Ellenőr, 1880. december (12. évfolyam, 584-638. szám)
1880-12-03 / 588. szám
XII. évfolyam. — 588. sz. Tanulmány ez idei költségvetési vitánk felett.*) (Négy közlemény.) I. Minden budget-vita élet- és életképességi verseny a parlamenti pártokra nézve, s a nélkül, hogy ex asse elv és tervkérdések tűzetnének ki tanácskozásra, itt és ekkor dőlnek el alapjaikban a pártok elvei és tervezetei. Itt hozatnak szóba a történtek hibái, mulasztásai, itt adatnak elő azon elvek és tervek, melyek szerint azok, kik a budgetben a többség kormányát támadják, kormányozni óhajtanának. Itt is ez alkalommal folyik a csata de rebus omnibus et quibusdam aliis, s ha a többség vagy annak kormánya a budgetvitán átment, annak eredménye után, a miképen átment, könnyű prognoszicont venni arra, hogy erősen, gyengén vagy hogyan áll a kormány és többsége: szilárdan, ingatagon, avagy épen dűlőtérben. Mit tanultunk? mi az eredmény az alig lezajlott budgetvita felől, azt a szíves olvasó vonja le magának saját contemplatiója, észlelete és azon benyomások után, melyeket reá az egész vita folyama és bevégzése ten. Mi e kis tanulmányunkban csak egyes mozzanatait színezzük ki a vitának, hogy annál világosabban láthassuk, ki? miért? hogy ? nyilatkozott s majd soraink végén adunk kifejezést saját nézetünknek az iránt, hogy mint vélekedünk ezen csata után az azt vívott felek állása felől. Egyik-másik szónokkal többet, másikkal kevesebbet s nem kevéssel épen nem foglalkozunk, s ezt nem azért tesszük, mintha azok, akik nem említtetnek általunk, nem beszéltek volna pártállásukhoz képest okosan, ékesen, bölcsen, sikeresen ; de azon régen jól ismert mértékkel kívánunk itten csak mérni, mely irányul azt veszi, amit igen találóan mondottak egy izben egy nagyhangú és hatásos szónoklatairól ismeretes nagyság beszédjéről, hogy a beszédben volt sok szép, sok jó mag, de sok szalma is. Azonban ami szép és jó és magvas volt benne, az nem uj, ami pedig uj volt, azt kritizálni non merita la speza, mert az meg szalma. De hogy mégis némi tájékozást nyújtsunk a felől, hogy miért foglalkozunk egyik-másik szónokkal hosszasabban, másikkal rövidebben s nem kevéssel épen nem, tehát elmondjuk — ha netalán akadna valaki, ki ebben kétkednék — hogy mi bizony saját pártállásunknak tekintetéből s nem cosmopolitikus tendentiával vettük kezünkbe a kritika tollát s csakis azt bonczoljuk, a mit a szabadelvű párt nézpontjából — szerintünk a ma egyedül helyes politikai nézpontból — tartunk arra valónak, felvilágositandónak és kiszinezendőnek. De daczára annak, hogy világos vallomással kezdünk munkához, a szíves olvasó meg fog arról győződhetni, hogy még ettől is eltekintve, a pártatlan igazság vezette észjárásunkat és írásunkat. Hegedűs Sándor: Első szónok volt az ellenzék részéről egy oly egyén, aki nem szólott a budget-vita alkalmával, sőt már akkor képviselő sem volt. Paradoxon, de igaz : Simonyi Lajos báró, aki épen a budget-vita előtt hagyta el parlamenti küzdhelyét, bucsuzót mondott vagy itt s e bucsuzót kívánjuk mi mint első szónoklatot ide iktatni; de mert bucsuzója már volt e lapok hasábjain érdemileg méltatva, most és ez alkalommal csak annyit, hogy Simonyi Lajos báró búcsúzójának tartalma adta az irányt az ellenzék támadásának minőségére. Simonyi Lajos báró az által, hogy a szélbali pártot kormányképesnek dekretálta, megadta az intést és példát volt társainak arra, hogy retirálni kell és megadta az irányt, hogy melyik irányba kell a visszavonulást vezetni. Korántsem a conservativ árnyalat felé hatni, ellenkező irányban a radicalismus oldalára!De elment s ez által legalább egyelőre s a parlamenti vitákra nézve nem létezik, elhunyt. De mortuis nil nisi bene s ez okon hallgatunk, mélyen hallgatunk Simonyi báró bucsuzójáról. A szabadelvű párt részéről az 1881-ik évre szóló költségvetést mint előadó Hegedűs Sándor vezette be a házba. Napról-napra, jobban mondva esetről-esetre tapasztalható, hogy H. S. — a szabadelvű pártnak ezen kétségtelen nagy szorgalmú, sokoldalú és valóban kiváló képzettségű tagja—nő és társai felett mint jó debatter erős, logicus és emelkedő szónok tűnik ki. Beszédje tárgyilagos részét csak szó szerint kell élvezni, abból akár elvenni, akár hozzá tenni helytelen volna. Bevezető beszéde correct budget-bevezető beszéd, a szónoklat magasabb régióiba törekvő apostrofával, melylyel előadását végezé, s melylyel hallgatóit a „képzelet országába hívta“ s élénken bizonyította, hogy még a „képzelet országában“ sem képzelhető az, a mit egynémely nagy hazafi hazánkra kíván, vagy igér ! Hogy még ott is kiábrándulna a számító ész, ha látná, hogy ha az a sok szép nagy és magasztos mind bekövetkeznék : Magyarország önálló független monarchiát vagy respublicát képezne, s az európai concertben felvéve állana, ha csak a romániai vagy akár a szerb önállóságnak megfelelő erőt kellene is, és nem többet kifejtenie, még akkor is tetemesen nagyobb anyagi teher nyomná az adózó vállait, mint az oly felettébb erősen szidalmazott — ámbár senki által nem az ábrándok netovábbjának tartott — közös ügyes állapot ! Merész kép, melyen a phantasia elmerenghet s egy nehéz sóhajjal, a szív mélyéből emelkedő fohászszal kell arra ébrednünk, hogy bizony Hegedűs Sándornak igaza van. — Térjünk vissza a földre, szálljunk alá a képzelet országából ide, a rideg valóság ingatlan földjére, mérsékeljük vágyainkat s vele bánatunkat. Ne irigyeljük a román és a szerb atyafiak önállóságát s mindenekfelett ne csaljuk, ne ringassuk magunkat csalásmok merengéseiben a valóság rovására, s ne higyjük, hogy ha mi is, mint ők, negyedfélszáz éven át török igában nyögtünk volna, hogy a mi közállapotaink — ma szabadulva — jobbak lennének vagy akár csak olyanok is, mint román és szerb szomszédainké. De még ha úgy volna is, minek szidjuk őseinket, minek hálátlankodunk, minek évődünk oly sors felett, melyet a minthogy nem intézhettünk, mert akkor, 300 év előtt nem éltünk, úgy a mai sorsnak intézésébe is mi, és csak mi s az adott viszonyok lehetnek bármely okos, helyes cselekvényünkben mérvadók. Ne mondja senki a magyar nemzetről, hogy laudator temporis acti, mert az az adott viszonyok között mindig úgy és akként cselekedett, hogy bízvást rebegheti imájában gyermekünk is, hogy: él magyar, áll Buda még! No de haladjunk — és haladjunk a felálló szónok felé. A szélsőbalpárt újabb és nem kis tekintetet érdemlő képviselője, Eötvös Károly, a ci-devant deákpárti, kinek nemcsak azért, mert értelmes és elég szónoki vervevel ellátott előadása van, mint azon oldalon kevésnek, de főleg azért is figyelemben részesülő szónok a házban, mert tőle politikai lepényeket reménylenek. Mindenféle hírek előzték meg Eötvös Károly beszédjét, s legalább is oly programmszerű beszédet vártak tőle, melyben megfejti azt, amit báró Simonyi Lajos meg nem fejtett. *) Pártunk egyik kiváló tagjától közöljük e tanulmányt a lefolyt budget-vita felett. Szerk. 12 O V . S. ELLENŐR Hire jár, hogy az átalakult ellenzék nem fog ütközetbe ereszkedni az appropriatio hagyományos csataterén sem. Lehet, hogy hallani fogunk egy-két lövést a körmögi röppentyűk ütegéből s hogy elsül és megrugja illető kezelőjét néhány „kis puska“ is , de ezek a hangzatos czéltalanságok és fontoskodó puffogások nem fognak jelenteni semmi komoly mozdulatot. A „nagy ágyuk“ nem de masquerózzák hollétüket egyetlen bömböléssel sem. Mi a jelszó? kérdik a táborőrök. Várakozást felelnek a kérdezettek. Egyszóval a költségvetési törvényjavaslat is letárgyalva lesz egypár nap alatt, ha ugyan véget nem ér már szombaton. Természetes, hogy „ennek a kormánynak“ nem szavazzák azt meg, akik nincsenek iránta bizalommal. De valószínű, hogy nem fognak név szerinti döntést kívánni a bizalmatlanok megszámlálása végett sem. Mert hát a legutóbbi szavazások— noha meglepetések gyanánt lettek felidézve — nem voltak biztatók egy jelentékenyebb tüntetés megkísértésére, mely alatt a kormánypárt is résen volna. Az persze más kérdés, hogy a „függetlenségi“ párt nem fog-e névszerinti szavazást kérni, ha mindjárt „időszerűtlennek“ ítélnék is azt a „mérsékeltek“. Na de ezzel ne bajlódjunk. Nem tudom alapos-e vagy sem a fennebbi értesítés ; én csak azért jegyeztem fel, mert hire jár. És pedig indokolással. Az ellenzék egyesült egyenetlenkedői t. i. kedvezőbb harczi síkra tartják fel ádáz támadásaikat s az adójavaslatok terén készülnek kirukkolni egész erővel. Nem mondom, hogy ez a számítás nem ravasz, csak azt mondom az olasz példabeszéddel, hogy „ha rózsák, hát virágozni is fognak — se saranno rose, fioriranno;“ ha pedig csak bogáncsok, no hát akkor erődhetnek rajta a saját akadékoskodóik. Hogy ezen proverbiális elmefuttatásból senki se vonhassa ki azon következtetést, mintha én — a kérdésbeni törvényjavaslatokra nézve — a saját érzelmeimet, nézeteimet és meggyőződésemet akarnám egy talián szójárás homályos értelmezése mögé rejteni: ezennel kijelentem, ami következik. Én még nem láttam olyan országot — pedig a civilizált Európa mérvadó államai közül csak Germániában nem éltem több éven át, et pour cause — ahol az adónak bármely nemét is kellemetesnek találták volna a fizetéskötelezettek s ahol a szerencsétlen adószedő — qui n’en peut mais (ma benne van tollam a külföldieskedésben) — a legellenszenvesebb egyéniség gyanánt ne lett volna említve mindenki által, pártkülönbség nélkül. Észleltem azonban, világszerte a tényt, miszerint a legtöbb ember legkevésbé sem borzadozna egy olyan adótól, mely a szomszédjaira nehezednék, jobbról is balról is, előtte sem kevésbé mint mögötte, teljes súlylyal, de amely nem érintené őt magát egyáltalában. Mi ebből a tanúság a saját észjárásomra és eljárásomra vonatkozólag ? Az észjárásra nézve az, hogy az adó javasolt nemének szükségessége, lehetősége és jövedelmezősége kétségtelenül álljon előttem. Az eljárásomat illetőleg pedig az, hogy én ama három feltétel bizonyossága mellett nem tiltakozom, nem lármázok és nem szavazok a rám eső teherrész ellen, ámbár szeretném, ha nemzeti háztartásunk nélkülözhetné azt a csekélységet. Pedig — engedelemmel legyen mondva— az én adóm — személyes kereset czimént— aránytalanul nagy és meg is fizetem azt pontosan, mert azok közé tartozom, kik nem szoktak adóssal maradni senkinek, még az államnak sem. És miután a pénzügyér úr jelenlegi javaslataira vonatkozólag sem lehet — lelkiismeretesen — más döntő kérdés csak az, ami minden fajta adót elfogadhatatlanná vagy elutasíthatatlanná tesz : az országos szükségesség, lehetőség és jövedelmezőség el nem ismerhetése vagy tagadhatlansága: én részemről ama pontok tisztázásának alapján fogom adni szavazatomat terheimnek ezen súlyosbítására vonatkozólag is. Annyi bizonyos, hogy az ellenzék kedvéért nem járulok egy kormányválság előidézéséhez épen az olyan adózás kérdésében, amelynél egy esetleges új kabinet bizonyára nem javasolhatna elviselhetőbbet, de alkalmasint behozna terhesebbet is. Átalában véve ugyan ki teheti fel Szapáry Gyula grófról és Tisza Kálmánról, és az egész cabinetről, hogy az adók csökkentésében ne lelnék örömüket, csak lehetne ? Hát kinek lehet akár gyönyörűsége akár haszna abban, hogy saját magára is fizetési új kötelezettséget ró és népszerűtlen dolgokat mivel ? Hiszen aki ilyesre vállalkoznék, midőn nincs rászorulva, azt egyenesen a lipótmezei állampalotába kellene küldeni. Itá van szorulva az állam, hogy segítsen saját magán, kellemetlen, sajnos, fájdalmas úton is. Különben nem segít rajta az életereje iránti világhitel sem. Ha pedig ezt kellene elvesztenünk, no hát akkor még nagyobb lenne az adónk és nem tudom ki az adószedőnk. Gróf Szapáry Gyulában mindenesetre egy igen szép tulajdonság van. Nem irigy. Alig lehetne pénzügyérre emlékezni bármely országban is, aki ne kicsinyelte volna elődjét és ne nézte volna rossz szemmel a lehető utódait. Gróf Szapáry Gyula nem ilyen ember. Ő kész volt helyét felajánlani elődjének, kit nagyrabecsül és felajánlani akkor, midőn a saját miniszterségének sikeres működéséről, mondhatni fényes sikeréről, az aranyjáradék bámulatos keresettségét és a 153 milliónyi incubus elenyészését hozhatta fel bizonyíték gyanánt. És még azt sem mondhatni róla, hogy azért akart szabadulni, mert gyűlölt egyéniségnek hitte magát. Nem hitte ilyennek, mert nem az. Senki a pénzügyőrség rideg feladatát kíméletesebben nem oldotta meg mint gróf Szapáry Gyula. Az adófizetők nem rajongnak érette, de nem is gyűlölik. Egy szóval, nem mellékindokok sugallották, midőn helyét kész volt átadni elődjének, hanem sugallotta az irigységmentes, féltékenységtiszta észjárás, miszerint az általa is nagyrabecsült előde tán nagyobb eredménynyel, gyorsabb eszközök által és adószaporitás nélkül is képes lesz az állami háztartás hitelét fenntartani s a pénzügyi kibontakozás sóvárgott czéljához jutni. Hogy valóban lovagias eljárása nem vezetett a kivánt eredményhez, azt sajnáltuk, vele együtt a kormánypártban mindnyájan, de jó és nemes szándékának meghiúsulása csakugyan nem lehet ok arra, hogy adójavaslatai — midőn másokat és kellemeseket nem indítványozhat senki — ne nyerjenek helybenhagyást magától az ellenzék mérsékelt, higgadt és őszinte embereitől is, ha ugyan megvan köztük ez az árnyalat is. A zágrábi szegény károsodottak javára. Eddigi gyűjtésünk.............................. 323 frt 10 kr Dessewffy Ottó Vanyarczról .... 10 „------Havas Gyula Deésről......................... H n------Hanisz Imre, a gyöngyösi nőegylet titkára, (a nőegylet által rendezett mulatság tiszta jövedelme) .... 37 76 * Összesen 381 frt 86 kr J Budapest, péntek, deczember 6. 1880. A törvénykezési rendtartás módosítását tágyazó novella. Tegnapelőtti esti lapunkban jeleztük, hogy az igazságügyi bizottság előadója, a bizottság elvi megállapodásainak megfelelően, a törvényhozási rendtartás módosítását tárgyazó novellát elkészítette. A tárgy fontossága indokolja, hogy e novellának lényeges tartalmát olvasóinkkal megismertetni sietünk. Leglényegesebb és gyökeres ujitás a novellában a felebbvitelek tüzetes uj szabályozása, mely a magy. kir. Curia két osztályának egyesítésével kapcsolatosan a perbeli külön semmiségi panaszt — az alaki és az anyagi kérdés felülbirálatának merev elkülönítését kiküszöböli, az ítéletek s némely ezzel egyenlő tekintet alá eső érdemleges végzések ellen felebbezés jogorvoslatot enged, úgy hogy az alaki sérelmek orvoslása is a felebbezés során szorgalmazandó. Ezen intézkedés a felebbviteli eljárást egyszerűsíteni és gyorsítani fogja. Kiemelendő továbbá, hogy 200 forintot meg nem haladó összeget vagy értéket, továbbá a bérelt helyiségek átadását vagy visszabocsátását tárgyazó némely életjáradéki és élelmezési sommás perekben hozott ítéletek ellen felebbezésnek csak birtokon kívül van helye, 500 irtot meg nem haladó készpénz követelés iránti sommás perekben pedig két egyenlő ítélet ellen további felebbezésnek helye nincsen. Nevezetes és üdvös újítást tartalmaz az is, hogy ha az egyik fél az ítéletet felebbezi, a másik fél a felebbezéshez csatlakozhatik akkor is, ha ő az ítéletet nem felebbezte. Ezen intézkedés is a felebbezések számának alább szállását fogja eredményezni. Végzések ellen, amennyiben a törvény ki nem zárja, felfolyamodásnak van helye, de a pereseljárásban a kereset-megindítástól az ítéletig hozott azon végzések ellen, amely által a per előkészíttetik, külön felfolyamodásnak helye nincsen. A felfolyamodással megtámadott végzések tárgyában— ideértve a birói illetőség kérdésében hozott végzéseket is — a királyi ítélőtábla rendszerint véglegesen határoz, s további felfolyamodásnak helye nincsen, miáltal azon előny, melyet eddig a külön semmitőszék nyújtott, megtartatik ; megtartatik azon nagymérvű hátrányok, inconvenientiák, költség és időpazarlás nélkül, mely abból származott, hogy a perekben a formakérdések és az ügy érdeme felett mereven elkülönített két bíróság ítélt. A felebbviteli rendszer tüzetes átdolgozásán kívül a novella érintetlenül hagyja a törvénykezési rendtartásnak az eljárásra, a bizonyításra és a bírói határozatokra vonatkozó részeit, szóval, a felebbviteltől eltekintve, rendszerváltoztatást éppen nem tartalmaz, hanem csak egyes kirívó hibák megigazítására s némely égető hiányok pótlására szorítkozik. Ilyenek a legfőbb ítélőszéken az igazságszolgáltatás egyöntetűsége végett a teljes tanácsülési határozatok életbeléptetése; a bonyodalmakat előidéző szavatossági pernek az egyszerű perbehivás által való helyettesítése, s ezzel kapcsolatban mellőzése annak, hogy sommás per rendes perútra tereltessék át, s viszonkereset eseteinek tüzetes szabályozása, a sommás eljárásnak 500 frt összegig vagy értékig való kiterjesztése, másfelől pedig tüzetesebb szabályozása s részben megszorítása és annak megengedése, hogy a tárgyalás kiegészítését már az első bíró is elrendelhesse. Ezen felül a választott bírósági és a számadási perekben való eljárás, — melyeknek nagymérvű hibáit a gyakorlat kimutatta — megfelelő új intézkedések felvétele által javíttatik ; a tőzsdebíróságok előtti eljárás pedig a hatáskör szempontjából tüzetesen körüliratik, s a hatáskör túllépésének meggátlására s az eljárás helyességének biztosítására vonatkozó intézkedések vétetnek fel. A novella a felebbezett perek előadásánál a felek jelenlévő képviselőinek jogot ad, hogy az okiratoknak, tanúvallomási és szemle-jegyzőkönyveknek felolvasását indítványozhassák, amely indítvány felett a tanács határoz ; továbbá a jelenlévő képviselőknek egy-egy felszólalást enged, melyben uj körülmények és bizonyítékok mellőzésével a perbeli tényállást összegezhetik, s jogi érveiket röviden kifejthetik. Intézkedik az iránt, hogy a ki e jogot igénybe akarja venni s e végből a megszabott határidőben külön beadványban jelentkezni, erről ellenfelét értesíteni köteles, s hogy az ilyen perek az előadás előtt 8 nappal függesztendők ki, de a felek külön nem értesítendők. Végre részben felhatalmazza a javaslat a pénzügyminisztert, hogy e jog igénybevétele czéljába való jelentkezési beadvány bélyegilletékét a törvényhozás további intézkedéséig, az igazságügyminiszterre egyetértőleg, rendeleti úton szabályozza. Ezen intézkedések által, mely a szóbeliség és közvetlenség előkészítésének tekinthető, az czéloztatik, hogy azon fontos ügyekben, amelyekben a felek ezen jogot igénybe veendőnek találják, az igazságszolgáltatás alaposabb és megnyugtatóbb legyen ; a jelentkezésnek külön illeték alá vétele által pedig egyfelől gát vettetni szándékoltatik annak, hogy e joggal a felek jelentéktelen s egyszerű ügyekben is éljenek ;amíg másfelől az ezen reform behozatala által szükségessé válandó személyszaporítási kiadások fedezési alapja czéloztatik megszereztetni. Ezeken felül a novella intézkedik a királyi Curia semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályának egybeolvasztásáról oly módon, hogy az egyesített m. kir. Curia állani fog az országbiróból mint elnökből, a legfőbb itélőszéki elnökből mint másodelnökből, továbbá a semmitőszék alelnökéből, a legfőbb itélőszéki tanácselnökökből és a magyar kir. Curia semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályának tagjaiból. Szóval az egybeolvasztás a bírói függetlenségnek teljesen érintetlenül hagyásával fogna történni. A fentebbiekben vázlatosan ismertetett novellával kapcsolatosan terveztetik a végrehajtási eljárásnak külön rendszeres törvényben leendő szabályozása azon törvényjavaslat alapján, amely e tárgyban készült s amely annak idejében véleményezés végett az ügyvédi kamaráknak is megküldetvén, a véleményt adó kamarák egyhangú elismerésében részesült. Az ezen javaslatban megállapított végrehajtási eljárás a bírói végrehajtások minden nemére rendszeresen kiterjeszkedik és a végrehajtási eljárást a végrehajtást szenvedők jogos igényeinek kellő megóvása mellett lehetőleg egyszerűsíteni s ennélfogva kevesebb költséget okozva tenni törekszik. A végrehajtási eljárásnak ily módon külön törvényben való rendszeres szabályozása kívánatos azért, mert ez egy állandó jellegű alkotás lenne, ami csekély változtatással érvényben maradhat akkor is, ha a szóbeliség és közvetlenség alapelveire fektetett új törvénykezési rendtartás léptettetnék életbe. Szóval a czélba vett reformok ez idő szerint lényegesen javítanák és egyszerűsítenék a törvénykezési rendtartást, anélkül, hogy annak rendszerét gyökeresen átalakítanák, anélkül, hogy a perrend végleges reformját akár elodáznák, akár annak behozatalát nehezítenék , sőt inkább annak útját egyengetik, egyengetik már az által is, hogy a szóbeliség behozatala esetére mindenesetre felesleges 4-ik fórumot megszüntetik. Budapesti franczia főconsullá, Bourgoing báró utódjává, Montmarin grófot, a bécsi franczia nagykövetség első titkárát nevezték ki. Bourgoing báró a franczia kormány által fölajánlott kojaneiroi követséget nem fogadta el. (P. C.) A képviselőház pénzügyi bizottságából. (December 2.) A képviselőház pénzügyi bizottsága Szontágh Pál (nógr.) elnöklete alatt ma d. u. 5 órakor tartott ülésében, melyen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Hrálicz miniszteri tanácsos voltak jelen, folytatta a cukor, kávé és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Hrálicz Béla miniszteri tanácsos a tegnap hallottakra megjegyzi, hogy azok majdnem ugyanazok, mint a miket a budapesti iparkamara emelt ki s melyeket már az ezen kamarával folytatott tanácskozások alkalmával is hallott. Már ezen alkalommal is felemlítette, hogy ez csak itt szokatlan, de más országokban egész sorozata a más fogyasztási tárgyaknak van megadóztatva. Ezen tanácskozások alatt a kamara is elismerte, hogy a cukor, kávé és sör csakugyan leginkább alkalmas a megadóztatásra, csupán az adóztatási módra van kifogása. Ezután részletes felvilágosításokat adott a tegnapi ülés folyamán felmerült kifogásokra s védi a törvényjavaslat tételeit azon kijelentéssel, hogy a kivitel módozatainál lehet még az eddig tervezetteknél is czélravezetőbb és minden zaklatást lehetőleg kikerülő módozatokat felállítani. Például hozza fel a borra nézve fennálló adózási rendszert is, amely évtizedek óta fennáll s daczára annak, hogy ma már a bor is elsőrendű szükséglet, mégis a gyakorlat egy ,a túlságos zaklatást kerülő rendszert honosított meg. Épen úgy lehet ezeknél is. A magánfelekkel szemben csakis annyit követel a törvény, hogy ha nem olyan helyről szerzi be ezen tárgyakat, ahol már megadóztattak, akkor azt jelentsék be. Ezt benn lehet hagyni a törvényben, mert csakis olyanokat sérthet, akik a törvényt ki akarják játszani, tehát a csempészeket. Igen könnyen érthető, hogy miért opponálnak a kereskedők . Nem a zaklatásért, hanem inkább a kereseti adó helyesebb mérvben való kiszabhatásától félnek. Szontágh Pál (göm.) a felvilágosításokat sok részben elfogadja s elismeri, hogy a pótelőterjesztések lényeges javításokat tartalmaznak, de mégis a törvényjavaslatot el nem fogadja, mégpedig nem elvileg maga az adó miatt, hanem csak a módozatokért. A bajon szerinte csak a fogyasztási vámvonal felállítása segítene. Nem tartja helyesnek, hogy a vidéki kereskedőkre a múlt évben tényleg eladott áruczikkei után rovassék ki a jelen évi adó, mert sokszor megtörténik, hogy a jelen évbe sokkal többet ad el, mint tavaly, s mégis úgy vonja ki magát az adó alól, hogy üzletét egyik helyen megszüntetve más községben nyit más czég alatt üzletet. Tisza Kálmán miniszterelnök az átalánynak a múlt évi tényleges állapotok szerint való kivetését igen helyesnek tartja, s hogy csupán ezen adó alól való kibúvásért egy kereskedő sem fogja üzletét eladni, vagy eléget változtatni. Hogy kijátszásért szekerekkel nagyobb távolságokra visznek áruczikkeket, ezt nem hiszi, mert a fuvarköltség túlságosan meghaladja az adót. A zárvonal felállítására nézve megjegyzi, hogy vámszövetség szerint sem nekünk, sem Ausztriának nem szabad a vámvonalat úgy állítani fel, hogy a társországból áteresztett czikkek adóztassanak meg, anélkül, hogy azok a belföldi fogyasztásnál is hasonló adóval ne ravassanak meg. A vámvonal felállításának költségei is igen nagyok lennének, mert a milliót meghaladják, és a csempészetet épen a zárvonal tenné lehetővé, vagy pedig a zaklatást tenné roppant terhelővé, mert midőn kimondatnék, hogy czukrot, kávét, sört behozni nem szabad, nem lehet a vonalőröket arra kötelezni, hogy bármelyik csomagról, bármi legyen is arra czimul írva, ne gyanakodjanak, vájjon nincs-e abban ezukor, kávé , mert tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen kijátszások szoktak megkisértetni. Kénytelenek volnának tehát minden küldeményt már a határnál felbontani, megvizsgálni s akkor ítélje meg bárki, hogy mi lenne a különbség az általános öszszes kereskedelemre nézve s melyik az előnyösebb ? Szóval : vagy minden tárgyra ki kellene terjeszteni a fogyasztási adót, vagy az egész vámvonal felállítását épen kereskedőink érdekében el kell ejteni. Ha egyáltalában azt hisszük, hogy az állam jövedelmeit fokozni szükség s ezt a fogyasztási adó által érjük el, fogadjuk el a törvényjavaslatot s ne kössük azt a vámvonalhoz.