Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)

1878-10-25 / 538. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 80 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 , — „ Egy hónapra . 1 „ #o „ Egyes szám ára 4L krwjczár. (Szerkesztési iroda: és§Tudapesten, ncLcLor­nicza 6. szdm.. Semmit nem ködünk, ha nem tudjuk, kiM finn.­­ Kralok visszaküldi!,éré nem vállalkozunk. ——« /fitni m/iZo­r ! » , élreggéli kiadás. (Hirdetések felvétele és kix­d­óhiv­a­tciZbcLn : Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. (Kiadó-hivatal: a B Budapesten, ncndor-utcza 6. szám. Ide intézendük az előfizetitek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalót. 538. szám. X. évfolyam. Budapest, péntek, október 25. 1878. SZZSSHEftft 1 iTm,1 ... —_______. Figyelmeztetjük azon tisztelt elő­fizetőinket, kiknek előfizetése október hó végével lejár, hogy azt mielőbb meg­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelm­et­ tapasztaljanak. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra .­­.................................1 H 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, október 24. A portán meglátszik, hogy a nyugati hatalmak üdvös befolyása uralkodik Kons­­stantinápolyban. A mai jelentések szerint a legjobb akarattal szándékozik végrehajtani a berlini szerződést. Hajlandók vagyunk el­hinni, hogy a szultán kormánya napról-napra hidegebb vérrel képes számot vetni a kérlelhet­­len viszonyokkal, de az újabb áramlatban aligha nincs része az orosz-török végleges szerződésnek és a ruméliai bolgárok maga­tartásának is. Az utóbbi két kérdés fogja ezentúl képezni a keleti kérdés sarkpontját. Az lehetséges, hogy a hadikárpótlás meg nem fizetését nem fogják elég fontos ürügy­nek tartani a hatalmak, hogy Ruméliában hagyják az oroszokat, és talán kidiplomati­­zálhatják onnét őket, de akkorra minden bizonynyal rendszeresen szervezve lesz ott a lázadás. Az oroszok eltávolításában és Ru­mélia megtartásában is igen nagy szüksége van a portának a hatalmak jóakaratára. Azért Törökország érdekében csak örülhetünk, ha a porta teljes erejével iparkodni fog végrehaj­tani a berlini szerződést, a­mely életének alapja lett, a­mely alapról ha távozni talál a porta, a hatalmak egyikének sem lehet bátorsága beavatkozni az ő érdekében, mert a jogc­imet maga a porta fogja megsem­misíteni. _________ Az országgyűlési szabadelvű párt folyó hó 26-án szombaton d. n. 6 órakor értekezletet tart. ____________ A mozgósított 83. és 84. honvéddandár, mely a határon végzi a biztonsági szolgálatot, legköze­lebb fog d­íszabonosté.**»i­­­trrmoni r­o -­országgyűléstől föl­mentést kérni a törvény értel­mében azon intézkedésért, hogy a honvédsereg egy része mozgósíttatott és a határon kívül is alkal­maztat­ott. (B. C.) _________ A horvát tartomány­gyűlés elnöke és alelnök­e csak november elején, ha Ő Felsége Bécsből visz­­szajön, fogják átadni a tartománygyűlés feliratát, a­mely alkalommal a király személyesen fog fe­lelni az elnök megszólítására. (B. C.) Úgy láts­zik, hogy már a bécsi lapok is kez­dik megérteni, hogy miképen gyártják a magyar ellenzéki lapok a t­ezeket. A Presse ugyanis eze­ket írja: „A Pesti Napló szerint 40—50 képviselő jelent meg Bitónál, de h­gy honnét került az e fajta képviselők nagy sima, azt még akkor rem lehetne megért­eni, ha a liberális párt az a tagjai­nak egy része szintén oda ment volna, a­kik még nem íratták be magukat a pártba, így azonban azt kell következtetnünk, hogy az egyesült ellenzék soraiban sok a Frondeur.“ A Pressének igaza le­het, mi csak azt jegyezzük meg, hogy hiteles érte­sülünk szerint csak 15 képviselő jelent meg Bittó úrnái, a­kiknek nagy része alkalmasint a „fron­­deurök“ közül való. Távi­ratok, Konstantinápoly, okt. 24. Lobanoff her­­czeg sürgeti a portát, hogy ellenjavaslatot terjeszszen elő a békeszerződésre vonatko­zólag. Oroszország megelégednék a berlini szerződéssel, ha nem foglalná magában a st.-stefanói szerződés revideálásáról szóló czikket. A porta szívesebben kötne új és világos szerződést. A krétai conventiót, a pénzügyekre vonatkozó pontok fentartásával, szentesítette a szultán. A porta megállapí­totta Anglia reformtervezetére adandó vá­laszát. A porta beleegyezik, hogy külföldiek neveztessenek ki törvényszéki felügyelőkké, de abba nem, hogy bírákká neveztessenek ki döntő szavazattal; beleegyezik továbbá, hogy több külföldi tiszt parancsnokságot vi­seljen a rendőrségben; végre abba is, hogy idegenek neveztessenek ki pénzügyi felügye­lőkké, de nem főadószedőkké. A porta haj­landó megváltoztatni az adóegységet és a külföldi alkalmazottakat kinevezni öt évre. Bécs, okt. 24. Konstantinápolyból je­­lentik a Politische Correspondenznek: A ma­­c­edóniai és ruméliai bolgárok lázadása na­gyon nyugtalanítja a portát. A seresi török kormányzó azon kérdésére, hogy fölfegyve­rezheti-e a muzulmánokat, nemzetközi okok­ból tagadó választ fog adni Szavjet nagy­­vezír a minisztertanácsban. A bolgárok lázadását általában orosz befolyásnak tulaj­donítják. A végleges békeszerződés aláírása miatt támadt orosz-török differenciák foly­ton tartanak. Hiteles forrásból bizonyosnak mondják, hogy a porta elvben elfogadta Anglia reformtervezetét, az angol functioná­­riusok beavatkozása nélkül, a­kiknek csak ellenőrző jogot enged. BéC8. okt. 24. A Pol. Corr. „hiteles forrásából“­ értesül, hogy Szovjet pasa kije­lentette az egyik nagyhatalom képviselőjé­nek, hogy a porta minden intézkedést meg­tesz, hogy Szerbiával és Montenegróval szem­ben végrehajtsa a berlini szerződés határo­zatait . Szerbia már különben is megszállotta azon terület legnagyobb részét, melyet meg­ítélt neki a berlini szerződés; csak Vranya átadása van hátra, a­melyet a porta szí­vesen cserélne ki más területtel. A gusi­­nyei kerületet is kiürítették már a moha­medánok, és e pillanatban talán már át is adatott Montenegrónak. Podgoricza átadá­sát elrendelte a porta. Bécs, okt. 24. Belgrádból jelenti a Po­litische Correspondenz: Pertev effendit bel­grádi török miniszter residenssé, Krisztics Fülöp senátort pedig konstantinápolyi szerb miniszteri residenssé nevezték ki. A drinai szerb sereget békelábra helyezték. Eddig 5000 mohamedánt szállítottak vissza Bosz­niába azok közül, a­kik Szerbiába mene­kültek. Bécs, okt. 24. Bukarestből jelenti a Poli­tische Correspondenz. A dobrudja-bulgáriai hatá­rokat rendező nemzetközi bizottság november 14-én Szilisztriában fog összeülni. Pétervár, okt. 24. Dondinkoff-Korzakoff bolgárországi orosz biztos 22-kén Szófiába érkezett és a fejedelemség központi kormányzása is oda té­tetett át. Keleti Bulgária főkormányzójává Szolipin vezérőrnagy neveztetett ki. Alexandria, okt. 23. Olaszország és Gö­rögország diplomatisi ágensei tiltakoztak Nubar pasa előtt az­ unificáris adósság legközelebb ese­dékes szelvényeinek beváltása ellen, mielőtt a nem­zetközi ítélőszék ítélete végrehajtatik a kormány ellen. Olaszország felszólította Ausztriát, hogy csat­lakozzék a tiltakozáshoz; azt hiszik, hogy Ausztria csatlakozni fog. Pétervár, okt. 24. Drentelen tábornok, a csendőrség új főnöke tegnap ide érkezett. Schleswig, okt. 24. Károly schleswig-ho!­­steini herczeg meghalt. Berlin, okt. 24. A socialista­ törvény értel­mében a szövetségi tanács megválasztotta a per­orvosló bizottságot. Ber­­n, okt. 24. Nem a berlini Freie Pres­sét kobozták el, hanem a mai napon először meg­jelent Tagespostot,­­és egyszer mindenkorra eltil­tották. Páris, okt. 24 A munkás-congressus peré­ben 6 hónapi fogságtól kezdve 16 franck bírságig utól 500,000 fontra becsült károkat okozott; 250 ember vízbe fúlt, a vasúti összeköttetés megszakadt. A nép a kormányt vádolja, hogy nem tett elővigyá­­zati rendszabályokat. London, okt. 24. A Times jelenti, hogy Matthew Buchanan and C. czég megbukott, a pas­­sivák 1.250.000 fontra rúgnak. Korábbl jelentik a Neues Wiener Abend­­blattnak okt. 23-ról. A honvédelmi tanács második ülését tartotta tegnap a Dari Khura nagytermében Baker pasa elnöklete alatt, a­melyben szintén vet­tek részt egyenruhás angol tisztek. A Konstantiná­poly mellett táborozó hadsereg 8 hadosztályból áll, a­melyek közül 2 két-két, 6 pedig három dandár­ból áll. Az előretolt művekben elhelyezett ágyúk száma 312, közülük 96 a legnagyobb torkú. A török csapatok által még most is meg­szállva tart­ot Podgoricza és Spacz parancsnokai határozott utasítást kaptak a fényes portától, hogy további parancs nélkül ne adják át a reájuk bí­zott állásokat a montenegróiaknak, és szük­ség esetében erőszakkal válaszoljanak az erőszakra. A porta azt követeli, hogy Nikita fejedelem csa­­patjai előbb ürítsék ki az Adria mellett elfoglalt állásokat, nevezetesen Dulcignót, St. Nicolót és a Bojana torkolat­át. A porta és az albán Iga kibékült. Az utóbbi Ilodja Szulejman effendit, egyik előkelő emberét, Konstantinápolyba küldötte, a­ki elmondotta, hogy a liga nagyon sajnálja, hogy az arnauták meggyilkolták Pécsben Mehemed Alit, a porta biztosát, és az albánok törhetlen hűségéről biztosította a szultánt, ha ősrégi előjogaiktól nem akarja megfosztani őket. Konstantinápolyból jelentik a Standardnak 21- kéről : Valószínű, hogy el fognak háríttatni azon nehézségek, a­melyeket az orosz meghatalmazottak támasztottak az ottomán bank keleti-ruméliai fel­adatát illetőleg. A reorganizáló bizottság megálla­pította a tartomány pénzügyi kormányzatának el­veit, és albizottságot küldött ki, mely egy angol, egy franczia és egy török tagból áll. Ez a bizott­ság fogja a részleteket kid­olgozni. A bizot­ság va­lószínűleg pénzügyi főigazgatót fog kinevezni a tar­tomány részére, a­ki alkudozni fog az Ottoman bank­kal. A reorganizáló és a bo­gár határokat rendező bizottság néhány nap múlva elutaznak Konstanti­nápolyból illető kerületeikbe. Ismét azt állítják, hogy Anglia reformtervezetét csekély módosítással elfo­­fogadja a porta. Bécsből jelentik a Standardnak, hogy a di­­plomatiai körökben azt hiszik némelyek, hogy Na­­valoff nemsokára Novikoff bécsi nagykövet helyét fogja elfoglalni. Párisból jelentik a Neue freie Pressének, hogy Persia hír szerint kijelentete, hogy semleges ma­rad az afgán viszályban, és Németországot indítvá­­ványozta döntőbíró gyanánt.. Londonból jelentik a Neues Wiener Abend­­blattnak . Az aberdeeni, armaghi, asthoni, derby­, galweyi, northamptoni, maid­etowni, lincolni, perthi, shrewsburyi, Stirling­, sunderlandi, woolwichi, War­wicki, yarmouthy és yorki dandár-depotk parancsot kaptak, hogy tegyék meg az előkészületeket állo-­­­mányuk kiegészítésére, illetőleg tartalékosaik behí­­­­vására. Az osztrák kormányválság. A Presse azt írja, hogy a parliamentáris mi­nisztérium sikere iránt csekély a remény. A haladó párt visszautasító magatartását a többi fractio ne­hezen fogja osztani, de a baloldali club tegnapi értekezlete eléggé bizonyítja, hogy a programmnak az occupatióra vonatkozó pontját illetőleg aligha fog megegyezni az alkotmányhű párt. A baloldal clubja ma este állapítja meg a választ, de tekin­tetbe véve a párt ziláltságát, a­igha fog Preuis egész programmjának támogatására ajánlkozni, ne­vezetesen a­mi az occupatiót illeti. A Neue freie Presse is úgy vélekedik, hogy az alkotmányhű párt nem fog egyértemű állást foglalni Preuis programmjával szemben. A centrum úgy látszik el akarja fogadni a programmot, a baloldal azonban annyira meghasonlott, hogy egye­sülés helyett szétforgácsolódás lesz a viták ered­ménye. Minthogy pedig Pretis az egész alkotmány­ba párt támogatást tűz,*­­V a kabinet megalakítá­sának feltételéül, valószínű, hogy a kifejtett prog­ramai alapján nem alakul meg a minisztérium. Hír szerint Pretis szintén osztja ezt a nézetet. A Neues Wiener Abendblatt szerint egyes sza­vazatokat kivéve, Pretis programmja nem számíthat az alkotmányhű párt támogatására, ha csak nem változtatnak Andrássy gróf keleti politikáján. A Deutsche Zeitung úgy vélekedik, hogy a Pretis bárónál tartott értekezlet kudarcza daczára, a miniszteriális körök nézete szerint, Pretis haj­landó lesz a cabinet élére állani. Ismétlődik az a jelenet, a­mely a kiegyezés alkalmával ment végbe a reichsrathban. Herbst most nem nyilatkozott ugyan a Pretis-féle combinátio ellen, de ki állíthatja, hogy Herbst a képviselők köreiben síkra szálló­­ a Pretis cabinetért? Bizonyosnak mondják , hogy Herbst indignációval nyilat­kozott az iránt, hogy Pretis azt követeli az alkotmányhű párttól, hogy helyt álljanak érte. Ha a Pretis-cabinetet szintén ráerőszakolják a parlia­ment, az ellen bizonyára nincs kifogása Herbst - nek, már azért sem, mert akkor vége lesz a cabi­­neválságnak, a­mit ő is kiván és ő akkor ezen­túl is tovább játszhatja szerepét a jövő kormány alatt is. A bal centrum, a lengyelek és a ruthének hír szerint már meg vannak nyerve Pretis pro­grammód részére. A Fremdenblatt az alkotmányhű párt egye­netlensége daczára is remélli, hogy a politikai józanság és államférfim nyugodtság fog győzni a pártoskodás és elfogultság fölött. Northcote Wolverhamptonben. Az angol kincstár kanczellárja Birminghamből Wolverhamptonbe ment és itt is nagy beszédet mondott. »Mi nem irigyeljük egyik ország boldogulását sem, — mondotta Northcothe. Ha más okból nem, azért, mert érdekünkben áll, hogy mindenütt béke, nyugalom és jólét uralkodjék. (Halljuk.) Ez volt mélyek* aroo MI­­*aw*aat4,i­ a katasztrófa idejében is, I — tudniillik az, hogy a mifii/j.nilfthon yio-ha­rok közé szorítsuk a nyomort, és mi megfeszítettük minden erőnket, hogy korlátozzuk az operatiókat és a háború szenvedéseit. (Halljuk.) Hogy pedig mennyiben arattunk sikert, ez olyan kérdés, a­melyre kiki maga felelhet. (Tetszés.) Az azonban nem felelet, ha azt mondja valaki: „Neszed tehát, mekkora nyomor és szerencsétlenség támadt!“ Fon­toljuk meg, hogy mi történt volna, ha Anglia más állást foglalt volna a nemzetek tanácsában, vagy azt tette volna, a­mit néhány államférfi kívánsága szerint tennie kellett volna, — egyesülni Orosz­országgal. (Nem ! Pisszegés.) Önök visszautasítják azt az eszmét, melyet ismételve ajánl egy nagy te­­k­ndély. (Pisszegés.) Nem, uraim, ez nem volt az a politika, a­melyet kötelesek voltunk követni. Mi ragaszkodtunk törekvésünkhöz, hogy hátráltassuk, határok közé szorítsuk azt a hatalmat, a­mely, tudomásunk szerint, veszélyes ellensége a békének és Európa szabadságának. (Halljuk! halljuk!) Fontolják meg önök, hogy, ha más politikát követtünk volna, és a török birodalom szétdara­­boltatott volna, ezzel nem lett volna régi, minden bajnak, hanem olyan harczokat és viszályokat ér­tünk volna meg, a­melyekkel alig vetélkedhetnek azon tábornokok küzdelmei, akik mint Nagy Sán­dor u­ódái, megosztoztak ennek birodalmán. Mi nem kívánjuk kiterjeszteni azon terület határait, a­mely birtokunkban van, hacsak nem szükséges ízt védenünk. (Tetszés.) Mi nem akarjuk azon Anglia álláspontját fölcserélni, mely a világ civilizáló és békés birodalma, hogy csupán hódító és veszedel­mes kapzsi országgá tegyük. Budapest, október 24. Az olasz cabinet-válság befejezést ér. E pillanatig hivatalos távirat nem erősítette ugyan meg az új miniszteri lis­tát, de alig férhet kétség a ma érkezett hírekhez, melyek szerint Cairoli átvette a külügyi tárc­át; Bonelli tábornok pedig hadügy, Acton tengernagy tengerészeti és Speciale képviselő földművelési miniszterré lettek. A cabinetnek tulajdonkép való jellegét Cairoli miniszterelnök személye kölcsönzi, s e jellegen mit sem változtatnak, a kor­mány részleges felújítása következtében, belépett új miniszterek. Cairoli ez előtt is főalakja volt a cabinetnek, mely az ő ra­­dicális színeit viselte. Csakhogy a­míg Corti volt külügyminiszter, az olasz kor­mány kebelében két ellentétes áramlat küz­dött. Cairoli képviselte a radicalizmust ott­­hona, az actió politikáját kifelé. Corti a mérsékletes irányt iparkodott érvényre emelni külügyi politikájában. S ha e törek­vése által nem is sikerült nagy és a mi Olaszországban ső , semmi vér és pénz­áldozatba nem kerülő vívmányt szereznie, de megszerezte a külföld becsülését saját maga és hazája számára; feltartóztatta a szél­sőségek veszélyes uralomra jutását, megkö­tötte kissé radicális hivataltársainak kezét, s azon garantiát szolgáltatta a kül­földnek, hogy a­míg ő vezeti Olaszország külügyeit, addig Olaszország nem rohan kalandos vál­lalatba. Corti azonban, hosszú küzdelem után, belátta, hogy távoznia kell a kabinetből. Távozásával megszűnt a Cairoli-kormány belső antagonismusa, s kettős jellege. Cai­­roli egészen elnyelte és assimilálta a minisz­tériumot. A többi miniszterek csak zérusok, kik előtt ő képezi a numerust. Nincs többé Cairoli-Corti minisztérium, hanem csak Cai­­roli-cabinet. És ez az oka, amért kiváló jelentőséget kell tulajdonítanunk az olasz kormány újjáalakulásának. Európa joggal kérdezheti, várjon Corti személyével a mér­séklet politikája is távozott-e az olasz ka­binetből ? Joggal kérdheti : mit tervez, mit forral Olaszország? Nincs semmi kétség benne, hogy Corti áldozat az olasz nemzeti hiúság oltárán. Olaszország, mely megszokta, hogy semmi nagyobb európai összeütközés sem múlhat el anélkül, hogy ő ne húzzon belőle könnyű szerrel hasznot, a berlini congressuson mit­sem kapott. Az emiatt fellázadt olasz köz­vélemény bűnbakot keresett. Cairoli oda vetette neki Cortit. Csak azon csodálkozunk, hogy régebben, mindjárt a berlini congres­­sus után, meg nem bukott az áldozatra szánt külügyminiszter. Az olasz kabinet ra­vasz elnöke azonban nem annyira radicális és fejével a falnak rohanó politikus, hogy kerülő utakat is nem választana czél­­jának elérésére, ha a kerülő út bizto­sabb. Cairoli jól tudta, hogy Cortinak, a mérsékelt külügyi politika képviselőjének, mindjárt a berlini congressus után és az Ausztria-Magyarország ellen szinte hozott irreditionalista komédia alatt való elejtése egyenes kihívás lett volna Európa s külö­nösen Ausztria-Magyarország ellen. Taná­csosnak tartotta tehát a várakozást, míg a nagy politika felkavart vizei kissé lecsende­­sednek. Sőt a mérséklet taktikáját képvi­selő külügyminiszter által többet vélt elér­hetni a Tunisra és az egyptomi kérdésre vonatkozó alkudozásoknál, mintha cabinetje Meggondolatlanul leveti az európai frakkot és véres Garibaldi-ingben jelenik meg a vl­ág előtt. Mivel azonban recompensatiót vetpi pszsra'zhort ij-J- n kútról (=›mer›V nftdia mér) kiszolgáltatta Cortit. A legegyszerűbb logika szerint ebből az következik, hogy Corti kiválása után, Cairoli radicális politikát fog követni a külügyek terén is. Erre annál biztosabb ki­­átás van, mivel a radicálisok kerítették fezükbe a hatalmat, s Cairoli, ha akarna sem igen tudna ellenállni az őt előre lökő nyomásnak. Ámde felettébb roszul ismerné Cairoli urat, aki feltenné róla, hogy első dolgának fogja tartani, miszerint egy önér­zetes és jelentőségteljes jegyzékben notifi­­kálja a hatalmaknak külügyminiszterségét, Ausztria-Magyarország c­ímére fenyegetést intézzen, melyben követeli Triesztet s pro­­vogálja Angliát és Francziaországot. Az el­lenkezőt fogja tenni. Egész Európát bizto­sítani fogja békés szándékairól, monar­chiánk irányában pedig épen előzékeny lesz. Ez a színjáték azonban nem csalhat meg senkit. Különösen monarchiánknak nem szabad megcsalni engedni magát. Egy pro­­noncirozottan radicális jellegű Cairoli-mi­­nisztérium az Olaszországban felhalmozott gyúanyagnak kifelé való felrobbanását je­lenti, mely előbb-utóbb bekövetkezik. S be fog következni az első nagy európai háború alkalmával, melynek magvait bőven vete­­geti a Balkán-félsziget termékeny földjébe Oroszország. Ezek a magvak ki fognak kelni, valószínűleg már a tavaszszal. Az Anglia és Oroszország közt létező rendkívül feszült viszony, melynek legújabban North­­cote is kifejezést adott, pedig épen azt mu­tatja, hogy ezek a magvak már­is csírázni kezdenek. Ily helyzetben a mily tévedés és hiba volna az olaszországi eseményeket provo­­catiók által siettetnünk, és oly bűn volna részünkről nem méltatni figyelmünkre Olasz­országot. Olaszország egy évtized óta oly jelentékenyen átalakította hadsereget, hogy mint katonai hatalom is számot tesz Euró­pában. Olaszországot azonban hadi szer­vezetének megerősödése nem fogja meg­menteni a katastrófától, ha kalandor politikusai egy nagy európai conflictusba sodorják. Ha Olaszország széttekint Euró­pában s nincs vaksággal megverve szeme, világosan láthatja, hogy csak az oroszszal szö­­vetkezhetik , mert csak Oroszország helyez­kedik ellentétbe azon két hatalommal, me­lyek ellen Olaszország boszut forral. Pedig hogy mivé lenne az ifjú olasz királyság oly confliktusban, melyben az egyik olda­lon Olasz- és Oroszország, a másikon Anglia és Ausztria-Magyarország áll, ez könnyen elgondolható. És azért végkép nem mondunk le a reményről, hogy a radicális irány véget ér Olaszországban, mielőtt visszavonhatlan té­nyek történnének. Némileg jó jelnek te­kinthetjük, hogy a radikálisok túllicitálják egymást. Crispi contra Cairoli! A komoly és józan olasz hazafiak megsokalhatják a radicálisok gazdálkodását és szövetkezve a mérsékelt elemekkel, melyek most meg van­nak félemlítve, gátat emelhetnek a vészes ár feltartóztatására. Mi őszintén, s pedig Olaszország érdekében, kívánjuk, hogy a mérsékeltek ez ébredése mielőbb bekövet­kezzék, s kiragadja Olaszországot az örvény­ből, melybe hanyat-homlok alá bukik. Az olasz válság. A Bersagliere a három s a­kalmasint egy ne­gyedik miniszternek lemondásában az olasz repub­­likanismus diadalát látja. A Popolo Romano ily feliratú czikket hoz: „Mentsük meg a monarchiát!“ Cairoli s társai — — mond a nevezett lap, úgy vélik megmenteni azt, hogy republikánus intézményekkel veszik körül, me­lyek azonban szerinte sem a monarchiát nem con­­solidálják­, sem a republikát meg nem alapítják, ha­nem állandó anarchiát létesítenek. Cairoli belpoliti­kája, úgymond, végveszélybe rántja az alkotmányos monarchia intézményeit, így állván a dolgok, a Popolo azt követeli, hogy az egész kabinet mondjon le. A Perzeveranza alig hiszi, hogy Cairoli képes legyen magát föntartani. Cabinetje nem csak meg­csonkult, de tökéletesen megsemmisült a mérsékelt tagok kilépése után. A páviai beszéd után az első Cairoli-kabinet felbomlott, s most legfölebb egy a páviai federalis programaihoz alkalmazkodó máso­­dik Cairoli-kabinetről lehet szó. Hasonló nézetben van a Nazime is. A Riforma, Crispi lapja, pedig erősen tilta­kozik, mintha az ő pártja egyetértene Cairoli pá­viai programjával. Crispi kormánya, mond e lap, soha sem engedte meg az irredentista tüntetéseket, sőt Viktor Emanuel temetésekor kitiltotta a me­netből a trieszti és trentinói gyászlobogókat. A Crispi párt, mond a Riforma, mindig meg­tudta különböztetni a szabadságot a szabadosság­tól, mit a Cairoli párt nem tesz. A Riforma végül biztos forrásból közli, hogy a három kilépett minisztert még kettő követendi, n. i. Confordi igazságügy- és De Sanctis oktatás­ügyi miniszterek. * * * Fölbátorodva a kormányelnök páviai be­szédje, s azon elv kimondása által, hogy nem lehet megtagadni a szónak, mit megengedünk a tollnak, az Ford-Dán­­é iAj 19-en 'nog»OV » Jr. J­­*» " « nem kevesebb mint 42 olasz irredentista egylet képviselői jelentek meg. Határozatba ment, hogy félretéve minden üres beszédet, az olaszok jogaik érvényesítése czéljából képezzenek egy nagy nemzeti lövészszövetséget, melybe minden párt polgára egyaránt belépni tartozzék. A gyűlésen a hires volt római triumvir Aurelio Sap, elnökölt, s mint a Nazione-nak írják, Istria és Trieszt is képviselve voltak. A magyar bankfiókok kérdéséhez. Budapest, okt. 24. Király ő felsége az osztrák-magyar banknak a szeptember 30-iki alakuló köz­gyűlés által megválasztott főtanácsosait állá­sukban megerősítvén, most már remélhető­leg rövid időn végbe megy a további szer­vezkedés s annak egyik legfontosabb része, az új bankfiókok felállítása. Kétségtelennek tartom ugyan, hogy ez utóbbi ügygyel kormányunk illető közegei már eddig is tüzetesen foglalkoztak s ne­vezetesen megállapították a fiókok székhe­lyeiül combinatióba vehető helyeket, mind­­azáltal azt hiszem, hogy némi tekintetben ma még nem lesz e kérdéshez felesleges a hozzászólás. A nemzeti bank által eddig kö­vetett rendszer szerint ugyanis valamely új fiók felállításánál csupán az egyes hely saját kereskedelmi és forgalmi viszonyai szoktak figyelembe vétetni és aligha csalatkozom, midőn feltételezem, hogy az illetők a jelen alkalommal is ugyane szokáshoz tartották magukat. Nézetem szerint azonban e rend­szer nem helyes, mert particularius s az egész ország hiteligényeinek kielégítése he­lyett csupán egyes helyeket elégíti ki, s nem helyes különösen nálunk, hol a felál­lítható fiókok nagyon korlátolt száma foly­tán e módon egész vidékek elesnének az egyetlen jegybank hitelszolgálmányaitól. A franczia bank az 1857. június 9-iki törvény határozmánya szerint minden departement­­ben köteles fiókot állítani, melyeknek megint a vidéken vannak alfiókjai (succursales); a német birodalmi banknak 50 fiókja s 120 alfiókja (Nebenplatz) van, melyek hálóza­tával az egész birodalomra­­kiterjeszke­dik.­­ Nálunk a most létező hat, vagy a csupán lombard-üzletre kiterjedő kassainak és zágrábinak is hozzászámításával nyolcz fiók mellé feállítandó hét ujjal mindössze 13 — 15 fiók fog létezni az országban. Hogy a végre közössé vált, s hazánkban is teljes indigenátust nyert jegybank feladatának az adott körülmények közt is kellőleg megfe­lelhessen és az egész ország iparára s ke­reskedelmére nézve hasznossá váljék, néze­tem szerint nem volna tehát helyes még e

Next