Ellenőr, 1879. november (11. évfolyam, 524-573. szám)

1879-11-21 / 557. szám

Előfizetési áruk : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr.­ ­ w . — , Egy hónapra . 1 „ 80 , Szerkesztési irod­a : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit nem­ közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem is vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, péntek, november 21. 1879. 557. szám. Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán). Továbbá Daube (x. t. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtatén­t támla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal­a Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó mindei felszólalás. XI. évfolyam. T­áviratok. Zágráb, november 20. (Pester Corr.) Kétsé­genként Horvátország közvéleményének megnyug­tatására Miskatovics tollából az „Obzor“ a kiegye­­zési alkudozások jelenlegi állapotáról a következő tudósítást hozza: 1. A horvát küldöttség többsége elállott attól, hogy a kulcs a kiegyezési törvényből töröltessék, tette pedig ezt a magyar küldöttség azon nyilat­kozatára, hogy ez közjogi kérdés, melyre nézve neki megbízása nincs, épen úgy mint nincs a hor­vát üzenet többi hasonló természetű kívánságára nézve. A horvát országgyűlés dolga lesz ezen kér­dés felett dönteni és a magyar országgyűlést fel­hívni, hogy hasonlókép cselekedjék. Mindazonáltal a járulékhányad 644-ről 550-re szállíttatott le. 2. A horvát küldöttség megmarad azon kí­vánságánál, hogy a horvátországi jövedékek 45:55 arány szerinti felosztás alá eső jövedelmek közé számíttassanak és pedig 1876-tól máig. A­ jövőben leendő hozzászámitásról a horvát küldöttség le­mondott, illetékes helyről nyervén azon ígéretet, hogy a határőrvidék bekebelezése már nem fog soká váratni magára.­ Különben a határőrvidéki jövedékek kérdése még nincs eldöntve és nem is lesz addig, míg azon bizottság, mely annak meg­vizsgálására lett kiküldve, vájjon annak idején ezen jövedékek tévedésből lettek-e felszámítva, je­lentést be nem nyújtotta. 3. Horvátországnak a szállítási adó fejében leendő kárpótlásáért a magyar küldöttség 16 ezer forintot ajánlott. A horvát küldöttség még nem ha­tározott, vájjon ez ajánlatot elfogadja-e vagy ezen tételnél is szigorú percentuatiót követeljen-e? 4. Horvátország autonóm szükségleteinek fe­dezésére a 45% megtartatik. 5. A belovári főispánság egyházjövedelmei Horvátországnak törvényes felosztás alá nem eső jövedelméül nem tekintetnek. 6. A horvát küldöttség azt követelte, hogy az ujonczozási és egyéb ilynemű­ költségek megté­ríttessenek. Az ujonczozási költségek megtérítése eddig megígértetett, a többiekre nézve megállapo­dás még nem jött létre. Ez különben nem fog a törvénybe, hanem csak a jegyzőkönyvbe felvétetni. 7. H H hasonlókép jegyzőkönyvileg el fog ismer­tetni a horvát kormánynak azon joga, hogy a bud­get és zárszámadások megállapításába befolyást gyakoroljon. 8. A horvát küldöttség azt követelte, hogy a horvátországi építkezések javadalmazása a közös budgetből a magyar kormány rendelete szerint a horvát kormányra bizassék, a magyar küldöttség véleménye szerint e tárgy a két kormány által lesz elintézendő. 9. A horvát küldöttség kijelenti, hogy felada­tát nem tekinti addig megoldottnak, míg a pénz­alapok szétosztásának kérdése nincs eldöntve.­­ A legfontosabb határozat az, hogy egyik fél sem tekinti magát szavatosnak a megoldott kérdések egyikénél sem, ha tökéletes egyezség nem jön létre. Az „Obzor“ reményű, hogy a kiegyezés sorsa szombatig el lesz döntve. Zágráb, nov. 20. (Pester Corr.) Néhány egye­temi hallgató — Starcsevics-pártiak — este Mra­­zovicsnak, Kresticsnek és Miskatovicsnak macska­­zenét adtak, ablakaikat beverték. A zavargók kö­zül kettőt elfogtak. A közvélemény botránynak te­kinti ezt az esetet, habár tudja, hogy a regnico­­láris tárgyalások okozták. Bécs, nov. 20. A mentelmi­ bizottság mai ülésében elhatározta, hogy beleegyezését adja a Waibel és Oelz képviselők ellen indítandó bírói eljáráshoz. A nemzetgazdasági bizottság részletes vita után elfogadta a kormány azon előterjesztését, mely a brody-i kerületnek a vámterületbe való bekeblezését indítványozza, miután a kereskedelmi miniszter utalt az arra vonatkozó egyezségre, Ma­gyarországgal. A büntetőtörvény-bizottság, Lienbacher, indít­ványa és egyéb módosítások tárgyalása után áttért a napirendre. A többség előadójává Koppot, a ki­sebbség előadójává Lienbachert választották. Páris, nov. 20. Az „Agence Russe“ jelenti: Tévednek azon külföldi hírlapok, melyek a „Nou­veile Revue“ külügyi viszonyokról szóló czikkének szerzőjéül Gambettát tekintik. Bizonyítja azt a „Republique Française“ tegnapi czikke, mely he­lyesli a külügyminiszter magatartását és megc­á­­folja a „Nouvelle Revue“ állításait. Freycinet miniszter a szaharai pusztán át­vezetendő vasút tanulmányozására szükséges 600 ezer franknyi hitel megnyitásáról szóló tervet ter­jesztett Grévy elé. Montiso grófnő súlyosan megbetegedett Mad­ridban. Eugenia excsászárné Chislehurstból oda utazott. ___ Grévy elnök és Waddington miniszterelnök meglátogatták Erzsébet és Mária Krisztina főher­­czegnőket. A főherczegnők a notre-dame egyház isteni tiszteletén megjelentek és Izabella spanyol királynőnél ebédeltek. A főherczegnőket mindenütt a legnagyobb előzékenységgel fogadják. A kormány utazásuk megkönnyebbítése iránt mindent el­követett. Konstantinápoly, nov. 20. (Polit. Corr.) Az orosz nagykövet azt tanácsolta a szultánnak, hogy gyorsan és egész terjedelmében foganatosítsa az Angolország által követelt reformokat. Drezda, nov. 20. A képviselőház 18,000 már­kát szavazott meg a bécsi szász követség számára. A külügyminiszter ez alkalommal említést tett Németországnak, Ausztria­ Magyarországhoz való közeledéséről. München, nov. 20. A tartományi gyűlés el­vetette az osztályzati lottó behozására vonatkozó javaslatot, ellen felszólalás nem történt s a tárgyalás alatt csak rövid eszmecsere folyt. Ezután Szapáry gr. pénzügyminiszter be­jelenteni, hogy miután a költségvetésnek ez évben való tárgyalására nincs kilátás, a kormány három havi indemnyű­t kér a törvényhozástól s az erről szóló­­javaslat holnap mutattatik be a háznak. Végül Tisza miniszterelnök előadja a bosz­niai közigazgatásról szóló­­javaslat 1-fő §-ára vo­­natkozó, a bizottság által elfogadott módosítást, melyet az értekezlet magáévá tévén, a tanácsko­zás véget ért. A függetlenségi kör mai értekezletén a véderőről szóló törvényjavaslat ellen benyújtandó határozati javaslat szövegét tárgyalta s azt elfogadta. Az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot, — miután a függetlenségi párt sohasem szavazta meg a közös hadsereg számára az évi ujoncz és póttartaléki jutalékot, — az érte­kezlet általánosságban sem fogadja el. Budapest, november 20. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén Móricz Pál, a kör igazgatója benyújtja az évi számadásokat, melyek a szám­­vizsgáló bizottságnak adattak ki. Az értekezlet tulajdonképeni tárgyát a véd­erő létszámának ujabbi 10 évre való megállapítá­sáról és az 1880. évre megajánlandó ujonczjutalék­­ról szóló tvjavaslatok képezték. Az értekezlet, melyen a párt tagjai nagy számmal voltak jelen, egyhangúlag elfogadta a tvjavaslatokat, melyek Az egyesült ellenzék mai értekezletén az illetők által felkéretve bejelenti az elnök, hogy a boszniai közigazgatásról szóló tvjavaslat feletti szavazásban Halász Bálint és Madarász Aladár párttagok betegség miatt nem vehettek részt. A véderő létszámának megállapításáról szóló törvényjavaslatra nézve a párt abban állapodott meg, hogy a jelen hadilétszámot további öt évre kész megszavazni, de a megszavazást conditio sine qua non-ként felállított feltételekhez köti s ez irányban határozati javaslat fog a párt részéről benyujtatni. A­­javaslatot magát, miután abban a hadi­ létszám 10 évre állapíttatik meg, s miután az a hadi létszám megállapításának feltéte­leit képező, a határozati javaslatban elősorolt törvényhozási intézkedések létrejövetele iránt biz­tosítékot nem nyújt, még átalánosságban sem fo­gadja el a párt. A határozati javaslat benyújtásával P­u­­­s­z­k­y Ágost bízatott meg. Ofenheim megválasztásának ér­vényességéről holnapután tesz jelentést K­u­s­y a reichsrathban. A „Narodni Listy“ szerint a mandátum megsemmisítését fogja ajánlani az előadó. Budapest, november 20. (Cs. G.) A „Pester Lloyd“ i. e. 313-ik számában, „F. u. K.“ úr azzal vádolta a magyar honvédelmi minisztert, hogy a had­sereg és hadi­tengerészet hadi létszámának meg­állapításáról szóló törvényjavaslat „Indokolás­­­­ában, a törvényhozás félrevezetése ezé­ljából, a különféle államok h­adi ere­jének kimutatásánál, általában valótlan és tendenciósusan csoportosított adatokat hozott föl , s azt állította, hogy ezen „Indokolás“ „in dortigen (t. i. bécsi) massgebenden militärischen Krei­sen zu einer uns peinlich berührenden Kri­tik über die Art und Weise herausgefordert hat, wie man im ungarischen Lan­de Bver the­idigungs­mini­steri­um zu — arbeiten pflegt.“ Ennek bebizonyításául hivatkozott kü­lönösen Olaszország példájára, a­mely­nek cathegoriák szerint felsorolt hadi ereje túlságosan nagynak volna feltüntetve, s az egyes cathegoriákat kifejező számok is czélzatosan lennének csoporto­sítva. Hihetetlennek mondta — ugyanis — hogy ezen 25 millió lakossal biró állam 1.375.300 főnyi hadi erő fölött rendelkez­hessék, míg az osztrák-magyar monarchia védereje, 37 millió lakos mellett, 1.194.318 főből áll. Az adatok csoportosításának ezélzatos voltát pedig azzal igyekezett bebizonyítani, hogy — szerinte — az olasz Territo­­rial-Militz nem helyezhető egy vonalba a mi póttar­talékunkkal, s csak a mi nép­felkelésünkkel azonos, és így nem volt a kimutatás azon rovatába fölvehető, a­melynek czíme így hangzik : „Póttartalék, vagy az ennek megfelelő fegyveres erő alk­atrész.“ Azon feltevésből indulva ki, hogy „F. v. K.“ objectiv biráló, s tévedésének oka vagy helytelen informatióban, vagy leg­feljebb egy kis felületességben rejlik, fent előadott állításait oly módon igyekez­tem megczáfolni, s czikkére oly hangon fe­leltem, a melyre több oldalról azon észre­vétel létetett, miszerint annak egyetlen hi­bája a teljes objectivitás és azon kíméle­tes modor, melyet egyáltalán nem érde­mel meg az, a­ki egy kormányt, bármi in­dokból, de tényleg alaptalanul oly súlyos vádakkal illet. Én azonban máig azon meggyőződés­ben éltem, hogy csak helyesen jártam el, midőn kizárólag magához a tárgyhoz szólva, az emelt vádakra egyesegyedül ér­vekkel feleltem. Válaszom röviden ezekben foglalható össze : A czikkíró bécsi forrása talán nem épen a legjobban lehetett értesülve, vagy jóhiszeműségét valamely jóakarónk, a ma­gyar honvédelmi minisztérium gyanúsítá­sára czélzatosan felhasználta, midőn azon állítólagos kedvezőtlen ítéletről értesítette, a­melyet ottani „mérvadó (?) katonai körök“, a magyar honvédelmi miniszté­riumban szokásos munka felől nyilvánítot­tak , miután az általa megtámadott adatokat, az erre első­sorban illetékes közös had­ügyminisztérium szolgáltatta a magyar honvédelmi minisztériumnak. Alaptalan azon vád, hogy Olasz­ország hadi ereje általában és vi­szonyítva lakosainak számához, — s összevetve monarchiánkéval, — 1 millió 375,300 főben,túlságosan nagy­nak van feltüntetve; mert valamely állam hadi ereje nem csupán lakosai­nak számától függ, hanem — ezen con­cret esetben — figyelembe veendő az is, hogy pl. Olaszországban a hadkötelezettség 19 évig tart; hogy évenként körülbelül 160,000 ut­án ez at állit, hogy ott a csa­ládi tekintetből fölmentettek is, — a kik nálunk minden katonai szolgálattól mentek, — a hadi erő kötelékébe tartoznak, gyakorlatra behivhatók, katonailag szervez­­vék, s a fentemlitett összegben szintén ben­­foglalvák. Végre téves felfogáson alapszik azon okoskodás, hogy a Territorial-Milit, a­mely csak a mi népfölkelésünknek felel meg, a kimutatásban a póttartaléknak megfelelő rovatba helytelenül és czél­zatosan vétetett föl, mert az olasz hadi erő ezen alkatrésze, a­mely fele részben kiszolgált katonákból, és másik fele részben oktatásban szintén részesült egyénekből áll, harczképesség szempontjá­ból még póttartalékunknál is töb­bet ér. S míg egyfelől az „Indokolás“-ba fölvett adatok helyességét, számokkal bebizonyítot­tam , addig másfelől K­­urnák a Mobil-Miliz tekintetében tanúsított téves felfogását, hely­reigazítani törekedve, az olasz hadi erő ezen alkatrészének tagozatát röviden elő­adtam, s ezzel a tendentiosus csoportosítás vádjának alaptalanságát is kimutattam. Ezek után reméltem, s talán joggal re­mélhettem, hogy „F. v. K.“ hazafias (?) aggodalmai eloszlanak, s ő maga elhallgat. Tehette pedig ezt annál könnyebben, mert hisz válaszomban őt nem is vádoltam, sőt számára a visszavonulás útját magam készí­tettem el. Annál inkább meglepett tehát, hogy „F. v. K.“, é­s talán nem csupán vé­letlenül épen a törvényjavaslat tárgyalását megelőző utolsó napon,­­ objectív helyreigazításaim után is, előbbi felületes és könnyelmű vádjait, nemcsak teljes mérvben fentartja, hanem czikkében páratlan cynismussal és lec­­­kéztető hangon „künstliche Ziffern­­grupph­ung“ „Uebertreibung“ „Ten­denz Arbeit“ „Ein Werk in usum Delphini“ és „Nebenabsichten“-ről ír, s régi állításait ezen és más­­féle phrasis­­töltelékkel spékelt ékes szavakban újra variálja, — a nélkül, hogy csak egyetlen argumentumomat is meg­­c­áfolná, vagy vádjai alaposságá­nak bebizonyításául egy árva új érvet is felh­ozna. Ebből meggyőződtem, hogy itt nem téves informatió által lett félrevezette­­t­és­sel vagy vétlen elnézésen alapuló té­vedéssel, hanem kétségtelen rossz­akarat szülte tervszerű rágalma­zással van dolgunk. Állításomat bebizonyítom : Mivel igazolja „F. v. K.“ most azon vádjait, hogy az olasz haderő száma az „Indokolás“-ban túlságos nagynak van fel­tüntetve ? Nem reflectálva az „Organ“-ra való hi­vatkozásra, miután azt az idő rövidsége miatt nem keríthettem meg, és különösen azért, mert K. úr is azt mondja, hogy a „Jah­resbericht“ adatai épen mellette szólnak; de még azon okból is, mivel ez, szerinte is „in der millit­äm­ sehe Welt das höchste, ja autoritative An­sehen geni­essen“, — csak az ezen mű­ből merített érveinek alaposságát (? !) akarom kimutatni. E munka 96-ik lapján van egy meste­­rileg szerkesztett kimutatás az olasz hadierő számáról. S mit tesz ezzel K. ur? Hogy ál­lítását bebizonyítsa, kikap belőle néhány számot, azokat összeadja, s azt mondja: ime igazam van. S valóban nem is tett egyebet, csak azon csekély (?) szabad­ságot veszi magának, hogy csakis azon számokat adja össze, a­melyek az olasz hadi erő I. és II. cathegoriá­jának nagyságát fejezik ki, s az egész Ill­ i­s cathegoriát egysze­rűen e­l­h­a­g­y­ja. De minek is venné ő ezt számba? Hi­szen az csak bagatell egész cathegoria előtte. Meg aztán másként nem is volna neki igaza. Pedig most e­z a fő. Tényleg pedig úgy áll a dolog, hogy épen az általa hivatkozott és mellette szólóként felhozott kimutatás szerint, az olasz hadi erő „E f f ecti v s t ar k e“-je 1.870.530 ember, vagyis épen azon összeg, a­melyet én már múltkori czikkemben állí­tottam, de a­melyet K. ur vagy nem volt képes, vagy — a mi hihetőbb — nem akart megérteni. Menjünk át a másik vádra, hogy t. i. a csoportosítás hibás és tenden­tiosus. Ezzel talán mégis igaza lesz. Mert hisz különben tisztességes emberről csak nem lehetne föltételezni, hogy nem csak első ízben alaptalanul, — de újra is ily ko­nokul és ily vakmerően f­ogalmazzon. K. érzi, hogy a Mobil-Militre (mert hisz ezen fordul meg most a dolog) vonatkozó­lag múltkori czikkemben mondottakat nem képes megc­áfolni, azért eleinte jó hosz­­szant csak úgy ötöl hatol, de a végén mégis azt hozza ki, hogy a csoportosítás „eine höchst willkürliche und fal­sche“ mert a Mobil-Miliz „ganz in die Kategorie unseres Landsturmes gehört“, ide tartozik pedig azon okból, mivel míg a Mobil-Miliz tulajdonképeni ren­deltetése a belvédelem, addig a póttar­talék „zählt „organisch“ zum Opera­­tionsheere.“ Ez tehát a bölcseség köve. De lássuk, hogy ez is mit ér? Miután K. az előbbi czikkem ide vágó részét nem volt hajlandó megérteni, megkí­sérlem azt talán általa is megérthető módon előadni. Az olasz Territorial-Miliz háromféle alkatrészből áll : 1. Oly egyénekből, a­kik (8 -1- 4) 12 éven át az u. n. első cathegoriában szolgál­tak (7 évfolyam). 2. Oly egyénekből, a kik (5 -f- 4) 9 é­v­e­n át az u. n. második cathegoriában vol­tak (10 évfolyam). 8. Az u. n. 3-ik c­ath­e­gori­ábó­l t. i. a­kik családi tekintetből soroztattak ide. (19 évfo­lyam). Ezek közül az 1. és 2. szám alatt felhozott (7-1-10) 17 évfolyam, és így az összes Ter. Mil. mintegy fele kiképzett emberek­ből áll, sőt még a 3. szám alattiak is 30 napig terjedhető kiképeztetésre behívhatók. Világos ebből, hogy a Ter. Mil. há­ború esetében rögtön használható em­berekből áll, míg a mi póttartalékunk béke­idejében egyátalán sohase hivatik be , és így harczképesség tekintetében amazzal egyenértékűnek nem tekinthető. Pedig itt ez a döntő szempont. Midőn az államok „hadi erejét“ ha­sonlítjuk össze, nem az a kérdés sarkpontja, hogy azok egyik vagy másik része a táma­dás vagy csak a védelem esetében alkalmaz­ható-e ; s nem azon fordul meg a dolog, hogy ez vagy amaz alkatrész „organisch“ az „Operationsheer“-hez tartozik-e vagy sem; hanem a kérdés az, hogy az il­lető állam, szükség esetében, mennyi arra való ember fölött ren­delkezik? S hogy e tekintetben kinek van igaza, a honvédelmi miniszternek-e, vagy K. ur­nak, azt az eddigiek után, minden elfogu­latlan olvasó, könnyen meg fogja ítélhetni. Nem a honvédelmi miniszter tehát az a kr ámit, a­ki a törvényhozó testület tag­jait hamis adatokkal igyekszik félrevezetni. Az ő eljárása teljesen indokolt és kifogás alá nem eshetik, szóval minden tekintetben correct. De szótáramban nem találok helyes kifejezést, K. úr azon qualificálhatatlan el­járásának jellemzésére, a­melylyel a magyar kormány egy tagját, s vele az egész kor­mányt, ország-világ előtt, teljesen alaptala­nul, oly súlyos váddal illeti. Vagy nem érti K.­ár e dolgot, — a­mit ugyan kétségtelenül ügyes csűrés-csavarása után nem hiszek,— s akkor ne szóljon hozzá, vagy szándékosan nem akarja az igazat be­látni, •— s ez épen a fentebbi okból is való­színűbb, — de ez esetben meg ne mást vádol­jon tendentiositással. E vád visszaesik reáj­a , s alóla nem tisztázhatja magát addig, a­mig, igen kényelmes álczája­ alól ki nem búvik. Addig nem is kívánhatja, hogy vele ezentúl bárki szóba álljon. méhelyreállító, vagy legalább azt megkísértő, de mindenesetre őszinte sorainkban felszólalni. A prot. középtanodák a rég­múltban — ma már fel nem mutatható buzgalom áldozatkészsége által állítva fel — több mint egy hosszú századon át lobogtatták a tudomány fáklyáját, s őrizték a hazafiság örök tüzét szentélyeikben , s munkálódtak a mivelődés terén az emberiség javára.­­ Ezen letűnt, de az emlékezet által még könnyen beér­hető múlt ködéből még ma is elég fény verődik vissza azokról a megbámult falakról, melyeknek szűk köréből annyi kimagasló alak integet felénk bolygó árnyaként egy más kornak. A még igen élénk emlékezetben lévő ent­­wurfos időszak szigorú intézkedései sem voltak képesek lehűteni a buzgalmat, melylyel a magyar Protestantismus középtanodáin függött; sőt e buz­galom, erőt merítve azon tudatból, hogy iskoláinak fentartása által a nemzeti művelődés ügyét se­­gíti elő, s így a hazának tesz közszolgálatot, egy­másután rendezte a prot. középtanodákat, s talán nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy ez időszakban rendezett középtanodái a magyar protestantismus­­nak, ha nagyon és mindenütt nem is emelkedtek az annyi eszközökkel rendelkező másnemű közép­tanodái fölé az államnak, de a bennök működő erők képessége által itt-ott bizonyosan elérték azt a színvonalat, melyre eljutni az állam, és más fe­leknek gazdagon dotált iskolái is eléggé iparkod­tak.­­ Ismeretes dolog, hogy ezen időszakban a más térről különben is leszorított képességek egész sora a prot. középtanodában keresett és talált, talán nem eléggé jutalmazó, de az elismerésnek annyi felől és oly nemesen nyilatkozó jelei által eléggé kárpótolt és hálás foglalkozást. — Vegyük kezünkbe csak azon korból, például a kecskeméti és nagykőrösi tanodák értesítőjét, ott találjuk Arany, Szász K., Obernyik, Salamon, Szabó Ká­roly, Szilágyi S., Mentovich és mások országosan ismert neveit az ott működött tanárok névso­rában. Sem a régen, sem a közelmúlt ezen feltün­tetett korszakaira tehát a magyar prot. középta­nodák ellen több oldalról, de különösen a Prote­stantismus néhány kiváló férfia által, és így két­szeresen sújtó — meglehet nem ártani, de hasz­nálni akarásból — mindenesetre azonban elhamar­kodottan emeli azon vád, hogy azok nem félnek meg feladatuknak, és nem állanak a mai kor szín­vonalán nem vonatkozhatván: a legközelebbi és jelen időben fennálló prot. középtanodák működé­sének eredménye állíttatik hanyatló értékül a modern vizsgálódás felszekkerezett látása által a nagy közönség elé, hogy azonban mi alapon? ezt már csak a jövő czikkben fogjuk elmondani. DÖMÉNY JÓZSEF: Reflexiók a Protestantismus köréből. I. A közel­múltban a Protestantismus körében a közoktatásügyi minisztériumtól a középtanodák szervezetére s tanrendszerére vonatkozó törvény­­javaslat közzététele következtében — mint arra emlékezhetünk — meglehetős érdekeltség mellett, élénk discussio keletkezett, melynek keseredett­­sége, az érvek és combinatiók komoly és ünnepé­lyes, s csak itt-ott kisszerű és nevetséges ellép­­tetése után, egy cultusminiszteri toaszt édeskés levében olvadott fel a protestáns publicum feszült idegeinek leereszkedése, s a nemprotestáns kö­zönség kiváncsi érdekeltségének elszállása közben. Nincs szándékunkban azon napok már lehunyt viszfényét felfogva, bejárni a ködlepte tért, s fel­mutatni ott a különböző álláspontokra helyezkedett alakok élénk mozgásait; — csak egy általánosan, de nézetünk szerint helytelenül, s a méltányosság érzetét teljesen nélkülözve felállított, úgy az egész protestantismust, mint annak egy kitartó munká­val fáradozó szerény testületét mélyen — bár igazta­­lanul — sértő tétel ellen akarunk, ha lehet renom­ Fővárosi ügyek. A főváros budgetje. Harmadik nap. R­á­t­h főpolgármester megnyitván az igen gyér számmal látogatott közgyűlést, a költségvetés szükségleti részének 46-ik főrovatánál elkezdték a folytatólagos tárgyalást. Az egyes c­imek észrevétel nélkül fogadtat­tak el egész az 53—54 főrovatig. Itt bel- és kül­telki utak építésére 35.100 frt, új kövezésekre és egyéb burkolatokra 222.000 frt van fölvéve a ter­vezetbe. Többen, miután fölolvasták a középítési bi­zottság indokolását s a kövezési sorrendet, kifogá­sokat emeltek a programm szegénysége és helyte­lensége ellen. Tavaszy E. a csömöriut kiépítését egész a Hermina-utig (mit ő aréna-utnak gondolt) kérte . Haris S. úgy a kül- mint a beltelkeken újabb utak fölvételét sürgette s a kövezési összeg fölemelését indítványozta 15—20.000 frttal. H­a­ V­a­s S. a kültelki utak járhatatlanságát hozván föl, a svábhegyi indóháztól a zugligetig vezető út kiépítését, járhatóvá tételét halaszthatatlan­nak mondá , pár ezer forintból ez hitelnék. Busbach megdöbbent azon, hogy van a programmban Marton, Szvetenay, Nagy János s több ily utcza, miknek nevét az ember felette ritkán hallja, csak ha valamely képviselőnek ér­dekében van, azonban nincs a programmban a kerepesi vámtól a magyar államvasut indóházáig vivő út, mely éltető csatornája a kereskedelemnek s mégis a terhes kocsik nagy kinnal húzódnak át rajta, mert nincs kövezve. Szeretné szóló, ha a tanács 3—3 évre megállapított kövezési program­­mot terjesztene elő. Gerlóczy K. alpolgármes­ter szeretne minden fölmerült óhajnak eleget tenni, sőt kiköveztetne még más utczákat is, csak volna rá pénz ! A zugligeti út legtöbb igényt tarthat a fölvételre , nem annyira a losonczi pályaudvar útja, mely meglehetős karban van, s melynek gránit­burkolata pár százezer forintba kerül, tehát több pénzbe, mint a­mennyi most az összes követési előirányzat. R­u­p­p tanácsnok figyelmeztette arra, hogy néhány év múlva, az összekötő pályaudvarra terelődik a forgalom, s ha a losonczi pályaudvar útját most kiköveznék, százezreket dobnánk ki hiába. Fuchs G. föleleveníti a kövezési botrány­ügyet. Annak idején az illető mérnöki közegek fegyelmi vizsgálatát rendelte el a közgyűlés, meg­történt-e ez? annyit tud szóló, hogy a vizsgáló bizottmány, mely a mérnöki hivatalnak a kövekre vonatkozó adatait felülvizsgálja, még összehíva nem lett. Kamermayer azt adja felvilágosításul, hogy Heuffel és társai ügyében most még pótvizs­gálatok folynak ; a kérdéses követési adatok pedig még a számvevőségnél vannak. Fuchs: Jóakarattal háromnegyed év alatt eredményre lehetett volna vinni a dolgot. Az incidens ezzel befejeztetett, s a közgyűlés fölötte napirendre térvén, a követési ügyekben szavazott, minek eredményei a következő h­a­t­á­­r­o­z­a­t­o­k :

Next