Ellenőr, 1880. június (12. évfolyam, 255-305. szám)

1880-06-01 / 255. szám

r Előfizetési dirak : 20 frt — kr. 10­0­­ . Évnegyedre Egy hónapra Egész évre Félévre 5 frt — kr. 1 . 80 , Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit sem közlünk/ ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Xirdetések felvitele a kiadóhivatalban: en, váczi kör-út 26. szám (fő-út sarkán).­ovábbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. E sekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadó­ hivatala által nyugtázott lében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör-út 26. sz. (fő-út sarkán). léte intézendők az előfizetitek ti a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalót, XII. évfolyam. vállalkozunk. — Posta úttal csak térmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. 255. szám. Budapest, kedd, junius 1. 1880. Budapest, május 31. Ő felsége ma este indult el Csehor­­szágba. A bécsi officiosus lapok biztosítják, hogy ,ez itt semmiféle politikai jelleggel sem bír : Ő felsége katonai körutat tesz, minisz­tert nem visz magával, végre a küldöttségek beszédei, valamint ő felsége válaszai sem lesznek politikai színezetűek. Az osztrák kabinet újjáalakításáról ke­ringő számos hír szaporodott egy ujjal. Azt mondják tudniillik, hogy Taaffe gróf a kor­mányelnökségre fog szorítkozni, belügymi­niszterré pedig olyan embert fog kinevez­tetni, a­ki szilárdítani fogja a minisztérium koalitiós jellegét. Ez az ember állítólag We­ber lesz. * Henri Rochefort levelet intézett Andrieux rendőrfőnökhez, a­melyet a „Mot d’Ordre“ közöl. A radicalis stylus ismertetése végett mi is közöljük : Genf, 1880. május 27. Uram ! Legidősebb fiam két kardvágással jött haza Genfbe, az egyik fején van, a másik pe­dig hasán, a melyeket mult vasárnap abban a pil­lanatban kapott, midőn a Bastille-téren fekvő la­kásából távozott. Párisban a baccalaureatusi vizsga letétele végett tartózkodik. Ő nem vitt koszorút. A gyilkossági kísérletet a 4. brigádába beosztott 307. sz. rendőrügynök követte el ellene, ugyanaz, akit megbíztak, hogy ügyeljen föl reá, mert a kig­­yelejűek, akik kormányoznak bennünket, az elítél­teknek még fiaitól is félnek. Az a nyomorult tudta tehát, hogy az én fiam, akire reávágott, ön nyil­ván parancsot adott, hogy kaszabolják le annak fiát, aki megmenekült az ön kémei elől, hogy meg­­boszulja önmagát az atyán. Azt nem követelem, hogy igazságot szolgáltassanak nekem azon kor­mány alatt, amely megengedte az ön sógorának, hogy büntetlenül öljön meg egy embert párbajban, ami bizonyára nem ment végbe szép szerrel, mert a gyilkos óvatosan iparkodik kibújni a törvényszéki nyílt tárgyalás alól. Csak arra akarom önt figyel­meztetni, hogy én önt teszem felelőssé a fiam ellen kétségtelenül megfontolt terv alapján elkövetett gyilkossági kísérletért. Mihelyt visszatérek Párisba, első dolgom lesz, hogy pofonnal fizessem önnek vissza minden egyes sebét. Az amnestia, melytől annyira retteg ön, rövid idő alatt elkerülhetlen lesz. Akkor az ön kardvágásaiért az ön fülein veszek kárpótlást. Én azt hittem, hogy ön ke­gyetlenségből vagy butaságból küzd az amnestia ellen, most látom, hogy óvatosságból. Henri Rochefort. * A „Daily Telegraph“ konstantinápolyi tudósítója állítólag igen jó forrásból jelenti a következőket : Mahmud Nedim azt indít­ványozta a minisztertanácsban, hogy hívják haza Midhat és Szaid pasát. Ő ugyan Mid­­hat ellensége volt mindenkor, mondotta Mahmud, de azt hiszi, hogy a jelen hely­zetben szükség van Midhat tanácsára. Az a körülmény, hogy ezt Mahmud Ne­dim tanácsolja, nagy hatást gyakorolt és valamennyi miniszter elfogadta az indítványt. A minisztérium emlékiratot terjesztett a szul­tán elé e czélból. A szultán az emlékirat vétele után rögtön sürgönyt küldetett Szaid pasához. A kormányelnök (a kis Szaid) azonban elment a szultánhoz és azt mondotta, hogy ő is aláírta ugyan a minisztertanács ha­tározatát, de nem tanácsolja a szultánnak a határozat végrehajtását, mert Szavasz elég jóravaló ember, a­ki képes lesz megvédel­mezni Goschen ellen a szultánt. Ő felsége ekkor széttépte az emlékiratot, Szaid haza­­hivatását visszavonta és azóta nem fél Go­­schentől, mert azt határozta el, hogy az angol követ minden követelésére nemet fog mondani. A pénzügyminiszter még ma a jelen ülés­szakban rövid törvényjavaslatot fog a fővárosi 6 milliós kölcsönnek bélyeg- és illetékmentességéről a képviselőház elé terjeszteni, hogy a főváros még a nyáron megköthesse a kölcsönt. (B. C.) A képviselőház pénzügyi bizottsága ma Pró­­nay József elnöklete alatt tartott ülésében a czukoradóról szóló törvény módosítását tár­­gyazó törvényjavaslattal foglalkozott. A kormány részéről S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügyminiszter és K­r­á­l­i­t­z miniszteri tanácsos voltak jelen. K­r­á­­litz miniszteri tanácsos tüzetesen indokolván a javaslatot, Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter, Hegedűs Sándor, Wahrmann Mór fölszólalása után a bizottság abban állapodott meg, hogy holnap tartandó ülésében három kérdést fog szövegezni, melyek a szakértők elé terjesztetnek. Ezzel az ülés véget ért. A magyar-horvát pénzügyi egyezség érdeké­ben kiküldött országos bizottság ma este C­z­i­r­á­k­y János gr. elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről jelen voltak: Tisza mi­niszterelnök, Szapáry és Bedekovich mi­niszterek és Pejacsevich László horvát bán. Elnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy a napirend tárgyát az előadó előterjesztése képezi. Fálk Miksa előadó előterjeszti a bizottság eddigi megállapodásainak nyomán az általa szer­kesztett törvényjavaslatot, melyet Pejacsevich László gr. horvát bán azon kijelentése után, hogy ahhoz hozzájárul,­­ a bi­zottság változtatás nélkül elfogad. Az elfogadott törvényjavaslatot át fogják kül­deni a horvát országos bizottsághoz. Holnap d. u. a két országos bizottság együt­tes ülést fog tartani a törvényjavaslat elfogadása végett._________ A kormány és a katonai határőrvidék parancs­noka, illetve a közös hadügyminisztérium most tár­gyalják azon módozatokat, melyek mellett a katonai határőrvidék bekeblezése még az idén végrehajtható az űrlapok e kitöltésének esetleges költsége há­­ramlik, mely nagyon csekélynek mondható. A törvényjavaslat általánosságban elfogadása után megkezdették a részletes tárgyalást. A czím elfogadtatott, úgy­szintén az 1. §. A 2. § a lakhelyek felvételének kihagyása mellett az állatok számlálásának megtartásával fo­gadtatott el. Az idő előrehaladván, a tárgyalás folytatása a holnapi ülésre halasztatott, mely a holnapi or­szággyűlés után fog megtartatni, lesz. Különösen a pénzügyi administratió tekinte­tében lényeges változások lesznek szükségesek. (B.C.) A hitelbank-csoport a beruházási kölcsönt 10.962.000 frt összegben — értesülésünk szerint — június 10-én veszi át. Nyilvános aláírás nem lesz. (B. C.) _________ A képviselőház közgazdasági bizottsága ma d. u. 5 órakor Fálk Miksa elnöklete alatt tar­tott ülésében tárgyalás alá vette az erdélyi gazdasági egyesület kérvényét az el­maradt úrbéri és más ilynemű kárpótlások kifize­tésének eszközöltetése iránt, mely Baross Gábor előadó javaslatára a kormánynak megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatni határoztatott. Ezután tárgyalás alá vétetett Marosvá­sárhely város kérvénye, melylyel az uzsora korlátozása iránt törvényt alkottatni kér. Baross Gábor előadja, hogy az igazság­ügyminiszter elfoglaltsága miatt az ülésben meg nem jelenhetvén, magát Zádor Gyula miniszteri tanácsos által képviselteti, kit is a szükséges felvi­lágosítások megadásával megbízott. Zádor Gyula miniszteri tanácsos előterjeszti, hogy a minisztertanács határozata folytán múlt év vége felé az igazságügyminiszter szakbizottságot hívott össze, melynek feladatává tétetett, hogy az uzsora korlátozására ezérző intézkedésekről véle­ményt és törvényjavaslatot terjesszen elő. A szak­­bizottság ezen ügyet behatóan tárgyalta és törvény­­javaslatot terjesztett az igazságügyminiszterhez, a­ki azt a pénzügyi, kereskedelmi és belügyminisz­tériumokkal közölte, de eddig még nem kapott választ. A törvényjavaslat főbb vonásaiban a német és osztrák hasonló tartalmú törvényjavaslatokra támaszkodik, de azért nem utánozza vakon egyiket sem. Legfontosabb a törvényjavaslatnak 1. §-a, melyben az uzsora definitiója foglaltatik. Ezelőtt mindaz uzsorának tekintetett, a­mi a megállapí­tott kamatlábon túlment, de az újabb tudomány ezen álláspontot meghaladottnak tekinti, s a szak­­bizottság ehez képest az uzsorát ekként definiálta: „A ki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát kizsákmányolva, oly feltételek alatt hitelez, vagy ad fizetési halasztást, a melyek a részére engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy kezesnek vagyoni romlását előidézni, vagy elősegíteni alkalmasak, az uzsora­vétséget követi el.“ Szóló kijelenti azonban, hogy nincs felhatalmazva az iránt nyilatkozni, vájjon a minisztérium ezen álláspontot magáévá tette-e és hozzáteszi, hogy Ausztriában újabban arról gondol­koznak, hogy a kamat maximumát kell megállapí­tani, és hogy a­mi azon fölül van, az uzsora. Falk Miksa elnök azt óhajtaná tudni, mikor várható a tvjavaslat beterjesztése. Baross Gábor előadja, hogy az igazságügy­miniszter kijelentette, miként hiszi, hogy a jövő ülésszak folyama alatt a törvényjavaslatot nemcsak előterjesztheti, hanem hogy az törvényerőre is lesz emelhető. Minthogy e kérvény nagyon fontos és Maros­­vásárhely kérvényét eddigelé már mintegy 20 tör­vényhatóság támogatta, szóló indítványozza, emel­tessék ki a jelentésben az, hogy a bizottság a kor­mány nyilatkozatát bírja az iránt, hogy e tárgy­­gyal komolyan foglalkozik, hogy a törvényjavaslat az előkészítés stádiumában és annak előterjesztése a kormány szándékában van , és ennélfogva a kér­vény kiadandó volna a minisztériumnak azon re­ményben, hogy az ez irányban a jövő ülésszak alatt előterjesztést fog tenni. Andaházy Pál azzal kívánja megpótoltatni, hogy a minisztérium hivassék fel arra, hogy a jövő ülésszakban e tárgyra vonatkozólag­­javaslatot ter­­jeszszen a ház elé. Tárgyalták ezután az országos népszám­lálásról szóló törvényjavaslatot. Kemény Gábor kereskedelemügyi miniszter indokolja a javaslat szükségességét, melyet a civi­­lisatió kifolyásának tart, és ajánlja a törvény­­javaslatot. Baross Gábor hivatkozik arra, hogy a kö­zelebb múlt népszámlálási törvény tárgyalásakor is fölmerült az a kérdés, hogy mely időközökben ismétlendő a népszámlálás. Gorove, az akkori ke­reskedelmi miniszter, nem tűzött ki határozott időpontot, mert nem akart praejudicálni a jövőnek és mert, más országok példájára, nemzetközi meg­állapodásoktól tartotta azt függőnek. M­o­c­s­á­r­y Lajos nem tartja szükségesnek most a népszámlálást és nagyobb időközökben tar­tott népszámlálással is beérné. A 150.000 írtért, a­melybe kerül, nem lát benne elég gyakorlati hasznot. Keleti Károly miniszteri tanácsos meg­jegyzi, hogy a törvényjaslatnak nemzetközi meg­állapodás, sőt majdnem kötelezettség az alapja. Az 1872-ki pétervári congressuson, ahol Magyar­­ország is képviselve volt, megállapodtak, hogy a képviselt országokban, 10—10 évben népszámlálás lesz a statisztikai adatok kicserélése és általában a nemzetközi nép­statisztika érdekében. Practicus haszna is van, mert sok esetben fontos fölvilágo­­sításokat, pontos statisztikai adatokat nem lehet népszámlálás nélkül szolgáltatni. Kemény miniszter fölemlíti, hogy nemcsak nemzetközi érdek parancsolja, hanem saját érde­künk is, hogy minél gyakrabban és alaposabban megc­áfoljuk azt az állítást, hogy a magyar faj pusztul. György Endre kérdi a kormánytól: 1. Minthogy nagy súlyt tulajdonít a nemzetiségi te­kinteteknek, kérdi, várjon a kitöltendő űrlapoknál gondoskodva van-e arról, hogy az pontosan ki­fejezésre juthasson ; 2. miután a­­javaslat 2. §-ban a házi állatok megszámlálása is be van véve, me­lyek azok, a­melyek megszámlálás alá esnek, s végre 3. hogy, miután az 1871-ki népszámlálás, mint a kormány kijelentette, 276.000 írtba került, kérdi, hogy az esetleg felmerülő költségtöbblet által támadható differencia a községek által mun­kában vagy készpénz által fog-e kiegyenlíttetni. Kemény miniszter kijelenti, hogy a meg­számlálás, miután a lovakra és egyéb teherhordó állatokra nézve más törvény intézkedik, e helyen a számlálás csak a szarvasmarhákra, juhokra és a méhekre terjesztetik ki. A költségekre nézve meg­jegyzi, hogy a felvett 150.000 frtból az idén 50.000 frt, a jövő évben pedig 100.000 frt fog igénybe vétetni és ezen összeget elégségesnek hi­szi a számlálás keresztülvitelére, minthogy a je­lenlegi számlálás módozatai nagyon egyszerűsítet­tek. Ezenkívül a kormány az összes nyomtatvá­nyokat szolgáltatja s a községekre legfeljebb csak Táviratok. Szolnok, május 31. (Eredeti távirat.) Batthyány József gróf főispán ma közlelkesedés között tette le az esküt. Kerek főjegyző szépen átgondolt beszédben üdvözölte, többszörös hi­vatkozással a Batthyány-család dicső múltjára. A főispán ezután a közgyűlést bezárta. A közgyűlés után díszebédet tartottak, melyen határtalan lelkesedés nyilvánult a főispán iránt. A hagyományos Lehelkürtből a főis­pán ő felségéért, Kerek főjegyző pedig a főis­pánért ivott, mit a felköszöntések hosszú sora kö­vetett. Délután népünnepély ökörsütéssel s kor­­csorgatással. Este tánczmulatság. A lelkesedés határtalan. Bécs, május 31. Ő felsége ma este 9 órakor az államvasut külön udvari vonalán Prágába uta­zott. Ő felsége Schönbrunnból egyenesen az állam­vasut pályaudvarába hajtatott. Bécs, május 31. .A hivatalos lap közli Klaus és Jäger osztálytanácsosok kinevezését minisz­teri tanácsosokká és Stummer miniszteri titkár ki­nevezését osztálytanácsossá a miniszterelnöki hi­vatalban. London, május 31. (Eredeti távirat.) Az ule­­mák s a fanatikus párt Konstantinápolyban azt ta­nácsolják, hogy ellen kell állni az európai hatal­mak interventiójának. A porta Goschen követe­léseire valószínűleg non possumus-szal vála­szol. Ayub khán, Jakub khán öcscse Heratból Kandahar ellen indul. London, máj. 31. Dilke válaszul kijelenti, hogy a kormány nem szándékozik a Persiával Herat tartományt illetőleg az előbbi kormány által megkezdett tárgyalásokat folytatni, de a kormány óhajtja, hogy Herat és környéke tartósabb és béke­­sségesebb kormányzás alá kerüljenek. Skutari, május 31. (Polit. Corr.) Az albán liga bizottsága és a hegyi törzsek által május 29-kén tartott értekezletben elhatározták, hogy új emlékiratot nyújtanak át a consuloknak. Az albán liga bizottsága által kivetett nagy hadisarc­ miatt nagy elégedetlenség uralkodik. Azonfelül az egye­netlenség a mohamedán albánok és a túlnyomó hatalommal fellépő katholikus hegyi törzsek közt mindinkább nagyobb mérveket ölt. Róma, máj. 31. A miniszterpárt és a dissi­­densek közt tárgyalások folynak a kibékülés érde­kében. A jobbpárt elhatározta, hogy a költségve­tési bizottság hátralevő hat tagjának megválasztá­sakor üres jegyekkel fog szavazni s az esetleg reá eső választást nem fogja elfogadni, mivel a párt számának meg nem felelő képviseletet elvállalni nem akar. Róma, május 31. Depretis a képviselőház elé terjesztette a választási törvényt és kérte annak sürgős tárgyalását. Hosszabb vita után 210 szava­zattal 130 ellenében elfogadta a ház­­avallotti azon indítványát, hogy e törvényjavaslatot már a szürdők előtt fogja tárgyalni. Páris, május 31. A senatus csekély változta­tással elfogadta Baragnon javaslatát az állami tanszékek okleveleinek a szabad tanszékek okleve­leivel való egyenjogúsítására nézve. — Az igazság­ügyminiszter ma terjeszti a parlamenti bizottság elé az új törvényjavaslatot, mely az elmozdu­­­hatlanság eltörlését egy évi tartamra állapítja meg. — Azt hiszik, hogy ezen az alapon a miniszter és a bizottság közt megegyezés fog lét­rejönni. — Andrieux rendőrprofét sógora Koechlin, párbajra hívta ki Rochefortot, mivel ez utóbbi is­mert levelében sértőleg nyilatkozott Koechlinről. A párbaj valószínűleg meg fog történni. A Chili szövetségéhez érkezett távirat szerint, a chiliek Taena mellett az egész perui hadsereget megverték. Bukarest, május 31. (Pol. Corr.) Románia és Bulgária fejedelmei személyesen azon fáradoznak, hogy a kormányuk közt kitört viszályt kiegyenlít­sék. Stourdza román ügynök legközelebb Szófiába tér vissza azzal az utasítással, hogy a kibékülést teljes nyomatékkal mozdítsa elő. Az olasz választások eredményét ismer­tettük. Kevés különbséggel hasonló szám­aránynyal tértek vissza a parlamentbe a pártok, így történt, hogy a dissidensek most is a döntő súlyt képezik a mérlegen. Ha az alkotmánypárttal szavaznak, a miniszteri párt kisebbségben maradhat. Ellenkező eset­ben a miniszteri párt tekintélyes többségre tesz szert. A dissidensek tudva ezt, áruba bocsát­ják szavazatukat. Crispi és Nicotera a helyzet urai. Ha az alkotmánypárt többet ígér nekik, mint a miniszteri párt, megbuk­tatják a kormányt. Tőlük függ, hogy tet­szésük szerinti pillanatban kormányválságot idézzenek fel. Ezt a helyzetet egy különben jelenték­telen eset tárta fel. A ház osztályainak ala­kításánál a dissidensek és alkotmánypártiak eleintén együtt tartottak. Időközben azon­ban a kormány — valószínűleg túllic­itálás által, s mert az alkotmánypárt nem adott elég helyet a dissidenseknek — megnyerte az olasz parlament voltigenjeit, úgy hogy pár óra múlva a miniszteri párt mellett so­rakoztak. Most tehát az egész baloldal egy ka­lap alá került. De hogy meddig tart De­pretis, Cairoli, Zanardelli, Nicotera és Crispi urak közt a szövetség, ez más kérdés. To­vább semmiesetre sem, mint ameddig az al­kotmánypárt többet tud ígérni, mint a kor­mány. Ez ma a parlament helyzete Olaszor­szágban. A kamara feloszlatása tehát nem bizo­nyult hasznosnak. Az olasz királyok csak ritkán nyúlnak a feloszlatás jogához, s még e ritka esetben sem bizonyul az az olasz parlamenti viszonyok tévetegéből kivezető útnak. S ez nem csak pillanatnyi tünet, ha­nem rendes állapot. Azon zűrzavarnak, mely­nek képét mutatja az olasz parlament, ott van aggasztó háttere az olasz nemzetben. Nem a szabadelvűség kérdései, nem a kül­ügyi, vagy belügyi politika az, mely meg­rendítette Olaszország közállapotait. A radi­calismus ezége alatt fellépett republica­­nismus. Az egységes olasz monarchiának nin­csenek gyökerei a múltban, nincs prestigeje a tömeg szemei előtt. A latin faj népei áta­­lában elejtették a monarchikus állameszmét De, azt hiszszük, valamennyi európai latin nép közt, az olasz legkevésbé monarchikus. Kevésbé, mint a franczia, pedig Franczia­­ország köztársaság és, úgy látszik, köztársa­sági államformája a tartósság jellegével bír. S ez természetes. Francziaország egységes monarchia volt két megszakítással egész 1870-ig. Császári vagy királyi monarchia. Úgy az imperialismusnak, mint a royalis­­musnak van ott traditiója, a setét mellett van fényes, ragyogó múltja is. Olaszországban mindez nincs így. Itália apró, többé-kevésbé független államocskák­­ból állott. A kis monarchiák tőszomszédsá­gában virágoztak a köztársaságok. Respublikák váltak monarchiákká és megfordítva. A mon­­archismus tehát nem gyakorolhatta állandó befolyását Itália népeire. A monarchia gyö­kere nem nőhette keresztül-kasul az olasz talajt. Nem különösen azért sem, mert a monarchia a legtöbb esetben idegen zsarnok­ságot jelentett az olaszok előtt. Macchia- V­e 11­­, mikor az egységes Olaszországról álmodott, nem képzelte bele az olasz czi­­merbe a királyi koronát. Tekintet nélkül az államformára lebegett szemei előtt Olasz­ország képe. Az olasz egység előharczosai, a Piemont által pártfogolt izgatók, republi­­canusok voltak , csakhogy a józanabbak tudták, miszerint az olasz egység nem jöhet létre köztársasági czég alatt. Azért fogadták el republicanus utógondolattal a királyság eszméjét. A szárd monarchia tartományról tartományra kiterjesztette uralmát egész Itá­liára. Mindenütt zárt kapukkal fogadták, mert az olasz egységet hozta. Mióta azonban az olasz egység létre­jött, a republicanismus további czélja felé tör. A régi köztársasági tartományokban feléledtek a republikánus emlékek. A regio­­nalismus, mely az olasz egység mámorának elmúlta után, ridegen számítgatni kezdte, hogy mit hozott neki, s mit vett el tőle az új alakulás, panaszokra fakad, s mint a lé­tező viszonyokkal elégedetlen elem bele­sze­gődik a köztársasági táborba, Piemont ki­vételével nincs rendíthetlenül monarchikus tartomány, vidék Olaszországban. Ily körülmények közt a nyugodt, mér­­sékletes politikusoknak nagy aggodalomra van okuk. Félthetik az olasz monarchiát. Imminens veszély nem forog ugyan fenn, mert egy gyökeres átalakulás csak hosszú időn át történhetik, s még a józanabb re­publikánusok is félnek attól, hogy ledöntve az olasz monarchiát, ledöntik egyszersmind az olasz egységet. A republicánus Olaszor­szág megszűnnék egységesnek lenni , mert a tartományok köztársasági foederalismusa, mely egyelőre kielégítené a regionalizmus érdekeit, csakhamar apró köztársasági álla­mokra szakadna, majd a köztársaságot ál­lamról államra megdöntenék az okvetlenül feltámadó apró zsarnokok. Ily kilátással a jövőben még a republi­kánus érzelmű olasz hazafiak is felettébb meggondolandónak tartják a dolgot. Bármit gondoljanak, mondjanak és írjanak is tehát a republicanus túlzók, a komoly fordulat még függ sok körülménytől s mindenesetre egy távolabbi jövő kérdése. Egy azonban bizonyos, hogy a republicanis mi tért nyer Olaszországban. Ezen a tényen nem változ­tattak a lefolyt választások sem, habár a radicálisok néhány mandátumot elvesztettek. A magyar szent korona. (­Ipolyi püspök jelentése.) Tekintetes Akadémia! A magyar tudományos akadémia i. é. február 26-án tartott összes ülésében, archaeologiai bizott­ságának elnöke által előadott indítványára, a ma­gyar szent koronának tudományos és nevezetesen műtörténeti szempontból való vizsgálatát méltózta­­tott elhatározni. Indokolta ezt a magyar tudományos akadé­miának a tudomány összes ágai fejlesztésére irány­zott munkásságában mindenkor kiválón nyilatkozó ama figyelem, melyet rendeltetésénél fogva neveze­tesen a nemzet emlékeinek tanulmányára s ismer­tetésére fordít. Nemzeti történetünk műemlékei közt pedig kétségtelenül legméltóbb helyet igényelhet az or­szágnak szent koronája, mely a mint állami létünk­kel úgyszólván egykorú, úgy annak egyik pallá­diumát képezi , és valamint régisége és műbecse, úgy közjogi s államhatalmi jelentőségénél fogva országunk legfőbb jelvénye s legkegyeltebb tárgya. És midőn a hazai tudomány immár nemzeti és hazai régiségeink és műemlékeink vizsgálatát a mai világirodalom színvonalára emelte, nem volt mellőzhető többé a magyar szent korona tudomá­nyos művizsgálata és kiadása sem, melyet a nem­zeti kegyelet, valamint a tárgynak kiváló műbecse egyaránt követelt. Történelmi tekintetben a sz. korona ugyan eddig is már századokon át számos munkában fog­lalkoztatta a hazai történet­vizsgálatot. De törté­nete nem volt mindaddig teljesen megírható és befejezhető, míg az általa felvetett számos kér­désre a műszaki és műtörténeti vizsgálat meg nem felelt. Utóbbi időben ugyan a műtörténeti tanul­mányok mai teljes kifejlődésénél fogva ez irányban is foglalkoztatta immár a figyelmet. És újabban egy kitűnő i­ohtó, ar Rock Frigyes acheni kano­nok már e tekintetben is tárgyalta nagyonyszerű s királyunk költségével segélyezett német nyelven közzétett munkáiban, s a­mily méltón tüntette fel alapos szakismereténél fogva annak kiváló műbe­­csét, úgy több részt mégis nem egy kételyt hagyva fenn, sőt több helyütt felismerhető pontatlanságot tanúsítva, újabb kimerítőbb vizsgálatot tett kívá­natossá, sőt szükségessé. E vizsgálat­i megoldás méltán első rendben a magyar tudom, akadémiát illette meg immár, mely körében több szakférfiú­val rendelkezett, kik e feladatnak a tudomány mai álláspontján megfelelni képesek. A magyar tudományos akadémia e szerint hivatásához képest vállalkozván e feladatra, fenn­­említett összes ülésében elhatározta, hogy a szent korona vizsgálatára szakértőkből álló három tagú bizottságot nevez, mely alólírott akadémiai igazgató­ és rendes, valamint archeológiai bizottsági tagnak elnöklete alatt dr. Henszlmann Imre r. tag s az akadémiai archeológiai bizottságnak előadójából, úgy dr. Pulszky Károly az akadémia ugyanezen bizottsága közlönyének az „Arceologiai Értesítő“­­nek szerkesztőjéből állott , kik mindannyian a mű­történet terén is, nevezetesen a hazai ötvös- és zománczatt vizsgálataik tanulmányaival erre ma­gukat képesítették. Ennek folytán a tekintetes akadémia kérvényé­vel ez ügyben a király ő felségéhez járult, hogy a sz. korona tudományos művizsgálatát legkegyeseb­ben megengedni méltóztassék. A magas kormány utján benyújtott s ajánlott folyamodásra a legfel­sőbb engedély megadatott s ez a kormány által egyszersmind az oszággyűlés főrendi és képviselő­házának is bejelentetvén, a vizsgálat f. é. május hó 9. és 10-kére tűzetett ki, mely napon úgy az ő felsége személyét képviselő királyi biztosok, vala­mint az országgyűlés két háza által választott küldöttségek s a korona-szekrényt lepecsételt fő­méltóságok, az ország primása és az országbíró (ezt a kinyitásnál gyengélkedése miatt helyettesítő tárnokmester) és a koronaőrök jelenlétében meg­nyitott korona-szekrényből kivett sz. korona s a többi koronázási jelvények a budai királyi várpa­lota egyik erre rendelt termében az akadémia kül­döttségének tudományos vizsgálatul, leirásul s ké­peik felvételéül az ez alatt egymást felváltva ál­landóan őrködő koronaőrök egyike s a korona­őrség tisztei jelenlétében s felügyelete alatt ki­adattak. Az akadémia bizottsága ezzel feladatához fo­gott és két napon át e helyről el sem távozva, a rendelkezésére álló egész időt felhasználta, s a korona művének, díszítéseinek és képeinek úgy egészben, mint részleteiben fontos vizsgálatát, meg­határozását és leírását teljesítette. Emellett kiválóan szükséges volt a tárgyak pontos graphikai felvétele s előállítása, hogy az akadémiának előterjesztett indítvány s az akadé­mia által ő felségéhez intézett kérelem értelmében egyszersmind a koronának hű képe készíttessék s ezáltal annak méltó közrebocsátásáról is gondos­kodva legyen, valamint a vizsgálat eredményei részleteikben is világosan előállíttathassanak. E tekintetben a reproductionális eljárás mai nagy vívmányait alkalmaztuk és teljes fejlődése eredményeit felhasználva, igyekeztünk e felvéte­leknél érvényesíteni, s e részt elmondhatjuk, hogy a modern sokszorozó művészetek modern előnyei­nek felhasználásával sikerült a szent korona ké­peit elkészíttetnünk. Mi végre D­i­v­a­­­d Károly, a felvételek e­lemében legjártasabb fénykész ha­zánkfiát a fényképi felvételek, valamint Rau­scher Lajost, a budapesti országos mintarajzta­­noda rajztanárát, ki e műnem­ben rajzai és színki­­viteli remekműveiről ismeretes, alkalmaztuk a korona teljes alakja és több oldalképének, vala­mint annak minden egyes jelentékenyebb részlete­s összes zománezképei felvételére úgy fényképben Budapest, május 31. Az elvek harcza lételeme a parlamen­­tarismusnak. A hol ez a harcz szünetel, ott stagnázió következik be. A hol elfajul, ott veszély fenyegeti a Parlamentarismust­. Olaszország ez utóbbi tünetet mutatja. Pártjainak nincs történeti múltja, fejlődése. Átalakulnak, szétzüllenek, megsemmisülnek azok. Nincs életerejök, nem képesek ma­gukba felvenni az eszméket, assimilálni a minden parlamentben támadó új elemeket. Az angol tory és whig párt bámulatos tünete a Parlamentarismus történetének. Ezek vívták ki egymás ellen, vagy egymás mellett az angol alkotmányt, az angol szabadságot. Küzdöttek vagy szövetkeztek egymással. Átalakult lábaik alatt az angol alkotmány talaja, a múlt század társadalmából egy új, modern társadalom támadt, nagyra növeke­dett a radicalismus, s elbontással fenyegette áradata mind a kettőt. És mind e tünetek­kel, magával az idő pusztító hatalmával diadalmasan megküzdött mind a kettő , mert elvek képezték lételemét, brit absorbeáló és assimiláló képességgel, erősen kifejlett indi­vidualitással, melyet a különbségek és ellen­tétek haladványosan jelenkező eltűnése sem volt képes megszüntetni. Olaszországban mindennek ellenkezőjét látjuk. Azért nincs szilárdsága ez állam par­­lamentarismusának. A fractiók tükördarabjai elijesztő torzképet mutatnak, a Parlamenta­rismus működése e párttöredékek véletlen csoportosulásától függ.

Next