Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)

1879-05-01 / 217. szám

Egész évre Félévre E­lőfiserest Arak : 20 frt — kr. 10 , - , Évnegyedre Egy hónapra 5 frt — kr. 1­0 so. Egyes szám ára '£ kr. Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 28. szám (fő­ út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ESTI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M. -Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Hifidó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 217. szám. Budapest, csütörtök, május 1. 1879. XI. évfolyam. Budapest, május I. A képviselőház ma folytatta a magyar nyelv oktatásáról szóló törvényjavaslat tár­gyalását. Trefort miniszter nagyhatású beszé­det mondott, felelve a javaslat ellen felho­zottakra. A beszédet egész terjedelmében közöljük alább. A szabadelvű párt pénteken f. hó 2-án d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy: az erdőtörvényjavaslat. A monarchiánkkal folytatandó kereskedelmi tárgyalásoknál Szerbiát, mint a „D. 7-t,a hallja, Miatovics Gedomit fogja képviselni. Jelentik to­vábbá, hogy az „Istók“ legközelebbi botor nyelv­­öltögetéseivel szemben, a szerb kormánykörök nemcsak beismerik, hogy kereskedelmi tekintetben Ausztria-Magyarországnak minden más állam fe­lett kiválólagos előnyökre van igénye, hanem azo­kat neki okvetlenül meg is fogják adni Vám­egyesülésről azonban szó sem lehet s ez különben sem volt soha komolyan véve, hanem a berlini conventió megkötésekor csupán mint megtörtén­hető, jelöltetett meg. Erre nézve Belgrádban az a nézet, hogy csupán oly államok köthetnek vám­­egyességet egymás közt, melyeknek kereskedelmi, ipar- és közműveltségi viszonyai egyenlők s nem pedig olyanok, melyeknek fejlődése száz és több évvel is különbözik egymástól. A szerb vasutak vonatkozásában ugyane tudósítások szerint mind­addig, míg Bulgáriában, Ruméliában, Macedónában és a novi-bazári bazilikában teljesen rendezett viszonyok s nyugodtabb idők nem állnak be és az ottani csatlakozási vonalak építése, illetve üzeme biztosított nem lesz: mindaddig Szerbia egy kilo­méternyit sem fog kiépíttetni tervezett vasutaiból. Az adóügyi euquéte a khr. adófelügyelőnek az adóvégrehajtók feletti törvényszerű felügyeleti jo­gát szélesbíteni óhajtván, erre nézve a következő javaslatokat teszi: Az 1876. XV. t. sz. 39. és 46. §§-aiban az adófelügyelő fel van ugyan jogosítva az adókönyve­lés, nyilvántartás, beszállítás körül előforduló sza­bálytalanságokért az illető városi közegeket meg­bírságolni, de a 61. §. szerint ezen jogát közvet­lenül nem gyakorolhatja, d­e nagy következet­lenség épen ott köti meg az adófelügyelő kezét, hol arra legnagyobb szüksége van s ezért a 61. §. oda módosítandó, hogy az adófelügyelőnek nemcsak joga van az adóbehajtó közegeket az észlelt sza­bálytalanságokért nyomban megbírságolni, hanem előforduló sürgős esetekben, midőn mulasztásnak vagy szolgálati vétségnek jön nyomára, a­mi az egyszerű bírságolásnál súlyosabb beszámítás alá esik, joga legyen arra is, hogy a kivántató elő­vizsgálatot megtegye s ez alkalommal a föv. adó­­közegektől jegyzőkönyvet vehessen föl, miket fe­gyelmi vétség esetén azután átszolgáltat a polgár­­mesternek. Ezenkívül, hogy az adófelügyelőnek hatályo­sabb befolyás biztosíttassék a közadók behajtása körüli eljárásnál, s e tekintetben elvállalhassa a teljes felelősséget is, szükséges őt a fővárosi adó­­behajtási hivatalokkal szorosabb összeköttetésbe hozni az által, hogy az egyes behajtási hivatalok mellé állandóan kirendeltessék egy felügyelői közeg, a­kinek hivatása volna a kir. adófelügyelő és be­hajtási hivatal közötti írásos érintkezést közvetí­teni; a behajtást és könyvelést ellenőrizni s a visszásságokat azonnal megszüntetni, a feleknek felvilágosítást nyújtani, az adókivetés és behajtás elleni folyamodásokhoz adatokat szolgáltatni; a végrehajtási fokozatoknak 14 napi időre felfüg­gesztése, bizonyos esetekben részletfizetések és ha­lasztások engedélyezése 4 hétre, s ezek fölötti felügyelet, végre feladata, hogy azon esetre, ha helytelen adóztatást, adó alól kimaradást, üzlet­átruházásokat vesz észre, ezekre a tárgyalást rög­tön megindítani. Ezen állami közeg szóbeli meg­hagyásainak a számviteli, adópénztári és behajtási közegek engedelmeskedni tartoznak. Az Avvenire jelenti, hogy Suvaloff bécsi mis­siója nem sikerült, és nem tudta kieszközölni, hogy aug. 3-áig Kelet-Ruméliában maradhassanak az orosz csapatok. Az albán küldöttség római fogadtatásáról a kö­vetkezőket Írják a Politische Correspondenznek Konstantinápolyból : Abdul bej és Mehemet Al bej epirusi albá­nok levelet intéztek Abeddin bejhez, a galatai tőzsde császári biztosához. Ez is amnanta. A ber­lini szerződés megkötése után, midőn elkerülhet­­lennek látszott Epirus és Tessália egy részének Görögországhoz való csatolása. Epirusba ment Abeddin bej, hízelgett a görögöknek, azt hirdette, hogy az albánok testvérei a görögöknek és min­dent elkövetett, hogy az albánoknak minél keve­sebb bajt okozzon az uralkodó kicserélése. Később azonban megváltozott a helyzet. A szultán a leg­nagyobb ellenszenvvel viseltetett Albánia bármely kis részének átengedése ellen. Ebben méginkább megszilárdította a hatalmak magatartása, a­melyek semmiképen sem tudtak megállapodni ebben a kér­désben. Ekkor Janinába küldötték Abeddin bejt, a­ki most arra bátorította az albánokat, hogy kér­vényekkel és tüntetésekkel vágják útját a görögök követeléseinek. Abeddint, miután elvégezte felada­tát, a minisztertanácsba is meghívták és itt bizto­sította, hogy Epirus legkisebb részének átengedése fölkelésre fogja indítani az albánokat. Abeddin azóta is összeköttetésben állott az albán előkelők­kel, nevezetesen Abdul és Mehemet Ali bejekkel a Rómába indult küldöttség tagjaival, a­mely tiltako­zott az albán föld szétdarabolása ellen. Ezek tehát jelentést tettek közvetítőjüknek a Rómában tapasztalt fogadtatásról. Egy főrangú és irányadó olasz functionarius — mondják ők je­lentésükben — biztosította őket: „nyíltan nem te­hetünk önökért semmit, de nem vonakodunk szol­gálatot tenni önöknek, és én azt tanácsolom önök­nek, hogy látogassák meg Garibaldit.“ A küldöttek szót fogadtak. Garibaldi meghall­gatta kívánságukat, azután azt mondotta nekik, hogy az ő legveszedelmesebb ellenségük Ausztria- Magyarország, tehát mindenek előtt ettől kell őrizkedniök. Abdul bej azt válaszolta, hogy most Görögország a közvetlen ellenségük, és az ellen kérnek tőle oltalmat. Garibaldi erre azt mondotta, hogy ő már beszélt az irányadó emberekkel, és Táviratok. Bécs, május 1. (A „Bud. Corr.“ táv­irata.) Ő felsége szombaton Budapestre utazik, nyolcz napi tartózkodásra, ünnepélyek azon­ban nem lesznek ott. Bécs, május 1. (A „Bud. Corr.“ táv­irata.) Tisza és Szapáry miniszterek ma reg­gel ideérkeztek és délben egy ő felsége el­nöklete alatt tartandó közös miniszteri ér­tekez­­letre mennek. — Tisza, Szapáry és Wenck­­heim miniszterek ma este visszautaznak Bu­dapestre. London, május 1. A middlesexi con­­servativ egylet lakomáján válaszolt Salisbury a reá mondott toasztra és meggyőződését fejezte ki, hogy valamennyi hatalom szilárdul elhatározta a berlini szerződés végrehajtását. Keleti-Ruméliára vonatkozólag ezeket mon­dotta Salisbury: Ha legálisan elfogadja a lakosság a berlini szerződést, irigylésre méltó szabadságot fog élvezni; ha ellenben elveti a kapott szabadelvű intézményeket, a re­gressív rendszabályokat nem fogja kikerül­hetni. Salisbury dicsérettel emlékezett meg a szultán, Khereddin nagyvezír és Kara­­theodori külügyminiszter erélyességéről és felvilágosodott szelleméről s reményét fe­jezte ki, hogy sikerülni fog nekik a reform végrehajtása. A török birodalom bukása borzasztó következményekett hozott volna Európára. A Morning Post értesül, hogy Ausztria- Magyarország és Anglia kivételével vala­mennyi hatalom beleegyezett, hogy aug. 3 áig Keleti-Ruméliában maradhassanak az orosz csapatok. Th­eora, ápr. 30. Dondukoff herczeg bolgár hivatalnokokkal cserélte ki az orosz hivatalnoko­kat. Battenberg herczeg megérkezéséig elnapolták A bolgár gyűlést. Dondukoff herczeg Londonba utazik. Bécs, május 1. Megnyitás: Osztrák hitel­­részvény 251.80, Magyar hitelrészvény 235.70, Angol-osztr. 110.60, Magyar járadék 91.60, Napo­­leond’or 9.35 V.. Szilárd. Bécs, május 1. Előtőzsde. Osztrák hitelr. 252.60, Magyar hitelr. 235.50, Angol-osztrák 110.75, Unicbank 77.—, Államvasut 265.75, Lombard —.—, Magyar jár. 91.62, Napoleon d’or 9.35, Igen szilárd. Frankfurt, április 20. Esteli társaság. Ezüst járadék 57.—, Osztr. járadék 67.18, Magyar járad. 79.75! Osztrák hitelv. 218.5/s, osztrák államvasut rész. 230.75, Galicziai 204%, Szilárd, London, április 30. Consolok 989/1p, Ezüst 50, Magy. jár. 79.5/s, Magy. kincst. utalv. 102.75, Antwerp, április 30. Petroleum csendes, 213/a frank 100 kilónként. Amsterdam, április 30. Búza olcsóbb, tavaszra hiányzik, őszre 266., Rozs változatlan, 137., 148., Repczeolaj 34.25, 33%, 353/s repcze őszre 367. Hamburg, április 30. Búza csendes 182., 185., Rozs 115.50, 120., repczeolaj 59., 59., szesz csendes 37.75, 37.75, 38.75, 40. Borús. Köln, ápr. 30. Búza 18.55, 18.55, Rozs 11.55, 11.80, Repczeolaj 29.80, 31. London, ápr. 30. Gabona változatlan. Olaj helyben 29 shilling, beszállítás: Búza 26560, Árpa 4320 zab 374000 quart. Szép idő. Pária, április 30. Esteli terménytőzsde. Liszt, búza szilárd, egyéb csendes. Liszt 61., 59.50, 60.25, 60.50. Búza 27.50, 27.50, 27.50, 27.50. Repczeolaj 82., 81.75, 82.52, 84.25. Szesz 54.75, 55., 55.75, 56.25. Stettin, április 30. Búza 182., 188.50. Rozs 118., 121.50 Repczeolaj 57., 57.50. Szesz 51.30, 51., 51.80. 7 . Országgyűlés. A képviselőház Ülése május 1 én. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Antal Gyula, Horváth Gyula, Mol­nár Aladár. A kormány tagjai közül jelen vannak: Trefort Ágoston, Szende Béla. Napirend: irományok beterjesztése, a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Elnök benyújtja a hozzá intézett kérvénye­ket. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Elnök bemutatja Pulay Kornél komáromi megválasztott képviselő megbízó levelelét. Az állandó bíráló bi­zottsághoz utasittatik. Következik a napirend, a magyar nyelv kö­telező tanításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásá­nak folytatása. Orbán Balázs kifejti, hogy bár hazánk poly­glott ország, a magyarok oly nagy tömeget ké­peznek, mint a többi nemzetiségek együttvéve, a szóban forgó törvényjavaslat által a nemzetisége­geket nem elnyomni akarja, hanem azt akarja, hogy a többi nemzetiségek is tanulják meg az állam nyelvét, hogy e hazában mindenki megértse egy­mást, hogy érzelmeiket és gondolataikat kicserél­hessék. Európában egyedül a magyar az, mely nem gondolt a többi nemzetiségek assimilálására, míg pl. Románia már egészen eloláhosította a hajdan kunok és besenyők által lakott Moldvát, most pe­dig a csángó iskolákra román tanítókat küld. Szerbiában a román iskolákban a szerb nyelv kö­telező tantárgygyá van téve. Szóló örül, hogy a kormány egyszer valahára olyan törvényjavaslatot terjesztett be, melyet ő is teljes szívéből pártol. Azután egyenként válaszol Zay, Polit, Strevoj és Gebbel beszédjeire, sürgeti, hogy a közoktatásügyi miniszter a seminariumok­­ban is a magyar nyelvet tegye oktatási nyelvvé, s kijelenti, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavas­latot elfogadja. (Helyeslés.) Szabovlyevich Mihály elismeri, hogy e poly­glott államban a magyar nemzetet illeti a hegemónia, de csak úgy, ha a többi nemzetségek jogai, kivált­ságai sértetlenül megőriztetnek. A magyar nemzet eszméje nem azonos a magyar államiság eszméjé­vel, azért nem fogadja el a szóban forgó törvény­­javaslatot, mely a többi nemzetiségek assimilátióját czélozza. Különben a törvényjavaslatról azt tartja, hogy ez képes lesz megszakítani azon barátságos kapcsot, mely a nemzetiségeket összeköti, s őket minden szükség nélkül az állam elleni oppozitióra fogja ingerelni. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter: T. ház! Szándékom volt a szőnyegen fekvő tör­vényjavaslat általános tárgyalásának végével rövi­den felszólalni, minthogy azonban annyi sajátságos felszólalásokat hallottam ezen törvényjavaslat el­len, idején valónak látom most tenni megjegyzé­seimet, főleg azon czélból, hogy a napirenden levő kérdést igazi értékére szorítsam le s ezen tárgya­lás prosarius természetét constatáljam, mert én legalább ezúttal nem érzek magamban semmiféle ünnepélyes hangulatot, és a házban nem tapaszta­lom az ünnepélyes hangulatnak bármely jelét sem. (Igaz, úgy van). Jól tudom én, hogy hasztalan írunk és be­szélünk mi azok ellen, a­kiket szenvedélyesség, előítélet, vagy szereplési vágy vezérel. (Élénk he­lyeslés). Ezek e törvényjavaslatba olyan irányzato­kat tesznek bele, a­melyek absolute nincsenek benne. Ők úgy szerepelnek, mint rémlátók, és igazi Don Quichotteok, a­mennyiben szélmalmi harczot vívnak ezen törvényjavaslat ellen. Érveiket azonban még­sem lehet ignorálni. Ezek a következőkben pontosulnak össze: mindenekelőtt azt állítják, hogy a törvényjavaslat harczot involvál a nemzetiségek és a nem-magyarajkú néptörzsek ellenében ; hogy továbbá megtámadja az egyházak és felekezetek autonómiáját és szabadságát; hogy paedagogiai szempontból nem czélszerű s végre, hogy szakít a magyar politika traditióival. De hogy ezen tör­vényjavaslatban a nemzetiségek elleni ellenszenv­nek vagy épen harcának nyoma sincsen, azt leg­jobban bizonyítja ezen törvényjavaslat genesise. Nemcsak számos törvényhatóság kérvényezett az országgyűléshez a magyar nyelvnek az elemi iskolákba való behozatala mellett, mint itt több­ször említtetett, de tanfelügyelők, egyházi hatósá­gok útján biztos tudomásomra jutott, hogy az or­szág különféle részeiben nagyon számos község kí­vánja, hogy a magyar nyelv tanítása az elemi is­kolákban behozassák. (Igaz, úgy van.) A kormány tehát csak ezen kívánalmaknak és követeléseknek tett eleget, midőn ezen törvény­­javaslatot készítette. (Helyeslés.) Én és az összes kormány ezen ügyet pusztán az érdek szempont­jából tekintettük, mert csakugyan a nem magyar ajkú honpolgárok érdekében fekszik, hogy megta­nuljanak magyarul, valamint az államnak szintén érdekében fekszik, hogy nekik mód és alkalom nyúttassék arra, hogy e nyelvet megtanulják. E törvényjavaslatnak tehát semmi más tendentiája nincs. Nincs itt szó assimilatióról, mert annyit ró­lunk föltehetnek, hogy mi is tudjuk, hogy ennek ez után való elérése ma már elkésett dolog. (Helyes­lés.) De természetes, hogy mi a hangosan nyilvánuló követeléseknek eleget tenni akarván, csakis egy álta­lános törvényt alkothatunk, és nem csinálhatunk kivé­teleket, sem Polyt sem Szabovlyevich tisztelt kép­viselő urak választókerületei számára. (Tetszés.) Mert ha így cselekszünk, akkor visszaesnénk oda, a­hol Európa öt-hat század előtt volt, a­mint Savignyi római jogtörténelméből tudjuk, az egyik ember élt secundum jus romanum, a másik ember élt lege francorum, seu visigothorum. Ha az említett tisztelt képviselő urak Magyarországot ebbe a sorba kí­vánják visszataszítani, mi ezen kívánságuknak nem vagyunk képesek eleget tenni (Élénk helyes­lés és tetszés). Az előadottak után tehát — megvallom — igen nagy bámulattal hallottam Gebbel J. képviselő úrnak beszédét és benne kifejezett félelmét a nyelvi és nemzetiségi szolgaság iránt. A másik érv, melylyel a törvényjavaslat ostro­­moltatik, hogy t. i. tönkre fogja tenni a kitfeleke­­zetek autonómiáját, épen oly kevéssé áll, mint az első. Sajátságos, hogy midőn egyik részről azt mondják, hogy a kormány s különösen én a kit­­felekezetek autonómiáját megtámadjuk, másrészről meg azzal vádolnak engem, hogy rendkívül en­gedékeny vagyok, sőt valaki azt is mondta, hogy ultramontán vagyok. (Élénk derültség.) Meg­vallom, hogy a szerves összeköttetést a ma­gyar nyelv tanulása közt az elemi iskolákban, s az egyházak autonómiája közt nem látom. (Tetszés.) Ez ellenvetés csak az eredeti tör­vényjavaslat 8. §-ára vonatkozhatik, mely bizo­nyos ellenőrzést kíván a kormánynak vindi­álni a törvény végrehajtására nézve. No, t, uraim, ha ezt ellenzik, akkor egy kissé elkéstek, mert az 1791. és az 1868. XXXVIII. népoktatási törvény, valamint az iskolai hatóságokról szóló később alkotott tör­vény biztosít bizonyos jogot a kormánynak arra nézve, hogy a felekezeti iskolákat is ellenőrizhesse, és ha a törvények, a jogok nem biztosítanák, a kormánynak kötelessége volna e jogot az állam érdekében a maga számára kérni (élénk helyeslés). Hiszen ha a kormánynak ilyen joga nem lenne, akkor az állam lemondana saját létezhetéséről (élénk helyeslés). Megtámadtatik a javaslat paedagogiai szem­pontból is s azt mondják, hogy e törvényjavaslat egyáltalában czélhoz nem fog vezetni. Hiszen ha nem vezet czélhoz, ugyan miért támadják meg oly élesen ? (derültség). Egyébiránt a paedagogok néze­tei e tárgyra nézve nagyon különbözők. Azok a pae­dagogok, a­kikkel én szoktam tanácskozni, egé­szen más nézetben vannak, mint a Polit­­. képvi­selő úr paedagogjai (derültség). Az élet és gyakor­lat azonban a legbölcsebb paedagog, s az élet és gyakorlat e kérdést már eldöntötte nemcsak a nyugati, hanem a keleti országokban is, de még nálunk is. Nálunk sok iskola van, a­hol két nyelv sikerrel taníttatik. Felemlíttetett itt a határőrvidék, ahol az elemi iskolákban a német nyelv taníttatott és ime, sem a szerb orthodox egyház, sem a szerb nyelv és nemzetiség nem ment tönkre, hanem a német nyelv tanításának eredménye az lett, hogy a határ­­őrvidék szerb fiai oly befolyásra jutottak az oszt­rák-magyar monarchiában, mely őket számarányuk­nál fogva meg nem illetné. (Élénk helyeslés.) A határ­­őrvidékre nézve különben apellálhatok saját tapaszta­latomra. 1873-ban a volt magyar határőrvidék azon részében, mely ma Szörény megyét képezi, sok község­ben voltam, ahol azelőtt az elemi iskolában a német nyelv taníttatott. És nem tapasztaltam, hogy azon községek megszűntek volna román községek lenni, vagy egyházi tekintetben valami sérelmet szenved­tek volna, hanem igen is tapasztaltam azt, hogy minden községben volt 5—10 polgár, a ki nekem s a velem járt Seucher tábornoknak képes volt pana­szaikat s kívánságaikat német nyelven előadni. Ez volt a német nyelv tanításának eredménye, s én óhajtom, hogy a törvénynek legalább is ennyi eredménye legyen. (Élénk helyeslés.) Lesz-e mélyebb culturális befolyása a magyar nyelv tanításának? ez attól függ, minő apparátus­sal fog a kormány működhetni, s függ a magyar cultura magasabb fejlődésétől, a­mi csak az összes társadalom közreműködésének lehet eredménye. Végre — megengedem — ez egy bizonyos mér­tékben fel van tételezve a közoktatási politikától is. Nekem is vannak fogalmaim a közoktatási po­litikáról és talán szabad magamról hinnem, hogy az én fogalmaim helyesebbek azoknak fogalmainál, a­kik minden közoktatási kérdésben mint antago­­nisták ellenem föllépnek. De egyébként a közok­tatási politikának is teljes sikere nem tisztán a közoktatási minisztertől függ. Mielőtt tovább mennék, reflectálnom kell Geb­bel Károly t. képv. urnak tegnapi beszédére, ki azt mondta, hogy a magyar nyelvnek az elemi iskolák­ban való tanítása az illető nép, tehát náluk a né­met vagy szász nép műveltségének rovására lesz. És ez­által a magyar ajkú ifjak már eo ipso fö­lényben lesznek amazokkal szemben. Ugyan rosz­­nak kellene lenni a mi tantervünknek, ha a német ajkú ifjak e veszélynek lennének kitéve. Én ellen­kezőleg azt tartom, hogy épen a magyar nyelv tanítása által lesz alkalom adva a német ajkú if­jaknak, hogy a magyar ajkúak fölött fölényben legyenek, mert két nyelv tudása a gyakorlati élet­ben nagyon hasznos. De azonfölül maga a nyelv­­tanulás is paedagogiai és szellemi tekintetből ha­tályosan előmozdítja az elme fejlesztését. Az mondatott, hogy mi szakítottunk a ma­gyar politika traditióival, mikor e törvényjavasla­tot beterjesztettük. Ezen állítás meg lett c­áfolva már tegnap. Magam is elhoztam azon érdekes könyvet, a Ratio educationist, melynek sok lapja a magyar nyelv tanításáról szól, de minthogy ez itt már felhozatott, nem akarok ismétlésekbe esni. (Haljuk) Csak annyit mondok, hogy mi nem sza­kítottunk a magyar politika traditióval, mi foly­tatjuk a traditiókat. De nem is kortesfogásból ter­jesztettük be a törvényjavaslatot, erre nekünk nincs szükségünk.­­Beterjesztettük azt a parlamentáris esz­mék és szokások következtében, minthogy láttuk, hogy az országnak és a képviselőháznak túlnyomó nagy­része kívánja e törvényjavaslat benyújtását, és lát­tuk, hogy e kérdés megérett a megoldásra. (Élénk helyeslés.) Ha mi e megoldást másoknak enged­tük volna át, és leszavaztattuk volna magunkat, ez nagyon naiv eljárás lett volna. Ha más tekin­tetben naiv emberek vagyunk is, de ilyen naivi­tásra már még­sem vagyunk képesek. (Derültség és tetszés.) De egyébiránt a t. ház nagyon jól tudja, hogy e törvényjavaslat benyújtásával politikánk és néze­teink sem a bel-, sem a külügyekre nézve nem vál­toztak. Nem akarunk mi valami új politikai aerát inaugurálni e törvény életbeléptetésével. Gebbel képviselő úrnak Tisza miniszterelnök úr beszédei­ből és az én beszédemből felhozott idézetei ma kö­vetett eljárásunkkal absolute nincsenek ellentétben. A­mikor mi azt akarjuk, hogy a magyar nyelv az elemi iskolákban taníttassék, vájjon akarjuk-e ez­zel a nemzetiségeket elnyomni ? A­mint nem volt eszünk ágában, úgy ma sincs az, hogy a nem ma­gyar tannyelvű elemi iskolákat bezárjuk, vagy a magyar nyelvet, mint tannyelvet rájuk kényszerít­­sük. Ami pedig az egyházak és vallások szabad­ságát illeti, valósággal elferdítése a tényeknek, ha Tisza Kálmán miniszterelnökről és rólam azt állít­ják, hogy az egyházak autonómiáján és a feleke­zetek szabadságán akarunk csorbát ejteni. Azon erős meggyőződésben, hogy a tárgya­lás alatt lévő törvényjavaslatban nincs semmi, mi akár a nemzetiségeket, akár az egyházakat és fele­kezeteket sértené, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Hosszas élénk tetszés.) Hell­y Ignácz pártolja a törvényjavaslatot. Mihályi Péter a törvényjavaslat ellen beszél. Miehl elfogadja a törvényjavaslatot. Molnár Aladár Miehl által félremagyarázott szavait igazítja helyre, hogy 30.000 hátultöltőt és elegendő lőszert kül­denek az albánoknak, de ezek kötelezzék magukat, hogy ott fogják használni fegyvereiket, a­hova az olasz activ-párt fogja küldeni őket. Az albán küldöttek megígérték ezt is, de aggódnak, hogy nagyon mélyen belebocsátkoztak a dologba, és kérték Abeddin bejt, hogy a szultán­nak is mutassa meg levelüket. Közöltük ezt a jelentést, mert semmit sem tartalmaz, a­mit az olasz actio-párt nyíltan nem hirdet. Csak az olasz kormány vallja kárát, ha megtűri azokat a garázdálkodásokat. Blowitz, a „Times“ párisi levelezője megláto­gatta ápr. 25-kén Clairvauxban Blanquit „a küzdő socialismus reliquiáját“, és úgy mutatja be, mint romot, nem mint értelmes fanatikust, hanem mint olyan bolondot, a­ki abba helyezi dicsőségét, hogy 1831. óta folyton egyforma anarchista maradt, társai ellenben ingadoztak, és elárulták az egyedül üdvözítő anarchiát. „Miért szőtt ön összeesküvést Lajos Fülöp ellen?“ —kérdezte őt Blowitz. Blanqui ezt válaszolta: „Ő sem tetszett nekünk! A júliusi napokat kivetkőztette szellemükből. Ő folytatása volt X. Károlynak“. Blanqui megvallotta következő elvét is: „d’abord et avant tout il faut déchristio­­ner la France“. Blanqui mindenben inquisitiót lát, a­mely most már nem rak ugyan máglyákat, de bebörtönözi az embereket. A hirlapírókat elíté­lik, mert nevetségessé teszik a vallást. Blanqui követeli, hogy „az ész nevében nevetségessé le­hessen tenni a vallásokat.“ Az állandó hadseregek­nek nagy ellensége a clairvauxi rab, lefegyve­rezni azonban nem akarja Francziaországot, hanem másképen fölvértezni. Abban nem bí­zik, hogy szabadon bocsátják, „nagyon is érde­kükben áll, hogy fogva tartsanak“, mondja Blanqui. Félig vegetáriánus ; gyümölcscsel, főzelékkel, tejjel és tojással él. Az ételét maga készíti el. A börtön orvosa egyszer megjegyezte előtte, hogy ezzel ki­fárasztja magát, és kérdezte: „csak nem fél ön, hogy megmérgezik“. „De igen!“ válaszolta Blanqui. Ezután Román Sándor szólalt föl. Az ülés tovább foly. A­­ rendiház mai ülésében elfogadta a Spizza bekebelezéséről és a Lujza-út megváltásáról szóló törvényjavaslatokat. HÍREK. Május 1. •— Esti lapunk és rendkívüli reggeli kiadásaink ezentúl e megnagyobbított alak­ban fognak megjelenni. — Minisztereink közül Tisza Kálmán minisz­terelnök és Szapáry Gyula gróf pénzügyei­ tegnap este Bécsbe utaztak. — Személyi hirek. Thurn-Taxis herczegnő, a királyné nővére, Regensburgból Párisba érkezett. Ignatieff tábornok tegnap reggel Olaszországból Bécsbe érkezett. — Suvaloff gróf londoni orosz nagy­követ tegnap utazott el Bécsből állomáshelyére. — Patti Adeline Londonba érkezett és e hó 6-án fogja a coventgardeni színházban megkezdeni sze­replését „Lammermoori Luciában. — Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter, kinek a szegedi iskolaügyekben való leutazását egészen közellevőnek hirlelték a lapok, csak julius hó elején szándékozik Szegedre leutazni. —­ Ág. hitv. ev. egyetemes felügyelő választása. Az elhunyt Zsedényi Ede helyébe választandó egye­temes felügyelőre most eszközöltetik egyes egy­házak részéről a szavazás. Majdnem biztosnak mondható, hogy b. Radvánszky Antal, bányakerü­­leti felügyelő fog kiváló többséget nyerni. — A békés-csanádi esperesség 2—4 szavazattal biró egyházai, p. o. Békés-Csaba, Nagylak, Tót-Komlós, nevezett főurra adták szavazataikat. — A tavaszi lóversenyek e hó 4-én kezdőd­nek s három napig tartanak. A futtatásokon — mint halljuk — a királyi pár is jelen lesz, ha az idő kedvező marad. Ő felségeik ittlétét fölhasz­nálva, a rendezőség az új lóversenytér épitkezései­­nak alapkő letételi ünnepélyét már most akarta megtartani, de e szándékból, mivel ez ünnepélynek fényét Rudolf trónörökös jelenléte által kívánta volna emelni, a trónörökös távolléte miatt elállott. A lótenyésztés emelésére alakult rész­vény­társulat szintén rendez egy lóversenyt. „Kincsem“ a ta­vaszi futtatásokban résztvesz, az első napon a Károlyi stakes-ben fut. — Május elseje, tavasz ez elkényeztetett ked­­vencze nem valami ragyogó arczczal köszöntött be ma reggel. Mosolygó egéről nem szórta le derűs, vidám sugarait a nap, ellenkezőleg, kegyeiben a lehető „leghidegebben“ részesíté a közönséget, mely elég könnyelmű volt előzékenységének vi­szonzását várni tőle. Az utczák nem teltek meg zöldbe siető emberekkel, a mulatóhelyek nagy ré­sze üresen állt, a zenekarok néptelen asztalok előtt játszottak, a társaskocsik szomorún ballagtak ki a ligetbe. Hűvös, borongós reggel volt, mely elriasz­tott a kirándulásoktól. Hasztalanul is kerestük a megszokott élénkséget a zöld pompákban diszlő fasorok közt; a liget gyalogútjain léptenként ta­lálkozó virágárusok, kintornások rossz vásárt csap­tak, csak a városerdő legújabb specialitása, az öreg Vasvári „útvesztője“ és a ringelspielek dicseked­hettek fogékonyabb publikummal. Különben a liget zajtalan volt, elhagyatottabb,­­ mint más szép reggeleken. A városban is csak a sze­metes kocsik fölézifrázott gebéi hirdették a ta­vasz hagyományos szép napjának fölvirradtát. — Az Erzsébet­ téren ugyan reggel óta katonai zenekar hangoztatta vig­nózáit, de ezeknek is csak a terasszon kívül akadt hallgatójuk. Szóval meg­lehetősen kedvetlen május elseje volt s ha nem láttuk volna a sok megrakott kocsit, bátyus em­bert az utczán, bizony tudomást se vettünk volna róla. Mint harczolkodó nap megtartja változatlanul jellegét az első májusi nap s nem csekély érdeme az idén, hogy nem zúdított elődei példájára fagyos esőt a fővárosiak nyakába. Az idő borongós, felle­ges, de még eddig száraz s kívánatos is, hogy az maradjon. Az esőből eléggé kijutott a múlt hónap­ban s most már szebb és tavasziasabb napokra kell igényt támasztanunk. Megkívánja ezt a falusi gazda épp úgy, mint a fővárosi polgár s a kedves Május bizonyára előzékenyebbnek is fog mutat­kozni, mint szeszélyes, zsémbeskedő nővére, a néhai Április. — A szegedi kir. biztosi állásra, a ki Szeged város reconstructiója idejére fog kineveztetni, a volt keresk. miniszter Zichy után a napokban egy másik Zichy grófot emlegettek. Mint a „Sz. H.“ jó forrásból értesül, eddig csak még az állás bizo­nyos, az azt betöltendő személyre nézve azonban még nem történt megállapodás. — A tavaszi katonai szemlét, melyet ő fel­sége tegnap 9 órakor tartott volna meg a Bécs­­ben állomásozó hadcsapatok felett, a kedvezőtlen idő miatt elhalasztották. — Viktória angol királynő s Beatrix herczegnő szombaton délután 21/3 órakor 5 órai utazás után Cherbourgból Portsmouthba érkeztek s mindez megszakítás nélkül folytatták útjukat Windsorba­n A lutri a török birodalomban. A szultánnal egy múlt hó 22-én kelt k­ádéja alapján elhatározó az ottamán kormány, hogy a birodalomban az olasz mintájára szervezett lutrit meg fogja honosítani. A lutri felállítását a kormány egy külföldi tőkepén­zesekből álló engedélyezett társaságnak engedi ál­tal, mely ezért kötelezve van az állampénztárba egy millió font sterlinget befizetni. Az engedély okmány egyéb tételei még ismeretlenek. Együtt: elhatározta a kormány, hogy a birodalomban a ha­zardjátékok minden nemét szigorúan eltiltja. — Magas állású honvédtisztek­: Ohiczy Béla honvédtábornok, kerületi főparancsnok, Hennéber, tábornok, lovassági főparancsnok, Pongrátz tábor­nok, dandárparancsnok, Mangesius ezredes, dandár parancsnok segédtisztjeikkel M.-Vásárhelyen időznek az ott összpontosított 75 és 76-ik dandár altiszt tanosztály és lovasság megvizsgálására. — Ausztráliában. A „Helgoland“ corvettek most vasárnap fognak az osztrák kiállítási bizott­ság tagjai Ausztráliába indulni. Az utazás körül­belől 80 napig tart. — Sanyarú idők. A rossz anyagi viszonyokat je­­lemzi a következő kis történet, melyet az Alföldben ol­vastunk: Egy özvegynek volt Aradon egy fél háza­s beltelke, melyre több mint 2030 frt volt bekebe

Next