Ellenőr, 1879. november (11. évfolyam, 524-573. szám)
1879-11-21 / 557. szám
Előfizetési áruk : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. w . — , Egy hónapra . 1 „ 80 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem is vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, péntek, november 21. 1879. 557. szám. Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Daube (x. t. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtatént támla ellenében fizetendő. Kiadó hivatala Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó mindei felszólalás. XI. évfolyam. Táviratok. Zágráb, november 20. (Pester Corr.) Kétségenként Horvátország közvéleményének megnyugtatására Miskatovics tollából az „Obzor“ a kiegyezési alkudozások jelenlegi állapotáról a következő tudósítást hozza: 1. A horvát küldöttség többsége elállott attól, hogy a kulcs a kiegyezési törvényből töröltessék, tette pedig ezt a magyar küldöttség azon nyilatkozatára, hogy ez közjogi kérdés, melyre nézve neki megbízása nincs, épen úgy mint nincs a horvát üzenet többi hasonló természetű kívánságára nézve. A horvát országgyűlés dolga lesz ezen kérdés felett dönteni és a magyar országgyűlést felhívni, hogy hasonlókép cselekedjék. Mindazonáltal a járulékhányad 644-ről 550-re szállíttatott le. 2. A horvát küldöttség megmarad azon kívánságánál, hogy a horvátországi jövedékek 45:55 arány szerinti felosztás alá eső jövedelmek közé számíttassanak és pedig 1876-tól máig. A jövőben leendő hozzászámitásról a horvát küldöttség lemondott, illetékes helyről nyervén azon ígéretet, hogy a határőrvidék bekebelezése már nem fog soká váratni magára. Különben a határőrvidéki jövedékek kérdése még nincs eldöntve és nem is lesz addig, míg azon bizottság, mely annak megvizsgálására lett kiküldve, vájjon annak idején ezen jövedékek tévedésből lettek-e felszámítva, jelentést be nem nyújtotta. 3. Horvátországnak a szállítási adó fejében leendő kárpótlásáért a magyar küldöttség 16 ezer forintot ajánlott. A horvát küldöttség még nem határozott, vájjon ez ajánlatot elfogadja-e vagy ezen tételnél is szigorú percentuatiót követeljen-e? 4. Horvátország autonóm szükségleteinek fedezésére a 45% megtartatik. 5. A belovári főispánság egyházjövedelmei Horvátországnak törvényes felosztás alá nem eső jövedelméül nem tekintetnek. 6. A horvát küldöttség azt követelte, hogy az ujonczozási és egyéb ilynemű költségek megtéríttessenek. Az ujonczozási költségek megtérítése eddig megígértetett, a többiekre nézve megállapodás még nem jött létre. Ez különben nem fog a törvénybe, hanem csak a jegyzőkönyvbe felvétetni. 7. H H hasonlókép jegyzőkönyvileg el fog ismertetni a horvát kormánynak azon joga, hogy a budget és zárszámadások megállapításába befolyást gyakoroljon. 8. A horvát küldöttség azt követelte, hogy a horvátországi építkezések javadalmazása a közös budgetből a magyar kormány rendelete szerint a horvát kormányra bizassék, a magyar küldöttség véleménye szerint e tárgy a két kormány által lesz elintézendő. 9. A horvát küldöttség kijelenti, hogy feladatát nem tekinti addig megoldottnak, míg a pénzalapok szétosztásának kérdése nincs eldöntve. A legfontosabb határozat az, hogy egyik fél sem tekinti magát szavatosnak a megoldott kérdések egyikénél sem, ha tökéletes egyezség nem jön létre. Az „Obzor“ reményű, hogy a kiegyezés sorsa szombatig el lesz döntve. Zágráb, nov. 20. (Pester Corr.) Néhány egyetemi hallgató — Starcsevics-pártiak — este Mrazovicsnak, Kresticsnek és Miskatovicsnak macskazenét adtak, ablakaikat beverték. A zavargók közül kettőt elfogtak. A közvélemény botránynak tekinti ezt az esetet, habár tudja, hogy a regnicoláris tárgyalások okozták. Bécs, nov. 20. A mentelmi bizottság mai ülésében elhatározta, hogy beleegyezését adja a Waibel és Oelz képviselők ellen indítandó bírói eljáráshoz. A nemzetgazdasági bizottság részletes vita után elfogadta a kormány azon előterjesztését, mely a brody-i kerületnek a vámterületbe való bekeblezését indítványozza, miután a kereskedelmi miniszter utalt az arra vonatkozó egyezségre, Magyarországgal. A büntetőtörvény-bizottság, Lienbacher, indítványa és egyéb módosítások tárgyalása után áttért a napirendre. A többség előadójává Koppot, a kisebbség előadójává Lienbachert választották. Páris, nov. 20. Az „Agence Russe“ jelenti: Tévednek azon külföldi hírlapok, melyek a „Nouveile Revue“ külügyi viszonyokról szóló czikkének szerzőjéül Gambettát tekintik. Bizonyítja azt a „Republique Française“ tegnapi czikke, mely helyesli a külügyminiszter magatartását és megcáfolja a „Nouvelle Revue“ állításait. Freycinet miniszter a szaharai pusztán átvezetendő vasút tanulmányozására szükséges 600 ezer franknyi hitel megnyitásáról szóló tervet terjesztett Grévy elé. Montiso grófnő súlyosan megbetegedett Madridban. Eugenia excsászárné Chislehurstból oda utazott. ___ Grévy elnök és Waddington miniszterelnök meglátogatták Erzsébet és Mária Krisztina főherczegnőket. A főherczegnők a notre-dame egyház isteni tiszteletén megjelentek és Izabella spanyol királynőnél ebédeltek. A főherczegnőket mindenütt a legnagyobb előzékenységgel fogadják. A kormány utazásuk megkönnyebbítése iránt mindent elkövetett. Konstantinápoly, nov. 20. (Polit. Corr.) Az orosz nagykövet azt tanácsolta a szultánnak, hogy gyorsan és egész terjedelmében foganatosítsa az Angolország által követelt reformokat. Drezda, nov. 20. A képviselőház 18,000 márkát szavazott meg a bécsi szász követség számára. A külügyminiszter ez alkalommal említést tett Németországnak, Ausztria Magyarországhoz való közeledéséről. München, nov. 20. A tartományi gyűlés elvetette az osztályzati lottó behozására vonatkozó javaslatot, ellen felszólalás nem történt s a tárgyalás alatt csak rövid eszmecsere folyt. Ezután Szapáry gr. pénzügyminiszter bejelenteni, hogy miután a költségvetésnek ez évben való tárgyalására nincs kilátás, a kormány három havi indemnyűt kér a törvényhozástól s az erről szólójavaslat holnap mutattatik be a háznak. Végül Tisza miniszterelnök előadja a boszniai közigazgatásról szólójavaslat 1-fő §-ára vonatkozó, a bizottság által elfogadott módosítást, melyet az értekezlet magáévá tévén, a tanácskozás véget ért. A függetlenségi kör mai értekezletén a véderőről szóló törvényjavaslat ellen benyújtandó határozati javaslat szövegét tárgyalta s azt elfogadta. Az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot, — miután a függetlenségi párt sohasem szavazta meg a közös hadsereg számára az évi ujoncz és póttartaléki jutalékot, — az értekezlet általánosságban sem fogadja el. Budapest, november 20. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén Móricz Pál, a kör igazgatója benyújtja az évi számadásokat, melyek a számvizsgáló bizottságnak adattak ki. Az értekezlet tulajdonképeni tárgyát a véderő létszámának ujabbi 10 évre való megállapításáról és az 1880. évre megajánlandó ujonczjutalékról szóló tvjavaslatok képezték. Az értekezlet, melyen a párt tagjai nagy számmal voltak jelen, egyhangúlag elfogadta a tvjavaslatokat, melyek Az egyesült ellenzék mai értekezletén az illetők által felkéretve bejelenti az elnök, hogy a boszniai közigazgatásról szóló tvjavaslat feletti szavazásban Halász Bálint és Madarász Aladár párttagok betegség miatt nem vehettek részt. A véderő létszámának megállapításáról szóló törvényjavaslatra nézve a párt abban állapodott meg, hogy a jelen hadilétszámot további öt évre kész megszavazni, de a megszavazást conditio sine qua non-ként felállított feltételekhez köti s ez irányban határozati javaslat fog a párt részéről benyujtatni. Ajavaslatot magát, miután abban a hadi létszám 10 évre állapíttatik meg, s miután az a hadi létszám megállapításának feltételeit képező, a határozati javaslatban elősorolt törvényhozási intézkedések létrejövetele iránt biztosítékot nem nyújt, még átalánosságban sem fogadja el a párt. A határozati javaslat benyújtásával Puszky Ágost bízatott meg. Ofenheim megválasztásának érvényességéről holnapután tesz jelentést Kusy a reichsrathban. A „Narodni Listy“ szerint a mandátum megsemmisítését fogja ajánlani az előadó. Budapest, november 20. (Cs. G.) A „Pester Lloyd“ i. e. 313-ik számában, „F. u. K.“ úr azzal vádolta a magyar honvédelmi minisztert, hogy a hadsereg és haditengerészet hadi létszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat „Indokolásában, a törvényhozás félrevezetése ezéljából, a különféle államok hadi erejének kimutatásánál, általában valótlan és tendenciósusan csoportosított adatokat hozott föl , s azt állította, hogy ezen „Indokolás“ „in dortigen (t. i. bécsi) massgebenden militärischen Kreisen zu einer uns peinlich berührenden Kritik über die Art und Weise herausgefordert hat, wie man im ungarischen Lande Bver theidigungsministerium zu — arbeiten pflegt.“ Ennek bebizonyításául hivatkozott különösen Olaszország példájára, amelynek cathegoriák szerint felsorolt hadi ereje túlságosan nagynak volna feltüntetve, s az egyes cathegoriákat kifejező számok is czélzatosan lennének csoportosítva. Hihetetlennek mondta — ugyanis — hogy ezen 25 millió lakossal biró állam 1.375.300 főnyi hadi erő fölött rendelkezhessék, míg az osztrák-magyar monarchia védereje, 37 millió lakos mellett, 1.194.318 főből áll. Az adatok csoportosításának ezélzatos voltát pedig azzal igyekezett bebizonyítani, hogy — szerinte — az olasz Territorial-Militz nem helyezhető egy vonalba a mi póttartalékunkkal, s csak a mi népfelkelésünkkel azonos, és így nem volt a kimutatás azon rovatába fölvehető, amelynek czíme így hangzik : „Póttartalék, vagy az ennek megfelelő fegyveres erő alkatrész.“ Azon feltevésből indulva ki, hogy „F. v. K.“ objectiv biráló, s tévedésének oka vagy helytelen informatióban, vagy legfeljebb egy kis felületességben rejlik, fent előadott állításait oly módon igyekeztem megczáfolni, s czikkére oly hangon feleltem, a melyre több oldalról azon észrevétel létetett, miszerint annak egyetlen hibája a teljes objectivitás és azon kíméletes modor, melyet egyáltalán nem érdemel meg az, aki egy kormányt, bármi indokból, de tényleg alaptalanul oly súlyos vádakkal illet. Én azonban máig azon meggyőződésben éltem, hogy csak helyesen jártam el, midőn kizárólag magához a tárgyhoz szólva, az emelt vádakra egyesegyedül érvekkel feleltem. Válaszom röviden ezekben foglalható össze : A czikkíró bécsi forrása talán nem épen a legjobban lehetett értesülve, vagy jóhiszeműségét valamely jóakarónk, a magyar honvédelmi minisztérium gyanúsítására czélzatosan felhasználta, midőn azon állítólagos kedvezőtlen ítéletről értesítette, amelyet ottani „mérvadó (?) katonai körök“, a magyar honvédelmi minisztériumban szokásos munka felől nyilvánítottak , miután az általa megtámadott adatokat, az erre elsősorban illetékes közös hadügyminisztérium szolgáltatta a magyar honvédelmi minisztériumnak. Alaptalan azon vád, hogy Olaszország hadi ereje általában és viszonyítva lakosainak számához, — s összevetve monarchiánkéval, — 1 millió 375,300 főben,túlságosan nagynak van feltüntetve; mert valamely állam hadi ereje nem csupán lakosainak számától függ, hanem — ezen concret esetben — figyelembe veendő az is, hogy pl. Olaszországban a hadkötelezettség 19 évig tart; hogy évenként körülbelül 160,000 után ez at állit, hogy ott a családi tekintetből fölmentettek is, — a kik nálunk minden katonai szolgálattól mentek, — a hadi erő kötelékébe tartoznak, gyakorlatra behivhatók, katonailag szervezvék, s a fentemlitett összegben szintén benfoglalvák. Végre téves felfogáson alapszik azon okoskodás, hogy a Territorial-Milit, amely csak a mi népfölkelésünknek felel meg, a kimutatásban a póttartaléknak megfelelő rovatba helytelenül és czélzatosan vétetett föl, mert az olasz hadi erő ezen alkatrésze, amely fele részben kiszolgált katonákból, és másik fele részben oktatásban szintén részesült egyénekből áll, harczképesség szempontjából még póttartalékunknál is többet ér. S míg egyfelől az „Indokolás“-ba fölvett adatok helyességét, számokkal bebizonyítottam , addig másfelől Kurnák a Mobil-Miliz tekintetében tanúsított téves felfogását, helyreigazítani törekedve, az olasz hadi erő ezen alkatrészének tagozatát röviden előadtam, s ezzel a tendentiosus csoportosítás vádjának alaptalanságát is kimutattam. Ezek után reméltem, s talán joggal remélhettem, hogy „F. v. K.“ hazafias (?) aggodalmai eloszlanak, s ő maga elhallgat. Tehette pedig ezt annál könnyebben, mert hisz válaszomban őt nem is vádoltam, sőt számára a visszavonulás útját magam készítettem el. Annál inkább meglepett tehát, hogy „F. v. K.“, és talán nem csupán véletlenül épen a törvényjavaslat tárgyalását megelőző utolsó napon, objectív helyreigazításaim után is, előbbi felületes és könnyelmű vádjait, nemcsak teljes mérvben fentartja, hanem czikkében páratlan cynismussal és leckéztető hangon „künstliche Zifferngrupphung“ „Uebertreibung“ „Tendenz Arbeit“ „Ein Werk in usum Delphini“ és „Nebenabsichten“-ről ír, s régi állításait ezen és másféle phrasistöltelékkel spékelt ékes szavakban újra variálja, — a nélkül, hogy csak egyetlen argumentumomat is megcáfolná, vagy vádjai alaposságának bebizonyításául egy árva új érvet is felhozna. Ebből meggyőződtem, hogy itt nem téves informatió által lett félrevezettetéssel vagy vétlen elnézésen alapuló tévedéssel, hanem kétségtelen rosszakarat szülte tervszerű rágalmazással van dolgunk. Állításomat bebizonyítom : Mivel igazolja „F. v. K.“ most azon vádjait, hogy az olasz haderő száma az „Indokolás“-ban túlságos nagynak van feltüntetve ? Nem reflectálva az „Organ“-ra való hivatkozásra, miután azt az idő rövidsége miatt nem keríthettem meg, és különösen azért, mert K. úr is azt mondja, hogy a „Jahresbericht“ adatai épen mellette szólnak; de még azon okból is, mivel ez, szerinte is „in der millitäm sehe Welt das höchste, ja autoritative Ansehen geniessen“, — csak az ezen műből merített érveinek alaposságát (? !) akarom kimutatni. E munka 96-ik lapján van egy mesterileg szerkesztett kimutatás az olasz hadierő számáról. S mit tesz ezzel K. ur? Hogy állítását bebizonyítsa, kikap belőle néhány számot, azokat összeadja, s azt mondja: ime igazam van. S valóban nem is tett egyebet, csak azon csekély (?) szabadságot veszi magának, hogy csakis azon számokat adja össze, amelyek az olasz hadi erő I. és II. cathegoriájának nagyságát fejezik ki, s az egész Ill is cathegoriát egyszerűen elhagyja. De minek is venné ő ezt számba? Hiszen az csak bagatell egész cathegoria előtte. Meg aztán másként nem is volna neki igaza. Pedig most ez a fő. Tényleg pedig úgy áll a dolog, hogy épen az általa hivatkozott és mellette szólóként felhozott kimutatás szerint, az olasz hadi erő „E f f ecti v s t ar k e“-je 1.870.530 ember, vagyis épen azon összeg, amelyet én már múltkori czikkemben állítottam, de amelyet K. ur vagy nem volt képes, vagy — a mi hihetőbb — nem akart megérteni. Menjünk át a másik vádra, hogy t. i. a csoportosítás hibás és tendentiosus. Ezzel talán mégis igaza lesz. Mert hisz különben tisztességes emberről csak nem lehetne föltételezni, hogy nem csak első ízben alaptalanul, — de újra is ily konokul és ily vakmerően fogalmazzon. K. érzi, hogy a Mobil-Militre (mert hisz ezen fordul meg most a dolog) vonatkozólag múltkori czikkemben mondottakat nem képes megcáfolni, azért eleinte jó hoszszant csak úgy ötöl hatol, de a végén mégis azt hozza ki, hogy a csoportosítás „eine höchst willkürliche und falsche“ mert a Mobil-Miliz „ganz in die Kategorie unseres Landsturmes gehört“, ide tartozik pedig azon okból, mivel míg a Mobil-Miliz tulajdonképeni rendeltetése a belvédelem, addig a póttartalék „zählt „organisch“ zum Operationsheere.“ Ez tehát a bölcseség köve. De lássuk, hogy ez is mit ér? Miután K. az előbbi czikkem ide vágó részét nem volt hajlandó megérteni, megkísérlem azt talán általa is megérthető módon előadni. Az olasz Territorial-Miliz háromféle alkatrészből áll : 1. Oly egyénekből, akik (8 -1- 4) 12 éven át az u. n. első cathegoriában szolgáltak (7 évfolyam). 2. Oly egyénekből, a kik (5 -f- 4) 9 éven át az u. n. második cathegoriában voltak (10 évfolyam). 8. Az u. n. 3-ik cathegoriából t. i. akik családi tekintetből soroztattak ide. (19 évfolyam). Ezek közül az 1. és 2. szám alatt felhozott (7-1-10) 17 évfolyam, és így az összes Ter. Mil. mintegy fele kiképzett emberekből áll, sőt még a 3. szám alattiak is 30 napig terjedhető kiképeztetésre behívhatók. Világos ebből, hogy a Ter. Mil. háború esetében rögtön használható emberekből áll, míg a mi póttartalékunk békeidejében egyátalán sohase hivatik be , és így harczképesség tekintetében amazzal egyenértékűnek nem tekinthető. Pedig itt ez a döntő szempont. Midőn az államok „hadi erejét“ hasonlítjuk össze, nem az a kérdés sarkpontja, hogy azok egyik vagy másik része a támadás vagy csak a védelem esetében alkalmazható-e ; s nem azon fordul meg a dolog, hogy ez vagy amaz alkatrész „organisch“ az „Operationsheer“-hez tartozik-e vagy sem; hanem a kérdés az, hogy az illető állam, szükség esetében, mennyi arra való ember fölött rendelkezik? S hogy e tekintetben kinek van igaza, a honvédelmi miniszternek-e, vagy K. urnak, azt az eddigiek után, minden elfogulatlan olvasó, könnyen meg fogja ítélhetni. Nem a honvédelmi miniszter tehát az a kr ámit, aki a törvényhozó testület tagjait hamis adatokkal igyekszik félrevezetni. Az ő eljárása teljesen indokolt és kifogás alá nem eshetik, szóval minden tekintetben correct. De szótáramban nem találok helyes kifejezést, K. úr azon qualificálhatatlan eljárásának jellemzésére, amelylyel a magyar kormány egy tagját, s vele az egész kormányt, ország-világ előtt, teljesen alaptalanul, oly súlyos váddal illeti. Vagy nem érti K.ár e dolgot, — amit ugyan kétségtelenül ügyes csűrés-csavarása után nem hiszek,— s akkor ne szóljon hozzá, vagy szándékosan nem akarja az igazat belátni, •— s ez épen a fentebbi okból is valószínűbb, — de ez esetben meg ne mást vádoljon tendentiositással. E vád visszaesik reája , s alóla nem tisztázhatja magát addig, amig, igen kényelmes álczája alól ki nem búvik. Addig nem is kívánhatja, hogy vele ezentúl bárki szóba álljon. méhelyreállító, vagy legalább azt megkísértő, de mindenesetre őszinte sorainkban felszólalni. A prot. középtanodák a régmúltban — ma már fel nem mutatható buzgalom áldozatkészsége által állítva fel — több mint egy hosszú századon át lobogtatták a tudomány fáklyáját, s őrizték a hazafiság örök tüzét szentélyeikben , s munkálódtak a mivelődés terén az emberiség javára. Ezen letűnt, de az emlékezet által még könnyen beérhető múlt ködéből még ma is elég fény verődik vissza azokról a megbámult falakról, melyeknek szűk köréből annyi kimagasló alak integet felénk bolygó árnyaként egy más kornak. A még igen élénk emlékezetben lévő entwurfos időszak szigorú intézkedései sem voltak képesek lehűteni a buzgalmat, melylyel a magyar Protestantismus középtanodáin függött; sőt e buzgalom, erőt merítve azon tudatból, hogy iskoláinak fentartása által a nemzeti művelődés ügyét segíti elő, s így a hazának tesz közszolgálatot, egymásután rendezte a prot. középtanodákat, s talán nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy ez időszakban rendezett középtanodái a magyar protestantismusnak, ha nagyon és mindenütt nem is emelkedtek az annyi eszközökkel rendelkező másnemű középtanodái fölé az államnak, de a bennök működő erők képessége által itt-ott bizonyosan elérték azt a színvonalat, melyre eljutni az állam, és más feleknek gazdagon dotált iskolái is eléggé iparkodtak. Ismeretes dolog, hogy ezen időszakban a más térről különben is leszorított képességek egész sora a prot. középtanodában keresett és talált, talán nem eléggé jutalmazó, de az elismerésnek annyi felől és oly nemesen nyilatkozó jelei által eléggé kárpótolt és hálás foglalkozást. — Vegyük kezünkbe csak azon korból, például a kecskeméti és nagykőrösi tanodák értesítőjét, ott találjuk Arany, Szász K., Obernyik, Salamon, Szabó Károly, Szilágyi S., Mentovich és mások országosan ismert neveit az ott működött tanárok névsorában. Sem a régen, sem a közelmúlt ezen feltüntetett korszakaira tehát a magyar prot. középtanodák ellen több oldalról, de különösen a Protestantismus néhány kiváló férfia által, és így kétszeresen sújtó — meglehet nem ártani, de használni akarásból — mindenesetre azonban elhamarkodottan emeli azon vád, hogy azok nem félnek meg feladatuknak, és nem állanak a mai kor színvonalán nem vonatkozhatván: a legközelebbi és jelen időben fennálló prot. középtanodák működésének eredménye állíttatik hanyatló értékül a modern vizsgálódás felszekkerezett látása által a nagy közönség elé, hogy azonban mi alapon? ezt már csak a jövő czikkben fogjuk elmondani. DÖMÉNY JÓZSEF: Reflexiók a Protestantismus köréből. I. A közelmúltban a Protestantismus körében a közoktatásügyi minisztériumtól a középtanodák szervezetére s tanrendszerére vonatkozó törvényjavaslat közzététele következtében — mint arra emlékezhetünk — meglehetős érdekeltség mellett, élénk discussio keletkezett, melynek keseredettsége, az érvek és combinatiók komoly és ünnepélyes, s csak itt-ott kisszerű és nevetséges elléptetése után, egy cultusminiszteri toaszt édeskés levében olvadott fel a protestáns publicum feszült idegeinek leereszkedése, s a nemprotestáns közönség kiváncsi érdekeltségének elszállása közben. Nincs szándékunkban azon napok már lehunyt viszfényét felfogva, bejárni a ködlepte tért, s felmutatni ott a különböző álláspontokra helyezkedett alakok élénk mozgásait; — csak egy általánosan, de nézetünk szerint helytelenül, s a méltányosság érzetét teljesen nélkülözve felállított, úgy az egész protestantismust, mint annak egy kitartó munkával fáradozó szerény testületét mélyen — bár igaztalanul — sértő tétel ellen akarunk, ha lehet renom Fővárosi ügyek. A főváros budgetje. Harmadik nap. Ráth főpolgármester megnyitván az igen gyér számmal látogatott közgyűlést, a költségvetés szükségleti részének 46-ik főrovatánál elkezdték a folytatólagos tárgyalást. Az egyes cimek észrevétel nélkül fogadtattak el egész az 53—54 főrovatig. Itt bel- és kültelki utak építésére 35.100 frt, új kövezésekre és egyéb burkolatokra 222.000 frt van fölvéve a tervezetbe. Többen, miután fölolvasták a középítési bizottság indokolását s a kövezési sorrendet, kifogásokat emeltek a programm szegénysége és helytelensége ellen. Tavaszy E. a csömöriut kiépítését egész a Hermina-utig (mit ő aréna-utnak gondolt) kérte . Haris S. úgy a kül- mint a beltelkeken újabb utak fölvételét sürgette s a kövezési összeg fölemelését indítványozta 15—20.000 frttal. Ha Vas S. a kültelki utak járhatatlanságát hozván föl, a svábhegyi indóháztól a zugligetig vezető út kiépítését, járhatóvá tételét halaszthatatlannak mondá , pár ezer forintból ez hitelnék. Busbach megdöbbent azon, hogy van a programmban Marton, Szvetenay, Nagy János s több ily utcza, miknek nevét az ember felette ritkán hallja, csak ha valamely képviselőnek érdekében van, azonban nincs a programmban a kerepesi vámtól a magyar államvasut indóházáig vivő út, mely éltető csatornája a kereskedelemnek s mégis a terhes kocsik nagy kinnal húzódnak át rajta, mert nincs kövezve. Szeretné szóló, ha a tanács 3—3 évre megállapított kövezési programmot terjesztene elő. Gerlóczy K. alpolgármester szeretne minden fölmerült óhajnak eleget tenni, sőt kiköveztetne még más utczákat is, csak volna rá pénz ! A zugligeti út legtöbb igényt tarthat a fölvételre , nem annyira a losonczi pályaudvar útja, mely meglehetős karban van, s melynek gránitburkolata pár százezer forintba kerül, tehát több pénzbe, mint amennyi most az összes követési előirányzat. Rupp tanácsnok figyelmeztette arra, hogy néhány év múlva, az összekötő pályaudvarra terelődik a forgalom, s ha a losonczi pályaudvar útját most kiköveznék, százezreket dobnánk ki hiába. Fuchs G. föleleveníti a kövezési botrányügyet. Annak idején az illető mérnöki közegek fegyelmi vizsgálatát rendelte el a közgyűlés, megtörtént-e ez? annyit tud szóló, hogy a vizsgáló bizottmány, mely a mérnöki hivatalnak a kövekre vonatkozó adatait felülvizsgálja, még összehíva nem lett. Kamermayer azt adja felvilágosításul, hogy Heuffel és társai ügyében most még pótvizsgálatok folynak ; a kérdéses követési adatok pedig még a számvevőségnél vannak. Fuchs: Jóakarattal háromnegyed év alatt eredményre lehetett volna vinni a dolgot. Az incidens ezzel befejeztetett, s a közgyűlés fölötte napirendre térvén, a követési ügyekben szavazott, minek eredményei a következő határozatok :