Ellenőr, 1879. november (11. évfolyam, 524-573. szám)
1879-11-08 / 535. szám
Szerkesztési Iroda , Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Pótta által csak birmentet leveleket fogadunk el. 535. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 100 , Egy hónapra . 180 „ Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szombat november 8. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-út sarkin). Továbbá Diiubott, L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetitek it a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalát. XI. évfolyam. Táviratok. Szeged, nov. 7. (D. K.) A külvédelmi munkálatok közül a legfontosabb a sövényházi védvonal helyreállítása annyira haladt, hogy az egy-két nap alatt be lesz fejezve. Különösen fontos ezen vonal elkészülte, mert azon esetben, ha a Tisza oly mértékben, amint megindult tovább is áradt volna, a Petresi szakadáson betóduló árnak a város árterületére való benyomulását csakis ezen a vonalon lehet feltartóztatni. A rossz időjárás különben a többi munkálatot sem akasztotta meg ugyan, de mégis hátráltatta. A városban a tiszaparti beomlások következtében történt partszakadások kijavításán is serényen dolgoznak. A körtöltés munkálatai most is ernyedetlen szorgalommal folynak, csakhogy a kézimunka gyorsabb haladását a rosz időjárás némileg hátráltatja. A töltés külső rézsűjének erősítésére, illetőleg burkolására szánt kőszállitásra 6 ajánlat érkezett be. Az ajánlatok jelenleg Szegheő főmérnöknél vannak, kinek jelentése után fog a kir. biztos az ajánlatok felett dönteni. 10.000 k. m. szállítandó s egyelőre a külső rézsű lábának védelméül mint kőhányás fog használtatni. Mint halljuk a legolcsóbb beérkezett ajánlat az osztr. államvasuttársaságé, mely köbméterét 5 frt 50 kijával ajánlkozik szállítani. A kárbecslések megállapítása most már gyorsabban halad s az albizottságok naponként 4 500 tételt rectificálnak. Eddig mintegy 3000 félnek a kára állapíttatott meg. A Tisza mai állása 4 m. 45 cm. 0 felett. bécs, nov. 7. A boszniai bizottság folytatja az általános vitát Bosznia és Herczegovina kormányzása felett. Herbst felemlíti, hogy időkimélés tekintetéből együtt tárgyalják a két tartománynak a közös vámterületbe való bevonására vonatkozó törvényt is. A büntetőtörvény vizsgálására kiküldött bizottság mai ülésében kijelentette a kormány képviselője, hogy a kormány hajlandó támogatni Lienbachernek az államügyészségi hivatalnokokról szóló indítványát, mert ez nem változtatja a vádolás elvét és általa megtakarítható lesz 96.000 frt. A képviselőház nemzetgazdáinak egylete november 13-án tartja alakuló gyűlését. A tegnapi és mai értekezlet, melyben mindenféle párthoz tartozó képviselők vettek részt, kidolgozták az egylet programmját és ügyrendjét, amelyek lehetővé teszik, hogy az összes pártok szakférfiai együtt tanácskozhatnak. Az alapszabályokban mellőzve van minden, a mi okot szolgáltathatna az öszszeütközésre, az egyes párttöredékek clubjaiban. Bécs, nov. 7. (Polit. Corr.) Az 1879. év első három negyedében közvetlen adók fejében bevezetett 67.264.000 frt, vagyis 920.000 frttal több mint tavaly. A közvetett adók tiszta jövedelme 123.189.000 frtra rúg, a múlt évhez képest tehát 5.316.000 frttal kedvezőbb az eredmény. Bécs, nov. 7. A költségvetési bizottság elhatározta, hogy fölszólítást intéz a kormányhoz, hogy az 1878. évi pénzügyi kezelési kimutatást a lehető legnagyobb gyorsasággal közölje a bizottsággal. A bizottság holnap megválasztja a költségvetés előadóját. Bécs, nov. 7. (Eredeti távirat.) Sonnenberg semmiségi panaszát elvetette mai ülésében a semmitőszék, és megerősítette az országos törvényszék ítéletét, mely hat havi börtönbüntetést szabott ki. Konstantinápoly, nov. 7. (Eredeti távirat.) Szavfet pasa ma két óra hosszat értekezett a szultánnal, aki kí szerint Szavfet pasát akarja megbízni az új cabinet megalakításával. Konstantinápoly, nov. 7. (Politische Corr.) Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet tegnap ide érkezett. A Salisbury marquis és Muszurus pasa között folytatott értekezlet kielégítő eredménye következtében értesítést kapott a porta, hogy az angol hajóraj nem fog elindulni a Vurlai öbölbe. Csetinye, nov. 7. (Eredeti távirat.) Gusinye mellett nagy tömegekben gyülekeznek az arnauta basi-bozukok, és erős állásokat foglalnak el. Minthogy Miljanov vajda parancsnoksága alatt előnyomulnak a montenegrói csapatok, valószínűleg véres harcz fog kifejlődni a két fél közti Csetinye, nov. 7. (Polit. Corr.) A fejedelem ünnepélyes kihallgatáson fogadta tegnap Chalib bej török miniszterresidenst és átvette tőle megbízó levelét. Bukarest, nov. 7. (Polit. Cor.) Hirlik, hogy az Arab-Tábla sorsának eldöntésére kiküldött bizottság, Romániára nézve kedvező határozatot hozott. London, nov. 7. Hivatalosan jelentik, hogy nincs megerősítve az a hír, hogy a heráti afgán ezredek elszöktek. Az tény, hogy a csapatok fogva tartják Ejub kánt a várban. Berlin, nov. 7. Stolberg-Wernigerode gróf szándékolt visszalépéséről és a nagykövetek körében végbemenő változtatásokról szóló combinátiók alaptalanok. A képviselőház mai ülésében a kölségvetés első tárgyalása alkalmával, megcáfolta a pénzügyminiszter azon szemrehányásokat, melyeket a birodalmi kanczellár adópolitikája ellen intéztek. Az eddig fennállott közgazdasági politika által okozott általános nyomor enyhítése képezi a birodalmi kanczellár ezen politikájának indokát. Az összes tartományokból érkezett tudósítások bizonyítják a viszonyok javulását. Páris: Az „Estafette“ megcáfolja azt a hírt, hogy Napóleon herczeg háztartásának szervezésével foglalkozik. A herczeg visszavonultabban él, mint valaha. Belgrád, nov. 7. A hivatalos lap közli a legtöbb kedvezmény alapján Belgiummal kötött ideiglenes kereskedelmi szerződést. London, nov. 7. Az október havi behozatal 273.426 és a kivitel 443.973 font sterling a többletet mutat ki. Budapest, november 7. niszternek az összes szerb vasutak kiépítése iránt részletes dolgozatot adott át a skupstina elé terjesztés végett. A 63 mértföld hosszú összes vasútvonalak al- és felépítményeinek s forgalmi eszközeinek költségei 120 millió frankkal vannak előirányozva. A kisázsiai reformok, amelyeknek végrehajtását Layard követeli, a következők: A porta gyorsan szervezi a becsületes igazságszolgáltatást , az előkelő közigazgatási hivatalnokokat, nevezetesen az európaiakat bizonyos ideig meghagyja állomásukon; méltányos adórendszert hoz be és európai ember parancsnoksága alatt rögtön szervezi a rendőrséget. Ilire járt, hogy a török vizekre küldött angol hajóraj ellenparancsot kapott. Mint a „Deutsche Zeitung“ jelenti, ez nem történt még meg. Az angol hajórajt Natapan fok táján, Európa legdélibb csúcsán, szétzavarta a vihar. „Alexandra“, az admirális hajója elvált a többitől és némi sérüléseket szenvedett, a többi hajóról eddig nem érkezett jelentés. Az angol bank a leszámítolási kamatlábat tegnap 2%-ról 3%-ral emelte fel, a nélkül azonban, hogy, amint tapasztaljuk, e felemelésnek a pénzpiaci hangulatára a legcsekélyebb hátrányos befolyása is lett volna. Az országgyűlési szabadelvű párt f. he-síti, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy: A boszniai közigazgatásról szóló törvényjavaslat. A képviselőház tegnapi ülése után megtartott minisztertanácsot folytatták ma délben a pénzügyminisztérium elnökségében. Jelen voltak Szapáry grófon kivül Tisza, Trefort, Szende és Kemény miniszterek. A minisztertanács egy órától fél háromig tartott. Péchy közlekedésügyi miniszter ágyban fekvő beteg. Alaptalan az a hír, melyet egy bécsi lap tett közzé az osztrák államvaspálya újjászervezése, vagyis a budapesti forgalmi igazgatóság szervezése tárgyában. Az osztrák államvaspálya-társaság a magyar kormánynyal folytatott tárgyalások befejeztéig a jövő újjászervezés tárgyában semminemű határozatot nem hozott és nem is szándékozik hozni. (Pest, Corr.) Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Vizsonyi elnök megnyitván, kijelöltettek a párt részéről a közigazgatási bizottságba választandó tagok név szerint : Csengery Antal, Dőry Dénes, Földváry Gábor, Grünwald Béla, Knöpfler Vilmos, Kulcsár Lajos, Janicsáry Sándor, Péchy Manó gróf, Péchy Jenő, Pogány Károly, Pulay Cornél, Ráday Gedeon gróf, idősb Szlávy Olivér, Sztojkovits Péter, Stoll Károly, Taray Endre, Tibád Antal. Az ellenzéki pártokhoz felszólítás intéztetett, hogy tagokat jelöljenek ki. Horvát jegyzővé a szabadelvű párt Sztrazimirt jelöli ki. Ezután Pauer miniszter előadta azon válasz tartalmát, melyet a Hechtl-ügyben Irányi Dániel és Kautz Gyula interpellatióikra adand. Szende Béla miniszter a Szalay Imre által hozzáintézett interpellatióra s Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter a Lukács Béla által a hiteltúllépés ügyében tett interpellatiókra adandó válaszok tartalmát adták elő, melyeket az értekezlet helyeslően tudomásul vett. Trefort miniszter részletesen válaszol Baross Gábornak a pozsonyi egyetem ügyében hozzá intézett kérdésére. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház véderői bizottsága ma délutáni ülésében elfogadta az újonezok megajánlásáról és a véderőlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslatokat. A közlekedési bizottság mai ülésének lefolyásáról a következőket közöljük még: Az I. fejezet tárgyalásánál Kármán Lajos bejelenti, hogy már előbb megpendített indítványát a 13. §-nál fogja előterjeszteni. Ez indítvány, mint már említek, Bács- Bodrog megye felirata értelmében a megyék közmunka váltsági tartozásának egészben megválthatását tárgyazza. A bizottság beleegyezett abba, hogy az indítvány a 13. §-nál vetessék fel. A 9. §-nál Lichtenstein József 20—25 holdat és 20 frt helyett 30 frtot kiván alapul felvétetni a közmunka járulék első kulcsaként. A szőlők bevonását szintén bevétetni kéri, legalább ott, ahol e mivelési ág túlnyomó. Világosan kitétetni kivánja mi értetik egyenes adóalapul, és csak a gazdaság és üzlet folytatására szolgáló vonó állatokat óhajtja felvétetni, s hogy ahol a családfő meg van róva férfi-családtag és cseléd vétessék ki. De bevétetni kivánja a vasutakat, mert ezekre nézve előny, ha az oda vezető utak jó karban vannak. Bethlen Andor gr. e szakaszt tartja az egész javaslat sarkpontjának, ez szabja meg kik és mivel s mennyiben járuljanak a közmunkához. Óhajtja maga is, hogy a vasutak szintén bevonassanak, úgy, hogy önköltségükön tartozzanak anyagot szállítni a megyéknek. A hozzájárulási arányt terhelőnek tartja azon birtokosra nézve, ki nem maga miveli földjét, mert a javaslat szerint a tulajdonos az adó után, a rendes bérlő a mivelés végett tartott nagyobb számú marha száma szerint szintén megrovatik. Az a) és b) pontra nézve járul Lichtenstein véleményéhez, mert a gazda vonó állatai által végzett munkánál a cselédek úgyis közreműködnek. Indítványozza, hogy a birtokát bérbe adott tulajdonos ne terheltessék meg, — hogy a cselédek a közmunkától felmentessenek, — hogy a megyéknek a közmunkatartozás ’/3-ának megváltása megengedtessék s végre, hogy a vasutak a szállítási költségekért anyagot szállítani kötelesek legyenek. Péchy miniszter nem tartja helyes alapon indulónak az a) és b) pont elleni kifogást, mert az a) pont előtt ki van mondva a bevezetésben, hogy csak azok cselédei kötelesek napszámot teljesíteni, akiknek vonó állataik nincsenek. Herony mi államtitkár , nem tekinthető fokozottnak a közmunkateher, mert akik eddig is részt vettek abban, azokra nézve nem új teher, csak azokra nézve, kik ebbe jövőre bevonatnak, de ezt az igazságosság kívánja. A megyék nagyobb részében eddig 4 nap volt a közmunka, most csak 3 lesz. Az igás napszámok aránya a művelési képességhez mérve előnyösen állapíttatott meg. A 20 frt egységi kulcsnak felemelését igazságtalannak tartja, mert ha tekintjük, hogy egy kézi napszám megváltása 40 kr leend, ekkor még kisebb, lenne az arányosítás. Hozzászól még a kérdéshez Ráth Károly és Dániel Pál, mire a bizottság Lészay L. azon indítványának tárgyalását, hogy a felmerült javaslatok alapján egy új , szerkesztessék, a holnap tartandó ülésre halasztván, a tanácskozás véget ért. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette a közjegyzői díjakról szóló törvényjavaslatot, melyre nézve az általános vita már az előbbi ülésben befejeztetett. A részletes vita megkezdése előtt Teleszky István utal azon bajokra, melyek a közjegyzői intézménynek fennállását veszélyeztetik és jelzi, hogy a részletes vita befejezése után egy indítványt fog előterjeszteni, mely szerint a ház a kormányt utasítaná, hogy „a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. t. sz. 214. és 245. §§-nak oly értelemben leendő módosítása iránt terjeszszen elő törvényjavaslatot, hogy a) a hagyatéki ügyeknek, vagy legalább azok fontosabbjainak tárgyalása kötelezőleg a kir. közjegyzőkre bizandó; b) hogy azon rendelkezés, mely szerint a hagyatéki tárgyalás minden esetben a helyszínére tűzendő ki, mellőztessék.“ Emmer előadó kijelenti, hogy ezen törvényjavaslat tanulmányozása alkalmából általa elolvasott kamarai véleményekből s egyes közjegyzőknek valamint a sajtó terén, úgy magánlevelek útján tett felszólalásaiból, de a gyakorlatból is eléggé ismeri a jelenlegi közjegyzői intézmény gyengéit, s ez irányban maga is felszólalni óhajtván, szívesen támogatja Teleszky indítványát. Pauler miniszter szintén elismeri, hogy ez irányban sok jogosult kívánság létezik, s megjegyzi, hogy a belügyminisztert már felkérte oly irányban, hogy az árvaszékeket a közjegyzők igénybevételére utasítsa. A részletes vitára menvén át a bizotttság, a törvényjavaslat címe, 1. és 2. §-a stiláris módosításokkal előadó szövegezése szerint elfogadtatott. A 3. és 4. § együttesen tágyaltatván, elhatároztatott, hogy a 3-ik §-ban a jogügyleteknek elvi megállapítása — a 4. §-ban azok részletes felsorolása vetessék fel, s a szövegezés az elődóra bízatott. Ezzel a részletes vita folytatása a legközelebbi ülésre elhalasztatott. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésén a földtehermentesítési és a szőlődézsmaváltsági kötvényekről szóló törvényjavaslatokat tárgyalta. A kormány részéről jelen voltak Tisza Kálmán és Szapáry Gyula gr. miniszterek. Hegedűs Sándor előadó bár elismeri, hogy a javaslatok czélja helyes, hogy azok jogi természeténél fogva az azok ellen felmerült aggályok legalább is túlzottak, mégis miután az ország hitelét féltékenyen megőrizni óhajtja, s miután a pénzpiaci bár túlzottan tényleg igen kedvezőtlenül fogadta e javaslatokat, czélszerűbbnek és az országra nézve kevésbé károsnak tartaná, ha azok visszavonatnának. Szápáry Gyula gróf pénzügyminiszter előadván azon indokokat, melyek e javaslatok benyújtására bírták, kijelenti, hogy az államkincstárra nézve a javaslatokban foglalt eljárást tartja legcélszerűbbnek e tartozás törlesztésére. A költségvetés egyensúlyba hozatalának érdekében is ezen eljárás volna kívánatos, mely sem a tőkét, sem a kamatokat nem alterálja s csakis a törlesztési tervet módosítja. Eddig e javaslatok helyett czélszerűbb mód nem ajánlhatott neki és ezért kéri a bizottság tagjait, hogy e javaslatok felett őszintén nyilatkozzanak s annak elfogadásához járuljanak. NI O 1 f y IgllA<_,£ <5 o Lukacs Delà fcloz.úlaláoa, következtében Hegedűs Sándor előadja a földtehermentességi adósság történetét s különösen hangsúlyozta, hogy a tényleg kiutalványozott öszszegek nagyobbra nőttek, mint amennyi az eredeti törlesztési terv szerint a kitűzött időben törleszthető volna s igy e törlesztési terven egy vagy más irányban mindenesetre változtatni kell. Kautz Gyula mindenekelőtt az elvi kérdést kívánja a bizottság részéről elintéztetni. Magyarország kétszeresen van arra utalva, hogy hitelét kímélje s e szempontból nem tartja elfogadhatóknak a törvényjavaslatokat. Kéri a minisztert, hogy a javaslatokat vonja vissza, ami a kormány reputatiójának nem árthat. Wahrmann Mór nem fogadhatja el a javaslatokat, sérthetlennek tartja azt az elvet, hogy Magyarország minden körülmény közt teljesítse kötelességeit. Elismeri, hogy a földtehermentesítési kötvényeket illetőleg az országnak határozottan joga van e javaslatot törvénynyé emelni, de nem volna méltányos az eddigi gyakorlat mellett a bona fide tulajdonosokkal szemben. Azt hiszi, hogy e törvény által előidézett visszahatás a cursusban ellensúlyozná az előnyt, míg ellenkezőleg nem fog rossz hatást kelteni az, hogy ha azért csinálunk új adósságot, hogy régibb tartozást törleszthessünk. Lukács Béla szintén osztozik az aggodalmakban s az állam hitele érdekében tartja elfogadhatlannak a javaslatokat. De jogi szempontból sem fogadhatók el, s itt elősorolja az erre vonatkozó pátenseket és rendeleteket, s az alkotmányos élet gyakorlatát. Az indokolás érveit cáfolja, csatlakozik azokhoz, kik a javaslatok visszavonását sürgetik. P a 11 a Vic ini Ede őrgróf osztálytanácsos Lukács Bélával szemben constatálja, hogy az általa idézett rendeletek kihirdetve nem voltak. Harkányi Frigyes és Bujanovics Sándor szintén a javaslatok ellen nyilatkoznak. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter határozottan visszautasítja Lukács B. és Bujanovics azon nézetét, hogy e javaslatok első lépésnek tekintendők más jogi természetű adósságok és tartozások módosítására. Ha a kormány ily lépést tenni akar vala, azt megtette volna egyszerre most; sem ő, sem a kormány nem gondolt erre. Minthogy azonban a bizottság többnyire a javaslatok ellen nyilatkoztak, arra kéri a bizottságot, hogy a határozat egy közelebbről tartandó ülésig függőben tartassák, mely alkalommal a hozzá intézett kérdésekre a kormány nevében válaszolhat. Ebbe abizottság belenyugodván, az ülés véget ért. A jövő ülés hétfőn d. u. 6 órakor lesz. A „Telegraphul“ roppant méltatlankodással közli azon hírt, hogy az a ra b-t a b i a 1 kérdésben az oroszok javaslata mellett beszélt Francziaország küldötte. A szemrehányások egész sorával támadja meg azért a „Telegraphul“ a franczia kormányt, s azt mondja, hogy a nemes franczia nemzet igy fizeti vissza és igy hálálja meg azon románok nagylelkűségét, kik az 1870-ks háborúban a Duna partjáról siettek hogy vérüket ontsák Francziaországért. Ez a Francziaország most, miután a Bessarábia kérdésében is támogatta Oroszországot, megbénította Romániát a zsidó kérdéssel és ennek megoldása után még most sem ismerte el Románia függetlenségét. Végre még az arab-rábiai kérdésben is a románok halálos ellenségével tart. „Vajjon mit akarnak velünk azok az emberek akik Francziaország sorsát intézik ? Hová akarnak minket dobni? Mint Belgrádból a „Pol. Corr.“-nek jelentik, a szerb kormány által Augustin építési tanácsos elnöklete alatt kiküldött műszaki és pénzügyi bizottság tegnap olimpics közmunka mi At angol-török viszály. A „National Zeitungénak táviratilag már általunk is ismertetett czikke így szól : „Az angol lapok jelentik, hogy Németország és Ausztria-Magyarország támogatják Angliának a portával szemben követett politikáját. A kormánypárti „Standard“ ezt egészen határozott alakban állítja. Egészen világos, hogy azoknak, akik fenn akarják tartani Törökországot, támogatniuk kell azon kísérleteket, amelyek meg akarják akadályozni Törökország elmerülését. Anglia kívánsága tehát, hogy végtére megkezdessenek a reformok, egész nyugati Európában helyeslésre talál ; ha azonban ennél nagyobb actiót kezd Anglia, ezt, amennyiben mi ismerjük a helyzetet, mindenekelőtt saját költségére és veszélyére teszi, a minta speciális előnyöket is a maga hasznára fordíthatja. Németország és Ausztria-Magyarország, fel kell tennünk, megállapították érdekeiket és azokat a rendszabályokat is, amelyekkel esetleg védelmezni fogják érdekeiket. Ebben hiában kételkedik bárki, ha ki talál ütni a keleti villongás, hogy melyek ezek a rendszabályok, majd az fogja tapasztalni, aki érinteni fogja ezeket az érdekeket. E figyelmeztetésnek és intésnek talán előlegevan io bot» ab noîkara. Víngij Avmuni«. Magyarország és Németország érdekeinek köre a Balkán-félszigeten nem fog megsértetni, amiből azt lehetne következtetni, hogy az új viszály olyan területre fog áttétetni, amelyről nem nyilatkozott a berlini szerződés. A berlini megállapodások, „sokaknak“ várakozása ellenére, békésen hajtottak végre; most a júniusi conventio megvalósítására kerül a sor, amelyet a porta és Anglia kötött, bizonyos tekintetben Európa meglepetésére, de minden körülmények közt nagy boszúságára Oroszországnak, amely ellen e csapás irányoztatok. A helyzet azóta nagyon megváltozott. Anglia nem valósíthatott ez idő alatt számos reményt, amelyeket Cyprus ideiglenes átengedéséhez fűzött. Abdul Hamid nem valósíthatta nevezetesen a porta pénzügyi várakozásait, mert a Nagy-Britanniának eladott államjószágok árán kívül sem a porta, sem a szultán semmi hasznot sem húzott eddig a júniusi conventióból ; az angol nagykövetnek mindenesetre óvatosan szerkesztett ígéreteit a conventio megkötése után nem szentesítette a „Foreign Office“. Sőt ellenkezőleg Anglia mindig csak igényeket támasztott a porta ellen, és arra készült, hogy az ígért reformok színe alatt residenseivel hálózza be Kis-Ázsiát, akik lassanként az egész ottani közigazgatást brit gyámság alá fogják helyezni. A porta nyilván meggyőződött, hogy a júniusi conventio nem az ő részére biztosította az oroszlánrészt és kísérleteket tesz, hogy megfoszsza a brit politikát a neki tett engedményektől. Hogy ez elhatározásában Oroszország is támogatja, már a priori bizonyos, ha a júniusi conventio tartalmát és czélját veszszük szemügyre. Az még nem bizonyos, vájjon Oroszország megígérte-e, hogy nem fogja megengedni, hogy erőszakos rendszabályokat alkalmazzon Anglia az ottomán kormány ellen, de ez nem is egészen valószínűtlen. Ez azután tökéletesen megváltoztatná a helyzetet. A konstantinápolyi külön szerződést, amint mi tudjuk, eddig hivatalosan nem tudatták a hatalmakkal. A kisázsiai reformok kierőszakolása egyedül Anglia dolga, és politikusai éleslátásának gondja, hogy mennyire fog beleavatkozni ez ügybe és menynyiben akar erőszakot alkalmazni azzal a veszéllyel szemközt, hogy új és szerfölött fontos viszályt fog előidézni nemcsak a portával, hanem Oroszországgal is. Mindenkor tanácsos idejében megvilágítani az olyan kérdéseket, mint aminek azok, melyek most tolatnak előtérbe. A Konstantinápolyban ismét fölmerült viszály eredményeit nem fejtegetjük bővebben. Az megnyugtató, és ez a fődolog, hogy legközelebbi érdekeinket az osztrák-német barátság mögött esetleg álló politikai erőkifejtés teljesen és minden tekintetben megvédi és meg is fogja védeni. Ezenkívül semmi sem természetesebb, mint hogy a két állam azon kérdésekre is befolyást fog gyakorolni, amelyek európai természetűek, de amelyeket függőben hagyott a berlini szerződés, így például a tengerszorosok kérdésére, amely elsősorban fog kifejlődni a mostani viszályból. Ezt nem lehet megoldani a hatalmak hozzájárulása nélkül, amelyek a párisi szerződésre támaszkodva nem nézhetik egykedvűen a harczias műveleteket sem, így az angol vagy orosz flotta bevonulását a Dardanellákba vagy a Bosporusba. A Bezikai öbölből aligha fog ráijeszteni a szultánra az angol hajóraj. Különben azt is meg lehet várni, hogy meddig terjednek Lord Beaconsfield tervei és hogy a jelen tüntetésekből mennyit kell a parliament, választások számlájára írni, amelyek hiteles jelentések szerint küszöbön állanak és amelyeknek eredménye legalább is úgy érdekli az angol conservativeket, mint a kis-ázsiai közigazgatás megjavítása.“ Budapest, november 7. Minthogy Andrássynak nem sikerült eladni a hazát a berlini szerződésen, tönkretette az országot a német-osztrák-magyar szövetséggel. Így a mi lapjaink és embereink; lássuk ezzel szemben, hogy a külföld hogy ítél ez eseményekről. Az orosz lapoknak ismeretes haragját, megtámadásait s az orosz közvélemény dühöngését nem ismételjük ezúttal, mert hiszen ezekre a mi éleselméjű ellenzéki lapjaink úgyis kimondták már — és pedig egész komoly arczczal — hogy az orosz hírlapirodalom s az egész orosz közönség igen jól van „dressirozva“ és csakis Gorcsakov parancsszavára tettetik unisono a jajgatást. Hát talán a franczia „Temps“ mégsem annyira rabszolgája Gorcsakovnak. Ez a többi között így szól: „Ebből azonban nem következik, hogy a bécsi találkozás éle Francziaország ellen forduljon, vagy hogy egyáltalán Francziaország annak tárgya lett légyen. A német diplomaták is úgy fogják föl e dolgot, hogy Bismarck herczeg látogatása szembetűnően Oroszország ellen volt irányozva. Nem a mai Oroszország ellen, hanem annak esetleges étvágyai, utógondolatai ellen, melyeknek útját vágta az osztrák-magyar-német szövetség.“ Az angol „Times“-nek párisi levelezője — ki pedig talán szintén nincs Gorcsakov bérében — ugyane tárgyról így nyilatkozik : „A bécsi látogatás már a berlini congressuson vert gyökeret, mert az ott történtekből könnyen lehetett sejteni, hogy Oroszország számos szemrehányással forduland Németország felé, amiért nem volt eléggé előzékeny szövetségese és a válságos pillanatokban cserben hagyta. — Bismarck úgy érezte, hogy bármily conflictus esetén Ausztria-Magyarország lesz a döntő tényező, s azért sietett e látogatással nem titokban, hanem nyíltan és zajt ütve, mert tudta jól, hogy a német-osztrák-magyar szövetségnek egyszerű hite is elegendő lesz annak kitüntetésére, mennyire umuitug tűnni verueadbímű „prestige“-e. Egy német diplomata meg a következőleg nyilatkozott e szövetségről: „E látogatást vagy Németországnak, vagy Oroszországnak meg kellett tennie. Bismarck elég ügyes volt Németországnak szerezni meg az elsőséget. Hogy kellően méltányolhassuk annak horderejét, képzeljük el, milyen hatást keltett volna, ha Gorcsakov, vagy Suvalov tették volna e látogatást Bécsben. Németországra nem lett volna ez oly súlyos csapás, mint amilyen tényleg most Oroszországra nézve. E szövetség sem védelmi sem támadó, hanem egyszerűen praeventív szövetség.“ Ez talán megnyugtathatná azokat is, akik e szövetséget azért kárhoztatják, mert abban Francziaország elleni irányt látnak. Nem gondolják meg, hogy Francziaország sőt Olaszország is szívesebben fognak annak idejében egy oly irányzathoz csatlakozni, melynek éle Oroszország ellen van intézve, mint bármely más combinatióhoz. Hiszen Mazzini is negyven éves működésében számtalanszor ismételte, mily veszélyes volna Olaszországra nézve ha Oroszország csakugyan Konstantinápoly birtokába jutna. De egyébként is, mi oly érdeke lehetne Ausztria-Magyarországnak nyugat felé,amely karöltve járhatna Németországnak ottani érdekeivel? Márpedig a történelem kétségbevonhatlanul tanúsítja, hogy a leghangosabb frázisok, a legszigorúabban megpecsételt szerződések sem érnek tényleg semmit, ha az illető szerződő országoknak valóságos érdekei nem egyesülnek. Csakis a közös érdek képes teremteni eredményes közös actiót, ahol ez nincs: üres papiros marad minden szerződés és szövetség. S azért nyugodtan nézhetik a francziák e szövetséget, mely igen is azonnal testté fog válni, mihelyt a keleten Oroszország túlsúlyra kiván vergődni, mert mi is, Németország is kénytelenek vagyunk féltékenyen őrizni határainkat e veszedelmes szomszédtól ; de ártalmatlanná lesz minden írott szerződés, mihelyt azt egyoldalú érdekekben akár támadólag, akár védelmezőleg akarná kizsákmányolni bármely fél. Attól sem félhetünk, hogy a szövetségesek közül bármelyik fél is játékszerévé váljék a másiknak. S különösen mi nem félhetünk semmi kijátszatástól először és mindenekfelett, mert alkotmányos életünkben van garantiánk és sem Ausztria, sem Magyarország parlamentje nem fog beleegyezni, hogy Németország egyoldalú érdekében bármily harczba vitessék. De nem magyarázhatjuk sem mi, sem Francziaország e szövetséget másként, mint egy Oroszország vágyai ellen emelt védfalat, a dolgok természetes, történelmi és geographiai állapotánál fogva sem. E szövetségnek csakis igy és ily alakban van értelme, az csakis igy lehetséges. Ausztria nem felejtheti el, hogy