Ellenőr, 1878. november (10. évfolyam, 551-605. szám)

1878-11-21 / 587. szám

QElőfizetési árak: Egész évre , *0 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ §0 N Egyes szám ára 4 krujczár,­­Szerkesztési iroda: gfizdap­esten, ncndor-utcza 6. szdLm. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk­ — Poéta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (­EléggpH ~kiad­ás. (Hirdetések felvétele cs Jci­LcLaTtijrataZbcLTb, Budapesten, nádor­ utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában­). Továbbá Havas, Lafite A Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő, kiadó-hivatal: GBudapesten, addor-sztcza 6. sz­ám. Ide intézendik az ertfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 587­ szám. Budapest, csütörtök, november 21. 1878. X. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfi­zetőinket, kiknek előfizetése november hó végével lejár, hogy azt mielőbb meg­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztl­janak. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt, — félévre..........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 -­ 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, november 20 Az orosz-román conventió megújítása úgy látszik már több a kisértetlátásnál. Az angol kormány ugyanis indíttatva érezte magát tudtára adni a román kormánynak, hogy e conventió megkötését sajnálná és saját sorsára bízná Romániát. E gyanú mellett szól az is, hogy a németországi la­pok néhány napja pártfogásukba vették Oroszországnak dobrudsai etappe-vonalát. Románia tehát a két éjszaki hatalommal tart, és utóljára még az is kiderül, hogy 1877-ben sem volt szükség reá erőszakolni az orosz conventiót. * Sefket pasát a monasztiri hadtest pa­rancsnokát utasította a porta, hogy Szalih pasával a szalonikii hadtest parancsnokával egyetértve rögtön kezdje meg az operációt a bolgár fölkelők ellen. Az már más kér­dés, hogy fognak-e valamit végezni. — Nagyon valószínű, hogy, ha sikerrel fognak működni a bolgár bandák ellen, az orosz seregek nem fogják nyugodtan eltűrni. Oroszország már megkezdette Keleti-Rumélia fölforgatását, e munkájában nehezen hagyja megzavartatni magát a porta által. * Olaszország rendkívül szívén viseli a romániai zsidók ügyét. Fava bárót, buka­resti új követjét, utasította ugyanis, hogy csak akkor nyújtsa át megbízó levelét, ha a román kormány biztosítja, hogy a legrö­videbb idő alatt megtörténik a zsidók emancipációja. Ugyan mire lehet jó Olasz­országnak ez a zsidó­kérdés ? A Balkán-fél­szigeten sokat szenvednek a keresztyének, még többet a mohamedánok. De ezek egyi­kének érdekében sem erőltette meg magát eddig az olasz kormány. * Az ola­z lapok tele vannak az atten­­tátummal. Az egyik bolognai lap közli, hogy először Bolognában akarták a király ellen megkísérteni az attentátumot. A ki­rálynénak névtelen levelekben adták tud­tára e szándékot, így azután a bolognai hatóság többeket elfogatott az olasz radi­­cális sajtó nagy boszúságára. A vörös könyvet ma, mint az megígérve volt, nem terjesztette a külügyminiszter a halogattók elé. A Pester Lloyd szerint 269 számot foglal magá­ban az okmánygyűjtemény, és az 1877. ápril 7-től 1878. nov. 3-káig terjedő időszakot öleli föl. Az el­ső számok a hadüzenetekre, proclamatiókra stb. vonatkoznak. 1877. április 26-kán tiltakozik a bé­csi kormány a portánál Kladova megszállása ellen, minthogy Oroszország is megigérte, hogy e ponton nem fog átkelni Szerb­ába. Ezzel hosszas levélvál­tás fejlődött ki Törökországgal és Szerbiával, mely­nek eredménye a szerb terület lespecálási­­­tt. A 36. számban 1877. május 13/24-től Kogalsceanu Románia külföldi ágenseihez intézett jegyzékben fejtegeti Románia viszonyát a portával. Szovjet pasa 1877. jan. 5-kén Aleko pasához intézett sürgöny­ben válaszol a román kormány fejtegetéseire. Nagy hézag után következik a portának deczemberben kelt jegyzéke, melyben közvetítésre kéri a hatal­makat, és az ezt követő diplomatiai actio, 1878. febr. 3-kán a bécsi cabinet feezdem­ényezést tesz az európai tanácskozás ügyében. A vöröskönyv előterjes­ztését holnapra ígérik. Az osztrák delegátió nov. 21-­kén délelőtt 11 órakor teljes ülést tart, melyben egy tagot választ a kérvényi bizottságba, meghallgatja a pénzügyi bi­­zottság jelentését a hadi tengerészet 1879-ki költ­ségvetéséről. Grocholsky és társainak, est. lapunkban emlí­tett interp­el­ciója igy szól : A keleti kérdés jelen stádiumában a cs. és kir. kormány­nak, mint ez a delegaátiónak legfel­sőbb he­tről kijelentetett, fel ke­lene lépnie a ber­lini szerzedán következő es és minden irányban való végrehajt­sa mellett. Azonban általánosan elterjedt hírek szerint Oroszország Törökországtól­ külön szer­­ződés me­nő és­­ követeli, és a török terület kiü­rítésének időpontját ez i­­ s­erződés megkötésétől teszi függővé. Egy ily szerződés egyenes ellentét­ben állana a berlini szerződés határozataival. Szintoly általánosan elterjedt azon látszólag megbízható forrásból eredő hír is, hogy a szervezés alatt lévő bolgár milicziába az orosz hatóságok orosz tiszteket és katonákat, még­pedig jelentékeny szám­mal soroznak be. Ez eljárás szintén ellentétben áll a berlini szerződés határozatával a Bulgáriában felállítandó nemzeti milicziát illetőleg és csak al­kalmas eszközt nyújtana a berlini szerződés azon határozatának kijátszására, mely Oroszországot kö­telezi, hogy az orosz csapatokat annak idején vonja ki Bulgáriából. Anélkül, hogy most a berlini szerződés meg­ítélésébe és azon kérdés fejtegetésébe bocsátkoz­nánk, hogy a berlini szerződés végrehajtása egy­általában vagy mennyiben képes egymagában Ausztria-Magyarország érdekeit állandóan megóvni, az azólkzottak következő kérdést bátorkodnak intézni a kormányhoz: Megfelelnek-e a hírek a tényeknek és mint fogja ezt fel a cs. és kir. kormány ? A dálya-vinkovcze-bródi vasútvonal hivatalos rendőri megjárása holnap fog megtörténni. A megszállás költségeire vonatkozólag jelentik a bécsi lapok, hogy az 1878 ki utólagos h­tel 41.720.000 fu­ra, az 1879-ki szükséglet pedig 33 millióra rúg. Monarchiánk s a Balkán-tartományok vámterü­­leti egysége s keleti vasutcsatlakozásaink A bácsi kereskedelmi kamara f. é. szeptember 17-­kén tar­tott Ülésében két tagját, Singer Bernát és lovag Lndhaim Alfréd kamara-tanácsosokat, és pedig előbbit „Ausztria-Magyarország s az al-dunai or­szágok és európ­­ is Törökország eddigi egyéb tar­tományai közt létesítendő egységes vámterület vagy esetleg minél szorosabb vám- és kereskedelmi szö­vetség, utóbbit pedig „a keleti vasú­akkal való osztrák-magyar kapcsolatok“ kérdésének tanulmá­nyozásával s vélemény adásával biz­a meg. Mo4 már mindkét megbízott elkészült tanulmányá­val a a napokban terjesztette be a kamara­­elnökséghez referátumán Singer Bernát Mon­­tenegóiak, Szerbiának és Romániának mon­archiáikkal közös vámszövetségbe vonása me­­lett nyiatkozik és a számos s érdekes statisztikai adattal felszerelt referátuma mellett mindjárt az e végből szükséges jövőbeli vámparlament iránt rész­letesen kidolgozott statutumokat is terjesztett elő. Lovag Lindheim Adolf monarchiánknak a Balkán­félsziget országaival való vasúti kapcsolatainak vo­natkozásában ped­g következőiben foglalta össze indítványait: 1. Függetlenül a különben is később szintén kiépítendő Brassó predeali vonaltól, az oszt­rák állam­vasútnak Orsova-Veres rovánal a román vasutakkal összeköttetése lehetőleg leggyorsabban létesítendő és az osz­rák állam­vasutnaz. támogatás nyuj­az idó arra nézve, hogy a romániai vasutakat bérletbe kapja, ha azok az álam által forgvetet­­nek, vagy hogy legalább e vasutak tarifapolitiká­jára irányadó befolyást nyerjen. 2. Osztrák társa­ság építse meg, illetve egészítse ki s bírja üzem­ben a belgrád-nis-jalonik­-i és nis-konstantinápolyi vonalakat. Azon vonalnak legyen elsőbbsége, mely Pestet ez irány­nyal a legolcsóbban és leggyorsab­ban köti össze. 3. A sziszek-novii vonal építtessék ki, de mindjárt szabályos nyomra es a Puszt­áta- Mitrovicza fe­l való meghosszabbítás számbavételé­vel. 4. A Danának a fontosabb helyeken, de kü­lönösen a Vaskapunál szabályozása kezdettessék meg komolyan. Würtemberg herczeget nevezték ki Bosznia és Herczegovina főparancsnokává, helyettesévé pedig Jovarovics tábornokot. A mostári 18. hadosztály parancsnokává János Salvator főherczeg lett. A má­sodik hadtest parancsnokság feloszlatása folytán a bródi hadfőparancsnokságot is megszüntetik. Eddigi főnökét Stranszky altábornagyot a 4. had­osztály parancsnokává nevezik ki. A bródi főhad­­parancsnokság helyébe vár és etappe-parancsnok­­ságot szerveznek, melynek vezetését Kaister vezér­őrnagy a 20. hadosztály parancsnoka veszi át. A Turquie írja: Tegnap november 14-ikén jelentettük, hogy a fényes postának az orosz nagy­­követséghez intézett indítványa alapján vegyes vizs­gáló bizottságot fognak alakítani, mely az ország belsejébe fog menni, hogy constatálja a tényállást a bolgárok és mnulmánok kölcsönös panaszait illetőleg. E tudósítást módosítanunk kell. Értesü­lünk, hogy az orosz nagykövetség vonakodott hoz­zájárult a fényes portának ezen indítványához. Azt nem tudjuk, hogy minő okokkal igazolta vo­nakodását, de bizonyosnak mondják, hogy a török kormány el van határozva, hogy a vizsgálatot otto­mán functionáriusokkal, az orosz delegáltak köz­benjárása nélkül fogja végrehajtani. A fényes porta Ali bejt és egy másik functionariust jelölte ki e czélból. Ezek Galiipoliba mennek, onnét pedg God­ardsiuána, és ott megkezdik a vizsgálatot. Sumlából jelenti a Standard november 17-ről: Azok a híres mind alaptalanok, melyek szerint értesítés érkezett ide, hogy az emir válasza Lord Lytton uormátumára már útban van. Eddig még az sem bizonyos, hogy az alkírály levele megérke­zett-e rende­tetése helyére. A Cibuli leggazdagabb kereskedők egy­ke részletes tudósítást küldött, mely megerősítiti azt az erős gyanút, melyet régóta táplál az indiai kor­mány, hogy öt éve titokban látogatták meg az orosz ágensek az emírt. Azt hiszik, hogy akkor vették rá az aktív politikára. Quettah megszállása állandó. A Khuber-szo­­ros elfoglalása és a quettahi helyőrség m­asz­to­­ritása ki foogja elégíteni a kormány kívánságát, és nem fog tenni többet, ha a további lépéseket el­kerülheti. Táviratok. Fiume, november 20. (Eredeti távirat.) Csernátony Lajos ma egyhangúlag ország­­gyűlési képviselővé választatott. Bécs, nov. 20. Bukarestből jelenti a „Politische Correspondenz“ . Anglia képvise­lője értésére adta a román kormánynak, hogy Anglia nemcsak élénken sajnálná az orosz-román conventió megújítását, hanem ezen ok miatt meg fogja vonni Romániától érdekeltségét és saját sorsára bízza. Bécs, nov. 20. Konstantinápolyból je­lenti a Pol. Corr. A mac­edóniai lázadás folytonos terjedése következtében utasította a szeraszkierátus Sefket pasát a harmadik (monasztiri) hadtest parancsnokát, hogy a lázadók ellen haladék nélkül kezdje meg az erélyes operációt, és a combinált előnyo­mulás érdekében értekezzék Szalih pasával, a szaloniki hadtestparancsnokkal. Bécs, nov. 20. Bukarestből jelenti a Politi­scher Korrespondenz. Fava bárót az új olasz követet u­­sította kormánya, hogy ne nyújtsa be addig megbízó levelét, míg le­jális biztatást nem kap a román kormánytól, hogy a zsidók emancipátiójá­nak kérdése a legrövidebb idő alatt teljes megol­dást fog nyerni. Bécs, nov. 20. A katonai rendeletek tára Philippovics táborszernagyhoz intézett kéziratot kö­zöl, melyben ő Felsége jóváhagyja a második had­testnek indítványozott megszüntetését, és Philippo­­vicsot megérdemlett köszönet kifejezése mellett visszahelyezi prágai állomására. Továbbá ő Felsége Württemberg herczeget nevezi ki parancsnoki­ tá­bornokká és a boszniai és herczegovinai kormány főnökévé, Jovanovics altábornagyot pedig helyet­tesévé. Páris, nov. 20. Az Agence Havas jelenti: Duhlure beszédjéből és a fogadtatásból, melyben a baloldal részesítette, azt következtetik a parl­amenti körök, hogy a többség el van határozva a sena­­tusi választások után támogatni a jelen cabinetet. Hohenlohe herczeg átvette a német nagykö­vetség vezetését. Páris, nov. 20. Hoogly a Messageries Mari­­i­mes pontahajója Montevideo mellett megfeneklett. Az utasokat megmentették; remélik, hogy a hajót is talpra állíthatják. Berlin, nov. 20. A Provinzial Correspon­­denz az olasz király ellen megkísér­ett attentatum­ alkalmából ezeket írja: Mindinkább általánossá lesz az a tudat, hogy titkos forradalmi összekötte­tés hálója vonul végig egész Európán, a­mely a rendeze­t állatnak legdrágább kincsét fenyege­t ve­széllyel. I A benyomások alatt mindinkább szilár­dulnia kell azon meggyőződésnek, hogy m­idazok az erők, melyek a jelenti társadalmi rend alapján állanak, csak öntudatos és hathatós közreműködő­­désükkel, az erős és elhatározott kormányokkal egyetemben, vethetőek véget a baj tovább terje­désének. A Provinzial Correspondent megemlékezik má­sik czikkéb­e a b­aliai szerződés v­ér­hajtására vonatkozó e­gy­éb nevezetes nyilatkoz­okról, kü­lönösen Beaconsfield beszédjéről, az osztrák csá­szárt válás­á­ul, melyet a be­lgá­iok fogad­atása P­­almár­­ mondot, az orosz kormány nyilatko­zatáról, Francziaország tö­ekvéséről, hogy a porát a berlini szerződés komoly végrehajtá­sra és a gö­rög határrendezési kérdés elintézésére bírja és így szól, így tehát újabban megszilárdult a remény, hogy a berlini békemű végrehajtása minden nehéz­ség daczára elő fog haladni. Belgi­d, nov. 20. A szerb hivatalos lap je­len­i, hogy a szkup­tinát nov. 21-ke e Nisbe hívják öss­z. Berlin, nov. 20. Az országgyűlés fölkiáltás­sal megválasztotta régi elnökeit. Bennigsent egy­hangúlag fölhatalmaz­ák, hogy a legutóbbi szomo­­rító esemény alkalmából fejezze ki a császár előtt a képviselőház részvétének és hálájának érzelmeit. A pénzügyminiszter előterjeszti az 1878/79. költ­­yéjíve részt E 67./.iet­r.­100,003 márkára ran a ta­valyi fö­ösleg, de a­melyet elnyelt a birodalmi járulék. A rendes jövedelem 6421/2 millió, a rendes költség 6522/3 millió, a rendkívüli szükséglet 642­3 millióra van előirányozva. A deficit összege tehát 733­ 4 mil­ió. Ez ellen a legjobb segítség az ország­nak mentesítése a birodalmi terhektől, a német birodalom részére való saját forrás nyitása által, és a községi adóviszon­yok reformja. A jövő pénz­ügyi évben kölcsön segítségével történhetik meg a kiegyenlítés. Budapest, november 20. A felirati vita, mely szemlátomást el­jutott végső szakába, ma ism­ét nagy len­dületet vett, mint a bomba, mely a földre hullva, újra felpattan, s még egy merész ívet ír le a levegőben. Három nevezetes fölszólalás történt a mai ülésben : Horváth Lajos, Pauler Tiva­dar és Szilágyi Dezső beszéltek. Ugron Gá­bor szintén beszélt ugyan, és pedig a szélső bal felirati javaslata mellett, de beszédét tán még pártja sem sorozza a nevezetes felszólalások közé. Mi annál kevésbé, s így legméltányosabbak leszünk Ugron Gábor irányában, ha hallgatással mellőzzük. Horváth Lajos a szabadelvű párt fel­irati javaslata mellett emelt szót. Sokkal nagyobb szak­kapacitás hírében áll, hogy sem egyszersmind iparkodott volna a leg­első sorban küzdeni szónoki babérokért. De azért ki sem tagadhat meg tőle e téren sem jelességeket. Ritkán szól, de szavának súlya, s tán ép e körülménynél fogva na­gyobb súlya van. A legjelesebb ügyvédek egyike, de irodájából nem hoz magával a házba és a politikába semmi prókátori velleitásokat. Szilágyi Dezső, ki mint tat­ár politikus, s mint politikus prókátor, tanulhatna tőle. Horváth Lajos nem siet a véleményalkotás­ban. Előbb minden anyagot feltudmolva akar látni, mielőtt ítéletet mondana. Azért foglal állást a tiszteletre méltó kételyek és elővigyázó fentartások terén, de kifejezi óhajtását, hogy győzzék le utolsó kételyeit is és akkor teljesen helyeselni fogja a kor­mány politikáját, melyet most még csak feltételesen helyeselhet. A szabadelvű párt felirati javaslata legközelebb áll felfogásá­hoz, azért elfogadja azt. Nagy határt keltett, mély benyomást tett a házra Pauner Tivadar beszéde. A ház­nak e nagy jogásza, ki Csemegi visszavonu­lása óta egyedüli európai hirű jogászcele­­britása a magyar törvényhozásnak, nagy te­kintélynek örvend, ki mindenkinek, még po­litikai ellenfeleinek tiszteletét is bírja. Mi­kor ez a tiszteletreméltó, nyugodt, de az igazért ifjú hévvel lelkesedni tudó férfiú felkel, hogy beszéljen, a ház tudja, hogy komoly, nagysúlyú szót fog hallani. Nincs ember, ki még gondolatban is fel merné tételezni róla, hogy a­mit mond, nem leg­tisztább és átgondolt okokon alapuló meg­győződése sugallná. Pauler nem úgy szól, mint egy ügy patrónusa, hanem mint bíró, ki ítéletet mond. Megfontolt minden indo­kot, mérlegelte a pro- és contra szóló érve­ket. Véleménye már nem puszta vélemény hanem indokolt convictio. Nem fér hozzá — nincs is szüksége rá — a keresettség, hatásvadászat. A sophismáktól irtózik, mert mindig egyenes meggyőződését követi és igaz ügyet véd. Bár kedvencz tanári széké­ről lépett a parl­amenti pályára, mint szó­nok nem emlékeztet a kathedrára. A kormánynak e kiváló tagja mondott ma egy nagyszabású beszédet a külügyi politika mellett. A keleti kérdésről, s az ezzel kapcsolatos kérdésekről bajos újat mondani, nem csak a felirati vita jelen stádiuma, hanem azon százados irodalom miatt, mely Európának e váltólázát, e kór­­tüne­teit és orvosszereit tárgyalja. És Pauler széleskörű tudománya, ritka történeti is­meretei újat voltak képesek nyújtani, még a keleti kérdés története tekintetében is. Megvilágította e kérdés múltját, mint előtte, a parl­amentben senki sem. A kormány po­litikája ezen irányuló érveket pedig az ada­tok és ismeretek oly nagy készletével tette tönkre, mint előtte csak kevesen. Tönkre­tette anélkül, hogy látszott volna keresni a polémiát és összetűzést. Ment egyenes útján, s útjából rendíthetetlen nyugalommal hárí­totta el az akadályokat, s az ellenzéki rá­­fogások, hazugságok szövevénye úgy foszlott szét előtte, mint erős kéz érintésére a pók­háló. Pauler nem tulajdonkép való polemiz­kus és debatter. De jaj azon álokoskodás­­nak, melyet egyenes logikájának boncz­ése alá vesz, összetörve, darabokban kerül ki e kés alól. Pulszky Ágost és mások érezték e mesterkéletlen, de erőteljes kritika hatal­mát. Szilágyi Dezső, ki Pauler után szólt, anticipatió gyanánt tekinthette az ő beszé­dére is, a­mit az igazságügyminiszter, má­soknak szólva, felhozott azon vádra, hogy a kormány előkészítette a Balkán-félszige­ten a zavarokat, s hogy az occupatiót már eleve tervezte. A conventió és a berlini szerződés álláspontját az ő sajátságát ké­pező világossággá­­es praecisu­re,J­­osogno Beszéde egyike volt a legszebbeknek, me­lyek a felirati vitában mondattak. Hatás tekintetében pedig csak kevés szónoklat áll­hatja ki vele a versenyt. Szilágyi Dezső, kire még csak utóbb került volna a sor, sietett keresztülvinni, hogy még a mai ülésben szólalhasson. Nem vádoljuk arról, hogy az igazságügyminisz­teri tárczára való örökös aspirációja bírta rá, miszerint mindjárt az igazságügyminisz­ter — a tényleges igazságügyminiszter után, mint a problematikus egyesült ellenzéki kabinet reménybeli igazságügyminisztere — szóljon. Felszólalását szükségesnek tarthatta ő is, pártja is, azon nagy hatás ellensúlyo­zására, melyet Pauler beszéde tett. Szilágyi Dezső, az egyesült ellenzéki vezérkart már korábban enyagírozván, tartalékba helyezte magát, hogy kis pártja, az ütközet hevében ellődözvén inkább nagyokat puffanó, mint kártékony töltéseit, harczképtelenné ne le­gyen a döntő pillanatban. úgy látszik, Szilágyi Dezső és pártja elérkezettnek látta ma a döntő pillanatot. És Szilágyi szólt. Beszéde hosszú volt, úgy hogy nem fért el az ülés rendes keretében. Mi, kik ellenfeleink jeles tulajdonságait nem szok­tuk eltagadni, szívesen elismerjük, hogy Szilágyi az ékesszólás művészetében járatos. Tud hévvel beszélni. Sőt a lelkesedés húr­jait meg tudja érinteni. Szép orgánum, éles ész áll rendelkezésére. Valami azonban hiányzik — nem Szilágyi Dezsőben, hanem másokban — a meggyőződés az iránt, hogy meggyőződésből beszél. És itt nem Szilágyi politikai pályájára teszünk ezélzást, melyen — legalább a múltban — nem vezették erős meggyőző­dések, hanem ambitiók, s csak addig tar­tott valamely párttal, míg azt remélte, hogy e párt által elérheti becsvágyának ezélját. Nem czélzünk arra sem, hogy Szi­lágyi Dezső képes megváltoztatni elveit és meggyőződését azon rövid idő alatt, míg a parliamentben elmondja és a gyorsirodában ledictálják beszédét, mint ez megbizonyodott azon bizonyos parliamenti beszéde alkalmával, melyben a kormánynak való ellenállás jogo­sultságát proclamálta. Kételyünket egyenesen Szilágyi Dezső beszédére alapítjuk. Aki igaz, okadatok­ meggyőződésének és nem egy, sok ismétlés és az ellenfél fék­telen gyűlölete miatt,tán érzett ál-meggyőző­désnek ad kifejezést, nem szorul oly esz­közökre, mint Szilágyi Dezső, hogy vélemé­nyét másokra felkényszerítse. Szilágyi Dezső jeles tehetségeivel lehetne első rangú par­liamenti szónok és megelégszik egy színpadi hatásra számított előadással. Fellépése, elő­adása, hangsúlyozása színpadias. Színé­szbe oltott szónok. Éles elméjével, mely alko­tásra nem, hanem csak rombolásra alkal­mas, visszaél. Nem támad nyíltan, egyene­sen, hanem megkerülve és kanyargós uta­kon. Mester abban, miként kell a megköze­­líthetlen positiókat, nem homlokzatban megtámadni, hanem rejtett futó sánczokból meglepni. De ép, mivel ebben van ereje, fő, döntő csatát soha sem mer kínálni, ha­nem megelégszik a guerillaharcz apró sike­reivel. Beszédei is az aprólékosságokban ki­tűnők. A sophismáknak, rabulisticus álokos­kodásoknak nincs hozzá fogható mestere a házban. Gyűlölői úgy tud, mint senki sem. Gyűlöletét semmi által sem lehet oly nagy mérvben felkelteni, mint a gyermekességig menő hiúságának megsértése által. Mint deák-párti Tiszához vonzódott, mert ettől várta hiúságának kielégítését, az igazság­ügy miniszteri tárcza elnyerése által. Meg­­gyűlölte Tiszát, mert ennek kormányában nem lehetett miniszter. Meg fogja gyűlölni Apponyit is, ha ez valamikor kormányra kerülve, nem teszi igazságügyminiszterré. Ez esetben megérjük, hogy a szélső balra vándorol át. Mai nagy szónoklata magán viselte Szilágyi parl­amenti beszédeinek előnyeit és hátrányait. Az utóbbiakat azonban fokozott mértékben. A részletek kiszélesítésében túl­tett mindazon, a­mit e nemben producált. Ez a részletezésben való szétfolyás sarkala­tos, szerkezeti hibája szónoklatainak, mely miatt sohasem fog valódi szónoklati reme­ket létrehozni. Beszéde eleintén leköti a figyelmet, de utóbb unalmassá válik. Mai teljes két órán át tartó beszéde közepén túl már teljesen unalmas volt. Azért foglalkozunk kevésbé azzal, a­mit mondott, mint inkább a szónok jellem­zésével, mert nem mondott olyat, mit lé­nyegében ő és pártja el nem mondtak, te­hát nem hozott fel semmi újat, semmi is­meretlen érvet, míg sokan tévedésben van­nak Szilágyi szónoki és államférfii képes­sége tekintetében, túlozván, vagy igazságta­lanul kisebbítvén azt. Beszédének elején jónak találta ismé­telni Apponyi Albert gróf azon állítását, hogy a 21-es bizottság felirati javaslata rcitciji1 tnw.1 — i.. iiTWisztgi szavazat a kormány ellen. E gondolat, amennyiben nem más, mint gonosz ezészitu álokoskodás, Szilágyi apaságára vall, s igy Szilágyi csak sajátját vette vissza Apponyitól, kinek beszéde al­kalmával kifejtettük, mit tartunk e sophis­­máról. Azt is számtalanszor felhozta az el­lenzék, s mindig alaptalanul hozta fel, hogy a kormány szította a forradalmat a Balkán­félszigeten. Szilágyi tehát ezzel sem mondott újat. Az azonban már nevezetes concessio Szilágyi részéről, a kormány politikájának javára, midőn megengedi, hogy a keleti ese­mények feltartóztathatatlanok voltak. Ez a concessió magában foglalja annak beisme­rését, hogy a Balkán-félsziget átalakulá­sát, fegyveres kézzel sem akadályozhattuk volna meg. De — kérdi Szilágyi Dezső — miként gondolhatta a kormány, hogy a békekötés­nél feltartóztathatja az eseményeket, ha nem akadályozta meg a „lavina megindu­lását?“ Nem fejtegetjük Szilágyi fenebbi concessiója és e kérdése közt felforgó logi­kátlanságot. Csak emlékeztetjük, hogy a czár becsületszavára fogadta, hogy a bal­káni szlávok felszabadítására vonatkozó re­formokat akarja fegyveres kézzel megvalósí­tani. Az orosz ígéretnek hitt Európa, míg az ellenkező be nem bizonyult. Ha az ellen­kező bebizonyodása előtt lépünk Oroszország útjába, nem csak elszigetelve maradtunk volna, hanem egyszersmind a keleti keresz­tyének ellenségei gyanánt tűntünk volna fel. Mikor Oroszország San­ Stefanoban felfedte szándékait, a kiábrándult Európát mellettünk találtuk, így ellensúlyozhattuk Oroszorszá­got a békekötésnél. Ami a boszniai foglalás értéktelenségét, s annak a berlini szerődés útjában akadály gyanánt való feltüntetését illeti: ezt Szi­lágyi minden álokoskodása és erőlködése daczára sem tudta megbizonyítani. Utalunk ide vonatkozó érveire, melyeknél kevesebb értékűeket még Szilágyi sem igen szokott felhozni. Arra pedig hosszú beszédében sem ta­lált tért és időt, hogy kifejtse: mit tett volna az egyesült ellenzék, ha ő áll vala az ügyek élén vagy mit tenne, ha kor­mányra kerülne. S mivel Szilágyi után, az egyesült ellenzéki padokon, nem fog többé nevesebb szónok beszélni, le kell mondanunk a reményről, hogy — legalább ebben a vi­tában — megismerkedünk az egyesült el­lenzéki állammentő politikával. Az egyesült ellenzéknek viszont le kell mondania arról, hogy kormányképes, sőt komoly pártnak tartsuk és tartja a közvé­lemény, mielőtt e politikáról leveszi a bur­kot, s meg nem mondja, miként kell hát megmenteni a szerinte veszélyben forgó hazát.

Next