Ellenőr, 1880. március (12. évfolyam, 102-150. szám)
1880-03-26 / 144. szám
élet IV uiekendet tűzte ki czélul a Syr-Daria balpartján, a handjonekendi romok között eszközlendő ásatások kedvén hosszabb ideig fog tartózkodni. Ujfalvy e romokat első közép-ázsiai expeditiója alkalmával 1877—78-ban már meglátogatta, akkor azonban nem eszközölhette az ásatásokat, mivel Kaufmann tábornok, Turkesztán kormányzója, a tartomány viszonyainak teljes konzsolidácziójáig ott mindenféle rendszeres, tudományos kutatást megtiltott. Ujfalvy itt gazdag zsákmányra számít, miután ott eddigelé csak nagyon tökéletlen kutatások eszközöltethettek. Djanekendből az expeditió ez alkalommal valószínűleg Technikajon, Khiván, Buchodan és Karrivan keresztül Samarkandba veszi útját és ott vagy Taskendben üti fel főtanyáját. Innen fog Ujfalvy kisebb kirándulásokat teni a környékbe. Az expeditó két évi időtartamra van tervezve. — Az eleki gyermekzenekar Amerikában. Az eleki fiúk zenekara néhány évvel ezelőtt a fővárosban, ha jól emlékezünk, az erzsébet téri kioszkban mutatta be magát, s általános tetszést aratott. Azután egy Deutschberger, Weiss és Tauber nevű egyénekből álló consortium kivitte őket Amerikába, állítólag szüleik engedélye mellett. Most New-Yorból azt írják, hogy a szegény fiuk állapota nagyon keserves. Nyomorúságos lakásuk van, ők maguk eliszákoskodtak, öltözetük lerongyollott róluk, ésannyira, hogy a „Newyork Herald“ szerkesztősége meghatva szegénységük által, gyűjtést rendezett számukra, melynek szerencséjükre volt eredménye. — Fölolvasás. Az iparosok körében jövő csütörtökön dr. Emmer Kornél fölolvasást tart „Parlamenti pletykák“ czim alatt. — A hírlapirodalom köréből. A „Közvélemény“ czímű lapot, mint az „Egyetértés“ írja, az új negyedtől Schvarcz Gyula volt orsz. képviselő és Vajda János író fogják szerkeszteni. A szerződés már meg van kötve. — Megszorítások a kocsipostánál. Különösen Budapesten többször fordult elő, hogy egyes egyének tömegesen adtak fel csekély értékű, illetőleg magában véve teljesen értéktelen könyvfüzetecskéket bérmentetlenül s utánvétellel terhelve, s ha a czímzettek nem vették át, a feladók sem vették azokat többé vissza, úgy hogy aztán az oda - viszszaszállításért járó portát senki sem térítette meg. Egy „szépirodalmi“ regényfüzeteket kiadó vállalkozó élte magát kiválólag be e szokásba, s felhasználva azon körülményt, hogy bérmentesítési kényszer nem létezik, százanként adta naponta fel ily küldeményeit, melyek aztán százanként is jöttek naponta szépen vissza, úgy hogy e küldeményeket nem is százakra, hanem ezrekre menő porta terhelte, melyet behajtani a feladón lehetetlen volt. A budapesti postaigazgatóság mint a „Posta Közlöny“ írja — ennek folytán a kereskedelmi minisztérium helybenhagyása mellett legújabban elrendelte, hogy oly feladóktól, kik csekély értékű tárgyakat, pl. füzeteket, képeket s e féléket tömegesen adnak fel, s kik e feladott, de visszaérkezett küldemények visszavételét már egy ízben megtagadták, mindjárt a feladásnál a postadíjak fedezésére egy bizonyos összegnek biztosítékképen való letétele követeltessék, esetleg a küldemények bérmentesítésére szoríttassanak, s a biztosítók csak a feladástól számított három hét múlva adassék vissza, levonatván előbb abból a visszaérkezett küldeményeket terhelő összes porta. Az igazgatósági rendelet hét ily feladó nevét sorolja elő, de ezek közül négy, egy s ugyanazon személy. — Világlátott magyar ember. Rosenbach Emil rétsági születésű hazánkfia hosszú útból tért haza. Még a múlt év nyár elején elhagyta Budapesten a „Párishoz“ czimzett szállodát, s gazdag földrajzi, ethnographiai és társadalmi tapasztalatokkal megrakottan tért vissza nem is egészen 300 nap alatt hajózva körül a földtekét. Több ezer mértföldet. mporfóvo . Kpc.nr.oar, r Ar,„ , kaladt b-proontúl az egyenlítőn. Rosenbach alig 25 éves, igen szerény és képzett egyén, irodalmilag fogja tapasztalatait érvényesíteni. Egész útja 4000 írtba került. A magyar szabadságharcz történelmét föltüntető synchronistikus térképet állított össze Raksányi Gyula. A térkép áttekinthetőségénél fogva különösen ajánlható azoknak, kik a szabadságharcz lefolyásával foglalkoznak. Ára 1 frt. A tiszta jövedelem egynegyede a honvédmenedékház javára fordittatik. — Revolver az iskolában. A hosszufalusi (Brassóm.) műfaragászati tanintézet egyik növendéke türkösi Kocsis András tanulótársát Sorbán Sándort a napokban revolverrel mellbe lőtte. A szerencsétlen fiú a lövésre azonnal összerogyott. Az orvosok minden eddigi fáradsága, hogy a golyót a sebből kivegyék, sikertelen volt. A tett elkövetésére okot az szolgáltatott, hogy Sorbán Sándor szorgalmasabb lévén, tanulmányaiban előbbre haladott Kocsisnál. A tettest a brassói törvényszékhez kisérték be. — Carré czirkusza, mint a „Vad és Verseny Lap“ hallja —• junius hóban Budapesté szándékozik jönni s megbízottja már alkuszik a Gregersen czéggel, mint a múlt évben épített körönd tűtulajdonosával. — Philippart, a Párisból megszökött bankár, jelenleg brüsseli, egy milliót érő villájában lakik, melyet nagy kert vesz körül. Belgiumban valószínűleg le fogja ülni azt a hat hónapot, melyre még 1878-ban elítélték, azután kiköltözik Romániába, hol gazdálkodva annyit remél megkereshetni, hogy valamennyi adósságát kifizeti. A betörések a fővárosban napról-napra szaporodnak. Tegnap óta négy ily eset jelentetett be a rendőrségnél, melyekből kitűnik, hogy a betörések rendszerint a szegényebb osztály rovására történnek, s bár az eltolvajolt tárgyak nem nagyértékűek, a szegény munkásokat a veszteség mégis érzékenyen sújtja. A tetteseket sehol sem foghatták el vagy ismerték fel. — Önmérgezés. Erlmayer Gyula belgrádi születésű, 27 éves, kőművespallér, tegnap éjjel miksa-utczai lakásán gyufaoldattal megmérgezte magát. Tettének indoka ismeretlen. Erlmayert még élve szállították a Rókus kórházba. Birtokában útlevelet és 4 krt találtak. — Lovas-kaszárnya. Nyíregyháza város képviselete a f. hó 19-ei közgyűlésében elhatározta, hogy 600,000 frtba kerülő lovas-kaszárnyát építtet. Az építési módozatok szerkesztésére szakküldöttséget küldtek ki, mely záros határidő alatt tartozik megtenni e tárgyú jelentését. — A szakismeret terjesztése országos lótenyésztésünk terén igen fontos feladatot képez, mert hiába állítja a kormány a legjobb méneket tenyésztőink rendelkezésére, ha helytelen párosítás és főleg a csikók czélszerűtlen felnevelése a kellő eredményt meghiúsítják. E czél elérése végett földmivelési minisztériumunk már évek előtt egy népies nyelven irt munkát: „A falusi lótenyésztőt“ szerkesztetett, mely eddig már 4000 példányban osztatott ki a lótenyészbizottságok és gazdasági egyletek által ingyen a földmives tenyésztők körében. E mű első kiadása most elfogyván, a minisztérium új kiadást, azonkívül egy rövid utasítást is fog szerkesztetni, mely csupán a helyes párosítást és okszerű csikónevelést tárgyalva, olcsó kiállítása folytán igen számos példányban fog a földmives tenyésztőknek díjtalanul rendelkezésre bocsáttathatni. — Férjét szúrta agyon. Bécsben újabban ismét véres tett képezi a közbeszéd tárgyát. A János-utczában meglehetősen látogatott vendéglővel bírt a Klima házaspár. A férj iszákos volt, miért is gyakran heves jelenetek fejlődtek ki a házaspár közt, így történt tegnapelőtt is. A nő valami csekélységen összeveszett a szakácsnőval, kinek sietett pártját fogni a férj. Emiatt olyan kiadó-tulajdonos Hindy Árpád. lárma és perpatvar keletkezett, hogy a házfelügyelőnő Rottensteiner Klára kénytelen volt Klima lakására menni, hogy a czivakodókat rendre utasítsa és a nyitva levő ablakokat mások nyugalmának megőrzése czéljából betegye. Klima Krisztina, ki burgonyahámozással lévén elfoglalva, kezében egy nagy konyhakést tartott, a felszólításnak engedni akart, midőn alig tett néhány lépést, férje újból megtámadta és kétszer arczul ütötte. Ekkor a férj megfordult és egy lépést téve hátrafelé — így beszéli az asszony — háttal belefutott a konyhakésbe. Mások azt állítják, hogy az asszony miközben férje megfordult, készakarva szúrta le férjét. A férj hörögve rogyott össze, s a megjelent orvos csak a halált constatálhatta. A rendőrség Klima Krisztinát, ki határozottan állítja, hogy férje halálát részeg támolygása okozta, azonnal elfogta. Négy gyermeke maradt. Egyletek, társulatok — A budapesti prot. árvaegylet tegnap tartotta közgyűlését. A választmányi jelentésből kiemeljük, hogy az árvaház 4 osztályú iskolájában oktatást nyert a múlt évben 54 árvaházi, 45 idegen gyermek, kik közül volt 54 ágostai, 29 helvét hitvallású, 15 róm. kath. gr. kel. — Javasolja a választmány, hogy, tekintettel az ez évben is mutatkozó hiányra, a növendékek száma a 70-et felül ne haladja. Ezután felolvastatott a zárszámadási bizottság jelentése. Bevétele volt az egyletnek a múlt évben 11.453 frt 69 kr. Kiadás 12.726 frt 80 kr. Hiánylatként mutatkozik tehát 1263 frt 19 kr, mely összeg az egylet vagyonából fedeztetett. Az egylet vagyonkimutatása a következő: Készpénz és takarékpénztári betétek 3667 frt 75 kr, 1 db alaguti részvény 100 frt, 7 darab alapító levél 1000 frt. A dob utczai ház becsértéke 25.000 frt. Az új árvaház az előállítás értékében felvéve 78.685 frt 71 kr. Ebből levonandó a még hátralékos 16.079 frt 70 kr, tehát e czimen 63.606 frt 1 kr, összesen 93.373 frt. A közgyűlés a zárszámadási bizottságnak megadta a felmentvényt. A múlt év folyamán az egylet javára tett adományozások összesen tesznek 4149 frt 39 krt. Az új árvaház építéséhez aláíratott 60.483 frt 32 kr. Ezután a választmány egészíttetett ki. A kilépett tagok újra megválasztottak. Ezzel az ülés véget ért. Irodalom, színház és művészet. — A műcsarnok tavaszi kiállítása, mely, előre eláruljuk, fölötte érdekesnek ígérkezik, nem holnap, hanem vasárnap fog a nagyközönség előtt megnyittatni. A késedelemnek az az oka, hogy a tegnapi ünnep miatt a külföldről érkezett festményeket csak ma adták ki a vámháznál. — Felhivás a magyar irodalomtörténet érdekében. A magyar Irodalomtörténeti Adattár első folyama a magyar tudományosság, irodalom és könyvnyomtatás történetére vonatkozó adatokat foglalja magába 1471-től, mint a hazai könyvnyomtatás kezdetétől, 1541-ig. Ezt az anyagot 25—30 éves kötetekben fogja a bizottság közzétenni. A bizottság ezennel hozzá kezd fő feladata teljesítéséhez. Midőn az Akadémia és Kisfaludy-társaság a nemzeti nyelv és irodalom érdekében nagyobbszerű vállalatba fogott, mindig a nemzetet hívta fel dolgozó társnak. A felhívás sohasem hangzott el, a siker mindig teljes volt A Régi Magyar Nyelvemlékek kötetei, a Tájszótár, majd a Nagy Szótár, valamint a Népdalok és Mondák s a Népköltési gyűjtemény kötetei ennek az együtt munkálkodásnak a gyümölcsei! Az irodalomtörténeti bizottság is híven ragaszkodik ehhez a múltban annyi jól termett hagyományhoz s meg van győződve, hogy feladatának csak úgy felelhet meg s igyekezetének csak úgy lesz teljes sikere, ha nyelvünk és irodalmunk történetének ügyét most is az a lelkesedés karplja fel, mely mindig a rceribbkori nemzeti műveltség szerte nevező romjaiból emelhet az ősöknek legszebb emléket! Ezért fordul mindenkihez és mindenkit kér, akinek csak módjában van, hogy adatok közlésével, ilyenekre való figyelmeztetéssel járuljon e nemzeti ügynek gyámolításához. A legcsekélyebbnek látszó adat: egy pár sorból álló régi jegyzet; egy elrongyollott könyvtábla, melyen hajdani tulajdonosának neve áll, ki egykor irodalmunknak lehetett munkása; irányt vetett régi versek, levelek stb. mind nagybecsűvé válhatnak majd a tömegben, kellő sorban s magok helyén. A gyűjtés nem szorítkozik csupán azon 70 évi időközre, melyből az Adattár első folyama fog közrebocsáttatni. Kiterjed az irodalmunk történetének minden korszakára — ez csak a szerkesztés kezdetét jelöli. Azért minden közlést, minden adatot bármely időből köszönettel fogad a bizottság, s kéri, hogy a küldemények az irodalomtörténeti bizottságnak czímezve az akadémia épületébe utasíttassanak. A nemzeti színházban tegnap este Erkel Ferencz „Hunyady László “-ját vették elő és az ősz zeneszerző, tisztelőinek nagy örömére, eddigi következetes szokásához híven maga kezelte ismét a dirigenspálczát. A tegnapi előadást különben az a körülmény teszi emlékezetessé, hogy Balázsné Bognár Vilma asszony — hír szerint — Erzsébet szerepében búcsút vett a nemzeti színház operájától. Az érdemes énekesnő, aki évekhosszú során át operánk első rangú tagjai közé tartozott, „anseclat“ vált meg eddigi működésének színhelyétől, de a közönség e rendkívüli körülmény tudata nélkül is élénk és sűrű tetszésnyilatkozataival méltányolta Balázsné énekét. A népszínházban tegnap Reiner Antónia kisasszony, a székesfehérvári színház énekesnője, lépett föl vendégül „Boccaccio“ czímszerepében. A közönség, mely előnyös híréből ismerte a vendéget, tapsra fogadta kiléptekor, s az előadás folyamában is többször nyilvánítá tetszését, melyet szép és terjedelmes hangja s biztos éneke meg is érdemelt. Reiner Antónia nem tartozik a szerencsés színpadi jelenségek közé, s nyilván ennek tudata gyengíti meg játékában azt, ami természetesség és fesztelenség különben megvolna benne. Igen szépen sikerült duettese Fiamettával az első és a harmadik felvonásban; a második felvonásban a parasztfiú-jelenet, melyben külső eszközökkel és kedélyességgel kell hatni, természetesen elesett. A lapokban azt olvassuk, hogy e vendégföllépés szerződtetési czéllal volna összekötve. Tudtunkkal ez a föltevés alaptalan. Fiametta — hogy az előadásról még néhány szót mondjunk — mint mindig, ma is kivette részét az est tapsaiból. Komáromi Mariska kisasszony ma kiválóan szépen énekelt s úgy a Fiametta dalát, mint a „Kis levélke“ keringőt, Csatay és Jeney kisasszonyokkal, ismételnie kellett. Sziklay Emilia kisasszony, kinek felső hangjai egyre csengőbbek és kellemesek lesznek, szépen vezette az első felvonás fináléját. Az előadást, melynek nagy közönsége volt, Suppé zeneszerző egy páholyból nézte s nagy dicsérettel nyilatkozott úgy az énekesekről, mint a zenekarról. — Székely Imre, a nemzeti zenede tanára, saját lakásán tegnap a conservatorium több növendékének közreműködése mellett, érdekes matinéét rendezett, melynek sikere körül elsősorban a rendező tanítványai zongorajátékukkal szereztek érdemeket. A változatos műsor tizenhárom számból állott és a meghívottaknak bő alkalmuk volt meggyőződni, hogy Székely Imre komolyan tanít és tanítványai szorgalommal és kitartással követik mesterük útmutatásait. — A magyar musa Temesváron, Temesvárról írják lapunknak. Virágvasárnapján költözött el innen a német színtársulat. Első igazgatója csúfnl megbukott e télen. Pedig már a nevénél fogva is nagyon illett ide. Úgy hívták hogy Schwabe. A második ellenben, bizonyos Blau, aki Budapestről — gondolom a gyapjúutczából — szakadt a nyakunkba, már jobban értette a mesterségét, s a bécsi Carltheatertől ellesett repertukrjával s egyik énekesnőjének igazán nem mindennapi lábikráival úgy eltalálta az itt irányadó kaszárnyák és t. kaszinó műizlését, hogy őkelme meglehetős tiszta (!) hasponnal hordhatta tovább innen az irháját. Azok, akik itt magyarul beszélnek vagy éreznek, nagy megilletődéssel hallották, hogy a német musa üres helyét az idén nem foglalja el a magyar, a rész pénzviszonyok s azon közöny miatt, mely az e czél előmozdítására tervezett „szinpártoló egyletnek“ már születése előtt nyakát szegte. Annál kellemesb meglepetés hát rájok azok a hatalmas plakátok, melyeken a vidék egyik legjobb nevű igazgatója, Gerőfy Andor szerény hangon, de pompás mű és névsorral jelenti megérkezését a t. ez. közönségnek s kegyes pártfogását kéri. Reméljük, hogy nem hiában. Temesvár városa újabb időben sok szép jelét adta magyarosodási hajlamának; utczái közt alig egy-kettő van, mely nem viseli valami történeti jelesünk nevét; iskoláinak egy része már magyar, s „az alvidéki egyetem“ kövér malaczáért már kínálás előtt is zsákkal jelentkezett ott fönn. Itt az alkalom újból kimutatni, ez üres zsákon kívül telik-e tőle tele s hány tele zsákkal telik tele, mikor a hazafiság és nemzetiség oltáráról nem elvinni, hanem hozni kell oda valamit? Mi szigorú mértéket fogunk alkalmazni e társulatra, melynek itt nem pusztán közművelődési, de nemzetiségi magas missiója is van s a tagok jóhangzásu neveit s a nemzeti és népszínház minden kiváló újdonságát egyesítő gazdag repertoirját egyelőre csak kedvező ezégérnek és örvendetes ígéretnek nézzük, de ha valóban megüti a mértéket s mégsem talál kellő pártfogásra, ezt is nyíltan fogjuk constatálni, s hogy e szomorú tény a lelkes város hazafias jó hirét nem igen fogná emelni, fölösleges bővebben bizonyitni. CSARNOK. Odette házassága. IrtaAlbert I Delpit. Fordította 26 Fáy J. Béla. VII. (Folytatás.) Éliane holttá merevült. Behunyta szemét, félájultságban. Most is fülébe zúgott az a rettentő mondás: „Jobban szeretlek, mint a becsületemet“ . .. Sime Odette volt! — Csodálkozol, hogy olyan jól vagyok értesülve? Az imént találkoztam velük, amint a szalonból kijöttek. Nos, meg vagy-e már nyugodva ? A bizonyíték, melyet döntőnek véltél, semmis. Te bementél a szalonba. Claude ott beszélgetett egy nővel, s te, sötét gondolataidtól üldöztetve, gyanúd által tévútra vezettetve, nyomban azt képzelted, hogy kedvesét meri elfogadni saját házadban. Hogyan tehettél föl róla te, ki ismered őt, ily aljasságot? Követhet el hibát, de galádságra képtelen, pedig hitvesét szeretője érintésével beszenynyeznie: annyi volna. Éliane nem hallott egy szót sem, halálgyötrelemmel vívódott. Nem szűnik-e hát már ez a borzasztó lidéretnyomás, mely fojtogatja ? Semmi kétség többé, az a nő Odette volt! Most már attól félt, hogy fia leolvashatná fehér arczáról a valót. Nem mert sem hallgatni sem beszélni. Pál folytatá. ---- Majmoíyjrd'Óznmim o nakád, hogy mi fént szivedben, anyám ? Két hónap óta — miért miért nem — szenvedsz. Ahelyett, hogy férjeddel bizalmasan szóltál volna, magadba zárkóztál, s egy szép napon, elvakultan, bizonyítékot kerestél ott, ahol nem volt, ahelyett, hogy az egyszerű valóságot láttad volna. Én is vettem észre, hogy Claude nem dolgozik, sőt betegnek híven öt, egyszer beszéltem is erről Gerbierrel. Barátunk megmagyarázta nekem, hogy az ilynemű csüggedés gyakran erőt vesz Claudeon, rá sem kell ügyelni, majd elmúlik. Tudod, hogy sokat tartott, festményére , az idén kimaradt a Salonból. Innen az egész baj. De a gyanúnak árnyékát, sem akarom benned hagyni, mert teljesen ki akarlak gyógyítani. Akarod-e, hogy így ketten folytassuk a vizsgálatot? Nos, mit láttál még? mit tapasztaltál? Éliane rémülten nézett fiára. Eszébe jutott, amit Pál az imént mondott: „Ha Odette másnak adná oda szívét, azt hiszem, megölném magamat!“ Azt hiszem, megölném magamat! ez a szó úgy zúgott fülében, mintha gyermekének halálharangja volna! Pál unszoló: — Nos, anyám, mit láttál még? mit tapasztaltál? Élianenak volt annyi magasztos barátsága, hogy mosolyogjon, s gyorsan hevesen mondá: — Igazad van, őrült voltam . . . Most már világos minden! Hol is volt az eszem, hogy ilyet gondoltam? ... Te mutattad meg nekem a valót, kigyógyitottál — nem úgy mondád-e? . . . Köszönöm . . . Oh, gyermekem, édes gyermekem, mennyire szeretlek! S kezébe fogva Pál fejét, forrón megcsókolá. — Lásd, már vége is van, mondá. — Ah! újra éledek, s dóré féltékenységem eloszlott. Ha tudnád, milyen boldognak érzem magamat most! Az ajtó megnyílt s Odette, sétára öltözötten, belépett, hosszú keztyűjét gombolgatva. — Előbb készen vagyok, mint te, mondá Pálnak. — Öt percz múlva tied vagyok. Éliane, amint Odetteet meglátta, heves mozdulatot tőn, Pál másra magyarázta e mozdulatot, s anyjához hajolva, fülébe suga: — Ne félj semmit, titkod köztünk marad. Ő nem fog megtudni semmit. Majd Odettehez fordulva, ki helyéből nem mozdult, mondá: — Ne türelmetlenkedjél, nyomban itt leszek. S kiment, egymással szemközt hagyva a két nőt. Éliane utána nézett Pálnak, s amint ez eltűnt, sápadtan fölegyenesedett. A forrongás kitört iszonyúan szorongatott kebléből. Odarohant fia nejéhez, s az elevenjében marczangolt emberi teremtmény őrjöngő dühével, egész megvetését, egész utálatát kifejező hangon vágta vetélytársnője arczába e szót: — Alávaló! Alávaló! . . . Odette hátraugrott. Miként a rőt villám fényénél egy egész tájat belát az ember, úgy látta ebben a fölkiáltásban az egész drámát. Éliane meglepte őket. Mi történhetett az anya és fia közt. Pál nem tud semmit, hiszen mosolygott. Odettenek egy pillanatig sem jutott eszébe a tagadás, a hazugságtól még elvetemültségében is irtózott. Ijesztő veszélylyel állt szemközt, merészen szembeszállt vele. — Igen, Claude szeretem, mondá komoran. — Alávalónak nevez? Nem újság előttem. Én oly jól tudom, mint ön. Mit szándékozik tenni? Megmond fiának mindent ? Jó. Belehal! Éliane közel volt az ájuláshoz. De arra a gondolatra, hogy ez a nő gyöngének lássa őt, ismét fölháborodott. Odavánszorgott az ablakhoz, félrevonta a függönyt s kinyitotta, azután szemét behunyva, a párkányra dőlt. A világosság beözönlött a szobába, aranyfényt árasztva a bútorokra, a két nőre, kiknek fehér feje élesen kivált a vakító napsugarak hátteréből, úgy álltak ott, mozdulatlanul, némán, mint két szobor. Odette, villámokat lövelő szemmel, várakozott, homlokán a redő élesebb lett; arczán az aggódás kifejezése komor elszántsággal vegyült. Éliane, a szabad levegő hatása alatt lassan kint visszanyerte erejét. Egyre az ablak párkányához támaszkodott, görcsösen remegve. Künn a fasor népesedni kezdett. Kocsik robogtak ide s tova a boulognei erdő felé. Vidám sétálók jártak keltek a szép júniusi napon. Egy játékszeres házaló állott meg csaknem közvetlenül a palota rácsozata előtt, éles klikkjét recsegtetve s rikácsoló orrhangon hirdetve áruit. Távolabb a Bois szélső fái látszottak, eleven zöld lombjaikkal metszve át a fényözönt, a fasor mellett elnyúló pázsiton gyermekek játszadoztak. E köznapi életnek egyik mozzanata sem kerülte el Éliane figyelmét, ki téveteg szemmel bámult maga elé, mialatt túlizgatott agyában a gondolatok háborogtak, mint a tenger fölkorbácsolt hullámai. Eleinte szeretett volna utána futni fiának s ezt kiáltani neki: „Kergesd el ezt a némbert, ki szeretője lett anyád férjének!“ De ismét csak hallotta a halálharangot, fia szavait: „Azt hiszem, megölném magamat!“ S ez a nyomorult teremtés jól tudta ezt, jól tudta, hogy mily hatalma van, hiszen maga is ezt mondta! Mit tegyen ? mit határozzon? Szive elfacsarodott. Tovább tűrje ezt a fortelmét? Elnézze, hogy asztalához ül ez a nő, együtt él vele, mosolyog reá, talán kedveskedik is neki! ily lemondás nem emberi erőhöz való! A kötelesség nem kívánhat ily irtózatos önmegtagadást. Különben sem volna rá képes. Ajka, akarata ellenére is, ki fogja mondani az igazat. Jobb szembeszállni a könyörtelen végzettel, előhívni Pált, megmutatni neki Odetteet, sápadt és vakmerő arczával, s megparancsolni neki, hogy dobja ki! Meg fogja tenni, de bele is hal. A boldogtalan úgy érzé, mintha vasketreczbe volna zárva, akármerre fordult is, akadályba ütközött. Pál belehal. És ő, ő, az anya, lenne az, ki gyermeke szivébe mártsa a kést! Görcsös vonaglása ismét elfogta. Majd nagy erőfeszítéssel, lecsillapítá idegeit s elcsititá szive dobogását. Visszafordult s ránézett Odettre. Legyen tehát. Elfogadja az áldozatot. Akármit inkább, mintsem fia megtudja a valót! Az ő élete már úgyis oda van. Az anya győzedelmeskedett az asszonyon. Legyen ő az áldozat, ha saját kezével kellene is magát szétmarczangolnia. Most Pál hangja hallatszott kívülről; Éliane odament Odettehez, megfogta karját, leültette erővel, s maga is mellé ült. Pál belépett. Az első pillantásra, melyet anyjára és nejére vetett, fölkiáltott : — Mi történt? Anyám . . . Odette . . . milyen halványok vagytok mind a ketten! Éliane gyöngéden tarta kezében Odette kezét. — Ne ijedj meg gyermekem. Rosszul voltam kissé. Szerencsére itt volt nőd. Támogatott. . . Már elmúlt. Pál aggodalmasan nézett arcára. — Teljesen elmúlt, mondá az anya. — Nézd, most már nagyon jól érzem magamat. Pál nem csodálkozhatott, hiszen az imént oly kínos tárgyról beszélgettek. — Az idő nagyon szép, folytatá Éliane. — Menjetek, gyermekeim. — Nem hagyunk itt, anyám, kiáltott föl Pál, — te nagyon rosszul vagy.. — Nem, nem, csak menjetek. Jól fog esni mindkettőtöknek a szabad levegő. A napfény olyan kellemes. Pál megcsókolá anyját s karját nyújtá Odettenek. Odette nem szólt semmit. Eliane önmegtagadása szétzúzta. — Meg sem csókolod anyámat? szólt Pál, meglepetve neje hidegségétől. Rémítő csend következett. Odette rá mert nézni Elianera. Biztatást olvasott-e szeméből? Lehajolt hozzá, ajkai megérinték Éliane fagyos homlokát, ki egész valójában megremegett. A férj és a nő eltávoztak. Most iszonyúan elváltozott a szegény mártír. Egy pillanatig mozdulatlan maradt. Az a csók felháboritá. Végigsimitá kezével homlokát, mintha le akarná onnan tépni. Azután fölugrott — „Pál! Pál!“ sikolta, de ereje elhagyta; karjaival a levegőbe kapott s tompa sikolylyal, ájultan, meredten rogyott a szőnyegre. (Folyt. köv.) Közgazdaság. Üzleti táviratok. Hamburg, márczius 25. Búza 225, 225, nyugodt, rozs 165, 165, csendes, olaj 56, 55,75, csendes, szesz 51,75, 51,75, 52, szilárd. Szép idő. Pénz- és értéktőzsde. Budapest, márcz. 26. A mai ünnep következtében sem az áru-, sem az értéktőzsdén nem volt üzlet. Budapest, márczius 25. Magánforgalom. A tegnap este kezdődött havi liquidatió folytattatván, az árak ismét tetemesen csökkentek, kiválólag Osztr. hitelr.-ben, melyek 256-ig estek és úgy záratnak. Magyar jár. nem engedett észrevehetőleg, mert 103,25-ön többszörösen keresve maradt, úgy látszik, hogy a bankok közzétett számadása a beruházó közönséget — semmi módon sem elégítette ki. Gazdasági tudósítások. A phylloxera lepett szőlők irtását eddig nagyon megnehezítette azon körülmény, hogy a symptomák, melyek a szőlő eme betegsége alkalmával jelentkezni szoktak, teljes biztonsággal nem voltak megállapíthatók. Eme nehézség elhárítása s magának e veszedelmes rovarnak könnyebb felismerhetése végett a kereskedelmi miniszter Németországból üveglapocskákra ragasztott phylloxerákat hozatott, melyeken e rovar nagyitó üveg segélyével a maga teljes mivoltában szemlélhető. Meghozatta egyúttal a phylloxera lepett szőlő mindazon részeit, melyeken a phylloxera-betegség észlelhető s ennek symptomái tanulmányozhatók. Ily czélból küldte meg a miniszter ezen eszközöket s tárgyakat az ország azon borvidékeinek, melyek a phylloxera által legjobban veszélyeztetnek. A ménkiosztás a nagy körösi méntelep területén. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye területén 32 községbe összesen 84 mén osztatott el: leginkább arab, angol-arab, angol-normann és telir. angol fajokból; azonkívül egy-két mén a norfolki, lippiczai és Czindeny-fajból. Fedezési áruk 1-től 8 frtig; legnagyobbrészt azonban 3 és 4 frtosak. Legtöbb mént kaptak Nagy-Adony, Czegléd, Félegyháza, Solt, Kecskemét, Kalocsa és Nagy-Kőrös. Csongrád megye területén 8 községbe 29 mén osztatott el; ezek között túlnyomó az arab (10), és az angol faj (7); van továbbá az angolarab, a teliv. angol, a lippiczai s a norfolki fajból is egy-kettő. Fedezési áruk 1—5 frzig, leginkább azonban 1—2 frtosak. — Legtöbb mént kaptak: Hódmezővásárhely, Szeged és Szentes. Heves megyében 9 községbe 25 mén Hont „ 5 „ 11 „ Nógrád „ 5 „ 13 „ Temes „ 24 „ 52 „ Torontál „ 35 „ 86 „ Szörény „ 2 „ 4 „ Krassó „ 4 „ 12 „ Csanád „ 10 „ 27 „ Békés „ 15 „ 42 „ Arad „ 12 „ 24 „ Bács-Bodrog „ 36 „ 95 « E szerint, a felsorolt 13 megye 197 községében összesen 504 fedező mént állított fel a kormány ; ezek, fajukat tekintve túlnyomólag a fenntebbi fajokból valók; kivételesen szerepel egy-egy magyar fajú, vagy magánosoktól szerzett apaló, mint pl. az előszállási ménesből egy-kettő. Fedezési áruk, a kitűnő anyagot tekintve, mindenütt igen mérsékelt, sőt a Sörény és Krassó megyékben felállított mének egészen ingyen, díjtalanul állanak a tenyésztők rendelkezésére, mit a lótenyésztés előmozdítása szempontjából — nem lehet eléggé nem dicsérni. Ezeken kívül 18 mént a fentebbi megyékbe kibéreltek; — és pedig: Bács-Bodrog megyébe 3 mént összesen 1000 írtért Torontál „ 2 „ „ 350 „ Temes „ 1 „ „ 300 „ Csanád „ 2 „ „ 450 „ Békés „ 6 „ „ 1650 „ Arad „ 3 „ „ 750 „ Zemplén „ 1 „ „ 300 A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz nyugoti, úgynevezett, svájczi vagy tarka fajta bikák átengedése érdekében intézett kérvények folytán nagyobb számban igényeltetvén tiszta, keveretlen vérű, tenyészképes, öröklő hibától ment bikák; a minisztérium már a múlt évben felhívást intézett a nyugati fajta szarvasmarha törzsnyájak tulajdonosaihoz, hogy az eladó tenyészanyagot bejelentsék, mely felhívásnak többen eleget is tettek. Azonban miután lehetnek még, kiknek ama felhívás tudomására nem jutott, ily nyugati fajta törzsnyájak tulajdonosai ezúttal újból felhivatnak, hogy eladó bikáik száma és áráról a nevezett minisztériumhoz mielőbb jelentést tegyenek. A jelentésnek a következő pontokra kell kiterjeszkednie: a) minő fajtából áll a törzsnyáj, megnevezendő allgaui, kuhlandi, berni, svajczi, möllthali, simmenthali, mariahofi, mürzthali, hollandi, pinzgaui stb. b) a törzsnyáj honnan mikor szereztetett be ? c) nem lett-e más fajta vérrel keresztezve ? d) a vérfelfrisités czéljából a törzsnyáj fajtájának megfelelő bikák mikor, honnan hozattak? e) a törzsnyáj létszáma, átlag hány darabból áll kor és nem szerint? f) történik-e tenyészállat, bika és tehéneladás, ha igen, kik a rendes vevők, minő árak mellett ? g) hány, legalább másfél éves, teljesen ép tenyészképes, eladó bikával rendelkezik a jelen tavaszon, mi ennek kora és ára ? h) ha a jövő évekre nagyobb szükséglet állana be, hány teljesen megfelelő, tenyészképes 11/*—2 éves bikát lenne képes évenkint átengedni ? s feltéve, hogy a minisztérium ezekre nézve rendes vevőül jelentkeznék, minő jutányos átlagárt lenne hajlandó megállapítani? A nyugati fajta szarvasmarha tulajdonosok kéretnek, hogy az elsorolt pontokra vonatkozó jelentéshez állatorvosi bizonyítványt mellékeljenek a gulya egészségi állapotát illetőleg. Közlemények az ipar-, kereskedelem- és forgalom köréből. A Ganz és társa vasöntő- és gépgyár-részvénytársulat tegnap tartotta évi közgyűlését Somssich Pál elnöklete alatt. Az igazgatóság üzleti jelentéséből kitűnik, hogy az 1879. évi üzlet igen kedvezően ütött ki, a társulat gyártmányainak kelendősége az előző évhez képest tetemes mérvben nőtt; a vasöntő műhely czikkei, főleg a hengerszékek nem csak Európában, de Amerikában is el vannak terjedve s általában mint mintagépek ismeretesek. Az anyavállalathoz méltó sikerrel működött a ratibori fiókgyár. A kiszállított áruk faktúra értéke volt Budapesten 1.770,392 forint 47 krajezár, Ratiborban 442,250 forint 11 krajezár. A nyers nyeremény 385,931 forintot tett, a tiszta haszon 290,487 frt 23 kr. Az igazgatóság indítványozá, hogy a tartalékalap 2% , az igazgatósági 8% jutalék levonása után fennmaradó összegből a 4800 részvényre 30 frtjával adassék osztalék, ezen kívül a tartalékalaphoz még 104.659 frt csatoltassék, miáltal ez utóbbi 150.000 frtra szaporodik. A munkaképtelenné vált hivatalnokok segélyalapja nyerjen 5000 frtot, a többi vitessék át a jövő évi számlára. A jelentés tudomásul vétetvén, a nyeremény felosztása iránti indítványt a közgyűlés elfogadta s az igazgatóságnak a felügyelői vélemény alapján a fölmentvényt megadta. Miután pedig az üzlet 79-ben oly terjedelmet öltött, hogy a vállalat saját gyártelepe nem bírta a munkát, s más gyárakkal is kelle dolgoztatnia, a közgyűlés jóváhagyta, miszerint az első magyar kocsigyár összes felszerelvényei, épületei és ingatlanai a társulat részére 387.500 főt vételárban megvetessenek. A vételár lefizetése minden hitelművelet nélkül 7 évi részletekben, csupán leírások útján lehetővé lesz. Végül Mechwart vezénylő igazgatónak sikeres működéséért köszönetet szavaztak s a felügyelő bizottságba: Brüll G., Frebitsch J., Mandello K. és dr. Országot újra megválasztották. A budapesti III. kerületi takarékpénztár tegnap tartotta évi közgyűlését. Az igazgatóság jelentéséből kivesszük, hogy a lefolyt évben a betétek összege 193,905 frt 37 krt tett ki, tehát 43,477 frt 40 krral többet mint az előző évben. A váltótárcza 173,455 frt 8 kr értéket képviselt; a személyes hitelegyletben az év végén maradt 107 tag, 81,485 frt hitellel; a hitelváltótárczában az év végével maradt 37 darab 10,285 frttal. A hitelegylet folyószámlája 6939 frt 89 kr jövedelmet hozott, ebből 4074 frt 25 kr mérlegszerű biztosítéki alap a hitelegylet javára elszámoltatván, maradt a takarékpénztár javára 2865 forint 64 krajerár. Az összes pénztári forgalom 2.762,872 frt 60 krra rúgott. Az évi tiszta nyeremény a költség levonásával 4333 frt 53 krt mutat, ebből levonva a részvénytőke után az 5%-os alapszabályszerű kamatot, marad 1857 frt 53 kr; ebből ismét a jutalékok, tartalékjárulék, hivatalnokok remuneratiója és a jótékony czélra teendő adakozások levonatván, a tisztán maradó 992 forintot az igazgatóság a részvényesek között kiosztatni javasol, úgy, hogy a 992 részvény mindegyikére 3 frt 50 kr azaz 70% jövedelem essék. A beterjesztett számadásokat és az igazgatóság jelentését az abban tett indítványokkal együtt a közgyűlés elfogadta, a felmentvényt kiadta és végül a megürült igazgatósági és a felügyelő bizottsági állásokat töltötte be. A budapesti dunaszabályozás ügyében f. hó 31-én , a következő napokban délután négy órakor a dunaszabályozási felügyelőség helyiségében a tanácskozmányok újra kezdetüket veszik. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések a vidéken. Németh János 3500 írtra b. ingatl. apr. 15. (szombathelyi tv.)Berecze János 1656 írtra b. ingadl. apr. 21. H.Hetény (pécsi tv.) Soos Imre 1055 ftra b. ing. apr. 28. pécsi tv. Végh Antal 1130 írtra b. ingd. Zoncz (pozsonyi tv.) Szikszay Dániel 1471 írtra b. ingd. máj. 3. Gáva (nyíregyházi tv.) Soós István 2562 írtra b. ingd. apr 28. Csóthon (pápai tb.) Bayer Károly 12200 írtra b. ingd. apr. 13. Brassói tv.) Pirger József 1250 írtra b. ingt. apr. 29. Német Démen (pápai jb.) Styef Györgye 1458 frtra b. ingt. márcz. 30. Kovaszincz (aradi tv.) Heiner Joachim 1200 írtra becsült ingatlanai apr. 1. (korponai jb.) Szalay Árpád 1580 írtra becsült ingatlanai május 7. Cserlesz (ungvári tv.) Lehóczky András 2168 írtra becsült ingdl. apr. 15. Varsány (Balassa-Gyarmat.) Székely Ferencz 736 írtra b. ingatl. ápr. 23. (tordai tvszék.) Terzin Constantin 2133 írtra b. ingatl. máj. 5. B.-Szt.-Mihály (temesvári tvszék.) Szabó István 1320 b- ingatl. ápr. 19. Bucsutai (n.-kanizsai tvezető Jonney György 1544 frtra b ingatlanai ápr. 5. Sajó- Kazincz (miskolczi tvszék.) Uj Péter 700 frtra b. Ingatl. ápr. 3. M.Csath (miskolczi tvszék ) Szathmáry Istvánné 1340 frtra b. ingatl. ápr. ]b. (m.-vásárhelyi tvszék.) Planzelt József 1500 frtra b. ingatl. apr 20. Dévény (pozsonyi jb.) Budapest, Rudnyánsky A. könyvnyomás^ felelős szerkesztő: Hindy Árpins.