Ellenőr, 1878. január (10. évfolyam, 6-56. szám)
1878-01-29 / 52. szám
Egy hónapra . 1 „ 80 „ 52. szám. Egyes szám ára, g krv Budapesten, nádor-utcza 5. ss* féle fizetési árak. Egész évre . . 20 írt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ ELLENŐR Jesti "kiadás. Budapest, kedd, január 29 Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése január 11-ikén letelik, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kérjük intézkedjenek a megrendelés írását, nehogy a lap vételében fenakadást tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára maradt a régi : fél évre.......................... . 10 frt — negyed évre..........................5 frt — havonként...........................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. HMifi'iiiiiii111 vmi/ » ni1!»'inii".......1 lán'i1 ..... jKiadó-hivatal : Budapesten, nádor-utcza 6. sz. 1878. Budapest, január 29. A békealkudozásokra és az orosz föltételekre vonatkozólag Bécsből, kitűnő forrásból a következő tudósítást kapjuk, mely a helyzet komoly voltát egész nagyságában jellemzi : Az orosz békeföltételek immár közölve vannak. A londoni Morning Post közlése meglehetősen találónak tekinthető. Ezen szipulációk képezik most a kötés alakját, amint az Oroszország és a porta közt megállapíttatott , nyilván alapját fogják képezni a congressus tárgyalásainak is, habár a hatalmakra nézve semmi kötelező jellegük nincs, hanem inkább ezek szabad megfontolására bízvák. Ami Ausztriát - Magyarországot illeti, már most is mondhatni, hogy ezen békepraeliminárékat éppen nem tekintik elégítő alapnak a Balkán-félsziget viszonyainak jövőbeli alakulására nézve. Ezen békepraeliminárék által Törökországot Oroszország a legközelebbi jövőre, sőt általában a jövőre forma szerint sequestrálja, katonai, politikai és pénzügyi tekintetbe... Oroszország követeli Bulgária autonomizálását egész mélyen de a Balkánon túl s egyúttal katonai occupatióját akarja ezen tartománynak oly hosszú időre, hogy ez által az orosz főuraság vagy legalább az orosz befolyás a Duna ezen felén állandóvá lenne. Oroszország továbbá roppant hadi kárpótlást kíván, mely a portát"örök időkre pénzügyi függőségbe hozná Pétervárhoz ; követeli továbbá, hogy a hajók és hadi anyag nagy mérvben adassanak át neki. Lehetetlen, hogy Európa helyeselhesse, hogy azon birodalom, amelynek épségéért ezelőtt húsz évvel véres háborút viselt, ily módon szépen letöröltessék a politikai szintérről, s kivált Ausztria-Magyarország — nem Törökország kedvéért, hanem saját érdekében, saját tétele és tovább fejlődése érdekében, nem fogja megengedhetni, hogy az orosz befolyás Bulgáriában állandóan megtelepedjék. A külügyi hivatal több alkalommal ismételten kifejezte ezen nézetét Pétervárott, s ott mindig igazságosnak és méltányosnak ismerték el Ausztria- Magyarországnak ezen igényét. Lehetetlen, hogy most megtagadják azt, amit előbb megengedtek, amire egész határozott nyilatkozatok felmutatásával esetleg intést kaphatnak. A Bulgáriára vonatkozó stipulatiók azonban nem az egyedüliek, melyek az itteni nézetek szerint módosulásra szorulnak. A szerbeknek és montenegróiaknak kilátásba helyezett határigazításokra vonatkozólag is úgy vélekednek, hogy monarchiánkat, melynek közvetlen hatalma phaerájában van eme két fejedelemség, illeti a döntő szó. Szintigy azt hiszik, hogy Bessarábiának Oroszország részére való átengedése csak úgy történhetik lényeges károsodás nélkül, ha a Dunának egész alsó része nem csupán a Deltán, hanem már Szerbia és Románia határain neutralizálva van s ez a semlegesség bizonyos katonai garantiával láttatik el. Ez körülbelől a felfogás, mely az itteni irányadó körökben uralkodik s ezen értelemben van nyilván fogalmazva azon jegyzék is, a melyben Andrássy gróf a békeföltételekre vonatkozó megjegyzéseit az orosz kormánynak tudtára adja. Ezzel megkezdődött az osztrák-magyar actio. Olyan időpontra esik, a melyre mindig kitűzve volt. Mihelyt a béketárgyalások megkezdődnek, Ausztria-Magyarország fölemeli szavát, hogy érvényesítse azon igényeket, melyeket a monarchia érdekében szükségesnek tart, s hogy elhárítson olyan alakulásokat, a melyek a mi tovább fejlődésünknek kárára lehetnének. Andrássy gróf ezen értelemben fog föllépni a pétervári kabinettel szemben, s szintúgy az európai congressuson is, mely mielőbb össze fog ülni a keleti kérdés végleges megoldására. Monarchiánk igényeinek igazságos és méltányos volta, azon körülmény, hogy ezeket már rég tudtára adta az abban érdekelt összes hatalmaknak, s végre a nagy nyomaték, melylyel ezen igények — egy kitűnően szervezett hadseregre támaszkodva — oltalmaztatni fognak , feljogosítanak arra a reményre, hogy Európával egyesülten sikerülni fog Oroszországot követeléseinek olyan korrectiójára bírni, amint ezt Európa és Ausztria-Magyarország érdeke megköveteli. Hogy Berlinben is mily kevéssé találják épületeseknek az orosz föltételeket, mutatja a következő tudósítás, melyet távirat útján közöl a N. fr. Presse . Itt éppen nem örvendenek Oroszország békeföltételein. Itt is, Londonban is rendkívül súlyosaknak és nyomasztóknak tartják Törökországra nézve, de Ausztria-Magyarországra nézve is kedvezőtleneknek tekintik azokat, éspedig a következő okokból : Oroszország a Duna semlegességének föltételeit jövőben nyilván nem akarja fönntartani, és a Duna torkolatainak urává akar lenni. Itt Montenegró és Szerbia megnagyobbodá ágát is rosz szemmel nézik, de különösen kedvezőtlen hangulatot okozott a feltételekben jelzett, de számokban még ki nem fejezett hadi kárpótlás, mely állítólag igen nagy, és melynek lefizetéséig Oroszország megszállva tartja Bulgáriát, mely Filippopoliig fog terjedni . Oroszország így, nemkülönben annak folytán, hogy Bosznia és Herczegovina is keresztyén kormányzókat fognak kapni, teljesen ura lesz Törökországnak. Itt azt állítják, hogy Törökorrökország részéről tegnap aláírattak a békeföltételek. De úgy látszik, hogy Ausztria-Magyarország a két hadakozó fél szerződése daczára ragaszkodik nézetéhez, hogy a törökországi viszonyok végleges rendezése Európa dolga, és hogya tegnap megkötött béke nem az utolsó szó Törökország jövendő alakulásában, így tehát Andrássy gróf az ő programját, hogy semmiféle önálló szláv állam ne képződjék az osztrák magyar határon, most a végső órában akarja végrehajtani. Kitűnik ezekből, hogy az orosz követeléseket még Németország is túlzottaknak tartja, s így monarchiánk elszigeteltségéről, még ha Angliától eltekintünk is, nem lehet szó. Kitűnik, hogy a béke tisztán Oroszország és Törökország közt nem köthető meg, s hogy ilyen értelemben csakis a békeelőzményekben való megegyezésről lehet szó, melyet Európa magára nézve nem fog kötelezőnek tekinteni. A végleges béke csakis az európai congressus előtt várhatja elintézését. * Újabb haladék a még mindig alá nem irt béke-praeliminárékban. A nagyherceg fogja magát s megy Drinápolyba, utána a török meghatalmazottak. Ezzel is meg van nyerve 24 óra s újabb mozdulatokat lehet tenni az orosz csapatoknak, melyek nem tekintik megszűnteknek az ellenségeskedéseket — bár ellenséggel nem találkoznak — addig, mig a praeliminárék aláírva nincsenek. Ez pedig a déli táviratok szerint még nem történt meg. arai mmmmm Az angol alsóházban mint éjjel közölte a kormány a félhivatalosan dumásárt jutott békefeltételeket. Ezek megegyenek az eddig nyilvánosságra jutott részletekkel, anélkül, hogy újat adnának hozzájuk. * A képviselőház ma folytatta a vámszövetség tárgyalását. A különvélemények benyújtóit illette az első szó. B. Simonyi Lajos aránylag elég röviden szólt. Abban culminált, hogy ha a kormány javaslatai elvettetnek is, hacs nem következhetik be , mert már meg van. Annál hosszabb volt ezután az áradat, mely Simonyi Ernő beszédében következett , ki elmondta a kiegyezési alkudozások egész történetét. Utána a gróf Apponyi Albert mondott nagy figyelemmel hallgatott beszédet különvéleménye álláspontjából. A végéig tetszett a másik két ellenzéknek is, de a végén a „nagyobb közösség“ hangsúlyozása, már nem tetszett. Az ülés utolsó szónoka Móricz Pál volt. A vita hű és kimerítő képét óhajtván adni, a beszédek közlését mindenkor reggeli lapunkra tartjuk fenn, minthogy az esti lapban közölhető kivonatok mindig csak nagyon töredékesek s felületesek lehetnének , s így a tájékozás ezek nyomán soha nem lehetne még megközelítő sem. Az osztrák válságról legújabban a következőket jelezhetjük : Kellersperg báró tegnapi fogadtatásának ő felségénél fontosságot tulajdonítanak. A Vaterlandban állítólag Hohenwart czikket közöl, mely a kormány becsületbeli kötelességének állítja, hogy provokálja az elhatározást, hogy kitűnjék a kormányképes majoritás. A miniszterek déltájban értekezletet tartottak. A miniszterek résztvesznek a bizottságok üléseiben, de különben a folyó ügyek elvégzésére szorítkoznak. A hét folyamában az urakháza ülést tart, melyben Auersperg közölni fogja a cabinet lemondását. A képviselőház mai ülése csak kérvényekkel foglalkozik, és ezután elnapoltatik péntekig. Bécsből osztrák forrásból a következő táviratot vette a Budap. Cor. : Alaptalan az a hír, hogy az fAuersperg-kabinet tagjai solidárisaknak jelentették ki magukat, azaz, hogy csak együtt hajlandók kormányon maradni. Tisza kormányelnököt nem hívták Bécsbe. Az uralkodó által fogadott pártférfiak Auersperg herczeg személye ellen nyilatkoztak. A nemzeti bank tegnap tartott rendes közgyűlésének lefolyásáról a „B. Corresp.“ késő éjjel a következő részletező táviratot kapta : A Wodianer Mórk. elnöklete alatt csak hét órakor megnyittatott közgyűlés tudomásul vette az igazgató jelentését a számadások fölött. Ezután következett dr. Jaques és Wiesenburg Adolf részvényesek által beterjesztett következő indítvány : „Az osztrák nemzeti bank közgyűlése az igazgatóságot és választmányt felhívja, hogy a bankszabadalomról folytatandó alkudozásoknál rendithetlenül ragaszkodjék I. az alkormányzók választásához, II. a főtanács kizárólagos jogához a kormány váltóinak leszámításra bocsátását illetőleg ; III. a bíráló bizottságban elnöklő tisztviselőnek feltétlen jogához váltók leszámítolását megtagadni; IV. az igazgatóság és választmány határozataihoz a bank nyereményéből a két államkormányt megillető részt illetőleg.“ Ezen indítvány fölött kifejlődött egy két órai érdekes vita. Először felszólalt dr. Jaques indítványozó, ki arra utalt, hogy ezen indítványra nagy szükség volt, hogy tudják az illető körök miképpen gondolkoznak a bankrészvényesek a jövő dualistikus alakulásáról, meglehet, hogy akkor még idejében elállnak oly határozatoktól, melyet a bank közgyűlése saját érdekeit helyesen felfogva és védve soha el nem fogadhat. Ez ellen felszólalt Bornbosd a Creditanstalt igazgatója, melynek igazgatótanácsosa id. Jaques, — kiemelvén, hogy ily határozatokra most semmi szükség és indokolatlan. Ő azért azt indítványozza, hogy térjenek át a napirendre. Az e fölött kifejlődött vita avval végződött, hogy Bornbosd indítványa 12 szavazattal kisebbségben maradt. Erre következett 7 bankigazgató és a bankbizottság választása. Ez évre kisorsoltattak a bankigazgatók közül : Wodianer Mór K., Scharmitzer L., Zimmermann Károly, Stern Lipót, Miller Vincze és Badmayer Lipót. Ezekre és Suesz Edére történt a szavazás. A közgyűlést ezután elnapolták azon megjegyzéssel, hogy a közelebbi közgyűlési ülésben