Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)
1878-05-30 / 270. szám
.erőfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ára 40 krajczár. Szerkesztési iroda: ^tszLdajesten, ndcLor-rztcza 6. szám,. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 270. szám. Qíeggéli IpIclcLóls. Kirdetések felvétele a 7c.indóhivatalban: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, I.arite .V Cse. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. (Kiadóhivatal: oBixcLcLpesteri, TtcbcLorzdcza. 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, csütörtök, május 30- 1878. . X. évfolyam. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése május végével letelik, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kérjük intézkedjenek a megrendelés iránt, nehogy a lap vételében fenakadást tapasztaljanak. Az «Ellenőr* ára: fél évre...............................10 frt — negyed évre...........................5 frt — havonként...........................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbze a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, május 29. A magyar delegáció mai ülését a külügyminiszternek egy oly nyilatkozata teszi nevezetessé, mely monarchiánk álláspontjának a san stefanói békekötéssel szemben igen szabatos meghatározása. Igen természetes, hogy a külügyminiszter politikájának meghatározásában, részletezésbe nem bocsátkozhatott, amint ezt beszéde elején, utalva a többi európai kormányokra, ki is fejezé, nem akarhatván azt, hogy a monarchia egy ilyen nyilatkozat által megkötött kezekkel menjen a congressusra. Csak legfőbb pontjaiban jelezte tehát Andrássy gróf a monarchia álláspontját, mely mindjárt annak kijelentésével kezdődik, hogy a tervezett Bulgária sem terjedelmére, sem szervezetére nézve meg nem állhat. Veszélyes a török birodalom fennállására nézve, mert külön államtömeg, s veszélyes a jövőbeli békére nézve, amennyiben egy faj lenne benne uralkodó a többiek elnyomásával, s ez új bonyodalmakra vezethet. Az új bonyodalmakra vonatkozó aggály kifejezése ismétlődik a külügyminiszteri nyilatkozatban ott is, ahol Montenegro és Szerbia túlságos, és közvetlenül érdekeinkbe vágó nagyobbodása ellen szól, valamint Bulgária 2 évi orosz occupatiójának ellenzésénél is, minek kilátásba helyezése szintén nem biztosítja a békét. Általában az a főmomentuma, a nyilatkozat szerint, a monarchia politikájának, hogy ellenez mindent, ami jövő bonyodalmak csíráját hordhatja magában. S ha ez következetesen vitetik keresztül, valóban nem tudjuk, mi marad meg a san stefanói szerződésből. * Az osztrák képviselőházban ma Preuis pénzügyminiszter hatásos beszédben védelmezte a quota- és restitutio-javaslatot. Kijelentette, hogy öntudattal viseli a felelősséget, mert kezdettől fogva meggyőződésből képviselte a rendszert, melynek a kiegyezés létesítése volt feladata. A ki nem akarja a kiegyezést, s van bátorsága elölről kezdeni a viszályt, ám álljon elő. Hangsúlyozta a restitutio corrigálásának szükségességét és méltányosságát, s azzal fejezte be beszédét, hogy a ki a monarchia békéjét, az érdekek kiegyeztetését és a monarchia tartós megszilárdulását óhajtja, annak el kell fogadnia a kiegyezést. Tartós tetszés és taps kísérte szavait. Ezzel az általános vita véget ért, s szólott még a quóta-bizottsági többség véleményének vezérszónoka, míg a kisebbségé a pénteki ülésben beszél, mire meglesz a szavazás is.* A congressus kilátásai, a felette örvendetes hírek daczára is, nem sokat haladtak előbbre. A helyzet pillanatnyi állása teljesen ismeretlen, mindössze csak odáig volnánk, hogy az angol kormány már készíti a congressuson leendő képviselői számára az utasításokat. Újabb versió a congressus összeülésének napjáról és helyéről nincs. A Cseragan-palotában történt zavargásokról még a következő részleteket adjuk: A zavargások előtti napon Ali Szuavi a „Baszsziret“ szerkesztőjéhez levelet intézett, melyben többi közt ezen mysteriosus sorokat írta: „A helyzet súlyos, de a megoldás könnyű. Holnap egész egyszerűen fogom megjelölni az eszközöket a nehézségek eltávolítására.“ Az Ali Szuavi által toborzott menekültek csak annyit tudtak, hogy Murádnak szultánná proclamálásáról van szó, ki nekik nemcsak kenyeret fog adni. A hatlövetű revolverrel felfegyverzett menekülők gyalog indultak el Szambulból a Cseraganpalota felé. Ali Szuavi a Kuskundsukból, az ázsiai partról szállt csónakba négy kisérővel. A matrózok elbámultak, midőn látták, hogy őket az átkelők angol aranypénzzel fizetik. Mikor Ali Szuavi embereivel a másik partra érkezett, már ott várták a Sztambulból gyalog elindultak. Ali Szuavi így szólt a palotaőrökhöz: „Ezen rek Murad szultánnal akarnak beszélni. Abdul nem ad nekik kenyeret; el akarják panaszenvedéseiket Murádnak, ki talán segíteni ők hivatkozva parancsaikra, vonakodtak a tömeget, mire a menekültek megtöröket és benyomultak a palotába. Aliant, megragadta Murad karját és igy Tér Sztambulba, mi padisahnak fogunk téged kikiáltani.“ Murad el volt rémülve s azt mondá Ali Szuavinak, hogy hagyjon neki békét, mert neki semmi közzé hozzájuk. Előjött Murad anyja is, ki támogatta Ali Szuavi szándékát. Ekkor ott termet egy csapat katonával Hasszán bej, a besiktási rendőrfőnök. Ali Szuavit elfogták, a kertbe vitték és ott 6 szuronydöféssel megölték, holttestét pedig a Boszporusba dobták. Murád így szólt a rendőrfőnökhöz: „Nem tudom, mindez mit jelent. Esküszöm, hogy semmi részem nincs a complettban. Kutasd ki lakásomat s ha találsz valamit, amiből következteted, hogy részes vagyok, rögtön megölhetsz ebben a helyben.“ És ezzel levett a falról egy fegyvert, és átadta Haszszánnak Murád lakását, és háremét is átkutatták. Nem találtak semmi gyanúst. Egy háremhölgy úgy megijedt a lövésektől, hogy az ablakon át a Boszporusba vetette magát, honnan aztán kiszabadították. Murád 13 éves kisfia is elmenekült, csónakra ült és egy pánczélos hajóra szállt, hol az esetleg jelen levő Ibrahim pasa, tengerészeti miniszter, a gyermeket oltalmába vette. Ibrahim ezen „esetleges“ jelenléte elég volt arra, hogy a szultán őt elmozdítsa a miniszteri polotról. A rodope-hegyi fölkelők pacificatiója nem sikerült. Az oda küldött biztosok kísérletéről ezeket írják 18-ról Sztanimakából: Mustapha bej, török táborkari tiszt tegnap visszatért Haskeuiból s bejelenté, hogy igyekezett a fölkelőknél békítési megbízatását teljesíteni. Vele volt egy orosz tiszt is. Az együttesen folytatott vizsgálat kideríti, hogy a Rodope-hegyen fegverben álló törökök felkelése csak azért történt, hogy a maguk s családjuk életét és tulajdonát megoltalmazhassák. Kijelentették, hogy ők sohasem nyúltak volna fegyverhez, hogy másokat bántsanak; czéljuk csak az volt, hogy otalmazzák magukat a bolgárok s az oroszok kegyetlenségeivel szemben, akik a béke megkötése után is elszedték tőlük marháikat s vagy egyátalán nem, vagy csak pár rubellel fizettek érte. Mustafa bej megmutatta a baskeni orosz hatóságtól s az ottani bolgár helyi elöljárótól kibocsátott, márcz. 10-től s török nyelven kelt és hivatalos pecséttel ellátott okmányt, melylyel a Rodopehegységbe menekült törököket értesítik a portával kötött békéről s felhívják őket, hogy térjenek vissza helységeikbe s egyszersmind biztosítják őket minden tekintetben való bántatlan maradásukról. Bízván az orosz hatóságok által kibocsátott hivatalos nyilatkozatban, a legtöbb menekült visszatért házába, azonban a bolgárok, papjaik által vezetve, megtámadták, kirabolták őket, sokakat megöltek, megsebeztek. „Most már — így szóltak a menekültek a török s az orosz küldötthöz — nem térünk többé vissza; hegyeink közt van a mi lakásunk, nem lesz több bajunk sem oroszszal, sem bolgárral, mert e hegyek közé orosznak, bolgárnak nem szabad betennie a lábát, különben fegyvereinkkel gyűlik meg a bajuk.“ Több mint 500 török asszony és leány ment a biztosokkal a haskemi orosz parancsnokhoz, s a nevezett török biztos jelenlétében bizonyította, hogy orosz katonák s bolgárok erőszakot követtek el rajtuk. Mustafa bej tegnap visszatért Filippopolba, hogy az ott tartózkodó Samih pasának jelentést tegyen küldetése eredménye felől. Táviratok: Bécs, máj. 29. Bukarestből jelentik a Politische Correspondenznek 28-ról . Cogalniceanu tegnapelőtt nyújtott át egy újabb jegyzéket Stuart bárónak, a bukaresti orosz ágensnek, melyben ismételve tiltakozik Romániának az oroszok által való occupálója ellen, és egyes esetek fölemlítése mellett panaszkodik az occupáló orosz csapatok magaviselete miatt. A románok rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, újabb 24.000 főből álló contingensnek besorozása javában folyik; a külföldről szakadatlanul érkeznek a fegyverszállítmányok; valamennyi szabadságos és tartalékos mind a saját hadtesténél van. Bécs, máj. 29. A Pol. Corr. jelenti Cattaróból: Husszein pasa Szkutari török kormányzója határozottan követeli, hogy a montenegróiak haladék nélkül ürítsék ki a megszállott stratégiai pontokat Podgoricza mellett. Nikita fejedelem biztatással akarja lecsillapítani Husszein pasát. Eddig azonban semmi sem árulja el a montenegróiak azon szándékát, hogy jó kedvükből lennének hajlandók odahagyni azokat a hadállásokat. Bécs, máj. 29. A Politische Correspondenz jelenti Athénból. A krétai nemzetgyűlés válaszolt Angliának a krétai fölkelés pacificátióját illető javaslataira, melyek abból állottak, hogy a fölkelők kössenek fegyverszünetet, és fogadják el a reformokat. A felkelők azt válaszolták, hogy Krétának Görögországgal való egyesülése a krétai kérdés megoldásának egyedüli módja. A tárgyalások további folytatásának feltétele gyanánt azt tűzték ki, hogy a fegyverszünet a népjog határozatai alapján formaliter köttessék meg. Pétervár, máj. 29. A Journal de St. Petersburg constatálja, hogy a helyzet javul a congressus összeülésének érdekében, és hivatkozik arra, hogy Oroszország ugyanoly helyzetben volt két év előtt, a minőben Francziaország volt 1859-ben, midőn a háború kitörése előtt kijelentette, hogy azt akarja tenni, amit azután lenne kénytelen tenni. Oroszországnak Európára való hivatkozását szintén nem hallgatták meg 1876-ban. Oroszország saját rovására volt kénytelen bebizonyítani a keleti status quo tartatlanságát; most ez már be van bizonyítva, és az a teendő, hogy az ellenkező érdekek contagrátiója megakadályoztassék, melyet a porta számításai hoztak mozgásba; ha ez sikerül, akkor sokat nyer a keleti keresztyének érdeke és az európai béke. Ámbár a konstantinápolyi és londoni harcias pártban nem lehet bízni, de azért mindenki előmozdítja az egyetértést. Bécsi, máj. 29. A képviselőházban fejtegeti Kopp, hogy a kiegyezést nem belső, hanem külső politikai okokból lehet védelmezni. Az adóvisszatérítés határozottan kedvezmény Magyarországra és tehernagyobbodás Ausztriára nézve. Beszédét a következő szavakkal végzi: Zászlóinkra ne irjuk a gyávaságot! (Balról tetszés. Zajos adókiáltások.) Pretis pénzügyminiszter kijelenti, hogy ő szívesen és öntudattal viseli a minisztérium felelősségének legnagyobb részét, mert kezdettől fogva meggyőződésből képviselte a rendszert, melynek a kiegyezés létesítése volt feladata, ámbár tudta, hogy semmiesetre sem arat babérokat és köszönetet. Hosszas súrlódások és küzdelmek után, alkotmányos után létrejött a dualizmus. Aki nem akarja a kiegyezést, annak bátorsága van élőlről kezdeni a viszályt; jelentse tehát magát! kísértse meg a mű végrehajtását; a kormány nem határozhatja el reá magát. (Tetszés.) A nemzetgazdasági közösség összhangzó fejlődése: aőfeladat, melyre államunknak folyton törekednie kell, hogy mily eredmények származnak ebből, tanítja Németország példája. A miniszter komolyan és szenvedélyesség nélkül akarja fejtegetni a kérdéseket, melyek szóban forognak. Előadja a kormány álláspontját a quota, a restitutio és a vámtarifa kérdésében, és emlékezetbe hozta, hogy az 1874. okt. 14-iki interpellate, mely a tarifát emlegette, Plener és Auspitz is aláírta. (Ellenmondás.) A miniszter most elolvassa az interpellátiót, és az előterjesztők neveit, kik közt a nevezettek is ott vannak. (Nagy derültség.) A miniszter beszél ezután a restitutió és az új czukor és szeszadó közt lévő viszonyról, hangsúlyozza a szükségességét és méltányosságát annak, hogy a restitutiót korrigálni kell, és mondja, hogy az utóbbi végképpen nem okoz tehernagyobbodást. A miniszter nem tekinti a kiegyezést ideálisnak, de aki a monarchia békéjét, az érdekek kiegyeztetését, és a birodalom tartós megszilárdulását óhajtja, annak el kell fogadni a kiegyezést is. (Tartós tetszés és taps.) Elhatározták ezután a vita befejezését. A majoritás főszónoka újra elmondja a restitutio kérdésében a status quo mellett elmondott érveket, és polemizál a pénzügyminiszter ellen. Az előadó a jövő ülésben mondja el párbeszédét. Bécs, máj. 29. (Bud. Corr.) A magyar delegáció hadügyi bizottsága, a 22., 23. és 24. tételek kivételével, megszavazta a hadügyminisztérium összes rendes és rendkívüli szükségletét, de azok az összegek levonattak, melyeket tegnap elvileg töröltek. Bécs, május 29. (Bud. Corr.) A magyar delegatio külügyi bizottsága megszavazta a költségvetést az előterjesztés értelmében, az osztrák-magyar Lloyd subventióját azonban csak az első félévre. A bizottság kivánatát fejezte ki, hogy a fölállítandó kereskedelmi osztály Magyarország érdekeire is tekintettel legyen, és magyar alattvalókat is alkalmalmazzanak benne. Bécs, máj. 29. (Bud. Corr.) A magyar delegatio külügyi bizottságának holnapi ülésében Széchen gróf interpellálni fogja a külügyminisztert az officiosus sajtó ügyében, azon kijelentéssel, hogy az nagyon ingatag, és hogy tanácsosabb volna egy elismert offíciosus lapot tartani. Bécs, máj. 29. Andrássy gróf az osztrák delegatióban ugyanoly nyilatkozatot tett, mint a magyar delegátióban. Bécs, máj. 29. Az osztrák éjszaknyugati vasút közgyűlése absolutóriumot adott az igazgató tanácsnak, és valamennyi szavazattal 10 ellenében helybenhagyta az igazgatótanács indítványát, hogy a júliusi szelvényt 3 frt 30 krral ezüstben váltassék be, és a rednettó következtében megmaradt 306,000 írttal az 1877. évben fedezetlenül maradt kamatok törlesztessenek. London, máj. 29. Az Reuterügynökség jelenti : Az a hír, hogy merényletet követtek el a német trónörökös ellen, úgy magyarázható, hogy a német socialdemokraták egy csoportja másnap kísérletet tett a német nagykövetség előtt annak megakadályozására, hogy a londoni német munkások ne nyújthassák át a német trónörökösnek hódoló feliratukat. A social-demokraták néhány franciával egyesülve a marseillaiset énekelték, és kiáltozták : „Le a trónörökössel.“ A rendőrség azután szétoszlatta a zavargókat. Brew-York, május 29. Key főpostamester nyilatkozatot intézett a déli államok lakosságához, melyben kijelenti, hogy a Hayes megbuktatására kezdett mozgalom csak véres polgárháború árán sikerülhet; ő tehát reméli, hogy a mozgalom vezetőit nem fogják támogatni a délen. Wilhelmshafen, máj. 29. A május 27-én összegyűlt gyakorló hajóraj legközelebb Plymouthba megy ; az indulás napja bizonytalan. Paris, máj. 29. Midhat pasa ide érkezett, és néhány napig itt marad. A postacongressus Lissabont tűzte ki a legközelebbi gyűlés helyéül. Párig, máj. 28. Esti tőzsde. A hangulat csöndes. Liszt 67.75, 66.50, 66, 63. 50; repceolaj 89.25, 89.50, 89.25, 89; szesz 60.25,60.50, 60.50, 59.25 ; búza 32.50, 30.75, 30, 28.75. Andrássy gróf nyilatkozata. (Távirati tudósítás.) Bécs, május 29. A magyar delegatio mai ülésében Andrássy Gyula gróf külügyminiszter következőleg válaszolt báró Bánhidy Béla interpellátiójára : Hogy mily állást fog a kormány a sanstefanói békeelőzmények minden egyes pontjával szemben elfoglalni, aziránt a congressusra való tekintettel részletes előadásba ma nem bocsátkozhatom. Nem tette ezt egy kormány sem s nem is tehette, mert egyiknek sem lehet szándéka, hogy a congressus tanácskozásainak elébe vágjon, vagy érdeke, hogy kezeit előre is minden irányban megkösse. De ezt tőlem az igen. bizottsági tag azon legális modorban, melylyel interpellációját indokolta, nem is követelte, minthogy azonban fölmerült azon szemrehányás, hogy a mi álláspontunk a san stefanói szerződéssel szemben sehol sem volt kijelölve, holott más kormányok arról nyilvánosságra jutott jegyzékeikben nyilatkoztak, s minthogy ebből sokan hajlandók egészen alaptalan és téves következéseket vonni, nem habozom némely főbb pontokról, amennyiben a közügy kára nélkül ez ma lehető, a kormány felfogását egész nyíltsággal előadni. Egyik legfőbb szempont, melyet a san stefanói egyezmény megítélésénél szem előtt kell tartanunk, mint már más alkalommal volt szerencsém mondani az, hogy ami háborúból következik, az valódi béke legyen, ne pedig oly állapot, mely új bonyodalmak magvait hordaná magában. E szempontból tekintve azon kiterjedést, melyet a san stefanói békeelőzmények Bulgáriának szántak, alapos aggodalmakra ad okot. A keresztyény népek természetszerű fejlődése sem a magunk érdekével, sem az európai érdekekkel nem ellenkezhetik, de a tartós béke szempontjából sem mi, sem Európa nem kivánthatja, hogy valamely nemzetiség előnyére egy külsőleg tömör állam alakitassék, mely csak más jogosult elemek netaláni elnyomásával állhatna fenn és igy a békés fejlődés feltételeit nélkülözné. A török status quót védelmezni egyetlen állam sem érezte magát hivatva, mert egyik sem vállalhatta volna el a felelősséget a régi állapotok fentartásáért, de európai érdek az, hogy a béke után török kézben maradó birtok a független fenállás lehetőségétől ne legyen megfosztva. Szükségesnek látjuk tehát, hogy az új Bolgárország határai ne terjedjenek ki annyira, hogy ezáltal a török birtok tarthatlanná váljék; hasonló szempont alá esik a szerződés nyolczadik pontja, mely a végleges béke keresztülvitelének módozataira vonatkozik. E pont értelmében a császári orosz hadsereg Bulgáriát a békekötés után is két évig megszállva tartaná. E két évi megszállás az átmenetnek a háborúról a békére hosszú határidőt tűz, egyszersmind pedig azt is feltételezi, hogy ugyanannyi ideig az orosz csapatok a szomszéd Románia területén való átvonulást igénybe veendik. Mindez a béke megkötése után is a végleges állapot iránti bizalmat függőben tartaná és az általános hitelt káros ingadozásoknak fogná kitenni. Végül fontos ellenvetések merülnek fel a sanstefanói szerződés némely oly pontjai ellen, melyek közvetlen szomszédságunkban a területi viszonyok átalakítását fogják előidézni. A kormány e pontok módosítását kívánatosnak tartja, tiltakozik azon föltevés ellen, mintha ebben a szomszéd népek elleni részakarat vezérelné, ha ily érzelem valahol léteznék. A kormány nem abban látná feladatát, hogy ily ellenszenvnek engedjen, hanem abban, hogy annak ellene hasson. Nincs osztrák-magyar érdek mely arra bízhatna benünket, hogy a keleti keresztyén népek jólétét czélze bármely változást megakadályozzunk. E meggyőződéstől vezettetve a konstantinápolyi conferentián Montenegro nagyobbodását pártoltuk, azon okból mert e fejedelemség eddigi kiterjedésében a békés fenállás eszközeit nem bírta, s mert azon nézeten voltunk, hogy megfelelő nagyobbodás mellett Montenegro maga is a béke fentartásában érdekelve leend. Szerbia és Montenegro területi nagyobbodása ellen általában ezúttal sem szándékozunk kifogást tenni, ellenben kívánnunk kell, hogy e nagyobbodás ne oly irányban és ne oly mértékben létesüljön, hogy ezáltal kereskedelmünk és a kelettel való természetes összeköttetésünk útjai elzárassanak, és hogy tartós állapot helyett oly helyzet keletkezzék, mely új bonyodalmak csíráit rejtene magában. Ezek azon főbb szempontok, melyek a kormányt a san stefanói előzetes békeszerződés megítélésében vezérlik. Ismétlem, a kormány ezzel nem szándékozott kimerítő módon fejteni ki álláspontját, csakis azon pontokat kívánta megjelölni, melyekről már ma nyilatkozni lehetőnek tartja. Ez az irány, melyben a kormány eddig is minden utógondolat nélkül őszintén és becsületesen nyilatkozott a többi hatalmakkal és országokkal szemben, a congressuson is feladatának fogja ismerni egyenesen és becsületesen ez irányban működni. Budapest, május 29. Akik feltétlenül bíztak a congressus békecsináló természetében, Andrássy exposéja meglehetősen lehűthette vérmes reményüket. A congressus sikere iránti bizalom, bár mindenesetre jogosult, s erősebb alappal bír a teljes bizalmatlanságnál, európaszerte meglehetősen meglanyhult a congressus létrejöttére vonatkozó hír örömteljes fogadtatása után. Ez azonban mit sem bizonyítana a congressus ellen. Az európai sajtó és közvélemény hangulatváltoztatása oly megszokott dolog napjainkban, hogy fel sem tűnhet, s annál kevésbé képezhet érvet egyik vagy másik irányban. Az azonban már jelentékeny súlylyal esik a mérlegbe, hogy éppen a keleti kérdésben leginkább érdekelt két vezérhatalom intéző körei fogadják meglehetős hidegen és erős adagú scepticismussal a congressus t. Angliában minden híresztelt angol-orosz megegyezés daczára sem változott, nemcsak a hivatalos körök hangulata, hanem még a hadi készülődéssel összekötött háborús politika sem. Andrássy exposéja pedig a leghatározottabban utal arra, hogy a helyzet, a congressus dacára, mitsem változott. Oroszország elvi engedménye és a congressus létrejötte miatt a conflictus egyelőre elvesztette, ugyan akut jellegét, de azért lényegében nem módosult. A helyzet változatlansága egyszersmind maga után vonja monarchiánk politikájának változatlanságát. Ez a politika ma is az, mi volt hetek, sőt hónapok előtt. Európa és Ausztria-Magyarország érdekeinek megvédelmezése ha lehet, békés után, s ha kell háború által. Andrássy nem zárja ki a békés megoldás lehetőségét, de utal arra, hogy monarchiánknak minden eshetőségre készen kell lennie. Fellépésünknek tekintélyt, szavunknak súlyt, tiltakozásunknak sikert a congressuson és azon kívül csak az adhat, ha a békét óhajtva a háborúra készen és képesek vagyunk azon érdek-sphéra megvédelmezésére, melynek körén belül nem tűrhetünk semmi idegen beavatkozást, legyen az speciális muszka, vagy általános európai jellegű. Monarchiánk politikájának ez általános jellemzésén kívül azonban különös szempontokat is fejteget a külügyminiszter expozéja. S kétségkívül ez képezi annak legérdekesebb és legfontosabb részét. Az expo iséből megtudjuk, hogy a monarchia egyelőre csak részleges mozgósítást akar keresztülvinni. A csapatok csak ott állíttatnak hadilábra, ahol a békelétszám a speciális viszonyok, vagy a strategikai helyzet miatt elégtelen. Ilyen két pont gyanánt jelzi Andrássy Erdélyt és Dalmátiát. Az utóbbi helyen a hadi állapotot Montenegró fészkelődése követeli. Azt nem tűrhetjük meg semmi áron, hogy ez a rablófészek hódító és rabló kalandjaival bizonytalanná tegye az adriai tenger vidékét és háborút viseljen saját szakállára, vagy orosz biztatásra, míg a congressus a béke ügyében fáradozik. Az erdélyi hadi készülődésnek azonban egészen más jellege van. Erdély a monarchia erőssége, vára a védelemre, s félelmes hadműködési alapja egy keleti háború esetén. Ezt az erősséget fel kell fegyvereznünk, természetadta előnyeit a modern hadi tudomány művészetével kell fokoznunk. Ha a háború nem is függne fejünk felett, ha az európai láthatáron egyetlen jelleg sem mutatkoznék, a béke kellő közepén sem volna szabad elmulasztanunk Erdélynek bevehetetlen várrá való alakítását. Párist béke idején változtatta át Francziaország első rangú erősséggé. Vauban támadó háborúk idejében gondoskodott — mesteri erődei által — Francziaország megvédelmezéséről. Igaz ugyan, hogy századok mulasztásait nem pótolhatjuk hetek és hónapok alatt. Ausztria boldogtalan politikusai és gondolatszegény hadvezérei elmulasztották a monarchia keleti részeinek megerősítését. E tekintetben azonban változásnak kell beállni, mint változás történt a monarchia valódi hivatásának felismerésében és az általános politikai és stratégiai helyzetben. A monarchiát hivatása és életérdekei kelet felé utalják. S ha a háború zivatara fogja fenyegetni Ausztria-Magyarországot, ez a zivatar évtizedeken át, a keleti és a szláv kérdés végleges megoldásáig, csak Kelet felől támadhat ellenünk. Midőn tehát Erdély megerősítéséről, s kellő katonai erővel való ellátásáról van szó, ezt a tervet csak helyeselheti a monarchia minden polgára, s főleg minden magyar ember. Igaz ugyan, hogy az erdélyi katonai mozgolódásnak csak mellékes részét képezik az erődítési munkálatok, de már ez is mutatja azon irányt, merre fog gravitálni a monarchia stratégiai fejlődése. Egyelőre természetesen csak a legközelebbi szükségetnek tehetünk eleget. Védeni kell a monarchia keleti határait minden meglepetés ellen, mire nézve az óvó intézkedéseket feltétlenül parancsolják az orosz csapatok romániai mozgolódásai. De az erdélyi, valamint átalában a monarchia hadi készülődéseinek főjellegét Andrássy fedte föl exposéjában. Szükség van a katonai készülődésekre mind a két esetben: akár vezet békés eredményre ,a congressus, akár nem. Az utóbbi eset nem szorul indokolásra. Ha a háború kitör, azon hatalom lesz előnyben, amelyik előbb képes megjelenni a csatamezőn. Keleti határunkon van főhadvonalunk. Ha ez a vonal idején meg van szállva, ennek védelme alatt nyugodtan és gyorsan történhetik meg a monarchia egész erejének hadilábra állítása és a harcrtérre való vetése. Ha a congressus békés megoldást létesít, ez azt fogja ugyan jelenteni, hogy min-