Ellenőr, 1880. április (12. évfolyam, 152-203. szám)

1880-04-01 / 152. szám

próbálására és alkalmazására —­s ez által a verseny létesítésére, alkalmasabbak a nyil­vános iskoláknál, melyeket kísérletek szin­­tévé tenni nem lehet, nem szabad.“ Nincs terünk, de nem is volt felada­tunk, úgyszólván részletes tárgyalásába eresz­kedni a közoktatásügyi miniszter által be­nyújtott törvényjavaslatnak. Ha itt-ott rész­leteket érintettünk, azok elvi jelentőségűek. Csak örömünket akartuk kifejezni, hogy a törvényjavaslat megvan s hogy törvénynyé válásához ezúttal alaposabb a remény, mint valaha. Apró hiányait helyrehozhatja, héza­gait kitöltheti a tárgyalás. De azt már most hangsúlyozni kívántuk, hogy­­a közoktatási­­kormányra még e törvényjavaslat törvénynyé válta után vár a nagyobb munka, a gym­nasium és reáliskola tanulmányi rendének s belszervezetének megállapítása, s ez által a középiskola tulajdonképes feladatának biztosítása! Törvényjavaslat a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehe­tetlenné vált, vagy elveszett telekkönyvek pótlásáról, további a telekkönyvi naplóvezetés megszüntetéséről és a sommás, valamint részleges telekkönyvi kivo­natokról. 1. §. A részben vagy egészben megsemmisült haszonvehetetlenné lett, vagy elveszett telekkönyv (telekkönyvi betét) az illető királyi bíróság mint telekkönyvi hatóság által : a) a rendelkezése alatt álló kezelési és se­gédkönyvek, iratok s egyéb adatok alapján és b) ha azok nem kielégítők, új helyszínelés útján pótlandó. Az újra szerkesztés a telekjegyzőkönyv A. lapjára bejegyzendő. 2. §. Az 1. §­a) pontja szerint újra szerkesz­tett jegyzőkönyv közzétételével a bíróság a neta­­láni hibák kiigazítása és a kihagyások vagy hiá­nyos bejegyzések pótlására 45 naptól 3 hóig ter­jedhető felszólalási határidőt tűz. Ha a telekjegy­zőkönyv pótlása czéljából újabb helyszínelés (1. §. b) pontja) telje­síttetett, a különös betétek szerkesz­tése, s ennek utána a netalánt hibák kiigazítása, valamint a kihagyások, vagy a hiányos bejegyzé­sek pótlása végett, a bíróság az érvényben levő telekkönyvi rendelet I. részének intézkedéseit, a jelen pótlási eljárás természetében rejlő eltéréseket alkalmazza. 3. §. A felszólalási és hirdetményi határidő elteltével a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné lett, vagy elveszett és az újra szerkesztés következtében forgalmon kívül helye­zett telekkönyvbe nyert bejegyzések s azokkal kap­csolatos jegyek harmadik személyek ellenében többé nem érvényesíthetők. 4. §. Az 1855. évi deczember 15-án kelt te­lekkönyvi rendeletnek a naplóra vonatkozó intéz­kedései hatályon kívül helyeztetnek. 5. §. A telekkönyvből a hatóságok és felek kívánságára sommás és részleges kivonatok is adandók. Az idézett telekkönyvi rendelet 149. §-a ese­tében, ha az ügy megbírálásához elégséges, a felső bíróságokhoz hasonló kivonatok terjesztendők. 6. §. Az igazságügyminiszter felhatalm­azta­­tik, hogy a jelen törvény életbelépésének határ­idejét és az eljárás részleteit rendeleti után meg­határozza. Budapest, márcz. 31. 1880. Dr. Panier Tivadar, s. k. kat kezelő szakminiszterrel egyetértőleg, a köz­munka- és közlekedési miniszter határoz. 8. §. A magyar állam tulajdonát képező vasutak kötelesek a helyi érdekű vasutak részére: a) közösen használandó pályaudvaraikon a szolgálatot a tényleges költségek megtérítése mel­lett teljesíteni ; b) kívánatra a vidéki vasutak üzletét szintén a tényleg felmerült költségekért vezetni; c) az e vasutak számára szükséges építési anyagokat önköltségen szállítani. 9. §. A községek feljogosítják ily vasutak részére legfölebb tíz évre kiterjedő kamatbiztosí­­tást, vagy másnemű segélyezést átvállalni. E részbeni határozatuk azonban csak az esetre bír érvénynyel, ha azt az illetékes törvény­­hatóság közbenjöttével a belügyminiszter, illetőleg a bán a pénzügyminiszterrel egyetértőleg hely­benhagyta. A községek felhatalmaztatnak különben,hogy a vidéki vasutak részére teljesítendő közmunkák­ért, pénzbeli fizetésekért, vagy bármely más, álta­luk szabadon választandó szolgálmányokért válla­lati czimleteket, a köztük és a vállalat közt meg­állapítandó módon és értékben, átvehessenek s e czélból az illetékes törvényhatóság s felsőbb fok­ban a belügyminiszter (illetőleg a bán) jóváha­gyása mellett megfelelő, azonban csak a mondott czélra fordítható kölcsönöket felvehessenek. 10. §: A törvényhatóságoknak jogában áll a helyi érdekű pályák építését közmunkájuknak, vagy közmunka váltságuknak egy részével segé­lyezni. E rész megszabásánál irányadó teend, hogy a törvényhatóság területének mily része van a vasút által érdekelve. Ilynemű segélyezést azonban a törvényható­ságok legfölebb 10 évre biztosíthatnak előre s e részbeni határozatuk csak akkor lép érvénybe, ha azt a közmunka­s közlekedési miniszter hely­benhagyta. 11. §. A helyi érdekű vasutak részére igénybe vehetők különben : a) a közutaknak a közönséges kocsi-közleke­désre okvetlenül nem szükséges részei ; b) a vízszabályozási védtöltések. Ezeknek igénybevétele esetében azonban az út, illetőleg töltés igénybevétele s fentartásának módja és aránya iránt a vasút engedélyezése s az út, vagy töltés tulajdonosai közt egyezségek léte­sítendők, mely egyezségek, vagy az azoknak eset­ről-esetre szükségessé vált módosítását tárgy­azó megállapodások, a közmunka- és közlekedési mi­niszternek jóváhagyás végett bemutatandók. 12. §. Ha a helyi érdekű vasút kiépítése s üzlete czéljából alakítandó társulat részvényeire, a névérték 30°/á ra részint készpénzben befizetve, ré­szint jelzálogi bekebelezés által, vagy végül köz­hatóságok által törvényszerű módon biztosítva lett, — a társulat, mint olyan akadálytalanul megala­kulhat s az engedélyokmányban meghatározott, de az egész befektetési tőke háromötöd részét meg nem haladható előbbségi igényeket bocsát­hat ki. 13. §. E törvény végrehajtásával a közmunka- és közlekedési, a pénzügyi és belügyminiszterek bízatnak meg. Törvényjavaslat a helyi érdekű vasútakról. 1. §. Helyi érdekű, vagyis oly vasutak, me­lyeknek egyedüli czélja az illető vidék forgalma és közgazdászai igényeinek megfelelni, s melyek en­nélfogva egyes fővonalak kiegészítő részét nem képezik, a minisztérium által a jelen törvényben foglalt kedvezmények s feltételek alatt engedé­lyezhetők. E törvény hatálya ki nem terjed azonban oly vasutakra, melyek két vasúti fővonal összeköttetésére szolgálnának. Ezeknek engedélyezése ezentúl is a törvényhozásnak marad fentartva. 2. §. Ily vasutakra az engedély legfölebb 90 évre adható, mi mellett azonban az állam részére azon jog tartandó fenn, hogy a tényleg befektetett tőkének lefizetése mellett a vasút tulajdon­i bir­tokjogát az esetre bármikor megválthassa, ha egy oly fővonal létesittetik, mely ugyanazon irányban lesz vezetendő, mely irányt az engedélyezett helyi érdekű vasút követi. 3. §. Az építést, felszerelést és üzletet illető­leg mindazon könnyebbségek s kedvezmények meg­adhatók, melyek megadását az üzlet biztonsága megengedi. 4. §. A helyi érdekű vasutak felmenthetők: a) az üzleti távirda létesítésétől mindaddig, mig azokon a vonatok nem találkoznak, vagy mig az éjjeles szolgálat életbe nem lép; b) a posta czéljaira megkivántató hivatalos s­zakhelyiségek ingyenes előállításának s fentartá­sának kötelezettsége alól; c) a naponkénti rendes vonat-közlekedésnek berendezésétől ; e tekintetben kötelezendő azonban az illető vállalat, hogy hetenként legalább három­szor, előre meghatározott s előre közhírré tett idő­ben közlekedő vegyes vonatot közlekedtessen; d) addig, míg naponként rendes vonatok nem közlekednek, a posta ingyenes szállításától. Ha azonban ily vasúton a rendes napi közlekedés lép­­tettetik életbe, a posta ingyenes szállításának mó­dozata iránt a posta igazgatással esetről-esetre egyezség kötendő; e) a kormány felügyeletéért járó díjak fize­tése alól. 5. §. Ugyane vasutak részére biztosítható : a) az építés tartamára a bélyeg s illetékmen­tesség az építési, illetőleg befektetési tőkének bármi módon való beszerzése, valamint az építés és felszerelés biztosítása czéljából kötött minden szerződés a pályatelekkönyvezésnél s kölcsönök betáblázásánál előforduló összes beadványok s egyéb okmányok, úgy nemkülönben a pálya czél­jaira szükséges földterületek s dologi jogok átru­házását, építési s felszerelési anyagok szállítását, készpénz fizetéseknek részvények átvétele mellett, vagy a nélkül való teljesítését, végre a hozzájáru­lás bármiféle más nemét, vagy módját tárgyazó ok­mányok részére; b) bélyeg- s illeték­mentesség a részvények s elsőbbségi kötvények, valamint az ideiglenes je­gyek esetleg ígérvények első kiadására; c) teljes mentesség a kereset- s jövedelmi adó, valamint a részvény- s elsőbbségi kölcsön szelvényadó, s végre a szelvénybélyeg fizetése alól az engedélyezés napjától számított legföljebb 10 év tartamára. 6. §. A jelen törvény hatályba lépte után engedélyezett helyi érdekű vasutakon, a szállítási adó az engedélyezés napjától számított 10 éven át nem szedetik. 7. §. Ha ily vasutak építése által a kincs­tári, valamint az állami kezelésben levő alapít­ványi javak érdekelnék, azok költségeihez azon arányban járulnak, a minőben azokhoz más érde­kelt birtokok tulajdonosai járultak. Törvényjavaslat a műemlékek fentartásáról. 1. §. Általános határozat. Történeti vagy műemlék becsével bíró föld alatti vagy föld fölötti minden építmény és tartozéka a jelen tör­vény védelme s a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter felügyelete alá helyeztetik. 2. §. A felfedezés bejelentése. A­ki ily építményt felfedez, tartozik ezt az illetékes közigazgatási hatóságnak azonnal bejelenteni. A közigazgatási hatóság a felfedezésről a műemlékek országos bizottságát Budapesten késede­­­lem nélkül értesíti s a felfedezett építmény érin­tetlen fentartásáról időközben gondoskodik. A műemlékek országos bizottsága a felfede­zés iránt 40 nap alatt intézkedik, mit ha nem tel­jesít , megszűnik a tulajdonosnak az építmény érin­tetlen hagyására vonatkozó kötelezettsége. 3. §. A fentartandó műemlékek meghatározása és az ásatások elren­delése. A műemlékek országos bizottsága véle­ménye alapján a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter esetről esetre határozza meg, mely építmények tartandók fenn mint műemlékek, valamint az iránt is a vallás- és közoktatásügyi miniszter ha­tároz, hogy a földalatti gyanított történeti, vagy műemlékek becsével bíró építmények felfedezése, vagy a részben felfedezettek feltakarása végett ásatások eszközöltessenek-e. Ily ásatások a föld tulajdonosának beleegye­zése, illetőleg az illető testület tulajdonának kisa­játítása nélkül nem eszközölhetők. 4. §: A fentartandónak nyilvánított műemlé­kek fentartásáról tartozik a tulajdonos gondos­kodni. Javításokat, bővítéseket, vagy átalakításokat rajta csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével s az általa meghatározott mó­don tehet. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a mű­emlékek országos bizottságának meghallgatása után intézkedik. 5. §. Ha a tulajdonos a fentartásra vonat­kozó kötelezettséget a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízottjának jelentése szerint nem teljesíti, a műemlékek fentartását a vallás- és közoktatásügyi miniszter eszközli. Ha azonban az elhanyagolt műemlékek nem isteni tiszteletre hasz­nált templomok vagy kápolnák , a fentartás elhanya­golásának esetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter a műemlékek kisajátítását is az alábbi szabályok szerint elrendelheti. 6. §. Megszűnik a tulajdonosnak a fentar­tásra vonatkozó kötelezettsége: 1. ha a műemlékek isteni tiszteletre hasz­nált templom, vagy kápolna, mihelyt az illető egy­ház, a műemlékek országos bizottságának beje­lenti, hogy a műemléket isteni tiszteletre többé nem használja és egyébként is fentartani nem akarja; 2. egyéb esetekben, mihelyt a tulajdonos a műemlékek országos bizottságának bejelenti, hogy a műemléket fentartani nem akarja. Mindkét esetben tartozik a tulajdonos a mű­emléket, ha a szabad rendelkezésre a vallás- és közoktatásügyi miniszter által előbb föl nem jogo­­síttatik, a bejelentéstől számítandó 40 napig érin­tetlenül hagyni. 7. §. Ha a tulajdonos az előző §-ban előírt be­jelentést megtette, a vallás- és közoktatásügyi miniszter vagy feljogosítja őt szabad rendelkezésre, vagy elrendeli az alábbi szabályok szerint a mű­emlékek kisajátítását. Ezen utóbbi esetben a tulajdonos tartozik a műemléket érintetlenül hagyni a kisajátítási eljá­rás befejezéséig. 8. §. Ha a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter által a föld alatt gyanított műemlékek felfede­zése vagy feltakarása czéljából elrendelt ásatások­hoz a föld tulajdonosa beleegyezésével hozzá nem járul, az ásatások megkezdése előtt az illető terület : 1. midőn kő- vagy tégla­építmény, vagy más anyagból készült laképület van rajta, véglegesen, — 2. midőn ily építmény vagy épület nincs rajta, ideiglenesen kisajátítandó. (Folyt. köv.) a uuna szaoaiyozasa. A Duna szabályozására kiküldött szűkebb­­körű szakértő bizottság ma délután 4 órakor ta­nácskozásait újra megkezdte, jelen voltak : boros.", Zsigmondy, Klimm, Zsák Hugó, Hun­­falvy János, Kr­ász János, F­öld­vár­y Mihály, Wohlfart, Freiszleder, Mihálovics és H­e­u­f­f­e­r Ede. Elnök: Boros Frigyes több jelentéktelen je­lentése után a bizottság áttért a Duna definitív szabályozása feletti tanácskozásra. Ennek kérésére mindenekelőtt Kiasz egy kis emlékiratot olvas föl az 1838-tól kezdve foganatba vett budapesti dunaszabályozási munkálatokról. E tekintetben mindjárt az első kiírt pályázatra 6 javaslat érkezett be. Elődjeink e javaslatokban a Kopasz zátonynak sarkantyúk által való összeszo­­rítását, a soroksári Duna-ág elzárását kívánták. A promontori ág iránt semmiféle javaslatot sem tet­tek. Szerencsére a város ezek közül egyiket sem fogadta el, hanem egy későbbi javaslatot, mely­nek végrehajtásához 1871-ben fogtak hozzá. A jelentés ismerteti e szabályozási munkálatokat, s egyszersmind erre vonatkozó térképeket bocsát közszemlére. E szabályozás fő czélja, a Kopasz zá­tony correctiója eléretett, mit az évenkénti jégvi­szonyok statisztikája bizonyít. A bizottság ezután átment a külföldi szak­értők véleményének pontonkénti bízálgatására. Az 1. pont vonatkozik a vámház alatti sza­bályozásra. E tekintetben a külföldi szakértők az eddigi szabályozást, t. i. a vámház alatti meder összeszorítását és a soroksári ág elzárását elvben egészen helyesnek és észszerűnek tartják. Zsigmondy egyetért a külföldi szakér­tőkkel. Hunfalvy csak azt nem akarja elvben elfogadni, hogy minden szétágazás jégdugulást idézne elő, mert ő képzel oly szabályozást is, hogy a szétágazás m­­egmaradván, a jégtorlódás megszűnnék. F­ö­l­d­v­á­r­y alispán régi nézetét vallja most is, hogy a soroksári ág elzárása helyett jobb lett volna, ha időszakonként kitisztítják ez ágat, mint teszik a promontori ággal, mely esetben jégtorló­dás nem fordult volna elő. Elvben különben nincs a szakértők véleménye ellen kifogása, ha e szabá­lyozás a főváros érdekei mellett a megye érde­keit is biztosítja. A bizottság többi tagjainak fölszólalása után elnök az elvet helyesnek mondotta ki. A szakértők véleményük egy másik helyén sajnálatukat fejezik ki a fölött, hogy a szabályo­zott medert Promontor fölött 380 méterre vonták össze, a helyett jobb lett volna az összekötő hidat meghosszabbítani, úgy hogy az összekötő hídnál a víz 474 méter széles ártérre talált volna, vagyis ha az ártér 94 méterrel szélesebb lenne, mint je­lenleg. A balparti szabályozást igazoltnak tart­ják. A bizottság szintén azon véleményben van, hogy a viz könnyebben folynék le, ha az ártér szélesebb volna, de a híd átalakításának költsége arányban nem áll az általa elérhető eredmény­nyel s igy a bizottság e kérdésen átmegy. A külföldi szakértők további észrevétele az, hogy az elzárt soroksári ág a­ Duna viz­tömegének V3%/­-át vezette le. Erre nézve Kr a s­z nyilatkozik. Számításai szerint a so­roksári ág 1871-ben 7 láb 10 hüvelyk magasság mellett a víztömeg 26%-át, a promontori ág 74%-át fogyasztotta. Lehetséges tehát, hogy nagy vízállásnál a soroksári ág V3%-át levezette- különben e­ vélemény szerint Budapesten vízszin-csökkenés ész­lelhető, mint azt Kiasz diagramm adatai bizo­nyítják. A külföldi szakértők ezt a promontori ág nagyobb mérvű kotrásának tulajdonítják. A bizott­ság szintén e véleményben van. Továbbá a külföldiek helytelennek tartják a további szándékolt szabályozást, mert az össze­­szorított meder folytán jigdugulás el nem kerül­hető. A bizottság tagjai azonban kifejtik, hogy a külföldi szakértők e tekinetben hamis princípium­ból indultak ki érveléseikor, miután nem áll az, hogy a meder 250 öl szélességben át nem buk­ható gátak által lesz szabályozva. A külföldiek e részben rosszul voltak infirmálva, s igy érveléseik is hibásak. Ezzel az ülés 7 órakor véget ért. Fővárosi ügyek. A főváros rendes közgyűlése. — Márczu­s 31. — A főpolgármester megnyitván a közgyűlést, több, a napirendre utólag felvett tárgyat jelentett be, ezek előadása előtt aonban B­u­s­b­a­c­h Péter interpellált az építési renlszabályok végett, melyek múlt évben a közgyűlés színe előtt is megfordul­tak, de visszavettettek, miután a közgyűlés azon biztosítást nyerte, hogy nehány nap alatt pótolva újra visszakerülnek. Azóta egy év telt el és épí­tési rendszabályaink még mindig késnek. K­a­m­er­may­er tudomása szerint e szabá­lyok a csatorna és járdailletékek fejezetével bő­víttetni határoztatak. A jövő gyűlésre felvilágosí­tást fog adni, vagy az ügyet már elintézés végett ide is juttatja. B­u s­b­a­c­h azon biztosítást adja, hogy az ígéretben hisz ugyan, de minden hóban egyszer meg fogja sürgetni. (Dérültség.) A közgyűlés a választ tudomásul vevén, Fenyvessy Adolf a múlt közgyűlésnek a hat­milliós kölcsönre vonakozó határozatát hozta sző­nyegre. Nézete szerin a határozat hitelesí­tésében tévedés van, mert a törlesztési időtartamra nézve s a törlesztési részlet nagysá­gára határozat nem­ hozatott, csakis a hat­milliós összeg határozatott meg, a részletekre nyilatkozni felhivatván a pénzügyi bizottság , — mégis a hitelesített haározat úgy szól, hogy a fő­város nagy kölcsönét 3 évre, 6,7% rátával veszi föl, a­mi a tanács javalatából van átvéve, holott e javaslatot a tanács maga visszavonta. Kérdi, mi módon volna e kérdés rectificálható, tán egy mai megsemmisítő hatrozattal? — Elnök sze­rint a számostag­ú hitelsítő­ bizottság a határoza­tot úgy magyarázta, hoy a tanács javaslata csak az összegre nézve nem fogadtatott el, a többire nézve igen. Nem képethető, hogy a közgyűlés saját hitelesítő bizottsáának hitelesítését semmi­sítse meg. Azért felszlaló urnák leghelyesebben fenmarad azon ut, mel minden polgárnak nyitva áll, t. i. a nézete szerit téves hitelesítés és ma­gyarázat ellen a belgyminiszterhez felebbezni. A közgyűlés szótöbbségei tudomásul vette a vá­laszt s a napirend tárgaira került a sor. Előadták a belüyminiszter leiratát a beje­lentési hivatal életbelépése folytán szükségessé váló népszámlálás hajléktalan előkészítése tár­gyában, mire nézve a tanács mai rendkívüli ülé­sében nyilatkozott akra, hogy ámbár osztja a népszámlálási bizottság­­on nézetét, hogy a nép­­összeírás az év végén ütközlendő általános nép­­számlálásra napoltassék, s az időpont a minisz­ter által helyesen meválasztva nincsen, mégis, nyugodjék meg a közgylés a kormány akaratában, rendeljen el a népszálálás végrehajtására irá­nyuló minden intézkedé­s bízza meg a központi bizottságot és a tanácsé az egész végrehajtó hata­lommal , egyúttal per adjon felhatalmazást a központi bizottságnak a maga kiegészítésére. Némi eszmecsere tán a tanács javaslatát elfogadták Eötvös Kroly azon indítványával, hogy a város által teljesendő előkészületek költsé­gei világosan előleget utalványoztassanak, mert a bejelentési hivatl összes előmunkálatai a belügyminisztérium budgije terhére mennekí­tésére vonatkozó miniszteri leiratok adattak elő; a hozott közgyűlési határozatok ezekkel jó­váhagyatnak. A közgyűlés elhatározta, hogy a tényleges foganatosítás haladéktala­nul történjék meg s különösen a budai v­í­z m­ű építésére szükséges összegek addig, mig a 6 milliós kölcsön létrejön, előlegkép városi heverő készpénzből, azután pedig egyes alapokból vétes­senek. Most egy nem érdektelen kérvény ragadta meg a közgyűlés figyelmét. Egy adószámviteli dij­­nok (Trubáts F), ki öt éve áll a főváros szolgá­latában s most 41 éves, korengedélyt kért, hogy t. i. oldozzák fel a szervezési szabály azon ren­delkezése alól, mely szerint 40 éven túl nem lép­tethető elő egy ember sem nyugdíjképes rendszeres állomásra, a szervezési bizottság elutasítandónak javasolja őt. A közgyűlés hosszabb vita után Busbach el­­lenindítványát elvetette s elutasította a kérvénye­zőt. Azután áttért az utolsó érdekes tárgyra, a gyapju-utczai német színház ügyére, melyről hír­rovatunkban teszünk említést. A közgyűlés ezután véget ért. — A fővárosi adókivető bizottságok holnap csütörtökön, áprl hó elsején a következő régi te­lekkönyvi házszámok alatt lakó III. osztályú ke­reseti adókötelesek adóját fogja tárgyalás alá venni : Az I. és II. ker. az ország­úti 85—292 ; a IV. (belvárosi) ker. 646—652; a VI. ker. 1436— 1438; a VII. ker. 677-688; a VIII.—X. ker. a kőbányai 1701-től bezárólag végső házszámig. HÍREK. — Márcziusi 31. — — A legutóbbi udvari vadászat tegnapelőtt Göding mellett oly kitünően sikerült, a mint eddig még azon a vidéken soha. E vadászaton a király és k­i­r­á­l­y­n­é ő felségeiken s R­u­d­o­l­f trónörökösön ki­vül T­h­u­r­n-T­axis herczeg, Rohonczy szárny­segéd, K­i­n­s­k­y Ferdinánd herczeg, H­u­n­y­a­d­y Kálmán gróf, L­a­r­i­s­c­h udvari marschall és neje, Berchthold, Zichy Gábor gróf, P­á­l­f­f­y gróf, Eszterházy Miklós gróf, Vet­sera báróné, Stellinger és Polko lovas-századosok stb. vet­tek részt. Az üldözött hatos agancsú szarvast a legsikerültebb run után ejtették el. A legköze­lebbi udvari vadászat április 3-án lesz. — A pétervári udvarból. Az érkezett jelen­tések szerint a czárné egészségi állapota nem épen megnyugtató. Érvelése e hó 24-én 140 volt. Ágyát el nem hagyhatja. A czár ellenben teljes egész­ségnek örvend, naponként zárt kocsiban, néhány kozák kiséretében kirándulást tesz s rendesen csa­ládja körében étkezik. Azon hirek, hogy a czár a legutóbbi merénylet után való közvetlen éjjel pa­lotáján kivül töltötte, s hogy minden ételét előbb megkóstolják stb. koholmányok. A czár mint mindig, úgy most is nyugodt. De hogy most, neje nehéz betegsége alkalmából nem épen derült hangulatban van, az könnyen kimagyarázható. — A német színházat becsukják. A főváros mai közgyűlése nagyfontosságú határozatot hozott. A tanács pártolólag terjesztette elő a német szín­ház igazgatójának azon kérvényét, hogy az 1880. jan. 1-én lejárt engedélyét hat hóval hosszabbít­sák meg. A tanács pártoló javaslata ellen első szólalt föl K­a­a­s Ivor báró, s utána Fuchs Gusztáv és Z­m­e­s­k­á­­ Gusztáv valamennyien azt fejték ki, hogy a magyarosodás ügye úgy, miként a főváros magyar színházainak érdeke, megkövete­lik, hogy Budapesten német színház többé ne le­gyen. A jelenlegi Variétés-színház különben sem egyéb, mint csatorna, mely bécsi vendégszereplő művészek zsebébe önti a pénzt. Erre a csa­tornára nem hogy szüksége nincs a fővá­rosnak , de tétele határozottan árt, s nagy károkat okoz. Hangsúlyozták még azt is, hogy a színház épülete oly rozzant állapotban van, hogy abba járni valóságos veszedelem. Az elnök főpolgármester ezután föltette a kérdést, s a főváros közgyűlése egyhangúlag elfogadta, hogy a német színház csukassék be, s bérlője birtokon kívül felebbezhet. A rendőrség a színház bezáratása végett meg fog kerestetni. Ezzel egyidejűleg megtagadták Müller igazgatótól az engedélyt, hogy a ligetben színkört építhessen. Budapest közgyűlésének mai férfias erélyű határo­zata rendkívül nagyfontosságú mozzanatát képezi a főváros magyarosodásának. — Halálozás. Bécsből Írják, hogy dr. H­e­i­n­­rich Nép. János a római fürdő tulajdonosának neje, ki a fővárosi körökben is ismeretes, tegnap szélhűdés folytán váratlanul meghalt. Tegnap dél­után ugyan panaszkodott, hogy bal karjában fájdal­mat érez, de nem igen törődött vele, és elég jó hangulatban volt. Est­e 6 órakor, midőn be akart lépni a terembe, egy nagy jajkiáltással összero­gyott, s meghalt. Fia dr. Heinrich Kálmán a rácz­­fürdő tulajdonosa, ki táviratilag értesült e szeren­csétlenségről, s még az esteli vonattal Bécsbe utazott. — A regény vége. Ifj. Festetich Tasziló gróf ma kelt egybe Baden-Badenben Hamilton herczeg­­nővel, ki a monacói herczegnek hitvese volt. Az ifjú pár a férj somogymegyei kastélyában fog lakni. — A „Brand­schwadron“. A német császár­nál nemrég egy volt porosz lovastiszt, jelenleg földbirtokos, jelent meg kihallgatáson. Miután a tiszt ügyét előadta, a császár a következő kérdést intézte hozzá: „Nem volt ön az ötvenes évek ele­jén a potsdami helyőrségen?“ „Igen, felség!“ volt a felelet. „Mindjárt megismertem“, folytatta a csá­szár mosolyogva. „Ön akkor a „Brand-Schyvadron“­­ban szolgált, melyet Heidebrand, Brand, Brandtenstein, Brandenberg és Rauch nevű tisztjei miatt neveztek el annak.“ Ez adat mindenesetre rendkívül hű és nagy emlékezőtehet­ségre vall, a­mely fölött különben a német császár époly erős mértékben rendelkezik, mint a mi ural­kodónk, Ferencz József király. — Alkalmazhatók-e Dunánkon a jégtörő ha­jók. E kérdés eldöntése végett nem­rég tudvale­vőleg nálunk járt Krieg hamburgi vízépítészeti felügyelő. Krieg alaposan tájékoztatta magát az itteni folyamviszonyok felől, azután visszatért Hamburgba azzal az ígérettel, hogy véleményét memorandum alakjában fogja kifejteni. E memo­randum elkészült — s mint értesülünk — benne Krieg azt a határozott véleményét fejezi ki, hogy a magyar Dunán a jégtörő hajók nem al­kalmazhatók. A részletes indokolásból fő érv­ként kiemeljük azt, hogy a Dunának nincs meg a kellő mélysége a jégtörő hajókhoz, s azt csakis általános szabályozás segélyével érhetni el. Az éghajlati viszonyok sem kedvezők s egészben véve gondolni se lehet arra, hogy jégtörőket alkalmaz­hassunk a Dunán, mely e tekintetben jóval mö­götte marad az Elbának. — A váczi úti rablógyilkos. A váczi úti rab­lógyilkosság tetteseit ugy látszik még ezután is titok leple fogja boritani. Legalább az elfogott K­o­h­n Ferencz kihallgatása — jóllehet beisme­résben van — ezt látszik igazolni. Engelbach alkapitány és Farkassányi Kálmán kapitány­sági tollnok ma délelőtt beható vallatás alá vet­ték a rablógyilkost, ki ismételte előbbi vallomását a tett elkövetése felől. Vallomása azonban sehogy sem egyezik meg a vizsgálat alkalmával megálla­pított ténykörülményekkel, feleletei ellentmondók s összefüggés nélküliek. Első ízben azt vallotta, hogy az áldozatnak nyakát szegte el egy késsel, most azt, hogy oldalba döfte. Ennek ellenében a holttest-vizsgálat épen ellenkezőt constatatt. A holttesten 5 vágást találtak a nyakon, s ezenfelül egy balta- vagy kőütést a fejen. Kohn továbbá azt vallja, hogy Neumanntól 350—360 fotot rabolt el, már­pedig ezen vallomás ellenében is constatálták az áldozat hozzátartozói, hogy a Wassermannál hagyott összegen felül nála 3­ert 60 kmnál több pénz nem volt, mit egy ezüstóra és lánczc­al együtt meg is találtak. Mindezen körülmények arra látszanak utalni, hogy az egész sensationális história nem egyéb, mint egy tébolyodottnak rablógyilkossági rögeszméje. — Váltóhamisítás. Dr. Füzesséry Géza ügyvéd ezelőtt mintegy 10 nappal azon panaszszal járult a kir. ügyészséghez és a főkapitánysághoz, hogy nevére Vezek­e Gyula négy darab ezer forintos váltót hamisított. A főkapitány még a múlt hét elején kiküldte Vezerle elfogatására B­o­­­k­a biztost, ki azonban hasztalanul fáradozott, mert a megszökött Vezériét megcsípni nem tudta. Hosszas fürkészet után végre ma délután­­26 órakor az utczán megtalálta, s rögtön le is tartóztatta. Dr. Füzesséry úgy jött rá a hami­sításra, hogy a váltók értékesítésével megbízott egyén ezelőtt mintegy 3 héttel, az aláírás valódi­ságának constatálása végett egyet neki bemutatott. Dr. Füzesséry a váltót megtekintvén, aláírását művészi tökélylyel utánzottnak, hamisnak jelen­tette ki : egyúttal ezen váltóból nevét kitépte, s ezt magánál tartva, a többi foszlányt a bemutató­nak visszaszolgáltatta. Ez az eltépett váltó még nem, ellenben a többi 3 darab már eddig tudva levő egyéneknél már értékesítve lett. Vezerie el­­fogatása után azonnal kihallgattatván, a hamisí­tást teljesen beismerte; bevallotta, hogy ő írta fel a váltóra oly művészileg dr. Füzesséry Géza ne­vét. Ennyit egyelőre a feltűnő esetről. — A Miramare kastély kertjében, mint egy trieszti távirat jelenti, vasárnap délután Billitz Edmond magyar földbirtokos agyonlőtte magát. Billitz előbb társnőjére, egy fiatal hölgyre lőtt, de a golyó czélt tévesztett. Tettének indokai még is­meretlenek. — Ellopott 20,000 frt. Droz Vinczétól a bécsi Landesgericht birájától 20,000 forint értékű értékpapírt loptak el. Az eddig ismeretlen tettes az asztalfiókból, melyet álkulcscsal nyitott ki, vette ki a papírokat. A lopás már több nap előtt történt, de csak most jöttek rá. — Esküvő. Dr. Szánt­hó Gyula akadémiai jogtanár tegnap e hó 30-án vezette oltárhoz Ne­y Elma kisasszonyt, Ney Ferencz, a belvárosi reál­iskola igazgatójának leányát. Tanuk voltak dr. Than Károly egyetemi tanár és Komjáthy Béla orsz. képviselő. Nyoszolyó leány H­o­r­v­á­t Ilona, Horváth Árpád egyetemi tanár leánya, vő­fély Szab­ó István, joghallgató. Az esketést Schwendtner Mihály prépost végezte. Az esküvő után a fiatal pár elutazott Sárospatakra. — A szerb községekben izgatás folyik, mely­nek czélja a congressus összehivatását kérelmezni, hogy az aztán az egyházi administratio kérdésé­ben nyilatkozhassék. Más szavakkal: az omladina Angyelics ellen akarna demonstrálni. Még eddig kevés szerb község csatlakozott ez eszméhez. Most Budán is megindult szép csöndben az izgatás eb­ben az irányban, még pedig — mint halljuk — Magyarevics görög-keleti plébános égise alatt. Ez alkalommal egy mulatságos adoma jut eszünkbe Magyarevicsről, mely — si non e vero e ben trovato. Még Eötvös báró minisztersége idejében a plébá­nos Budán egy Popovics nevű tanfelügyelő házá­ban lakott, kinek igen szép könyvtára volt. Eötvös egyszer bejelentette, hogy ő ez meg ez napon meglátogatja a budai hitközséget. Magyarevics teljes díszben várta ő excellentiáját, még pedig a ház legszebb szobájában , Popovics könyvtárá­ban. Eötvöst meglepi a sok szép könyv: Voltaire, Rousseau, Schiller, Göthe stb. pompázik a szekré­nyekb­en. Végre a paphoz fordul : „Főtisztelendő úr ily könyvekkel is foglalkozik?“ kérdi tőle. Ma­gyarevics azt felelhette volna ugyan, hogy ez nem az ő könyvtára, de rövidség okáért megelégedett azzal, hogy szerény önérzettel válaszolt: „igen! igen!“ Eötvös elhagyván a házat, kísérői előtt megjegyezte: „Barátim! sohasem láttam még ily művelt szerb papot.“ — Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye területén is végrehajtatik a honvédelmi miniszter rendelete következtében az idén a főosztályozás, a­melynél 6 szakbizottság fog működni, tudniillik : az egyik Czegléden és a pesti felső s a kecskeméti alsó és felsőjárásokban; a másik Nagy-Kőrös, Kis­­k­u­n-H­alas és Félegyháza városokban s a kiskun alsójárásban; a 3-dik a pesti és a solti közép s alsójárásokban; a 4-dik a solti és a kis­kun felsőjárásokban ; az 5-dik Váczon s a váczi alsó és felsőjárásokban ; s a 6-dik Szen­t-E­n­d­­rén s a pilisi alsó és felsőjárásokban. Az osztá­lyozás kezdődik ápril 5-én (kedden) és eltart május 26-áig. A lótulajdonosok a meghatározott időben és helyre tartoznak elővezetni lovaikat ; mert azon lótulajdonos, a ki lovait az osztályozás elé vezetni elmulasztaná, az 1873: XX. t. sz. 9. §-a értelmé­ben a költségekben elmarasztaltatik s ezenkívül minden egyes lova után 10 frttól 100 frtig ter­jedhető pénzbírságban fog az illető a polgármester (vagy a szolgabiró) által elmarasztaltatni. — Ezernégyszázharmincz éves szokás. 440-től azaz I. 430 pápa trónraléptétől kezdve 1870-ig a római zsidó hitközség köteles volt minden szom­baton tagjainak egy részét nejeikkel és gyerme­keikkel együtt az örök város egyik kijelölt temp­lomába küldeni, a­hol egy szerzetes beszédet mondott nekik a keresztyénség magasztos tanairól s végül fölhívta őket a keresztség fölvételére. A római curia 440 óta azon is fáradozott, hogy min­den év nagyszombatján egy zsidó és egy zsidónő, kik elfogadták az evangélium tanait, a laterani templomban megkereszteltessenek, mely alkalom­mal a római aristocraţia tagjai szerepeltek, mint keresztszülők. A kitértek azután a pápától és a bíbornokoktól gazdag ajándékokat kaptak. Az idén is nagyszombaton egy fiatal zsidóleányt keresztel­tek meg a laterani templomban s a keresztelésen, melyet a bibornokvicarius végzett, a kiváncsiak ezrei jelentek meg. Az uj keresztyént azután a pápa fogadta s áldását adta rá gazdag ajándékok kíséretében. — Feltűnő eset történt husvét hétfőjén Po­zsonyban. Firban főhadnagy órájával szinházba készült s mig a hölgyek öltözködtek, egy őrmes­tert küldött látcsövéért a kaszárnyába; maga pe­dig ezalatt a mellékszobába ment, hogy, mint mondá — az őrmester visszatértéig egy czigarettet szívjon. Midőn azután az őrmester viszatért, a főhadnagyot a szobában találta­­ h 011 a­n. Eleinte azt hitték, hogy szélhűdés érte, azonban oly jelek merültek föl, melyek az előbbi véleményt valószínűtlenné tették, miért is a holttest fölbonczolása rendelte­tett el. — A dohányzás ellen. A dohányzás ellen alakult „Société contre l’abus du Tabac“ párisi szövetkezet pályázatot hirdet oly munkára, mely­ben a dohányzás ellen való harcz eszközei írandók

Next