Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)

1878-05-28 / 266. szám

&léfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1­9­80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, meitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem follalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 266. szám. Sieg­gélt Jzích­LcLs. Budapest, kedd, május 28. 1878. ^pÄrBöl^öB» flWfTfif a Tctctd.óKzv'cUcLlbaTi: Budapetton, Eidor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). További Havas, Lafite & Cle. czégnél Parisban (Plaoe de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Pe­tzcdapesten, nádor-utcza 0. szám* Idt intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalá». X. évfolyam. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése május végével letelik, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kérjük intézkedjenek a megrendelés iránt, ne­hogy a lap vételében fenakadást ta­pasztaljanak. Az ,Ellenőrz­ára: fél évre...............................10 frt — negyed évre ...... 5 frt — havonként ...... 1 frt 80 kr. Az „Ellenőr“-l­a­kó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, május 27. Nevezetesebb hírt lapunk zártáig nem jelentett a táviró. Hogy Gorcsakoff „felkelt“ azt nem lehet újdonságszámba venni, mert a ki emlékszik, hogy a herczeg úr akkor „feküdt le“, mikor gonoszul kezdett állani a béke ügye, előre láthatta, hogy a herczeg úr fel fog kelni, mihelyt a helyzet kissé jobbra fordul. És most csakugyan jobbra for­dult a helyzet. A táviratok újabban is meg­­erősítik a congressus összeülését — és Né­metország meg China között sem üt ki a háború, mint egy nevezetes távirat meg­nyugtat.* Egyebekben Konstantinápoly alatt vál­tozatlan a helyzet. Az oroszok régi állá­saikban vesztegelnek; csak Zichy gróf jár oda Izmidbe az angolokkal mulatni, és Layard élteti Törökországot, mint Anglia legrégibb szövetségesét. * Ma Bécsben a magyar delegátió három albizottsága tartott ülést, miről távirataink szólnak. A külügyi felvilágosítások napja még bizonytalan; úgy látszik Andrássy Gyula gróf a helyzet megállapodását várja, hogy a congressus tekintetében határozott nyilatkozatot tehessen. (Éjjeli posta.) A Journal des Débats jelenti, hogy a congressus első feladata lesz a Konstanti­nápoly körüli hadi állások rendezése, azután pedig sistálása a san­ stefanói szerződés végrehajtásának. A Kölnische Zeitung berlini verziója szerint a con­gressus előbb constatálni fogja az eddigi létrejövő megállapodásokat, azután pedig részben locális bi­zottságokra fog oszolni, és később a végtárgyalás czéljából újra összeül. Új-Orsovdról a következő adatokat olvassuk: Május 25-én délben a 78. báró Lokcsevics-gyalog­­ezred egy zászlóalja — mintegy 140 ember — formaszerűen birtokba vette Új-Orsova Ada-Kale szigetét, melyet a török helyőrség ugyanakkor — a porta és Andrássy gróf közötti megállapodás szerint — kiürített. E végből az említett ezred, há­rom üteg és egy utászszakasz szombaton reggel ér­kezett Temesvárról Ó-Orsovára. De ezek a csapatok csak részben mentek át Új-Orsova szigetére, másik részök a N. fr. Pr. szerint a Duna balpartján levő azon semleges terület occupálására van rendelve, mely a magyar és a román határ közt fekszik. A sziget török helyőrsége egy ezredes vezetése alatt 600 ember volt, mely elszállittatik Bosz­niába. A háború előtt a helyőrség 850 főre ment 20 ágyúval. Az ágyukat s a többi hadiszert a törökök most csapataink őrizetére bízták. A sziget öt kilométer­nyire van O-Orsovához s helyőrségén kívül még mintegy 400, nagyobbára mohamedán lakosa van. A magyar és a román határ közti semleges terület az Orsovától Vercsiorova felé vezető parti út hosz­­szában fekszik s e területen fog átvonulni ama vasút, mely a két határszéli várost összekötendő , sem­leges területen épült a „korona-kápolna” is, ama helyen, hol a szent korona a szabadságharcz után egy ideig el volt ásva. A kis sziget a törökök­nek a múlt háborúban kiváló szolgálatokat tett. Az oroszok vízi úton is próbáltak hadiszert, főleg vas­úti síneket szállítani. Ennek folytán Ada-Kale pa­rancsnoka, minden arra menő hajót megvizsgálta­tott, mi nem gátolta ugyan teljesen a hadi dug­­áraszállítást, de legalább lényegesen megnehezítette, minthogy Új-Orsova előtt szárazra kellett azt ki­rakni és kocsikon továbbszállítani. A Duna ez elzárása csak így vált lehetővé, mert monarchiánk minden katonai actiót megtiltott a sziget ellen. Máskülönben könnyű lett volna Ada-Kalet a szerb és román partról egyaránt do­mináló magaslatokról kereszttűzbe fogni s halomra lőni. Ránk nézve a szigetnek azért van több becse, mint a portára, minthogy mi a Duna balpartjának is urai vagyunk, s igy a román vagy szerb part­ról tervezett bombázást meghiúsíthatjuk. így birto­kában lévén a folyam e fontos pontjának, azt egy netaláni háborúban torpedókkal elzárhatják, s e fontos közlekedési vonalat legalább Uj-Orsováig nyitva tarthatjuk hadseregünk és kereskedelmünk számára. A tulajdonképeni vár háromszoros védvonal­­ból­ áll 11 bástyával és 3—4 méter magasságú falakkal. Az erődítményeket fedett utak kötik össze egymással. Az egyes védelmi vonalak közt széles árkok vannak, melyek alja a folyam színvonala alatt van. De mint az összes erődítmények, az ár­kok is nyomorúságos állapotban vannak s a pol­gári lakosság a gyümölcsös és zöldségkertek öntö­kre használja azokat. Ezenkívül van még a du­­­szen a Liman és a Csengell-sáncz, mely­e­n uralkodik. Az erődítményekből öt kapu martokra. Az ágyuk nagyobbára mind hasz­enek is, valamint az erődítmények az 'om idejéből származnak. A múlt három négy Krupp-ágyut hoztak a szigetre, int már említettük — 1790-ben volt vírák csapatok birtokában. jövendőbeli sorsáról a san-stefanói tja, mely Szerbia uj határait álla­pítja meg, következő határozatodat tartalmaz: „Ada- Kale kiüríttetik és leromboltatik. ” Török-szerb bizottság fogja egy orosz megbízott részvételével a helyszínen három havi idő alatt a végleges határ­vonalat megállapítani.“ ... A san-stefanói szerző­dés márczius 3-kán kelt, s igy az idézett pont sze­­­­rint a portának legkésőbben június 3-án ki kell­­ ürítenie a szigetet s le kelle romboltatnia az erő- I ditményeket. Hogy ez utóbbit kikerülje, Ausztria- Magyarország kezébe adta át Ada-Kalet. Távi­ratok. Bécs, máj. 27. Az Abendpost írja : A­­ Journal des Débats jelentését, hogy a con­­ferentia biztosítottnak tekinthető, és hogy a berlini cabinet már elküldötte a meghí­vásokat, ma többszörösen megerősítik. Ú­gy látszik, hogy a congressus összeillésére jú­nius 11-két jelölték ki. Bécs, máj. 27. A Politische Correspondenz értesül, hogy az európai congressus összeülése egé­szen bizonyosnak tekinthető. A congressus Berlin­ben fog ülésezni. A megnyitás napját jan. 11-kére helyezték kilátásba. Bécs, máj. 27. A Politische Correspon­denz jelenti Konstantinápolyból. Layard és Hornby tengernagy meghívására Zichy gr. nagykövet meglátogatta Izmidben az angol hajórajt, hol a legnagyobb tisztelettel fo­gadták. Az oroszok Konstantinápoly mellett még most is régi állásaikat tartják megszállva, de az erősítések folyton érkeznek. A királynő nevenapján adott lakomán Layard poharat emelt a szultánra és Törökországot Anglia legrégibb szövetségesének mondotta. Pétervár, máj. 27. Az Agence Russe írja: Az európai hatalmak megállapodása kedvező hatást tett. Ausztria a hatalmak beleegyezésével szállotta meg Adakálét, hogy a dunai hajózás nehézségeit megelőzze. A congressus szabályozni fogja az ottomán tartományok occupátióját. Gorcsakoff her­czeg ma fölkelt. A sah holnap Varsóba és onnét Berlinbe megy. London, május 27. A képviselőházban North­­cote felelt Hartington kérdésére . Ő nem mondhatja el az alkudozások részleteit, de annyit mondhat, hogy az utóbbi néhány nap alatt kedvezőbbek let­tek a kilátások a congressusra. (Tetszés.) Salisbury hasonló nyilatkozatot tett a felső­­házban. Ekkor Redesdale Besszarábia visszafogla­lásáról akart beszélni, de Somerset rendre utasí­tani kérte, mert Redesdale nem jelentette be inter­­pellációját. Bukarest, máj. 27. Károly fejedelem ma este ide érkezett. Bécs, május 27. A képviselőházban Zschock folytatja beszédét. Szerinte a jelen kiegyezés elfo­gadása által hasonlítani fog a ház a várparancs­nokhoz, a­ki szükség nélkül capitulál, és ezért megérdemli, hogy elbocsássák. (Zajos megsza­kítás.)Plener különösen a restitutiót bírálgatja, és mondja, hogy a nagyobb megterheltetés nem frá­zis, a kiegyezés mérlege Magyarország javára haj­lik, a kiegyezés elvetése nem okoz sem zűrzavart, sem elégedetlenséget. Végre hosszabb provisoriumot ajánl a status quo alapján, hogy azalatt végleges és állandó kiegyezést lehessen kötni. Wickhoff védi a kormánynak és a kisebbség­nek visszatérítési javaslatát, fejtegeti a bank­kérdést, a 80 milliós adósságot és a vámügyet. Tornászuk a kiegyezés mellett van; a védvá­­mokhoz való kapkodást a legnagyobb hibának mondja a kiegyezési tárgyalások alatt. A mostani­nál jobb kiegyezés alkotmányos után nem lehetsé­ges ; ha a dualismus megdől, akkor nem lesz sem centralismus, sem personalinio, hanem foederalis­­mus. (Tetszés.) A legközelebbi ülés holnap lesz. Bécs, máj. 27. A Politische Correspondenz dementálja azt a hírt, hogy a képviselőházat elna­polják, és így a kiegyezés tárgyalását is félbesza­kítják, mert a birodalom egyik felében sem gon­dolnak az elnapolásra. Bécs, május 27. A hadügyi bizottság Szlávy elnöklete alatt ma négy óráig tartó ülést tartott. Az idő legnagyobb részét elvi viták töltötték be. Az egyes tételeket a jövő ülésben tárgyalja a bi­zottság. Tárgyalták továbbá a hadügyminiszter vá­laszait, melyeket ez a delegáció múlt évi határo­zataira adott, és azokból két pontot végeztek el. Az 1. pontra vonatkozólag, fölhívták a minisztériu­mot, hogy a bérmunkák kiosztásánál a biro­dalom mindkét felére legyen tekintettel. A 2. pont az erdélyországi kórházak költségeinek szabá­lyozására vonatkozik; a feleletet tudomásul vet­ték. 3. pontban utasították a minisztert, hogy a Magyarországban fölállítandó katonai akadémia iránt minél előbb javaslatot terjeszszen elő. 4. Az aka­démiákban tartandó magyar előadások iránt tudo­másul vették a választ. 5. pont a csapatok elhelye­zését illetőleg függőben maradt, míg Éber, Dőry és Márkus delegátusokból álló albizottság bizalmas értesítést nem kap a minisztertől. A 6. pontot, mely a magyarországi genie-ezredhez második zászlóaljat is kíván, másképen fogják fogalmazni. A 7. pontot a kartográfiát illetőleg tudomásul vették. A költségvetés azon pontjainak megvizsgálá­sára, melyek az élelmezés és ruházat költségeit ál­lapítják meg, albizottságot küldöttek ki, melynek tagjai Hegedűs, Wahrmann és Márkus. Bécs, május 27. A Politische Correspondenz­­nek jelentik Rómából. Tegnap cserélték ki az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés meghosszabbí­tásáról szóló nyilatkozatot. Az olasz kormány bele­egyezett, hogy legközelebb kezdjék meg a tárgya­lásokat Bécsben az új szerződés megkötése czél­jából. Bécs, máj. 27. (A „Bud. Corr.“ eredeti táv­irata.) Szende honvédelmi miniszter holnap vissza­utazik Budapestre. Róma, máj. 27. A Cazetta Ufficiale jelenti, hogy Ausztria-Magyarországgal és Svájc­c­al meg­hosszabbította Olaszország a kereskedelmi szerző­dést. Diritto nem kételkedik, hogy a franczia par­liament kedvező határozatot fog hozni, ha át lesz hatva a következményektől, melyeket a ke­reskedelmi szerződésnek feltétlen elfogadásán kí­vül minden egyéb megoldás maga után fog von­ni. Az elnapolásba, a ratificatio elhalasztásába nem fog beleegyezni az olasz parliament, melylyel szemben kötelezte magát a kormány, hogy minden javaslatot előterjeszt, mely június hónapon túl le­hetetlenné tenné az új szerződés alkalmazását. Olaszország akarata ellenére kénytelen lenne az általános és differentiális tarifához nyúlni. A fran­czia kormánynak és parliamentnek éretten meg kell ezt fontolnia, mert nagyon veszélyes kísérletekért nem szabad könnyedén venni a felelősséget. Berlin, máj. 27. A Wolff-Bureau demontálja azt a tőzsdei hírt, hogy merényletet követtek el a német trónörökös ellen, hasonlóképpen valótlan­nak mondják azt is, hogy Németország és China közt megzavartatott a barátságos viszony. A delegatióból: Bécs, május 27. (A „Bud. Corr.“ eredeti távirata.) A magyar delegatió pénzügyi albizottsága ma elintézte a közös pénzügyminisztérium költség­­vetését, melyben 187 forintot törölt; a főszám­széknél szintén törölt 7672 forintot. A jelentés csü­törtökön fog hitelesíttetni. A tengerészeti albizottság elhatározta, hogy az állandó hajólétszám meghatározását sürgető hatá­rozati javaslatot fog indítványozni. A bizottság egyes tételek fölött ma sem határozott végleg; a legközelebbi ülése holnap d. u. 725-kor lesz. A hadügyi albizottság a délután 4 órai ülésben kezdte tárgyalni a rendes hadügyi szükségletet. Először határozott a miniszternek a delegáció által a múlt évben hozott határozataira adott válaszai fölött, melyek többnyire tudomásul vétettek. A te­rületi hadosztályok tárgyában kiküldetetett egy Dőry, Eber és Márkusból álló hármas albizottság; az élelmezésre vonatkozó czimek megvizsgálására egy Hegedűs, Wahrmann és Márkusból álló hármas al­bizottság. Azután tárgyaltatott azon elvi kérdés, megszavaztassék-e a tüzérség újjászervezésének foly­tatására egy millió forintnyi több-követelés, nyert felvilágosítások és hosszú vita után elvben megsza­vaztatott. Az egyes tételek a közelebbi ülésben, mely holnap délelőtt tizenegy órakor tartatik, fog­nak tárgyaltatni. A külügyi bizottság nem tart holnap ülést. Bécs, máj. 27. A magyar delegátió tengeré­szeti bizottsága ma értekezletet tartott a tengerészeti költségvetés egyes szakaszai fölött. Minthogy a bi­zottság nem volt határozatképes, az egyes tételeket csak futólag érintették, és némelyiknél kisebb törlé­seket javasoltak. Egyhangúlag elfogadták azt a ha­tározatot, hogy a védtörvény átvizsgálása alkalmá­val a szükséges hadihajók száma szabatosan állapít­tassák meg. E határozatot azzal a felszólítással küldik meg az osztrák delegációnak, hogy az is te­gye mrsgáévá. A legközelebbi ülés holnap lesz. A pénzügyi bizottság, Zsedényi elnöklete alatt, mai két óráig tartó ülésében befejezte teendőit. A közös pénzügyminiszter és a legfőbb számszék ve­zetője előterjesztette a­nyag és kegydíjasok névso­rát, ezután pedig a közös pénzügyminiszter és a legfőbb számszék költségvetését elfogadták az osz­trák delegáció bizottságának alapján. A jegyző­könyv hitelesítése jövő pénteken lesz. Paris, máj. 27. A hatóság május 30-án Jeanne d’Arc halála napján és a Voltaire ünnepély alkalmából minden külső szertartást megtilt, hogy megakadályozza a rendzavarást. Budapest, május 27. Ha nem csalnak égi és földi jelek, a congressus csakugyan létre jő. A minden oldalról érkező hírek bizonyosra mondják ezt, de­ mind e híreknél megbízhatóbb adatot képez azon körülmény, hogy a főnehézség el van hárítva. Oroszország beleegyezik Anglia azon követelésébe, miszerint az egész san­ stefanói szerződést a congressus elé ter­jeszti. Ha ezt a tényt mai bizonyosságában meg nem rendíti a holnapi bizonytalanság, úgy a congressus létrejöttének útjában sem­mi komoly akadály sincs. E ténynek azon­ban feltétlenül, minden körülírástól és clau­­sulától mentesnek kell lennie. Oroszországnak minden mentális és pactualis reservatió nél­kül kell elismerni a san­ stefanói szerződés érvénytelenségét pro nunc és Európa fóru­mának jurisdictióját pro tunc. El kell is­mernie, hogy a hatalmak tudta és bele­egyezte nélkül önhatalmilag egy jottát sem változtathat meg a keleti dolgok rendjé­ben, nem háboríthatja meg, nem a tényleges, hanem a törvényes birtok­állapotot sem a Balkán félszigeten, sem Kis-Ázsiában, nem érintheti az ottomán birodalom integritását. Szóval elejti a befejezett tények, a beati possidentes stb. elméletet, Európának kell beszámolnia minden lépéséről, s Európától kell kérnie minden tettének sanctióját. Oroszország szerződésszegő fellépte egy pillanatra megrendítette az európai jogren­det. A czár hadai fennen lobogtatták az ököljog zászlaját. Az erkölcsi és jogérzetet rettentően sújtotta a kábító csapás. A né­pek aggódva és megzavarodva szemlélték a tényeket, melyek kikaczagtak minden er­kölcsi és jogi fogalmat, s proclamálták az erőszak uralmát az igazság felett. A nem­zetközi jogviszonyok ez erőszakos megráz­kódtatása okvetlenül maga után vonta volna a magánjogi és erkölcsi viszonyok megin­gását is. S Európának ez tán nagyobb er­kölcsi kárt okoz vala, mint mennyi anyagi kárt szenvedett volna a hatalmi viszonyok megváltozása miatt. Ha most Európának puszta akarata elég erősnek bizonyul a bi­torlót visszautasítani a jog korlátai közé, az oly elégtétel, mely hatásával maradandó nyomokat fog hagyni a jövő történetében is. Az erkölcsi tanulság egész lesújtó nagy­ságában jelenik meg a népek szemei előtt. Ha hatalmas és erős Oroszország és a czár, még hatalmasabb s erősebb a jogi és er­­­­kölcsi világrend. Ez a rend diadalmaskodik,­­ juguma alatt meggörbedve kénytelen átvo­­­­nulni a czár és rabló keresztes hada. Ezt a diadalt, a jogrend e megvédését­­ első­sorban Angliának és monarchiánknak köszönik Európa népei. Az Oroszország ál­tal befejezettnek tekintett tények és azok foglalatja, a san-stefanói szerződés,­­ ellen mnriQVrííiiánlr «Sc? Anrrlíd filfalrn7off ll’a fii- takozott szóval, s tettel, diplomatiai jegy­zékkel, s az ennek súlyt adó hadi készülő­déssel. Ha akár Anglia, akár monarchiánk elszigetelve marad, tiltakozása tán elhang­zott volna a pusztában. Oroszország mert volna daczolni Angliával egy a san­ stefanói szerződést elismerő Ausztria-Magyarországgal háta mögött és viszont. Ámde Angliának imponáló föllépte a tengeren s monarchiánk félelmes szárazföldi erejének megmozdulása a muszka hadvonalak góczpontja táján szük­ségkép megtörte a muszka elbizakodást. A czár kimondta, hogy a san-stefanói szerző­désnek nem ismeri más urát magán kívül, s most ugyanazon czár az alázatos folya­modó szerepében jelenik meg az európai areopag előtt. Ma már még muszka szem­pontból sincsenek befejezett tények. A tö­rök birodalom integritása jog szerint fenn áll, az Új-Bulgária török tartomány, Ör­ményország a szultán birtoka, a Fekete­tengerre és kikötőire nincs rá verve a muszka béke, a párisi szerződés jogérvé­nyes, az 1877-diki birtok állapot áll fenn. S Európa — és nem Oroszország — fogja rendezni e törvényes alapon Kelet birtok- és jogi viszonyait. Az elvek diadala tekintetében tehát rendkívül fontosnak tartjuk, és ilyennek fogja kimondani a történelem, a congressus létre­jöttét, mely csak az európai álláspont tel­jes felülkerekedésének alapján jöhet létre De vajon bír-e ily jelentőséggel a békére, s a keleti bonyodalomnak európai szempont­ból való megoldására nézve? Hogy a keleti kérdés csak Európa érdekeinek megfelelőn és nem Oroszország szándékai értelmében fog megoldást nyerni, e tekintetben nincs két­ségünk. Háború, vagy alkudozások, s az európai bíróság verdiktje által, de az euró­pai álláspont mindenesetre diadalmaskodni fog. Ámde, bár a congressus létre­jő, alaposan kétkedni lehet a békés megoldás sikerében. A congressus biztosan elnapolhatja a fegyveres confliktust, de semmi garanciát sem nyújt a háború kikerülése tekintetében. Hogy Orosz­ország a congressus elé terjeszti a san­ stefa­nói szerződést, ez az európai álláspont dia­dalát jelenti ugyan, de csak az előzetes és általános elvi kérdésben. A congressuson fogják megvitatni a részleteket, s min­den egyes részlet legkisebb részecskéje is elég arra, hogy szikrát vessen az aknába. Az orosz intrigya nemcsak a san­ stefanói szerződéssel kezében, de mesterkedéseinek egész kipróbált tárházával fog megjelenni a congressuson. A külön érdekek résein fogja megkísérteni a viszály trójai lovának az eu­rópai egyetértés erősségébe való becsempé­szését. S ha ez egyetértést nem is fog si­kerülni megbontania, még mindig kérdéses marad, vajon Oroszország, vagy a congres­sus határozataival meg nem elégedő más hatalom megnyugszik-e és nem appellál-e a kardra. Monarchiánk, bármily kívánatos volna is a békés megoldás, a congressusra csak azon utógondolattal mehet, hogy érdekeit megvédi, ha kell fegyveres kézzel is. De a békés — s az európai érdekeknek, mint monarchiánk érdekeinek megfelelő — meg­oldásban vetett remény is jogosult. Ennek azonban csak egy módja van, ugyanazon mód, mely által Oroszország elvi álláspont­jának feladására kényszerült. Ez a mód a háborúra való készülés a béke óhajtása mel­lett s az Angliával egyetértő actio. Ha monar­chiánk és Anglia összetart a congressuson, egyetértésük épp oly nagy súlyt fog képezni a békés megoldás mérlegén, mint a­mily befolyással volt e két hatalom egyetértő fellépte a congressus létrejöttére. S hogy az egyetértést nem fogja megzavarhatni a muszka cselszövény, e tekintetben azon kö­rülmény képez legfőbb biztosítékot, hogy Ausztria-Magyarország és Anglia érdekei azon közös végpontba futnak össze, hogy a muszka terjeszkedésnek gát vettessék. Ang­lia és monarchiánk különérdekei nincsenek ellentétben e főczéllal, sőt ennek elérésére irányulnak. Ily ténynyel szemben, bízva Anglia és monarchiánknak a közös érdekek parancsolta összetartásában, de bízva főképp önerőnkbe, nyugodtan mehetünk congressusra, confe­­rentiára, vagy bárhová. Egyről bizonyosak lehetünk és kell lennünk, s ez az, hogy bárhova menjünk, de sehonnét sem térünk vissza érdekeink nélkül. Budapest, május 27. . . . Pedig hogy elbucsúztatták! Mégis visszajött. Hogy lecsókolták ajkait! Mégis beszél. A Sennyeyket nem olyan könnyű félretolni a közéletből s eltenni Bélybe az álkegyelet számára religuiának, hogy az Albertek és a Miksák eleven nagyságoknak lássanak. Az Albertek és Miksák és mind­azok, akikkel összehabarodtak, keservesen csalatkoztak ebben. Még pünkösdi királyság sem lett nagy pipája kevés dohánya ter­veikből . Sennyey húsvét előtt elbúcsúzott tőlük és pünkösd előtt visszatért a közéletbe. Megszólaltatja az elmiksázott és albertezett el­veket, meglobogtatja a zászlót, melyet hűtlenül a csatatéren hagyott futó hada. Azzal a szi­gorúsággal, mely Sennyey fellépéseit jellemzi, tárja fel a király-helmeczi választókhoz in­tézett levél, mennyire elhagyogatott, félre­dobott, összetört az „egyesült ellenzék“ hum­bugjába bódult néhai conservativ csapat mindent, a­mi a conservativ programai­ban gyakorlati, actuális és elvi jelentőségű volt, hogy ámító frázisok, üres általánossá­gok és a jövő század regényébe való ka­landos ötletek által hajhássza egyesült el­lenzéki maskarában a népszerűséget. Sennyey Pál báró kérlelhetetlenül leál­­c­ázza a humbugot, mely úgynevezett pro­gramjába a budapest-d­inai vasút és a hold­földközi hajózás világboldogító eszméit is majdnem felöleli, de a belügyi kérdéseket, melyek a legközelebbi országgyűlést foglal­koztatni fogják, egyszerűen letörli a napi­rendről. Az egyesült ellenzéknek, mely egy tollvonással elvégzi az unokák dolgát, de a holnapi nap teendőiről nincs véleménye s a nyílt kérdés köpenyege alá rejti a belső züllöttségét. Sennyey Pál báró odatartja az actuális politikai kérdéseket s ezek irányá­ban határozott állást foglal. Fölösleges meg­jegyeznünk, hogy a nemes báró nézetei egy­általán nem a mieink. A legtöbb kérdésben elvi ellentétek forognak fenn közöttünk. De amaz álláspont jogosultságát, melyet a ne­mes báró képvisel, soha nem vontuk két­ségbe, és hogy törekvései egy pozitív pro­gram jelentőségével bírnak s az irányok határozott kifejlődésére, a polikai rend­szerek képződésére elősegítő, tisztázó befo­lyással vannak, az is elvitazhatatlan. A politikai rendszer, mely Senyey Pál bárónak az administratív és parliament reformra vo­natkozó eszméiben nyer legpregnánsabb, bár nem teljes kifejezést, azon alapszik, hogy Magyarország a független állami lét attri­bútumait átengedi a „birodaloménak, s ezért a szűkebb körű autonóm élet meg­könnyítésével kárpótolja magát. Felfogás, melyet mi soha alá nem írunk, de, a­mely három század óta folyton létezik a nemzet némely köreiben; s ott kétségkívül ma is bir pártalkotó erővel. S igy mindenesetre valami, azzal a semmivel szemközt, mely az egyesült ellenzék frázishalmazából sir a nem­zethez, hogy ismerjék el valaminek. Bizonynyal hasztalan sir. E nemzet sorakozhatik pártokba elvek, ideálok szerint; sorakozhatik nagy nevek vonzása szerint; kimagasló államférfiak köré feltétlen bizalom szerint. De arra nincs eset, hogy ott keres­sen tábort, a­hol se zászló, se vezér, se ügy, a­melyért harczolni kell; sem pedig a bi­zalomra ok. Csak van kielégítetlen ambitio, személyes ellenségeskedés, önérdek, benső egyenetlenség s ügyefogyottság kifelé. A zülledéknek, mely magát, bankzott, sóit disant nagyságokból, miniszterhetném in­­tricusokból, pártvezérségért nyújtózkodó Sennyey-nevelte növendék-államférfiakból, ke­rületkereső bolygó hollandiakból, a gon­dolkozástól születési előnyüknél fogva fel­mentett keserű hazafiakból, a Lónyay nera gyönyöreiért visszasóhajtozó epedőkből stb. stb. — egyesült ellenzékké constituálta: ennek a zülledéknek nem marad egyéb hátra, mint vagy tökéletesen kikeresz­telkedni sokféle hitvallásából s alávet­nie magát Sennyey Pál vezérségének ke­gyelemre, vagy pedig szétfoszlani a válasz­tások alatt kegyelem nélkül. Olyan ez, mint mikor Guyon Richárd mondotta: tetszik előre menni ? vagy tetszik meghalni ?

Next