Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)
1877-10-18 / 434. szám
£ 15 fizetési árai: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — , Egy hónapra . 1 „ »0 , Egyes szám ára 4 lírajczár. Szerkesztési iroda: gfrzdajpesten, nádor-utcza Q. szám. Semmit sem kértünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. — Poéta által csak bérmentes leveleket fogadunk ti. 434. szám. hirdetések felvétele «. Zztadó?hivatalban.: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: (Elízde Újtesten, nádor-utcza 6. szám. Jolt intézetül ők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, csütörtök, október 18.1877. DL évfolyam. Budapest, október 17. A franczia lapokon, bármely párthoz tartozzanak különben, meglátszik az igyekezet úgy írni, mint akik szeretnék egymást megérteni. A szélsőbal és a bonapartista sajtó természetesen kivételek. Ezekhez nem fér a békülékenység, melyekre a többieket a hazaszeretet tanítja, hogy szinte túllicitálják egymást az aranyhidak építésében. A conservativ lapokat nem háborgatja senki abban a fictív örömükben, hogy október 14-ikét conservativ nyilatkozás gyanánt ünnepeljék, utalva arra,hogy a köztársaságiak megfogyatkoztak. Viszont a köztársasági párt jogát sem vitatja senki, hogy kétségtelen többségére támaszkodva, elvei s iránya tiszteltben tartását követelje. Ha ezen az úton haladnak könnyen meg fogják egymást érteni a mérsékelt árnyalatok, annál bizonyosabban, minél inkább meggyőződnek arról, hogy torzsalkodásaik csak közös ellenségüknek a bonapartismusnak válnak javára. Megkönnyíti ezt az a körülmény is, hogy az intransigens elem nemcsak nem gyarapodott, de sőt megfogyott a választásokban ; miáltal Mac-Mahonnak is megkönnyebbülhetett a lelkiismerete, hogy a köztársaságiakkal kormányozni nem annyit tesz, mint a demagógia jármát viselni. Egy új coalitio mind valószínűbbé lesz, daczára annak, hogy a Broglie-Fourtou-kormány szívósan ragaszkodik helyéhez, s még csak ma is azt híreszteli, hogy esze ágában sincs lemondani, vagy Mac-Mahonnak megválni tőle. Majd eszébe hozzák a körülmények.“ Az ázsiai vereséget, fájdalom, tényül kell tekintenünk, úgy látszik ugyan, mintha a mai esti lapunkban közölt konstantinápolyi táviratunk egy újabb, 16-iki harczra vonatkoznék, s még lehetne remény, hogy, mint annyi számtalanszor már, most is a törökök javára hajlik az elbillent mérleg. E föltevés azonban igen kétséges alapon nyugszik. Tény mindenesetre, hogy az újabb harczról nem tettek közzé jelentést Konstantinápolyban. Az erőviszonyok is ez ellen szólanak; egy eredeti táviratunk szerint 70,000 orosz állt szemben 30,000 törökkel. Napok előtt, még 9-ikén megkezdődött a megkerülő művelet, mely az ütközet sikerét biztosította. 14-én Lazareff már a törökök hátában állt, kik az Aladzsa-hegy elvesztése után, nemcsak a kaczvonalukban ketté törve, de visszavonulásoktól is elmetszve lévén, szerencséről beszélhetnek, hogy a tökéletes katastrophát kikerülhették. A török vigyázószolgálat lanyhasága lesz valószínűleg az ok, mely a végzetes megkerülést lehetővé tette. Ez ütközet egyébiránt semmiképen nem tekinthető döntőnek a hadjárat kimenetelére nézve. Az oroszok így is úgy is török területen telelhettek volna ki, hátvédük s éléskamarájuk Alexandropol birtokában. A hadjáratot pedig ez ütközet után sem vihetik beljebb Karsznál. Nyertek azonban annyit, hogy Karsz ostromát, a tél beállta előtt előkészíthetik s esetleg egész télen át folytathatják. Abból, hogy Karsz megvívása előtt beljebb hatoljanak, a nyári élmények után, valószínüleg gyökeresen kigyógyultak. * Végtelenül fontosabb érvnés ami Bulgáriában készül, ha igazak távirataink jelentései. A Lomon és Plevnánál döntő csapások várhatók. Plevna leverése ma az egész vonalon megkezdődött. A törökök viszont Kadikicjnél összpontosultak, s úgy látszik, megindítják a támadást a jantrai orosz sereg ellen. Szerencse föl! Az országgyűlési szabadelvű párt 1. év október hó 18-án d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgya : a czukoradó-javaslat. Több lap azt a hírt közölte, hogy a pénzügyminiszter jövő héten fogja a képviselőháznak a jövő évi költségvetést előterjeszteni. Ez a „Bud. Corr.“ szerint alaptalan. A pénzügyminiszter csak ha a költségvetés kinyomatása elkészül, fogja azt a törvényhozásnak egy exposéval beterjeszteni. Jakics, horvát képviselő a közlekedésügyi bizottságban azt a kifogást is tette, hogy a határőrvidéki alap beruházási bizottsága meg nem kérdeztetek az őrvidéki vasút kiépítése tárgyában. Ez tévedés. 25 bizottság, melyben a magyar pénzügyminisztérium képviselve van, már 2 évvel előtt tárgyalta e vasúti ügyet és kimondta egyszerűen azt, hogy ő felsége leirata értelmében a határőrvidéki alap egy része vasútépítésre fordítandó. E rectificatiót a ,,Bud. Corr.“ alapján közöljük. A bécsi „Presse“ kétségbe vonja a „Budi Corr.“-nnek általunk is közölt ama hírét, mely szerint a véderőről szóló törvény revisiója egy-két esztendőre elhalasztatnék. A Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés tárgyában interpellációt intéz a haladó párt a reichsváth képviselőházában. Ugyane párt elhatározta kinyilatkoztatni a képviselőházban, hogy a szesz- és czukoradó-törvény tárgyalása által nem tekinti megnyitottak a kiegyezési javaslatok tárgyalását. Az ilyen logica nem lep meg többé a jeles párt részéről, mióta azt a nevezetes interpellátiót megcselekedte a feltétlen semlegesség fentartása és Szerbia egyidejű megfékezése tárgyában. Táviratok: Tiflisz, okt. 17. (Eredeti távirat.) Az utolsó ütközetben 70,000 orosz küzdött Muktar pasa 30,000 embere ellen. Húsz orosz ezreden kívül, egy lövészdandár és öt egész tüzérbrigáda vett részt a harczban, mely sokáig eldöntetlen maradt. Konstantinápoly, okt. 17. A „Havas“ jelenti: Muktár pasa újabb küzdelméről még nem tettek közzé táviratokat. Izmail pasa állítólag fenyegeti Erivánt. Szulejmán pasa kémszemlét tartott a bjelai után. Az oroszok Trsztenikben erősen elsánczolták magukat, ütközet várható. A Sipka-szorosban ismét hó esett. Hornby angol admirális Konstantinápolyba érkezett. Turnu-Magurelli, okt. 17. Az „Agence Russe“ jelenti: Ma az egész vonalon megkezdették Plevna bombáztatását, a döntő actió közel van. Szulejmán pasa elhagyta Razgrádot, és minden csapatait Kadikicj mellett concentrálja. A török katonák a plevnai seregből folyton szöknek. Ozmán pasa összeköttetése Szófiával megszakíttatott. Bécs, okt. 17. A „Politische Correspondenz“ jelenti Belgrádból. Eddig a szerb kormányhoz nem érkezett a portától jegyzék Szerbia hadikészülődéseit illetőleg, ellenben a nagyvezér rászólólag nyilatkozott Krisztics konstantinápolyi ágens előtt Szerbia fegyverkezéséről. Krisztics ezt megjelentette a szerb kormánynak, és instructiót kért arra az esetre, ha Edhem vagy Szerver pasa újra fölemlítené ez ügyet. Krisztics megbizatott, hogy a szerb hadikészületeket a határon történendő gyülekezésekkel indokolja, mert reguláris török csapatok vonattak össze a határon, és a törökök erődítéseket kezdettek ott építeni. Krisztics utasíttatott továbbá, hogy állomását csak akkor, és pedig föltünés nélkül hagyja el, ha a porta kézbesíti útlevelét. Pétervár, okt. 17. A hir, hogy az orosz császárné Bukarestbe utazik, alaptalan. Az a hir is valótlan, hogy a czár egészségi szempontból Szisztovába akarja áthelyezni a főhadiszállást. A főhadiszállásnak Szisztovába való áttétele egyáltalában soha sem forgott szóban. (De későn érnek rá e két hetes hir megcáfolására. Szerk.) London, okt. 17. Manners közlekedési miniszter beszédet tartott Ipsavichben, melyben hangsúlyozta, hogy Anglia folyton kész a háború befejezésére segédkezet nyújtani, és oda működni, hogy, ha lehetséges, a harczoló felek katonai becsülete és Európa, érdekei épségben maradjanak. Pétervár, okt. 17. Hivatalosan jelentik Gorni-Sztudenból 16-ról. Tegnap három kis török hadoszlop átkelt a Lomon Jován mellett, kémszemle végett; egy minden fegyvernemből álló détachement Kossics tábornok alatt ellenébe küldetett; de a törökök akkor már megkezdették a visszavonulást. Bécs, okt. 17. (Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ írja : A felsőház kiegyezési bizottsága ma tartotta első ülését. Megállapodtak, hogy öt előadót választanak, és pedig a szeszadó kérdésében Plenert, a czukoradóéban Belruptot, a bankügyben Mosert, a kereskedelmi ügyben Wintersteint és a 80 milliós adósság kérdésében Hyet. BéCS, okt. 17. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ írja: Pretis pénzügyminiszter nem 19-én terjeszti elő a költségvetést, mint eddig híte volt, hanem a magyar pénzügyminiszternek adja ez esetben az elsőséget. De az előterjesztés legközelebb megtörténik, és a költségvetés már a kiegyezés pénzügyi vumentumaira is tekintettel lesz, természetesen a kiegyezés változásait a budgetbizottság kötelessége lesz tekintetbe venni a budget tárgyalása alkalmával. Hasselbacher német megbízott még mindig nem érkezett vissza. Irányadó körökben az hallatszik, hogy a kormány sürgette, hogy a német kabinet véglegesen nyilatkozzék, azért a legközelebbi tanácskozás dönteni fog a szerződés megkötése fölött. Azokban a kormánykörökben, melyek nem protectionisták, nem tartják a helyzetet oly rosznak, hogy a szakításnak be kell következni. Páris, okt. 17. (Eredeti távirat.) Gambetta november 7-ére gyűlésre hívja egybe az összes baloldalt. A „République Française“ fentartja állítását, hogy a köztársasági többség 330 szavazatból áll. Zágráb, okt. 17. Filippovics országos főparancsnok tegnap visszatért az ország felső határaihoz tett útjából, és ma ismét Eszék, Vinkovcze, Mitrovicz és Zimony városokba utazott. Páris, okt. 17. A „Havas“ jelenti. A hírlapok tudósítását, hogy a minisztérium lemondott, dementálják. A miniszterek nem is gondoltak arra, hogy lemondjanak, sem Mac Mahon, hogy megváljék tőlük. A 14-én megkezdett választási küzdelem, mely a conservativeket 50 szavazattal erősítette, 28-án az utólagos válsztásokban, és nov. 4-én a megyei választásokban a megkezdődött körülmények között tovább fog folytattatni. A belügyminiszter a Párisba hivott valamennyi prefectusnak ily értelmű utasításokat adott. A háború. Jóllaktak a bolgárokkal. (Éjjeli posta.) Az orosz főhadiszálláson uralkodó hangulatról ezeket beszélik : A czár nagyon boszúi a bolgárok maguk viselete miatt. Az orosz főhadiszállás, mint tudva van, a dunai átkelés után formális bolgár hadsereget akart szervezni, melynek kereteit a Beszarábiában alakított druzinák képezték volna. De most kitűnik, hogy az egészen kivihetetlen. Három hete 20.000 bolgár ujonczozását rendelték el, de mindez ideig még csak 1000 embert sem lehetett besorozni. A fegyverfogható bolgárok mindenestől a törökök által megszállott helyekre menekülnek. Nem sokkal áldozatkészebbek a bolgárok az adók beszolgáltatásában sem. A bolgárok folyton megtagadják az adókat, és naponként történnek végrehajtások. De az oroszok azért még inkább utálják a bolgárokat, hogy a török tábornokok leghívebb szolgái. Lépten-nyomon elárulják „szabadítóikat“, és az oroszok sok vereségüket a bolgárok aljas maguk viseletének tulajdonítják. A czár, midőn ezeket jelentették neki, annyira fölindult, hogy fölkiáltott : „Ezek az érzés és öntudat nélkül való emberek nem érdemlik meg, hogy vérünket ontsuk érettük.“ Az orosz körökben erősen állítják, hogy az első siker után, melyet az oroszok fegyverei kivívni fognak, a czár maga fog mediátiót indítványozni. Annyi bizonyos, hogy az orosz tisztek, a legfőbb parancsnoktól kezdve az utolsó tisztig, megunták a háborút, melyet egy „elfajult népért“ viselnek, és hogy az általános hangulat alig teszi lehetővé a háború hosszas folytatását. Osztrák lengyelek a keleti kérdésről. Említettük a múltkor, hogy a resehszabbeli lengyel képviselők egy igazoló iratot fognak intézni válaszul a számos feliratokra, melyek hozzájuk honfiaik részéről a keleti kérdést illetőleg érkeztek. Ez irat megjelent, szövege a következő: „A lengyel képviselők clubja érti és méltányolja azokat az érzelmeket, melyek sok polgárt arra indítottak, hogy fölhívjanak bennünket a monarchiának a keleti kérdésben való magatartására nézve az ország véleményét és óhajtásait kifejezni a képviselőházban. De képviselői kötelességünk nem engedi meg, hogy egyedül érzelmek által vezéreltessünk, habár azok még oly nemesek is. Sőt a nemzeti ügy elleneinek világos törekvéseire való tekintet azt parancsolja, hogy a legnagyobb óvatossággal járjunk el, hogy ne szolgáljunk idegen vagy éppen káros czéloknak. Honfitársaink véleménye iránt bizonyára nem vagyunk egykedvűek, de a képviselőházban végbevitt tetteinkért egyedül ránk nehezedik a felelősség súlya, és azt senki sem vállalhatja el értünk, azért parliamentáris működésünkért, úgyszinte az időért is, amelyben azoknak történnie kell, a lengyel club számára meg kell őriznünk az elhatározás szabadságát. Engedjék meg tehát nekünk e rettenetesen komoly pillanatban kifejezést adni a reménynek, hogy honfitársaink az ország iránt ellenséges elemekkel szemben, béketűrésük vagy óvatosságuk hiánya által , nem fogják megingatni állásunkat; engedjék meg végre, hogy kérjük honfitársainkat, hogy azt az óvatosságot fogják kifejteni, mely az igaz hazaszeretetet jellemzi, és mely egyedül mentheti meg a nemzetet újabb kiudarczoktól, mert a nem rég szenvedettekből még nem gyógyultunk ki, és nem tettük jóvá azokat. Ami bennünket illet, kik a jelen pillanatban az előttünk nyilvánított érzelmeknek, kívánságoknak és panaszoknak nem felelhetünk meg, mi nyugalommal várjuk az ország ítéletét, abban a meggyőződésben, hogy az ország túlnyomó többségének véleményét osztjuk, mely történelmünkben ritka példáját adja béketörésének, kitartásának és bátorságának, melyek a zivataros időkben szükségesek, nemcsak az üdvös tettek végrehajtására, hanem a veszélyesek kikerülésére is. Romániából, Bukarestből a „Köln. Ztg.“ levelezője a következőket írja október 8-ikáról: A régvárt gárda még mindig nem lépett át teljes számmal a Dunán, mivel egyes ezredek még most is Bukarest közelében vannak. S állítólag ezek sem az utolsók még, úgy, hogy a gárda teljes megérkezése még későbbre fog esni, mint a legkedvezőtlenebb számítás szerint gondolták. Mindazáltal újabb csapást várnak Plevna alatt. A bukaresti hivatalos és félhivatalos körök a legnagyobb bizalommal vannak a feltétlen siker iránt. „A megtett előkészületek kizárják a kudarc minden lehetőségét“, írják a lapok, s a miniszterekhez közel álló személyek is így nyilatkoznak. Hogy csakugyan hiszik-e ezt maguk is, vagy csak az országban uralkodó kedvetlenséget akarják lecsillapítani, az kérdés. De aki Plevnát az egész ottani tényállás ismeri, az jól tudja, hogy a siker bizonyosságáról alig lehet szó. Hiúságból és nagyhatalmi vágyból belerohantak a háborúba, s most bámulnak, hogy a koczka megfordult. A hivatalos körök kivételével mindenki a legsötétebb aggodalmakat táplálja. Beszélgetnek önbiztatásul a román csapatok vitézségéről és sikereiről, de ezzel ugyan nem lehet a népbe bátorságot és bizalmat önteni, s valamint annak idején, a hadüzenet, az oroszok bevonulása, a függetlenségi nyilatkozat és az első napok győzelmei nem gerjesztettek lelkesedést, úgy nincs kilátás erre most sem. Szeretni az oroszokat nem szerették soha, most pedig nagyon haragusznak rájuk, nemcsak mert nem győztek, hanem mert a románoknak nagyon kevés részt juttatnak a szállítási üzletből, s inkább saját honfitársaikkal csalatják magukat. Ekközben a kormány ellen a leghevesebb támadásokat intézik. Aggódnak, hogy mi sors várja Romániát, s szinte Bukarestben látják már a törököt. Habár erre alig kerül a sor, nagyon félnek attól, hogy a törökök Kalaras mellett átkelnek a Dunán, habár csekély erővel is s benyomulnak a román területre. Szóval a háborús kedv, mely az országban sohasem volt valami roppant nagy, kivált a hideg beálltával zérusra sülyedt le a barometer higanyával együtt. A csárkjói csatához. Sakavszkoj herczeg, a 11. hadtest parancsnoka következő jelentést tett a szeptember 21-iki csárkjói csatáról: „Tegnap, szeptember 21-kén, délelőtt 11 órakor a törökök több mint 20.000 emberrel és 40 ágyúval megtámadták Tatiszsef tábornok positióját Cserkovna és Csarkjöi közt. Az előnyomulás kezdetekor megerősített positiónkban az ütegek készen álltak a harczra, s egy negyed óra múlva a csapatok is. Eleinte a törökök a jobb fél ellen nyomultak, hol Gorstoff tábornok vezényelt. Az ellenség merészsége annyira ment, hogy az ütegekhez 30 lépésnyire közeledett, de itt Dombrovszki őrnagy zászlóaljával egy lövés nélkül visszavetette, szuronyt fogva a törököket megijesztette s 200 embert terített le közülök. A tüzérség itt a legfényesebben működik. A jobb félről visszaszorított törökök most elkeseredett támadást intéztek a balfél ellen, hol az elősietett Vjatka-ezred vetette őket vissza. Végre a törökök dühösen megtámadták centrumunkat, de itt is borzasztó veszteséggel visszaszoríttattak. A nilzi ezred egy lövést sem téve 400 lépésnyire engedte közeledni a törököket, s ekkor borzasztó tűzzel fogadta őket, mely elől rögtön meghátráltak. A harcz este 8 órakor ért véget, az ellenségnek táborába való gyors visszavonulásával , csak halottait és sebesültjeit sem szedte össze. Ma, szeptember 22-ikén, egy parliamentárit küldtünk a törökökhöz, hogy a halottak fölszedését ki eszközölje. Az ellenség veszteségei körülbelül 2000 emberre rúgnak ; a törökök és nekiek segítő katonáink több mint 800 holttestet temettek el. Vesztettünk halottakban : 6 tisztet és 60 katonát; sebesültekben 20 tiszt és mintegy 300 katonát. Néhány sebesült, a bekötözés után ismét a harczsorba lépett. A törökök újra gyűjtik erejöket s elfoglalták sánczaikat.“ A franczia választásokról. (Éjféli posta.) A franczia lapok közül, melyek a választásokól már nyilatkoznak, a „Journal des Débats“ mindenekelőtt megelégedését fejezi ki az eredmény fölött: „A választás eredménye igazolja minden reményünket. Daczára a morális és anyagi nyomásnak, mely felülhaladta a császárság minden erőszakoskodását, a republikánusok óriási többséget nyertek. A feloszlatott képviselőház meg van boszulva a rágalmakért, szidalmakért és sértésekért, amelyekkel tét hónap óta elhalmozták. Az általános szavazatjog visszaadta mandátumát, melyet ideje előtt elragadtak tőle. Sohasem halasztotta ily sokára a kormány a parlamenti interregnumot, sohasem vitt végbe gyűlöletesebb manővereket. A választókra gyakorolt nyomás elérte a brutalitás legutolsó fokát. A vidék valódi rémuralom alatt volt, a közigazgatás, a hatóság, a közoktatás, a vasutak — mind fölforgattatok a hivatalos jelöltség kedvéért. Az ország ellentállott e borzasztó támadásnak. A nemzeti lelkiismeret föltámadt azok ellen, akik meg akarták semmisíteni. Az okt. 11-iki választás nemes és célatános tiltakozása az igazságnak, a jó ügynek és józan észnek, melyet alávaló módon félreismertek és megvetettek“. A „Republ. fr.“ a bonapartista „Ordre“-nak felel, mely a választások napján kijelentette, hogy a bonapartistáknak semmi közük sem volt a máj. 16-iki tetthez: „Most már nem lehet többé elsompolyogni a harczból, megtagadni Mac-Mahon tábornagyot s visszautasítani az imádságokat és bűnbocsánatokat, amelyek hatástalanoknak bizonyultak. Ha jelöltjeik meg vannak verve, a bonapartisták semmi esetre sem tehetik ezért szövetségeseiket és oltalmazóikat felelőssé. Le vannak győzve, és pedig végkép legyőzve. Nem marad egyéb hátra, mint elismerniük a nemzeti akaratot és előtte meghajolniuk.“ A „Temps' így ír: „Az 1877-iki képviselőház ugyanaz lesz, mint az 1876-iki. Egy pár név változott mindkét részen, egy pár székkel kevesebbet foglalnak el a republikánusok. A többség eclatáns marad, mint a választások előtt. A képviselőházban a republikánus többség marad az úr, s ha a két háznak congressussá kellene egyesülnie, ezen congressusban is a republikánusoké lenne a többség. A parliamentben nem változott tehát a köztársaság ellenségeinek és védőinek viszonlagos ereje, s a klerikalizmus megmarad előbbi alárendeltségében. Az országban, melyre a kormány a republikánusok ellen hivatkozott, a választók nagy többsége elítélte a május 16-ikát és igazságot szolgáltatott a feloszlatott képviselőháznak, midőn nagy többséget küldött vissza Versaillesba.“ A „Frangais“, Broglie herczeg lapja, úgy tesz, mintha teljesen meg volna elégedve a választások eredményével, s így szól: „Jogunk van kijelenteni, hogy a nemzet meghallgatta Mac-Mahon tábornagy fölhívását, hogy Francziaország fölismerte a veszélyeket, amelyekbe őt a 363-ak programmtalan és jövő nélküli politikája sodorta volna; jogunk van bizonyítani, hogy Francziaország józan esze és hazafisága ismét a conservativek felé fordítja akaratát, melyet egy pillanatra a baloldal csalárd ígéretei elvakítottak. Hasztalanul halmozták egymásra a hazugságokat és rágalmakat, hiába fontak testvéri köteléket radikálisok és republikánusok közé, a tegnapi választás conservativ nyilatkozat, mely további folyamában még erősebben fog hangsúlyozódni.“ Nem látja ilyen botor rózsás színben a dolgokat Paul de Cassagnac úr a „Pays‘-ben, mely igen levert hangon kesereg. Megtámadja a kormányt s szemére hányja neki, hogy maga okozta a veszedelmet, mert elmulasztotta a kellő időben az ostromállapot kihirdetését. Budapest, október 17. Végig tárgyalhatjuk-e a kiegyezést még ez évben? Ez az egyik kérdés, melyet mostanában felvetnek. A másik meg az, hogy egyáltalán lehet-e valami a kiegyezésből a két kormány által megállapított alapokon? Ami az első kérdést illeti, mi azt hiszszük, hogy igenis végig tárgyalható még ez évben a kiegyezés, talán a bankügy kivételével, melynek elintézése nincs annyira ez évhez kötve, mint a vám- és kereskedelmi szövetséggel kapcsolatos kérdések. De elintézhető még a bankkérdés is komoly akarattal, ha a kiegyezésnek ellenzői Lajtán innen és túl nem keresnek minduntalan újabb akadályokat a kiegyezési tárgyalások megakasztására, mint ma a mi képviselőházunkban a szélsőjobb, mely a szeszadó-törvényjavaslaton az osztrák részről tett módosításokat elegendő oknak találta arra, hogy a tárgyalásokat egyelőre függeszszük föl. Mi történt tulajdonképpen a szeszadótörvényjavaslattal ? Az osztrák reichstáb egy lényeges módosítást illesztett bele, a kötelező terményadót egy bizonyos határidőtől, míg a magyar képviselőház pénzügyi bizottsága szintén az eredeti kormányjavaslat ellenében és a pénzügyminiszter ellenzése daczára a lisztes anyagokból nyert szeszre nézve az adókulcsot 6 helyett 5 fokban állapította meg, s a ház is így fogadta el. Lényeges módosítás mind a kettő, beismerjük, de ezek miatt nincs okunk kétségbeesni a felett, hogy lehet-e még valami a kiegyezésből, s itt elérkeztünk a második felvetett kérdéshez. Az előrelátható volt, hogy a parlamenti tárgyalásoknál is fognak differenciák felmerülni. De ezek a differentiák egyeztethetők vagy legalább az egyeztetés megkísértése előtt nem mondhatjuk azt, hogy a két kormány nem lesz képes a kiegyezést keresztülvinni. Azután még csak az első stádiumban vagyunk. Hátra van mindenik javaslatra nézve a felsőházak tárgyalása. Ezekre mintegy feladatul hárul az ellentétek kiegyenlítése akár az eredeti javaslatokra való visszatérés által, akár pedig egyéb után, az egyik vagy másik álláspontnak mindkét részről törté- nendő elfogadása által. A többi emlegetett differencia, mint a 80 milliós bankadósság, azután a bankalkormányzók választásának vagy kinevezésének kérdése, még nem is került a reichsrath elé. Nevezetesen a bank-alkormányzókat illetőleg a reichsrath kiegyezési bizottságában a határozatot csak egy szótöbbséggel hozták, s a tekintélyes kisebbséghez az alkotmányhű párt vezére és legnevezetesebb tagjai tartoznak. Van okunk tehát feltenni, hogy a reichstábh maga másként fog határozni. A plénumban könnyebben egyesíthetők lesznek azok az elemek, melyek a Magyarországgal való méltányos kiegyezés meghiúsításából nem űznek sportot vagy nem helyezik egyes cligitek érdekeit a közérdek fölé. Nem hirdetjük mi a további engedékenység politikáját. Ragaszkodunk az alapokhoz, melyeket a két kormány annyi küzdelem után megállapított, s azt hiszszük, a magyar törvényhozás a legeszélyesebben akkor cselekszik, ha szintén ragaszkodik ez alapokhoz, s nem bonyolítja tovább a helyzetet. Állásunkat erősítjük ezzel az osztrák részről tervezett módosítások ellenében. Mindkét kormánynak erős, feltett szándéka a kiegyezési javaslatokat még ez évben végig tárgyaltatni, s hozzá is fogtak mindkét államfél parlamentjei a tárgyalásokhoz. Semmikép sem ok a megszakításra az, hogy a szeszadó-javaslaton mindkét részről történtek módosítások. Ha e miatt megszakítjuk a tárgyalásokat, s várunk megint egyik a másikra, s ha az osztrákok módosítanak, csak azért módosítunk mi is, akkor persze nem lesz semmi a kiegyezésből. Az egyik részről történendő módosítások kell hogy a másik fél elé is kerüljenek, s ezen felül a kiegyezési javaslatok csak együtt terjesztetnek szentesítés alá. Ha azt vennék észre, hogy az osztrákok következetesen mellőzik érdekeinket, s a kiegyezést Magyarországra nézve elfogadhatlanná akarják tenni, még mindig lesz időnk és módunk az egész alku megsemmisítésére a későbbi javaslatok bármelyikének vagy a módosítások elfogadásának egyszerű megtagadása által. Ne zavarjanak tehát bennünket az ellenzékek folyvást megújuló kísérletei. A provisorium nem áll az ország érdekében, s minthogy senki sem tud bennünket meggyőzni arról, hogy ennél jobb kiegyezést lenne képes csinálni és keresztülvinni, valamint arról sem, hogy az egy éves vagy nem tudjuk hány éves provisorium leteltével Magyarországra nézve kedvezőbb körülmények fognak előállani, minthogy ezt nem is garantírozhatja senki, változatlanul megmaradunk annál, hogy a kiegyezést tárgyalják most, s ne mi legyünk a netaláni szakításnak okozói, mert akkor következményeiért sem mi leszünk a felelősek. ________