Ellenőr, 1880. november (12. évfolyam, 530-583. szám)

1880-11-02 / 530. szám

XII. évfolyam.530. sz. A közönség a beszédek után megszemlélte az em­léket, mely valóban díszére válik a kerepesi­ uti temető­nek, s azután eloszlott. Az Ellenőr előfizetési ára: Az esti lap postán való külön küldetéséért az elő­fizetési áron felül 1 frt jár évnegyedenkint, egy évre...................................20 frt — kr félévre ....................................10 frt — kr negyedévre.............................. 5 frt — kr egy hóra................................... 1 frt 80 kr fftLENOR Budapest, kedd, november 2. 1880. HÍREK. — November 1. — Hivatalos. Kinevezések. X­V. kir. pénzügyminiszter Far­kas Ödön pótbiztost, a budapesti kataszteri kerület egri járásába becslőbiztossá, Mong János volt gazdatisztet, kataszteri pótbiztossá nevezte ki. — A magyar kir pénzügyminiszter, Tóth Béla nyír­egyházi kir. törvényszéki dijnokot ugyanezen kir. törvényszékhez írnokká, Páris János abnarahói kir. járásbirósági dijnokot pedig, a huszti kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki. — A debre­­czeni m. kir. pénzügyigazgatóság, Ravasz István nyiregyházi V. oszt. kir. adótisztet a szarvasi, Malinak Robert nagyváradi IV. oszt. adótisztet pedig, a belényesi kis. adóhivatalhoz III. oszt. ellenőrökké nevezte ki. — Áthelyezések. A magyar kir. igazságügyminiszter, R­a­­kits János karánsebesi kir. közjegyzőt a szászsebesi, és Drégán János szászsebesi­ kir. közjegyzőt a karánsebesi kir. közjegyzői ál­lomásra , Nagy Lázár aljegyzőt és Már­tini Adolf írnokot pe­dig a segesvári kir. járásbíróságtól a ki­halmi kir. járásbírósághoz helyezte át. Alapszabályok. A magyarországi állatorvosok egyletének alapszabályai, a m. belügyminisztérium által, a bemutatási záradék­kal elláttattak. Ügyvédi kamara. A kassai ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Zemányi Lázár ügyvéd, a kamara lajstro­mából saját kérelme folytán kitöröltetett. — Rudolf trónörökös ma délelőtt az alvidékre uta­zott vadászatokra. A trónörököst a „Mária Valeria“ gő­zös viszi, melyet a gőzhajózási társaság ez alkalomra külön berendezhetett. A trónörökös, mint tudjuk, Chotek gróf vendége Csereviczen, Újvidék mellett. A trónörökös november 7-én érkezik az erdélyi részekben Hátszegre s onnan a kernyesdi kastélyba, a honnan részt vesz a hunyadmegyei medve- és zergevadászatokban, melyek bevégződésével a Teleki grófok uzd-szentpéteri kastélyába fog menni és részt vesz a mezőségi nagy és fáradalmas falkavadászatokban. Bombelles gróf főudvarmester Ger­­nyeszegre táviratot küldött, hogy a trónörökös részére „Kalandor“, „Patti“ és „Niniss“ jól dressírozott hírneves futtató lovakat vigyék az uzd-szentpéteri kastélyban. A trónörökös állandó vendégein és kíséretén kívül részt vesznek a falkavadászaton az erdélyi aristokraczia kö­réből: báró Wesselényi Miklós, báró Bánffy Gyurka, báró Józsika Andor, gróf Teleki Samu, gróf Béldy Kálmán, gróf Klebersberg stb. stb. Meg van rendelve Nátyi ma­­rosvásárhelyi kitűnő czigányzenekara is. Erdélyből Mára­­r­arosba utazik a trónörökös. — Személyi hírek. Tisza Kálmán miniszterelnök szombat este Biharba, S­zende Bála honvédelmi mi­niszter pedig ugyanakkor Temesvárra utazott. — Ko­­burg-Koháry Fülöp herczeg ma reggel Bécsbe utazott. — Egy főispán jubileuma. A báró Radvánszky Antal zólyomi és turóczi főispán közszolgálatba lépése ötvenedik évfordulójának megünneplésére, nagy előkészü­letek folynak Beszterczebányán. Az ünnepély november 13-án fog megtartatni, melynek különös fényt fog kölcsö­nözni Ipolyi Arnold jelenléte. Délelőtt közgyűlés lesz, melyből Ipolyi Arnold vezetése alatt nagy küldöttség megy Radvánba, hogy a főispánt a közgyűlésre meghívja. A közgyűlésen rendkívül diszes album fog az ünnepek­nek átadatni, mely több száz tisztelőinek arczképeit fog­alja magában. Ezután kétszáz terítékű ebéd lesz a főis­pánnál s­estve fényes tánczvigalom zárja be az ünne­pélyt, melyben nemcsak Radvánszky főispánsága alatt álló megyék értelmiségének szine-java siet részt venni, hanem a szomszéd megyék is küldöttségek által lesznek képviselve, hogy az ötven évet a közpályán töltött ér­demekben megőszült férfiú iránt tiszteletüket fejez­zék ki. — Külföldi rendjelek viselése. Ő felsége megen­gedte, hogy H­e­k­s­c­h Sándor pozsonyi lakos a román fejedelmi II. osztályú „bene merenti“ czimü ezüst ér­demjelt, Palugyay J. és fia bor-nagykereskedők a spanyol kir. udvari szállítói czimet, Erőssy Sámuel polonkai lakos az ernestini házi­rend érdem­érmét, Zechmeister Ferencz és Ivanovich György du­­nagőzhajózási társulati felügyelők a szerb fejedelmi III. oszt. Takova-rendet és Lévay Henrik budapesti lakos az olasz királyi korona-rend tiszti keresztjét elfogadhas­sák és viselhessék. — A spanyol udvarból. Múlt pénteken délután két órakor adták át ünnepélyesen Krisztina királynénak azon gyönyörű gyermekpályát, mit a pápa küldött. Az ünne­pélynél, melynél a pápai nuntius végezte a szertartást, jelen volt a királyi család az egész udvarral együtt. A nuntius a királyhoz, s Medina de las Torres herczegnő­­höz, az új infánsnő dajkájához beszédet intézett, mely­ben utalt a pápa ajándékának jelentőségére, mely arra való, „hogy az infánsnőt a keresztyéni erényekkel kö­rülövezze.“ A király ez alkalommal értékes arany­­mellkeresztet és gyémántgyűrűt ajándékozott a nun­­tiusnak. Másnap ugyanazon órában a királyi család ha­landó isteni tiszteletre ment az Atocha-egyházba. A ki­rályné karján vitte leánykáját, s arcza ragyogott a bol­dogságtól. A királyi pár a Boldogságos Szűznek e tem­plomban őrzött csodatevő képe elé térdelt, míg a tole­­dói érsek, Spanyolország prímása a tedeumot tartotta. A templomból visszatérve, a királyi pár megjelent a palota erkélyén, s a királyné maga mutatta fel az ujjongó népnek az új infánsnőt. A Halottak napját kegyelettel ülte meg ma a fő­város. A lakosság mind künn volt a kerepesi temetőben. Nyüzsögve omoltak végig az utakon, népvándorlást, áramló hömpölygést képezve az arra vivő ereken. Kü­lönösen a kerepesi út volt erősen igénybe véve. A ma­gánfogatok, bérkocsik, omnibusok, hosszú, sztrű sorban vágtattak két oldalt a lóvonatú vasút kürtös kocsi sor­fala között. A gyalogutak elejétől végéig egy nagy tor­lódás volt az előre juthatás módja. Dél óta koszorú mindenütt. Kézben, kocsin, rudakon, egész vándorló virág­ágyak. Délután 2 órakor indult a központi egyetemről két fekete lobogóval élén az egyetemi polgárság, hogy régi szokás szerint fölkeresse és megkoszorúzza a forradalom halottait, s a magyar Pere Lachaise más nevezes ha­lottjainak sírját. Alig lehettek nagy kevesen, vagy 300-an ! Minden simát elénekelték hazafias lelke­sedéssel, de szervezett hallókör hiánya miatt, elég össze­vissza módon a szózatot. Legelőbb az ifjúság vértanújához, Forinyák Géza sírjához mentek; itt Kudlovich A. be­szélt; Voroniecky herczeg sírja fölött Dáni Vilmos tartott szónoklatot, Batthyányi Lajos mausoleumát Holló Lajos koszorúzta meg, Deák Ferencz hamvaira Ballagi B. tette le az egyetem babérfüzérét ; Kisfaludy Károlynál Rácz Soma, a vértanuknál Kógl Árpád, Balassánál Nagy La­jos, Vörösmarthy Mihály sírja fölött Mészáros István és Margitay Dezső Toldy Ferencz hamvainál tartott beszé­det. Az egyetemi polgárok kegyeletes ünnepe elveszett abban az áramlatban, mely a temetőben hullám­zott; a roppant területű sirkertet egészen ellepte a főváros lakossága. — Mindenfelé hullámzó nép­tömeg , s ennek zsibongása, mit a falon kivül rekedt kocsik zaja , lóvasutasok kürtölése nagy­ban növelt, — inkább téve az egészet nagy vásár képéhez hasonlóvá, mint az ájtat és kegyeletes megemlé­kezés ünnepévé. Mindenféle testületek vonultak keresz­­tül-kasul a temetőn ; itt a kath. legényegylet haladt kék selyem lobogóval, amott bucsujárók özönlötték körül a középen emelkedő nagy kőkeresztet, majd az árvák jöt­tek ; ének, imádkozás, zsivaj összekavargott, néhol a rend­­őrrök harsány szava emelkedett túl a zajon, melyet a kapun betolongó sokaság czivakodása okozott. Ekkor csak egy olyan pontja volt az egész temetőnek, hol zavarta­lanul honolt az áhitat­ a kápolnában. Gyászoló szülők, rokonok ide aggatják föl legszebb koszorúikat, s a kis templom levegőjét sűrűen bet­ölté a számtalan apró viaszgyertya füstje, lángja, s ezzel egyesülten tört ég felé a templomot mindig teliben betöltő térdelők imája. Később, midőn már beesteledett, a kiván­csiak, sétálók haza szállingóztak, a közönség keves­­bült, a halottak ünnepe igazabbá vált. A sírokon fölgyűlt az apró mécs és a színesüvegű lámpa, s a virágdísz alatt ép oly fényesen lobogott a megemlékezés kegye­lete, mint fakereszt tövében száradó fa között. Nem volt többé a temetőben bámészkodó nép , csak a holtak a földben, s a siratók fölöttük. Lassankint az egész temető olyan lett, mintha tűz dobogna mélyében, s ne­héz leple alól itt-ott ki akarna törni. A fölszint finom köd bobita el, s ez a cziprusok és szomorú tüzek lomb­jával elfödé a lángcsomókat, melyek néhol egész kévé­ben sugároztak, másutt csak szerény pislogással mutat­ták, hogy ott is ember zokog elhunyt szerettje fölött. A sirok közül emeletnyi magasságra nyúlt föl a Bat­­thyányi-mausoleum, mely Batthyányi Lajos grófon ki­vül Deák Ferencz hamvait is magában foglalja. A magas, lobros épület egészen be volt borítva fe­ketével közepén nagy fehér kereszttel, ennek két ol­dalán B. L. és D. F. monogrammokkal. Az épületet apró mécsek szegélyzék, följáróján négy magas oszlopban ég a remegő lángú öröktüz­­e­sirt, valamint a Szilágyi Istvánét is a város diszitteté föl­­­emez szintén teljesen el volt borítva fekete posztóval, koszorúba lant fölött, örök láng előtte. Megemlíteni mind ama sírokat, melyek kiváló díszük által föltűntek, hiú törekvés volna. Az a félórányira terjedő sora a sírboltoknak, mely a temető körül elhúzódik, mind rendkívül diszes volt, olyik mű­vészettel ékítve föl. Toldy Ferencz sírboltját koszorúk bob­ták el; Balassa János hamvai fölé egész kis erdeje borult a déli növényeknek, virágoknak; a Nádassy-csa­­lád sírboltja vakító fényt árasztott lángszegélyével, a Luczenbacher-kripta színes lámpáival vált ki a többi közül; ilyen volt még a Staffenbergeré, Lyka Dö­méé, Forinyák Gyuláé, Vörösmartyé, Lendvayéaké, Me­gyerié, Tóth Józsefé, Lehmanné. Csenged sírját a kivi­lágítás díszén kívül a néptanítók orsz. egyesületének fehér szalagos babérkoszorúja is díszíté számos virágfü­zérrel együtt. A díszítés a legkülönfélébb nemű volt, és sok helyütt meglepett, megdöbbentett néha egyszerű, méltóságteljes pompájával; néhol egy ketté tört oszlop a sírkő; ezt egészen befödte aláomló fekete fátyol, a hantot sötét-fekete fosztó borttá, közepén néhány fehér vi­rággal, semmi egyéb, másutt virágos kertté változtatták át a sirt. Mikes János gróf sirja, mely egyszerű fakeresz­­tecskéjével ott szerénykedik az épülő Deák-mauzóleum mellett, szintén egyike volt a legdíszesebbeknek; csupa élő virágkoszorúk bob­ták el, melyek illatos halmából átvillogott egy fehér márvány feszület; majd Márkus Pista sírja állít meg, odébb az öreg Réthi hamvainál áll meg a közönség, amely nem gyászol senkit, de megsirat mindenkit, aki jeles volt A kis gyermekek sírjainak apróka sűrü csoportja a legmeghatóbb az egész temető­ben; itt már nincsen semmi pompa, sehol valami, ami homályba szorítná fényével a többit, de egy sincs, melyi­ken mécs ne lobogna, s mely mellett ne zokogná leg­fájóbb környét a gyászoló anya. Ide már el sem hat a közönség tekintete, ide csak a fájdalomér. E tájon nyug­szik jeltelen sírja szegény Indali Gyulának is! A látogató testületek közül kiemelendő még a rokkant honvédek cso­portja is, mely átjőve az ugyancsak szépen és gazdagon kivi­lágított budai temetőből, itt is sorba szemlélte meg el­hunyt jeleseinek sírját. A közönség 7 óra után mindin­kább ritkult s a kis templom falát mind sűrűbben bori­ták a koszorúk. A kőfalon kivül is rendesebbé válik a duzzadt, dagadt közlekedés, s lassan kint újra csend bo­rul a halottak országára. A kápolna élesen csöndülő harangja, mely máskor azt jelenti, hogy újra szaporo­dott a földalatti Budapest világa, most éles kongással arra inti a város látogatóit, hogy menjenek vissza az élők közé, és hagyják pihinni a holtakat tovább, csönde­sen. S nemsokára elhagyott, néma lesz a temető körül minden. Csak a vaskapu élesvilága fölírása hirdeti : „Feltámadunk !“ — Különös szerkezetű hajó látványában gyöny­ör­ködhettek tegnap délután a Duna partján sétálók. A hajó szerkezetét néhány nap előtt lapunk gazdasági rovatában írtuk le, itt ismételjük, hogy czélszerűsége s a többi társaitól való eltérése abban áll, hogy tulajdon­kép két egymástól bármikor elválasztható alkatrésze van : a gépleti részből, mely egészen önállón is hajóz­hatok s a gép elé kötött vasosztályból, mely 3000 mm. hordképességgel bir. Az utóbbi igen egyszerűn lekap­csolható s mig a gép másutt a hajótestben van s kény­telen ezzel vesztegleni, addig az új szerkezetű hajónál a gép bármikor újabb és újabb szolgálatot végezhet, miáltal úgy tőkében, mint emberben nagy megtakarí­tásokat tesz lehetővé. „Türr István tábornok“ nevét vi­selő hajó próbaútján a fedélzeten voltak Türr táborno­kon kivül Stein báró belga főkonzul, Klapka tábor­nok, Medgyaszay István hajózási igazgató, A­p­p­o­­nyi Albert gr., Ribáry Sándor a m. államvasutak igazgatótanácsának elnöke, Andrássy osztálytanácsos, Zimmermann az állami gépgyár igazgatója, Viola főv. tanácsnok, W­a­l­d­m­a­n­n a magyar államvasutak felügyelője, R­ö­c­k gépgyáros, K­a­a­s Ivor dr., Láng Lajos, Geist, a Lloyd tudósítója, stb. A hajó, mely egé­szen propeller allakú, fölment a Bombatérig, azután szép kanyarodással a vámházig haladt, a­hol a jelen voltak­nak a gép szerkezetét magyarázták meg. A próba-út ál­talában igen jól sikerült.­­ Nagy hiúzt lőttek a napokban Körmöczbányán. Köztudomású, hogy e veszedelmes ragadozó a legritkáb­bak egyike hazánkban. A hiúz óriási példány, mert 47 cm. magas s egy méter hosszú. Mint lapunknak írják, a ritka vad kitömve most már a körmöczbányai állami főreáliskola természetrajzi gyűjteményét disziti azon ha­talmas (170 cm. hosszú és 75 cm. magas) erdei medvé­vel együtt, mely 1869. Zazriván (Árvám.) lövetvén, Row­land Róbert erdész elismerésre méltó ajándékozása által szeptember óta ugyanazon főreáliskola tulajdonát képezi . Königsberger Sándor a szerencsétlen orvosnö­vendék temetése vasárnap d. u. 3 órakor ment végbe az üllői úti anatómiai intézet bonczterméből igen nagy rész­vét mellett. A temetésen részt vettek a gyászoló család tagjai, az orvosnövendékek majdnem teljes számmal ; az orvosi kar tanárai közül egyetlen egy sem jelent meg. Az intézet udvarán Kohn rabbi tartott megható gyász­beszédet, ugyanott Rosenfeld 5-ödéves orvosnövendék mondott búcsúszót pályatársai nevében. A hosszú impo­sais menet a kerepesi utón vonult végig az izr. teme­tőbe, hol is a sírnál korosztályosai részéről Berczel-­­­e­r Imre II. éves orvosnövendék, földjei részéről pe­dig a somogyi kör egyik tagja búcsúzott el meleg, meg­indító hangon a feledhetlen baráttól. Koszorúkat tettek a koporsóra számos rokon, az orvosnövendékek segély­egylete, a „somogyi kör* stb. — Halálozás. Petrovinai Pekri István volt hon­védszázados e hó 26-án, 59 éves korában meghalt Dicső-Szt.-Mártonban. — Az aranyművesek strikója. Az aranyműves segé­dek tegnap d. u. K­o­c­h­v­a­r­t Ferdinand elnöklete alatt gyűlést tartottak a király-utczai schweiczi házban, mely­nek tárgya a munkaszünetelés megbeszélése volt. Elnök többek beszéde után kitartásra buzdította társait, s in­tette őket, hogy míg az általános strike ideje el nem jön, úgy végezzék munkáikat, mint becsületes munká­sokhoz illik. E tárgyban legközelebb újra gyűlést tar­tanak. — Hamis nemesi levél. Hegedűs Kálmán pozsonyi lakos megkereste Csongrádmegyét, hogy családjának is­meretlen után Csondrágmegye levéltárába került nemesi levelét adja ki. Ezen megkeresés folytán a kérdéses ne­mesi levél a levéltárból előkerestetett, de" miután szigorú megszemlélés után a hamisság gyanúját kelte föl, alapos megvizsgálás végett az országos levéltár igazgatóságához terjesztették fel, mely azután a nemesi levelet kétségtelen hamisítványnak jelentette ki, s meg­hagyta a megyének, hogy a nemesi levelet ne adja ki. A nemesi levelet Hegedűs névre hamisították az igazi név kivakarása után. Mint a levéltári iratok mutatják, e nemesi oklevél e század elején került Csongrád megye levéltárába és pedig úgy, hogy ez egy a megye börtö­nébe került rabtól vétetett el, ki, mint vallá, egy sar­­kadi asszonytól kapta, így olvassuk a „Szentesi Lap“-ban. — Véres szerelmi tragoedia. Hidas-Hollóson Vas­megyében vérfagylaló eset tartja izgatottságban a lako­sokat. A hidas-hollósi jegyző szeretett egy leányt, ki azonban biztatása daczára is egy egyházas-rádóczi legény­nyel jegyezte el magát. Midőn a lakodalmi népség uj­­jongások közepette a korcsma táján haladt, a lesben álló jegyző egy hatlövetű revolverrel felfegyverezve a meny­­nyasszonyra lőtt, de nem találta, erre a vőlegény a jegy­zőre rohant, de ez a második csövet sütötte rá, mire a vőlegény holtan rogyott össze ; a vőlegény testvére kapta a harmadik lövést, melyre összeesett, de sebe talán nem lesz életveszélyes.­­ A nép rémületét a jegyző felhasz­nálva a kerteken keresztül elfutott, de a menyasszony mostoha atyja mindenütt nyomában, s mikor az üldözött látta, hogy nem menekül fjét, a negyedik lövést szájába, az ötödiket szivének irányozá, mire rögtön meghalt. A gyilkos jegyző 54 éves, nős és 4 gyermek atyja volt. — Egy színésznő öngyilkossága. Stettin városában egy fiatal leányka, Lange Louise, játszotta a szerelme­sek szerepét, s játéka folyton oly bensőségteljes, igaz volt, hogy sokan észrevették, miszerint szava nem csak játék. Vőlegénye volt. Tegnapelőtt játék közben távirat érkezett hozzá. Előadás után adták át neki. A leány, amint rápillantott, görcsös zokogás között omlott össze. A hozzáintézett kérdésekre azt felelte: „Vőlegénye meghalt!“ Másnap vett egy revolvert s szivén lőtte magát. Olyan biztosan lőtt, hogy abban a nyomban meghalt. Egyik kezében az anyjához intézett bocsána­tot kérő levelet, a másikban a forgó­pisztolyt tartá. Asztalán hevert szerepe, melyen e szavak : „Nehéz küz­delmem volt!“ — alá voltak huzva. — Am. orsz. gazdasszonyok egyesülete vasárnap árvái javára monstre-czigány hangversenyt rendezett a vigadó nagytermében. A hangverseny szépen sikerült, a terem meglehetősen megtelt, a páholyok mind elkeltek, s ezek egyikében ült Coburg herczeg is nejével. A be­járatnál az egylet hölgyei árulták a jegyeket, s csak a sétálásra alkalmas időnek, s hogy nagy közönséget fog­lalt el a temető, s tulajdonítandó, hogy háromszor annyi jegyet el nem adtak, mint a mennyi elfogyott. Az egyleti hölgyek süteményeket és virágot is árultak. Kihirdették előre, hogy nem lesz zsarolás, s a legol­csóbb áron vesztegetnek mindent ; túllőttek még azon is, a­mit ígértek. Nemcsak, hogy nem zsaroltak, de sőt, a­ki rászánt valamit az árvák javára, alig tudta elköl­teni. Olyan szerényen vonták meg magukat a tömeg aljában az árus hölgyek, mint egy-egy ibolya: alig le­hetett rájuk akadni. S finom, ízletes süteményekért csak kényszer útján fogadták el a kettős árt, a­mit bizony sokan ajánlhattak föl, olyan kicsi volt a díja rendesen. A közönség különben a főváros legintelligensebb elemeiből került ki, s itt-ott több osztrák delegátust lehetett látni, a­kik látható kíváncsisággal nézték azt a nyüzsgő csoportot, mely a c­ukrászat előtti emelvényen nyüzsgött és muzsikált. A szép teremnek tudvalevőleg van egy nagyon gyönge oldala : a rossz akusztika. Ezen segítendő tették át a zenészek emelvényét a c­ukrászat elé. Itt működött a százhúsz „nemzeti zenész“, elég érdekes képet nyújtva, de nem olyan erővel, mint annyitól várhatók, ha ugyan egészen ki volt a nagy numerus. Legelőbb is a Rákó­­czyval kezdték ősi szokás szerint, bár ettől Rácz Pál vezénylését követve eltértek annyiban, hogy mielőtt rá­rántották volna, czimbalmon utánozták a dobpörgést, nagy bőgővel a nagy dob puffanásait, s csak aztán jött az induló. S ez meglehetősen nem szép újítás, mely csak gyönge és fölösleges utánzata a katonabandák in­­duló-entréejának, hol czintányérral, nagy dobbal jó az, mit itt czimbalommal bőgővel paródiává lapul. A Rákóczy-induló nem is ment olyan erővel , mint ahogy várták, s nem gyújtott, legfölebb melegített. Annál jobban tetszett a Tell Vilmos nyitánya, mit viharosan meg is tapsoltak. S itt különösen a két klarinétos ér­demelte meg az elismerést. A Stéphanie és Rudolf-csár­­dások amíg az új, csinált részük szólott, közönyösen hagyott ; amint a régi nótákból alkotott részük megzör­dült, egyszerre nagy lett a hatás. Ettől fogva minden népdal előadásánál nőtt a tetszés, meg a tapsolási kedv, s a sétahangverseny ezentúl már csak kettőből állott: vagy tapsoltak vagy muzsikáltak, de nem sétáltak soha. Ellenben ami csinos virágcsokor volt, az elfogyott mind, a süteményekből meg egy morzsányi, nem sok, de annyi sem maradt, s igy a gazdaasszonyok egylete époly mér­tékben meg lehet elégedve a közönséggel, mint amily magasztalólag emlegették a jelenvoltak az elhagyott ár­vák nemesszivü istápolóit, az egylet hölgyeit. — A pesti izr. hitközség 200 tagú képviselő tes­tülete okt. 31-iki közgyűlésén választotta meg a hit­község elöljáróságát (elnököt s öt osztály-elöljáró!) s a 45 tagú választmányt. Neu­weit Ármin az elnöklő constatálta a gyűlés határozatképességét s megnyitotta a választást. 200 közül 116 szavazat adatott be, és megválasztatott. Elnökül Neu­weit Ármin, szertartási elöljáróvá Deutsch Sámuel, iskolai elöljáróvá Schwei­ger Márton, jótékonysági elöljáróvá Winter Jakab, pénztári elöljáróvá Popper Ármin és gazdászati elöl­járóvá Nagel Ármin volt elöljárók újból — egyhangú­lag. Az eredmény kihirdetése után az újonnan megvá­lasztott elnök magyar beszédben köszönte meg saját és társai nevében megválasztatásukat. Most megkezdődött a választmányi tagok megválasztása, melynél három négyfelé párt küzdött egymással. Megválasztottak szótöbbséggel : Adler Lajos, Adler Mór, Bródy Zsigmond, Brüll Ármin, Brüll Miksa lovag, Deutsch Jakab (posztó­ kereskedő), Deutsch Simon, Ellenberger Henrik, Fleisch József, dr. Fridmann Barnát, Freund Vilmno, Con» Por. nát, Grünbaum Miksa, Heidelberg M. junior, Httrsch Károly, Karpelesz Albert, Kohner Zsigmond, Krausz Lajos, Lederer Sándor, Löwy Mór, dr. Mandl Pál, Már­­kusz Ignácz, dr. Mezey Mór, Mautner Mór, Münz Samu. Neustadt Gusztáv, Pfeifer Ignácz, Pollák Mór, Guttner Jakab, dr. Reich Ármin, dr. Reinitz József, Reusz Ká­roly, dr. Rózsay József, Stern Adolf, Stern Bernât, Steruthal Adolf, dr. Stiller Mór, Schlesinger Ignácz (nyomdász), Tornyai Schossberger Zsigmond, Schweiger Adolf, dr. Schönberg Ármin, Tenczer Pál, Walirmann Mór, Weil Simon, Wolfner Gyula. Naptár. Kedd, november 2. Nap kel. 6­­5. 48 p., nyap. 4 ó. 40 p. Hold bel 4 ó. 38 p. reggel, nyug. 4 ó- 6 p. d. u. Ujhold délután 5­6. 11 p. Mercur leg­nagyobb keleti kihajlásában. Mars a hold mellett. R. kath. : Halottak emléke, prot. : Gottlieb, görög-orosz . (október 21.) N.­Hilarion: A magyar tudományos akadémia I. (nyelv- é­s széptudom­ányi) osztályának ülése d. u. 6 órakor. Értekezők: Gr. Zichy Ágost és Barna Ferdinand. Középtanodai tanáregylet I. szakosztályának ülése d. u. 5 órakor Képzőművészeti társulat őszi kiállítása nyitva d. e. 0- d. u. 5 óráig. (Sugárúti palota.) Belépti dij 50 kr. Priitischer-féle anathom­iai múzeum a Vigadóban d. e 9-től d. u. 9-ig. Belépti dij 20 kr. Múzeumban régiségtár d. e. 9—d. u. 1-ig. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 2 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7-ig. Egyetemi könyvtár d u. 3—7-ig. Állatkert nyitva egész nap. Berghcor szellem-szinháza a sugárúton este 7 órakor. Köztelek : gazdasági és tanszermúzeum d. e. 10—12-ig és .1. u. 2—4-ig. Egyletek és társulatok. — A dévai történelmi és régészeti társulat no­vember 3-án ülést tart Kun Géza gróf elnöklete alatt. Az ülésen Torma Zsófia fog értekezni a hunyadmegyei leletekről, melyek nagy hasonlatosságot tüntetnek fel a Schliemann által Trójában lelt régiségekhez, azonkívül König (Király) János előadása van még kitűzve a na­pirendre.­­ A budapesti rabsegélyző-egylet választmánya tegnap Zádor Gyula min. tanácsos elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgya volt az alapszabályoknak az új büntetőtörvény következtében megváltoztatása. Az új büntetőtörvénykönyv értelmében ugyanis a pénzbír­ságok egy hányadát a miniszter az egylet részére folyóvá fogja tenni, s a kiterjedt ügyforgalommal szemben az eddigi alapszabályok nem állhatták fent. A dr. S­z­é­­kely főállamügyészi helyettes által benyújtott új alap­szabálytervezetet csekély módosítással elfogadták, ezért Székelynek jegyzőkönyvileg köszönetet szavaztak. Irodalom, színház és művészet. — A magyar tud.­akadémia kiadványában újabban a következő művek jelentek meg: Magyar­ország bányá­szatának kritikai története, irta dr. Wenczel Gusz­táv. Ára 3 fzt. — Egészségtani kutatások a levegőt, talajt és vizet illetőleg. Dr. Fodor József lev. tagtól. Három táblával. Ára 60 kr. Beregszászi Nagy Pál élete és munkái, székfoglaló Imre Sándor r. tagtól. Ára 30 kr. — Emlékbeszéd Schiefner Antal kültag felett, Bá­deni József r. tagtól. Ára 10 kr. — A tervezett né­gyes szövetség Ausztria-, Orosz-, Franczia- s Spanyol­­ország közt. Adalék Ausztria keleti politikájához. Kiadat­lan források után, irta Wertheimer Ede. Ára 50 kr. Az ágyéki és keresztgerincznagyi duezok többszörös­­ségéről, dr. Da­vida Leótól. Ára 10 kr. Adatok Jupiter és Mars physikájához 1879-ben. Konkoly Miklós lev. tagtól. Ára 30 kr. A fény törése és visszaverése homo­genisotrop átlátszó testek határán Neumann módszeré­nek átalánositásával és bővitésével. Székfoglaló érteke­zés Réthy Mór lev. tagtól. Ára 10 kr. A sarkított fényrugós elhajlitó rács által való forgatásának magya­rázata. Különös tekintettel Fröhlich észleleteire, R­é­t­h­y Mór lev. tagtól. Ára 10 kr. — Nemzeti színház. A november 20-án színre ke­rülő „Névtelen hősök“ czímű dalmű végleg megállapított próbái következtében az e heti operai műsor ekkér vál­tozik: kedden november 2-án „Favorita“, csütörtökön, 4-én „Traviata“ (Spiegel Arabella szerződött tag első felléptéül), szombaton 6-án „Lalla-Roukh“ és „Silvia“ Törvényszéki csarnok. — A Frobeen-Sacher-Masoch per vége. Frobeen berni kiadónak Sacher-Masoch ellen indított becsületsér­tési perében a bécsi esküdtszék meghozta ítéletét, mely szerint Sacher-Masoch a becsületsértésben bűnösnek ta­láltatott s 8 napi fogságra ítéltetett.­­ A vámházi sikkasztás tegnapelőtt került tárgyalás alá a fenyitő törvényszék előtt. Sátor Vilmos (nős, 38 éves) mint napidijas eleinte, később mint fogalmazó gyakornok működött a vámházban. Őt, mint használható ügyes embert szokta volt néhai Szepesi Mihály min. tanácsos megbízni, hogy az illető bíróságok és adóhiva­taloktól a pénzt behozza a hivatalba. A­mint kitudó­dott, hogy sikkasztás történt, a gyanú azonnal Sátorra esett, mert csak az ő kezére volt bízva olyan pénz, hol az ellenőrzést leginkább kijátszhatta. Szepesi kérdőre vonta tehát Tamer Márton igazgató előtt, és Sátor be is vallotta a sikkasztást. A vizsgálat kiderítő, hogy összesen 2704 frt tűnt el. Sátor ezután hirtelen más fordulatot adott az ügynek: előbbi vallomását vissza­vonta, s az egész sikkasztással Tamer Márton igaz­gatót vádolta, ugyanazt a Tamert, ki már 35 éve szol­gálja az államot feddhetlenü­l. A mai végtárgyaláson a tanúk elvitázhatlanul bizonyíták be, hogy vádlott mint szokott iratokat megsemmisíteni, hogy költekezett anyagi erején felül, mint jelent meg sokkal korábban hivatalá­ban, hogy ott kutatgasson, szóval, hogy első vallomása az igaz, s nem gyanúsítása. Az államügyész a sikkasz­tás vádját azzal látja súlyosítva, hogy vádlott egy köz­tiszteletben álló hivatalnokot is akart rágalmazni, s azért szigorú büntetést kért. A törvényszék a védelem meghallgatása után vádlottat négy évi fegyházra és az elsikkasztott összeg megtérítésére ítélte. Vádlot­tat az ítélet kihirdetése után letartóztatták.­­ A szabadkai 16.000 frtos váltóhamisítás, mely­nek részleteit már ismerik olvasóink, múlt hó 29-én ke­rült a törvényszék elé. A törvényszék Sátor ügyész vád­beszéde, továbbá dr. Lanstancz Adolf (Kepes védője) és Balogh Pál (Friedman védője) védbeszédének meghall­­gatása után a következő ítéletet hozta: Kepes József (előbb Antal) szinyér-váraljai szül. 26 éves izr. nős, va­gyontalan szabadkai lakos, írni-olvasni tud, rovott elő­életű. Friedmann Dávid szinyér-váraljai szül. 46 éves, izr., nős, 7 gyermek atyja, szinyér-váraljai lakos, vagyo­nos, vállalkozó. Írni olvasni tud, rovatlan előéletű, mind­ketten Fimpl Antal, János és Fimpl Ferencz örökösei kárára elkövetett magán magánokirat hamisítása bűn­tettében , — és pedig Kepes József mint bűnszerző, Friedmann Dávid mint tettes — bencsek; s ezen tet­tükért a vizsgálati fogságban töltött időn felül Kepes József két (2) évi, Friedmann Dávid egy és fél (1­­/a.) évi börtönbüntetéssel bűntetteinek. Mindkét vádlott a fel­merült 55 forint 31 kv eljárási költségnek az állam fé-

Next