Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)
1879-05-28 / 261. szám
Előfizetési árak: Egyes szám ára 4 kr. Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 100 — , Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás, 261. szám. Budapest, szerda, május 28. 1879. XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon, t. előfizetőinket, kiknek előfizetésük május hó végével lejár, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap küldésében fennakadást tapasztaljanak. ki Ellenőr ára: Egy évre. . . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az előfizetések az „Ellenőr“ kiadóhivatalába intézendők: váczi körút 26. sz. a. fa főut sarkán.) Budapest, május 27. Stremayr osztrák miniszterelnök tegnap tartotta beszámoló beszédét leibnitzi választói előtt. Komoly, fontos beszéd ez, mely époly önérzetesen emliti fel a monarchia által elért sikereket, mint amily élesen és találóan bírálja az osztrák ellenzék magatartását. Ez a beszéd hivatva van rá, hogy erősítse azon hatást, melyet Rechbauer ismeretes, s egyik felében a dualistikus államszervezet dicsőitésének szentelt szónoklata tett, de egyszersmind ellensúlyozni fogja ugyanazon szónoklatnak a tollparliamentre vonatkozó passusait. Az osztrák kormányelnök lesújtó ítéletet olvas az osztrák ellenzék fejére. Az Ausztria és Magyarország közt létrejött gazdasági kiegyezés csak kölcsönös engedékenység és compromissum által volt megvalósítható. Az ily compromissumok ritkán szoktak mind a két fél megelégedésére szolgálni. A monarchia két állama közt létrejött alku az egyik felet sem elégítette ki. Mi is áldozatokat hoztunk, az osztrákok is. Ez áldozatokat azonban meg kellett hozni, mert mint Stremayr mondja, nemcsak ez a kiegyezés, hanem egyátalán minden kiegyezés lehetetlenné vált volna. Az osztrák ellenzék csakugyan el akarta vetni a kiegyezést, s ennek következménye gyanánt a dualistikus államszervezetet. Ez azon hét főbűnök egyike, amely miatt megrója az osztrák miniszterelnök a lajtántúli ellenzéket. Ugyanez a vád éri a mi ellenzékünk egyik részét is, t. i. a szélsőket. S az egyesült ellenzék? Ez csak izgatási és kormánybuktatási czélokra használta a kiegyezést, mint ugyane czélokra szokott használni mindent. Politikai eszméje sohasem volt és sohasem lesz, így tehát annál nagyobb megrovásra méltó. Ugyancsak a közgazdasági kiegyezés Ausztriában más politikai tendentiákat is felszínre vetett. A centralizmus nyílt és álcrázott hívei a personal-unió ellenzéki jelszavával szemben a reálunióra valló jelszavakat kezdtek hangoztatni. Ez utóbbiak azonban még Ausztriában is legkevesebb viszhangot kelthetnek, Magyarországon pedig legfelebb csak mosolyt gerjeszthetnek. Stremayr beszéde nem mulasztandja el jótékony hatását, szemben a két ellentétes izgatással. Ami pedig a bosnyák occupatiót illeti, az osztrák miniszterelnök jogos büszkeséggel hivatkozhatott arra, hogy ez occupatio emelte a monarchia hatalmi állását, mire nemcsak hatalmi szavunk súlya, hanem a monarchia mindkét fele hitelének növekvése is vall. A választók nagy tetszéssel fogadták a miniszter beszédét, s felszólították a jelöltség újból való elfogadására. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 26-án szerdán tartandó értekezletén folytatja a beszállásolási törvényjavaslat részletes tágyalását, emlékeztünk, a közös hadügyminiszter — mint a B. C. hallja, tegnap fogadta. Bylandt gróf megígérte, hogy a küldöttség kérelmét behatóan megvizsgálandja. Legközelebb a magyar közlekedési minisztériummal egyetértőleg e tárgy megvizsgálása végett egy vegyes bizottság fog kiküldetni, s ekkor az érdekelt köröknek lesz alkalmuk kívánalmaikat minden részleteikben kifejezni. E bizottság hivatva leend megállapítani, hogy a híd valóban igen alacsonyra van-e fogva, s ha igen, mikép kell a bajon segíteni. A küldöttség a miniszternek köszönetét fejezte ki előzékenységéért s azon reményét tolmácsolta előtte, hogy a híd pillérei magasabbra fognak építtetni. Az osztrák-magyar bank összes intézetei utasítást, illetőleg felhatalmazást kaptak, hogy mostantól kezdve a magyar királyi kamatozó 54%-os 100, 1000 és 10.000 írtról szóló pénztári jegyeket (kincstári utalványokat) vegyék fel a kölcsönképes papírok lajstromába s a kölcsönüzletre nézve fennálló szabályok mellett névértékük 90%-áig lombardirozzák. (B. C.) A ma éjjel Bécsből jövő gyorsvonat a felhőszakadás által okozott közlekedési zavar miatt elkésett és 10 óra helyett éjfél után harmadfél órára várták. Stremayr kormányelnöknek választóihoz tartott beszédjéről távirataink közt már megemlékeztünk. A bennünket érdeklő részt azonban részletesebben is közöljük. A miniszterelnök fölemlíti mindenekelőtt az osztrák ellenzék által követett taktikát. Az ellenzék nem lépett föl pozitív javaslatokkal, hanem mindvégig ragaszkodott a negatívhoz. A Magyarországgal kötött kiegyezés — mondja Stremayr — teljesen megrontotta a politikai pártéletet. A kiegyezés, természeténél fogva, compromissum volt; amekkora mértékben sikerült az egyik félnek érvényesítenie saját érdekeit a másik fél külön érdekeivel szemben, annál nagyobbnak kellett lennie az egyik vagy másik fél elégedetlenségének. A megoldást csak a monarchia hatalmi állására való tekintet tette lehetségessé. De a kiegyezésnek itt is ott is elégedetlenséget kellett okoznia, mert nem érhették el a külön érdekükben követetteket. Azok, akik a negatívhoz ragaszkodtak és bírálgattak, kedvezőbb helyzetben voltak mint a kormány, és megelégedhettek azzal az állításukkal, hogy ha a birodalom egyik felének nem sikerül minden érdekét érvényesítenie, akkor inkább ne is legyen egyáltalában kiegyezés, legyen personális unió és állíttassanak föl a vámsorompók. Ezek azonban hasonlítanak ahoz az emberhez, aki valamely fa ágán ül és midőn menekülésének módjáról gondolkozik, le akarja vágni az ágat. Az államjogi alap elvetésével egyátalában nem lehetett volna szó kiegyezésről. Ezután a külügyekről szólott Stremayr. A keleti bonyodalom háborút idézett elő. Históriai katasztrófa ment teljesedésbe, amelyet sok éven át föltartóztatott a diplomatia, de amelynek kitörését most már nem volt képes emberi erő megakadályozni. Ezen históriai szükségesség következményei érzékeny károkat okoztak az osztrák-magyar monarchiának. Azért azonban senki sem tehető felelőssé, hogy bekövetkeztek ezek a viszonyok; a kormánynak csupán csak az volt feladata, hogy a monarchia állása és lakosságának érdekei megóvassanak, anélkül, hogy nagy európai háborúba bonyolódva, sokkal tetemesebb áldozatoknak tegye ki a monarchiát. Bosznia és Herczegovina megszállása sokkal több vérbe és pénzbe került, mintsem előre látható volt, de legfölebb amiatt panaszkodhatunk, hogy abban az időben élünk, midőn ez a nagy históriai katasztrófa bekövetkezett. A Standard jelenti, hogy a görög kérdés most nem fog megoldatni, hanem csak elnapoltatni. Albánia egy része félig önálló tartománynyá fog átalakíttatni. A franczia senatus elfogadta az államtanács újjászervezéséről szóló törvényjavaslatot. A reactionárius párt makacsul ellenezte, azt állítva, hogy az államtanácsosok mostani száma elegendő, és a kormány csak híveinek akar állást szerezni. Leroyer miniszter haragosan válaszolta, hogy a jelen kormány nem akar új hivatalokat szervezni, az államtanács a hivatalok érdekében szükséges, az államtanácsnak meg kell óvnia függetlenségét és a kormánynyal összhangzásban működnie. A statisztika bizonyítja, hogy az államtanács jelen személyzete nem elegendő. A kormány a törvényhozási osztálylyal fogja azt bővíteni. A köztársasági pártok tetszéssel fogadták a beszédet. 179 szavazattal fogadták el a kormány javaslatát 14 ellenében, a jobboldal legnagyobb része nem szavazott. Az országgyűlési szabadelvű párt ma d. u. 6. órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott ér-tekezletén a katona-beszállásolásról szóló törvényjavaslatot tárgyalta, s azt átalánosságban vita nélkül elfogadta. . ... A részletes vitában Szende Béla miniszteren kívül részt vettek: Baross Gábor, Kerntler Ferencz, Márkus István, Teleszky István, Zichy Ágost gr. Ráday Gedeon gr. ifj., Zsámbokréthi József, Dőry Dénes, Bacon József, Ilostinszky János, Tisza László, Végh Aurél és Schmauss Endre. A tárgyalás a 38. §-nál szakadt meg, s a holnap d. u. 6 órakor tartandó értekezleten folytathatni fog. A függetlenségi párt mai értekezletén abban történt megállapodás,hogy a pártatolásról szóló törvényjavaslatot - bár ily törvény meghozatalát a beszállásolási tehernek egyenlő megosztása érdekében igen szükségesnek tartja, még átalánosságban sem fogadja el. . . Nem fogadja el a beszállásolási teher arányos megosztása czéljából kivetendő megyei pótadóról szóló törvényjavaslatot sem, mert a párt a megyei, hanem országos, alapból kivonja a beszállásolás és illetőleg kaszárnyák építése által terhelt községeket kárpótoltatni. Az egyesült ellenzék mai értekezletén tárgyalta a katona-beszállásolásról szóló törvényjavaslatot, s azt átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az értekezlet a házban való felszólalással Pidszky Ágostot bízta meg. A zágrábi és sziszeki kamarák azon deputatióját, melyről egy zágrábi levelünkben már meg Táviratok. Szeged, május 1 F.. ._ Zichy grófné továbbá Ivánka IMI távirat) a bölcsőde átvételére holnap ide érkezik. Tisza Lajosnak királyi biztossá való tin® veztetését biztos tényként emlegetik. A belvíz egy hüvelyket apadt, az idő derült. Újvidék’, máj. 27. (Eredeti távirat.) A „Szrbszki Narod“ írja, hogy Polity csakugyan szerkesztett ő felségéhez intézendő kérvényt a magyar nyelvnek az iskolákba való behozatala ellen, amelyet Csirics titkár által Ivacskovics pátriárkának kézbesített aláírás végett. Az említett lap azonban nem hiszi, hogy Ivacskovics ilyen illegális tüntetésre engedte volna magát csábíttatni. Pozsony, máj. 27. A „West-ungarische Gränzbote“ jelenti, hogy a pozsonyi törvényszék visszautasította a Stroussberg- féle kötelezvény birtokosai által a vág-völgyi vasút ellen benyújtott csődkérvényt, mint alaptalant. BéCS, máj. 27. Filippopolból jelenti a „Pol. Corr.“ : Aleko pasa ma délután érkezik ide; a város ünnepélyesen föl van diszitve. Stolipin tábornok minden félig-med- idig fontos polgári és katonai állomást olyan belföldiekkel töltött be, akik minden kétségen kívül orosz érzelműek. Stolipin a szófiai katonai intézet 80 növendékét a keleti-ruméliai milicziába osztotta be. Bécs, máj. 27. Athénből jelenti a Politische Correspondenz. A törökök a görög határon nagy csapat öszpontosítást vittek véghez, minek következtében Thessáliából és Epirusból ismét igen sokan menekülnek. A krétai menekülők egy gyűlésben kimondották annak szükségességét, hogy Kréta Görögországhoz csatoltassék. Deligiorgis képviselő és volt miniszter meghalt. Párig, máj. 27. Athénből jelenti az „Agence Havas“. A krétai menekülők tegnap tartott gyűlésében megcáfolták azt az állítást, hogy a krétaiak vezérei segítségül hívták Angliát. Konstantinápoly, május 27. Aleko pasa ma Filippopolba utazott. Aleko pasát a határon Stolipin tábornok egy küldöttje és belföldiekből álló deputatió fogják fogadni. Berlin, máj. 27. A birodalmi gyűlés tárgyalta az ideiglenes vámtarifáról szóló törvényjavaslatot. Az első pontot a Windhorst által javasolt szövegben fogadták el, amelynek értelmében a nyersvasra, anyagárukra, fűszerekre, gyarmati és cukrászati árukra, fogyasztási árukra és a petróleumra vetendő vámok a kancellár rendeletére ideiglenesen azon tételek alapján fognak szedetni, amelyeket a birodalmi gyűlés a tarifa és a dohánytörvény második felolvasása alkalmával fog elfogadni. A dohánybizottság visszautasította 24 szavazattal 2 szavazat ellenében a kormány javaslatát, amelynek értelmében a külföldi dohányra 100 kilogramonként 120 márka, a belföldire pedig 80 márka vám lenne vetendő és elfogadta Galen és Gielen (centrumpártiak) javaslatát, amelynek értelmében a külföldi dohányra 60 márka, a belföldire pedig 25 márka lesz vetendő. Berlin, máj. 27. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ írja: Vilmos császár a Mecklenburg Schwerini nagyherczeggel tegnap Bismarck herczegnél ebédelt. Az ebéd a conferentia-teremben volt; a császár Bismarck és Radziwill herczegnék közt ült és igen derült hangulatban volt. A kanczellár fölhasználta ezt az alkalmat és több heti szabadságot kért a császártól. Berlin, máj. 27. A birodalmi gyűlés elfogadta az ideiglenes vámtarifa-törvény többi részét is a bizottság javaslata szerint és folytatta a favámok tárgyalását. Bismarck herczeg hangsúlyozza, hogy a fakereskedők több oroszországi fát exportálnak mint németországit és így sok munkást fosztottak meg kenyerétől a külföldi fa kegyelésével. Oroszország és Ausztria már régóta ilyen favámokra adtak okot, mint a mostaniak. Alaptalan az a félelem, hogy a jobb amerikai fát nélkülözni leszünk kénytelenek. A németországi fa, amint be van bizonyítva, kitűnő jóságú. A mostani viszonyok közt az erdőbirtokosok nem fognak új erdőket ültetni, mert nincs kilátásuk a fa eladására. A német erdőket fenyegető ezen veszélyt meg kell előzni. Berlin, máj. 27. A „Norddeutsche Alig. Ztg. írja: A Samoa szigetekkel kötött szerződés képesíti Németországot, hogy a szigeteken végbemenő minden változást megakadályozhasson. Ez a szerződés és a Tonga és más szigetekkel kötött szerződés tág teret nyitott a német vállalkozók részére a Déli- és a Szigettengeren, ahol a versenyző nemzetek törvényeitől és fiscális igényeitől függetlelenül fejleszthetik érdekeiket. Nemzeti színház. Vasco di Gama szerepével Meyerbeer „Az afrikai nő“ czímű operájában Gassi-Glatz ma határozottan sikert aratott. A szerep jobban hangjában fekszik mint akár a troubadour, akár Faust. Látszott, hogy kedvvel énekel és a hálás szerep hatásos részeit ízléses előadásával igen szerencsésen ki tudta domborítani, csak azt sajnáljuk hogy pathetikus énekével a játékot sehogy sem tudta összhangzatba hozni. — Gassi iparkodása és jóakarata olyan keretben amilyenben ma mozgott, nem teremtheti azt a hatást, melyet szerencsésebb körülmények között bizonyosan kivina magának. Hogy lehet még Maleczky-e Neluskot énekeltetni ? Hiszen ez a szerep annyira felülmúlja erejét, hogy egész este kínos vergődésnél egyebet nem lát a közönség. A harmadik felvonásban balladájától nem a hajó legénysége hanem a közönség borzadt. Tannnernénak pedig Selika szerepét adni, valóságos vétek. Ha a karnagy a szép álomdalt a második felvonásban kihagyatni kénytelen, mert tudja hogy olyan drámai énekesnő, mint Tannerné csak tönkreteszi, akkor törülje már ki az opera legsikerültebb részét az egész manzillo-jelenetet is, mert ma olyan színtelenül és hatástalanul hangzott az el, hogy csak erőltetéssel lehetett ráismerni. Maleczkyné Inezt kedvesen és kifogástalanul énekelte, a közös hadsereg és a honvédség beszállásolásáról. A törvényhatóságoktól, városoktól és községektől napról-napra sűrűbben érkeztek már kérvények, melyekben úgy a szállásolási ügynek a b®ogalmazták és az ezen irányban “sfentizm” visszásságok megszüntetését kérelmezték. És valóban kénytelenek vagyunk beismerni, hogy az az állapot, mely ellen a törvényhatóságok és községek panaszkodtak, nemcsak visszás és tarthatatlan, de az alap is, melyen a jelenlegi beszállásolási rendszer nyugodott, igazságtalan volt. Mert állandó katonai laktanya csak igen kevés helyen van, s így már csak azon körülmény miatt is, hogy némely tájak mellőzésével, kiválóan csak egyes vidékek használtattak katonai elhelyezési czélokra, a beszállásolás súlyos terhe nem nehezedett mindenütt egyenlően az adózó polgárokra. Midőn tehát a képviselőház holnapi ülésében tárgyalás alá fogja venni a „közös hadsereg és a honvédség beszállásolásáról“ szóló törvényjavaslatot, ezzel épen oly szükséges, mint régóta sürgetett intézkedést foganatosít. Hogy a beszállásolási ügy nagy fontosságánál fogva törvénynyel szabályozandó, azt belátta rég a törvényhozás. Foglalkozott is ezen ügy rendezésével már a régibb időben is. Készült is törvényjavaslat, de az törvényerőre nem emelkedhetett. Később, 1851-ben egy rendelettel szabályozták a beszállásolást és e rendelet a beszállásolási terhet a háztulajdonosokra róván, úgy a szállások, valamint az egyéb szolgálmányok osztályok szerinti megtérítését határozza. E rendelet, törvény hiányában, ma is kötelező erővel bír és irányadóul szolgál. Csakhogy ez, ha tekintetbe veszszük az 1868. évi védtörvényben kimondott általános védkötelezettséget s annak szükségszerű következményeit, az újabb igényeknek ma már épen nem felel meg. Rég nélkülözhetlenné vált tehát egy oly törvényhozási intézkedés foganatosítása, mely a beszállásolás ügyét törvényesen szabályozza és oly intézkedéseiket tartalmazzon, amelyek alapján a rövid szolgálati idő mellett is, a csapatok kellő kiképezése s a fegyelem megszoktatása könynyebben eléretik s mely egyszersmind lehetővé teszi alkalmas és czélszerü laktanyák építését, mert épen az egyenkénti beszállá solás volt a jelenleg is fennálló rendszer- ’nek azon hátrányos módja, mely nemcsak az adózó polgárságot, hanem az ország kattonai érdekeit is sértette. Sértette e rendelet az adózó polgárt azáltal, hogy a reá nehezzedő terhen felül háztartásában, gazdasági vagy másnemű foglalkozásában is zavarta. De sértette a katonai érdeket is, mert rossz befolyást gyakorolt a katonaság szellemére és leképezésére. Sőt nélkülözhetlenné vált a törvényhozási intézkedés azért is, mert szük- séges volt már egyszer törvény által meg- határozni azon terheket, melyek a beszállá solás folytán akár a hatóságokra, akár egyeisekre nehezedhetnek, és szükség volt szabályozni azon kártalanítást is, amelyet ezek jogosan követelhetnek. A fent említett tör- vényjavaslat ezen czélnak akar megfelelni. Jónak látjuk azért ez alkalommal annak főbb intézkedéseit röviden megismertetni. ( Az I. fejezetben, mely az „általános határozatokat“ tartalmazza, intézkedik a beszállá-solás nemeiről és módjairól; meghatározza, hogy az elszállásolásra szolgáló helyiségek mily sorrendben vétessenek igénybe; körül- írva a beszállásolás alapját; kijelöli a katonaság követelési jogának és a községek teljesítési kötelezettségének határát; megszabja a tömörebb elszállásolás alkalmazását. És ez részben fentartja azon eddigi helyes gyakorlatot, hogy a katonaság a szállás átengedését nem az épület tulajdonosától, hanem az illetékes közigazgatási hatóságtól követeli. A katona-beszállásolás czéljaira szánt épületeknek, legyenek azok községeké vagy magánosoké, adómentességet biztosít, és ezzel is ösztönöz a laktanyák építésére. A II. fejezet szól a „különös határozatokról az állandó beszállásolás iránt“, és ebben az új állomások kijelölését, illetőleg a korona kezdeményezési és határozati joga mellett, a honvédelmi miniszternek alkotmányos jogát is megóvja. Megmondja e szakasz, hogy a beszállásolás terhének arányos viseléséről külön törvény intézkedik. Kimondja továbbá, hogy a katonatisztek jövőre az általános beszállásolásnál szállásaikat maguk tartoznak bérelni, mert a községek csak azon esetben tartoznak szállásokról, az árszabásszerű térítés mellett gondoskodni, ha igazoltatik, hogy a meghatározott díjakon szállások nem bérelhetők. Külön lakbér-osztályzatokba sorolja az egyes községeket és megszabja, hogy az osztályzatokban fizetendő béreket miként állapítja meg a honvédelmi miniszter. Megszabja továbbá ezen osztályok szerint a havi fizetésben részesülő katonai személyek részére szükségelt helyiségekért, valamint Capillaa,o„ — J q vep-ül Pz is tartalmaz oly intézkedéseket a melyek célszerű laktanyák építését elősegítik. III. fejesetben foglaltatnak a különös határozatok az ideiglenes beszállások- ebekben ki van mondva, hogy mindenkor kaatonállás követelhet.ő- t amennyi az utazási okmányban meghatározott, átkelő katonaság számára elegendőnek jeleztetik. Úgyszintén biztosíttatnak a községek az átkelő csapatparancsnokok méltánytalan követelései ellen, s megállapíttatik három fokozatban az átkelőleg beszállásolandó tiszteknek és hivatalnokoknak átengedett szállásokért a katonai igazgatóság által egy napra fizetendő összeg. A IV. fejezet tartalmazza a „határozatokat a gyakorló, ló, torna, lovaglóterek és fürdőhelyek, valamint lóúsztatók átengedése iránt.“ Ez rendelkezik arról, hogy azon esetre, ha ily helyek tulajdonul vagy ideiglenes használatra leendő ■ megszerzése ’ barátságos egyezség útján nem sikerülne, miként eszközli a honvédelmi miniszter a kisajátítást és kártalanítást. Végre az V. fejezetben az „átmeneti és végrehajtási ■ határozatok“ foglaltatnak, melyekben a beszállásolásra vonatkozó eddigi szabályok és rendeletek hatályon kívül helyeztetnek. Ezekből kitűnik, hogy e törvényjavaslat, habár meg is fog felelni azon kitűzött czélnak, hogy az eddigi bajokat orvosolja — mégsem tekinthető minden intézkedésében új intézménynek, mert az a meglevő állapotot nem adja fel, hanem csak fejleszti, nyítja. De lehetetlen is lett volna a mai védrendszer mellett a kényszer-beszállásolást teljesen megszüntetni, mert hiszen a legvagyonosabb államok sem lehetnek azon helyzetben , hogy átvonulásoknál, csapatösszpontosításoknál, fegyvergyakorlatoknál, vagy a hadsereg más tömegesebb összevonásánál az ideiglenes beszállásolást is laktanyákban eszközöljék. Azért az állampolgárokat teljesen megnyugtathatja, ha lehetővé tétetik, hogy béke idejében az állandóan elszállásolt katonaság kaszárnyákban helyeztessék el, és a kényszerbeszállások pedig az azzal járó terheknek megfelelőleg kártalaníttassanak. Meg kell még jegyeznünk, hogy ezen törvényjavaslat lényegére nézve majdnem mindenben megegyezik az osztrák parliament által már elfogadott hasontárgyú javaslattal, s azt hiszszük, hogy ezt mindenki csak természetesnek fogja találni, mert a hadseregre nézve mélhatlanul szükséges, hogy a szállásilletmények és a fizetendő megtérítések a monarchia mindkét államában egyenlő alapelvek szerint szabályoztassanak. Ezen törvényjavaslattal kapcsolatosan tárgyalni fogja a képviselőház a kormánynak egy második javaslatát is, mely „a sorkatonaságnak, tengerészeinek és honvédségnek beszállásolásából keletkező teher arányosabb felosztása czéljából a megyék által kivethető pótadóról szól. E törvényjavaslatnak czélja, mint már czíme is mutatja, némileg kiegyenlítése azon aránytalanságnak, hogy míg némely talán szegényebb sorsú községek gyakran túlterheltetnek a beszállásolással, addig más vagyonosabb községek talán félreeső fekvésük, vagy más körülmények miatt, e teher viselésében sohasem osztoznak. Minthogy azonban a teljes egyenlőséget ezirányban még tervországma egyenlő részadó kivetése útján sem lehetett volna elérni, e javaslat folhalmazza a megyéket e czél elérésére pótadót kivetni, hogy így módjukban legyen a teherarányosítást legalább a megye egyes községei közt eszközölni, a beszállásolási terhet viselő községeket és egyeseket kárpótolni, s ami a legfőbb, ezen alapból a laktanyák építését elősegíteni. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezen pótadó alapjában az egyes adónemek nem fognak egyenlő arányban szerepelni. Mert ha eddig nem is volt egészen helyes, hogy a beszállásolás terhét majdnem kizárólag a háztulajdonosok viselték, úgy az sem lenne igazságos, ha az most époly mérvben sújtaná a földet is, melyre az államterhek úgyis legnagyobb mértékben nehezednek. Helyes tehát a javaslatnak az az intézkedése, mely megengedi, hogy a kivetés arányát a megyék a házadónak és földadónak az illető megyében fenforgó viszonya szerint határozzák meg, úgy azonban, hogy a kivetendő összegnek legalább 2/8-ad és legfeljebb 4/8-ad része a házadó alapján vetendő ki. Azon véleményben vagyunk, hogy ezen csak részben és a mintegy cikk szűk keretében másként nem is lehetséges, röviden ismertetett törvényjavaslatok gyakorlati eredményeikben a közvélemény követelményeinek teljesen meg fognak felelni. Mert ami a legfőbb: egyrészt lehetővé teszik laktanyák építését, másrészt pedig a kaszárnyas elhelyezésért fizetendő megtérítéseknek, úgyszintén a havidíjas személyzet lakbéreinek Srt,"rogy-\zrt,%^^ent^^alnibA^ ufcy-ifc állandó, mint az ideiglenes beszállásolásnál is, megszüntettessék. VÉGH AURÉL: A kisbirtokosok földhitelintézete a pénzügyi bizottságban. Alig van ügy, melynek fontosságát, no/i'mi’^ a kisifeokos osztály hitelének emelését. Mindnyájan tudjuk, mily pusztításokat visz véghez az uzsora úgyszólván naponkint, óránkint amaz osztályban, melynek fentartása nem pusztán humanitárius szempont, de valóságos nemzeti érdek. Minél fontosabb azonban a tárgy, minél behatóbban igyekszik azzal foglalkozni, mindaz, ki közügyeink iránt legkisebb érdeklődéssel viseltetik, természetes, hogy annál szétágazóbbak a vélemények, ha nem is a legfőbb elvekben, de legalább igen sok nem kevésbé fontos kérdésekben. S ebből a szempontból csak örvendetes jelnek, a beható és komoly foglalkozás jelének tekinthetjük, hogy a pénzügyi bizottság oly hosszasan tárgyalja a törvényjavaslatot , czért mindnyájan akarjuk , de mert akarjuk, óvatosaknak kell lennünk az eszközök megválasztásában, nehogy