Ellenőr, 1878. január (10. évfolyam, 6-56. szám)
1878-01-22 / 39. szám
^Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sx» Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 2 1er. E LU j|^ Hosti turchis. Budapest, kedd, január 22 39. szám. (Eiadó-hivatal : Budapesten, nádor-utcza 6. sz. 18*78. Budapest, január 22. Kossuth egy újabb nyilatkozata fekszik előttünk"a keleti kérdésről. Valóban uj. Legalább a mi a formáját illeti. Kossuth e nyilatkozatában a modor majdnem egészen elüt eddigi modorától. Levele nem arra van számítva, hogy elhódítsa s magával ragadja az érzést: Kossuth most nem döngeteget ,nem gyújt, nem játszik szelleme vakító fényével , inkább rábeszélni mint megkapni akar. És közbe álmodik ! Nemes álmodó! Nemes rábeszélő. Jól esik ifjy hallanunk őt. És mégis úgy érezzük, hogy nem neki való ez. A szelidebb modor előnyei azzal a hátránynyal járnak karöltve, hogy Kossuth a hétköznapi emberek járta után igen gyakran esik abba a kényszerűségbe, mikép eszközöket is hétköznapiakat használjon ; sokaskodásában gyenge kiindulási pontokból képzeleti következtetésekre jusson, melyeknek a legkisebb baja az,hogy regényesek. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 33-án ,r.n. 6 órakor értekezletet tart. Tárgya : a vám és kereskedelmi szövetségről és az osztrák-magyar vámtarifáról szóló törvényjavaslatok. Am : London, jan. 21. Az alsóház rövid vita után elfogadta a felirati javaslatot. A vita ■ folyamában Forster sajnálatát jelenti ki, hogy a Görögországra vonatkozó iratok nem terjesztettek elő. — Dilwyn kérdi, hogy a királynő írt-e az orosz császárnak, őt az ellenségeskedések megszüntetésére szólítván föl ? — Northcote azt mondja, hogy most lehetetlen e kérdésre azonnal felelnie, minthogy nem jelentetett be előre. Az orosz feltételek a kormány előtt még nem ismeretesek, de oka van hinni, hogy a lapok által közlött feltételek nem valódiak ; a kormánynak bizonyosan legközelebb pontos tudomása lesz ezekről ; hypotheticus viták nem tanácsosak ; a kormány nem kíván kétértelműnek látszani, de szükséges a reserva. Tinfgz. jan. 21. Komaroff tábornok 13-ikán Ardanichtól Arvichoz nyomult az erős positiókban védekező ellenség ellen ; elfoglalta a gorsotani magaslatokat, és az ellenséges positió kulcsát képező helyet. A törökök sokat vesztettek , orosz részről 10 katona meghalt, 10 megsebesült. Pétervár, jan. 22. A törökök egészen Deszpotodagig hátráltak Emirkicj és Laszkovo mögött, és 49 ágyút és 4000 halottat vesztettek, eddig 8000 fogoly van. Gurko csapatai folyton előrenyomulnak. Kazanuk, jan. 19. Hivatalos: Szkobeleff megszállta Szemenli-Hermanlit; portyázó csapatai tegnap már Drinápolynél jelentek meg; a török csapatok egy része, mely Filippopoliból visszavettetett, tegnap Haszkiejnél fölmerült. — A török meghatalmazottak ma Kazanlikba érkeztek. — Sztrukoffuok jelenti Musztafa-pasából . Drinápolyban nagy az ijedelem ; a kormányzó és a csapatok elmenekültek ; a puskapor- és légzertárak fölrobbantattak, a robbanás ide hallatszott. Drinápolyból 5 ember jött Sztrukoffhoz, kérvén őt, hogy siessen Drinápolyba, a rend helyreállítására. Konstantinápoly, jan. 21. Az „Agence Havas jelenti : Izzet bejnek, ki a török delegátusoknak utasításokat visz, melyek szerint ezek teljes meghatalmazást kapnak a békeföltételekre, ma kellett az orosz főhadiszállásra érkeznie. — Szulejmán pasa hadseregével a Rhodope-hegység ereszkedőire, Filippopoli és Drama közé vonult vissza. A drinápolyi vilajet közigazgatósága Cserliszbe vonult vissza. London, jan. 22. Kleopatra tűje tegnap este ide érkezett. Bécs, jan. 22. Megnyitás. Osztr. hitelr. 225.60, magyar hitelr. 207.25, Napoleon-arany 9.45. A hangulat nyomasztó. Bécs, jan. 22. Előtőzsde. Osztrák hitelr. 224.75, magyar hitelr. 207.25, lombard 80,50, an- Távira, tark, gol-osztrák 97-25, Napoleon-arany 9.45. A hangulat bágyadt. London, jan. 21. Consolok 96 7Aa ezüst 53*/4 Frankfurt, jan. 21. Esti tőzsde. Osztrák hitelr. 183,75, osztr. államvasut 218,25, arany járadék 637/1, magyar járadék 797/8• A hangulat szilárdult. London, jan. 21. Busa igen nyugodt, étkezés nyugodt, zab 1/2 sillinggel olcsóbb, árpa és kukoricza száll ; olaj helyben 361/a ; szállíttatott búza 54,026, árpa 4126, zab 26,969. Hamburg, jan. 21. Búza változatlan 209, 211; rozs változatlan 148,50, 150; repereolaj 74 ; szesz 397, 40, 408/4, 41. Kossuth a keleti kérdésről. Kossuth Lajos a keleti kérdésről, illetőleg Oroszország győzelmességének jelentőségéről levelet irt az Egyetértés-nek, melyet ez mai számában közöl. A levél igy szól : Collegno (al Baraeconne) Jan. 16. 1878. Fegyverszünet van alkudozásban. Nem Európa befolyásával. A czár hatalmas. Betiltott minden közbeszólást. És Európa „láthatatlan.“ De a láthatatlan Európának azon tagja, melyet osztrák-magyar monarchiának neveznek, az látható, mint „im russischem Bunde der dritte.“ Ez e minőségben Ausztria-Magyarországot nullificálta ezen egész háború folyamára, melynek mérlegében saját jövendő sorsa inogott . — isolálta, megzsibbasztotta Angliát, melynek érdekei a mi érdekeinkkel e válságnál oly szembetünőleg találkoznak, és elhagyatottságra, bukásra kárhoztatta barátunkat, védgátunkat a törököt, kivételéért küzdve , Európa függetlenségéért s elsősorban hazánk és Ausztria biztonságáért küzdött. Mit tehetett szegény, az ezer sebből vérező, a sokaktól szorongattatok, a mindenkitől elhagyatott ? Kettő közül kellett választania : vagy kibontani a Próféta zászlaját, melyet emberiségi érzelemből begöngyölve tartott; vértengerbe nyugtatni le a félholdat, s — ha temetkeznie kell — világromok alá temetkezni, minőket évezredek nem láttának — vagy meghajolni az „ineluctabile fatum“ előtt. Szegény szárnyaszegett sas! az utóbbit választotta. Sötét aggodalom borul a magyar ember lelkére. De az osztrák-magyar külügyér azzal nyugasszal, hogy az ő számvetései a háború kimenetelétől függetlenek. Kulcs volt a kezében a kapuhoz, mely a vihar szeleit lezárhatá. Majd ismét kezében volt a tehetség rájuk kiáltani Virgil Neptunusának szavait : „Maturate fugám“ , de ő számvetési hitében kaput is tárt, szabad dühöngést is engedett a viharnak, melynek átkát nemzedékek nemzedékei fogják sinyleni, s messze-messze távolba kígyózó útját ledőlt országok romjai fogják jelzeni. Ő tárt kaput. Aztán néző maradt a véres dráma folyama alatt. Az ő szerepe — úgy mondja — majd a végfelvonás végjeleneténél következik, és ő megmutatja aggódó nemzetének, hogy megóvta érdekeit. Meg leszen-e neki engedve, hogy csak bele is kiálthassa szerepét a katastrófa lebonyolításába ? nem tudom. A jelek nem biztatók. De azt tudom, hogy vannak fatális tények, melyeket amolyan szerepszavalással megváltoztatni nem lehet ; és azt is tudom, hogy ha el nem tér az iránytól, mely által politikájában ekkorig vezettetett, még csak azt sem fogja megmenthetni, ami még megmenthető. A nemzetnektisztába kell jönni e politika kiindulási pontja, iránya, lényege felől, miszerint a nemzet is megtehesse a maga számvetéseit, s azoknak útmutatása szerint határozhasson, akarhasson, cselekedhessék. Legyen az én honszerelmemnek is megengedve, reávetni szerény mécsem világát a helyzet homályaira ; talán hogy e szerény mécsvilág egy sugárkát vethet az ösvény felé, melyet a hazafiság aggódva keres.* * * Mialatt Bécsben gr. Andrássynak aranygyapjas rendet adtak, Fiumében — a semlegesnek mondott magyar korona területén — orosz tengerésztisztek egész nyilvánossággal hadgyakorlatot tartottak azon mesterségben, hogy miként kell a semleges Fiuméban készült torpedókkal levegőbe röpíteni azt a törököt, aki (minthogy a lengyel, fájdalom, még mindig csak „élő szobor“) utolsó védgátja Ausztria s Magyarországnak a panszlavoczarismus árja ellen. Az az arany gyapjú, meg az a torpedó-gyakorlat egymást kölcsönösen kiegészítik. Az első annyit jelent, hogy az osztrák császár, magyar király meg van elégedve külügyminisztere politikájával ; a második megmutatja, hogy minő színezetű az a politika. Várjon számot adott-e magának a megelégedő fejedelem e politikának ha nem is eventuális következményei, de legalább actuális eredményei felől? Mert nem minden van függőben. Már vannak confunomált eredmények is. Van több. E helyen egyre akarok reá mutatni. A szomszédunkban dúlt háború, s Magyarország és Ausztria jövendője közt, egy végzetszerű kapcsolat van. Végzetszerű mint a boszuló istenségek — az Eumenidák — haragja. E kapcsolat onnan ered, hogy e háborúnál nemcsak az úgynevezett „keleti kérdés“, azaz: a porta és keresztény népei közti viszony kérdése forog fenn, hanem hogy ez complicálva van egy másikkal : az orosz hatalmi kérdéssel. Bármi véleménynyel legyen is valaki a felől, hogy miként kellene az elsőt megoldani, ha a másodikkal nem volna complicálva , azt senki sem tagadhatja, hogy Magyarország, Ausztria és uralkodó házuk jövendőjét igen komoly veszélyek fogják fenyegetni, ha e háborúnak egyik eredménye az lesz, hogy Románia s a keleti szláv népek a muszkahatalom elenseivé válnak, s mert azokká válnak, tehát a muszkapolitika vontató kötelére kerülnek. E veszély felől a földabrosz , s Magyarország és Ausztria ethnográfiai viszonyai nem hagynak kételkedni. Tehát akár minő eszmék által hagyta is magát különben politikájában a bécsi kabinet befolyásoltatni ; annyi bizonyos, hogy ezt az egyet semmi áron sem kellett volna megengednie, mindent el kellett volna követnie, hogy ez az egy meg ne történjék. És épen ez történt meg. Már megtörtént. Consummatum est. A körülmények imperative kijelölték volt az irányt, melyet a bécsi kabinetnek politikájában követnie kellett volna, miszerint e veszélynek eleje vétessék, vagy ha ez elmulasztatott, a veszély elháríttassék. Ha azon meggyőződésre jutott, hogy a török birodalom helyzetében változtatásoknak kell történni a keresztény népek javára, oda kellett volna minden igyekezetét fordítani, hogy a szükségesnek vélt változtatások nem az orosz fegyverek győzelmes nyomásának, hanem Ausztria és Magyarország jóakarata érdeklődésének, s ennek hatása folytán a porta liberalitásának legyenek kifolyásai. Csak ily irányú politikával lehetett biztosítani hazánkat s Ausztriát a különben elháríthatlan veszélyek ellen. A keleti keresztény népek nem kerültek volna az orosz hatalom vontató kötelére. El lett volna oszlatva azon alaptalan, de tényleg csakugyan létező előítélet, hogy „Ausztria s Magyarországnak nincs érzése a keleti keresztény népek jóléte s békés fejlődése iránt" (Andrássy gróf szavai). Nemcsak ez előítélet lett volna eloszlatva, de sőt érdekközösség is idéztetett volna elő köztünk s a keleti népek között a jövő kölcsönös biztosítása tekintetéből. S ezeken felül még az is eléretett volna, hogy a változtatások nem mentek volna túl azon határokon, melyeken belül megnyugvást lehetett volna szerezni a keleti keresztény népeknek, anélkül, hogy aláásatnék a török birodalom vitalitása, mely hazánk s Ausztria külbiztonságának egyik lényeges postulátuma. E kettő egymással igen jól összeegyeztethető, ezt fejtegetésem további folyamában majd ki fogom mutatni. Ily, annyi tekintetben üdvös irányú politikának érvényt szerezhetett volna gr. Andrássy a háború előtt, a háború beáltával a háború alatt. Némely kezdetleges s akkor sem helyes irányú kisérletecskék kivételével nem tette. Oly alkalmat is elmulasztott, melyről el lehet mondani, hogy isten ingyen kegyelmes szavakkal nyomta markába a röppenő szerencse üstökét: „Ne fogd meg! biztossad hazád és fejedelmed jövőjét, tartsad eszedben, hogy az elszalasztott perczet nem adja vissza semmi öröklét. Nem fogta meg. Elszalasztotta, sőt többet tett. Ausztria-Magyarország külügyminisztere jön: „im russischen Bunde der Dritte“ és e „horribilis“ minőségben addig tolta az orosz szekerét, míg az eljutott Plevnába, és onnan tovább. Ama bukásában is dicsőséges Titánnak eleste ott: — hála a megaranygyapjúsított politikának — nem csak az egész világtól elhagyatott szegény törökre, de hazánkra, de Ausztriára, de az osztrák dynastiára is végzetterhes katastrófává lett. Vert oroszt senki sem teszen fel hitének, ki-