Ellenőr, 1879. november (11. évfolyam, 524-573. szám)

1879-11-08 / 535. szám

Szerkesztési Iroda , Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit sem közlü­nk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszakü­ldésire nem vállalkozunk. — Pótta által csak birmentet leveleket fogadunk el. 535. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10­0­­ , Egy hónapra . 1­80 „ Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szombat november 8. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkin). Továbbá Diiubo­tt, L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetitek it a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalát. XI. évfolyam. T­áviratok. Szeged, nov. 7. (D. K.) A külvédelmi mun­kálatok közül a legfontosabb a sövényházi véd­vonal helyreállítása annyira haladt, hogy az egy-két nap alatt be lesz fejezve. Különösen fontos ezen vo­nal elkészülte, mert azon esetben, ha a Tisza oly mértékben, a­mint megindult tovább is áradt volna, a Petresi szakadáson betóduló árnak a vá­ros árterületére való benyomulását csakis ezen a vonalon lehet feltartóztatni. A rossz időjárás kü­lönben a többi munkálatot sem akasztotta meg ugyan, de mégis hátráltatta. A városban a tiszaparti beomlások következ­tében történt partszakadások kijavításán is se­rényen dolgoznak. A körtöltés munkálatai most is ernyedetlen szorgalommal folynak, csakhogy a kézimunka gyor­sabb haladását a rosz időjárás némileg hátráltatja. A töltés külső rézsűjének erősítésére, illetőleg bur­kolására szánt kőszállitásra 6 ajánlat érkezett be. Az ajánlatok jelenleg Szegheő főmérnöknél vannak, kinek jelentése után fog a kir. biztos az ajánlatok felett dönteni. 10.000 k. m. szállítandó s egyelőre a külső rézsű lábának védelméül mint kőhányás fog használtatni. Mint halljuk a legolcsóbb beérke­zett ajánlat az osztr. államvasuttársaságé, mely köbméterét 5 frt 50 kijával ajánlkozik szállítani. A kárbecslések megállapítása most már gyor­sabban halad s az albizottságok naponként 4­ 500 tételt rectificálnak. Eddig mintegy 3000 félnek a kára állapíttatott meg. A Tisza mai állása 4 m. 45 cm. 0 felett. b­écs, nov. 7. A boszniai bizottság folytatja az általános vitát Bosznia és Herczegovina kor­mányzása felett. Herbst felemlíti, hogy időkimélés tekintetéből együtt tárgyalják a két tartománynak a közös vámterületbe való bevonására vonatkozó törvényt is. A büntetőtörvény vizsgálására kiküldött bi­zottság mai ülésében kijelentette a kormány kép­viselője, hogy a kormány hajlandó támogatni Lien­­bachernek az államügyészségi hivatalnokokról szóló indítványát, mert ez nem változtatja a vádolás elvét és általa megtakarítható lesz 96.000 frt. A képviselőház nemzetgazdáinak egylete no­vember 13-án tartja alakuló gyűlését. A tegnapi és mai értekezlet, melyben mindenféle párthoz tartozó képviselők vettek részt, kidolgozták az egylet programmját és ügyrendjét, a­melyek lehe­tővé teszik, hogy az összes pártok szakférfiai együtt tanácskozhatnak. Az alapszabályokban mel­lőzve van minden, a mi okot szolgáltathatna az ösz­­szeütközésre, az egyes párttöredékek clubjaiban. Bécs, nov. 7. (Polit. Corr.) Az 1879. év első három negyedében közvetlen adók fejében beve­­zetett 67.264.000 frt, vagyis 920.000 frttal több mint tavaly. A közvetett adók tiszta jövedelme 123.189.000 frtra rúg, a múlt évhez képest tehát 5.316.000 frttal kedvezőbb az eredmény. Bécs, nov. 7. A költségvetési bizottság elha­tározta, hogy fölszólítást intéz a kormányhoz, hogy az 1878. évi pénzügyi kezelési kimutatást a lehető legnagyobb gyorsasággal közölje a bizott­sággal. A bizottság holnap megválasztja a költ­ségvetés előadóját. Bécs, nov. 7. (Eredeti távirat.) Sonnen­berg semmiségi panaszát elvetette mai ülésében a semmitőszék, és megerősítette az országos tör­vényszék ítéletét, mely hat havi börtönbüntetést szabott ki. Konstantinápoly, nov. 7. (Eredeti távirat.) Szavfet pasa ma két óra hosszat értekezett a szultánnal, a­ki kí­ szerint Szavfet pasát akarja megbízni az új cabinet megalakításával. Konstantinápoly, nov. 7. (Politische Corr.) Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet tegnap ide érkezett. A Salisbury marquis és Muszurus pasa között folytatott értekez­let kielégítő eredménye következtében érte­sítést kapott a porta, hogy az angol hajó­raj nem fog elindulni a Vurlai öbölbe. Csetinye, nov. 7. (Eredeti távirat.) Gusinye mellett nagy tömegekben gyülekez­nek az arnauta basi-bozukok, és erős állá­sokat foglalnak el. Minthogy Miljanov vajda parancsnoksága alatt előnyomulnak a mon­tenegrói csapatok, valószínűleg véres harcz fog kifejlődni a két fél közti Csetinye, nov. 7. (Polit. Corr.) A fejedelem ünnepélyes kihallgatáson fogadta tegnap Chalib bej török miniszterresidenst és átvette tőle meg­bízó levelét. Bukarest, nov. 7. (Polit. Cor.) Hir­­lik, hogy az Arab-Tábla sorsának eldönté­sére kiküldött bizottság, Romániára nézve kedvező határozatot hozott. London, nov. 7. Hivatalosan jelentik, hogy nincs megerősítve az a hír, hogy a heráti afgán ezredek elszöktek. Az tény, hogy a csapatok fogva tartják Ejub kánt a várban. Berlin, nov. 7. Stolberg-Wernigerode gróf szándékolt visszalépéséről és a nagykövetek köré­ben végbemenő változtatásokról szóló combinátiók alaptalanok. A képviselőház mai ülésében a kölségvetés első tárgyalása alkalmával, megc­áfolta a pénzügy­­miniszter azon szemrehányásokat, melyeket a bi­rodalmi kanczellár adópolitikája ellen intéztek. Az eddig fennállott közgazdasági politika által oko­zott általános nyomor enyhítése képezi a birodalmi kanczellár ezen politikájának indokát. Az összes tartományokból érkezett tudósítások bizonyítják a viszonyok javulását. Páris: Az „Estafette“ megc­áfolja azt a hírt, hogy Napóleon herczeg háztartásának szervezésé­vel foglalkozik. A herczeg visszavonultabban él, mint valaha. Belgrád, nov. 7. A hivatalos lap közli a leg­több kedvezmény alapján Belgiummal kötött ideig­lenes kereskedelmi szerződést. London, nov. 7. Az október havi behozatal 273.426 és a kivitel 443.973 font sterling a több­letet mutat ki. Budapest, november 7. niszternek az összes szerb vasutak kiépítése iránt részletes dolgozatot adott át a skupstina elé ter­jesztés végett. A 63 mértföld hosszú összes vasút­vonalak al- és felépítményeinek s forgalmi eszkö­zeinek költségei 120 millió frankkal vannak elő­irányozva. A kisázsiai reformok, a­melyeknek végrehajtását Layard követeli, a következők: A porta gyorsan szervezi a becsületes igazságszol­gáltatást , az előkelő közigazgatási hivatalnokokat, nevezetesen az európaiakat bizonyos ideig meg­hagyja állomásukon; méltányos adórendszert hoz be és európai ember parancsnoksága alatt rögtön szervezi a rendőrséget. Ilire járt, hogy a török vizekre küldött an­gol hajóraj ellenparancsot kapott. Mint a „Deutsche Zeitung“ jelenti, ez nem történt még meg. Az angol hajórajt Natapan fok táján, Európa legdélibb csúcsán, szétzavarta a vihar. „Alexandra“, az admirális hajója elvált a többitől és némi sé­rüléseket szenvedett, a többi hajóról eddig nem érkezett jelentés. Az angol bank a leszámítolási kamatlá­bat tegnap 2%-ról 3%-ral emelte fel, a nélkül azonban, hogy, a­mint tapasztaljuk, e felemelésnek a pénzpiaci hangulatára a legcsekélyebb hátrányos befolyása is lett volna. Az országgyűlési szabadelvű párt f. he­­-síti, d. u. 6 órakor értekezle­tet tart. Tárgy: A boszniai közigaz­­gatásról szóló törvényjavaslat. A képviselőház tegnapi ülése után megtar­tott minisztertanácsot folytatták ma délben a pénz­ügyminisztérium elnökségében. Jelen voltak Sza­­páry grófon kivül Tisza, Trefort, Szende és Kemény miniszterek. A minisztertanács egy órától fél háromig tartott. Péchy közlekedésügyi miniszter ágyban fekvő beteg. Alaptalan az a hír, melyet egy bécsi lap tett közzé az osztrák államvaspálya újjászervezése, vagyis a budapesti forgalmi igazgatóság szervezése tárgyában. Az osztrák államvaspálya-társaság a magyar kormánynyal folytatott tárgyalások befe­­jeztéig a jövő újjászervezés tárgyában semmi­nemű határozatot nem hozott és nem is szándéko­zik hozni. (Pest, Corr.) Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét V­i­z­s­o­n­y­i elnök megnyitván, kijelöl­tettek a párt részéről a közigazgatási bi­zottságba választandó tagok név szerint : Csengery Antal, Dőry Dénes, Földváry Gábor, Grünwald Béla, Knöpfler Vilmos, Kulcsár Lajos, Janicsáry Sándor, Péchy Manó gróf, Péchy Jenő, Pogány Károly, Pulay Cornél, Ráday Gedeon gróf, idősb Szlávy Olivér, Sztojkovits Péter, Stoll Károly, Taray Endre, Tibád Antal. Az ellenzéki pártokhoz felszólítás intéztetett, hogy tagokat jelöljenek ki. Horvát jegyzővé a szabadelvű párt Sztrazi­­mirt jelöli ki. Ezután P­a­u­­­e­r miniszter előadta azon válasz tartalmát, melyet a Hechtl-ügyben Irányi Dániel és Kautz Gyula interpellatióikra adand. Szende Béla miniszter a Szalay Imre által hozzá­intézett interpellatióra s Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter a Lukács Béla által a hiteltúl­­lépés ügyében tett interpellatiókra adandó válaszok tartalmát adták elő, melyeket az értekezlet helyes­lően tudomásul vett. Trefort miniszter részletesen válaszol Baross Gábornak a pozsonyi egyetem ügyében hozzá intézett kérdésére. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház véderői bizottsága ma délutáni ülésében elfogadta az újonezok megajánlásáról és a véderő­létszám megállapításáról szóló törvény­javaslatokat. A közlekedési bizottság mai ülésének lefolyásáról a következőket közöljük még: Az I. fejezet tárgyalásánál Kármán Lajos bejelenti, hogy már előbb megpendített indítványát a 13. §-nál fogja előter­jeszteni. Ez indítvány, mint már említek, Bács- Bodrog megye felirata értelmében a megyék köz­munka váltsági tartozásának egészben megváltha­tását tárgyazza. A bizottság beleegyezett abba, hogy az indítvány a 13. §-nál vetessék fel. A 9. §-nál Lichtenstein József 20—25 holdat és 20 frt helyett 30 frtot kiván alapul fel­vétetni a közmunka járulék első kulcsaként. A szőlők bevonását szintén bevétetni kéri, legalább ott, a­hol e mivelési ág túlnyomó. Világosan kité­tetni kivánja mi értetik egyenes adóalapul, és csak a gazdaság és üzlet folytatására szolgáló vonó állatokat óhajtja felvétetni, s hogy a­hol a családfő meg van róva férfi-családtag és cseléd vétessék ki. De bevétetni kivánja a vasutakat, mert ezekre nézve előny, ha az oda vezető utak jó karban vannak. Bethlen Andor gr. e szakaszt tartja az egész javaslat sarkpontjának, ez szabja meg kik és mivel s mennyiben járuljanak a közmunkához. Óhajtja maga is, hogy a vasutak szintén bevonas­sanak, úgy, hogy önköltségükön tartozzanak anya­got szállítni a megyéknek. A hozzájárulási arányt terhelőnek tartja azon birtokosra nézve, ki nem maga miveli földjét, mert a javaslat szerint a tu­lajdonos az adó után, a rendes bérlő a mivelés vé­gett tartott nagyobb számú marha száma szerint szintén megrovatik. Az a) és b) pontra nézve já­rul Lichtenstein véleményéhez, mert a gazda vonó állatai által végzett munkánál a cselédek úgyis közreműködnek. Indítványozza, hogy a birtokát bérbe adott tulajdonos ne terheltessék meg, — hogy a cselédek a közmunkától felmentessenek, — hogy a megyéknek a közmunkatartozás ’/3-ának megváltása megengedtessék s végre, hogy a vas­utak a szállítási költségekért anyagot szállítani kötelesek legyenek. Péchy miniszter nem tartja helyes alapon indulónak az a) és b) pont elleni kifogást, mert az a) pont előtt ki van mondva a bevezetésben, hogy csak azok cselédei kötelesek napszámot teljesíteni, a­kiknek vonó állataik nincsenek. H­­­e­r­o­n­y m­i államtitkár , nem tekinthető fokozottnak a közmunkateher, mert a­kik eddig is részt vettek abban, azokra nézve nem új teher, csak azokra nézve, kik ebbe jövőre bevonatnak, de ezt az igazságosság kívánja. A megyék nagyobb részében eddig 4 nap volt a közmunka, most csak 3 lesz. Az igás napszámok aránya a művelési ké­pességhez mérve előnyösen állapíttatott meg. A 20 frt egységi kulcsnak felemelését igazságtalannak tartja, mert ha tekintjük, hogy egy kézi napszám megváltása 40 kr leend, ekkor még kisebb, lenne az arányosítás. Hozzászól még a kérdéshez R­á­t­h Károly és Dániel Pál, mire a bizottság L­é­s­z­a­y L. azon indítványának tárgyalását, hogy a felmerült javas­latok alapján egy új , szerkesztessék, a holnap tar­tandó ülésre halasztván, a tanácskozás véget ért. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette a közjegyzői díjakról szóló törvényjavaslatot, melyre nézve az általános vita már az előbbi ülésben befejez­tetett. A részletes vita megkezdése előtt Teleszky István utal azon bajokra, melyek a közjegyzői intézménynek fennállását veszélyeztetik és jelzi, hogy a részletes vita befejezése után egy indít­ványt fog előterjeszteni, mely szerint a ház a kor­mányt utasítaná, hogy „a gyámsági és gondnok­sági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. t. sz. 214. és 245. §§-nak oly értelemben leendő módo­sítása iránt terjeszszen elő törvényjavaslatot, hogy a) a hagyatéki ügyeknek, vagy legalább azok fon­­tosabbjainak tárgyalása kötelezőleg a kir. közjegy­zőkre bizandó; b) hogy azon rendelkezés, mely szerint a hagyatéki tárgyalás minden esetben a helyszínére tűzendő ki, mellőztessék.“ Emmer előadó kijelenti, hogy ezen tör­vényjavaslat tanulmányozása alkalmából általa el­olvasott kamarai véleményekből s egyes közjegy­zőknek valamint a sajtó terén, úgy magán­levelek útján tett felszólalásaiból, de a gyakorlatból is­ eléggé ismeri a jelenlegi közjegyzői intézmény gyengéit, s ez irányban maga is felszólalni óhajtván, szíve­sen támogatja Teleszky indítványát. Paul­er miniszter szintén elismeri, hogy ez irányban sok jogosult kívánság létezik, s megjegyzi, hogy a belügyminisztert már felkérte oly irány­ban, hogy az árvaszékeket a közjegyzők igénybe­vételére utasítsa. A részletes vitára menvén át a bizotttság, a törvényjavaslat c­íme, 1. és 2. §-a stiláris módosí­tásokkal előadó szövegezése szerint elfogadtatott. A 3. és 4. § együttesen tágyaltatván, elhatá­roztatott, hogy a 3-ik §-ban a jogügyleteknek elvi megállapítása — a 4. §-ban azok részletes felso­rolása vetessék fel, s a szövegezés az elődóra bí­zatott. Ezzel a részletes vita folytatása a legköze­lebbi ülésre elhalasztatott. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésén a földtehermentesítési és a szőlődézsma­­váltsági kötvényekről szóló törvényjavaslatokat tárgyalta. A kormány részéről jelen voltak Tisza Kálmán és Szapáry Gyula gr. miniszterek. Hegedűs Sándor előadó bár elismeri, hogy a javaslatok czélja helyes, hogy azok jogi termé­szeténél fogva az azok ellen felmerült aggályok legalább is túlzottak, mégis miután az ország hi­telét féltékenyen megőrizni óhajtja, s miután a pénzpiaci bár túlzottan tényleg igen kedvezőtlenül fogadta e javaslatokat, czélszerűbbnek és az or­szágra nézve kevésbé károsnak tartaná, ha azok visszavonatnának. Szápáry Gyula gróf pénzügyminiszter elő­adván azon indokokat, melyek e javaslatok benyúj­tására bírták, kijelenti, hogy az államkincstárra nézve a javaslatokban foglalt eljárást tartja leg­­c­élszerűbbnek e tartozás törlesztésére. A költség­­vetés egyensúlyba hozatalának érdekében is ezen eljárás volna kívánatos, mely sem a tőkét, sem a kamatokat nem alterálja s csakis a törlesztési ter­vet módosítja. Eddig e javaslatok helyett czélsze­­rűbb mód nem ajánlhatott neki és ezért kéri a bi­zottság tagjait, hogy e javaslatok felett őszintén nyilatkozzanak s annak elfogadásához járuljanak. NI O 1 f y IgllA<_,£ <5 o Lukacs Delà fcloz.úlaláoa, következtében Hegedűs Sándor előadja a föld­­tehermentességi adósság történetét s különösen hangsúlyozta, hogy a tényleg kiutalványozott ösz­­szegek nagyobbra nőttek, mint a­mennyi az eredeti törlesztési terv szerint a kitűzött időben törleszt­­hető volna s igy e törlesztési terven egy vagy más irányban mindenesetre változtatni kell. Kautz Gyula mindenekelőtt az elvi kérdést kívánja a bizottság részéről elintéztetni. Magyar­­ország kétszeresen van arra utalva, hogy hitelét kímélje s e szempontból nem tartja elfogadhatók­nak a törvényjavaslatokat. Kéri a minisztert, hogy a javaslatokat vonja vissza, a­mi a kormány repu­­tatiójának nem árthat. Wahrmann Mór nem fogadhatja el a ja­vaslatokat, sérthetlennek tartja azt az elvet, hogy Magyarország minden körülmény közt teljesítse kötelességeit. Elismeri, hogy a földtehermentesí­tési kötvényeket illetőleg az országnak határozot­tan joga van e javaslatot törvénynyé emelni, de nem volna méltányos az eddigi gyakorlat mellett a bona fide tulajdonosokkal szemben. Azt hiszi, hogy e törvény által előidézett visszahatás a cursusban ellensúlyozná az előnyt, míg ellenkezőleg nem fog rossz hatást kelteni az, hogy ha azért csinálunk új adósságot, hogy régibb tartozást törleszt­­hessünk. Lukács Béla szintén osztozik az aggodal­makban s az állam hitele érdekében tartja elfo­­gadhatlannak a javaslatokat. De jogi szempontból sem fogadhatók el, s itt elősorolja az erre vonat­kozó pátenseket és rendeleteket, s az alkotmányos élet gyakorlatát. Az indokolás érveit c­áfolja, csat­lakozik azokhoz, kik a javaslatok visszavonását sürgetik. P a 11 a V­i­c i­n­i Ede őrgróf osztálytanácsos Lukács Bélával szemben constatálja, hogy az általa idézett rendeletek kihirdetve nem voltak. Harkányi Frigyes és Bujanovics Sán­dor szintén a javaslatok ellen nyilatkoznak. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter ha­tározottan visszautasítja Lukács B. és Bujanovics azon nézetét, hogy e javaslatok első lépésnek te­kintendők más jogi természetű adósságok és tar­tozások módosítására. Ha a kormány ily lépést tenni akar vala, azt megtette volna egyszerre most; sem ő, sem a kormány nem gondolt erre. Minthogy azonban a bizottság többnyire a javas­latok ellen nyilatkoztak, arra kéri a bizottságot, hogy a határozat egy közelebbről tartandó ülésig függőben tartassák, mely alkalommal a hozzá inté­zett kérdésekre a kormány nevében válaszolhat. Ebbe a­­bizottság belenyugodván, az ülés vé­get ért. A jövő ülés hétfőn d. u. 6 órakor lesz. A „Telegraphul“ roppant méltatlankodással közli azon hírt, hogy az a r­a b-t a b i a 1 kérdés­­b­e­n az oroszok javaslata mellett beszélt Franczia­­ország küldötte. A szemrehányások egész sorával tá­madja meg azért a „Telegraphul“ a franczia kor­mányt, s azt mondja, hogy a nemes franczia nem­zet igy fizeti vissza és igy hálálja meg azon ro­mánok nagylelkűségét, kik az 1870-ks háborúban a Duna partjáról siettek hogy vérüket ontsák Fran­­cziaországért. Ez a Francziaország most, miután a Bessarábia kérdésében is támogatta Oroszországot, megbénította Romániát a zsidó kérdéssel és ennek megoldása után még most sem ismerte el Romá­nia függetlenségét. Végre még az arab-rábiai kér­désben is a románok halálos ellenségével tart. „Vajjon mit akarnak velünk azok az emberek a­kik Francziaország sorsát intézik ? Hová akarnak minket dobni? Mint Belgrádból a „Pol. Corr.“-nek je­lentik, a szerb kormány által Augustin építési tanácsos elnöklete alatt kiküldött műszaki és pénz­ügyi bizottság tegnap olimpics közmunka mi­ At angol-török viszály. A „National Zeitungénak táviratilag már általunk is ismertetett czikke így szól : „Az angol lapok jelentik, hogy Németország és Ausztria-Magyarország támogatják Angliának a portával szemben követett politikáját. A kormány­­párti „Standard“ ezt egészen határozott alakban állítja. Egészen világos, hogy azoknak, a­kik fenn akarják tartani Törökországot, támogatniuk kell azon kísérleteket, a­melyek meg akarják akadá­lyozni Törökország elmerülését. Anglia kívánsága tehát, hogy végtére megkezdessenek a reformok, egész nyugati Európában helyeslésre talál ; ha azonban ennél nagyobb actiót kezd Anglia, ezt, a­mennyiben mi ismerjük a helyzetet, mindenek­előtt saját költségére és veszélyére teszi, a minta speciális előnyöket is a maga hasznára fordíthatja. Németország és Ausztria-Magyarország, fel kell tennünk, megállapították érdekeiket és azokat a rendszabályokat is, a­melyekkel esetleg védel­mezni fogják érdekeiket. Ebben hiában kételkedik bárki, ha ki talál ütni a keleti villongás, hogy melyek ezek a rendszabályok, majd az fogja ta­pasztalni, a­ki érinteni fogja ezeket az érdekeket. E figyelmeztetésnek és intésnek talán előlege­van io b­ot» ab n­oîk­ara. Víngij Avmuni«. M­a­gyarország és Németország érdekeinek köre a Balkán-félszigeten nem fog megsértetni, a­mi­ből azt lehetne következtetni, hogy az új viszály olyan területre fog áttétetni, a­mely­ről nem nyilatkozott a berlini szerződés. A berlini megállapodások, „sokaknak“ várakozása el­lenére, békésen hajtottak végre; most a júniusi conventio megvalósítására kerül a sor, a­melyet a porta és Anglia kötött, bizonyos tekintetben Európa meglepetésére, de minden körülmények közt nagy boszúságára Oroszországnak, a­mely ellen e csa­pás irányoztatok. A helyzet azóta nagyon meg­változott. Anglia nem valósíthatott ez idő alatt számos reményt, amelyeket Cyprus ideiglenes átengedéséhez fűzött. Abdul Hamid­­ nem va­lósíthatta nevezetesen a porta pénzügyi vá­rakozásait, mert a Nagy-Britanniának eladott államjószágok árán kívül sem a porta, sem a szul­tán semmi hasznot sem húzott eddig a júniusi conventióból ; az angol nagykövetnek mindenesetre óvatosan szerkesztett ígéreteit a conventio megkö­tése után nem szentesítette a „Foreign Office“. Sőt ellenkezőleg Anglia mindig csak igényeket tá­masztott a porta ellen, és arra készült, hogy az ígért reformok színe alatt residenseivel hálózza be Kis-Ázsiát, a­kik lassanként az egész ot­tani közigazgatást brit gyámság alá fogják he­lyezni. A porta nyilván meggyőződött, hogy a júniusi conventio nem az ő részére biztosította az oroszlánrészt és kísérleteket tesz, hogy megfoszsza a brit politikát a neki tett engedményektől. Hogy ez elhatározásában Oroszország is támogatja, már a priori bizonyos, ha a júniusi conventio tartalmát és czélját veszszük szemügyre. Az még nem bizo­nyos, vájjon Oroszország megígérte-e, hogy nem fogja megengedni, hogy erőszakos rendszabályo­kat alkalmazzon Anglia az ottomán kormány ellen, de ez nem is egészen valószínűtlen. Ez azután tö­kéletesen megváltoztatná a helyzetet. A konstantinápolyi külön szerződést, a­mint mi tudjuk, eddig hivatalosan nem tudatták a ha­talmakkal. A kisázsiai reformok kierőszakolása egye­dül Anglia dolga, és politikusai éleslátásának gondja, hogy mennyire fog beleavatkozni ez ügybe és meny­nyiben akar erőszakot alkalmazni azzal a veszél­lyel szemközt, hogy új és szerfölött fontos viszályt fog előidézni nemcsak a portával, hanem Oroszor­szággal is. Mindenkor tanácsos idejében megvilá­gítani az olyan kérdéseket, mint a­minek azok, melyek most tolatnak előtérbe. A Konstantinápolyban ismét fölmerült viszály eredményeit nem fejtegetjük bővebben. Az meg­nyugtató, és ez a fődolog, hogy legközelebbi érde­keinket az osztrák-német barátság mögött esetleg álló politikai erőkifejtés teljesen és minden tekin­tetben megvédi és meg is fogja védeni. Ezenkívül semmi sem természetesebb, mint hogy a két állam azon kérdésekre is befolyást fog gyakorolni, a­melyek európai természetűek, de a­melyeket függőben hagyott a berlini szerződés, így például a tenger­­szorosok kérdésére, a­mely első­sorban fog kifej­lődni a mostani viszályból. Ezt nem lehet megoldani a hatalmak hozzájárulása nélkül, a­melyek a pá­risi szerződésre támaszkodva nem nézhetik egyked­vűen a harczias műveleteket sem, így az angol vagy orosz flotta bevonulását a Dardanellákba vagy a Bosporusba. A Bezikai öbölből aligha fog rá­ijeszteni a szultánra az angol hajóraj. Különben azt is meg lehet várni, hogy meddig terjednek Lord Beaconsfield tervei és hogy a jelen tünteté­sekből mennyit kell a parliament­, választások szám­lájára írni, a­melyek hiteles jelentések szerint kü­szöbön állanak és a­melyeknek eredménye legalább is úgy érdekli az angol conservativeket, mint a kis-ázsiai közigazgatás megjavítása.“ Budapest, november 7. Minthogy Andrássynak nem sikerült el­adni a hazát a berlini szerződésen, tönkre­tette az országot a német-osztrák-magyar szövetséggel. Így a mi lapjaink és embe­reink; lássuk ezzel szemben, hogy a külföld hogy ítél ez eseményekről. Az orosz lapoknak ismeretes haragját, megtámadásait s az orosz közvélemény dü­höngését nem ismételjük ezúttal, mert hiszen ezekre a mi éleselméjű ellenzéki lapjaink úgyis kimondták már — és pedig egész komoly arczczal — hogy az orosz hírlap­­irodalom s az egész orosz közönség igen jól van „dressirozva“ és csakis Gorcsakov pa­rancsszavára tettetik unisono a jajgatást. Hát talán a franczia „Temps“ mégsem annyira rabszolgája Gorcsakovnak. Ez a többi között így szól: „Ebből azonban nem következik, hogy a bécsi találkozás éle Francziaország ellen forduljon, vagy hogy egyáltalán Francziaor­szág annak tárgya lett légyen. A német diplomaták is úgy fogják föl e dolgot, hogy Bismarck herczeg látogatása szembetűnően Oroszország ellen volt irányozva. Nem a mai Oroszország ellen, hanem annak eset­leges étvágyai, utógondolatai ellen, melyek­nek útját vágta az osztrák-magyar-német szövetség.“ Az angol „Times“-nek párisi levele­zője — ki pedig talán szintén nincs Gor­csakov bérében — ugyane tárgyról így nyi­latkozik : „A bécsi látogatás már a berlini con­­gressuson vert gyökeret, mert az ott történ­tekből könnyen lehetett sejteni, hogy Orosz­ország számos szemrehányással forduland Németország felé, a­miért nem volt eléggé előzékeny szövetségese és a válságos pilla­natokban cserben hagyta. — Bismarck úgy érezte, hogy bármily conflictus esetén Auszt­ria-Magyarország lesz a döntő tényező, s azért sietett e látogatással nem titokban, hanem nyíltan és zajt ütve, mert tudta jól, hogy a német-osztrák-magyar szövetségnek egyszerű hite is elegendő lesz annak kitünte­tésére, mennyire umuitug tűnni veruead­b­ímű „prestige“-e. Egy német diplomata meg a követke­zőleg nyilatkozott e szövetségről: „E látogatást vagy Németországnak, vagy Oroszországnak meg kellett tennie. Bismarck elég ügyes volt Németországnak szerezni meg az elsőséget. Hogy kellően méltányolhassuk annak horderejét, képzeljük el, milyen hatást keltett volna, ha Gorcsa­kov, vagy Suvalov tették volna e látogatást Bécsben. Németországra nem lett volna ez oly súlyos csapás, mint a­milyen tényleg most Oroszországra nézve. E szövetség sem védelmi sem támadó, hanem egyszerűen prae­­ventív szövetség.“ Ez talán megnyugtathatná azokat is, a­kik e szövetséget azért kárhoztatják, mert abban Francziaország elleni irányt látnak. Nem gondolják meg, hogy Francziaország sőt Olaszország is szívesebben fognak an­nak idejében egy oly irányzathoz csatla­kozni, melynek éle Oroszország ellen van intézve, mint bármely más combinatióhoz. Hiszen Mazzini is negyven éves működésé­ben számtalanszor ismételte, mily veszélyes volna Olaszországra nézve ha Oroszország csakugyan Konstantinápoly birtokába jutna. De egyébként is, mi oly érdeke lehetne Ausztria-Magyarországnak nyugat felé,amely karöltve járhatna Németországnak ottani ér­dekeivel? Már­pedig a történelem kétségbe­­vonhatlanul tanúsítja, hogy a leghangosabb frázisok, a legszigorúabban megpecsételt szerződések sem érnek tényleg semmit, ha az illető szerződő országoknak valóságos érdekei nem egyesülnek. Csakis a közös érdek képes teremteni eredményes közös actiót, a­hol ez nincs: üres papiros marad minden szerződés és szövetség. S azért nyugodtan nézhetik a francziák e szövetséget, mely igen is azonnal testté fog válni, mihelyt a keleten Oroszország túl­súlyra kiván vergődni, mert mi is, Német­ország is kénytelenek vagyunk féltékenyen őrizni határainkat e veszedelmes szomszéd­tól ; de ártalmatlanná lesz minden írott szer­ződés, mihelyt azt egyoldalú érdekekben akár támadólag, akár védelmezőleg akarná ki­zsákmányolni bármely fél. Attól sem félhetünk, hogy a szövetsége­sek közül bármelyik fél is játékszerévé vál­jék a másiknak. S különösen mi nem félhe­tünk semmi kijátszatástól először és minde­­nekfelett, mert alkotmányos életünkben van garantiánk és sem Ausztria, sem Magyar­­ország parlamentje nem fog beleegyezni, hogy Németország egyoldalú érdekében bár­mily harczba vitessék. De nem magyaráz­hatjuk sem mi, sem Francziaország e szö­vetséget másként, mint egy Oroszország vá­gyai ellen emelt védfalat, a dolgok természe­tes, történelmi és geographiai állapotánál fogva sem. E szövetségnek csakis igy és ily alakban van értelme, az csakis igy le­hetséges. Ausztria nem felejtheti el, hogy

Next