Ellenőr, 1880. június (12. évfolyam, 255-305. szám)

1880-06-30 / 305. szám

Előfizetett árak : Egész évre Félévre 20 frt — kr. 10­0­­ , Évnegyedre Egy hónapra Szerkesztett iroda : 5 frt — kr. 1­880, Egyes szám ára 9 kr. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) ELLENŐR Budapest, szerda, junius 30. 1880. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Festa­éktől csak bérmentes leveleket fogadunk el. ESTI KIADÁS. Hirdetitek felvitele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. lifta­dó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden fel­télát is. XII. évfolyam, 305. szám. Az „Ellenőr“ ára Az estilap postán való külön küldésé­ért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenként. reggelt öt esti lap együtt : Egy évre .... 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Két hóra ... 3 „ 60 , Egy hóra ... 1 „ 80 „ Budapest, junius 30 A berlini conferenţia tanácskozásairól szóló legújabb hírek kétségbe vonják, hogy Fancziaország a határozatokat esetleg fegy­veres hatalommal fogja végrehajtani. A con­ferencia a végrehajtás kérdésével különben még nem foglalkozott, s egyelőre nem bi­zonyos, vájjon egyáltalában tanácsosnak fog­ják-e tartani a hatalmak biztosai, hogy e kérdést rendes ülésben szellőztessék. A leg­utóbbi ülésekben az azonos jegyzék szövegezése volt napirenden, amelyben a határozatokat a két érdekelt fél hivatalos tudomására hozzák. E jegyzék mellé a ha­tárvonalat megállapító ülés jegyzőkönyvét csatolják, s ezenkívül a mellékkérdésekre vonatkozó megállapodásokat tanács alakjá­ban köztik a két féllel. Most már csak a korfui csatorna ügyé­ben tartanak egy, legfeljebb két ülést, s ezzel a conferencia működése véget ér. * A porosz képviselőház jún. 28-iki ülé­séről hozott távirati tudósításunkat, mely az egyháztörvényjavaslatnak 4 szótöbbséggel történt elfogadását jelentette, a következők­kel egészítjük ki : A cleri­án­ok főszónoka Wind­horst volt. Beszédében élesen kikelt a conservati­­vek s a kormány ellen, mely a fölforgató párttal szövetkezik. Szerinte a centrum nem akar catastrophát, de ha a kormány a meg­kezdett útról le nem tér, az önmagától be­következik. Szavait a centrum nagy lelke­sedéssel fogadta, mit fokozott az, hogy a javaslatot elfogadók száma csekélyebbnek mutatkozott, s Virchow nem csekélyebb hatással beszélt. Támadását főképen Bis­marck ellen intézte, s egy bécsi lapból a külföld kárhoztató véleményét olvasta fejére. A részletes vitánál, mint már jelentet­tük, a ház az első szakaszt egy szavazat­többséggel elvetette. E nem várt eredményt az okozta, hogy a nemzeti szabadelvű párt­nak néhány előbb kivált tagja az utolsó pil­lanatban visszatért az ellenzéket képező párt­hoz. A 2. pontot visszavetették , a 3-ikat el­fogadták. A 4-ik pont elfogadására csak a miniszterek s Tiedermann szavazott. Újabb vita csak a 8-ik szakasznál keletkezett,mely a bünte­téseket állapítja meg. Windhorst különö­sen a szentségek kiszolgáltatását tiltó pon­tot támadja meg s tagadja, hogy Poroszor­szág szabad állam volna. Szavaira Richter válaszolt s azt jegyezte meg, hogy Wind­horst kíméletlen támadása többet használ a javaslat ügyének, mint bármilyen fényes be­széd. A 9. pontot valóban nagy többség fo­gadta el, hasonlólag a 10-et és 12-et. E szerint az 1, 2, 4, 7 és 11. pontokat elve­tették s a törvény csak ilyen megcsonkított alakjában került utolsó szavazás alá. Az eredményt ismerjük. A magyar büntető törvénykönyv, mint az élet­beléptetési törvény rendeli, a folyó év szeptember 1-én lépvén életbe, az igazságügyminiszérium kebe­lében már folyamatban vannak azon tetemes elő­munkálatok, melyeket, hogy a codex alkalmazása zavartalanul történhessék, még az életbeléptetés előtt el kell végezni. Főleg vonatkoznak ezek a fogházak berendezésére, a járásbíróságok ügyköré­nek beosztására s a szolgabírói és egyéb elsőfokú közigazgatási hatóságok eljárási és ügykörének szabályozására, ez utóbbiaknál a belügyminiszté­riummal egyetértésben. Az ezekre vonatkozó s a bíróságokhoz s törvényhatóságokhoz intézendő ter­jedelmes miniszteri rendeletek — mint az „Egyet­értés“ értesül — a jövő hó közepén már meg fog­nak jelenni. kezdődik, onnan az Olympos és a Pindus hegység legmagasabb csúcsán megy át. Kandabaki mellett eléri a Kalamas folyót s azt egészen a torkolatáig követi. A zagorai kerület Törökországé marad. A conferencia ezután több másodrendű kérdést (így a vallásfelekezetek egyenjogosítását és szabadsá­gát, az ingatlan tulajdon szabályozását a mohame­dánok kivándorlását, a Görögország által elválla­landó adósságot, végül a határrendőrség és a ha­józás kérdését­ intézett el, vagy a berlini szerző­dés határozatainak értelmében tárgyalt. Holnap is­mét ülés lesz, még egy másik ülés is van kilá­tásba véve. Berlin, jun. 29. A conferencia döntő határo­zatára, melylyel tegnap a végleges javaslat alapján a határvonalat megállapította, az a szempont volt irányadó, hogy egyik résznek se engedjék át a strategikailag domináló pontokat s ezzel igazolták a völgyben haladó határvonalat is. Az észak-nyugati határra vonatkozólag tekintettel voltak arra, hogy az érintkezést a görögök és az albánok közt lehe­tőleg megakadályozzák. A Görögország által elvál­lalt adóssági kuotára nézve a lakosság száma fog mértékül szolgálni. Az összegek megállapítását ké­sőbbre halasztották. Görögország tartozik az át­veendő területen lévő császári török várakért és jószágokért Törökországnak megfelelő pénzkárpót­lást nyújtani. Az egyházi jószágokra és a moha­medánok tulajdonára nézve külön eljárást fognak megállapítani. A vallásfelekezetek tiszteletben tar­tását a görög alkotmány is biztosítja. Berlin, jun. 30. A conferenţia tegnap 3 órá­tól 572 óráig ülést tartott, melyben a görögök és albánok által küldött kérvényeket tárgyalta. A végleges határozat aláírása czéljából a conferenţia csütörtökön ülést tart.­­ A conferenţia tagjai az­nap az orosz nagykövetnél fognak ebédelni. Berlin, jun. 29. Bismarck herczeg ma délután Friedrichsruheba utazott. Konstantinápoly, jun. 28. Biztosnak mondják, hogy a nagykövetek ma tárgyalták azt a jegyzé­ket, melyben a porta a montenegrói kérdésre vá­laszolt. úgy hallatszik, hogy a nagykövetek abban állapodtak meg, hogy a jegyzékre azt fogják vála­szolni : Minthogy a Montenegrónak az áprilisi con­­ventió alapján átengedett terület új megszállása abban az alakban, a­mint azt a porta indítvá­nyozza, bizonytalan időt vesz igénybe, a nagykö­vetek azt javasolják a portának, hogy az áprilisi egyezség kárpótlásául Dulciquo kikötőjét s ennek a Skutari tó és a Bojana folyó torkolata közt fekvő területét engedje át Montenegrónak. London, jún. 28. Gladstone jelenti a képvise­lőházban, hogy csütörtökön indítványozni fogja, hogy a parliament minden tagja, aki eskü helyett nyilatkozatot óhajt tenni, daczára a június 22-ei határozati javaslatnak, nyilatkozatot tehessen az eskü helyett. Labouchere erre kijelenti, hogy Glad­stone kielégítő nyilatkozata után eláll indítvá­nyától. London, jún. 30. Nikosiából érkezett tudósí­tások szerint, egy angol ágyúnaszád a szíriai ten­gerpart felé vitorlázik, mivel Haifa szíriai város­ban komoly zavargások törtek ki az ott lakó ke­resztyének és muzulmánok közt. London, jún. 30. A képviselőházban North­­cote módosítványt jelent be Gladstone indítványá­hoz, mely az utóbbi által előterjesztett határozati javaslatot el nem fogadhatónak nyilvánítja, mivel általa a június 22-iki resolutio tényleg megsemmi­síttetik. Brüsszel, jan. 30. A külügyminiszter tudatta a pápai követtel, hogy a belga kormány megsza­kítja diplomatiai összeköttetését a Vatikánnal, s egyúttal az ottani követségét feloszlatja. Páris, jan. 30. Jules Simon nem vállalkozott az amnestia-törvényjavaslat előadására, mivel ő ez alkalommal az általános politikai helyzetről akar beszédet tartani a senatusban. A hírlapok jelentik, hogy a szerzetesek be fogják zárni épületeik kapuit, hogy a rendőrügynökök kényszerítve legyenek, a kapukat sőt az egyes czellák ajtait betörni. A jezsuiták elleni rendeletet ma kezdik végrehajtani , a többi felhatalmazással nem bíró szerzet halasz­tást nyert. Páris, jun. 30. A képviselőház tegnapi ülé­sében Baudry d’Asson (legitimista) interpellálja a kormányt azon események miatt, melyek a téli c­irkusban, a márczius 29-iki rendeletek ellen tar­tott gyűlés alkalmával előfordultak. A köztársasá­giak minden provocatio nélkül bántalmazták azokat, kik a gyűlésben részt vettek. A belügyminiszter bebizonyítja, hogy a köztársaságiakat provocálták, kijelenti azonban, hogy intézkedést tett, hogy a clerikálisokat minden erőszakoskodás és tüntetés ellen oltalmazza. Páris, jún. 30. A rue de sévresban lévő je­zsuita­ kápolnára tegnap tették a pecsétet. A sená­­tus és a képviselőház jobboldalának számos tagja volt jelen. Ma reggel 4 órakor két rendőrbiztos jelent meg a jezsuiták zárdájában, s elrendelték annak kiürítését. Az alatt az utczán közel 500 ember gyűlt össze, kiknek egy része a jezsuitákat és a szabadságot, a másik része a köztársaságot és a szerzetek ellen kibocsátott rendeleteket él­tette. A jezsuiták, kísérve a senátorok és képvise­lők által, reggel 6 órakor távoztak el a zárdából. Az utc­án összegyűlt néptömeg az áldást kérte tőlük. A rendeleteket eddig csupán a rue de sév­resban lakó jezsuiták ellen hajtották végre. Douai és Lilléből érkezett táviratok jelentik, hogy az ottani jezsuita­ kápolnákra tegnap este tették a pecsétet. Bukarest, jún. 30. A „Presse“ azt írja: Auszt­­ria-Magyarország szíves közbelépésének és Orosz­ország jóakaratának köszönhetjük, hogy az Arab- Tabia kérdés Románia javára dőlt el. Romániára nézve nagy előnynyel bír az a körülmény, hogy az új román-bolgár határt, maguk a berlini szerződést aláírt hatalmak állapították meg; ennélfogva ez a határ Európa műve s Európa beleegyezése nélkül változást nem szenvedhet. Rio de Janeiro, jun. 27. Buenos­ Ayresból ér­kezett utolsó hírek szerint a nemzeti csapatok ju­nius 26 án a városba nyomultak s az ottani őrséget felszólították, hogy 24 óra alatt capituláljon. Hamburg, jun. 29. (Eredeti távirat.) A teg­napi lóversenyek eredménye a következő : A Ver­gleichs Preis-t (2000 márka, kétéves csikók­nak) dr. Oppenheim Ed. Sclav­in-ja nyerte meg, második volt Scavenius Fenris nevű paripája 7 ló között. A Gyl­den­steen-versen­y 1000 már­káját 5 ló között a 40. Alexander nyerte, má­sodik volt a Virginia-mén. A hesseni dijat (tiszteletdij és 1200 márka, űrlovarok) a General Hope 3é. Homespu­n-je (mMgarJe)_n­ n* tt o re I a a a X as Ann r. r.. »1 1 a a 11 a a X a w »V. 14­ k /"J X T asz ixt« Joe 4é. Mocassin-je ellen és Smith G. 5é. Jolántája ellen. A R­en­ar­d-di­jban (4000 mark) ismét ma­gyarországi tulajdonos lova nyert: a gr. Henckel A a­r 0 n-ja 6 versenyző között ; hg Hohenlohe- Oehringen 3é. Donnerheil-je második volt. A han­­dicap-ben (1000 márka) ismét a gr. Henckel­­istálló lett nyertes a 3é. Suremá-val 8 versenyző között; gr. Bernstorff-Gyldensteen Thermometer-je második volt. Ezeken kívül még két futam volt és pedig egy eladó- és egy vadász­verseny ; az előb­biben 10, utóbbiban 7 ló futott s mindkettőt Cramm J. idős lova, Citizen nyerte meg. Julius 4, 5 és 6. napjain lesznek a hannoveri lóversenyek. Táviratok: Szeged, jun. 29. (O. É.) Az állami dohány­raktár építése ügyében Fiuk János miniszeri taná­csos ideérkezett. Az ujszegedi raktár épülete a szabályozás folytán kisajátítás alá esik, s annak helyébe új dohányraktár építtetik a szegedi oldalon. Az uj raktár telkével megelégedését jelenté ki a minisz­teri tanácsos, mert a telek a vasút közvetlen köze­­ébe esik s a dohányszállitásra nézve előnyt biz­­osit. Az uj dohányraktár építését legrövidebb idő­latt megkezdeti a kincstár. A felsővárosi hangász-, vessző-, Hóbiárt-, iba-, retek-, bogrács-, dehogy-utczák és Tarjánszél­ltal határolt telektömbök szabályozási terve fölött efejeztetett a június 21-én megnyitott közszemle, telekrendezés ellen öt reclamatio adatott be. Berlin, jun. 28. A conferencia ma egyhangi­­g elfogadta a franczia nagykövet által tervezett­égleges javaslatot. Ezt a határozatot a nagykö­vek kormányuk elé fogják terjeszteni, melyek özölni fogják Athénban és Konstantinápolyban. A táj keleten a Maurolongos folyam torkolatánál A jászok ünnepe. Vasárnap, e hó 27-én szerény csendben oly ünnepet ült Jászberény városa, az országtól észre sem véve, melyről bővebben megemlékezni ér­demes. A jászberényi kath. főgymnasium száz éves fennállását ünnepelte ! Tulajdonképen kilévé már, hogy ez intéze­tet néhai Dósa Pál jásapáti közbirtokos megala­pította. Tizenkét évi fennállás után a jász közsé­gek mindenike által (tizenegy községből áll a Jászság a ma már többnyire községesitett puszták nélkül) tetemes összegekkel gyarapittatván ezen tanoda, Jászberénybe, az ősi metropolisba helyez­tetett át Apátiból ; azon jászok önkéntes buzgósága folytán, kiket csak nem rég is, midőn az országgyű­lés a megyék átalakításán dolgozott, qi a nemzeti­ségi különváltság és kiváltságokért való ósdi harcz­­czal vádolt az ország színe előtt elég tapintatlanul a „Pesti Napló“, holott épen a jászok voltak az elsők, kik privilégiumaik megszüntetését sürgették , s ismét elsők voltak, kik feliratilag fejezték ki örö­müket azon törvényjavaslat felett, mely a megyék czélszerűbb területi beosztását czélozta; maguk írtak fel aziránt, hogy a közigazgatás érdekében a Kiskunságtól elszakittatásuk és a régi Külső- Szolnok megyével egyesí­ttetésök kivánatos, mint ez be is következett, s csak a székhely tárgyában ragaszkodtak az ősi Jászberényhez, csak e részben kérelmeztek ; de mindig, mióta e haza él, a sz­a­­badságért és magyar nemzetiségért küzdöttek harczban és békében. Nem is tudja az, aki jászsági külön törekvésekről képzelő­dik, hogy mi volt tulajdonképen az a jász kivált­ság. Nem egyéb volt­ az, mint hogy a jászok és kunok területén mindig érintetlenül állt fenn az ősmagyar egyenlőség! Itt nem volt aristocraţia, hanem patriarchális szervezet. Szabadság, egyen­lőség ! Itt nem volt jobbágy senki, adót fizetett mindenki, de csak az országnak, és fegyvert fogott mindenki a király szavára! Magától értetik tehát, hogy 1848. óta önként megszűnt e kiváltságos állapot, s jász kiváltságos helyzetről beszélni 32 év óta absurdum! Vasárnap hajnalban taraczklövések jelenték az ünnep kezdetét. 1 9 órakor a gymnasium­i ifjú­ság tanáraival a főtemplomba ment, hol a városi tanács testületileg szintén megjelent. A helybeli kir­­tszék legtöbb tagját is ott láttuk, valamint a községek küldöttségeit. Szele Gábor egri kanonok pontifikált, — e város szülötte, s egykor e gymnasium növendéke. Mise után kezdődött a tulajdonképeni gymnasiumi ünnep. Beleznay Ignácz tanbizottmányi elnök úr megnyitó beszédében hathatósan érinté azon ősök nagy érdemeit, kik e gymnasium létesítésével egy magasztos czél felé megtörték az utat, a Jászság culturális fejlesztését tűzve ki czéljokul ! Hathatós szavakkal utalt arra, hogy a jövő érdekében e gymnasium fentartása még fokozott érdekkel bir! — Azután Lippai Lajos igazgató tanár úr mondá el e gymnasium történetét rövid vázlatban. Ér­dekes előadásából — mint később egy szónok mon­dá — az volt a főtanulság: „segíts magadon, az Isten is megsegít!“ — Három osztályú kis gym­­nasiumból fejlett ki e főgymnasium minden állami támogatás nélkül. Egyedül e kis kerület — 11 község — hazaszeretete, áldozatkészsége, kitartása és nemes ösztöne által támogatva. S ezen intézet, azonkívül hogy ezrek nyertek benne tudományos kiképeztetést, még egy különös és figyelemreméltó szolgálatot tett a hazának: körülbelül 1900-ra megy azon felvidéki tótajku ifjak szá­ma, kiket honszerető apáik ideküldtek, hogy itt a haza szívében tanulják meg a magyar nyelvet, hogy azután különböző pályá­kon igaz magyar polgárok is sikerrel működhesse­nek. Ma is folyvást sok „tót diák“ látogatja ez intézetet; többnyire szerény és szorgalmas fiuk, kiket — s ez szép vonás népünknél — bizonyos hagyományos kegyelettel fogad keblére e város népe, úgy, hogy majdnem semmibe sem kerül ne­kik a tanulás, részben vagy egészen elengedtetik nekik a tandít, é­s egyszerű közpolgároknál családtagként laknak, alig fizetnek valamit, némi házi kisegítő munkát végeznek, s a gyerekeket szokták felügyeletekre bizni. A magyar itt Jászberényben sohasem csúfolja, nem neveti ki a tótosan beszélő diákot, magával viszi torra, la­kodalmakba, eteti, itatja, szavakat, vele s gyö­nyörködik benne, ha ügyes fejszámoló. Szokás e részben sokszor igen bonyolult feladatokat tűzni eléjök. Meg kell még említenem, hogy a jászbe­rényi gymnasiumon ez évben 22 ifjú tett érett­ségi vizsgát, tehát többen mint Budán ! S Lu­ther Nándor kerületi főigazgató saját szavai sze­rint a jászberényi gymnasium a jobbak közé tar­tozik. Fájdalom, alaptőkéje egynéhány év óta meg­csökkent ; egyesek bukása s egy könnyelmű pénz­tárnok sikkasztásai, s a fokozott igények miatt a tőkéhez kellett nyúlni. De azon kitűnő közszellem­től, mely e vidéken —­ s ez nem nagyítás — ma főleg abban nyilvánul, — s ez egyben meg is egyez, hogy culturális haladásunkért minden lehe­tőt megtenni kívánunk, s reméljük, hogy a csorba ki fog köszörültetni. De a közóhaj az volna, hogy ezen régi és fontos intézetet vegye át az állam. A gymnasiumi ünnepélyt Elefánti Sándor polgár­­mester úr buzdító beszéddel zárta be. E beszédek közti szüneteket a gymnasium énekkara és zenekara tölté be. Az énekkar régóta jeles, de a zenekar csak most emelkedett oda, hogy ily díszes közön­ség előtt, aminőt itt láttunk, magát hallathassa. Verdi „Attilá“-jából egy részletet igen kielégítőleg adtak elő. Ezt lakoma követte a régi megyeház nagy termében. Természetes, hogy kézről-kézre járt — a Lehel híres kürtje, melynek öblös végébe egri borral telt ezüst poharat szokás ilyenkor alkal­mazni. Volt körülbelül kétszáz vendég a lakomán. Vidéki városban hallatlan „fegyelem“ jellemző e társaságot mindvégig, a­mi igen kellemessé tette a jég rabszolgája ott, hol mindenki tehetni véli, ami neki tetszik. A kölcsönös tisztelet követelte köl­csönös udvariasság, jókedvvel párosult. Bizony el­tartott az ebéd teljes három órán át, özönével vol­tak a legjobb egri borok, s ráadásul „Kincsem“ pezsgő. Pohárköszöntés bőven, é­s a legutolsót is oly csendben s figyelemmel hallgatták meg mint a legelsőt. A felköszöntéseket Beleznay Ignácz nyi­totta meg; ő felségét a királyt, a királynét, majd József főherczeg ő fenségét éltetvén. Elmés volt Pájer Antal apátnak a miniszté­riumra mondott toasztja. Viharos éljenzés szakitá meg többször s szűnni nem akaró éljenzés követte Elefánti polgármester urnak a főispánra, gróf Batthyányi Józsefre mondott felköszöntését. E de­­monstratiónak egy kis története van, melyet el nem hallgathatok. Az egész megye, de a jász nép különösen, igen megszerette az új főispánt. A vá­ros apraja-nagyja türelmetlen örömmel várta a mai ünnepélyeket egyrészt azért is, hogy láthassa a főispánt, kiről oly elragadtatva szólnak, a­kik már ismerik. Mert megígérte, hogy ma ő is itt lesz. Kétszáz főre menő lovascsapatban készült fogadni őt az ifjúság a város határán. A házakat fellobo­gózták. De mi történik? Elterjedt a hír, hogy ugyanaznap tartja bevonulását báró Lipthay Béla országgy. képviselő is,­­ sőt beszámoló beszédjét. Józanul fel nem tehettük e jeles férfiúról, hogy a főispán első alkalommal való bevonulásának és a gymnasiumi ünnepélynek fényét párt­demonstratió­­val zavarni engedné, — de ennek daczára tartotta magát a múlt héten a hír, hogy egy-két ellen­zéki úri­ember mindent el akar követni arra, hogy párttüntetésre használja fel az ünnepélyre sereglő népet. S ebből az lett, hogy nem jött el se a főispán, se báró Lipthay ! S most bűn­bakot keres a közhangulat, mely nem tudja meg­bocsátani e tapintatlanságot és az utolsó paraszt emberig mindenkit bánt az, hogy a főispánt igy visszariasztották. A szolnoki beiktatás fényes volt, a jászberényi fogadtatás olyan lett volna, melynél bensőségteljesebben ritkán részesült még főispán.­­ A toaszok közt legjobban kiemelkedtek gróf Apponyi Alberté, s különösen a Hegedűs Zsig­­mond kir­­tszéki elnöké, ki gyönyörű szavakban fejtegette az eszmét, hogy a democraţia létjoga a közműveltségben kell hogy gyökerezzék. — Nem sorolhatom fel valamennyit, de általában egytől egyig talpraesett volt. E mellett — a­mi szintén ritkaság — kitűnő volt a szolgálat, jók és szépen tálalva az étkek, jó borok, jó zene, emelkedett hangulat. A rendezés főérdeme Áray Károlyé, ki mellett Mercse Döme urat sem hallgathatom el. A vendégek közül megemlítem Kárfi Titusz mint osztálytanácsost, mint a cultusminiszter képviselő­jét, Begovcsevics Róbert egri kanonokot, mint az egri érsek képviselőjét, Szele Gábor kanonokot az egri káptalan képviseletében, Henneberg honvéd­­tábornokot, stb. Estefelé az ünnepiesen öltözött nép tolon­gott az utczákon. A gymnasium falát a jász tizen­egy község és az alapitó Dósa Pál czimere ékesité. Azután kivilágítás következett, mely­nél leginkább kitűntek a gymnasium ablakb­a alkalmazott transparente­r, Német Kelemennek, e buzgó és jeles tanár, kitűnő kertész és ügyes festőnek művei. Ezalatt a megyeházi terem­ben a nők által összehordott dús vacsora várt a gyéren érkezett vendégekre. Oda jött a dalárda és városi zenekar az ablakok alá a gymnasiumi ifjú­ság és kétszáz fáklyás által kisérve. Lent Festori tanár tartott beszédet, melyre az emeletről Begov­csevics kanonok válaszolt. A gymnasiumi épületet és a közeli sétatért ügyesen alkalmazott görög tűz világitá meg. Végre mindenki a Bathókertbe sie­tett, hol már egybegyült — 10 óra felé — a hölgy­­közönség, és tartott a táncz reggelig. Nem hallgathatom el, hogy ez alkalomból többen jelentékeny alapítványokat tettek e gym­­nasiumnál, igy, a többi közt, az egri érsek ezer­­kétszáz, Szele kanonok ezer frtot ösztöndij alapít­ványt. r. 1. — Személyi hirek. Dr. Hay­nal­d Lajos ka­locsai bibornok-érsek, ki tegnapelőtt este a fővá­rosba érkezett, tegnap délután Bécsbe utazott. — Edelsheim-Gyulai b. orsz. főhadparancsnok tegnap este Kassára. — Tisza Lajos kir. biztos ma reggel Szegedre utazot­t. — T­o­­­n­a­y Lajos, miniszteri tanácsos, a m. k. államvasutak vezér­­igazgatója f. hó 24-én Bukarestbe érkezett. 25-én a román államvasutak igazgatóságával értekezett a ploest brassói vasút közvetlen összeköttetése érde­kében. A román igazgatók Tolnayt igen előzéke­nyen fogadták.­­ Cséry Lajosné temetése tegnap délután ment végbe imposáns fénynyel és nagy részvét mellett. A halottas ház udvarát teljesen bevonták gyászszövettel. A pompás ravatalt négy óriási kan­deláber fogta körül lobogó lánggal. A közönség, mely a mélyen lesújtott családot környezte, ép oly nagy, mint diszes volt. A közvetlen családtagokon­­kívül megjelentek a Dániel, Halász és Bernáth utódok, mint rokonok ; ott voltak a prot. árvár gyermekei is, kik az elhunytnak oly sokat köéz­hetnek, azonkívül Percz­el Béla, Sárkány Jó­zsef, Kovács Kálmán miniszteri tanácsos, to­vábbá Jókai Mór, Dániel Ernő (a vő), Dániel Pál, Láng Lajos, Miklós Gyula orsz. képviselők, U­r­v­á­r­y Lajos, V­a­d­n­a­i Károly, A­s­b­ó­t­h Já­nos, Verey József, dr. Darányi Ignácz s má­sok.­­ A gyászének elzengése után Török su­­perintendens rövid, mélyen megható beszédet mon­dott, ünnepelve az elhunytban a hűt hitestárst, a legjobb családanyát, az egyház buzgó leányát s sokak jótevőjét, kinek halála nemcsak a család vesztesége, hanem a fővárosé, sőt a nemzeté. A szép beszéd után, mely élénken föltüntette a ritka nő nemes tetteknek szentelt életét, — a koporsót kocsira helyezték s ezzel a megható gyászszer­tartás véget ért. — Zmertych Iván ma délután 5—6 órakor valószinüleg a fővárosba érkezik, s befejezi útját, melyet ritka kitartással velocipében ten meg Lon­dontól Budapestig. Zmertych, mint Pozsonyból táv­­irjik, ma reggel 8 óra 20 perczkor indult el Pozsonyból, Mosonyon át Győrnek halad, a­hol megebédel. Innen vagy Bián vagy Nyergesen át fog a fővárosba érkezni. Az athleticai club tagjai az óbudai sorompónál várják derék bajtársukat.­ Zmertychet 26-án egy kis baj érte: velocipédje nagy kerekének tengelye Weindlingau és Hüttel­­dorf között ketté pattant, s Bécsben ugyancsak sok látás-futásba került, míg egy Kikó István nevű magyar gépész a tört tengely helyett újat tudott a velocipédbe tenni; megjegyzendő, hogy Bécsben ő volt az egyetlen, ki e munkára vállalkozott. Zmertich tegnap este 7 órakor érkezett Pozsonyba, hol a budapesti athleticai club titkára Herczegh, s a pozsonyi csónakázó-egylet tagjai fogadták. Zmertych, mint Pozsonyból írják, legkevésbé sincs elfáradva, s a legjobb egészségnek örvend. A csó­nak-egylet tagjai este lakomát rendeztek tisztele­tére a Palugyai-szállóban. Mint Zmertych beszélt, útjában mindenütt igen nagy előzékenységgel fo­gadták, s Németországban, két állomásán, hol vé­letlenül ugyanazon fogadóba szállt, melyben néhány év előtt a Párisba nyargaló Zubovics is megfor­dult, valóságos ünnepet rendeztek tiszteletére. — A megújított barátság. Kis-zombori Ró­nay Alajos, Ujváry Kálmán (Pécsről), Kiss Elek (Kiss Ernő 1848-iki honvédtábornok unoka­­öcscse, Szalontáról), P­r­i­­­e­s­z­k­y Pál (Losonczról), troporiczi Görgey László, Dedinszky Zsig­­mond honvédkapitány és Piler M. E. szerkesztő Bécsből, tegnap összejöttek Budán a Háromság té­­ren, hogy 1860 ban, a bécsi egyetemen kötött ba­rátságukat, melyet minden tizedik évben meg­újítani ígértek egymásnak, immár másodszor fűzték szilárdabbra. Rónay és Ujváry nejükkel együtt jelentek meg. A találkozó helyéről a „Va­dászkürtben mentek kedélyes banketre, hol egy­mást érte a sok felköszöntő. — Császár Ferencznek, egykori szeptemvir­­nek, s magyar írónak leánya Emma, férjezett Ott­­lik Lászlóné (lakik üllői ut 21-ik sz. alatt), mint a „P. Ll.“-ban olvassuk nagy nyomorban van. Férje súlyos betegen fekszik, s négy apró gyermekéről is kell gondoskodnia. A fővároshoz fordult segélyért, s az egyelőre 25 forinttal enyhítette a pillanatnyi szükséget.­­ Az ó­budai búcsú a tegnapi pompás idő­járás jóvoltából pompásan folyt le. Délelőtt 10 óra­kor cselka lelkész ünnepélyes misét mondott, s utána körmenetet tartottak. Ez volt a búcsúnak hivatalos, vallási része. A másik részről, a gondat­lan vigalomról elég tanúságot tesz az, hogy még éjfélkor is nagycsoportok szállongtek haza Budára és Pestre. — Milán fejedelemről. A szerb fejedelemnek Temesváron tartózkodásáról még a következő rész­leteket közölhetjük : A szerb fejedelem utazását oly körülmény is kisérte, mely beavatott körökben nagy feltűnést keltett.­­ Belgrádból ugyanis a magyar kormányt arról értesítették, hogy ott félnek, hogy a déli Magyarországon nagy tömegben lakó Karagyor­­gyevics-pártiak s a szerbiai politikai szökevények kellemetlen demonstrációkat vagy még rosszabbat is készíthetnek a fejedelemnek. Az út mentében fekvő helyi hatóságok parancsot kaptak, hogy saját felelősségökre minden intézkedést tegyenek meg a fejedelem biztossága érdekében. Temesváron e paran­csot úgy fogták fel, hogy a pályaudvarról a közön­ség legnagyobb részét kizárták. Kint azonban nagy néptömeg gyűlt össze, mely erősen megzsi­­orta a fe­jedelmet megérkezésekor. Midőn Milán félórai időzés után ismét vissza akart térni a vonatra, az épület ablakából egy fanatikus rácz legényke ugrott eléje s ezt kiáltá: „Zsivió szibszki král.“ A fejedelem helyes tapintatot mutatott, midőn az exaltálttól elfordult anélkül, hogy csak egy tekintetre is méltatta volna. Ormos főispán a következő beszéddel fogadta a fejedelmet: Fenség! Fenséged magas személyét, mint a velünk szomszédi barátságos viszonyban lévő szerb­ fejedelemségnek ő és, s apostoli királyi Felsége legmagasb látogatására utazó uralkodóját, Tem­es vármegye és Temesvár sz. kir. városa törvényhatóságai részéről ezennel hódolatteljesen üdvözöljük. Szerencsés megérkezése fölötti örömünk mellett azon hű kivánatunknak adunk kifejezést, hogy Fenséged uralkodása hosszú, a szerb nemzetre boldogító legyen, valamint, hogy az osztrák-magyar monarchiával fennálló jó egyetértést tartósan meg­szilárdítsa. Tetézze a Mindenható áldásaival Fensé­gedet. Éljen ! Ezután a fejedelem franczia nyelven sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy az osztro-magyar birodalom hivatalos nyelvét nem birván, ezeken nem beszélhet. Megköszöni a szép figyelmet és kitüntetést, mit Kober vezérőrnagy tolmácsolt a ÍREK. — Junius 30. — Hivatalos. Jóváhagyás. A közös külügyminiszter Pourpoint Gastonnak a párisi főconsulság által Diep­­pere consuli ügynökké történt kineveztetését jóváhagyta. — Kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter, Mentovich Gyula marosvásárhelyi kir. törvényszéki al­jegyzőt, ugyanezen kir. törvényszékhez jegyzővé, dr. S­z­i­­g­et­i Dezső budapesti kir. törvényszéki joggyakornokot, a gödöllői kir. járásbírósághoz aljegyzővé, S­k­o­p­e­c­z Béla egri kir. törvényszéki írnokot, az egri kir. törvényszékhez segédtelekkönyvezetővé, Hankó Iván kézdivásárhelyi városi aljegyzőt, a kézdivásárhelyi, Biszterszky Lajos lo­­sonczi kir. járásbirósági dijnokot pedig, a beszterczebányai kir. törvényszékhez, L­a­b­o­n­c­z Miklós hunyadmegyei köz­­igazgatási bijnokot, a vajdahunyadi kir. járásbírósághoz ír­nokokká, Frankó Gyula szarvasi lakost, a szarvasi kir. járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá nevezte ki. — Am. kir. igazságügyminiszter Török Kálmán illavai ors­z. fegy­­intézeti ellenőrt, eddigi ellenőri minőségében a váczi orszá­gos fegyintézethez hivatalból áthelyezte ; Kovács József illavai országos fegyintézeti helvét hitvallású lelkészt pedig ugyanezen fegyintézethez ideiglenes minőségben ellenőrré nevezte ki. — Am. kir. pénzügyminiszter ifj. D­o­m­a­es József számtisztet, továbbá B­ö­l­ö­n­i Béla és G­á­l­f­f­y Ferencz fogalmazó gyakornokokat, II. osztályú pénzügyi fo­galmazókká a székesfehérvári illetőleg pécsi és temesvári ille­tékkiszabási hivatalokhoz nevezte ki. — A m. kir. pénzügy­­miniszter Heckenast Kálmán III. osztályú számtisztet, II. osztályú pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter S­a­á­r­o­s­y István fogalmazó-gyakornokot, II. osztályú pénzügyi fogalmazóvá, P­i­t­s­c­h Antal okleveles erdészt, a nagyszebeni kataszteri kerületben pótbiztossá ne­vezte ki. — Áthelyezés. A magyar királyi igazságügyminiszter, L­­ 1t­v­a­y Elek szegedi kir. törvényszéki írnokot, a hód­mezővásárhelyi kir. járásbírósághoz, Tóth Mihály mezőtúri kir. járásbirósági végrehajtót pedig, a szolnoki kir. járásbíró­sághoz helyezte át. — Közjegyzői helyettesítés. A Csíkszeredai kir. tör­vény­zék közhírré teszi, hogy a Csíkszeredai kir. közjegyzői állás Böjthy Sándor kir. közjegyző halála következtében megszűnt, s további intézkedésig a közjegyzői teendőket a Csíkszeredai kir. járásbiróság fogja teljesíteni. — Kitüntetés: Dr. Ziemialkowski Flórián osztrák miniszter, kitűnő szolgálatai elismeréséül, az I. osztályú vaskorona-rendet kapta. — A tudományos akadémia elnökei. A hiva­talos lap közli: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére gróf Lónyay Mely­­h­értnek a magyar tudományos akadémia elnö­kévé és Csengery Antalnak ezen akadémia másodelnökévé lett megválasztatását jóváhagyom. Kelt Schönbrunnban, 1880. évi junius hó 20-án. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. — Kitüntetett hölgy. Ő felsége Hermann Ol­gának, a szerajevói nőtanoda létesítése és fentar­tása körül szerzett érdemei

Next