Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)
1879-05-01 / 217. szám
Egész évre Félévre Előfiserest Arak : 20 frt — kr. 10 , - , Évnegyedre Egy hónapra 5 frt — kr. 10 so. Egyes szám ára '£ kr. Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 28. szám (fő út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ESTI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M. -Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Hifidó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 217. szám. Budapest, csütörtök, május 1. 1879. XI. évfolyam. Budapest, május I. A képviselőház ma folytatta a magyar nyelv oktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Trefort miniszter nagyhatású beszédet mondott, felelve a javaslat ellen felhozottakra. A beszédet egész terjedelmében közöljük alább. A szabadelvű párt pénteken f. hó 2-án d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy: az erdőtörvényjavaslat. A monarchiánkkal folytatandó kereskedelmi tárgyalásoknál Szerbiát, mint a „D. 7-t,a hallja, Miatovics Gedomit fogja képviselni. Jelentik továbbá, hogy az „Istók“ legközelebbi botor nyelvöltögetéseivel szemben, a szerb kormánykörök nemcsak beismerik, hogy kereskedelmi tekintetben Ausztria-Magyarországnak minden más állam felett kiválólagos előnyökre van igénye, hanem azokat neki okvetlenül meg is fogják adni Vámegyesülésről azonban szó sem lehet s ez különben sem volt soha komolyan véve, hanem a berlini conventió megkötésekor csupán mint megtörténhető, jelöltetett meg. Erre nézve Belgrádban az a nézet, hogy csupán oly államok köthetnek vámegyességet egymás közt, melyeknek kereskedelmi, ipar- és közműveltségi viszonyai egyenlők s nem pedig olyanok, melyeknek fejlődése száz és több évvel is különbözik egymástól. A szerb vasutak vonatkozásában ugyane tudósítások szerint mindaddig, míg Bulgáriában, Ruméliában, Macedónában és a novi-bazári bazilikában teljesen rendezett viszonyok s nyugodtabb idők nem állnak be és az ottani csatlakozási vonalak építése, illetve üzeme biztosított nem lesz: mindaddig Szerbia egy kilométernyit sem fog kiépíttetni tervezett vasutaiból. Az adóügyi euquéte a khr. adófelügyelőnek az adóvégrehajtók feletti törvényszerű felügyeleti jogát szélesbíteni óhajtván, erre nézve a következő javaslatokat teszi: Az 1876. XV. t. sz. 39. és 46. §§-aiban az adófelügyelő fel van ugyan jogosítva az adókönyvelés, nyilvántartás, beszállítás körül előforduló szabálytalanságokért az illető városi közegeket megbírságolni, de a 61. §. szerint ezen jogát közvetlenül nem gyakorolhatja, de nagy következetlenség épen ott köti meg az adófelügyelő kezét, hol arra legnagyobb szüksége van s ezért a 61. §. oda módosítandó, hogy az adófelügyelőnek nemcsak joga van az adóbehajtó közegeket az észlelt szabálytalanságokért nyomban megbírságolni, hanem előforduló sürgős esetekben, midőn mulasztásnak vagy szolgálati vétségnek jön nyomára, ami az egyszerű bírságolásnál súlyosabb beszámítás alá esik, joga legyen arra is, hogy a kivántató elővizsgálatot megtegye s ez alkalommal a föv. adóközegektől jegyzőkönyvet vehessen föl, miket fegyelmi vétség esetén azután átszolgáltat a polgármesternek. Ezenkívül, hogy az adófelügyelőnek hatályosabb befolyás biztosíttassék a közadók behajtása körüli eljárásnál, s e tekintetben elvállalhassa a teljes felelősséget is, szükséges őt a fővárosi adóbehajtási hivatalokkal szorosabb összeköttetésbe hozni az által, hogy az egyes behajtási hivatalok mellé állandóan kirendeltessék egy felügyelői közeg, akinek hivatása volna a kir. adófelügyelő és behajtási hivatal közötti írásos érintkezést közvetíteni; a behajtást és könyvelést ellenőrizni s a visszásságokat azonnal megszüntetni, a feleknek felvilágosítást nyújtani, az adókivetés és behajtás elleni folyamodásokhoz adatokat szolgáltatni; a végrehajtási fokozatoknak 14 napi időre felfüggesztése, bizonyos esetekben részletfizetések és halasztások engedélyezése 4 hétre, s ezek fölötti felügyelet, végre feladata, hogy azon esetre, ha helytelen adóztatást, adó alól kimaradást, üzletátruházásokat vesz észre, ezekre a tárgyalást rögtön megindítani. Ezen állami közeg szóbeli meghagyásainak a számviteli, adópénztári és behajtási közegek engedelmeskedni tartoznak. Az Avvenire jelenti, hogy Suvaloff bécsi missiója nem sikerült, és nem tudta kieszközölni, hogy aug. 3-áig Kelet-Ruméliában maradhassanak az orosz csapatok. Az albán küldöttség római fogadtatásáról a következőket Írják a Politische Correspondenznek Konstantinápolyból : Abdul bej és Mehemet Al bej epirusi albánok levelet intéztek Abeddin bejhez, a galatai tőzsde császári biztosához. Ez is amnanta. A berlini szerződés megkötése után, midőn elkerülhetlennek látszott Epirus és Tessália egy részének Görögországhoz való csatolása. Epirusba ment Abeddin bej, hízelgett a görögöknek, azt hirdette, hogy az albánok testvérei a görögöknek és mindent elkövetett, hogy az albánoknak minél kevesebb bajt okozzon az uralkodó kicserélése. Később azonban megváltozott a helyzet. A szultán a legnagyobb ellenszenvvel viseltetett Albánia bármely kis részének átengedése ellen. Ebben méginkább megszilárdította a hatalmak magatartása, amelyek semmiképen sem tudtak megállapodni ebben a kérdésben. Ekkor Janinába küldötték Abeddin bejt, aki most arra bátorította az albánokat, hogy kérvényekkel és tüntetésekkel vágják útját a görögök követeléseinek. Abeddint, miután elvégezte feladatát, a minisztertanácsba is meghívták és itt biztosította, hogy Epirus legkisebb részének átengedése fölkelésre fogja indítani az albánokat. Abeddin azóta is összeköttetésben állott az albán előkelőkkel, nevezetesen Abdul és Mehemet Ali bejekkel a Rómába indult küldöttség tagjaival, amely tiltakozott az albán föld szétdarabolása ellen. Ezek tehát jelentést tettek közvetítőjüknek a Rómában tapasztalt fogadtatásról. Egy főrangú és irányadó olasz functionarius — mondják ők jelentésükben — biztosította őket: „nyíltan nem tehetünk önökért semmit, de nem vonakodunk szolgálatot tenni önöknek, és én azt tanácsolom önöknek, hogy látogassák meg Garibaldit.“ A küldöttek szót fogadtak. Garibaldi meghallgatta kívánságukat, azután azt mondotta nekik, hogy az ő legveszedelmesebb ellenségük Ausztria- Magyarország, tehát mindenek előtt ettől kell őrizkedniök. Abdul bej azt válaszolta, hogy most Görögország a közvetlen ellenségük, és az ellen kérnek tőle oltalmat. Garibaldi erre azt mondotta, hogy ő már beszélt az irányadó emberekkel, és Táviratok. Bécs, május 1. (A „Bud. Corr.“ távirata.) Ő felsége szombaton Budapestre utazik, nyolcz napi tartózkodásra, ünnepélyek azonban nem lesznek ott. Bécs, május 1. (A „Bud. Corr.“ távirata.) Tisza és Szapáry miniszterek ma reggel ideérkeztek és délben egy ő felsége elnöklete alatt tartandó közös miniszteri értekezletre mennek. — Tisza, Szapáry és Wenckheim miniszterek ma este visszautaznak Budapestre. London, május 1. A middlesexi conservativ egylet lakomáján válaszolt Salisbury a reá mondott toasztra és meggyőződését fejezte ki, hogy valamennyi hatalom szilárdul elhatározta a berlini szerződés végrehajtását. Keleti-Ruméliára vonatkozólag ezeket mondotta Salisbury: Ha legálisan elfogadja a lakosság a berlini szerződést, irigylésre méltó szabadságot fog élvezni; ha ellenben elveti a kapott szabadelvű intézményeket, a regressív rendszabályokat nem fogja kikerülhetni. Salisbury dicsérettel emlékezett meg a szultán, Khereddin nagyvezír és Karatheodori külügyminiszter erélyességéről és felvilágosodott szelleméről s reményét fejezte ki, hogy sikerülni fog nekik a reform végrehajtása. A török birodalom bukása borzasztó következményekett hozott volna Európára. A Morning Post értesül, hogy Ausztria- Magyarország és Anglia kivételével valamennyi hatalom beleegyezett, hogy aug. 3 áig Keleti-Ruméliában maradhassanak az orosz csapatok. Theora, ápr. 30. Dondukoff herczeg bolgár hivatalnokokkal cserélte ki az orosz hivatalnokokat. Battenberg herczeg megérkezéséig elnapolták A bolgár gyűlést. Dondukoff herczeg Londonba utazik. Bécs, május 1. Megnyitás: Osztrák hitelrészvény 251.80, Magyar hitelrészvény 235.70, Angol-osztr. 110.60, Magyar járadék 91.60, Napoleond’or 9.35 V.. Szilárd. Bécs, május 1. Előtőzsde. Osztrák hitelr. 252.60, Magyar hitelr. 235.50, Angol-osztrák 110.75, Unicbank 77.—, Államvasut 265.75, Lombard —.—, Magyar jár. 91.62, Napoleon d’or 9.35, Igen szilárd. Frankfurt, április 20. Esteli társaság. Ezüst járadék 57.—, Osztr. járadék 67.18, Magyar járad. 79.75! Osztrák hitelv. 218.5/s, osztrák államvasut rész. 230.75, Galicziai 204%, Szilárd, London, április 30. Consolok 989/1p, Ezüst 50, Magy. jár. 79.5/s, Magy. kincst. utalv. 102.75, Antwerp, április 30. Petroleum csendes, 213/a frank 100 kilónként. Amsterdam, április 30. Búza olcsóbb, tavaszra hiányzik, őszre 266., Rozs változatlan, 137., 148., Repczeolaj 34.25, 33%, 353/s repcze őszre 367. Hamburg, április 30. Búza csendes 182., 185., Rozs 115.50, 120., repczeolaj 59., 59., szesz csendes 37.75, 37.75, 38.75, 40. Borús. Köln, ápr. 30. Búza 18.55, 18.55, Rozs 11.55, 11.80, Repczeolaj 29.80, 31. London, ápr. 30. Gabona változatlan. Olaj helyben 29 shilling, beszállítás: Búza 26560, Árpa 4320 zab 374000 quart. Szép idő. Pária, április 30. Esteli terménytőzsde. Liszt, búza szilárd, egyéb csendes. Liszt 61., 59.50, 60.25, 60.50. Búza 27.50, 27.50, 27.50, 27.50. Repczeolaj 82., 81.75, 82.52, 84.25. Szesz 54.75, 55., 55.75, 56.25. Stettin, április 30. Búza 182., 188.50. Rozs 118., 121.50 Repczeolaj 57., 57.50. Szesz 51.30, 51., 51.80. 7 . Országgyűlés. A képviselőház Ülése május 1 én. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Antal Gyula, Horváth Gyula, Molnár Aladár. A kormány tagjai közül jelen vannak: Trefort Ágoston, Szende Béla. Napirend: irományok beterjesztése, a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Elnök benyújtja a hozzá intézett kérvényeket. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Elnök bemutatja Pulay Kornél komáromi megválasztott képviselő megbízó levelelét. Az állandó bíráló bizottsághoz utasittatik. Következik a napirend, a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Orbán Balázs kifejti, hogy bár hazánk polyglott ország, a magyarok oly nagy tömeget képeznek, mint a többi nemzetiségek együttvéve, a szóban forgó törvényjavaslat által a nemzetiségegeket nem elnyomni akarja, hanem azt akarja, hogy a többi nemzetiségek is tanulják meg az állam nyelvét, hogy e hazában mindenki megértse egymást, hogy érzelmeiket és gondolataikat kicserélhessék. Európában egyedül a magyar az, mely nem gondolt a többi nemzetiségek assimilálására, míg pl. Románia már egészen eloláhosította a hajdan kunok és besenyők által lakott Moldvát, most pedig a csángó iskolákra román tanítókat küld. Szerbiában a román iskolákban a szerb nyelv kötelező tantárgygyá van téve. Szóló örül, hogy a kormány egyszer valahára olyan törvényjavaslatot terjesztett be, melyet ő is teljes szívéből pártol. Azután egyenként válaszol Zay, Polit, Strevoj és Gebbel beszédjeire, sürgeti, hogy a közoktatásügyi miniszter a seminariumokban is a magyar nyelvet tegye oktatási nyelvvé, s kijelenti, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elfogadja. (Helyeslés.) Szabovlyevich Mihály elismeri, hogy e polyglott államban a magyar nemzetet illeti a hegemónia, de csak úgy, ha a többi nemzetségek jogai, kiváltságai sértetlenül megőriztetnek. A magyar nemzet eszméje nem azonos a magyar államiság eszméjével, azért nem fogadja el a szóban forgó törvényjavaslatot, mely a többi nemzetiségek assimilátióját czélozza. Különben a törvényjavaslatról azt tartja, hogy ez képes lesz megszakítani azon barátságos kapcsot, mely a nemzetiségeket összeköti, s őket minden szükség nélkül az állam elleni oppozitióra fogja ingerelni. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter: T. ház! Szándékom volt a szőnyegen fekvő törvényjavaslat általános tárgyalásának végével röviden felszólalni, minthogy azonban annyi sajátságos felszólalásokat hallottam ezen törvényjavaslat ellen, idején valónak látom most tenni megjegyzéseimet, főleg azon czélból, hogy a napirenden levő kérdést igazi értékére szorítsam le s ezen tárgyalás prosarius természetét constatáljam, mert én legalább ezúttal nem érzek magamban semmiféle ünnepélyes hangulatot, és a házban nem tapasztalom az ünnepélyes hangulatnak bármely jelét sem. (Igaz, úgy van). Jól tudom én, hogy hasztalan írunk és beszélünk mi azok ellen, akiket szenvedélyesség, előítélet, vagy szereplési vágy vezérel. (Élénk helyeslés). Ezek e törvényjavaslatba olyan irányzatokat tesznek bele, amelyek absolute nincsenek benne. Ők úgy szerepelnek, mint rémlátók, és igazi Don Quichotteok, amennyiben szélmalmi harczot vívnak ezen törvényjavaslat ellen. Érveiket azonban mégsem lehet ignorálni. Ezek a következőkben pontosulnak össze: mindenekelőtt azt állítják, hogy a törvényjavaslat harczot involvál a nemzetiségek és a nem-magyarajkú néptörzsek ellenében ; hogy továbbá megtámadja az egyházak és felekezetek autonómiáját és szabadságát; hogy paedagogiai szempontból nem czélszerű s végre, hogy szakít a magyar politika traditióival. De hogy ezen törvényjavaslatban a nemzetiségek elleni ellenszenvnek vagy épen harcának nyoma sincsen, azt legjobban bizonyítja ezen törvényjavaslat genesise. Nemcsak számos törvényhatóság kérvényezett az országgyűléshez a magyar nyelvnek az elemi iskolákba való behozatala mellett, mint itt többször említtetett, de tanfelügyelők, egyházi hatóságok útján biztos tudomásomra jutott, hogy az ország különféle részeiben nagyon számos község kívánja, hogy a magyar nyelv tanítása az elemi iskolákban behozassák. (Igaz, úgy van.) A kormány tehát csak ezen kívánalmaknak és követeléseknek tett eleget, midőn ezen törvényjavaslatot készítette. (Helyeslés.) Én és az összes kormány ezen ügyet pusztán az érdek szempontjából tekintettük, mert csakugyan a nem magyar ajkú honpolgárok érdekében fekszik, hogy megtanuljanak magyarul, valamint az államnak szintén érdekében fekszik, hogy nekik mód és alkalom nyúttassék arra, hogy e nyelvet megtanulják. E törvényjavaslatnak tehát semmi más tendentiája nincs. Nincs itt szó assimilatióról, mert annyit rólunk föltehetnek, hogy mi is tudjuk, hogy ennek ez után való elérése ma már elkésett dolog. (Helyeslés.) De természetes, hogy mi a hangosan nyilvánuló követeléseknek eleget tenni akarván, csakis egy általános törvényt alkothatunk, és nem csinálhatunk kivételeket, sem Polyt sem Szabovlyevich tisztelt képviselő urak választókerületei számára. (Tetszés.) Mert ha így cselekszünk, akkor visszaesnénk oda, ahol Európa öt-hat század előtt volt, amint Savignyi római jogtörténelméből tudjuk, az egyik ember élt secundum jus romanum, a másik ember élt lege francorum, seu visigothorum. Ha az említett tisztelt képviselő urak Magyarországot ebbe a sorba kívánják visszataszítani, mi ezen kívánságuknak nem vagyunk képesek eleget tenni (Élénk helyeslés és tetszés). Az előadottak után tehát — megvallom — igen nagy bámulattal hallottam Gebbel J. képviselő úrnak beszédét és benne kifejezett félelmét a nyelvi és nemzetiségi szolgaság iránt. A másik érv, melylyel a törvényjavaslat ostromoltatik, hogy t. i. tönkre fogja tenni a kitfelekezetek autonómiáját, épen oly kevéssé áll, mint az első. Sajátságos, hogy midőn egyik részről azt mondják, hogy a kormány s különösen én a kitfelekezetek autonómiáját megtámadjuk, másrészről meg azzal vádolnak engem, hogy rendkívül engedékeny vagyok, sőt valaki azt is mondta, hogy ultramontán vagyok. (Élénk derültség.) Megvallom, hogy a szerves összeköttetést a magyar nyelv tanulása közt az elemi iskolákban, s az egyházak autonómiája közt nem látom. (Tetszés.) Ez ellenvetés csak az eredeti törvényjavaslat 8. §-ára vonatkozhatik, mely bizonyos ellenőrzést kíván a kormánynak vindiálni a törvény végrehajtására nézve. No, t, uraim, ha ezt ellenzik, akkor egy kissé elkéstek, mert az 1791. és az 1868. XXXVIII. népoktatási törvény, valamint az iskolai hatóságokról szóló később alkotott törvény biztosít bizonyos jogot a kormánynak arra nézve, hogy a felekezeti iskolákat is ellenőrizhesse, és ha a törvények, a jogok nem biztosítanák, a kormánynak kötelessége volna e jogot az állam érdekében a maga számára kérni (élénk helyeslés). Hiszen ha a kormánynak ilyen joga nem lenne, akkor az állam lemondana saját létezhetéséről (élénk helyeslés). Megtámadtatik a javaslat paedagogiai szempontból is s azt mondják, hogy e törvényjavaslat egyáltalában czélhoz nem fog vezetni. Hiszen ha nem vezet czélhoz, ugyan miért támadják meg oly élesen ? (derültség). Egyébiránt a paedagogok nézetei e tárgyra nézve nagyon különbözők. Azok a paedagogok, akikkel én szoktam tanácskozni, egészen más nézetben vannak, mint a Polit. képviselő úr paedagogjai (derültség). Az élet és gyakorlat azonban a legbölcsebb paedagog, s az élet és gyakorlat e kérdést már eldöntötte nemcsak a nyugati, hanem a keleti országokban is, de még nálunk is. Nálunk sok iskola van, ahol két nyelv sikerrel taníttatik. Felemlíttetett itt a határőrvidék, ahol az elemi iskolákban a német nyelv taníttatott és ime, sem a szerb orthodox egyház, sem a szerb nyelv és nemzetiség nem ment tönkre, hanem a német nyelv tanításának eredménye az lett, hogy a határőrvidék szerb fiai oly befolyásra jutottak az osztrák-magyar monarchiában, mely őket számarányuknál fogva meg nem illetné. (Élénk helyeslés.) A határőrvidékre nézve különben apellálhatok saját tapasztalatomra. 1873-ban a volt magyar határőrvidék azon részében, mely ma Szörény megyét képezi, sok községben voltam, ahol azelőtt az elemi iskolában a német nyelv taníttatott. És nem tapasztaltam, hogy azon községek megszűntek volna román községek lenni, vagy egyházi tekintetben valami sérelmet szenvedtek volna, hanem igen is tapasztaltam azt, hogy minden községben volt 5—10 polgár, a ki nekem s a velem járt Seucher tábornoknak képes volt panaszaikat s kívánságaikat német nyelven előadni. Ez volt a német nyelv tanításának eredménye, s én óhajtom, hogy a törvénynek legalább is ennyi eredménye legyen. (Élénk helyeslés.) Lesz-e mélyebb culturális befolyása a magyar nyelv tanításának? ez attól függ, minő apparátussal fog a kormány működhetni, s függ a magyar cultura magasabb fejlődésétől, ami csak az összes társadalom közreműködésének lehet eredménye. Végre — megengedem — ez egy bizonyos mértékben fel van tételezve a közoktatási politikától is. Nekem is vannak fogalmaim a közoktatási politikáról és talán szabad magamról hinnem, hogy az én fogalmaim helyesebbek azoknak fogalmainál, akik minden közoktatási kérdésben mint antagonisták ellenem föllépnek. De egyébként a közoktatási politikának is teljes sikere nem tisztán a közoktatási minisztertől függ. Mielőtt tovább mennék, reflectálnom kell Gebbel Károly t. képv. urnak tegnapi beszédére, ki azt mondta, hogy a magyar nyelvnek az elemi iskolákban való tanítása az illető nép, tehát náluk a német vagy szász nép műveltségének rovására lesz. És ezáltal a magyar ajkú ifjak már eo ipso fölényben lesznek amazokkal szemben. Ugyan rosznak kellene lenni a mi tantervünknek, ha a német ajkú ifjak e veszélynek lennének kitéve. Én ellenkezőleg azt tartom, hogy épen a magyar nyelv tanítása által lesz alkalom adva a német ajkú ifjaknak, hogy a magyar ajkúak fölött fölényben legyenek, mert két nyelv tudása a gyakorlati életben nagyon hasznos. De azonfölül maga a nyelvtanulás is paedagogiai és szellemi tekintetből hatályosan előmozdítja az elme fejlesztését. Az mondatott, hogy mi szakítottunk a magyar politika traditióival, mikor e törvényjavaslatot beterjesztettük. Ezen állítás meg lett cáfolva már tegnap. Magam is elhoztam azon érdekes könyvet, a Ratio educationist, melynek sok lapja a magyar nyelv tanításáról szól, de minthogy ez itt már felhozatott, nem akarok ismétlésekbe esni. (Haljuk) Csak annyit mondok, hogy mi nem szakítottunk a magyar politika traditióval, mi folytatjuk a traditiókat. De nem is kortesfogásból terjesztettük be a törvényjavaslatot, erre nekünk nincs szükségünk.Beterjesztettük azt a parlamentáris eszmék és szokások következtében, minthogy láttuk, hogy az országnak és a képviselőháznak túlnyomó nagyrésze kívánja e törvényjavaslat benyújtását, és láttuk, hogy e kérdés megérett a megoldásra. (Élénk helyeslés.) Ha mi e megoldást másoknak engedtük volna át, és leszavaztattuk volna magunkat, ez nagyon naiv eljárás lett volna. Ha más tekintetben naiv emberek vagyunk is, de ilyen naivitásra már mégsem vagyunk képesek. (Derültség és tetszés.) De egyébiránt a t. ház nagyon jól tudja, hogy e törvényjavaslat benyújtásával politikánk és nézeteink sem a bel-, sem a külügyekre nézve nem változtak. Nem akarunk mi valami új politikai aerát inaugurálni e törvény életbeléptetésével. Gebbel képviselő úrnak Tisza miniszterelnök úr beszédeiből és az én beszédemből felhozott idézetei ma követett eljárásunkkal absolute nincsenek ellentétben. Amikor mi azt akarjuk, hogy a magyar nyelv az elemi iskolákban taníttassék, vájjon akarjuk-e ezzel a nemzetiségeket elnyomni ? Amint nem volt eszünk ágában, úgy ma sincs az, hogy a nem magyar tannyelvű elemi iskolákat bezárjuk, vagy a magyar nyelvet, mint tannyelvet rájuk kényszerítsük. Ami pedig az egyházak és vallások szabadságát illeti, valósággal elferdítése a tényeknek, ha Tisza Kálmán miniszterelnökről és rólam azt állítják, hogy az egyházak autonómiáján és a felekezetek szabadságán akarunk csorbát ejteni. Azon erős meggyőződésben, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban nincs semmi, mi akár a nemzetiségeket, akár az egyházakat és felekezeteket sértené, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Hosszas élénk tetszés.) Helly Ignácz pártolja a törvényjavaslatot. Mihályi Péter a törvényjavaslat ellen beszél. Miehl elfogadja a törvényjavaslatot. Molnár Aladár Miehl által félremagyarázott szavait igazítja helyre, hogy 30.000 hátultöltőt és elegendő lőszert küldenek az albánoknak, de ezek kötelezzék magukat, hogy ott fogják használni fegyvereiket, ahova az olasz activ-párt fogja küldeni őket. Az albán küldöttek megígérték ezt is, de aggódnak, hogy nagyon mélyen belebocsátkoztak a dologba, és kérték Abeddin bejt, hogy a szultánnak is mutassa meg levelüket. Közöltük ezt a jelentést, mert semmit sem tartalmaz, amit az olasz actio-párt nyíltan nem hirdet. Csak az olasz kormány vallja kárát, ha megtűri azokat a garázdálkodásokat. Blowitz, a „Times“ párisi levelezője meglátogatta ápr. 25-kén Clairvauxban Blanquit „a küzdő socialismus reliquiáját“, és úgy mutatja be, mint romot, nem mint értelmes fanatikust, hanem mint olyan bolondot, aki abba helyezi dicsőségét, hogy 1831. óta folyton egyforma anarchista maradt, társai ellenben ingadoztak, és elárulták az egyedül üdvözítő anarchiát. „Miért szőtt ön összeesküvést Lajos Fülöp ellen?“ —kérdezte őt Blowitz. Blanqui ezt válaszolta: „Ő sem tetszett nekünk! A júliusi napokat kivetkőztette szellemükből. Ő folytatása volt X. Károlynak“. Blanqui megvallotta következő elvét is: „d’abord et avant tout il faut déchristioner la France“. Blanqui mindenben inquisitiót lát, amely most már nem rak ugyan máglyákat, de bebörtönözi az embereket. A hirlapírókat elítélik, mert nevetségessé teszik a vallást. Blanqui követeli, hogy „az ész nevében nevetségessé lehessen tenni a vallásokat.“ Az állandó hadseregeknek nagy ellensége a clairvauxi rab, lefegyverezni azonban nem akarja Francziaországot, hanem másképen fölvértezni. Abban nem bízik, hogy szabadon bocsátják, „nagyon is érdekükben áll, hogy fogva tartsanak“, mondja Blanqui. Félig vegetáriánus ; gyümölcscsel, főzelékkel, tejjel és tojással él. Az ételét maga készíti el. A börtön orvosa egyszer megjegyezte előtte, hogy ezzel kifárasztja magát, és kérdezte: „csak nem fél ön, hogy megmérgezik“. „De igen!“ válaszolta Blanqui. Ezután Román Sándor szólalt föl. Az ülés tovább foly. A rendiház mai ülésében elfogadta a Spizza bekebelezéséről és a Lujza-út megváltásáról szóló törvényjavaslatokat. HÍREK. Május 1. •— Esti lapunk és rendkívüli reggeli kiadásaink ezentúl e megnagyobbított alakban fognak megjelenni. — Minisztereink közül Tisza Kálmán miniszterelnök és Szapáry Gyula gróf pénzügyei tegnap este Bécsbe utaztak. — Személyi hirek. Thurn-Taxis herczegnő, a királyné nővére, Regensburgból Párisba érkezett. Ignatieff tábornok tegnap reggel Olaszországból Bécsbe érkezett. — Suvaloff gróf londoni orosz nagykövet tegnap utazott el Bécsből állomáshelyére. — Patti Adeline Londonba érkezett és e hó 6-án fogja a coventgardeni színházban megkezdeni szereplését „Lammermoori Luciában. — Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter, kinek a szegedi iskolaügyekben való leutazását egészen közellevőnek hirlelték a lapok, csak julius hó elején szándékozik Szegedre leutazni. — Ág. hitv. ev. egyetemes felügyelő választása. Az elhunyt Zsedényi Ede helyébe választandó egyetemes felügyelőre most eszközöltetik egyes egyházak részéről a szavazás. Majdnem biztosnak mondható, hogy b. Radvánszky Antal, bányakerületi felügyelő fog kiváló többséget nyerni. — A békés-csanádi esperesség 2—4 szavazattal biró egyházai, p. o. Békés-Csaba, Nagylak, Tót-Komlós, nevezett főurra adták szavazataikat. — A tavaszi lóversenyek e hó 4-én kezdődnek s három napig tartanak. A futtatásokon — mint halljuk — a királyi pár is jelen lesz, ha az idő kedvező marad. Ő felségeik ittlétét fölhasználva, a rendezőség az új lóversenytér épitkezéseinak alapkő letételi ünnepélyét már most akarta megtartani, de e szándékból, mivel ez ünnepélynek fényét Rudolf trónörökös jelenléte által kívánta volna emelni, a trónörökös távolléte miatt elállott. A lótenyésztés emelésére alakult részvénytársulat szintén rendez egy lóversenyt. „Kincsem“ a tavaszi futtatásokban résztvesz, az első napon a Károlyi stakes-ben fut. — Május elseje, tavasz ez elkényeztetett kedvencze nem valami ragyogó arczczal köszöntött be ma reggel. Mosolygó egéről nem szórta le derűs, vidám sugarait a nap, ellenkezőleg, kegyeiben a lehető „leghidegebben“ részesíté a közönséget, mely elég könnyelmű volt előzékenységének viszonzását várni tőle. Az utczák nem teltek meg zöldbe siető emberekkel, a mulatóhelyek nagy része üresen állt, a zenekarok néptelen asztalok előtt játszottak, a társaskocsik szomorún ballagtak ki a ligetbe. Hűvös, borongós reggel volt, mely elriasztott a kirándulásoktól. Hasztalanul is kerestük a megszokott élénkséget a zöld pompákban diszlő fasorok közt; a liget gyalogútjain léptenként találkozó virágárusok, kintornások rossz vásárt csaptak, csak a városerdő legújabb specialitása, az öreg Vasvári „útvesztője“ és a ringelspielek dicsekedhettek fogékonyabb publikummal. Különben a liget zajtalan volt, elhagyatottabb, mint más szép reggeleken. A városban is csak a szemetes kocsik fölézifrázott gebéi hirdették a tavasz hagyományos szép napjának fölvirradtát. — Az Erzsébet téren ugyan reggel óta katonai zenekar hangoztatta vignózáit, de ezeknek is csak a terasszon kívül akadt hallgatójuk. Szóval meglehetősen kedvetlen május elseje volt s ha nem láttuk volna a sok megrakott kocsit, bátyus embert az utczán, bizony tudomást se vettünk volna róla. Mint harczolkodó nap megtartja változatlanul jellegét az első májusi nap s nem csekély érdeme az idén, hogy nem zúdított elődei példájára fagyos esőt a fővárosiak nyakába. Az idő borongós, felleges, de még eddig száraz s kívánatos is, hogy az maradjon. Az esőből eléggé kijutott a múlt hónapban s most már szebb és tavasziasabb napokra kell igényt támasztanunk. Megkívánja ezt a falusi gazda épp úgy, mint a fővárosi polgár s a kedves Május bizonyára előzékenyebbnek is fog mutatkozni, mint szeszélyes, zsémbeskedő nővére, a néhai Április. — A szegedi kir. biztosi állásra, a ki Szeged város reconstructiója idejére fog kineveztetni, a volt keresk. miniszter Zichy után a napokban egy másik Zichy grófot emlegettek. Mint a „Sz. H.“ jó forrásból értesül, eddig csak még az állás bizonyos, az azt betöltendő személyre nézve azonban még nem történt megállapodás. — A tavaszi katonai szemlét, melyet ő felsége tegnap 9 órakor tartott volna meg a Bécsben állomásozó hadcsapatok felett, a kedvezőtlen idő miatt elhalasztották. — Viktória angol királynő s Beatrix herczegnő szombaton délután 21/3 órakor 5 órai utazás után Cherbourgból Portsmouthba érkeztek s mindez megszakítás nélkül folytatták útjukat Windsorban A lutri a török birodalomban. A szultánnal egy múlt hó 22-én kelt kádéja alapján elhatározó az ottamán kormány, hogy a birodalomban az olasz mintájára szervezett lutrit meg fogja honosítani. A lutri felállítását a kormány egy külföldi tőkepénzesekből álló engedélyezett társaságnak engedi által, mely ezért kötelezve van az állampénztárba egy millió font sterlinget befizetni. Az engedély okmány egyéb tételei még ismeretlenek. Együtt: elhatározta a kormány, hogy a birodalomban a hazardjátékok minden nemét szigorúan eltiltja. — Magas állású honvédtisztek: Ohiczy Béla honvédtábornok, kerületi főparancsnok, Hennéber, tábornok, lovassági főparancsnok, Pongrátz tábornok, dandárparancsnok, Mangesius ezredes, dandár parancsnok segédtisztjeikkel M.-Vásárhelyen időznek az ott összpontosított 75 és 76-ik dandár altiszt tanosztály és lovasság megvizsgálására. — Ausztráliában. A „Helgoland“ corvettek most vasárnap fognak az osztrák kiállítási bizottság tagjai Ausztráliába indulni. Az utazás körülbelől 80 napig tart. — Sanyarú idők. A rossz anyagi viszonyokat jelemzi a következő kis történet, melyet az Alföldben olvastunk: Egy özvegynek volt Aradon egy fél házas beltelke, melyre több mint 2030 frt volt bekebe