Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)

1879-09-16 / 444. szám

Mléflmetési étresht Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . ft frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Szerkesztési iroda,­ Budapesten, váczi kör-ut 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes­leneteket fogadunk el. 444. szám. Egyes szám ára 4 kr. REGGELI KIADÁS. Budapest, kedd, szeptember 16. 1879. Hirdetisek felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán) További Daube G. L. is társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis « „Ellenír“ kiadó-hivatal, által nyugtázott B » ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Ide intézendők éa elélvetétek ti a lap nélküldétére vonatkosi minden fektüalit. évfolyam. Táviratok. Szeged, szept. 15. (D. É.) Ma délelőtt 10 órakor a kir. biztos elnöklete alatt Jankovich Miklós V­é­g­h Aurél és B­a­k­a­y Nándor biztosi tanácsosok, S­t­e­s­s­e­r min. titkár mint jegyző, Szegh­eő Atilla a folyammérnöki hivatal főnö­kéből álló bizottság megtartotta az ajánlati tár­gyalást azon ajánlatokra nézve, melyek a mai ha­táridőig (reggeli 9 óra) a körtöltés B. C. vo­nal azaz szilléri szakaszának kiépítése végett, beadattak. Összesen beérkezett négy ajánlat. 1. Kopf Dániel 1 köbméter földtöltést 75 krért (Rollbahn se­gítségével) , 2. Müller József 85 kr., 3. Gregersen G. 80 kr., 4. Temesváry J. és társai kocsi és kézi erővel a földnek a töltés vizfelőli szállításával 500 fméter távolságig egy kbm. földtöltést 57 krért, 500—2000 fm. távolságig 87 kr átlag­árért vállal­koznak a töltés építésére. Az ajánlatok felbontása után Gregersen és Müller vállalkozóknak figyelembe nem vehető ajánlataik a biztosítékkal együtt visszaadattak, Temesváry és társai szegedi és Kopf szabad­kai vállalkozókkal azonban, mint legelőnyösebb ajánlatok beadóival a folyammérnöki hivatal je­lentése után, melynek az ajánlatok kiadattak, to­vábbi tárgyalások folytattatnak. A körtöltés három szakaszának építése, a szillérinek kivételével, ma korán reg­gel kezdetét vette. A házilag épített két szaka­szon 800 ember kezdte meg a munkát. Mint már említék volt, a munkát vezeti Szegheő Attila főmérnök, a felügyeletet gyakorolja az összes vo­nalakon Jankovich Miklós kir. bizt. tanácsos. Délben a kir. biztos kikocsikozott és megnézte a töltési munkálatokat. Tegnap a TI. ker. függetlenségi párt kijelölő-bizottsága ülést tartott, melyben Szeged II. kerületének orszgg. képviselőjelöltjévé. Bör­­c­s­ö­k Sándor alsóvárosi polgár és gyertyamártó kikiáltatott. Tegnap este tűz volt a városi kültelkek egyi­kén, hol ismeretlen okokból egy kisebb épületben ütött ki a tűz, melynek tetőzetét elhamvasztotta. Zágráb, szept. 15. A német trónörökösné tegnap délután meglátogatta a Maximilián-parkot és több holmi vásárlása után este innen el­utazott. Bécs, szept 15. (Eredeti távirat.) Edhem pasa szombaton nyújtotta át Andrássy nfvem­­ n lr (- — — •• ** - t ‘ 1 1 hizelgő szavakban mond köszönetet azon jóakaratért, a melyet Andrássy gróf politi­kája tanúsított Törökország iránt, és nagy fontosságot helyez abba, hogy a barátságos viszony tartós lesz Ausztria-Magyarország és Törökország közt, végre reményét fejezi ki, hogy Andrássy gróf utódja követni fogja általános vonásokban az elődje által kijelölt politikát és így meggyöngiti azt a hatást, a melyet Andrássy gróf lemondása idézett elő. Bécs, szept. 15. („Pol. Corr.“) Württemberg herczeg és Huszni pasa megtekintették a török és osztrák-magyar csapatok által Pribojban elfoglalt állásokat. A két parancsnok tegnap tanácskozott egy­mással.Konstantinápoly, szept. 15. („Polit. Corr.“) A Kelet-Ruméliában történt véres események hírére nagy izgatottság uralko­dik. Több nagykövet a portát teszi ezért felelőssé, mivel pénzsegély és kiséret, sőt minden előleges értesítés nélkül indította útnak a nagyszámú mohamedán menekültet. A burgaszi franczia consul felhívást bocsátott ki a veszélyben forgó mohamedánok se­gélyezése végett, az orosz consul erre el­­utasítólag válaszolt. Aidoszban 15 kelet-ruméliai rendőrt gyilkoltak meg. A consulok tudósításai a kelet-ruméliai mohamedánok helyzetét igen szomorúnak ecsetelik. A porta köriratot szándékozik a hatalmakhoz intézni és Aleko pasától felvilágosításokat kérni. Athén, szept. 15. A görög küldöttek azt az újabb utasítást kapták, hogy folytas­sák az alkudozásokat a törökökkel, egy­szersmind ragaszkodjanak a berlini congres­­sus jegyzőkönyvéhez, egyes kérdések tár­gyalásánál pedig vegyék igénybe a hatalmak közvetítését. Hohenlohe herczeg német nagykövet Gasteinból ide érkezett. Belgrád, szept. 15. A Balkán-félsziget ke­resztyén fejedelmeinek Nisben történendő összejö­veteléről szóló tudósítás alaptalan, csupán a bolgár fejedelem érkezik ide többnapi látogatásra. Berlin, szept. 15. A „Nordd. Alig. Ztg.“ Liegnitz őrnagynál Péterváron állítólagosan történt s nagy feltűnést okozott irománylopásról szóló hí­rek ellenében, közli Liegnitz őrnagynak a valódi tényállást ecsetelő levelét, mely szerint a betörő közönséges tolvaj lévén, csak értékes tárgyakat vitt magával. Az irományokból a legcsekélyebb sem hiányzott. A rendőrség a lopott rendjelek nagyobb részét tulajdonosának már vissza is szolgáltatta. A tolvajt ezért s más tíz tolvajlásért elitélték. Hága, szép. 15. Az államtanács (Generalstaa­ten) megnyitása alkalmával felolvasott trónbeszéd a külföldi hatalmakhoz való viszonyt a legbarátsá­­gosabbnak és az atchini háború eredményét kielé­gítőnek tünteti fel. A kereskedelmi viszonyok rossz állapota és a silány aratás miatt hiány lesz az adóbevételben és az állam segélye nagyobb mérv­ben lesz igénybe véve. A kormány ragaszkodik a szabad kereskedelem elveihez. Keletindiában a vi­szonyok általában kedvezőknek mondhatók. Róma, szept. 15. A pénzügyminiszter át­nyújtotta a jövő évi költségvetést a kamaraelnöknek. A bevételek 1402, a kiadások 1395 millióval van­nak előirányozva, tehát a többlet 7 millióra rúg. A költségvetéshez csatolt jelentés szerint a par­lamentnek előterjesztett és nagyobb kiadásokat igénylő tervek abban nincsenek felhozva. Hozzá­adván ezen költséget is, a budget 6 milliónyi hi­ányt mutat fel. Bukarest, szept. 15. Boeresco ide érkezett. Bratiano miniszterelnök indítványa folytán mindkét kamra titkos ülést fog tartani, melyben a kormány elé fogja terjeszteni jelentését. JLondon, szept. 15. A „Daily Telegraph“ jelenti Simlából: Az emir bűnrészes a ka­­buli mészárlásban. Jakab kán Ka­bulban elrendelte, hogy a közvetlen összeköttetés az agolokkal vágassék el. Az ellenséges érzelmű­ mohmundok erős csapatokban megszállották Rak­­kát. A Kabulba vezető út a nagy af­gán hadsereg által van megszállva. New­ York, szept. 15. Santiago de Cubából érkezett tudósítások szerint, az ültetvényeken lévő rabszolgák követelik a tulajdonosaik által ígért sza­badságot. A rabszolgák szöknek. Madridból jelentik, hogy a kormány a rab­szolgák emancipatióját czélzó javaslatot szándéko­zik a cortes elé terjeszteni. Ezen polgárosítás hat évi kényszermunka után — kezdve 1880. július havától — fogja kezdetét venni. New-York, szept. 15. Az éjszaknémet „Lloyd“­­társaság „Leip­zig“ nevű gőzhajója baltimore-bré­­mai útjában sérülést szenvedett s a new-yorki ki­kötőbe lett vontatva. Debreczen, szept. 15. II. napi lóversenyek. (Eredeti távirat. — A városi dijat (100 drb arany) b. Majthényi Izidor 36. Cobweb-je nyerte meg, gr. Festetics Pál Carolinája ellen. A kis handicap-ben a gróf Sztáray János által nevezett hr. Czetwerzynski Borics Gamiani-ja győ­zött, Frohner János Birdcage-kanczája ellen. Az á 11 a m d­i­j­b­a­n (350 drb arany, 3200 méter) br. Majthényi Izidor 3é. Harry Hal­l-ja első, gr. Sztáray János D­a­g­m­a­r-ja második. A w­e­tt­e­r­­stakest Frohner János Imperatrice-ménje nyerte meg, gr. Sztáray János Altoná­ja ellen. A vi­gasz­versenyben Blaskovics Miklós Boros­tyánja érkezett elsőként a czélhoz, gr. Festetics Pál Caroliná­ja második lett.­­ Mint látható, a tegnapi nyertesek közül ma egy sem aratott győ­zelmet. Lemberg, szept. 15. A gabonavásár ma meg­nyittatott. A látogatók száma az 1200-at megha­ladja. Az üzlet mindjárt élénk fordulatot vett, fő­leg kukoricza, rozs, később­ búzában is. Búza 10 frt el, zárlatnál lann«.ac 1 .T »«hbergbe szállítva, kelt árpa 7 frt—7 frt 25 fr, borsó 8 frt, zao 4 frt 40 kr, kukoricza Czernovitzra szállítva, 4 frt 95 kr, tavaszi kukoricza 5 frt 25 kr és magasabb árban kelt el. Az összes forgalom 250 vasúti­ kocsi rako­mány gabonára rúgott. A bizottsági jelentés sze­rint, a búzaaratás nyugati Galicziában tűrhető, keleti Galicziában és a Bukovinában középszerű, míg a rozs- és burgonya-aratás középszerűn aluli és az árpa-aratás silány volt. A zab mindenütt kitűnően sikerült. Repczében, borsóban, haricská­­ban, komlóban és kukoriczában jó termés volt. Déloroszországban a zab sikerült, a többi gabonák silányak. A reményett orosz kivitel alig fog 17 millió csetvertre rúgni. Budapest, szeptember 15. Említettük a múlt napokban, hogy dr. De­­éneri elkészítette a horvát büntető codex-ja­­vaslatot, s most dolgozik a rendőri törvénykönyvön. A mű még nem hagyta el a sajtót, s így nem mondhatjuk meg, mennyiben tarthatja az szem előtt a Magyarországhoz való államjogi és érintkezési viszonyokat. Az „Agram­er Zig“ biztosít bennün­ket, hogy az előbbiek teljes méltánylást nyer­tek a codexjavaslatban. A felosztásban is úgy lát­szik követte az a magyar büntető-törvénykönyvet, mert a kihágásokat a rendőri codex számára tartotta fenn. De ha alapos az „A­g­r­a­m­e­r Zeitung“ köz­lése, úgy e ponton túl a magyar és horvát bün­tető törvényhozás útjai szétválnak. Derencin úz önálló codificatori szerepre vállalkozott, s nem csak az osztrák codex nyomán szerzett tapasztala­tok, hanem a „legújabb tudományos vívmányok“ alapján codifickálta Horvátország büntető jogát. Ez ellen nem lehet ugyan kifogásunk, mert Horvát­országnak joga van külön büntető törvénykönyvet alkotni, de azt hiszszük, magának Horvátországnak is érdekében leendett, hogy büntető codexe szoros összefüggésben álljon a magyar büntető tör­vénykönyvvel, s e mellett törvényhozója szem előtt tarthatta volna úgy a „legújabb tudományos vív­mányokat,“ mint az „osztrák codex alapján szer­zett tapasztalatokat.“ Ha Magyarországnak nem derogált legújabb törvényhozása által is érintke­zésbe lépni az osztrák és a nyugati kulturországok codificátiójával, Horvátországnak még kevésbé de­rogálhatna, hogy az automiája számára fentartott legislatiót Magyarország hasonló legislatiójával párhuzamosan és öszhangban rendezze be. A „Pesti Napló“ esti lapjában olvassuk: A „Globe“ levelezője e részben igen érdekes adatot említ fel. Az állítja, hogy midőn Andrássy gróf visszalépésé­nek okairól kérdezősködött, s azt találta mondani, hogy e visszalépést az Andrássy s az udvari körök közötti összeüt­közés idézhette elő, oly férfiútól, ki a külügyminiszteri kö­rökhöz igen közel áll, azon választ nyerte, hogy e föltevés teljesen valótlan; az Andrássy által követett politika nem volt egyéb, mint a fejedelem politikája. A Globe levelezője meg is nevezi a férfiút, a­kitől e nyilatkozatot hallotta. Nem tudjuk, hogy t. laptársunk miért nem nevezi meg az illető férfiút. Mi megnevezzük. A „Globe“ levelezője azt írja, hogy dr. Falk, a „Lloyd“ szerkesztője. De lett légyen bárki, igazat mondott, mert a fejedelem és Andrássy gróf poli­tikája között nem volt és nincs különbség, már akár Andrássy gr. követte a fejedelem politikáját, akár pedig a fejedelem Andrássy grófét. Hogy a „Napló“ mért tartózkodott a megnevezéstől, az az ő titka. _________ Az „Italicae res“ czimű röpiratnak a No­­voje Vremja, a következő okokból tulajdonít fon­osságot: 1) mert hivatalos hadi szemle hasábjain látott napvilágot; 2) oly embertől ered, ki öt évig volt katonai ágens Rómában; 3) a szerző rokona Andrássy gróf leendő utódjának, a római nagykö­vetnek; s végre az „Italicae res“ az osztrák-ma­gyar hadsereg Novi-Bazarba való belépésének elő­estéjén látott napvilágot. E fontos körülményekből sok mindenfélét­­ következtetni a muszka lap. Azt szeretné elintetni az olaszokkal, hogy végüg van, mert Ausz­tria-Magyarország elzárja keletről jövő és keletre menő kereskedésüket, hogy az olaszok megváltoztat­ták monarchiánkkal szemben eddigi kedvező állás­pontjukat és újra mutogatják Németország ellen soha ki nem aludt ellenszenvüket. Végre, hogy e­zok óhajtása ne maradjon meddő óhajtás, azzal biztatja az olaszokat, hogy a jelen körülmények ezt könnyen támadhat hatalmas szövetségesük , Andrássy és Törökország. Szavfet pasa török külügyminiszter értesült ír fCzi ^^ykövetség utján Andrássy gróf lemon­­dásáról. A török nagykövet hivatalos jelentésére hivatalos választ küldött Szavfet pasa. E válasz ketkező' me^e^ ^écsi levelezőnktől kaptunk, a kö­. sürgöny kiemeli, mily nagy súlyt fektet Törökor­?afyar-osztrák monarchia barátságára s annak to­­• H. lentartasat s fejlődését mennyire óhajtja. A porta av* meggyőződött Andrássy barátságos szándékairól s ro“:!?P.sz?nver81 a török birodalom iránt és azokat TírsoW,60*811,1­ pasa kifejti azon tiszteletét, melyet ,­­őzkodása alatt a ,hires“ államférfiu csodálatos be­nne bányában keltettek. Ő monarchiánk­é., ala. annyi szellemmel, tehetséggel és ügyességgel te ’ miszerint mindazon ellentétek daczára, melyek­é it a birodalom között az utóbbi időben lefolyt világesemények folytán be kellett következniök, átlátta, vetí ki és­ komolyak Andrássy jóakaró intenziói mal '­ánt. A porta tehát csak valódi fájdalom­sajnálataS^.htsett’ b°gT a gróf elhagyja eddigi állását éa nns n'it.i bar m®g nincs nyugtatva — csak azon biztosi­­®nJbitést, hogy Andrássy utódja követni fogja mennyi snlífDf\* Grégül is kifejezi a sürgöny, a norta k­onf fekt,et ra.’ hogy Andrássy megőrizze barátságát várnY“ *’ me­g mindig csak a hét birodalom javára fog ,ha összehasonlítjuk ezt a bizonyítványt, a melyben török külügyminiszter állítja, hogy And­í Saw5 r­öszí?te r°k°nszeuvet és barátságos ándékot tanúsított a török birodalom iránt, azok­on vádikkal’ a “gyeket tehetetlen­­sége miatt boszankodó ellenzékünk szórt Andrássy tényn’ TT°nKnyíeI?nL eszÜnkbe J­ut egy históriai m f' W tanácsában Danby gróf volt leg­makacsabb ellensége XIV. Lajosnak, a ki vasal-2­­,akzHtatte kl Angliát A franczia király csel­­t.1- 4 nála meffhatalmazott .vs nogy Quanby volt étkezte es az angol király közt köz­vetítő olyan ügyben, a melynek az angol király és tanácsosainak megvesztegetése volt a czélja. Vájjon muszka találta-e ki tehát azt a híg­velejű embereknek szánt mesét, hogy Andrássy a muszkákkal conspirál, és a mi ellenzékünk csak rágódik az elébe dobott konezon? Azt tudjuk, hogy már kétszáz éves ez a monstruosus gondo­lat. Ellenzékünk ízlésére bízzuk, hogy apja legyen ennek az idétlenségnek. Mi pedig Andrássy „el­lenségére“ hivatkozunk, hogy legyen bíró, annak az országnak miniszterét, a­melyet az el­lenzék szerint föl akart, nem, még most is föl akar darabolni Andrássy. A török miniszter azt kívánja, hogy Andrássy utódja kövesse nagy elődjének po­litikáját. Ugyan miért viseli Szavjet pasa kevésbé szí­rén hazája sorsát, mint a mi ellenzékünk Török­országét. Ennek a különbségnek nagyon egyszerű az oka. A törökök közt is van sok józan és értel­mes ember, a­minőt hasztalan keresünk a mi el­lenzékünk sorai közt. A­ki nem hiszi, hasonlítsa össze Szavjet basa levelét azokkal a keserves kín­lódásokkal, a­melyeket ellenzéki sajtónk keleti po­litikánkról jajgat naponként a világba. Trefort miniszter és a protestánsok. A lutheránus egyetemes gyűlés tanácskozásait befe­jezvén, az evang. gyámintézet új elnöke, Ivánka Imre a konvent tagjait bankettre hívta meg, mely­ben Trefort kultuszminiszter, Karsay és Czé­­kus szuperintendensek, Prónay Dezső báró, Podmaniczky Frigyes báró, Szontagh fel­ügyelők és számos más egyházi és világi férfiak vettek részt. A házi úr Ivánka Imre felköszöntője után a királyra, a királynéra és koronaherczegre, felkelt Trefort Ágost miniszter s nagy figyelem közt a következő nyilatkozatszerű beszédet mondta: „Nem voltam tisztában magammal, elfogad­­hatom-e a t. háziúrnak meghívását e mai barátsá­gos ebédre vagy sem; magamhoz intéztem a kér­dést, helyes-e vígan ülni a fehér asztalnál azon urakkal, kik engemet a zöldasztalnál kíméletlenül elitéltek sérelmek miatt, melyeket állítólag a pro­testáns egyház ellen elkövettem volna? Annak daczára megjelentem e tisztelt társaságban, jól tudván, hogy mivel a férfiakkal fogok találkozni, kik vádjaikban is csak jó intenziók által vezérel­tetnek; kik azonban, mint más halandók is, né­melykor szellemi felindulásba esnek, midőn aztán a legokosabb emberek is elfogultsággal ítélnek. Előadom tehát röviden a történteket. Miután a középtanodákról szóló törvényjavas­lat még boldogult elődöm Eötvös József báró ál­tal beterjesztetett és sokféle okoknál fogva mosta­náig törvénynyé nem vált és ebből többféle bajok, nemcsak a protestáns iskolákban, hanem a katho­­likus iskolákban is és mindazon tanintézetekben, melyek a kormány vezetése alatt nem állanak, ke­letkeztek, azt hittük, hogy itt egy speciális tör­vény által segíteni kell. Mi módon járjunk el, ennek megbeszélésére több tisztelt urat a múlt télen hívtam össze, kik kö­zül a mostani főfelügyelő úr, báró Radvánszky Antal­­ nagyméltósága felszólított, hogy ez érte­kezletben megbeszélt kérdéseket alaposabb tárgya­lás végett formuláztassam és akkor egy új érte­kezletet hívjak össze. Szász Károly tanácsos úr, nem bármi javaslatot, de egyszerűen a megbeszé­lendő tárgyakat összeállítván, azokat az ismeretes pontozatok czíme alatt közöltem, és egy új tanács­­kozmányt hívtam össze, melynek lefolyása nagy­ságfok előtt ismeretes. Ez az egész merénylet, melyet én elkövettem a protestáns egyház autonó­miája ellen. De bármi történt, biztosíthatom az urakat, hogy én az egyházakat tisztelem és szeretem, mert társadalom vallás nélkül, vallás egyház nélkül fel­fogásom szerint nem létezhetik, (Tetszés.) s mert a katholikus és a református egyházak egy talajból, az occidentalis civilisatióból fejlődtek, (Helyeslés.) s mert a dohánymonopólium kivételével, én a mo­nopóliumok barátja nem vagyok. És ha Magyarországon az államnak monopó­liuma volna az oktatás terén, én volnék az első, ki megszüntetését sürgetném, mert a concurrentia az iskolákban és a szellemi életben épen olyan üdvös, mint az anyagi működés terén. (Éljenzés.) Tudván, hogy a t. házigazda és a t. vendégek mind oly férfiak, kik nem a félreértéseket ne­velni, hanem azokat eloszlatni készek, a t. házi úr és a t. vendégek egészségére ürítem pohara­mat, éljenek!“ Ezen politikai enunciatió — mint a „P. N.“ írja — általános tetszéssel találkozott, mert a jelen voltak abban a tíz pont elejtését vélték felta­lálhatni. Rögtön fel is kelt a miniszter toasztjára válaszolni a dunántúli szuperintendentia felügye­lője, báró Prónay Dezső, s kiemelte, hogy ő még kora ifjúságában a mozgalmas 60-as években meg­tanulta különösen K. Podmaniczky Frigyestől, ki­hez szavait intézi, hogy a közügyekre nézve fenn­álló nézetkülönbségnek nem kell a társadalmi élet­ben is válaszfalat képeznie. Örömmel üdvözli Trefort ő excláját ezen körben s örömmel hallotta azon nyilatkozatát, hogy távol áll a miniszter ő excrájától a protestánsok törvény által biztosított jogainak megszorítását szándékolni.­­ Az úgynevezett pontozatokra nézve azonban, nem akarván e helyen nézeteit fejtegetni, föntartja más alkalommal kifejtett álláspontját. Örömmel emeli poharát a cultusminiszter ő exolá­­jáért, mindazáltal azon megjegyzéssel: „Amicus personae, inimicus causae. Prjepolje megszállásáról " jelentik a „Neue freie Pressédnek szept. 14-kétől : Prjepoljét, a csapatjaink által megszállandó harmadik és utolsó várost ma délben tizenketted­­fél órakor szálltuk meg békésen, és ezzel be van fejezve a Lim-vonal megszállása. Hadoszlopunk tegnap korán reggel indult el Plevljéból és a Jabuka kazaulában töltötte az éjszakát. Ma Prjepoljétól egy óra járásnyira több bégből és előkelő keresztyénekből álló küldöttség élén fogadott bennünket ünnepélyesen a prjepoljei kajmakám. Prjepoljétól egy negyed órányira a tö­rök csapatok parancsnoka előzékenyen fogadta­tásunkra jött, és csak az ellen tiltakozott, hogy a Lim jobbpartján fekvő városrészt ne szálljuk meg. Killics tábornok hivatkozott azonban a conven­­tió és a bizottság határozataira és zeneszóval, lengő zászlókkal vezette a városon végig csapat­­talt a"s Prjepolje fölött uralkodó magaslatokat és biztosították katonailag is bevonulásunkat. A szárny­­véd, mely a 25. vadászzászlóalj két századából ál­lott, Grivicsics százados vezérlete alatt átgázolt Kolovrat mellett a sebes Lim folyón és megszál­lotta a Prjepoljétól keletre fekvő magaslatot. Bauer e zászlóalj századosa ment át százada élén mint első a folyón. A főhadoszlop, melynek élén Killics tábornok lovagolt, a hídon kelt át a Simen. A török csapa­tok teljes katonai tisztelettel fogadták a had­oszlopot, a­mely ezután végig vonult a kis vá­roson. A város közepén jöttünk össze König altá­­bornagygyal a hadosztály parancsnokával, a­ki a Parma-ezred egyik zászlóaljával Pribojból jött szin­tén Prjepolje megszállására. A lakosság barátságosnak látszik, a törökök boltjai nyitva voltak; a keresztyéneké, mivel va­sárnap volt, csukva voltak. Csapatjaink legnagyobb része a Lim balpartján táboroz. A körüllevő ma­gaslatokat részint mi szállottuk meg, részint a török csapatok tartják megszállva. Prevlyéből jövet találkoztunk török csapatok­kal, a­melyek az út mentében táboroztak. Az itteni török helyőrség azzal a katonasággal együtt, a­mely a vidéken van, körülbelül 16 századra rúg. Prjepolje a Limnek eléggé szűk völgyében fekszik, a folyó két partján; a város java része és a török városrész a jobb parton. A város legna­gyobb részt nyomorult viskókból áll, lakosainak száma 3000. Mindamellett legtöbbnyire keresztyé­nekhez fogják beszállásolni katonaságunkat. A Lim elég mély folyó, csak bizonyos helyeken lehet át­gázolni rajta, szélessége 80 lépés. Holnapra ide várják Württemberg herczeget. Ő valószínűleg megállapodott már Huszni pasával, a­ki Pribojban időzik, a török csapatok visszavo­nulását vagy a közös megszállást illetőleg. Holnap­után visszatérnek azok a csapatok, a­melyek nin­csenek belefoglalva a helyőrségre szükséges számba. Bismarck és Gorcsakoff lemondását illető­leg jelenti a „Standard“ bécsi levelezője szept. 12-kétől: „Tegnapi táviratommal összefüggésben, a­melyben jelentettem, hogy Bismarck és Gorcsakoff is benyújtotta lemondását, most a következő rész­leteket küldöm Oroszország és Németor­szág feszült viszonyáról. A­mi a két kan­­c­ellár híresztelt találkozását illeti, úgy látszik sem Gorcsakoff nem egyezett bele ebbe az uta­zásba, sem pedig Bismarck nem utasította vissza az orosz diplomatával a találkozást. Arról nem volt szó, hogy ők csak ketten fognak találkozni, a­mint sürgettetett, mert az lehetetlenné vált, minthogy Bismarck herczegre nézve lehetetlenség volt Ba­­den-Badenbe menni, Gorcsakoff herczegre nézve pedig az, hogy Berlinben keresse föl a német kan­­czellárt. De miután elhatározták, hogy Bismarck visszaadja Andrássy grófnak a látogatást Bécsben, Gorcsakoff herczegnek, a kinek egészsége helyreál­lott akkor és visszatérhetett Oroszországba, törté­netesen kellett volna Bécsen át haza utaznia ab­ban az időben, midőn az osztrák-magyar és német államférfiak találkoztak ott és velük együtt érte­keznie. Ezzel bizonyította volna be legjobban, hogy óhajtja a békés politikát, de Gorcsakoff herczeg nem tette ezt és e helyett külön találkozást kívánt. E részletek hitelességét nem lehet kétségbe vonni. Igen nagy okom van annak állítására, hogy a két császár, midőn Alexandrovoban találkozott, teljesen megállapították politikájuk alapvonalait. Gorcsakoff meghiúsította szándékukat és így hom­lokegyenest ellenkezésbe jött a czár akaratával, és így talán el is fogadják lemondását. * A „Daily Telegraph“ párisi tudósítója szerint az oda érkezett jelentések nagyon feszültnek mond­ják az orosz-német viszonyt, és azt mondják , hogy a két hatalom háborúja küszöbön áll. Nagyon természetes, hogy e riasztó tudósítás hitelességében mi nem hiszünk. A német-orosz vi­szony feszültsége azonban oly fontos, hogy kényte­lenek vagyunk registrálni. E hírrel kapcsolatban ugyanis hivatkozik a tudósító a „Soleil“ azon tudó­sítására, hogy az ő szerkesztőjének interviewja miatt jegyzékek váltottak az interviewt követő 48 órá­ban Berlin és Pétervár közt, az interview meg­­czáfolásának­ kieszközlése végett. E c­áfolatot a kö­vetkező berlini táviratban közölte volna az „Agence Havas“: „Pétervári táviratok nem tekintik szabatos­nak a „Soleil“ azon tudósítását, hogy Gorcsakoff herczeg olyan ellenségeskedésről beszélt, a­me­lyen őt Bismarck herczeg tisztelte meg. Azt hiszik, hogy Gorcsakoff herczeg csak azt az esz­mét hangsúlyozta, a­melynek ő számos ízben adott kifejezést, hogy tudniillik ő fölötte kívánatosnak tartja, hogy visszanyerje Francziaország Európában azt az állást, a­mely megilleti.“ Ha tehát ebből a legitimista lapból merí­tette értesülését a „Daily Telegraph“ tudósítója, nem tartjuk egyébnek e hrtt cselfogásnál, a­mely Németország ellen irányul ugyan, de tulajdonképen a franczia kormányt akarja zavarba ejteni. Gasteinból szept. 15-étől jelenti a „Neue freie Presse“. Jacobi­ni nuntius két titkárral az­nap este oda érkezett. Egy órával későbben Ho­henlohe herczeg, párisi német nagykövet is meg­érkezett. Budapest, szeptember 15. A telekkönyvi kényszer kérdése mindig élénkebben foglalkoztatja a jogászok közvé­leményét. A közjegyzők már évek előtt, mikor a hagyatéki ügyek még jelentékeny jövedelmi forrásukat képezték, sürgették a telekkönyvi kényszer behozatalát. Most pe­­dig, midőn e jövedelmi forrás bedugult, úgy állítják fel a közjegyzők a telekkönyvi kény­szer kérdését, hogy vagy léptesse életbe a törvényhozás ezt a kényszert, vagy szüntesse meg a közjegyzői intézményt. Az igazságügyminiszter, azon sürgős teendők daczára, melyek úgy az igazság­ügyi administratív, mint a törvényelőkészítés terén igénybe veszik, figyelembe vette a k­oz­iDfrv.Ak­­i sietett az alternatíva egyik részeneif meg­­valósításával sem. Nem nyújtott be a tör­vényhozáshoz javaslatot, mely akár a telek­könyvi kényszer behozatalát, akár a köz­jegyzői intézmény megszüntetését czélozná. Mindenekelőtt meg akarta hallgatni a szak­értőket s első­sorban felhívta véleményadásra a felső bíróságokat. A szakértők véleménye a miniszter előtt fekszik, s ez — mint mi tudjuk — eléggé kedvező a közjegyzőkre nézve. S bíróságainktól valóban nem is le­hetett mást várni. Sőt elvileg mindenki csak pártolhatja a közjegyzői kényszert. Ki ne óhajtaná, hogy azon károsodások, melyek a telekkönyvi ügyek körül igen gyakran ép a felek és képviselőiknek tudatlansága, vagy tapasztalatlansága folytán előfordulnak, meg­szűnjenek ? Ki ne óhajtaná, hogy a telek­könyvi perek száma, s így a bíróságok dolga fogyjon , pedig okvetlen fogyna a telek­könyvi kényszer mellett , mert a perek egy­­ része szintén a telekkönyvi ügyekben köve­tett helytelen és szabálytalan eljárásból szár­mazik. Sőt volna harmadik előnye is a telekkönyvi kényszernek. A bűnvádi perek lajstromából nagyrészt kiterültetnének a te­lekkönyvi ügyekben elkövetett csalások, me­lyekre vonatkozólag büntető biróságaink el­lentétes felfogással birnak, egyik — a nyil­vános könyvek természete daczára — bün­tetendőnek tartván minden telekkönyvi jog­­röviditést, mely a károsodott rászedetése mellett történt ; a másik ellenben azon véle­ményben lévén, hogy telekkönyvi ügyekben egyáltalán nem lehet csalást elkövetni. Mindez kétségkívül igen szép, igen óhajtandó dolog. Sőt kimondjuk, hogy a telekkönyvi ügyekben csak akkor fog teljes rend uralkodni, ha vagy behozzuk a kény­szert, vagy a felek megszokják a telekkönyvi ügyekben a közjegyzők segédletét igénybe venni. Ámde mindennek daczára mi nem helyeselhetjük, hogy a kérdés alternatíva alakjában állíttatik fel. Nem helyeseljük azok felfogását és nem valódi barátjai a közjegyzői intézménynek, vagy elfogultak, kik azt mondják: vagy be kell hoznunk a kényszert, vagy meg kell szüntetnünk a köz­jegyzői intézményt. Ez intézményt mi hasz­nosnak, sőt, viszonyaink mellett is szüksé­gesnek tartjuk. És a­ki azt mondja, hogy a közjegyzőség csak a telekkönyvi kényszer segélyével állhat fenn, az egyszersmind ki­mondja azt, hogy ez intézmény több évi fennállása dac­ára sem képes közéletünkben, társadalmunkban gyökeret verni. Nem képes a fejlődésre, izmosodásra. Nem volt és nem lesz képes maga iránt bizalmat gerjeszteni. Nem tudott nélkülözhetlenül szükségessé válni. Azt mondja ki, hogy a közjegyzői intézmény csak mesterséges üvegházban, a kényszer bilincsei közt élhet meg, s össze­zsugorodik a szabad ég alatt, mihelyt kidől mellőle a mesterséges támasz. És aki ezt mondja, az nem becsüli meg érdeme sze­rint a mi közjegyzői intézményünket, vagy nem ismeri, vagy eltagadja a tényeket.

Next