Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)

1877-09-16 / 375. szám

az egyáltalában nem tű­nik ki a diplomatiai tár­gyalásokból, mennyire azok előttünk tudva vannak. Miután pedig az nem sikerült, akkor azt mond­ták localizálni kell a háborút. Háború voltakép Török- és Oroszország közt volt. Már most benne van Románia, benne Montenegró és most Szerbia is készül belemenni, s mindent elkövetnek, hogy Görögország is belemenjen. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a ha­­daü­zenő, a támadó fél az orosz czár Európában a conservativismusnak, a legitismusnak egyik legtöbb képviselője. s tőle talán legkevésbbé lehetett volna elvárni, hogy valamely fejedelemnek saját alatt­valóit s ellenében fegyverfogásra, forradalomra iz­gassa, s ime ott vagyunk, hogy az orosz czár, a legitimitás ezen eminens képviselője a románokat, a montenegróiakat, a szerbeket az ő suzerén feje­delmük ellen fegyverforgásra izgatja és most a különben békében élni akaró Görögországot is min­den áron bele akarja keverni a háborúba. S most, midőn ezek szerint már is három hadviselő fél van és valószínűleg néhány nap múlva utánuk a negyedik és talán ötödik is utána kö­vetkezik, hogy akkor mennyire sikerült a lokalizá­­lási politika, azt taglalni nem kívánom. Mindezek mellett természetesen kiemelték, hogy most, miután a háború kitört, mindenesetre szükséges, hogy Magyarország és a monarchia ér­dekei megóvassanak, anélkül azonban, hogy valaha azt is nyíltan megmondották volna, hogy mit ér­tenek Magyarország és a monarchia érdekei alatt. Mert eleinte mindig azt mondották, hogy Oroszország hadüzenetét Törökország ellen meg­akadályozni nem lehet, hanem az állam kötelezve van a párisi szerződés által is, de saját érdekei is parancsolják, hogy a bábom közvetlen szom­szédságába át ne csapjon, hogy tehát abba Romá­nia bele ne avatkozzék, Románia beavatkozott. Most már azt mondták — nem itt a parla­mentben, mert itt igen kevés lett mondva általános frasisokat kivéve, de a nyilvánosság orgánumaiban, a­nélkül hogy megc­áfoltatott volna, azt mondták, hogy az Aluta képezi a határt. De a háború át­­csapott az Alután is. Ekkor azt mondták, jól van, most már Oláhország benne van a háborúban, de már Szerbiát nem engedjük. Azonban minden jel oda mutat, hogy Szerbia is be fog avatkozni a háborúba, ha ugyan a törö­kök vitézsége az oroszokat előbb le nem veri. Ily viszonyok közt valóban igen nehéz kiis­merni azt, hogy tehát tulajdonkép a kormány po­litikája, mit tekint az ország érdekének. Azt mondták, a neutralitást kívánja fentartani. Ez ellen igen sok panaszunk van. Én azonban nem akarok most ezen panaszok részletezésében bocsátkozni; talán valaki más egy részletes interpellate fog ez iránt a t. kormány­hoz intézni. De lehetetlen, hogy ez alkalommal mély sajnálattal fel ne említsem azon, valóban saj­nos eseményt, mely a napokban Kassán történt, és mely országszerte oly fájdalmas érzületet gerjesz­tett. Azt mondják, hogy tévedés volt. Én nem aka­rom kétségbe vonni, hogy tévedés volt, én szere­tem a lehető legjobbat feltenni mindig , hanem azt hiszem, hogyha ily fájdalmas következtetéseket ma­ga után vonó tévedés történt, hogy szükséges ki­nyomozni, a tévedőt — és hogyha egyáltalában bár­minemű hanyagság vagy gondatlanság követtetett el, példásan meg fogják büntetni. Elvárja ezt az ország annál is inkább, mert különben nagy kételyt táplálnak sokan az iránt, hogy valóban tévedés történt-e vagy nem. (Mozgás a középen.) Én akarom hinni, hogy tévedés történt, de megvá­rom, hogy a kormány minden befolyását arra fogja fölhasználni, hogy e tévedésnek forrását kikutassa, és ha van valaki, a­ki e tévedés elkövetésében akár hanyagság, akár gondatlanság által bűnös volt, hogy meg fog büntettetni, T.­hát, ily körülmények közt és ily politika mellett, mint a­melyet kormányunk követett, egy­általán nem lehet látni azt, hogy volt-e elejétől fogva a mi kormányunknak, már értem a külügyek vezetésével megbízott kormánynak valami megha­tározott politikai iránya, valami megállapodása. Már­pedig ily nagy fontosságú kérdésben, mint a­milyen ezen keleti háború, mely Magyarországot és Ausztriát oly közelről, oly életkérdésileg érdeke, azt hiszem, hogy a kormánynak határozott politika nélkül lenni nem szabad. De, uraim, ha — amit én sohasem vontam kétségbe, alkotmányos országban élünk, akkor azt hiszem, hogy a nemzetnek nyíltan és világosan, határozottan kifejezett közvéleményét a kormány­nak ignorálnia nem szabad. Azt hiszem, hogy a legközelebb lefolyt szünidő alatt, elég alkalma volt a kormánynak a magyar nemzet közvéleményét megismerni. Azon határozatok, melyek számtalan népgyűléseken hozattak, mind megegyeznek abban, hogy az orosz hatalom terjedése úgy Magyarország, mint Ausztria érdekére nézve káros és veszélyes következményeket von maga után. Ha tehát ez áll, kétségtelenül szükséges, hogy ezen orosz hatalmi terjeszkedésnek gát vettessék. A magyar nemzet tudja azt, hogy egy ily nagy hatalomnak és annak támadó politikájának gátat vetni áldozat nélkül nem megy, kijelentették tehát a népgyűlések mindenütt egyhangúlag, hogy a ma­gyar nemzet ezen czél elérésére minden, még a legérzékenyebb áldozatokra is kész. Ily körülmények közt midőn a nemzet közvéleménye hangosan nyi­latkozott, és ily nagyfontosságú kérdésben úgy hi­szem, hogy a kormánynak kötelessége nyilatkozni és kinyilatkoztatni azon politikai irányt, melyet ezen nagyfontosságú kérdésben követni jónak lát. Lehet, hogy azon irány eltérő a magyar nem­zet közvéleménye által hangoztatott iránytól, de ha a kormány képes azt beigazolni a nemzet megnyug­tatására, valószínű, hogy a nemzet el fogja fogadni azon irányt. Ha azonban a kormány nem képes iga­zolni saját maga eljárást az ország érdekei tekin­tetéből, akkor úgy hiszem nem a magyar nemzeten van a sor a kormány rész­politikáját elfogadni, hanem a kormányon van a sor a közvélemény ál­tal ösztönszerűleg hangoztatott politikának érvényt szerezni. Én te­hát azt hiszem, hogy midőn a köz­vélemény már megismertette az ország véleményét és követelményét, a kormánynak nem lehet és nem szabad elhallgatni azt, hogy mi az ő politikája, van-e politikája? és ha van politikája, miben áll ezen politikája, mert az alkotmányosságnak első requisituma az, hogy a nemzet láthassa, bírálhassa és ellenőrizhesse a kormány minden actióját. Ezen szempontból kiindulva egész általános­ságban az esti ,lapunkban közölt interpellációt felolvasta: Helfy Ignácz. Mióta az orosz-török háború folyik, Európa, mint rendesen szokott ilyen alka­lommal történni, a kérdésnek politikai oldalát véve két táborra oszlott. Vannak, és ez a legnagyobb része az országnak, kik a leghatározottabban ro­konszenveznek a törökkel. A másik, a kisebb ré­sze az országnak az oroszszal sympathh­oz. De van egy kérdés, melyre nézve a nézet és érzetkülönb­ség Európában nincsen és nem is lehet, és ez azon embertelen és kegyetlen mód, melylyel Oroszország részéről Törökország ellen ezen háború viseltetik. Az összes európai sajtó feljajdult, heteken át re­­gistrálta ezen kegyetlenségeknek vérlázító részle­teit, s elvárta Európa minden kormánytól, hogy ha egyébként nem is akar beavatkozni ezen háborúba, legalább ennek humanistikus részét iparkodjék, a­mennyire lehet, megóvni. Megbotránkozással töl­tötte tehát el Európát azon első hír, hogy a világ legczivilizáltabb nemzeteinek egyik kormánya, a német kormány szándékozik nem az orosz kegyet­lenségek ellen, hanem a portánál remonstrálni azon kegyetlenkedések ellen, melyek állítólag a törökök által követtettek el. Én nem mondom, hogy a tö­rökök részéről nem követtettek el kegyetlenségek, sőt hajlandó vagyok hinni, hogy igenis, mert ezt természetesnek találom. Az ember ember, az ilyen kegyetlenségek után és az ilyen embertelen mód mellett, mint ami­nővel az orosz harczol, és a­melyre ő a bolgáro­kat felhasználja, nem lehet csodálkozni, hogy a törökökben a visszatolás érzete ébredt fel. (Úgy van !) Annál nagyobb volt Magyarországon a meg­döbbenés és felháborodás, hogy Németországnak, mely köztudomásúlag határozottan oroszbarát, ezen demonstrációjához a magyar kormány illetőleg a közös külügyminisztérium hozzájárult, s a maga részéről is jegyzéket intézett a portához, és csakis a portához. Mert ebben fekszik a dolog súlypontja; ha egyidejűleg történik a felszólalás mind a két ha­dakozó félnél, ez megfelelt volna a hum­anismus követelményeinek és ez ellen senkinek sem lehetett volna kifogása , de megtenni azt az egyik oldalon, és a másikon nem, ez a nálunk uralkodó semle­gességnek igen szép illustratiója. Fokozza ezen diplomatiai lépésnek súlyát azon időpont, amelyben e lépés történt. Valójában különös egy helyzet­ben van ma Magyarország; mondhatni, hogy az egyik oldalon áll a magyar nemzet és a magyar közvélemény, és a másik oldalon ezzel szem­ben a magyar kormány. E kettő annyira külön­böző dolog, mint két ellenséges tábor. Hogy mikor történt a lépés, azt méltóztatnak tudni. A népgyűlések az ország egyik szélétől a másikig megtartattak, megtartattak párt- és osztály­különbség nélkül; határozataik sok részben eltér­tek ugyan egymástól, egyetlen egy népgyűlés sem volt, még az sem, amely tisztán kormánypárti fér­fiak által rendeztetett, — amely legerélyesebb ki­fejezést ne adott volna azon felháborodásnak, ame­lyet ezen kegyetlen hadviselési mód a nemzetben felébresztett. Sőt azon vidékeken, a­melyeken a kormánypárt nem látta szívesen e népgyű­léseket, mert tartott tőle, hogy előbb-utóbb alkalmatlanok lehetnek a kormánynak, iparkodtak ezeknek tisztán csak humanistikus jelentőséget tulajdonítani, és el­nevezték azokat atrocity-meetingeknek. Midőn az egész ország felszólalt a leghangosabban tiltakozva és felkérve a kormányt, hogy ezen kegyetlenségek­nek gátat vetni méltóztassék, kapja magát a kül­ügyminiszter, és azt mondja: meghallgattam véle­ményeteket és most mégis ellenkezőjét teszem an­nak, amit kívántatok. Igenis tiltakozni fogok, de nem az orosz, hanem a török kegyetlenségek ellen. Miután csakugyan tiltakozott, úgy látszik applaudál az orosz kegyetlenségeknek, mondván: jól teszesz, csak kegyetlenkedjél. Ilyen a viszony a magyar nemzet, a magyar közvélemény és az őt kormányzó férfiak eljárása közt. Nagy dolog az, te­hát, hogy a jelen század­ban, midőn minden kunyhóban haladásról, civilizá­­cióról, az emberiség javulásáról szólnak, hogy Eu­rópa szeme láttára ily botrányok történhessenek, hogy történhessenek éppen azon fejedelem részé­ről, a­ki ezen háborút a hum­anismus, a civilisatio szent neve alatt indította meg. Nagy tények ezek, a­melyekre nézve sokan azt gondolták ott a szín­téren, hogy kár volna, hogy az utókorra elveszsze­­nek, hogy szolgáljanak rémitő példájára az utó­kornak s elmentek fényképészek a hely­szinére, megnézni azon összevagdalt gyermekeket, megcsonkí­tott asszonyokat s lefényképezték. — Éppen ma, midőn az ülésbe jöttem, kaptam egy ottlakó bará­tomtól egy példányt a fényképekből, igen szívesen a miniszterelnök úr rendelkezésére bocsátom, nézze meg azon kegyetlenségeket, a­melyek ellen a mi külügyminiszterünknek egyetlen szava sincs. Azt hiszem, te­hát, hogy a tárgy magában annyira ékesen szó­, hogy kár volna még csak egy szóval szaporítani a humanismus ezen arctulcsapását; köteleségemnek tartom a kormányelnök úrhoz in­terpellációt intézni. Az interpellációt ezután felolvassa. Irányi Dániel a közöttük interpellátiót min­den indokolás nélkül terjesztette be. Simonyi Lajos báró: T. képviselőház! Egy interpellációt intézek az igen tisztelt minisz­terelnök úrhoz és ezen interpellátiómban egy con­­cret kérdést teszek, mely abból áll : vájjon létezik-e az u. n. hármas császári szövetség, vagy általában megállapodás a harertéren lefolyó eseményekre és azok következményeire nézve, s ha ily megállapo­dás létezik, mily kötelezettségek azok, melyek ezen megállapodás következtében Magyarországra hárul­nak. Ez egy igen konkrét kérdés, s azt hiszem, hogy ezen kérdés tételével az igen tisztelt minisz­ter úrnak is szolgálatot teszek, és­pedig azért, mert a miniszterelnök úr azon helyzetbe jöhet, hogy arra egy határozott választ adhat, a múlt események pe­dig azt tanúsítják, hogy az igen t. miniszterelnök úr a határozott válaszoknak igen nagy barátja. De máskép szükségesnek is látom ezen interpellációt azért, mert az u. n. hármas császári szövetség köz­beszéd tárgyát képezi, ez úgyszólván egy rém, mely minden lapon párkülönbség nélkül végig vonul és a hazai közvélemény is ez iránt nagy aggodalommal viseltetik, és­pedig azért, mert az u. n. hármas császári szövetség nem jelent egyebet, mint az osztrák-magyar-orosz szövetség. Általában igen ba­jos a hazai közvélemény nevében szólni, mert a közvéleményt mindenki akkér magyarázza, a­mint saját meggyőződése van, a jelen körülmények közt azonban bátran állíthatom, hogy a hazai közvéle­mény nevében nyilatkozhatom, és­pedig azért, mert mindenki, a­ki szándékosan nem dugta be füleit, a haza közvéleményét ismerheti. E haza különböző vidékeiről százezrek nyilatkoztak, őszinte rokonszen­­vet hangoztattak Törökország iránt. És ezt helyesen tették, mert az igaz ember mindig a méltatlanul megtámadott részen áll, de nyilatkoztatta az egész ország, mondhatom egyhan­gúlag, azt is, hogy Törökország integritását óhajtja. Ezt Magyarország nagyon fontosnak találja, mert ha Törökország integritása megtámadtatik és annak egy része onnan elszakíttatik, bekövetkezhetik az időpont, a­midőn ránk is kerülhet a sor, a­mint a legutóbbi évtized története szomorúan bizonyítja is, hogy e monarchiánál is lehetséges volt az, hogy annak egyes részei attól elszakíttassanak. Hogy a török integritás mai napig fennáll, az egyedül a törökök vitézségének köszönhető. Ha ellenkezőleg történt volna, ha megtörtént volna a parademarsch Konstantinápolyim, nem tudom, a magyar kormány hajlandó lett­­volna-e beleszólni, és Törökország integritását fentartani. Ha e tekintetben a magyar kormány máskép kíván eljárni, s ha engem a mi­niszterelnök úr rectificál, köszönettel veszem. Ma­gyarország közvéleménye előtt, kimondom tartóz­kodás nélkül, a lefolyt események következtében a magyar kormány a magyar-orosz szövetség gya­núja alatt áll. A magyar kormány, illetőleg a mi­niszterelnök úr kimondotta azt, hogy teljesen szabad kezünk van a jövő eseményekkel szem­ben. Ez meglehet , hanem hogy ezen sza­bad kezet Oroszország támogatására használtuk fel, az tény. A múlt évben, midőn Szerbia és Törökország között folyt a harcz, Magyar­­országon keresztül mentek az orosz harc­osok. Mindenki látta ezt, csak a magyar kormány huny­ta be hivatalos szemeit, legfölebb csak akkor nyi­totta ki néha, ha be akarta bizonyítani, hogy azon fegyverek és revolverek, a­melyek ezen ha­táron hozattak, véres keresztek. Midőn későbben Oroszország és Törökország közt a harcz meg-­­ nyilt és a két hadakozó fél a Danához közeledett, mindkét fél torpedókat rakott le a Dunába. Köz­tudomású dolog, hogy ez történt, és mégis a mon­archia részéről egyedül csak Török­ország szólit­­tatott fel, Muszkaország pedig nem. De tovább megyek. A Szulina torkolatát az orosz hadviselő fél­kövekkel rakott s elsüllyesztett hajókkal zárta el,­­ és ennek következtében zátonyok képződtek, a­­­melyek a mi kereskedelmünket tetemesen gátol­ták. Nem jutott tudomásomra, hogy történt-e a kormány részéről az iráni intézkedés ? Továbbá a­mi a kegyetlenségeket illeti, a­melyek a harcrtéren elkövettettek, mint azt az előttem szólt képviselőtársam is mondta, — csak a török hatalom szólíttatott fel, holott,­­— mint azt az angol nagykövet is hivatalosan bebizonyí­totta és bizonyítja, — Oroszország részéről is kö­vettettek el ily kegyetlenségek, és ezt még sem szó­líttatott azért fel. Talán a magyar kormány nincs kellően orientálva az ottan történtek felől; megle­het talán, hogy a pétervári nagykövet nagyon nagy örök sympathiákat táplál és talán a törökországi, Konstantinápolyban székelő nagykövet, nagyon orosz érzelmű; meglehet — mondom — hogy talán azért nem volt kellőleg orientálva a magyar kormány. De hiszen talán Törökországban is akadt volna egy Brindza úr, a­ki hivatalos felvilágosítást adott volna. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezek ellenében a kormány mély hallga­tásba burkolódzik. Nem lehet tehát csodálni, ha az országban megvan az a gyanú, hogy létezik az orosz hatalom és a magyar kormány között szövetség. A­mi általában az orosz szövetséget illeti, arra nézve meg akarom jegyezni azt, hogy ennek igen nagy akadályai volnának, mert én azt hiszem, hogy nem akadna magyar képviselőház, a­mely Oroszország támogatására egy fillért, vagy egy katonát megszavazzon. (Helyeslés balfelől.) Egyről azonban biztosítom a t. miniszterelnök urat és ez az , hogy Magyarország Törökországnak kifosztá­sát megengedni nem fogja. (Élénk helyeslés bal­felől.) Eautner Gyula felolvassa ezután az inter­pellátiót. Az ülés 12 óra 35 perczkor ért véget. HÍREK. (Szeptember 14.) — Abdul Hamid szultán szintén megemléke­zett Francziaország nagy halottjáról s egy rész­vevő levelet küldött özvegyének. A levél így hang­zik: „Konstantinápoly szeptember 10. A legna­gyobb fájdalommal értesültem azon kínos veszte­ségről, mely önt kitűnő férje halála által érte. E fájdalomban magam is a legélénkebb részt veszek s kérem fogadja ez után részvétem legőszintébb kifejezését." Ma ünnepélyes isteni tiszteletet is tar­tottak Konstantinápolyban, mely Thiers emléké­nek volt szentelve. Azonkívül az ott időző fran­­czia gyarmat részvevő iratot intézet Thiers­­néhez. — Albert szász király, mint az előbbi évek­ben, az idén is részt vesz az eizenerczi udvari va­dászatokban. Megállapodás szerint a király e hó 22 én reggel érkezik Bécsbe és Schönbrunnban fog lakni. Még azon nap estéjén azután ő felsé­gével s Rudolf trónörökössel Eizen erezet ke­resi föl. — Gróf Károlyi Alajos berlini nagykövet jelenleg Bécsben időz, hova magyarországi birtokai­ról rándult föl. A gróf rövid időre még egyszer Magyarországba jő, hogy azután berlini állomására utazzék.­­ A magyar encyklopedia tárgyában kikül­dött tizenhét tagú bizotttság a jövő csütörtökön tartja első értekezletét, melyen az encyklopedia ki­­adhatásának módozatairól készítendő memorandum főbb pontozatait állapítják meg. A tervbe vett en­cyklopédia iránt nagy az érdeklődés úgy a főváros­ban, mint a vidéken, melynek sajtója igen mele­gen üdvözli a nagyfontosságú eszmét.­­ Battler-Johnston az angol parliament tagja több hónapra Bulgáriába ment a csatatérre, hogy ott a sebesülteket s ínséges családokat gyámolitsa. Buttler befejezvén missióját, most egyenesen haza siet Londonba. •­ A budapesti honvédegyesület tegnap a tö­rök főconsulnak 61 frt 20 kv készpénzt adott át, mit a sebesültek javára a lánczhíd személyzete a maga és a Margithíd személyzetének körében gyűj­tött. Ugyancsak e honvédegyesület a napokban ér­tékes lépéscsomót kapott Gödöllőről név nélkül. Ez alkalomból a budapesti honvédegyesület nyilvá­nosságra hozza, hogy a sebesültek számára a lé­­pés­gyűjtést, mit kezdett meg, ismét folytatja s adományokat Chorin Zsigmondhoz, (váczi-utcza 16. szám alá) czimezve ismét elfogadja. — Végzetes játék. Künn a svábhegyen a Beimel-féle villában történt a megható szomorú eset. A villa kertészének egy alig három éves kis fiacskája a nyaralóban kígyózó csatorna partján játszadozott egymagában. Játék közben egészen a partra vergődött s a futó babokban csobékolt paj­kos virgonczsággal. Egyszerre azonban a siker ta­lajon megcsúszott s az árokba bukott. Segélyére későn érkeztek, mert mire kihúzták, már megfult. Kicsi holttestét a svábhegyi rendőrség bonczolás végett a kórházba szállította. — A Duna szerfölött gazdag a holttestekben. Közelebb is ötöt fogtak ki belőle a pest megyei ha­tárban. Tökölnél egy 20—25 évesnek tetsző nő holttestét, Sziget-Szent-Miklósnál egy mezítelen fér­fit, Csépnél és Csepelnél szintén egyet-egyet, Ma­kádnál pedig egy szép ifjú ember holttestét. Három életkorát sem a halottkém, sem a bonczoló orvos nem tudta meghatározni az erjedés miatt. A Tököl­nél kifogott nő az előkelő osztályhoz tartozott s hihetőleg egy rejtélyes családi tragédia boldogta­lan áldozata.­­ Az állatkertben a szokásos őszi sorsoláso­kat holnap, vasárnap délután 5 órakor kezdik meg. Számos igen értékes állatot különösen ma­dárfélét sorsolnak ki. Minden látogató egy sorsje­gyet kap ingyen, mely az összes húzásokra ját­szik. A közönség mindig nagy érdeklődést tanúsí­tott az állatkerti sorsolások iránt, remélhető, hogy ezúttal is tömegesen vesz részt benne. Kedvezőtlen idő esetén a sorsolást egy hétre elhalasztják.­­ A zugligetbm, svábhegyen, szép juhászné­­nál és a Lipótmezőn eddig csak elvétve lehetett padokat találni az utak mellett, hol a közönség megpihenhetett. A tanács az erdészeti bizottság javaslatára elrendelte, hogy a városi raktárokban levő kőanyagból az említett helyekre az utak mellé elegendő számú kőpadokat faragjanak. — A „Geld für Alles“-ek szép világa kezd tünedezni. Megkondult fölöttük a pusztulás halál­harangja a kereskedelmi miniszter egy rendszabálya képében, mely szerint a főváros az ipartörvény ér­telmében minden ily „üzlettől“ tízezer forint cauziót köteles követelni. Természetesen­ azok az ingyenélők, kik a modern zsebelésből duskálkodtak, ettől rög­tön szörnyet­­halnak, lévén az a tízezer forint reá­juk olyan gutaütés, melyen segíteni aligha tudnak. De jól van ez igy nagyon. — „Budapest iparosai 1877-ben“. Ezen czim alatt jelent meg ma egy füzet dr. Szabóky Adolf­tól, mint az országos magyar iparegyesület alelnö­kétől, mely a budapesti kézraniparosok és gyárosok czégeinek jegyzékét tartalmazza. A füzet ára 60 kr. — A honvédegyesületek központi igazgató vá­lasztmánya f. hó 18-án d. n. 4 órakor a megyeház kis termében rendes ülést tart. — A legközelebbi rajnai zene-ünnepély, mely a művészi világ figyelmét rendesen és méltán magára vonja, s mely 1878. év pünkösdjén lesz Düssel­dorfban, különös érdeket nyer az által, hogy a ze­nekart Rubinstein Antal fogja vezetni. Rubinstein ez alkalommal egyik nagyobb zeneművét s drámai symphoniáját adatja elő. Rubinstein már egy ízben szerepelt mint karnagy Düsseldorfban 1871-ik év május havában s ekkor a „Babé! tornya“ került előadásra.­­ Az Erzsébet szegényház jobboldali szárny­­épületének felszerelését a tanács Lindenbaum Levi­­nek adta. A vaságyakat Fodor János szállítja, darabját 9 frt 25 krjával. A szegényház balszár­nyának kiépítését a tanács az idén nem foganato­síttatja, mert fél, hogy az előirányzott 70,000 frt nem lesz elég. A jobbszárny is 145,000 frtba ke­rült. Másik okul azt hozzák föl, hogy a szegények számára az eddig fennálló helyiségek is elégsége­sek. Különös, hogy a tanács, mikor a közgyűlése­ken az utczai koldulás megszüntetését pengették, mindig azt hozta föl, hogy a szegényházak zsú­folva vannak. Ez tán egy kissé inconsequentia. — A hegyi vizek levezetése az 1875. junius 26-iki vihar után az egész közönség forró óhajtá­sát képezte. A fővárosi hatósági képviselet a bor­zasztó emlék hatása alatt nemsokára el is hatá­rozta, hogy a hegyi vizek levezetését szabályozni fogja. Pályázat­hirdetés, tervbírálat, jutalomkiosztás egymást követek — csak mikor a napszámos kézre került a sor, szakadt meg a buzgalom. Az emlék s vele a buzgalom mindinkább halaványult, s ma már a főváros építészeti közegei lehet, hogy a ta­nács is a munkálat kivitelét annyira halasztható­­nak látják, hogy a jövő évi budgetbe­n ezérrt sem­mit sem akarnak fölvenni. Ezt már bizottsági hatá­rozat is kimondta. A legközelebbről érdekelt bu­daiak, midőn a középítési bizottság e határozatáról értesültek, igen lehangoltak lettek, s már a lako­sok kezén egy kérvény forog, melyben kérik a ha­tóságot, hogy a hegyi vizek levezetésének czéljára a jövő évi budgetbe 100 ezer forintot szavazzon meg, illetőleg a munkát mielőbb kezdesse meg. — A párisi utczák tisztítása végett a franczia főváros 4.618.000 frankot vett föl budgetjébe. Pá­risban naponként 141/a millió négyszög­méternyi térség tisztítandó, a­melyre 3120 ember van al­kalmazva. — Ez is sajtószabadság. Capodisztriából írják, hogy a „La Vergine“ római folyóiratnak egy kri­tikai czikkét, mely a capodisztriai prépost „La Cantica“ czimű művére vonatkozik s melyet a „L’Unione“ is átvett, egyszerűn azért konfiskálta a törvényszék, mivel a czikk Dante „Poklának“ 9 énekéből a 113. és 114. verseket tartalmazta. Sze­gény Dante! . . . Három pecsétnyomót találtak Szilágymegye Hidvég községében. Egyiknek körirata: „Fehér­megye vaáli járás szolgabirája“, a másiknak : „Pár­kány mezőváros“, a harmadiknak : „Uj borok.“ Az alispáni vizsgálat konstatálta, hogy a pecsétnyomók hamisítottak. Hihetőleg már visszaéléseket követtek el­ velük, a­minek kipuhatolása végett a miniszté­rium a hatóságokat sürgősen értesítette.­­ A főkapitányság bizonyos „botrányos he­lyiségek“ pusztítását vette foganatba. A magyar­­utczán már elkezdték a tisztítást ,s a Terézváros hirhedt helyei is meg fognak ritkulni. A kerületi elöljáróságok beterjesztették a tanácshoz véleményö­­ket, hogy mely gyanús házakat kell kiüríteni, s me­lyek hagyhatók meg eléggé félreeső helyekön. A tanács ily értelműleg rendelkezett s foganatosítás vé­gett a rendőrségnek adta ki meghagyását. Valóban gyors intézkedésre lenne e téren szükség. — A bölcsészethallgatók segélyző egyesületénél megválasztották a bizottságot s a bizottság a maga kebelében ilyképen alakult meg: elnök ifj. Szinnyei József, titkár Zák R. József, pénztárnok Hamburg Izidor, ellenőr Bajták János, főjegyző Marusák Pál, aljegyző Kisimrédy Pál, könyvtárnok Rácz Géza, háznagy Somogyi Ignácz, bizottsági tagok: Bélay Jenő, Mészáros István , póttagok : Andrejczó Tivadar, Magyar Miklós, Szivák János, Marcsek Andor, Boór Lajos, Stolcz Kálmán.­­ A magyar gazdasszonyok országos egye­sülete a fővárosi letéti alapokból 30,000 frt köl­csönt kért a tanácstól s jelzálogul első helyen le­endő betáblázás mellett Damjanich­ utczai telkét és házát ajánlotta fel. A tanács azonban ezen kére­lemnek nem adott helyet, mert a jelzálogul fel­ajánlott ingatlan nem oly jövedelmező birtok, hogy a kölcsön kamatai törlesztésére szolgáló bevételt biztosítaná. Másrészt az ingatlan szerkezeténél és berendezésénél fogva oly természetű, mely az érték­­forgalom alól ki van véve. — A­ki a saját pénzét lopja el. Egy Andre­­zewsky nevű lengyel kereskedőt bizonyos csínyek miatt elfogtak Berlinben, s a rendőri hivatalból az ismeretes „zöld kocsin“ egy rendőr kíséretében a fogházba szállították. A rendőri hivatalban azonban megvizsgálták a foglyot s minden pénzét elvették, melyet a kisérő rendőrnek adtak át, hogy azt a fenyitő törvényszékhez benyújtsa. Miután a rendőr Andrezewskyt új szállásán elhelyezte, észrevette, hogy a neki átadott pénz hiányzik. A rögtön meg­indított vizsgálat kiderítette, hogy a lopást a derék kereskedő követte el, ki útközben sem tudott szen­vedélyének parancsolni és öntudatlan saját pénzét csente el . A legborzasztóbb összeütközések egyikéről, mely valaha tengeren történt, adnak hírt az angol lapok. A szerencsétlenség Portland mellett esett meg kedden éjjel, midőn a „Forest“ amerikai hajó neki­ment az „Avalanche“ emigráns hajónak, mely Londonból Új-Zeeland felé vitorlázott. Az össze­ütközés oly rettenetes volt, hogy az „Avalanche“ azonnal megtelt vízzel s három perc­ múlva elsül­­lyedt, míg a „Forest“ nem volt képes tovább ha­ladni. Az „Avalanche“-n 63 utas volt, kik mind­nyájan vízbe faltak, a 63 hajóslegény közül pedig csak három menekült meg. A „Forest“ 20 utast vitt magával, ezek közül kilenc­et megmentettek Összesen 93 ember vesztette életét e nagy sze­rencsétlenségnél. Törvényszéki csarnok.­­Az esküdtszéki tárgyalásról­ közlött tudósítá­sunk kiegészítéséül adjuk a következőket: Schla­­getter Tamás, kulai lakos, takarékpénztári igazgató olvasta a peres közleményt. Rácz György különben is e közleményt már olvasta előtte a kéziratból és tisztázásból, a fogalmazványt pedig megmutatá a tanúnak, ki vallja, hogy vádlott írását felismeré a fogalmazványon. Rácz Vilmos az időben távol volt Kuláról. Vály István legjobb hírnévnek örvend Ku­­lán és a megyében. — Tanú Kármán Lajos ország­gyűlési képviselő előadja, hogy Rácz György oly kére­lem kíséretében küldte el neki a kérdéses közleményt hogy annak a „Magyar Újság“-ban való kinyo­­matását eszközölné. A közlemény Rácz György sa­ját kezeírása volt. Szederkényi Nándor birtokos, az­előtt a „Magyar Újság“ szerkesztője, igazolja val­lomásában, hogy Kármán Rácz György nevében és megbízásából kérte a közlemény közzétételét. Azon­ban csak a nyílt térben jelent meg. A díjat Kár­mán fizette. Ezek után Rácz György és Vilmos val­lomását Valy István közgyűlési tudósítását, a kulai iskolaalapról felvett vizsgálati jegyzőkönyvet s a vizsgáló bizottság jelentését olvasták föl. Vádló ügy­véde, Polonyi Géza az esküdtszék lelkiismeretén ala­puló ítélethozatalban ügyének igazságos eldöntését látva, rövid vázlatát adta a becsületsértés és rágalma­zásnak. Az inkriminált czikkben a legmerészebb nyílt becsületsértést s elburkolva rágalmazást lát; pana­szost muszka vezetőnek, és a forradalom által el­­szegényült nép­ zsarolójaként tüntetik föl abban; a biztosító intézetekkel gyanús módon hozza össze­függésbe, magán üzelmek palástolásáról számadások le nem tételéről — oly hangon szól, hogy bárki elolvassa sikkasztás gyanúját látja abban palástolva. Utal a vizsgáló bizottság jelentésére, panaszos fed­­hetlen jellemére és társadalmi állására. A szerző­ségre nézve Rácz György ellen tartja fenn a vádat, s kéri az esküdtszéket, hogy a vétkest mondja ki reá. Az esetben, ha Györgyöt elitélnék Vilmos el­lenében méltányosságból visszalép a vádtól. Védő dr. Füzesséry Géza — a szerzőségre nézve a tanukat kifogásolja a közleményben sértést vagy rágalmazást nem talál, az csak felelete Rácz Vilmosnak testvérjét lealázó Vály által írt tudó­sításra s ezért kéri védenczeinek felmentését. Az elnök összegezvén a tárgyaláson történteket az es­küdtszéknek átadja a kérdéseket. Rövid visszavo­nulás után dr. Eberling elnökük a szavazás ered­ményét kihirdeti. E szerint Rácz György 7 szava­zattal 5 ellenében Vály Istvánon mint magán­sze­mélyen elkövetett rágalomban vétkesnek kimondatik. A királyi törvényszék mint sajtóbiróság Rácz Györ­­gyött 100 frt pénzbírság, 85 frt perköltség, 227 frt tárgyalási és 38 frt tanácsi költségek megfizetésé­ben marasztalja el. Dr. Füzesséry semmiségi pa­naszt jelentett be. HZ'Juli&sak. Budapest, vasárnap, szeptember 16. Nemzeti színház. Nép­szí­n­ház. C­S Ó BI SOLDOSNÉ LUIZA assz. Eredeti vígjáték 3 felv. -ex. mint vend­ég-Fernando Komáromy Kisasszony fele- Sever Náday ségem. Blanda Felekiné Operette 3 felv. Adolár Bercsényi Palaméd Együd Fidelio Ujházy Hannibal Solymosi Angela K. Jászay M. Frikkel Kápolnai Sobrinus Vizváry Petersop Tihanyi Carlo Benedek L. Marzsolén Soldosné L. assz. Marietta Kocsisovszky B. Avelin Horváth Paula Kezdete 7 órakor. A polgármester Karikás. —­­ Kezdete 7 órakor. — A nemzeti színházban hétfőn fog először föllépni Jány Gyula a „Velenczei kalmárban“, mint Shylock. Merész próba, mely ha sikerül, csak gra­tulálhatunk a nemzeti színház igazgatóságának, ki e tragikai színészt, ki ezelőtt külföldi színpadokon játszott, már körülbelül fél éve taníttatja Paulay Edé­vel a magyar nyelv tiszta szavallására. A közön­séget mindenesetre érdekelni fogja e nem minden­napi debüt. — A népszínházban ismét új népszínműre ké­szülnek. Czime „Két testvér“ ismeretlen szerzőtől. A darab főszerepeit Vidmár Erzsi, a kis Komáromi Mari, Rákosi Szidi, Eőry, Horváth Vincze, Solymosy fogják játszani. Ma tartották meg az első olvasó­­próbát. A darab a hozzánk beküldött jelentés sze­rint pénteken, e hó 21-dikén kerülne színre. A jövő héten a jól fogadott „Kisasszony feleségem“ járja. Október első felére tervezik az első előadást a „Dráma a tenger fenekén“ czímű látványosságból, melynek díszleteit a boldogult Lehman Mór festette. — Vidéki színészet. Kecskeméten október ele­jén nyitja meg a saisont Némethy György jól szer­vezett társulatával, melynek, mint már említettük, Hetényiné Komáromy Mária is tagja lesz. A tár­sulat 35 személyből áll. Első operette énekesnője Szigligetiné Pállmay Ilka lesz, ki a nyáron át a fő­városban képezte magát, s mondják, hogy csinos hangja van. A férfiszemélyzet között ismertebbek Hetényi Béla, Bokody Antal, Szigligeti József. Az operette tenor és népszínmű énekes maga az igaz­gató lesz.­­ Miklóssy Gyula színtársulata szep­tember végén kezdi meg előadásait Nagy-Kanizsán és pedig Jókai „Miltonjával.“ A társulat 32 tagból áll. Nagy-Kanizsán élénk érdeklődéssel várják az előadásokat. KÖZGAZDASÁG. ÜZLETI HETISZEMLE. — Első feb­. — Budapest, szept. 15. Az időjárás a héten nagy esővel kezdődött, kedd óta azonban szép őszi időnk van. A vidékre az eső nem igen ter­jedt ki. Az értéküzletre nézve ez a hét folyvást ked­vező volt. A hausse nagy arányokat öltött, s majd minden papírra kiterjedt. A gabonakivitel örven­detes fejlődésnek indult, s ez nagy befolyással van az értéküzletre, másrészt a tél közeledtével növe­kednek a fegyverszünetre való kilátások is. A pénz­­piac­ ennélfogva nagyobb állandóságra számít, s bizalma folyton növekszik. A papírok árfolyama a múlt héthez képest a következőleg változott: Államadósságok: m. vasúti kölcsön 98.75 (4­0.050), keleti vasút I. kib. 64.50 (-1-1), H. kib. 748/, (-1-1/s), m. állami 1877-iki kötvény 67 (+2), nyeremény-sorsjegy 82 (-1-4.25), 1873-iki kincs­tári utalvány 110 (—(-1.7­5), 1874-iki 103.75 (-1­1. 50), földtehermentesitési kötvény 76.75 (4-1.25), 1877. záradékkal 76.75 (4-1.25), temesi 77 (4-2), 1867. záradékkal 77 (4*2), erdélyi 75 (-1-1), sző­­lődézsmaváltsági 76.25 (4-0.75). — Osztrák állam­adóssági papir 65.50 (—1-1.25), ezüst 68.25 (4~1), 1860-ki 500 frtos 112.50 (-1-0.50), 100 frtos, 119.50, 1864-ki 134 (+1), 1864-iki 50 frtos 133.50 (4-1) p­ Bankok: magyar hitel 202.75 (4-11.50) bu­dapesti iparbank 39 (-1-4.50), lipótvárosi takarék 14 (—1—4), osztr. hitel 228.30 (4-3.70), pesti keres­kedelmi 550 (4-5) p. Biztosíték: Pannónia 385 (4-5) pesti biztosító 72 (4-0.50). Gőzmalmok: Concordia 372, hengermalom 655 (—1—15), molnárok és sütők 314 (4*4) p. Közlekedési vállalatok: alföld-fiumei 119 50 (-1-4), déli vasút, melyet nem rég jegyeztek 85 k m. -éjszakkeletill0 (4-7), erdélyi 106.50 (X7), kassa­­oderbergi 114.50 (4-5), osztrák állampálya 285.50 (4-10), budai hegyipálya 50 (-1-2), pesti közúti 176.50 (10.50) p. Takar­ékpénztár­ak: osztr. közp. 82.75 (-(-0.25), pesti külvárosi 50 (14) p. Különféle vállalatok: alagút 56, Ganz és tár­sa 178 (-1-7), Geschwindt 205 (-j-2), Athenaeum 255 (4-5), Dräsche 42 (4-3), salgótarjáni 80 (-j-3), Schlick vasöntöde 82 (-f-6), sertéshizlaló 140 (-5), kőbányai tégla 42 (-j-2) p. Záloglevelek : magy. földhitelintézeti 91 (-(-0.25), aranyértékű 100 (4~ Vs), pesti kereskedelm­i bank záloglevél 89 (4-0.25) p. Elsőbbségek :[Éjszakkeleti vasút 69.75 (-j-1.25), első erdélyi 65 (-j-l), kassa-oderbergi vasút 72.50 (-f-1.50), pesti Lloyd-épület 61 (-j-l) p. Pénznemek: Cs. arany 5.63 (—6 kr), 20 frankos arany 9.43 (—13 krajczár), ezüst 104.25 (—0.25), német márt 57.70 (—0.80). — Váltók Német piaczok 57 (—0.90), Amsterdam 97 (—1.50), Páris 46.80­­(—0.60), svájczi piaczok 46.60 (—0.60), London 117.40 (—1.60) p. A gabonaüzletben meglehetős élénk forgalom mutatkozik, de általában lanyha irányzat uralkodik.

Next