Ellenőr, 1880. február (12. évfolyam, 54-101. szám)
1880-02-25 / 93. szám
mérítetési Árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 6 frt — kr. Félévre . . 10 , — s Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztéti iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön, — Kéziratok visszaküldésére nem Váéalkosunk, — Festő által esők bénafentes leveleket fogadunk el REGGELI KIADÁS. Egyes sz£m ára 4 kr. Hírdetések felvéSmSe » kiadóhifauibai! Budapesten, váczi körút 26. szám (födi sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.Frankfurtb«. »iró díj ««ti« u „Ellsaér* ki«dő-hiv*t*l* által nyugtátó« «támla ellenében fizetem». Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). "— Ide Intizmdók az előfizetések it a lmp szétküldésére vonatkozó métim felszólalás, 93. szám. Budapest, szerda, február 25. 1880. XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára reggeli ét esti lap együtt: Egy évre . . . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Két hóra ... 3 „ 60 t Egy hóra ... 1 , 80 . Az estilap postán való külön küldéséért 1 frt jár évnegyedenként. Budapest, február 24 R i sz tics szerb miniszterelnöknek három sürgönyét teszi közzé a „Neue freie Presse,“ amelyekből kitűnik, hogy a szerb vasúti conventio illetőleg kereskedelmi szerződés irányában kifogástalan eljárást követett kormányunk. Az első jegyzéket 1879. április 12-én intézte Risztics belgrádi követünkhöz, amelyben tudomásul veszi belgrádi képviselőnk fölszólítását és a vasúti conventio megkötése ellen aggodalmait nyilvánítja. „Ez év elején — írja Risztics úr — új tarifát léptettek életbe az osztrák-magyar monarchiában. E tarifa érzékenyen módosítja a monarchia és Szerbia közt a viszonyt, mert majdnem még egyszer oly nagy vámot vet a monarchiába bevitt még irodalmi terményeinkre is. Pedig berlini conventiónk 2. pontja értelmében úgy rendezendő Ausztria-Magyarország és Szerbia közt a kereskedelmi viszony, hogy megkönnyíttessék a termények kölcsönös kicserélése.“ „E czélból — írja továbbá Risztics — írásban fordult a fejedelem meghatalmazottja i. é. márcz. 8-kán Schwegel báróhoz. Ő excellentiája ez alkalommal kívánságát fejezte ki a legalló titkára előtt, hogy a monarchia és Szerbia közt rendezendő kérdések közül a vasúti kérdésé legyen az elsőség. A nélkül, hogy a kereskedelmi kérdés fontosságát kétségbe vonta volna a báró, úgy vélekedett, hogy a vasúti kérdés rendezésének meg kell előznie a kereskedelmi viszonyok rendezését.“ „Mi hivatkozunk miniszter úr (Herbert követ), ő cs. és kir. felsége kormányának méltányosságára, és kérjük, hogy vegye fontolóra azt a helyzetet, amelybe ez által Szerbia jutott.“ „A monarchia vámjainak fölemelése akkora csapást mért kiviteli re termékeinkre, hogy Szerbiára egyedül a sertésvámból legalább is fél millió kár hárul. A keleten kiütött marhavész következtében eltiltották a szarvasmarhának és bőröknek Szerbiából Ausztria-Magyarországba való beszállítását, úgy hogy a második főczikk is megszűnt a kereskedelmi viszony tárgyát képezni, Szerbia kapui ellenben nyitva állottak minden ausztria-magyarországi termény előtt.“ Ezután elmondja Risztics úr, hogy ily körülmények közt kénytelen volt ideiglenes kereskedelmi szerződések megkötésére szólítani föl a berlini szerződést aláíró nagyhatalmakat. E jegyzékben egyetlen szóval sem említi Risztics úr, hogy mit gondol a vasúti conventióról. Az osztrák-magyar kormány tehát egészen helyesen cselekedett, midőn nem adta ki kezéből a kereskedelmi viszony rendezésének fegyverét, amelynek súlya és élessége ellen oly ékes szavakban mondotta el panaszát a szerb miniszterelnök. Külügyminisztériumunknak bizonyára tudomása volt a most idézett sürgöny keltekor is arról, hogy minő nézeteket táplál Risztics úr a vasúti conventióról. Erre vall Risztics második sürgönyének, mely 1879. jun. 28-án kelt, következő helye: „A fejedelem kormánya még most is azt a nézetet táplálja, hogy ezen nemzetközi bizottság összeülése, melynek összehívására az osztrák-magyar nagyhatalmat bízták meg, okvetlenül szükséges a conventiónkban megjelölt összes vonalak együttes kiépítésére, mert ezen biztosíték nélkül a közgazdasági romlás fenyegeti Szerbiát.“ E sürgönyében tudatja végre Risztics, hogy a szerb kormány, elvállalt kötelezettségeihez való ragaszkodásának bizonyságául, Bécsbe fogja küldeni Alimpics közmunkaminisztert, aki meg fog ismerkedni a cs. és kir. kormány szándékaival és azon kérdésekkel, amelyeket alkudozás tárgyává akar tenni a cs. és kir. kormány. Ha pedig meggyőződik a fejedelem kormánya, hogy vannak olyan kérdések, amelyek a nevezett nemzetközi bizottság előleges összeülése nélkül is tárgyalhatók, delegáltakat fog küldeni Bécsbe a vasúti conventio tárgyalására, de a nemzetközi bizottság részére tartja fönn azokat a kérdéseket, amelyek nem oldhatók meg nélküle. A harmadik sürgöny 1880. jan. 18-kán, vagyis Maries meghatalmazott elküldése után kelt. Ebben azt követeli Risztics, hogy a vasúti conventión kívül a kereskedelmi szerződés is alkudozás tárgyává tétessék. A vasúti conventio tárgyalásába kész ugyan belebocsátkozni Risztics úr, de most is szükségesnek tartja, hogy előbb mind a négy érdekelt fél (az osztrák-magyar, török, szerb, bolgár kormány) állapodjék meg egymással. * Az angol kormány, mint a „Daily News“ jelenti, a következő terv szerint szándékozik rendezni Afganisztánt: Hasszán kán lesz az emir, akinek biztosítja birtokait és Kabult. Az angol hadsereg visszavonul Gundamukig vagy Ali-Kheylig. Kabulba, mihely elfoglalja trónját az új emir, angol követ fog menni. Leeb miniszteri tanácsos helyébe, aki nyugalomba lépett, Köffinger osztálytanácsost nevezték ki és bízták meg az illető szakosztály vezetésével. Köffinger tanácsos osztályának és a vasúti szakosztály vezetését Beretvás osztálytanácsos fogja átvenni. Köffinger kormánybiztos marad az osztrák-magyar bank mellett. (Bud. Corr.) A hadsereg köréből. Minthogy ő felsége a lovassági — kiegészítő — törzseknek ezredeiknek hadkiegészítő kerületeibe leendő áthelyezését elvben elfogadta s megengedte, hogy azon törzsek, melyeknek áthelyezése ellen akadály fenn nem forog, az 1880-ik év folyamán ezredeikbe belevonassanak, a 3-ik számú Thurn és Taxis herczeg huszárezred kiegészítő törzse már a tavasz folyamán Aradról Szebenbe s a 6-ik számú Würtemberg király huszárezred Kassáról Bécsbe fog áthelyeztetni. A „Tiszavölgyi társulat“ központi bizottsága febr. 25-én d. u. 4 órakor nagyérdekű ülést tart. Az ülés egyik főtárgya a külföldi szakértők véleménye tárgyában kiküldött albizottság jelentése. Úgy halljuk, hogy az albizottság munkálatát Sennyey Pál báró javaslataira alapította, a technikai kérdéseket illetőleg akkorra tartja fenn magának a nyilatkozattételt, amikor a külföldi szakértők véleménye alapján készült kormány- előterjesztés a kormány ígéretéhez képest a központi bizottsággal közöltetni fog; a szervezetet illetőleg azonban az albizottság már most nyilatkozik és Széchenyi eszméjéből kiindulva messzeható javaslatokat tesz. A második főtárgy a tiszai végleges kölcsön kérdése, e részben ugyanis be fog mutattatni a pénzügyminiszterrel folytatott értekezletről s a pénzügyi bizottság idevonatkozó megállapodásáról szóló jelentés. Táviratok. Zágráb, febr. 24. Pejacsevich gróf kinevezése Horvátország bánjává kellemes benyomást gyakorolt annál is inkább, mert az utolsó napokban meghiúsultnak látszott. A mai lapok közül csak az „Obzor“ üdvözli meleg rokonszenves hangon az új bánt. Mazuranics holnap vesz búcsút a hivatalnoki testülettől. Újvidék, febr. 24. (Eredeti távirat.) A „Szrbszki Narod“ az orosz omladina vezéreinek üzelmei gyanánt tekinti a pétervári merényletet és azt hiszi, hogy a czár is áldozatul fog esni mint annak idejében Obrenovics Mihály fejedelem. Bécs, febr. 24. A képviselőház az új épületek adómentességéről szólójavaslatot tárgyalta és általános vitában el is fogadta. A kormány képviselője kijelenti, hogy a kormány csak 12 éves adómentességbe egyezik bele. A legközelebbi ülés pénteken lesz. raus, reus. a-v. a ocuatua uuguaija nervy javaslatát. Pelletan a jezsuiták állásáról, azok többszöri kiűzetéséről szól és azt mondja, hogy e szervezet nemzetközi társaságot képez, mely idegen főnök alatt áll. A jezsuiták nem kortársaink, sem nem polgárai hazánknak, ennélfogva a fiatalság oktatására nem tarthatnak igényt. Voisins la Verniére (balközép) a szabadság nevében ellenzi a javaslatot. Róma, febr. 24. A király a „Vega“-expeditio tagjainak tiszteletére ebédet adott. — Fürstenberg bibornok ma ide érkezett. Bukarest, febr. 24. A képviselőház elfogadta a Dobrudja szervezésére vonatkozó javaslatot a kormány szövegezése szerint, de azzal a módosítással, hogy a földbirtok-tulajdonjogot illetőleg a külön törvény megszavazásáig a török törvények fognak hatályban maradni. Szerajevo, febr. 24. (Polit. Corr.) Prevlye környékén valami csavargók lőttek osztrák-magyar őrjáratokra, de senkit sem sebesítettek meg. Négyet közülök elfogtak és vizsgálati fogságba helyeztek. Berlin, febr. 24. A birodalmi gyűlésben Hänel ellenében kijelenti Stosch, hogy a „Grosser Kurfürst“ szerencsétlenségéről kimerítőbb tudósítást nem adhat a kormány. Ekkor Hävel indítványt nyújt be, melyben utasíttatni kívánja a kormányt, hogy jelentést terjesszen a birodalmi gyűlés elé az említett balesetről. Scholz kijelenti, hogy az ezüst eladását csak ideiglenesen szüntették meg. A kormány nagyobb időközökben szándékozik végrehajtani az érezpénz reformját, nevezetesen déli Németországban, ahol több ezüstpénzre van szükség. A kormány ez ügyben tvjavaslatot szándékozik előterjeszteni. / Berlin, febr. 24. A „Nordd. Alig. Zeitung“ figyelemre méltó kezekből vett levelet közöl, mely azt fejtegeti, hogy a határ megerősítéséből még nem következik okvetlenül az ellenségeskedés, hanem csakis az az objectiv szükség, hogy saját erejéből gondoskodjék kiki saját biztosságáról. Azon uraga xanasi, melyet az esetleg Kitoro viszályok alkalmával követni fognak a lengyelek, mint nagyfontosságú körülményt tüntetik föl Kovno erődítésére nézve. Még más viszályok is lehetségesek, de azért még nem kell következtetni, hogy megszakad Németország és Oroszország közt a régi barátság. Mindenesetre minden független államnak joga van határainak megerősítésére. A pétervári merénylet. A czár, mint Szt.-Pétervárról írják, már hónapok óta úgy él palotájában, mintha táborban élne. A palotát katona kordon veszi körül, s még a belső termekben is olyan nagy az őrködés, hogy éjnek idején, midőn a czár alszik, ágyát fegyveres testőrök őrzik. De azért a nihilisták be tudtak hatolni a palota belsejébe, s képesek voltak a czárizmusra olyan csapást mérni, mint még soha. Az egész dologban mindenekfölött csodálatos az, hogy a merénylet nem sikerült, hogy az akna fölrobbantója, ki az udvari körülményekkel annyira ismerős, nem várta meg annak a rövid negyedórának a lefolytát, mely a merénylet sikerültéhez szükséges volt. Csak gyanú ugyan, de mindenesetre kimondható, hogy az aknát valószínűleg olyan ember robbanta föl, kinek hosszabb ideig távolléte valószínűleg föltűnt volna, s kinek távolmaradását bizonyára észrevették volna. Említik, hogy ez, ki ellen a gyanú irányul, nem más, mint Konstantin nagyherczeg, a czár testvéröcscse. A lakosságban általánosan Konstantint vádolják e súlyos gyanúval, de a lapok természetesen a túl szigorú ellenőrzés miatt erről mit sem írhatnak. A „Wiener Abendpost“ levelezője a következőket írja Pétervárról e félhivatalos lapnak : „Már régebb idő óta szárnyalt az a hír Péterváron, hogy a nihilisták légbe akarják a téli palotát röpíteni, hogy bizonyos Csernisevszkynél a Leszukov Perculokon a téli palota kitűnő tervrajzát s nagymennyiségű dynamitot találtak. Hasonló tervet talált Genfben a német titkos rendőrség egy nihilistánál, Krapotkin herczegnél, mit közölt is az orosz kormánynyal. Innen támadt azután az a hir, hogy a nihilistáknak magában a téli palotában is vannak czinkosai. * Azt állítják, hogy Gurko tábornok azt kérte a czártól, miszerint a téli palotát is helyezze az ő felügyelete alá. A czár azonban ebbe nem egyezett bele, mert a palotának külön titkos rendőrsége van. A romok közt egy pléhszelencze fedelet s egy hosszú sodronyt találtak. Úgy látszik, hogy a robbantás óramű által történt, mely 6 óra 20 perczre volt igazítva. A romok közt találták egy kukta holttestét is, ki a katonák számára a vacsorát szokta készíteni. Magától értetődik, hogy a téli palotára ezután a legszigorúbban fognak felügyelni. A palotához tartozó személyzet névre "szóló kártyákkal láttatik el. Azonban daczára a roppant vigyázatnak, egy asszony mégis be tudott jutni a palotába. Mikor a folyosón elfogták, tébolyodottnak tetette magát. A közvélemény csak gróf Suvalov Pétert tartja képesnek a nihilizmus kiirtására. A pénzügymininszterek napja. A tegnapi vita eredménye után s azon várakozás mellett, hogy ma Szapáry gróf felelni fog Széll Kálmán tegnapi beszédére, a ház némi türelmetlenséggel fogadta az első szónokokat. Annál nagyobb érdeméül róható föl Éles Henrik szabadelvű párti képviselőnek, hogy ily aránylag kedvezőtlen viszonyok közt is le tudta kötni a ház figyelmét, noha az ellenzék, mely ellen nem egy kemény támadást intézett, mindent elkövetett, hogy előadásának megérdemlett hatását csökkentse. Az utána szóló ellenzéki képviselő Simonyi Iván beszéde, a szónok elég erős hangja daczára, már úgyszólván egészen elveszett a zajban, talán nem mindig a szónok kárára. Szapáry beszéde főleg két szónok ellen fordult, Lukács Béla és Széll Kálmán pilon mint a IKL - ^ J-o —d%f f 1 f o«/ "J"* foglalkoztak a pénzügyi politikával, mert a mi Apponyi gróf programmját illeti, azt már csakugyan kár lett volna halottaiból föltámasztani. Szapáry gróf sorra vette mindkettőnek főbb vádjait, kimutatva ezek alaptalanságát. De azért nem mondhatnók, hogy egyforma érzettel kisértük volna diadalmas cáfolatait. Midőn csak Lukács Bélánál mutatta ki, hogy ellenfele rosszul számított, hibás alapokból indult ki és még hibásabban következtetett, semmi nem zavarta a kormány álláspontjának igazolása által előidézett elégtételünket. De midőn kimutatta, hogy Széll Kálmán hasonlag hibás alapokból indult ki és nemcsak túl szigorúan és elfogultan ítélt, de egyenesen tévesen és hibásan csoportosította számait, a saját budgetje javára és a jelenlegi budget rovására, holott igazság szerint az ő budgetje volt kedvezőtlenebb s a jelenlegi előirányzat kedvezőbb — akkor a pártunk által támogatott kormány álláspontjának igazolása által előidézett örömünkbe némi tagadhatatlan fájdalom is vegyült, hogy ugyanaz a férfi, kihez pártunk nehéz időkben oly kitartással ragaszkodott, oly kevéssé alapos és annyi tévedést és hibát magában foglaló vádakat tudott egykori barátjai ellen emelni. S ha a tetszés, mely a többség részéről a pénzügyminiszter beszédének minden egyes szakaszánál felhangzott, nem öltött még nagyobb arányokat, úgy azt bizonynyal ezen utóbb jelzett fájdalmas érzelmeknek kell tulajdonítani, melyek egyhelyütt különösen a meg Apró De menjük sorra. Első helyen Lukács Béla beszédével foglalkozott a pénzügyminiszter. Kimutatta, mily alaptalan a vád, hogy az utolsó év előirányzata (mintegy 262 millió) irreális volt. Mert igaz ugyan, hogy a deficit a kezelési számadások szerint mintegy 1/2 millióval nagyobb, de másrészt az előre nem látható elemi csapások 8 millióval rontották meg az év mérlegét. Midőn ily csapásokkal szemben csak 1/2 millió a valódi eltérés, akkor irrealitásról beszélni csakugyan nem lehet. Reflectált azután azon ellentétes vádakra, melyek a kormányt majd nyakas, majd minden akarat nélküli embereknek tünteti föl és utalt azon eljárására, melyet a földtehermentesítési törlesztéseknél s általában az egész költségvetésnél a pénzügyi bizottsággal szemben tanúsított. S itt végződik az a rész, melyben pusztán Lukácscsal foglalkozott, mert a következőkben már azt a vádat cáfolta, melyet Széfll Kálmán is emelt a vita folyamában. És ez a vád az ellenzék ama legnagyobb előszeretettel hangoztatott phrasisa, hogy a kormánynak nincs programmja. Szapáry gróf e váddal szemben utalt egyenesen arra, amit a múlt évben első budgetjének beterjesztésekor mondott, midőn kijelentette, hogy a törlesztések, beruházások s az occupatio által okozott költségeket nem fedezhetjük saját rendes bevételeinkből, hogy rendes kiadásainkat nem szállíthatjuk le tovább, hanem igyekezni kell azokat az indirect jövedelmek fokozása által gyarapítani, hogy le kell szállítanunk a megszállás költségeit, csoportosítani kell vasutainkat és rendszeresen elidegeníteni a sok esetben a semmivel határos jövedelmet nyújtó államjavakat. E programmjához Szapáry gróf hű is maradt, és joggal utalhatott az általa beterjesztőn és elfogadott javaslatodra a hadmentességi dij, a nyereményadó, a szállítási adó stb. tárgyában, melyek 6 millió forinttal hivatják gyarapítani állami jövedelmeinket; joggal hivatkozhatott a dohánynál, bornál és húsnál már is elért részben igen jelentékeny eredményekre; s végül a megérdemlett elégtétel érzetével utalhatott azon törvényjavaslatokra, melyeket a vasúti csoportosítás és az államjavak tervszerű eladása tárgyában, mint már egészen elkészülteket, legközelebb a ház elé fog terjeszteni. E hatalmas nyitány után áttért tulajdonképeni tárgyára, Széll Kálmán felszólalására. Széll Kálmán első vádja abban állott, hogy a jelenlegi előirányzat deficitje nagyobb mint az általa beterjesztett 1877. budget deficitje. Szapáry gróf kimutatta,hogy ha egészen egyforma alapon számítunk mindkettőnél, akkor az 1877. budget kedvezőtlenebb 3/2 millió írttal. Széll Kálmán a mai előirányzat gyarlósága gyanánt tüntette föl, hogy a bevételek közt államjavak eladása is szerepel 2 millió írttal. Szapáry gróf kimutatta, hogy Széll budgetjében az államjavak eladása 500,000 írttal, értékpapírok eladása 2 millió írttal, összesen tehát 22 millió forinttal szerepel. Széll Kálmán szomorú kép gyanánt állította oda, hogy ma összes bevételeinkből csak 18 millió forint marad az administratióra. Szapáry gróf kimutatta, hogy Széll budgetjében még kevesebb, csak 10 millió forint maradt e czélra. S itt volt az, midőn a pénzügyminiszter szavai n kapnak tetszést, de még aoDlenest is idéztek elő pártjánál. Széll Kálmán úgy tüntette föl deficitünket, mint amivel semmi előny nem áll szemben. Szapáry gróf kimutatta, hogy egész deficitünket csak a törlesztés, a kamatbiztosítás és beruházás veszi igénybe, míg minden egyéb kiadásainkat már most is rendes bevételeinkkel fedezhetjük. Széll Kálmán azt igyekezett kimutatni, hogy aranyjáradékunk cursus-veszteségét egyedül Bosznia okozta. Szapáry kimutatta, hogy a kincstári utalványok beváltása mennyivel nagyobb szerepet játszott. Széll Kálmán hadi budgetünkről azt hirdette, hogy az csak mulólag csökkent, míg jövőre nagyobb lesz. Szapáry kinyilatkoztatta, hogy a kormány minden törekvése odairányul, hogy azt lejebb szállítsa, s nincs is a monarchiában egy jogosult tényező, mely máskép gondolkoznék. De minek folytassuk? Az olvasó már ebből is meggyőződhetett, mily alaposak és igazságosak voltak Széll Kálmán állításai, s mily sajtók a pénzügyminiszter cáfolatai. A vita sorsáról tegnap mondott nézetünket nincs okunk megváltoztatni és csak örvendeni tudunk azon, hogy pártunkból oly sokan iratkoztak föl. Legközelebb szólásra kerülnek Tibád, Máriássy Sándor, Jókai, Dárday, mindmegannyi sokat ígérő név, akik úgy látszik nagyon jól érzik magukat abban a pártban, melynek az ellenzék szerint minden tehetség már rég hátat fort vett /rügtől- Xtai Tisz, Ivánka, Farkas, Kaczvinszky, Szájbely, Szilágyi Dezső, duzzogó Achillesként, egyelőre visszavonult sátrába. Országgyűlés. A képviselőház ülése február 24-én. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter beszéde. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem szólaltam felezen általános vita folyamában azért, mert a költségvetés beterjesztése alkalmával volt szerencsém előadni azon általános nézeteket, melyek engem ezen költségvetés előterjesztésénél vezéreltek s amenynyiben a pénzügyi bizottság által beterjesztett költségvetés az általam beterjesztett eredetitől eltér, meg voltam győződve, hogy lesz alkalmam ezen eltérést magyarázni és indokolni, hogy ezen eltéréshez miért járultam hozzá. A t. képviselő urak erre nekem alkalmat adtak s leszek bátor most álláspontomat indokolni. Mindenekelőtt reflektálok némely állításra, melyet az előttem szólott. képviselő urak előadtak. (Halljuk!) Lukács Béla képviselő úr, aki első volt a felszólalt szónokok közül, akik tulajdonkép a költségvetéssel foglalkoztak, azt mondta, hogy lehessen a jelenlegi pénzügyminiszter szavainak hitelt adni akkor, amikor ő néhány hónappal ezelőtt felszólalva, azt helyezte kilátásba, hogy a deficit az 1879. évben nem lesz nagyobb, mint az előirányzott deficit, pedig tényleg máris jóval nagyobb lett az. Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni, mikor és mily körülmények között mondtam ezt, és mennyire tér el a tényleges deficit eredménye az előirányzott és talán még akkor kilátásba helyezett deficittől. Az 1879. évre praeliminált deficit volt 26.800.000 frt. Ezen összeget helyeztem kilátásba október végével, akkor amidőn még a három utolsó hónap kezelési eredményei nem lehettek tudomásomra, sem az, hogy az év utolsó negyedében az adóviszszamaradások 41, millióra mentek. Hogy egy milliónyi összegből, ha előirányzatomhoz ragaszszázezer "frtot be lehetett volna fejtani, 'az "Éhtséget nem szenved, s azt hiszem, hogy azért, mert e tekintetben figyelembe véve az ország anyagi helyzetét, az adó behajtásában kíméletesen jártam el, szemrehányással nem illettethetem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De tehát, méltóztassék megengedni, hogy megmagyarázzam, hogy ezen egy körülményen kívül, hogy a három havi adó visszamaradás maga 42 milliót tett, igazolt-e az, hogy az 1879-i deficit, mintegy 1/0 millióval nagyobb lett, mint tényleg előirányozva volt. E tekintetben csak három tételre vagyok bátor felhívni t. ház figyelmét, melyek lényeges különbséget és eltérést okoztak az 1879-i előirányzat és az év kezelési eredményei közt. Egyik a közlekedési miniszter úr túlkiadásai, legnagyobb részben vízszabályozás-munkákra 1.400.000 írttal; a másik határvám-visszamaradások 8.400,000 írttal; a harmadik az adóvisszamaradások az egész éven át 4 millió írttal, úgy hogy az eredménynyel az is millió a nagyobb deficittel szemben áll ezen 3 tételből eredt és 8.800,000 írtra menő összeg, mely nagyban ellensúlyozza ezen összeget. De t. hát, Lukács Béla képviselő úr azt mondta, hogy ő azt már tavaly is előre javasolta, és így az ő szavainak és számítása alaposságának nagyobb hitelt lehetett adni, mint az enyémnek, mert már akkor jelezte azt, hogy a deficit Bosznia nélkül lesz 30 millió, a boszniai ocupatióval pedig 40 millió, és ez csakugyan be is következett. Először is tehát, ez teljesen nem következett be, mert a deficit nem 30 millió, hanem 28.200.000 frt, tehát körülbelül 2 millióval kevesebb ; de különben igen csodálom a t. képviselő úr profeticus szellemét, melynél fogva ő már akkor tudta, hogy ezen katasztrófák és közgazdasági nehézségek, fel fognak merülni, melyek oly kiadásokat igényeltek, melyek több milliókra mentek, és amelyeket előrelátni nem lehetett. (Úgy van jobbfelől.) És ha a t. képviselő úr összeszámítja azon^kiadásokat,^ ^aranasVKa^" már így is 5—6 millióra tehető legalább is azon öszszeg, melylyel javult volna a helyzet, ha azon nagymérvű katasztrófák, melyeket az előirányzat alkalmával előrelátni nem lehetett, be nem következtek volna. De azt mondja a t. képviselő úr, hogy elettől fogva vérmesek voltak a pénzügyminiszter előterjesztései. Azt mondta ugyanis a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával itt a házban, hogy az általam beterjesztett első költségvetés minden reális alapot nélkülöz. Ezt ő nem egyszer, de igen sokszor hangsúlyozta, és mi volt a végeredmény? Az, hogy az összes előirányzott bevételek tettek 219.500.000 frtot, a kezelési kimutatások alapján pedig az összes bevételek tettek 220.700.000 frtot és így igazoltak voltak az általam előirányzott bevételek. Egy további állítást is tett Lukács Béla képviselő úr és utána Széll Kálmán. barátom tegnapi felszólalása alkalmával, amennyiben szintén utalt arra, hogy a pénzügyi bizottság által előterjesztett költségvetés és az általam eredetileg benyújtott költségvetés végeredménye, vagyis deficitje közt 9 milliónyi különbség van és azt mondották, mily borzasztó eljárás ez, hogy a kormány eredeti álláspontját ekkér feladva, lépésről-lépésre tovább tolatta magát, úgyhogy a kormány eredeti előterjesztéséből nem marad semmi egyéb, mint a kölcsön. Méltóztassanak megengedni, hogy azon eltérésekre nézve, amelyek az általam eredetileg beterjesztett költségvetés és a pénzügyi bizottság által beterjesztett költségvetés közt fenforognak, részletesen adjam elő, hogy azok miből állanak ? Először állanak a földtehermentesítési és szőlődézsmaváltsági kötvények törlesztésénél előre számított 3 milliónyi kevesebb kiadásból; másodszor a bevételek leszállításából, ami tesz 2.600.000 frtot; harmadszor a kereseti adónál felvett 800.000, a szállítási adónál 800.000, az út- és hidvámnál 4.600.000 frt, az ásványolaj-adónál felvett 1.800.000 tesznek.Ebből áll a különbség, amelyet indokolni bátor leszek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a legsúlyosabb állítással, a földtehermentesítési kötvényekről szóló törvényjavaslatnak visszavonásával és azzal, hogy e tekintetben más törvényjavaslatot nyújtottam be, kell kezdenem. Én, t. hát, teljesen elismerem azt, hogy ezen két javaslat közt, t. i. a közt, amelyet eredetileg benyújtottam, s a közt, amelyet utólag nyújtottam be, principiális különbség van, de nem ismerem el azt, hogy az eredetileg általam benyújtott törvényjavaslat jogsérelem lett volna, és e tekintetben hivatkozom arra, hogy azon eredeti törlesztési terv, amely — mellesleg megjegyzem — nem is egyezett meg a kibocsátott kötvények mennyiségével, nem alapszik törvényen, nem alapszik — ne méltóztassanak félreérteni, legfelsőbb pátensen sem, hanem alapszik egy 1857-ben kibocsátott cs. kir. pénzügyminiszteri rendeletén, így tehát semmi törvénysértés sem történt volna azzal, ha a törvényhozás elhatározta volna magát arra, hogy elfogadja azon javaslatot, amelyet beterjesztettem. De, te hát, tudom, hogy különösen ily fontos kérdésekben, de általában is nemcsak a törvényjavaslatot benyújtó miniszter úr intenzióját kell tekinteni, hanem azt is, hogy a kérdés mások által, különösen az érdekelt factorok által miképen bíráltatik meg, és minthogy ezen törvényjavaslat nem magáért a törvényjavaslatért, amelyet ezen álláspontból teljesen jogosultnak tartottam, hanem azért, mert annak átalában azon következtetés tulajdoníttatott, hogy ez első lépés arra nézve, hogy Magyarország a maga elvállalt kötelezettségeit megtartani nem akarja, felmerült hangulat folytán, továbbá a pénzügyi bizottságban hozzájárulásommal nyilvánuló óhajtásnál fogva elhatároztam magamat annak feltétlenül visszavonására. De.