Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)
1878-05-15 / 242. szám
ejtem ki, hogy miért nem viseltethetem bizalommal a miniszterelnök iránt. Folytatja ezután a miniszterelnök politikai működésének fejtegetését. Ugyanazonos ez a nemzet jogainak eltiprásával, hogy ne mondja, a nemzet elárulásával. (Derültség.) Ez a kormány egy téren sem teljesítette hazafiai kötelességét, s azért ennek egy fillért sem szavaz meg. Megszavazná ezt oly kormánynak, melynek hazafiságáról meg van győződve. Helfy Ignácz nem hagyhatja megjegyzés nélkül a pénzügyi bizottság eljárását. Jelentése nem felelne meg híven annak, ami a bizottságban történt. A miniszterelnök a bizottságban nem kért mást, minthogy a fedezet módja állapíttassék meg, nem pedig azt, hogy a hitel megszavazása egész határozottsággal ajánltassék. A kormányelnök csak tegnap adott felvilágosításokat a hitel céljáról. Ez az oka, hogy szóló a maga és elvtársai nevében csak ma ad be határozati javaslatot. A helyzet általuk is beismert súlya daczára sem szavazhatják meg a kért hitelt. Nem hiszi, hogy ne Bosznia elfoglalása lenne a czél. Azoknak az állapotoknak, melyek Boszniában és Herczegovinában bekövetkeztek, nagy részben a mi külügyi kormányzatunk az oka. A tegnapi felvilágosítások semmi esetre sem olyanok, hogy a képviselő tudhatná, mire kell az a pénz. Végül felolvassa a határozati javaslatot, mely így hangzik: Alólíottak már az orosz-török háború kezdetén kijelentették, miszerint Oroszországnak akár területi, akár hatalmi terjeszkedését oly nagy veszélynek tekintik úgy Magyarország mint Ausztria állami léterére nézve, hogy annak elhárítása czéljából készek a kormánynak minden szükséges eszközt felajánlani. E felfogáshoz ma is ragaszkodván, teljes készséggel megszavaznák a kormány által kivánt 18.800.000 frtnyi hitelt, ha 1-szer az erre vonatkozójavaslatot a törvényhozás elidegeníthetlen jogát nem sértő alakban terjesztené elő. Fennálló törvényeink ugyanis, a hadügyre vonatkozó évi költségvetés előzetes megállapítását a delegációkra ruházzák, de azon alapjogáról a magyar törvényhozás soha le nem mondott, s le nem mondhat, hogy esetleges háborúviselésre kívánt eszközöket megadja vagy megtagadja. 2-szor ha a kormány úgy mint ezt más alkotmányos országok kormányai mindig tették s teszik, világosan és minden kétértelműséget kizáró módon kijelölné a czélt, melyre a hitelt kéri; s végre 3-szor ha a kormánynak a keleti kérdésben eddig követett politikája biztosítékot nyújtana az iránt, hogy a kilátásba helyezett ació a nemzet által félreérthetlenül jelzett irányban fog megindíttatni. Minthogy azonban a kormány e feltételek egyikét sem teljesítette, indítványozzuk , mondja ki a ház; határozatilag, hogy teljes készséggel megszavazza a kívánt összeget, ha a kormány biztosítékot nyújt az iránt, hogy ez összeg úgy mint az ezután netalán szükségeltető nagyobb összegek a fent jelzett s a nemzet közohajának megfelelő czélra fog fordutani, és ha az erre vonatkozójavaslatot az országgyűlés alapjogát nem sértő alakban terjeszti elő. Beadják: Helfy Ignácz, Kállay Ödön, Hegedűs László, Fornszek Sándor, Novák Gusztáv, Ostffy István, Sós Gábor, Ragályi Nándor, Madarász Jenő, Duka Ferencz. Madarász József utal arra, hogy a reichsrab bizottsága e javaslatot még tárgyalni sem akarja, míg akülügyminiszer a delegációkban újból nem nyilatkozik, továbbá utal az osztrák miniszterelnök nyilatkozatára, melyben Bosnia eshetőleges megszállása jelezve van. Fejtegeti ezután, hogy a törvényhozásnak van joga a háborúkérdést tárgyalni, s e tekintetben hivatkozik a jelenlegi miniszterelnök 1870-ei beszédére, aki akkor bizonyította, hogy a törvényhozásnak van joga a delegációk eljárását rosszalni. Ezután Jókai tegnapi beszédével oolemizált hosszasan. Végül ismételve kijelenti, hogy a kért hitelt nem szavazza meg. Ezután Kerkapoly Károly szóliait fel, miről reggeli lapunkban. Mérnökök kinevezése. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter Eilers Frigyes miniszteri mérnököt, Wallandt Ernő kir. mérnököt és Hajdú Gyulát a torontáli II. épitőegylet mérnökét kir. főmérnökökké; Lántay Lajos, Ujlaky Soma, Münzberger Ferencz, Lám János, Scherhauser Nándor, Gyomparics Tivadar, Képessy Géza, Linzbóth Ignácz, és Pünkösti Ferencz kir. segédmérnököket, végre Szojka Pál okleveles mérnököt kir. mérnökökké; Pécsi Lajos, Witkovszky Lajos, Dely Lajos, Demeter Gyula és Nagy Ödön okleveles mérnököket, valamint Heinz Albert Ferencz-csatornai mérnököt kir. segédmérnökökké , végre Adler Jenő okleveles mérnököt mérnökgyakornokká nevezte ki. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter, a folyammérnöki szolgálat szervezése czéljából, a következő intézkedéseket tette, és pedig: a pozsonyi kir. folyammérnöki hivatal működési köre változatlanul reghagyatván, annak bevezetésével Eilers Frigyes kir. főmérnök bízatott meg; a komáromi kir. folyammérnöki hivatal a vág - szab. kir. mérnöki hivatallal egyesittetett, s vezetésével Dolecskó Mihály kir. mérnök bízatott meg; a budapesti kir. folyammérnöki hivatal hatásköre az egyben megszüntetett bajai folyammérnökség szakaszára is kiterjesztetett; a mohácsi, vukovári és újvidéki kir. folyammérnöki hivatalok folyamszakaszai és teendői változatlannul hagyattak, Spitzár Frigyes, Pogorelec Imre és Haasz József kir. mérnökök ezentúl is e teendőket fogván végezni; a pancsovai kir. folyammérnöki hivatal, melynek folyamszakasza szintén változatlanul meghagyatott, Garzó Lajos kir. mérnökre ruházatott; az orsovai folyamszakasz felügyelete jövőre is a szörény megyei kir. államépít. hivatal teendőjét fogja képezni; a szatmári kir. folyammérnöki hivatal hatásköre jövőre csak a Szamosra és mellékvizeire fog kiterjedni; a vásárosnaményi újonnan felállított kir. folyammérnöki hivatal hatásköre a Tiszának Csapig terjedő szakaszára és e szakasz mellékvizeire fog kiterjedni, vezetésével Walland Ernő kir. főmérnök bízatván meg; a Sáros-Patakról Tokajba áthelyezett kir. folyammérnöki hivatal hatásköre a Tiszának csaptiszafüredi szakaszára és mellékvizeire fog kiterjedni, és vezetésével Hajdú Gyula kir. főmérnök bízatott meg; a szolnoki újonnan felállított kir. folyammérnöki hivatal hatásköre a Tiszának Tiszafüredtől Csongrád határáig terjedő szakaszára és mellékvizeire fog kiterjedni és vezetésével Mojsisovich Vilmos kir. főmérnök bízatott meg; a szegedi kir. folyammérnökség hatásköre a Tisza csongrád-titeli szakaszára és mellékvizeire — a Maros és a Temes-Béga vizek kivételével — fog kiterjedni; é gyulai kirendeltség, melynek hatásköre a Kőrösökre és mellékvizeire kiterjed, ez után is a szegedi folyammérnökség felügyelete alá fog tartozni ; az aradi kir. folyammérnöki hivatal hatásköre ezután is a Marosra fog kiterjedni; a temesvári kir. folyammérnöki hivatal hatásköréhez ezután is a Béga csatorna ügyei fognak tartozni. A Tisza, Szamos, Kőrös és Maros összes állami ügyeinek műszaki felügyeletével és ellenőrzésével Boros Frigyes kir. tancsos és orsz. középit. felügyelő bizatott meg; ugyanannak eddigi kerületében azonban, mely Hajdú-, Bihar-, Békés-, Csanád-, Arad-, Csongrád-, Torda-Aranyos-, Kolozs-, Szolnok-Doboka-, és Szilágymegyékre terjed ki, ezentúl felügyelői helyettesként Kiszely Károly kir. főmérnök fog működni. Ezen szervezet 1. évi június hó 1-jével lép életbe. TÁRCZA. Hivatás és szerelem. Berthold Auerbach legújabb elbeszélése. (Folytatás.) A kapitány megütközve hallgatott, de csakhamar összeszedve magát, szólt: Mindenesetre. Azt akartam kérdeni, vajon a színész hivatása nem lehetne-e ép oly alkalmas költői alakításra, mint a zenész, a festő, a tanár hivatása? vagy ön tán ezeket is kizárja? De akkor mi maradna önnek? Hivatalnokok, kereskedők, katonák, kézművesek, gazdagabb és szegényebb parasztok.“ — Azt hiszem, szólt a tanár az epigon helyett — azt hiszem, barátunk csak azt akarja kizárni, ami oly pathoszt, az idegek oly érdekű feszítését tételezi föl, mely nem az általános emberi természetből kifolyólag hat a nézőre, hanem valami lelki kiváltság, bizarr különbség által, a néző felindulásának nem a csiklandozó ritkaságok, s az ingerlő szerek használása —a rendes forrása, annak természetesen önmagától kell kifejlődnie, amennyiben minden néző a cselekvő, a szenvedő és küzdő lelkébe látja magát helyeztetve. Úgy hiszem, barátunk is csak azt akarta mondani, hogy a fősúlyt mindig a fölismerhető és általános emberbe kell fektetni, nem pedig egy hivatás különösségére. A harczos, a tengerész, az államférfiú, a gyáros költői feldolgozásra alkalmasak, mihelyt a hivatásos külső alól az általános emberi s itt mindenekelőtt a lélek, az ő hajlamaiban és küzdelmeiben tükröződik ki. — Igen — tette hozzá epigon — egy átalános törvény azonban mégis mindenütt kötelező. Az orleansi szűznek meg kell halnia, miután élvezte a harcz zajos dicsőségét és csodás tüneményszerűséges tiszteletét. Vajon ismét lehet-e pásztorleány, vagy férjhez mehet-e valami udvari lovaghoz ? Nem! . . . Meg kell halnia. Miként is válhatnék a rendkívüli ismét köznapivá ? Hisz a rovar, mely gubójából kirepült, se térhet ismét oda vissza; nagyon is sok levegőt szívott magába, a guba szűkös lesz számára. Egy színésznőt, ki hozzászokott a hódolatokhoz és nyilvános ünnepeltetéshez, a riadó taps élvezetéhez, aki megszokta, hogy ezer szem ragyogjon, ezer kéz mozduljon látására, nem elégíthet ki az aprócseprő házi kötelességek, szűk köre. Ezt költőileg kidomborítani szép és elismerésre méltó föladat volna Az itt tényleg beállt viszály abból az összeütközésből indul ki, mondhatni minden öszszeütközéséből a legnagyobb és örök viszálynak, melyet a szabadság és kényszerűség, vagy helyesebben : az egyéni természeti rendeltetés és a társadalmi korlátolás közt való küzdelemnek nevezhetünk. A föltétlen és a föltétel, az örök és az időleges súrlódásba jön s bölcseleti vagy költői megoldásra sarkal. Ez összeütközésnek gyúpontja azután különféle sugárokra szakad s harczczá lesz a lángész és polgári foglalkozás, a természet dacza és a kényszerű alázat, a démoni és meseszerű, a józan és mindennapi között. Ezt a két magában jogosult hatalmat költőileg egyenlő súlyban tartani tények és typikus alakok által igaz képekben feltüntetni vagy inkább a természeti erőket villanyos robbanásra bírni; — ez ebben a spharában is magasztos költői feladat volna. Itt a súrlódások darabosak, a lélek küzdelmei félszegek, nagyjából dolgozottak, pedig kérdés, vajon a tragikum darabossága nem csiszolható-e, a durva kéreg nem bántható-e le. A művésznő művészi hivatását a férj polgári hivatásával, a szent természetet a profán társadalommal kell vala szembeállítani, a megoldás itt volna kereshető; ez volna valódi megoldás vagy még többet mondok: a kötelességek összeütközése, a viszály két, a természet kötelékei által föloldhatlanul összefűzött ember között költőileg kizsákmányolható; még kizsákmányolhatóbb azonban, ha a két küzdő természet egy emberben egyesült, mint itt a művésznő és a feleség, a polgári családiasság és a művészi rendkívüliség. Mert Apollo isten ép oly féltékeny, mint az öreg Jehova isten és megparancsolja: „Ne legyenek én rajtam kívül idegen isteneid.“ Az epigon igen hevesen beszélt, a kapitány látszólag erőltetett nyugalommal hallgatta végig. Sok ideig csend uralkodott a kedélyes szobában. Végre Büdesheim megszólalt: Barátunk ismét nagy föladatot tűzött ki a jövő költőjének. Én is szolgálhatok neki még egy kis adomával. Ismertem egy énekesnőt, ki dicsősége zenitjén vált meg a színpadtól, s nyugalmat csak akkor talált, midőn ájtatoskodóvá lett és szüntelenül lelki üdvösségével foglalkozhatott. Ezt azután magára és övéire nézve nagy buzgósággal gyakorolta, aminek egy furcsa kis történet lett a következménye. Volt egy ötéves fiacskája, kinek számára valami pajtást szeretett volna találni. Hoztak is neki a szomszédságból egy derék, illedelmes egykorú fiúcskát. Egy napon a szomszéd fia haza megy s az apja azt kérde: Nos, mi történt? A fiú igy felelt: Werner egész büszkén azt mondta nekem: Te is bűnös vagy ? Én bűnös vagyok, atyám is bűnös, anyám is bűnös mindnyájan bűnösek vagyunk, te is bűnös vagy? — Az énekesnő fia büszke volt rá, hogy bűnös. Ez a kis adoma egyszerre derűs jó kedvet okozott, s a beszélgetés más fordulatot vett s végre a társaság haza készült. Az utczán Büdesheim kocsiját ajánlotta föl társainak, de a kapitány azzal utasította vissza, hogy a tanárral gyalog szeretne menni, így Büdesheim és az epigon elkocsiztak, a másik kettő pedig együtt maradt. hírek. Hivatalos. Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter homoki Vukovich Géza és Gross Vilmos adóhivatali ellenőröket III. oszt. adótárnokokká, Pétersz Károly okleveles gazdát és volt gazdasági főtisztet becslőbiztossá nevezte ki. — Előléptetés. A magyar kir. igazságügyminiszter Illyásevics Gyula nyírbátori kir. j birósági birnokot a técsői kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — Áthelyezések. A magyar királyi igazságügyminiszter Veress Mihály nyíregyházi kir törvényszéki írnokot a kisvárdai kir. járásbírósághoz, Szokoly Jenő kisvárdai kir. jbirósági Írnokot pedig a nyíregyházi kir. törvényszékhez helyezte át. — Állomáson való megerősítés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Husovszky Károly aranybányaclausurai állami elemi népiskolai ideiglenes minőségű tanítói állomásán végleg megerősítette. — Alkalmazások. A szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság Ferenczy János adóhivatali gyakornokot VI. oszt. adótisztté, a pozsonyi m. kir. pénzügyigazgatóság Fonod Máron r. a. só hivatali mázsatisztet a komáromi adóhivatalhoz deiglenes VI. oszt. adótisztté nevezte ki. — Uj egyesület. A fogarasi magyar állandó műkedvelő társulat alapszabályai, a m. kir. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — Vilmos fSherczeg ur tegnap este Bécsbe visszautazott. — Frigyes főherczeg, ki jelenleg szigorú incognitóban grófi czím alatt Párisban tartózkodik, e hó 24-én visszatér székhelyére Prágába. Párisban, hová időközben Albrecht főherczeg is megérkezett, Frigyes főherczeg egyúttal eljegyzését ünnepli meg Croy Dülmen herczegnővel. — László József, a Kolozsvárott elhunyt jeles színművész temetése vasárnap nagy részvéttel ment végbe. A közönség a halottas ház környékét egészen betöltötte. A kolozsvári nemzeti színház tagjai mind ott voltak a gyászszertartáson, a színházi választmány testületileg jelent meg. A hallottas háznál Szász Gerő mondott emelkedett, költői hangulatú gyászbeszédet a ravatal fölött. A színházi énekkar gyászdalokat zengett. A koporsót szebbnél szebb koszorúk borították. Kolozsvár városa, a kolozsvári s a budapesti nemzeti színház személyzete, a színházi választmány, a budapesti nemzeti színház igazgatósága, a Feleki pár s többen küldtek koszorúkat. A gyászmenet előtt a nemzeti színház gyászlobogóját vitték, a katonai zenekar a „Dom Sebastian“ gyászindulóját játszotta. A színház előtt megállt a gyászmenet s itt a kolozsvári színtársulat egyik első rendű tagja, Abonyi, mondott istenhozzádot a jobblétre szenderültnek. A színház elől a torda-utczai temetőbe vonult a pár ezer emberből álló menet, melynek soraiban Kolozsvár minden rendű és rangú