Ellenőr, 1880. október (12. évfolyam, 473-529. szám)
1880-10-09 / 488. szám
XII. évfolyam. 488. »is. ELLENOR Budapest, október 8. Amióta a mérsékelt ellenzék taktikája a szélsőbalt ijesztő mumus gyanánt játszotta ki a kormány és pártja ellen, a magyar radicálisok felhordják fejüket. Kilépnek egy tiszteletreméltó múlt csendesen szemlélődő álláspontjáról, ahol több mint három évtizedes történelem nagy eseményeivel, befejezett tényeivel haladt el nyomtalanul fejük felett. Belevetik magukat pártküzdelmeinkbe, megrázzák a közjogi viták zászlaját. Jól fegyelmezett, taktikailag szervezett csapat gyanánt jelennek meg. S nemcsak a parlamentben, nemcsak a sajtóban hajtanak végre mozgalmasabb evolutiókat. Mint Turgenyev mondja az orosz nihilistákról, „elmennek a népbe“, harangokozzák a tömeget közjogi eszméiknek nevében. Szélsőbali ünnepélyeket rendeznek. A propagandacsinálásnak minden eszközét felhasználják. Politikai utazókat tartanak készletben, ami annál könnyebb, mert minden szélsőbali képviselő egyszersmind politikai commis-voyageur. Sőt mióta a mérsékelt ellenzék különösen veszedelmes hírét költötte a szélsőbalnak, ez híréhez képest akar cselekedni. Azon megyékben, ahol kisebb-nagyobb számmal vannak hívei, nemcsak izgat, de terrorizál. Hallotta, hogy a franczia szélsők a hivatalnoki kart szokták, mihelyt szerét tehetik, megtisztítani a komoly és józan elemektől, hogy ekként befolyásolhassák a választásokat. Ők is cselekedni akarnak hasonlóképen. Kiadták a jelszót több megyében, s különösen egyik dunántúli megyében, hogy a tisztújításoknál kizárólag csak szélsőbali tisztviselőket kell választani. Tehát nem a képességet , nem az ügykezelésben való jártasságot, jellemszilárdságot és becsületességet, hanem azt kell tekinteni, várjon az illető tizenhárom próbás szélsőbali-e, vagy sem. Magyarországon még nem volt kormány, nem volt párt, mely a tisztviselőknek pártpolitikai qualificatióját állapította volna meg. Nem jutottunk eddig, s a közérdek nevében óhajtandó is, hogy el ne jussunk oda, hová eljutott Francziaország, hol minden kormányváltozást nyomon követ a hivatalnoki kar változása. A politikai türelmetlenségnek legveszélyesebb faja ez, mely ahol meghonosul, a pártküzdelmeket irtó harczokká, a szenvedélyeket olthatlan gyűlöletté fokozza. Ezt a veszélyes politikai tant szerencsére nem egy hatalmon lévő, vagy hatalomra jutható párt importálja Magyarországra, hol eddig pártkülönbség nélkül választottak és neveztettek ki közhivatalnokok, s a kormányváltozások a hivatalnoki karban még akkora változást sem idéztek fel, mint tényleg Angliában szoktak. De azért, hogy a szélsőbal meg nem valósíthatja legújabban proclamált tanát, s hogy némileg a komikummal határos, mikor egy törpe minoritást képező párt saját elveihez képest akarja átalakítani Magyarország törvényhatóságainak tisztviselő karát, nem menti meg szélső ellenzékünket a komoly politikusok, sőt minden komoly ember megrovásától. A szélsőbal bizonyára kudarcot vall kísérletével, de a pártgyűlöletet becsempészheti a törvényhatóságokba, sőt a társadalom minden rétegébe. Nem kísértjük meg rajzolni, milyen lenne a magyar közigazgatás akkor, ha a szélsőbal emberei kezelnék azt, mert ez az állapot nem jöhet létre. De igenis tiltakozunk, s tiltakozik velünk minden komoly ember azon törekvés ellen, mely a pártszenvedélyek előtt fel akarja tárni a megyeházak kapuit, terrorizálni akarja a nyers tömegekkel a vidéki intelligenciát, mely eddig nagyrészt érintetlen maradt a szélsőbali üzelmektől. És azt hiszszük, a szélsőbalnak e vakmerő fellépése, melyre csak a mérsékelt ellenzék vészkiáltásai bátoríthatták, megütközést fog kelteni a közvéleményben. Megütközést kelt, s egyszersmind ki fogja iíni a bírálatot, melynek ítélőszéke előtt a szélső ellenzéki politika el fogja veszteni ügyét. Mindenki kérdezni fogja: mily politikát képvisel is a szélső bal? Erre a kérdésre a közjogi elven kívül aligha lehet válaszolni valami érdemlegest. Talán az előrehaladott liberalismust képviselik szélsőink? Épen nem. A magyar „radicalisoknál“ nem képzelhető csökönyösebb megyei conservatív párt, mely a modern liberalismusról, haladásról hallani sem akar. Azért nem jöhet nálunk létre valódi conservativ párt, mely mindenütt megjelenik ellensúly gyanánt, hol a mérsékelt és gyökeresebb szabadelvűség vr egymás ellen csatát, mert radicálisaink a conservative. Negyvennyolcasabbak ők negyvennyolcznál, mint XVIII. Lajos royalistái royalistábbak voltak XVIII. Lajosnál. Nincs a mi radicálisainkhoz fogható szélső ellenzék , csakis az ir homerulerek hasonlítanak hozzájuk, kik a szélső elemet képezik, mert közjogi panaszuk van, de nem liberálisak, hanem reactionariusok. Mint a magyar parlamentarismusnak, s általában a parlamentarismusnak sajátságos tünetei kétségkívül méltók a megfigyelésre, s a Parlamentarismus története bizonyára foglalkozni is fog velük. De a szabadság ügyét nem fogják előmozdítani, s aligha tesznek valamihasznosat. Mégis miért szaporodott meg számuk ? Amikor erős, szervezett és a közvéleményben háttérrel bíró mérsékelt ellenzék volt parlamentünkben, a szélső ellenzék csaknem egészen eltűnt. A jelenlegi mérsékelt ellenzék azonban nem ily ellenzék. Azért szaporodott meg a szélsőbal. Ahol a kormánypárt tért vesztett, ott többnyire a szélsőbal terjeszkedett. Ez a tünet mindenütt előfordul, ahol a mérsékelt ellenzék gyenge, pártokra van szakadva. A franczia választások ebben a században rendesen azt mutatták, hogy ahol radicális, republicanus és monarchista jelöltek álltak egymással szemben, s a monarchista jelölt nem győzhetett, az új szavazásnál az előbb legkevesebb szavazatot nyert radicális jelölt győzedelmeskedett. Nagy tanulság rejlik ebben, melylyel méltán foglalkozhatnak a politikusok. Adandó alkalommal mi is visszatérünk rá. A képviselőház pénzügyi bizottsága f. hó 11-én (hétfőn) d. e. 10 órakor kezdi meg az 1881-ik évi költségvetés tárgyalását. Tisza Kálmán miniszterelnök holnap Budapestre érkezik. — Kemény Gábor kereskedelmi miniszter ma este egy napra elutazik. Fiuméba a miniszter csak később fog utazni.__________ Kemény Gábor kereskedelmi miniszter az őszi ülésszak folyamában a tengerészeti egészségügy rendezéséről törvényjavaslatot szándékozik a képviselőház elé terjeszteni. (B. C.) Az igazságyminisztériumban akként számítanak, hogy az ügyvédi rendtartás tárgyalását az enquete e hó végén vagy a jövő hó elején teljesen bevégzi. Elvi jelentőségű és nagyobb mérveket öltő viták, az ügyvédrendtartás hátralevő szakaszainak tárgyalásainál már nem igen várhatók, legalább nem oly mérvben, mint a javaslat eddig letárgyalt részeiben. Az ügyvédrendtartás befejezte után a közjegyzői törvényjavaslatra kerül a sor. E javaslat édestestvére az ügyvédi rendtartásnak. Az intenziók ugyanazonosak. Egy kéz munkájának látszik mind a kettő. A javaslat főbb pontjait, mely a közjegyzők hatáskörét tágítani igyekszik, már volt alkalmunk ismertetni. — Az enquetebe, mint értesülünk, a felfolyamodási bíróság néhány tagján kivül 4 budapesti kir. közjegyző hivatott meg. Ezek Gorove Antal kamarai elnök, Jeszenszky Dana, Ökröss Bálint és Rupp közjegyzők. A vidék érdekei ezúttal tehát ismét mellőztetnek épen úgy, mint az ügyvédi rendtartás tárgyalásánál. Az igazságügyminiszter körrendeletet intézett az összes elsőfolyamodású törvényszékekhez és járásbíróságokhoz, melyben elmondja, hogy volt eset, midőn az eljáró bíróság a köztörvényhatósági tiszti ügyész által képviselet alkalmából felszámított költségeket és az eszményi bélyegdíjakat nem ítélte meg és pedig az elsőt azért, mert a tiszti ügyész a törvény által hatáskörébe utalt ügyekben hivatalból tartozván eljárni, munkadíjat nem igényelhet ; a másodikat ellenben azért, mert az adóügyekre vonatkozó beadványok állítólag bélyegmentesek. Az igazságügyminiszter tehát hivatkozva a pénzügyminiszter január 13-án kelt s a köztörvényhatósági tiszti ügyészekhez intézett azon utasítására, hogy bárminemű eljárásaikban felmerült minden készpénzbeli kiadásokat, valamint saját munkadíjaikat, úti költségeiket és napidíjakat, nem különben az eszményi bélyegdíjakat is az ellenféllel szemben felszámítsák, s megállapításukat kérjék. Felhívja egyúttal a miniszter a törvényszékeket és járásbíróságokat,, hogy az adóügyekben eljáró köztörvényhatósági tiszti ügyészek részére úgy állapítsák meg a felszámított perköltségeket, mint azt a peres eljárásban más magánfelek részére törvényszerűen szokták, mi mellett felette kívánatos, hogy a munka, és bélyegdíjat a többi felszámított költségektől külön-külön összegbe kitéve ítéljék meg, hogy a különben is sok nehézséggel járó elszámítolás könnyebbé tétessék, s a kincstár a tiszti ügyészek által a munkadíj miatt emelhető nehézségektől mentve maradjon. A szerbiai vasúttal csatlakozó bolgár vonalak kiépítését sürgette kormányunk múlt hó 16-kán Szófiában. Külügyminiszterünk jegyzékére azt válaszolta a bolgár kormány, hogy nincsenek adatai, amelyekből megítélhetné azon kötelezettségek terjedelmét, amelyek Bulgáriát mint Törökország utódját terhelik. Bulgária nem vállalhatja el oly könnyen ezeket a kötelezettségeket, amelyeket a berlini szerződés útján ismert meg. A bolgár kormány őszinte kívánsága, hogy eszközeihez képest tiszteletben tartsa a berlini szerződést, de nem hiszi, hogy a berlini szerződés jogot ad az ország jövedelmi forrásainak Ausztria-Magyarország által követelt praeventív lefoglalására oly kötelezettségek teljesítése érdekében, amelyeknek határait meg kell előbb állapítani. A bolgár kormány reméli, hogy Ausztria-Magyarország nem fog ily korlátozó rendszabályhoz ragaszkodni, amely nem egészen egyezik azon igazságosság elveivel, amelyek különben Ausztria-Magyarország elhatározásait vezérlik. Ekkora gorombaságot Asszim pasa nem mondott. Vájjon nem lenne-e tehát jobb, ha Smyrna helyett, ahol semmi keresetünk, Várnába és Burgaszba küldené külügyminiszterünk az osztrák-magyar hajókat? A pénzügyőrök számának csökkentését már az idén megkezdette a pénzügyminiszter, ami által az idén 21.230 ftot fog megtakarítani. Jövő évben még kevesebbe fog kerülni a pénzügyőrség, mert Boszniát és Dalmácziát bekeblezik a közös vámterületbe és igy több vámhivatal fölöslegessé válik. A tiszavölgyi társulat központi bizottságának ülése. A központi bizottság e hó 5-én tartott ülését Lónyay Menyhért gróf megnyitván, mindenekelőtt sajnálattal vétetett tudomásul Simonyi Lajos bárónak a kataszteri bizottság elnökségéről való lemondása; a bizottságba helyette Sennyey bárót küldték ki s az elnök később fog választatni. Egyúttal Simonyinak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. A kisebb érdekű bejelentések közül kiemelendők a vidéki egyletek fölterjesztését a központi bizottság által készített és a tiszaszabályozás szervezéséről szóló törvényjavaslatra nézve, melyekből kitűnik, hogy a társulatok többsége a törvényjavaslatot, különösen annak a mérnökök kinevezésére vonatkozó részét nem teszi magáévá. E tárgyban közgyűlés lett volna tartandó; minthogy azonban a központi bizottság úgy értesült, hogy a közlekedési miniszter e tárgyban törvényjavaslatot készíttetett, a bizottság elhatározta, hogy fölkéri a közlekedési minisztert, hogy ezen törvényjavaslatot, — mielőtt azt a képviselőház elé terjesztené, — a központi bizottsággal, — netaláni észrevételeinek idejekoráni előterjeszthetése végett, — közölni szíveskedjék. — A tiszaszabályozás szervezése tárgyában tartandó közgyűlés határnapjának kitűzése pedig akkor ejtetik meg, midőn a bizottság a kérdéses törvényjavaslat tartalmát megismerte. Bemutatták ezután azt a jegyzőkönyvet, mely a múlt hó 26-án tartott kataszteri szűkebb értekezletről vétetett föl. Ez értekezlet tudvalevőleg azon törvényjavaslattal foglalkozott, melyet a pénzügyminiszter a házhoz beterjesztett „a költséges munkával vizmentesitett területeknél alkalmazandó 15 évi adómentesség meghosszabbításáról és az 1875. évi VII. t. ez. 18. §-ának 3-dik bekezdésében foglalt rendelkezésének megváltoztatásáról.“ Ezen jegyzőkönyv hosszas tárgyalás után, melyben elnöklő grófon kivül br. Sennyey Pál, Keszlerffy János, br. Lipthay Béla és Fejér Miklós osztálytanácsos vettek leginkább részt, helyben hagyatott, illetőleg a kataszteri bizottsági tagok nézetei a központi ki Budapest, szombat, október 9. 1880, zottság által is elfogadtattak, azon egyetlen változtatással, miszerint ott, ahol az uj osztályozásnál számba veendő árvizes és belvizes területekről van szó, az 1876 és 1879. év taxativ meghatározása helyett, ezenbon általánosságban lesz tartandó — illetőleg ezen kedvezmény a kérdéses területeknek akkor is biztosítandó lesz ha nem épen ezen években voltak vizveszélynek kitéve Lónyay Menyhért gróf elnök az adómentesség meghosszabbítását illetőleg azon egyéni nézetet fejezti ki, hogy fordulópontul nem az 1876. év és az azóta felmerült költségek, hanem az 1867. év volna felveendő mert pl. a felső Tiszán már ekkor kezdődtek azon calamitások, melyek a közép s az alsó Tiszán csak később éreztették magukat. Felolvastatott azon egyezmény tervezete, mely közp. bizottság közbejöttével a magyar földhitelintéze és a pénzügyminiszter közt lenne kötendő az 1880. XX.-cz. 17. §. értelmében a tiszai kölcsönökből visszatartandó tartalékalapok elhelyeztetésére és kamatoztatására nézve. Ezen egyezménytervezetet a bizottság szakaszra szakaszra tárgyalta, elfogadta s mint a földhitelintézet é a közp.bizottság egyetértő megállapodását terjeszti a pénzügyminiszter elé, kinek elhatározása leend a törvényszékre irányadó. Erre fölolvasták a közi.miniszter leirata" melyben véleményt kér az ármederben fekvő ültetvényeknek a külföldi szakértők által is sürgetett eltávolt tá°a tárgyában. Ezen leiratot érdemleges jelentéstétel végett a külföldi szakértők véleménye tárgyában e járt bizottságnak adták ki. Végre fölolvastatott a pénzügyminiszter 59120. sz. már közölt leirata az előlege tárgyában. B. Sennyey Pál megjegyzi, miszerint a 1880. XX. t.-cz. alapján kiállítandó kötelezvények bélyegmentesek lévén, az ezen törvény keretén belől az ezen törvény alapján felveendő kölcsönökre engedélyezendő előlegek kötvényei is kell hogy bélyegmentesek legyenek. Ily értelemben a pénzügyminiszterhez felterjesztő fog intézni a bizottság. Befejezésül egy adott esetből folyólag a pénzügyminiszterrel egyetértőleg kimondatott, hogy a 25 millió kölcsönből a törvény szelleme szerint csupán a tiszvölgyi társulathoz tartozó egyletek részesülhessenek. Tabajdi főispán nyilatkozata. Tabajdi főispán a „Pesti Naplóban“ a következ nyilatkozatot teszi közzé. A közelebbi napokban ismételten és különböző pókban jelentek meg a brassómegyei viszonyokról közlmények, melyek főispáni működésem s az elért eredménynyel foglalkozva, törekvéseim állítólagos meghiúsul okául, a krassómegyei korrupcziót eddig tűrő cigi befolyását hozzák fel s a kormányt vádolják, hogy potikai szempontoknak feláldozza a jó és becsületes közgazgatás érdekeit s ezzel kapcsolatban Krassómegye tvábbi vezetéséről való lemondásomat hozzák hírül. Ezen a Lugoson megjelenő „Südung. Bote“ czímü id tendencziózus ferdítéseiből merített közlésekkel szemben kötelességem a sajtó és közönség tájékoztatására kinyilatkoztatni a következőket: Mindaz, ami Krassó megyében, rövid ottműködésem ideje óta, úgy a személyes kérdéseket, mint a rendezés tárgyi oldalát s törvényhatósági közgyűlés s alistán útján létesített elvi jelentőségű intézkedéseket illetőleg történt, sem valamely clique, melynek létezésél tudomásom sincs, sem bárhonnan jöhető nyomás, hane az adott viszonyok között lehetséges és legjobbnak lárzott rendezés érdekében saját, minden irányban szabó elhatározásomból jött létre s azért a felelősséget vállalom. S épen mert a megye élére egy tehetséges hazafias alispánt sikerült, a megyei közönség hazafii nagy többségének lelkesedése s a „Südungarische Bots és környezete leghevesebb ellenzése mellett, állitand mert továbbá Krassómegye hazafias közönsége, párt és nemzetiségi különbség nélkül a legnagyobb buzglommal támogatja, úgy az én, mint az alispánnak a gye rendezésére irányzott törekvéseit, annyira , hol minden ez iránybani kezdeményezésem a közgyás egyhangú helyeslésével fogadtatott el, s miután véd a nem-tisztakezü tisztviselők állásuktól felfüggesztitek s helyük a választásra jelentkezettek közül a ld alkalmasabbak által lett ideiglenesen betöltve, s szorgalom, becsület hatja át Krassómegye közigazgatási amely sem nem jobb, sem nem rosszabb ma, mint a többi megyék administratiója, nem volt okom műköit sem pár hónapját eredménytelennek tartani, sem elkevetlenedve lemondani; — sőt ameddig a kormány krassómegyei főispáni szék állandó betöltéséről gondokodni nem fog, örömmel hozom nevem és működés a kapcsolatba Krassómegye rendezése ügyével, azon ms győződésben, hogy a „Süd. ung. Bote“ felette szűk korlátok körén kivül, az egész megye s ebben épen tekintetbe vételre igényt tartható összes tényezők ködésemet elismeréssel kisérik. Kérem stb. Tabajdi Károly, főispán. AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, október 8. TZ ZétenciTver. Elbeszélés. Irta : Mark Twain. Rokonok voltak mind a ketten, unokatestvérek hetedágról, vagy más eféle. Kicsi, elárvult házukban, magához fogadta őket a Brant-házaspár, s nevelte szeretettel. Branték mindig azt szokták mondani: — Légy becsületes, tiszta jellemű, józan, szorgalmas, őszinte mások irányában, s biztos munkád lesz az életben. — A gyermekek még azelőtt, mielőtt megértették volna, hallották ezt elmondani ezerszer is; hamarább tudták kivül, mint a Miatyánkot, ez volt gyermekszobájuk ajtajára írva, s ez az első mondat, amelyet olvasni megtanultak. Ennek kellett életük irányadó fonalául szolgálni. Branték néha megváltoztatták a mondást: Légy becsületes, tiszta jellemű, józan, szorgalmas és őszinte, s jó barátokban hiányt szenvedni nem fogsz. Az egyik neve Edward Mills, a másiké George Beuton. A kis Mills minden ismerőjének örömet tudott okozni. Ha czukrot kért, de nem kapott, elállott kívánságától, s nem duzzogott többé. Ha Beuton kérte a czukrot, addig ordított, míg megkapta. Mills vigyázott játékszereire, Beuton a lehető legrövidebb idő alatt széjjel zúzta őket, s azután olyan kiállhatatlanná tudta magát tenni, hogy Millst rá kellett beszélni : játékszereit engedje át Beutonnak. Midőn a gyermekek megnőttek, a kis Georgie folyton nagy kiadásokat okozott, mert ruháit csak úgy nyúzta le magáról, miért is gyakran diszelgett új öltönyben, mire Edwardnak nem mindig volt módja. A gyermekek folyton nőttek. — Eddie mindinkább több örömet okozott, Georgie annál több aggodalmat. Teljesen elég volt, ha Eddienek azt mondák : „Jobb szeretném, ha abba hagynád“ — t. i. úszni, korcsolyázni, erdőben csavarogni, eprezni, cicusba járni, szóval mindazon dolgokat, melyek a gyermekeknek annyi örömet okoznak. De Georgienak az nagyon keveset ért, az ő akaratának teljesülnie kellett, mert különben még rosszabb lett volna. Természetes, hogy egyik gyermek sem jutott olyan gyakran a korcsolyázáshoz, eprezéshez stb. mint ő, senkinek sem volt jobb dolga, mint neki. A jó Branték megengedték a gyermekeknek, hogy vasárnaponkint esti 9 óráig mulassanak a házon kívül, akkor aztán le kellett feküdniök. Eddie engedelmeskedett is hűségesen, de Georgie rendesen kimászott 11 órakor az ablakon s éjfélig is elkószálgatott. Lehetetlennek látszott Georgiet e szokásától eltéríteni, legfölebb nagy ritkán segítettek rajta tyúkkal, kaláccsal marasztalva őt otthon. A jó Branték egész idejöket arra fordították, hogy bár hiába, Georgiet megjavítsák, ellenben örömmel bizonyítgatták, hogy Eddie az ő fáradságukat igénybe nem veszi — mert ő nagyon derék, van belátása, s tökéletes minden tekintetben. Lassankint annyira megerősödtek, hogy mind a kettőjüket üzletbe adhatták. Edward elment jószántából, Georgeot ajándékkal, csalogatva lehetett rábírni. Edward szorgalmasan és hűen dolgozott, úgy, hogy csakhamar megszűnt Brantéknak kiadást okozni . George ellenben csakhamar megszökött, aggodalmat és kiadást okozva Brantéknak, kik őt fölkutatták, s visszahozták. Előkerülő alkalommal megszökött ismét, — újabb gondok, újabb költségek. — Elillant harmadszor is, magával vive egy más apróságot, ami a keze ügyébe akadt. Újabb költségek és szorgosságok, s Brant urnak ezenkívül sok fáradságába került rábírni Georgie gazdáját, hogy a lopásért föl ne lépjen ellene. Edward szorgalmasan, kitartóan dolgozott tovább, s idővel társa lett gazdájának. — George nem javult meg, s nem szűnt meg aggodalmat okozni jó öreg gyámszülei szivének, kik minden igyekezetüket arra fordíták, hogy őt a tökéletes elsülyedéstől megmentsék. Edward már gyermekkorában nagy érdekkel viseltetett a vasárnapi iskolák, bibliás-egyletek, iskolai takarékpénztárak, dohányzás elleni társulatok, vasárnapot megtartó körök s más efélék iránt, mint férfi nyugodt, de lelkiismeretes munkája volt mindazon egyleteknek, melyek az emberi jóságot s az emberek hasznát tartják czélul maguk előtt. De ezt ép oly kevéssé bámulták, mint ahogy magasztalni vagy csak észre is venni nem győzték, mert ilyen volt a természete. Idővel az öreg házaspár meghalt. Végrendeletükben kifejezték büszkeségüket és szeretetüket Edward felől, kis vagyonukat pedig Georgera hagyták, — „mert neki szüksége van rá“ indokolák, — míg Edwardnál, hála az isten különös jótékonyságának, a támogatás fölös. A vagyont azzal a föltétellel hagyták Georgera, hogy azzal Edward társát elégíti ki, különben az egész a „börtönbüntetést szenvedett fegyenczeket segélyző társulat“ javára esik. Az öregek egy hátrahagyott levélben szívére kötötték drága Edward fiúknak, hogy George fölött őrködjék olyan szeretettel, mint őrködtek ők. Edward kötelességszerűleg engedelmeskedett és Georgeot társul fogadta. De nem volt nagyrabecsülhető társ; ha eddig szeretett iddogálni, most valódi iszákos lett; arcza színe és szemei elvitázhatlanul bizonyiták e tényt. Edward egy ideje utána vetette magát egy kedves, jószivü lánynak; szerették egymást gyöngéden, midőn George állott Edward útjába. Egyik napon sirva jelent meg Edward előtt a lány s azt mondá, hogy szent és nagy kötelesség fekszik előtte, — a maga önző vágyának engednie nem szabad,nőül kell mennie a „szegény“ Georgehoz, hogy „megmentse“ őt; tudja ugyan nagyon jól, hogy ez szivét meg fogja törni, stb. — de a kötelesség megmarad kötelességnek. Nőül ment Georgehoz, s Edward szive ép oly közel volt ahhoz, hogy meghasadjon, mint a leányé. De azért Edward mégis magához tudott térni, s nőül vett egy másik leányt, ki ép oly derék volt, mint akit elveszített. Gyermeke lett mind a két családnak. Margot elkövetett mindent, hogy férjét jobb útra térítse, feladata nagyon is nehéz volt, George tovább is ma maradt részegeskedőnek, s nemsokára ép oly rossz bánt nejével, mint gyermekeivel. Egész csomó ember a legjobbhiszeműleg igyekezett körülötte, hogy őt jó útra térítse, de George ezt teljes közönynyel néztes úgy vélte, hogy az nekik kötelességük. Nemsokára el uj hibával szaporította rész tulajdonságait, s játszi kezdett. Mélyen belesülyedt az adósságok posványa, de azért hideg vérrel növelé az adósságokat további közös czég rovására, ameddig csak képes volt, s a rendszert addig és oly módon űzte, hogy egyik nap megjelent boltjuk előtt a törvényszék szolgája, s a rokon nemsokára úgy állott ott, hogy egyiknek se volt egy pennyje is. Rossz idők voltak, amelyek azonban napról nan sulyosodtak, Edward padlásszobába helyezte el család s éjjel nappal azért bódorgott az utczákon, hogy vas munkát kaphasson. Hiába csengett bárhol, de nem igen akadt hamarjában. Meglepte nemsokára, hogy láttára az emberek ni voltak a legkellemesebben érintve, meglepte és mi sértő az a tapasztalat, hogy polgártársai többé nem tudják olyan érdeklődéssel mint előbb, hogy szívesség már megcsappant, sőt el is tűnt. De azért mégis új dolgot kelle kapnia; felbőszülését elnyomva fáradt kutatott tovább, keresett, dolog után. Végre talált filalkozást , cseréppel födni egy épülő ház födelét, s ő hálás volt érte; de ennek következtében senki el akarta őt többé ismerni, senki sem törődött ezenl vele. Nem volt képes már számos kötelezettségén, melyekkel erkölcsi testületeknek tartozott, eleget tet s a melyet részben alapított, de mind a hánynak tantott, azt a fájdalmat okozá neki, hogy szégyenteljes kitaszitá kebeléből. (Vége következik.)