Ellenőr, 1879. augusztus (11. évfolyam, 373-419. szám)
1879-08-14 / 392. szám
Algyő, vagy inkább Sándorfalva, mert a régi falunak csak egy kis töredéke maradt meg régi helyén, mig a többi biztosabb vidékre vonult, hogy Sándorfalva név alatt, Pallavicini Sándor gróf jóvoltából uj községet alapítson. Tehát ez uj község lakossága, mely a régi Algyőnek két harmadát teszi, szintén megkezdte az építkezést. A telkek ünnepélyes kiosztása folyó hó 10-én vasárnap ment végbe, mely alkalommal a helyszínen az ifjú őrgróf, uradalmi tisztjei kíséretében szintén megjelent, hol őt Kéry János üdvözölte, meleg szavakban tolmácsolva a község háláját. A község teljesen az uradalmi mérnök tervrajza szerint épül, közepén nagy térrel, honnan a mellékutczák mint küllők ágaznak szét. A téren a templom, paplak, iskola, uradalmi épületek és községháza, valamint megfelelő üzlethelyiségek, uradalmi költségből, szilárd, téglaanyagból, csínnal épülnek. Különben a algyőieken kívül még több tápéi és szeged-felsőtanyai lakos is települ meg az új községben, melynek egész területe körülbelül 300 hold. A volt községben, Algyőn, a kárbecslést Rónay kormánybiztos úr vezetése alatt, a lakosság teljes megelégedésére, szintén befejeztetett. Ami végre Dorozsmát illeti: az is segít magán és károsultjain úgy ahogy tud. A kárbecslések itt, mint régebben írtam, szintén be vannak fejezve, de a lakosság —a begyűlt könyöradományok reá eső részletét szaporítani akarván, múlt vasárnap a fürdőben egy elkésett, de jól sikerült Annabált rendezett, mely a kitűzött szép czélra szépen jövedelmezhetett. Kedélyes vigalom volt, melyet ugyan úgy 9 óra körül este a szabadból a fürdőcsarnokba szorított be az eső, de melynek vendégei e kis bal-Aszt miatt nem veszíték fil vitt ke hélyeüket a tovább mulatozónak. És ahol a vidék ilyen munkásságban, mondhatnám, lázas tevékenységben éli napjait, képzelhető, hogy Szeged, a központ sem marad hátra, hanem első az elsők között, hogy életképességét, akaraterejét kitüntesse. Az ideiglenes építkezések mind nagyobb arányokat öltenek s most egy vállalkozó társulat került, mely a lakásszükséget, ideiglenes de azért szilárd építményekkel, egyszerre megszüntetné, melyekre 5 évre kér engedélyt s melyek külcsín tekintetében is megfelelnének a czélnak. A királyi biztos úr, kihez ily értelemben többen adtak már be kérvényt, átlrt ez ügyben a városhoz, melyben kiemeli, hogy bár ez a város legközelebbi szabályozásával sehogy sem fér különben össze, de mégis, tekintve a lakásszükséget, óhajtandó volna, hogy a hatóság, néhány évi használhatási joggal ily építkezési engedélyeket kiadna s e czélra, lehetőleg a szabályozási vonalak figyelembe vételével, már most kitűzné a helyeket. Nagyon üdvös és czélszerű az intézkedés, mert a lakásszükség leginkább az intelligentiát sújtja s másrészről, ha a bajon segítve leend, ha több ily ideiglenes építmények engedélyeztetnek, elegendő bolthelyiségekhez is jutunk s concurrentia lesz nyújtva a zsarnokoskodó háztulajdonosoknak. Tegnap a királybiztos a váracsot s a részben romba dőlt kis kaszárnyát tekinté meg, hogy mennyiben volnának, egészségügyi szempontból is lakhatók. A kis kaszárnyánál a romok eltakarítását és a megmaradt rész lakhatóvá tételét azonnal elrendelte, minthogy itt fognak elszállásoltatni a visszajövendő törvényszék börtönőrei. A központi albizottság hírlapilag értesíti azon iparosokat, kik a minisztérium részéről leküldött szerszámokra előjegyeztették magukat, de a kiosztásnál meg nem jelentek, hogy a kiosztás még 8 napig tart, mely idő alatt a részükre előjegyzett szerszámot elvihetik, azontúl azok azonban mások A királyi biztos úr ma Szegheő Atilla romérnök kíséretében megtekinti a percsórai töltést, hogy arról s a foganatosítandó műveletekről illetékes helyen referálhasson. A tüzérséget is erélyesen kezébe ragadta a királybiztos s utasítást adott Krauser Waldemar budapesti tűzoltó-parancsnoknak, hogy magát a helybeli rendőrség fejével a tűzoltóság szervezése és tűzoltóeszközök beszerzése czéljából érintkezésbe hegye. A katasztrófa megtanított bennünket arra, hogy mik vagyunk mi Újszegednek és viszont nekünk Újszeged. Ha annak esik a Tisza haragja, úgy csak hozzánk menekülhet, mert útja másfelé el van zárva: ha reánk indul, akkor mi viszont csak Újszegedre menekülhetünk. De épp ez egymásra utaltság nagyon érezhetővé teszi egy állandó híd hiányát, kivált most, hogy majd a fagy beálltával ott lakozó menekültjeink kénytelenek lesznek az osztrák államvaspálya összekötő hidjához lekerülni, mely azt szívességből e czélra télre átengedi. E bajon is segítve lesz mielőbb s mint örömmel hallom, a királyi biztosság körében arról beszélnek, hogy e hídnak 2 év alatt£okvetlen el kell készülni. Bár most volna rá legégetőbb szükség, akkor is áldás lesz az reánk nézve. És igy folyik a munka minden irányban, melytől az ég — mert czélja szép és nemes — nem tagadhatja meg és nem is tagadja meg áldását. 18* TÁRCZA. BARNA ARTHUR. 19 Regény két kötetban. Irta BEKSICS GUSZTÁV. Második kötet. XIV. FEJEZET. A szivek harcza. Csakugyan Olga volt-e azon nő, kit Fritz barátunk élesztgetett, s ha ő volt, miként került Afrikába, az arany vulkán közelébe? Az első kérdésre válaszolunk mi. Valóban Olga volt. A második kérdésre válaszol a szerelem és annak annyi variatióban ismétlődő és annyiszor megírt története. Az olvasó tudja, hogy a végzet könyört nem ismerő keze Olgát oly körülmények közé sodorta, melyek minden menekülő utat elzártak előtte, s melyek terhe alatt leroskadt. Öntudatlanul, gépiesen engedett az ellenállhatatlan nyomásnak. Hohenhaus nejévé lett. Elméjének, a végzetes jelenet alkalmával, utolsó világos pillanatában érezte, hogy nehéz sorsa, mint egy leszakadó hegy, büntetésül súlyosodik rá, amiért nem volt bátorsága feltétlenül elfogadni Arthur szerelmét, kikötések nélkül követni szíve sugallatát. Megértette, hogy a nőnek a szerelem végzete, a szerelem a nőre nézve azon iránytű, melynek útmutatóját követve, bár meghányhatják a viharok és hajótörést szenvedhet, sohasem tévedhet el az élet tengerén. Egy titkos szózat, a szívét élesen átmetsző önvád azt mondta neki, hogy szörnyű sorsának felidézésére, előítéleteinek dédelgetése által, ő is közreműködött. Hiszen ha Afrikában marad Arthurral, mire ez esdekelve, édes szerelmi csábítások közt kérte, szörnyű sorsa nem szakadt volna le fejére. Nem kellett volna Hohenhaushoz mennie, hogy Arthurjának életéért könyörögjön, nem találta volna a herczegnél a császár és kísérete. V..Ezt a tudat, az önvád azonban nem tette elviselhetőbbé Olgára nézve a végzetes csapást. Elméje elhomályosult. Akarata, erőije megtörött. Olyanná lett, mint egy élő szobor, melynek nincs gondolata, nincs lelke, s rajta kívül álló akaratnak engedelmeskedik. Ezt az élő szobrot fűzte a pap a házasság kötelékével Hohenhaus herczeghez. Ezt a szobrot fektették ínászágyba. Ezt a szobrot vette nőül Hohenhaus herczeg. Ez a szobor volt a zsákmány, melyet a hatalmas diktátor Arthur felett kivívott diadala által szerzett. Szomorú diadal. Mindenki másra szomorú leendett, csak Hohenhaus herczegre nem volt az. Elérte, amire vágyott. Nejévé lett a legfényesebb német nagyherczegi kisasszony, az európai continens egyik legelőkelőbb, leggazdagabb, legszebb és legműveltebb neje. Megszerezte a rengeteg vagyont, s az uralkodó családdal való közeli rokonsága által biztosította magának a korlátlan befolyást és hatalmat. Mit törődött ő azzal, hogy neje akarata ellenére kényszeríttetett hozzá, hogy ez a nő gyűlöli, megveti, gyűlölni és megvetni fogja, mindig. Mit törődött ő azzal, hogy ez a nő, mint ravatalon, feküdt a nászágyon, hogy testét, lelkét megtörte a csapás, melylyel a sors sújtotta, midőn a körülmények végzetes találkozása következtében, az ő nejévé kellett lennie? Mindezekkel ő nem törődött. Meg volt különben is győződve, hogy Olga magához tér a csapás okozta kábultságából, hogykiépül testének és szívének betegségéből. Sőt, a napi tapasztalatokra támaszkodva, azt is remélte az önző lélek, hogy Olga idővel feledni fogja Arthurt és őt, a nyers katonát fogja szeretni. Hohenhaus reménye azonban meghiúsult. Az olvasó tudja, hogy Hohenhaust ép azon pillanatban sújtotta a socialisták gyilka, mikor Arthurhoz ment, hogy ezzel életre-halálra megverekedjék. Sebe nem volt halálos. Felgyógyult. Olga ellenben nem épült fel sem lelki, sem testi betegségéből. Nem feledte Arthurját, sohasem szerette meg férjét. Az a nászágy, melybe fektették, majdnem valójában ravatalává lett. Olga a rázkódások következtében, melyeken átment, pusztító ideglázba esett. Heteken át volt élet-halál közt, hónapokon át tartotta vasmarkái közt a kegyetlen betegség. S mikor a testi baj felett végre is győzedelmeskedett az ifjú szervezet és az orvosi tudomány, szivének, elméjének betegsége tette élő halottá a szerencsétlen asszonyt. Elméjét egészen elborította azon sötét árny, melyet már akkor látott felemelkedni szellemi láthatárára, mikor először megpillantotta a végzet ujját. Elméjének betegsége nem volt tulajdonkép való őrültség, hanem mély búskomorság, mely sötét fátyollal borította be szemei előtt az egész világot, s nem engedte felsarjadzani szívében azélet egyetlen örömének csiráját sem. Igy,örömtelenül, örök gyászszal szivében, a végtelen szomorúság kifejezésével arczán, élt ő lakosztályának egyik legbelső szobájában, melyet felgyógyulta után hónapokon át el nem hagyott, s melynek küszöbét férjének sohasem volt szabad átlépnie. Társaságot nem fogadott, társaságba nem ment. Hisz beteg volt. Könnyen igazolhatta elzárkózottságát. Mit is kereshetett volna a világban ez a szomorú asszony, ez az élő szobor? Hohenhaus lassanként kezdte belátni, hogy diadala, melyért kibocsátotta kezéből a boszut, a rettenetes, a sértéssel arányban álló boszut, árnyoldalakkal is bír. Feltartóztatta a hóhér bárdját, mely legnagyobb ellenségének fejére volt lehullandó, aki oly sértést követett el rajta, melynél nagyobbat férfi nem követhet el más férfiún. Feltartóztatta, mert feleségül vette ennek az ellenségének kedvesét. S az a nő, akiért feláldozta boszáját, akiért büntetlen hagyta a legeslegnagyobb meggyalázást, ez a nő makacs kitartással gyűlöli, megveti őt. Ezt a nőt, bár a felesége, s bár szép nő, még nem ölelte meg, nem fűzhette karjait dereka körül, nem szihatta ajkának mézét. Csak névleg volt a felesége. A düh forrt Hohenhaus ereiben, mikor arra gondolt, hogy csak egy pár szoba, egy fal választja el attól az asszonytól, aki a törvény szerint övé, s mégsem léphet eléje, s nem mondhatja neki: Asszonyom, én az ön férje vagyok! Bármily nyers, durva természettel bírt is, mégis szentségtörésnek tartotta volna, ha ezt a végtelen fájdalmat nem tartja tiszteletben. Hohenhaus tartózkodásának azonban volt ez önkénytelen tiszteleten kívül más oka is. Érezte, hogy ha megfeledkezik e tiszteletről, Olga a végletekre képes. Képes arra, hogy atyjánál, vagy a császárnál keressen menedéket és ha nem talál, képes az öngyilkosságra. De képes másra is. Képes arra is, hogy egy óvatlan pillanatban elmeneküljön, minden társadalmi illemfogalom ellen fellázadva, Arthur után menjen. Hohenhaus herczeg nejének börtönőrévé lett. Ezt a lakot nem fogja elhagyhatni, bármily pokol is az rája nézve; férjétől nem szabadulhat, bármint, gyűlölje is őt. Mikor a socialista forradalom diadala Hohenhaust, a császári családdal és a hatalom képviselőivel menekülésre kényszerítette, csak a szintér változott. Olga époly rab volt, mint előbb, de ép úgy megvetette férjét, mint előbb. Ez olthatatlan gyűlölet, kiirthatatlan megvetés mindenki mást arra birt volna, hogy felszabadítsa nejét házassága utáni bilincseiből. Hohenhaus azonban nem gondolt erre. És nemcsak anyagi érdekei miatt nem gondolt. Büntetés nélkül nem maradhatott, amiért megtört két szivet és tönkre tett egy egész életet. Büntetése lett a szerelem, aki valódi szerelem nélkül, érdekből vette nőül Olgát, őrjöngő, lázas szerelemre gyuladt iránta ép akkor, midőn már meggyőződhetett, hogy az idő nem hozza közelebb hozzá nejét, s hogy ez soha sem fog neki megbocsátani! Ugyanazon mérvben nőtt Hohenhausnak neje iránt való szerelme, amint megbizonyosodott, hogy Olga ledönthetlen chinai falat von kettőjük között. Kezdetben csak boszankodott, a düh lángját érezte lobogni ereiben, hogy nejétől, a szép asszonytól, bár csak egy fal választja el őket, távolabb van, mint ha a két ellenkező póluson állnának. Utóbb azonban, amint a szerelem feltámadt és a tűzvész gyorsaságával növekedett szívében, fájdalom viharzott lelkében, az őrültségbe hajtó kétségbeesés dúlta egész lényét. A nyers katona, a büszke férfi, a hatalmas dictátor, megvolt törve, meg volt alázva, roskadozott fájdalmának terhe alatt. Hogy borult volna a porba Olga lábai előtt, hogy esdeklett-könyörgött volna Olgához, hogy könyörüljön meg rajta, szeresse és engedje meg, hogy ő szerethesse. Ámde tudta, hogy minden esdeklés hasztalan lenne, tudta, hogy Olga nem fogja szeretni és örökre fenmarad köztük a választó fal. S ezen tudat volt Hohenhaus büntetése. E szerelem volt sújtó végzete. Néha fel akart lázadni e végzet ellen. Be akart rohanni nejéhez, hogy szerelmes öleléseivel meglopja és tűzcsókjaival ismét életre keltse. Ámde nem volt ereje behatolni a paradicsomba, melyből kitiltatott, s melynek küszöbén egy nagy fájdalom, nagy gyász állt őrt derub gyanánt. Ilyenkor haját tépte kétségbeesésében, fejét akarta szétzúzni a falon, melyen túl neje, az imádott asszony volt. Számtalanszor gondolt öngyilkosságra. Hajh, de ettől visszatartotta egy rettentő sejtelem. A gondolat, hogy ez esetben Olga vetélytársának, Barna Arthurnak nejévé lehet. E gondolat távolította el a pisztoly csövét homlokától. E gondolat dermesztette meg kezét, mikor már a ravaszt akarta megnyomni. E gondolat miatt kegyelmezett meg magának, mint halálra itéltnek. — Nem! kiáltott fel. Ezt az édes asszonyt nem fogja bírni senki, ha én nem bírhatom. így, mint két, a sors által halálra és a gyűlölet poklára ítélt elkárhozott lélek, egymáshoz leszünk lánczolva örökre, felbonthatlanul. Ezt a lánczot nem fogja széttépni más, mint csak a halál. S valóban, a halál tépte szét. A könyörületes halál szabadította meg Olgát gyűlölt házasságának bilincseiből, abból a földi gyehennából, melyre elkárhozott. (Folytatóés következik.) Hazai irodalom. Világtörténelem. Középtanodai használatra irta Mangold Lajos aradi főgymn. tanár. Harmadik kötet: újkor. Budapest. Franklin-társulat magyar irod. intézet és könyvnyomda. 1879. Ára 1 frt 50 kr. Kzp. 8 r. XX. és 316. — E mű szerzője a múlt év folytán tűnt fel a tanügyi irodalom terén ama nagyobb terjedelmű világtörténelmi tankönyvvel, melyet dr. Müller Dávid kézikönyve nyomán főleg az egyetemi bölcselet-hallgatók számára egyelőre csak az ókorra vonatkozólag írt. Az illetékes kritika megérdemlett elismerésben részesítette a fiatal tudós komoly törekvését s művét az irodalomra határozott nyereségnek mondotta. Csakhamar megjelent erre ugyancsak tőle két kötet a Franklin-társulat díszes kiadásában, melynek egyike az ókori, másika pedig a középkori történelmet tárgyalja a középiskolák használatára. Ezeknek kiegészítéséül csak imént jelent meg az újkor, mely miként a két előbbi rész, tárgyalásában telhetőleg a legújabb kutatások nyomán halad s több olyan dologról ad tanítást, melyeket az eddigi tankönyvek nem igen említettek. Nagy előnye a könynek az is, hogy a művelődési s irodalmi viszonyok kellő méltatása mellett a legújabb kort egészen a berlini congressusig levezeti, miáltal fagyban elősegíti azt az általános óhajt, hogy a középiskolákat elvégzett ifjak általános műveltségi körében a történelem ne csonkán, de teljesen foglaljon helyet. Ugyanebből a kötetből „A legújabb kor története a franczia forradalomtól napjainkig“ külön füzetben is megjelent a reáliskolai VII. osztály számára a trillen kapható 60 krért. A kelleténél talán nagyobb terjedelem szerző tankönyveinél épen nem baj, ha számba veszszük, hogy a legújabb tanterv a gymnasium alsó osztályaiból a történelmet kihagyta s a felsőbb osztályokban kívánja nagyobb gondban s figyelemben részesíttetni. Az meg igazán örvendetes haladás, hogy újabb munkáiban a nyelv mindinkább correctebb, magyarosabb. Mindezek igen ajánlják használatát a gymnásiumokban és reáliskolákban egyaránt. A felsőmagyarországi Múzeum-egylet harmadik Évkönyve. Az igazgató-választmány megbízásából szerkesztette s közrebocsátja: dr. Sőhr Antal, egyleti titkár, a (kassai) prémontrei főgymn. rendes és a kir. jogakadémia magántanára. Három táblával. Kassa, nyomatott Kasch és Scharf kő- és könyvnyomdájában. 1879. Kzp. 81. XI. és 1671. — Az újabb időben jobbára társadalmi uton keletkezett vidéki múzeumok, történelmi, régészeti s közművelődési egyesületek a tekintetben is dicséretesen versenyeznek egymással, hogy időről-időre irodalmilag is számot tevő évkönyveket adnak ki. E művekben nemcsak az egyesületi élet van viszszatükröztetve a közgyűlésekről, kisebb értekezletekről, a gyűjteményekről, pénztárról s tagokról szóló pontos jelentésekben, hanem irodalmi dolgozatok is foglaltatnak bennök. Az előttünk lévő derék kötetből is, az előbb említetteken kívül, nagy élvezettel s tanulsággal olvassa el a históriai műveltségű ember a következő becses közleményeket: 1) Abaujvármegye közgazdasági viszonyai 1427-ben. Felolvasta a Felsőmagyarországi Muzeumegylet 1879. ápr. 14. közgyűlésén dr. Thallóczy Lajos. 2) Adalék középkori kézműiparunk történetéhez. A kassai aranyműves czéh pecsétjének s okmányainak rövid ismertetése. Közli: Myskovszky Viktor. 3) A Felsőmagyarországi Muzeum-egylet érdekesebb régi magyar oklevelei. Közli: Mártonfy Márton. 4) Zemplénmegyében fekvő Nagy-Mihály mezőváros czéh-pecsétjei. Ismerteti: Dragóner Béla, Három műlappal. 5) A beregszászi törvényszék által 1736-ban tárgyalt fcfOfiiHgjfcíWBfifc. ^lji„Dragóner Béla. 6) A letkezésétől ünnepélyes megnyitásáig, 1871. decz. 12-től 1876. janur 25-ig. A megnyitási ünnepély alkalmával a megyeház nagy termében fölolvasta: dr. Stőhr Antal. Igen érdekes Klimkovics Béla múzeumi igazgató szakszerű kimutatása, mely szerint" e£közművelődési intézet régiség-, érem-, könyv-, s kép és szobor,meg természettani tárában öszszesen 23728 tárgy található több teremben tudományos módon elrendezve, a sz. k. Kassa városa által e czélra átengedett külön emeletes házban. _ S e tekintélyes gyűjteményt a lelkes kassai s felvidéki közönség hazafias s honleányi ajándékozásaiból hozta össze főleg a két Klimkovics testvér, Ferencz és Béla tanárok. A legközelebb tartott közgyűlés dr. Schuszter Konstantint, a kassai kath. egyházmegye hazafias püspökét választotta meg elnökének, ki azt készséggel el is vállalta, megígérve az egyesület anyagi s szellemi fejlődésének előmozdítását. A titkár dr. Stőhr buzgolkodása folytán van az intézetnek már egy kis alaptőkéje is (2320 frt 68 kr), melyhez a király ő felsége is 300 forinttal járult, midőn 1877. szept. 9. az egyesület tárait legkegyelmesebb látogatására méltatta. A tagok száma összesen 218, de e minden tekintetben derék s üdvös közművelődési egyesület megérdemli, hogy e szám a békés-s vasmegyei hasonló társulatok példájára megkétszereződjék. Még csak azt említjük meg, hogy a Fim. Múzeum-egylet e harmadik évkönyve könyvárusi uton is megszerezhető; bizományosa Maurer Adolf kassai könyvkereskedő. Az ára nincs kitéve. „ ,, , „ _ Az emberi művelődés története.P. Szathmáry Károly e füzetes vállalatából már három füzet jelent meg Tetter Nándor és társa kiadásában, díszesen kiállítva, sok képpel, melyek többnyire a szövegben vannak elhelyezve. A két első füzet, meg a harmadiknak közepe, az emberelőtti kort s az emberi műveltség őskorát adja, melynek végeztével közölve van az őskorról szóló irodalom kimutatása. A harmadik füzet vége felé megkezdődik a mű tervezetének második része, vagyis az ókor. Az ilyen művekről érdemlegesen csak úgy lehet szólani, ha egészen, vagy legalább egy aránylagosan kerek egészet alkotó részekben elkészültek, ami pedig még e munkánál nem következett be. Az eddig megjelent füzetből azonban máris kiderül, hogy a szerző megtisztítja e művét amaz általa is elismert hibáktól s tévedésektől, melyek hasonczimű, hamarosan készült vaskos köteteiben előfordultak. Mit, ha a legújabb tudományos vívmányok színvonalára helyezkedve szerencsésen visz keresztül, tekintve, hogy az ő műve kizárólagosan csak kulturális dolgokkal foglalkozik, s hogy nyelvezete könnyed, folyékony, magyaros, — hasznos szolgálatot tesz az olvasó közönség azon részének, mely szívesen foglalkozik komolyabb olvasmányokkal is. Az egész munka körülbelül 25—30 füzetben lesz teljes. Egyegy füzet ára 30 kr. Minden három hétben egy-egy füzet jelenik meg. Fővárosi ügyek. — Az üllői utbonlevardirozásának munkálatai serényen haladnak. A srgélyköveket a járdákhoz már elhelyezték s most meg csak az egyes épületbe maoism vízvezetéki és gázcsöveket rakják helyre. Az ut alapjához szükséges kavics már nagy halmazokban áll. Az asphaltirozási munkálatok jövő héten már megkezdetnek és akkor fognak a lóvonatú sínek elhelyezéséhez is, melyekhez az uj talpfák már oda hordattak. A pipautczát is eddigi rossz kövezete helyett koczka kövekkel burkolták és a szükséghez képest föltöltötték. Mióta az üllői út fenáll, tán soha annyi házat nem javítottak, díszítettek, mint épen most. — Kórházak javítása. A kórházi bizottság javaslatára a főváros tanácsa megengedte, hogy a Rókus- és barakk-kórházakban a szükséges sürgős helyreállítási munkálatok megkezdessenek és pedig először a rossz állapotban levő árnyékszékek, vízvezeték és csatornák, pöczegödrök és burkolatok javíttassanak ki. Mindezekre egyelőre 4565 frt 88 kr előirányzás történt. A kőműves és ácsmunkálatokat a fővárossal szerződött vállalkozók végzik, a többire pedig szűkebb pályázatot fognak hirdetni. — Szabadfürdő. A dunabalparti szabadfürdő felállításával megbízott bizottság jelenti, hogy nevezett fürdőt f. évi augusztus hó 2-án a következő feltételekkel vette át: „A szabad fürdő minden díj nélkül bárki által használható, s pedig reggeli 5 órától d. e. 11-ig nők, 11-től esti 9-ig férfiak által. A fürdést csak úszónadrág vagy enemy ruhával engedik meg. Szemérmet sértő vagy durva magaviselet esetén az illetőt kiutasítják. Az úszónadrág és lepedő használatáért 3 kr fizetendő. Dohányzás bent az uszodában tilos.“ A fürdőhely főfelügyeletével Hofbauer János mérnök közbenjárásával a IX. kerületi elöljáróságot bízták meg. A fürdőszolga 40 frt havi illetéket kap. A rendőrfőkapitányság pedig megkerestetett, hogy a rend fentartása végett két rendőrt rendeljen ki. — Őrzik a szőlőt. Az I. ker. elöljáróság előterjesztése folytán, az I. ker. szőlőknek a szőlőérés beálltától a szüret teljes befejezéséig való őrzésére 54 csősz és 44 pásztorfiu felvétele rendeltetett el. Az előbbiek 18, az utóbbiak 6 frtot kapnak. Duna balpartján elfoglalandó tábori kórház telkének helyébe, a főváros annak idejében késznek nyilatkozott, hogy katonai kórház építésére ugyanannyi területet, amennyit a tábori kórház elfoglal, a katonai kincstárnak átenged. Nem volt azonban hajlandó egy nagyobb 1600—1800 □ ölnyi területet, amennyit a kincstár kívánt, átengedni. Miután a terület-többlet költségei viselésére a magy kormány sem mutatkozott hajlandónak, a közös hadügyminisztert a magyar kormány által felszólította, hogy nem lehetne-e a tervbe vett katonai új épületeket a főváros közönsége által ingyen felajánlott területen a tervek módosításával elhelyezni. A közös hadügyminiszter a terület nagyságát csakugyan le is szállította, azonban még mindig 800 □ ölnyi többletet kívánt. A m. kormány ennélfogva felkéri a főváros közönségét, hogy amennyiben a fővárosra nézve annyira előnyös öszszekötő vasúti teherpályaudvar kiépítését óhajtja, ezen 806 □ ölnyi területet adja szintén ingyen a katonai kincstárnak, s amennyiben ezt megteszi, erről minél előbb jelentést tegyen, hogy a teherpálya építését jövő évben megkezdhessék. HÍREK. Augusztus I. — Klotild főhercegnőt gyermekeivel együtt a napokban Párisba várják. A főherczegnő Párisból valamelyik francziaországi tengeri fürdőbe megy. — Bizalmas katona. Rudolf trónörökös ismeretes arról, hogy nagyon leereszkedőleg szokott beszélgetni a katonákkal. A múltkor Csehországban többi közt egy önkénytest is megszólított, kinek atyja magas állami hivatalnok. A fiatalember annyira fölbátorodott a trónörökös leereszkedő szavaira, hogy beszélgetésük végén így szólt a trónörököshöz: „És hogy van a papa, meg a mama ?“ Szemtanuk állítása szerint a trónörökös kissé elkomolyodott, azután így válaszolt: „A hozzám érkezett legutóbbi tudósítások szerint ő felségeik a császár és császárné jól érzik magukat.“ Amire az önkénytes végtelenül megszeppent. — Kemény Gábor báró miniszter, Kozma miniszteri osztálytanácsos kíséretében, ma este Mezőhegyesre utazik az ottani állami ménes megtekintésére, ahonnan még e hét végén vissza fog térni a fővárosba. — Edelsheim-Gyulai báró országos főhadparancsnok e hó 20-dika körül tér vissza Marienbadból a fővárosba, hogy e hó 24-én megkezdődő öszpontosító gyakorlatokon mint parancsnok részt vehessen. — Egy veterán. Mint a franczia lapok írják, IV. Napoleon temetése alkalmával Schramm tábornok is jelen volt Chislehurstban, ki már a lipcsei csatában is részt vett. Mint beszélik, ama csata alkalmával I. Napoleon az akkori hadnagyot — most 95 éves — nehezen megsebesülve s látszólag a halállal küzködve találta a csatatéren. Schramm sirt. A császár kérdé, miért sir? „Azért — felelt a sebesült — mert meg kell halnom, minekelőtte kapitánynyá lettem volna.“ Napóleon, hogy a fiatalember utolsó pillanatait megédesítse, nyomban kapitánynyá nevezte ki. A fiatal erő azonban győzedelmeskedett a halálon, Schrammn kigyógyult, s ritka magas kort ért el. — Zichy Domokos gróf, Zichy Jenő gróf nagybátyja, aggasztóan betegen fekszik erdélyi birtokán. — Az özvegyek háza. Nem a humanitás emelte, hanem csupán a véletlen folytán illetheti ez epitheton a Donáti-utczai 675 sz. kétemeletes házat. E házban ugyanis van 16 lakás, s valamennyiben özvegy lakik. Úgy látszik azonban, hogy ez mégsem puszta véletlen, hanem inkább az illető háztulajdonosnő szeszélyének eredménye — ki maga is özvegy asszony. — Finn vendég hazánkban. Berghom, a helsingforsi nemzeti színház igazgatója jelenleg Budapesten I van, a mennyiben határozott szándéka a magyar színházi viszonyokkal alaposan megismerkedni s a magyar népszínművek közül olyanokat, melyek a finn viszonyoknak inkább megfelelők, megszerezni. A népszínházban legközelebb a „Csikós“-t megnézte s tetszéssel nyilatkozott felőle. Bergbomn, ki B ud e az egyet, tanár vendége, telivér finn s németül is csak töredezetten beszél. — Falke báró udv. tanácsos szabadságáról ismét visszatért Bécsbe. — Német financzpolitika. Hogy mily leleményesek a németek új adónemek föltalálásában, bizonyítják a boroszlóiak, kiknek városából azt írják, hogy a tanács javaslatot nyújtott be a városi képviselők gyűlése elé egy új adónem tárgyában, mely már a legközelebbi év elején lépne életbe. Ez új adónem — árnyékszakadó. — A kir. József-műegyetemen a tanév I. fele szeptember 1-től január 10-ig, a Il-ik pedig január 11-től június 15-ig terjed. A hallgatók fölvétele a tanév kezdetén történik: szeptember 1-től kezdve rendesen csak szeptember 15-ig; rendkívüli esetekben a rectornál beadandó folyamodvány alapján a műegyetemi tanács által szeptember végéig, azontúl pedig semmi szín alatt sem endélyezhető. A hadköteles egyéves önkéntesek tényleges katonai „szolgálata esetében, tartoznak 15-éig a műegyetemi rectorhoz beküldeni, s jelentkezések alkalmával hadkötelezettségeket elbocsátási okmányukkal igazolni. Azon hallgatók, kik az első félévet külföldi egyetemeken töltötték s tanulmányaikat itt folytatni óhajtják, az ott hallgatott tantárgyakra nézve a második félév elején szintén fölvehetők. A második félévre vonatkozó fölvétel január 11-énkezdődik s január 15-én fedeztetik be. Bővebb értesítés a „Budapesti Közlöny“ és a már nyomtatásban megjelent programaiból szerezhető. Közli a kir. József műegyetem rectora. — Egy fontos kormányrendelet. Reusz herczegségből ismét igen fontos kormányintézkedésről érkezik hír. XXII. Henrik herczeg ugyanis legkegyelmesebben megparancsolta, hogy a greizi vadászhadtest ezentúl ne viseljen blouse okat. A külföldi szakértők ez idő szerint a Szeged biztosítására eszközlendő védelmi és szabályozási munkálatok felett folytatnak eszmecserét. Az érdemleges tárgyaláson, mely már a legközelebbi napokban kezdődik , a r i a r i (olasz) mint a szakértők legidősebbike fog elnökölni; Jaquet (franczia) pedig, mint legifjabbik a jegyyzőkönyvet fogja vezetni. A szakértők igen élénken érdeklődnek minden közlemény iránt, mely a szabályozásra s a szabályozással kapcsolatban lévő egyéb kérdéseket illetőleg hírlapjainkban közzététetnek. A melléjük adott tolmács Nendtvich Gusztáv alig győzi a sok fordítást, a többek között újabban a tiszavölgyi társulatnak legutóbbi gyűléséről közzétett jegyzőkönyvét s Károlyi Sándor gróf idevonatkozó emlékiratát fordította le a szakértők határozott kivonatára. — Pest megye állandó választmánya ma délelőtt 10 órakor Földváry alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen a küszöbön levő közgyűlés tárgyait és a programmot állapította meg. A szegedi és tiszavidéki vizkárosultak segélyzésére kibocsátott jótékony állami sorsjegyekből a főváros is kapván ezer darabot, az elárusitás végett kiküldött főv. bizottság ma kezdte meg azok szétküldését a főváros vagyonosabb polgáraihoz és társaságokhoz. A bizottság át van hatva azon meggyőződéstől, hogy az eddigi áldozatok nem merítették ki a vagyonos polgárok adakozási készségét és a sorsjegyek mind el fognak kelni. — Per a Petőfi képe miatt. Tudva levő dolog, hogy Petőfi Zoltántól, ki 1870. nov. 5-én halt meg, Beliczay Imre orvos többek közt Petőfi daguerotyp képét is öröklötte, mely még akkor ép volt. 1872-ben Országh Antal engedélyt kapott Beliczaytól, hogy ezen arczképet egyetlen példányban lefényképezhesse. Az eredeti kép azután úgy elromlott, hogy ma rajta csak a körvonalak s szemek ismerhetők fel s Országh Antal másolata, mely most Kertbenynek tulajdona, a tulajdonképeni eredeti kép. Országh képét többszörösíttette Szana Tamás a „Koszorú“ számára Klösz Györgynél a múlt év végén s egyúttal engedélyt is adott nevezett fényképésznek, hogy a sokszorosítást többszörösitheti. Jókai Mór, ki még ezen arczképet sem találta egészen hűnek, emlékezetből néhány vonást adott hozzá s ezután Klösz egyik segéde, a lengyel Serednitzky, egészen uj Petőfi arczképet készített, mely most jelent meg. Dr. az eredeti, de már elkopott daguesikerült. Most, mint " „13onl4”Kraeniczay"beperelte Kioszt, állítván, hogy ő 10,000 frtot vesztett el, mert egy külföldi vállalkozó ennyit akart fizetni a másolati jogért. Kiösz a sokszorosításért eddig sok pénzt adott ki, de eddig jó formán semmit sem vett be s üzletet sem remél csinálni vele s most mégis 10,000 frtot követelnek tőle oly képért, mely tujdonkép ma egészen más, mint Beliczay elkopott daguerotypje. — Közoktatásügyi miniszter, ki írni olvasni se tud. A „Novoje Vremja“ tirnovai levelezője az első bolgár kultusminiszterről, Grujevics Joachimról azt írja, hogy csak a bolgár elemi iskolákat végezte, s alig ért az írásolvasás mesterségéhez. Méltó társa lehet Nacsevics pénzügyminiszternek, kiről említettük már, hogy kereskedő volt Bécsben, de „rossz üzlet“ miatt csődöt mondott. — A haitii forradalomról. Múltkori a haitii forradalomról szóló közleményünkhöz pótlólag megemlítjük, hogy a forradalmárok a sziget minden északi városát hatalmukba kerítették. A kormány az ifjabb Canal, az elnök testvérének parancsnoksága alatt csapatokat küldött Mont-Rouis ellen, de a lázadók megverték, s visszaüzték Porteau-Princebe. Az északi csapatok Porteau-Princenek tartanak, mely város nagy rettegésben van. Az elnök, Boisrond-Canal, minisztereivel együtt „Desirade“ franczia hajóra szállt, s Saint-Thomasba ment. A helybeli cadettiskola növendékei ma délelőtt egy főhadnagy vezetése alatt meglátogatták a nemzeti múzeum képtárát. Egyúttal megemlítjük, hogy Géczen legújabban egy hatalmas kést találtak, melyet a nemzeti múzeum régiségtárának ajándékoztak. — Kosárfonás. Kunze Ernő a hazai iparban a kosárfonás tanítója, ma Istvántelkére ment, hogy az országos gazdasági egyesület földmives iskolájában a kosárfonást tanítsa. — Rejtélyes hírt közöl a „Székesfehérvár és vidéke.“ M. volt városi közgyám 12,000 frt elsikkasztása után főbelőtte magát Székesfehérváron, megfejthetienné tette, hogy mire fordította az elsikkasztott pénzt. Most sikerült kinyomozni, hogy az elhunyt testvére M. tanár az elsikkasztott pénzből 8000 frtot kezelt s kamatoztatott. Különben a vizsgálat megkezdésére az illetékes egyének már megtették a szükséges lépéseket. — Harcz pandúrok és rablók közt. Két megyei rendőrnek, Szekeres Józsefnek és Makoviczky Istvánnak meg volt hagyva, hogy három kassa-bélai lakost: Hoza Andrást, Jánost és Györgyöt hozzák be Kassára. Ezen három fivér ugyanis már régebben súlyos testi sértést követett el Fellner István megyei rendőrön. Amint a „Jahodna“ nevű erdőbe értek, a három rab, bizonyosan előleges megbeszélés folytán, egy adott jelre rávetette magát a két rendőrre és azokat rövid dulakodás után le is fegyverezték. S míg Hoza András Makoviczkyt tartotta a földre leszorítva, Hoza János és György, Szekerest kezde saját fegyverével irgalmatlanul ütlegelni, úgy hogy ez vagy 12 sebet kapott és jelenleg a kórházban fekszik. Makoviczkynak azalatt sikerült magát Hoza András átkarolásából kiszabadítani, s ő, cserben hagyván társát, megugrott és Kassa felé vevén útját, innen segélyt vitt. A három Háza azalatt addig verte Szekerest, mig ez eszméletét veszté, azután egyikük, György visszament K. Bélára, ahol el is fogatott, két bátyja azonban Kassára indult; itt a vámháznál átadták Szekeres fegyverét, azon megjegyzéssel, hogy egy részeg rendőrtől elszedték; később azonban ők is, a városi rendőrök által, a külsétányon, — feltűnvén véres ruhájuk és hite járván az eseménynek, — elfogattak. Hoza And-