Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)

1879-01-22 / 37. szám

g * tElőfizetési árak: Egész én a lSO frt — kr. Évnegyedre í í 5 frt — kr. Félévre . . . 10 , — „ Egy hónapra . 1 , 1 0 , Egyes szám ára *áL krajczár, Szerkesztési iroda: G&udapesten., n*t&oruécza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jSn. — Kéziratok visszaküldétére ttt volttaknlni. — Poéta által teak sémmtee leveleket fogadunk el. htleggeli Jtiadbám^ ftfedezésekelvitele ' ' , cs hixtdohivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában). Továbbá Havas, iiHillo & Cie. czégnél Páriában (Place de la Bonrao Nr. 8) Bíráetós^írt-járó díja saias az „Ellenőr“ kiadt Waivayna által nyugtázott •zánilií^es^sflfiw fizetendő. ^iaró-hivatal: ffiv&ekcupisiért, nádor-utczd 6. szám. fis intézendők az előfizetései, et a lap ezétküldésére vonatkozó minden felezet a ido. 37. szám. Budapest, szerda, január 22. 1879. XI. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára: egész évre......................... . 20 frt — félévre.......................... . . 10 frt — negyedévre...............................5 frt — egy hóra................................ 1 frt 80 kr. Az „Ellenőr“-re a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Táviratok, Bécs, jan. 21. Athénból jelenti a Politische Corresponded, hogy a görög határrendező bizottság az „Olga“ pánczélos fregáton ma indult el Artába. A bizottság Anina faluban fog ülésezni. Pétervár, január 21. Az Agence Russe írja : Hiteles tudósítások nem erősítik meg azon pessimista következtetéseket, amelyeket a végleges békeszerződés aláírásának elhalasztására alapítottak. A tárgyalások a siker változatlan reményével és rendes mederben folynak. A Politische Correspondenz híre, hogy a porta a dobrudsai határ kiigazítását kívánja, valószínűleg a Szilisztria melletti határ rendezésének kérdésére vonatkozik, amely Románia és Bulgária között merült fel. Bécs, jan. 21. Belgrádból jelenti a Politische Correspondenz. Margetics a szerbiai legfőbb számszék elnöke külön Missióban Dondukoff-Korzadoff herczeghez ment, hogy a szerb-bolgár határ végleges rendezésére törekedjék. Gola olasz ezredest hír szerint török rablók fosztották ki és ölték meg Plevna mellett. Simics miniszteri titkár csetinyei szerb képviselővé van kijelölve. Bécs, január 21. A Politische Correspondenznek sürgönyzik Bukarestből. A román kormány elhatározta, hogy Szalinát szabad kikötővé nyilatkoztatja. A kormány épen most akarja ratifikálni a határszabályzó bizottságnak a jegyzékváltás által bevégzett munkálatait a Kilia-dupaágat illetőleg. Bécs, jan. 21. A Politische Correspondenz hivatalos forrásból közli, hogy az osztrák-magyar kormány az osztraháni epidémia ellen már régen intézkedéseket tett, hogy tisztába jöjjön ezzel a kérdéssel. Megemlíti továbbá, hogy dr. Finkelburg a német birodalmi egészségügyi hivatal tagja, szintén ezen ügy miatt érkezett Bécsbe. Auersperg miniszterelnök kezdeményezése folytán a legközelebbi napokban értekezés fog tartatni és az osztrák kormány a magyar kormánynyal tárgyalásokat kezdett ez ügyben. Bécs, jan. 21. A képviselőházban folytatták az általános vitát a berlini szerződés fölött. Monti panaszkodik a magyarok túlnyomó befolyása ellen a külügyi politikára; szerinte a san stefanoi béke, nagy és független Bulgára alakítása által többet használt vomna az osztrák érdekeknek, mint a berlini szerződés, mely kis és Oroszországtól befolyásolt Bulgáriát teremtett. Szóló ellenzi Bosznia occupatióját, mert az osztrák-szlávok el vannak nyomva , különben hazafias okok miatt a többség javaslatát pártolja. Weiss-Starkenfels tagadja a reichsrath illetékességét. A berlini szerződés voltaképen nem szerződés, hanem congressusi acta, előzményeit kifejtette a delegatióban. Az ellenzék szándéka csak az volt, hogy Andrássy vereséget szenvedjen a reichsrathban, mi a delegatióban lehetetlen volt. Az Andrássy gróf politikájára vonatkozó támadás csak esetről esetre való bírálat. Andrássy politikáját összeségében hivatalba lépésétől kezdve kell megítélni. Amint parliamenti illem van, úgy van nemzetközi illem is. A delegációban Európa szemeláttára hallatlan kérdések intéztetnek a külügyminiszterhez és hallatlan támadások ellene. A megszállás népszerű; ez kitűnt a nagy lelkesedésből, amelylyel a visszatérő ezredeket fogadták. A nép érzékkel viseltetik a monarchia becsülete iránt. Szónok Dunajewsky javaslatát támogatja. Plener bírálja Herbst kisebbségi indítványát. Andrássy Grófnak a monarchia hatalmi körébe kellett vonnia Boszniát és Herczegovinát; talán csak a miatt lehet kárhoztatni, hogy már 1876-ban nem tette meg. Az occupátiót követnie kell az annexiónak. Minden más politika hibás lenne. Bosznia és Herczegovina nem olyan meddő, mint általában bizonyítékok nélkül állítják. Szónok szemére veti Walterskirchennek, hogy Hofer Andrással hasonlíotta össze Hadsi Lóját. (Tetszés.) A vita megszakadt. Auersperg miniszterelnök válaszol Prockowetz interpellációjára, a marhavészt és a központi marhavásár-csarnokot illetőleg. A kereskedelmi miniszter közli a Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződést. Első olvasásban elfogadják és a nemzetgazdasági bizottsághoz utasítják. A legközelebbi ülés holnap lesz. Versailles, jan. 21. Say miniszter a senatusban úgy mint a képviselőházban tudomásul hozta, hogy a legközelebbi csütörtökön aköltségvetést előterjeszti. Kondon, jan. 21. A mai minisztertanácsban az összes miniszterek részt vettek. Belgrád, jan. 21. A szkupstina 10 napig tató vita után megszavazta az egész költségvetést. A hadi költségvetésből 15 millió francot törölt és több adótörvényt visszautasított, amiért Jovanovics pénzügyminiszter beadta lemondását, amelyet a fejedelem azonban nem fogadott el. Róma, jan. 21. A senatus ma folytatta Vitel fescu interpellátiójának tárgyalását a külügyiolitikára vonatkozólag. Jacmi azt mondja, hogy Pleriini szerződés nem ártott Olaszországnak, de meg kell várni végrehajtását; a jó belügyi politikára van szüksége az országnak. Montegoaolo a következő napirendet indítványozza: A senatus meg van győződve, hogy a nemzet tekintélyének és intézményeinek változatlan fentartására nemcsak a szerződések legális megtartása szükséges, hanem olyan belügyi politika is, amely nem ellenkezik a pénzügyi egyensúlylyal, és nem zavarja a hadsereg szervezetét, s a senatus áttér a napirendre. Pepoli kijelenti, hogy Olaszországnak okvetlenül támogatnia kell keleten a nemzetiségi politikát. Ausztria-Magyarországgal szövetségben akar élni, amelynek hivatása, hogy újjászervezze a szláv népcsoportokat. Depresis miniszter megemlékezik az egyes szónokok kívánságairól, és szól az utóbbi évek diplomatiai történetének egyes pontjairól, és azt mondja, hogy a baloldali első minisztérium külügyi politikájának czélja a fönnálló szerződések legális megtartása volt. Ő a semlegesség politikájának híve, de nem akarja az elszigeteltség és a megtartózkodás politikáját proclamálni. Midőn szónok kilépett a minisztériumból, Olaszország bírta a népek rokonszenvét és a kormányok bizalmát. Amint 1878-ban, úgy most is mindent elkövet Olaszország a törökországi keresztyének sorsának megjavítására. A miniszter azt hiszi, hogy külön nem szükség kijelentenie, hogy alaptalanok a kormány ellen szórt vádak, hogy állítólagos orosz -- barát magatartást követ, és a földközi tenger mellett új területeket akar szerezni és Albániát el akarja foglalni. Ezeket a híreket csak a kabinet ellenségei terjesztetik és komolyan nem jöhetnek tekintetbe. A hatalmak bizalma nem csökkent. Francziaország, Ausztria-Magyarország és Anglia 1878-ban, midőn lemondott a szónok, előleges eszmecserét ajánlottak Olaszországnak. Tagadja, hogy a külügyi politika, midőn ő volt hivatalban, nem állott összhangzásban a belügyi politikával. A minisztérium legális módon végre akarja hajtani a berlini szerződést és jelenti, hogy a görög határrendező bizottság rendeltetése helyére utazott. Megemlíti továbbá, hogy az egyptomi pénzügyek olasz biztosa igen előkelő rangot foglalt el, amely majdnem fölért a miniszter rangjával, és hogy a tunisi kérdés el van intézve. A miniszter végül még egyszer ismételte, hogy a kormány legális és őszinte politikát fog követni. Holnap folytatják a vitát. A képviselőházban Lucatti előterjesztette az Ausztria-Magyarországgal kötött kereskedelmi szerződést. Nervo kérdésére kijelenti a kereskedelmi miniszter, hogy a szerződés több pontját idejében közölte a kereskedelmi kamrával, hogy a minisztérium vagy a képviselőház elé terjeszthesse megjegyzéseit. Ezután folytatták a földmivelési minisztérium költségvetését. Budapest, január 21 Az országgyűlési szabadelvű párt f1. hó 23-én, Szerdán d. u. 6 órakor értekezletet tart. A közoktatási miniszter által a jogi szakoktatás ügyében egybehívott enquéte-en is szóba jött, hogy mig minden álláshoz bizonyos qualificatio kívántatik, ügyvéd, bíró, tanár stb. senki sem lehet, ha bizonyos tanfolyamokon nem nyerte képzettségét s vizsgálatokkal be nem bizonyította azt, addig a közigazgatási tisztviselőtől semmi előképzettség igazolása és okmányilag leendő kimutatása nem követeltetik; s mind állami, mind törvényhatósági tisztviselő, fogalmazótól tanácsosig, s alszolgabirótól alispánig, lehet (s van is akárhány) aki iskolákat sem végzett. Ez ügyet, mint értesülünk, a vallás- és közoktatási miniszter már egypár évvel ezelőtt szóba hozta, de az akkor abba maradt. Közelebbről, de még az említett enquete egybehívása előtt, felelevenítette Trefort miniszter a kérdést, s felkérte az e részben leginkább érdekelt belügyminisztert, egy a többi minisztériumok küldöttjeiből is egybehívandó tanácskozó bizottság alakítására, melynek feladata legyen részletes javaslatot dolgozni aziránt, minő qualificatiók, jelesen micsoda tanfolyamok végzettsége, mily államvizsga, vagy esetleg szigorlat letétele követeltessék azoktól, kik a közigazgatási pályára lépni , azon bizonyos fokozatokig haladni kívánnak. Mert valamint bizonyos, hogy az államnak érdekében és jogában áll, leendő tisztviselői qualificatióját megszabni, úgy ez is különböző lehet a különböző hivatali ágak s azokban is a különböző fokozatok szerint. Átalános hivatali pragmatikánk nem lévén (mint a legtöbb európai államnak), ily kérdéseknek legalább külön s előzetes megoldása annál szükségesebb. A közoktatási miniszter felkérésére a belügyminiszter az előzetes tárgyalást a többi minisztériumokkal annyiban meg is indította, hogy mindeniket előleges elvi nyilatkozatra felhívta s egyszersmind lépéseket tett, hogy némely külföldi államok ide vonatkozó pragmatikai tájékozásul megszereztessenek. Méltán érdeklődéssel nézhetünk e fontos — s már valóban idején levő — kérdés tárgyalása s vajha mielőbbi megoldása elé! Mint hírlik, a kormány határzárt akar vonni Oroszország felé a postás esetleges behurczolása ellen, s az erre vonatkozó rendelkezéseket legközelebb meg fogja tenni. Ha a veszély komolyabb lesz, valószínűleg póthitelt fog a parlamenttől kérni a határzár felállítására. Szerajevóból jelenti a Framdenblatt: E hó 21-kén szabadságra bocsátják a tartalékos tüzéreket. Az ország minden részéből naponkint mennek haza tartalékosok. Jovanovics altábornagy a napokban érkezik ide, Württemberg herczeg azután elmegy Bródba és a Possavinába, nevezetesen Tuzslába és Brcskába, hogy megismerje az ország szükségleteit. Dufaure a francia képviselőház tegnapi ülésében Lénard napirendjére a következőképen nyilatkozott : A kormány évek óta előkészítette a választásokat, ennek eredménye megalapította véglegesen a köztársaságot és új szellemet lehelt a közigazgatásba. A bizalmatlanság megszűnt, a köztársaság ellenségeinek a senatusba vetett bizalmuk csökkent, a minisztérium megszilárdult és hivatalosnokai, de maga is, a köztársasághoz alkalmazták tetteiket. Dufaure hivataloskodása óta figyelemmel kísérte az államügyészek magatartását a május 16-iki kormányhoz intézett jelentéseik nyomán. Az utóbbinak készséges eszközeit eltávolította, akik ellentállottak neki, előmozdíttattak, azok a hivatalnokok, akik becsületesen szolgálták, de néha engedtek felsőbbségük nyomásának, kíméletben részesültek, a köztársaságnak egyéb ellenségeit el kell mozdítani. Én és Grévy — végezte beszédét Dufaure — legelsők voltunk, akik a köztársaságot proclamáltuk Bordeauxban. Mi hívei maradtunk eskü és fogadás nélkül is. Ha élni fogok 1880-ban senki sem fog inkább örülni, ha a köztársaság békében éli át az utolsó fázist. Az Agende Russe demontálja az orosz lapok hírét, hogy az orosz török szerződés aláírása a porta rúszakarata és Anglia magatartása miatt szenvedett halasztást. Megjegyzi továbbá, hogy a kelet-naméliai bizottság mandátumának meghosszabbításába valamennyi hatalom beleegyezett és ez által nem módosíttatik a berlini szerződés, mert az oroszok csak a szervezési munkálatok befejezéséig fogják kormányozni Keleti-Kaméliát. Budapest, január 24. Francziaország, a franczia köztársaság ismét diadalmaskodott rész szellemén. A radicalizmus és reactió ismét oly csapást kapott, hogy hosszú időre elszédül tőle. Amit Francziaország ellenségei kaján örömmel reméltek, s amitől féltették a franczia népet barátai, nem következett be. A radicalismus csak csörtette lánczait, melyet a franczia nemzet többségének józan mérséklete rakott rá, de nem szakíthatta el azokat. A radikálisok mögött megmutatta torzarczát a reactio , de a franczia képviselőház tegnapi szavazására ismét háttérbe vonult, eltűnt, mint egy baljóslatú álom. A franczia törvényhozó testületben 102 szavazattöbbségre támaszkodik a mérsékelt respublica. Nem a vörösök respublicája, melylyel a rajongók s a gonoszok ijesztik Francziaország közvéleményét és kergetik a franczia népet a reactio karjaiba. Nem is a reactionariusok respublicája, kik csak addig kegyelmeznek a köztársaságnak, mig megegyeztek aziránt, miként végezzék ki s mily színezetű monarchiát tegyenek helyére, hanem azon köztársaság, mely megmentette Francziaországot az enyészet örvényéből, hova azt a felforgatók és zsarnokok döntötték ; azon köztársaság, mely Francziaországnak visszaadta a békét és nyugalmat, mely a franczia államot virágzóvá tette s visszaszerezte neki azon helyet az európai népek tanácsában, honnét egy ép oly zsarnoki, mint ostoba kormány óriási szerencsétlenségbe döntötte. Ez a köztársaság erre a többségre biztosan támaszkodik. Ez a többség nemcsak a mérsékelt köztársaság, hanem Francziaország békéjének, nyugalmának és nagyságának fenntartója. Ha ez a többség leolvad, szétmálik, kockára jut Francziaország belbékéje és tekintélye a külföld előtt. De nem fog szétmálani, sőt minden valószínűség szerint, növekedni fog. A mérséklet híveinek tábora évről-évre erősbödik. A radicálisok jóravaló és a monarchisták hazafiasabb elemei elhagyják azon zászlókat, melyek Francziaországot csak szerencsétlenségbe vezethetnék, s csatlakoznak a mérsékelt köztársaság zászlajához. S ebben látjuk mi annak garantiáját, hogy a franczia köztársaság megszilárdul, Francziaország megmenekül a rázkódásoktól, s ifjú erőtől duzzadva jelenik meg az európai versenytéren, hogy imponáljon ott megjelenésével, s éreztesse jótékony befolyását az európai közügyekre. Ha a mérsékelt köztársaságot évről-évre csak mesterséges egyensúlyozás által lehetne fentartani, ha a köztársaság ügye mindig csak a véletlenség kegyelmére volna bízva : Francziaország nem szabadulna egy terhes provisoriumtól, nem láthatna nyugodtan belső reformjaihoz, s nem léphetne fel azon tekintéllyel, mint fellépnek a belsőleg consolidált államok. A franczia törvényhozó testület józan többsége az államadósságot fogja biztosítani a franczia viszonyoknak. A köztársaság nem provisorium többé, hanem a végleges államforma, melyet nem lehet többé büntetlenül megtámadni. A kormány és a republicánusok közt fennforgott viszály egyik fő okát a hivatalnokoknak a köztársaság iránt való ellenszenve képezte. Az imperialisms traditiói s a Buffet-Broglie-Fourtou aera emlékei még nem vesztek ki a hivatalnoki karból. Csak nem rég múlt el az idő, midőn a hivatalnokok közt apró és nagy zsarnokok támadtak a nép terrorizálására. Apró és nagy hivatalnokok a viszszaélések végtelen sorozatát követték el a köztársaság megbuktatására számított választások alkalmával. A főbűnösöket eltávolította a közügyek éléről a nemzet felháborodó közvéleménye. A Broges-k*rom-így-k imnéttal lehetetlenek Francziaországban. A köztársaságiak azonban nem feledkeztek meg az apróbb cinkosokról sem. Követelték a szolgálatból való tömeges elbocsátásukat. A kormány különbséget akar tenni a volt kormányok szenvedőleges eszközei és azok közt, akik a köztársaságnak nyílt ellenségei. Amazokat meg akarja hagyni hivatalukban, mert bűnük csak az, hogy felsőbb hatóságuknak engedelmeskedtek. Az utóbbiakat ellenben — mint ez egészen helyes — megfosztja hivataluktól. A tegnapi ülésben Dufaure tágkörű rendszabályokat helyezett kilátásba, s ez által kibékítette, a szélsők kivételével, a republikánusokat. E rendszabályokra, azon mérséklettel végrehajtva, mint Dufaure tervezi azokat, valóban szükség van. A köztársaságot kell, hogy hívei, vagy oly szakhivatalnokok szolgálják, kik a kormányformákkal és a nagy politikával nem foglalkoznak, nem foglalkoznak legalább a köztársaságra nézve ellenséges szellemben. A franczia közvéleményt meg kell szabadítani azon botrány szemléletétől, hogy a köztársaság hivatalnokai nyíltan daczoljanak a köztársaság szellemével. Bízunk Dufaure mérsékletes politikájában, mely meg fogja akadályozni, hogy az epuratió oly precedenset képezzen, melynek alapján minden kormányváltozás maga után vonná a hivatalnoki kar változását is, ami a kormányzás megbénítását idézné fel. De a kormány programmja szerint való epuratió hasznára fog válni nem csak a köztársaságnak, hanem a franczia belviszonyok consolidatiója tekintetében is. Pedig a consolidate — nemcsak az államforma tekintetében — hanem az összes belviszonyokban is a legelső feltétele Francziaország külügyi actiójának, melyre készül. A büszke szó kimondatott és jogosan mondatott ki. Francziaország kormánya által kijelentette, hogy részt akar venni az európai ügyek intézésében. De midőn Francziaország actióba lép, biztosítania kell magát úgy a radikálisok felforgatása, mint a reactionáriusok fondorlatai ellenében. A megszilárdult viszonyokkal bíró, s otthon nyugodt Francziaország tekintélye döntő súlylyal fog a mérlegre esni. A belviszályokkal küzdő Francziaország számára nem teremne babér a külügyi politika küzdterén. Az a többség, mely tegnap szavazott, garanciát szolgáltat a franczia viszonyok megszilárdulása tekintetében. Francziaország vezető hatalommá lesz és hiszszük, hogy sikerrel fogja megoldani feladatát — habár köztársaság is. Bécs, január 20-án. Ha az ember azt a jajveszéklést hallgatja, melylyel drága bátos ellenzékeink — vagy az aggodalomteljes sopánkodás, melylyel némely elvbarátaink a bosnyák statútumról beszélnek, akkor csakugyan azon kérdésre kell jutnia, vájjon nem Andrássy Gyula meg Tisza Kálmán, hanem holmi Kipfelhaserék intézik-e a monarchia a az ország dolgait ? Miként áll a napi kérdés ? Mit beszélgettek az utóbbi napokban a miniszterek egymással ? Mi véleményen vannak ? Mit végeztek ők ő Felségének elnöklete alatt? Mindentudó levelezői tisztem daczára megvallom, hogy nem tudom, de egyúttal merem állítani azt is: ha találkozik újságíró, aki azt mondja, hogy ő tudja, az füllent. Azok a férfiak, akik a napokban ő Felsége elnöklete alatt tanakodtak, nem tartozóak azon burgerminisztérium-szerű államférfiakhoz, kik vagy más elleni áskálódásbóll vagy népszerűség-hajhászatból, vagy pletyka-dühből a nagyharangra aggatnak olyasvalamit, mi nem oda való. Beszélgetnek az itteni komoly politikai körökben mindenfélét. Az egyik azt mondja, hogy véleménykülönbségek mutatkoztak. A másik azt állítja, hogy magában a dologban rejlenek nehézségek, melyeknek elhárítását elő kell készíteni. A harmadik úgy értesült, hogy az ő felsége elnöklete alatti conferentia az eddig tett előmunkálatokat, a gyűjtött adatokat nem találta eléggé kimerítőnek vagy megbízhatónak s hogy ennélfogva a kérdés elhalasztása határoztatott arra az időre, míg Schwegel osztályfőnök úr az 5 commissiojával újra megrostálta a részleteket. A negyedik állítólag „biztos kútfőből“ vette annak neszét, miszerint a nagy minisztertanács lehetetlennek találta a döntést, mig a birodalmi tanács a berlini szerződés feletti vitáját be nem fejezte. Egy ötödik minden verziót alaptalannak tekinti s esküszik reá, hogy a kérdéssel ezúttal csak azért nem tudtak tisztába jönni, mert a cislajbhán kormány épen csak mától holnapra van s igy képtelen bármily, a birodalmi tanácsban keresztülviendő ügyre nézve kötelezettséget vállalni, vagy akár csak mérvadó véleményt mondani. Meglehet, hogy mindebből egy szó sem igaz , hogy a kormányférfiak tökéletesen tisztába vannak a dologgal, de valamely körülménynél fogva időelőttinek tekintik határozataikat köztudomásra juttatni. De másrészt lehetséges az is, hogy mindazon felsorolt versió kisebb-nagyobb igazságot tartalmaz. De akármi legyen, indokolatlannak tekintjük azon aggodalmas sóhajtozást, mely elvbarátaink köréből hallatszik, s nem tekintjük azt egyébnek, mint annak, hogy az ellenzék simulált kétségbeeséséből mégis csak ragadt rájuk valami. Az emberek idegei furcsa műszerek. Az ásítozás ragályos. Ha valaki jóízűen nevet, meg nem álljuk, hogy legalább el ne mosolyodjunk. Ha valaki fogfájást panaszol, mindjárt találkozik nálunk is egyikmásik zápfog, amely kopogni kezd. Ha vakot látunk, megrándul a szemünk. Ily természetes hatással van reánk az ellenzéknek hazudott rémlátása is. Iszonyteljes sikoltást hallat az ellenzék s erre megdöbben, akarva nem akarva, egyik-másik hazafi a mi körünkben is a fejcsóválva mondja magában: Hátha mégis csak látott valamit. — Persze, hogy látott! Csakhogy nem rémet, hanem minisztertárczát, ami után töri őt a nyavalya. Göthének egyszer azt beszélték, hogy a német nép azt vitatja, melyik nagyobb költő, Göthe-e vagy Schiller ? . . . . „Das deutsche Volk soll froh sein, das es zwei solche Kerle hat,“ válaszolt Göthe. Valóban a magyar nemzet áldhatja a mennyek urát s hiheti erősebben mint valaha, a különleges „magyarok isteneinek lételét, hogy ezen válság s sors teljes időben két olyan fia van, mint Andrássy Gyula meg Tisza Kálmán, s hogy mindekét fia rendkívüli tekintéllyel s hatalommal foly be a monarchia és az ország ügyeinek eldöntésére. Az ellenzéknek azonban kutyakötelessége mennyre földre esküdni, hogy ő e két férfi helyébe tudna állítani jobbat, okosabbat, megbízhatóbbat. Mi ezt váltig tagadjuk s velünk egy véleményen, van a nemzet túlnyomó többsége. Nem hisszük, hogy — mint ezt egyes hazai hangok gyanittatni akarják — véleménykülönbség volna Andrássy és Tisza közt. De ha van, sebaj. Majd kiegyenlítik. Sokkal inkább egyetértenek ők a czélra nézve, hogysem az eszközöket illetőleg tisztába ne bírnának jönni egymással. Ha vannak elhárítható nehézségek, elhárítják ők. Ha bírja valaki, bírják ők. Ha e munkában a nemzet támogatására szorulnának, tudják, hogy hol találják azt meg. Nem találja e támogatást senki sem nagyobb bőségben, mint ők s a nemzet erejét nem tudja senki sem oly hathatósan mozgósítani, mint ők. Azon sem volna mit csodálni, ha az adatokat nem találták volna eléggé kimerítőknek vagy megbízhatóknak. Az eddigi adatok vagy török, vagy magánforrásokból meríttettek. Csak alig egy pár hónapja, hogy hadvezényletünk Boszniában és Herczegovinában a legsürgetősb s legmellőzhetlenebb berendezéssel foglalkozhatott s tán most sincs elég értelmi erő odalenn, hogy azon előmunkálatokat, melyekre a kormány határozatai alapítandók, a megkívántató szabatossággal előteremtsék. Ami pedig a cislajtán-viszonyokban gyökerező nehézségeket illeti, azokat csakugyan lehetetlen elvitázni. Elismerte azokat egyike azon tisztes budapesti lapoknak is, melyek hazafias aggodalommal szeretik a bosnyák-ügy fejlődését kísérni. De ő segített magán s mondhatni ép oly könnyen, mint egyszerűen. Kinyilatkoztatta ugyanis, hogy mi ezekkel a cislajtán nehézségekkel nem törődhetünk, azokon simplicitel túl kell tennünk magunkat. A kedves kis Drákó! Hivatkozik a törvényre. A törvény nevében követeli, hogy a birodalom mindkét állama intézkedjék a bosnyák kérdésben. E két állam közül az egyik — nem tudjuk, azt mondják-e, kiszámíthatlan, vagy azt, hogy beszámíthatlan állapotban van. — A kormányban, a parlamentben senki sem tudja — hogy helyi kifejezéssel éljünk — Mandle vagy Weibl? De azzal állítólag mi nem törődhetünk. „Der Bien muss !“ Egy-két hét múlva talán tisztul itt a helyzet. A majoritás, mely a berlini szerződést elfogadandja, képes lesz tán oly minisztériumot előállítani, mely a kül- és belpolitika exigenitáinak egyaránt fog megfelelhetni.... Hiába! a hazafias nyugtalanság azt találja, hogy mi ezt a pár hetet be nem várhatjuk. Miért? . .. Hát csak azért. — Muszáj ! A közös kormány biztosan tudhatja, hogy ha most, az itteni zilált viszonyok közt előtérbe lép, elrontják neki a legokosabb s legczélszerűbb eszméit is . . . Nem tesz semmit... Muszáj! Inkább a biztos zavart előidézni, a nehézségeket balátatlanul hatványozni, mint egy kis türelemmel lenni! Csak előre, még akkor is, ha tökéletesen meg vagyunk győződve róla, hogy „hátra“ lesz belőle. Divatba jött, úgy látszik, megint a „húsmagyar“, s aggodalmakkal csiklandozzuk magunkat. S ha mindennek okát kutatjuk, mire akadunk ? A szörnyeteget, mely álmunkat elrabolja, nyugalmunkat zavarja, világos nappal rémképekkel tölti el elménket— e szörnyeteget „bosnyák statútumának hívják. Ha ezen szörnyeteget történetesen nem statútumnak, hanem egyszerűen „Verordnung“-nak keresztelték volna el, talán senki megsem ütközik rajta. S ha higgadtan nézzük a dolgot, csakugyan azt fogják találni, hogy Boszniában semmi főben járó dolog nem történt, hogy azon fertelmes organisatio, mely felett annyi zajt ütnek, nem áll egyébben, mint a meglevő s fennálló közigazgatási elemeknek s intézményeknek legszükségesebb, legsürgetőbb összefoglalásában s rendezésében. Sem a törvények, sem az intézmények, sem a közigazgatási területek nem módosíttattak, nem változtattak. Csak az történt, hogy a meglevő formákba belevitték az európai szellemet a török sáfárkodás helyébe. Minden ami történt vagy változatlanul a réginek visszaállítása s tisztázása, vagy a provisoriumnak szembeszökő jellegével bír. Hogy ez a legszükségesebb s legszerényebb szervezkedés, valami nagyszerű méregdrága administratio nem lehet, az magától értetődik. Igaz, ennek ellenkezőjét épen tényekkel akarta az itteni ellenzék bizonyítani, hivatkozván arra, hogy az a pazarló kormány e két apró tartományban három kereskedelmi törvényszéket is állított. Ebből aztán következtettek a tékozlásra, mely a szervezés egyéb ágazataiban történhetett. Ellenzékeinknek tökéletesen igazuk volna, ha éppen a tényben, melyre okoskodásaikat s vádjaikat állapítják, nem csalatkoznának. Nem tudjuk, hogy történt, hogy nem. Tán téves fordítás okozta a bajt. De tény az, hogy az adatnak, mely szerint a kormány három kereskedelmi törvényszéket állított volna fel, épen az ellenkezője igaz. A török uralom alatt csakugyan volt a két tartományban három kereskedelmi törvényszék. Ezeket épen a mostani szervezés szüntette meg, a kereste, porokét a rendes törvényszékhez utalván. .. A szóban forgó intézkedések által tehát nem történt semmi, mi múlhatlanul szükséges nem volt.