Ellenőr, 1880. március (12. évfolyam, 102-150. szám)

1880-03-26 / 144. szám

élet IV uiekendet tűzte ki czélul a Syr-Daria bal­­partján­, a h­a­n­djonekendi romok között eszköz­­lendő ásatások kedv­én hosszabb ideig fog tartóz­kodni. Ujfalvy e romokat első közép-ázsiai expe­­ditiója alkalmával 1877—78-ban már meglátogatta, akkor azonban nem eszközölhette az ásatásokat, mivel Kaufmann tábornok, Turkesztán kormány­zója, a tartomány viszonyainak teljes konzsolidáczió­­jáig ott mindenféle rendszeres, tudományos kuta­tást megtiltott. Ujfalvy itt gazdag zsákmányra számít, miután ott eddigelé csak nagyon tökélet­len kutatások eszközöltethettek. Djanekendből az expeditió ez alkalommal valószínűleg Technikajon, Khiván, Buchodan és Karrivan keresztül Samar­­kandba veszi útját és ott vagy Taskendben üti fel főtanyáját. Innen fog Ujfalvy kisebb kiránduláso­kat teni a környékbe. Az expeditó két évi idő­tartamra van tervezve. — Az eleki gyermek­zenekar Amerikában. Az eleki fiúk zenekara néhány évvel ezelőtt a fővárosban, ha jól emlékezünk, az erzsébet téri kioszkban mutatta be magát, s általános tetszést aratott. Azután egy Deutschberger, Weiss és Tau­ber nevű egyénekből álló consortium kivitte őket Amerikába, állítólag szüleik engedélye mellett. Most New-Yorból azt írják, hogy a szegény fiuk állapota nagyon keserves. Nyomorúságos lakásuk van, ők maguk eliszákoskodtak, öltözetük leron­­gyollott róluk, ésannyira, hogy a „Newyork Herald“ szerkesztősége meghatva szegénységük által, gyűj­tést rendezett számukra, melynek szerencséjükre volt eredménye. — Fölolvasás. Az iparosok körében jövő csü­törtökön dr. Emmer Kornél fölolvasást tart „Parl­­amen­ti pletykák“ czim­ alatt. — A hírlapirodalom köréből. A „Közvéle­mény“ czímű lapot, mint az „Egyetértés“ írja, az új negyedtől Schvarcz Gyula volt orsz. képvi­selő és Vajda János író fogják szerkeszteni. A szerződés már meg van kötve. — Megszorítások a kocsipostánál. Különösen Budapesten többször fordult elő, hogy egyes egyé­nek tömegesen adtak fel csekély értékű, illetőleg magában véve teljesen értéktelen könyvfüzetecské­­ket bérmentetlenül s utánvétellel terhelve, s ha a czímzettek nem vették át, a feladók sem vették azokat többé vissza, úgy hogy aztán az oda - visz­­szaszállításért járó portát senki sem térítette meg. Egy „szépirodalmi“ regényfüzeteket kiadó vállal­kozó élte magát kiválólag be e szokásba, s fel­használva azon körülményt, hogy bérmentesítési kényszer nem létezik, százanként adta naponta fel ily küldeményeit, melyek aztán százanként is jöttek na­ponta szépen vissza, úgy hogy e küldeményeket nem is százakra, hanem ezrekre menő porta terhelte, me­lyet behajtani a feladón lehetetlen volt. A budapesti postaigazgatóság mint a „Posta Közlöny“ írja — ennek folytán a kereskedelmi minisztérium hely­benhagyása mellett legújabban elrendelte, hogy oly feladóktól, kik csekély értékű tárgyakat, pl. füzeteket, képeket s e féléket tömegesen adnak fel, s kik e feladott, de visszaérkezett küldemé­nyek visszavételét már egy ízben megtagadták, mindjárt a feladásnál a postadíjak fedezésére egy bizonyos összegnek biztosítékképen való letétele követeltessék, esetleg a küldemények bérmentesí­tésére szoríttassanak, s a biztosítók csak a fel­adástól számított három hét múlva adassék vissza, levonatván előbb abból a visszaérkezett küldemé­nyeket terhelő összes porta.­­ Az igazgatósági rendelet hét ily feladó nevét sorolja elő, de ezek közül négy, egy s ugyanazon személy. — Világlátott magyar ember. Rosenbach Emil rétsági születésű hazánkfia hosszú útból tért haza. Még a múlt év nyár elején elhagyta Budapesten a „Párishoz“ czimzett szállodát, s gazdag földrajzi, ethnographiai és társadalmi tapasztalatokkal meg­­rakottan tért vissza nem is egészen 300 nap alatt hajózva körül a földtekét. Több ezer mért­földet. mporfóvo . Kpc.nr.oar, r­ Ar,„ , kaladt b-proon­túl az egyenlítőn. Rosenbach alig 25 éves, igen szerény és képzett egyén, irodalmilag fogja ta­pasztalatait érvényesíteni. Egész útja 4000 írtba került.­­ A magyar szabadságharcz történelmét föltüntető synchronistikus térképet állított össze Raksányi Gyula. A térkép áttekinthetőségénél fogva különösen ajánlható azoknak, kik a szabad­ságharcz lefolyásával foglalkoznak. Ára 1 frt. A tiszta jövedelem egy­negyede a honvédmenedék­­ház javára fordittatik. — Revolver az iskolában. A hosszufalusi (Brassóm.) műfaragászati tanintézet egyik növen­déke türkösi Kocsis András tanulótársát Sorbán Sándort a napokban revolverrel mellbe lőtte. A szerencsétlen fiú a lövésre azonnal összerogyott. Az orvosok minden eddigi fáradsága, hogy a go­lyót a sebből kivegyék, sikertelen volt. A tett el­követésére okot az szolgáltatott, hogy Sorbán Sán­dor szorgalmasabb lévén, tanulmányaiban előbbre haladott Kocsisnál. A tettest a brassói törvényszék­hez kisérték be. — Carré czirkusza, mint a „Vad­ és Verseny Lap“ hallja —• junius hóban Budapesté szándéko­zik jönni s megbízottja már alkuszik a G­r­e­g­e­r­­sen czéggel, mint a múlt évben épített körönd tű­­tulajdonosával. — Philippart, a Párisból megszökött bankár, jelenleg brüsseli, egy milliót érő villájában lakik, melyet nagy kert vesz körül. Belgiumban valószí­nűleg le fogja ülni azt a hat hónapot, melyre még 1878-ban elítélték, azután kiköltözik Romá­niába, hol gazdálkodva annyit remél megkeres­hetni, hogy valamennyi adósságát kifizeti.­­ A betörések a fővárosban napról-napra szaporodnak. Tegnap óta négy ily eset jelentetett be a rendőrségnél, melyekből kitűnik, hogy a be­törések rendszerint a szegényebb osztály rovására történnek, s bár az eltolvajolt tárgyak nem nagy­­értékűek, a szegény munkásokat a veszteség mégis érzékenyen sújtja. A tetteseket sehol sem foghat­ták el vagy ismerték fel. — Önmérgezés. Erl­may­er Gyula belgrádi születésű, 27 éves, kőművespallér, tegnap éjjel miksa-utczai lakásán gyufa­oldattal megmérgezte magát. Tettének indoka ismeretlen. Erlmayert még élve szállították a Rókus kórházba. Birtokában útlevelet és 4 krt találtak. — Lovas-kaszárnya. Nyíregyháza város kép­viselete a f. hó 19-ei közgyűlésében elhatározta, hogy 600,000 frtba kerülő lovas-kaszárnyát építtet. Az építési módozatok szerkesztésére szakküldött­­séget küldtek ki, mely záros határidő alatt tarto­zik megtenni e tárgyú jelentését. — A szakismeret terjesztése országos lóte­nyésztésünk terén igen fontos feladatot képez, mert hiába állítja a kormány a legjobb méneket tenyésztőink rendelkezésére, ha helytelen párosítás és főleg a csikók czélszerűtlen felnevelése a kellő eredményt meghiúsítják. E czél elérése végett föld­­mivelési minisztériumunk már évek előtt egy népies nyelven irt munkát: „A falusi lótenyésztőt“ szer­­kesztetett, mely eddig már 4000 példányban osz­tatott ki a lótenyészbizottságok és gazdasági egy­letek által ingyen a földmives tenyésztők körében. E mű első kiadása most elfogyván, a minisztérium új kiadást, azonkívül egy rövid utasítást is fog szerkesztetni, mely csupán a helyes párosítást és okszerű csikónevelést tárgyalva, olcsó kiállítása folytán igen számos példányban fog a földmives te­nyésztőknek díjtalanul rendelkezésre bocsáttathatni. — Férjét szúrta agyon. Bécsben újabban is­mét véres tett képezi a közbeszéd tárgyát. A János-utczában meglehetősen látogatott vendéglő­vel bírt a Klima házaspár. A férj iszákos volt, miért is gyakran heves jelenetek fejlődtek ki a házaspár közt, így történt tegnapelőtt is. A nő valami csekélységen összeveszett a szakácsnőval, kinek sietett pártját fogni a férj. E­miatt olyan kiadó-tulajdonos Hindy Árpád. lárma és perpatvar keletkezett, hogy a házfel­ügyelőnő Rottensteiner Klára kénytelen volt Klima lakására menni, hogy a czivakodókat rendre uta­sítsa és a nyitva levő ablakokat mások nyugal­mának megőrzése czéljából betegye. Klima Krisz­tina, ki burgonyahámozással lévén elfoglalva, ke­zében egy nagy konyhakést tartott, a felszólításnak engedni akart, midőn alig tett néhány lépést, férje újból megtámadta és kétszer arczul ütötte. Ekkor a férj megfordult és egy lépést téve hátrafelé — így beszéli az asszony — háttal belefutott a konyhakésbe. Mások azt állítják, hogy az asszony miközben férje megfordult, készakarva szúrta le férjét. A férj hörögve rogyott össze, s a megjelent orvos csak a halált constatálhatta. A rendőrség Klima Krisztinát, ki határozottan állítja, hogy férje halálát részeg támolygása okozta, azonnal elfogta. Négy gyermeke maradt. Egyletek, társulatok — A budapesti prot. árvaegylet tegnap tar­totta közgyűlését. A választmányi jelentésből ki­emeljük, hogy az árvaház 4 osztályú iskolájában oktatást nyert a múlt évben 54 árvaházi, 45 ide­gen gyermek, kik közül volt 54 ágostai, 29 helvét hitvallású, 15 róm. kath.­­ gr. kel. — Javasolja a választmány, hogy, tekintettel az ez évben is mu­tatkozó hiányra, a növendékek száma a 70-et felül ne haladja. Ezután felolvastatott a zárszámadási bizottság jelentése. Bevétele volt az egyletnek a múlt évben 11.453 frt 69 kr. Kiadás 12.726 frt 80 kr. Hiánylatként mutatkozik tehát 1263 frt 19 kr, mely összeg az egylet vagyonából fedeztetett. Az egylet vagyonkimutatása a következő: Kész­pénz és takarékpénztári betétek 3667 frt 75 kr, 1 db alaguti részvény 100 frt, 7 darab alapító levél 1000 frt. A dob­ utczai ház becsértéke 25.000 frt. Az új árvaház az előállítás értékében felvéve 78.685 frt 71 kr. Ebből levonandó a még hátralé­kos 16.079 frt 70 kr, tehát e czimen 63.606 frt 1 kr, összesen 93.373 frt. A közgyűlés a zárszám­adási bizottságnak megadta a felmentvényt. A múlt év folyamán az egylet javára tett adományozások összesen tesznek 4149 frt 39 krt. Az új árvaház építéséhez aláíratott 60.483 frt 32 kr. Ezután a választmány egészíttetett ki. A kilépett tagok újra megválasztottak. Ezzel az ülés véget ért. Irodalom, színház és művészet. — A műcsarnok tavaszi kiállítása, mely, előre eláruljuk, fölötte érdekesnek ígérkezik, nem holnap, hanem vasárnap fog a nagy­közönség előtt megnyittatni. A késedelemnek az az oka, hogy a tegnapi ünnep miatt a külföldről érkezett festményeket csak ma adták ki a vámháznál. — Felhivás a magyar irodalomtörténet érde­kében. A magyar Irodalomtörténeti Adattár első folyama a magyar tudományosság, irodalom és könyvnyomtatás történetére vonatkozó adatokat foglalja magába 1471-től, mint a hazai könyvnyom­tatás kezdetétől, 1541-ig. Ezt az anyagot 25—30 éves kötetekben fogja a bizottság közzétenni. A bizottság ezennel hozzá kezd fő feladata teljesí­téséhez. Midőn az Akadémia és Kisfaludy-társa­­ság a nemzeti nyelv és irodalom érdekében na­­gyobbszerű vállalatba fogott, mindig a nemzetet hívta fel dolgozó társnak. A felhívás sohasem hangzott el, a siker mindig teljes volt A Régi Magyar Nyelvemlékek kötetei, a Tájszótár, majd a Nagy Szótár, valamint a Népdalok és Mondák s a Népköltési gyűjtemény kötetei ennek az együtt munkálkodásnak a gyümölcsei! Az irodalomtörté­neti b­izottság is híven ragaszkodik ehhez a múlt­ban annyi jól termett hagyományhoz s meg van győződve, hogy feladatának csak úgy felelhet meg s igyekezetének csak úgy lesz teljes sikere, ha nyelvünk és irodalmunk történetének ügyét most is az a lelkesedés karplja­ fel, mely mindig­ a­ rceribbkori nemzeti műveltség szerte nevező romjaiból emel­het az ősöknek legszebb emléket! Ezért fordul mindenkihez és mindenkit kér, a­kinek csak mód­jában van, hogy adatok közlésével, ilyenekre való figyelmeztetéssel járuljon e nemzeti ügynek gyá­­molításához. A legcsekélyebbnek látszó adat: egy pár sorból álló régi jegyzet; egy elrongyollott könyvtábla, melyen hajdani tulajdonosának neve áll, ki egykor irodalmunknak lehetett munkása; irányt vetett régi versek, levelek stb. mind nagy­becsűvé válhatnak majd a tömegben, kellő sorban s magok helyén. A gyűjtés nem szorítkozik csu­pán azon 70 évi időközre, melyből az Adattár első folyama fog közrebocsáttatni. Kiterjed az irodal­munk történetének minden korszakára — ez csak a szerkesztés kezdetét jelöli. Azért minden köz­lést, minden adatot bármely időből köszönettel fo­gad a bizottság, s kéri, hogy a küldemények az irodalomtörténeti bizottságnak czímezve az akadé­mia épületébe utasíttassanak.­­ A nemzeti színházban tegnap este Erkel Ferencz „Hunyady László “-ját vették elő és az ősz zeneszerző, tisztelőinek nagy örömére, eddigi következetes szokásához híven maga kezelte is­mét a dirigenspálczát. A tegnapi előadást külön­ben az a körülmény teszi emlékezetessé, hogy B­a­l­á­z­s­n­é Bognár Vilma asszony — hír szerint — Erzsébet szerepében búcsút vett a nemzeti színház operájától. Az érdemes énekesnő, aki évek­­hosszú során át operánk első rangú tagjai közé tartozott, „­ans­eclat“ vált meg eddigi működésé­nek színhelyétől, de a közönség e rendkívüli kö­rülmény tudata nélkül is élénk és sűrű tetszés­­nyilatkozataival méltányolta Balázsné énekét.­­ A népszínházban tegnap Reiner Antónia kisasszony, a székesfehérvári színház énekesnője, lépett föl vendégül „Boccaccio“ czímszerepében. A közönség, mely előnyös híréből ismerte a vendéget, tapsra­ fogadta kiléptekor, s az előadás folyamá­ban is többször nyilvánítá tetszését, melyet szép és terjedelmes hangja s biztos éneke meg is érde­melt. Reiner Antónia nem tartozik a szerencsés színpadi jelenségek közé, s nyilván ennek tudata gyengíti meg játékában azt, a­mi természetesség és fesztelenség különben megvolna benne. Igen szépen sikerült duettese Fiamettával az első és a harmadik felvonásban; a második felvonásban a parasztfiú-jelenet, melyben külső eszközökkel és kedélyességgel kell hatni, természetesen elesett. A lapokban azt olvassuk, hogy e vendégföllépés szerződtetési czéllal volna összekötve. Tudtunkkal ez a föltevés alaptalan. Fiametta — hogy az elő­adásról még néhány szót mondjunk — mint min­dig, ma is kivette részét az est tapsaiból. Komá­romi Mariska kisasszony ma kiválóan szépen énekelt s úgy a Fiametta dalát, mint a „Kis levélke“ keringőt, Csatay és Jeney kisasszo­nyokkal, ismételnie kellett. Sziklay Emilia kis­asszony, kinek felső hangjai egyre csengőbbek és kellemesek lesznek, szépen vezette az első felvo­nás fináléját. Az előadást, melynek nagy közönsége volt, S­u­p­p­é zeneszerző egy páholyból nézte s nagy dicsérettel nyilatkozott úgy az énekesekről, mint a zenekarról. — Székely Imre, a nemzeti zenede tanára, sa­ját lakásán tegnap a conservatorium több növen­dékének közreműködése mellett, érdekes matinéét rendezett, melynek sikere körül első­sorban a ren­dező tanítványai zongorajátékukkal szereztek érde­meket. A változatos műsor tizenhárom számból ál­lott és a meghívottaknak bő alkalmuk volt meg­győződni, hogy Székely Imre komolyan tanít és ta­nítványai szorgalommal és kitartással követik mes­terük útmutatásait. — A magyar musa Temesváron, Temes­várról írják lapunknak. Virágvasárnapján költö­­zött el innen a német színtársulat. Első igazgatója csúfnl megbukott e télen. Pedig már a nevénél fogva is nagyon illett ide. Úgy hívták hogy Schwabe. A második ellenben, bizonyos Blau, aki Budapestről — gondolom a gyapjúutczából — szakadt a nya­kunkba, már jobban értette a mesterségét, s a bécsi Carltheatertől ellesett repertukrjával s egyik énekesnőjének igazán nem­ mindennapi­­ lábikrái­val úgy eltalálta az itt irányadó kaszárnyák és t. kaszinó műizlését, hogy őkelme meglehetős tiszta (!) hasponnal hordhatta tovább innen az irháját. Azok, akik itt magyarul beszélnek vagy éreznek, nagy meg­­illetődéssel hallották, hogy a német musa üres helyét az idén nem foglalja el a magyar, a rész pénzviszonyok s azon közöny miatt, mely az e czél előmozdítására tervezett „szinpártoló egyletnek“ már születése előtt nyakát szegte. Annál kellemesb meglepetés hát rá­­jok azok a hatalmas plakátok, melyeken a vidék egyik legjobb nevű igazgatója, Gerőfy Andor sze­rény hangon, de pompás mű és névsorral jelenti megérkezését a t. ez. közönségnek s kegyes párt­fogását kéri. Reméljük, hogy nem hiában. Temes­vár városa újabb időben sok szép jelét adta ma­­gyarosodási hajlamának; utczái közt alig egy-kettő van, mely nem viseli valami történeti jelesünk ne­vét; iskoláinak egy része már magyar, s „az al­­vidéki egyetem“ kövér malaczáért már kínálás előtt is zsákkal jelentkezett ott fönn. Itt az alkalom újból kimutatni, ez üres zsákon kívül telik-e tőle tele s hány tele zsákkal telik tele, mikor a hazafiság és nemzetiség oltáráról nem elvinni, ha­nem hozni kell oda valamit? Mi szigorú mértéket fogunk alkalmazni e társulatra, melynek itt nem pusztán közművelődési, de nemzetiségi magas­ missiója is van s a tagok jóhangzásu neveit s a nemzeti és népszínház minden kiváló újdonságát egyesítő gazdag repertoirját egyelőre csak kedvező ezégérnek és örvendetes ígéretnek nézzük, de ha valóban megüti a mértéket s mégsem talál kellő pártfogásra, ezt is nyíltan fogjuk constatálni, s hogy e szomorú tény a lelkes város hazafias jó hirét nem igen fogná emelni, fölösleges bővebben bizonyitni. CSARNOK. Odette házassága. Irta­­A­lbert I Delpit. Fordította 26 Fáy J. Béla. VII. (Folytatás.) Éliane holttá merevült. Behunyta szemét, félájultságban. Most is fülébe zúgott az a rettentő mondás: „Jobban szeretlek, mint a becsülete­met“ . .. S­ime Odette volt! — Csodálkozol, hogy olyan jól vagyok érte­sülve? Az imént találkoztam velük, amint a sza­lonból kijöttek. Nos, meg vagy-e már nyugodva ? A bizonyíték, melyet döntőnek véltél, semmis. Te bementél a szalonba. Claude ott beszélgetett egy nővel, s te, sötét gondolataidtól üldöztetve, gya­núd által tévútra vezettetve, nyomban azt képzel­ted, hogy kedvesét meri elfogadni saját házadban. Hogyan tehettél föl róla te, ki ismered őt, ily al­jasságot? Követhet el hibát, de galádságra kép­telen, pedig hitvesét szeretője érintésével beszeny­­nyeznie: annyi volna. Éliane nem hallott egy szót sem, halálgyöt­relemmel vívódott. Nem szűnik-e hát már ez a borzasztó lidéretnyomás, mely fojtogatja ? Semmi kétség többé, az a nő Odette volt! Most már attól félt, hogy fia leolvashatná fehér arczáról a valót. Nem mert sem hallgatni sem beszélni. Pál folytatá. ---- Ma­jmoíyjrd­'Óznmim o nak­ád, hogy mi f­­ént szivedben, anyám ? Két hónap óta — miért miért nem — szenvedsz. A­helyett, hogy férjeddel bizalmasan szóltál volna, magadba zárkóztál, s egy szép napon, elvakultan, bizonyítékot kerestél ott, a­hol nem volt, a­helyett, hogy az egyszerű valóságot láttad volna. Én is vettem észre, hogy Claude nem dolgozik, sőt betegnek híven öt, egy­szer beszéltem is erről Gerbierrel. Barátunk meg­magyarázta nekem, hogy az ilynemű csüggedés gyakran erőt vesz Claudeon, rá sem kell ügyelni, majd elmúlik. Tudod, hogy sokat tartott, festmé­nyére , az idén kimaradt a Salonból. Innen az egész baj. De a gyanúnak árnyékát, sem akarom benned hagyni, mert teljesen ki akarlak gyógyí­tani. Akarod-e, hogy így ketten folytassuk a vizs­gálatot? Nos, mit láttál még? mit tapasztaltál? Éliane rémülten nézett fiára. Eszébe jutott, a­mit Pál az imént mondott: „Ha Odette másnak adná oda szívét, azt hiszem, megölném magamat!“ Azt hiszem, megölném magamat! ez a szó úgy zúgott fülében, mintha gyermekének halálharangja volna! Pál unszoló: — Nos, anyám, mit láttál még? mit tapasz­taltál? Élianenak volt annyi magasztos barátsága, hogy mosolyogjon, s gyorsan hevesen mondá: — Igazad van, őrült voltam . . . Most már világos minden! Hol is volt az eszem, hogy ilyet gondoltam? ... Te mutattad meg nekem a valót, kigyógyitottál — nem úgy mondád-e? . . . Köszö­nöm . . . Oh, gyermekem, édes gyermekem, mennyire szeretlek! S kezébe fogva Pál fejét, forrón megcsókolá. — Lásd, már vége is van, mondá. — Ah! újra éledek, s dóré féltékenységem eloszlott. Ha tudnád, milyen boldognak érzem magamat most! Az ajtó megnyílt s Odette, sétára öltözötten, belépett, hosszú keztyűjét gombolgatva. — Előbb készen vagyok, mint te, mondá Pálnak. — Öt percz múlva tied vagyok. Éliane, amint Odetteet meglátta, heves moz­dulatot tőn, Pál másra magyarázta e mozdulatot, s anyjához hajolva, fülébe suga: — Ne félj semmit, titkod köztünk marad. Ő nem fog megtudni semmit. Majd Odettehez fordulva, ki helyéből nem mozdult, mondá: — Ne türelmetlenkedjél, nyomban itt leszek. S kiment, egymással szemközt hagyva a két nőt. Éliane utána nézett Pálnak, s a­mint ez el­tűnt, sápadtan fölegyenesedett. A forrongás kitört iszonyúan szorongatott kebléből. Odarohant fia nejéhez, s az elevenjében marczangolt emberi te­remtmény őrjöngő dühével, egész megvetését, egész utálatát kifejező hangon vágta vetélytársnője ar­­czába e szót: — Alávaló! Alávaló! . . . Odette hátraugrott. Miként a rőt villám fé­nyénél egy egész tájat belát az ember, úgy látta ebben a fölkiáltásban az egész drámát. Éliane meglepte őket. Mi történhetett az anya és fia közt. Pál nem tud semmit, hiszen mosolygott. Odette­­nek egy pillanatig sem jutott eszébe a tagadás, a hazugságtól még elvetemültségében is irtózott. Ijesztő veszélylyel állt szemközt, merészen szembe­szállt vele. — Igen, Claude szeretem, mondá komoran. — Alávalónak nevez? Nem újság előttem. Én oly jól tudom, mint ön. Mit szándékozik tenni? Meg­mond fiának mindent ? Jó. Belehal! Éliane közel volt az ájuláshoz. De arra a gondolatra, hogy ez a nő gyöngének lássa őt, is­mét fölháborodott. Odavánszorgott az ablakhoz, félrevonta a függönyt s kinyitotta, azután szemét behunyva, a párkányra dőlt. A világosság beözön­lött a szobába, aranyfényt árasztva a bútorokra, a két nőre, kiknek fehér feje élesen kivált a vakító napsugarak hátteréből, úgy álltak ott, mozdulat­lanul, némán, mint két szobor. Odette, villámokat lövelő szemmel, várakozott, homlokán a redő éle­sebb lett; arczán az aggódás kifejezése komor el­szántsággal vegyült. Éliane, a szabad levegő ha­tása alatt lassan kint visszanyerte erejét. Egyre az ablak párkányához támaszkodott, görcsösen re­megve. Künn a fasor népesedni kezdett. Kocsik ro­bogtak ide s tova a boulognei erdő felé. Vidám sétálók jártak keltek a szép júniusi napon. Egy játékszeres házaló állott meg csaknem közvetlenül a palota rácsozata előtt, éles klikk­jét recsegtetve s rikácsoló orrhangon hirdetve áruit. Távolabb a Bois szélső fái látszottak, eleven zöld lombjaikkal metszve át a fényözönt, a fasor mellett elnyúló pázsiton gyermekek játszadoztak. E köznapi élet­nek egyik mozzanata sem kerülte el Éliane figyel­mét, ki téveteg szemmel bámult maga elé, mialatt túlizgatott agyában a gondolatok háborogtak, mint a tenger fölkorbácsolt hullámai. Eleinte szeretett volna utána futni fiának s ezt kiáltani neki: „Kergesd el ezt a némbert, ki szeretője lett anyád férjének!“ De ismét csak hal­lotta a halálharangot, fia szavait: „Azt hiszem, megölném magamat!“ S ez a nyomorult teremtés jól tudta ezt, jól tudta, hogy mily hatalma van, hiszen maga is ezt mondta! Mit tegyen ? mit ha­tározzon? Szive elfacsarodott. Tovább tűrje ezt a fortelmét? Elnézze, hogy asztalához ül ez a nő, együtt él vele, mosolyog reá, talán kedveskedik is neki! ily lemondás nem emberi erőhöz való! A kö­telesség nem kívánhat ily irtózatos önmegtagadást. Különben sem volna rá képes. Ajka, akarata elle­nére is, ki fogja mondani az igazat. Jobb szembe­szállni a könyörtelen végzettel, előhívni Pált, meg­mutatni neki Odetteet, sápadt és vakmerő arczá­­val, s megparancsolni neki, hogy dobja ki! Meg fogja tenni, de bele is hal. A boldogta­lan úgy érzé, mintha vasketreczbe volna zárva, akármerre fordult is, akadályba ütközött. Pál bele­hal. És ő, ő, az anya, lenne az, ki gyermeke szi­vébe mártsa a kést! Görcsös vonaglása ismét el­fogta. Majd nagy erőfeszítéssel, lecsillapítá idegeit s elcsititá szive dobogását. Visszafordult s ráné­zett Odettre. Legyen tehát. Elfogadja az áldoza­tot. Akármit inkább, mintsem fia megtudja a valót! Az ő élete már úgyis oda van. Az anya győzedelmeskedett az asszonyon. Legyen ő az ál­dozat, ha saját kezével kellene is magát szétmar­­czangolnia. Most Pál hangja hallatszott kívülről; Éliane odament Odettehez, megfogta karját, leültette erő­vel, s maga is mellé ült. Pál belépett. Az első pillantásra, melyet anyjára és nejére vetett, föl­kiáltott : — Mi történt? Anyám . . . Odette . . . milyen halványok vagytok mind a ketten! Éliane gyöngéden tarta kezében Odette kezét. — Ne ijedj meg gyermekem. Rosszul voltam kissé. Szerencsére itt volt nőd. Támogatott. . . Már elmúlt. Pál aggodalmasan nézett arc­ára. — Teljesen elmúlt, mondá az anya. — Nézd, most már nagyon jól érzem magamat. Pál nem csodálkozhatott, hiszen az imént oly kínos tárgyról beszélgettek. — Az idő nagyon szép, folytatá Éliane. — Menjetek, gyermekeim. — Nem hagyunk itt, anyám, kiáltott föl Pál, — te nagyon rosszul vagy.. — Nem, nem, csak menjetek. Jól fog esni mindkettőtöknek a szabad levegő. A napfény olyan kellemes. Pál megcsókolá anyját s karját nyújtá Odet­­tenek. Odette nem szólt semmit. Eliane önmegta­gadása szétzúzta. — Meg sem csókolod anyámat? szólt Pál, meglepetve neje hidegségétől. Rémítő csend következett­. Odette rá mert nézni Elianera. Biztatást olvasott-e szeméből? Le­hajolt hozzá, ajkai megérinték Éliane fagyos hom­lokát, ki egész valójában megremegett. A férj és a nő eltávoztak. Most iszonyúan elváltozott a szegény mártír. Egy pillanatig mozdulatlan maradt. Az a csók felháboritá. Végigsimitá kezével homlokát, mintha le akarná onnan tépni. Azután fölugrott — „Pál! Pál!“ sikolta, de ereje elhagyta; karjaival a leve­gőbe kapott s tompa sikolylyal, ájultan, meredten rogyott a szőnyegre. (Folyt. köv.) Közgazdaság. Üzleti táviratok. Hamburg­, márczius 25. Búza 225, 225, nyugodt, rozs 165, 165, csendes, olaj 56, 55,75, csendes, szesz 51,75, 51,75, 52, szilárd. Szép idő. Pénz- és értéktőzsde. Budapest, márcz. 26. A mai ünnep következ­tében sem az áru-, sem az értéktőzsdén nem volt üzlet. Budapest, márczius 25. Magánforgalom. A teg­nap este kezdődött h­avi liquidatió folytattatván, az árak is­mét tetemesen csökkentek, kiválólag Osztr. hitelr.-ben, me­lyek 256-ig estek és úgy záratnak. Magyar jár. nem engedett észrevehetőleg, mert 103,25-ön többszörösen keresve maradt, úgy látszik, hogy a bankok közzétett számadása a beruházó közönséget — semmi módon sem elégítette ki. Gazdasági tudósítások. A phylloxera lepett szőlők irtását eddig na­gyon megnehezítette azon körülmény, hogy a symp­­tomák, melyek a szőlő eme betegsége alkalmával jelentkezni szoktak, teljes biztonsággal nem voltak megállapíthatók. Eme nehézség elhárítása s ma­gának e veszedelmes rovarnak könnyebb felismer­­hetése végett a kereskedelmi miniszter Németor­szágból üveglapocskákra ragasztott phylloxerákat hozatott, melyeken e rovar nagyitó üveg segélyével a maga teljes mivoltában szemlélhető. Meghozatta egyúttal a phylloxera lepett szőlő mindazon részeit, melyeken a phylloxera-betegség észlelhető s ennek symptomái tanulmányozhatók. Ily czélból küldte meg a miniszter ezen eszközöket s tárgyakat az ország azon borvidékeinek, melyek a phylloxera által leg­jobban veszélyeztetnek. A ménkiosztás a nagy­ körösi méntelep terü­letén. P­e­s­t-P­i­l­i­s-S­o­l­t-K­iskun megye terü­letén 32 községbe összesen 84 mén osztatott el: leginkább arab, angol-arab, angol-normann és telir. angol fajokból; azonkívül egy-két mén a norfolki, lippiczai és Czindeny-fajból. Fedezési áruk 1-től 8 frtig; legnagyobbrészt azonban 3 és 4 frtosak.­­ Legtöbb mént kaptak Nagy-Adony, Czegléd, Félegy­háza, Solt, Kecskemét, Kalocsa és Nagy-Kőrös. Csongrád megye területén 8 községbe 29 mén osztatott el; ezek között túlnyomó az arab (10), és az angol faj (7); van továbbá az angol­arab, a teliv. angol, a lippiczai s a norfolki fajból is egy-kettő. Fedezési áruk 1—5 frzig, leginkább azonban 1—2 frtosak. — Legtöbb mént kaptak: Hódmezővásárhely, Szeged és Szentes. Heves megyében 9 községbe 25 mén Hont „ 5 „ 11 „ Nógrád „ 5 „ 13 „ Temes „ 24 „ 52 „ Torontál „ 35 „ 86 „ Szörény „ 2 „ 4 „ Krassó „ 4 „ 12 „ Csanád „ 10 „ 27 „ Békés „ 15 „ 42 „ Arad „ 12 „ 24 „ Bács-Bodrog „ 36 „ 95 « E szerint, a felsorolt 13 megye 197 községé­ben összesen 504 fedező mént állított fel a kor­mány ; ezek, fajukat tekintve túlnyomólag a fenn­­tebbi fajokból valók; kivételesen szerepel egy-egy magyar fajú, vagy magánosoktól szerzett apaló, mint pl. az előszállási ménesből egy-kettő.­­ Fedezési áruk, a kitűnő anyagot tekintve, mindenütt igen mérsékelt, sőt a S­örény és Krassó­ megyékben felállított mének egész­en ingyen, díjtalanul állanak a tenyésztők rendelkezésére, mit a lótenyésztés előmozdítása szempontjából — nem lehet eléggé nem dicsérni. Ezeken kívül 18 mént a fentebbi megyékbe kibéreltek; — és pedig: Bács-Bodrog megyébe 3 mént összesen 1000 írtért Torontál „ 2 „ „ 350 „ Temes „ 1 „ „ 300 „ Csanád „ 2 „ „ 450 „ Békés „ 6 „ „ 1650 „ Arad „ 3 „ „ 750 „ Zemplén „ 1 „ „ 300 A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz nyugoti, úgynevezett, svájczi vagy tarka fajta bikák átengedése érdekében inté­zett kérvények folytán nagyobb számban igényel­­tetvén tiszta, keveretlen vérű, tenyészképes, öröklő hibától ment bikák; a minisztérium már a múlt évben felhívást intézett a nyugati fajta szarvasmarha törzs­nyájak tulajdonosaihoz, hogy az eladó tenyész­­anyagot bejelentsék, mely felhívásnak többen ele­get is tettek. Azonban miután lehetnek még, kik­nek ama felhívás tudomására nem jutott, ily nyu­gati fajta törzsnyájak tulajdonosai ezúttal újból felhivatnak, hogy eladó bikáik száma és áráról a nevezett minisztériumhoz mielőbb jelentést te­gyenek. A jelentésnek a következő pontokra kell ki­terjeszkednie: a) minő fajtából áll a törzsnyáj, megnevezendő allgaui, kuhlandi, berni, svajczi, möll­­thali, simmenthali, mariahofi, mürzthali, hollandi, pinzgaui stb. b) a törzsnyáj honnan mikor szereztetett be ? c) nem lett-e más fajta vérrel keresztezve ? d) a vérfelfrisités czéljából a törzsnyáj fajtájának meg­felelő bikák mikor, honnan hozattak? e) a törzs­­nyáj létszáma, átlag hány darabból áll kor és nem szerint? f) történik-e tenyészállat, bika és tehén­eladás, ha igen, kik a rendes vevők, minő árak mellett ? g) hány, legalább másfél éves, telje­sen ép tenyészképes, eladó bikával rendelkezik a jelen tavaszon, mi ennek kora és ára ? h) ha a jövő évekre nagyobb szükséglet állana be, hány telje­sen megfelelő, tenyészképes 11/*—2 éves bikát lenne képes évenkint átengedni ? s feltéve, hogy a minisztérium ezekre nézve rendes vevőül jelent­keznék, minő jutányos átlagárt lenne hajlandó megállapítani? A nyugati fajta szarvasmarha tu­lajdonosok kéretnek, hogy az elsorolt pontokra vonatkozó jelentéshez állatorvosi bizonyítványt mel­lékeljenek a gulya egészségi állapotát illetőleg. Közlemények az ipar-, kereskedelem- és forgalom köréből. A Ganz és társa vasöntő- és gépgyár-rész­­vénytársulat tegnap tartotta évi közgyűlését S­o­m­s­s­i­c­h Pál elnöklete alatt. Az igazgatóság üzleti jelentéséből kitűnik, hogy az 1879. évi üzlet igen kedvezően ütött ki, a társulat gyártmányai­nak kelendősége az előző évhez képest tetemes mérvben nőtt; a vasöntő műhely czikkei, főleg a hengerszékek nem csak Európában, de Ameriká­ban is el vannak terjedve s általában mint minta­­gépek ismeretesek. Az anya­vállalathoz méltó si­kerrel működött a ratibori fiókgyár. A kiszállí­tott áruk faktúra értéke volt Budapesten 1.770,392 forint 47 krajezár, Ratiborban 442,250 forint 11 krajezár. A nyers nyeremény 385,931 forintot tett, a tiszta haszon 290,487 frt 23 kr. Az igazgatóság indítványozá, hogy a tartalékalap 2% , az igazgatósági 8% jutalék levonása után fenn­maradó összegből a 4800 részvényre 30 frtjával adassék osztalék, ezen kívül a tartalékalap­hoz még 104.659 frt csatoltassék, miáltal ez utóbbi 150.000 frtra szaporodik. A munkaképtelenné vált hivatalnokok segélyalapja nyerjen 5000 frtot, a többi vitessék át a jövő évi számlára. A jelentés tudomásul vétetvén, a nyeremény felosztása iránti indítványt a közgyűlés elfogadta s az igazgatóság­nak a felügyelői vélemény alapján a fölmentvényt megadta. Miután pedig az üzlet 79-ben oly terjedel­met öltött, hogy a vállalat saját gyártelepe nem bírta a munkát, s más gyárakkal is kelle dolgoztat­nia, a közgyűlés jóváhagyta, miszerint az első ma­gyar kocsigyár összes felszerelvényei, épületei és ingatlanai a társulat részére 387.500 főt vételár­ban megvetessenek. A vételár lefizetése minden hitelművelet nélkül 7 évi részletekben, csupán leírások útján lehetővé lesz. Végül Mechwart vezénylő igazgatónak sikeres működéséért köszö­netet szavaztak s a felügyelő bizottságba: Brüll G., Fr­ebit­sch J., Man­dell­o K. és dr. Or­szágot újra megválasztották. A budapesti III. kerületi takarékpénztár teg­nap tartotta évi közgyűlését. Az igazgatóság je­lentéséből kivesszük, hogy a lefolyt évben a be­tétek összege 193,905 frt 37 krt tett ki, tehát 43,477 frt 40 krral többet mint az előző évben. A váltótárcza 173,455 frt 8 kr értéket képviselt; a személyes hitelegyletben az év végén maradt 107 tag, 81,485 frt hitellel; a hitelváltótárczában az év végével maradt 37 darab 10,285 frttal. A hitelegylet folyószámlája 6939 frt 89 kr jövedel­met hozott, ebből 4074 frt 25 kr mérlegszerű biz­tosítéki alap a hitelegylet javára elszámoltat­ván, maradt a takarékpénztár javára 2865 fo­rint 64 krajerár. Az összes pénztári forgalom 2.762,872 frt 60 krra rúgott. Az évi tiszta nyere­mény a költség levonásával 4333 frt 53 krt mutat, ebből levonva a részvénytőke után az 5%-os alap­­szabályszerű kamatot, marad 1857 frt 53 kr; ebből ismét a jutalékok, tartalékjárulék, hivatalnokok remuneratiója és a jótékony czélra teendő adakozá­sok levonatván, a tisztán maradó 992 forintot az igazgatóság a részvényesek között kiosztatni java­sol, úgy, hogy a 992 részvény mindegyikére 3 frt 50 kr azaz 70% jövedelem essék. A beterjesztett számadásokat és az igazgató­ság jelentését az abban tett indítványokkal együtt a közgyűlés elfogadta, a felmentvényt kiadta és végül a megürült igazgatósági és a felügyelő bi­zottsági állásokat töltötte be. A budapesti dunaszabályozás ügyében f. hó 31-én , a következő napokban délután négy órakor a dunaszabályozási felügyelőség helyiségében a tanácskozmányok újra kezdetüket veszik. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések a vidéken. Németh János 3500 írtra b. in­gatl. apr. 15. (szombathelyi tv.)Berecze János 1656 írtra b. in­gadl. apr. 21. H.­Hetény (pécsi tv.) Soos Imre 1055 ftra b. ing. apr. 28. pécsi tv. Végh Antal 1130 írtra b. ingd­. Zoncz (pozsonyi tv.) Szikszay Dániel 1471 írtra b. ingd­. máj. 3. Gáva (nyíregyházi tv.) Soós István 2562 írtra b. ingd­. apr 28. Csóthon (pápai tb.) Bayer Károly 12200 írtra b. ingd­. apr. 13. Brassói tv.) Pirger József 1250 írtra b. ingt­­. apr. 29. Német Démen (pápai jb.) Styef Györgye 1458 frtra b. ingt­. márcz. 30. Kovaszincz (aradi tv.) Heiner Joachim 1200 írtra becsült ingatlanai apr. 1. (korponai jb.) Szalay Árpád 1580 írtra becsült ingatlanai május 7. Cserlesz (ung­vári tv.) Lehóczky András 2168 írtra becsült ingdl. apr. 15. Varsány (Balassa-Gyarmat.) Székely Ferencz 736 írtra b. ingatl. ápr. 23. (tordai tvszék.) Terzin Constantin 2133 írtra b. ingatl. máj. 5. B.-Szt.-Mihály (temesvári tvszék.) Szabó István 1320 b- ingatl. ápr. 19. Bucsutai (n.-kanizsai tvezető Jon­ney György 1­544 frtra b ingatlanai ápr. 5. Sajó- Kazincz (miskolczi tvszék.) Uj Péter 700 frtra b. Ingatl. ápr. 3. M.­Csath (miskolczi tvszék ) Szathmáry Istvánné 1340 frtra b. ingatl. ápr. ]b. (m.-vásárhelyi tvszék.) Planzelt József 1500 frtra b. ingatl. apr 20. Dévény (pozsonyi jb.) Budapest, Rudnyánsk­­y A. könyvnyomás^ felelős szerkesztő: Hindy Árpins.

Next