Ellenőr, 1878. január (10. évfolyam, 6-56. szám)
1878-01-14 / 23. szám
Róma város hatósága a következő proclamatiót intézte a lakosokhoz : „& P. Q. B. Rómaiak ! Victtor Emanuel király épen most hunyt el, de műve halhatatlan. Az ő dicső neve és Olaszországé elválaszthatlan. Szent örökséget hagyott hátra, melyet meg kell őriznünk : szabad intézményeinket, függetlenségét és egységét hazánknak, melyért nagylelkű atyja meghalt, és melyért ő élt A fájdalom és az őszinte elismerés élni fog szivünkben, míg lélekztnk, és örökségül hagyjuk gyermekeinknek. Rómaiak, enyhítse hazaszeretetünk a savoyai fönséges trónörökös bánatát, kinek kezeiben látva sorsát, megnyugszik Olaszország. Kelt a Capitoliumban, 1878. jan. 9. A Syndicatus: Emmanuele Ruspoli.“ * A Fanfulla következő szavakkal kiséri a halálhírt: „A gondviselés nagy próbára akarja tenni az országot. II. Victor Emánuel ma 2 óra 35 pereskor bevégezte dicsteljes életét. Olaszország nagy királyt veszt el. De megtartja nagy uralkodóházát. Olaszok seregeljünk e család köré. Olaszország fátyolozott zászlója a savoyai kereszttel a Quirinál csúcsán lobog. E kereszt, ezek a színek, e gyász ugyanazon a zászlón jelvényes egységünknek.Hifjan. 12-én délelőtt 9 órakor balzsamozták be és szállították át a király holttestét a halotti szobából a svajczi-szalonba. A testőr vértesek négy tisztje és tizenkét altisztje vitte a koporsót. A svajczi-szalon sötétvörös selyemmel van bevonve, az állvány ferde síkot képez. Rácsozattal van körülvéve és nagy aranyos talpú gyergyatartókkal. A holttest tábornoki díszruhába van öltöztetve és az Annunciata-rend nagymesterének köpenyével díszítve. A király arcza nyugatnak, nyájasnak és épnek látszik. Mondják, hogy a családi tanács beleegyezett, hogy az itteni Pantheonba temettessék. A háború. A fegyverszünet, mint a Times a legjobb forrásból értesül, nem igen van ínyére az orosz katonai köröknek. Igyekeznek tehát azt megakadályozni. Mint hírlik, Nikoláj nagyherczeg Drinápoll kiürítését kívánja az ellenségeskedések megszüntetésének első feltételéül. A Daily Telegraph szerint Mihály nagyherczeg, az ázsiai orosz főhadvezér a török fegyverszüneti ajánlatokra azt felelte, hogy közölni fogja azokat a czárral. Nikoláj nagyherczeg azonban azt felelte, hogy a czár nem fog fegyverszünetet kötni, ha egyidejűleg megegyezés nem jön létre a béke alapjaira vonatkozólag. A porta vonakodott a béke és a fegyverszünet kérdésének combinálásától. A porta állítólag elismerte, hogy lehetetlen Drinápolyt megvédeni. Oroszország — utóbbi győzelmei következtében — elhatározta, hogy nem köt fegyverszünetet a békepraeliminárék megállapítása nélkül. A tegnapi Temps értesülése szerint az osztrák-magyar kabinet a beérkezett katonai jelentések alapján korántsem fog csodálkozni, ha az a hír érkeznék, hogy Oroszország Drinápolyban nem fog többé fegyverszünetet kötni, hanem békét, vagy legalább is praelimináris békét, akarna diktálni, a czár ígéretében való bizalom azonban mégsem ingott meg. _________ A Memorial Diplomatique jelenti, hogy Anglia azért segítette elő a közvetlen fegyverszüneti alkudozásokat, mert meg akarta tudni Oroszország föltételeit, — el lévén határozva, hogy szükség esetében vetőt hangoztasson. Oroszország nem követeli a dunai várak kiadását. Az angol nép kilencz tizedrésze ellenzi a török flotta kiadását. — Suvaloff gróf békés sürgönyt közlött Derbyvel. A fegyverszünetet egyelőre hat hétre kötik meg. A békeszerződés kétféle feltételeket tartalmazni : csupán Oroszországra vonatkozókat, és általános határozatokat, melyek a párisi szerződést módosítják. Ez utóbbi czélra congressust hívnának össze. Anglia — mint Londonból jelentik — közölte a portával, hogy nem szándékozik a török csapatokak fegyveres segítséget nyújtani. A sipkai katasztrófáról a Standard a követő felvilágolást tudja meg. Egy török parlamentk közeledett az orosz csapatokhoz, hogy fegyverszünet tárgyában alkudozzék. Az oroszok a parlementüket elfogták, míg a törökök azt hitték, hogy az ellenségeskedések megszűntek. S ekkorban készületlenül megtámadtatták. Midhát pasát — mint a „N. fr. Presse“ hallja Londonból — az új török kabinet kinevezése rendkívül elszomorította. Midhat pasa úgy nyilatkozik, hogy ez a kabinet a rögtön való békét jelenti, Törökországnak föltétlen átadását. Kamil pasa, az új nagyvezír, becsületes ember ugyan, de minden erély nélkül való, s teljesen az új belügyminiszter Said pasa befolyása alatt áll, ki meg Mahmud Dámát pasa kreatúrája. Midhát pasa nézete szerint Törökország most prédára van hagyva, ha a parliament közbe nem lép. Midhát pasa nem hiízi, hogy Anglia tenni fog valamit. Törökország regeneratiója — ha egyáltalában lehetséges — egy évre el van halasztva. Lord Beaconsfieddel Midhat pasának még nem volt találkozása. Az a remény, hogy a parliament megnyitása némit változtatni fog a helyzeten. A porta és a török parliament közt egyébiránt, mint Londonból jelentik, komoly conflictus ütött ki. Mint hírlik, a szultán ugyan igen hajlandó feloszlatni a képviselőházat, de ezt a nép hangulatával szemben nem meri tenni. Mint Berlinből a „N. fr. Pressernek jelentik Saint- Voilier, az új franczia nagykövet, nagy tevékenységet fejt ki, a Franczia- és Németország közötti viszonyoknak nem csak megerősítésére, hanem lehetőleg bensővé tételére. Párisi hírek régen figyelmeztettek már arra, hogy Saint-Vallier messzevágó tervekkel foglalkozik, s szándékai úgy, mint berlini kiváló személyiségekkel való összeköttetései, lényegesen hozzájárultak kineveztetéséhez. A „Daily Chronicle“ ezeket jelenti a sipkai katasztrófáról : Szkobeleff vezérlete alatt 7-én kelt át a Balkánon a 16. hadosztály, 8-án pedig a sipkai út torkolatánál a török hadállások háta mögé és oldala ellen nyomult előre, és megtámadta a törököket. Radeczki támogattatva Mirszki által ugyanez nap magában a szorosban intézett heves támadásokat a törökök positiói ellen. A törökök vitézül harczoltak. Egyidőben elölről, balról és hátulról támadtatván meg, Kazanlikba akartak viszszavonulni. De a visszavonulás rendetlenséggé fajult, és teljesen körülvétetvén, megadták magukat. Az oroszok veszteségének nagynak kell lennie, a törököké is nagy, mert a visszavonulás alatt hármas kereszttűzbe vetettek. Reus csapatainak egy része visszavonatott, midőn a Tróján szoros elfoglaltatott, és Bszki Zágrába vonult vissza, de hevesen üldöztetik. Szkobeleff még Sipkában van, és megvárja a fősereget, azután Tranovába nyomul, hol a jamboki vasút a fővonallal csatlakozik. Radeczki jobbszárnyának kozákjai összeköttetésbe jutottak Gurko csapataival. A törökök mindenütt visszavonulnak, és már Tatár-Bazardsik mögött táboroznak. Hir szerint már Filippopolit is elhagyták. Zimmerman tábornok támadásra készül Szilisztria ellen. Budapest, január 13. Az igazságügyi bizottság a büntetőtörvénykönyv némely §§-ainak a képviselőház által meghagyott újabb szövegezése tárgyában a következőleg határozott : Az országgyűlési tagok ellen alkalmazott erőszak megbüntetése iránt tett és elvileg elfogadott indítványra nézve, az igazságügyi bizottság véleménye, hogy az arra vonatkozó intézkedés a cselekmény tényálladékának hasonszerűségénél fogva nem a lázadásról szóló IV., hanem a hatóságok vagy hatósági közegek elleni erőszakot tárgyaló V. fejezetbe oly módon lenne beiktatandó, hogy a 163. §. új bekezdéssel következőképen egészíttetnék ki : »Ugyanazon büntetés a megjelölt megkülönböztetés szerint alkalmazandó, ha az erőszak vagy veszélyes fenyegetés, a fennebb megállapított czélból az országgyűlésnek, vagy a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok valamely tagja ellen követtetik el.“ Az V. fejezet czíme pedig akként módosíttatnék : „A hatóságok, országgyűlési tagok vagy hatósági közegek elleni erőszak. A közhivatalnokok külön megemlítését, minthogy azoknak hivatali hatalmukkal való visszaélés által elkövetett bűntetteik iránt más helyütt történik intézkedés, a bizottság nem tartotta szükségesnek. A 173. §-t következőképen szövegezte: „Öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő az, aki a 171. §-ban meghatározott módon a király személyének sérthetlenségét, a trónöröklés rendjét, az alkotmányos államformát, vagy a törvény kötelező erejét megtámadja ; úgyszintén az is, ki az alkotmány egyes intézményei, a monarchia másik államával fennálló kapcsolat, vagy a magyar államhoz tartozó országok közt fennálló államközösség ellen, avagy a királynak, az országgyűlésnek, vagy a közös ügyek tárgyalására hivatott bizottságnak törvényes joga ellen lázít.“ A VI. fejezet címe pedig a történt módosításokhoz képest ekként hangzanék : „Az alkotmány, a törvény, a hatóságok, vagy a hatósági közegek elleni izgatás.“ Az újabb szövegezés végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasított 299. §, a szabályok megszegésével vívott párviadal súlyosabb megbüntetéséről szól. Az újabb törvényhozások nagy többsége a párviadalt súlyosabban tarja megfenyítendőnek, ha annak a szokás vagy a felek közös egyetértése által megállapított szabályai meg nem tartatnak. Mert habár a párviadalt minden körülmények közt büntetendő cselekménynek tekintik, és annálfogva szabályait törvényeseknek el nem ismerik, azoknak megszegését mégis súlyosító körülménynek veszik és méltán, minthogy azok a párviadal káros következményei lehető megszorítására, enyhítésére vagy elhárítására irányulnak, azoknak mellőzése tehát a magában véve már bűnös cselekmény beszámítását fokozza, súlyosabbá teszi. A szabályok tüzetesebb meghatározására nézve a bizottság „a szokásos vagy kölcsönös egyetértéssel megállapított szabályok“ szavakat, melyekkel az újabb büntetőtörvénykönyvek többsége él (Német bt. 207., zürichi 93, berni bt. 148, 1874- Ausztr. jav. 219.) tartja a legczélszerűbbeknek. A indítványba hozott szavakat: „a ki a segédek által megállapított feltételeket megszegte“ már azért sem tartja alkalmatosaknak, mert ezen szövegezés szerint a szokásos szabályok egyik legflagránsabb megszegése, a segédek teljes mellőzése, a súlyosabb büntetési tétel alá beszámítható nem lenne. A szabályok megszegése a párviadalt súlyosabb beszámítású bűntetté minősítvén, a bizottság teljesen indokoltnak tartja, hogy ez esetben a segédek is, kikre e részben a felelősség terhe nehezül, az elkövetett bűntett részeseinek tekintessenek és mint olyanok meg is fenyíttessenek, és annálfogva a 299.§. utolsó bekezdésének indítványba hozott kihagyásához nem járul. Másrészt annak kimondását, hogy : a segédek csak annyiban mint bűnrészesek büntetendők „mennyiben a megállapított feltételek megsértésének okozói“ teljesen fölöslegeseknek tartja, minthogy az a bűnösség és bűnrészesség iránt az általános részben megállapított elvekből önkényt következik, és annak felemlítése e helyütt, azt a bűnrészességről szóló másokban is szükségessé tenné, minthogy ellenkezőleg könnyen félreértésekre és balmagyarázatokra szolgáltathatna alkalmat. Végre, miután a szabályok megszegésével vívott párviadalra súlyosabb büntetési tétel alkalmazandó, mint az azok megtartásával vívott harcra, a §. jelen szövegezése mellett pedig, tekintettel a testi sértésre, a 302. § meghatározott büntetések különböző fokozatára, annak ellenkezője is bekövetkezhetnék, a bizottság határozottan kimondandónak tartja, hogy a szokásos vagy egyetértőleg megállapított szabályok megszegésével vívott párviadalban történt megsebesítésre a súlyos testi sértés bűntettének büntetése alkalmazandó, és annálfogva a 299. §. következő szövegezését ajánlja: „Azon párbaj vívó, aki a párviadalnak szokásos vagy kölcsönös egyetértéssel megállapított szabályait megszegte, és annak következtében ellenfelét megölte: a szándékos emberölés , ha pedig megsebesítette , a súlyos testi sértés bűntettére meghatározott büntetéssel büntetendő. (302. §.) A pénzügyi bizottság ülése. (Január 13.) A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében hitelesítvén az osztrák-magyar Lloyd szerződés iránti törvényjavaslat tárgyában Wahrmann előadó által beterjesztett terjedelmes és igen érdekes jelentést, tárgyalás alá vette a bizottság általános költségvetési jelentésében foglalandó pontokat. Zsedényi elnök előadja, hogy ez a kormány negyedik budgetje, s három évi költségvetés teljes eredménye fekszik előttünk. Évenként tetemes deficitet tükrözik vissza pénzügyi állapotaink. Szóló méltányolja a kormánynak az államháztartás rendezésére irányuló törekvéseit, de nem hunyhat szemet azon körülmény előtt, hogy a tényleges deficitek évenként tetemesen felülmúlták az előirányzatot. Azon körülmény, hogy a folyó évi bevételek javulást mutatnak, nem sokat változtat a pénzügyi állapoton, mert a javulás eredményét a sok póthitel felemészti. A minisztérium megígérte, hogy a központi személyzet le fog szállíttatni, de ez iránt a miniszterek — a pénzügyminiszter kivételével — nem tettek semmit. Módot kellene találni arra, hogy a többi miniszterek is kövessék példáját. Javaslatba volna e czélból hozható, szóló szerint, a kereskedelmi s közlekedési minisztériumok egyesítése is. Széli miniszter biztosítja szólót, hogy amenynyiben a viszonyok engedik, mindenik miniszterben megvan a komoly törekvés a megtakarításokra, de a törvények által alkotott intézmények fentartásának szüksége, s a törvény által megállapított keretek nem engedték meg, hogy nagyobb eredményt mutathassanak fel, ha csak nem akarnak minden téren rombolni, s a kitűzött nagy célokat meghiúsítani. Igaz, hogy a deficitek nagyobbak voltak az előirányzatnál, de ennek fő oka az, hogy a bevételek 1875-ben és 1876-ban még vérmes számításokon nyugodtak. De hogy szóló e tekintetben szakított a múlttal, azt már az 1877-iki budget mutatja, melynél a bevételek meg fognak felelni a praeliminarénak, az 1878-iki előirányzatban pedig maga a bizottság is csak egy tételnél volt képes a praeliminarét némileg leszállítani. Ez előirányzat immár teljesen reális alapokra van fektetve, s a deficit csak annyival lehet nagyobb a mennyiben netalán a kiadások nagyobbak lesznek. Ha megszavazottaknak tekintetnek a finanszvumok, azon körülmény hogy ezek nem az év elején lépnek életbe, azért nem fog nagy változást okozni, mert azok remélhető bevételeinek csak egy része volt ez évre előirányozva. Ha az 1878. év lehető deficitjét 17—18 millióra tesszük is, ebből 9 millió amortisatióra fordíttatik, s így az államháztartás ezenkívül mutatkozó deficitje nem lesz nagyobb 9 milliónál. Az 1879-iki budgetben a közlekedési tárczánál 20 millió elesik, egyéb elérhető megtakarítások mintegy fél millióra, a bélyeg-novella eredménye ugyanannyira tehető, a finánszvámok a szeszadó-törvény és a restitutió kérdésének megoldása szintén egy pár millióval emelni fogja a bevételeket, s némely bevételi ágnak, a dohánynak, a jogilletékeknek jövedelmezősége is fokozható lesz. Mindezek tekintetbe vételével a jövő években csökkenni fog a deficit, s le lesz hozható az amortizationális összeg mérvére. Oly nehéz körülmények közt, minek a jelenlegiek, a deficit e fokozatos csökkenése bizonyára haladást mutat az