Ellenőr, 1877. november (9. évfolyam, 460-514. szám)

1877-11-08 / 472. szám

gliAxiuist árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre I , 5 frt — kr. Félévre , , , 10 „ — . Egy hónapra : 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-X utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nett vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk ). (Reggeli feladás, hirdetések felvétele ). Jeladóhivatali­a), Budapesten, Vidor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában).­­ Továbbá Havas, Lafite & Cie. czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázó­, számla ellenében fizetendő. (Kiadó-hivatal: . Budapest­en, nádor-uteza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 472. szám. Budapest, csütörtök, november 8-1877. IX. évfolyam. Budapest, november 7. Erzerum­ környékén vészes felhők tor­nyosulnak a török hadsereg fölött. Míg egy távirat már azt jelentette, hogy Mukhtár Erzingán felé Trapezunt irányába vonul­v a­mi nem lehet igaz, mert Erzingán és Tra­­pezunt Erzerum­tól két különböző irányban van), megerősül az a másik hír, hogy Devi­­bojunnál újabb vereséget szenvedtek a tö­rökök, s Erzerum megtartásához is csak gyönge remény fűzhető. Sőt egy londoni hír szerint Erzerum máris elesett volna. Ez egyelőre még nagyon kétségbevonható, de Mukhtár pasa egész visszavonulása azt lát­szik mutatni, hogy nem képes sikerrel meg­állni az utána nyomuló ellenség előtt. * A franczia törvényhozás, ötödfélhavi interregnum után ma összeült. A képvise­­lőházban a szerencse véletlene olyan korel­­nökkel nyittatta meg az ülést (az öreg Raspail beteg lévén,a­ki a köztársaság meg­védését hangoztatta beszédében s végül a köztársaságot éltette. Mint várható volt, Grévy választatott meg elnökül. Az ülés az elnökválasztások után minden további mozzanat nélkül bezáródott. Legközelebb a kormány elébe lép a törvényhozásnak s ekkor kezdődnek meg a feszült érdeklődéssel várt események. A miniszterválság addig egyelőre füg­gőben maradt. Broglie herczegnek azonban, még a képviselőház kárhoztató ítélet­e nél­kül is követni kell Buffet úr példáját, ki leköszönt, mikor saját kerületében megbuk­tatták a választáson. Ugyanez esett meg Broglie herczegen Eure­ megyében a főta­nácsválasztáson. 109 helyet nyertek a re­publikánusok e választásokban, többségre jutva ezen téren is, melyen pedig azelőtt kisebbségben voltak. Ez a morális győzelem (mert számszerintinek biztossággal nem lehet mondani, a­mennyiben nem az összes számok, hanem az egyes megyékben nyert többségek veendők itt tekintetbe, a­mi eddigelé még nem bizonyos) csak annál nagyobb pressiót gyakorolhat a féllábbal már lelépett kabi­­netre, melynek egyik utolsó és ártatlan ak­­tusa az volt, hogy félrendjelezte leghívebb a „Moniteur“, a „Liberté“, a „Français“ és „Figaro„ szerkesztőit. Cassagnan úr nem kapta ugyan meg a becsületrendet, de ka­pott annál becsesebb ajándékot a tábor­nagytól, a két havi fogság elengedését, s így bátran piszkolódhatik tovább, kivált mivel a képviselőház többsége elhatározta, hogy e derék ember és társainak pimaszsá­gait szótalan megvetéssel fogja viszonozni. Több mai reggeli lap azon jelentése, hogy teg­nap este minisztertanács tartatott a vámügyben ko­rai volt. Ezen minisztertanács ma este tartatott. A vámtarifajavaslatot — mint a „B. Corr.“ írja — holnap, valószínűleg csak szombaton fogják a két törvényhozás elé terjeszteni. Az osztrák kor­mány minden indoklás nélkül terjeszti be, a ma­gyar kormány azonban egyidejűleg egy terjedelmes munkát nyújt be, mely feltünteti az újonnan indít­ványba hozott egyes vámtételeket a mostani vá­mokkal, a­mi rendkívül könnyíteni fogja az átte­kintést és összehasonlítást. Igen jó szolgálatot tesz ez a munka, mert az új tarifa egészen eltér szö­vegében is az eddigitől, olyannyira, hogy egyes alosztályok és tételek csak combinátió útján hason­líthatók össze a megfelelő régi tételekkel, miután pl. a szöveteknél egész más osztályozás, a fona­laknál más számozás lett alapul elfogadva az új tarifajavaslatban. A legnagyobb és általános vámemelés van az első osztályban a gyarmatáruknál és déli gyümölcs­nél, azaz a vámemelés számszerűit nem oly nagy, de tekintve a nagy bevitelt, ezen árukban sokra rúg. A kávé vámja 8 írttal emeltetett 100 kilo­grammonként. A petroleum a fogasztási adóval együtt 100 kilogr. után 8 írttal lett megvámolva. Ha szá­mos vámtétel le lett szállítva, így különösen a dur­vább, olcsóbb áruk és majd az összes gyapotáruk vágya. A vasúti kocsikért az eddigi érték utáni 10%-os vám helyet specificált vám határoztatik meg 500—150 frtig egy-egy kéttengelyű kocsi után. A kiviteli vám csak a rongyoknál tartatik főn és pedig úgy mint öt eddig írtjával 100 kilogramm után. (Köztudomás szerint éppen ezen egy tételnél a rongynál vált volna a kiviteli vám megszüntetése Magyarország javára,­­a déli gyümölcs vámfeleme­lése pedig aligha el nem zárja következményei ál­tal Magyarország szeszkivitele előtt az olasz pia­­c­ot, mely pedig legelső fogyasztónk egyike. Szerk.) A delegáltak összehívása­­iránt még nem tör­tént ugyan eddig végleges megállapodás, de — mint a „Bud. Corresp.“ értesül — egyelőre de­czember 5-ig van kilátásba véve a delegátió ez idei sessiójának megnyitási­­határnapjául. Tekin­tetbe véve azt, hogy akkor aligha fognak a deleghatni, nem oly egyszerű a módus procedendi meg­határozása. A közös kormány ugyanis az kívánná, hogy szavazza meg a delegatió, ha véglegesen nem is határozhat a fedezet és annak quota­­aránya iránt, a szükségleteket az előterjeszten­dő 1878-diki előirányzat alapján, illetőleg tár­­gyaltassék le most egészen rendszeresen az egész szükséglet és a fedezetől szóló részt tárgyalja, a delegátió későbben. Ennek ellenében azonban azt hangsúlyozta különösen Dr. Herbst, mint ezt Hoff­man báró közös pénzügyminiszter e napokban itt fel­­említi, hogy nem lehet még nem szentesített költségve­tés alapján indemnitást megszavazni, és hogy eszerint nem lesz más mód követhető, minthogy a delegá­­tiók megszavazzák az 1877-iki közös költségvetés alapján és annak keretében 2—3 hónapra a közös kormánynak az indemnyitt, és miután erre elég néhány nap, összehívhatók a delegációk dec­ember hó közepén is. Bécsbő­l azt a távirati hírt kapta a „Bad Corr,“ hogy az osztrák miniszterek hozzájuk intézett kér­désre kinyilatkoztatják, hogy ők a magyar kor­mánynyal elvileg már megállapodtak abban, hogy azon esetben, ha az év végéig az összes kiegyezési javaslatok le nem tárgyaltatnak, egy három havi átmeneti időszak fog a törvényhozásoknak propo­náltatok Táviratok. London, nov. 7. (Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ jelentése: Münster, Suvaloff és Menabrea nem fogadták a meg­hívást a Lord-Mayor lakomájára, Muszurus pasa és Beust báró ellenben megjelentek. Erzerum állítólag el­foglaltatott. London, nov. 7. A „Daily Telegraph“­­nak jelentik Erzerumból 6-ról. Muktár pasa az ostromot ki akarja állani, de a lakosok nem akarják, hogy a várost a bombázás megkárosítsa. — A lakosok Baiburba vo­nulnak. A hétfői csata kimenetele általános futás volt. Bukarest, nov. 7. A „Pol. Corr.“ jelen­tése : Küsztenaséből érkező hirek szerint a Zim­mermann hadtestéből való legtöbb főtiszt kibérelt Küsztendsében és környékén min­den lehető lakást, le a legszegényebb kuny­hóig, a­miből azt következtetik, hogy ott ez évre a hadjáratot befejezettnek tekintik. Konstantinápoly, nov. 7. A török la­pok jelentik, hogy Muktár szorgalmasan szervezi Erzerum védelmét, melyet megerősített seregével megszállott, jól megerősített és élelmezett. Orha­­nieből nincsenek táviratok. Pétervár, nov. 7. Hivatalosan jelentik Bő­geiből e hó­n-ikáról: Szkobeleff tábornok 4-ikéről 5 kére való éjjel csapatainak egy részét a Bresz­­toviczától balra eső positióba tolta előre, s ott erő­dítéseket és ütegeket emelt, melyek hajnalhasad­­takor sortüzelést kezdtek. Önkényteseink megtá­madták a legközelebb eső török állásokat s az ott levő embereket levágták. E hó másodikán testőr­­dragonyosok Komerevón keresztül Dzurilovoig nyo­multak előre, megvertek egy szakasz cserkeszt, zsákmányul ejtettek 100 szekeret, 370 ökröt és 400 juhot. Ulánusok megszállták a rahova-viddini utat, a megerősített Rahova helyőrségének egy része Lom-Palánkán keresztül visszavonult. A török la­kosság menekül. — Cserveven vezérőrnagy meg­szállotta Petrevent és Jabloniczát. Bécs, nov. 7. (Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ értesülése szerint a delegátiók összehívására nézve kilátásba helyeztetett, hogy a delegátiókat decz. 4-ére hívják egybe, és előterjesztik a budgetet. Ezután a bizott­ságok megkezdik a tárgyalást, és az ülés­szak el fog napoltatni. Reméllik, hogy a kiegyezés e közben létrejön. Ekkor a dele­gációk teljes üléseket fognak tartani. Az osztrák kormány az általános tarifát nem szombaton, hanem már pénteken fogja elő­terjeszteni. Berlin, nov. 7. A „Provinzial Corr.“ hosszasabb czikket közöl az osztrák-német vámszerződésről és a két fél törekvéseinek határozottan ellenkező irányát hozza fel a tárgyalások meghiúsulásának okául. Né­metország ragaszkodott ahhoz, hogy az 1868-ban megállapított forgalmi kedvez­mények nemcsak fönntartassanak, hanem még öregbittesenek is, különösen oly tár­gyakra nézve, melyek Németországból na­gyobb mennyiségben szállitatnak Ausztriába. Németország mindenesetre azt akarta, hogy az új szerződés ne legyen kedvezőtlenebb reá nézve, mint az 1868-ai. Az osztrák ja­vaslatok más irányban mozogtak, neveze­tesen az appreturát illetőleg; továbbá az uj osztrák-magyar tarifa nagyobb vámo­kat szabott számos német czikkre; ehhez járult a vámok fölemelése az aranyban való fizetés elrendelése által. Ausztria- Magyarország saját terményeire nézve pe­dig oly kívánságokat akart érvényesí­teni, melyek az 1868-ban engedett ked­vezményeket meghaladták. Ámbár a tár­gyalások folyamában több követelés, így az appretura vámja elejtetett, és bizonyos pontokra nézve közeledés történt, de az osztrák javaslatoknak mint az engedmé­nyek netovábbjának alapján csak oly szer­ződés volt lehetséges, mely Németország méltányos kivonatait nem elégítette ki, és az 1868-iki szerződés, ehhez a császár kor­mánya, bármennyire sajnálta is a tárgya­lások meghiúsulását a barátságos szomszéd állammal, nem határozhatta el magát, hogy segédkezet nyújtson. Versailles, nov. 7. Ma megnyitották a parliamentet. A képviselőházban Desseaux korelnök érzékenyen emlékezett meg Thiers­­ről, kijelentvén , hogy Thiers érdeme­ket szerzett a haza körül. (Élénk tetszés.) A képviselőház elődje példáját követve a köztársaság megerősítésére fog törekedni, és azt minden támadás ellen védeni, akár­honnan jöjjön is az. Desseaux élénk tetszés közt végezte beszédét a következő szavak­kal : Éljen a köztársaság! éljen a béke ! Raspail betegsége miatt nem jelent meg. Grévyt 290 szavazattal ideiglenes elnökké választották, 170 szavazólap betöltetlenül maradt. A senatus ülése minden föltűnő esemény nélkül folyt le. A napirenden ál­lott a táborkarról szóló törvényjavaslat. Versailles, nov. 7. A képviselőház Rammeaut és Lepéret alelnökökké válasz­totta. Grévy köszönetet mondott megválasz­tatásáért, és kinyilvánította, hogy számít a képviselőház jóakaratára és tá­m­ogatására. Ezután az ülés bezáratott. Páris, nov. 7. Mac-Mahon tegnap fogadta a jobboldali képviselőket és határozottan kijelen­tette, hogy jól megfontolt határozata, nem mon­dani le. Bécs, nov. 7. A „Wiener Zeitung* közli a vallásügyi minisztérium rendeletét, melyben az ó katholikus vallásfelekezet elismertetik. A­ háború.­ ­Éjjeli posta.) Muktár pasa visszavonulásáról a „Daily News“ következő tudósítást közöl: „Október 14-ikén fölfedeztük, hogy 25 orosz zászlóalj megkerülte jobb szárnyunkat. Minden podgyászát Karszba küldte. 15-ikén az oroszok megkezdték a tüzelést Evrarbatezi ellen, s így fe­dezték a támadó hatalom előnyomulását. Elfoglal­ták Evrarbatezit. Muktár és vezérkara megkezdte a visszavonulást Zivri Tepébe. 30 zászlóalj 25 tábori ágyúval adatott föl így, mivel Evrarbatezir uralkodik az egyetlen út fölött, a­melyen vissza­vonulhattak volna. 3 carkor roppant panique kö­vetkezett, a csapatok rendetlenül futottak zivrite­­pei sánczaikból, s csakhamar általános zavar állott be ; lovasság és gyalogság vad töme­gekben rohant Vezinkiejnek és Karsznak. Egy sor gyalogság szuronyszegezve fölállíttatott, hogy őket feltartóztassa, a­mi egy darabig sikerült is. A futók néhányszor rájuk lőttek. Husszein bej, a karszi tüzérség parancsnoka revolvert szegzett fe­jemnek s visszamenésre kényszeritett. Egy ideje­korán érkezett hadsegéd mentett meg. Az irregulá­ris lovasság vad volt a félelemtől, kardot rántott, s sebesülés és halál volt a következés. Az orfai és aleppói arabsok futottak meg először. Karszban a panique rettentő volt. A lakosok tömegestől futottak tova. Az oroszok előrenyomul­tak, hogy az Erzerummal való összeköttetéseket megakadályozzák. Muktár 16 án reggel érkezett Karszba hadse­rege maradványával. 17-ikén tovább ment Bar­­dezbe 2800 emberrel. Beszéltem vele. Azt mondá, hogy az oroszok 12.000 embert, 25 tábori ágyút s sok főtisztet fogtak el. Hadserege a legvégső de­­moralisatio és felbomlás állapotában van. Karsz helyzete reménytelen. Élelmi készlet kevés, s 4000 beteg és sebesült van a városban. Tüzelő teljesen hiányzik, Plevna alul. A „Kölnische Zeitungénak írják Bukarest­ből okt. 30 ról. Az oroszok új sikert vívtak ki Plevnánál, a gárda ugyanis elfoglalta Teliszt. Részletes jelenté­sek teljesen hiányzanak e harczról, de az hihető, hogy itt nem csak Telisz elfoglalása forgott kér­désben, hanem hogy az országút mellett erődítések voltak emelve, melyek most az oroszok kezeibe jutottak. Ezeknek fontossága kitűnt Ozmán pasa egyik kirohanása alkalmával. Az oroszok már most a Plevnától délre eső területet egész az Iszkerig megszállották gyalog­ságukkal, sőt a törökök példájára meg is erősítik, miben a töröktől elfoglalt sánczok alapul szolgálnak nekik. Minthogy a Bogot és az Iszker közötti te­rületet három gyalog hadosztály tartja megszállva, világos, hogy ezen az oldalon Plevnába semmit sem lehet beszállítani. Nyugat felé pedig ez az­által nehezíttetik meg, hogy a folyón nagyon kevés helyen lehet átkelni. Ezeket pedig nem nehéz szem­mel tartania Gurko lovasságának. Ha Ozmán pasa nyugat vagy éjszak-nyugati irányban törne ki, ezt Gurko természetesen nem akadályozhatná meg sikeresen. Ozmán pasa kényszerítve lehet állásából ki­törni, mert az oroszok állítása szerint a plevnai őr­ség a legrövidebb idő alatt erre vagy capitulatióra szorítja az éhség. De már 14 nap előtt mondották, hogy a törököknek csak néhány napra való élel­mük van, és amint akkor csalódtak, most is csa­lódhatnak. Furcsa, hogy a gárdának Gorni­ Dubnik és Telisz mellett szenvedett veszteségeiről semmit sem lehet megtudni, míg a törökök veszteségét na­gyon pontosan közölték. A teliszi csata alkalmával állítólag hét török zászlóaljat fogtak el és három ágyút zsákmányoltak , sok élelmiszert is találtak ott, a­mi nem igen tanúskodik a törökök rész­el­látása mellett Hogy az oroszok veszteségéről sem­mit sem említenek, ebből azt lehet következtetni, hogy az nagyon fájdalmas lehetett. Míg ezek a tu­dósítások nagyon lassan érkeznek ide, e közben sokat beszélnek a békealkudozásokról, sőt még magukat a föltételeket is emlegetik. Igaz, hogy az oroszok az utóbbi időben sok részletes flrpHmírivt «Ír Wi m kB.» —--Lbü-i—i­ kezett el, mert az oroszok még nem mutathatnak föl annyi sikert, hogy a porta kénytelen legyen a kedvezőtlen feltételekbe belegyezni. Ma még min­den függőben van, és egyetlen váratlan esemény mindent megváltoztathat. A mostani jó időnek meg­változása minden utat járatlanná fog tenni, és az orosz hadseregben is eltűrhetetlenné teheti az élel­miszerek hiányát, úgy, hogy Bulgária belsejében lehetetlen lesz megmaradniuk, mert minden keserű tapasztalat daczára a Duna jobb partján még min­dig nem állítottak föl elegendő tartalék-tárházat. A hidak pótlására pedig, ha azokat egy szép reg­gelen elsodorja a Duna, még csak nem is gondol­tak , ez pedig oly esemény, a­mely legalább is nagyon lehetségesnek mondható ; bizonyságul csak a nikápolyi híd szétrombolását kell fölemlíteni, me­lyet még most sem adtak át a közlekedésnek. Pérából, november 3-ikáról jelentik a „Köln. Ztg.“-nak. A haditanács, szerdán tartott ülésében, azon kérdést taglalgatta, hogy Ozmán pasa ne adja-e föl Plevnát s vonuljon vissza délnyugati irányba? Kérdés, hogy ez lehetséges-e még, minthogy az orkhániei itt el van zárva s Gurko állítólag 15,000 főnyi lovassággal Telisz mellett áll. Mehemed Ali, ki Szalonikin át Boszniába akart utazni, Szófiában parancsot kapott, hogy vegye át az ottani hadsereg parancsnokságát. A közvetítési hírek ismét megelevenedtek, de a porta és a nagyhatalmak részéről teljességgel tagadtatnak. Egy itteni nagykövetségen azt mond­ták nekem, hogy alkudozások csak úgy lehetségesek, ha Oroszországot meggyőzik arról, hogy katonai be­csülete meg van mentve. Ez pedig eddigelé le­hetetlen. Ki orosz hadvezérek. Mr. Forbes a „Daily News“ híres tudósítója egy angol folyóiratban hosszas czikket közöl „az oroszokról, törökökről és bolgárokról“, melyben az orosz tábornokokról így nyilatkozik : Parancsnokságokat csak a kegyenczek kap­nak, ha még oly kevés tehetséggel bírnak is. Az orosz tisztnek nincs szüksége érdemekre, csak pro­­tectióra tudjon szert tenni. A serkedző bajusza su­­hancz protectióval ezredessé és a hadi fáradalmak közt megőszü­lt veteránok főnökévé lehet, a­kiknek mellük tele van érdemjelekkel, de mivel nincs pro­­tectiójuk, hadnagyok maradnak. A jelen háború megkezdésekor úgy látszik azt tűzték ki határozott czélul, hogy a tényleges szolgálattól mindenkit távoltartsanak, a­ki ezelőtt mint parancs­nok kitüntette magát. Totlebenért csak akkor küldöttek, midőn már igen nagy volt a veszély. Kauf­mannt, Khiva meghódítóját otthon hagyták, hogy régi tapasztalatain rágódjék. Bariatinskyt a dísztelen feledettségből, melybe döntöttek, nem vonták elő. Kotzebue jártasságát az aktív parancs­nokság vezetésében nem használták föl. Gsem­ajef, a­ki tanulatlan milicziával négy hónapon át tartóz­tatta föl a törököket, több hétig foglalkozás nélkül lézenget Oroszországban, azután Ázsiában egy bri­­gáda-parancsnokság fölajánlásával insultálták, és végre Mihály nagyherczeg unszolására, a­ki féltéken­­­­nyé lett a tábornok megérkezésekor látott ováziók mi­att, ismét száműzték. Nepokolsiczky egyedül azért tart­hat igényt a táborkar főnökségére, mert ismeri a Duna völgyét a román parton, ezt pedig onnan követ­keztetik, mert ő is szolgált abban a hadseregben, mely 1853/4-ben ugyancsak kevés dicsőséggel küz­dött a törökök ellen. Ploiestiben csak valami ma­gasabb rangú őrmester szerepet látszott játszani, mert mindig egy csomag jelentéssel és kimutatás­sal járkált. Hallgatag ember, de talán csak azért, mert nincs mit mondani. Leviczky a főnökhelyettes fiatal tanár, a­kinek semmiféle tapasztalása sincs, kivéve, hogy aránylag kis csapatokkal igazgatni tudja a hadgyakorlatokat, tudákos és követelő, de erős akarattal megáldva, mely képtelenségével együtt egyik fő oka volt az orosz hadsereg ed­digi kudarczainak. De a „protectio“ gyűrűjében van, s hasztalan a hadsereg minden panasza és mormogása. Minden megfoghatatlan dolog közt azonban a legmegfoghatatlanabb az, hogy La­­kavszkoj herczeg, ki a plevnai csatában volt en­gedetlensége miatt hadi törvényszék elé állitani s legalább is letenni kellett volna, még csak szelíd dorgálást sem kapott. Krüdenert azelőtt Szibériába küldték volna nemkatonás eljárása miatt, hogy az újságírókat maga köré gyűjtötte s titkos paran­csokat közölt velük, melyeket teljesíteni kellett volna. Schilder-Schuldner a plevnai első fiasco hőse még mindig parancsnoka azon dandár töredéké­nek, melynek ő okozta vesztét. Kriloff, ki nem teljesítette feladatát a plevna- szófiai úton, hol az erősítéseket kellett volna elvágnia, még hősként szerepel. Varsóban egy esztendeig volt parancs­noka egy lovas osztálynak, s bár hat osztály szá­mára való ellátási pénzt húzott, soha panaszt nem tettek ellene. Midhat pasáról jelentettük már, hogy a szul­tán engedélyével Mitylene szigetére utazott. Ezen utazást ismét összefüggésbe hozzák a volt nagy­­vezír visszahivatásával. Midhat­ott — írják a „N. fr. Pr.“-nek — egy a szultánnak már bejelentett memorandumot fog kidolgozni a török alkotmány­ról és annak végrehajtása módjáról, mely memo­randumnak spec­iális czélja az, hogy meggyöngítse mindazon gyanúsításokat, a­melyeket terjesztettek, hogy Abdul Hamiddal elhitessék, mikép az alkot­mány az ő khalifai jogait megnyirbálja, a gya­núsítások, melyeknek (mint mi is följegyeztük) nagy részök volt Midhat pasa megbuktatásában. Budapest, november 7. Véget ért valahára a bank­vita is. Holnap a tisztelt ház szavazhat, mert hol­nap is lesz ülés, ámbár az országos műcsar­nok megnyitási ünnepélye is holnapra esik. Lehetett volna az ülést egy órával korábbra vagy délutánra kitűzni, de minek. A­mint Zsedényi mondotta, az ország nagy feszült­séggel lesi a tisztelt ház tárgyalásait. Pedig dehogy lesi. Édes keveset törő­rlik­ 0z ik­loflovi w» n«l^/ —«1 1 1 ' dekkel viseltetik az olyan culturális esemény iránt, mint az országos műcsarnok megnyi­tása. A nemzeti áldozatkészség hozta létre ezt is, mint annyi közintézetünket, s na­gyobb biztosítékai ezek jövőnknek, mint a tisztelt ház számos törvénye, s a tisztelt ház igen kevés érzéknek adta jelét akkor, midőn ez ünnepély daczára elhatározta az ülés megtartását. Jó ideje nem volt olyan örvendetes ünnepélyünk, mint a holnapi s a tisztelt ház jónak látja ezt is megrontani. Egyszerre belebújt a buzgóság a sok időpa­zarlás után. Az ilyen kicsinylése a kulturális moz­galmaknak nem igen fogja meghozni a tisz­telt háznak azt a becsülést, melyet már rég elvesztett. Magáról a vitáról kevés a mondani­valónk, s különben is belefáradtunk már. Somssich nyilatkozatának volt értelme, mert az ellenzéki részről történt megjegyzésekkel szemben nem volt felesleges hangsúlyozni azt, hogy a banktörvényjavaslatra adott szavazattal sem­­l­képp sem kötelezzük ma­gunkat valamire a 80 milliós adósság kér­désében. De a­mi ezután következett: Markhot, Csatár, Remete. Erről jobb hall­gatni. A pénzügyminiszter szólott még rövi­den, s utána Wahrmann, a bankügyi bi­zottság előadója és Helfy, a szélsőbali kü­lönvélemény előadója. Helfy tiltakozott egy s más állítás el­len. Valótlannak nyilvánította azt, mintha ők egyenetlenséget szítanának az uralkodó és a nemzet között. Pedig megtették a házban tett nyilatkozataikkal, s teszik min­den nap lapjukban, melynek lázító vagy gyalázó kifejezéseit bizonyára csak azért nem fogatja perbe a kormány, mert min­den szó elárulja, hogy valóságos bolondok írják. A holnapi ülésben Chorin fog még szólani, s azután meglesz a névszerinti sza­vazás. Budapest, november 7. A franczia kormány helyén marad. He­­­lyén marad legalább ideiglenesen, s a ma­­réchal kívánságára. Ebből egész határozott­sággal lehet arra következtetni, hogy a Pouyet-Quertier-féle cabinet-alakítás nem sikerült, s a tábornagy-elnök most új kísérlete­ket tesz azon comediához való szerepkiosztás tekintetében, melyet az alkotmányossággal űz a la Napóleon zsarnokoskodási jókedvé­ben. Legalább felteszszük a józan ész s a hazafiság nevében, hogy a Broglie-Fourtou­­kabinet maradása nem jelent egyebet, mint Pouyet-Quertier kísérletének fiaskóját, mely kísérlet úgy látszik azért mondott csütörtö­köt, mivel a reactionaries redivivus , cabinet ezégére gyanánt kiszemelt alkotmányos ele­mek végre is meggondolták a dolgot, nem álltak kötélnek. Felteszszük ezt a józan gondolkozás minden erejénél fogva, mert Francziaország jelenlegi viszonyai közt a Brogn­e-Fourtou-cabinet fentartására csak gondolni is képtelenség, megtenni pedig me­rénylet volna nemcsak a józan ész, de Fran­cziaország minden érdeke ellen. A választásokban a kormány teljes ve­reséget szenvedett. A marcéd­ai kért az országtól restaurációra számított cleri­ális­­monarchista kamarát, s az ország küldött neki roppant többséggel rendelkező repu­blikánus képviselőházat. A kormány nem elégedett meg ezzel a vereséggel. No hát kapott másodikat, s még lesújtóbbat rá­adásban. Remélte, hogy majd a főtanácsi választásokból merít erőt megfogyatkozott tekintélyének felfrisítésére. Nem is volt va­lószínűtlen, sőt csaknem bizonyosra lehetett fogni, hogy e választások a kormányra nézve kedvezők lesznek. Azért történt, hogy Mac Mahon nem hajolt meg az ország aka­rata előtt. A főtanácsi választásokat azon sánczoknak tekintette, hova vert seregével visszavonul, hogy onnét aztán diadalmasan rontson ki a republikánusok ellen. Az or­szág közvéleménye azonban ezen utolsó véd­­műveit is lerombolta: a fő­­anácsi válasz­tásokban is a republikánusok lettek győz­tesek, 109 positiót hódítva el a kormány kezeiből. Francziaország ez utóbbi nyilatkozata kegyelemdöfést képez a maréchal politiká­jára nézve. Ha valaha, úgy most elérkezett annak ideje, hogy belátva a küzdelem leh I­hetetlenségét megalkudjék a megmásithatlan tényekkel. Ezen tények ellen hasztalan ap­­pellál a senatusra. S a senatus hasztalan adná magát eszközül a tábornagy szolgála­tában. Az a bizalmi szavazat, melyet a se­nates jobboldala készít a minisztérium szá­mára, s azon helyeslés, melylyel a franczia felsőházban ülő politikai rabszolgák akar.

Next