Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)
1879-05-30 / 265. szám
Előfizeteti áruk: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 100 — , Egy hónapra . 1 ,80, Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk, — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Egyes szám ára 4 főr. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán). Továbbá Danke G. I. JS társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 265. szám. Budapest, péntek, május 30. 1879. XI. évfolyam. Budapest, május 29. Aleko pasa tegnap bevonult Filippopolba, honnét ma harczolkodott ki Szolipin tábornok minden muszka requisitumával együtt. A szin ekként gyorsan és hatásosan változott Kelet-Rumélia színpadán. A muszka tájkép zimankós idejével helyet adott a déli égaljnak. A kozák kucsma a feznek. Azaz hogy Aleko pasa fezben indult, de bolgár süvegben jutott Filippopolba, amely metamorfózis elég regényes ugyan, de kétségtelen, hogy a török uralomnak Ruméliába való visszatérte alkalmával, a fez húzta a rövidebbet a csúcsos bolgár süveggel szemben. A fez a szultán souverainitásának symboluma. A dolog rendje módja szerint tehát Aleko pasának fezben kellett volna bevonulnia Ruméliába. E tekintetben határozott parancsa volt a portától, mert már a múlt hetekben élénk vita tárgyát képezte a kérdés : fez-e, vagy süveg? A porta azonban elfeledett gondoskodni arról, hogy Aleko pasa mellett legyen kellő számú török katonai assistentia, mely szuronyaival fentartsa a fezt a bevonulását tartó kormányzó fején. Mert hogy a bolgár csőcselék okvetlenül tettlegességeket engedett volna meg magának, ha megpillantja a gyűlölt fezt, ehhez semmi kétség sem fér. Hiszen a miliczia főparancsnoka küldöttség élén, Aleko pasához ment s komolyan felszólította, hogy a fezt tegye le. A csőcselék kihágásaival szemben tehát a kormányzó nem számíthatott volna az oltalomra. Aleko tehát engedett, s lett nagy örömriadal a bolgár emberiségben. Lelkesedetten fogadták Filippopolban. Hogy a porta mit fog szólni souverainitásának e csorbításához, nem tudjuk. A kérdés lényege különben abban van, helyesen cselekedett-e Aleko pasa, vagy sem . A török uralom bizonyára nem diadalmenetben tért vissza Ruméliába , mert a lelkes üdvözlések kétségkívül nem a szultán hivatalnokát, hanem a bolgár süveget illették. Mi azonban nagy súlyt helyezünk arra, hogy a török uralom vérontás nélkül tért oda vissza, hol megesküdtek, hogy még vérontás árán sem engedik visszatérni. Bizonyára így gondolkozott Aleko pasa is, aki midőn a fezt bolgár süveggel cserélte fel, aligha engedett meg ily cserét érzelmeiben. Persze, ha a kormányzó hajlamokat mutatna arra, hogy a törököt levetkőzze magában a bolgár javára, mi sem volna természetesebb, mint sommás elmozdítása, amibe a hatalmak bizony beleegyeznének. De egy puszta süvegcseréért nehezen fog ennyire kerülni a dolog. Bár sajnáljuk a szultán parancsának egy fenyegetőző tömeggel szemben történt mellőzését, constatáljuk, hogy a muszka és panbolgár fenyegetőzés vajúdó hegyei csak ily ridiculus must szültek. Hiszen az oroszok forradalmi propagandával hálózták be a tartományt, állig felfegyverezték a bolgár lakosságot s megállapították még a porta elleni forradalom kitörésének napját is. A kitűzött nap elkövetkezett, Szolipin kivonult, Aleko pasa bevonult. A forradalom mégis elmaradt, így sül fel minden muszka terv, ellenben igy teljesedik mindenben Európa akarata s ez akarat törvényerőre emelt kifejezése, a berlini szerződés. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 30-án d. a. 11 órakor értekezletet tart. A képviselőház mentelmi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében elsősorban Rohonczy Gedeon és Üchtritz Zsigmond mentelmi ügyeit vette tárgyalás alá, kiket a budapesti kir. törvényszék a Duka-féle párbaj miatt vád alá helyezhetés végett kiadatni kér. Minthogy a bizottság a tényállást nem látja bebizonyítottnak, s minthogy a ház ily esetekben a képviselő mentelmi jogát eddig nem függesztette fel, a bizottság nagy többsége nevezett képviselők mentelmi jogát nem tartja felfüggesztendőknek. Csávolszky Lajos mentelmi ügye került ezután tárgyalás alá, kire nézve a beregszászi kir. törvényszék, mint panaszosnak és tanúnak, minthogy kétszeri megidézésre sem jelent meg— elővezethetése czéljából a mentelmi jog felfüggesztését kéri. A bizottság Csávolszky képviselőt kihallgatván arról, győződött meg, hogy az első megidézésre nem jelenthetvén ugyan meg, de a törvényszék által reá büntetésként kirótt 30 irtot megfizette, továbbá, hogy másodszori meg-nem-jelenhetését orvosi bizonyítványnyal mentette ki ,s miután nem mint vádlott, hanem mint panaszos fél van érdekelve az ügyben, mentelmi jogának felfüggesztését nem tartja megadandónak. Geisz László kérvénye vétetett fel ezután, melyben nevezett képviselő maga kéri mentelmi jogának felfüggesztését, hogy a szegzárdi kir. törvényszék egy őt illető ügyben végzést hozhasson. A bizottság meggyőződvén arról, hogy Geisz László a fennebb említett ügyben nem mint vádlott, hanem mint panaszos fél és tanú van érdekelve, s miután a mentelmi jogot nem tekinti egyéni jognak, hanem csak mint a törvényhozó estület egyik sarkalatos közjogát, ennélfogva nem tartja magát illetékesnek arra, hogy ezen ügyben határozatot hozzon. Mindhárom ügyre nézve Ugrón Ákos választatott előadóul. Végül Gyurgyik Gyula mentelmi ügye következett, kit az aranyos-maróti kir. törvényszék okmánysikkasztás vádja miatt kiadatni kér. A bizottság, minthogy itt oly vádról van szó, melyben a nevezett képviselő mint vádlott szerepel és nem akarván útját állni a tényállás teljes felderíthetésének, a mentelmi jogot ez esetben felfüggesztendőnek tartja. Az utóbbi ügyre nézve Matuska Péter választatott előadóul. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma d. u. 6 órakor tartott ülésében, melyen Prileszky Tádé elnökölt, a jegyzőkönyvet Nagy Gábor vezette, a kormány részéről jelen volt Buzeczky Pál p. n. m. oszt. tanácsos, az állami számvevőség részéről Hosszú József főszámtanácsos és Vavra Gyula főszámvizsgáló. Az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a pénzügyminisztérium képviselője kéri, hogy az 1868—1877. évi államháztartás eredményét kitüntető kimutatások bővebb tanulmányozására, az állami számvevőszék által annak összeállításánál lefektetett elvek szerint való utánvizsgálására s a netaláni lehető észrevételeknek az állami számvevőszékkel még a házhoz beterjesztése előtt való kiegyenlítésére hosszabb időhaladék engedtessék. A bizottság, minthogy a bővebb tanulmányozást a tagadhatlanul nagy figyelmet és gondos összeállítást igénylő munkára nézve előnyösnek és magára nézve megnyugtatónak tartja, belenyugszik a minisztérium kívánságába, de annak kijelentésével, hogy e kimutatások a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt a képviselőház elé terjeszthetők legyenek. E körülményről a bizottság jelentést terjeszt a ház elé. Táviratok. Szeged, máj. 29. (Saját levelezőnktől.) A vidékről nagyrészt szomorú hirek érkeztek a búza rozsdásodásáról. Teleky és Zichy grófnők, továbbá Pulszky Polyxena kisasszony elutaztak. Az Ivánka család tagjai a bölcsőde szombati megnyíltáig maradnak itt. A tanács mai gyűlésén a köztisztaságra vonatkozó fontos határozatokat hozott. A belvíz egy hüvelyket apadt, az idő derült. Pozsony, máj. 29. A „Westungarischer Grenzbot” írja: A vágvölgyi vasút igazgatótanácsa elhatározta mai ülésében, hogy jun. 30-ára közgyűlést hiv össze Pozsonyba. A napirend lesz az 1878. évi üzleti jelentés és a társaság liquiaatiójának elhatározása. Bécs, máj. 29. Pilippopolból jelentik a Politische Correspondenznek. Aleko pasa az őt fogadó bizottságnak görög nyelven válaszolt, mert a bolgárt nem egészen érti. Stolipin tábornok tegnap búcsúzott el a consuloktól, és kijelentette, hogy minden bolgár hivatalnok csak ideiglenesen van kinevezve és a megerősítés Aleko pasa számára van fentartva. A kiürítés most gyorsan fog megtörténni. Stolipin tábornok Szlivnóba utazott; itt üti fel ideiglenesen főhadiszállását. Az új hatóságok ragaszkodnak ahhoz, hogy a miliczia-keret benszülöttekből álljon; az oroszok ellenben meg akarják tartani az orosz altiszteket, akik a bolgár milicziába beléptek. E differentia magában a milicziában is szakadással fenyeget. Berlin, május 29. A bolgár fejedelem holnap este indul Párisba és Londonba. London, május 29. Salisbury kijelentette a felsőházban, hogy tegnap sürgönyt kapott a krétai brit consultól; semmi sem ad jogot arra a gyanúra, hogy ott zavarok vannak, vagy hogy a lakosság nem bízik az új kormányzóban. A nagyobb számú csendőrség hiányában, amelynek föntartására hiányzik a pénz, néha erőszakosságok fordulnak elő, de ő nem hallotta, hogy a lakosság elégedetlen az alkotmánynyal. London, május 29. 8 tengerészeti gyalogszázad, 2 tüzérszázad, összesen 1130 ember, parancsot kapott, hogy a Cap-földre hajóra szálljanak. Lemberg, május 29. Az itteni lapok közük a keleti-galicziai bizottság választási fölhívását. E Programm kívánja ugyan az autonómia megnagyobbítását, de különben mérsékelt és az alkotmány alapjára támaszkodik. Prága, máj. 29. A csehországi tűz- és jégkárbiztosító-intézet közgyűlése Klaudy főmarsalhelyettest igazgatótanácsossá választotta. "Versailles, máj. 29. A senatus egy hónapra elnapolta Gavardie interpellátióját a bíróságok hatáskörébe való beavatkozást illetőleg. Lockroy viszszavonta a képviselőházban interpellációját az amnestiát illetőleg, de azzal a fenntartással, hogy szükség esetében előterjeszthesse. A bizottság ajánlja Ferry javaslatainak elfogadását. Kedden tárgyalják Blanqui megválasztatását; a bizottság a mandátum megsemmisítését ajánlja. Pária, máj. 29. A csatornacongressus 74 szóval 8 szavazat ellenében Wyse tervét fogadta el a Panama-szoros átvágására. Stuttgart, máj. 29. Württemberg Vilmos herczeg ide érkezett Bécsből ő felségeik meglátogatására. Berlin, máj. 29. Ravené Lajos itteni osztrákmagyar főconsul, az ismert hasonnevű ház főnöke, tegnap Marienbadban meghalt. Berlin, máj. 29. A Norddeutsche Alig. Zeitung említésre méltó czikket közöl, kiindulási pontul véve a béke-ligának május 11-én Milanóban tartott tüntetéseit és megemlékezve az „Avvenire“ kísérletéről, melylyel igazolni akarta az olasz kormány magatartását Garibaldi törekvéseivel és izgatásaival szemben. A Nordd. Alig. Ztg. hangsúlyozza, hogy ez a czikk hasonlít Mazzini „Pensiero ed Azione“ hetilapjához és azt a kérdést nem érinti, hogy az olasz törvényszékek mért nem lépnek közbe az olasz alkotmány és a szomszéd államok területe ellen intézett támadások miatt. Fölemlíti a Nordd. Alig. otg. továbbá, hogy az angol büntető törvény sokkal szigorúbb az izgatásokkal szemben, például a chartista mozgalom idejében és a következő szavakkal végzi: Mindenesetre elismerésre méltó, hogy az angol kormány, ámbár népének érzülete különben is határozottan monarchikus, az olyan politikai izgatásokal szemben, amelyek nem mozognak az alkotmány keretében, nem hagyatkozik annyira erkölcsi erejére mint az olasz kormány. Olaszország minden barátja kívánja, hogy az utóbbi ne csalatkozzék egykor. Berlin, május 29. Bismarck herczeg nejével és Vilmos nevű fiával, Varzinba utazott. Bécs, máj. 29. Bukarestből jelenti a Politische Correspondenz. A plojesti-predeali vonalon tegnap indult útnak az első mozdony. A próbamenet alkalmával a Sinaja kastélyt is érintette a vonat, ahol a fejedelem és nagy néptömeg várakozott. A közmunka-miniszter is részt vett a próbamenetben és constatálta a pálya szilárdságát. A vonalat a szerződésben kikötött időnél két nappal előbb fejezték be. London, máj. 29. A Lloyd-intézet jelenti, hogy Iquique mellett csatát vívtak az „Esmeralda“ és „Covadanga“ chilei pánczélos hajók és az „Indepencia“ perui pánczélos fregát, amelyben három hajó elsülyedt. Lierpool, máj. 28. A forgalom 6000 bál. Ebből spekuláczióra és exportra 1500. Tegnap minden jegyzés is csökkent. A napi behozatal 1325 bál. Róma, máj. 29. Az Aetna kitörése növekedik. Két új kráter képződött. — Néhány senator és képviselő bizottságot alakítottak a berlini szerződés végrehajtásának Görögország érdekében való előmozdítására. Brüssel, máj. 29. A senatusban Tercell interpellálja a pénzügyminisztert a 472 százalékos járadék convertálása ügyében, amelyet ő igen kedvezőnek tart. A miniszter azt válaszolja, hogy a convertálás kérdésének állása ugyanolyan, aminő elődje alatt volt; a kormánynak kétség nélkül joga van a convertálásra, amelyet föl is fog használni, ha csakugyan szüksége lesz reá. Az utolsó fölvonás. A tragédiák technikája kívánja, hogy az utolsó fölvonásban, a végkifejlés előtt, a hős szomorú elbukását közvetlenül megelőzve, még egyszer felcsillanjon a remény utolsó sugara, hogy talán mégis övé lesz a diadal. Nagy színészek erre az időpontra használják föl minden erejüket. Itt, midőn az elérzékenyedett közönség már contributióba vette zsebkendőjét, midőn már mindenki ellágyul a közeledő szomorú vég láttán : egy utolsó fordulat áll be. A hős még egyéver felegyenesedik egész nagyságában, kifejti minden erényeit és bűneit,hogy pár pillanat múlva ellenállhatatlanul összeroskadozzék a fejére tornyosult, s legnagyobb részt saját hibájából önmaga ellen felidézett, elemek csapása alatt. Van valami csábító, megkapó az ellentétek e brusque szembeállításában. De a mi realistikus közönségünk ízlése eltompult az ily aesthetikai raffinement iránt. Az ötödik felvonásban, mikor már a halottak száma megüti az akadémiai mértéket, a legnaivabb karzati látogató is tisztában van az iránt, hogy itt már nem segít semmi banda-banda. Ösztönszerűleg érzi, hogy egy halálraítélt jámbor lélek utolsó vergődését látja, s a csodálat helyett, legjobb esetben, szánalom tölti el szívét. Azon nem épen classicus tragédiában, melyet a vegyes házasságban, sőt mondhatni polygamiában élősködő, ellenzék lejátszott, május harmadika képezte azt a pontot, melyen a sorsverte, balszerencse üldözte, megviselt hős még egyszer és utóljára merészen emelte föl fejét. Május harmadika elérkezett. Itt a meneteket afazzi, mely a többséget ki fogja forgatni sarkaiból, mert hát még nem pusztult ki minden bagaria-szag a rózsavizes Bulgáriából. De hát a közönség sokkal jobban ismeri a tragédiák szerkezetét, semhogy az utolsó látszólagos fordulat kihozhatta volna phlegmájából. Látta, mint üldözte a szegény hőst a balszerencse minden alakjában; mint züllöttek szét legszebb reményei; mint váltak keserű kiábrándulássá legdicsőbb kinézései. Hiába volt minden erőfeszítés, patkos és mellveregetés, a publicum látja, hogy tíz óra rég elmúlt, s tudja, hogy egy-két percz múlva a szegény hős végig fog nyúlni — a világot jelentő deszkákon. Látja is, hogy egyik-másik habitué már a felöltönyét, parapliját hozatja: ő is szalad hát a garderobe-ba, nehogy végén tolongania kelljen s hagyja a hőst con amore dictiózni arra a pár perczre, amit a sors szeszélye még számára utolsó illusióul megadott. A mi ellenzékünk bizony igy járt. Hiába volt minden fényes dictió, a publicum kiérezte, hogy veszni indult szerencsétlennel van dolga és senki sem tudott többé jövőjében bízni, balsorsán elérzékenyedni. S az események, melyek az utolsó reményt is csúffá tették, sokkal rohamosabban következtek be. Az utolsó fellendülést nyomban követte a kiábrándulás, a katasztrófa. Ezt a katasztrófát, az utolsó felvonás utolsó jelenetét olvasta ma a miniszterelnök, Helfy Ignácz keleti interpellátiójára felelve, az ellenfél árva fejére. Két főkérdést tartalmazott az interpellatio : 1. Mikor mennek ki az oroszok a Balkán-félszigetről és 2. mit akar a kormány a novibazári conventional ? Az elsőre a kormányelnök kijelentette, hogy május 3-án azért nem vonultak ki az oroszok, mert maguk a berlini szerződést aláíró hatalmak sem ragaszkodtak egyhangúlag e terminushoz. Nevezetesen halasztást kívánt maga a török, és nem sürgette e terminus megtartását az angol. Ellenben abban egyetért minden hatalom, hogy ha a május 3-iki terminus a kivonulásnak csak megkezdésére kötelezi a muszkát, a befejezésnek augusztus 3-ára meg kell lennie. Ezen napon tehát egy kozáknak sem szabad többé a Balkán-félszigeten maradnia. Ami a második pontot, a novibazári conventiót illeti, a kormányelnök kijelentette, hogy azt természetesen azért kötöttük, hogy Novibazárt megszálljuk. De viszont azért halasztottunk, és halasztjuk most is oly későre annak végrehajtását, mert előbb minden biztosítékot meg akartunk szerezni aziránt, hogy az teljes békében és minden nagyobb csapatmozgalom, minden még részletes mobilisatio nélkül is történjék. Szükséges-e mondanunk, hogy a ház úgyszólván egyhangúlag és örömmel fogadta a kormányelnök kijelentéseit. Már maga az is jellemzi a situatiót, hogy az egyesült ellenzék távolmaradt az egész interpellátiótól. Pedig hát mn illő tempore az ő padjaikról eredtek a leghevesebb támadások. Most azonban alig van padjaikon csak mutatónak is egy-egy jámbor Lückenbüssel. De hát ki veheti tőlük rossz néven, ha ők maguk is érzik az utolsó fölvonás deprimáló hatását. 12 éves. Az állattan mulatságai közé tartoznak azon számítások, melyek által ki lehet mutatni, hogy némely teremtmények annyira szaporák, miként felfalnának mindent e világon, ha époly mérvben nem pusztulna el népességük, mint amily mérvben keletkeznek. Mellőzve is a tengert, melyben legóriásibb a lények ezen termékenysége s honnan hegylánczolatok alakjában emelkednek ki, lassanként, tanyázó helyeik, a felszínre; és nem foglalkozva a mindenféle bogarak, legyek, sáskák és egerek számtalanságának időnkénti megjelenésével sem, melyek ellen a gazdaember nem tudja magát védelmezni, ha nem jön segítségére az időjárás: én csak azon szaporaságra utalok, melyet egy tollas állatnál látunk és bámulunk mindennap. Értem a kacsákat. Nincs ezeknél kifogyhatatlanabb szörnyeteg egy sem. Vannak tintatartók, melyekfényesebb napot is. S mennyire értik egymást, ha különböző családhoz tartoznak is, akár menő távolságban csattogtassák „szárnyas igéiket“ a sokfelé „húzó“ csapatok. Mihelyt Bécsben „felemelkedik“ szörnyű zajjal egy új költemény, mondjuk a Tagblatt vagy a kedves Deutsche Zeitung kákáinak tövéről, azonnal viszhangzik tőle Budapesten is az ellenzéki mozgékonyság minden kalamussa. És megfordítva. Mert az osztrák „kacsa“ nem olyan büszke, hogy ne legyen ehhová is a magyar kacsák részére, valahányszor ezek hazánk anyagi, szellemi, erkölcsi, parlamenti és közigazgatási helyzetének rovására, illetőleg „Andrássy és Tisza“ leszólására hápognak el valami eredetiséget. Különben nagy hálátlanság is volna a bécsi kacsáktól, ha tartózkodnának ily viszonszolgálattól budapesti változásaik irányában, tekintve, hogy ezek mily mohósággal ismétlik a magyar dolgok, magyar kormányférfiak és a magyar országgyűlés ellen intézett mindenféle osztrák rikácsolást. Az utóbbi időkben tapasztalhatta az egész olvasóközönség, hogy az osztrák-magyar kacsák ellenzéki közreműködéséből mennyi koholmány telhetik ki. Úgy látszik, hogy mentől inkább közeledik a nap, melyen az orosz haderőből egy katona sem marad Bulgáriában és Ruméliában, annál több buzgóságot fejtenek ki a hazudozás közlönyei. Hulla dies sine linea, s mihelyt kétségbevonhatatlan cáfolat által ér véget valemelyik sensationális hírük, rögtönöznek ők még nagyobbat azonnal. Majdnem hallja az ember, hogy az Íróasztalhoz ülve, miként kiáltanak fel: „felsült a tegnapi fillentésem? Jó, hát mondok én nektek mást, s ha ezt ismét megcáfoljátok, hát ismét mást, de rajtam ugyan ki nem fogtok.“ — És ennek az utolsó állításnak csakugyan lehet valami alapja, kivált ha a kacsa-ember elérte az arczátlanság azon fokát is, melyen (mint egy bécsi lapnál történt a minap) öntudatos hazugságát a következő figyelmeztetéssel kiséri: „tudjuk ugyan, hogy az általunk nyilvánosságra hozott tényt teljesen alaptalannak fogja kijelenteni a hivatalos czáfolat, de mi fentartjuk állításunkat minden czáfolat ellenében.“ Legyünk egyébiránt méltányosak a kacsaemberek irányában is. Annyira nevetségesekké lettek jóslataikkal, hogy nem csoda, ha a berlini szerződés teljesülésének ajtóikon kopogtató bizonyossága előtt nem képesek „otthon“ lenni. Hát ez bizony keserű csalódás mindazokra nézve, akiknek az „Andrássy Tisza“ és „der Ungar Andrássy“ elleni hadjáratban az volt a jelszava és reménye, hogy a muszkák nem mennek el a Balkán-félszigetről s a berlini szerződés nem lesz végrehajtva. Némely sorvadó emberekről lett feljegyezve, mint egyik kórjel, hogy mentői rohamosabban fejlődik betegségük, annál inkább kéjelegnek. Én azt hiszem, hogy ez nem kórjel, hanem csak sietség élni, midőn halálát már közelinek látja valaki. Ilyen formán vannak az orosz occupatió megszűnésének előestéjén az osztrák-magyar ellenzéki politika hecticus prófétái is. Szegényeknek annyira torkukra forrott minden jövendölésük, hogy nem lephet meg senkit, ha akkor, midőn számításaikat gallophende Schwindsucht fogta el, a koholmányokkal való érzékieskedést egész a fajtalankodásig viszik, és élni sietnek, mert hát tudják, hogy a jövő hóban úgy is ki lesz húzva a lepedő jóslataiknak egykor pirospozsgás most pedig összeszáradt lényege alul. Egyébiránt ily teljes felsülés után tesznek a kacsák úgy, mint a phönixek: újratámadnak hamvaikból. Nem lesz muszka occupationa bizony, hát mi nagy nyereség van ebben, míg ott marad Bulgária, Szerbia, Montenegro stb? Már kezdetét is vette ezen új hápogás, és látjuk, mily rettentő állást foglal el monarchiánk ellenében a hatalmas Belgrád. Aztán hallottuk, azt is — hányadikszor már, hogy az Andrássy állása tarthatatlanná lett a novi-bazári egyezmény által. És olvastuk, hogy — De nem bocsátkozom most ezen újságok taglalásába, mert a novi-bazári szerződésre vonatkozó ellenzéki eljárásról, (mely egy álcrázott hátrálás) szándékszom némelyeket elmondani, mihelyt véget érnek az országos ülések. Most csak jelezni akartam, hogy a kacsák bőszült élénkségének mi az oka, s hogy a Frankenbewegung más mint a berlini szerződés felé — mit jelent. Indítvány a kisbirtokosok földhitelintézete érdekében. Miután az állandó pénzügyi bizottságnak a kisbirtokosok földhitelintézete iránt benyújtott törvényjavaslat felől tett véleményes jelentésében nem létezik említés azon módozatokról, melyeket a „Mezőgazdasági előleg-egyletek“ szervezeténél figyelembe veendőknek indítványoztam, az ügy iránti buzgóságtól vezettetve, kötelességemnek ismertem azokat különvélemény alakjában a képviselőházzal is megismertetni azon czélból, hogy ha netán bírnának valami gyakorlati értékkel, azok által, kik a kisbirtokosok földhitelintézetének alapszabályait véglegesen megalkotni fogják, legalább megtekinthetők legyenek. Ha azt akarjuk, hogy a kisbirtokosok földhitelintézete non lucus a non lucendo, de valósággal a „kisbirtokosok földhitelintézete“ legyen, akkor a mezőgazdasági előleg-egyletekkel oly mostohán bánni el, mint ez a törvényjavaslat mellé kapcsolt alapszabálytervezet 109. §-ában van, nem czélszerű. Elismert tétel, hogy 1000 írton alóli törlesztési záloglevél-kölcsönt a kisbirtokos nem használhat, részint azon drágaságnál fogva, amilyenné az ily kis kölcsön a megszerzéssel járó aránytalan költségek nagysága miatt természetszerűleg válik, részint azon oknál fogva, mert az ily hosszú, 20—30 évet meghaladó lejáratú kis záloglevélkölcsönök az adós halála után annak örökösei között, az öröklött földdel együtt a közvetítő központi intézetnél elkerülhetetlen nehézkesség és költségek miatt alig lévén feloszthatók, az ily záloglevél-kölcsönökkel terhelt apai birtokot az örökösök legtöbb esetben eladni lennének kénytelenek. Igen alapos az aggodalom, hogy az ilynemű kölcsönök a kisbirtokos családokat oda juttatnák, mit meggátolni kíván a tervezett intézet, hogy birtokaiktól megválni lennének kénytelenek. A valóban kisbirtokosra nézve tehát, a köz- F °‘11' a koll'.Sfirmtfri'' fiílAfrlaTrál V'M-csönök útján vagy épen nem, vagy csak igen kismértékben, és így legfölebb azon hitel által eszközölhetné, amelyet az 52. §. 4. pontja szerint a szövetséges egyleteknek folyó számlára nyújtana. Ugy de az egész országban reménylett nagyszámú egyletek között annyira szétoszlanék a központ által adható ezen hitel, hogy abból édeskicsi fogna juthatni egy-egy vidékre. Oly módozatot szükséges azért föltalálni, amelyen maguk a mezőgazdasági előlegegyletek oly bő forrásához juthassanak a készpénznek, hogy ne záloglevelet, de valóságos készpénzt és pedig a kikötött összeg egész mennyiségében adhassanak a kisbirtokosoknak. Ezen forrás nem lehet egyéb, mint az alapszabályok 92-ik §-ában említett pártfogási és üzletrész-összegeken felül, a 109. §-nak azon intézkedése, mely szerint jogosítsák az előlegegyletet a takarékpénztári üzletet gyakorolni és egyébnemű idegen tőkét is fölvenni De ha megmarad a 109. §. azon rendelkezése, miszerint az egylet a takarékbetéteket „jezálog-kölcsönök “ adására nem fordíthatja, annyival inkább, ha érvényre jut a pénzügyi bizottság többségének azon javaslata, miszerint az egylet egyébnemű idegen tőkét föl ne vehessen, akkor ezen forrás oly szűken fogja mérni enyhítő italait, hogy azok mellett a kölcsönre szoruló „valóban kisbirtokosok” szomjan fognak maradni. Teljesen igaz és helyes elv az, hogy a takarékpénztári betéteket hosszú időre lekötni nem szabad, hogy minden betéti pénzintézet úgy tartozik üzletét berendezni, hogy a visszakövetelt betéti pénzeket folyton-folyva visszafizethesse. És így egészen helyes elv, hogy a takarékpénztári betéteket hosszú időre szóló jelzálog-kölcsönök adására fordítani nem szabad. De a jelzálogkölcsönöket nem kell szükségképen hosszú időre felmondhatatlanul kiadni. — Lehet azokat rövid időre 9—6, 3 hóra, vagy hat — három havi vagymég rövidebb felmondási jog mellett is kiadni. Önként következik ugyan ezen tételre azon ellenvetés, hogy ily rövid idejű jelzálogkölcsönök nem érdemlik a betábláztatás drága bélyegköltségeit stb. Csakhogy ezen ellenvetés érdemét megcáfolja több takarékpénztárnak azon sikerrel gyakorolt praxisa, hogy betétekből összegyűlt tőkéinek tetemes részét, szintén jelzálogra való bekeblezés mellett, hosszabb vagy rövidebb idejű felmondhatási joggal adják, s az adósok mégis érdemesnek találják a kölcsön felvételét azon okból, mert a takarékpénztár nem igen szokta felmondani a tőkét, legfeljebb annak egy részét, azt is csupán akkor, midőn a nála felmondott betéti tőkék visszafizetésére a pénztár rendszerinti készlete nem lenne elegendő. Ily üzleti eljárás mellett a takarékpénztár is mindig képesítve van folytonfolyva visszaszolgáltatni a visszakívánt betéti tőkéket ; az adósok is eléggé fedezve vannak váratlan megrohanások ellen. És ily rendszer mellett a takarékbetevők pénze bizonyára jobban van biztosítva, mint azon szokásos váltóüzlet által, melynél a pénzek nem valódi, azaz üzleti, hanem csak adóslevelet helyettesítő s a lejárati napokon megújittatni szokott váltókra adatnak ki. Ily váltóüzleti rendszer egyáltalában nem biztosíthatja jobban a takarékbetétek folytonos visszafizethetését, mint azon jelzálogkölcsönök, melyek rövid idejű felmondhatás mellett helyeztetnek el. A takarékpénztárak váltóik értékét, a lejáratkor rendszerint nem látják, s csak kamatokat vesznek be, és a tőke egy részét is csupán azon esetben, ha előre felszólították váltóadósaikat, hogy a náluk lévő tőke bizonyos százalékát, lejáratkor fizessék be. Ugyanez történik a rövid időre kikötött felmondhatás mellett adott jelzálogkölcsönöknél is. Épen, mint a váltóadósoktól történni szokott, a