Ellenőr, 1881. január (13. évfolyam, 1-54. szám)

1881-01-22 / 37. szám

ZDL évfolyam. — 37. szám. Egyes szám ára 4 kr. Budapest, szombat, január 22.1881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre ......... 20 forint — kr. Félévre.............................................10 , — , Évnegyedre........................................5. — „ Egy hónapra...................................1­9­80 . Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön­­­írt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcza 22. sz.) intézendők. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap­ utcza 22. szám. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Budapest, január 21. Közgazdaságunk 1880-ban. IV. Vasut-épitkezések. (Folytatás és vége.) (Th. E.) A lefolyt évben csak az egyetlen mező­túr-szarvasi, 201 kilométer hosszú Il­od rangú pálya adatot át a forgalomnak, melynek megnyitása május hó 1-én történt. Az emelkedő építési kedv azonban az előmunkála­tokért való tömeges kérelemben talált kifejezést. 1880-ban a közmunka- és közlekedési minisztérium a következő gőzmozdony- és ló­vaspályákra adott elő­munkálati engedélyt: 1. Nyíregyházától­ Mátészalkáig; 2. Makó-Mező­­h­egyes-Batonya-Arad és Batonya-Lőkösháza közt; 3. Arad-Makó; 4. Arad-Csanád; 5. Pápa-Keszthely; 6. Budapest-Kelenföld-Eszékig és Kaposvár felé Pécsig; 7. Szilágy megyéből a n.-károlyi állomásig; 8. A Sza­mos folyam mentén a moldvai határszélig; 9. Nagy- Kikinda-Nagy-Becskerek közt; 10. Budapest-Kelenföld- Pécsig; 11. Elek-Kétegyháza lóvonatú vasút; 12. Arad- Szeged közt; 13. Nyitra-NI.-Tapolcsányig; 14. Jánoshá­­zától-Sz.-Györgyig; 15. Rudabányai; 16. Budapest-Kelenföld-Dombovárig; 17. Szegeden lóvonatú vasútra; 18. Varasdtól-Csáktornyáig; 19. Margitától-Szomolno­­kig; 20. Debreczen-Nánás; 21. Dévény-Ujfalutól-Szt.­­Jánosig; 22. Hátszeg-Karánsebes; 23. Pozsonytól-Hegyeshalomig; 24. Marosvásárhelytől-Görgényig; 25. Buda­győri; 26. Debreczen lóvonatu vasút; 27. Szolnok- Szajol-H.-Mezővásárhelyig; 28. Pozsonyban lóvonat; 29. Sajó-Szt.-Péter-Hossz hegység közt; 30. Aradi ipar­­vasútra; 31. Mezőhegyes-Kétegyháza közt; 32. Szom­bathely-Kőszeg közt; 33. Margitától-Szilágysomlyóig; 34. Fegyvernek-Poroszló közt; 35. Marosvásárhely- Szászrégen közt; 36. Nagyváradtól-Székelyhidig; 37. Mosonytól az ország határáig; 38. Szabadkától-Bajáig; 39. Eszéktől-Barcsig; 40. Pécstől-Székesfehérvárig; 41. Debreczentől-N.-Létán át Diószeg-N.-Váradig; 42. Maros­­ludas-beszterczei; 43. Budapesttől-Esztergomig innét Dorogtól kiágazva Annavölgyig; 44. Gölniczvölgyi; 45. Szentestől-Hódmezővásárhelyig; 46. Szajoltól esetleg Szolnoktól-Szentesig. Vasutépitési engedélyek kiadattak a következő vo­nalak számára: 1. Az 1880-ik évi XXXII. törvényczikk által a „Szamosvölgyi (Apahida—Deési) 46­7 kilométer hosszú Il-od rangú vasút, 2. Az 1880. évi XXXIII. tör­vényczikk által a „Nyitra Nagy-Tapolcsányi“ 330 kilo­méter hosszú Il-od rangú vasút számára és 3. az 1875. évi XLIV. törvényczikk által engedélyezett „arad-körös­­völgyi“ vasút „borosjenő-borossebesi“ 23 kilométer hosszú folytatására. Továbbá a következő építkezések rendeltettek el állami költségen: 1. Az 1880. évi XLII. törvényczikk értelmében építendő Budapest-zimonyi vasút Újvidék-zimonyi sza­kaszának 28 és 32 szelvényei közt a Péterváradi vár alatt létesítendő, mintegy 306 méter hoszszú egy vágá­­nyú alagút, továbbá a szintén a fent idézett vonalon és szakaszon Karlovicz és Pécska közt létesítendő 198—207 szelvények közt fekvő 700 méter hosszú és „cortanovicé­nek nevezett alagút építése, mely építkezések a múlt év október havában kötött szerződés értelmében „Clesz Henrik és Clesz Reinhold“ vállalkozóknak adattak át. Végül pedig ezen pályán még a zimonyi Száva­­hídhoz csatlakozó 7 kilométer hosszú vonal alépítményé­nek és a zimonyi Száva-hidnak az elkészítése rendel­tetett el; az elsőnek épitése „Duncz és Anderle“ épitő czégre bízatott, — a másodikat azonban még nem kezdték meg. 2. Az 1880. évi XLIII. törvényczikk értelmé­ben Sunja-Kosztajniczán át a boszniai határszélig építendő vasút, Kosztajnicza, Volinja között fekvő s a 372-ik szelvénytől a 412. szelvényig terjedő 4 kilométer hosszú szakaszon, az alépítmények elkészítése, mely munkák a múlt év október hó 15-én kötött szerződés alapján Kiss Antal és Lapos Jakab vállalkozóknak adattak ki. 3) Az 1880. évi XXXVIII-ik t.-czikk 3. §-a értelmében, a tiszavidéki vasutak Budapestre való beho­zatala czéljából a rákos-ujszászi 75 kilométer hosszú vasút épitése. Ezen vasút kiépítése, a mint már felemlittetett, ál­­lamvasuti hálózatunk kiegészítésére okvetetlenül szük­séges, amennyiben e nélkül a tiszavidéki keleti vona­lakról és az első erdélyi vasútról jövő forgalom csak a hatvan-szolnoki vonalon át volna a fővárosba vezethető. Ez az irány pedig az osztrák­ állam­vasút czeglédi irányánál 35­6 kilométerrel hosszabb, s ennélfogva alig volna képes ezzel versenyezni. A szolnok-újszász-rákos-budapesti vonal csak 97.6 kilométer hosszú, ez a megoldás a szolnok-czegléd-bu­­dapesti 100.8 kilométer hosszú vonalnál 3.2 kilométer­rel még rövidebb lévén, fővárosunk érdekében a leg­­czélszerűbbnek nevezhető. A szamosvölgyi vasutak építését múlt év június havában kezdték meg s mintegy 60%-a már elkészült. Ámbár ezen vasút engedélyezett építési ideje két évre volt szabva, az építkezés jelen állása folytán bizton re­mélhető azonban, hogy az a folyó év julius havában a közforgalomnak át fog adatni. A nyitra-n­-tapolcsányi vonal épitése 1880-ik év október havában kezdetvén meg, azon még valami ne­vezetesebb munkák nem létesittettek. Úgy­szintén a budapest-zimonyi és sunja-kosztaj­­niczai vasutakon létesítendő egyes építkezések, csak októberben adatván ki, szintén nem haladtak nagyon előre. Az arad-körösvölgyi vasút „borosjenő-borossebesi“ szakaszának kiépítésére az engedélyt kiadatott ugyan, de annak tényleges építését még nem kezdték meg. A rákos­­újszászi vasút építése el lett ugyan rendelve, annak köz­­igazgatási bejárása november havában meg is tartatott, építése azonban tényleg még nem kezdetett meg. A­mint a fent elősoroltakból látható, egyes, magán és iparvasutak kivételével, a magyar korona területén az elmúlt évben 90,7 kilométer hosszú vasút és 1006 folyóméter alagút építése volt folyamatban. Ezen új építkezések mellett azonban, üzletben álló régebb vasutainkon szintén nevezetesebb bővítési és át­alakítási munkák létesíttettek. Mindenekelőtt a budapesti forgalom érdekében lé­tesített munkák említendők fel, s ezek között első­sor­ban a kereskedelem egyik régi óhajának valósulása, a dunaparti teher-pályaudvar építése, a­melyet, ámbár még szerény korlátok közt, szintén az elmúlt évben kezd­tek meg. Az osztrák államvasút budapesti gabonaraktárait pedig, a­melyek az 1879. év végéig 12,000 tonna berak­tározására voltak berendezve, három két-kétezer tonnára való raktár építése által annyira bővítette, hogy azokban ma 18,000 tonna gabona helyezhető el. Habár közvetlen nem vasúti építkezés is, mindazonáltal tekintve azon szoros összefüggést, mely a vasutak és a raktárak kö­zött fennforog , tekintve, hogy azok hivatva vannak a szállító eszközöket kiegészíteni, illetőleg az elszállítást szabályozni, felemlítendő, hogy a fővárosi közraktárak és elevátorok ügye, csaknem tíz évig tartó hosszas küz­delem után, az elmúlt évben eldöntetett és azok építése az állam által nyújtott kedvezmények mellett meg is kezdetett. A fővárosban létesített ezen építményeken kívül, felemlítendők még a következő nevezetesebb vasúti épít­kezések. A magy. kir. államvasutak tiszavidéki vonalának „Kigyós“ nevű megállóhelyénél egy kitérő állomást épí­tettek. Megkezdték a kassa-oderbergi vasút utolsó négy faszerkezetű „Hernád“-hídjának vas- és kőszerkezetre leendő átalakítását. Elkészítették a középső folyampillé­reket, megkezdték a vasszerkezet felállítását. Hasonlóan az első magyar-gácsországi vasút faszer­kezetű Ondova-hídjának vasszerkezettel való felcserélése megkezdetett, a­mennyiben a partpilléreket már fel­építették. A mohács-pécsi és pécs-barcsi vasutak a kormány kezdeményezése folytán, az üszögi meg nem felelő mű­helyeket Pécsre helyezték át és ott egyesült erővel egy nagyobbszerű főjavító műhelyt építettek. Ennek az épí­tését az elmúlt év márczius havában kezdték meg s már deczember 15-én át is adták a forgalomnak. Végül, ámbár nem közvetlen vasúti építkezés is, de tekintve, hogy a m. kir. államvasutak déli vonalának forgalmát nem csekély mértékben van hivatva emelni, felemlítendő, hogy az elmúlt évben a fiumei kikötő Zichy mólóján az 1880. évi XXIV. t. sz. alapján egy uj tárházat építettek. Az elmúlt év itt jellemzett vasutépitkezésének cse­kély eredményeiből látható, hogy az 1880-dik év ez irányban is rendkívüli meddő volt. Az építkezések leg­­nagyobb része is csak az év második felében indult meg, midőn már úgy a jó aratás, valamint az európai pénzpiaczok kedvező hangulata folytán, az építési kedv emelkedni kezdett. Lónyay Gábor barátomhoz! H. Budapest, 1881. január 15-én. Az 1848. után beállott helyzet a magyar gazdakö­zönség minden rétegére nézve rendkívül nehéz volt. Kezdetben a legnagyobb zavar és károsodásba jöttek azon nagybirtokosok, kik termelésükkel azelőtt kizáró­lag az úrbéri erőre voltak utasítva és latifundiumaik felszerelésére a szükséges pénzerővel nem rendelkezhet­tek. Birtokosaink ezen osztálya, lehet mondani, egészen a volt jobbágyok discretiójára lett utasítva, és ez érdem­ben tudok ugyan magam is igen szép kivételeket, hol a nép előbbeni földesurának földjeit egyszer-kétszer ingyen szántotta és vetette be; miről azonban a nagy, a többi résznél természetesen szó sem lehetett; sőt inkább az az eset fordult legtöbbször elő, hogy pénzért sem lehe­tett munkást kapni az előbbeni jobbágyok soraiból. Ez az állapot később némileg javult, miután a nép a váratlanul jött szabadsági mámorból felocsúdott. De ehhez évek szükségeltettek, az alatt pedig a jó isten tudja, hogy miképen ment ezeken a birtokokon a gaz­dasági termelés. Sok víz lefolyt a Dunán addig, míg a helyzet ez irányban némileg javult. Javították azt a birtokosok, részint az­által, hogy birtokaikból eladtak, bérbe adtak és a megtartott részt önálló gazdálkodásra berendezni törekedtek, úgy a­hogy lehetett. Ha említett javaslatom szerint történt volna az úrbéri viszonynak megoldása, úgy ezen időszak kimarad gazdasági éle­tünkből tömérdek káraival, mert helyébe lépendett az átmeneti évekre, az úrbéri váltság kamatai után, — melyeket én kizárólag azokkal óhajtottam volna fizet­tetni, a­kik első­sorban nyertek — a szakmányban teljesítendő munka. Ezen módozat keresztülvitte volna az országot a nagy változáson a­nélkül, hogy a nagy­birtokok termelésében valami nagy kárt okozott volna, s keresztülvitte volna úgy, hogy a nép is egy nagy gazdasági iskolán ment volna keresztül, minek folytán mind azt jobban megbecsüli, a­mit nyert, mind pedig magának is termékenyebb munkája leendett. Ha ezen átmeneti időben földhitelintézetei lettek volna már az országnak, akkor a szenvedett károk és bajok nem lettek volna oly nagyok, és a rögtönzött közgazdasági válság is kevésbbé éreztette volna sújtó hatását. De fájdalom! akkor még nem bírtunk hitelinté­zetekkel és igy a birtokos osztály jórészt martaléka lett az uzsorának, a nehéz kölcsönöknek, melyek utóbb annyi birtokost sodortak el és vittek azon bérlési gyakorlatra, mely birtokaink oly nagy részét tartja ma is még kezé­ben, sok helyt teljesen szabad gazdálkodással, és az adott nehéz és nagy előlegezések nem tudom én ho­gyan és mikor történendő visszafizetésével. Sok időbe és sok munkába fog az kerülni még kedves barátom, míg a jelzett birtokokon egy igazán egészséges és üde gazdasági élet ismét lábra kaphat. Ilyen volt körülbelől hazai nagygazdaságaink sorsa, számos éveken át, s ma sincs még azok közül igen sok csak annyira is fölszerelve, hogy a termelésnek külön­böző tényezői összhangzásban állanának rajtuk. Az ma is még, fájdalom, csak kivételesen előforduló gazdaság, melyen megvolna a szükséges fogaterő mellett a hely­­szerűség követelésének megfelelő haszonmarha, a szük­séges takarmánytermelés, a kellő mennyiségű trágya és a helyesen összeállított vetés-forgás. A legnagyobb része gazdaságainknak ma is még túlnyomólag csak gabona­­termeléssel foglalkozik, a­nélkül, hogy azzal párvonalban ellensúlyozni is törekednék egyrészt a föld erejének ki­merülését, másrészt az egyoldalú gazdálkodásból fakadó károsodásokat. Ily helyzetében a gazdálkodásnak, ha a gabonatermelés nem sikerül, oda van egyszerre minden, holott többoldalú, helyes arányú termelés mellett, egyik jövedelmi forrás hiányát pótolhatná a másik. Csak a napokban volt nálam egyike legjelesebb gazdáinknak, ki évek óta már többoldalú, azaz helyes­­arányú gazdálkodást folytat és bevallá nekem, hogy azon számos ezrekre menő hiányt, melyet tavaly búzájá­nak köd által okozott meghiúsulása folytán szenvedett, gazdaságának burgonya-, répa- és takarmánytermései által, melyek hizlalásra fordíttattak, ütötte helyre telje­sen, sőt úgy, hogy a különben leendett deficitet, még csinos többlettel is ellensúlyozhatta! A gazdasági nehéz állapotok súlyát azonban leg­inkább tapasztaljuk hazánk középbirtokú gazdáinál; azoknál tehát, kiknél sajátlag a legnagyobb aránylagos jólétnek kellene lenni. Az ilynemű elpusztult családok száma a lefolyt időben olyannyira nagy lett, hogy mél­tán aggodalomra hr föl bennünket. Sokszor gondolkoztam e sajnálatos állapot okairól, s azokat nem bírtam egyébben feltalálni, mint hogy ezen osztály csekélyebb birtokánál fogva kevésbé vehette igénybe a megfelelő segélyeszközöket. Amúgy is nem nagy birtokából mit adhatott volna el­? Bérbe nem ad­hatta birtokát, mert hisz azon maga akart élni és lenni családjával. S elvégre az úrbéri kárpótlásból is csak­­ igen kevés jutott neki. Az egyetlen út tehát, amelyen pénzerőt szerezhetett, kölcsönzés volt, ámde addig, míg használható kölcsönhöz folyamodhatott, nagy része ezen osztálynak elpusztult, vagy legalább is megrendült. Nem tagadom, hogy ezen osztály megdöbbentő ha­nyatlásának az okát részben abban is keresem meg, hogy az, daczára a nehéz körülményeknek, még mindig több költséggel és kevesebb munkával él, mint szüksé­ges volna. Vessen számot magával mielőbb s mindenki ezen osztályból! Nézze meg szigorúan kiadásait és be­vételeit, és fog a legnagyobb rész találni oly helyeket, hol a kiadásokat mérsékelni, a bevételeket pedig fokozni lehetséges volna. Ezen állításom helyessége mellett szó­lanak azon egyes középbirtokú családok, melyeknél da­czára a nehéz időknek, a­melyekben élünk, gyarapodást láthatunk. Hogy ezen családok képezik, fájdalom, mai napig a kisebbséget, azt kénytelen vagyok elismerni. Ezen eredménynek az elérése, igaz, nem mindennapi erőkifejtésbe kerül, de elérhető kétségkívül, szigorúbb takarékossággal, helyes irányú gazdálkodással és fáradni nem tudó utánnézéssel. Szokatlanul nehéz időkkel szem­ben, szokatlan erőt is szükséges kifejteni; nemcsak a családnak legsajátságosabb érdekéből, de politikai és közgazdasági indokból is, mert elvégre, sohasem szabad felejteni, hogy „azé az ország, a kié a föld“. Legsajátságosabb mindenesetre az a helyzet, mely­ben földmivelő népünk, az előbbeni jobbágy és zsellér látható. Vannak helységek, sőt egész vidékek is az or­szágban, hol azóta, hogy az úrbéri viszony megszűnt, szépmérvű gyarapodás tapasztalható minden tekintet­ben , holott ezek ellenében meg szint annyi, ha nem több helység és vidék mutatható fel, melyeken határozottan hanyatlás szemlélhető. Hol volna ezen jelenségnek az oka kereshető, ha abban nem, hogy az egyik vidék népe iparkodó, szorgalmas és takarékos, holott a má­siknál hasztalan keressük ezen családi és polgári eré­nyeket. A nagy változással, mely 48 után beállt, hisz csak a föld népe nyert igazán, és ha helyesen használta volna erejét és gyakorolná a fentebb jelzett erényeket, úgy ma, az egész országban kétségkívül nagyobb jólét­ben kellene annak lenni! Rágódnak azonban rajta né­hány ujabbkori bűnök erősen, melyeken ha nem ipar­kodunk segíteni mielőbb, úgy ezen rétegből egy nagy­mérvű proletariátus fogja kinőni magát. Földmivelő népünk nagy részének hibái és bajai szerintem főleg abban feküsznek, hogy az szintén nem eléggé takarékos, hogy termelése, aránylag földjéhez nagyon csekély, hogy azóta, hogy felszabadult, sok he­lyen az országnak, igen nagy mértékben oda­adta magát a szesz használatának és hogy elvégre a fényűzésnek is erején túl hódol. Mindezek folytán a szerfelett elhara­pódzott uzsorának is ezen réteg lett a legtermékenyebb alapja! Tudok esetet, hol néhány forintnyi uzsorás köl­csön, pár év múlva, az egész telket áldozatul kivonta. Az ország erejének zöme a fölmivelő népben fe­küdvén, el kell követni mindent a hivatottaknak, hogy ez irányban is fölemeltessenek azon gátak, melyek a minden nappal inkább és inkább tornyosuló áradatnak, a­mennyire lehet, megállapodást parancsoljanak! Per­sze, hogy ez irányban kellő orvoslást hozni nem könnyű; ámde ha felismerjük a bajt és annak ellenében mindenki megteszi kötelességét, úgy remény lehet hozzá, hogy a pusztulás, mely e rétegben ijesztőleg terjed, folyvást kisebb és kisebb mérvekre fog idővel leszállani. Zárom ezúttal, kedves barátom, levelemet, és az­­ eszmecserét veled majd máskor folytatom, ha időm lesz hozzá.­­ Legszívesb üdvözlettel hived és barátod - KORIZMICS LÁSZLÓ. KÖZLEMÉNYEK. Kereskedelmi és iparkamarai választások. A buda­pesti kereskedelmi és iparkamara részéről a következő sorok közlésére kérettünk fel: „Minthogy némely kö­rökben azon téves nézet van elterjedve, hogy a keres­kedelmi és iparkamarai tagok legközelebb megejtendő választása alkalmából a választók névjegyzékei a buda­pesti kamara kerületére nézve az alálírt kamara­ által állíttattak össze, és minthogy egy fővárosi lap e felte­vésből kiindulva, nem csak a választási, hanem az adó­zási lajstromokat is merőben alaptalan bírálat alá veszi, szükségesnek látjuk a közönség tudomására hozni, hogy a kamara a fennálló utasítások szerint sem a választási sem az adózási lajstromok összeállításába nem foly be, hanem az adóhivataloktól vett adózási lajstromokat al­­kerületek szerint rendezve egyszerűen lemásolja, mely lajstromok azután a választási lajstromok alapjául szol­gálnak. A lajstromokból valakit törölni, vagy azokba valakit felvenni a kamarának nem áll jogában, az ily módosítás a reclamationális eljárás útján a választási bizottságoknak tartatván fenn.“ A budapesti kereske­delmi és iparkamara. A magyar kereskedelmi bank és bécsi földhitel­­intézet czím alatt a „N. Fr. Pr.“ a következőket írja: A Földhitelintézet s a vele összeköttetésben álló Bank­egylet már régebben szándékoznak egy budapesti pénz­intézettel szorosabb viszonyba lépni, most úgy látszik valósul a terv. A magyar kereskedelmi bank igazgató­ságának tegnapi gyűlése ugyanis elhatározta, hogy a közgyűlésnek indítványozni fogja a bank üzletkörének kiterjesztését és váltóház fölállítását. E czélból új rész­vényeket bocsátanak ki, a­melyeket a földhitelintézet vesz át. Pénzintézetek üzleteredménye 1880-ban. Az orsz. központi takarékpénztár mérlege hir szerint igen ked­vező, több mint 10% tiszta nyereményt tüntet föl. Az igazgatóság indítványozni fogja, hogy osztalékul 30 frtot (10%-ot) oszszanak ki s 100,000 frtot írjanak le az in­tézeti ház értékéből. Javasolja továbbá, hogy 1000 drb új részvényt bocsássanak ki 300,000 frt értékben, négy régi részvény előjogot ad egy új részvényre, de 37 ftot a tartalékalap javára a névértéken felül kell a részvé­nyek átvevőinek fizetniük. Az első magyar ipar­bank igazgatóságának a lefolyt üzleti évre vonatkozó jelentéséből kitűnik, hogy a múlt évi közgyűlésnek am a határozata, hogy a részvénytőke 2000 db új részvény kibocsátása által 600,000 írtra emeltessék, annyiban hajtatott végre, amennyiben 1627 darab részvény tény­leg kibocsáttatott, 373 db pedig alkalmas időre visszama­radt. A tiszta nyereség az 1880. üzleti évben 33,981 ftot tesz ki, melyből az alapszabályszerű levonások s java­dalmazások után 24,795 frt 76 kr marad a közgyűlés rendelkezésére. Az igazgatóság indítványozni fogja, hogy ezen összegből 24,000 frt a 2000 db első kibocsátású részvény osztalékára és pedig minden egy darab rész­vény után 12 frt, azaz 8% fizettessék; 795 frt 76 kr pedig az újév nyeremény-számlájára átvitessék. A má­sodik kibocsátású részvények, a befizetés napjától 1880. év végéig 5%-al kamatoztattak, és 1881. év jan. 1-től kezdve részesülnek a bank jövedelmeiben. A török­becsei takarékpénztár évi nyeresége a megjelent mér­leg szerint 8657 frt 23 kr. Ezen intézet alaptőkéje 40,000 frt, tartalékalapja 13,338 frt 50 kr, a betétek az év végén 76,437 frt 1 krra rúgtak, leszámítoltatott 165,735 frt értékű váltó, ingatlanokra 8500 frt volt kikölcsönözve. A szolnok-szentes-vásárhelyi vicinális vasút érde­keltsége által az építkezés keresztülvitelére választott teljhatalmú végrehajtó bizottságnak közgyűlését a ma­gyar vasúti bank f. hó 24. napjára tűzte ki. A közgyű­lés Szolnokon a megyeházban fog megtartatni s tárgyát az alapszabályok megállapítása és esetleg az alapítási szerződések megkötése képezi. A vasút építési költsé­geinek­­ részét Szentes városa viseli, a­mely nagy és vagyonos város leginkább van érdekelve a vasút lét­rejötte által. Gazdasági és üzleti tudósítások. Orosháza, jan. 18. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Utaink végre ismét járhatók, beállott a hideg s erre nagy hó következett, s ez rögtön megélénkítette a gabonaüzletet is. Búza keresett, a vidéki malmok az alábbi árak mellett meglehetős mennyiséget vásároltak: 78 kis 11.95 frt, 77 kis 11.75 frt, 76 kis 11.50 frt, alsóbb minőségű aránylag olcsóbb. Tengeri élénktelen, rögtöni szállításra 5 írton, ta­vaszi szállításra 5.40 írton kel. Tolna, jan. 17. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Utolsó tudósításom óta beállott nálunk is a hideg, a vetéseket kielégítő hótakaró fedi, úgy hogy nem kell miattuk aggódnunk. A gabona, de különösen a búzaüzletben hiányzik az élet, az utak ugyan járhatók már, de a termelőknek kevés a készletük és így nem is hozhatnak sokat a piaczra. Legutolsó heti piaczunkon alig volt 100 mmázsa búza, ez helyi fogyasztásra 10.50 frton kelt el. Rozs üzlettelen, ára névleg 9—9.50 frt. Zab minőség szerint 5.50—6 frt. Uj tengeriben meglehe­tős a forgalom, a behozatal tetemes, az áru minősége jó, speculán­­sok sokat vásároltak, fizettek 4.80—5 frtot 100 klgért. Ó-Becse, jan. 18. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Végre beköszön­tött a várva-várt tél, először nem nagyfokú volt a hideg, erre négy napig esett a hó, azután 12—14° hideg állott be, úgy hogy most ép úgy mint a múlt évben ilyenkor száraz, hideg az idő. A Tisza igen zajlik, de remélhetőleg megáll egy-két hét alatt a jég, ámbár a folyó még mindig árad. Gazdáinkat az időjárás megörvendeztette, mert a vetéseket vastag hótakaró födi s igy nincs mitől tartaniok. A ga­bonaüzlet igen csendes, a behozatal alig méltó az említésre, a mit behoznak az könnyen elkelt. Jegyzett áraink: búza 73.74 kilós 10.50—10.60 frt, árpa, szép fehér 5.20—5.30 frt, zab 4.80—5 frtig, tengeri kész áru igen kevés hozatik be, tavaszi szállításra 4,80—5 írton kel imázsánként. Budapesti áru- és értéktőzsde. — Január 21. — Árutőzsde. Az esti üzleten a forgalom lanyha volt, az árak változatlanok. Értéktőzsde. Esti tőzsde. Kezdetben ugyan nem volt élénk­ség vagy szilárdság észlelhető és árak csak gyengék; a zárlat felé azonban jobb külföldi jegyzések következtében itt is élénkebb moz­galom keletkezett. Magy. jár. 108.90-ről 109.15-re, Osztr. hitelr. 284.20-ról 285.10-r javultak és igy is maradtak.­­ Magyar papirjáradék nem került forgalomba. Vízállás. Időjárás. Budapest, jan. 21. 1.60 null felett tiszta Sziget,, jan. 21. 0.89 „ „ havaz Szatmár, jan. 21. 1.80 „ „ „ Tokaj, jan. 21. 3.15 „ „ „ Szolnok, jan. 21. 5.52 „ „ felhős Sziszek, jan. 21. 1.60 „ „ Orsova, jan. 21. 3.30 „ „ tiszta

Next