tudod, mit? lopj még egy milliót. Azután vald meg bűnbánólag, hogy loptál kettőt , de az egyiket még megkaphatják, ha a másikat nem keresik. És a pénztárnok úgy tön, miként barátja be­szélő. A pénzintézet pedig megörült, hogy milyen jó gesejtet csinált. A Lipótvárosban pedig ez a história is­meretes. A párisi közkiállitás. A kereskedelmi minisztériumtól érkezett hozzánk az 1878-iki párisi közkiállitás magyarországi szer­vezésére vonatkozó szabályzat, melyet közérdekű voltánál fogva itt közlünk szöveg szerint: Kormány felügy­elet és ellenőrzés. 1. §. Magyarországnak az 1878-ik évi párisi­­ közkiállitásban való részvétele és hivatalos képvi­­seltetése elvben elhatároztatván, a kormány az e ^ vállalattal egybekötött fontos hazai érdekek elő- , mozdítását kiváló gondjai közé sorozza, és Magyar-­­­ország méltó fellépését úgy erkölcsileg, valamint a f ^ törvényhozó testülettől kért hitel segítségével, anya­­j­o­gilag is elősegíti. A 2. §. Magyarországnak e vállalatban leendő ^ részvétele és hivatalos képviseltetése folytán, az 1878-iki párisi közkiállitás országos ügynek lévén , tekintendő, az a kormány főfelügyelete és ellenőr­zése alá helyeztetik, mely ezen főfelügyeletet és ellenőrzést részben a földmű-, ipar- és keresk, mi-­i­nisztérium által közvetlen, részben pedig a létesí-­­­tendő kiállítási közegek és a már fennálló külön­­böző országos egyletek és társulatok közreműködé­ ’ sével közvetve gyakorolja. 3. §. Minden a párisi közkiállításra vonatkozó ‘ általános szabályzat végleges megállapítása; az ‘ összes kiállítási csoportokat egyaránt kötelező elvi határozatok jóváhagyása ; a kiállítás tartamára,­­ vagy csak bizonyos időre alkalmazandó közegek kinevezése, azok illetményeinek megállapítása és azok elbocsátása; a központi és vidéki kiállítási bizottságok szervezése és felállítása, valamint azok tagjainak a minőségben való megerősítése; a nem­zetközi bíráló­­bizottsági tagok kinevezése ; a fran­­cziaországi kiállítási közegekkel való hivatalos érintkezés; a kiállítási alap feletti kizárólagos ren­delkezés, a kormány, illetve ■» földm., ipar- és ke­reskedelmi minisztérium hatáskörébe tartozónak nyilváníttatik. 4. §. Hogy a főfelügyeletet és ellenőrzést gya­­korló minisztérium a kiállítási ügy állásáról min­denkor és minden irányban kellő tájékozással bír­jon, és hogy az érintkezés a központi kiállítási bi­zottsággal és ennek útján a többi kiállítási köze­gekkel szakadatlanul fentartassék, a központi ki­állítási bizottság mindazon intézkedéseit és javas­latait, melyek ülési határozat tárgyát képezik, az illető jegyzőkönyv bemutatása által, az ülésen kí­vül tárgyalt és elintézett fontosabb folyó ügyeket pedig az elnökség részéről rövid úton teendő szó­beli jelentések útján fogja a kereskedelmi minisz­térium tudomására juttatni. II. Az 1878-iki párisi közkiállitási magyar országos központi bizottság hatásköre és szervezete. 5. §. Az 1878. évi párisi közkiállitásra vo­natkozó összes ügyek központi vezetése, tekintettel a jelen szabályzat 3. §-ára, egy „központi kiállí­tási bizottságb­a bizatik, melynek székhelye Bu­dapest. Czime: Az 1878-iki párisi közkiállitási magyar országos központi bizottság. Pecsétje: a teljes magyar czimer, következő körirattal: „világ­kiállítási országos központi bizottság 1878“. 6. §. A központi bizottság hatásköre főleg a következő: 1. A párisi kiállításra vonatkozó kormány­rendeleteket végrehajtja, azoknak országszerte leendő foganatosításáról gondoskodik, és a 3. §. értelmé­ben a kormánynak fentartott ügyekben javasla­tokat tesz. 2. Magyarországnak a kiállításon való részvé­teléből eredő minden előmunkálatokat megteszi. Ennélfogva: 3. Magyarországnak a kiállításban való rész­vétele tekintetéből a hazai közönség, a kiállítók vagy a kiállításnál bármely más irányban érdekel­tek számára szükségelt hirdetéseket, utasításokat és egyéb közleményeket megállapítja, és ezeket, vala­mint a francziaországi kiállítási közegek hirdetmé­nyeit a vidéki kiállítási bizottságok, illetőleg a 28. §-ban megnevezett orsz. egyletek és társulatok út­ján közhírré teszi. 4. A vidéki kiállítási bizottságok működését megindítja, azt megfelelőleg irányozza és ellenőrzi; megkereséseiket elintézi és indítványaik felett ha­tároz. 5. A bejelentési íveket a vidéki kiállítási bi­zottságoknak, illetőleg a 28. § ban megnevezett or­szágos egyletek és társulatoknak megküldi, az azokhoz érkezett bejelentéseket átveszi, azoknak nyilvántartását eszközli, és a bejelentések el vagy el nem fogadása felett, az illető kiállítási közegek meghallgatása után, véglegesen határoz. 6. A Magyarország rendelkezésére bocsátott kiállítási területnek az egyes kiállítási csoportok és alosztályok közt való felosztását, a kormánynak jóváhagyása mellett eszközli. 7. A kiállítandó tárgyak gyűjtésének és a gyűjtőhelyekre való beküldésének, valamint azok előleges bírálatának módozatait szabályozó utasítás tervezetét kidolgozza. 8. A magyarországi kiállítási terület külső díszítését és berendezését, a kiállítási tárgyak fel­állítására szükséges szekrények, állványok, asztalok, edények stb. beszerzését, az erre hivatott kiállítási közegek javaslata alapján, a kormány jóváhagyá­sával eszközli. 9. A kiállítási cathalogust szerkeszti; a meg­határozandó statisztikai táblázatok és térképek elő­állítására nézve az országos m. kir. statisztikai­­ hivatallal és az erre hivatott egyéb hatóságokkal és társulatokkal együttesen működik. 10. A kiállítási tárgyaknak Párisba leendő­­ küldését szabályozza, és az erre vonatkozólag ki­­­adandó külön utasítás értelmében eszközli.­­ 11. A nemzetközi bíráló bizottság magyaror­szági tagjait kijelöli. : 12. A kiállítás folyama alatt az érintkezést a Párisban működő magyar kormánybiztos és a ki­állítók közt fenntartja. Végre:­­ 13. A főváros területén lakó kiállítókra nézve s a központi bizottság mindazon teendőket végzi, me­­l­­yeket a 20. §. értelmében a vidéki bizottságok az illető kiállítási kerületben teljesíteni hivatják. 7. §. A központi bizottság áll : 1 elnökből, 1­1 alelnökből és 15 tagból.­­ A tagok közül 5 a kormány által rendezendő kiállítások érdekeinek kép­­­viseletére van hivatva; és­pedig: 1 a vallás és köz­oktatásügyi minisztérium tanügyi kiállítása, 1 ugyan­ezen minisztérium alapítványi erdészeti kiállítása, 1 a pénzügyminisztérium kincstári bányászati kiállítása, 1 az ugyanezen minisztérium kincstári erdészeti kiállítása, és 1 a közmunka és közlekedési minisz­térium középítészeti és mérnöki kiállítása számára, 1 tag az orsz. statisztikai hivatalt képviseli és 1 tag, mint sajtóügyi előadó, a bel- és külföldi saj­tóval való érintkezést eszközli. A többi 8 tag közül: 1 a művészeti, 2 az iparügyi, 1 a bányászati, 1 a mezőgazdasági, 1 az erdészeti csoportokat, 1 a borkiállítást, 1 az építé­szet és mérnöki csoportot illető ügyekben előadó­ként működik. 8. §. A központi bizottság elnöke és alel­­nöke, úgy nemkülönben az országos statisztikai hivatal képviselője és a sajtóügyi előadó a föld­­mivelés-, ipar-­­s kereskedelmi miniszter által, a 7. § ban elősorolt minisztériumok képviselői pedig az illető miniszterek által neveztetnek ki. A művészeti csoport előadója az országos képzőművészeti társulat, az iparügyi csoport egyik előadója a budapesti kereskedelmi és iparkamara, másik előadója pedig az országos iparegyesület, a bányászati csoport előadója az országos földtani társulat, a mezőgazdasági csoport előadója az or­szágos gazdasági egyesület, az erdészeti csoport előadója az országos erdészeti egyesület, a borki­állításra vonatkozó ügyek előadója az országos gazdasági egyesület, végre az építészeti és mér­nöki csoport előadója, a mérnök és építész-egylet hármas kijelölése alapján, szintén a földművelés-, ipar- s kereskedelmi miniszter által neveztetnek ki. 9. §. A központi bizottság elnöke Magyaror­szágnak a párisi közkiállításban leendő részvétéből folyó összes ügyek központi vezetője. Az üléseket ő hívja egybe és azokban elnököl; az ülési tárgy­­sorozatot megállapítja; az ülési határozatok végre­hajtását ellenőrzi; az azok alapján szükséges leve­lezést aláírja. Szavazatok egyenlősége esetén az ő szavazata dönt. Oly ülési határozatok végrehajtását, melyeket a kiállítás érdekébe ütközőknek tart, saját felelős­sége alatt felfüggeszthet,­ mely esetben azonban az illető ügy legkésőbb 3 nap alatt a földm., ipar­és keresk. minisztérium végelhatározása alá bocsá­tandó. 10. §. Az alelnök az elnököt akadályoztatása esetén helyettesíti; minden ülési határozatot nem igénylő ügyek elintézése, az illető előadó meg­hallgatása és annak véleménye nyilvánítása után őt illeti, a kiállítási iroda közvetlen felügyelete alatt áll. 11. §. A központi bizottsági tagok hivatása, a közvetlen felügyeletük alá helyezett csoportot illető bejelentési íveket átvenni, azokat átvizsgálni és azok feletti véleményüket nyilvánítani; a cso­portjukba tartozó kiállítók térkívánalmait megvizs­gálni ; az egyes kiállítók részére a területet ki­jelölni és csoportjuk úgy belső, valamint külső berendezésére nézve javaslatot tenni; az illető csoportba tartozó gyűjteményes kiállításokat szer­vezni, és az ez ügyben a vidéki kiállítási bizott­ságoknak adandó útmutatásokat tervezni, s álta­lában minden irányban közreműködni, hogy az illető kiállítási csoport szakszerű rendezése lehe­tővé váljék. Hogy a tagok ezen fontos hivatásuknak meg­­fe­lelhessenek, a kiállításnak őket illető csoportjára vonatkozó minden mozzanatairól elnöki úton, min­denkor és lehető gyorsasággal értesittetnek és a kiállítási iroda rendelkezésükre bocsáttatik. 12. §. A központi bizottság hatáskörébe tar­tozó ügyek részint ülésileg, részint ülésen kívül intéztetnek el. Ülésileg tárgyalandók . Egyáltalában minden fontosabb, és különösen azon ügyek és kérdések, melyek ismerete az összes bizottsági tagokra nézve egyaránt szükséges. A kormánynak leiratai. Mindazon javaslatok, melyek a kormány vég­leges elhatározásának vannak fentartva, úgy nem­különben minden elvi határozatot igénylő fontosabb kérdés. A folyó ügyek, a­mennyiben az azok elinté­zésére hivatott alelnök és az illető bizottsági tag közt véleménykülönbség merül fel. A többi, ülési határozatot nem igénylő ügyek a központi bizottság alelnökének vezetése alatt, a 10. §-ban közölírt előleges tárgyalás után, a kiál­lítási iroda által intéztetnek el. 13. §. Az ülésekben mindenekelőtt a kormány­­ leiratai tárgyaltatnak; ez után az alelnök tesz je­­­lentést az időközben tett intézkedésekről és előfor-7 s dúlt eseményekről, mire a napirendre kitűzött tár­­■ gyak, és­­ezek után végre az egyes tagok netáni indítványai következnek.­­ 14. §. Ülések a központi bizottság által­­ meghatározandó napon, rendszerint hetenkint egy­­­­szer, elnöki intézkedés folytán, szükség esetében töbször is tartatnak.­­ Az ülésekről a tagok a tárgysorozat közlése­­ mellett írásbeli meghívás útján idejekorán értesü­­­g­­etnek. 15. §. A­mennyiben a kiállítási ügy érdeke- Eb­ben a 28. §-ban megnevezett országos egyletek és társulatokkal való közvetlen érintkezés kívánatos­nak mutatkoznék, a központi bizottság elnöke jog­il­gosítva van említett testületeket felkérni, hogy az il­lető ülésben egy vagy több tag által képviseltes­sék magukat. .. 16. §. Az ülési jegyzőkönyvek hitelesítésük­­ után rövid uton, legkésőbb 3 nap alatt, a földmi­­d­velés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak he­ti mutatandók. 17. §. A központi kiállítási bizottság hirdet­­ő­ményei a hivatalos lapon kívül, minden olvasottabb fővárosi napi­lapnak, és az összes kiállítási köze­geknek megküldetnek. ■­ 18. §. A párisi közkiállításra vonatkozó és ezen szervezési szabályzat értelmében az országos a központi bizottság hatáskörébe tartozó összes leve­­e­­lezések, nyilvántartási munkálatok és egyéb irodai és kezelési teendők ellátására egy irodaigazgató e vezetése alatt a kiállítási iroda van hivatva, mely az elnökség által kiadandó utasítások alapján mű­­k­ködik. KÜLFÖLD. (Márczius 26.) „Lehetetlen ! Lehetetlen ! Nem akarnak meg­érteni!“ Ezek voltak a „France“ szerint II.Ignatieff IX. évfolyam.

Next