Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)
1877-09-11 / 365. szám
a király külön álló, ízléssel diszitett páholya, magas, támlájú veres selyem székekkel. Fölötte a lengő lobogók, s ami a legfőbb volt — ragyogó nap. Feledhetlen lesz ez mindenkire nézve, a ki látta. Sugárzott is minden arezon az öröm. A király jó kedvvel járt kelt, szivarozott, s a kivel csak beszélt, tudatta megelégedését kassai tartózkodásával. A külföldi tisztek is mind jobban ismerkednek, s egész otthonosan érzik magukat. Néhányan a hölgyeknek is bemutattatták magukkat kiknek koszorúja ma nagy és szép volt. A francziák és olaszok különösen válogatott csinos legények, s a török tiszt is igen megnyerő alak. A verseny lefolyása a következő volt: A kis egyleti 400 frtos handicapra öt ló ment startra, de kettő: gr. Festetics „Bimbó“-ja és b. Majtényi „Rollá“-ja csak azért, hogy a bánatot magkimélje és a vigasz-versenyben vehessen részt. A starttól visszajöttek, s csak Gyürky Béla „Romeo“-ra Blaskovics Ernő „Csalogányba és ifj. gr. Eszterházi Mikós „Rackelhahn“-ra futottak. Az utóbbi vezetette és több hoszszal nyert is. Második „Csalogány“ lett, mely ma úgy látszik nem volt disponálva. A paripa - versenyre, melynek tiszteletdíját Schalkház örökösei adják, ketten concurráltak. B. Schek huszár-kadét és Goldschmied főhadnagy. Az előbbi nagy előnynyel nyert, s kitűnően ülte a lovat. A 350 darab 10 frankos aranyból álló államdíjra hárman mentek. Ifj. gr. Almássy Kálmán „Boomerang“-ja, gr. Festetics Pál „Erzsi“-je és gr. Kinsky Zdenko „Merry Lass“-ja. Festetich „Erzsi“-je végig vezetett és nyert is, de nagyon kimerülten érkezett be. Második a „Boomerang“. Kinsky „Marry Lass“-ja még a startnál visszafordult. A vigasz a handicapra már nagyobb volt a concurrentia. Hatan indultak : gróf Forgács István „Wild Youth“-ja, gr. Festetich „Bimbó“-ja, gr. Minsky „Merry Lass“-ja, Beniczky Gábor „Castagay“-je, b. Majtényi „Rollá“-ja és gr. Eszterházy Miklós „Okariná”ja. A verseny azonban nem nyújtott nagyobb érdeket. Festetich „Bimbó“-ja elejétől vezetett és nyert is. Második „Ocarina“, harmadik „Wild Youth“. Következett a lovagló club akadályversenye, 400 írt készpénzben az elsőnek, tét és bánatok a másodiknak. Részt vettek Jékey főhadnagy, Herich Arthur főhadnagy „Hopeful“-ján, Polko százados Rodolits ezredes „Monfalu“-ján, Breisky főhadnagy „Shanandou“-n és Beniczky Gábor „Castaway“ n. Beniczky lova ma annyiban viselte magát, min tegnap, hogy az első akadályt átugrotta, de a másodiknak ugrására már nem volt rávehető. A többi három minden akadályt igen szépen ugrott. Jékey főhadnagy nyert, s kapott sok tapsot a közönségtől és elismerést a királytól. Végül a katonatisztek akadályversenyében 5 közül b. Orczy huszárhadnagy lett a győztes „Brenus“-on, e régi jó lovon. A király végig nézte a versenyt, s mikor ment, éljenezte leglább is tízezer ember. Budapest, szeptember 10. A kassai hadgyakorlatok. Felső-Magyarország kies fővárosa kiváló szerencsében részesül. Oly szerencsében, melyet minden város irigyelhet tőle Ausztriában épp úgy, mint Magyarországon. Néhány napra a monarchia szívévé lett. Kassára fordul az egész ország figyelme, Kassát emlegeti a külföld, Kassán van képviselve a katonai Európa. Mert Kassán van a monarchia felséges fejedelme, Magyarország koronás királya, hogy szemlét tartson az ország haderejének egy jelentékeny része felett, mely vértelen harczokban gyakorolva magát készül győzelemre a véresekben. Ezek a gyakorlatok ma kezdődtek meg. Az eddigi napok, melyeket az uralkodó Kassán töltött, csak ünnepélyek, a Felső-Magyarországban szinte kerülendő nagy katonai műveletek diszítményei voltak. Felső-Magyarország népe örömteljes hódolatát vitta meg fejedelmének s kifejezést adott azon törhetlen hűségnek, határtalan szeretetnek, melylyel Magyarország, s a magyar nemzet viseltetik koronás királya iránt. Ez a hűség, ez a szeretet teszi az ország központjává, szivévé azon helyet, hol a felség tartózkodik, s mig a fogadás estéjén a transparentek, lámpák és gyertyák ezereinek lángjában állott Kassa városa, ez a szeretet Kassa városa s az egész ország polgárainak szivét gyújtotta s bontotta lángba. A sziveket betöltő határtalan öröm ezen ünnepélyei után következnek a munka napjai. Terhes, fárasztó munka lesz az csapatainkra nézve. Az időjárás feltette magában, hogy nemcsak terhesebbé, fárasztóbbá, hanem egyszersmind kellemetlenebbé teszi e munkát. Az éget vastag, a napsugártól is áthatlan felhők borítják, sűrűn esik az átható őszi eső. Alkalmasint így fog tartani napokon át. A talaj sáringoványnyá változik, az utak járhatatlanokká lesznek. S mégis ezeken az utakon ágyuknak kell végig robogniok, a péppé feláztatott földön nemcsak járniok, de az isten esőfelhők által borított ege alatt kell halniok is a csapatoknak. Legalább gyakorlati leckét vesznek a hadjáratok kellemetlenségeiből, s midőn komoly háborúra kerül a dolog, az időjárás szeszélyei ellenében már meg lesznek edzve. De különben is, mily könnyű lesz elviselniük e fáradságot és kellemetlenségeket, midőn oldaluk mellett lesz s ugyanzon teherben osztozik velök a monarchia első katonája, az ország legelső embere, a koronás király. A király, ki nem ismer fáradságot, nem viszontagságokat és kellemetlenségeket, melyek visszatartanak ott, hol az ország véderejének kifejtéséről, az ország fegyveres hatalmának megszilárdításáról van szó, s kinek személyes fáradalmait illeti nagyrészt az érdem, hogy a monarchia védereje ma már a fejlettségnek oly fokára jutott el, melyen még sohasem volt, s melyen bátran kiállhatja a versenyt Európa bármelyik szárazföldi haderejével. S éppen ez utóbbi körülményben rejlik a kassai hadgyakorlatok fontossága nemcsak ránk, hanem a külföldre nézve is. A monarchia határán egy eredményében, befejeztének idejében, evolutióiban bizonytalan háború dühöng. A török győzelmek elhomályosították, de azért nem űzték szét egészen egy esetleges európai háború fenyegető ködképeit. Jöhetnek zivatarok, melyek rozsdás sarkaiban fogják megrázni vén világrészünket. Európa népei azonban tudhatják, hogy az a hadsereg, melynek egy jelentékeny része fölött tart jelenleg szemlét a magyar király, döntő súlyú kardját azon mérlegbe fogja vetni, mely az európai egyensúlyt, a békét, szabadság és társadalmi rendet fogja képviselni a túlsúly tolakodó föllépte, a zsarnokság és barbárság ellenében. Európa népei tehát nyugodtak lehetnek. Amíg Ausztria-Magyarország kezében kard lesz, addig nem lódul ki sarkaiból világrészünk, nem hajtja igája alá sem a zsarnokság, sem a barbárság egy új korszaka. Monarchiánkra és különösen Magyarországra pedig kiváló kettős jelentőséggel bírnak a kassai hadgyakorlatok. Az a hadsereg, melynek egy tekintélyes töredéke most tart gyakorlatokat a felség szemei előtt, teljes garanciát nyújt arra nézve, hogy e monarchia rendíthetlenül és sértetlenül állandja ki Európa minden esetleges convulzióját, s világrészünk talajának minden földindulását, s igy megbizonyítja, hogy érdemes azon nagy, verejtékes áldozatokra, melyekbe a monarchia népeinek kerül. De nem csak képes leend megvédeni e monarchiát minden külső támadás ellenében, hanem megadja egyszersmind a kellő nyomatékot monarchiánk szavának, melyet az európai viszonyok berendezése tekintetében kimondani fog. Különösen ami a keleti kérdést, vagy most már inkább az orosztörök háborút illeti, győzzön bár véglegesen a török, mit őszinte szívből kívánunk neki, vagy visyon bárki sikereket a muszka fegyver, monarchiánk megkérdezése s beleegyezése nélkül a keleti viszonyok ideiglenes, vagy végleges megoldása tekintetében mi sem történhetik. S hogy monarchiánk a continens első hadserege által támogatott szavát csak saját, a trón, s Magyarország érdekében emelendő, arról biztosít a monarchia s Magyarország kormányának élén álló férfiak hazafisága, biztosit az alkotmány, s biztosit különösen a magyar koronás király, ki épp most tart Kassa táján szemlét egy részben magyar nemzeti zászlók alatt magyar vezényszóra induló, s másik részében magyar szellemű ,haderő felett. Bármit hozzon tehát magával a jövő, e monarchia és Magyarország koronás királyának, s kitűnő hadseregének oltalma alatt nyugodtan várhatja be a legváratlanabb eseményeket is. TAECZA. RICARDO. IRTA EMILIO CASTELAR. Spanyolból fordította BEKSICS GUSZTÁV. MÁSODIK KÖTET. II. FEJEZET. Családi tanács. (Folytatás.) — Legjobb lenne azt irni neki, hogy oly események történtek veled, melyek segítségét és tanácsát igénylik. Főleg pedig ne add tudtára választottad nevét, szerelmed mélységét, s férjhez meneteled közelségét, hogy csak lassan kint szokja meg az eszmét, miszerint elveszt, Helena, mert ez eszme keresztatyádnak is nagy fájdalmakat okoz, s így annál nagyobbakat okozand atyádnak. — Igazad van, szólt a grófné férjének. Óvakodjál, nehogy rész benyomást tegyen rá a hir. Ha ujjadat ajkaidra téve mondod is meg, Helena, jegyesed nevét, s megsejti, hogy az amerikai, határozottan ellenezni fogja férjhezmeneteledet. Ezerszer kijelentette előttem, hogy leánya számára spanyol férjet óhajt, s nem mást. Ezerszer kijelentette, hogy sem az amerikai szárazföldről, legkevésbb ő pedig az Egyesült Államokból származó férfihoz nem adna. Ezerszer mondta, hogy Spanyolországban inkább, mint valahol létezik a család valódi fogalma, az érzelmek melege, a házastársak egymás iránt való gyengédsége, a család valamennyi tagja iránti szeretet, s a családnak egymás közti szeretete. Hogy tehát az amerikai vő iránti ellenszenvét leküzdhesse, kettő szükséges : először, hogy lássa Helénának Ricardo iránti szerelmét; másodszor, hogy Ricardo kiváló tulajdonságait ismerje, s ezek fölkeltsék benne a megérdemlett bámulatot. Szóval nagyon kérlek, kedves Helénám, értesítsd ugyan atyádat élted éj szakáról, de gondosan titkold el előtte jegyesed nevét és származását. Idején legyen ugyan értesítve, de még ne legyen előkészítve. Az értesítés szükséges, az előkészítés pedig majd sikerülni fog, ha közös akarattal rajta leszünk. E szükséges körülmények egyikéről se feledkezzél meg. Értesítsd atyádat, s munkálkodjál boldogságod létesítésén, mi egyszersmind ezen család boldogsága is. Menj, leányom, menj, ird meg leveledet. Senkisem érzi meg úgy e tűzhelytől való megválásodat, mint én ; de senki sem érti meg egyszersmind jobban nálam, hogy a természet törvényeit nem lehet kijátszani, sem a visszavonhatlan végzet intézkedései ellen szegülni. Menj, leányom, menj, ird meg atyádhoz a levelet. Helena távozott a teremből, hol a család együttvolt, szobájába zárkózott, hogy a levelet megírja, s teljesítse keresztszülői parancsait. Ekközben Tataiéra marquis, aki soha sem engedte kiesni kezéből a társalgás fonalát, a frázisok labirintjába téveledett, melyeket aggkorával járó fecsegésre való hajlama s ifjúkorának emlékei sugaltak neki. Sajnálta, hogy nem ment Ricardoék házába, s nem vizsgáltatott meg minden zugot, amiből megbizonyosodhatott volna, mi jót fog hozni Helena számára férjhez menetele, s mily előnyöket biztosít neki új otthona. — Ez a látogatásoktól való tartózkodó boldogtalan szokás végre megszakítandja a társadalmi kapcsokat és szét fogja rombolni a társadalmat. Egyik ember nem ismeri a másikat. Ha az én időmben élnék, valamint királyi rendeletekkel eltiltották az étkezések alkalmával a sok fogas ételt, s az öltözködésben való túlhajtott fényűzést, bizonyosan eltiltanák a látogatójegyek használását is, mert e mellett lehetséges egy kis darab papíron a legnagyobb érzelmeket kifejezni, vagy azokat e papírdarabokkal helyettesíteni. Az én időmben a lovagok gondosan és divatosan öltözve jártak házról-házra; az olvasót a velők baráti viszonyban álló családokkal imádkozták, kérve istent minden szükséges és szükségelt dologért. S majd óriási lámpa fényénél, az izzó szív melegénél minden dologról oly nyíltsággal és becsületességgel beszéltek, minőről e száraz, kiaszott korban senkinek sincs csak megközelítő fogalma sem, így az érintkezés egyesítette a családokat, s ez egységet befejezte a szerelem, mely oly hamar tüzet fog az ifjú népségben. Most azonban elválaszt bennünket a politikai, a vallási eszme, de leginkább a névjegy, a restségnek ezen kisegítője, a régi szívélyes és így a társulást előmozdító látogatások ezen helyettesítője. Ha én, ki nyolcvan évem daczára erőteljes aggastyán vagyok, beléphettem volna Ricardoék házába, s megismerkedhettem volna anyjával, családjával, most sokkal bizonyosabb lehetnék Helena jövendőbeli sorsa felől, melyet most közös akarattal előkészítünk. De ezen mindent megnehezítő szertartások a családokat elszigetelő különválás, s a régi, benső szeretetteljes viszonyokat helyettesítő, s a legmélyebb, legtisztább érzelmeket leromboló látogatójegyek nyavalyája miatt tönkre megy a nemesebb, legtisztább érzelem, a barátság érzete. E pillanatban megjelent Helena megint levelével, s felolvasta azt még az irály legkisebb fordulataira, s Helena hangjának leggyengébb hajlására is figyelmes család előtt. „Atyám ! Szeretlek egész szívemből, szeretlek egész lelkemből. Habár tudom, mennyire kedveled Andalusiát, mennyire felüdítenek a Középtenger habjai, s a Sierra-Nevada jégkristályai, mégis óhajtanánk, hogy minél előbb visszatérj, mert valóban nagy szükségem van rád. Igen fájdalmas rám nézve kiragadnom téged zarándoklásaidból. Szinte látom árnyadat a Mecsetben, hallom lépteidet a cordovai rózsáskertben, megsejtem elragadtatásodat a szevillai székesegyházban, örömödet, melyet érzesz, midőn Alhambra pazar pompáját szemléled, s magadba szívod Granada ligetének üde levegőjét. Atyám, nagy fájdalmat okoz nekem, midőn kénytelen vagyok kiragadni téged lelked gyönyörei közül, melyek megédesítik mély szomorúságodat. De nem tehetek másként annélkül, hogy vétkezzem ellened, mit sem isten, sem lelkiismeretem nem bocsátana meg. Ezerszer mondtad, s magam is tapasztaltam, hogy nem tartozol azon nevetséges atyák közé, kik azon vannak, hogy gyermekeik ne érezzék, mit ők érezték gyermekeik korában. Magad mondtad, hogy távol attól, miszerint tartózkodó, hallgatag tiszteletet gerjeszsz magad iránt, mi áttörhetlen falat emelne elméd és szivem között, inkább gyengéd és őszinte barátságomra vágyós, mely beleengedjen pillantanod Helénád szivének minden zugába, s élvezhesd általa teljes bizalmamat. Jelezted nekem, hogy a természetet nem lehetvén mersülni, oly érzelmek fognak feltámadni bennem, melyett legelőször akarsz ismerni, hogy a legtisztábbrényben jóra vezethesd azokat. Eddig nem volt biztos magam felől, nem tudtam mi történt szemben, azért hallgattam. Azt hittem ez, mit most érzek, szintén csak futólagos baráti érzelem, holott valójában sokkal nagyobb. Most, midőn már ismerem, megmondom igazán, megvallom térdeimen, összetett kezekkel, szemeimet szemeidre emelve, mintha isten előtt jelenném meg: szeretek és viszont szeretnek, s e legtisztább szerelemnek szüksége van az áldások elsejére és legáldást hozóbbikára, atyám áldására. Nem mondok ezúttal mást, mint csak azt, hogy leányod, Helénád, angyalod, mint te hívod, mit sem fog tenni beleegyezésed nélkül, s hogy legfőbb boldogsága, mit mindennek eléje tesz a világon, az, miszerint neked engedelmeskedjék. Szeretlek egész lelkemből.“ — Teljesen helyes, szólt a grófné. — Hűen adtad vissza gondolatainkat, tette hozzá a gróf. — Lám, mit tudnak ezek a mai lányok, sóit a marquis. Az én koromban nem volt az a tudákos nő, a ki ily levelet tudott volna írni, mely a mellett, hogy egyszerű, mintha regényből volna kivéve. Ezen és más megjegyzések után a levél rendeltetése helyére indult és sietett — mit szükséges kiemelni, midőn spanyol postáról van szó — Antonió kezei közé jutni, ki már régóta aggódott, hogy a gyorsan és váratlanul érkező szerelem megfoszthatja leányától. (23. folytatás következik.) A képviselőhász az elnapolt» utáni első ülését számatalonf. hu 15-én ,i. e. 11 órakor fogja tartani. A bankügyi bizottság ülése. (Szeptember 10.) A képviselőház bankügyi bizottsága ma délelőtt tartott ülésében folytatta az osztrák-magyar banktársulat alapszabályainak tárgyalását. Az 50. §-nál Lichtenstein indítványozza, hogy az öt rendes s öt pótszámvizsgáló közül legalább kettőnek magyar állampolgárnak kell lennie, s hogy a számvizsgálóknak nemcsak a főtanácstól, hanem az igazgatóságoktól is jogukban álljon felvilágosításokat kérni. Fáik sem egyiket sem másikat nem fogadja el, mert a számvizsgálók működésének természete olyan, hogy itt igen kicsinyes dolog lenne állampolgári cautelákról gondoskodni, s mert a számvizsgálóknak jogukban állván a bank könyveibe is betekinteni, ott megtalálhatják az igazgatóságok jelentéseinek tartalmát is. Széll miniszter ugyanily értelemben nyilatkozván, az változatlanul elfogadtatik. Az 51. §-nál Lichtenstein indítványozza, hogy a kormányok arra is ügyeljenek, hogy a banktársulat a forgalmi érdekeknek is megfelelőn járjon el. Fáik kiemeli, hogy a bizottság épen azért sürgeti az alkormányzóknak a kormányok által kineveztetését, mert a feladat őket illeti, s a biztosok hivatása nem lehet más, mint a szabályok megtartására való felügyelet. A §változatlan hagyatik. Az 52. § változatlanul elfogadtatván, az 53. §-nál Faik azon módosítványt terjeszti elő, hogy a kormány s banktársulat közti vitás kérdésekben döntő választott bíróság elnöke ne a tagok sorából sorsolás útján jelöltessék ki, hanem ezen elnöklő hetedik tagot, a hat tag válaszsza, s ha a választás folytán senki sem nyerne többséget a két pénzügyminiszter nevezze ki az illetőt. A bizottság e javaslatot elfogadja, mellőzvén Lichtenstein azon indítványát, hogy a választott bíróság ne mindig Bécsben, hanem esetleg Budapesten is üljön össze. Az 54. §, változatlanul fogadtatván el, az 55. §-nál Wahrmann a főtanács felelőssége, s a bank soliditása szempontjából igazoltnak tartja s elfogadásra ajánlja az osztrák albizottság azon módosítását, hogy az osztrák vagy magyar pénzügyi kormányzat részéről beadott váltók leszámítolásához esetről esetre a főtanács beleegyezése szükséges. Széll miniszter hozzájárul e módosításhoz s megjegyzi, hogy ha nem létetett volna, maga is előterjeszti vala azt. A § e módosítással fogadtatott el. Az 56. §. azon rendelkezésénél, mely szerint a banktársulat jogosítva van „saját zálogleveleit venni és eladni.“ Wahrmann aggodalmát fejezi ki az iránt: váljon helyese ezt jegybanknál minden megszorítás nélkül megengedni. Széli miniszter nem hiszi, hogy itt valamely biztos határvonalat lehetne megvonni s a jelen banktársulatnál nem is fél attól, hogy az visszaélésekre adhatna alkalmat. A § változatlanul hagyatik. Az 57—61. §§ változatlanul hagyatván, a 62. §-nál Wahrmann indítványára kimondatott, hogy azon különös eseteket, melyekben váltak a bíráló bizottság előzetes vizsgálata nélkül leszámítolhatók, a főtanács határozza meg, „egyenlő elvek szerint“ mindkét államra nézve. A 63. 64. §§-ok változatlanul elfogadtattak. A 65. §-nál Lichtenstein indítványozza annak kimondását, hogy a banknak jogában áll a tőzsdén nem jegyzett papírok értékét más után megállapítani, s ilyenekre kölcsönt engedélyezni. Wahrmann nem járul a módosításhoz, mert ha már a bank lombard üzlete nem mellőzhető egészen, az üzlet soliditása érdekében nem tanácsos azt még tovább terjeszteni. A § változatlanul elfogadtatott. A 66. §. változatlanul elfogadtatott; a 67. §-ban pedig Wahrmann indítványára kimondatott, hogy midőn a zálog tőzsdeszerű értéke csökkenést szenved s az adós a kölcsön megfelelő részét viszszafizeti, megfelelő kamatvisszatérítésnek van helye. A 82. §-nál Lichtenstein a hazai ipar érdekében azon óhajtását fejezi ki, hogy a bankjegyek egy része Budapesten nyomassák. Fáik megjegyzi, hogy teljes lehetetlenség a szükséges ellenőrzést másutt kellően gyakorolni. Pejachtvics gr. azon indítványt terjeszti elő, hogy a bankjegyeken a magyar czimer mellé a horvát is felvétessék. Széll miniszter felszólalására az változatlanul elfogadtatott. A 84.§-nál Chorin azon meggyőződésben van, hogy a javasolt contingentálás mellett a bank nem lesz képes sem az osztrák, sem a magyar hiteligényeknek eleget tenni. A contingentálás eleme nem egyéb, mint tökéletlen utánzása a Peel actónak, amely természetesen egészen más jelentőséggel bír ott, hol érezpénz van forgalomban. A tapasztalás bizonyítja, hogy ily módon a g3-ad fedezet volna alkalmazandó, mely mellett nagyobb összeget lehetne fordítani a hiteligények kielégítésére. Folk maga sem tartja helyesnek a contingentása e módját, mely rendes időkben szükségtelen, erisisek idején mit sem ér, sőt veszélyes lehet. Mindenesetre óhajtaná, hogy a miniszter előadja e bankjegy-fedezet magatartásának módját. A dolgok jelen állapotában azonban nem hiszi, hogy ezen változtatni lehetne. De azt mindenesetre óhajtja, hogy a kormányoknak is fentartassék a kezdeményezés arra nézve, hogyha a törvényhozásokkal egyetértőleg szükségesnek tartják a bankjegyek szaporítását, a bank köteles legyen erre ráállani. Wahrmann maga is inkább óhajtotta volna, ha a contingentálás helyett a progressiv fedezet fogadtatik el, de ma már nem hiszi, hogy kilátás volna ennek elérhetésére. Faik indítványát a kölcsönösség eszméjénél fogva elfogadja, bár nem hiszi, hogy gyakorlati eredménye lenne, mert ha a főtanács nem akarja a bankjegyeket szaporítani, nem fog élni a neki adott szaporítási joggal. Lichtenstein azon nézetben van, hogy itt anynyira találkoznak a közös érdekek, hogy meg lehetne kísérteni más fedezeti módot annyival is inkább, mert a monarchiának érdekében állana, hogy oly nagy érezpénz ne heverjen kamatozatlanul, kéri a minisztert, hogy bocsátkozzék az illető tényezőkkel tárgyalásba más megoldási módozat iránt. Széli miniszter előadja, hogy e pont igen élénk és hosszas eszmecsere tárgyát képezte, melyben a magyar kormány bizonyos cautellákkalés helyes alapokra fektetve, a percentuális fedezeti mód álláspontját foglalta el. A viszonyok azonban kényszeritek, hogy az eddigi rendszer fentartásával megalkudjék s nem is lát benne 10 év alatt valami nagy bajt; s másfelől pedig tény az, hogy megóvja a bankot minden szédelgési áramlattól. A maga részéről kéri a §. vátozatlan megtartását. A bizottság a §-t változatlanul elfogadja. A 102. §. 2. bekezdése a 80 millió bankja adósság eldöntéséig függőben hagyatott. A 105. §-nál Lichtenstein azon megtoldást javasolja, hogy ha a szabadalom meghosszabbítása iránt annak lejárta előtt két évvel megegyezés nem jönne létre, a bank köteles e két év alatt is az eddigi mérvben folytatni üzleteit. Széli miniszter és a bizottság e módosítványt szükségtelennek tartja. A 109. §-ban Wahrmann indítványára kimondatott, hogy a részvények birtokára vonatkozó átmeneti intézkedés nem csak az alakuló, de más első évi közgyűlésre nézve is kiterjed s e tekinetben mellőztetik azon megszorítás, hogy a közgyűlésre leteendő részvényeknek legalább július havától kell keltezve lenniök. A közbenső meg nem nevezett előbbi, valamint a 110—113. §§-ok változatlan elfogadásával az alapszabályok tárgyalása véget ért. Ezzel az ülés eloszlott. A bankügyi bizottság délutáni ülésében tárgyalás alá vette az egyezményt, mely egyrészről az osztrák és a magyar pénzügyminiszter, másrészt az osztrák nemzeti bank közt köttetett. Faik nem tartja correctnek a czímet, mely szerint nemcsak a magyar, hanem az osztrák pénzügyminiszter által is kötött egyezmény iktattatik be törvénykönyvünkbe. Az egyezmény első §§-ait szóló alig tartja elintézhetőknek addig, míg a 80 milliós bankadósság tárgyában előterjesztett javaslat sorsa el nem dőlt. Kijelenti egyébiránt már most, hogy a 80 millió irántijavaslatot úgy , mint előterjesztve van, nem fogadja el, s a kérdés eldöntését fenntartja akkorra, midőn a monarchia másik államával a kiegyezési összes kérdések meg lesznek oldva mindkét félt kielégítő módon. Ez okból azt óhajtja, hogy a jelen egyezmény 2 első pontja függőben hagyassák. Széli miniszter nem szól most a felvetett fontos kérdéshez, de a jelen egyezmény első §§-ait — talán más körülírással — most is tárgyalhatóknak véli anélkül, hogy a bizottság praejudicálna a 80 milliós javaslat eldöntésének. Chorin azon nézetben van, hogy az egyezmény első czikkelyei nem szövegezhetők oly módon, hogy ne praejudicálna a bizottság a 80 millió iránti elterjesztés eldöntésének. Nem marad egyéb hátra, mint az első három czikk függőben hagyása, vagy az egyezményből való kihagyása, és egy külön egyezményre való halasztása. Széli miniszternek nincs kifogása az ellen sem, ha a bizottság az első 3 czikket a 80 milliós bankadósság kérdésével együtt fogja tárgyalni, de akkor kéri, hogy a jövő vasárnap tartandó ülésén e kérdés vétessék tárgyalás alá. A bizottság ez értelemben az első czikk tárgyalását függőben hagyja, s az egyezmény többi czikkeit veszi tárgyalás alá. A 4. §-nál, mely szerint: „a magyar bankpiacok leszámítolási és kölcsönüzlete czéljára 50 milló forint bocsáttatik a budapesti főintézet rendelkezésére“. Bujanovics ismétli az általános vitában részletesen indokolt azon nézetét, hogy 50 millió Magyarország hitelszükségletének kielégítésére nem elegendő s ennélfogva jelen előterjesztést nem fogadhatja el. Lichtenstein adatokat hoz föl annak kimutatására, hogy 50 millió normális időkben eddig sem volt elegendő a magyarországi hiteligények kielégítésére ; szóló szerint 214 millió lévén a rendelkezésre álló bankkészlet, ebből 314/10/0, vagyis 65 millió bocsátandó a magyar piac rendelkezésére. Wahrmann ismétli azt, mit az átalános vitában mondott, hogy az 50 millió nem elég Magyarország hiteligényeinek kielégítésére, s lehetetlenné teszi azon állapot megváltoztatását, hogy hazánkból igen sokan Bécsben keresik hitelszükségletük kielégítését, amit egy nemzeties bankpolitikának meg kellene akadályoznia. Nem lesz ez összeg elegendő tekintettel az új fiókok felállítására, s arra, hogy valószínűleg a budapesti igazgatóság is nagy bankjegy-keserv fentartására fog törekedni. Nem akarván azonban e bankszervezet életbeléptetése elé akadályokat gördíteni, s kormányválságot előidézni, nem nyújtja be indítványát, de óhajtja, hogy a jelentésben a ház elé határozati javaslat terjesztessék, mely a kormányt felhívja, hogy a hiányt, mely az egyezmény következtében hitelszükségletünk fedezésének eszközeiben elő fog állani, a kormány más törvényhozási intézkedésekkel igyekezzék pótolni. Horváth Lajos nem akarja az általa jónak tartott egyezmény sorsát a dotátió felemeléséhez kötni, s ha többet a kormány nem eszközölhet ki, elfogadja a jelen czikket annyival inkább, mert normális időben elégnek is tart hitelszükségeink számára 50 millió minimumot. Kerkapoly szintén elfogadja a §-t, bár az 50 milliót igen szűkre szabottnak véli, de mert az eddigi helyzetnél jobb fog létrehozatni ezen egyezmény által. Chorin constatálja azt, hogy a jelent nemcsak nem javítja, de határozottan rontja a helyzetet. Tény az, hogy az osztrák bank eddigi ellenszenves politikája mellett is 50 milliónál többet adott a magyarországi hitelnek, s ezenfelül sokan Bécsben is élveztek eddig hitelt, ezek pedig ezután a budapesti igazgatósághoz fognak utasíttatni. Ennél jobb volna magára a bankra bízni, mennyit adjon Magyarországnak, mert helyes vezetés mellett mindenesere nagyobb lenne az összeg, mintsem így elmetszeni a javulás útját. Faik megjegyzi, hogyha előtte szóló bizik a bankban nem érti, miért nem fogadja el e czikket, mert az itt minimumnak van felvéve, s a banknak szabadságában lesz többet is adni. Kéri a minisztert, tegyen kísérletet, vajon nem lehetne-e kivinni azt, hogyha az 50 millió ki van merítve példa 5 millióig, akkor a bank köteles legyen bizonyos összeget péld. 10 milliót a magyar piac rendelkezésére bocsájtani, s amely arányban a készlet visszajön, azon arányban vissza lehetne vonni ez összeget. Nem hiszi, hogy ez a banknál nagy nehézségbe ütköznék, s ily módon el lenne hárítva a legroszabb, s teljes megnyugvással el lehetne fogadni a §-t. Széll miniszter előadja, hogy a magyar kormány is 60 millió minimumot követelt. Nem tagadja, hogy ez jobb lett volna, s hogy lehetnek idők, midőn az 50 millió alig is elég, de nem is osztozik azok nézetében, kik a leendő állapé,oroszabbnak tartják a jelennél. A dotatió csak afékor volt legnagyobb, midőn felfüggesztették a flankadát, de ezt nem lehet normális időnek mondja is. Magyarország állandó dotatiója sohasem érte el az 50 milliót, s 35 millió volt annak átlaga normális időben. Az 50 millió csak minimumul,s van ez egyezményben fölvéve, s meg van keződve, hogy midőn hitelszükségünk nagyobb%ePT1 a dotatió fel fog emeltetni. Nem oly continuentálás ez,“a melylyel a mi hitelünk ki volna megritve, mert ezután jó a mi igényt az átalános tartalékokhoz, s éppen ezért nem attól, hogy az 50 millió kimerítése paniqn20t idézhetné elő. Ha hitelszükségleteink oly mérvben fokozódnak hogy így sem lesznek kielégíthető, kínálkozni fognak annak kielégítésére más módok is , s éppen azért nincs kifogása Wahrmann indítványa ellen Nem hiszi, hogy az egyezség szövege Faik indítványa szerint módosítható lenne, de meg van győződve arról, hogy a főtanács oly szellemben fog hitelszükségleteink kielégítése körül eljárni. A bizottság a §-t elfogadja s Wahrmann indítványát a jelentésbe felveendőnek határozza Az 5—7 §§-ok elfogadásával az ülés végetért KOVÁROS! ÜGYEIC. A Közigazgatási bizottság ülése. A bizottsági ülést megelőzőleg a közigazgatási bizottság nagy része előértekezletet tartott a miniszteri rendeletet és átiratot érdeklőleg, mely a fővárosi közigazgatáshoz az adóbehajtás ügyében érkezett. Az előértekezlet befejezésére a bizottság megkezdi tárgyalásait. Ráth Károly főpolgármester megnyitja az ülést Gerlóczy alpolgármester augusztus hóról szóló jelentését előadja. Egy fegyelmi eset fodult elő. Az adó terén nevezetesebb mozzanatok, arázbér adókivetések a jövedelmi adóbevallások ályamatban vannak, és a közönség a bevallási ívek beadására felhivatott. Az adófőkönyvek múlt évről lezárattak. E hóval az adóév 3-ik negyede tel le. A hátralék 19,782 tétel után 1,224496 frt álami adó, 2,445 adómegintés eszközöltetett, csőd - ingatlan árverezés 7, zálogolás 4,992 történt. A adópénztár forgalma következő volt: Bevétel állmi és községi adóban összesen 1.394,707 frt 1,108 fél befizetése után ; Így tehát összehasonlva a múlt évi augusztus hó végével befolyt adók!, állami adóban 126,979 írttal, községiben 26008 írttal kedvezőbb az idei befizetés, noha 680,00 írttal csekélyebb a kivetés. Haris bizottsági tag ajánlatosnak látja, hogy a befolyt adók kimutatásánál a hátralékos folyó adók elkülönítve említtessenek föl, mit bizottság elfogadott. Thaisz főkapitány havi jelentése szent 1417 egyént tartóztattak le, 258 az ügyészséges áttétetett, 294 rendőrileg megfenyíttetett. Alibit eltolonczolták. Hegedűs adófelügyelő havi jelentéséiig adva határozati javaslatának előterjesztése előtt szükség