Ellenőr, 1878. június (10. évfolyam, 273-323. szám)

1878-06-30 / 323. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 Strajczár. ”Szerkesztési iroda: gjhzdapesten, ndd.or-u­tcza 6. szám.. Semmit sem közlünk s ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket feg/adunk el. (Reggeli Tlia­dás: girdetisok ftirHeU a. ’kdxxdóJutvataUxLn, Budapesten, nádor­ utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflte és Cse­ czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Quiadó-hivatal, Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizettek A a lap adtküldőre vonatkozó minden felszólaláás. 323. szám. Budapest, vasárnap, június 30.1878. X. évfolyam. A szabadelvű párt nyilatkozata. Az ország választóihoz ! Midőn mi, a nemzet képviselői, a tör­vényhozási pályát elhagyjuk s a nemzet kebelébe, mint egyszerű honpolgárok visz­­szatérünk, lehetetlen, hogy ne szóljunk a nemzethez arról, hogy három évi megbíza­tásunk alatt, mikép teljesítők képviselői kö­telességünket. Emelt lélekkel teszszük ezt, s azon nyu­galommal, melyet a tiszta öntudat nyújt, hogy kötelességünket híven teljesítők­. Nehéz viszonyok közé esett hivatá­sunk, nehéz volt a munka, melyet végez­tünk. Nagy volt feladatunk, épen oly a meggondoltság, melylyel e feladatot megol­danunk kellett. Nemcsak az volt a czél, hogy az ország anyagi helyzetén segítsünk, hanem lenni kellő annak is, hogy e nem­zetet kétes kimenetelű harczoknak ki ne tegyük, s a nemzeti munkára szükségelt időt meddő vagy végzetes küzdelmek által elpazarolni ne engedjük. Részint szenvedé­seiben, részint tétlenségében annyit mu­lasztott már e nemzet, hogy tiltottnak kell­ tartanunk azt, akár az egyik, akár a másik­nak elé vezetni. Megvontuk a vonalt azon anyagi ba­jok között, melyek a világ minden részét meglátogatták, és saját bajaink között, és azt találtuk, hogy bajaink legnagyobb ré­sze közös a világival és találtuk, hogy tü­relemmel, de folytonos munka közt kell el­várnunk az időt, míg a világ eseményei a kedvezőbb fordulatot meg fogják hozni. Meg­vontuk a vonalat azon bajaink között, me­lyek százados mulasztások vagy a balsor következményei és azok között, melyek új életünkben fakadtak fel és­­ úgy ta­láltuk, hogy ezek igen csekély részét teszik amazoknak, s hogy tizenegy év nem elég százados állapotokat megorvosolni, de hogy erre még sok idő, sok erőfeszítés kell, úgy a magános, mint a nemzeti munka terén. Ezen s ehhez hasonló eszmék irányoz­ták eljárásunkat. A viták lefolytak, s az egyezmények sorsa eldőlt, s ma már mint az ország tör­vényei állanak fenn, de meglesznek utó­hangjaik a nemzet kebelében, s főleg az ország választói körében, és így nekünk is kell szavunkat hallatni. Az igazolás rövid szózata lesz ez, szava az öntudatnak, őszinte és igaz. Az állíttatott egyfelől, hogy ez egyez­ményekből az országra milliókra­­ menő ká­rok háramolnak. Mi ezt tagadtuk — és ta­gadjuk. Egyben és másban nyerünk mi, né­melyekben a másik egyezkedő fél. Nincs, ki a mérleget apró összegekig pontosan fölál­líthassa ma sem, — annál kevésbé a jövőre, — egyelőre nem látott közgazdasági, sőt politikai fordulat a világon, a mérleget ja­vunkra, sőt talán ellenünkre is billentheti. De ott, hol az ország anyagi vesztesége vi­lágosan kimutatható volt, — a vámvissza­térítésnél — ott szilárdul ragaszkodtunk igazságunkhoz és sikert mutatunk fel. A nemzetről a több millióra menő károkat el­hárítottuk. Elismertük és elismertük, hogy nemzeti életünk egyik fő feltétele az önálló hitelügy, az önálló nemzeti bank. Támogattuk kor­mányunk e czélra intézett hazafias törek­vését. Saját közgazdasági hitel- és pénzvi­szonyaink állották útját annak, hogy ezút­tal czélt érjünk,­­ azonban nem vállalhat­tuk el a felelősséget, hogy e nehéz közgaz­dasági és politikai időkben előállható zava­roknak tegyük ki az országot, vagy annak, hogy törekvésünk meghiúsulása czélunktól még messzebbre ejtsen bennünket. De leol­dottuk habár áldozattal — ez ügyről azon ólomsulyt, mely ahhoz kötve volt, s felnyi­tottuk a tért, a melyen az, a legközelebbi tíz év alatt, a nemzeti akarat súlybavetése által biztosabban készíttethetik elő. Kor­mányunk kezdeményezése s kitartása foly­tán milliókra menő megtakarításokat való­sítottunk, és e megtakarításoknak, a nem­zet áldozatkészségének nyomai nagy számban mutatkoznak már is. Ha a nemzet és kor­mánya e takarékosságot vaskövetkezetes­séggel folytatja, ha az államháztartásban az egyensúly felé határoztt lépésekkel ha­lad, egyéb üdvös hatásokon kívül évről-évre közelebb jutunk az önálló hitelügyhöz. A meghiúsulás veszélyei el lesznek hárítva. Valamint minden egyes egyezkedésnél, úgy azok összességénél igyekeztünk az or­szág minden törvényes jogát és intézményét m­­egóvni. Megóvatott az ország paritása szemben a monarchia másik felével. Magyar­­ország mint állam ez egyezkedésekből sér­tetlenül lép ki, sőt ilyetén állása új bizo­nyítékokat és szentesítést nyert. Összes el­­járásu­ik iránya volt megvédeni érdekeinket, jogainkat és intézményeinket. Nagyobb czé­­loknak rendelni alá a kissebbeket. Koczkára nem tenni nagyobb érdekeinket a kiseb­bekért.­ Nem jártunk el könnyedén az egyezke­désekben. Rokonszenvvel kisértük kormá­nyunk erőfeszítéseit, s a több irányban folytatott küzdelmek közt fáradalmait és kitartását, é­s lelkiismeretünk komoly tusái után adtuk szavazatunkat azon hit­ben, hogy hazánkat így szolgáljuk a leghe­lyesebben. Erőnknél többet merő merészségünk nem volt. Törésre, szakadásra, vagy évekig tartó új versengésekre vezetni nemzetünket nem mertük,­­ de bírtunk annyi bátorság­gal, hogy ez egyezkedések alatt két irányban folytassuk a küzdelmet, kint, hol követelé­seinket igaztalanoknak mondották, és bent, hol a törés vagy káros halasztások ellen kelle küzdenünk. Tudjuk, hogy e nemzetnek több óhaj­tásai, több reményei voltak ez egyezkedések alatt, többek és nagyobbak voltak a mi óhajtásaink és reményeink is. Küzdöttünk és küzdött kormányunk ezek mellett. Min­den teljesíthető nem volt, és ezt, ha lezaj­lanak a felindulásnak pillanatai, az egész nemzet így fogja megítélni. Ezért állunk mi most emelt lélekkel és nyílt homlokkal választóink, s a nemzet előtt. Az utolsó két évben nagy események folytak le keleti határainkon. Ez események mélyen benyúlnak hazánk jövőjébe. Az egész nemzet lelke és szive kisérte az ott lezajlott harczok változatait. Mi is együtt éreztünk a nemzettel, — de ha ez ügy talán legna­gyobb része a mienk, nem csak a mienk volt. Ügye volt az Európának, s midőn ez ilyennek hivatalosan is elismertetett, meg kell­ nyugodnunk abban, hogy ez események, e harczok következetei fölött a hivatalos Európa mondjon ítéletet első­sorban. Az íté­­lőszéken a monarchia képviselője által ott van Magyarország szava is, és mi a leg­élénkebb érdeklődéssel nézünk a kezekre, melyek a bonyodalmak megfejtésével bizo­nyára hazánk érdekeinek megmentésén is fáradoznak. Nem értük még el a pillanatot, hogy érdekeinket s a világ békéjét megmentve látnék, de híg Európa tanácsának nem si­­kerülene az igazságnak elégtételt szerezni, és ha nem érhetjük el, hogy hazánknak részletekig ismert életbevágó érdekei meg­védettek legyenek, mindig azok közé fogunk tartozni, kik a nemzet lelkesedését élesz­teni az áldozatkészséget serkenteni fogják. És az izgalmas időkben, midőn az egyezkedés a monarchia másik felével, s az orosz-török háború közvetlen határainkon folyt, s végeztünk, alkottunk oly műveket, melyek a nemzet jövőjébe jótékonyan és mesz­­sze be fognak nyúlni. Megalkottuk a büntető törvénykönyvet, melynek megalkotásán elődeink közel egy századig siker nélkül fáradoztak, s ez­által közéletünkben egy nagy hézagot töltöt­tünk ki. Az erdélyi részek új területi felosztá­sában egy üdvös művet hoztunk létre. Ilyen a törvény, mely kiváltságolt helyzeteket alakított át, s területi viszásságokat enyész­tetek el. Hoztunk törvényeket, melyek az ország egyes polgárai javára vannak szá­mítva ; egyebeken kívül ilyen az árva-ügyek rendezése, — ilyen a kisebb polgári perek gyorsabb s olcsóbb el­intéz­hetése, — ilyen az egészségügy, — ilyen a munkás és cse­lédviszonyok rendezése, melyek mind a he­lyesebb közigazgatás magvait foglalják ma­gukban. E válságos időkben pénzügyi kormá­nyunk ernyedetlen munkájának sikerült ál­lamháztartásunkban oly javításokat eszkö­zölni, melyek — ismételjük — ma már milliókban nyilatkoznak. Sok felé hat ki ennek jótékony eredménye, de egyben sem oly mértékben, mint abban, hogy hullámzó közhitelünk ezen vívmány folytán szilárd alapot nyert. A külföldi pénzvilág jára­­dékkölcsönünket elfogadta. Közhitelünk euró­pai szentesítést nyert. Hisszük, hogy jön idő, midőn mindez hatását minden irányban éreztetni fogja. Minden emberi műnek, úgy az állam által alkotott műnek, gyümölcsei is lassabban ér­nek. Könnyebb és könnyebb lesz ezután ez ösvényen haladni folyvást. Biztosabban ha­ladhatunk mi is, még nagyobb, még több alkotásra vagyunk készen mi is. Ösmerjü­k, hogy a civilisátió, s hazánk érdeke töb­bet is kíván; ösmerjük, hogy hazánk tü­relmetlenül várja a javításokat és alkotáso­kat a közélet minden ágában, osztjuk ez érzelmet mi is, és ha figyelmünket ez izgal­mas időben sem tagadtuk meg e törekvés­től, úgy ha az ég kedvez a nemzet békéjé­nek, egész terjedelemben áll előttünk a fel­adat, hogy ez alkotásokat ernyedetlenül folytassuk a jövőben is. Tudjuk, hogy vannak kérdések, melyek mint sürgősek, megoldásra várnak. Az idők mindenki által ismert kényszerűsége halasz­­totta el, mi nem ejtettük el azokat. A ha­ladás, a szabadelvűség s renáló intézmé­nyeinkkel összhangzásban fogjuk azokat egy­más után megoldani. Nem csüggedünk. A luctor et emergo nemcsak egy nemzet jel­szava, jelszavunk az nekünk is, csakhogy a köz- és magánmunka ernyedetlen teljesíté­sén felül nincs nemzet, mely sorsa és hely­zete, s jövője iránt nagyobb óvatosságra és meggondoltságra volna utalva, mint nemze­tünk, s ha politikai értelmiségünknek a haza üdvére máris ezer jelét adtuk, — ez értel­miség s a honszeretet, meg fogják szilárdí­tani nemzeti létünket. Kelt Budapesten, 1878. junius hó 29-én. Az országgyűlési szabadelvű párt értekezletéből. Gorove István, elnök. Budapest, június 29. Oroszország tapsol magának diploma­tája ügyességének és okosságának diadalá­hoz; a bolgár kérdés elintézésével szente­sítve látja rabló­háborúját é­s dicséri érette a congresszus bölcs belátását. Ez az európai tanács eredménye a mai na­pig ; a pétervári Journal kegyesen meg­veregeti a vállát Európa leghatalmasabb országai legelső államférfiainak,­­ és ezt a kitüntetett nem egyes államok külön-kö­­lön érdemelték ki, hanem egész Európa, összesen és együttvéve. Hol van Európa? járta sokáig a kérdés. Ott van, visszamo­solyogva az orosz félhivatalos lap helyeslő mosolyára.* Most azután javában forr a szerb, monte­negrói, orosz-román és görög kérdés, még eddig minden végeredmény nélkül, mert máig csak a bosznia-herczegovinai kérdésben megvan már a határozat: Ausztria-Magyarország — a porta szavazatán kívül — egyhangú megbízást kapott a congressustól e két tartomány ka­tonai és politikai kormányzatára, meghatá­rozott idő nélkül, feladata lévén a viszonyo­kat rendezni. Ezt jelenti legalább a bécsi Politische Correspondenz, melynek elegendő alkalma van az ily hírek megtudására. Ő felsége a következő királyi kéziratot intézte Tisza Kálmán kormányelnökhöz : Kedves Tiszai Midőn a kiegyezési tör­vényeknek mai napon történt szentesítése által a hosszabb idő óta folytatott e rész­beni tárgyalások, — mindkét államterület érdekeinek kölcsönös méltánylása mellett, közgazdasági fejlődésük lehető biztosítására, s ez­által az egész monarchia javának és tekintélyének ujabbi erősbitésére, — szeren­csésen befejeztettek, indíttatva érzem ma­gamat önnek és minisztertársainak, kik át­hatva hivatásuk fontosságától, lankadatlan buzgalommal és önmegtagadó hazafias áldo­zatkészséggel e megoldás előmozdításán fá­radoztak, őszinte elismerésemet és meleg kö­­szönetemet nyilvánítani,­­ biztosítván Önt, hogy a trónnak és hazának e nehéz időszak­ban is tett hű szolgálataikról minden vi­szonyok között kedvesen fogok megemlékezni, Kelt Bécsben, 1878. évi junius hó 27-én. Ferencz József, s. k. Az országgyűlési szabadelvű párt ma tartotta utolsó értekezletét, melyen a párt tagjai majdnem teljes számmal, több főispán és az egész kormány volt jelen. Gorove elnök megnyitván az értekezletet, beje­lenti, hogy a végrehajtó bizottság őt bízta meg a párt programmjának szerkesztésével, azt bemutatja és kéri a jegyzőt, hogy azt felolvassa. Baross Gábor jegyző felolvasna ezután a fen­tebb közölt programmot. Az aláírás következő szerkezetben állapíttatott meg : „Kelt Budapeden, 1878. évi junius 29. Gorove István.“ Az értekezlet a programmot nagy helyesléssel fogadván, elhatároztatik annak több nyelven ki­­nyomatása és a választókhoz való szétküldése. Gorove István elnök a kormányelnöknek a párt forró köszönetét fejezi ki rendithetlen kitartá­sáért s e nehéz időkben ernyedetlen fáradozásaiért és a részletesebb kifejtéstől magát felmentve érez­vén, hasonló köszönetet szavaz az összes kormány­nak. Az értekezlet hosszantartó helyeslésének és éljenzésének csillapultával Tisza Kálmán miniszterelnök emel szót s maga és a kormány nevében meleg köszönetet mond a párt azon támogatásáért, melyben a párt részesítette. Azon több oldalról jövő megtámadtatás közt, melyeket a kormánynak szenvednie kellett azon egy vigasztalása volt, hogy akadtak nemes érzelmű hazafiak, kik népszerűségök veszélyezteté­sével, de hazánk javára a kormányt őszintén és lelkek benső meggyőződéséből támogatták. Ezen lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után l-n­­r,virigy a párt nevében az elnökségnek , mire Baross Gábor Márkus Ist­ván jegyzőtársa nevében, is a párt bizalmát köszöni meg. Ezzel az értekezlet éljenzések közt szétoszlott. Tisza miniszterelnök, ki július 14-én Debre­­czenbe utazik, hogy ott mint képviselő beszámoló és programm-beszédet tartson, a B. Correspondent szerint a kormány­programmot nem 14-én, hanem 15-én délelőtt fogja a választók előtt kifejteni. A Budapesti Közlöny­nek holnap reggel rend­kívüli kiadása fog megjelenni, melyben a miniszté­riumnak egy rendelete lesz, mely tudomásra fogja hozni a német franczia­ és olasz vámszerződéseknek ez év végéig történt meghosszabbítását. A főrendiház lelkiismeretes, szorgalmas jegy­zője, Zichy-Ferraris Viktor gróf ma a főrendek ta­nácskozó termében rendkívüli ovatióban részesült. A főrendiház alelnöke, Szö­gyényi-Marich László a kedvelt jegyzőnek a főrendiház több tag­­ nevében egy művésziesen készített díszes aranytokat nyújtott át, mely a következő felirattal van ellátva: „A főrendiház jegyzője, gr. Zichy-Ferraris Viktor ur fáradhatlan munkásságáért — a főrendiház tagjai 1878.“ Zichy gróf megköszönte ezen hízelgő kitün­tetést ; ő csak kötelességét teljesítette és munkás­sága legnagyobb jutalmának tekinti, ha társai meg­elégedését ki tudta nyerni. A kisbirtokosok földhitel egyesülete végrehajtó bizottságának küldöttsége ma d. e. 11 órakor tisztel­gett József főherczegnél, budavári palotájában. Várady Gábor a küldöttség szónoka a követ­kező beszédet intézte a főherczeghez: Cs. és ki­rályi főherczeg fenséges úr! A magyar kisbirtoko­sok országos földhitel egyesületét létesítő bizottság részéről nyert megbízatásunk folytán mély alázattal, de egyszersmind hazafias bizalommal esedezünk cs. és királyi fenséged előtt, hogy ezen hazai közügyet magas pártfogásában részesíteni és ezzel az egyesü­let létesítését kegyesen eszközölni méltóztassék. Fenséged előtt, ki te hazának szülötte, nagy­­birtokosa, ki a nép között lakik és ismeri népünk igényeit, erényeit, fogyatkozásait és anyagi bajait is, nem szükséges kiemelnünk azt, hogy minő nagy és veszélyt hozó űr betöltésére leend hivatva a lé­tesítendő egyesület, melynek feladatai közzé tarto­zik : népünket takarékosságra, tőke­gyűjtésre szok­tatni, népünket, s így a kis birtokosokat is, olcsó tőke nyújtása által az uzsora pusztító hatalmától lehetőségig megóvni s átájában a néphitel képes­ségét emelni és mindezt hummanitási uton, a nye­részkedéstől teljesen ment eszközök által. Ezen komoly és üdvös czél iránti legmagasabb meggyőződés vezérelte bizonynyal felséges urunkat királyunkat, midőn jelentékeny legkegyelmesebb adományával járulni méltóztatott a nagy munkához, melynek minél előbb való sikeresítését kormányunk is buzgón támogatja, eszközli. Ennek alapján re­mélhetjük, hogy az egyesület létesítése érdekéből a jövő országgyűlés elé törvényjavaslat fog terjesz­tetni, s miután az eddig is nyilvánult buzgalom és részvét tanúsága szerint semmi kétségünk nem le­het az iránt, hogy a megkívántató összeg rövid időn teljesen aláírva leend, az egyesület biztos és szi­lárd alapon létesítésének többé semmi akadálya nem lesz. Midőn az egyesület jelzett érdekéből alázatos kérvényünket cs. kir. fenségednek mély hódolattal átnyújtjuk az egyesület és annak ügyét, mely azonos a hazáéval, fenséged pártfogásába a legmélyebb bizalommal ajánljuk. A küldöttség tagjainak lelkes éljenzése csilla­pultával József főherczeg erre körülbelől a követke­zőkben válaszolt: Oly hurt pendítettek meg az urak előttem, mely nálam mindenkor viszhangra talál, a hazafisá­­got. Helyesen említi meg ön, hogy a haza hatá­rában születtem s nemzetünk s különösen köznépünk bajait, szükségeit ismerem és mélyen érzem. Az uzsora pusztításai azon környékben is érezhetők, melyben lakom Fehérmegyében, hol már is igen sok birtok jutott idegen kézre. A kisbirtokosok egye­sületét igen hasznos intézménynek tartom arra néz­ve, hogy hazánk e sanyarú korszakában a mit lehet megmentsünk, azért azt mind pártfogolni, mind anyagilag gyámolitani fogom.“ Ezután ő fensége kérdést intézett ez ügy je­len állásáról melyre Várady kimerítő felvilágosítást adván, a főherczeg a küldöttség minden tagjával kezet szorítván, azt elbocsátotta. A küldöttség tag­jai Várady Gábor, Tisza László, P. Szathmáry Károly fekete magyar disztibában jelentek meg. Az országgyűlési függetlenségi párt kibocsá­totta programmját Magyarország polgáraihoz, s az okirat a párt lapjaiban ma reggel látott napvilágot huszonnyolcz képviselő, u. m. Almásy Sándor, b. Baldácsy Antal, Dnávolszky Lajos, Daka Ferencz, Fornszek Sándor, Hegedűs László, Helfy Ignácz, Kállay Ödön, Kiszely Ernő, Komjáthy Béla, Ma­darász Jenő, Madarász József, Majzik Viktor, Mo­­csáry Lajos, Nagy Ferencz, Németh Albert, Novák Gusztáv, Orbán Balázs, Ostffy István, Papp György, Ragályi Ferdinand, Sembery István, Simonfay Já­nos, Simonyi Ernő, Soós Gábor, Szalay Imre, Szon­­gott Jakab és Vidovich aláírásával. E programotra legközelebb még visszatérünk. Távira­tok­, Újvidék, jún. .29. (Eredeti távirat.) Mi­letics jelszavával: „kiki a maga helyére“, hívja föl a Zasztava a két szerb fejedelmet, hogy a mohamedánokkal szövetségben utolsó csepp vérükig küzdjenek Boszniának Ausztria- Magyarország által való elfoglalása ellen. Ugyanez a lap írja továbbá, hogy egy orosz hadosztály rövid idő alatt meg fogja szállni Szerbiát. B.-Gyarmat, június 29. (Az Ellenőr táv­irata.) B.-Gyarmaton Szontagh Pél programm­­beszédjét 700 választó jelenlétében nagy lel­kesedés közt elmondván, képviselőjelöltül nagy lelkesedéssel kikiáltatott. Megválasz­tása bizonyos. Bécs, jun. 29. A Politische Correspondenz jelenti Konstantinápolyból . A török diplomatiai körök komolyan vitatják Bosznia megszállásának kérdését. Zichy gróf ideiglenesnek mondotta e rendszabályt Szovjet pasának, melynek főképen a menekültek biztos hazatérése a czélja. Tegnap­előtt a szultán elnöklete alatt tartott nagy tanács­ban Bulgáriának Ausztria-Magyarország által való megszállását is tárgyalták. Konstantinápolyba folyton érkeznek az újonczok. Barmen, jun. 29. A Schwelm melletti nagy alagút 21 méter hosszúságban tegnap összeroskadt, és 27 embert temetett el. Ma reggelig 7 holttestet találtak meg, a men­tési munkálatokat folytatják. A berlini congressus, BéCS, jun. 29. A Politische Correspon­denz jelenti Berlinből. A congressus Anglia indítványára, a porta kivételével egyhangú­lag elhatározta, hogy Bosznia és Hercze­­govina politikai és katonai kormányzatának elvállalását Ausztria-Magyarországra bízzák az időtartam meghatározása nélkül, hogy ott rendezze a viszonyokat. Berlin, jan. 29. A congressus tegnapi ülé­sében elismerték a nagyhatalmak, hogy kívánatos Ausztria-Magyarország beavatkozása Boszniában és Herczegovinában; csak Törökország tett ellenveté­seket , kivel szemben várni kell a további lépé­sekre. Németország melegen érdeklődik Ausztria- Magyarország iránt, Anglia és Oroszország nem kevésbé. Hirlik, hogy az angol meghatalmazottak vezették e vitatkozást. A szerkesztő bizottság még nem terjesztette elő Bulgáriára vonatkozó munkálatait.Mon­­tenegro ügyét, amint hírlik, tekintettel Oroszország kí­vánságára, tegnap nem vették tárgyalás alá. A Bal­kán-vonal megszállása és megerősítése czéljából etap­­pe-utat ígértek a portának. Törökországnak etappejai lesznek keleti Ruméliában, ahol kaszárnyákat épít­het az átvonuló csapatok részére; a lakosoknál nem szabad beszállásolni a török katonákat. Ha a bolgár fejedelemség parancsnokának intézkedései ellen panasz lesz, az európai consulok fölszólalnak, és ha orvos­lást nem nyernek, akkor a konstantinápolyi köve­tekhez fordulnak. A görög kérdés talán ma szóba jön, és a görög meghatalmazottak is jelen lesznek a mai ülésen. A congressus ülése előtt értekezletet fognak tartani, melyben a hatalmak egy-egy kép­viselője fog részt venni. Berlin, jun. 29. A török delegátusoknak a görögök bebocsáttatása ügyében tanúsított magatar­tásáról hírlik. Midőn Salisbury, utalva arra, hogy a bolgár-szláv elemnek Oroszországban van párto­lója a congressuson, s kívánta Görögország által a görög érdekek képviselését is, a török deleg­átusok odanyilatkoztak, hogy a porta egyetlen képviselője úgy a bolgár-szláv, mint a görög lakosságnak. A görög delegátusokat a congressus mai tárgyalására meghívták. A román delegátusok az eddigi érteke­zésekből semmi reményt nem merítettek arra nézve, hogy emlékiratukban kifejtett álláspontjuk figye­lembe fog vétetni, de azért határozottan fenntart­ják azt. A congressus részéről eddig még semmit sem mondtak nektek , e fölött csak később lesz határozás. Berlin, jun. 29. A congressus mai ülése, melyben Gorcsakoff is részt vett, két órától 4­/4 óráig tartott. Bécs, jun. 29. A Politische Correspondenz jelenti Berlinből. Az Ausztria-Magyarországot ér­deklő kérdések után, melynek több ülést vehetnek igénybe, állítólag Besszarábia ügyére kerül a sor. Orosz körökben eldöntöttnek tekintik ezt a kérdést, oly értelemben, hogy a Kilia-torkolat még Oroszor­szágé lesz, a Szt.­György és a Szulina ág pedig Romániáé marad. Ezután a­ közvetlenül Angliát ér­deklő kérdéseket fogják tárgyalni, köztük a görög kérdést is. Nyugati Rumélia szervezetét a görög kérdéssel együtt fogják tárgyalni. Görögországnak kevés reménye van kívánságainak megvalósulására, kivéve Kréta elnyerését. Anglia, a Globe jelentésé­vel ellentétben, hír szerint el van határozva, hogy megvitathatlannak jelenti ki Bátumnak a porta ha­talmában való maradását. Az oroszok kétségbe von­ják ezt a véleményváltozást. Pétervár, jun. 29. A Journal de St. Pé­­tersbourg constatálja, hogy elintéztetvén a bolgár kérdés, Európa nézeteiben változás állott be, mert eddig dogmának tekintette Törökország épségét. Most Európa is elismeri az utóbbi háború szüksé­gességét, midőn szentesíti annak következményeit; ez az orosz diplomatia ügyességének és okosságá­nak eredménye, mely örülhet, hogy elérte hivatá­sának czélját. Berlinből a N. fr. Pressének a következőket jelentik Bulgária kérdéséről. A szófiai szandiáknak Bulgáriával való egyesítését a végrehajtásnál né­mileg módosítani fogják. Abban állapodtak meg­­hogy stratégiai határvonalat állítanak föl, úgy hogy Szófia városa Bulgáriára nézve megtartja védelmi jellegét, a­nélkül, hogy Rumélia ellen kirontókapu­nak lehetne fölhasználni. Bulgária szervezési statú­tumát orosz biztos fogja elkészíteni odavaló notabili­­tások tanácsa mellett. Az orosz biztos, vitás ese­tekben, egy consuli bizottságra fog hivatkozni, mely e czélra alakíttatik. A szabályzat végleges megálla­pítása után megválasztják a fejedelmet, s ezzel vé­get ér az orosz biztos functiója. Nemzetközi bizott­ság fogja ellenőrizni az új törvények alkalmazását. A­mi Keleti Ruméliát (a mostani Ruméliát) illeti, az keresztyén kormányzót kap, kihez szintén nemzetközi bizottságot adnak, de e bizottságnak sokkal tágabb meghatalmazásai lesznek, mint a bul­gáriai ellenőrző bizottságnak. A ruméliai bizottság az országnak tulajdonképeni kormánya lesz, s ki fogja dolgozni a közigazgatási szervezetet a kon­stantinápolyi conferentia határozatainak értelmében. A török csapatok elhelyezését illetőleg vélemény­különbség forgottt fenn Anglia és Oroszország közt. Bismarck megkérte Waddingtont, hogy az indítványt úgy fogalmazza, hogy az ellenkező nézetek kiegyen­­líttessenek. Waddington ezen szövegezését végre el­fogadták, s e szerint a törökök a Balkánban annyi csapatot tarthatnak, a­mennyit szükségesnek vélnek de e csapatok sohasem szállásolhatók be a lako­sokhoz, még átvonuláskor sem. Az ország belsejé­ben nem tarthatnak helyőrségeket, hanem csupán a déli határon. A török meghatalmazottak azt köve­telték, hogy az összes bulgáriai várak leromboltas­sanak ; csak azért vonakodtak kiüríteni a várakat mert attól tartottak, hogy az oroszok megszállják azokat. Boszniáról és Herczegovináról az hírlik, hogy e tartományokat osztrák-magyar csapatok két báron.

Next