Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)

1877-10-09 / 417. szám

Az elnöki jelentés oly utasítással adatik ki a­­ mentelmi bizottságnak, hogy a fenforgó ügyben , alapos vizsgálatot tegyen, ha szükséges, tanukat és­­ érdekletteket hallgasson ki, és adjon véleményes­­ jelentést a felől, mennyiben forog fen ez esetben a mentelmi jognak megsértése, és mi volna a teendő ezen sérelem orvoslására. Paczolay János a legfőbb sérelmet abban látja, hogy midőn Helfy a kapitányságnak jelentést tett, ez azonnal nem válaszolt, s nem orvosolta azon­nal a bajt. Ez mintegy igazolja, hogy a dolog a kapitányság valóságos parancsából történt. Ha a rendőrség a sérelem orvoslása tekintetében köteles­ségének eleget tett volna, ma nem volna vita e tárgy­ban. Apponyi indítványa mellett szavaz. l Puslaky Ágost azt hiszi, hogy ez ügynek a mentelmi bizottság elé utasítása, s a mentelmi bizottság eventuális jelentése folytán való újra di­­scutiálása nem idézhet elő oly eredményt, mely a ház tekintélyének és a mentelmi jognak kedvező legyen. Vonatkozik ugyanis a mentelem a képv. politikai tökéletes szabadságára. Kérdi, Helfy képv. szabadsága akadályoztatott-e, komoly jogsértés tör­tént-e akkor, midőn a kormány részéről határozot­tan bárminő tekintetben való sértésnek szándéka tökéletesen megtagadtatik, a midőn másodszor min­den tény hiányzik, a­mely arra mutathatna, hogy akármicsoda képviselő bármily jog gyakorlásában bármikor is akadályozva lett volna; mikor nincsen kiderítve egyátalában az, hogy bármineműi intézke­dés vagy lépés történt volna bármely részről, me­lyet a képviselő úr, ha közönséges polgári jogait gyakorolta, egyáltalán vissza nem utasíthatott volna. Azt kereken tagadja miniszterelnök és kiderül a vizsgálatból is, hogy azon tagadás alapja kétség­telen, miszerint hatósági rendelet arra vonatkozó­lag, hogy az illetők Helfy képv. ur lakására be­hatoljanak, nem történt, hogy a­mennyiben a la­kásra való behatolás által Helfy képv. ur jogai megsértettek, a jogok ezen sértése nem hatósági intézkedés folytán és nem a hatóság közegei gya­nánt eljárók által és ily minőségben lett volna el­követve. Mindez kétségtelen. Már most kérdés: vajon egy helytelen eljá­rás a legalsóbb rendű közegeknek kétségtelen túl­lépése hatáskörükön, vagy egy oly hatáskör arro­­gálása általuk, mely őket egyáltalán nem illeti, megkeresztelhető-e a mentelmi jog megsértésének ? Kérdi, hogy ha Helfy képviselő úr polgári jogával élve az illetőket öntudatosan kiutasította volna, s azok engedve távoznak, kérdi minő­sértése történt itt akárkinek, kérdi hogyha ezen utasításnak ele­get nem téve, rendőri közegekért folyamodott volna, s ezek az illetőket kiutasítják, minő sértése lett volna, akkor a mentelmi jognak? Igenis sértés történt volna ha a rendőrséghez fordul segélyért, s a rendőrség tőle ezen segélyt megtagadja. (Zaj a szélső baloldalról.) De ehhez a legegyszerűbb kéz­nél fekvő eszközhöz ő egyáltalában nem nyúlt, hogy azután politikai martyrium képében tüntesse fel az ügyet. (Ellenmondás és zaj a szélső baloldalon.) Apponyi Albert gr. midőn indítványát beadta, annak indokolásában előadta, hogy a dolog igen sok port vert fel s és azért szükséges és érdemes annak alapos megvizsgálásába bocsátkozni és azért a mentelmi bizottsághoz utasítani. Szaló szerint az, hogy igen sok port vert fel az ügy, nem ok arra, s az ügy nem érdemli meg, hogy még jövőben is sok port verjen fel. Ha a ház meggyőződött arról, hogy a dolog nem volt érdemes arra, hogy az any­­agi port verjen fel, bizonyára saját méltóságának fog leginkább megfelelni, ha akként jár el, hogy az ügy jövőre se verjen fel sok port. Annélkül, hogy az ügyet a mentelmi bizott­sághoz utasítaná, napirendre térést indítványoz. Simonyi Ernő Pulszky ellenében vitatja, hogy a képviselői immunitás megsértetett. Az er­délyi dolgokra térve at megjegyzi, hogy fegyverek koboztattak el. A magyar törvények szerint a fegy­­verbirtoklás, vagy szállítás nem képes bűntettet. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez a kérdés most nincs napirenden. Ha a t. kép­viselő úr ez iránt bármely indítványt akar tenni, az ellen szólásom egyátalában nem lehet, de in jelenleg nem ez, hanem Helly képviselő úrnak esete lévén napirenden, nézetem szerint nem lehet oly tárgyat tüzetesen tárgyalni, a­mely sem Helfy kép­viselő úr ügyével, sem magával Helfy képviselő úr­ral összeköttetésben nincsen. (Helyeslés a középen és felkiáltások a szélsőbaloldalról: De összekötte­tésben van!) Zm­tonyi Ernő: Nem volna összeköttetés­ben, ha a miniszterelnök oda nem nyilatkozott volna, hogy vannak esetek, midőn bizonyos egyéneket le­tartóztatni szabad, sőt kötelesség. A Helsy ügyre térve at azt mondja, hogy ha sérelem történt, a kor­mány kötelessége elégtételt adni. A miniszterelnök­kel polemizálva azon kijelentéssel végzi beszédét, hogy Apponyi indítványát pártolja. Szlávy József: Tisztelt ház ! (Halljuk ! hall­juk !) Nem kívántam ezen eléggé kellemetle­n do­loghoz szólni, de felszólalásra indít azon utólagos és általam meg nem érdemelt dicséret, melyet báró Simonyi Lajos t. képviselő úr reám hárítani szíves volt. Azt hiszem, hogy azon dicséretet, melyet reám hárított, a­mennyiben dicséret, szintúgy megérdemli­­. barátom a jelenlegi miniszterelnök úr, ki az or­szág törvényeit, az alkotmányt s képviselői immu­nitást akarattal és tudattal épp oly kevéssé sérti meg, mint én. (Élénk helyeslés a középen.) Senki sem tiszteli e házban nálam jobban a t. ház mél­tóságát és minden egyes tagjának mentelmi jogát. Ha a jelen esetben a ház bármely képviselő tagja mentelmi jogának, immunitásának megsértéséről vol­a szó, helyesnek tartanám igenis, hogy a t. ház alaposan, hosszasan tárgyalja ez ügyet, és hozzá­járulnék Apponyi Albert gróf t. barátom indítványá­hoz, hogy ez ügy előleges kiderítés és jelentés­té­tel végett a mentelmi bizottsághoz utasittassék ; de, szerény nézetem szerint, a jelen esetben a ház egyes tagja mentelmi jogának megsértéséről, azok után, a­miket a t. miniszterelnök úr előadni szíves volt, szó nem lehet. (Ellenmondás balfelől. Élénk helyeslés a középen.) Helfy Ignácz : Ez szörnyűség ! Szlávy József: Készakarva állítottam így a dolgot, mert előre láttam, hogy Helfy képviselő úr ezen el fog szörnyüködni. (Derültség.) A ház mentelmi jogának megsértéséről, az én nézetem szerint, csak akkor lehet szó, hogyha ezen sértés a kormány egyes tagja vagy annak megbízottja által, annak tudtával, annak rendele­tével történt volna. Abban, úgy hiszem a t. bará­tom velem egyetért, hogy ez eset jelenleg fenn nepa­forog. (­Sllenmondás balfelől. Helyeslés a kö énen.) z "Helfy Ignácz: A miniszterelnök ur maga elismerte. 'vy József: A t. miniszterelnök ur azt Sztó­­y ő e tekintetben rendeletet nem állította, hogy 'na, sem nekem, sem Helfy képvi­­adott. Azt hiszi, senkinek e házban nem adott a sető urnak, sem -­­ot arra, hogy ünnepélyesen miniszterem­!) xn . kételkedjünk. (Élénk he­ll,ilzándolt !Miniszterelnök úr kr. recett­i a fsktpitiny és .'2 illeti alkapitány azon vizsgálat szerint, melyet a miniszterelnök úr elő­terjesztett, ezt tagadják ; az ellenkezőt azon köze­gek, melyek alkalmaztattak, nem állítják, én leg­alább a vizsgálatból nem hallottam, hogy állítják, hogy akár a főkapitány, akár az alkapitány őket arra utasították volna, hogy behatolva Helly kép­viselő úr lakásába és ott elhelyezkedve, őt felügye­let alatt tartsák. (Helyeslés a középen.) Miután tehát az illető közegek ezt határozot­tan tagadják, a vádlott egyének pedig ezt nem állítják, de hozzájárul ehhez az óriási belső való­­színűtlenség is , mert ugyan kérem a t. képviselő urat, — bármily csekély véleménynyel legyünk is Ma­gyarország rendőrsége felől — némileg ugyan ta­lán dicsőségünkre válik, hogy rendőrségünk nem fejlődött annyira, mint más külországokban (He­lyeslés), mondom, bármily csekély véleménynyel legyünk is Magyarország rendőrsége felől, felteszi-e a képviselő úr a főkapitányról, hogyha ugyan neki szándéka volna a t. képviselő úr felett felügyeletet­­gyakorolni, hogy ő két hordárt fogadjon fel azzal az utasítással, hogy menjenek a t. képviselő úr házába és tartsák felügyelet alatt? (Derültség. He­lyeslés.) ez oly óriási valószínűtlenség, a­mit fel­tenni nem lehet (Helyeslés), miután tehát én ré­szemről meg vagyok győződve arról, hogy itt sem a miniszterelnök úr, sem annak közeges utasítá­sából az nem történt, ami a t. képviselő úrnál tör­tént, én részemről a mentelmi jog megsértését nem látom, hanem fenforog igenis az az eset, hogy a t. képviselő úrnak, mint az ország polgárának há­zába jogtalanul hatoltak be, ami esetleg bűntényt, esetleg vétséget, esetleg kihágást képez. A jelen esetben azok szerint is, a­miket a t. képviselő úr oly kedélyesen előadott, (Derültség) és amiket hal­lottam, én megvallom, bűntényt nem látok; de lá­tok mindenesetre vétséget, mely a maga utján megtorlandó ; megtorlása illeti az illető hatóságot; és midőn a miniszterelnök a t. házat arra kérte, hogy jelentésének tudomásul vételével napirendre térjen, nem kételkedem, hogy ezt úgy értette, hogy ez­által még nincsen vége. (Élénk helyeslés a középen.) Azt hiszem, azon tény, hogy egy, két vagy hány egyén Helfy képviselő úr házába ha­tolt, és ottan jogtalanul elhelyezkedett, megtorlást érdemel, és ezen megtorlást, úgy hiszem, a bel­ügyminiszter úr a maga útján el fogja intézni. E feltevésben én elfogadom azon indítványt, hogy a t. ház napirendre ettérve, a jelentést tudomá­sul vegye. Elfogadom annyival inkább, mert nem érthetek egyet dr. Apponyi Albert t. barátommal abban, hogy miután ezen ügy már így is oly nagy port vert fel, veressünk fel még nagyobb port. (Helyeslés a középen.) Én azt hiszem, hogy ezen eset már­is érdemen felül vert fel port; én azt hiszem, hogy ezen ügyet itt a parliamentben tovább feszegetni, tovább tárgyalni sem a parlia­ment tekintélyének nem fogna használni, sem az egyes képviselők immunitásainak, amely nézetem szerint ma minden kételyen felüláll, és azt még jobban megóvni nem fogja, mint eddig megóva volt. (Élénk helyeslés a középen.) Vidlicskay Apponyi indítványát, Mocsáry módosítványával fogadja el. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. hát ! Nem hosszasabban érvelni szándékozom, hanem igenis némely dolgokra nézve, hogy úgy fejezzem ki ma­gamat, szavaim értelmét helyreigazítani kívánom. Arrra nézve pedig, a­mit Szlávy J. képviselőtársam mondani méltóztatott, saját nézeteimet is, azt mondhatnám, ismételten és bővebben mint eddig tettem, mert eddig sem mondottam mást sohasem, kifejteni kívánom. Elsőben is az ügy tisztábanléte érdekében, meg kell jegyeznem, hogy egy képviselő úr azt méltóztatott felhozni, hogy azáltal válik a rendőri főkapitány gyanússá, hogy nem sietett a képvi­selőt nemcsak akkor, de másnap sem felvilágosí­tani. A­mi az elsőt illeti: kitetszik a jelentésből, hogy a levelet azon este nem kapván meg, nem világosíthatta fel a képviselő urat. Arra nézve pe­dig magára Helfy képviselő úrra hivatkozom, ez a jelentésben ugyan nincs , hogy másnap a főkapitány járt a képviselő úrnál, el is mondta a dolgokat, s azt hogy hiba történt, nem is tagadta, csakhogy a hiba nem általa, hanem az illetők ál­tal követtetett el. Ezen követelménynek tehát a főkapitány eleget tett, csakhogy már akkor az ügy ki volt véve azon természetes mederből, melyben a félreértés fölvilágosíttatván, minden nagyobb per fölverése nélkül az ügy elintéztetett volna. A másik, a­mi felhozatott az, hogy a vizsgá­lat nem tökéletes, mert épen a legérdekeltebb fél, t. i. Helfy képviselő úr, nem volt kihallgatva. Ugyan kérem, mit méltóztattak vo­lna mondani, ha a főkapitány Helfy képviselőt kihallgatás végett megidézte volna? (Derültség.) Én azt hiszem, igen furcsa nyilatkozatokat hallottunk volna a főkapi­tány jogsértő eljárásáról. De nem is volt azon szempontból, melyről most szó van, szükség reá, és én úgy látom, hogy épen abban fekszik az it­teni vitának oka, hogy különbözők a felfogások az iránt, hogy miről van a szó. Abban a jelentésben, mely beadatott, nincs szó azon kérdés vitatásáról — sőt ez nyíltan ki is van mondva a jelentés egyik passusában — hogy Helly képviselő úron, mint polgáron sérelem nem történt. Itt csakis arról van szó, hogy történt-e ez a hatóság orgánumainak rendeletére, tehát a kép­viselői mentelmi jognak hatósági megsértésével. (He­lyeslés a középen) vagy történt egyes egyének hi­bája folytán. Ha már most ezen szempontot veszem, akkor azt hiszem, hogy a vizsgálatot lehetetlen kielégí­tőnek nem tartani, mert miután senki sem mondta, hogy szabad volt Helly úr házába bemenni, hogy hiba nem történt, hogyan áll a dolog ? Vagy hibás a két hordár, a­ki megbízatás nélkül bement a házba, vagy hibás azon közeg, a­mely nekik az odamenete­t rendelte. No már, ha az maga kihallgattatik, ki az­által, ha azt vallja, hogy nem rendeletre ment be, maga válik hibássá, azt hiszem, ennél teljesebb bizonyíték nem lehet. Hiszen az ő érdeke éppen az lett volna, az ellenkezőt vallani, és a hibát, a­melyet elkövetett, a hatóságra tolni. (Derültség a szélső­baloldalon.) Ez, azt hiszem, elég tiszta és egyszerű, a­melyen lehet nevetni, de a­melyet tagadni valóban nem lehet. Arra nézve, a­mit Simonyi Ernő képviselő úr mondott, magam is elfogadom az elnök úr figyel­meztetését, s csakis, a­mennyiben a képviselő úr az én szavaimat félremagyarázta, azok értelmének helyreállítása végett szólok. Hivatkozom a t. házra, hogy én Heisy képviselő úrnak személyét, vagy ezen ügyet az erdélyi dolgokkal egyáltalán kapcso­latba nem hoztam, sőt midőn kezdtem beszélni, a kormánynak bizonyos esetekbeni kötelességeiről, előre mondottam, igen jól emlékszem rá, hogy el­térve ezúttal és nem ügyelve Helly úr esetére,, a felhozottakra általánosságban elvileg felelek. Én tehát a kettőt egymással összeköttetésbe nem hoztam Higgyék el a képviselő urak, hogy annak sokszor kárát vallottam, hogyha egyszer valamit megígértem, azt meg is tartom, s most is kárát vallom, mert ha adott szó nem genirozna, tudnék oly dolgot mondani, amelynek folytán Helly úr leg­jobb barátjai is azt mondanák: ezek után lehetetlen, hogy az erdélyi dolgokat Helfy úr nevével ily mó­don kapcsolatba hozzam. Közbeszólót: Ez gyanúsítás ! Tisza Kálmán miniszterelnök : ez először nem gyanúsítás; másodszor én nem szeretek és nem szoktam gyanúsítani, de harmadszor meg fogja ne­kem bocsátani a képviselő úr, aki felszólalt, hogy utoljára is nem volna épen megbocsáthatlan gyen­geség attól, kit ők és mások annyit gyanúsítanak, ha egyszer maga is gyanúsítana. (Derültség.) Különben te­hát, én amint előrebocsátottam, elejétől fogva úgy értettem és úgy érzem most is, hogy ezen dolognak azon része, a­mely a mentelmi jogra vonatkozik, helyesen alaposan befejezhető, s erre nézve a vizsgálat befejezettnek tekinthető. A­mi az egyesek által a ház jogain elköve­tett sérelmet, illeti : eziránt meg van az eljárásnak rendes módja, de ami — azt tudom — többé nem a ház kebelében, hanem a maga rendes útjára tar­tozik. (Helyeslés a középen.) Így értelmeztem én a dolgot elejétől fogva, igy értelmezem most is és ily értelemben kérem a t. házat, hogy jelentésemet tudomásul venni mél­­tóztassék. (Helyeslés a középen.) Kállay Béni szintén Szlávy beszédére tesz megjegyzéseket, azt mondja, hogy ha a rendőrség nem jó, s a közegek nem járnak helyesen el köteles­ségükben­­, akkor ezért nem ezeket illeti a felelősség, hanem azokat, kik tudva és ismerve a hiányokat, ezen embereket a legpontosabb utasítással ellátni elmulasz­tották. Felteszi a miniszterelnökről, hogy ő ily dolgok­kal nem foglalkozik, de közte és a hordárok közt csak létezik más közeg, a­ki ezzel foglalkozik. S nem tudja, hogy lehet-e felmenteni a tapintatlanság, a meggondolatlanság vádja alól azon többi közeget, mely e két végpont között létezik. (Helyeslés.) A vizsgálatot szükségesnek tartja. A többség részéről nem volna méltányos, hogy ha a háznak egy ré­sze, és pedig az, mely számra nézve talán cse­kélyebb, azt hiszi, miszerint itt a mentelmi jog megsértetett, hogy ezen talán téves nézetben hagy­ják . (Derültség a szélső oldalon.) hanem engedjék meg a kisebbségnek, hogy meggyőződést szerezzen arra nézve, hogy csakugyan tévedett. (Élénk helyes­lés a baloldalon és a szélső jobb oldalon.) Szilágyi Dezső teljesen csatlakozik Szlávy nézetéhez. Kállay beszédének utolsó érve ellenében azt hiszi, hogy mindenekelőtt kötelességünk ezen ügyet igazi érdeme alapján megbírálni és azután, ha az ügy érdeme alapján azon meggyőződésre ju­tunk, hogy a mentelmi jog megsértése nem foroghat fenn — kötelességünk e meggyőződés alapján ha­tározni. Igenis lehetnek ellenmondások a vallomá­sokban, de ha ezek nem olyanok, hogy a főkér­désre a hatósági megbízásra vonatkoznak, hanem mellékkörülményekre, akkor szóló nem lát ele­gendő okot arra, hogy a ház olyan kíváncsi legyen arra, hogy a jelentésben előforduló lényegtelen el­lenkező állítások közül, melyik igaz, például arra, hogy a hordárok részegek voltak amint ők vall­ják, vagy pedig teljesen józanak voltak, amint azt Helfy Ignácz képviselő úr inasa vallja. Ily körül­mények miatt az ügyet csakugyan nem lehet a mentelmi bizottsághoz küldeni. (Helyeslés a közé­pen.­ Ennyire a más vélemény iránti tekintet nem vezethet bennünket. Arra nézve pedig, hogy a men­telmi jognak megsértése fenforog-e, volt-e ható­sági meghagyás, melynek folytán a képviselő sze­mélyes szabadságában korlátoztatott, arra nézve Helfy Ignácz képviselő úr tudomása alapján sem­­mit sem mondott, melyet azon vizsgálattal szem­ben figyelemben kellene venni. Azon nézetben van, hogy nem kell magun­kat oly tekintetek által befolyásolni engedni, me­lyek a mentelmi jog megsértésével kapcsolatban nincsenek, habár figyelmet érdemelnek is. Ha tör­tént valamely visszaélés, minthogy kétségtelenül történt azért, mert az a visszaélés képviselő házá­nál követtetett el, még nem kell a háznak a do­logba beleavatkoznia, midőn meggyőződött, hogy a mentelmi jog megsértve nincsen, még nem kell a háznak azon képviselő úrnak képviselői hivatá­sával összefüggésben nem álló sérelmét magáévá téve az ügyet az ország rendes hatóságainak ke­zéből kivenni, szóval országos ügygyé tenni. Ezt az ügy érdekében kívánni nem lehet, mert ha ezen fegyverekkel élünk oly ügyben, midőn a képvise­lői függetlenség megsértve és megtámadva nincsen, ezek élüket és fontosságukat elvesztik akkor, mi­dőn valóban szükség van reá. Pulszky indítványá­hoz képest napirendre térést kíván. Erre, Helfy Ignácz, Bujanovics Sándor, Szilágyi Dezső, Apponyi Albert és a mi­niszterelnök rövid felszólalása után szavazás kö­vetkezik, midőn a ház a többi indítványok mellő­zésével Pulszky azon indítványát fogadja el, hogy a ház az elnöki jelentést tudomásul vévén napi­rendre tér. Az ülés d. u. 2 órakor ért véget. Holnap délelőtt 10 órakor ü­lés. Tárgya : a kisebb polgári peres üigyekről szóló javaslat tár­gyalása. oxydalnak nyomai vannak meg, magnesia 43.08, viz 13­63, összesen 100.92 rész. Ezzel az ülés véget ért. A jövő ülés az első osztályé lesz, melynek tárgyrendjét a magyar he­lyesírás újonnan átvizsgált szabályainak tárgyalása s Vámbéry Armin fölolvasása képezi. Tudományos mozgalmak. A tudományos akadémia ülése. (Október 8-án.) Az akadémia III. osztályának mai ülését Stoczek József néhány üdvözlő szóval nyitotta meg. Az ülés, jóllehet első a szünidők után, nem volt igen látogatott. Thanhof­er Lajos egyetemi magántanár mint vendég „A gyuladásról" szóló értekezését mutatja be. Thanhoffer önálló vizsgálatainak eredményét e tárgyról 10 pontban terjeszti elő, melyekben a vándorsejtekről­ való észleleteit ismerteti. Krenner József „A verespataki arany­lemezekről értekezik.“ Ismeretes, hogy az erdélyi nevezetesen pedig a ve­respataki arany papír vékonyságú, s meglehetős tör­­edelmes lemezekben fordul elő. E lemeznek sajátsá­gos damaszt fénye van, mely igen emeli szépsé­gét. A csillogást kicsiny, háromszögű piramisok idézik elő, melyek a temesbe párhuzamosan van­nak beszőve. Az „arany bádogok“ gyakran hat­szögű idomnak, s minthogy az erdélyi arany vas­tag hatszöges táblákban fordul elő, melyek a hexa­­édernek az oktoéderrel való combinatiói, azért e lemezeket is olyannak hitték, jóllehet a pyramisok helyzete ezt megc­áfolni látszik. Krennernek sike­rült vizsgálataiban kideríteni, hogy e táblák saját­­szerű módon nem egyebek, mint a trigonalis ten­gely irányában megrövidült deltoi­di kosi tetraédek. Ezen tényből kiindulva Krenner azt véli, hogy szá­mos, eddig ismeretlen erdélyi aranyképződés tör­vényeit is meg lehetne állapítani. Krenner után Saly Kálmán Gruber Lajos s Karländer Ignácz részéről „Az 1874 Borelli-féle üs­tökös definitív pályaszámítását“ mutatja be. Az üstösökben gazdag 1874-ik év július 25-én Borelli Marseilleben egy üstököst fedezett föl, melyet 88 napig tartott láthatósága alatt több városban Ham­burgban, Lipcsében, Washingtonban stb. figyeltek. A pálya meghatározására 111 megfigyelési adat állott rendelkezésre. A száraílás alapjául a Graetz­­macher által közzétett megközelítő pályaelemek vé­tettek föl, minthogy azonban ezek az elemek az utolsó időkből származó észlelethez nem alkalmaz­kodnak eléggé, a pálya meghatározásra a távolsá­gok variatójának módszerét választották. Az elért eredmény az értekezésben van letéve, melyet Szily kiadásra ajánla. Szabó József végül „A moraviczai sugaras szer­pentint" ismerteti. Azon számos ásvány közölt, me­lyet Moraviczáról Krassó megyében ismerünk, elő­fordul olyan ig, melynek felismerésében a vegytani összetétel lényegesen megkivántatik. A kérdéses szerpentin, melyet fölolvasó Weszely Gusztáv bá­nyamérnöktől kapott, a Diniel-hegy bányáiból, csakis értéltelék gyanánt foglal helyet s legfeltű­nőbb tulajdonsága a sugarasan rostos szövet, mely csak néha lesz tömött. A szine világos sárgás-zöld, de előfordul más árnyalásban is. Az ismertetett ásványt dr. Hidegh Kálmán vegyelmezte s azt ta­lálta, hogy annak százalékos összetétele a követ­kező : Kovasav 42.33, vaspxydul 1.88, mangan­ f ÓVÁROSI ÜGYEK. A közigazgatási bizottság rendes havi ülését, Ráth főpolgármester elnöklete alatt ma tartotta meg. A napirenden 25 tárgy volt. A polgármester havi jelentése szeptember haváról következő : Egy fegyelmi ügy fordult elő, a katona­ügyek terén összesen 3027 egyén jelentkezett, 42,101 egyén maradt nyilvántartásban. A fővárosi adópénztá­rakba a kimutatás szerint 116,855 írttal kevesebb folyt be e hóban mint múlt év október havában. A kivetés 681,000 írttal kevesebb a tavalyinál, mégis összesen ez évben 144,053 írttal több folyt be mint a múlt évben ez ideig. Árverezést 504 esetben tar­tottak. Az egészségügy terén az elöljáróságok az egészségtelen pinczelakások kiürítése körül intéz­kedéseiket erélyesen keresztü­lvitték. Az ügyme­netre nézve 10,632 ügydarab közül, melyek e hó­ban előfordultak, 1635 maradt folyamatban. A je­lentést a bizottság tudomásul vette. Thaisz főkapitány havi jelentése szerint: 1389 egyént letartóztattak, 338-at eltolonczoztattak, ezek közül a többit részint az ügyészségnek adtak át, részint szabadon mentek. Hegedűs adófelügyelő jelentésé­ből kiemelendő : Egyenes adóban befolyt összesen­­ 242,326 frt 45 kr , fényűzési adóban 6600 frt. 24 esetben halasztást engedett. A kedvezőtlen adóbe­folyást a behajtási hivatalhoz későn küldött hátra­­léki kimutatás, s a személyzet elvonása is okozza, a felet többszörösen megzálogolják egy és ugyan­azon adóra annélkül, hogy árverést tűznének ki, ennél fogva indítványozza, hogy a tanácsot a bi­zottság szólítsa föl, mikép ezen hiányokat 14 nap alatt pótolja, s a végrehajtókat szaporítsa meg. Kamermayer polgármester erre nézve megjegyzi, mikép a házipénztárt illető illetékek behajtására 3 végrehajtó külön működik, de ezek rövid idő múl­ván ezen munkát befejezik és így nincs szükség az úgyis nagy költséget okozó behajtási hivatalt sza­porítani. Szitányi interpellálja az adófelügyelőt, hogy miért adott az adóhátralékot liquidáló bi­zottságnak oly utasítást, mely a törvénynyel ellen­kezik és a 10—20 év előtti állítólagos adótartozást is felveszi; lehetetlen, hogy az adófizető 10—20 évről adókönyvecskéit eltegye, így a bebizonyítás lehetetlen a liquidáló bizottság ellenében. Az adó­­felügyelő megjegyzi, hogy a likuidáló bizottság úgy is a közigazgatási bizottsághoz ad jelentést és ak­kor törlesztési ajánlatokat fog tenni. A bizottság az adófelü­gyelő által felsorolt bajok orvoslása végett a tanácsot felszólítja és erről a jelentést jövő gyű­lésre elvár. Bója Gergely tanfelügyelő havi jelen­tése kiválóbb mozzanatokat nem tartalmaz. I. a kőbányai iskola feloszlatását ajánlja, minthogy ös­szesen 15 gyermek látogatja, úgyis van Kőbányán 2 iskola, melyeket szintén nem látogatnak kellő­leg. A bizottság a tanfelügyelő figyelmébe ajánlja ezen körülményt, a jelentést pedig tudomásul vette. Sellyei kir. ügyész nem jelent olyasmit, a­minek ügyében a bizottság intézkedése szükséges volna. Mihajlovits az állam utak jó karban tartásáról érte­síti a bizottságot. A posta­igazgatóság nem jelent­het semmit. Kasenszky árvaszéki főszámvevő jelentéséből kitűnt, hogy a múlt hóban az árvapénztárba be­folyt összesen 142,593 frt 25 kr, kiadatott 112,441 frt, különféle pénzintézeteknél elhelyezve van 100,000 frt. Fatrubán tiszti főügyész jelenti, hogy a köz­egészség kedvezőnek mondható a lefolyt hóban, 119 egyénnel kevesebb halt el, mint most hóban; járványszertő kór nem fordult elő, a hagymáz be­tegség csökkent. Élve született 968, meghalt ösz­­szesen 899. Elmebeteg 15, öngyilkosság 5 eset­ben, vízbém­lás 9 esetben fordult elő. Az ivóvizet 6 kerületben élvezhetlennek jelezi. Elpusztítottak egy veszett és 196 kóbor ebet. Eltiltották, hogy a gombákkal házaljanak a fővárosban. Havas bizott­sági tag a kóbor ebekre különösen figyelmezteti a főorvost,­ Csergei tiszti főügyész jelentésével a gyűlést 10 perc­re felfüggesztették. A gyűlés foly­tatásával Szitányi Izidor interpellálja a főpolgár­mestert, mi történt a bizottság és a pénzügyi hatóság között fölmerült adóbehajtási kérdés ügyében. A főpolgármester tudatja, hogy ez ügyben a m­nisztériumtól leirat még nem érkezett. Karpermay polgármester felolvassa a­­pénzügyminiszter leiratát a tiszti fietések és nyugdíjak lefoglalása tárgyá­­ban, melynél fogva az ügy további intézkedésig függőben tartandó. A belügymiszter leirata Havra­nek Pál és érdektársa felebbezése ügyében az ó­bu­­dai közös legelő bérletére vonatkozólag, hosszas vita után Csengey J. főügyész azon indítványát fo­gadták el, hogy a bizottság a felfolyamodókat el­utasítani véleményezi. Gerlócey alpolgármester elő­terjeszti azon kérvényeket, melyekben a katona­­kötelezettség alól való fölmentésekért folyamodnak. Hegedűs adófelügyelő ezután előadja észrevételeit, a közigazgatási bizottság által kiküldött bizottság jelentésére, az adókezelés egyszerűsítése és a ház­­bér-lefoglalási módozatok érdekében. Az adófel­ügyelő kijelenti, hogy azon 15 hivatalnokot, kiket a tanács kért, nem bocsáthatja az adóösszoíró bizottság rendelkezésére, mivel annyira el vannak hivataluk­ban foglalva, hogy alig elegendő a személyzet a folyó ügyek elintézésére. Különben is a főváros törvény szerint kötelezve van az adóösszeírást sa­ját közegeivel végrehajtani. Havas a hiányokon az által vél segíteni, ha a fővárosi képviselők kikül­detnének ezen munkálatokra. A bizottság ezen kér­désben a felügyelő intézkedésére és belátására bízza a további teendőket. Még több adótörlés tárgyában beadott felebbezéseket terjesztettek elő. Bója tan­­felügyelő a tugiskolák beszüntetésére vonatkozó miniszteri körrendeletét, olvasta föl. A fővárosban erre nézve nem kell intézkedni. A tiszti főorvos még a kórházak megvizsgálására kiküldött bizott­ság jelentését terjeszti elő. Mihajlovice a közleke­dési miniszteriuma leiratát olvassa föl. A kavicsok megvizsgálására Preiszner bizottsági tagot küldötték ki. Ezzel a gyűlés véget ért. — A vvvezeték vitás kérdésében a belügymi­niszter áthatva a kérdés fontosságától, egy leirat­ban értesíti a fővárost, hogy a vízvezeték kiter­jesztésére nézve, személyes vezetése mellett óhajt lét­rehozni tanácskozmányt, melyre a fővárost is fel­hívja, hogy 3 tagot küldjön ki. A tanács Gerlóczy alpolgármestert, Patrubány Gerőt és Steiger Gyulát küldte ki. Javasolta azonban, hogy Wein igazgatót is hívják meg a tanácskozm­ányba, ki leginkább van azon helyzetben, hogy saját terve minden rész­leteire nézve úgy műszaki, mint kezelési tekintet­ben felvilágosításokat adjon. HÍREK. (Október 8.) — Grant, az „Egyesült Államok” volt elnöke még mindig Európában utazgat s egyhamarjában nem is távozik innét. A tábornoknak éppen most közzétett s 12 hóra számitott úti programmjából kitűnik, hogy október 20-ig Angliában marad, erre hat hétre Párisba megy, azután Marseillebe s innét egy amerikai hajón Spanyolországba, Máltába, Szi­­cziliába, Nápolyba és Törökországba. A visszauta­­zás Nápolynál kezdődik Róma felé s jáll Páriaon keresztül Dánországba, Svédorságba, Oroszországba, Ausztriába, s Schweitzba s végre haza New-Yorkba. — A tiszaszabályozási társulat, mint a „Szen­tesi Lap“ írja, pár hét óta serényen dolgoztat a gáton. Javítják a két évben ismétlődött áradás ál­tal megrongált gáttestet s a kívánatos előintéz­­kedésekhez képest a gát magasságot. Kétséges azonban, hogy a gátvonalat a jövő tavaszig az ed­dig legmagasabbnak mutatkozó víznek megfelelőleg kiépíthessék. Egyébiránt a gát legveszélyesebb pontjait, az Osztóra s a bökényi felső részt, mely több mint 2000 öl hosszú, pár nap múlva befejezik, a mi megnyugtatására szolgál a ’vidéknek,a melyet az áradás többé nem talál oly készületlenül, mint eddig.­­ A pesti izraelita nőegyesület tegnap dél­után leányárvaházában az intézet elhalt alapítói emlékére gyászünnepélyt rendezett, melyen számos előkelő család részt vett. Az ünnepély az árvaház fekete fátyollal bevont iskolai nagy­termében folyt le. Tizenhét nagy gyertya égett, melyekre tábla volt kötve s azon az elhunytak nevei, köztük Deák Ferenczé is. Az árvák gyászdala után dr. Kwin tartott emlékbeszédet. Egy 11 éves árva­leányka meghatóan szavalt. Gyászénekkel végezték az ünnepélyt. — Törökbaráti tüntetés az orosz fővárosban. Ezen eset képezi jelenleg a közbeszéd tárgyát Szentpéterváron. Mr. Daniel Baird angol alattvaló néhány barátjával egy kávéházban a többi vendé­gek­ előli hangosan a törökök hadi szerencséjére ürítette poharát. Midőn erre a többiek támadólag fölugrottak, Baird fenyegetőleg felkiáltott: „Én sza­bad angol vagyok s azt mondhatom, a­mit akarok. Én megvetem Oroszországot, s kész vagyok e sza­vaimat ismételni akár hányszor is.” A nagyobbára oroszokból álló társaság elfogatta az angolt. A bé­­kebiró Bairdet hét napi fogságra ítélte, jóllehet a rendkívül izgatott hallgatóság egyre azt kia­bálta, hogy kevés.­­ Szomorúbb színben tün­teti fel az orosz igazságszolgáltatást egy másik eset, mely Kazanban történt. Itt egy öreg embert, mivel már harmadszor szökött meg Szibériából, nyilvánosan megkorbácsoltak. Az öreget száz kor­bácsütésre ítélték, s bár jajveszékelve, de mégis kiállta a szörnyű büntetést. A jelenetet óriási kö­zönség borzadva nézte végig, melyre különben még többször lesz kilátása, minthogy legközelebbi haj­d három emberrel bánik el így a hóhér. így,a ezt egy orosz lap, a „Golosz“. — A 2-dik honvédhuszárezred Nagáradról e hó 15—20-ika közt távozik el Debreczbe, hol csinosan épült városi laktanya ad nekik szállást. Nagyváradról való távozásuk oka abbn rejlik, hogy a szűkkeblű városi tanács nem adt kaszár­nyának való ingyen telket, sőt egy 10 oldas te­rületet tízezer forintért akart eladni az államnak. Nagyvárad meglehetős állomási hely,­­a huszár­­ság talán nem is szívesen távozik onna, pedig ugyancsak piszkos szállásuk volt egy rsipálinka­­főzőházban. Nagyvárad forgalma mindensetre meg­sínyli a 2-ik huszárezred távozását. — Gyöngyösről a török sebesülte számára 2 kilo lépést küldött be lapunkhoz Gttmann Sa­rolta kisasszony. — Egy csodatevő lap. Ki hitte volna — Ír­ják egy moszkvai lapnak — hogy mig 20 verst­­nyire Tula kormányzó várostól, két-három verst­­nyire a falu templomától s a lelkész­zékhelyétől, még mai napig is bálvány-imádás divatozik; hogy az egész környék egy közönséges tölgyfát mint egy szent tárgyat imád hisz, annak csodaerejében, sőt tiszteletére még áldozatokat is mutat be. E tölgy törzse a földtől mintegy három arsinre ketté válik, följebb azután összenő, miáltal kis nyílás keletke­zik. Ezen egyetlen sajátosságában fekszik a fa cso­daereje. A­kinek segélyre van szüksége, az csak e nyílásba bújik és meggyógyul. Legalább ez biztos, r megdönhetetlen meggyőződése minden igazhivő lé­leknek, csak sajnos, hogy megnőtt személyekre nézve e gyógymód mindinkább lehetetlenné válik, minthogy a nyílás a két törzs összenövése folytán mindinkább összenő s ily módon a kúra könnyen szerencsétlen véget érne. A gyem­ekek számára azonban az egyetlen s a legjobb gyógyszer . Ha egy gyermek megbetegszik vagy csak nyn£ fa­lankodik, az anya legot­tan a csodate­vő tölgy ría-’ szalad s magzatját keresztüldugja a nyíláson. műtétnél rendesen két asszony szerep 1, kik kp ,„-® az egyik a gyermeket betolja a fába, a másik n húzza onnét. Ily alkalmakkor azután ajándéko­kat írnak a jó tölgynek, mely elég szent arra, h­ogy­­ az ajándékok minőségét, hanem mindig az, a do­­mántoló szivét tekintse. Legalább azt hiszi a­, ot­tani népség s hitétől mi sem tántoríthatja el. — Távirdaforgalom a budapesti központi­­ állomásnál szeptember hóban. Feladatott 40,207 darab és pedig : 940 állami, 1768 távirdaszolgá­­lati, 1523 tőzsdei, 1417 ujsági, 17,010 kereskedelmi s üzleti, 17,549 különféle ügyekben. Érkezett 42,857 darab és pedig: 675 állami, 917 távirda-­­ szolgálati, 2689 tőzsdei, 2595 ujsági, 18,164 keres­kedelmi s üzleti, 17,817 különféle ügyekben. Ezek­ből helyben kézbesittetett 42,648, küldönczczel 15, postán 27, kézbesithetlen maradt 167. A t táviratoz­­tatott összesen 103,356 darab. Az összes havi for­galom 186,420 távirat. A feladott táviratok után befolyt 26,957 frt 54 kr, melyből 12,701(­rt 4­5 kr a belföldi forgalomra esik. ^ — A Concordia jótékonysági egyesület aloszt-­­ tványa Posner Károly Lajos vezetése alatt vasár­nap, e hó 7-ikén tisztelgett Haynald Lajos kalocsai érseknél, mint az egyesület tiszteletbeli ágjánál. Huszonötéves püspöki jubileuma alkalmából üdvö­zölték s egy gyönyörűen kiállított üdvözli okiratot nyújtott át neki. Az okirat átnyujtása közben a küldöttség vezetője,­ Posner fejezte ki az egyesület szerencsekivonatait. Meghatva köszönti meg az érsek a megemlékezést. Kifejezte rokou®envét az egyesület iránt s köszönetét a kitünteésért. A tiszta humanismus és magasröptű szellem,51 átha­tott beszédet a küldöttség éljennel fogada. Az ér­sek ezután egyenkint bemutattatá a sámostagu küldöttséget s behatóan kérdezősködött az egyesü­let tevékenységéről. A választmányt Hayrald sze­retetreméltó modorával egészen elragadta.’,­ — Pestmegye Hévíz - Györk községében a megürült jegyzői állomásra Fridrik Bélát válasz­tották meg. A harmadik jegyzői szigorlst e hó 24. és 25-kén van kitűzve. Az írásbeli vizsgálatot Dobozi István vezeti; a vizsgáló bizottság tagjai: Ukey Sándor b. alispán elnöklete a­lau, Rud­­nyánszky Ferencz, Dobozy István, Székely Gyula és Leipold Kornél. — A török sebesültek javára az izraelita nő­egyesület a maga körében gyűjtést rendezet. Már eddig szépen gyűlt össze tépés, vászon és kötések. A kis árvák is tépést készítenek. E czélra régi fehérneműket szívesen elfogadnak Bisehitz Dávidné, Brüll Miksáné, Vilman Josefa és Heidiberg Mária úrnők. — „Költészettan és történet nők számára” czi­­mű munkára hirdet előfizetési fölhívást gróf Ester­házy Kálmánná szül. Bethlen Paulina. A mintegy tizenh­ét évre terjedő munka november végén meg fog jelenni. Előfizetési dija 1 frt 50 kr. Az előfize­tési dijak 1877. november végéig a Franklin-Tár­­sulat kiadó-hivatalához (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) beküldendők. — A mittwezdai (Szászország) politechnikumot, mely felsőbb szakiskola gépészek, mérnökök és mű­vezetők számára, az elmúlt tanévben­ 12 hallgató lá­togatta Európából, Amerikából sőt Ázsiából is. A

Next