Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)

1879-05-30 / 265. szám

Előfizeteti áruk­: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10­0 — , Egy hónapra . 1 ,80, Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk, — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Egyes szám ára 4 főr. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán). Továbbá Danke G. I. JS társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 265. szám. Budapest, péntek, május 30. 1879. XI. évfolyam. Budapest, május 29. Aleko pasa tegnap bevonult Filippo­­polba, honnét ma harczolkodott ki Szolipin tábornok minden muszka requisitumával együtt. A szin ekként gyorsan és hatásosan változott Kelet-Rumélia színpadán. A muszka tájkép zimankós idejével helyet adott a déli égaljnak. A kozák kucsma a feznek. Azaz hogy Aleko pasa fezben indult, de bolgár süvegben jutott Filippopolba, a­mely metamorfózis elég regényes ugyan, de kétségtelen, hogy a török uralomnak Rumé­­liába való visszatérte alkalmával, a fez húzta a rövidebbet a csúcsos bolgár süveggel szemben. A fez a szultán souverainitásának sym­­boluma. A dolog rendje módja szerint te­hát Aleko pasának fezben kellett volna be­vonulnia Ruméliába. E tekintetben határozott parancsa volt a portától, mert már a múlt hetekben élénk vita tárgyát képezte a kér­dés : fez-e, vagy süveg? A porta azonban elfeledett gondoskodni arról, hogy Aleko pasa mellett legyen kellő számú török ka­tonai assistentia, mely szuronyaival fentartsa a fezt a bevonulását tartó kormányzó fején. Mert hogy a bolgár csőcselék okvetlenül tettlegességeket engedett volna meg magá­nak, ha megpillantja a gyűlölt fezt, ehhez semmi kétség sem fér. Hiszen a miliczia fő­­parancsnoka küldöttség élén, Aleko pasához ment s komolyan felszólította, hogy a fezt tegye le. A csőcselék kihágásaival szemben tehát a kormányzó nem számíthatott volna az oltalomra. Aleko tehát engedett, s lett nagy örömriadal a bolgár emberiségben. Lelkesedetten fogadták Filippopolban. Hogy a porta mit fog szólni souverainitásá­nak e csorbításához, nem tudjuk. A kér­dés lényege különben abban van, helyesen cselekedett-e Aleko pasa, vagy sem . A tö­rök uralom bizonyára nem diadalmenetben tért vissza Ruméliába , mert a lelkes üdvöz­lések kétségkívül nem a szultán hivatalno­kát, hanem a bolgár süveget illették. Mi azonban nagy súlyt helyezünk arra, hogy a török uralom vérontás nélkül tért oda vissza, hol megesküdtek, hogy még vér­ontás árán sem engedik visszatérni. Bizo­­nyára így gondolkozott Aleko pasa is, a­ki midőn a fezt bolgár süveggel cserélte fel, aligha engedett meg ily cserét érzelmeiben. Persze, ha a kormányzó hajlamokat mutatna arra, hogy a törököt levetkőzze magában a bolgár javára, mi sem volna természetesebb, mint sommás elmozdítása, a­mibe a hatal­mak bizony beleegyeznének. De egy puszta süveg­cseréért nehezen fog ennyire kerülni a dolog. Bár sajnáljuk a szultán parancsá­nak egy fenyegetőző tömeggel szemben tör­tént mellőzését, constatáljuk, hogy a muszka és panbolgár fenyegetőzés vajúdó hegyei csak ily ridiculus mus­t szültek. Hiszen az oroszok forradalmi propagandával hálózták be a tartományt, állig felfegyverezték a bol­gár lakosságot s megállapították még a porta elleni forradalom kitörésének napját is. A kitűzött nap elkövetkezett, Szolipin kivonult, Aleko pasa bevonult. A forradalom mégis elmaradt, így sül fel minden muszka terv, ellen­ben igy teljesedik mindenben Európa aka­rata s ez akarat törvényerőre emelt kifeje­zése, a berlini szerződés. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 30-án d. a. 11 órakor értekezle­tet tart. A képviselőház mentelmi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében első­sorban Rohonczy Gedeon és Üchtritz Zsigmond mentelmi ügyeit vette tárgyalás alá, kiket a budapesti kir. törvény­szék a Duka-féle párbaj miatt vád alá helyezhe­­tés végett kiadatni kér. Minthogy a bizottság a tényállást nem látja bebizonyítottnak, s minthogy a ház ily esetekben a képviselő mentelmi jogát eddig nem függesztette fel,­­ a bizottság nagy többsége nevezett képviselők mentelmi jogát nem tartja felfüggesztendőknek. Csávolszky Lajos mentelmi ügye került ezután tárgyalás alá, kire nézve a beregszászi kir. törvény­szék, mint panaszosnak és tanúnak, minthogy kétszeri megidézésre sem jelent meg— elővezethetése czéljából a mentelmi jog felfüggesztését kéri. A bizottság Csávolszky képviselőt kihallgatván arról, győződött meg, hogy az első megidézésre nem jelenthetvén ugyan meg, de a törvényszék által reá büntetésként­­ kirótt 30 irtot megfizette, továbbá, hogy másod­szori meg-nem-jelenhetését orvosi bizonyítványnyal mentette ki ,s miután nem mint vádlott, hanem mint panaszos fél van érdekelve az ügyben, mentelmi jogának felfüggesztését nem tartja megadandónak. Geisz László kérvénye vétetett fel ezután, melyben nevezett képviselő maga kéri mentelmi jogának felfüggesztését, hogy a szegzárdi kir. tör­vényszék egy őt illető ügyben végzést hozhasson. A bizottság meggyőződvén arról, hogy Geisz László a fennebb említett ügyben nem mint vádlott, hanem mint panaszos fél és tanú van érdekelve, s miután a mentelmi jogot nem tekinti egyéni jognak, hanem csak mint a törvényhozó estület egyik sarkalatos köz­jogát, ennélfogva nem tartja magát illetékesnek arra, hogy ezen ügyben határozatot hozzon. Mindhárom ügyre nézve Ugrón Ákos válasz­tatott előadóul. Végül Gyurgyik Gyula mentelmi ügye követ­kezett, kit az aranyos-marót­i kir. törvényszék okmánysikkasztás vádja miatt kiadatni kér. A bi­zottság, minthogy itt oly vádról van szó, melyben a nevezett képviselő mint vádlott szerepel és nem akarván útját állni a tényállás teljes felderítheté­­sének, a mentelmi jogot ez esetben felfüggeszten­­dőnek tartja. Az utóbbi ügyre nézve Matuska Péter válasz­tatott előadóul. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma d. u. 6 órakor tartott ülésében, melyen Prileszky Tádé elnökölt, a jegyzőkönyvet Nagy Gábor ve­zette, a kormány részéről jelen volt Buzeczky Pál p. n. m. oszt. tanácsos, az állami számvevőség részéről Hosszú József főszámtanácsos és Vavra Gyula főszámvizsgáló. Az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a pénzügyminisztérium képviselője kéri, hogy az 1868—1877. évi államháztartás eredményét ki­tüntető kimutatások bővebb tanulmányozására, az állami számvevőszék által annak összeállításánál lefektetett elvek szerint való utánvizsgálására s a netaláni lehető észrevételeknek az állami szám­vevőszékkel még a házhoz beterjesztése előtt való kiegyenlítésére hosszabb időhaladék engedtessék. A bizottság, minthogy a bővebb tanulmányo­zást a tagadhatlanul nagy figyelmet és gondos összeállítást igénylő munkára nézve előnyösnek és magára nézve megnyugtatónak tartja, belenyug­szik a minisztérium kívánságába, de annak kije­lentésével, hogy e kimutatások a jövő évi költség­­vetés tárgyalása előtt a képviselőház elé terjeszt­hetők legyenek. E körülményről a bizottság jelentést terjeszt a ház elé. Táviratok. Szeged, máj. 29. (Saját levelezőnktől.) A vidékről nagyrészt szomorú hirek érkez­tek a búza rozsdásodásáról. Teleky és Zichy grófnők, továbbá Pulszky Polyxena kis­asszony elutaztak. Az Ivánka család tagjai a bölcsőde szombati megnyíltáig maradnak itt. A tanács mai gyűlésén a köztisztaságra vo­natkozó fontos határozatokat hozott. A bel­víz egy hüvelyket apadt, az idő derült. Pozsony, máj. 29. A „Westungarischer Grenz­bot” írja: A vágvölgyi vasút igazgatótanácsa el­határozta mai ülésében, hogy jun. 30-ára közgyű­lést hiv össze Pozsonyba. A napirend lesz az 1878. évi üzleti jelentés és a társaság liquiaatiójának elhatározása. Bécs, máj. 29. Pilippopolból jelentik a Poli­tische Correspondenznek. Aleko pasa az őt fogadó bizottságnak görög nyelven válaszolt, mert a bol­gárt nem egészen érti. Stolipin tábornok tegnap búcsúzott el a consuloktól, és kijelentette, hogy minden bolgár hivatalnok csak ideiglenesen van kinevezve és a megerősítés Aleko pasa számára van fentartva. A kiürítés most gyorsan fog meg­történni. Stolipin tábornok Szlivnóba utazott; itt üti fel ideiglenesen főhadiszállását. Az új ható­ságok ragaszkodnak ahhoz, hogy a miliczia-keret benszülöttekből álljon; az oroszok ellenben meg akarják tartani az orosz altiszteket, a­kik a bolgár milicziába beléptek. E differentia magában a mi­­licziában is szakadással fenyeget. Berlin, május 29. A bolgár fejedelem holnap este indul Párisba és Londonba. London, május 29. Salisbury kijelentette a felsőházban, hogy tegnap sürgönyt kapott a krétai brit consultól; semmi sem ad jogot arra a gyanúra, hogy ott zavarok vannak, vagy hogy a la­kosság nem bízik az új kormányzóban. A nagyobb számú csendőrség hiányában, a­melynek föntartá­­sára hiányzik a pénz, néha erőszakosságok fordul­nak elő, de ő nem hallotta, hogy a lakosság elé­gedetlen az alkotmánynyal. London, május 29. 8 tengerészeti gya­logszázad, 2 tüzérszázad, összesen 1130 em­ber, parancsot kapott, hogy a Cap-földre hajóra szálljanak. Lemberg, május 29. Az itteni lapok közük a keleti-galicziai bizottság választási fölhívását. E Programm kívánja ugyan az autonómia megnagyob­­bítását, de különben mérsékelt és az alkotmány alapjára támaszkodik. Prága, máj. 29. A csehországi tűz- és jégkár­­biztosító-intézet közgyűlése Klaudy főmarsalhelyet­­test igazgatótanácsossá választotta. "Versailles, máj. 29. A senatus egy hónapra elnapolta Gavardie interpellátióját a bíróságok ha­táskörébe való beavatkozást illetőleg. Lockroy visz­­szavonta a képviselőházban interpellációját az am­­nestiát illetőleg, de azzal a fenntartással, hogy szükség esetében előterjeszthesse. A bizottság ajánlja Ferry javaslatainak elfogadását. Kedden tárgyalják Blanqui megválasztatását; a bizottság a mandátum megsemmisítését ajánlja. Pária, máj. 29. A csatornacongressus 74 szó­val 8 szavazat ellenében Wyse tervét fogadta el a Panama-szoros átvágására. Stuttgart, máj. 29. Württemberg Vilmos herczeg ide érkezett Bécsből ő felségeik megláto­gatására. Berlin, máj. 29. Ravené Lajos itteni osztrák­magyar főconsul, az ismert hasonnevű ház főnöke, tegnap Marienbadban meghalt. Berlin, máj. 29. A Norddeutsche Alig. Zeitung említésre méltó czikket közöl, kiindulási pontul véve a béke-ligának május 11-én Milanóban tartott tüntetéseit és megemlékezve az „Avvenire“ kísér­letéről, melylyel igazolni akarta az olasz kormány magatartását Garibaldi törekvéseivel és izgatásai­val szemben. A Nordd. Alig. Ztg. hangsúlyozza, hogy ez a czikk hasonlít Mazzini „Pensiero ed Azi­­one“ hetilapjához és azt a kérdést nem érinti, hogy az olasz törvényszékek mért nem lépnek közbe az olasz alkotmány és a szomszéd államok területe ellen intézett támadások miatt. Fölemlíti a Nordd. Alig. otg. továbbá, hogy az angol büntető törvény sokkal szigorúbb az izgatásokkal szemben, például a chartista mozgalom idejében és a következő sza­vakkal végzi: Mindenesetre elismerésre méltó, hogy az angol kormány, ámbár népének érzülete külön­ben is határozottan monarchikus, az olyan politikai izgatásokal szemben, a­melyek nem mozognak az alkotmány keretében, nem hagyatkozik annyira er­kölcsi erejére mint az olasz kormány. Olaszország minden barátja kívánja, hogy az utóbbi ne csalat­kozzék egykor. Berlin, május 29. Bismarck herczeg nejével és Vilmos nevű fiával, Varzinba utazott. Bécs, máj. 29. Bukarestből jelenti a Politi­sche Correspondenz. A plojesti-predeali vonalon tegnap indult útnak az első mozdony. A próbame­net alkalmával a Sinaja kastélyt is érintette a vo­nat, a­hol a fejedelem és nagy néptömeg várako­zott. A közmunka-miniszter is részt vett a próba­menetben és constatálta a pálya szilárdságát. A vonalat a szerződésben kikötött időnél két nappal előbb fejezték be.­ London, máj. 29. A Lloyd-intézet jelenti, hogy Iquique mellett csatát vívtak az „Esmeralda“ és „Covadanga“ chilei pánczélos hajók és az „In­­depencia“ perui pánczélos fregát, a­melyben három hajó elsülyedt. Lierpool, máj. 28. A forgalom 6000 bál. Ebből spekuláczióra és exportra 1500. Tegnap min­den jegyzés is csökkent. A napi behozatal 1325 bál. Róma, máj. 29. Az Aetna kitörése növeke­dik. Két új kráter képződött. — Néhány senator és képviselő bizottságot alakítottak a berlini szerző­dés végrehajtásának Görögország érdekében való előmozdítására. Brüssel, máj. 29. A senatusban Tercell in­terpellálja a pénzügyminisztert a 472 százalékos járadék convertálása ügyében, amelyet ő igen ked­vezőnek tart. A miniszter azt válaszolja, hogy a convertálás kérdésének állása ugyanolyan, a­minő elődje alatt volt; a kormánynak kétség nél­kül joga van a convertálásra, a­melyet föl is fog használni, ha csakugyan szüksége lesz reá. Az utolsó fölvonás. A tragédiák technikája kívánja, hogy az utolsó fölvonásban, a végkifejlés előtt, a hős szomorú elbukását közvetlenül meg­előzve, még egyszer felcsillanjon a remény utolsó sugara, hogy talán mégis övé lesz a diadal. Nagy színészek erre az időpontra használják föl minden erejüket. Itt, midőn az elérzékenyedett közönség már contribu­­tióba vette zsebkendőjét, midőn már min­denki ellágyul a közeledő szomorú vég lát­tán : egy utolsó fordulat áll be. A hős még egyév­er felegyenesedik egész nagyságában, kifejti minden erényeit és bűneit,­­hogy pár pillanat múlva ellenállhatatlanul összeroska­dozzék a fejére tornyosult, s legnagyobb részt saját hibájából önmaga ellen felidézett, elemek csapása alatt. Van valami csábító, megkapó az ellentétek e brusque szembeállí­tásában. De a mi realistikus közönségünk ízlése eltompult az ily aesthetikai raffinement iránt. Az ötödik felvonásban, mikor már a halottak száma megüti az akadémiai mérté­ket, a legnaivabb karzati látogató is tisztá­ban van az iránt, hogy itt már nem segít semmi banda-banda. Ösztönszerűleg érzi, hogy egy halálraítélt jámbor lélek utolsó vergődését látja, s a csodálat helyett, leg­jobb esetben, szánalom tölti el szívét. Azon nem épen classicus tragédiában, melyet a vegyes házasságban, sőt mondhatni polygamiában élősködő, ellenzék lejátszott, május harmadika képezte azt a pontot, me­lyen a sorsverte, balszerencse­ üldözte, meg­viselt hős még egyszer és utóljára merészen emelte föl fejét. Május harmadika elérkezett. Itt a mene­teket afazzi­, mely a többséget ki fogja for­gatni sarkaiból, mert hát még nem pusztult ki minden bagaria-szag a rózsavizes Bulgá­riából. De hát a közönség sokkal jobban ismeri a tragédiák szerkezetét, semhogy az utolsó látszólagos fordulat kihozhatta volna phlegmájából. Látta, mint üldözte a szegény hőst a balszerencse minden alakjában; mint züllöttek szét legszebb reményei; mint vál­tak keserű kiábrándulássá legdicsőbb kiné­zései. Hiába volt minden erőfeszítés, patkos és mellveregetés, a publicum látja, hogy tíz óra rég elmúlt, s tudja, hogy egy-két percz múlva a szegény hős végig fog nyúlni — a világot jelentő deszkákon. Látja is, hogy egyik-másik h­abitué már a felöltönyét, pa­­rapliját hozatja: ő is szalad hát a garde­­robe-ba, nehogy végén tolongania kelljen s hagyja a hőst con amore dictiózni arra a pár perczre, amit a sors szeszélye még szá­mára utolsó illusióul megadott. A mi ellenzékünk bizony igy járt. Hiába volt minden fényes dictió, a publicum kiérezte, hogy veszni indult szerencsétlennel van dolga és senki sem tudott többé jövő­jében bízni, balsorsán elérzékenyedni. S az események, melyek az utolsó reményt is csúffá tették, sokkal rohamosabban követ­keztek be. Az utolsó fellendülést nyomban követte a kiábrándulás, a katasztrófa. Ezt a katasztrófát, az utolsó felvonás utolsó jelenetét olvasta ma a miniszterelnök, Helfy Ignácz keleti interpellátiójára felelve, az ellenfél árva fejére. Két főkérdést tartal­mazott az interpellatio : 1. Mikor mennek ki az oroszok a Balkán-félszigetről és 2. mit akar a kormány a novibazári conventional ? Az elsőre a kormányelnök kijelentette, hogy május 3-án azért nem vonultak ki az oroszok, mert maguk a berlini szerződést aláíró hatalmak sem ragaszkodtak egyhan­gúlag e terminushoz. Nevezetesen halasztást kívánt maga a török, és nem sürgette e ter­minus megtartását az angol. Ellenben abban egyetért minden hatalom, hogy ha a május 3-iki terminus a kivonulásnak csak megkez­désére kötelezi a muszkát, a befejezésnek augusztus 3-ára meg kell lennie. Ezen na­pon tehát egy kozáknak sem szabad többé a Balkán-félszigeten maradnia. Ami a második pontot, a novibazári con­­ventiót illeti, a kormányelnök kijelentette, hogy azt természetesen azért kötöttük, hogy Novibazárt megszálljuk. De viszont azért halasztottunk, és halasztjuk most is oly ké­sőre annak végrehajtását, mert előbb min­den biztosítékot meg akartunk szerezni az­iránt, hogy az teljes békében és minden nagyobb csapatmozgalom, minden még rész­letes mobilisatio nélkül is történjék. Szükséges-e mondanunk, hogy a ház úgyszólván egyhangúlag és örömmel fogadta a kormányelnök kijelentéseit. Már maga az is jellemzi a situatiót, hogy az egyesült ellenzék távolmaradt az egész interpellátiótól. Pedig hát mn illő tem­pore az ő padjaikról eredtek a leghevesebb támadások. Most azonban alig van padjai­kon csak mutatónak is egy-egy jámbor Lückenbüssel. De hát ki veheti tőlük rossz néven, ha ők maguk is érzik az utolsó föl­­vonás deprimáló hatását. 12 é­v­e­s. Az állattan mulatságai közé tartoznak azon számítások, melyek által ki lehet mutatni, hogy né­mely teremtmények annyira szaporák, miként fel­falnának mindent e világon, ha époly­­ mérvben nem pusztulna el népességük, mint a­mily mérv­ben keletkeznek. Mellőzve is a tengert, melyben legóriásibb a lények ezen termékenysége s honnan hegylánczolatok alakjában emelkednek ki, lassan­ként, tanyázó helyeik, a felszínre; és nem foglal­kozva a mindenféle bogarak, legyek, sáskák és egerek számtalanságának időnkénti megjelenésé­vel sem, melyek ellen a gazdaember nem tudja magát védelmezni, ha nem jön segítségére az idő­járás: én csak azon szaporaságra utalok, melyet egy tollas állatnál látunk és bámulunk mindennap. Értem a kacsákat. Nincs ezeknél kifogyhatatlanabb szörnyeteg egy sem. Vannak tintatartók, melyek­fényesebb napot is. S mennyire értik egymást, ha kü­lönböző családhoz tartoznak is, akár menő távolságban csattogtassák „szárnyas igéiket“ a sokfelé „húzó“ csapatok. Mihelyt Bécsben „felemelkedik“ szörnyű zajjal egy új költemény, mondjuk a Tagblatt vagy a kedves Deutsche Zeitung kákáinak tövéről, azon­nal viszhangzik tőle Budapesten is az ellenzéki mozgékonyság minden kalamussa. És megfordítva. Mert az osztrák „kacsa“ nem olyan büszke, hogy ne legyen ehhová is a magyar kacsák részére, va­lahányszor ezek hazánk anyagi, szellemi, erkölcsi, parlamenti és közigazgatási helyzetének rovására, illetőleg „Andrássy és Tisza“ leszólására hápognak el valami eredetiséget. Különben nagy hálátlanság is volna a bécsi kacsáktól, ha tartózkodnának ily viszonszolgálattól budapesti változásaik irányában, tekintve, hogy ezek mily mohósággal ismétlik a magyar dolgok, magyar kormányférfiak és a magyar országgyűlés ellen intézett mindenféle osztrák ri­kácsolást. Az utóbbi időkben tapasztalhatta az egész olvasóközönség, hogy az osztrák-magyar kacsák ellenzéki közreműködéséből mennyi koholmány tel­hetik ki. Úgy látszik, hogy mentől inkább közeledik a nap, melyen az orosz haderőből egy katona sem marad Bulgáriában és Ruméliában, annál több buzgóságot fejtenek ki a hazudozás közlönyei. Hulla dies sine linea, s mihelyt kétségbevonhatat­lan c­áfolat által ér véget valemelyik sensationális hírük, rögtönöznek ők még nagyobbat azonnal. Majdnem hallja az ember, hogy az Íróasztalhoz ülve, miként kiáltanak fel: „felsült a tegnapi fil­­lentésem? Jó, hát mondok én nektek mást, s ha ezt ismét megc­áfoljátok, hát ismét mást, de raj­tam ugyan ki nem fogtok.“ — És ennek az utolsó állításnak csakugyan lehet valami alapja, kivált ha a kacsa-ember elérte az arczátlanság azon fokát is, melyen (mint egy bécsi lapnál történt a minap) öntudatos hazugságát a következő figyelmeztetés­sel kiséri: „tudjuk ugyan, hogy az általunk nyil­vánosságra hozott tényt teljesen alaptalannak fogja kijelenteni a hivatalos czáfolat, de mi fentartjuk állításunkat minden czáfolat ellenében.“ Legyünk egyébiránt méltányosak a kacsaem­berek irányában is. Annyira nevetségesekké lettek jóslataikkal, hogy nem csoda, ha a berlini szerződés teljesülésének ajtóikon kopogtató bizonyossága előtt nem képesek „otthon“ lenni. Hát ez bizony keserű csalódás mindazokra nézve, a­kiknek az „Andrássy Tisza“ és „der Ungar Andrássy“ elleni hadjárat­ban az volt a jelszava és reménye, hogy a muszkák nem mennek el a Balkán-félszigetről s a berlini szerződés nem lesz végrehajtva. Némely sorvadó emberekről lett feljegyezve, mint egyik kórjel, hogy mentői rohamosabban fejlődik betegségük, annál in­­kább kéjelegnek. Én azt hiszem, hogy ez nem kórjel, hanem csak sietség élni, midőn halálát már közelinek látja valaki. Ilyen formán vannak az orosz occupatió megszűnésének előestéjén az osztrák-magyar ellenzéki politika hecticus prófétái is. Szegényeknek annyira torkukra forrott minden jövendölésük, hogy nem lephet meg senkit, ha ak­kor, midőn számításaikat galloph­ende Schwindsucht fogta el, a koholmányokkal való érzékieskedést egész a fajtalankodásig viszik, és élni sietnek, mert hát tudják, hogy a jövő hóban úgy is ki lesz húzva a lepedő jóslataiknak egykor pirospozs­gás most pedig összeszáradt lényege alul. Egyébiránt ily teljes felsülés után tesznek a kacsák úgy, mint a phönixek: újratámadnak ham­vaikból. Nem lesz muszka occupatio­­na bizony, hát mi nagy nyereség van ebben, míg ott marad Bulgária, Szerbia, Montenegro stb? Már kezdetét is vette ezen új hápogás, és látjuk, mily rettentő állást foglal el monarchiánk ellenében a hatalmas Belgrád. Aztán hallottuk, azt is — hányadikszor már, hogy az Andrássy állása tarthatatlanná lett a novi-bazári egyezmény által. És olvastuk, hogy — De nem bocsátkozom most ezen újságok taglalá­sába, mert a novi-bazári szerződésre vonatkozó el­lenzéki eljárásról, (mely egy álcrázott hátrálás) szándékszom némelyeket elmondani, mihelyt véget érnek az országos ülések. Most csak jelezni akar­tam, hogy a kacsák bőszült élénkségének mi az oka, s hogy a Frankenbewegung más mint a berlini szerződés felé — mit jelent. Indítvány a kisbirtokosok földhitelintézete érdekében. Miután az állandó pénzügyi bizottságnak a kisbirtokosok földhitelintézete iránt benyújtott tör­vényjavaslat felől tett véleményes jelentésében nem létezik említés azon módozatokról, melyeket a „Mezőgazdasági előleg-egyletek“ szervezeténél figye­lembe veendőknek indítványoztam, az ügy iránti buzgóságtól vezettetve, kötelességemnek ismertem azokat különvélemény alakjában a képviselőházzal is megismertetni azon czélból, hogy ha netán bír­nának valami gyakorlati értékkel, azok által, kik a kisbirtokosok földhitelintézetének alapszabályait vég­legesen megalkotni fogják, legalább megtekinthetők legyenek. Ha azt akarjuk, hogy a kisbirtokosok föld­hitelintézete non lucus a non lucendo, de valóság­gal a „kisbirtokosok földhitelintézete“ legyen, ak­kor a mezőgazdasági előleg-egyletekkel oly mosto­hán bánni el, mint ez a törvényjavaslat mellé kapcsolt alapszabálytervezet 109. §-ában van, nem czélszerű. Elismert tétel, hogy 1000 írton alóli törlesz­tési záloglevél-kölcsönt a kisbirtokos nem használ­hat, részint azon drágaságnál fogva, a­milyenné az ily kis kölcsön a megszerzéssel járó aránytalan költségek nagysága miatt természetszerűleg válik, részint azon oknál fogva, mert az ily hosszú, 20—30 évet meghaladó lejáratú kis záloglevél­­kölcsönök az adós halála után annak örökösei kö­zött, az öröklött földdel együtt a közvetítő köz­ponti intézetnél elkerülhetetlen nehézkesség és költségek miatt alig lévén feloszthatók, az ily zá­­loglevél-kölcsönökkel terhelt apai birtokot az örö­kösök legtöbb esetben eladni lennének kénytelenek. Igen alapos az aggodalom, hogy az ilynemű kölcsö­nök a kisbirtokos családokat oda juttatnák, mit meggátolni kíván a tervezett intézet, hogy birto­kaiktól megválni lennének kénytelenek. A valóban kisbirtokosra nézve tehát, a köz- F °‘11' a koll'.Sfirmtfri'' fi­ílAfrlaTrál V'M-csönök útján vagy épen nem, vagy csak igen kis­mértékben, é­s így legfölebb azon hitel által eszközölhetné, a­melyet az 52. §. 4. pontja sze­rint a szövetséges egyleteknek folyó számlára nyújtana. Ugy de az egész országban reménylett nagy­számú egyletek között annyira szétoszlanék a köz­pont által adható ezen hitel, hogy abból édeskicsi fogna juthatni egy-egy vidékre. Oly módozatot szükséges azért föltalálni, a­melyen maguk a mezőgazdasági előlegegyletek oly bő forrásához juthassanak a kész­pénznek, hogy ne záloglevelet, de valóságos készpénzt és pedig a kikötött összeg egész mennyiségében adhassanak a kisbirtokosoknak. Ezen forrás nem lehet egyéb, mint az alap­szabályok 92-ik §-ában említett pártfogási és üz­letrész-összegeken felül, a 109. §-nak azon in­tézkedése, mely szerint jogosítsák az előlegegyletet a takarékpénztári üzletet gyakorolni és egyébnemű idegen tőkét is fölvenni De ha megmarad a 109. §. azon rendelke­zése, miszerint az egylet a takarékbetéteket „je­­zálog-kölcsönök “ adására nem fordíthatja, annyival inkább, ha érvényre jut a pénzügyi bizottság több­ségének azon javaslata, miszerint az egylet egyéb­nemű idegen tőkét föl ne vehessen, akkor ezen forrás oly szűken fogja mérni enyhítő italait, hogy azok mellett a kölcsönre szoruló „valóban kisbirtokosok” szomjan fognak maradni. Teljesen igaz és helyes elv az, hogy a taka­rékpénztári betéteket hosszú időre lekötni nem szabad, hogy minden betéti pénzintézet úgy tarto­zik üzletét berendezni, hogy a­ visszakövetelt be­téti pénzeket folyton-folyva visszafizethesse. És így egészen helyes elv, hogy a takarékpénztári betéteket hosszú időre szóló jelzálog-kölcsönök adá­sára fordítani nem szabad. De a jelzálogkölcsönöket nem kell szükség­képen hosszú időre felmondhatatlanul kiadni. — Lehet azokat rövid időre 9—6, 3 hóra, vagy hat — három havi vagy­­még rövidebb felmondási jog mellett is kiadni. Önként következik ugyan ezen tételre azon ellenvetés, hogy ily rövid idejű jelzá­logkölcsönök nem érdemlik a betábláztatás drága bélyegköltségeit stb. Csakhogy ezen ellenvetés érdemét megc­áfolja több takarékpénztárnak azon sikerrel gyakorolt praxisa, hogy betétekből össze­gyűlt tőkéinek tetemes részét, szintén jelzálogra való bekeblezés mellett, hosszabb vagy rövidebb idejű felmondhatási joggal adják, s az adósok mégis érdemesnek találják a kölcsön felvételét azon ok­ból, mert a takarékpénztár nem igen szokta fel­mondani a tőkét, legfeljebb annak egy részét, azt is csupán akkor, midőn a nála felmondott betéti tőkék visszafizetésére a pénztár rendszerinti kész­lete nem lenne elegendő. Ily üzleti eljárás mellett a takarékpénztár is mindig képesítve van folyton­­folyva visszaszolgáltatni a visszakívánt betéti tőké­ket ; az adósok is eléggé fedezve vannak váratlan meg­­rohanások ellen. És ily rendszer mellett a takarékbe­tevők pénze bizonyára jobban van biztosítva, mint azon szokásos váltóüzlet által, melynél a pénzek nem valódi, azaz üzleti, hanem csak adóslevelet he­lyettesítő s a lejárati napokon megújittatni szokott váltókra adatnak ki. Ily váltóüzleti rendszer egyáltalában nem biztosíthatja jobban a takarékbetétek folytonos visszafizethetését, mint azon jelzálogkölcsönök, me­lyek rövid idejű felmondhatás mellett helyeztet­nek el. A takarékpénztárak váltóik értékét, a lejá­ratkor rendszerint nem látják, s csak kamatokat vesznek be, é­s a tőke egy részét is csupán azon esetben, ha előre felszólították váltóadósaikat, hogy a náluk lévő tőke bizonyos százalékát, lejá­ratkor fizessék be. Ugyanez történik a rövid időre kikötött fel­mondhatás mellett adott jelzálogkölcsönöknél is. Épen, mint a váltóadósoktól történni szokott, a

Next