Ellenőr, 1877. november (9. évfolyam, 460-514. szám)
1877-11-21 / 496. szám
gfizetési árak: Egész évre 1 i 80 frt — br. Évnegyedre : 5 frt — kr. Félévre . • 1 10 » — „ Egy hónapra : 1 n 80 , egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (JtLegyén "kiadás. (Hirdetések felvétele a Tutadóhivatalban .• Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lalite & Cie czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: e§?u Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 496 szám. Budapest, szerda, november 21 1877. IX. évfolyam. Budapest, november 20. Karsz bevételéről az orosz hivatalos it sem hoz bővebb részleteket, mint ayit eddigi távirataink jelentettek. Nakomoly csapásra készülnek az oroha igaz az a moszkvai hírlapi jelenegy Mihály nagyherczeg egész had- M Erzerum ellen nyomul — Karszik a szükséges helyőrséget hagyván hogy rövid időn Mukhtár és Izmail fogyott és Erzerumba szorult az összes ázsiai orosz hadsereg foglalni, ha ugyan az időjárás egyáltalában is ezt európai harcztérről nincs hir. A herczeg a konstantinápolyi névet tudvalevőleg egy berlin szerint az orosz főhadiszálláshoz a Németországot béke-közináló“ portát. Bismarck heras lapja, a Norddeutsche, nai van elégedve a német nagykövet r ászával, mert Németország muszkaágával nem férhet össze az, hogy a portának szószólója legyen stb., nem megjegyzi rá- szóról-szóra azt, annak idején mi is mondtunk, hogy , várjon Beuss herczegnek egyáltalán alkalma ilyen útmutatás adására. A 1. franczia képviselőház gyorsan meg- Broglie herczegnek a senatusban fejtet furcsa theoriájára a hivatalnokokat rég. Elhalasztotta Reille belügyminisztitkár választásának igazolását akarta, mikor a hatóságok kikérdezése után ki fog derülni, hogy a nevezett titkár úr minő szerepet játszott a hivatalos candidaturában. Egyszersmind elhalasztotta üléseit a ház csütörtökig olyan nyilatkozatok után, melyek Caillaux miniszter biztatgatása daczára is azt tanúsítják, hogy a képviselőház a Broglie-kabinet tagjait nem tekinti többé — leköszönésük után — minisztereknek. Az új miniszterek — szak-kabinet — névsorának közlése holnapra volt ígérve. Mint esti lapunkban már jelentettük, ma ő felsége elnöklete alatt minisztertanács tartatott. Hozzáteszszük ehhez a „Bud. Corr.“ nyomán, hogy e tanácskozásban Bylandt gróf közös hadügyminiszter, Mazuranics horvát bán és Philippovich báró táborszernagy is részt vettek, s hogy annak tárgyát a határőrvidéki alap hovafordításának kérdése képezte. Egy külön királyi leirat el fogja határozni, mily arányban fordíttassék ezen alap egy része más művelődési czélokra, mint vasútépítésre. Az őrvidéki vasútépítésről szóló törvényjavaslat természetesen minden irányban fentartatik, a vasút állami tulajdont képez, valamint azon földterületek is, melyeken az erdők állnak. A közös hadügyminiszter — írja továbbá a B. C. — csakis az őrvidéki alap hováfordítása ügyében ma tartott minisztertanács miatt jött le Budapestre és ittléte minden alap nélkül hozatik kapcsolatba más állítólagos mozgósítási szándékokkal. Bylandt gróf múlt heti itt tartózkodásakor nem is tudta, hogy Budapesten van-e Andrássy gróf vagy a vidéken és igy természetesen nem is beszélhetett vele. Ma sem folyt katonai elhelyezési vagy hasonló ügyekről itt tanácskozás. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Gerve elnök megnyitván, a határőrvidéki vasútról szóló törvényjavaslat vétetett fel s elsősorban Jakics különvéleménye olvastatott fel, mely a dályai összeköttetés helyett az eszék-verpeljei öszszeköttetést ajánlja. Péchy miniszter a különvélemény által kívánt összeköttetésre kijelenti, hogy ezt a kormány nem tartotta elfogadhatónak részint azért, mert e vonal tetemesen drágább, s részint azért sem, mert körülbelül két mértfölddel hosszabb. Tisza miniszterelnök a befektetési alapbizottság jogi természetéről ad felvilágosítást, mely ő felsége által csakis a kiévült famennyiség eladásából bejött alapnak ellenőrzésére volt felállítva s azt maga Mollináry is ilyennek tekintette még 1873-ban is. E törvényjavaslat, úgymond, továbbá az alapot nemcsak vasútra kívánja fordítani, hanem a határőrvidék más kulturális czéljaira is jut belőle. Peretti Fiume érdekében a sziszek-károlyvárosi összeköttetést óhajtaná s mig az egész vonal el nem készül, egy részének megnyitását nem tartja megengedendőnek. Péchy miniszter ezt már jövedelmezőségi szempontból sem tartja elfogadhatónak ; hasonlókép nyilatkozik Széll miniszter is, a vonal kiépítése úgy is hosszabb időbe kerül. Tisza miniszterelnök kiemeli, hogy Fiume kereskedelmi érdekeit nem az összeköttetés, hanem a déli vasút megváltása fogja előmozdítani. Mrazovics bejelenti, hogy az eszék-verpoljei összeköttetés érdekében módosítványt fog benyújtani. Voncina Eszék városa érdekében szólal fel a verpoljei összeköttetés mellett. Péchy és Széll miniszterek újabban kifejtik ez összeköttetés hátrányos voltát, minthogy ezen összeköttetés által a határőrvidék nagy része mellőzve lenne, másfelől pedig a pálya másfélmillióval többe kerülne s a vonal hosszabb is lenne. A verpoljei összeköttetés mellett még Tombor Iván szólal fel. Tisza miniszterelnök előadja, hogy ez ügyben már két minisztertanács tartatott, de a kormány lehetetlennek találta annak elfogadását, s az azzal járó felelősség elvállalását. Ezzel megkezdetett a részletes tárgyalás. A 4. §-nál elfogadtatott a miniszterelnök azon módosítványa, hogy „országos hatóság“ kifejezés helyett „horvát-szlavén hartárőrvidéki közigazgatási hatóság főnökségének“ hassék. Ajavaslat többi része változatlanul elfogadtatott. Tombor Iván maga és társai nevében a horvát határőrvidék visszakapcsolása érdekében határozatijavaslatot jelent be. Tisza miniszterelnök kijelenti, hogy a visszacsatolásnak, melyet törvény határoz el, annak idején meg kell történnie, de annak eszközlésére az idő még ma nem érkezett el, mert azon előmunkálatok, melyeknek a visszacsatolást meg kell előzniük, nincsenek végrehajtva. Mihelyt ezekkel a kormány készen lesz, eleget fog tenni a törvény rendeletének. Ezzel az értekezlet véget ért. A horvát képviselők, kik megállapodtak abban, hogy ezentúl mindig külön fognak értekezleteket tartani és nem iratkoznak be együttesen egy országgyűlési klubba sem, elhatározták, hogy a képviselőházban határozati javaslatot indítványoznak a horvát határőrvidék bekeblezése tárgyában. Ezen határozati javaslatot — írja a „Bud. Cor.“ — a holnapi ülésben terjeszti be Tombor Iván a horvát képviselők nevében. E resolutio értelmében utasítaná a ház a kormányt a törvénynek az őrvidék bekeblezését kimondó határozatainak minél gyorsabban való foganatosítására. Szintén horvát képviselők ma este értekezletet tartottak, melyben elhatározták, hogy a képviselőház holnapi ülésében a határőrvidéken építendő vasutakról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál az alföldi vasút összeköttetésére vonatkozólag az 1. §. oly módosítását fogják indítványozni, hogy építtessék ki a vasút Eszéktől Diakováron, Verpelten át Bródig. Azonkívül a következő módosításokat fogják indítványozni: Az első szakaszban hagyassák ki azon mondat, mely az 1870. XXXVIII. t. czikket hatályon kivül helyezi. A 4. §-ban mondassák ki, hogy a vasúti tervek az őrvidék főnökével egyetértőleg állapíttassanak meg. Az osztrák-magyar Lloyddal kötött hajózási és postaszerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslathoz holnap terjeszt be a kormány egy hosszabb indokolást, mely különösen kimutatja, hogy az eddigi, csak 13 százalékra rúgott hajózási menetek helyett jövőre 30 százaléka a meneteknek, illetőleg a mértföldeknek 27%-a esik Magyarország érdekében. A vámtarifa javaslathoz csak néhány nap múlva fog az indokolás beterjesztetni. A főrendiház folyó évi november hó 21-én déli 1/21 órakor ülést tartana, melyben a közigazgatási költségek fedezéséről a megyei mérnöki állomások megszüntetéséről, és a rente-kölcsön adómentességének értelmezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásán kívül még a ház bizottságaiban támadt üresedések betöltése czéljából pótválasztások is eszközöltetnek. Erről a főrendiház tagjai az elnökség által tisztelettel értesittetnek/ Táviratok. Berlin, nov. 20. (Eredeti távirat.) A „Nordd. Alig. Zeitung“ még egyszer viszszatér arra a hírre, mely szerint a porta közvetítésre kérte föl Reuss herczeget, és azt mondja, hogy a külföldi sajtó csalódni fog, ha még mindig azt véli, hogy Németország interveniálni fog ebben a háborúban. Amint 1871-ben Németország nemzeti becsülete megsértésének tartotta volna, ha Oroszország közbejárt volna Francziaország javára, úgy most is Németország nem tudja összeegyeztetni Oroszországgal föntartott viszonyával, hogy a török békés óhajtások szószólója gyanánt lépjen föl. Berlin, nov. 20. A „Nordd. Alig. Ztg.“ azon hírre vonatkozólag, hogy Reuss herczeg a portát békeközvetítés tárgyában az orosz főhadiszálláshoz utasította, kiemeli, hogy a német kormány Oroszországgal való viszonyaival aligha fogja megegyezőnek találhatni azt, hogy mint a török békeóhajtások szószólója gerálja magát az orosz kormánynál. Reuss herczeg jobb választ nem is adhatott, de hogy volt-e erre alkalma, az nem egészen bizonyos. Moszkva, nov. 20. A moszkvai újság jelenti, hogy az oroszok főhadereje Erzerum ellen indult, s hogy Karszban csak őrséget hagyott. Bukarest, nov. 20. Az „Agence Russe“ jelenti Poradimból. Karsz bevételének hírét a csapatok lelkesedéssel fogadták. Az összes ütegek három sorlövést tettek a fényes haditett ünneplésére. A bender-galaczi vasút első vonata tegnap érkezett meg 20 vagonnal és számos utassal, köztök Jakop Polczakoff (az isten éltesse a derék urat.) Az idő gyönyörű. Kiluszantinápoly, nov. 20. A kosszovói vilajet kormányzója minden mozlimet a fegyverragadásra szólított föl, hogy a szerbek esetleges betörését visszaverhessék. A Razgrádból és más helyekről érkezett táviratok csak jelentéktelen eseményekről szólnak. Fetervár, nov. 20. Hivatalosan jelentik Veronkájéból november 19-ikéről: a Karsz elleni roham a délnyugati erődnek volt intézve, egyszersmind demonstratio folyván a többi erődök ellen. A Hafiz, Kanli és Szuvari erődöket rohamoszlopok foglalták el, melyek aztán a Karadag és Arab erődökbe is benyomultak, amelyeket az önkénytesek egészen váratlanul elfoglaltak, az előbbit hátulról az utóbbit pedig frontból. Reggel az elhagyott erődök legénysége a hegyekbe iparkodott menekülni, de körülvétettek és elfogattak. A foglyok száma 10,000; a kórházakban 4500 sebesült és beteg találtatott, 300 ágyú, nagymennyiségű eleség esett az oroszok kezébe, kik 2500 halottat és sebesültet vesztettek. Bécs, nov. 20. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Czettinyeből. A montenegróiak elfoglalták a Spizza fölött uralkodó Kehapo-erődöt, miután Spizza ezelőtt négy nappal ellentállás nélkül megadta magát. Nikicza fejedelem Antivariban van, melynek citadellája ellentáll a montenegróiak ágyúzásának Páris, nov. 20. (Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ jelentése : Valószínű, hogy Rochebouet kabinetfőnökké és hadügyminiszterré, a mostani hadügyminiszter belügy-, Bannevillé külügy-, Depeyre igazságügy-, Pouyer Quertier pénzügyminiszterré fognak kineveztetni. Bécs, nov. 20. (T Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ szerint a „Credit Lyonnais“ bank kérelmet intézett az osztrák kormányhoz, hogy üzletét Ausztriára is kiterjeszthesse, és előkészületeket tett, hogy Bécsben megkezdhesse működését. A vezetéssel Terasseut a genfi fióküzlet eddigi vezetője bizatik meg. Páris, nov. 20. A hivagdos lapban csak csütörtökön fogják közölni az uj miniszterek névsorát. Parliamenti körökben hírlik, hogy az uj minisztérium a jobboldaliakból és a jobb centrumból fog kineveztetni, a következőképen: Rochebouet tábornok miniszterelnök és hadügy, Depeyre igazságügy- Welche belügy-, Barbie közoktatásügyi-, Pouyer-Quertier pénzügy-, Bonneville külügy-, Dupuydelome kereskedelmi-, Mongolfier közmunkaügyi- és Lricquel tengerészügyi miniszter. Páris, nov. 20. A képviselőház ülésében Bethmont nyilatkozatot olvasott föl a majoritás nevében, melynek értelmében tekintettel a Broglie által a senátusban kifejtett doctrinákra, méltóságának megőrzése és határozatai s praerogativái fentartására a választási visszaélések ellen, Reille belügyminiszteri államtitkár választásának igazolását akkorra halasztja, midőn az enquête megvizsgálta a Reille által a hivatalos candidaturákban játszott szerepet, és a rendelkezése alatt álló castresi elöljáróságot kihallgatta. Reille igazolásának elhalasztását 297 szóval 210 ellenében elfogadták. Marion (baloldali) azt mondja, hogy a május 16-ki minisztérium elbocsáttatott, azért rendes kormány hiányában kívánja, hogy az ülés holnapig napoltassék el. Cailleaux azt válaszolja, hogy a minisztérium az új kabinet szervezéséig megmarad hivatalában és így rendes kormány van. A képviselőház 233 szóval 231 szavazat ellenében elhatározza az elnapolást és a közelebbi ülést csütörtökre tűzi ki. Páris, nov. 20. A senátus minden akadály nélkül folytatta a táborkarra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. A képviselőház megválasztotta a költségvetési bizottságot, melynek tagjai kivétel nélkül baloldaliak. A bureauliban kérdést intézett néhány jobboldali, vájjon a többség azonnal megszavazza-e az egyenes adókat. Gambetta azt felelte, hogy ez a körülményektől függ. Bécs, nov. 20. Az osztrák éjszakkeleti vasút közgyűlése 3568 szavazattal 64 ellenében elfogadta az igazgatótanács javaslatát; a szelvény 160 legfőlebb 2 p. é. forintnyi rövidséget fog szenvedni; eltekintve a rendkívüli esetektől, a kiegészítési hálózat ez évben nem kíván áldozatot. Hosszasabb vitában különösen a szelvény megrövidítése és az összekötő vasútnak a biztosított hálózat terhére való átírása ellen folyt harc. Fleischer és társai tiltakozást nyújtottak be, minthogy az A. és a B. részvények tulajdonosai között nem constatálták a szavazatarányt. Bankvita az osztrák képviselőházban.Távirati tudósítás.) Bécs, nov. 20. (A képv. házból.) Rechbauer megbetegedése óta ma első ízben elnökölt, köszönetet mondott a számos részvétnyilatkozatért, melyeket a háztól tapasztalt. A ház nem adja meg az engedélyt arra, hogy Naberget képviselő ellen a sajtó útján elkövetett becsületsértés miatt a per megindíttassék. Folytattatván a bankvita, Kellersperg szólal fel, kijelente a bankvita folyamán felmerült több nyilatkozattal szemben, hogy ő a Magyarországgal való közjogi viszonyt nem negálja, constatálja, hogy világosan kimondta, miszerint 1867-ben meg volt győződve a kiegyezés szükségességéről, és csak a túlságos engedést ellenzi. Skene mint főszónok a javaslat ellen szól. Legelőször is Unger miniszter fejtegetései ellen fordul. Ő nem foghatja meg, hogy a dualizmus útján miképen juthatni egyesülésre ; így nem maradhat tovább; a közös ügyek köre vagy tágabb lesz, vagy a personálunió következik be; a két fél mostani viszonya titkos háború, melyből hiányzik az alkotás szelleme. Skene után Herbst főszónok beszél: Ő legkevésbbé sem osztja a nézetet, hogy a jelen kérdés mindenekelőtt politikai, elsősorban tisztán közgazdasági kérdésnek tekintendő; ha az előterjesztett kérdést gazdasági tekintetben viszásnak találná, őt semmiféle politikai tekintet sem indíthatná védelmezésére. Weiss-Starkenfels beszédében foglalt támadást röviden és élesen visszautasította; ezután Kellersperg érvei ellen fordult, kiknek beszédét a legjelentékenyebbnek és legfontosabbnak tartja a bankjavaslat ellen tartott beszédek közül és így szólt : Nagy hibát követtek el, midőn elfeledték, hogy természetszerűleg a kormánynak kell kezébe vennie a vezetést, nem pedig amint történt, hogy a parliament defavoyálja a kormányt. Herbst hivatkozik arra a férfiúra, aki a bankstátumot tervezte, és kérdezi, váljon hiszik-e, hogy akinek oly múltja van mint e férfiúnak, oly statútumot szerkeszthet, mely nekünk árthat? Hogy 1867-ben nem szabályozták a bankkérdést, ezt úgy lehet értelmezni, hogy a banknak az egész monarchiára szóló császári privilégiuma csak 1877-ben jár le, és Magyarország nem akart a császár szavának ellenére cselekedni, és nem cselekedhetett; most, midőn a szabadalom lejárt, egészen másképpen állanak a viszonyok. Ha Magyarországtól el akarná vitatni az önálló bankhoz való jogát, az tőlünk is elvitathatná azt, mert akkor csak a közös bank szervezésének jogát lehetne elismerni. Annak a kérdésnek fölvetése, váljon Magyarország rendelkezik-e az önálló bank fölállításának eszközeivel, éppen oly hasztalan mint értelmetlen a birodalom másik felével szemközt, melynek pénzügyi viszonyai nem oly igen különböznek a mieinktől. Magyarországnak semmi esetre sem áll érdekében ily önálló bank fölállítása. A szónok most pontonként cáfolja meg Kellersberg állításait, és így végzi : A bankstatum határozottan közgazdasági összefüggésben áll a kiegyezés többi kérdéseivel és a háznak mindenekelőtt az a kötelessége, hogy e helyzetet tisztázza. (Élénk tetszés.) Még Schaup képviselő, mint a kisebbségi javaslat előadója védelmezte álláspontját, és azután bezárták az ülést. A háború. Karsz bevétele. (Éjjeli posta.) Tifliszből nov. 19-étől jelenti a Presse levelezője: Karsz várát szombat és vasárnap közti éjjel az oroszok elfoglalták. Több napi majdnem szakadatlan bombázás után a támadás 17-ikén este 8 órakor kezdődött és tizenhárom órai harcz után minden erőd és citadella az oroszok kezében volt. A karszi őrség 12,000 emberből állott. Az orosz támadó oszlopok — Mihály nagyherczeg személyes vezetése alatt — 36,000 emberből álltak 75 ostrom- és 120 tábori ágyúval. Az elhatározó támadás délnek volt irányozva. Gfrabbe tábornok elesett a rohamban. Éjfélkor a Kanli-tábla és a Szuvári-tábla el volt foglalva s az orosz hadoszlopok benyomultak a városba, és véres utczai harcz után elfoglalták a citadellát is. A Karsz-folyó balpartján a főtámadás a Csakmakh magaslatok ellen intéztetett; a harcz itt tartott legtovább s csak reggeli 9 órakor végződött. A délnyugati erődök legénységének egy részét, mely elmenekülni akart, az erzerumi után fölállított lovasság megállította és fegyverletételre kényszerítette. Még hajnalhasadta előtt elestek az Arab és Karadag éjszaknyugati erődök. Mihály nagyherczeg a néphymnus zenéje és a lelkesült csapatok burrahkiáltásai mellett tegnap délben vonult be a városba, melynek kapujában Lorisz Melikoff nyújtotta át neki a város kulcsait. Az oroszok vesztesége halottakban és sebesültekben 5000 ember, a törököké 7000, a többi fogságba esett. Karszban 364 ostrom és tábori ágyút találtak, köztük olyanokat is, melyek egykor Muktár pasa seregéhez tartoztak. Ezenkívül 20 zászló, 2900 ló, 36.000 darab töltény, 2000 mázsa más lőszer és sok élelmiszer esett az oroszok kezébe. Lazaref tábornokot fogják kinevezni a vár parancsnokává. Tegnap este 15.000 embert indítottak útnak Erzerum felé, és egyelőre Lorisz Melikoff veszi át az Erzerum előtti sereg parancsnokságát. Tegnap haditanácsot tartottak Karszban. Filipoff tábornok a törzskar tagja, ki a múlt évben beutazta Kis-Ázsiát, ez alkalommal állítólag Erzerum körülzárolása mellett emelt szót, és azt ajánlota, hogy előre kell nyomulni nyűgat felé. (Éjjeli posta.) Perából jelentik a „Neue freie Pressernek. A sztambuli helyőrség a harertérre megy, és helyét a nemzetőrség fogja betölteni. Delni Dubnikból nov. 16-ról távírják a „Daily Newsnak“ . A zöld halom elfoglalása óta a helyzet nem változott. Plevnai szökevények beszélik, hogy a plevnai helyőrség katonái naponként csak háromnegyed font kenyeret és kétszer hetenként rosz húst kapnak. Egyéb adatok Ozmán pasa élelmikészletéről nincsenek. Azt hiszik, hogy december közepéig fönntarthatja magát. Az idő állandóan szép, az oroszok egészségi állapota kitűnő. Plevna bombáztatása gyönge. Karsz váráról A „N. fr. Pressernek hoszszabb ideig Karsz környékén és magában a várban is tartózkodott levelezője a következőket írja: Karsz első körülzárolása alatt (ápr. 28-tól júl. 9-ig) az orosz főhadiszállás nagyobbára a Karsz-csáj balparján volt elhelyezve; csak azután kelt át Lorisz Melikoff a folyón. Most ellenben minden jelentés arra mutat, hogy az oroszok főtámadásai a Karsz-csáj jobb partján lévő török erődök ellen voltak intézve. A Karsz-csáj jobb partja tényleg a leggyengébb része is a várnak. Míg a folyó és az alexandropoli ut által bezárt hegyfákon lévő Kara-Ballak és Kara-Daghredouteck egyrészt uralkodnak az út fölött s védik másrészt az elsánczolt tábort is, addig az utóbbi teljesen a síkságban fekszik, s dél felé eső terasz- szerű magaslatokról jól belátható. Ez az elsánczolt tábor rendes négyszöget képez, melynek délre eső hosszabb frontját a Kanlitabia és Hafiz pasa erődök védik; ezen erődök közt van a Feszipajta félerőd. Minthogy Karsz eleséggel és lőszerrel jól el volt látva, minthogy védművei sem az első ostrom alatt, sem az utóbbi időben nem igen szenvedtek, a vár elestét csak azon körülménynek lehet tulajdonítani, hogy gyönge helyőrsége nem bírta el a nagy kiterjedésű várvonalakban való nehéz szolgálatot s hogy a parancsnokok képessége nem állott azon magaslaton, mely a védelmi intézkedések jelentékeny hibáit pótolni tudná. A helyőrség a hadjárat kezdetekor 29 gyalogzászlóaljból, 600 lovasból, 5 tábori ütegből és 2000 főnyi vártüzérségből állott. Volt 230 várágyúja és mozsara. Harczosok száma 18,120, összesen 20,000 ember. Az október 15-diki katasztrófa után Akhmet Muktár pasa Karszban 30 zászlóaljat hagyott, melyek mind részt vettek a nyári hadjárat csatáiban s ezekben sokat is szenvedtek, úgy, hogy összes számuk nem tehető többre 10,000 embernél. Ily körülmények közt csakis a parancsnok képessége segíthetett volna a váron. Husszein Hami Ferik pasa a vár jelenlegi parancsnoka Reisz Ahmed Fazil pasa után foglalta el ez állását, midőn elődje Janiklárnál megsebesült. Akkor elég jól védte a várat, ami nem is volt oly nehéz, mert az ellenség támadása is gyönge volt. De midőn arról volt szó, hogy az ellenség erejéről és szándékairól szerezzen tudomást, hogy az ellenségnek lehetőleg legnagyobb erejét kösse le a várfalai alatt, és az ellenségnek minél több kárt okozzon; erre Husszein Hami erőtlennek bizonyult, ámbár akkor elég nagy helyőrség fölött rendelkezett, és legyőzetlen, habár gyönge sereg táborozott közelében, oly szándékkal, hogy fölmentse a várat. Husszein Hami már akkor se volt képes kielégíteni a legszerényebb kívánalmakat sem, melyeket oly várparancsnokától lehetett várni, mint Karsz; ezt annál kevésbbé lehetett most várni, midőn a viszonyok hasonlítatlanul súlyosabbakká lettek. Budapest, november 20. Mikor a muszka Ázsiában megveri a törököt, az angol hátát üti. Mikor a muszka elfoglalja Karszot, Londonnak fáj az. Ha az orosz tovább megy hódító útján és sikerül neki hatalmába keríteni Erzerumot, Batumot, sikerül neki letipornia az útját álló török honvédelmet Ázsiában, Anglia fog jajgatni bele. Mintha egy idegszál vonulna Ázsiából Konstantinápolyon keresztül Angliába. A muszka kéztől Ázsiában ejtett csapást ugyanazon pillanatban érzik meg mind a két központon: Konstantinápolyban és Londonban. A Mukhtár ellen kivívott muszka siker zaja Angliában Disraeli és Hardy kardesőztető beszédét idézte fel viszhang gyanánt. Karsz eleste pedig fellármázta az egész angol közvéleményt. Minden árnyalatú és politikai hitvallású lap puskaporszagot érez, s maga a törökfaló „Times“ actiót sürget Oroszország ellen. Anglia közvéleménye oly harczi rendbe kezd sorakozni, hogy maholnap az atrocity-meetingek hősei, s a neki keseredett muszka barátok fognak háborút prédikálni Oroszország ellen. Angliának ezen felpuskaporozott hangulata igen érdekes tanulságot foglal magában. Azt a tanulságot, hogy bármily öngyilkos tanokat hirdessen is a Temze partján a politikai rövidlátás, bármily hóbortokban nyilatkozzék is a pártszenvedély, s a humanizmus félreértésének csendes holdkórossága, mikor egyszer ellenséges láb tapos az angol érdekek tyúkszemére, feljajdul attól párt és humanistikus hóbortokra való tekintet nélkül egész Anglia. A politizáló, civilisátor és humanizátor Anglia eltűnik, s ott marad helyén a kereskedő, ki érdekeit látja sértve. Ezt a tanulságot jó lesz megjegyezniük azoknak, kik Törökországot máris kiszolgáltatva látják a muszka hatalmi törekvésnek, midőn még Törökország sem, annál kevésbbé mondta pedig el végső szavát Európa, s különösen Anglia a keleti kérdés bonyodalmas, annyi érdekkel összegabarodott perében. Nem jut ugyan eszünkbe Anglia harczias hevületének olyatén jelentőséget tulajdonítani, mintha a legközelebbi jövőben már rettentő összecsapást látnánk a brit leopárd és az északi medve között. Az angol közvélemény nyilatkozatának puskapor illata elgőzölöghet, John Bull verekedési kedve csakhamar helyet adhat a nyugodtabb megfontolásnak. Nem első eset lenne, megtörtént az máskor is, hogy Anglia a harczias fenyegetőzésből egyszerre átcsapott a csendes szemlélődés platonismusába, mely hangulatába belesegítette annak megfontolása, hogy Oroszország ütni szándékolt házát bizonyos európai nagyhatalom fedezi. De az az egy bizonyos, hogy Angliának vannak Ázsiában (az európaiakat nem is számítva,) oly parancsoló érdekei, melyeknek köreit ha eszébe jutna a muszkának minden kímélet nélkül széttaposni, az összeütközés Anglia és Oroszország közt kikerülhetlenné válnék. Bizonyos másrészt az is, hogy az ázsiai muszka sikerek megmutatták a hatalmak politikai programmjának gyönge oldalát, s hogy megmutatták, Anglia kardcsörtető mozgolódása tanúsítja. Anglia ma már belátja, hogy történhetnek oly katonai események, melyek a hatalmaknak a békekötésre fentartott actióját illuzóriusokká tehetik. Angliának már fel van vetve a kérdés váljon érdekeinek ,megóvása nem sürgős fellépést igényel-e. És nem sokára fel lesz vetve egész Európának. Mert ami áll Angliára nézve, áll a többi hatalomra, s áll különösen monarchiánkra nézve is. Ezzel a keleti kérdés új stádiumba lép, s új bonyodalmakra nyit kilátást, hacsak esetleges török győzelmek meg nem állítják az események kerekét, s nem kényszerítik, hogy a régi kerékvágásba zökkenjen vissza. Ezen stádium minden orosz-török háborúban előszokott fordulni, midőn az otttomán fegyverek csorbái után minden hatalom azon van, hogy megvédje a muszka hódítás ellenében saját érdekeit. Ebből a stádiumból szoktak kifejlődni az európai háborúk. A print meg van Angliának Ázsiában a maga Karsza, Erzeruma és Batuma, akként meg van Európának és monarchiánknak a maga Plevnája. A mit jelent Angliára