Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)
1879-09-16 / 444. szám
Mléflmetési étresht Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . ft frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Szerkesztési iroda, Budapesten, váczi kör-ut 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentesleneteket fogadunk el. 444. szám. Egyes szám ára 4 kr. REGGELI KIADÁS. Budapest, kedd, szeptember 16. 1879. Hirdetisek felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán) További Daube G. L. is társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis « „Ellenír“ kiadó-hivatal, által nyugtázott B » ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők éa elélvetétek ti a lap nélküldétére vonatkosi minden fektüalit. évfolyam. Táviratok. Szeged, szept. 15. (D. É.) Ma délelőtt 10 órakor a kir. biztos elnöklete alatt Jankovich Miklós Végh Aurél és Bakay Nándor biztosi tanácsosok, Stesser min. titkár mint jegyző, Szegheő Atilla a folyammérnöki hivatal főnökéből álló bizottság megtartotta az ajánlati tárgyalást azon ajánlatokra nézve, melyek a mai határidőig (reggeli 9 óra) a körtöltés B. C. vonal azaz szilléri szakaszának kiépítése végett, beadattak. Összesen beérkezett négy ajánlat. 1. Kopf Dániel 1 köbméter földtöltést 75 krért (Rollbahn segítségével) , 2. Müller József 85 kr., 3. Gregersen G. 80 kr., 4. Temesváry J. és társai kocsi és kézi erővel a földnek a töltés vizfelőli szállításával 500 fméter távolságig egy kbm. földtöltést 57 krért, 500—2000 fm. távolságig 87 kr átlagárért vállalkoznak a töltés építésére. Az ajánlatok felbontása után Gregersen és Müller vállalkozóknak figyelembe nem vehető ajánlataik a biztosítékkal együtt visszaadattak, Temesváry és társai szegedi és Kopf szabadkai vállalkozókkal azonban, mint legelőnyösebb ajánlatok beadóival a folyammérnöki hivatal jelentése után, melynek az ajánlatok kiadattak, további tárgyalások folytattatnak. A körtöltés három szakaszának építése, a szillérinek kivételével, ma korán reggel kezdetét vette. A házilag épített két szakaszon 800 ember kezdte meg a munkát. Mint már említék volt, a munkát vezeti Szegheő Attila főmérnök, a felügyeletet gyakorolja az összes vonalakon Jankovich Miklós kir. bizt. tanácsos. Délben a kir. biztos kikocsikozott és megnézte a töltési munkálatokat. Tegnap a TI. ker. függetlenségi párt kijelölő-bizottsága ülést tartott, melyben Szeged II. kerületének orszgg. képviselőjelöltjévé. Börcsök Sándor alsóvárosi polgár és gyertyamártó kikiáltatott. Tegnap este tűz volt a városi kültelkek egyikén, hol ismeretlen okokból egy kisebb épületben ütött ki a tűz, melynek tetőzetét elhamvasztotta. Zágráb, szept. 15. A német trónörökösné tegnap délután meglátogatta a Maximilián-parkot és több holmi vásárlása után este innen elutazott. Bécs, szept 15. (Eredeti távirat.) Edhem pasa szombaton nyújtotta át Andrássy nfvem n lr (- — — •• ** - t ‘ 1 1 hizelgő szavakban mond köszönetet azon jóakaratért, a melyet Andrássy gróf politikája tanúsított Törökország iránt, és nagy fontosságot helyez abba, hogy a barátságos viszony tartós lesz Ausztria-Magyarország és Törökország közt, végre reményét fejezi ki, hogy Andrássy gróf utódja követni fogja általános vonásokban az elődje által kijelölt politikát és így meggyöngiti azt a hatást, a melyet Andrássy gróf lemondása idézett elő. Bécs, szept. 15. („Pol. Corr.“) Württemberg herczeg és Huszni pasa megtekintették a török és osztrák-magyar csapatok által Pribojban elfoglalt állásokat. A két parancsnok tegnap tanácskozott egymással.Konstantinápoly, szept. 15. („Polit. Corr.“) A Kelet-Ruméliában történt véres események hírére nagy izgatottság uralkodik. Több nagykövet a portát teszi ezért felelőssé, mivel pénzsegély és kiséret, sőt minden előleges értesítés nélkül indította útnak a nagyszámú mohamedán menekültet. A burgaszi franczia consul felhívást bocsátott ki a veszélyben forgó mohamedánok segélyezése végett, az orosz consul erre elutasítólag válaszolt. Aidoszban 15 kelet-ruméliai rendőrt gyilkoltak meg. A consulok tudósításai a kelet-ruméliai mohamedánok helyzetét igen szomorúnak ecsetelik. A porta köriratot szándékozik a hatalmakhoz intézni és Aleko pasától felvilágosításokat kérni. Athén, szept. 15. A görög küldöttek azt az újabb utasítást kapták, hogy folytassák az alkudozásokat a törökökkel, egyszersmind ragaszkodjanak a berlini congressus jegyzőkönyvéhez, egyes kérdések tárgyalásánál pedig vegyék igénybe a hatalmak közvetítését. Hohenlohe herczeg német nagykövet Gasteinból ide érkezett. Belgrád, szept. 15. A Balkán-félsziget keresztyén fejedelmeinek Nisben történendő összejöveteléről szóló tudósítás alaptalan, csupán a bolgár fejedelem érkezik ide többnapi látogatásra. Berlin, szept. 15. A „Nordd. Alig. Ztg.“ Liegnitz őrnagynál Péterváron állítólagosan történt s nagy feltűnést okozott irománylopásról szóló hírek ellenében, közli Liegnitz őrnagynak a valódi tényállást ecsetelő levelét, mely szerint a betörő közönséges tolvaj lévén, csak értékes tárgyakat vitt magával. Az irományokból a legcsekélyebb sem hiányzott. A rendőrség a lopott rendjelek nagyobb részét tulajdonosának már vissza is szolgáltatta. A tolvajt ezért s más tíz tolvajlásért elitélték. Hága, szép. 15. Az államtanács (Generalstaaten) megnyitása alkalmával felolvasott trónbeszéd a külföldi hatalmakhoz való viszonyt a legbarátságosabbnak és az atchini háború eredményét kielégítőnek tünteti fel. A kereskedelmi viszonyok rossz állapota és a silány aratás miatt hiány lesz az adóbevételben és az állam segélye nagyobb mérvben lesz igénybe véve. A kormány ragaszkodik a szabad kereskedelem elveihez. Keletindiában a viszonyok általában kedvezőknek mondhatók. Róma, szept. 15. A pénzügyminiszter átnyújtotta a jövő évi költségvetést a kamaraelnöknek. A bevételek 1402, a kiadások 1395 millióval vannak előirányozva, tehát a többlet 7 millióra rúg. A költségvetéshez csatolt jelentés szerint a parlamentnek előterjesztett és nagyobb kiadásokat igénylő tervek abban nincsenek felhozva. Hozzáadván ezen költséget is, a budget 6 milliónyi hiányt mutat fel. Bukarest, szept. 15. Boeresco ide érkezett. Bratiano miniszterelnök indítványa folytán mindkét kamra titkos ülést fog tartani, melyben a kormány elé fogja terjeszteni jelentését. JLondon, szept. 15. A „Daily Telegraph“ jelenti Simlából: Az emir bűnrészes a kabuli mészárlásban. Jakab kán Kabulban elrendelte, hogy a közvetlen összeköttetés az agolokkal vágassék el. Az ellenséges érzelmű mohmundok erős csapatokban megszállották Rakkát. A Kabulba vezető út a nagy afgán hadsereg által van megszállva. New York, szept. 15. Santiago de Cubából érkezett tudósítások szerint, az ültetvényeken lévő rabszolgák követelik a tulajdonosaik által ígért szabadságot. A rabszolgák szöknek. Madridból jelentik, hogy a kormány a rabszolgák emancipatióját czélzó javaslatot szándékozik a cortes elé terjeszteni. Ezen polgárosítás hat évi kényszermunka után — kezdve 1880. július havától — fogja kezdetét venni. New-York, szept. 15. Az éjszaknémet „Lloyd“társaság „Leipzig“ nevű gőzhajója baltimore-brémai útjában sérülést szenvedett s a new-yorki kikötőbe lett vontatva. Debreczen, szept. 15. II. napi lóversenyek. (Eredeti távirat. — A városi dijat (100 drb arany) b. Majthényi Izidor 36. Cobweb-je nyerte meg, gr. Festetics Pál Carolinája ellen. A kis handicap-ben a gróf Sztáray János által nevezett hr. Czetwerzynski Borics Gamiani-ja győzött, Frohner János Birdcage-kanczája ellen. Az á 11 a m dijban (350 drb arany, 3200 méter) br. Majthényi Izidor 3é. Harry Hall-ja első, gr. Sztáray János Dagmar-ja második. A wetterstakest Frohner János Imperatrice-ménje nyerte meg, gr. Sztáray János Altonája ellen. A vigaszversenyben Blaskovics Miklós Borostyánja érkezett elsőként a czélhoz, gr. Festetics Pál Carolinája második lett. Mint látható, a tegnapi nyertesek közül ma egy sem aratott győzelmet. Lemberg, szept. 15. A gabonavásár ma megnyittatott. A látogatók száma az 1200-at meghaladja. Az üzlet mindjárt élénk fordulatot vett, főleg kukoricza, rozs, később búzában is. Búza 10 frt el, zárlatnál lann«.ac 1 .T »«hbergbe szállítva, kelt árpa 7 frt—7 frt 25 fr, borsó 8 frt, zao 4 frt 40 kr, kukoricza Czernovitzra szállítva, 4 frt 95 kr, tavaszi kukoricza 5 frt 25 kr és magasabb árban kelt el. Az összes forgalom 250 vasúti kocsi rakomány gabonára rúgott. A bizottsági jelentés szerint, a búzaaratás nyugati Galicziában tűrhető, keleti Galicziában és a Bukovinában középszerű, míg a rozs- és burgonya-aratás középszerűn aluli és az árpa-aratás silány volt. A zab mindenütt kitűnően sikerült. Repczében, borsóban, haricskában, komlóban és kukoriczában jó termés volt. Déloroszországban a zab sikerült, a többi gabonák silányak. A reményett orosz kivitel alig fog 17 millió csetvertre rúgni. Budapest, szeptember 15. Említettük a múlt napokban, hogy dr. Deéneri elkészítette a horvát büntető codex-javaslatot, s most dolgozik a rendőri törvénykönyvön. A mű még nem hagyta el a sajtót, s így nem mondhatjuk meg, mennyiben tarthatja az szem előtt a Magyarországhoz való államjogi és érintkezési viszonyokat. Az „Agramer Zig“ biztosít bennünket, hogy az előbbiek teljes méltánylást nyertek a codexjavaslatban. A felosztásban is úgy látszik követte az a magyar büntető-törvénykönyvet, mert a kihágásokat a rendőri codex számára tartotta fenn. De ha alapos az „Agramer Zeitung“ közlése, úgy e ponton túl a magyar és horvát büntető törvényhozás útjai szétválnak. Derencin úz önálló codificatori szerepre vállalkozott, s nem csak az osztrák codex nyomán szerzett tapasztalatok, hanem a „legújabb tudományos vívmányok“ alapján codifickálta Horvátország büntető jogát. Ez ellen nem lehet ugyan kifogásunk, mert Horvátországnak joga van külön büntető törvénykönyvet alkotni, de azt hiszszük, magának Horvátországnak is érdekében leendett, hogy büntető codexe szoros összefüggésben álljon a magyar büntető törvénykönyvvel, s e mellett törvényhozója szem előtt tarthatta volna úgy a „legújabb tudományos vívmányokat,“ mint az „osztrák codex alapján szerzett tapasztalatokat.“ Ha Magyarországnak nem derogált legújabb törvényhozása által is érintkezésbe lépni az osztrák és a nyugati kulturországok codificátiójával, Horvátországnak még kevésbé derogálhatna, hogy az automiája számára fentartott legislatiót Magyarország hasonló legislatiójával párhuzamosan és öszhangban rendezze be. A „Pesti Napló“ esti lapjában olvassuk: A „Globe“ levelezője e részben igen érdekes adatot említ fel. Az állítja, hogy midőn Andrássy gróf visszalépésének okairól kérdezősködött, s azt találta mondani, hogy e visszalépést az Andrássy s az udvari körök közötti összeütközés idézhette elő, oly férfiútól, ki a külügyminiszteri körökhöz igen közel áll, azon választ nyerte, hogy e föltevés teljesen valótlan; az Andrássy által követett politika nem volt egyéb, mint a fejedelem politikája. A Globe levelezője meg is nevezi a férfiút, akitől e nyilatkozatot hallotta. Nem tudjuk, hogy t. laptársunk miért nem nevezi meg az illető férfiút. Mi megnevezzük. A „Globe“ levelezője azt írja, hogy dr. Falk, a „Lloyd“ szerkesztője. De lett légyen bárki, igazat mondott, mert a fejedelem és Andrássy gróf politikája között nem volt és nincs különbség, már akár Andrássy gr. követte a fejedelem politikáját, akár pedig a fejedelem Andrássy grófét. Hogy a „Napló“ mért tartózkodott a megnevezéstől, az az ő titka. _________ Az „Italicae res“ czimű röpiratnak a Novoje Vremja, a következő okokból tulajdonít fonosságot: 1) mert hivatalos hadi szemle hasábjain látott napvilágot; 2) oly embertől ered, ki öt évig volt katonai ágens Rómában; 3) a szerző rokona Andrássy gróf leendő utódjának, a római nagykövetnek; s végre az „Italicae res“ az osztrák-magyar hadsereg Novi-Bazarba való belépésének előestéjén látott napvilágot. E fontos körülményekből sok mindenfélét következtetni a muszka lap. Azt szeretné elintetni az olaszokkal, hogy végüg van, mert Ausztria-Magyarország elzárja keletről jövő és keletre menő kereskedésüket, hogy az olaszok megváltoztatták monarchiánkkal szemben eddigi kedvező álláspontjukat és újra mutogatják Németország ellen soha ki nem aludt ellenszenvüket. Végre, hogy ezok óhajtása ne maradjon meddő óhajtás, azzal biztatja az olaszokat, hogy a jelen körülmények ezt könnyen támadhat hatalmas szövetségesük , Andrássy és Törökország. Szavfet pasa török külügyminiszter értesült ír fCzi ^^ykövetség utján Andrássy gróf lemondásáról. A török nagykövet hivatalos jelentésére hivatalos választ küldött Szavfet pasa. E válasz ketkező' me^e^ ^écsi levelezőnktől kaptunk, a kö. sürgöny kiemeli, mily nagy súlyt fektet Törökor?afyar-osztrák monarchia barátságára s annak to• H. lentartasat s fejlődését mennyire óhajtja. A porta av* meggyőződött Andrássy barátságos szándékairól s ro“:!?P.sz?nver81 a török birodalom iránt és azokat TírsoW,60*811,1 pasa kifejti azon tiszteletét, melyet ,őzkodása alatt a ,hires“ államférfiu csodálatos benne bányában keltettek. Ő monarchiánké., ala. annyi szellemmel, tehetséggel és ügyességgel te ’ miszerint mindazon ellentétek daczára, melyeké it a birodalom között az utóbbi időben lefolyt világesemények folytán be kellett következniök, átlátta, vetí ki és komolyak Andrássy jóakaró intenziói mal 'ánt. A porta tehát csak valódi fájdalomsajnálataS^.htsett’ b°gT a gróf elhagyja eddigi állását éa nns n'it.i bar m®g nincs nyugtatva — csak azon biztosi®nJbitést, hogy Andrássy utódja követni fogja mennyi snlífDf\* Grégül is kifejezi a sürgöny, a norta konf fekt,et ra.’ hogy Andrássy megőrizze barátságát várnY“ *’ meg mindig csak a hét birodalom javára fog ,ha összehasonlítjuk ezt a bizonyítványt, a melyben török külügyminiszter állítja, hogy Andí Saw5 röszí?te r°k°nszeuvet és barátságos ándékot tanúsított a török birodalom iránt, azokon vádikkal’ a “gyeket tehetetlensége miatt boszankodó ellenzékünk szórt Andrássy tényn’ TT°nKnyíeI?nL eszÜnkbe Jut egy históriai m f' W tanácsában Danby gróf volt legmakacsabb ellensége XIV. Lajosnak, a ki vasal-2,akzHtatte kl Angliát A franczia király cselt.1- 4 nála meffhatalmazott .vs nogy Quanby volt étkezte es az angol király közt közvetítő olyan ügyben, a melynek az angol király és tanácsosainak megvesztegetése volt a czélja. Vájjon muszka találta-e ki tehát azt a hígvelejű embereknek szánt mesét, hogy Andrássy a muszkákkal conspirál, és a mi ellenzékünk csak rágódik az elébe dobott konezon? Azt tudjuk, hogy már kétszáz éves ez a monstruosus gondolat. Ellenzékünk ízlésére bízzuk, hogy apja legyen ennek az idétlenségnek. Mi pedig Andrássy „ellenségére“ hivatkozunk, hogy legyen bíró, annak az országnak miniszterét, amelyet az ellenzék szerint föl akart, nem, még most is föl akar darabolni Andrássy. A török miniszter azt kívánja, hogy Andrássy utódja kövesse nagy elődjének politikáját. Ugyan miért viseli Szavjet pasa kevésbé szírén hazája sorsát, mint a mi ellenzékünk Törökországét. Ennek a különbségnek nagyon egyszerű az oka. A törökök közt is van sok józan és értelmes ember, aminőt hasztalan keresünk a mi ellenzékünk sorai közt. Aki nem hiszi, hasonlítsa össze Szavjet basa levelét azokkal a keserves kínlódásokkal, amelyeket ellenzéki sajtónk keleti politikánkról jajgat naponként a világba. Trefort miniszter és a protestánsok. A lutheránus egyetemes gyűlés tanácskozásait befejezvén, az evang. gyámintézet új elnöke, Ivánka Imre a konvent tagjait bankettre hívta meg, melyben Trefort kultuszminiszter, Karsay és Czékus szuperintendensek, Prónay Dezső báró, Podmaniczky Frigyes báró, Szontagh felügyelők és számos más egyházi és világi férfiak vettek részt. A házi úr Ivánka Imre felköszöntője után a királyra, a királynéra és koronaherczegre, felkelt Trefort Ágost miniszter s nagy figyelem közt a következő nyilatkozatszerű beszédet mondta: „Nem voltam tisztában magammal, elfogadhatom-e a t. háziúrnak meghívását e mai barátságos ebédre vagy sem; magamhoz intéztem a kérdést, helyes-e vígan ülni a fehér asztalnál azon urakkal, kik engemet a zöldasztalnál kíméletlenül elitéltek sérelmek miatt, melyeket állítólag a protestáns egyház ellen elkövettem volna? Annak daczára megjelentem e tisztelt társaságban, jól tudván, hogy mivel a férfiakkal fogok találkozni, kik vádjaikban is csak jó intenziók által vezéreltetnek; kik azonban, mint más halandók is, némelykor szellemi felindulásba esnek, midőn aztán a legokosabb emberek is elfogultsággal ítélnek. Előadom tehát röviden a történteket. Miután a középtanodákról szóló törvényjavaslat még boldogult elődöm Eötvös József báró által beterjesztetett és sokféle okoknál fogva mostanáig törvénynyé nem vált és ebből többféle bajok, nemcsak a protestáns iskolákban, hanem a katholikus iskolákban is és mindazon tanintézetekben, melyek a kormány vezetése alatt nem állanak, keletkeztek, azt hittük, hogy itt egy speciális törvény által segíteni kell. Mi módon járjunk el, ennek megbeszélésére több tisztelt urat a múlt télen hívtam össze, kik közül a mostani főfelügyelő úr, báró Radvánszky Antal nagyméltósága felszólított, hogy ez értekezletben megbeszélt kérdéseket alaposabb tárgyalás végett formuláztassam és akkor egy új értekezletet hívjak össze. Szász Károly tanácsos úr, nem bármi javaslatot, de egyszerűen a megbeszélendő tárgyakat összeállítván, azokat az ismeretes pontozatok czíme alatt közöltem, és egy új tanácskozmányt hívtam össze, melynek lefolyása nagyságfok előtt ismeretes. Ez az egész merénylet, melyet én elkövettem a protestáns egyház autonómiája ellen. De bármi történt, biztosíthatom az urakat, hogy én az egyházakat tisztelem és szeretem, mert társadalom vallás nélkül, vallás egyház nélkül felfogásom szerint nem létezhetik, (Tetszés.) s mert a katholikus és a református egyházak egy talajból, az occidentalis civilisatióból fejlődtek, (Helyeslés.) s mert a dohánymonopólium kivételével, én a monopóliumok barátja nem vagyok. És ha Magyarországon az államnak monopóliuma volna az oktatás terén, én volnék az első, ki megszüntetését sürgetném, mert a concurrentia az iskolákban és a szellemi életben épen olyan üdvös, mint az anyagi működés terén. (Éljenzés.) Tudván, hogy a t. házigazda és a t. vendégek mind oly férfiak, kik nem a félreértéseket nevelni, hanem azokat eloszlatni készek, a t. házi úr és a t. vendégek egészségére ürítem poharamat, éljenek!“ Ezen politikai enunciatió — mint a „P. N.“ írja — általános tetszéssel találkozott, mert a jelen voltak abban a tíz pont elejtését vélték feltalálhatni. Rögtön fel is kelt a miniszter toasztjára válaszolni a dunántúli szuperintendentia felügyelője, báró Prónay Dezső, s kiemelte, hogy ő még kora ifjúságában a mozgalmas 60-as években megtanulta különösen K. Podmaniczky Frigyestől, kihez szavait intézi, hogy a közügyekre nézve fennálló nézetkülönbségnek nem kell a társadalmi életben is válaszfalat képeznie. Örömmel üdvözli Trefort ő excláját ezen körben s örömmel hallotta azon nyilatkozatát, hogy távol áll a miniszter ő excrájától a protestánsok törvény által biztosított jogainak megszorítását szándékolni. Az úgynevezett pontozatokra nézve azonban, nem akarván e helyen nézeteit fejtegetni, föntartja más alkalommal kifejtett álláspontját. Örömmel emeli poharát a cultusminiszter ő exolájáért, mindazáltal azon megjegyzéssel: „Amicus personae, inimicus causae. Prjepolje megszállásáról " jelentik a „Neue freie Pressédnek szept. 14-kétől : Prjepoljét, a csapatjaink által megszállandó harmadik és utolsó várost ma délben tizenkettedfél órakor szálltuk meg békésen, és ezzel be van fejezve a Lim-vonal megszállása. Hadoszlopunk tegnap korán reggel indult el Plevljéból és a Jabuka kazaulában töltötte az éjszakát. Ma Prjepoljétól egy óra járásnyira több bégből és előkelő keresztyénekből álló küldöttség élén fogadott bennünket ünnepélyesen a prjepoljei kajmakám. Prjepoljétól egy negyed órányira a török csapatok parancsnoka előzékenyen fogadtatásunkra jött, és csak az ellen tiltakozott, hogy a Lim jobbpartján fekvő városrészt ne szálljuk meg. Killics tábornok hivatkozott azonban a conventió és a bizottság határozataira és zeneszóval, lengő zászlókkal vezette a városon végig csapattalt a"s Prjepolje fölött uralkodó magaslatokat és biztosították katonailag is bevonulásunkat. A szárnyvéd, mely a 25. vadászzászlóalj két századából állott, Grivicsics százados vezérlete alatt átgázolt Kolovrat mellett a sebes Lim folyón és megszállotta a Prjepoljétól keletre fekvő magaslatot. Bauer e zászlóalj századosa ment át százada élén mint első a folyón. A főhadoszlop, melynek élén Killics tábornok lovagolt, a hídon kelt át a Simen. A török csapatok teljes katonai tisztelettel fogadták a hadoszlopot, amely ezután végig vonult a kis városon. A város közepén jöttünk össze König altábornagygyal a hadosztály parancsnokával, aki a Parma-ezred egyik zászlóaljával Pribojból jött szintén Prjepolje megszállására. A lakosság barátságosnak látszik, a törökök boltjai nyitva voltak; a keresztyéneké, mivel vasárnap volt, csukva voltak. Csapatjaink legnagyobb része a Lim balpartján táboroz. A körüllevő magaslatokat részint mi szállottuk meg, részint a török csapatok tartják megszállva. Prevlyéből jövet találkoztunk török csapatokkal, amelyek az út mentében táboroztak. Az itteni török helyőrség azzal a katonasággal együtt, amely a vidéken van, körülbelül 16 századra rúg. Prjepolje a Limnek eléggé szűk völgyében fekszik, a folyó két partján; a város java része és a török városrész a jobb parton. A város legnagyobb részt nyomorult viskókból áll, lakosainak száma 3000. Mindamellett legtöbbnyire keresztyénekhez fogják beszállásolni katonaságunkat. A Lim elég mély folyó, csak bizonyos helyeken lehet átgázolni rajta, szélessége 80 lépés. Holnapra ide várják Württemberg herczeget. Ő valószínűleg megállapodott már Huszni pasával, aki Pribojban időzik, a török csapatok visszavonulását vagy a közös megszállást illetőleg. Holnapután visszatérnek azok a csapatok, amelyek nincsenek belefoglalva a helyőrségre szükséges számba. Bismarck és Gorcsakoff lemondását illetőleg jelenti a „Standard“ bécsi levelezője szept. 12-kétől: „Tegnapi táviratommal összefüggésben, amelyben jelentettem, hogy Bismarck és Gorcsakoff is benyújtotta lemondását, most a következő részleteket küldöm Oroszország és Németország feszült viszonyáról. Ami a két kancellár híresztelt találkozását illeti, úgy látszik sem Gorcsakoff nem egyezett bele ebbe az utazásba, sem pedig Bismarck nem utasította vissza az orosz diplomatával a találkozást. Arról nem volt szó, hogy ők csak ketten fognak találkozni, amint sürgettetett, mert az lehetetlenné vált, minthogy Bismarck herczegre nézve lehetetlenség volt Baden-Badenbe menni, Gorcsakoff herczegre nézve pedig az, hogy Berlinben keresse föl a német kanczellárt. De miután elhatározták, hogy Bismarck visszaadja Andrássy grófnak a látogatást Bécsben, Gorcsakoff herczegnek, a kinek egészsége helyreállott akkor és visszatérhetett Oroszországba, történetesen kellett volna Bécsen át haza utaznia abban az időben, midőn az osztrák-magyar és német államférfiak találkoztak ott és velük együtt értekeznie. Ezzel bizonyította volna be legjobban, hogy óhajtja a békés politikát, de Gorcsakoff herczeg nem tette ezt és e helyett külön találkozást kívánt. E részletek hitelességét nem lehet kétségbe vonni. Igen nagy okom van annak állítására, hogy a két császár, midőn Alexandrovoban találkozott, teljesen megállapították politikájuk alapvonalait. Gorcsakoff meghiúsította szándékukat és így homlokegyenest ellenkezésbe jött a czár akaratával, és így talán el is fogadják lemondását. * A „Daily Telegraph“ párisi tudósítója szerint az oda érkezett jelentések nagyon feszültnek mondják az orosz-német viszonyt, és azt mondják , hogy a két hatalom háborúja küszöbön áll. Nagyon természetes, hogy e riasztó tudósítás hitelességében mi nem hiszünk. A német-orosz viszony feszültsége azonban oly fontos, hogy kénytelenek vagyunk registrálni. E hírrel kapcsolatban ugyanis hivatkozik a tudósító a „Soleil“ azon tudósítására, hogy az ő szerkesztőjének interviewja miatt jegyzékek váltottak az interviewt követő 48 órában Berlin és Pétervár közt, az interview megczáfolásának kieszközlése végett. E cáfolatot a következő berlini táviratban közölte volna az „Agence Havas“: „Pétervári táviratok nem tekintik szabatosnak a „Soleil“ azon tudósítását, hogy Gorcsakoff herczeg olyan ellenségeskedésről beszélt, amelyen őt Bismarck herczeg tisztelte meg. Azt hiszik, hogy Gorcsakoff herczeg csak azt az eszmét hangsúlyozta, amelynek ő számos ízben adott kifejezést, hogy tudniillik ő fölötte kívánatosnak tartja, hogy visszanyerje Francziaország Európában azt az állást, amely megilleti.“ Ha tehát ebből a legitimista lapból merítette értesülését a „Daily Telegraph“ tudósítója, nem tartjuk egyébnek e hrtt cselfogásnál, amely Németország ellen irányul ugyan, de tulajdonképen a franczia kormányt akarja zavarba ejteni. Gasteinból szept. 15-étől jelenti a „Neue freie Presse“. Jacobini nuntius két titkárral aznap este oda érkezett. Egy órával későbben Hohenlohe herczeg, párisi német nagykövet is megérkezett. Budapest, szeptember 15. A telekkönyvi kényszer kérdése mindig élénkebben foglalkoztatja a jogászok közvéleményét. A közjegyzők már évek előtt, mikor a hagyatéki ügyek még jelentékeny jövedelmi forrásukat képezték, sürgették a telekkönyvi kényszer behozatalát. Most pedig, midőn e jövedelmi forrás bedugult, úgy állítják fel a közjegyzők a telekkönyvi kényszer kérdését, hogy vagy léptesse életbe a törvényhozás ezt a kényszert, vagy szüntesse meg a közjegyzői intézményt. Az igazságügyminiszter, azon sürgős teendők daczára, melyek úgy az igazságügyi administratív, mint a törvényelőkészítés terén igénybe veszik, figyelembe vette a koziDfrv.Aki sietett az alternatíva egyik részeneif megvalósításával sem. Nem nyújtott be a törvényhozáshoz javaslatot, mely akár a telekkönyvi kényszer behozatalát, akár a közjegyzői intézmény megszüntetését czélozná. Mindenekelőtt meg akarta hallgatni a szakértőket s elsősorban felhívta véleményadásra a felső bíróságokat. A szakértők véleménye a miniszter előtt fekszik, s ez — mint mi tudjuk — eléggé kedvező a közjegyzőkre nézve. S bíróságainktól valóban nem is lehetett mást várni. Sőt elvileg mindenki csak pártolhatja a közjegyzői kényszert. Ki ne óhajtaná, hogy azon károsodások, melyek a telekkönyvi ügyek körül igen gyakran ép a felek és képviselőiknek tudatlansága, vagy tapasztalatlansága folytán előfordulnak, megszűnjenek ? Ki ne óhajtaná, hogy a telekkönyvi perek száma, s így a bíróságok dolga fogyjon , pedig okvetlen fogyna a telekkönyvi kényszer mellett , mert a perek egy része szintén a telekkönyvi ügyekben követett helytelen és szabálytalan eljárásból származik. Sőt volna harmadik előnye is a telekkönyvi kényszernek. A bűnvádi perek lajstromából nagyrészt kiterültetnének a telekkönyvi ügyekben elkövetett csalások, melyekre vonatkozólag büntető biróságaink ellentétes felfogással birnak, egyik — a nyilvános könyvek természete daczára — büntetendőnek tartván minden telekkönyvi jogröviditést, mely a károsodott rászedetése mellett történt ; a másik ellenben azon véleményben lévén, hogy telekkönyvi ügyekben egyáltalán nem lehet csalást elkövetni. Mindez kétségkívül igen szép, igen óhajtandó dolog. Sőt kimondjuk, hogy a telekkönyvi ügyekben csak akkor fog teljes rend uralkodni, ha vagy behozzuk a kényszert, vagy a felek megszokják a telekkönyvi ügyekben a közjegyzők segédletét igénybe venni. Ámde mindennek daczára mi nem helyeselhetjük, hogy a kérdés alternatíva alakjában állíttatik fel. Nem helyeseljük azok felfogását és nem valódi barátjai a közjegyzői intézménynek, vagy elfogultak, kik azt mondják: vagy be kell hoznunk a kényszert, vagy meg kell szüntetnünk a közjegyzői intézményt. Ez intézményt mi hasznosnak, sőt, viszonyaink mellett is szükségesnek tartjuk. És aki azt mondja, hogy a közjegyzőség csak a telekkönyvi kényszer segélyével állhat fenn, az egyszersmind kimondja azt, hogy ez intézmény több évi fennállása dacára sem képes közéletünkben, társadalmunkban gyökeret verni. Nem képes a fejlődésre, izmosodásra. Nem volt és nem lesz képes maga iránt bizalmat gerjeszteni. Nem tudott nélkülözhetlenül szükségessé válni. Azt mondja ki, hogy a közjegyzői intézmény csak mesterséges üvegházban, a kényszer bilincsei közt élhet meg, s összezsugorodik a szabad ég alatt, mihelyt kidől mellőle a mesterséges támasz. És aki ezt mondja, az nem becsüli meg érdeme szerint a mi közjegyzői intézményünket, vagy nem ismeri, vagy eltagadja a tényeket.