Ellenőr, 1877. június (9. évfolyam, 180-232. szám)
1877-06-01 / 180. szám
előadása, legkivált pedig futamai és staccatói által oly gyújtólag hatott az egész házra, hogy a közönség harmadik felvonásbeli nagy áriáját megujráztatta. Már harmadik felvonásbeli megjelenésével tapsot idézett elő, mikor Monostratosra magyarul kiáltá e szót: „Vissza !“ Oly figyelem ez a magyar közönség iránt, minőt mindenkor udvarias tapsok szoktak kisérni, kivált ily tiszta és helyes kiejtés mellett, mint a kisasszonyé. Sok tapsot aratott még meg szép bassus hangjával. A három éji tündér (Maleczkyné, Heim Róza és Bettelheim Janka, az utóbbi úgy látszik új tag) attól félt, hogy a publikum valamiképen megtalálja hallani az énekeket. Pedig hiába aggódtak. Nem hallotta az a tizedrészét se, csak gyönyörködött pantomimikájuk és harczukban, melyet minden kimondandó magyar szó ellen folytattak. E tekintetben Donadio Bianca túltett rajtuk. Igaz, hogy az nem is tagja a nemzeti színháznak. — A népszínházba ma a „Kapitány-kisaszszony“ előadására Soldosné föllépte és az esős idő kettős erővel vonzotta a nyári közönséget. A népszínház e legjobb előadása operetteje ma is mindvégig mulattatta a jól megtelt házat, különösen Igyád újabb coupletjei az állatkerti kígyóról, mely „otthon harapni valót nem találva“ elkalandozott s falja a szerbet, románt, bosnyákot, elnyujtózva „Ardahántól Viddinig“, és több egyéb politikai czélzások viharos tapsokat és tüntető éljenzést arattak. A „Kapitány kisasszony“ a nyári évadban is vonzó darab lesz még. Az árvízveszély a Maros és a Tisza mentében mindenütt csökkent, bár az utolsó két nap alatt ismét némi emelkedést mutatott a vízállás több helyütt. Aradon már harmadnap előtt megszüntette üléseit a permanens árvízbizottság. Szegeden csöndes apadás észlelhető , csillapult a veszély Lesén és Porgányán is. A Tiszán Szolnoktól és Tokajnál mérsékelt áradást jelentenek, a Szamos azonban jelentékenyen árad. Torontál megyében valószínűleg legtöbb kárt okozott az árvíz. Tegnapelőtt a Maros árja Várkányig ért s ott a vasúti közlekedést is megszakította. — Egy kutya élményei. Berlinben alakult jelenleg egy társaság, mely a kutyákat katonai czélokra akarja alkalmazni. Az alakuló ülésen többek közt ráutaltak azon körülményre, hogy az ily kellőképen fölnevelt kutya képes bizonyos színeket megkülönböztetni, jeleket megérteni s ezáltal katonai szolgálatokat némi tekintetben teljesíteni. A fölsorolt példák nevezetesen a kutyáknak a deákokkal való szoros összeköttetésére vonatkoztak. Egy ezek közül különösen megérdemli, hogy fölemlíttessék. A bonni deákok 1854. egy úgynevezett törzskutyával bírtak, melyet rendkívüli rut külseje miatt tréfásan „Angyalinak neveztek el. Barna fehér sávos állat volt ez, melyet a deákok a mainzi hajóhídon vásároltak, miután a nassaui herczeg kutyatenyészete termékei közül kétféle színe folytán kitiltotta. Az „Angyal“ hamar megbarátkozott a bonni egyetemi élettel s dicséretére legyen mondva, hogy gazdáihoz, bár sokan roszul bántak vele — feltűnő ragaszkodással viselkedett. A holmiféle philisztert lenézte — meddig csak az iskolai év tartott. Alig távoztak el azonban a szünidőkre gazdái , mert csak egy bizonyos klubhoz tartozott, bizalmasan oda simult bármely nyárspolgárhoz is és csak azon deákoktól tartózkodott, kik más klub tagjai voltak. Félt tőlük, hogy elcsábítják. A tanév kezdetével azután ismét beállított régi helyére. „Angyalnak“ a pipázáson kívül két szenvedélye volt: az ivás és a női nem iránti rendkívüli előszeretet. Mindkét hajlandóságát a legfurfangosabb módon tudta kielégíteni.. A szünidőkben mindig azon korcsmákat kereste föl, hol a polgárok mulattak. — Midőn belépett a terembe, üdvözölte a jelenlevőket, azután egyenesen a kimérő szobának tartott és ivott a csap alatt levő edényből tetszése szerint. Erre észrevétlenül elsompolygott s kalandokra ment. Egy jó tulajdonságért különösen szerették a deákok „Angyalt“. Aki ugyanis szállást adott Angyalnak egy évre, annak azzal hálálta meg, hogy reggel senkit sem bocsátott be a szobába, egy szolgálat, melyet a vig muzsafiak különösen a tanév végén a hitelezők irányában alkalmaztak nagy előszeretettel és sikerrel. A különben szelíd kutyából ilyenkor valóságos tigris lett. Angyal haláláról nem maradtak fenn közelebbi részletek, csak annyit jegyzett fel róla a fáma, hogy később túlságos sörivásra adta magát s nem átalta majdnem naponként teljes ittassággal végig tántorogni Bonnak utczáin. Valószínüleg ez ölte meg. Budapest, máj. 31. Gabonaüzlet. Búza ma kedvezőbb hangulatban volt, malmaink inkább akartak vásárolni, a kínálat csekély volt. Usancebúza szep.-októberre elkelt 11 frt 54 krral. Más gabonaneműek változatlanok, elkelt 2500 métermázsa bánáti tengeri junius-júliusra 5 frt 30 krral és 2500 métermázsa július-augusztusra 7 frt 60 krral. Az árak 100 kilogramm szerint értendők. Budapest, május 31. A mai forgalomban a külföldi jegyzésekre a hangulat igen szilárd volt, de a forgalom gyenge maradt. Osztr. hitel 13, 20, magyar hitel 119,50, Napoleonarany 10.25. __________ jenyző működik is ezekben. A forgalom 168,224 frtot tett 1875/6 évre, mig 1876/77-re 152,457 frtra ment, esökként tehát 15,767 frttal. Bélyegre kiadatott 1875. évre 66,413 frt, mig 76 évre 62,605 frt. Nyers haszon 28,779 frt, ebből levonandó 22,415 frt költségre, tiszta nyeremény 6363 frt. Az igazgatóság ajánlja, hogy az alapítási tőke javára írandó le ezen összeg a kereskedelmi törvény értelmében. A házra vonatkozó per véget ért és a ház a társulat tulajdonába ment át, mi azon előnyt helyezi kilátásba, hogy bélyegekre hitelt szerezhetnek. A közgyűlés tudomásul vévén ezen jelentést a felmentvényt megadá az igazgatóságnak, minek folytán a választások eszközöltettek : felügyelőknek 300 frtdit mellett Pásztory, Reiter és Szenes választottak. A központi m. gyógyszerészeti és művegyészeti vállalat ma tartotta évi rendes közgyűlését 12 részvényes jelenlétében. A felolvasott évi jelentés fájdalommal felhozza, hogy az utolsó közgyűlés óta az üzleti viszonyokban semmi javulás nem állott be, s hogy az átalános pangás nem engedte a vállalatot kedvező eredményhez juttatni. Sehol sem lát javulást, sehol reményt arra, hogy az évek óta tartó válságnak végére juthatnának. Következő adatokat vettünk tudomásra: vegyes fogyasztóknak szállított áruk 9759 frt, a gyógyszerészeti üzlet 30.037 frtot tesz ki, utaztatási költségek 1290 frtra rúgnak, vegyes kiadások 6156 frt, levélbér 249 frt, kamat 4858 frt, fizetések és díjak 9124 frt, nyomtatványok 765 frt; a terhek a hasznot 11,686 frttal felülmúlják, a veszteségek és leírások elsősorban a 17,154 frtnyi tartalékalapból fedeztettek 3191 frt az áruk értékcsökkenésének kiegyenlítésére fordittatott, minélfogva az 1877. évre 8574 frt veszteségi egyenleg vezettetett át. Zelenka minden tartózkodás nélkül kifejezi, hogy a vállalat nem életképes, mert 9 év óta egy garas kamatot sem fizetett, sőt a tőke mindig nagyobb mértékben megtámadtatik, felette csodálkozik, hogy az igazgatóság még mindig a liquidátiótól fél. Ez volna pedig az egyedüli mód, ha van még vagyon, azt megmenteni. Semmi alapos remény a vállalat lendülésére nem lehet, mert az egész forgalom csak 40,000 írtra szorítkozik, mely eredményt minden privát vállalatnak el kell érnie. Azért igen sürgősen a feloszlást ajánlja. A gyűlés erre nem volt elkészülve. Az igazgatóság közül többen megnyugtatólag igyekeztek Zelinkának válaszolni. Az elnök szavazás nélkül kijelenti a felmentvény kiadását, mire Zelinka azon kijelentéssel eltávozott, hogy a keresk. törvényszéknél orvoslást keresend. Az igazgatóság felhatalmaztatott 100,000 írtig terjedő jelzálog- kölcsön felvételére. Megválasztattak felügyelőnek : Turnovszky, Mérey és Persay. Laptulajdonosok: Légrády testvérek, Csernátony Lajos. A szélső magyar kártyagyár részvénytársulat ma tartotta 9-ik rendes közgyűlését Schwalowszky elnöklete alat. Jelen volt 10 részvényes 412 db részvény képviseletében. A jelentés következőket tartalmaz: Sajnos, hogy a múlt év csak csekély nyereményt eredményezett a forgalom csökkenése folytán, a kávéházak, clubbok és casinok régi kártyákkal mulatnak, azonfelül ver- TÁRCZA. Kam védelme 1855-ben.*) Kmety Györgytől, szabadságharczunk egyik derék tábornokától, ki a krimi háború alatt Karsz várának hősies védelmében oly tevékeny részt vett, igen érdekes kis röpirat jutott kezeink közé e nagyszerű fegyvertényről, melyet pár sorban megismertetni annyival inkább időszerűnek vélünk most, mivel Karsz újból éppen oly körülmények közt van, mint volt 1855-ben s a magyar nemzet éppen úgy, vagy tán még jobban, érdekelve van török testvérének közös elenségünk ellen folytatott élethalál harcza iránt, mint volt akkor. Kmety tábornok Karsz várát és külerődítményeit éppen úgy írja le, ahogy azokat egy másik közleményünkben dr. Sandwith leírása nyomán megismertettük; nem szükség tehát arra bővebben kiterjeszkednünk. úgyszintén fölöslegesnek tartjuk a várőrséget is oly részletesen ismertetni, ahogy ez a vitéz tábornok röpiratában ismertetve van, minthogy ez több tért venne igénybe, mint amennyi rendelkezésünkre áll. Kmety röpirata tulajdonképpen csak az 1855. szeptember 29-iki véres csata leírásával foglalkozik, holott a vár egész november 27-éig tartotta magát s akkor is nem a muszkák vitézsége, hanem az éhség vett rajta erőt. Szebasztopol elestének hire, mely Karszba szept. 23-án érkezett, a derék várőrség testi és lelki erejét a legmagasabb pontig fokozta. De másnap korán reggel az ellenség is mozogni kezdett s a czirkáló csapatok, élükön tisztekkel, jártakkeltek a Lattepesszinek nevezett magaslat közelében. Az ellenség a széllövésben is szüntelenül gyakorolta embereit. A kocsik, lámpa- és fáklyafények idestova mozgása egész éjjel tartott. A várban többen azt hitték, hogy az ellenség nehezebb holmjait kezdi előre küldeni, maga is nem sokára visszavonul Karsz mellől. Ámde a dolog nem úgy volt. Szeptember 29-én az oroszok kétségbeesett, dühös támadást intéztek a vár ellen, és e támadás visszaverésében volt kiváló része az egykori magyar tábornoknak. Bátran elmondhatjuk, hogy ő volt a nap hőse, küzdött mint egy oroszlán. Vadászcsapataival kereszttűzbe vette az oroszok balszárnyát és kartáccsal lövette őket halomra. Roszu volt ez a magyar hős kezétől Magyarország letiprásáért! Korvelszky tábornok elesett, Neeloff ezredes megsebesült s minden orosz tábornok, kit balvégzete a hős magyar tábornokkal állított szembe, vagy elesett vagy súlyosan megsebesült. Az oroszok a roham elején elfoglalt magaslatokról hanyatt-homlok futottak vissza s 850 halottat hagytak hátra. Itt tehát, a középhadtest balszárnyán, hol az oroszok a csata kezdetén a külső védműveket áttörték, tökéletes vereséget szenvedtek, még pedig egy magyar tábornok kezétől. De Maydell orosz tábornoknak jobban kedvezett a szerencse. Csapatai berontottak a fontos Tadmasz-erődbe (dr. Sandwithnél Tamaszp) s már-már diadalmaskodnak és ezzel Kiírsz is kétségtelenül elesett volna. Ekkor érkezett oda Kmety tábornok az ő rettenthetetlen török vadászaival. Maydell tábornok két sebet kapva meghátrált és elmenekült. Észak felől Pagarin tábornok támadta meg az úgynevezett Ingliz-Tabiákat (angol erődök, melyeket angol építőikről neveztek így a törökök, voltak pedig ez erődök a következők: Lake-erőd, Churchill, Thompson, Zohrab és Teesdale-Tabiát, melyeken a tüzérség számára már azelőtt rést törtek. Az orosz tüzérség oda be is vonult. Ekkor négyszáz anatóliai vadász fölmászott a meredek szirteken, puszta szuronynyal rontott az oroszokra és az érkező segítséggel visszaszorította őket. Az orosz seregnek csak két olyan zászlóalja volt, mely még nem szenvedett, a többi már mind meg volt verve és ezzel a remény is elveszett a győzelemre. A támadók a legnagyobb rendetlenségben futottak vissza és az ostrom dicsőségesen vissza volt verve. E nap ritkítja párját a történelemben s mi magyarok is büszkeséggel gondolhatunk arra, hogye nap hőse a mi szabadságharczunknak is egyik hőse és hazánkfia volt. Kmety tábornokon kívül még egy másik hazánkfia is kitüntette magát e napon Karsz védelmében. Ugyanis a visszavonuló ellenséget a balszárnyon az anatóliai rendes csapatok 2-ik ezredének egyik zászlóalja kezdette üldözni, melynek őrnagya épen e válságos pillanatban hiányzott; de azért a zászlóaljat Kmety hadsegéde Szelim Aga őrnagyi segéd (Tttköry hadnagy, ki szabadságharczunkban szintén tevékeny részt vett) kivezette Lake-erődből s észrevévén az ellenség rendetlen és ingadozó hadmozdulatait, a zászlóalj élére állt s egész az ellenség sátráig nyomult, hol egy puskagolyó karján fúródott keresztül. A csata teljesen meg volt nyerve. Az ellenség az Ingliz-Tabiák mögött 400 halottat hagyott; a törökök körülbelől — mint Kmety mondja — 300-at. Miután az ellenség az angol erődöket kiürítette Lake ezredes tüzérsége a csata végső mozzanatában, a Tadmasz-erődnél küzdő ellenség ellen működött oly sikerrel, ahogy ezt a terület hullámzatossága megengedte. Az összes veszteség a védők részéről halottakban és sebesültekben 1094 volt, kik közül 790 a Tadmasz-erőd védelmében hullott el vagy sebesült meg. Az ellenfél azon halottainak száma, kiket a várőrség maga temetett el a csata után, körül 6500-ra ment s ezek közül több mint 6000 Tadmasz ostrománál esett el. E számba nincsenek fölvéve ama sebesültek és halottak, kiket az ellenség visszavonuló hadoszlopai magukkal vihettek. Kmety tábornok az ostromló sereg, mely az ostrom előtt mintegy 40,000 emberből állhatott, a csata után a veszteségeket leszámítva 15,000-nyi gyalogságra és 10—12,000-nyi lovasságra olvadt le. A védők tényleges hadereje pedig, mely akkor a vár védövén belül volt, 17—18,000 főre mehetett s a szept. 29-iki védelemben még ez a kis csapat sem egészen vett részt. A védők fél anynyira sem voltak kimerülve, mint az ellenség, melynek gyalogsága folytonos működésben volt az előző éven át. Egy orosz csapat Ainalli mellett volt felállítva megerősített táborban. Kmety úgy véli, hogy ha a várőrség felhasználva nagyszerű győzelmét, e tábort a csata után szétveri, az ellenségnek nem lett volna többé annyi ereje, hogy a vár körüelzárolását fenntarthassa és az őrséget tíz óra járásnyi körben tovább is bezárva tarthassa. E haditény elmulasztása következtében a páratlan győzelem, mint tudjuk eredménytelen maradt és a háború további folytatására sem gyakorolhatott döntő befolyást, ahogy ez minden győzelemmel történni szokott, melyet — mint Clausewitz tábornok monda — „nem zsákmányolnak ki azonnal a hadászati háztartás szempontjából.“ Az orosz hadsereg parancsnokoló tábornoka ellenfelét gyengébbnek, a török hadsereg parancsnoka pedig a maga ellenségét sokkal erősebbnek tartotta, mint amilyen a valóságban volt. Eddig tart Kmety tábornok elbeszélése. Karsz mostani helyőrségét többre teszik 30,000 embernél, ágyúinak száma pedig 345 , ezek közt 289 vár és 56 tábori ágyú. Arkanie fellegvára éjszaknyugaton, egy Vauban-féle ötszögű csillagerőd, 30 Kruppféle és 68 régibb ágyúval van megerősítve. Az erős védművek a keleti és déli hegyeken, előretolt s ágyukkal jól megrakott redontjaikkal, melyek mind a legújabb hadtudomány szabályai szerint vannak építve s futó árkokkal és födött sánczokkal vannak összekötve, Karsz várát az első rangú erősségek egyikévé teszik, s ma már nem lesz oly könnyű szerte fújni az örményországi szepasztopolt, melyet, mint tudjuk, 1855-ben is csak tömérdek áldozatokkal és csupán az éhség segítségével tudtak bevenni az oroszok. Felelős szerkesztő : Falusthy Sándor. *) A Narrative of the Defence of Kars on the 29. September 1855. Translated from the German of George Kmety, Late Hungarian General now Lieutenant. General Ismail pasha, in the Service oi His Majesthy the Sultan. London, 1856._________________________________________ Nyomatott Légrády testvéreknél.