Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)
1877-09-16 / 375. szám
az egyáltalában nem tűnik ki a diplomatiai tárgyalásokból, mennyire azok előttünk tudva vannak. Miután pedig az nem sikerült, akkor azt mondták localizálni kell a háborút. Háború voltakép Török- és Oroszország közt volt. Már most benne van Románia, benne Montenegró és most Szerbia is készül belemenni, s mindent elkövetnek, hogy Görögország is belemenjen. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a hadaüzenő, a támadó fél az orosz czár Európában a conservativismusnak, a legitismusnak egyik legtöbb képviselője. s tőle talán legkevésbbé lehetett volna elvárni, hogy valamely fejedelemnek saját alattvalóit s ellenében fegyverfogásra, forradalomra izgassa, s ime ott vagyunk, hogy az orosz czár, a legitimitás ezen eminens képviselője a románokat, a montenegróiakat, a szerbeket az ő suzerén fejedelmük ellen fegyverforgásra izgatja és most a különben békében élni akaró Görögországot is minden áron bele akarja keverni a háborúba. S most, midőn ezek szerint már is három hadviselő fél van és valószínűleg néhány nap múlva utánuk a negyedik és talán ötödik is utána következik, hogy akkor mennyire sikerült a lokalizálási politika, azt taglalni nem kívánom. Mindezek mellett természetesen kiemelték, hogy most, miután a háború kitört, mindenesetre szükséges, hogy Magyarország és a monarchia érdekei megóvassanak, anélkül azonban, hogy valaha azt is nyíltan megmondották volna, hogy mit értenek Magyarország és a monarchia érdekei alatt. Mert eleinte mindig azt mondották, hogy Oroszország hadüzenetét Törökország ellen megakadályozni nem lehet, hanem az állam kötelezve van a párisi szerződés által is, de saját érdekei is parancsolják, hogy a bábom közvetlen szomszédságába át ne csapjon, hogy tehát abba Románia bele ne avatkozzék, Románia beavatkozott. Most már azt mondták — nem itt a parlamentben, mert itt igen kevés lett mondva általános frasisokat kivéve, de a nyilvánosság orgánumaiban, anélkül hogy megcáfoltatott volna, azt mondták, hogy az Aluta képezi a határt. De a háború átcsapott az Alután is. Ekkor azt mondták, jól van, most már Oláhország benne van a háborúban, de már Szerbiát nem engedjük. Azonban minden jel oda mutat, hogy Szerbia is be fog avatkozni a háborúba, ha ugyan a törökök vitézsége az oroszokat előbb le nem veri. Ily viszonyok közt valóban igen nehéz kiismerni azt, hogy tehát tulajdonkép a kormány politikája, mit tekint az ország érdekének. Azt mondták, a neutralitást kívánja fentartani. Ez ellen igen sok panaszunk van. Én azonban nem akarok most ezen panaszok részletezésében bocsátkozni; talán valaki más egy részletes interpellate fog ez iránt a t. kormányhoz intézni. De lehetetlen, hogy ez alkalommal mély sajnálattal fel ne említsem azon, valóban sajnos eseményt, mely a napokban Kassán történt, és mely országszerte oly fájdalmas érzületet gerjesztett. Azt mondják, hogy tévedés volt. Én nem akarom kétségbe vonni, hogy tévedés volt, én szeretem a lehető legjobbat feltenni mindig , hanem azt hiszem, hogyha ily fájdalmas következtetéseket maga után vonó tévedés történt, hogy szükséges kinyomozni, a tévedőt — és hogyha egyáltalában bárminemű hanyagság vagy gondatlanság követtetett el, példásan meg fogják büntetni. Elvárja ezt az ország annál is inkább, mert különben nagy kételyt táplálnak sokan az iránt, hogy valóban tévedés történt-e vagy nem. (Mozgás a középen.) Én akarom hinni, hogy tévedés történt, de megvárom, hogy a kormány minden befolyását arra fogja fölhasználni, hogy e tévedésnek forrását kikutassa, és ha van valaki, aki e tévedés elkövetésében akár hanyagság, akár gondatlanság által bűnös volt, hogy meg fog büntettetni, T.hát, ily körülmények közt és ily politika mellett, mint amelyet kormányunk követett, egyáltalán nem lehet látni azt, hogy volt-e elejétől fogva a mi kormányunknak, már értem a külügyek vezetésével megbízott kormánynak valami meghatározott politikai iránya, valami megállapodása. Márpedig ily nagy fontosságú kérdésben, mint amilyen ezen keleti háború, mely Magyarországot és Ausztriát oly közelről, oly életkérdésileg érdeke, azt hiszem, hogy a kormánynak határozott politika nélkül lenni nem szabad. De, uraim, ha — amit én sohasem vontam kétségbe, alkotmányos országban élünk, akkor azt hiszem, hogy a nemzetnek nyíltan és világosan, határozottan kifejezett közvéleményét a kormánynak ignorálnia nem szabad. Azt hiszem, hogy a legközelebb lefolyt szünidő alatt, elég alkalma volt a kormánynak a magyar nemzet közvéleményét megismerni. Azon határozatok, melyek számtalan népgyűléseken hozattak, mind megegyeznek abban, hogy az orosz hatalom terjedése úgy Magyarország, mint Ausztria érdekére nézve káros és veszélyes következményeket von maga után. Ha tehát ez áll, kétségtelenül szükséges, hogy ezen orosz hatalmi terjeszkedésnek gát vettessék. A magyar nemzet tudja azt, hogy egy ily nagy hatalomnak és annak támadó politikájának gátat vetni áldozat nélkül nem megy, kijelentették tehát a népgyűlések mindenütt egyhangúlag, hogy a magyar nemzet ezen czél elérésére minden, még a legérzékenyebb áldozatokra is kész. Ily körülmények közt midőn a nemzet közvéleménye hangosan nyilatkozott, és ily nagyfontosságú kérdésben úgy hiszem, hogy a kormánynak kötelessége nyilatkozni és kinyilatkoztatni azon politikai irányt, melyet ezen nagyfontosságú kérdésben követni jónak lát. Lehet, hogy azon irány eltérő a magyar nemzet közvéleménye által hangoztatott iránytól, de ha a kormány képes azt beigazolni a nemzet megnyugtatására, valószínű, hogy a nemzet el fogja fogadni azon irányt. Ha azonban a kormány nem képes igazolni saját maga eljárást az ország érdekei tekintetéből, akkor úgy hiszem nem a magyar nemzeten van a sor a kormány részpolitikáját elfogadni, hanem a kormányon van a sor a közvélemény által ösztönszerűleg hangoztatott politikának érvényt szerezni. Én tehát azt hiszem, hogy midőn a közvélemény már megismertette az ország véleményét és követelményét, a kormánynak nem lehet és nem szabad elhallgatni azt, hogy mi az ő politikája, van-e politikája? és ha van politikája, miben áll ezen politikája, mert az alkotmányosságnak első requisituma az, hogy a nemzet láthassa, bírálhassa és ellenőrizhesse a kormány minden actióját. Ezen szempontból kiindulva egész általánosságban az esti ,lapunkban közölt interpellációt felolvasta: Helfy Ignácz. Mióta az orosz-török háború folyik, Európa, mint rendesen szokott ilyen alkalommal történni, a kérdésnek politikai oldalát véve két táborra oszlott. Vannak, és ez a legnagyobb része az országnak, kik a leghatározottabban rokonszenveznek a törökkel. A másik, a kisebb része az országnak az oroszszal sympathhoz. De van egy kérdés, melyre nézve a nézet és érzetkülönbség Európában nincsen és nem is lehet, és ez azon embertelen és kegyetlen mód, melylyel Oroszország részéről Törökország ellen ezen háború viseltetik. Az összes európai sajtó feljajdult, heteken át registrálta ezen kegyetlenségeknek vérlázító részleteit, s elvárta Európa minden kormánytól, hogy ha egyébként nem is akar beavatkozni ezen háborúba, legalább ennek humanistikus részét iparkodjék, amennyire lehet, megóvni. Megbotránkozással töltötte tehát el Európát azon első hír, hogy a világ legczivilizáltabb nemzeteinek egyik kormánya, a német kormány szándékozik nem az orosz kegyetlenségek ellen, hanem a portánál remonstrálni azon kegyetlenkedések ellen, melyek állítólag a törökök által követtettek el. Én nem mondom, hogy a törökök részéről nem követtettek el kegyetlenségek, sőt hajlandó vagyok hinni, hogy igenis, mert ezt természetesnek találom. Az ember ember, az ilyen kegyetlenségek után és az ilyen embertelen mód mellett, mint aminővel az orosz harczol, és amelyre ő a bolgárokat felhasználja, nem lehet csodálkozni, hogy a törökökben a visszatolás érzete ébredt fel. (Úgy van !) Annál nagyobb volt Magyarországon a megdöbbenés és felháborodás, hogy Németországnak, mely köztudomásúlag határozottan oroszbarát, ezen demonstrációjához a magyar kormány illetőleg a közös külügyminisztérium hozzájárult, s a maga részéről is jegyzéket intézett a portához, és csakis a portához. Mert ebben fekszik a dolog súlypontja; ha egyidejűleg történik a felszólalás mind a két hadakozó félnél, ez megfelelt volna a humanismus követelményeinek és ez ellen senkinek sem lehetett volna kifogása , de megtenni azt az egyik oldalon, és a másikon nem, ez a nálunk uralkodó semlegességnek igen szép illustratiója. Fokozza ezen diplomatiai lépésnek súlyát azon időpont, amelyben e lépés történt. Valójában különös egy helyzetben van ma Magyarország; mondhatni, hogy az egyik oldalon áll a magyar nemzet és a magyar közvélemény, és a másik oldalon ezzel szemben a magyar kormány. E kettő annyira különböző dolog, mint két ellenséges tábor. Hogy mikor történt a lépés, azt méltóztatnak tudni. A népgyűlések az ország egyik szélétől a másikig megtartattak, megtartattak párt- és osztálykülönbség nélkül; határozataik sok részben eltértek ugyan egymástól, egyetlen egy népgyűlés sem volt, még az sem, amely tisztán kormánypárti férfiak által rendeztetett, — amely legerélyesebb kifejezést ne adott volna azon felháborodásnak, amelyet ezen kegyetlen hadviselési mód a nemzetben felébresztett. Sőt azon vidékeken, amelyeken a kormánypárt nem látta szívesen e népgyűléseket, mert tartott tőle, hogy előbb-utóbb alkalmatlanok lehetnek a kormánynak, iparkodtak ezeknek tisztán csak humanistikus jelentőséget tulajdonítani, és elnevezték azokat atrocity-meetingeknek. Midőn az egész ország felszólalt a leghangosabban tiltakozva és felkérve a kormányt, hogy ezen kegyetlenségeknek gátat vetni méltóztassék, kapja magát a külügyminiszter, és azt mondja: meghallgattam véleményeteket és most mégis ellenkezőjét teszem annak, amit kívántatok. Igenis tiltakozni fogok, de nem az orosz, hanem a török kegyetlenségek ellen. Miután csakugyan tiltakozott, úgy látszik applaudál az orosz kegyetlenségeknek, mondván: jól teszesz, csak kegyetlenkedjél. Ilyen a viszony a magyar nemzet, a magyar közvélemény és az őt kormányzó férfiak eljárása közt. Nagy dolog az, tehát, hogy a jelen században, midőn minden kunyhóban haladásról, civilizációról, az emberiség javulásáról szólnak, hogy Európa szeme láttára ily botrányok történhessenek, hogy történhessenek éppen azon fejedelem részéről, aki ezen háborút a humanismus, a civilisatio szent neve alatt indította meg. Nagy tények ezek, amelyekre nézve sokan azt gondolták ott a színtéren, hogy kár volna, hogy az utókorra elveszszenek, hogy szolgáljanak rémitő példájára az utókornak s elmentek fényképészek a helyszinére, megnézni azon összevagdalt gyermekeket, megcsonkított asszonyokat s lefényképezték. — Éppen ma, midőn az ülésbe jöttem, kaptam egy ottlakó barátomtól egy példányt a fényképekből, igen szívesen a miniszterelnök úr rendelkezésére bocsátom, nézze meg azon kegyetlenségeket, amelyek ellen a mi külügyminiszterünknek egyetlen szava sincs. Azt hiszem, tehát, hogy a tárgy magában annyira ékesen szó, hogy kár volna még csak egy szóval szaporítani a humanismus ezen arctulcsapását; köteleségemnek tartom a kormányelnök úrhoz interpellációt intézni. Az interpellációt ezután felolvassa. Irányi Dániel a közöttük interpellátiót minden indokolás nélkül terjesztette be. Simonyi Lajos báró: T. képviselőház! Egy interpellációt intézek az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz és ezen interpellátiómban egy concret kérdést teszek, mely abból áll : vájjon létezik-e az u. n. hármas császári szövetség, vagy általában megállapodás a harertéren lefolyó eseményekre és azok következményeire nézve, s ha ily megállapodás létezik, mily kötelezettségek azok, melyek ezen megállapodás következtében Magyarországra hárulnak. Ez egy igen konkrét kérdés, s azt hiszem, hogy ezen kérdés tételével az igen tisztelt miniszter úrnak is szolgálatot teszek, éspedig azért, mert a miniszterelnök úr azon helyzetbe jöhet, hogy arra egy határozott választ adhat, a múlt események pedig azt tanúsítják, hogy az igen t. miniszterelnök úr a határozott válaszoknak igen nagy barátja. De máskép szükségesnek is látom ezen interpellációt azért, mert az u. n. hármas császári szövetség közbeszéd tárgyát képezi, ez úgyszólván egy rém, mely minden lapon párkülönbség nélkül végig vonul és a hazai közvélemény is ez iránt nagy aggodalommal viseltetik, éspedig azért, mert az u. n. hármas császári szövetség nem jelent egyebet, mint az osztrák-magyar-orosz szövetség. Általában igen bajos a hazai közvélemény nevében szólni, mert a közvéleményt mindenki akkér magyarázza, amint saját meggyőződése van, a jelen körülmények közt azonban bátran állíthatom, hogy a hazai közvélemény nevében nyilatkozhatom, éspedig azért, mert mindenki, aki szándékosan nem dugta be füleit, a haza közvéleményét ismerheti. E haza különböző vidékeiről százezrek nyilatkoztak, őszinte rokonszenvet hangoztattak Törökország iránt. És ezt helyesen tették, mert az igaz ember mindig a méltatlanul megtámadott részen áll, de nyilatkoztatta az egész ország, mondhatom egyhangúlag, azt is, hogy Törökország integritását óhajtja. Ezt Magyarország nagyon fontosnak találja, mert ha Törökország integritása megtámadtatik és annak egy része onnan elszakíttatik, bekövetkezhetik az időpont, amidőn ránk is kerülhet a sor, amint a legutóbbi évtized története szomorúan bizonyítja is, hogy e monarchiánál is lehetséges volt az, hogy annak egyes részei attól elszakíttassanak. Hogy a török integritás mai napig fennáll, az egyedül a törökök vitézségének köszönhető. Ha ellenkezőleg történt volna, ha megtörtént volna a parademarsch Konstantinápolyim, nem tudom, a magyar kormány hajlandó lettvolna-e beleszólni, és Törökország integritását fentartani. Ha e tekintetben a magyar kormány máskép kíván eljárni, s ha engem a miniszterelnök úr rectificál, köszönettel veszem. Magyarország közvéleménye előtt, kimondom tartózkodás nélkül, a lefolyt események következtében a magyar kormány a magyar-orosz szövetség gyanúja alatt áll. A magyar kormány, illetőleg a miniszterelnök úr kimondotta azt, hogy teljesen szabad kezünk van a jövő eseményekkel szemben. Ez meglehet , hanem hogy ezen szabad kezet Oroszország támogatására használtuk fel, az tény. A múlt évben, midőn Szerbia és Törökország között folyt a harcz, Magyarországon keresztül mentek az orosz harcosok. Mindenki látta ezt, csak a magyar kormány hunyta be hivatalos szemeit, legfölebb csak akkor nyitotta ki néha, ha be akarta bizonyítani, hogy azon fegyverek és revolverek, amelyek ezen határon hozattak, véres keresztek. Midőn későbben Oroszország és Törökország közt a harcz meg- nyilt és a két hadakozó fél a Danához közeledett, mindkét fél torpedókat rakott le a Dunába. Köztudomású dolog, hogy ez történt, és mégis a monarchia részéről egyedül csak Törökország szólittatott fel, Muszkaország pedig nem. De tovább megyek. A Szulina torkolatát az orosz hadviselő félkövekkel rakott s elsüllyesztett hajókkal zárta el, és ennek következtében zátonyok képződtek, amelyek a mi kereskedelmünket tetemesen gátolták. Nem jutott tudomásomra, hogy történt-e a kormány részéről az iráni intézkedés ? Továbbá ami a kegyetlenségeket illeti, amelyek a harcrtéren elkövettettek, mint azt az előttem szólt képviselőtársam is mondta, — csak a török hatalom szólíttatott fel, holott,— mint azt az angol nagykövet is hivatalosan bebizonyította és bizonyítja, — Oroszország részéről is követtettek el ily kegyetlenségek, és ezt még sem szólíttatott azért fel. Talán a magyar kormány nincs kellően orientálva az ottan történtek felől; meglehet talán, hogy a pétervári nagykövet nagyon nagy örök sympathiákat táplál és talán a törökországi, Konstantinápolyban székelő nagykövet, nagyon orosz érzelmű; meglehet — mondom — hogy talán azért nem volt kellőleg orientálva a magyar kormány. De hiszen talán Törökországban is akadt volna egy Brindza úr, aki hivatalos felvilágosítást adott volna. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezek ellenében a kormány mély hallgatásba burkolódzik. Nem lehet tehát csodálni, ha az országban megvan az a gyanú, hogy létezik az orosz hatalom és a magyar kormány között szövetség. Ami általában az orosz szövetséget illeti, arra nézve meg akarom jegyezni azt, hogy ennek igen nagy akadályai volnának, mert én azt hiszem, hogy nem akadna magyar képviselőház, amely Oroszország támogatására egy fillért, vagy egy katonát megszavazzon. (Helyeslés balfelől.) Egyről azonban biztosítom a t. miniszterelnök urat és ez az , hogy Magyarország Törökországnak kifosztását megengedni nem fogja. (Élénk helyeslés balfelől.) Eautner Gyula felolvassa ezután az interpellátiót. Az ülés 12 óra 35 perczkor ért véget. HÍREK. (Szeptember 14.) — Abdul Hamid szultán szintén megemlékezett Francziaország nagy halottjáról s egy részvevő levelet küldött özvegyének. A levél így hangzik: „Konstantinápoly szeptember 10. A legnagyobb fájdalommal értesültem azon kínos veszteségről, mely önt kitűnő férje halála által érte. E fájdalomban magam is a legélénkebb részt veszek s kérem fogadja ez után részvétem legőszintébb kifejezését." Ma ünnepélyes isteni tiszteletet is tartottak Konstantinápolyban, mely Thiers emlékének volt szentelve. Azonkívül az ott időző franczia gyarmat részvevő iratot intézet Thiersnéhez. — Albert szász király, mint az előbbi években, az idén is részt vesz az eizenerczi udvari vadászatokban. Megállapodás szerint a király e hó 22 én reggel érkezik Bécsbe és Schönbrunnban fog lakni. Még azon nap estéjén azután ő felségével s Rudolf trónörökössel Eizen erezet keresi föl. — Gróf Károlyi Alajos berlini nagykövet jelenleg Bécsben időz, hova magyarországi birtokairól rándult föl. A gróf rövid időre még egyszer Magyarországba jő, hogy azután berlini állomására utazzék. A magyar encyklopedia tárgyában kiküldött tizenhét tagú bizotttság a jövő csütörtökön tartja első értekezletét, melyen az encyklopedia kiadhatásának módozatairól készítendő memorandum főbb pontozatait állapítják meg. A tervbe vett encyklopédia iránt nagy az érdeklődés úgy a fővárosban, mint a vidéken, melynek sajtója igen melegen üdvözli a nagyfontosságú eszmét. Battler-Johnston az angol parliament tagja több hónapra Bulgáriába ment a csatatérre, hogy ott a sebesülteket s ínséges családokat gyámolitsa. Buttler befejezvén missióját, most egyenesen haza siet Londonba. • A budapesti honvédegyesület tegnap a török főconsulnak 61 frt 20 kv készpénzt adott át, mit a sebesültek javára a lánczhíd személyzete a maga és a Margithíd személyzetének körében gyűjtött. Ugyancsak e honvédegyesület a napokban értékes lépéscsomót kapott Gödöllőről név nélkül. Ez alkalomból a budapesti honvédegyesület nyilvánosságra hozza, hogy a sebesültek számára a lépésgyűjtést, mit kezdett meg, ismét folytatja s adományokat Chorin Zsigmondhoz, (váczi-utcza 16. szám alá) czimezve ismét elfogadja. — Végzetes játék. Künn a svábhegyen a Beimel-féle villában történt a megható szomorú eset. A villa kertészének egy alig három éves kis fiacskája a nyaralóban kígyózó csatorna partján játszadozott egymagában. Játék közben egészen a partra vergődött s a futó babokban csobékolt pajkos virgonczsággal. Egyszerre azonban a siker talajon megcsúszott s az árokba bukott. Segélyére későn érkeztek, mert mire kihúzták, már megfult. Kicsi holttestét a svábhegyi rendőrség bonczolás végett a kórházba szállította. — A Duna szerfölött gazdag a holttestekben. Közelebb is ötöt fogtak ki belőle a pest megyei határban. Tökölnél egy 20—25 évesnek tetsző nő holttestét, Sziget-Szent-Miklósnál egy mezítelen férfit, Csépnél és Csepelnél szintén egyet-egyet, Makádnál pedig egy szép ifjú ember holttestét. Három életkorát sem a halottkém, sem a bonczoló orvos nem tudta meghatározni az erjedés miatt. A Tökölnél kifogott nő az előkelő osztályhoz tartozott s hihetőleg egy rejtélyes családi tragédia boldogtalan áldozata. Az állatkertben a szokásos őszi sorsolásokat holnap, vasárnap délután 5 órakor kezdik meg. Számos igen értékes állatot különösen madárfélét sorsolnak ki. Minden látogató egy sorsjegyet kap ingyen, mely az összes húzásokra játszik. A közönség mindig nagy érdeklődést tanúsított az állatkerti sorsolások iránt, remélhető, hogy ezúttal is tömegesen vesz részt benne. Kedvezőtlen idő esetén a sorsolást egy hétre elhalasztják. A zugligetbm, svábhegyen, szép juhásznénál és a Lipótmezőn eddig csak elvétve lehetett padokat találni az utak mellett, hol a közönség megpihenhetett. A tanács az erdészeti bizottság javaslatára elrendelte, hogy a városi raktárokban levő kőanyagból az említett helyekre az utak mellé elegendő számú kőpadokat faragjanak. — A „Geld für Alles“-ek szép világa kezd tünedezni. Megkondult fölöttük a pusztulás halálharangja a kereskedelmi miniszter egy rendszabálya képében, mely szerint a főváros az ipartörvény értelmében minden ily „üzlettől“ tízezer forint cauziót köteles követelni. Természetesen azok az ingyenélők, kik a modern zsebelésből duskálkodtak, ettől rögtön szörnyethalnak, lévén az a tízezer forint reájuk olyan gutaütés, melyen segíteni aligha tudnak. De jól van ez igy nagyon. — „Budapest iparosai 1877-ben“. Ezen czim alatt jelent meg ma egy füzet dr. Szabóky Adolftól, mint az országos magyar iparegyesület alelnökétől, mely a budapesti kézraniparosok és gyárosok czégeinek jegyzékét tartalmazza. A füzet ára 60 kr. — A honvédegyesületek központi igazgató választmánya f. hó 18-án d. n. 4 órakor a megyeház kis termében rendes ülést tart. — A legközelebbi rajnai zene-ünnepély, mely a művészi világ figyelmét rendesen és méltán magára vonja, s mely 1878. év pünkösdjén lesz Düsseldorfban, különös érdeket nyer az által, hogy a zenekart Rubinstein Antal fogja vezetni. Rubinstein ez alkalommal egyik nagyobb zeneművét s drámai symphoniáját adatja elő. Rubinstein már egy ízben szerepelt mint karnagy Düsseldorfban 1871-ik év május havában s ekkor a „Babé! tornya“ került előadásra. Az Erzsébet szegényház jobboldali szárnyépületének felszerelését a tanács Lindenbaum Levinek adta. A vaságyakat Fodor János szállítja, darabját 9 frt 25 krjával. A szegényház balszárnyának kiépítését a tanács az idén nem foganatosíttatja, mert fél, hogy az előirányzott 70,000 frt nem lesz elég. A jobbszárny is 145,000 frtba került. Másik okul azt hozzák föl, hogy a szegények számára az eddig fennálló helyiségek is elégségesek. Különös, hogy a tanács, mikor a közgyűléseken az utczai koldulás megszüntetését pengették, mindig azt hozta föl, hogy a szegényházak zsúfolva vannak. Ez tán egy kissé inconsequentia. — A hegyi vizek levezetése az 1875. junius 26-iki vihar után az egész közönség forró óhajtását képezte. A fővárosi hatósági képviselet a borzasztó emlék hatása alatt nemsokára el is határozta, hogy a hegyi vizek levezetését szabályozni fogja. Pályázathirdetés, tervbírálat, jutalomkiosztás egymást követek — csak mikor a napszámos kézre került a sor, szakadt meg a buzgalom. Az emlék s vele a buzgalom mindinkább halaványult, s ma már a főváros építészeti közegei lehet, hogy a tanács is a munkálat kivitelét annyira halaszthatónak látják, hogy a jövő évi budgetben ezérrt semmit sem akarnak fölvenni. Ezt már bizottsági határozat is kimondta. A legközelebbről érdekelt budaiak, midőn a középítési bizottság e határozatáról értesültek, igen lehangoltak lettek, s már a lakosok kezén egy kérvény forog, melyben kérik a hatóságot, hogy a hegyi vizek levezetésének czéljára a jövő évi budgetbe 100 ezer forintot szavazzon meg, illetőleg a munkát mielőbb kezdesse meg. — A párisi utczák tisztítása végett a franczia főváros 4.618.000 frankot vett föl budgetjébe. Párisban naponként 141/a millió négyszögméternyi térség tisztítandó, amelyre 3120 ember van alkalmazva. — Ez is sajtószabadság. Capodisztriából írják, hogy a „La Vergine“ római folyóiratnak egy kritikai czikkét, mely a capodisztriai prépost „La Cantica“ czimű művére vonatkozik s melyet a „L’Unione“ is átvett, egyszerűn azért konfiskálta a törvényszék, mivel a czikk Dante „Poklának“ 9 énekéből a 113. és 114. verseket tartalmazta. Szegény Dante! . . . Három pecsétnyomót találtak Szilágymegye Hidvég községében. Egyiknek körirata: „Fehérmegye vaáli járás szolgabirája“, a másiknak : „Párkány mezőváros“, a harmadiknak : „Uj borok.“ Az alispáni vizsgálat konstatálta, hogy a pecsétnyomók hamisítottak. Hihetőleg már visszaéléseket követtek el velük, aminek kipuhatolása végett a minisztérium a hatóságokat sürgősen értesítette. A főkapitányság bizonyos „botrányos helyiségek“ pusztítását vette foganatba. A magyarutczán már elkezdték a tisztítást ,s a Terézváros hirhedt helyei is meg fognak ritkulni. A kerületi elöljáróságok beterjesztették a tanácshoz véleményöket, hogy mely gyanús házakat kell kiüríteni, s melyek hagyhatók meg eléggé félreeső helyekön. A tanács ily értelműleg rendelkezett s foganatosítás végett a rendőrségnek adta ki meghagyását. Valóban gyors intézkedésre lenne e téren szükség. — A bölcsészethallgatók segélyző egyesületénél megválasztották a bizottságot s a bizottság a maga kebelében ilyképen alakult meg: elnök ifj. Szinnyei József, titkár Zák R. József, pénztárnok Hamburg Izidor, ellenőr Bajták János, főjegyző Marusák Pál, aljegyző Kisimrédy Pál, könyvtárnok Rácz Géza, háznagy Somogyi Ignácz, bizottsági tagok: Bélay Jenő, Mészáros István , póttagok : Andrejczó Tivadar, Magyar Miklós, Szivák János, Marcsek Andor, Boór Lajos, Stolcz Kálmán. A magyar gazdasszonyok országos egyesülete a fővárosi letéti alapokból 30,000 frt kölcsönt kért a tanácstól s jelzálogul első helyen leendő betáblázás mellett Damjanich utczai telkét és házát ajánlotta fel. A tanács azonban ezen kérelemnek nem adott helyet, mert a jelzálogul felajánlott ingatlan nem oly jövedelmező birtok, hogy a kölcsön kamatai törlesztésére szolgáló bevételt biztosítaná. Másrészt az ingatlan szerkezeténél és berendezésénél fogva oly természetű, mely az értékforgalom alól ki van véve. — Aki a saját pénzét lopja el. Egy Andrezewsky nevű lengyel kereskedőt bizonyos csínyek miatt elfogtak Berlinben, s a rendőri hivatalból az ismeretes „zöld kocsin“ egy rendőr kíséretében a fogházba szállították. A rendőri hivatalban azonban megvizsgálták a foglyot s minden pénzét elvették, melyet a kisérő rendőrnek adtak át, hogy azt a fenyitő törvényszékhez benyújtsa. Miután a rendőr Andrezewskyt új szállásán elhelyezte, észrevette, hogy a neki átadott pénz hiányzik. A rögtön megindított vizsgálat kiderítette, hogy a lopást a derék kereskedő követte el, ki útközben sem tudott szenvedélyének parancsolni és öntudatlan saját pénzét csente el . A legborzasztóbb összeütközések egyikéről, mely valaha tengeren történt, adnak hírt az angol lapok. A szerencsétlenség Portland mellett esett meg kedden éjjel, midőn a „Forest“ amerikai hajó nekiment az „Avalanche“ emigráns hajónak, mely Londonból Új-Zeeland felé vitorlázott. Az összeütközés oly rettenetes volt, hogy az „Avalanche“ azonnal megtelt vízzel s három perc múlva elsüllyedt, míg a „Forest“ nem volt képes tovább haladni. Az „Avalanche“-n 63 utas volt, kik mindnyájan vízbe faltak, a 63 hajóslegény közül pedig csak három menekült meg. A „Forest“ 20 utast vitt magával, ezek közül kilencet megmentettek Összesen 93 ember vesztette életét e nagy szerencsétlenségnél. Törvényszéki csarnok.Az esküdtszéki tárgyalásról közlött tudósításunk kiegészítéséül adjuk a következőket: Schlagetter Tamás, kulai lakos, takarékpénztári igazgató olvasta a peres közleményt. Rácz György különben is e közleményt már olvasta előtte a kéziratból és tisztázásból, a fogalmazványt pedig megmutatá a tanúnak, ki vallja, hogy vádlott írását felismeré a fogalmazványon. Rácz Vilmos az időben távol volt Kuláról. Vály István legjobb hírnévnek örvend Kulán és a megyében. — Tanú Kármán Lajos országgyűlési képviselő előadja, hogy Rácz György oly kérelem kíséretében küldte el neki a kérdéses közleményt hogy annak a „Magyar Újság“-ban való kinyomatását eszközölné. A közlemény Rácz György saját kezeírása volt. Szederkényi Nándor birtokos, azelőtt a „Magyar Újság“ szerkesztője, igazolja vallomásában, hogy Kármán Rácz György nevében és megbízásából kérte a közlemény közzétételét. Azonban csak a nyílt térben jelent meg. A díjat Kármán fizette. Ezek után Rácz György és Vilmos vallomását Valy István közgyűlési tudósítását, a kulai iskolaalapról felvett vizsgálati jegyzőkönyvet s a vizsgáló bizottság jelentését olvasták föl. Vádló ügyvéde, Polonyi Géza az esküdtszék lelkiismeretén alapuló ítélethozatalban ügyének igazságos eldöntését látva, rövid vázlatát adta a becsületsértés és rágalmazásnak. Az inkriminált czikkben a legmerészebb nyílt becsületsértést s elburkolva rágalmazást lát; panaszost muszka vezetőnek, és a forradalom által elszegényült nép zsarolójaként tüntetik föl abban; a biztosító intézetekkel gyanús módon hozza összefüggésbe, magán üzelmek palástolásáról számadások le nem tételéről — oly hangon szól, hogy bárki elolvassa sikkasztás gyanúját látja abban palástolva. Utal a vizsgáló bizottság jelentésére, panaszos fedhetlen jellemére és társadalmi állására. A szerzőségre nézve Rácz György ellen tartja fenn a vádat, s kéri az esküdtszéket, hogy a vétkest mondja ki reá. Az esetben, ha Györgyöt elitélnék Vilmos ellenében méltányosságból visszalép a vádtól. Védő dr. Füzesséry Géza — a szerzőségre nézve a tanukat kifogásolja a közleményben sértést vagy rágalmazást nem talál, az csak felelete Rácz Vilmosnak testvérjét lealázó Vály által írt tudósításra s ezért kéri védenczeinek felmentését. Az elnök összegezvén a tárgyaláson történteket az esküdtszéknek átadja a kérdéseket. Rövid visszavonulás után dr. Eberling elnökük a szavazás eredményét kihirdeti. E szerint Rácz György 7 szavazattal 5 ellenében Vály Istvánon mint magánszemélyen elkövetett rágalomban vétkesnek kimondatik. A királyi törvényszék mint sajtóbiróság Rácz Györgyött 100 frt pénzbírság, 85 frt perköltség, 227 frt tárgyalási és 38 frt tanácsi költségek megfizetésében marasztalja el. Dr. Füzesséry semmiségi panaszt jelentett be. HZ'Juli&sak. Budapest, vasárnap, szeptember 16. Nemzeti színház. Népszínház. CS Ó BI SOLDOSNÉ LUIZA assz. Eredeti vígjáték 3 felv. -ex. mint vendég-Fernando Komáromy Kisasszony fele- Sever Náday ségem. Blanda Felekiné Operette 3 felv. Adolár Bercsényi Palaméd Együd Fidelio Ujházy Hannibal Solymosi Angela K. Jászay M. Frikkel Kápolnai Sobrinus Vizváry Petersop Tihanyi Carlo Benedek L. Marzsolén Soldosné L. assz. Marietta Kocsisovszky B. Avelin Horváth Paula Kezdete 7 órakor. A polgármester Karikás. — Kezdete 7 órakor. — A nemzeti színházban hétfőn fog először föllépni Jány Gyula a „Velenczei kalmárban“, mint Shylock. Merész próba, mely ha sikerül, csak gratulálhatunk a nemzeti színház igazgatóságának, ki e tragikai színészt, ki ezelőtt külföldi színpadokon játszott, már körülbelül fél éve taníttatja Paulay Edével a magyar nyelv tiszta szavallására. A közönséget mindenesetre érdekelni fogja e nem mindennapi debüt. — A népszínházban ismét új népszínműre készülnek. Czime „Két testvér“ ismeretlen szerzőtől. A darab főszerepeit Vidmár Erzsi, a kis Komáromi Mari, Rákosi Szidi, Eőry, Horváth Vincze, Solymosy fogják játszani. Ma tartották meg az első olvasópróbát. A darab a hozzánk beküldött jelentés szerint pénteken, e hó 21-dikén kerülne színre. A jövő héten a jól fogadott „Kisasszony feleségem“ járja. Október első felére tervezik az első előadást a „Dráma a tenger fenekén“ czímű látványosságból, melynek díszleteit a boldogult Lehman Mór festette. — Vidéki színészet. Kecskeméten október elején nyitja meg a saisont Némethy György jól szervezett társulatával, melynek, mint már említettük, Hetényiné Komáromy Mária is tagja lesz. A társulat 35 személyből áll. Első operette énekesnője Szigligetiné Pállmay Ilka lesz, ki a nyáron át a fővárosban képezte magát, s mondják, hogy csinos hangja van. A férfiszemélyzet között ismertebbek Hetényi Béla, Bokody Antal, Szigligeti József. Az operette tenor és népszínmű énekes maga az igazgató lesz. Miklóssy Gyula színtársulata szeptember végén kezdi meg előadásait Nagy-Kanizsán és pedig Jókai „Miltonjával.“ A társulat 32 tagból áll. Nagy-Kanizsán élénk érdeklődéssel várják az előadásokat. KÖZGAZDASÁG. ÜZLETI HETISZEMLE. — Első feb. — Budapest, szept. 15. Az időjárás a héten nagy esővel kezdődött, kedd óta azonban szép őszi időnk van. A vidékre az eső nem igen terjedt ki. Az értéküzletre nézve ez a hét folyvást kedvező volt. A hausse nagy arányokat öltött, s majd minden papírra kiterjedt. A gabonakivitel örvendetes fejlődésnek indult, s ez nagy befolyással van az értéküzletre, másrészt a tél közeledtével növekednek a fegyverszünetre való kilátások is. A pénzpiac ennélfogva nagyobb állandóságra számít, s bizalma folyton növekszik. A papírok árfolyama a múlt héthez képest a következőleg változott: Államadósságok: m. vasúti kölcsön 98.75 (40.050), keleti vasút I. kib. 64.50 (-1-1), H. kib. 748/, (-1-1/s), m. állami 1877-iki kötvény 67 (+2), nyeremény-sorsjegy 82 (-1-4.25), 1873-iki kincstári utalvány 110 (—(-1.75), 1874-iki 103.75 (-11. 50), földtehermentesitési kötvény 76.75 (4-1.25), 1877. záradékkal 76.75 (4-1.25), temesi 77 (4-2), 1867. záradékkal 77 (4*2), erdélyi 75 (-1-1), szőlődézsmaváltsági 76.25 (4-0.75). — Osztrák államadóssági papir 65.50 (—1-1.25), ezüst 68.25 (4~1), 1860-ki 500 frtos 112.50 (-1-0.50), 100 frtos, 119.50, 1864-ki 134 (+1), 1864-iki 50 frtos 133.50 (4-1) p Bankok: magyar hitel 202.75 (4-11.50) budapesti iparbank 39 (-1-4.50), lipótvárosi takarék 14 (—1—4), osztr. hitel 228.30 (4-3.70), pesti kereskedelmi 550 (4-5) p. Biztosíték: Pannónia 385 (4-5) pesti biztosító 72 (4-0.50). Gőzmalmok: Concordia 372, hengermalom 655 (—1—15), molnárok és sütők 314 (4*4) p. Közlekedési vállalatok: alföld-fiumei 119 50 (-1-4), déli vasút, melyet nem rég jegyeztek 85 k m. -éjszakkeletill0 (4-7), erdélyi 106.50 (X7), kassaoderbergi 114.50 (4-5), osztrák állampálya 285.50 (4-10), budai hegyipálya 50 (-1-2), pesti közúti 176.50 (10.50) p. Takarékpénztárak: osztr. közp. 82.75 (-(-0.25), pesti külvárosi 50 (14) p. Különféle vállalatok: alagút 56, Ganz és társa 178 (-1-7), Geschwindt 205 (-j-2), Athenaeum 255 (4-5), Dräsche 42 (4-3), salgótarjáni 80 (-j-3), Schlick vasöntöde 82 (-f-6), sertéshizlaló 140 (-5), kőbányai tégla 42 (-j-2) p. Záloglevelek : magy. földhitelintézeti 91 (-(-0.25), aranyértékű 100 (4~ Vs), pesti kereskedelmi bank záloglevél 89 (4-0.25) p. Elsőbbségek :[Éjszakkeleti vasút 69.75 (-j-1.25), első erdélyi 65 (-j-l), kassa-oderbergi vasút 72.50 (-f-1.50), pesti Lloyd-épület 61 (-j-l) p. Pénznemek: Cs. arany 5.63 (—6 kr), 20 frankos arany 9.43 (—13 krajczár), ezüst 104.25 (—0.25), német márt 57.70 (—0.80). — Váltók Német piaczok 57 (—0.90), Amsterdam 97 (—1.50), Páris 46.80(—0.60), svájczi piaczok 46.60 (—0.60), London 117.40 (—1.60) p. A gabonaüzletben meglehetős élénk forgalom mutatkozik, de általában lanyha irányzat uralkodik.