Ellenőr, 1878. november (10. évfolyam, 551-605. szám)
1878-11-21 / 587. szám
QElőfizetési árak: Egész évre , *0 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ §0 N Egyes szám ára 4 krujczár,Szerkesztési iroda: gfizdapesten, ncndor-utcza 6. szdLm. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk — Poéta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (EléggpH ~kiadás. (Hirdetések felvétele cs JciLcLaTtijrataZbcLTb, Budapesten, nádor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite A Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő, kiadó-hivatal: GBudapesten, addor-sztcza 6. szám. Ide intézendik az ertfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 587 szám. Budapest, csütörtök, november 21. 1878. X. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése november hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztljanak. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt, — félévre..........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 - 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, november 20 Az orosz-román conventió megújítása úgy látszik már több a kisértetlátásnál. Az angol kormány ugyanis indíttatva érezte magát tudtára adni a román kormánynak, hogy e conventió megkötését sajnálná és saját sorsára bízná Romániát. E gyanú mellett szól az is, hogy a németországi lapok néhány napja pártfogásukba vették Oroszországnak dobrudsai etappe-vonalát. Románia tehát a két éjszaki hatalommal tart, és utóljára még az is kiderül, hogy 1877-ben sem volt szükség reá erőszakolni az orosz conventiót. * Sefket pasát a monasztiri hadtest parancsnokát utasította a porta, hogy Szalih pasával a szalonikii hadtest parancsnokával egyetértve rögtön kezdje meg az operációt a bolgár fölkelők ellen. Az már más kérdés, hogy fognak-e valamit végezni. — Nagyon valószínű, hogy, ha sikerrel fognak működni a bolgár bandák ellen, az orosz seregek nem fogják nyugodtan eltűrni. Oroszország már megkezdette Keleti-Rumélia fölforgatását, e munkájában nehezen hagyja megzavartatni magát a porta által. * Olaszország rendkívül szívén viseli a romániai zsidók ügyét. Fava bárót, bukaresti új követjét, utasította ugyanis, hogy csak akkor nyújtsa át megbízó levelét, ha a román kormány biztosítja, hogy a legrövidebb idő alatt megtörténik a zsidók emancipációja. Ugyan mire lehet jó Olaszországnak ez a zsidókérdés ? A Balkán-félszigeten sokat szenvednek a keresztyének, még többet a mohamedánok. De ezek egyikének érdekében sem erőltette meg magát eddig az olasz kormány. * Az olaz lapok tele vannak az attentátummal. Az egyik bolognai lap közli, hogy először Bolognában akarták a király ellen megkísérteni az attentátumot. A királynénak névtelen levelekben adták tudtára e szándékot, így azután a bolognai hatóság többeket elfogatott az olasz radicális sajtó nagy boszúságára. A vörös könyvet ma, mint az megígérve volt, nem terjesztette a külügyminiszter a halogattók elé. A Pester Lloyd szerint 269 számot foglal magában az okmánygyűjtemény, és az 1877. ápril 7-től 1878. nov. 3-káig terjedő időszakot öleli föl. Az első számok a hadüzenetekre, proclamatiókra stb. vonatkoznak. 1877. április 26-kán tiltakozik a bécsi kormány a portánál Kladova megszállása ellen, minthogy Oroszország is megigérte, hogy e ponton nem fog átkelni Szerbába. Ezzel hosszas levélváltás fejlődött ki Törökországgal és Szerbiával, melynek eredménye a szerb terület lespecálásitt. A 36. számban 1877. május 13/24-től Kogalsceanu Románia külföldi ágenseihez intézett jegyzékben fejtegeti Románia viszonyát a portával. Szovjet pasa 1877. jan. 5-kén Aleko pasához intézett sürgönyben válaszol a román kormány fejtegetéseire. Nagy hézag után következik a portának deczemberben kelt jegyzéke, melyben közvetítésre kéri a hatalmakat, és az ezt követő diplomatiai actio, 1878. febr. 3-kán a bécsi cabinet feezdeményezést tesz az európai tanácskozás ügyében. A vöröskönyv előterjesztését holnapra ígérik. Az osztrák delegátió nov. 21-kén délelőtt 11 órakor teljes ülést tart, melyben egy tagot választ a kérvényi bizottságba, meghallgatja a pénzügyi bizottság jelentését a hadi tengerészet 1879-ki költségvetéséről. Grocholsky és társainak, est. lapunkban említett interpelciója igy szól : A keleti kérdés jelen stádiumában a cs. és kir. kormánynak, mint ez a delegaátiónak legfelsőbb hetről kijelentetett, fel kelene lépnie a berlini szerzedán következő es és minden irányban való végrehajtsa mellett. Azonban általánosan elterjedt hírek szerint Oroszország Törökországtól külön szerződés menő és követeli, és a török terület kiürítésének időpontját ez i serződés megkötésétől teszi függővé. Egy ily szerződés egyenes ellentétben állana a berlini szerződés határozataival. Szintoly általánosan elterjedt azon látszólag megbízható forrásból eredő hír is, hogy a szervezés alatt lévő bolgár milicziába az orosz hatóságok orosz tiszteket és katonákat, mégpedig jelentékeny számmal soroznak be. Ez eljárás szintén ellentétben áll a berlini szerződés határozatával a Bulgáriában felállítandó nemzeti milicziát illetőleg és csak alkalmas eszközt nyújtana a berlini szerződés azon határozatának kijátszására, mely Oroszországot kötelezi, hogy az orosz csapatokat annak idején vonja ki Bulgáriából. Anélkül, hogy most a berlini szerződés megítélésébe és azon kérdés fejtegetésébe bocsátkoznánk, hogy a berlini szerződés végrehajtása egyáltalában vagy mennyiben képes egymagában Ausztria-Magyarország érdekeit állandóan megóvni, az azólkzottak következő kérdést bátorkodnak intézni a kormányhoz: Megfelelnek-e a hírek a tényeknek és mint fogja ezt fel a cs. és kir. kormány ? A dálya-vinkovcze-bródi vasútvonal hivatalos rendőri megjárása holnap fog megtörténni. A megszállás költségeire vonatkozólag jelentik a bécsi lapok, hogy az 1878 ki utólagos htel 41.720.000 fura, az 1879-ki szükséglet pedig 33 millióra rúg. Monarchiánk s a Balkán-tartományok vámterületi egysége s keleti vasutcsatlakozásaink A bácsi kereskedelmi kamara f. é. szeptember 17-kén tartott Ülésében két tagját, Singer Bernát és lovag Lndhaim Alfréd kamara-tanácsosokat, és pedig előbbit „Ausztria-Magyarország s az al-dunai országok és európ is Törökország eddigi egyéb tartományai közt létesítendő egységes vámterület vagy esetleg minél szorosabb vám- és kereskedelmi szövetség, utóbbit pedig „a keleti vasúakkal való osztrák-magyar kapcsolatok“ kérdésének tanulmányozásával s vélemény adásával biza meg. Mo4 már mindkét megbízott elkészült tanulmányával a a napokban terjesztette be a kamaraelnökséghez referátumán Singer Bernát Montenegóiak, Szerbiának és Romániának monarchiáikkal közös vámszövetségbe vonása melett nyiatkozik és a számos s érdekes statisztikai adattal felszerelt referátuma mellett mindjárt az e végből szükséges jövőbeli vámparlament iránt részletesen kidolgozott statutumokat is terjesztett elő. Lovag Lindheim Adolf monarchiánknak a Balkánfélsziget országaival való vasúti kapcsolatainak vonatkozásában pedg következőiben foglalta össze indítványait: 1. Függetlenül a különben is később szintén kiépítendő Brassó predeali vonaltól, az osztrák államvasútnak Orsova-Veres rovánal a román vasutakkal összeköttetése lehetőleg leggyorsabban létesítendő és az oszrák államvasutnaz. támogatás nyujaz idó arra nézve, hogy a romániai vasutakat bérletbe kapja, ha azok az álam által forgvetetnek, vagy hogy legalább e vasutak tarifapolitikájára irányadó befolyást nyerjen. 2. Osztrák társaság építse meg, illetve egészítse ki s bírja üzemben a belgrád-nis-jalonik-i és nis-konstantinápolyi vonalakat. Azon vonalnak legyen elsőbbsége, mely Pestet ez iránynyal a legolcsóbban és leggyorsabban köti össze. 3. A sziszek-novii vonal építtessék ki, de mindjárt szabályos nyomra es a Pusztáta- Mitrovicza fel való meghosszabbítás számbavételével. 4. A Danának a fontosabb helyeken, de különösen a Vaskapunál szabályozása kezdettessék meg komolyan. Würtemberg herczeget nevezték ki Bosznia és Herczegovina főparancsnokává, helyettesévé pedig Jovarovics tábornokot. A mostári 18. hadosztály parancsnokává János Salvator főherczeg lett. A második hadtest parancsnokság feloszlatása folytán a bródi hadfőparancsnokságot is megszüntetik. Eddigi főnökét Stranszky altábornagyot a 4. hadosztály parancsnokává nevezik ki. A bródi főhadparancsnokság helyébe vár és etappe-parancsnokságot szerveznek, melynek vezetését Kaister vezérőrnagy a 20. hadosztály parancsnoka veszi át. A Turquie írja: Tegnap november 14-ikén jelentettük, hogy a fényes postának az orosz nagykövetséghez intézett indítványa alapján vegyes vizsgáló bizottságot fognak alakítani, mely az ország belsejébe fog menni, hogy constatálja a tényállást a bolgárok és mnulmánok kölcsönös panaszait illetőleg. E tudósítást módosítanunk kell. Értesülünk, hogy az orosz nagykövetség vonakodott hozzájárult a fényes portának ezen indítványához. Azt nem tudjuk, hogy minő okokkal igazolta vonakodását, de bizonyosnak mondják, hogy a török kormány el van határozva, hogy a vizsgálatot ottomán functionáriusokkal, az orosz delegáltak közbenjárása nélkül fogja végrehajtani. A fényes porta Ali bejt és egy másik functionariust jelölte ki e czélból. Ezek Galiipoliba mennek, onnét pedg Godardsiuána, és ott megkezdik a vizsgálatot. Sumlából jelenti a Standard november 17-ről: Azok a híres mind alaptalanok, melyek szerint értesítés érkezett ide, hogy az emir válasza Lord Lytton uormátumára már útban van. Eddig még az sem bizonyos, hogy az alkírály levele megérkezett-e rendetetése helyére. A Cibuli leggazdagabb kereskedők egyke részletes tudósítást küldött, mely megerősítiti azt az erős gyanút, melyet régóta táplál az indiai kormány, hogy öt éve titokban látogatták meg az orosz ágensek az emírt. Azt hiszik, hogy akkor vették rá az aktív politikára. Quettah megszállása állandó. A Khuber-szoros elfoglalása és a quettahi helyőrség masztoritása ki foogja elégíteni a kormány kívánságát, és nem fog tenni többet, ha a további lépéseket elkerülheti. Táviratok. Fiume, november 20. (Eredeti távirat.) Csernátony Lajos ma egyhangúlag országgyűlési képviselővé választatott. Bécs, nov. 20. Bukarestből jelenti a „Politische Correspondenz“ . Anglia képviselője értésére adta a román kormánynak, hogy Anglia nemcsak élénken sajnálná az orosz-román conventió megújítását, hanem ezen ok miatt meg fogja vonni Romániától érdekeltségét és saját sorsára bízza. Bécs, nov. 20. Konstantinápolyból jelenti a Pol. Corr. A macedóniai lázadás folytonos terjedése következtében utasította a szeraszkierátus Sefket pasát a harmadik (monasztiri) hadtest parancsnokát, hogy a lázadók ellen haladék nélkül kezdje meg az erélyes operációt, és a combinált előnyomulás érdekében értekezzék Szalih pasával, a szaloniki hadtestparancsnokkal. Bécs, nov. 20. Bukarestből jelenti a Politischer Korrespondenz. Fava bárót az új olasz követet usította kormánya, hogy ne nyújtsa be addig megbízó levelét, míg lejális biztatást nem kap a román kormánytól, hogy a zsidók emancipátiójának kérdése a legrövidebb idő alatt teljes megoldást fog nyerni. Bécs, nov. 20. A katonai rendeletek tára Philippovics táborszernagyhoz intézett kéziratot közöl, melyben ő Felsége jóváhagyja a második hadtestnek indítványozott megszüntetését, és Philippovicsot megérdemlett köszönet kifejezése mellett visszahelyezi prágai állomására. Továbbá ő Felsége Württemberg herczeget nevezi ki parancsnoki tábornokká és a boszniai és herczegovinai kormány főnökévé, Jovanovics altábornagyot pedig helyettesévé. Páris, nov. 20. Az Agence Havas jelenti: Duhlure beszédjéből és a fogadtatásból, melyben a baloldal részesítette, azt következtetik a parlamenti körök, hogy a többség el van határozva a senatusi választások után támogatni a jelen cabinetet. Hohenlohe herczeg átvette a német nagykövetség vezetését. Páris, nov. 20. Hoogly a Messageries Mariimes pontahajója Montevideo mellett megfeneklett. Az utasokat megmentették; remélik, hogy a hajót is talpra állíthatják. Berlin, nov. 20. A Provinzial Correspondenz az olasz király ellen megkísérett attentatum alkalmából ezeket írja: Mindinkább általánossá lesz az a tudat, hogy titkos forradalmi összeköttetés hálója vonul végig egész Európán, amely a rendezet állatnak legdrágább kincsét fenyeget veszéllyel. I A benyomások alatt mindinkább szilárdulnia kell azon meggyőződésnek, hogy midazok az erők, melyek a jelenti társadalmi rend alapján állanak, csak öntudatos és hathatós közreműködődésükkel, az erős és elhatározott kormányokkal egyetemben, vethetőek véget a baj tovább terjedésének. A Provinzial Correspondent megemlékezik másik czikkébe a baliai szerződés vérhajtására vonatkozó egyéb nevezetes nyilatkozokról, különösen Beaconsfield beszédjéről, az osztrák császárt válásául, melyet a belgáiok fogadatása Palmár mondot, az orosz kormány nyilatkozatáról, Francziaország töekvéséről, hogy a porát a berlini szerződés komoly végrehajtásra és a görög határrendezési kérdés elintézésére bírja és így szól, így tehát újabban megszilárdult a remény, hogy a berlini békemű végrehajtása minden nehézség daczára elő fog haladni. Belgid, nov. 20. A szerb hivatalos lap jeleni, hogy a szkuptinát nov. 21-ke e Nisbe hívják össz. Berlin, nov. 20. Az országgyűlés fölkiáltással megválasztotta régi elnökeit. Bennigsent egyhangúlag fölhatalmazák, hogy a legutóbbi szomorító esemény alkalmából fejezze ki a császár előtt a képviselőház részvétének és hálájának érzelmeit. A pénzügyminiszter előterjeszti az 1878/79. költyéjíve részt E 67./.ietr.100,003 márkára ran a tavalyi föösleg, de amelyet elnyelt a birodalmi járulék. A rendes jövedelem 6421/2 millió, a rendes költség 6522/3 millió, a rendkívüli szükséglet 6423 millióra van előirányozva. A deficit összege tehát 733 4 milió. Ez ellen a legjobb segítség az országnak mentesítése a birodalmi terhektől, a német birodalom részére való saját forrás nyitása által, és a községi adóviszonyok reformja. A jövő pénzügyi évben kölcsön segítségével történhetik meg a kiegyenlítés. Budapest, november 20. A felirati vita, mely szemlátomást eljutott végső szakába, ma ismét nagy lendületet vett, mint a bomba, mely a földre hullva, újra felpattan, s még egy merész ívet ír le a levegőben. Három nevezetes fölszólalás történt a mai ülésben : Horváth Lajos, Pauler Tivadar és Szilágyi Dezső beszéltek. Ugron Gábor szintén beszélt ugyan, és pedig a szélső bal felirati javaslata mellett, de beszédét tán még pártja sem sorozza a nevezetes felszólalások közé. Mi annál kevésbé, s így legméltányosabbak leszünk Ugron Gábor irányában, ha hallgatással mellőzzük. Horváth Lajos a szabadelvű párt felirati javaslata mellett emelt szót. Sokkal nagyobb szakkapacitás hírében áll, hogy sem egyszersmind iparkodott volna a legelső sorban küzdeni szónoki babérokért. De azért ki sem tagadhat meg tőle e téren sem jelességeket. Ritkán szól, de szavának súlya, s tán ép e körülménynél fogva nagyobb súlya van. A legjelesebb ügyvédek egyike, de irodájából nem hoz magával a házba és a politikába semmi prókátori velleitásokat. Szilágyi Dezső, ki mint tatár politikus, s mint politikus prókátor, tanulhatna tőle. Horváth Lajos nem siet a véleményalkotásban. Előbb minden anyagot feltudmolva akar látni, mielőtt ítéletet mondana. Azért foglal állást a tiszteletre méltó kételyek és elővigyázó fentartások terén, de kifejezi óhajtását, hogy győzzék le utolsó kételyeit is és akkor teljesen helyeselni fogja a kormány politikáját, melyet most még csak feltételesen helyeselhet. A szabadelvű párt felirati javaslata legközelebb áll felfogásához, azért elfogadja azt. Nagy határt keltett, mély benyomást tett a házra Pauner Tivadar beszéde. A háznak e nagy jogásza, ki Csemegi visszavonulása óta egyedüli európai hirű jogászcelebritása a magyar törvényhozásnak, nagy tekintélynek örvend, ki mindenkinek, még politikai ellenfeleinek tiszteletét is bírja. Mikor ez a tiszteletreméltó, nyugodt, de az igazért ifjú hévvel lelkesedni tudó férfiú felkel, hogy beszéljen, a ház tudja, hogy komoly, nagysúlyú szót fog hallani. Nincs ember, ki még gondolatban is fel merné tételezni róla, hogy amit mond, nem legtisztább és átgondolt okokon alapuló meggyőződése sugallná. Pauler nem úgy szól, mint egy ügy patrónusa, hanem mint bíró, ki ítéletet mond. Megfontolt minden indokot, mérlegelte a pro- és contra szóló érveket. Véleménye már nem puszta vélemény hanem indokolt convictio. Nem fér hozzá — nincs is szüksége rá — a keresettség, hatásvadászat. A sophismáktól irtózik, mert mindig egyenes meggyőződését követi és igaz ügyet véd. Bár kedvencz tanári székéről lépett a parlamenti pályára, mint szónok nem emlékeztet a kathedrára. A kormánynak e kiváló tagja mondott ma egy nagyszabású beszédet a külügyi politika mellett. A keleti kérdésről, s az ezzel kapcsolatos kérdésekről bajos újat mondani, nem csak a felirati vita jelen stádiuma, hanem azon százados irodalom miatt, mely Európának e váltólázát, e kórtüneteit és orvosszereit tárgyalja. És Pauler széleskörű tudománya, ritka történeti ismeretei újat voltak képesek nyújtani, még a keleti kérdés története tekintetében is. Megvilágította e kérdés múltját, mint előtte, a parlamentben senki sem. A kormány politikája ezen irányuló érveket pedig az adatok és ismeretek oly nagy készletével tette tönkre, mint előtte csak kevesen. Tönkretette anélkül, hogy látszott volna keresni a polémiát és összetűzést. Ment egyenes útján, s útjából rendíthetetlen nyugalommal hárította el az akadályokat, s az ellenzéki ráfogások, hazugságok szövevénye úgy foszlott szét előtte, mint erős kéz érintésére a pókháló. Pauler nem tulajdonkép való polemizkus és debatter. De jaj azon álokoskodásnak, melyet egyenes logikájának bonczése alá vesz, összetörve, darabokban kerül ki e kés alól. Pulszky Ágost és mások érezték e mesterkéletlen, de erőteljes kritika hatalmát. Szilágyi Dezső, ki Pauler után szólt, anticipatió gyanánt tekinthette az ő beszédére is, amit az igazságügyminiszter, másoknak szólva, felhozott azon vádra, hogy a kormány előkészítette a Balkán-félszigeten a zavarokat, s hogy az occupatiót már eleve tervezte. A conventió és a berlini szerződés álláspontját az ő sajátságát képező világossággáes praecisure,Josogno Beszéde egyike volt a legszebbeknek, melyek a felirati vitában mondattak. Hatás tekintetében pedig csak kevés szónoklat állhatja ki vele a versenyt. Szilágyi Dezső, kire még csak utóbb került volna a sor, sietett keresztülvinni, hogy még a mai ülésben szólalhasson. Nem vádoljuk arról, hogy az igazságügyminiszteri tárczára való örökös aspirációja bírta rá, miszerint mindjárt az igazságügyminiszter — a tényleges igazságügyminiszter után, mint a problematikus egyesült ellenzéki kabinet reménybeli igazságügyminisztere — szóljon. Felszólalását szükségesnek tarthatta ő is, pártja is, azon nagy hatás ellensúlyozására, melyet Pauler beszéde tett. Szilágyi Dezső, az egyesült ellenzéki vezérkart már korábban enyagírozván, tartalékba helyezte magát, hogy kis pártja, az ütközet hevében ellődözvén inkább nagyokat puffanó, mint kártékony töltéseit, harczképtelenné ne legyen a döntő pillanatban. úgy látszik, Szilágyi Dezső és pártja elérkezettnek látta ma a döntő pillanatot. És Szilágyi szólt. Beszéde hosszú volt, úgy hogy nem fért el az ülés rendes keretében. Mi, kik ellenfeleink jeles tulajdonságait nem szoktuk eltagadni, szívesen elismerjük, hogy Szilágyi az ékesszólás művészetében járatos. Tud hévvel beszélni. Sőt a lelkesedés húrjait meg tudja érinteni. Szép orgánum, éles ész áll rendelkezésére. Valami azonban hiányzik — nem Szilágyi Dezsőben, hanem másokban — a meggyőződés az iránt, hogy meggyőződésből beszél. És itt nem Szilágyi politikai pályájára teszünk ezélzást, melyen — legalább a múltban — nem vezették erős meggyőződések, hanem ambitiók, s csak addig tartott valamely párttal, míg azt remélte, hogy e párt által elérheti becsvágyának ezélját. Nem czélzünk arra sem, hogy Szilágyi Dezső képes megváltoztatni elveit és meggyőződését azon rövid idő alatt, míg a parliamentben elmondja és a gyorsirodában ledictálják beszédét, mint ez megbizonyodott azon bizonyos parliamenti beszéde alkalmával, melyben a kormánynak való ellenállás jogosultságát proclamálta. Kételyünket egyenesen Szilágyi Dezső beszédére alapítjuk. Aki igaz, okadatok meggyőződésének és nem egy, sok ismétlés és az ellenfél féktelen gyűlölete miatt,tán érzett ál-meggyőződésnek ad kifejezést, nem szorul oly eszközökre, mint Szilágyi Dezső, hogy véleményét másokra felkényszerítse. Szilágyi Dezső jeles tehetségeivel lehetne első rangú parliamenti szónok és megelégszik egy színpadi hatásra számított előadással. Fellépése, előadása, hangsúlyozása színpadias. Színészbe oltott szónok. Éles elméjével, mely alkotásra nem, hanem csak rombolásra alkalmas, visszaél. Nem támad nyíltan, egyenesen, hanem megkerülve és kanyargós utakon. Mester abban, miként kell a megközelíthetlen positiókat, nem homlokzatban megtámadni, hanem rejtett futó sánczokból meglepni. De ép, mivel ebben van ereje, fő, döntő csatát soha sem mer kínálni, hanem megelégszik a guerillaharcz apró sikereivel. Beszédei is az aprólékosságokban kitűnők. A sophismáknak, rabulisticus álokoskodásoknak nincs hozzá fogható mestere a házban. Gyűlölői úgy tud, mint senki sem. Gyűlöletét semmi által sem lehet oly nagy mérvben felkelteni, mint a gyermekességig menő hiúságának megsértése által. Mint deák-párti Tiszához vonzódott, mert ettől várta hiúságának kielégítését, az igazságügy miniszteri tárcza elnyerése által. Meggyűlölte Tiszát, mert ennek kormányában nem lehetett miniszter. Meg fogja gyűlölni Apponyit is, ha ez valamikor kormányra kerülve, nem teszi igazságügyminiszterré. Ez esetben megérjük, hogy a szélső balra vándorol át. Mai nagy szónoklata magán viselte Szilágyi parlamenti beszédeinek előnyeit és hátrányait. Az utóbbiakat azonban fokozott mértékben. A részletek kiszélesítésében túltett mindazon, amit e nemben producált. Ez a részletezésben való szétfolyás sarkalatos, szerkezeti hibája szónoklatainak, mely miatt sohasem fog valódi szónoklati remeket létrehozni. Beszéde eleintén leköti a figyelmet, de utóbb unalmassá válik. Mai teljes két órán át tartó beszéde közepén túl már teljesen unalmas volt. Azért foglalkozunk kevésbé azzal, amit mondott, mint inkább a szónok jellemzésével, mert nem mondott olyat, mit lényegében ő és pártja el nem mondtak, tehát nem hozott fel semmi újat, semmi ismeretlen érvet, míg sokan tévedésben vannak Szilágyi szónoki és államférfii képessége tekintetében, túlozván, vagy igazságtalanul kisebbítvén azt. Beszédének elején jónak találta ismételni Apponyi Albert gróf azon állítását, hogy a 21-es bizottság felirati javaslata rcitciji1 tnw.1 — i.. iiTWisztgi szavazat a kormány ellen. E gondolat, amennyiben nem más, mint gonosz ezészitu álokoskodás, Szilágyi apaságára vall, s igy Szilágyi csak sajátját vette vissza Apponyitól, kinek beszéde alkalmával kifejtettük, mit tartunk e sophismáról. Azt is számtalanszor felhozta az ellenzék, s mindig alaptalanul hozta fel, hogy a kormány szította a forradalmat a Balkánfélszigeten. Szilágyi tehát ezzel sem mondott újat. Az azonban már nevezetes concessio Szilágyi részéről, a kormány politikájának javára, midőn megengedi, hogy a keleti események feltartóztathatatlanok voltak. Ez a concessió magában foglalja annak beismerését, hogy a Balkán-félsziget átalakulását, fegyveres kézzel sem akadályozhattuk volna meg. De — kérdi Szilágyi Dezső — miként gondolhatta a kormány, hogy a békekötésnél feltartóztathatja az eseményeket, ha nem akadályozta meg a „lavina megindulását?“ Nem fejtegetjük Szilágyi fenebbi concessiója és e kérdése közt felforgó logikátlanságot. Csak emlékeztetjük, hogy a czár becsületszavára fogadta, hogy a balkáni szlávok felszabadítására vonatkozó reformokat akarja fegyveres kézzel megvalósítani. Az orosz ígéretnek hitt Európa, míg az ellenkező be nem bizonyult. Ha az ellenkező bebizonyodása előtt lépünk Oroszország útjába, nem csak elszigetelve maradtunk volna, hanem egyszersmind a keleti keresztyének ellenségei gyanánt tűntünk volna fel. Mikor Oroszország San Stefanoban felfedte szándékait, a kiábrándult Európát mellettünk találtuk, így ellensúlyozhattuk Oroszországot a békekötésnél. Ami a boszniai foglalás értéktelenségét, s annak a berlini szerődés útjában akadály gyanánt való feltüntetését illeti: ezt Szilágyi minden álokoskodása és erőlködése daczára sem tudta megbizonyítani. Utalunk ide vonatkozó érveire, melyeknél kevesebb értékűeket még Szilágyi sem igen szokott felhozni. Arra pedig hosszú beszédében sem talált tért és időt, hogy kifejtse: mit tett volna az egyesült ellenzék, ha ő áll vala az ügyek élén vagy mit tenne, ha kormányra kerülne. S mivel Szilágyi után, az egyesült ellenzéki padokon, nem fog többé nevesebb szónok beszélni, le kell mondanunk a reményről, hogy — legalább ebben a vitában — megismerkedünk az egyesült ellenzéki állammentő politikával. Az egyesült ellenzéknek viszont le kell mondania arról, hogy kormányképes, sőt komoly pártnak tartsuk és tartja a közvélemény, mielőtt e politikáról leveszi a burkot, s meg nem mondja, miként kell hát megmenteni a szerinte veszélyben forgó hazát.