Ellenőr, 1877. június (9. évfolyam, 180-232. szám)

1877-06-01 / 180. szám

előadása, legkivált pedig futamai és staccatói által oly gyújtólag hatott az egész házra, hogy a közönség harmadik felvonásbeli nagy áriáját megujráztatta. Már harmadik felvonásbeli megjelenésével tapsot idézett elő, mikor Monostra­­tosra magyarul kiáltá e szót: „Vissza !“ Oly figye­lem ez a magyar közönség iránt, minőt mindenkor udvarias tapsok szoktak kisérni, kivált ily tiszta és helyes kiejtés mellett, mint a kisasszonyé. Sok tap­sot aratott még meg szép bassus hangjával. A há­rom éji tündér (Maleczkyné, Heim Róza és Bettel­heim Janka, az utóbbi úgy látszik új tag) attól félt, hogy a publikum valamiképen meg­találja hallani az énekeket. Pedig hiába aggódtak. Nem hallotta az a tizedrészét se, csak gyönyörködött pantomimiká­­juk és harczukban, melyet minden kimondandó ma­gyar szó ellen folytattak. E tekintetben Donadio Bianca túltett rajtuk. Igaz, hogy az nem is tagja a nemzeti színháznak. — A népszínházba ma a „Kapitány-kisasz­­szony“ előadására Soldosné föllépte és az esős idő kettős erővel vonzotta a nyári közönséget. A nép­színház e legjobb előadása operetteje ma is mind­végig mulattatta a jól megtelt házat, különösen Igyád újabb coupletjei az állatkerti kígyóról, mely „otthon harapni valót nem találva“ elkalandozott s falja a szerbet, románt, bosnyákot, elnyujtózva „Ar­­dahántól Viddinig“, é­s több egyéb politikai czél­­zások viharos tapsokat és tüntető éljenzést arat­tak. A „Kapitány kisasszony“ a nyári évadban is vonzó darab lesz még.­­ Az árvízveszély a Maros és a Tisza men­tében mindenütt csökkent, bár az utolsó két nap alatt ismét némi emelkedést mutatott a vízállás több helyütt. Aradon már harmadnap előtt megszüntette üléseit a permanens árvízbizottság. Szegeden csön­des apadás észlelhető , csillapult a veszély Lesén és Porgányán is. A Tiszán Szolnoktól és Tokajnál mérsékelt áradást jelentenek, a Szamos azonban jelentékenyen árad. Torontál megyében valószínűleg legtöbb kárt okozott az árvíz. Tegnapelőtt a Maros árja Várkányig ért s ott a vasúti közlekedést is megszakította. — Egy kutya élményei. Berlinben alakult je­lenleg egy társaság, mely a kutyákat katonai czé­­lokra akarja alkalmazni. Az alakuló ülésen többek közt ráutaltak azon körülményre, hogy az ily kel­lőképen fölnevelt kutya képes bizonyos színeket megkülönböztetni, jeleket megérteni s ezáltal kato­nai szolgálatokat némi tekintetben teljesíteni. A fölsorolt példák nevezetesen a kutyáknak a deákok­kal való szoros összeköttetésére vonatkoztak. Egy ezek közül különösen megérdemli, hogy fölemlíttes­­sék. A bonni deákok 1854. egy úgynevezett törzs­kutyával bírtak, melyet rendkívüli rut külseje miatt tréfásan „Angyalinak neveztek el. Barna fehér sá­vos állat volt ez, melyet a deákok a mainzi hajó­hídon vásároltak, miután a nassaui herczeg kutya­tenyészete termékei közül kétféle színe folytán ki­tiltotta. Az „Angyal“ hamar megbarátkozott a bonni egyetemi élettel s dicséretére legyen mondva, hogy gazdáihoz, bár sokan roszul bántak vele — fel­tűnő ragaszkodással viselkedett. A holmiféle phi­­lisztert lenézte — meddig csak az iskolai év tar­tott. Alig távoztak el azonban a szünidőkre gazdái , mert csak egy bizonyos klubhoz tartozott, bizal­masan oda simult bármely nyárspolgárhoz is és csak azon deákoktól tartózkodott, kik más klub tagjai voltak. Félt tőlük, hogy elcsábítják. A tanév kezdetével azután ismét beállított régi helyére. „Angyalnak“ a pipázáson kívül két szenvedélye volt: az ivás és a női nem iránti rendkívüli elő­szeretet. Mindkét hajlandóságát a legfurfangosabb módon tudta kielégíteni.. A szünidőkben mindig azon korcsmákat kereste föl, hol a polgárok mu­lattak. — Midőn belépett a terembe, üdvözölte a jelenlevőket, azután egyenesen a kimérő szobának tartott és ivott a csap alatt levő edényből tetszése szerint. Erre észrevétlenül elsompolygott s kalan­dokra ment. Egy jó tulajdonságért különösen sze­rették a deákok „Angyalt“. A­ki ugyanis szállást adott Angyalnak egy évre, annak azzal hálálta meg, hogy reggel senkit sem bocsátott be a szobába, egy szolgálat, melyet a vig muzsafiak különösen a tanév végén a hitelezők irányában alkalmaztak nagy előszeretettel és sikerrel. A különben szelíd kutyából ilyenkor valóságos tigris lett. Angyal ha­láláról nem maradtak fenn közelebbi részletek, csak annyit jegyzett fel róla a fáma, hogy később túlsá­gos sörivásra adta magát s nem átalta majdnem naponként teljes ittassággal végig tántorogni Bon­nak utczáin. Valószínüleg ez ölte meg. Budapest, máj. 31. Gabonaüzlet. Búza ma ked­­vezőbb hangulatban volt, malmaink inkább akartak vásárolni, a kínálat csekély volt. Usancebúza szep.-októberre elkelt 11 frt 54 krral. Más gabonaneműek változatlanok­, elkelt 2500 mé­termázsa bánáti tengeri junius-júliusra 5 frt 30 krral és 2500 métermázsa július-augusztusra 7 frt 60 krral. Az árak 100 kilogramm szerint értendők. Budapest, május 31. A mai forgalomban a külföldi jegyzésekre a hangulat igen szilárd volt, de a forgalom gyenge maradt. Osztr. hitel 13, 20, magyar hitel 119,50, Napoleon­­arany 10.25. __________ jenyző működik is ezekben. A forgalom 168,224 frtot tett 1875/6 évre, mig 1876/77-re 152,457 frtra ment, esökként tehát 15,767 frttal. Bélyegre kiadatott 1875. évre 66,413 frt, mig 76 évre 62,605 frt. Nyers haszon 28,779 frt, ebből levonandó 22,415 frt költségre, tiszta nyeremény 6363 frt. Az igazgatóság ajánlja, hogy az alapítási tőke ja­vára írandó le ezen összeg a kereskedelmi tör­vény értelmében. A házra vonatkozó per véget ért és a ház a társulat tulajdonába ment át, mi azon előnyt helyezi kilátásba, hogy bélyegekre hitelt szerezhetnek. A közgyűlés tudomásul vévén ezen jelentést a felmentvényt megadá az igazgatóság­nak, minek folytán a választások eszközöltettek : felügyelőknek 300 frt­dit mellett Pásztory, Reiter és Szenes választottak. A központi m­. gyógyszerészeti és mű­vegyészeti vállalat ma tartotta évi rendes közgyűlését 12 részvényes jelenlétében. A felolva­sott évi jelentés fájdalommal felhozza, hogy az utolsó közgyűlés óta az üzleti viszonyokban semmi javulás nem állott be, s hogy az átalános pangás nem engedte a vállalatot kedvező eredményhez juttatni. Sehol sem lát javulást, sehol reményt arra, hogy az évek óta tartó válságnak végére juthatnának. Következő adatokat vettünk tudo­másra: vegyes fogyasztóknak szállított áruk 9759 frt, a gyógyszerészeti üzlet 30.037 frtot tesz ki, utaz­tatási költségek 1290 frtra rúgnak, vegyes kiadá­sok 6156 frt, levélbér 249 frt, kamat 4858 frt, fize­tések és díjak 9124 frt, nyomtatványok 765 frt; a terhek a hasznot 11,686 frttal felülmúlják, a vesz­teségek és leírások első­sorban a 17,154 frtnyi tartalékalapból fedeztettek 3191 frt az áruk érték­­csökkenésének kiegyenlítésére fordittatott, minél­fogva az 1877. évre 8574 frt veszteségi egyenleg vezettetett át. Zelenka minden tartózkodás nélkül kifejezi, hogy a vállalat nem életképes, mert 9 év óta egy garas kamatot sem fizetett, sőt a tőke min­dig nagyobb mértékben megtámadtatik, felette cso­dálkozik, hogy az igazgatóság még mindig a liquidátiótól fél. Ez volna pedig az egyedüli mód, ha van még vagyon, azt megmenteni. Semmi ala­pos remény a vállalat lendülésére nem leh­et, mert az egész forgalom csak 40,000 írtra szorítkozik, mely eredményt minden privát vállalatnak el kell érnie. Azért igen sürgősen a feloszlást ajánlja. A gyűlés erre nem volt elkészülve. Az igazgatóság közül többen megnyugtatólag igyekeztek Zelinkának válaszolni. Az elnök szavazás nélkül kijelenti a fel­mentvény kiadását, mire Zelinka azon kijelentéssel eltávozott, hogy a keresk. törvényszéknél orvoslást keresend. Az igazgatóság felhatalmaztatott 100,000 írtig terjedő jelzálog- kölcsön felvételére. Megvá­lasztattak felügyelőnek : Turnovszky, Mérey és Persay. Laptulajdonosok: Légrády testvérek, Csernátony Lajos. A sz­élső magyar kártya­gyár rész­vénytársulat ma tartotta 9-ik rendes közgyűlését Schwalowszky elnöklete alat. Jelen volt 10 rész­vényes 412 db részvény képviseletében. A jelentés következőket tartalmaz: Sajnos, hogy a múlt év csak csekély nyereményt eredményezett a forga­lom csökkenése folytán, a kávéházak, clubbok és casinok régi kártyákkal mulatnak, azonfelül ver- TÁRCZA. Kam védelme 1855-ben.*) Kmety Györgytől, szabadságharczunk egyik derék tábornokától, ki a krimi háború alatt Karsz várának hősies védelmében oly tevékeny részt vett, igen érdekes kis röpirat jutott kezeink közé e nagy­szerű fegyvertényről, melyet pár sorban megismer­tetni annyival inkább időszerűnek vélünk most, mi­vel Karsz újból éppen oly körülmények közt van, mint volt 1855-ben s a magyar nemzet éppen úgy, vagy tán még jobban, érdekelve van török testvé­rének közös elenségünk ellen folytatott élethalál­­ harcza iránt, mint volt akkor. Kmety tábornok Karsz várát és külerődítmé­­nyeit éppen úgy írja le, a­hogy azokat egy másik közleményünkben dr. Sandwith leírása nyomán meg­ismertettük; nem szükség tehát arra bővebben ki­terjeszkednünk. úgy­szintén fölöslegesnek tartjuk a várőrséget is oly részletesen ismertetni, a­hogy ez a vitéz tábornok röpiratában ismertetve van, mint­­hogy ez több tért venne igénybe, mint a­mennyi rendelkezésünkre áll. Kmety röpirata tulajdonkép­pen csak az 1855. szeptember 29-iki véres csata leírásával foglalkozik, holott a vár egész november 27-éig tartotta magát s akkor is nem a muszkák vitézsége, hanem az éhség vett rajta erőt. Szebasztopol elestének hire, mely Karszba szept. 23-án érkezett, a derék várőrség testi és lelki erejét a legmagasabb pontig fokozta. De más­nap korán reggel az ellenség is mozogni kezdett s a czirkáló csapatok, élükön tisztekkel, jártak­­keltek a Lattepesszinek nevezett magaslat közelé­ben. Az ellenség a széllövésben is szüntelenül gya­korolta embereit. A kocsik, lámpa- és fáklyafények ide­s­tova mozgása egész éjjel tartott. A várban többen azt hitték, hogy az ellenség nehezebb hol­­mjait kezdi előre küldeni­­, maga is nem sokára visszavonul Karsz mellől. Ámde a dolog nem úgy volt. Szeptember 29-én az oroszok kétségbeesett, dühös támadást intéztek a vár ellen, és e táma­dás visszaverésében volt kiváló része az egykori magyar tábornoknak. Bátran elmondhatjuk, hogy ő volt a nap hőse, küzdött mint egy oroszlán. Vadászcsa­pataival kereszttűzbe vette az oroszok balszárnyát és kartác­csal lövette őket halomra. Roszu volt ez a magyar hős kezétől Magyarország letiprásáért! Korvelszky tábornok elesett, Neeloff ezredes meg­sebesült s minden orosz tábornok, kit balvégzete a hős magyar tábornokkal állított szembe, vagy elesett vagy súlyosan megsebesült. Az oroszok a roham elején elfoglalt magaslatokról hanyatt-homlok futottak vissza s 850 halottat hagytak hátra. Itt tehát, a közép­hadtest balszárnyán, hol az oroszok a csata kezdetén a külső védműveket áttörték, tö­kéletes vereséget szenvedtek, még pedig egy ma­gyar tábornok kezétől. De Maydell orosz tábor­noknak jobban kedvezett a szerencse. Csapatai beron­tottak a fontos Tad­masz-erődbe (dr. Sandwithnél Tamaszp) s már-már diadalmaskodnak és ezzel Kiírsz is kétségtelenül elesett volna. Ekkor érkezett oda Kmety tábornok az ő rettenthetetlen török vadászaival. Maydell tábornok két sebet kapva meghátrált és elmenekült. Észak felől Pagarin tábornok támadta meg az úgynevezett Ingliz-Tabiákat (angol erődök, me­lyeket angol építőikről neveztek így a törökök, voltak pedig ez erődök a következők: Lake-erőd, Churchill, Thompson, Zohrab és Teesdale-Tabiát,­ melyeken a tüzérség számára már azelőtt rést tör­tek. Az orosz tüzérség oda be is vonult. Ekkor négyszáz anatóliai vadász fölmászott a meredek szirteken, puszta szuronynyal rontott az oroszokra és az érkező segítséggel visszaszorította őket. Az orosz seregnek csak két olyan zászlóalja volt, mely még nem szenvedett, a többi már mind meg volt verve és ezzel a remény is elveszett a győze­lemre. A támadók a legnagyobb rendetlenségben futottak vissza és az ostrom dicsőségesen vissza volt verve. E nap ritkítja párját a történelemben s mi magyarok is büszkeséggel gondolhatunk arra, hogy­­e nap hőse a mi szabadságharczunknak is egyik hőse és hazánkfia volt. Kmety tábornokon kívül még egy másik hazánkfia is kitüntette magát e napon Karsz védelmében. Ugyanis a visszavonuló ellenséget a balszárnyon az anatóliai rendes csa­patok 2-ik ezredének egyik zászlóalja kezdette ül­dözni, melynek őrnagya épen e válságos pillanat­ban hiányzott; de azért a zászlóaljat Kmety had­segéde Szelim Aga őrnagyi segéd (Tttköry had­nagy, ki szabadságharczunkban szintén tevékeny részt vett) kivezette Lake-erődből s észrevévén az ellenség rendetlen és ingadozó hadmozdulatait, a zászlóalj élére állt s egész az ellenség sátráig nyomult, hol egy puskagolyó karján fúródott ke­resztül. A csata teljesen meg volt nyerve. Az ellen­ség az Ingliz-Tabiák mögött 400 halottat hagyott; a törökök körülbelől — mint Kmety mondja — 300-at. Miután az ellenség az angol erődöket ki­ürítette Lake­ ezredes tüzérsége a csata végső moz­zanatában, a Tad­masz-erődnél küzdő ellenség el­len működött oly sikerrel, a­hogy ezt a terület hullámzatossága megengedte. Az összes veszteség a védők részéről halot­takban és sebesültekben 1094 volt, kik közül 790 a Tad­masz-erőd védelmében hullott el vagy sebe­sült meg. Az ellenfél azon halottainak száma, kiket a várőrség maga temetett el a csata után, körül 6500-ra ment s ezek közül több mint 6000 Tad­­­masz ostrománál esett el. E számba nincsenek föl­­véve ama sebesültek és halottak, kiket az ellenség visszavonuló hadoszlopai magukkal vihettek. Kmety tábornok az ostromló sereg, mely az ostrom előtt mintegy 40,000 emberből­ állhatott, a csata után a veszteségeket leszámítva 15,000-nyi gyalogságra és 10—12,000-nyi lovasságra olvadt le. A védők tényleges hadereje pedig, mely akkor a vár védövén belül volt, 17—18,000 főre mehe­tett s a szept. 29-iki védelemben még ez a kis csapat sem egészen vett részt. A védők fél any­­nyira sem voltak kimerülve, mint az ellenség, mely­nek gyalogsága folytonos működésben volt az előző éven át. Egy orosz csapat Ainalli mellett volt felál­lítva megerősített táborban. Kmety úgy véli, hogy ha a várőrség felhasználva nagyszerű győzelmét, e tábort a csata után szétveri, az ellenségnek nem lett volna többé annyi ereje, hogy a vár körüelzá­­rolását fenntarthassa és az őrséget tíz óra járásnyi körben tovább is bezárva tarthassa. E haditény el­mulasztása következtében a páratlan győzelem, mint tudjuk eredménytelen maradt és a háború további folytatására sem gyakorolhatott döntő befolyást, a­hogy ez minden győzelemmel történni szokott, me­lyet — mint Clausewitz tábornok monda — „nem zsákmányolnak ki azonnal a hadászati háztartás szempontjából.“ Az orosz hadsereg parancsnokoló tábornoka ellenfelét gyengébbnek, a török hadsereg parancs­noka pedig a maga ellenségét sokkal erősebbnek tartotta, mint a­milyen a valóságban volt. Eddig tart Kmety tábornok elbeszélése. Karsz mostani helyőrségét többre teszik 30,000 embernél, ágyúinak száma pedig 345 , ezek közt 289 vár és 56 tábori ágyú. Arkanie fellegvára éjszaknyugaton, egy Vauban-féle ötszögű csillagerőd, 30 Krupp­­féle és 68 régibb ágyúval van megerősítve. Az erős védművek a keleti és déli hegyeken, előretolt s ágyukkal jól megrakott redontjaikkal, melyek mind a legújabb hadtudomány szabályai szerint vannak építve s futó árkokkal és födött sánczokkal vannak összekötve, Karsz várát az első rangú erősségek egyikévé teszik, s ma már nem lesz oly könnyű szerte fújni az örményországi s­­zepasztopolt, me­lyet, mint tudjuk, 1855-ben is csak tömérdek áldo­zatokkal és csupán az éhség segítségével tudtak bevenni az oroszok. Felelős szerkesztő : Falusthy Sándor. *) A Narrative of the Defence of Kars on the 29. September 1855. Translated from the German of George Kmety, Late Hungarian General now Lieutenant. General Is­mail pasha, in the Service oi His Majesthy the Sultan. Lon­­don, 1856._________________________________________ Nyomatott Légrády testvéreknél.

Next