Ellenőr, 1878. január (10. évfolyam, 6-56. szám)

1878-01-14 / 23. szám

Róma város hatósága a következő proclama­­tiót intézte a lakosokhoz : „& P. Q. B. Rómaiak ! Victtor Emanuel ki­rály épen most hunyt el, de műve halhatatlan. Az ő dicső neve és Olaszországé elválaszthatlan. Szent örökséget hagyott hátra, melyet meg kell őriznünk : szabad intézményeinket, függetlenségét és egységét hazánknak, melyért nagylelkű atyja meghalt, és melyért ő élt A fájdalom és az őszinte elismerés élni fog szivünkben, míg lélekzt­nk, és örökségül hagyjuk gyermekeinknek. Rómaiak, enyhítse haza­szeretetünk a savoyai fönséges trónörökös bánatát, kinek kezeiben látva sorsát, megnyugszik Olaszország. Kelt a Capitoliumban, 1878. jan. 9. A Syndicatus: Emmanuele Ruspoli.“ * A Fanfulla következő szavakkal kiséri a ha­lálhírt: „A gondviselés nagy próbára akarja tenni az országot. II. Victor Emánuel ma 2 óra 35 peres­kor bevégezte dicsteljes életét. Olaszország nagy királyt veszt el. De megtartja nagy uralkodóházát. Olaszok seregeljünk e család köré. Olaszország fá­tyolozott zászlója a savoyai kereszttel a Quirinál csúcsán lobog. E kereszt, ezek a színek, e gyász ugyanazon a zászlón jelvényes egységünknek.H­if­jan. 12-én délelőtt 9 órakor balzsamozták be és szállították át a király holttestét a halotti szobából a svajczi-szalonba. A testőr vértesek négy tisztje és tizenkét altisztje vitte a koporsót. A svaj­­czi-szalon sötétvörös selyemmel van bevonve, az állvány ferde síkot képez. Rácsozattal van körül­véve és nagy aranyos talpú gyergyatartókkal. A holttest tábornoki díszruhába van öltöztetve és az Annunciata-rend nagymesterének köpenyével díszít­ve. A király arcza nyugatnak, nyájasnak és épnek látszik. Mondják, hogy a családi tanács beleegye­zett, hogy az itteni Pantheonba temettessék. A háború. A fegyverszünet, mint a Times a legjobb for­rásból értesül, nem igen van ínyére az orosz ka­tonai köröknek. Igyekeznek tehát azt megakadá­lyozni. Mint hírlik, Nikoláj nagyherczeg Drinápoll kiürítését kívánja az ellenségeskedések megszünte­tésének első feltételéül. A Daily Telegraph szerint Mihály nagyher­czeg, az ázsiai orosz főhadvezér a török fegyver­szüneti ajánlatokra azt felelte, hogy közölni fogja azokat a czárral. Nikoláj nagyherczeg azonban azt felelte, hogy a czár nem fog fegyverszünetet kötni, ha egyidejűleg megegyezés nem jön létre a béke alapjaira vonatkozólag. A porta vonakodott a béke és a fegyverszünet kérdésének combinálásától. A porta állítólag elismerte, hogy lehetetlen Drinápolyt megvédeni. Oroszország — utóbbi győzelmei kö­vetkeztében — elhatározta, hogy nem köt fegyver­­szünetet a béke­praeliminárék megállapítása nélkül. A tegnapi Temps értesülése szerint az oszt­rák-magyar kabinet a beérkezett katonai jelentések alapján korántsem fog csodálkozni, ha az a hír ér­keznék, hogy Oroszország Drinápolyban nem fog többé fegyverszünetet kötni, hanem békét, vagy leg­alább is praelimináris békét, akarna diktálni,­­ a czár ígéretében való bizalom azonban még­sem in­gott meg. _________ A Memorial Diplomatique jelenti, hogy Anglia azért segítette elő a közvetlen fegyverszüneti alku­dozásokat, mert meg akarta tudni Oroszország föl­tételeit, — el lévén határozva, hogy szükség ese­tében vetőt hangoztasson. Oroszország nem követeli a dunai várak kiadását. Az angol nép kilencz ti­­zedrésze ellenzi a török flotta kiadását. — Suva­­loff gróf békés sürgönyt közlött Derbyvel. A fegy­verszünetet egyelőre hat hétre kötik meg. A béke­­szerződés kétféle feltételeket tartalmazni : csupán Oroszországra vonatkozókat, és általános határoza­tokat, melyek a párisi szerződést módosítják. Ez utóbbi czélra congressust hívnának össze. Anglia — mint Londonból jelentik — közölte a portával, hogy nem szándékozik a török csapatok­­ak fegyveres segítséget nyújtani. A sipkai katasztrófáról a Standard a követ­­ő felvilágo­lást tudja meg. Egy török parlamen­­tk­ közeledett az orosz csapatokhoz, hogy fegyver­­szünet tárgyában alkudozzék. Az oroszok a parle­­mentük­et elfogták, míg a törökök azt hitték, hogy az ellenségeskedések megszűntek. S ekkorban ké­születlenül megtámadtatták. Midhát pasát — mint a „N. fr. Presse“ hallja Londonból — az új török kabinet kinevezése rend­kívül elszomorította. Midhat pasa úgy nyilatkozik, hogy ez a kabinet a rögtön való békét jelenti, Tö­rökországnak föltétlen átadását. Kamil pasa, az új nagyvezír, becsületes ember ugyan, de minden erély nélkül való, s teljesen az új belügyminiszter Said pasa befolyása alatt áll, ki meg Mahmud Dá­mát pasa kreatúrája. Midhát pasa nézete szerint Törökország most prédára van hagyva, ha a par­liament közbe nem lép. Midhát pasa nem hiízi, hogy Anglia tenni fog valamit. Törökország rege­neratiója — ha egyáltalában lehetséges — egy évre el van halasztva. Lord Beaconsfieddel Midhat pasának még nem volt találkozása. Az a remény, hogy a parliament megnyitása némit változtatni fog a helyzeten. A porta és a török parliament közt egyéb­iránt, mint Londonból jelentik, komoly conflictus ütött ki. Mint hírlik, a szultán ugyan igen hajlandó feloszlatni a képviselőházat, de ezt a nép hangula­tával szemben nem meri tenni. Mint Berlinből a „N. fr. Pressernek jelentik Saint- Voilier, az új franczia nagykövet, nagy tevé­kenységet fejt ki, a Franczia- és Németország kö­zötti viszonyoknak nem csak megerősítésére, hanem lehetőleg bensővé tételére. Párisi hírek régen figyel­meztettek már arra, hogy Saint-Vallier messzevágó tervekkel foglalkozik, s szándékai úgy, mint ber­lini kiváló személyiségekkel való összeköttetései, lényegesen hozzájárultak kineveztetéséhez. A „Daily Chronicle“ ezeket jelenti a sipkai katasztrófáról : Szkobeleff vezérlete alatt 7-én kelt át a Balkánon a 16. hadosztály, 8-án pedig a sipkai út torkolatánál a török hadállások háta mögé és oldala ellen nyomult előre, és megtámadta a törököket. Radeczki támogattatva Mirszki által ugyanez nap magában a szorosban intézett heves támadásokat a törökök positiói ellen. A törökök vitézül harczoltak. Egyidőben elölről, balról és há­­tulról támadtatván meg, Kazanlikba akartak visz­­szavonulni. De a visszavonulás rendetlenséggé fa­jult, és teljesen körülvétetvén, megadták magukat. Az oroszok veszteségének nagynak kell lennie, a törököké is nagy, mert a visszavonulás alatt hármas kereszt­tűzbe vetettek. Reus csapatainak egy része vissza­vonatott, midőn a Tróján szoros elfoglaltatott, és Bszki Zágrába vonult vissza, de hevesen üldözte­­tik. Szkobeleff még Sipkában van, és megvárja a fősereget, azután Tranovába nyomul, hol a jam­­bok­i vasút a fővonallal csatlakozik. Radeczki jobb­szárnyának kozákjai összeköttetésbe jutottak Gurko csapataival. A törökök mindenütt visszavonulnak, és már Tatár-Bazardsik mögött táboroznak. Hir szerint már Filippopolit is elhagyták. Zimmerman tábornok támadásra készül Szilisztria ellen. Budapest, január 13. Az igazságügyi bizottság a büntetőtörvény­könyv némely §§-ainak a képviselőház által meghagyott újabb szövegezése tárgyában a következőleg ha­tározott : Az országgyűlési tagok ellen alkalmazott erő­szak megbüntetése iránt tett és elvileg elfogadott indítványra nézve, az igazságügyi bizottság véle­ménye, hogy az arra vonatkozó intézkedés a cse­lekmény tényálladékának hasonszerűségénél fogva nem a lázadásról szóló IV., hanem a hatóságok vagy hatósági közegek elleni erőszakot tárgyaló V. fejezetbe oly módon lenne beiktatandó, hogy a 163. §. új bekezdéssel következőképen egészít­­tetnék ki : »Ugyanazon büntetés a megjelölt megkülön­böztetés szerint alkalmazandó, ha az erőszak vagy veszélyes fenyegetés, a fennebb megállapított czél­­ból az országgyűlésnek, vagy a közös­ ügyek tár­gyalására kiküldött bizottságok valamely tagja el­len követtetik el.“ Az V. fejezet czíme pedig akként módosít­tatnék : „A hatóságok, országgyűlési tagok vagy ható­sági közegek elleni erőszak. A közhivatalnokok külön megemlítését, mint­hogy azoknak hivatali hatalmukkal való visszaélés által elkövetett bűntetteik iránt más helyütt törté­nik intézkedés, a bizottság nem tartotta szüksé­gesnek. A 173. §-t következőképen szövegezte: „Öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő az, aki a 171. §-ban meghatározott módon a ki­rály személyének sérthetlenségét, a trónöröklés rendjét, az alkotmányos államformát, vagy a tör­vény kötelező erejét megtámadja ; úgyszintén­­ az is, ki az alkotmány egyes intézményei, a monarchia másik államával fennálló kapcsolat, vagy a ma­gyar államhoz tartozó országok közt fennálló ál­lamközösség ellen, avagy a királynak, az ország­gyűlésnek, vagy a közös­ ügyek tárgyalására hiva­tott bizottságnak törvényes joga ellen lázít.“ A VI. fejezet c­íme pedig a történt módosí­tásokhoz képest ekként hangzanék : „Az alkotmány, a törvény, a hatóságok, vagy a hatósági közegek elleni izgatás.“ Az újabb szövegezés végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasított 299. §, a szabályok megszegésével vívott párviadal súlyosabb megbün­tetéséről szól. Az újabb törvényhozások nagy többsége a párviadalt súlyosabban tarja megfenyítendőnek, ha annak a szokás vagy a felek közös egyetér­tése által megállapított szabályai meg nem tar­tatnak. Mert habár a párviadalt minden körülmények közt büntetendő cselekménynek tekintik, és annál­­fogva szabályait törvényeseknek el nem ismerik, azoknak megszegését még­is súlyosító körülmény­nek veszik és méltán, minthogy azok a párviadal káros következményei lehető megszorítására, enyhí­tésére vagy elhárítására irányulnak, azoknak mel­lőzése tehát a magában véve már bűnös cselekmény beszámítását fokozza, súlyosabbá teszi. A szabályok tüzetesebb meghatározására nézve a bizottság „a szokásos vagy kölcsönös egyetér­téssel megállapított szabályok“ szavakat, melyekkel az újabb büntetőtörvénykönyvek többsége él (Né­met bt. 207., zürichi 93, berni bt. 148, 1874- Ausztr. jav. 219.) tartja a legczélszerűbbeknek. A indítványba hozott szavakat: „a ki a segé­dek által megállapított feltételeket megszegte“ már azért sem tartja alkalmatosaknak, mert ezen szö­vegezés szerint a szokásos szabályok egyik leg­­flagránsabb megszegése, a segédek teljes mellőzése, a súlyosabb büntetési tétel alá beszámítható nem lenne. A szabályok megszegése a párviadalt súlyo­sabb beszámítású bűntetté minősítvén, a bizottság teljesen indokoltnak tartja, hogy ez esetben a se­gédek is, kikre e részben a felelősség terhe nehe­zül, az elkövetett bűntett részeseinek tekintessenek és mint olyanok meg is fenyíttessenek, és annál­­fogva a 299.§. utolsó bekezdésének indítványba hozott kihagyásához nem járul. Más­részt annak kimondását, hogy : a segé­dek csak annyiban mint bűnrészesek büntetendők „mennyiben a megállapított feltételek megsértésé­nek okozói“ teljesen fölöslegeseknek tartja, mint­hogy az a bűnösség és bűnrészesség iránt az ál­talános részben megállapított elvekből önkényt kö­vetkezik, és annak felemlítése e helyütt, azt a bűn­­részességről szóló más­ok­ban is szükségessé tenné, minthogy ellenkezőleg könnyen félreértésekre és balmagyarázatokra szolgáltathatna alkalmat. Végre, miután a szabályok megszegésével ví­vott párviadalra súlyosabb büntetési tétel alkalma­zandó, mint az azok megtartásával vívott harc­ra, a §. jelen szövegezése mellett pedig, tekintettel a testi sértésre, a 302. § meghatározott büntetések különböző fokozatára, annak ellenkezője is bekö­vetkezhetnék, a bizottság határozottan kimondan­dónak tartja, hogy a szokásos vagy egyetértőleg megállapított szabályok megszegésével vívott pár­viadalban történt megsebesítésre a súlyos testi sér­tés bűntettének büntetése alkalmazandó, és annál­­fogva a 299. §. következő szövegezését ajánlja: „Azon párbaj vívó, a­ki a párviadalnak szo­kásos vagy kölcsönös egyetértéssel megállapított szabályait megszegte, és annak következtében el­lenfelét megölte: a szándékos emberölés , ha pedig megsebesítette , a súlyos testi sértés bűntettére meghatározott büntetéssel büntetendő. (302. §.) A pénzügyi bizottság ülése. (Január 13.) A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülé­sében hitelesítvén az osztrák-magyar Lloyd szerző­dés iránti törvényjavaslat tárgyában Wahrmann elő­adó által beterjesztett terjedelmes és igen érdekes jelentést, tárgyalás alá vette a bizottság általános költségvetési jelentésében foglalandó pontokat. Zsedényi elnök előadja, hogy ez a kormány negyedik budgetje, s három évi költségvetés teljes eredménye fekszik előttünk. Évenként tetemes defi­citet tükrözik vissza pénzügyi állapotaink. Szóló méltányolja a kormánynak az államháztartás ren­dezésére irányuló törekvéseit, de nem hunyhat sze­met azon körülmény előtt, hogy a tényleges defici­tek évenként tetemesen felülmúlták az előirányza­tot. Azon körülmény, hogy a folyó évi bevételek javulást mutatnak, nem sokat változtat a pénzügyi állapoton, mert a javulás eredményét a sok póthi­tel felemészti. A minisztérium megígérte, hogy a központi személyzet le fog szállíttatni, de ez iránt a miniszterek — a pénzügyminiszter kivételével — nem tettek semmit. Módot kellene találni arra, hogy a többi miniszterek is kövessék példáját. Javaslatba volna e czélból hozható, szóló szerint, a kereske­delmi s közlekedési minisztériumok egyesítése is. Széli miniszter biztosítja szólót, hogy a­meny­nyiben a viszonyok engedik, mindenik miniszterben megvan a komoly törekvés a megtakarításokra, de a törvények által alkotott intézmények fentartásának szüksége, s a törvény által megállapított keretek nem engedték meg, hogy nagyobb eredményt mu­tathassanak fel, ha csak nem akarnak minden té­ren rombolni, s a kitűzött nagy c­­élokat meghiúsí­tani. Igaz, hogy a deficitek nagyobbak voltak az előirányzatnál, de ennek fő oka az, hogy a bevéte­lek 1875-ben és 1876-ban még vérmes számításo­kon nyugodtak. De hogy szóló e tekintetben sza­kított a múlttal, azt már az 1877-iki budget mu­tatja, melynél a bevételek meg fognak felelni a praeliminarénak, az 1878-iki előirányzatban pedig maga a bizottság is csak egy tételnél volt képes a praeliminarét némileg leszállítani. Ez előirányzat immár teljesen reális alapokra van fektetve, s a deficit csak annyival lehet na­gyobb a mennyiben netalán a kiadások nagyobbak lesznek. Ha megszavazottaknak tekintetnek a finanszvumok, azon körülmény hogy ezek nem az év elején lépnek életbe, azért nem fog nagy válto­zást okozni, mert azok remélhető bevételeinek csak egy része volt ez évre előirányozva. Ha az 1878. év lehető deficitjét 17—18 millióra tesszük is, eb­ből 9 millió amortisatióra fordíttatik, s így az ál­lamháztartás ezenkívül mutatkozó deficitje nem lesz nagyobb 9 milliónál. Az 1879-iki budgetben a közlekedési tárczánál 20 millió elesik, egyéb elérhető megtakarítások mintegy fél millióra, a bélyeg-no­vella eredménye ugyanannyira tehető, a finánszvá­­mok a szeszadó-törvény és a restitutió kérdésének megoldása szintén egy pár millióval emelni fogja a bevételeket, s némely bevételi ágnak­­, a do­hánynak, a jogilletékeknek jövedelmezősége is fo­kozható lesz. Mindezek tekintetbe vételével a jövő években csökkenni fog a deficit, s le lesz hozható az amortizationális összeg mérvére. Oly nehéz kö­rülmények közt, minek a jelenlegiek, a deficit e fokozatos csökkenése bizonyára haladást mutat az

Next