Ellenőr, 1880. december (12. évfolyam, 584-638. szám)

1880-12-03 / 588. szám

XII. évfolyam. — 588. sz. Tanulmány ez idei költségvetési vitánk felett.*) (Négy közlemény.) I. Minden budget-vita élet- és életképességi verseny a parlamenti pártokra nézve, s a nélkül, hogy ex asse elv és tervkérdések tűzetnének ki tanácskozásra, itt és ekkor dőlnek el alapjaikban a pártok elvei és tervezetei. Itt hozatnak szóba a történtek hibái, mulasztásai, itt adatnak elő azon elvek és tervek, melyek szerint azok, kik a bud­­getben a többség kormányát támadják, kormá­nyozni óhajtanának. Itt is ez alkalommal folyik a csata de rebus omnibus et quibusdam aliis, s ha a többség vagy annak kormánya a budget­­vitán átment, annak eredménye után, a miképen átment, könnyű prognoszicont venni arra, hogy erősen, gyengén vagy hogyan áll a kormány és többsége: szilárdan, ingatagon, avagy épen dűlő­térben. Mit tanultunk? mi az eredmény az alig le­zajlott budgetvita felől, azt a szíves olvasó vonja le magának saját contemplati­ója, észlelete és azon benyomások után, melyeket reá az egész vita folyama és bevégzése ten. Mi e kis tanulmá­nyunkban csak egyes mozzanatait színezzük ki a vitának, hogy annál világosabban láthassuk, ki? miért? hogy ? nyilatkozott s majd soraink végén adunk kifejezést saját nézetünknek az iránt, hogy mint vélekedünk ezen csata után az azt vívott felek állása felől. Egyik-másik szónokkal többet, másikkal ke­vesebbet s nem kevéssel épen nem foglalkozunk, s ezt nem azért tesszük, mintha azok, akik nem említtetnek általunk, nem beszéltek volna pártállá­sukhoz képest okosan, ékesen, bölcsen, sikere­sen ; de azon régen jól ismert mértékkel kívánunk itten csak mérni, mely irányul azt veszi, a­mit igen találóan mondottak egy izben egy nagyhangú és hatásos szónoklatairól ismeretes nagyság be­szédjéről, hogy a beszédben volt sok szép, sok jó mag, de sok szalma is. Azonban a­mi szép és jó és magvas volt benne, az nem uj, a­mi pedig uj volt, azt kritizálni non merita la speza, mert az meg szalma. De hogy mégis némi tájékozást nyújtsunk a felől, hogy miért foglalkozunk egyik-másik szó­nokkal hosszasabban, másikkal rövidebben s nem kevéssel épen nem, tehát elmondjuk — ha neta­lán akadna valaki, ki ebben kétkednék — hogy mi bizony saját pártállásunknak tekintetéből s nem cosmopolitikus tendentiával vettük kezünkbe a kritika tollát s csakis azt bonczoljuk, a mit a szabadelvű párt nézpontjából — szerintünk a ma egyedül helyes politikai nézpontból — tartunk arra valónak, felvilágositandónak és kiszinezendő­­nek. De daczára annak, hogy világos vallomással kezdünk munkához, a szíves olvasó meg fog ar­ról győződhetni, hogy még ettől is eltekintve, a pártatlan igazság vezette észjárásunkat és írá­sunkat. Hegedűs Sándor: Első szónok volt az ellenzék részéről egy oly egyén, a­ki nem szólott a budget-vita alkal­mával, sőt már akkor képviselő sem volt. Para­doxon, de igaz : Simonyi Lajos báró, a­ki épen a budget-vita előtt hagyta el parlamenti küzd­­helyét, bucsuzót mondott vagy itt s e bucsuzót kí­vánjuk mi mint első szónoklatot ide iktatni; de mert bucsuzója már volt e lapok hasábjain érdemileg méltatva, most és ez alkalommal csak annyit, hogy Simonyi Lajos báró búcsúzójának tartalma adta az irányt az ellenzék támadásának minőségére. Simonyi Lajos báró az által, hogy a szélbali pártot kormány­k­ép­esnek dekretálta, megadta az intést és példát volt társainak arra, hogy reti­­rálni kell és megadta az irányt, hogy melyik irányba kell a visszavonulást vezetni. Korántsem a conservativ árnyalat felé hatni, ellenkező irány­ban a radicalismus oldalára!­De elment s ez által legalább egyelőre s a parlamenti vitákra nézve nem létezik, elhunyt. De mortuis nil nisi bene s ez okon hallgatunk, mé­lyen hallgatunk Simonyi báró bucsuzójáról. A szabadelvű párt részéről az 1881-ik évre szóló költségvetést mint előadó Hegedűs Sándor vezette be a házba. Napról-napra, jobban mondva esetről-esetre tapasztalható, hogy H. S. — a szabadelvű pártnak ezen kétségtelen nagy szor­galmú, sokoldalú és valóban kiváló képzettségű tagja—nő és társai felett mint jó debatter erős, logicus és emelkedő szónok tűnik ki. Beszédje tárgyilagos részét csak szó szerint kell élvezni, abból akár elvenni, akár hozzá tenni helytelen volna. Bevezető beszéde correct budget-bevezető beszéd, a szónoklat magasabb régióiba törekvő apostrofával, melylyel előadását végezé, s mely­­lyel hallgatóit a „képzelet országába hívta“ s élénken bizonyította, hogy még a „képzelet or­szágában“ sem képzelhető az, a mit egynémely nagy hazafi hazánkra kíván, vagy igér ! Hogy még ott is kiábrándulna a számító ész, ha látná, hogy ha az a sok szép nagy és magasztos mind bekövetkeznék : Magyarország önálló független monarchiát vagy respublicát képezne, s az euró­pai concertben felvéve állana, ha csak a romániai vagy akár a szerb önállóságnak megfelelő erőt kellene is, és nem többet kifejtenie, még akkor is tetemesen nagyobb anyagi teher nyomná az adózó vállait, mint az oly felettébb erősen szidalmazott — ámbár senki által nem az ábrándok neto­vábbjának tartott — közös ügyes állapot ! Merész kép, melyen a phantasia elmereng­het s egy nehéz sóhajjal, a szív mélyéből emel­kedő fohászszal kell arra ébrednünk, hogy bizony Hegedűs Sándornak igaza van. — Térjünk vissza a földre, szálljunk alá a képzelet országából ide, a rideg valóság ingatlan földjére, mérsékeljük vágyainkat s vele bánatunkat. Ne irigyeljük a román és a szerb atyafiak önállóságát s min­­denekfelett ne csaljuk, ne ringassuk magunkat csalásmok merengéseiben a valóság rovására, s ne higyjük, hogy ha mi is, mint ők, negyedfélszáz éven át török igában nyögtünk volna, hogy a mi közállapotaink — ma szabadulva — jobbak len­nének vagy akár csak olyanok is, mint román és szerb szomszédainké. De még ha úgy volna is, minek szidjuk őseinket, minek hálátlankodunk, minek évődünk oly sors felett, melyet a mint­hogy nem intézhettünk, mert akkor, 300 év előtt nem éltünk, úgy a mai sorsnak intézésébe is mi, és csak mi s az adott viszonyok lehetnek bár­mely okos, helyes cselekvényünkben mérvadók. Ne mondja senki a magyar nemzetről, hogy laudator temporis acti, mert az az adott viszo­nyok között mindig úgy és akként cselekedett, hogy bízvást rebegheti imájában gyermekünk is, hogy: él magyar, áll Buda még! No de haladjunk — és haladjunk a felálló szónok felé. A szélsőbal­párt újabb és nem kis tekintetet érdemlő képviselője, Eötvös Ká­roly, a ci-devant deákpárti, kinek nemcsak azért, mert értelmes és elég szónoki verve­vel ellátott elő­adása van, mint azon oldalon kevésnek, de főleg azért is figyelemben részesülő szónok a házban, mert tőle politikai lepényeket reménylenek. Min­denféle hírek előzték meg Eötvös Károly beszéd­jét, s legalább is oly programmszerű beszédet vártak tőle, melyben megfejti azt, a­mit báró Si­monyi Lajos meg nem fejtett. *) Pártunk egyik kiváló tagjától közöljük e tanulmányt a le­folyt budget-vita felett. Szerk. 12 O V . S. ELLENŐR Hire jár, hogy az átalakult ellenzék nem fog ütközetbe ereszkedni az appropriatio hagyományos csataterén sem. Lehet, hogy hallani fogunk egy-két lö­vést a körmögi röppentyűk ütegéből s hogy elsül és megrugja illető kezelőjét néhány „kis puska“ is , de ezek a hangzatos czéltalanságok és fontoskodó puffogá­­sok nem fognak jelenteni semmi komoly mozdulatot. A „nagy ágyuk“ nem de masquer­ózzák hollétüket egyetlen bömböléssel sem. Mi a jelszó? kérdik a tábor­őrök. Várakozást felelnek a kérdezettek. Egyszóval a költségvetési törvényjavaslat is letárgyalva lesz egypár nap alatt, ha ugyan véget nem ér már szombaton. Ter­mészetes, hogy „ennek a kormánynak“ nem szavazzák azt meg, a­kik nincsenek iránta bizalommal. De való­színű, hogy nem fognak név szerinti döntést kívánni a bizalmatlanok megszámlálása végett sem. Mert hát a legutóbbi szavazások­­— noha meglepetések gyanánt lettek felidézve — nem voltak biztatók egy jelentéke­nyebb tüntetés megkísértésére, mely alatt a kormány­párt is résen volna. Az persze más kérdés, hogy a „füg­getlenségi“ párt nem fog-e névszerinti szavazást kérni, ha mindjárt „időszerűtlennek“ ítélnék is azt a „mérsé­keltek“. Na de ezzel ne bajlódjunk. Nem tudom alapos-e vagy sem a fennebbi értesí­tés ; én csak azért jegyeztem fel, mert hire jár. És pe­dig indokolással. Az ellenzék egyesült egyenetlenkedői t. i. kedvezőbb harczi síkra tartják fel ádáz támadásai­kat s az adójavaslatok terén készülnek kirukkolni egész erővel. Nem mondom, hogy ez a számítás nem ravasz, csak azt mondom az olasz példabeszéddel, hogy „ha rózsák, hát virágozni is fognak — se saranno rose, fioriranno;“ ha pedig csak bogáncsok, no hát akkor erődhetnek rajta a saját akadékoskodóik. Hogy ezen proverbiális elmefuttatásból senki se vonhassa ki azon következtetést, mintha én — a kérdés­­beni törvényjavaslatokra nézve — a saját érzelmeimet, nézeteimet és meggyőződésemet akarnám egy talián szó­járás homályos értelmezése mögé rejteni: ezennel kije­lentem, a­mi következik. Én még nem láttam olyan országot — pedig a civilizált Európa mérvadó államai közül csak Ger­mániában nem éltem több éven át, et pour cause — a­hol az adónak bármely nemét is kellemetesnek talál­ták volna a fizetéskötelezettek s a­hol a szerencsétlen adószedő — qui n’en peut mais (ma benne van tol­lam a külföldieskedésben) — a legellenszenvesebb egyé­niség gyanánt ne lett volna említve mindenki által, pártkülönbség nélkül. Észleltem azonban, világszerte a tényt, miszerint a legtöbb ember legkevésbé sem borzado­zna egy olyan adó­tól, mely a szomszédjaira nehezednék, jobbról is balról is, előtte sem kevésbé mint mögötte, teljes súlylyal, de a­mely nem érintené őt magát egyáltalában. Mi ebből a tanúság a s­aj­át észjárásomra és eljárá­­somra vonatkozólag ? Az észjárásra nézve az, hogy az adó javasolt nemének szükségessége, lehetősége és jövedelme­zősége kétségtelenül álljon előttem. Az eljárásomat illető­leg pedig az, hogy én ama három feltétel bizonyossága mellett nem tiltakozom, nem lármázok és nem szavazok a rám eső teher­rész ellen, ámbár szeretném, ha nemzeti háztartásunk nélkülözhetné azt a csekélységet. Pedig — engedelemmel legyen mondva­­— az én adóm — személyes kereset czimén­t— aránytalanul nagy és meg is fizetem azt pontosan, mert azok közé tartozom, kik nem szoktak adóssal maradni senkinek, még az ál­lamnak sem. És miután a pénzügy­ér úr jelenlegi javaslataira vonatkozólag sem lehet — lelkiis­meretesen — más döntő kérdés csak az, a­mi minden fajta adót elfogadhatatlanná vagy el­­utasíthatatlanná tesz : az országos szükségesség, lehető­ség és jövedelmezőség el nem ismerhetése vagy tagad­­hatlansága: én részemről ama pontok tisztázásának alap­ján fogom adni szavazatomat terheimnek ezen súlyos­bítására vonatkozólag is. Annyi bizonyos, hogy az ellenzék kedvéért nem járulok egy kormányválság előidézéséhez épen az olyan adózás kérdésében, a­melynél egy esetle­ges új kabinet bizonyára nem javasolhatna elviselhetőb­bet, de alkalmasint behozna terhesebbet is. Átalában véve ugyan ki teheti fel Szapáry Gyula grófról és Tisza Kálmánról, és az egész cabinetről, hogy az adók csökkentésében ne lelnék örömüket, csak lehetne ? Hát kinek lehet akár gyönyörűsége akár haszna abban, hogy saját magára is fizetési új kötele­zettséget ró és népszerűtlen dolgokat mivel ? Hiszen a­ki ilyesre vállalkoznék, midőn nincs rászorulva, azt egye­nesen a lipótmezei állampalotába kellene küldeni. Itá van szorulva az állam, hogy segítsen saját ma­gán, kellemetlen, sajnos, fájdalmas úton is. Különben nem segít rajta az életereje iránti világhitel sem. Ha pedig ezt kellene elvesztenünk, no hát akkor még na­gyobb lenne az adónk és nem tudom ki az adósze­dőnk. Gróf Szapáry Gyulában mindenesetre egy igen szép tulajdonság van. Nem irigy. Alig lehetne pénz­ügyérre emlékezni bármely országban is, a­ki ne kicsi­nyelte volna elődjét és ne nézte volna rossz szemmel a lehető utódait. Gróf Szapáry Gyula nem ilyen ember. Ő kész volt helyét felajánlani elődjének, kit nagyrabecsül és felajánlani akkor, midőn a saját miniszterségének sikeres működéséről, mondhatni fényes sikeréről, az aranyjáradék bámulatos keresettségét és a 153 milliónyi incubus elenyészését hozhatta fel bizonyíték gyanánt. És még azt sem mondhatni róla, hogy azért akart sza­badulni, mert gyűlölt egyéniségnek hitte magát. Nem hitte ilyennek, mert nem az. Senki a pénzügyőrség ri­deg feladatát kíméletesebben nem oldotta meg mint gróf Szapáry Gyula. Az adófizetők nem rajongnak érette, de nem is gyűlölik. Egy szóval, nem mellékindokok sugallották, mi­dőn helyét kész volt átadni elődjének, hanem sugallotta az irigységmentes, féltékenységtiszta észjárás, miszerint az általa is nagyrabecsült előde tán nagyobb eredménynyel, gyorsabb eszközök által és adószaporitás nélkül is ké­pes lesz az állami háztartás hitelét fenntartani s a pénzügyi kibontakozás sóvárgott czéljához jutni. Hogy valóban lovagias eljárása nem vezetett a kivánt ered­ményhez, azt sajnáltuk, vele együtt a kormánypártban mindnyájan, de jó és nemes szándékának meghiúsu­lása csakugyan nem lehet ok arra, hogy adójavaslatai — midőn másokat és kellemeseket nem indítványozhat senki — ne nyerjenek helybenhagyást magától az ellenzék mérsékelt, higgadt és ősz­inte embereitől is, ha ugyan megvan köztük ez az árnyalat is. A zágrábi szegény károsodottak javára. Eddigi gyűjtésünk.............................. 323 frt 10 kr Dessewffy Ottó Vanyarczról .... 10 „------­Havas Gyula Deésről......................... H n------­Hanisz Imre, a gyöngyösi nőegylet tit­kára, (a nőegylet által rendezett mu­latság tiszta jövedelme) .... 37­­ 76 * Összesen 381 frt 86 kr J Budapest, péntek, deczember 6. 1880. A törvénykezési rendtartás módosítását tágyazó novella. Tegnapelőtti esti lapunkban jeleztük, hogy az igaz­ságügyi bizottság előadója, a bizottság elvi megállapodá­sainak megfelelően, a törvényhozási rendtartás módosítá­­sát tárgyazó novellát elkészítette. A tárgy fontossága in­dokolja, hogy e novellának lényeges tartalmát olvasóink­kal megismertetni sietünk. Leglényegesebb és gyökeres ujitás a novellában a felebbvitelek tüzetes uj szabályozása, mely a magy. kir. Curia két osztályának egyesítésével kapcsolatosan a perbeli külön semmiségi panaszt — az alaki és az anyagi kérdés felülbirálatának merev elkülönítését ki­küszöböli, az ítéletek s némely ezzel egyenlő tekintet alá eső érdemleges végzések ellen felebbezés jogorvos­latot enged, úgy hogy az alaki sérelmek orvoslása is a felebbezés során szorgalmazandó. Ezen intézkedés a fe­­lebbviteli eljárást egyszerűsíteni és gyorsítani fogja. Kiemelendő továbbá, hogy 200 forintot meg nem haladó összeget vagy értéket, továbbá a bérelt helyiségek át­adását vagy visszabocsátását tárgyazó némely életjára­déki és élelmezési sommás perekben hozott ítéletek el­len felebbezésnek csak birtokon kívül van helye, 500 irtot meg nem haladó készpénz követelés iránti sommás perekben pedig két egyenlő ítélet ellen további feleb­bezésnek helye nincsen. Nevezetes és üdvös újítást tar­talmaz az is, hogy ha az egyik fél az ítéletet felebbezi, a másik fél a felebbezéshez csatlakozh­atik akkor is, ha ő az ítéletet nem felebbezte. Ezen intézkedés is a fe­­lebbezések számának alább szállását fogja eredményezni. Végzések ellen, a­mennyiben a törvény ki nem zárja, felfolyamodásnak van helye, de a peres­­eljárásban a kereset-megindítástól az ítéletig hozott azon végzések ellen, a­mely által a per előkészíttetik, külön felfolya­modásnak helye nincsen. A felfolyamodással megtámadott végzések tárgyában­­— ideértve a birói illetőség kér­désében hozott végzéseket is — a királyi ítélő­tábla rendszerint véglegesen határoz, s további felfolya­modásnak helye nincsen, miáltal azon előny, melyet eddig a külön semmitőszék nyújtott, megtartatik ; meg­­tartatik azon nagymérvű hátrányok, inconvenientiák, költ­ség és időpazarlás nélkül, mely abból származott, hogy a perekben a formakérdések és az ügy érdeme felett mereven elkülönített két bíróság ítélt. A felebbviteli rendszer tüzetes átdolgozásán kívül a novella érintetlenül hagyja a törvénykezési rendtartás­nak az eljárásra, a bizonyításra és a bírói határozatokra vonatkozó részeit, szóval, a felebbviteltől eltekintve, rend­szer­változtatást éppen nem tartalmaz, hanem csak egyes kirívó hibák megigazítására s némely égető hiányok pótlására szorítkozik. Ilyenek a legfőbb ítélőszéken az igazságszolgáltatás egyöntetűsége végett a teljes tanács­­ülési határozatok életbeléptetése; a bonyodalmakat elő­idéző szavatossági pernek az egyszerű perbehivás által való helyettesítése, s ezzel kapcsolatban mellőzése an­nak, hogy sommás per rendes perútra tereltessék át, s viszonkereset eseteinek tüzetes szabályozása, a som­más eljárásnak 500 frt összegig vagy értékig való kiterjesztése, másfelől pedig tüzetesebb szabályozása s részben megszorítása és annak megengedése, hogy a tárgyalás kiegészítését már az első bíró is elrendelhesse. Ezen felül a választott bírósági és a számadási perek­ben való eljárás, — melyeknek nagymérvű hibáit a gya­korlat kimutatta — megfelelő új intézkedések felvétele által javíttatik ; a tőzsdebíróságok előtti eljárás pedig a hatáskör szempontjából tüzetesen körüliratik, s a ha­táskör túllépésének meggátlására s az eljárás helyes­ségének biztosítására vonatkozó intézkedések vétet­nek fel. A novella a felebbezett perek előadásánál a felek jelenlévő képviselőinek jogot ad, hogy az okiratoknak, tanúvallomási és szemle-jegyzőkönyveknek felolvasását indítványozhassák, a­mely indítvány felett a tanács ha­tároz ; továbbá a jelenlévő képviselőknek egy-egy felszóla­lást enged, melyben uj körülmények és bizonyítékok mellő­zésével a perbeli tényállást összegezhetik, s jogi érveiket röviden kifejthetik. Intézkedik az iránt, hogy a ki e jogot igénybe akarja venni s e végből a megszabott határidő­ben külön beadványban jelentkezni, erről ellenfelét értesíteni köteles, s hogy az ilyen perek az előadás előtt 8 nappal függesztendők ki, de a felek külön nem értesítendők. Végre­­ részben felhatalmazza a javaslat a pénzügyminisztert, hogy e jog igénybevétele czéljába való jelentkezési beadvány bélyegilletékét a törvény­­hozás további intézkedéséig, az igazságügyminiszterre egyetértőleg, rendeleti úton szabályozza. Ezen intézke­dések által, mely a szóbeliség és közvetlenség előkészí­tésének tekinthető, az czéloztatik, hogy azon fontos ügyekben, a­melyekben a felek ezen jogot igénybe veendőnek találják, az igazságszolgáltatás alaposabb és megnyugtatóbb legyen ; a jelentkezésnek külön illeték alá vétele által pedig egyfelől gát vettetni szándékolta­­tik annak, hogy e joggal a felek jelentéktelen s egy­szerű ügyekben is­ élj­en­ek ;a­míg másfelől az ezen reform behozatala által szükségessé válandó személyszaporítási kiadások fedezési alapja czéloztatik megszereztetni. Ezeken felül a novella intézkedik a királyi Curia semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályának egybeol­vasztásáról oly módon, hogy az egyesített m. kir. Curia állani fog az országbiróból mint elnökből, a legfőbb itélőszéki elnökből mint másodelnökből, továbbá a sem­mitőszék alelnökéből, a legfőbb itélőszéki tanácselnökök­ből és a magyar kir. Curia semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályának tagjaiból. Szóval az egybeolvasz­tás a bírói függetlenségnek teljesen érintetlenül hagyá­sával fogna történni. A fentebbiekben vázlatosan ismertetett novellával kapcsolatosan terveztetik a végrehajtási eljárásnak kü­lön rendszeres törvényben leendő szabályozása azon tör­vényjavaslat alapján, a­mely e tárgyban készült s a­mely annak idejében véleményezés végett az ügyvédi kamarák­nak is megküldetvén, a véleményt adó kamarák egyhangú elismerésében részesült. Az ezen javaslatban megállapított végrehajtási eljárás a bírói végrehajtások minden nemére rendszeresen kiterjeszkedik és a végrehajtási eljárást a végrehajtást szenvedők jogos igényeinek kellő megóvása mellett lehetőleg egyszerűsíteni s ennélfogva kevesebb költséget okozva tenni törekszik. A végrehajtási eljárás­nak ily módon külön törvényben való rendszeres sza­bályozása kívánatos azért, mert ez egy állandó jellegű alkotás lenne, a­mi csekély változtatással érvényben ma­radhat akkor is, ha a szóbeliség és közvetlenség alapel­veire fektetett új törvénykezési rendtartás léptettetnék életbe. Szóval a czélba vett reformok ez idő szerint lényegesen javítanák és egyszerűsítenék a törvénykezési rendtartást, a­nélkül, hogy annak rendszerét gyökeresen átalakítanák, a­nélkül, hogy a perrend végleges reform­ját akár elodáznák, akár annak behozatalát nehezítenék , sőt inkább annak útját egyengetik, egyengetik már az ál­tal is, hogy a szóbeliség behozatala esetére mindenesetre felesleges 4-ik fórumot megszüntetik. Budapesti franczia főconsullá, Bourgoing báró utódjává, Montmarin grófot, a bécsi franczia nagykövet­ség első titkárát nevezték ki. Bourgoing báró a franczia kormány által fölaján­lott k­o­janeiroi követséget nem fogadta el. (P. C.) A képviselőház pénzügyi bizottságából. (Dec­ember 2.) A képviselőház pénzügyi bizottsága Szontágh­ Pál (nógr.) elnöklete alatt ma d. u. 5 órakor tartott ülé­sében, melyen a kormány részéről Tisza Kálmán minisz­terelnök, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Hrálicz miniszteri tanácsos voltak jelen, folytatta a c­ukor, kávé és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Hrálicz Béla miniszteri tanácsos a tegnap hal­lottakra megjegyzi, hogy azok majdnem ugyanazok, mint a miket a budapesti iparkamara emelt ki s melyeket már az ezen kamarával folytatott tanácskozások alkal­mával is hallott. Már ezen alkalommal is felemlítette, hogy ez csak itt szokatlan, de más országokban egész sorozata a más fogyasztási tárgyaknak van megadóz­tatva. Ezen tanácskozások alatt a kamara is elismerte, hogy a c­ukor, kávé és sör csakugyan leginkább alkalmas a megadóztatásra, csupán az adóztatási módra van kifogása. Ezután részletes felvilágosításokat adott a tegnapi ülés folyamán felmerült kifogásokra s védi a törvényjavaslat tételeit azon kijelentéssel, hogy a kivitel módozatainál lehet még az eddig tervezetteknél is czélravezetőbb és minden zaklatást lehetőleg kikerülő módozatokat felállí­tani. Például hozza fel a borra nézve fennálló adózási rendszert is, a­mely évtizedek óta fennáll s daczára annak, hogy ma már a bor is elsőrendű szükséglet, mégis a gyakorlat egy ,a túlságos zaklatást kerülő rend­szert honosított meg. Épen úgy lehet ezeknél is. A ma­gánfelekkel szemben csakis annyit követel a törvény, hogy ha nem olyan helyről szerzi be ezen tárgyakat, a­hol már megadóztattak, akkor azt jelentsék be. Ezt benn lehet hagyni a törvényben, mert csakis olyanokat sérthet, a­kik a törvényt ki akarják játszani, tehát a csempészeket. Igen könnyen érthető, hogy miért oppo­nálnak a kereskedők . N­em a zaklatásért, hanem in­kább a kereseti adó helyesebb mérvben való kiszabha­tásától félnek. Szontágh Pál (göm.) a felvilágosításokat sok részben elfogadja s elismeri, hogy a pótelőterjesztések lényeges javításokat tartalmaznak, de mégis a törvény­­­javaslatot el nem fogadja, még­pedig nem elvileg maga az adó miatt, hanem csak a módozatokért. A bajon sze­rinte csak a fogyasztási vámvonal felállítása segítene. Nem tartja helyesnek, hogy a vidéki kereskedőkre a múlt évben tényleg eladott áruczikkei után rovassék ki a jelen évi adó, mert sokszor megtörténik, hogy a jelen évbe­­ sokkal többet ad el, mint tavaly, s mégis úgy vonja ki magát az adó alól, hogy üzletét egyik helyen megszüntetve más községben nyit más czég alatt üzletet. Tisza Kálmán miniszterelnök az átalánynak a múlt évi tényleges állapotok szerint való kivetését igen helyesnek tartja, s hogy csupán ezen adó alól való ki­búvásért egy kereskedő sem fogja üzletét eladni, vagy eléget változtatni. Hogy kijátszásért szekerekkel nagyobb távolságokra visznek áruczikkeket, ezt nem hiszi, mert a fuvarköltség túlságosan meghaladja az adót. A zárvonal felállítására nézve megjegyzi, hogy vámszövetség sze­rint sem nekünk, sem Ausztriának nem szabad a vám­vonalat úgy állítani fel, hogy a társországból áteresz­tett czikkek adóztassanak meg, a­nélkül, hogy azok a belföldi fogyasztásnál is hasonló adóval ne ravassanak meg. A vámvonal felállításának költségei is igen na­gyok lennének, mert a milliót meghaladják, és a csempészetet épen a zárvonal tenné lehetővé, vagy pedig a zaklatást tenné roppant terhelővé, mert midőn kimondatnék, hogy czukrot, kávét, sört be­hozni nem szabad, nem lehet a vonalőröket arra köte­lezni, hogy bármelyik csomagról, bármi legyen is ar­ra czimul írva, ne gyanakodjanak, vájjon nincs-e abban ezukor, kávé , mert tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen kijátszások szoktak megkisértetni. Kénytelenek volnának tehát minden küldeményt már a határnál felbontani, megvizsgálni s akkor ítélje meg bárki, hogy mi lenne a különbség az általános öszszes kereskedelemre nézve s melyik az előnyösebb ? Szóval : vagy minden tárgyra ki kellene terjeszteni a fogyasztási adót, vagy az egész vámvonal felállítását épen kereskedőink érdekében el kell ejteni. Ha egyáltalában azt hisszük, hogy az állam jövedelmeit fokozni szükség s ezt a fogyasztási adó ál­tal érjük el, fogadjuk el a törvényjavaslatot s ne kös­sük azt a vámvonalhoz.

Next