Ellenőr, 1878. augusztus (10. évfolyam, 382-437. szám)

1878-08-01 / 382. szám

gyéből a gyomorsav hatása által megtámadott s néha csakugyan fényesebbekké vált gyöngyöket. Ez a siker azonban fölötte kétes és nem is jár valami haszonnal, mert a gyomorsav megrágja ugyan a gyöngy külső rétegét, de sokszor nem hogy javí­tana rajta, sőt annál többet ront a burkoló kéreg gyöngéd hártya takaróján. Mielőtt azonban a gyöngy a vevő közönség elé kerül, még több műveleten kell keresztülmennie. A nagyszág szerint való osztályozás után legelsőbben is alak, fény és tisztaság szerint válogatják össze az egyenlő nagyságúakat ; a foglalásra szántakat sértetlenül félreteszik, a gyöngysornak valókat pe­dig már most, gyöngyfúróknak adják át, vagy hely­ben, vagy csak a nagyobb kikötővárosokban, s csak ezután szép sorrendben összeválogatva és felfűzve kerülnek az ékszerkereskedő kincses ládájába, a­ki azután, kivált ha tapasztalt „gyöngyökben dolgozó"­ kalmár, ugyancsak fel tudja becsülni a portékáját, a ki tudja magyarázni, hogy ő vagy ama kis gyön­­yöcske, ámbár alig nagyobb egy jókora borsó- Bemnél, miért ér mégis 3—400 frtot, ötször annyit mint egy másik ugyanolyan nagyságú és látszólag [ugyanoly tisztaságú társa? A legszebb gyöngyöket nem fúrják keresztül és nem fűzik sorba, mert a megfúrás által már veszít az értékéből. A gyöngyöket legtöbbnyire soronként árulják . Hamburgban jelenleg egy 70—80 darab 3 karátos gyöngyökből álló sor 6—10 ezer frt. Mentői inkább egyeznek a sor egyes példányai egymással színben, nagyságban és szépségben, annál nagyobb a sor­becse. Egy-egy ilyen (borsónagyságú) gyöngy k­­b. 30—100 frt, ha semmi hibája sincs. Ugyanilyen írón a szép bajor gyöngyöket is megfizetik, a me­­giek más édesvíziekkel együtt passaui-gyöngy néven érdulnak elő a kereskedésekben. Az öregszemű gép gyöngyöket karat­számra is számítják mint a szémántot, de minthogy a számításnál minden tu­lajdonságot tekintetbe vesznek, bajos valami halá­szott szabályt megállapítani; a kifogástalan gyön­­gyök értéke a súly nagysága szerint sokszorosan okozódik. Az apró, félkendermag nagyságú gyön­­­yöket lat­számra mérik, s latját (van benne k. e. 300 darab) Budapesten is szívesen adják 70— 30 írtjával. Az újvidéki „Zásztava" a szerb ajkúak köz­­­ötti választási mozgalmak alkalmából a követke­­őkép is: A szerb vidékeken való országgyűlési álasztási mozgalmak nem mutatnak fel kellő és kielégítő eredményeket. Oly választókerületek, a­hol egykor szerb jelöltek választottak meg, többé nem léptetnek fel szerb nemzeti párti jelölteket:­­ Fehértemplomban, Kikindán, Ó-Becsén és Tovari­­­sovában nincsenek többé szerb nemzeti párthoz tar­tozó jelöltek. Mi ennek az oka ? A szerb intelligentia­­ e kérdésre azt válaszolja : oly körülmények követ­keztek be, hogy szerb nemzeti pártiakat nem lép­tethetünk fel. Tovarisovában a független és befo­lyásos választók azt mondják: Mi jó egyetértésben élünk a mi eddigi képviselőnkkel (Fintákkal). Te­­hát ez az oka, hogy oly szerb választókerület, mely bátran­ választhatna meg szerb jelöltet, kormánypárti egyént választ meg, a­ki a Tököli-alap országgyűlési vitájában meg sem mozdult ? Oly kerületekben pedig, hol a nép a szerb nemzeti párti jelölt mellett bu­zog, a papság egészen elvált a néptől. A csajká­­sok kerületéből azt jelentik, hogy az összes papság a kormánypárti jelöltet (Stratimirovics Tivadart Polit Mihály ellenében) támogatja. Mi tudjuk hon­ban fúj a szél. Ezúttal elhallgatunk bizonyos dol­­­gokat, hogy ne mondják, miszerint bizonyos egyé­­r­niségek ellen kelünk ki. Lesz idő azonban, a­midőn fontossággal fog bírni megtudni, hogy a szerb nép mikép volt képviselve a mai kritikus időkben azok által, a­kiknek hivatásuk a népet megvédeni s ügyét­­pártolni.* Román ámítások. Babes Vincze közelebbről egy röpiratot adott ki, melyet a „Gazetta Transilvaniei" követ­kezőleg mutat be: „A román nép egyenjogoslutságáért küzdők egyik előharczosa, Babes Vincze, az ismert pub­licista, „Programmválasz barátainknak“ czím alatt közzé tette nézeteit azon magatartás felől, mely a románok részéről a magyar országgyűléssel szem­ben követendő lenne. E programaiban — melyből mi is kaptunk néhány példányt — Babes úr a magyarországi részekbeli románoknak is a „con­­j­stitutionalis abstinentiát" ajánlja, melyet mikép alább látandjuk, közelebbről is meghatároz. E programm érdekes több szempontból, s csak azt sajnáljuk, hogy térszűke miatt nem közölhetjük az egészet. Közölni fogjuk azonban annak lényegesebb részét és szó szerint az utolsó részt, a következte­téseket. Babes úr mindenek előtt constatálja, hogy a románok, nevezetesen a magyarországbeliek és bá­nátiak örömmel fogadták, midőn az 1848-diki, de különösen az 1861-diki éven innen a magyar al­kotmány alapján parliamentáris életre és küzdelemre hivattak. Ők ugyanis azt remélték, hogy a magya­rokkal testvéri egyetértésre jutandnak, s ennek folytán részt vettek minden választási küzdelemben s az országgyűlésen.............Másként cselekedtek az erdélyiek. Ezek országuk történelmi autonómi­ája alapján s támaszkodva az 1863/4-diki törvé­nyekre s az adott fejedelmi szóra, kezdettől fogva idegenkedtek a magyar alkotmánytól, különösen mert az együttesen tuszkoltatott rájuk az unio-fu­­sioval s magyar nemzeti egyezséggel s kizáróla­gossággal............. . Azután azt mondja, hogy a román nemzeti pártot minden küzdelmében a következő igazságok vezették: a) a nép szabadsága és miveltsége a modern állam első követelménye és legfőbb ténye­zője a közös jólétnek az államban ; b) a nép mű­velődése csak a nép nyelvének csatornáján érhető el ; c) a nép szabadságának érvényesítésére feltét­lenül szükséges, hogy annak közvetlen, köz- és magán­ügyei saját nyelvén kezeltessenek, alkotmá­nyos jogai pedig a politikai egyenlőség alapján elismertessenek és tiszteletben tartassanak. Babes úr azután azon tapasztalatokról, me­lyeket a románok az országgyűlésen szereztek ab­beli küzdelmükben, hogy a magyarok eme nagy igazságokat figyelembe vegyék, ekép nyilatkozik : 1861-től 1878-ig, öt országgyűlés tartama alatt, nem fordult elő egyetlen egy példa sem arra, hogy a román népképviselőknek e nép politikai, nemzeti és culturális jogai érdekében, s ezen ősi hazájában sorsának könnyítése iránt emelt szavuk a ‘ hatalmon levőknél méltánylásra talált volna.“ Ennek következménye volt a kiábrándulás . . . . kölcsönös engesztelhetlen harag és gyűlölet .... a magyar urak formális háborút indítottak a nem­zetiségek elfojtására, mit különös feladatává tett leginkább Tisza Kálmán úr kormánya. „így a magyar kormányok s azok közegei különféle ürü­gyük alatt s különféle mesterséges magyarázatok­kal azon édes-kevés intézkedéseket is, melyek a múltban némely törvényekben a nem magyar nem­zetiségek és nyelvek javára mintegy tőfokon átszi­várogtak, mellőzni tudják, úgy hogy már senki sem veszi számba." Azt kérdi azután : mi hát a teendő ? s alapos indokokkal ostorozva a román nép azon „kishitű" fiait, kik holmi személyes előnyökért készek magukat a kormány karjaiba vetni,azt mondja, hogy a kormány táborában a románok kezei meg vannak kötve, s hogy senki sem látta még őket, hogy a román nép jo­gai, nagy és számos szükségletei érdekében vala­mikor küzdöttek volna­ Országgyűlésre választani s országgyűlésre menni a jelen körülmények között annyit jelentene, mint támogatni a kormányt gyá­szos útján, melyen halad, — mi lealázó és káros lenne , vagy ellenzéket képezni a kormánynyal szem­ben, — mi csak haragot, gyűlöletet és romlást vonna maga után, s mi a szerzett tapasztalatok után már nem volna igazolható. Végül a következő következtetéseket vonja le : „A politika, melyre hitem szerint a jelen jól megfontolt körülmények utalnak, sőt kényszerítnek bennünket , az alkotmányos visszavonulás politi­kája. Azaz tényleges lemondás holmi illustrius alkotmányos jogokról, melyek nem használnak sem nekünk sem az egésznek. Visszavonása kezünknek egy hamis játékból. S ezt épen a felérintett tekin­tetekből, kényszerűségből, erkölcsi szempontból és tiszta hazafiságból kell megtennünk. A valódi pas­­sivitás és az alkotmányos visszavonulás közötti különbség — világos. Amaz az oppositio eszköze, emez a reserva eszköze. Amaz az által, hogy nem vesz részt a törvényhozásban, arra törekszik, hogy megakadályozza azt az alkotmánynak téves irány­ban való tovább­fejlesztésében ; emez, azon meg­győződésben, hogy a megakadályozás nem lehetsé­ges, szabad folyást enged a törvényhozásnak, hogy — saját felelősségére, senki által sem gátol­tatva, önmaga szegje nyakát minél előbb s talán elérjen oda, hogy belássa tévedését. íme mint képzelem s reassumálom én a visszavonulás politikájának pro­grammál. Magyarország mai alkotmányáról eléggé be­­bizonyulván, hogy nem számunkra van szabva, mint­hogy az számunkra nem tartalmazza az existentia és természetes fejlődés, az erkölcsi és anyagi hala­dás feltételeit ; a hatalomnál levő urak ezen felté­telek határozott ellenségeinek s azokért volt küz­delmünkkel szemben intoleránsoknak bizonyulván; s miután a választási törvény s a magyar közigaz­gatás, valamint az országgyűlésbeli többségek a román elemnek s a románok hazafias érdekeinek az országgyűlésen méltányos és szabad nemzeti kép­­viseltetését lehetlenné teszik: mi, a szt. István ko­ronája alatti románok valójában és tényleg nem bírunk alkotmánynyal, biztosított szabadsággal, par­lamenttel hazánkban; eddigi alkotmányos küzdel­münk, melyet azért folytattunk, hogy a magyar alkotmányban magunk számára bármily csekély helyet szerezzünk, nem csak hasztalan volt, de ká­rossá vált a legnagyobb mértékben úgy ránk, mint hazánkra nézve is; ekép tehát mindaddig, mig a hatalmon levő urak megmaradnak a kizárólagosság mellett s hatalmi vakságukban, mi szükségességből, hazafiságból, helyes felfogásból lemondunk az al­kotmányos és parlamentáris küzdelemről, átenged­vén nekik a tért, melyet ők alkotmányuk intézmé­nyei s a választási jog felosztása által amúgy is csak a maguk számára biztosítottak ; nekik enged­vén át e szerint úgy a jót, mint a roszat is, mit létrehozandnak, befolyásunk nélkül, kizárólag saját felelősségükre, az ő dicséretük és büszkeségükre, avagy bű­nbánatukra, csakis az övékére ! Mi pedig a közben más téren fogjuk keresni és összpontosí­­tani tevékenységünket, mely talán kevésbé lesz há­látlan és veszélyes, mindenesetre kevésbé elvitázva és korlátozva, a mivelődés terén, különösen népünk nevelése és moralisatiója terén, ezen egyetlen téren, mely egyházi autonómiánkban biztosítva van ré­szünkre törvény által. Ekkér fogván beteljesedni boldogult b. Eötvös jövendölése, ki 1869-ben, midőn minisztériumában az egyházi jogainkra vonatkozó szervezeti szabály­zat tárgyaltatott, némelyeknek, még pedig némely román férfiaknak abbeli unszolására, hogy nagyobb megszorítások vézessenek bele, azt felelte, miszerint „óhajtja, hogy egyházi mivelődési autonómiánk mi­nél tágasabb körű legyen, mert előre látja, hogy jöhetnek idők, midőn a románok talán már csak ezen autonómia terén fognak mozoghatni s lélekze­­tet vehetni“ (Szegény Eötvös ! Lánglelke daczára is nehezen hitte volna, hogy Tisza Kálmán fog jönni s ez fogja okozni, hogy jövendölése ilyen ha­mar beteljesedjék!) — Kifejtett eszmém szerint te­hát az országgyűlési választásokkal szemben kö­vetkező lenne a románok magatartása : Választóink, a mennyien képesek felfogni honpolgári érdeküket s érezni méltóságukat, mint románok, és a mennyire szabadon rendelkeznek személyük felett, lássanak békében más dolgaik és bajaik után ; a választásokat pedig hagyják az uraknak és a nemzettársaknak vagy ezek eszköze­inek, ne vegyenek tehát részt semmiféle választási gyűlésekben és tanácskozásokban, sem semmi je­löltségben vagy szavazásban. Azoknak, kik őket a választásban való részvételre ösztönöznék, fordít­sanak hátat, midőn pedig nem menekülhetnének elölök, válaszolják nekik röviden és helyeken : a magyar országgyűlés, a­mint fennáll az ma, nem számunkra románok számára való ; mert annyi ed­digi választás és igyekezet után, nem értük el azt, hogy bármi jót lássunk, bármi könnyebbülést érez­­zünk , s ennélfogva talán jobb lesz, ha a románok nem elegyednek többé az urak dolgába, hol külön­ben sem hallgattatnak meg s nem vétetnek szám­ba ! A románok intelligens és jellemes férfiai nem fogják elfogadni a jelöltséget; a­hol pedig rendkí­vüli helyi körülmények miatt egyik vagy másik mégis megválasztatnék, az ilyen tudni fogja meg­mondani az uraknak a maga helyén, hogy, miként a múlt igazolta, a hazafias-nemzeti öntudattal bíró románnak nincs mit keresnie a magyar országgyű­lésen. Ekkor a románok be fogják bizonyítani a vi­lág előtt, bebizonyítandják mindenekelőtt a testvér magyar nemzetnek, hogy nem akarnak többé az alkotmány és parlament hamis játékának eszközei lenni, nem akarják, hogy részt vegyenek s felelős­séget vállaljanak az urak annyira hiányos törvé­nyeire, s annyira rész közigazgatására vonatkozó­lag, nem akarják, hogy többé azt mondják róluk, miszerint exorbitáns követeléseket emelnek, hogy táplálják a viszálkodást a legbensőbb barátságra utalt két nemzet között, bebizonyitandják, hogy tisztelve a törvényeket mig törvények s hódolva az erőnek mig erő, van türelmük az időtől s az ese­ményektől várni azt, mit eddig a magyar urak be­látásától, loyalitásától és igazságérzetétől hasztala­nul követeltek és vártak. Egy szóval , hogy a ro­mánok egy komoly s jellemteljes nép, s az akar maradni, s hogy ők a hazát és szabadságot sem egyedáruságnak, sem játékszernek vagy üres frá­zisnak nem tekintik; az életet általában s különö­sen az államban nem tekintik nevetséges komédi­ának. A visszavonulási politika legnagyobb haszna azonban az lesz, hogy a románok felhagyván a meddő és veszélyes politikai harczc­al, mint fen­­nebb említem, annyival inkább fogják összponto­síthatni minden erejüket a román nép ész- és szív­­kulturájának termékeny, de parlagon heverő terén, dolgozván e téren a román elem jövője, boldogsága és dicsősége érdekében! Jól tudom, hogy intelligenciánk és választó­ink tekintélyes része személyi viszonyaik folytán nem lesznek kapacitálhatók és megnyerhetők ezen visszavonulási politika javára. De itt azt mond­tam : az értelmetleneknek, az elámítottaknak, azok­nak, kiket orruknál fogva vezetnek, a nyomorul­taknak, s azoknak, kik önző érdekek után indul­tak; röviden: a speculánsoknak,vakoknak s azok­!_____|____­__________________________________ nak, kiknek kötőfék van a fejükön, nem szól az én programmom. Ezek menni fognak s mehetnek minden körülmények között merre vakságuk, aljas érdekük, a gyeplőt tartó kéz vezetni fogja. Az ilyen emberek nem számítanak az erkölcsi világ­ban, sem a számadás órájában nem lesznek képe­sek megkönnyíteni az uraknak a felelősséget; és ez, a­mit ők tesznek, nem fog tulajdoníttatni a ro­mán népnek, hanem csakis azon id­egen bűnöknek, melyek e nép ellen századok óta elkövettettek. És mindamellett azon óhajjal és reménynyel zárom be soraimat, hogy a román nép ezen gyengébb fiai közül is sokakat fogunk feltalálni a művelődés, a nemzeti üdv terén ! Mondtam. HÍREK. Julius 31. — „Mi az igazság ?“ czim alatt­­ jelent meg egy népies röpirat, irta Palásthy Sándor. Magyar, német, tót és román nyelven kapható a szabadelvű kormánypárt végrehajtó bizottságánál. Ara 10 kr. Ezen művet a szabadelvű kormánypárt végrehajtó bizottsága a párt híveinek figyelmébe ajánlja. — Királyné ő felsége az elrendelt mozgósítás folytán a magyar korona területéről szolgálattételre behívott tartalékosok családjainak segélyezésére ezer forintot méltóztatott adományozni, s ez összeg kiosztás végett a m. k. miniszterelnök urnak ada­tott át. —■ Gróf Károlyi Alajos berlini nagykövet Bécsből magyarországi birtokaira utazott. — Kossuth Lajostól nagy terjedelmű levél érkezett Helfy Ignáczhoz, melyben a helyzetről nyi­latkozva tüzetesen adja elő nézeteit a függetlenségi pártnak az egyesült ellenzékhez való viszonyáról tekintettel a küszöbön levő választásokra. E nyi­latkozatot nyomban fogja követni egy másik levél, melyben Kossuth a függetlenségi párt programm­­jának gyakorlati kivihetőségét fejtegeti. A két le­vél meg fog jelenni a „Független Hírlap“ és az „Egyetértés" pénteki és szombati számaiban. •­ Arany János prózai dolgozatai nem­sokára sajtó alá kerülnek az akadémia könyvkiadó válla­lata számára. A gyűjtemény nemcsak eddig nyom­tatásban megjelent, hanem egészen ismeretlen ta­nulmányokat is fog tartalmazni. Alkalmilag megem­líti a Nemzeti Hírlap, hogy legközelebb Arany János Aristophanes fordítása is sajó alá kerül. A költő rég lefordította Aristophanes összes (tizenegy) víg­­játékait és el is látta azokat a legszükségesebb jegyzetekkel, úgy hogy csak rövid bevezetésekre lesz szükség, melyeket, a jeles fordító közreműkö­désével, egy fiatalabb szakférfiú fog kidolgozni az egyes darabok elé. E fordítással irodalmunk oly költői művet és oly nyelvkincset nyer, milyenekkel külföldi irodalom is kevés dicsekedhetik. — Kolumbus Kristóf hamvai. Bizonyos Luigi és Giambattista Cambiasso urak nem rég egy kristály­­palac­kot ajándékoztak Genua városának, mely Kolumbus Kristóf hamvainak egy részét tartalmazza, a­mint azt a koporsóban találták, melyet a san­­domingói székesegyházban fedeztek föl. Érdekes e fontos fölfedezés eszközlőjét ismerni. Tudva van, hogy Kolumbust a kegyetlen, és Izabella királynő által utána küldött Bobadilla lánczokban szállítatta vissza Spanyolországba. S Kolumbus hamvainak fölfedezését éppen Bobadilla egy utódának köszön­hetni. Az erre vonatkozó irat szerzője ekként nyi­latkozik : „Egykor e Bobadillának, ki családja utolsó sarja — valami szívességet tettem. A nyolcz­­van éves öreg, miután leányát San­ Domingóban férjhez adta és ott minden dolgát rendbe hozta, Por­­toricoba ment, hol meghalt. Bucsuzáskor a jó öreg,aki ismerte Kolumbus emléke iránt való előszeretetemet, hálából elmondott valamit, a­mit mindenkor bizonyos­nak tartott, hogy tudniillik Kolumbus hamvai még San Domingóban vannak. Neki, és senki másnak köszönhetem, hogy Bellini préposthoz, ki egy ge­­nuai fia, mentem, s hogy az később velem együtt Cocchiát utasításokkal látta el, melyek Kolumbus Kristóf igazi hamvainak annyira szerencsés fölfe­dezésére vezettek“. Még egy érdekes részletet kell fölemlítenünk. Kolumbus hamvai mellett a koporsóban egy ólomgolyót is találtak, mely nem csekély bá­mulatot keltett. Hiteles történelmi művekben esz­közölt kutatásokból kiderült azután, hogy a golyó tényleg a nagy férfiú testében volt, a­ki azt egy jelentéktelen ütközetben kapta, s hogy sohasem sikerült a golyót onnét eltávolítani.­­ Csiky Gergely, mint a „Tem. Ztg.“ írja, a magyar tudományos akadémiától egy művészileg kiállított érmet kapott, melynek előlapján Minerva alakja látható „Borúra derű“ körirattal, hátlapján pedig a következő szavak vannak bevésve : „Csiky Gergelynek, Karácsonyi jutalmul a M. T. Akadé­mia 1878“. — Emberölés alvajáróknál. A sonnambulismust rendesen ártatlan beteges tüneménynek tartják, mely legfőkép a kissé vakmerő sétákon a szédítő magasban szokott nyilványulni. Az ember Bellini „Alvajárójára" gondol, a kedves leányra, ki az ajtót elhibázva rosz nyelvek rágalmának jön kitéve, de később fényesen igazolva jön. Vannak azonban gonosz alvajárók is. Edinburgban nem rég egy ember állt a törvényszék előtt, ki alvajáró állapo­tában saját gyermekét ölte meg. A gyilkost föl­mentették. Dornblüth orvosnak szintén a minap egy alvajáró leány fölött kellett véleményt mondani, ki éjjeli útjain lopott. A szerencsétlen ijedség folytán, melyet valami rablás idézett elő, hold­kóros lett és ebbeli állapota lopási ingerben nyilványult. Az orvos ítélete alapján a leányt is fölmentették. Steltzer szerint megtörtént, hogy egy holdkóros berontott a szomszéd házba és ott egy fiatal leányt meggyilkolt, anélkül, hogy föl­­ébredésekor tudott volna valamit róla. Savarin szin­tén borzalmas históriát beszél egy szerzetesről, ki holdkóros lett és éjjente egy késsel felfegyverkezve a prior ágya körül leselkedett. A prior azonban elővigyázó volt és a szerzetes egy phantomot talált helyette az ágyban, azt meg is szúrta és a kielé­gített boszu kifejezésével, iszonyan eltorzított arcz­­c­al húzta vissza kését. Mikor reggel kérdezték, mit álmodott, azt felelte, hogy úgy tetszett neki, mintha a prior az ő anyját meggyilkolta volna. — Béke-congressus. Szeptember utolsó heté­ben nemzetközi béke-congressus lesz Párisban, melyre Európa összes béke társulatai elküldik kép­viselőiket. — Szerencsétlenség. Csáky Vidor grófot — ki tegnap este a városligetben az Artézi-kúttól az Arena felé kocsizott — komoly baleset érte, ugyanis lovai megbokrosodván, kocsijából kiugrott s bal lábát a boka-izületben annyira megsértette, hogy őt a közellévő dr. Batizfalvy-gyógyintézetbe kellett szállítani, hol nehány hétig ágyát kellene őriznie. A gróf ur még az­nap éjjel Walpóra volt esküvő­jére indulandó. — A­hol sört nem isznak. New-Hampshire ál­lam törvényhozása e hó 10-én szótöbbséggel elfo­gadott egy bilit, mely megtiltja a sör árulását. Köztársasági szabadság ! — Keresztapának kérte föl Hoffmann Pált Windisch József (dob­ utcza 12. sz.) újszülött fia ré­szére. Hoffmann e meghívást szívesen elfogadta s a szertartás a Concordia-egylet izraelita imaházában fog megtörténni. Hoffmannak ez alkalommal tény­leges részt kell venni a „keresztelés"-ben.­­ A belügyminiszter közhírré tétel végett ér­tesítette a törvényhatóságokat, hogy a porosz ki­rályi kormánynak f. é. június hó 26-án kelt hatá­rozata szerint minden idegen, ki Berlinben tartóz­kodni, avagy ott letelepedni szándékozik, köteles magát személye azonosságáról a rendőrség előtt rendes útlevéllel igazolni. — Pávatollak. A tübingai egyetem bölcsészeti karának nevében, az idei dékán dr. Sigwart tudatja az összes egyetemekkel, hogy még a mult hóban bizonyos Joannovics P. Milan, ki állítólag az eszéki törvényszék tollnoka, a tudor rangra való promotió végett két értekezést nyújtott be, melyekről kitűnt, hogy azt nem ő, hanem mások írták, s pedig más czím alatt. E szerint Joannovics P. Milán még vár­hat a doctoratussal, melyet jogtalan utón akart szerezni.­­ Korcsinszky Lászlót, az Erny-féle gyilkos­ság gyanúba vont részesét, mint tudjuk, elfogták új lopási gyam­okok­ miatt. Vele elfogták azt az asszonyt is, kinél lakott s kivel élt. E­lőre szintén albánrészesség vádját alkalmazandják, mihelyt valami kiderítve lesz. Mindez jól van igy , hanem, ha azon állapotot vesszük szemügyre, a­mi ezen családnál uralkodik, bizony el kell szomorodnunk. Mert csa­ládról van szó; az asszonynak — kitől a férje majd két éve elvált — egy 14 éves s egy 12 éves gyermeke van. Ezek szegények nem loptak, nem raboltak bizonyára s íme mégis most kétségbeejtő sors jutott osztályrészükül. Az anyjukat elcsukták, gyermekeit nem ereszték hozzá, hanem otthon hagy­ták őket magukra. Most már mitévők legyenek a nyomorultak ? Ily esetben, midőn férfit, nőt elvisz­nek, két szegény porontyot sorsára hagyni nem volna szabad, hanem ellátásukról gondoskodni kel­lene. Hátha még azt is meggondoljuk, hogy a há­ziúr ma kirakta minden holmiját a családnak az udvarra; a gyerekek smnak-rinak mellette. — Rendőri hírek. Molnár Erzsébet 20 éves foglalkozás nélküli hajadon tegnap délután Kapás Erzsébet 3 éves leánykáját elcsalta a kismező-ut­­czából a népszinház-utczába s ott gyümölcsöt adván neki, mig a gyerek evett, fülbevalóit kilopta a füléből. A mint a kis leány hazament, az anyja mindjárt észrevette a függők hiányát s a tolvaj keresésére indult a gyerekkel. Sikerült is nekik meg­találni. Vidics Ferencznek Budán csalogány-utcza 518. sz. a. lakásába folyó hó 29-én éjjel ismeret­len tettesek betörtek s onnan 245 frt értékű ruhá­ját ellopták ; úgy szintén Kozma Gyula honvédőr­nagynak honi nem létében nagyiskola-utczai laká­sán tolvajok másztak be s ott a szekrények fel­­feszitése után 260 frt értékű ékszereket s 20 fran­kos aranyokat loptak el.­­ Törvényszéki csarnok.­ ­Testi biztonság elleni kihágás és erőszakos nemi közösülés.) A budapesti királyi törvényszék mint büntető bíróság Urbányi Imre budapesti la­kos tűzoltó ellen, ki f. é. július hó 9-én éjjel 10 órakor Zsámbokréti Irma hajadon és népszínházi c­oristanő dunautezai pincze lakásába, mely bezárva volt, behatolt, és­­erőszakos testi biztonság elleni kihágás kísérlete miatt vád alá helyeztetett — ma tartotta meg a végtárgyalást. A megjelent tanuk és vádlott kihallgattatott. Hubecz Ágnes, Zsámbokréti Katicza, Farkas János Nyakó Antal, Nagy Vilmos más napon a vizsgálat alkalmával tett vallomásokhoz képest, eltérő val­lomásokat tettek. Urbányi Imre vádlott védelmére előadta, hogy ő Zsámbokréti Kati és Irma testvéreket már gyer­mek­koruktól fogva ismeri. A­mi a tényt illeti, előadja, hogy ő midőn Zsámbokréti Anna lakásába behatolt volna, boros állapotban volt, azonban ha­tározottan tagadja, hogy az ajtót betörte voln­a, mert az nyitva volt, senkit nem bántalmazott, nem fenyegetődzött, csak bejövetelekor Irma ágyára ülve, vele tréfázott. A bizonyítási eljárás befejeztével tanuk meg­­hiteltettek. Kossutányi Géza kir. alügyész mint közvádló indítványának, úgy Csillag Kálmán ügyvéd védbe­­szédjének meghallgatása után, a kir. törvényszék vádlottat, nyilvános erőszakos behatolási bűn elkö­vetésében bűnösnek mondotta ki és egy havi fog­ságra ítélte. Az erőszakosság vádja alól bizonyíté­kok elégtelensége, a rendőri szóbeli bántalmazás és testi biztonsági kihágás vádjai alól tényálladék hiányából felmentette. A kir. ügyészség a büntetés minősége és a büntetés kimérése, vádlott szintén az ítélet ellen felebbezésüket jelentették be. Vádlott védő ügyvédjének előterjesztésére vádlottat szabad lábra helyezni rendelte.­­Bírói zártörés és sikkasztás.) A budapesti kir. törvényszék mint fenyítő bíróság Schwarz Zsig­­mond bpesti lakos volt nyomdatulajdonos jelenleg betűszedő ellen, ki birói zártörés és lefoglalt tár­gyak elsikkasztása miatt vád alá helyeztetett, a végtárgyalást mai napon tartotta meg. Miután a mai végtárgyalásra beidézett tanuk kihallgatásaiból világosan megállapítható volt, hogy vádlott hitelezői kijátszása végett birói zártörést és sikkasztási bűnt elkövetett, tanuknak név szerint Poós Gyula, Kornis Alajos, Lenner Cajetan meg­­hiteltetése után, a kir. törvényszék vádlottat a bi­rói zártörés és sikkasztás bűntényében bűnösnek mondotta ki, és három havi börtönbüntetésre ítélte el, továbbá vádlott a rabtartási költségek megfize­tésében marasztaltatok. A királyi ügyészség és a vádlott felebbezésünket jelentették be. A felszámolás alatt levő „Hitel-földhitel- és biz­tosító szövetkezet“ ellen (szövetkezeti helyiség kere­pes f­ut 7. sz. a.) a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék részéről 1878. évi julius hó 28-án 57240. szám alatt kelt ítélettel a csőd megnyittat­ván, a hitelezők összejövetelére illetőleg követelé­seik bejelentésére határidőül 1878. évi szeptember hó 17., 18. és 19. napjai tűzettek ki. Ideiglenes tömeggondnokul és pelügyelőül Deszkás Gusztáv ügyvéd neveztetett ki. Végleges tömeggondnok és csődválasztmány választása, valamint egyéb előirt intézkedések meg­tétele végett a hitelezők megjelenésére határnapul 1878. évi szeptember 19. napjának délután 4 órája a kir. keresk. és véltótörvényszék tárgyalási termé­ben tűzetett ki. Sz­nház és művészet. Budapest, csütörtökön, aug. 1-én. Népszínház Az orosz czár­kány Az orosz nagy­herczeg Sántha Kissoff Szigligeti A rendőrminiszterKolozsvári Sztrogoff Mihály Együd Holnap, aug. 2-án. Kasza Jutka. KÖZGAZDASÁG. Üzleti táviratok. Bécs, julius 31. (Magyar ért. zárlatra). M. földteherm. kötv. 79.25. M. vasúti kölcsön 102.25. Salgó-Tarján—.—. M. hitel 234.25. M.szárögl. 94.50. Alföld 126.—. Erdély 119.—. Magyar éjszak-kel. vas. 124.—. Magy. kel. vas. 68.50. Kel.­vasuti elsők kötv. 68.10. Magy. Borss. 83.75. Tiszai vasút 197.—. Magy. földhitel 73.—. Kincst. utalv. 1873. —.—. Kincst. utalv. 1874. 113.25. Aranyjáradék 90.20. Bécs, julius 31. (Oszm. ért. zárlatja.) Hitelv. 262.20. angol-osztr. 114.70. Galiczia 241.25. Lombard 76.—. Allamvasut 263.75. Rente 64.—. Hitelsorsjegy 161.50,1860-as —.—. Napoleond’oro.101/*, 1864-es 142.25. Arany 5.43. Ezüst 100.15. Frankfurt 56.05. London 114.60. Porosz pénzutalványok 56.60. Tö­­rök­ sorsj. 26.—. Aranyjáradék 74.20. Csöndes. Frankfurt, jul. 31. (Zárlat). Váltóári Bécsre 176.25. Osstr. bankr. 728.—. Osztr. hitelr. 231.50. Osztr. államv.­rész. 233.—. Lombard 68. Galicziai 212.75. Papir járadék 56.31. Ezüst járadék 58.—. Osztr. arany járadék 65.25. Magy. arany járadék 79.75, 203.75, 81.10. Szilárd. Utótőzsde 231.75,234. Berlin, julius 31. (Zárlat.) Galicziai 106.40. államv. 469.—. Lombard 136.—, papir-járadék 56.25. ezüst-járadék —.—, hitelv. 465.—, váltóárf. Bécsre 174.90. 1877. 10 mill. kötes. 60.—. K. vas. elsőbb. kötv. 68.90. M. kincst. utalv. 99.60. magy. arany­járadék 79.60. —.—. —.—. Csöndes. Utótőzsde : 465.50, 464.­, Pak­s, jul. 31. (Zárlat.) Liszt 64.75, 64.75, szilárd 63.25, 63.25, repezeolaj 93.25,91.25,91.25, 90.75, szesz 60.50, 60.50, 60.—. Felhős. Köln, julius 31. Buza 18.50, 18.30, rozs 12.45, 12.75, repeteolaj 35.50, 33.50. Stettin, julius 31. Buza 188.—, 188.—, rozs 116.50, 120.50, repezeolaj 65, 62.50, szesz 55.80, hiányzik 55.—, répa 288. Berlin, julius 31. Zárlat. Buza 189. 190, rozs 121. 120.—, 124.—, 124, zab 129.—, 130.50 , repezeolaj 63.50, 63.—, 62.30, szesz 55.80, 55.10, 55.10, 53.—. Felhős. Antwerpen, jul. 30. Petroleum szilárd 37. FÖLDMIVELÉS. Üszög-tisztító rosták. Az országszerte nagy csapásként fellépett üszög szerencsétlen alkal­mából a jeles Földmivelési Érdekeink figyelmezteti a közönséget azon készülékre és eljárásokra, melyek segedelmével az üszögöt legkönyebben, legkevesebb költséggel távolíthatják el búzájukból, hogy azt új­ból piaczképessé alakítsák. Tudvalevő dolog ugyan­is, hogy az üszögös búza mily nehezen, vagy leg­alább is mennyivel alantabb áron értékesíthető, a jó, egészségesnél. Már a múlt­ számban bemutatta olvasóinak Grossmann F. Üszögtisztító (u. n. szívó-) készülékét, mely közvetlenül a cséplőgép és loco­­mobil közé igtatva, az üszögöt a búzából igen ki­tűnően, igen megbízhatóan kiválasztja, illetve el­távolítja. Ugyanezen munkát teljesítik az üszög­tisztító rostok is. Azonban távolról sem kell hinnünk, hogy minden szerelő- vagy osztályozó rosta alkalmas egyszersmind az üszög kiválasztására is. Sőt ellen­kezőleg, egyenesen ki kell mondanunk, hogy szám­talan rosta létezik, mely az üszögöt töri, pozitja és mázolja, és így ellenkező hatást gyakorol a gabo­nára, mint a­minőt az üszög-tisztító rostától első­sorban kívánunk : t. i. nemcsak hogy nem választja ki az üszögöt a búzából, hanem azt a búzára keni, mázolja, annak felületét az üszöggel befertőzteti, úgy, hogy az ilyen búza nemcsak vetőmagként nem fog szolgálhatni, hanem ép oly kevéssé leend al­kalmas fehér liszt őrlésére, ha csak utólag külön, egy nagy ügygyel-bajjal járó mosdó- és tisztító fo­lyamatnak nem vettetik alá. Az üszögtisztító rosták közt első­sorban sze­repel John Baker szabadalmazott szerelő- és üszög­választó rostája, mely nálunk Magyarországban ere­deti alakjában kizárólag csak Fehér Miklós ismert vezérügynöknél Budapesten, (üllői-it­köztelek) sze­rezhető be. Baker rostája a legtökéletesebben tisztít és osztályoz mindennemű magvakat, egyszersmind az üszög kiszerelésére a legalkalmasabb, ugyannyira, hogy nemcsak egész Európában, hanem a tengeren­túli tartományokban is szerfelett nagy elterjedség­­nek örvend. Munkaképessége felette nagy ; minden erőfeszítés nélkül könnyen osztályoz naponkint 185 hectoliter (300 mérő), illetőleg üszögtől kiszelel 370 hl. (600 a. a. mérő) búzát. Baker maga 3 különböző nagyságban készíti rostáját. Az első számú rosta „kettős készülékek­kel“ felszerelve, 13 szitával (beleszámítva a repeze­­szitákat is) bír, melyek — a repeze-és alsó sziták kivételével — mindannyi vaskeretűek és lágyított aczéldrótbóli fonyák (szőve csak a farámások van­nak.) A rosta a búzából nemcsak az üszögöt vá­lasztja ki tökéletesen, hanem a könnyű és aszott szemektől is megfosztván, a szó teljes értelmében „piaczi áru“-t készít, miért is a gabnatermelő, és gabonakereskedőre nézve egyaránt fontos. A „kettős készülék czélja az, hogy az osz­tályozó rosta a szükséghez mérten szelelő rostává alakíttathassák át és így az üszög kiválasztására szolgálhasson. Ezen átalakítás következőképen esz­közöltetik. A keskeny szájú garat eltávolíttatván, a felső rázó­szerkezet kiakasztatik, a rázó-szerkezetet moz­gásba hozó vasrúd pedig — nehogy működjék — fogaskerekétől megfosztatik ; ezután az alsó főszitát meghosszabítjuk „hosszabító“ szitával, az eltávolí­tott keskeny nyílású garat helyébe pedig széles­ szájú garatot illesztjük. Ily módon, néhány percz alatt ala­­kítható át Baker osztályozó-rostája, a legkitűnőbb sze­relő és üszögválasztó rostává. Clayton & Shuttleworth Baker szerkezetű ros­tát csak egy nagyságban készítő, 200 hectoliter (325 a. a. mérő) naponkénti munkaképességgel. Ara Budapesten teljesen felszerelve 110 frt o. é.* (szerelő készülék nélkül 95 frt.) Az eredeti Baker-féle rosta (Fehér Miklósnál Budapesten) kerül : 1 ső számú 11 font sterlingbe 2- ik „ 10 „ 3- ik „ 9 „ „ Az 1-ső számú rosta tulajdonképen két rostát helyettesít, a­mennyiben nemcsak osztályozó, ha­nem szerelő rosta is, úgy, hogy a gabonából a port üszögöt, töreket és vad zabot is teljesen kiválasztja. A 2-ik számú rosta szerelő készülékkel és repede szitákkal nincs felszerelve. A 3-ik számú rosta végül valamivel keskenyebb. Közlemények az ipar­, kereskedelem és forgalom köréből. Az országos magyar iparegyesület kiállítási szakosztálya pénteken f. é. augusztus hó 2-án délután 5 órakor az egyesület helyiségében (IV. Károly­ körút 10. sz. I. emelet) ülést tart, me­lyen a tagok részt venni keretnek. Fontosabb tárgy : Kiküldetés a párisi és er­furti kiállításra. Vízállás és időjárás. Budapest jul. 31. 3.33 m. 0 fölött tiszta. Pozsonyban jul. 31. 3.37 m. 0 fölött száraz. M.-Szigeten jul. 31. 0.84 m. 0 fölött tiszta. Szatmáron jul. 31. 0.68. m. 0 fölött száraz. Tokajon jul. 31. 1.45 m. 0 fölött borongós. Szolnokon jul. 31. 1.79 na. 0 fölött derült. Szegeden jul. 30, 348 m. 0 fölött száraz. Aradon jul. 30. 0.54 m. 0 alatt száraz. Feleős szerkesztő: Palárthy Sándor.

Next