Ellenőr, 1878. január (10. évfolyam, 6-56. szám)

1878-01-29 / 52. szám

Egy hónapra . 1 „ 80 „ 52. szám. Egyes szám ára, g krv Budapesten, nádor-utcza 5. ss* féle fizetési árak. Egész évre . . 20 írt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ ELLENŐR J­esti "kiadás. Budapest, kedd, január 29 Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése január 11-ikén letelik, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kér­jük intézkedjenek a megrendelés írását, nehogy a lap vételében fenakadást ta­pasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára maradt a régi : fél évre.......................... . 10 frt — negyed évre..........................5 frt — havonként...........................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. HMifi'iiiiiii111 vmi/ » ni1!»'inii".......1 lán'i1 ..... jKiadó-hivatal : Budapesten, nádor-utcza 6. sz. 1878. Budapest, január 29. A békealkudozásokra és az orosz föl­tételekre vonatkozólag Bécsből, kitűnő for­rásból a következő tudósítást kapjuk, mely a helyzet komoly voltát egész nagyságában jellemzi : Az orosz békeföltételek immár közölve van­nak. A londoni Morning Post közlése meglehetősen találónak tekinthető. Ezen szipulációk képezik most a kötés alakját, a­mint az Oroszország és a porta közt megállapíttatott , nyilván alapját fogják ké­pezni a congressus tárgyalásainak is, habár a ha­talmakra nézve semmi kötelező jellegük nincs, hanem inkább ezek szabad megfontolására bízvák. A­mi Ausztriát - Magyarországot illeti, már most is mondhatni, hogy ezen béke­praeli­minárékat éppen nem tekinti­k elégítő alapnak a Balkán-félsziget viszonyainak jövőbeli alakulására nézve. Ezen békepraeliminárék által Törökországot Oroszország a legközelebbi jövőre, sőt általában a jövőre forma szerint sequestrálja, katonai, politikai és pénzügyi tekintetbe... Oroszország követeli Bul­gária autonomizálását egész mélyen de a Balkánon túl s egyúttal katonai occupatióját akarja ezen tar­tománynak oly hosszú időre, hogy ez által az orosz főuraság vagy legalább az orosz­ befolyás a Duna ezen felén állandóvá lenne. Oroszország továbbá roppant hadi kárpótlást kíván, mely a portát"­örök időkre pénzügyi függőségbe hozná Pé­­tervárhoz ; követeli továbbá, hogy a hajók és hadi anyag nagy mérvben adassanak át neki. Lehetet­len, hogy Európa helyeselhesse, hogy azon biro­dalom, a­melynek épségéért ezelőtt húsz évvel vé­res háborút viselt, ily módon szépen letöröltessék a politikai szintérről, s kivált Ausztria-Magyaror­­szág — nem Törökország kedvéért, hanem saját érdekében, saját tétele és tovább fejlődése érde­kében, nem fogja megengedhetni, hogy az orosz befolyás Bulgáriában állandóan megtelepedjék. A külügyi hivatal több alkalommal ismételten kifejezte ezen nézetét Pétervárott, s ott mindig igazságosnak és méltányosnak ismerték el Ausztria- Magyarországnak ezen igényét. Lehetetlen, hogy most megtagadják azt, a­mit előbb megengedtek,­­ a­mire egész határozott nyilatkozatok felmutatá­sával esetleg­ intést kaphatnak. A Bulgáriára vonatkozó stipulatiók azonban nem az egyedüliek, melyek az itteni nézetek sze­rint módosulásra szorulnak. A szerbeknek és mon­­tenegróiaknak kilátásba helyezett határigazításokra vonatkozólag is úgy vélekednek, hogy monarchián­kat, melynek közvetlen hatalma phaerájában van eme két fejedelemség, illeti a döntő szó. Szintigy azt hiszik, hogy Bessarábiának Oroszország részére való átengedése csak úgy történhetik lényeges ká­rosodás nélkül, ha a Dunának egész alsó része nem csupán a Deltán, hanem már Szerbia és Ro­mánia határain neutralizálva van s ez a semle­gesség bizonyos katonai garantiával láttatik el. Ez körülbelől a felfogás, mely az itteni irányadó körökben uralkodik s ezen értelemben van nyilván fogalmazva azon jegyzék is, a melyben Andrássy gróf a békeföltételekre vonatkozó meg­jegyzéseit az orosz kormánynak tudtára adja. Ez­zel megkezdődött az osztrák-magyar actio. Olyan idő­pontra esik, a melyre mindig kitűzve volt. Mihelyt a béketárgyalások megkezdődnek, Ausztria-Magyar­­ország fölemeli szavát, hogy érvényesítse azon igé­nyeket, melyeket a monarchia érdekében szüksé­gesnek tart, s hogy elhárítson olyan alakulásokat, a melyek a mi tovább fejlődésünknek kárára le­hetnének. Andrássy gróf ezen értelemben fog föl­lépni a pétervári kabinettel szemben, s szint­úgy az európai congressuson is, mely mielőbb össze fog ülni a keleti kérdés végleges meg­oldására. Monarchiánk igényeinek igazságos és méltányos volta, azon körülmény, hogy ezeket már rég tudtára adta az abban érdekelt összes hatal­maknak, s végre a nagy nyomaték, melylyel ezen igények — egy kitűnően szervezett hadseregre tá­maszkodva — oltalmaztatni fognak , feljogosítanak arra a reményre, hogy Európával egyesülten sike­rülni fog Oroszországot követeléseinek olyan kor­­rectiójára bírni, a­mint ezt Európa és Ausztria-Ma­­gyarország érdeke megköveteli. Hogy Berlinben is mily kevéssé talál­ják épületeseknek az orosz föltételeket, mu­tatja a következő tudósítás, melyet távirat útján közöl a N. fr. Presse . Itt éppen nem örvendenek Oroszország béke­­föltételein. Itt is, Londonban is rendkívül súlyosak­nak és nyomasztóknak tartják Törökországra nézve, de Ausztria-Magyarországra nézve is ked­vezőtleneknek tekintik azokat, és­pedig a kö­vetkező okokból : Oroszország a Duna semleges­ségének föltételeit jövőben nyilván nem akarja fönntartani, és a Duna torkolatainak urává akar lenni. Itt Montenegró és Szerbia megnagyobbodá á­gát is rosz szemmel nézik, de különösen kedvezőt­len hangulatot okozott a feltételekben jelzett, de számokban még ki nem fejezett hadi kárpótlás, mely állítólag igen nagy, és melynek lefizetéséig Oroszor­szág megszállva tartja Bulgáriát, mely Filippopoliig fog terjedni . Oroszország így, nemkülönben annak foly­tán, hogy Bosznia és Herczegovina is keresztyén kormányzókat fognak kapni, teljesen ura lesz Tö­rökországnak. Itt azt állítják, hogy Törökor­­rökország részéről tegnap aláírattak a békeföltéte­lek. De úgy látszik, hogy Ausztria-Magyarország a két hadakozó fél szerződése daczára ragaszkodik nézetéhez, hogy a törökországi viszonyok végleges rendezése Európa dolga, és hogy­­a tegnap meg­kötött béke nem az utolsó szó Törökország jövendő alakulásában, így tehát Andrássy gróf az ő prog­ram­ját, hogy semmiféle önálló szláv állam ne képződjék az osztrák magyar határon,­­ most a végső órában akarja végrehajtani. Kitűnik ezekből, hogy az orosz köve­teléseket még Németország is túlzottaknak tartja, s így monarchiánk elszigeteltségéről, még ha Angliától eltekintünk is, nem lehet szó. Kitűnik, hogy a béke tisztán Oroszor­szág és Törökország közt nem köthető meg, s hogy ilyen értelemben csakis a békeelőz­ményekben való megegyezésről lehet szó, melyet Európa magára nézve nem fog kö­telezőnek tekinteni. A végleges béke csakis az európai congressus előtt várhatja elin­tézését. * Újabb haladék a még mindig alá nem irt béke-praeliminárékban. A nagyherceg fogja magát s megy Drinápolyba, utána a török meghatalmazottak. Ezzel is meg van nyerve 24 óra s újabb mozdulatokat lehet tenni az orosz csapatoknak, melyek nem tekin­tik megszűnteknek az ellenségeskedéseket — bár ellenséggel nem találkoznak — ad­dig, mig a praeliminárék aláírva nincse­nek. Ez pedig a déli táviratok szerint­ még nem történt meg. arai mmmm­m Az angol alsóházban mint éjjel közölte a kormány a félhivatalosan dumásá­rt ju­tott békefeltételeket. Ezek m­egegyen­ek az eddig nyilvánosságra jutott részletekkel, a­nélkül, hogy újat adnának hozzájuk. * A képviselőház ma folytatta a vám­szövetség tárgyalását. A különvélemények benyújtóit illette az első szó. B. Simonyi Lajos aránylag elég röviden szólt. Abban culminált, hogy ha a kormány javaslatai elvettetnek is, h­acs nem következhe­­tik be , mert már meg van. Annál hosszabb volt ezután az áradat, mely Simonyi Ernő beszédében következett , ki elmondta a kiegyezési alkudozások egész történetét. Utána a gróf Apponyi Albert mondott nagy figyelemmel hallgatott beszédet különvéleménye álláspontjából. A végéig tetszett a másik két ellenzéknek is, de a végén a „nagyobb közösség“ hangsú­lyozása, már nem tetszett. Az ülés utolsó szónoka Móricz Pál volt. A vita hű és kimerítő képét óhajtván adni, a beszédek közlését mindenkor reggeli lapunkra tartjuk fenn, minthogy az esti lapban közölhető kivonatok mindig csak nagyon töredékesek s felületesek lehetné­nek , s így a tájékozás ezek nyomán soha nem lehetne még megközelítő sem. Az osztrák válságról legújabban a következő­ket jelezhetjük : Kellersperg báró tegnapi fogadta­tásának ő felségénél fontosságot tulajdonítanak. A Vaterlandban állítólag Hohenwart czikket közöl, mely a kormány becsületbeli kötelességének állítja, hogy provokálja az elhatározást, hogy kitűnjék a kormányképes majoritás. A miniszterek déltájban értekezletet tartottak. A miniszterek résztvesznek a bizottságok üléseiben, de különben a folyó ügyek elvégzésére szorítkoznak. A hét folyamában az urakháza ülést tart, melyben Auersperg közölni fogja a cabinet lemondását. A képviselőház mai ülése csak kérvényekkel foglalkozik, és ezután elnapol­­tatik péntekig. Bécsből osztrák forrásból a következő távira­tot vette a Budap. Cor. : Alaptalan az a hír, hogy az fAuersperg-kabinet tagjai solidárisaknak jelen­tették ki magukat, azaz, hogy csak együtt hajlan­dók kormányon maradni. Tisza kormányelnököt nem hívták Bécsbe. Az uralkodó által fogadott pártférfiak Auersperg herczeg személye ellen nyi­latkoztak. A nemzeti bank tegnap tartott rendes közgyű­lésének lefolyásáról a „B. Corresp.“ késő éjjel a következő részletező táviratot kapta : A Wodianer Mór­k. elnöklete alatt csak hét órakor megnyitta­tott közgyűlés tudomásul vette az igazgató jelenté­sét a számadások fölött. Ezután következett dr. Jaques és Wiesenburg Adolf részvényesek által be­terjesztett következő indítvány : „Az osztrák nem­zeti bank közgyűlése az igazgatóságot és választ­mányt felhívja, hogy a bankszabadalomról folyta­tandó alkudozásoknál rendithetlenül ragaszkodjék I. az alkormányzók választásához, II. a főtanács kizárólagos jogához a kormány váltóinak leszámí­tásra bocsátását illetőleg ; III. a bíráló bizottság­ban elnöklő tisztviselőnek feltétlen jogához váltók leszámítolását megtagadni; IV. az igazgatóság és választmány határozataihoz a bank nyereményéből a két államkormányt megillető részt illetőleg.“ Ezen indítvány fölött kifejlődött egy két órai érdekes vita. Először felszólalt dr. Jaques indítvá­nyozó, ki arra utalt, hogy ezen indítványra nagy szükség volt, hogy tudják az illető körök miképpen gondolkoznak a bankrészvényesek a jövő dualisti­­kus alakulásáról, meglehet, hogy akkor még idejé­ben elállnak oly határozatoktól, melyet a bank köz­gyűlése saját érdekeit helyesen felfogva és védve soha el nem fogadhat. Ez ellen felszólalt Bornbosd­ a Creditanstalt igazgatója, melynek igazgatótaná­­csosa id. Jaques, — kiemelvén, hogy ily határo­zatokra most semmi szükség és indokolatlan. Ő azért azt indítványozza, hogy térjenek át a napirendre. Az e fölött kifejlődött vita avval végződött, hogy Bornbosd­ indítványa 12 szavazattal kisebbségben maradt. Erre következett 7 bankigazgató és a bank­bizottság választása. Ez évre kisorsoltattak a bank­igazgatók közül : Wodianer Mór K., Scharmitzer L., Zimmermann Károly, Stern Lipót, Miller Vincze és Bad­mayer Lipót. Ezekre és Suesz Edére történt a szavazás. A közgy­űlést ezután elnapolták azon megjegyzéssel, hogy a közelebbi közgyűlési ülésben

Next