Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)

1877-10-25 / 447. szám

gusztusi árak: Egész évre . . 20 frt — dr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . IO . — , Egy hónapra . 1 ,80, Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza, 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk. Segyész feladás, hirdetések felvételt a feladóhivatalban: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lallte & Cle. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. aKiadó-hivatal, Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 1 447. szám. Budapest, csütörtök, október 25. 1877. IX. évfolyam. Figyelmeztetjük azon. olvasóinkat, kiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Esti kiadásunk naponkint féliven jelenik meg, anélkül, hogy az előfizetési árt felemelnék. Az „Ellenőr“ ára maradt a régi: fél évre.......................10 frt — negyed évre...................5 frt — havonként...................1 frt 80 fr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, október 24. A románok plevnai napjáról legújabban az a versió hallatszik, hogy a rohamot a türelmetlen hősködő Károly fejedelem intéztette saját szakállára és Totlebeu tábornok tanácsa ellenére. Nagyon természetes, hogy miként a legeslegelső plevnai kudarczért egy román tábornokot, Manut, tettek felelőssé: most is nem a fejedelem a hibás, hanem Angelescu ezredes, a negyedik román hadosztály vezére. Az oroszok egyébiránt maguk is „támadásra készülnek , a legújabb félhivatalos hír szerint — még pedig most már nem „Sedan“-ra, hanem csak egy kis szerény „Metz“-re. Milyen jó, hogy volt franczia-német háború! A muszkák ma nem is tudnák különben, hogy milyen néven előlegezzék vereségeiket. * Az ázsiai harcztéren, úgy látszik, a törökök mégsem álltak olyan nagyon roszul, mint az orosz diadalujjongások hirdetik. Az Aladzsadagon muszka kézbe esettek száma korántsem oly nagy, aminthogy Muktár pasa 300 főnyi zászlóaljai mellett az egész török haderő sem igen hatalmas, s az orosz vonalakon keresztül tört csapatrészek már csatlakoztak a Muktárhoz siető Izmail pasához. Muktár pasa Zevinben foglalt erős állást a Soghanli-derétől keletre, hol alkalmasint bevárja az orosz támadást. * Szerbia a zsebre rakott rubel-milliók kérelmében bölcs hallgatásba merült. Egyáltalában nem beszélnek már arról, hogy melyik napon is lesz kezdődése annak a nevezetes actiónak. Egészen meg is feledkezett volna már róla az ember, ha legújabban egy távirat azt nem jelentené, hogy a minisztertanács csak deczemberben szándékozik összehrni a szkupstinát. Addig tehát nyugton lehet Európa. Sőt, mint látszik, a porta is meg van nyugodva, mert a szerb határon álló csapatok egy részét Herczegovinába indította, a montenegróiak ellen. Trefort miniszter valószínűleg holnap tér viszsza Budapestre, s fog referálni a pénteken tartandó minisztertanácsban a német vámszerződési tárgyalások állásáról. A német képviselőkkel holnap vagy pénteken lesz még ülés Bécsben, az utolsó az esetben, ha egyik részről sem történik valamely újabb indítvány vagy ajánlat, mely a tárgyalások folytatását lehetővé teszi. A lembergi választói gyűlés. (Éjjeli posta.) Tiharos gyűlése volt tegnap Lembergben a választóknak, kik előtt Czerkavski képviselő a lengyel club működéséről számolt be. Dobrinszki ezt kérdezte a képviselőtől, hogy a lengyel club miért mulasztotta el a reichsrabban a lengyel álláspontot a keleti kérdéssel szemben kinyilvánítani. Czerkavszky két óra hosszig beszélt, gyakori ellentmondó közbeszólások mellett, s fejtegette, hogy a lengyel kérdés nincs tárgyias összeköttetésben a keleti válsággal. A lengyelek úgyis annyiszor ontottak hasztalanul vésőket s áldozták föl magukat elhamarkodva, s elég okuk van arra, hogy agryémekről és fantasticus csábításokról lemondjanak. A lengyel club tagjai a keleti kérdésben való interpellate iránt formálisan megegyeztek, bár négy képviselő a többséggel ellentétes állást foglalt. Egy interpellatió értéke különben is igen kétes. A kormány 63 interpellátióra éppen nem, a többire pedig igen ki nem elégítő, sőt gyakran lenéző módon felelt. A reichsrathban különben is nemcsak a pusztán lengyel, hanem az osztrák érdekekre is figyelemmel kell lenni. Keleti interpellate benyújtása pedig nem volt Ausztria érdekében, annyival kevésbbé, minthogy Ausztriát a három császári szövetség kötve tartja. A háborúban való részvétel követeljék-e a lengyelek? A birodalom népének többsége, közte a magyarok is, a véres háború és a kedvező semlegesség közt könnyen tud választani. A panslavismus ellen való föllépést a lengyel club fölöslegesnek tartotta, mivel az Ausztriában élő népek, amelyek pánszláv törekvéseket táplálnak, mint Oroszország maga is fölhagytak ezzel az eszménynyel — habár csak a törökök győzelmei következtében. A panslavismusnak tehát el kell esnie, ha szinte a lengyelek ebben közre nem működnek is. Ausztria most bölcs politikájánál fogva tekintélyesebb és hatalmasabb, mint valaha. Hogyan lehet tehát ily eredménynyel elégedetlennek lenni ? (Nevetés.) Parliament csárdások Pesten ily esetben nem bírhatnak semmiféle jelentőséggel. A lengyelekre nézve különben a status quo ante bellum sem volt kedvezőbb. A lengyeleket Törökország integritása daczára is üldözték és leigázták. Lengyelországnak a keleti kérdés nem használhat az pedig esztelenség volna, hogy magukat föláldozzák, elvérezzenek, csak azért hogy Törökország megmentessék. Be kell előbb várniuk a bevégzett tényeket. A lengyel club többsége azon nézetben volt, hogy e háború a lengyelek helyzetén nem képes változtatni. A lengyel kérdést hangsúlyozni különben sincs most idején, a tartománygyűlési felirat értelmében pedig szintén nem volt czélszerű interpellálni, minthogy az a panslavismus ellen volt intézve, melyet időközben utolért szomorú sorsa. Bizonyos embereknek egyébiránt mániája az, hogy a lengyel clubot szidják.“ Most általános zsivaj keletkezett, és sokan szólaltak föl. Romanowicz és Dobrjanski azt kijelentik, hogy Czerkavatel nyilatkozatai homályosak és ki nem elégítők. Utóbbit a rendőrbiztos háromszor is félbeszakasztotta. Valamennyi fölszólaló azt hangsúlyozta Czerkavskival szemben, hogy a lengyel képviselőknek kötelessége lett volna a képviselőház szószékén letépni az álarcot az oroszokról, kik magukat a cultura hordozóinak és a szlávok fölszabadítóinak hirdetik, és a történelmi tapasztalatok alapján Európát a czárok állítólagos cultur-missiója felől felvilágosítani. A rendkívül nagyszámú gyülekezet Lemberg legtekintélyesebb polgáraiból állott, s végre Dobrzanski indítványára azon resolutiót fogadta el, hogy a választók nem osztoznak Cserkavszki politikai nézeteiben. Czerkavszki maga azt indítványozza, hogy szólítsák föl őt egyenesen mandátuma letételére. Erre aztán konstatálták, hogy a resolutio úgy is a legvilágosabb bizalmatlansági szavazat a képviselő ellen. Czerkovszki rögtön letette mandátumát. Táviratok. Zágráb, okt. 24. (Eredeti tárkód.) Az „Obzor“-ban Anonymus kijelenti, hogy a horvátok megvontak a bosnyák fölkeléstől minden támogatást, mivel azt szerb czélokra zsákmányolják ki. London okt. 24. (Eredeti távirat.) Az „Eastern Budget“ írja : Bécsbe érkezett jelentések szerint az orosz hivatalos körök hangulatáról egyelőre minden diplomatiai közvetítés sikertelen. A törökök Karsz melletti veresége növelte az oroszok reményét, hogy Bolgárországban is győzni fognak. A brit kabinet kísérletéről, hogy a portál az interventió kérésére bírja, Bécsben semmit sem tudnak. Az valószínű, hogy Ausztria nem hagyja el reservált álláspontját mindaddig, míg a hadakozó felek maguk nem nyilatkoztatják ki békés hajlamukat. Konstantinápoly, okt. 24. Izmail pasa 23-án érkezett Szejdekánba, és ma Daharig akart jutni, hogy Zevin mellett helyreállítsa az összeköttetést Muktár pasa csapataival. A Szoganlidagon egy orosz osztály táboroz. Konstantinápoly, okt. 24. Az „Agence Havas“ jelenti: Muktár pasa jelenleg Zevinben foglal állást a Loghanlitól keletre. Izmail Hakki pasa oda igyekszik. Az oroszok folytatják Karsz védműveinek bombázását, melyek viszonozzák a tüzet. a banfestatulum és a 80 milliós adósság elválaszthatatlan összefüggésben állanak, és elhatározta indítványozni a kiegyezési bizottság előtt, hogy azok együttesen terjesztessenek a ház plénuma elé tárgyalás végett. Az előadó a 80 milliós adósság kérdését illetőleg a napirendre valótérést indítványozza. Pretis pénzügyminiszter ismerteti a kormány álláspontját és azt mondja, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarország is viselje a 80 milliós adósság egy részét, és azt el is érte, hogy Magyarország elvben e kötelezettséget elismerte, ámbár Magyarország kijelentette, hogy az államadósság egy részének elvállalása után e kötelezettség nem terheli őt; erre azt válaszoltuk, hogy egymással ellentétben álló két jogi meggyőződést regnicolaris deputatioelé kell bocsátani eldöntés végett, és ha ezek nem egyeznének meg, döntő bíróság elé. A szavazás alkalmával az albizottság javaslata, hogy a 80 milliós adósságról szóló javaslat elvetessék, egyhanggúlag elfogadtatott. Ezután részletes vitájába be-elatkoztak az osztrák és magyar pénzügyminiszter továbbá a bank közt kötött egyezménynek, és a 2. czikk némi változtatással, továbbá az 1. 3. 4. 5. 6. és 7. változatlanul elfogadtattak. Bécs, okt. 24. A kiegyezési bizottság a két pénzügyminiszternek a bankkal kötött egyezmé- nyéből az 1. czikket elfogadta a kormány szöve- gezése szerint, azzal a változtatással, hogy e szavak „Osztrák-magyar banktársulat“ helyett „Oszt- trák magyar bank“ teendő. A II. czikknél a bankszatitum 102. csikke is tárgyaltatott ; az albizottság indítványozza, hogy a 102. czikk második kikezdése a következőképen változtassák meg: A nyereségnek ezután megmaradandó egyik fele a részvényesek osztalékát képezze, a másik fele pedig az osztrák, illetőleg a magyar állam javára hassék a kiegyezés II. czikke értelmében. A II. czikk második mondata az albizottság javaslata szerint elmarad, az első pedig így fog hangzani : „A statútum 102. czikke értelmében a tiszta jövedelemnek a két államot illető része ez adósság törlesztésére fog fordíttatni, és pedig 70% az osztrák és 30'/ a magyar állam javára“. Herbst indítványozza, hogy a nyeremény fölosztása a 102. czikkben számokkal is fejeztessék ki, vagy hivatkozás tétessék bele az egyezmény II. czikkére; ellenben a II. czikk utóbbi mondata hagyassák ki. Dr. Sturm az egyezmény II. czikkére való hivatkozást a bankstatutum 102. czikkének második kikezdésében meg akarja tartani. Hosszabb vita után Herbst indítványa Sturm pótinditványával együtt névszerinti szavazással elfogadtatott. A III —VII. czikkek változatlanul elfogadtattak. Berlin, okt. 24. A „Norddeutsche Alig. Zeitung“ Francziaország belügyeiről értekezik, és végül igy szól: Frantziaországban a köztársaság, az őszinte köztársaság a békés politika legjobb zálogának látszik lenni, és azoknak a factoroknak, melyek más alakulások számára oly szorgalmasan egyengetik az utat, előbb jól meg kellene fontolniok, hogy terveik nem fogják e megrázkódtatni a barátságos viszonyokat, melyek az 1871-iki Francziaországot általános megelégedésre a többi népekhez fűzték, és amelyeket különösen Németországban mindenki megszilárdítani óhajtott. Bécs, okt. 24. A „Pol. Corr.“ belgrádi értesülése szerint a szerb miniszertanács elhatározta, hogy a szkupstinát csak deczemberré hívja össze. A Fazli pasa alatt a szerb határon álló török csapatok Herczegovinába indultak, hogy Montenegro ellen operáljanak. Bécs, okt. 24. Rómából jelentik a „Pol. Corr.“-nek 21-ikéről, hogy a franczia republikánusok győzelme alkalmából Olaszország több nagyobb városában határozottan republikánus tüntetések fordultak elő; a legtöbben, különösen Nápolyban és Milanóban a franczia választások eredménye ürügyet látszott szolgáltatni arra, hogy egy jövőbeli olasz politika mellett tüntessenek. London, okt. 24. A „Reuter ügynökség“ jelentése szerint Elliotot neveznék ki Buchanan utódjául bécsi nagykövetté. A „Morning Post“ valótlannak mondja azon hírt, mintha Szulejmán pasa Baker ezredest és más angol tiszteket visszaküldött volna Konstantinápolyba, és meleg ruhát vihessenek a román csapatoknak, de eddig még sokan nincsenek ellátva s sokat szenvednek a hidegtől. Szisztovából jelenti a „Presse“ . Az orosz redouteok és ostrommunkálatok Plevna előtt csak október végéig fognak elkészülni. Az orosz és román redouteok száma 21, ugyanannyi üteggel. Ime Pritinszky herczig vonzálását nyilatkoztatta ki a románok önhatalmú támadási kísérlete fölött. A jobb szárnyon állnak a románok, azután Krüdtner, Zorotti ezredes és a gárda a baloldalon. Gurko tábornok a Fid és az Iszker közt áll, Plevnától nyugatra; ; összesen van 100-nál több zászlóalj, 70 lovasezred és 350 ágyú. Bécs, okt. 24. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ írja: Képviselői körökben beszélik, hogy az idei közös költségvetés 4—5 millióval múlja fölül a tavalyit, az Actatius-ágyuk költségének leszámításával. A többletből 10 millió esik a külügyre, egy millió a hadügy rendes kiadásaira, a maradék a rendkívüli költségekre. Az utóbbiba számítandó a Szapáry hadosztályának költségei. Bécs, okt. 24. (Eredeti távirat.) Vougué itteni franczia nagykövet ma Párisba utazott, hová Lefle tábornokot Pétervárról és Gontau-Birout Berlinből elhívták, hogy tegyenek jelentést az illető kormányoknak Francziaország helyzetét illető nézeteiről. Orsova, okt. 24. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ jelentése: Romániából 300 vasúti munkás érkezett ide; ezek kiszüll 20 útlevél nélkül, kiket a hatóság visszakisértet. München, okt. 24. (Eredeti távirat.) Scherr György érsek ma este 7 órakor meghalt, 1856. óta viselte a méltóságot. Beer*, okt. 24. A kiegyezési bizottság tárgyalta ma a kormánynak a 80 millióra vonatkozó előterjesztését. Hopfen báró elnök azt véli, hogy tekintettel e javaslatnak összefüggésére a két kormánynak a bankkal létesített egyezményével, mind a két javaslat tétessék az általános vita tárgyává. Giskra előadó azt mondja: Az albizottság minden tagja elismerte, hogy a 80 milliós kölcsön függő adósság, és hogy nem tanácsos a kérdés eldöntésére külföldi döntőbíróság ítéletét kikérni, abban egyeztek meg, hogy a két kormánynak a bankkal kötött egyezménye értelmében, a nyereség bizonyos részéből törleszsze ez adósságot a két állam és 30: 70 arányban. Az albizottság továbbá úgy vélekedett, hogy A. Kábború, Gházi Ozmán pasa a következő táviratokat küldte Konstantinápolyba a 19-iki győzelemről. „Ma az ellenség megtámadta radori positiónkat jobb szárnyunkon. A támadást egy gyalogzászlóalj intézte, de visszavezetett. Lövegeink több lőszertárat fölrobbantottak. Az ellenség folytatja a lődözést. Tegnap az oroszok megtámadták positiónkat keleten, de viszszaverettek“. Egy másik távirata igy hangzik : „E hó 19- dikén naplementekor az ellenség megtámadta positióinkat a jobb harezvonalon, de mint előbbi harczokban is, tetemes veszteséggel visszaverettek. Az előőrsök közben közben puskatüzelést váltanak, ágyúzással támogatva“. Bukarestből okt. 20-ikáról a következőket jégentik a „Standard“-nak: Plevnából a legújabb hír az, hogy tegnap a románok három támadást intéztek a griviczai nagy redouse ellen, melyről azt hitték, hogy alá van aknázva. A törökök azonban nagy számban voltak a redouteban s visszaverték a románokat, kik kétszer fölmásztak a redoutera. A románok vesztesége tetemes volt. Ez esetről Bukarestben különféle versiók keringenek. Az egyik szerint a románok rohammal elfoglalták a nagy redouteot s még azon éjjel a törökök ellenrohama által kiverettek belőle. A másik versio szerint két dorobáncz-ezred és a 7-ik sorezred megtámadta a török redoute sánczait s elfoglalta az első védvonalat; de az erődítésekhez érve újabb sánczokat találtak, a melyekről nem volt tudomásuk, s kénytelenek voltak visszavonulni. Plevnával a távirati összeköttetés helyre van állítva s itt erősen hiszik, hogy Plevna husz nap alatt el lesz foglalva. Addig a czárevics defensivában marad. Plevna elfoglalása aztán befejezné az idei hadjáratot. Nagy erőfeszítéseket tesznek itt, hogy csizmát Plevna alul. A „Neue Freie Pressernek írják Bukarestből okt. 20-ról . Orosz katonai körökben bizonyosnak tartják Plevna elfoglalását, és azt hiszik hogy Gurko tábornok lovashadosztályai, melyek a plevna-orhaniei utat tartják megszállva, elég erősek arra, hogy Ozmán pasa seregének visszavonulását megakadályozzák, úgy hogy ha elfoglalják az erődítéseket, az összes török haderőnek okvetlenül capitulálnia kell. De ez állítások nem annyira a Totleben tá- ibornok által emelt sánczokra támaszkodnak, mint inkább a török szökevények elbeszéléseire, kik állítólag a török hadsereg állapotát szomorúnak mondják. A hadsereg — állítják ezek — kész capitulálni, csak Ozmán pasa őrizte meg régi erélyességét; szerintük 10,000 beteg fekszik Plevnában hajlék nélkül, és a csapatok több nap óta csak lóbust esznek. Csak az a csodálatos, hogy, ha valaki e szökevények után tudakozódik, az oroszok azt mondják, hogy a románok táborában vannak, a románok pedig, hogy az oroszokéban. A tapasztalások pedig, melyeket eddig tettünk, följogosítanak arra a véleményre, hogy a plevnai erődítések nagyon számosak és szilárdak, az oroszok ostrommunkálatai ellenben sokkal jelentéktelenebbek, hogysem a török hadállások teljes bevételét bizonyosnak lehetne mondani. Tudjuk, hogy csak a griviczai redoute fölött uralkodó erőd van megtámadva árkokkal és parallelákkal, míg a többi erődöket most sem közelítették meg jobban, mint hónapokkal ezelőtt. Azt senki sem tagadja, hogy Plevna bevétele lehetséges, ámbár csak borzasztó emberáldozattal , de annyi bizonyos, hogy e nyereség csak akkor éri föl a roppant veszteséget, ha sikerül Ozmán pasa hadseregét megadásra kényszeríteni; ez pedig mindenesetre lehetetlen mindaddig, míg a Viden túl táborozó orosz lovasságot nem fogják elegendő gyalogsággal is megszaporítani, hogy mind Sefket pasának Orbaniéből jövő támadásának, mind Ozmán pasa áttörési kísérletének ellent állhassanak. Nemrégen beszéltem néhány orosz törzstiszttel és egy igen magas állású orosz diplomatával a bolgárországi barettér helyzetéről. Ezek az urak szintén osztják azt a véleményt, hogy éjszaki Bulgária climatikus viszonyai közt sem a téli hadjárat, sem az oroszok jelen hadállásainak tartós megszállása nem lehetséges, de az ebből következtetésben nagyon eltértek véleményeink. „Ha Plevnát elfoglaltuk — mondotta az egyik tiszt — és Ozmán pasa capitulált, ami bizonyára hamar meg fog történni, akkor az orosz hadsereg egy részét, és erre a románok legalkalmasabbak lennének, mert a román katona szintén ért a sánczmunkálatokhoz, melyekben a törökök annyira kitűnnek, Orbanne előtt hagyjuk, hogy Sefket pasát és Szófiát szemmel tartsa, és 100,000 emberrel a még mindig kezünkben lévő Sipka-szoroson át bevonulunk déli Bulgáriába. A trónörökös 120,000 emberrel rendelkezik és a Janka melletti hadállásai oly erősek, hogy Szulejmán pasának minden támadása vissza fog pattanni. A Balkánon túl Drinápolyig nincs megerősített tábor vagy török hadsereg. E déli vidékeken, melyek a hábború által is kevesebbet szenvedtek, és a hadsereg élelmezése is aránytalanul könnyebb, várjuk és óhajtjuk is a hatalmak diplomatikus közbenjárását. • Az Ázsiában és Európában győztes Oroszország egészen más feltételeket terjeszthet elő, mint amilyenek ma lehetségesek. Az bizonyos, hogy e szerencsétlen háborút, melybe az aranyszarv melletti követünk tudatlan és hazug tudósításai döntöttek, nem fogjuk úgy bevégezni, mint ahogyan eleinte reméltettük, de a becsület legalább meg lesz mentve és a császár s a hadsereg végre visszatérhetnek Oroszországba. Budapest, október 24. Amit a hónapokig tartott tárgyalások, s épp az utóbbi időben szárnyra eresztett hírek után alig hihettünk, bekövetkezett. Kevés a kilátás arra, hogy a német vámszerződés létre jöjjön, bár a német képviselők még nem utaztak el Bécsből. Ha a szakítás csakugyan bekövetkezik, nem vagyunk képesek azt politikai okokra visszavezetni. Németországot az a forrongás irányozza, mely a német birodalomban a követendő vám- és kereskedelmi politika tekintetében még nem jutott megállapodásra. Továbbá irányozza az, hogy Francziaországgal szemben szabad kezet akar. Ha leköti magát a mi monarchiánkkal szemben, akkor kiesik a fegyver kezéből, ha majd Francziaországra kerül a sor. Tisztán gazdasági érdekek vezethetik tehát a német kormányt akkor, midőn nem akar kevésbbé előnyös szerződést elfogadni, mint amilyen az, mely még a folyó év végéig érvényben áll. Mert hogy politikai okokból akarna bennünket zavarba hozni, az alig tehető fel. A monarchia erejét és politikai állását nem gyöngíti azzal, hogy nem köt velünk kereskedelmi szerződést. A szerződésen kívüli állapotból származhatnak bizonyos idő folytán egyes ipar- és termelési ágakra kiterjedő válságok, de ezek épp úgy érinthetik Németországot, mint bennünket, mert több tekintetben vagyunk egymásra utalva. A harcz tehát egyikünknek sem válnék előnyére. Egy azonban bizonyos, s ez az, hogy ha meghiúsulnak is most Németországgal a tárgyalások, a magyar kormány nem kísérheti meg az autonóm vámtarifa elfogadtatását a magyar törvényhozás által, mert abban a vámharczban, melyet a szerződésen kívüli állapot előidézne, Magyarország húzná okvetlen a rövidebbet, minthogy Németország a repressáliókkal elsősorban a nyerstermelést sújtaná. A mi gabonánkra, a mi lisztünkre, a mi borunkra vetne nagy vámot, míg az osztrák iparnak mindig megmaradna fogyasztó piaczul Magyarország és az egész kelet. Az autonóm vámtarifát tehát nem fogadhatjuk el, s kell, hogy más kisegítő utat keressünk. Ez kínálkoznék abban, hogy a jelenleg érvényben álló német vámszerződés még egy évre meghosszabbíttatnék, amibe talán Németország is belenyugodnék. Az idő alatt tisztulna a helyzet otthon, s tisztába jöhetne Francziaországgal is. Néhány hónap múlva azután a sikerre való nagyobb kilátással lehetne a tárgyalásokat ismét megkezdeni. Tárgyalhatná azért a monarchia két fele a vámszövetség megújítását a tarifára vonatkozó bizonyos fenntartásokkal, s tárgyalhatná a kiegyezés többi részeit is. Az utóbbi tekintetben sok függ az osztrákok magatartásától. Sajnos lenne azonban, ha nem látnák be azt, hogy nagy gyengeséget árulnánk el azzal, ha a német vámszerződési tárgyalások megszakítása miatt a zavar olyan képét tárnánk a világ elé, milyen még nem létezett. Mert nagy zavar következnék abból okvetlen, ha most egyszeriben halomra döntjük az egész kiegyezést, s kezdünk mindent újból. Nem tudjuk, hogy a közeljövő mit rejt méhében, s így sokkal tanácsosabb, ha a függő kérdéseket lehetőleg rendezzük. A kiegyezési tárgyalások félben hagyása vagy újból kezdése csak az alkotmányos állapotok megsértésével képzelhető, s erre egyik fél sem törekedhetik, ha nem akarja magát annak kitenni, hogy bizonyos utógondolatokkal gyanúsítsák. A legfőbb mindenesetre az, hogy ne veszítsük el a fejünket, hanem igyekezzünk a német vámszerződés meghiúsulása által keletkezett új helyzetet minél előbb tisztázni. Budapest, október 24 Románia józan, egyedül számba vehető, egyedül hazafias elemei komoly mozgalmat készülnek megindítani. A conservativ párt vezérférfiai komoly, hazafias tanácsra gyűltek össze, megbeszélni nagy szerencsétlenség által sújtott hazájuk sorsát, tanácskozni azon módok felett, melyek által kimentsék Romániát abból a mély örvényből, melybe azt a Bratianuk veszedelemnek rohanó kalandpolitikája juttatta. Valóban, minden becsületes román hazafi szíve elszorulhat, a keserűség fájó érzetével telhetik el azon gyászos kép láttára, melyet Románia állapota tár fel ma. A háború előtt a nemzetgazdasági fejlettségnek bár alacsony fokán álló, de egyéneiben és összességében elég kedvező anyagi viszonyok közt levő nép, most, a háború nyolczadik havában, az egyéni és állami tönknek nem is szélére, de közepébe jutott. Románia síkjain, hol ezelőtt a bőség uralkodott, gazdag bojárok vártak könyökig az isten áldásában, s a paraszt elég jó létben töltötte egyszerű existentiáját, ma nyomor, borzasztó ínség dúl, mely betegségek és éhhalál czimén szedi gazdag sarczát. A hitel tönkre téve, a forgalom teljesen megakadva, a szegény embereknek még szájbatevő falatja és utolsó igavonó marhája is elrequirálva, a muszkazsoldba szegődött törökverő hadsereg összetörve, a kalandos vezér férfiak által a nemzetre tukmált álomkép fátyola szerte tépve, a román katonai becsület zászlója megszaggatva, a jelen kétségbeesésével, a jövő borzalmaival szemben Románia oly helyzetbe jutott, melynek átka évtizedekig fog lebegni a román nép feje fölött, s melyre rettegve fognak visszagondolni a késő unokák is. S ezt a gyászos állapotot Romániára a muszka invázió, a muszka barátság hozta, mely fennen hirdette Romániának a török járomból való felszabadítását, s rakott a román nép nyakára olyan jármot, melylyel szemben a török uralom legrémesebb kora valóságos aranjuezi napok gyanánt tűnik fel. A néprontó muszka barátság itt.