Ellenőr, 1881. március (13. évfolyam, 106-162. szám)

1881-03-26 / 153. szám

Xvi. évfolyam. — 153. szám. Egyes szám ára 2 kr. Budapest, szombat, márczius 26.1881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Égés* érrt .........20 forint — kr. Félévre.............................................10, — . Érnegyedre . ..............................5 „ — „ Egy hónapra....................................^1­9 80 . Az eatilap postán való külön küldáseárt az elő­fizetési áron felöl, külön 1 fit jár ésn­egyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­ateza 22. sz.) intézendők. ESTI LAP. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap­ utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Táviratok: Konstantinápoly, márcz. 26. Biztosnak mond­ják, hogy a porta, a minisztertanács egy részé­nek ellenzése miatt visszavonta Kréta átengedé­sét ajánló javaslatát és a helyett újat terjesztett elő, melyet a nagykövetek közölni fognak kor­mányukkal. Athén, márcz. 26. Az ápril 6-ára kitűzött szemlén új zászlókat fog kiosztani a király. — Egy osztrák gőzös tegnap 150 láda fegyvert és torpedót, a „Faissinet“ gőzhajótársulat egyik gőzöse 200 öszvért és egy angol gőzhajó 2 Armstrong-ágyút és egyéb hadiszert hozott ide. Egy új ágyunaszád és nagyobb számú torpedó­­naszád néhány nap múlva érkezik ide. A tenge­­részetügyi miniszter, a 3000 főre rugó tényleges állományon kívül, 2010 önkénytes tengerészt hí­vott be. A hadügyminiszter új zászlóaljak felállí­tását rendelte el. Páris, márcz. 26. A senatusban Gavardie inter­pellál a keleti kérdés ügyében és rosszalja a filhellen politikát, melyet Gambetta befolyásának tulajdonít. Töb­ben azt kiáltják, hogy a külügyminiszter ne válaszoljon. Az ülést berekesztik. Az „Agence Havas“ marseillei levelezője dicséri Olaszország azon tervét, hogy Tripo­­lisban olaszokat akar letelepíteni és ezt mondja: Mi nem azért panaszkodunk az olaszok ellen, hogy Tripolisban akarnak letelepedni; tanácsos volna, hogy valamivel ke­vesebbet foglalkozzanak Tunissal, a­hol Francziaország az olaszok előtt telepedett meg. Konstantinápolyból érkezett hírek szerint, a török küldöttek Thesszália egy részét Kréta szigetével vagy majdnem egész Thesszaliát Kréta nélkül ajánlották fel. A nagykövetek az előbbi javaslatot pártolják, Goschen kivételével, ki a második javaslatot pártolja, az angol nagykövet Preveza kiszolgáltatását is kívánja. Páris, márcz. 26. Tegnap este az „Union syn­dicate“ Gambetta tiszteletére bankettet rendezett. Gam­betta beszédet tartott, mely legnagyobb részben a syndicatusi kamarák feladatait fejtegette. Gambetta hangsúlyozta békés érzelmeit és azt mondá, hogy a ke­reskedelem számára tartós biztonságot kell alkotni. Tiltakozott azon hírek ellen, hogy ő gyöngíteni akarja Grévy alkotmányos tekintélyét, a­kinek hosz­­szú életet kíván, (tetszés) és azt mondá, hogy a jövő választás véget fog vetni az ingadozásoknak, melyek ellen harczolunk és a „közszabadság hatal­massá fogja tenni a demokratiát. Ő reméli, hogy a kép­viselőház, mely egykor a fölszabadítás kamarája volt, a reformok kamarájává fog válni és e minőségében hat­hatós közreműködést fog kifejteni a köztársaság és a haza gyarapodását czélzó munkákban. (Élénk tetszés.) Róma, márcz. 26. Konstantinápolyból érkezett hí­­rek szerint, a nagykövetek most egymással tanácskoz­nak, hogy az általuk czélszerűnek tartott határvonalat megállapítsák. London, márcz. 26. A felsőházban Tairus lord je­lenti, hogy csütörtökön a ház figyelmét a b­érekkel kö­tött békére fogja felhívni és a kormánytól felvilágosítá­sokat fog kérni. A képviselőház Stanhopenak Kandahár kiürítésére vonatkozó indítványát 336 szavazattal 216 ellenében elvetette. Bukarest, márcz. 26. A „Románul“ jelenti Conta közoktatási miniszter lemondását. ■—• A képviselőházban Maiorescu interpellálta a kormányt, várjon a kormány, Pietraru merénylete után az állam biztonsága érdekében intézkedett-e vagy fog-e intézkedni ? mert — folytatá az interpelláló — Jassziban néhány nihilistát fogtak el, kik összeköttetésben lévén az orosz nihilistákkal, eszméiket és elveiket a fiatalság közt terjesztették. Bratiano kije­lenti, hogy kivételes intézkedéshez akkor fog nyúlni, ha az állam biztonsága veszélyeztetve lesz. A próféteket már utasította, hogy szemmel tartsák azon idegeneket, kik foglalkozásuk által gyanúsokká válnak. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 37-én vasárnap d. u. 6 órakor értekezle­tet tart. Az összeférhetlenségi bizottság ma d. u. 4 óra­kor ülést tart­ az akasztásokra. — A törvényszék méltányolni fogja önnek ezt a feleletét. — De hisz a történelem tele van ilyen tettekkel. A politikai gyilkosságok száma igen nagy és a világ helyesli is őket, ha Jacques Clément vagy Ravaillac hajtják őket végre. — Hagyjuk Jacques Clément-t. Ez a régi tö­rténelemhez tartozik. Különben pedig a gyilkosság mai napság még kevésbé menthető ki: ott van a sajtószabadság, ott megvitathatják és érvényesíthetik jogaikat. Ön tehát, az 1849-iki tör­vények uralma korában a politikai gyilkosságot nem te­kintheti legitim kivégzésnek, az igazság tényének, mintha egy jogilag helybenhagyott tényről volna szó .... — A czár halála végrehajtás eredménye, minthogy végre­hajtó bizottságuk van a nihilistáknak. Ez a különbség van az ő esete és Milliére esete közt, a­kit nem végez­tek ki, hanem meggyilkoltak. — Kérem, ne keverjünk bele idegen dolgokat. — Ezek korrelatív tények, elnök úr. — De nem függenek össze; semmi közünk sincs hozzájuk. — Akkor nem érdemes mindig a 89-iki el­vekről beszélni. — Azok az egyenlőség, testvériség, szabadság elvei voltak. Secondigné főszerkesztő és a czikkek írója, midőn ki akarták hallgatni, azt kérte, hogy írásban nyújthassa be védelmét. E czélra emlékiratot készített, amelyben a sajtótörvény tárgyalása alkalmával elmondott argumentumokat használta föl. Rochefortban csalatkoztak azok a hallgatók, akik azt várták, hogy védelmezni fogja a nihilistákat. De lássuk feleleteit. Az elnök kérdi tőle: Elfogadja-e ön a felelősséget a lapjában és neve alatt megjelent czik­­kekért? — Teljes felelősséget vállalok, de meg kell je­gyeznem valamit. — Beszéljen. — Mielőtt fejtegetném, várjon követtem-e el vétséget, azt hiszem, jogom van kérdezni öntől, hogy mely törvény alapján vádoltak be engem. Oly tettek dicséréséért, a­melyek bűntényeknek vannak minősítve? De hisz nincs bebizonyítva, hogy a czár halálát bűntény okozta. Nem valószínű, de lehet­séges, hogy a bombák véletlenségből ölték meg őt. Azután ki biztosította önt, hogy a nihilisták a bűnösök. Ruszakovot és társait, a­meddig nem ítéltetnek el, ár­tatlanoknak kell tartanunk. Nem dicsértem volna tehát még akkor sem bűntényt, ha dicsértem volna őket, mert az orosz bíróságok, ámbár különben sietni szoktak, nem mondották ki rájuk, hogy bűntényt követtek el. Íme egy példa: Ha bevádoltak volna engem a­miatt, hogy dicsértem Szaszulics Verát, a­ki meglőtte Trepov tábornokot, furcsa dolog történt volna. Engem elítéltek volna mint valamely bűntényt magasztalóját, a pétervári bírák ellenben fölmentették volna Szaszulics Verát, egyúttal kijelentve, hogy nincs bűntény. Én azt hiszem tehát, hogy a kormány igen sietett a bevádolással. Meg kellett volna várnia, várjon elitéltetik-e Ruszakov. — Az elnök, Rochefort úr, ön egy általános tettet magasztalt, a czár meggyilkoltatását, nem pedig ezt vagy azt a nihilistát. A gyilkosságot pedig bűnténynek m­inősítik törvényeink. Nemde ön átalában a gyilkosságot ma­gasztalta e szavaival: „Nihilista barátjaink, a­kik oly gyakran foglalkoztattak bennünket terveikkel és remé­nyeikkel, ma megboszulták szenvedéseiket.“ — Roche­fort: Egészen természetes, hogy a czár halálán örülniök kellett, ámbár semmi részük sem volt benne. — Az elnök: Miképen magyarázza ön ezt a másik passust: „Mi nem voltunk soha hívei a politikai gyilkosságnak, de alkalmunk van átalakítva ismételni Alphonse Ran­­mondását: „Kezdjék tehát az uralkodó urak (a halálos ítélet eltörlését) !“ — Rochefort: Én ragaszkodom ah­hoz, hogy nem magasztalhattam bűntényt, mert az orosz igazságszolgáltatás nem mondta még ki, hogy kö­­vettetett el bűntény“. Ezután az ügyvédek szóltak, védelmezve clienseik álláspontját. Megemlítjük Lenoel­ Zévortnak, a Citoyen ügyvédjének, következő hangzatos frázisát: „A mostani czár keveset törődhetik a külföld kritikájával, midőn olvashatja alattvalóinak vérrel a hóra írt véleményét“. Két órai tanácskozás után a következő ítéletet mondta ki a törvényszék : Rochefort és gérantja ezer­ezer frank bírságra, a „Citoyen“ gérantja három havi fogságra, a „Citoyen“ főszerkesztője, továbbá Vésinier és Ricois a „Juvénal“ és a „Révolution Sociale“ (meg nem jelent) gérantjai hat-hat hónapi fogságra és kétezer­kétezer frank bírságra ítéltetnek. Rochefort tehát mégis hasznát vette, hogy a bírák előtt nem volt oly intransigens mint lapja, Országgyűlés. 1. A képviselőház ma tárgyalás alá vette a polgári perrendtartásról szóló törvényja­vaslatot. Teleszky István előadón kívül szól­tak Mandel Pál, Unger Alajos, Fekete La­jos, Pulszky Ágost, Csatár Zsigmond és Emmer Kornél, mire a vita folytatása a hét­fői ülésre halasztatott és tárgyalás alá vétettek a kérvények. A siklósi tanitó-egylet és az 1878. évi ta­­nitógyűlés végrehajtó bizottsága által beadott kér­vényre nézve rövid vita keletkezett a házszabá­lyok értelme felett, melyben az elnök, továbbá Molnár Aladár, Y­éc­sei Tamás, A­p­p­o­n­y­i Albert gr. és Baross Gábor vettek részt. Végül interpellálok terjesztettek elő. II. A képviselőház ülése márczius 26-án. Péch­y Tamás elnök az ülést d. e. 101/8 órakor megnyitván, az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Pozsony megye felterjesztését a földben levő ásványok tulajdonjogának biztosítása iránt; Tolna­megye feliratát a hagyatéki illetékek kiszabása tárgyá­ban; Kecskemét város feliratát a Hajdu-Dorogon felál­lítandó magyarajku görög kath. püspökség érdekében; a budapesti polg. keresked. testület kérvényét a tőzsdei bíróságok fentartása iránt. Kiadatnak a kérvényi bi­zottságnak. Fekete Lajos megválasztatása óta 30 nap eltelvén, a nélkül, hogy ellene kérvény adatott volna be, Fekete Lajos végleg igazolt képviselőnek nyilváníttatik. Péchy Jenő előadó benyújtja a közigazgatási bizottság jelentését a szegedi kir. biztosságról szóló tör­­vény hatályának meghosszabbításáról, mely az osztályok i­s mellőzésével fog napirendre tűzetni.­­ A napirend előtt Helfy Ignácz azt a kérést in­­n­tézi a kormányhoz, hogy a képviselőházat ha nem is­­ rögtön, de a legközelebbi ülések egyikében tájékoztassa­m aziránt, meddig kívánja a jelen országgyűlést együtt­­ tartani, hogy a ház képes legyen munkarendjét megál­­l­­apitani. (Helyeslés a szélső balon.)­­ Ezután a honvédelmi minisztérium 1881. évi pót-­r hiteléről szóló törvényjavaslat harmadszori fölolvasásban , végleg megszavaztatván, következett a polgári perrend­­s tartásról szóló törvényjavaslat tárgyalása, a Teleszky István előadó : T. ház ! Habár az igaz­ságügyi bizottság a törvénykezési rendtartás módosítá­­­­sára vonatkozó 106. számú törvényjavaslatot kimerítő­­ jelentés kíséretében terjesztette a t. ház elé, mindamel­­­­lett az ügy fontossága által indíttatva, némelyeket ezen­­ törvényjavaslatra vonatkozólag már ezúttal is szóbeli­­ előterjesztésemben kiemelendőknek tartok. (Halljuk!)­­ Azon 106. számú törvényjavaslat, a­mely az igaz- s ságügyi kormány által beadatván, előzetes tárgyalás vé-­­ gett az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott, a perrend­­ egész keretét felöleli, t. i. úgy a tulajdonképi perrend-­­ tartást, mint a végrehajtási eljárást, továbbá a kereske-­­ delmi, váltó eljárást és a gondnoksági ügyekben köve­­tendő eljárást.­­ Az igazságügyi bizottság azonban, midőn ezen tör- f vényjavaslatot tárgyalás alá vette, azon kettős nézőpont-­­­ból indult ki, hogy egyfelől perjogunknak gyökeres re-­­­formját, a szóbeliség és közvetlenség alapelveire fekte­­e­tendő perrendtartásban kell megalkotnunk, mert nem­­ zárkózhatott el a bizottság azon előnyök elől, a­melyek­­ a szóbeliség és közvetlenség rendszerén alapuló per-­­ rendtartással egybekapcsolvák, de másfelől figyelembe­­ vette az igazságügyi bizottság azt, hogy ezen nagyfon­­­­tosságú alkotás nem oly egyszerű munka, a­melyet,­­ hogy úgy fejezzem ki magam, rövid idő alatt, má­­­­ról holnapra lehetne életbe léptetni. Figyelembe vette­­ az igazságügyi bizottság azt, hogy törvényhozásunk­­ sok másnemű teendőkkel van elfoglalva, és hogy­­ különösen az igazságügy terén is számos, nem kevésbé­­ fontos feladat vár megoldásra. Rámutat az igazságügyi­­ bizottság ezek közül pl. a bűnvádi eljárásra, a­melynek­­ életbeléptetését elodázni alig lehet, vagy rámutat a pol­­­­gári törvénykönyvre, a­mely az előkészítés előhaladott­­ stádiumában lévén, szintén kell, hogy az igazságügyi bi­zottságot és azután a t. házat foglalkoztassa. Ily körül­mények között, t. ház, az igazságügyi bizottság azon nézőpontból indult ki, hogy lehetetlen oly munkabeosz­tást létesíteni, mely mellett más törvényhozási teendők közepette, az igazságszolgáltatási teendők és köztük a nagy gonddal előkészítendő — szóbeliségen és közvet­lenségen alapuló — perjog rövid pár év alatt létesíthető legyen. Ha tehát az igazságügyi bizottság egyszer ezen elvi álláspontot elfoglalta, akkor nem habozhatott, hogy addig is, míg egy gyökeres perjogi reform létesül-­­ hét, a benyújtott munkálat alapján igyekezzék a javí- t táshoz segédkezőleg járulni, igyekezzék javítani a tör­vénykezési rendtartást azon ágazatában, azon részében, hol a gyakorlat megmutatta, hogy a javítás legnagyobb részben szükséges. Ily javítást igénylőnek mutatta fel a mindennapi élet, s ily javítást igénylőnek tekinti az igazságügyi bizottság is azt, hogy azon jogorvoslási rend­szer, mely az egyebekben, elismerem, sok helyest tar­talmazó 1868: LIV. t. czikkben inauguráltatott, t. i. a külön semmitőszék, az alaki sérelmek orvoslásának az ügy érdemleges felülbírálásától való merev elkülönítése m­egszün­tettessék. Azon jogorvoslási rendszer, melyet mostani tör­vénykezési rendtartásunk tartalmaz, páratlan a maga nemében. A három fokozatos bíráskodási rendszer fö­lébe oda­illeszti a tisztán az alakiság kérdésére szorít­kozó külön semmitőszéket; odailleszti úgy, hogy ez tulajdonképen nem is csak ezen fórumok legfelsőbb fóruma ítélete fölött határoz, hanem az első, a máso­dik, a harmadik birói ítélet ellen vehető igénybe, úgy hogy nekünk ma tulajdonképen nem három forumu, hanem hat forumu rendszerünk van. A külön semmi­tőszék a legapróbb végrehajtási lépések fölülbírálására épen úgy van hivatva, a­mint hivatva van, fájdalom csak töredékesen, csak az alakiságra korlátozva, a legfőbb ítélőszék ítéletének fölülbírálására. Ezen jogorvoslati rendszer az, mely a perek menetére zsibbasztólag hat, mely a perek menetét költségessé tette, s mely gyakran épen a jogorvoslati rendszer bizonytalanságánál fogva még a jogbiztonságot is veszélyezteti, mert úgy, mint a mostani törvénykezési rendtartás a semmiségi pana­szokat taxatíve felsorolja, másfelől pedig a feleb­­bezhető végzéseket is taxatíve felsorolja, ez által szá­mos esetben a jogorvoslat keresésének módozata vált bizonytalanná, és a felek azért is kénytelenek voltak col­lective egyik és másik jogorvoslatot összecsapva hasz­nálni, nehogy a rendszer bizonytalansága miatt sérel­­l­meik orvoslásától elessenek. Az igazságügyi bizott­ság tehát azon nézetben volt és van, hogy ezen segíteni kell, segíteni kell akként, hogy megmaradván mostani törvénykezési rendtartásunk egész rendszere és beosztása, csupán a jogorvoslati rendszer vétessék tüze- I tel revisto alá. Megszüntetendőnek véli a külön semmitő­­székeket, egybe­olvasztandónak véli az anyagi jogsérelmek­­ orvoslását az ügy érdemének felülbírálásával, miáltal az ügymenet egyszerűségben és költségkímélésben nyer. E mellett a perrendtartásra vonatkozó novellát, még több apró, de mindenesetre fontos javítást ajánl a t. ház­nak. Ilyen, hogy csak például egy párt említsek, a leg­főbb ítélőszéknek és a polgári tanácsok teljes ülésének behozatala, mi az anyagi igazságszolgáltatás egyöntetű­ségét fogja biztosítani. Ilyen például a szabatossági pe­reknek kiküszöbölése, és azok helyébe elfogadása az egyszerű perbehívásnak, hogy így a tulajdonképeni fő­kérdés a szabatossági mellékkérdés által ne hátráltassák. Ilyen a sommás eljárásnak tüzetesebb körülírása és részben 300 írtról 500 frtra való felemelése, mit különö­sen azért ajánl az igazságügyi bizottság, mert bírói rendszerünket és azt figyelembe véve, hogy a törvény­székek számát tetemesen kevesbítettük, oda vagyunk utalva, hogy a sommás eljárás ügykörébe tartozó ügye­ket óvatosan bár, de mégis kiterjeszteni igyekezzünk. Ilyen a választott bírósági eljárás, a holttá nyilvánítási eljárás, a felhívási és a számadási per, melynek szintén igen sok hézagot igyekszik a t. ház elé terjesztett javas­lat kiegészíteni. Az előterjesztésnek második önálló része a külön végrehajtás. E részben t. ház, nehéz volna azokat az előnyöket rövid szóval ecsetelni, melyek az új végre­hajtási törvény által okvetetlen el fognak érezni. Úgy­szólván minden §-a a végrehajtási törvénynek tüzetesen körülírja és biztosítja a felek jogait, egyszerűvé teszi az eljárást, és azt fogja eredményezni, hogy úgy a vég­rehajtást szenvedő mint­a végrehajtó jogai kellőleg megvédve lesznek, és az eljárás mindamellett olcsóbb fog lenni. Különös előnye lesz ezen rendszernek az, hogy míg most egészen külön rendelet szabályozta a fő váltó végrehajtási eljárást és más a köztörvényi pe­rekben való polgári eljárást, addig ezután ezen törvény -­vényjavaslat felöleli a végrehajtásnak ezen két nemét, s ezáltal mellőzi mindazon inconvenientiákat, melyek addig a külön szabályozásból felmerültek. Tüzetes itézkedéseket tartalmaz e kérdés a végre­hajtás megszüntetése körül és a felfüggesztés iránti ke­resetekre nézve, a visszvégrehajtás eseteire, a végre­hajtási eljárás során való jogorvoslatot kimerítően sza­bályozza, s a­mire kiváló súlyt kívánok itt fektetni, a kiküldési eljárás ellen az előterjesztés rendszerét, vagyis azt hozza be, hogy a végrehajtási eljárás során a ki­küldött által elkövetett jogsérelmek nem egyedül a felső bíró útján első­sorban, hanem házilag otthon azon bíró­ság által intéztetnek el és orvosoltatnak, mely bíróság kiküldetett. Nagyon természetes, hogy ez jótékony hatással fog lenni a felsőbb bírósá­gokra átalában és azok ügyforgalmát kevesíteni fogja és lehetővé fogja tenni, hogy a felső bíróságok a fontosabb ügyekkel behatóbban foglalkozzanak, az igény­pereket tüzetesen szabályozza, az ingatlan végrehajtások esetein szintén nevezetes javításokat eszközöl, úgy az eljárás biztossága, mint költségtelensége tekintetében. Különösen ajánlom itt a t. ház figyelmébe a javaslat azon részét, mely szerint ingatlanokra vezetett végre­hajtási eljárásban, nem úgy, mint eddig történt, két hónapra egy első és onnan számítva egy hónapra egy másodárverés tűzetik ki, hanem kitüzetik a megfe­lelő három hónapra egyetlenegy árverés, de kitüzetik úgy, hogy ha az ingatlan ezen árverési határnapon el is adatik, bárkinek az árveréstől számított nyolc­ nap alatt még jogában áll utólagos ajánlatot tenni, és ha utólagos ajánlatot tesz valaki és többet ígér, mint azon a legtöbbet ígérő, akkor a leütés hatálytalannak nyilvá­­níttatik, és akkor tűzetik ki aztán újabb másod árve­résre. Ez tehát biztosítékul szolgál az összejátszások ellen az árveréseknél és átalában azt az eredményt fogja létesíteni, hogy az árverésen az ingatlanok lehető magas áron fognak eladatni. Ezek és több más előnyök azok, melyeket a tör­vényjavaslat tartalmaz. Én, te­hát, azon nézetben vagyok, hogy a törvényhozás kötelessége az adott viszonyokkal számolni és ha azt látja a törvényhozás, hogy azon absolut jó, a­melynek jóságában nem kételkedünk, egy gyökeres perjogi reform ezúttal még nem létesíthető, tegyük meg az adott viszonyok és körülmények köze­pette azt, a­mi megtehető: javítsuk a helyzetet, javítsuk a perjogot és a végrehajtást annyira, a­mennyire lehet és­­ ezen elvtől vezéreltetve ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés jobb felől.) Handel Pál két szempontból kívánja a törvény­­javaslatot bírálat alá venni: a szerint, a­mit tartalmaz és a szerint, a­mi nincs benne. A­mi tartalmát illeti, szóló elismeri, hogy sok helyes intézkedés foglaltatik benne, mely már a külföldön is jónak, gyakorlatinak bizonyult, sőt foglaltatik benne sok olyan is, a­mit a sürgős szükség nem kívánna. Ilyen pl. a felebbezésnek birtokon kívül helyezése, a tőzsdebíróságokra vonatkozó intézkedések stb. Ellenben sajnálattal nélkülözi a javas­latban a szóbeliség előkészítésére szolgáló intézke­déseket. — Egyáltalán szóló úgy látja, hogy­­ az igazságügyminiszter irtózik minden gyökeres javítás­tól és csak aprólékos foltozgatásokra szorítkozik. Ha e törvényjavaslat elkészítésére négy év kivontatott, úgy a nagyobbszabású reformművek előkészítésére a miniszternek legalább is marhuzal­mi korra lesz szük­sége, a­melyek megélését egyébiránt szóló a miniszter­nek kívánja, csak miniszter ne legyen. Különben a tör­vényjavaslatot, tekintettel a kényszerhelyzetre, a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadja. Unger Alajos röviden kijelenti a maga és párt­hívei nevében, hogy a törvényjavaslatot a részletes tár­gyalás alapjául elfogadja. Fekete Lajos: T. ház! 1848 előtt a kasztok és a kiváltságos osztály előjogai ellen irányultak a politi­kai mozgalmak s átalában az egyenlőség felé haladás volt a czél. Most más módon, más alakban ugyan, de ismét a kasztok szelleme igyekszik mindig érvényre jutni. Sorakoznak az ügyvédek, a hivatalnokok, a ke­­­­reskedők. Mindenik a maga előjogait, vagy legalább előnyeit kívánja törvénybe iktatni és biztosítani. És ha tekintjük a közkereset végett alakult társulatokat, azok csakugyan nem egyebek, mint az erősek erejének egye­sítése a végre, hogy gyakran humanitárius czélnak pa­lástja alatt a nép fillérein gazdagodhassanak. Miután azonban ezen törvényjavaslat a közvetlen- s­ség és szóbeliségnek lassú bár, de biztos és helyes elő­készítési módjául tekinthető, ez, valamint azon körül- l­mény, hogy a sommás pereknek tág tér nyílik és ez által az általam jelzett és kárhoztatott irány legalább az­­ egyik osztály iránt szelídítve van, én a törvényjavasla­tot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés : a jobboldalon.) Pulszky Ágost ellenkezőleg azt állítja a törvény- I I javaslat legnagyobb hiányának, hogy tökéletesen mellőzi i I a szóbeliség előkészítésére szolgáló intézkedéseket, pedig • I ez legalább a sommás per terén minden nehézség ■ I nélkül eszközölhető lett volna, ha a sommás per­­ I elvei az appellationális eljárásra is kiterjesztettek - I volna úgy, hogy sommás perekben a felebbezés ne - I menjen írásbelileg a felsőbb bíróságokhoz, hanem e­z I helyett szóbeli újabb tárgyalásoknak legyen helye - I az első folyamodási törvényszékek előtt. Ezáltal meg­apadna a ki­. táblák munkaköre is és másfelől elő-­­ s készíttetnék a szóbeliség általános behozatala. De a ja­­­­ vaslat még egyéb orvoslandó kérdéseket is figyelmen­­ kívül hagyott. Eltekintve a sommás perekben dívó fe­­­l lebbezési rendszertől, a sommás per főhibája a bizony­­­í­­­tási, különösen a tanúkihallgatási eljárásban van, mely a legegyszerűbb pernek a végtelenig való haza­­í­ vonását teszi lehetővé. E tekintetben a javaslat semmi­­ss­temű orvoslást nem tartalmaz. Kívánatosnak tartotta a volna szóló a fizetési meghagyások rendszerének meg­­s­­honosítását is, mely Németországban és Ausztriában oly kedvező eredménynyel van az igazságszolgáltatás­­ gyorsítására. Szóló attól tart, hogy e javaslat elfogadása ,z­által a perrendtartás javítására czélzó alkotások hosszú­­­ időr­e el lesznek ismét odázva és ha elfogadja a javas­­l­­­latot a részletes tárgyalás alapjául, teszi azért, mert más Rochefort és társai a törvényszék előtt. A párisi socialista és radicális lapok dicsőítették a nihilisták márcz. 13-ki véres tettét, e miatt pert indí­tott ellenük a franczia kormány. Rochefort az „In­­transigeant“ tulajdonosa és Delpierre e lap felelős szerkesztője, Secondigné a „Citoyen“ főszerkesztője és Lescurre e lap felelős szerkesztője tegnapelőtt állott a büntető törvényszék előtt. A „Juvénal“ igazga­tója, továbbá a „Révolution sociale“ felelős szerkesztője is meg voltak idézve, de nem jelentek meg. Legelőször az „Intransigeant“ felelős szerkesztőjét hallgatta ki a törvényszék elnöke, és így szólította meg: A czár meggyilkoltatásáról szóló oly czikkeket közölt ön, a­melyek bűntényeknek minősített tettek dicsőitését tartalmazzák. — Elnök úr én nem tudom. — Micsoda, ön nem tudja. — Tudja, elnök úr, én hivatalnok vagyok, aláírom a lapot, ez az egész. Különben itt van Roche­fort úr, ő helyt áll értem. Leseurre... a „Citoyen“ gérantja mérgesebb vá­laszokat adott. „ Ön dicsőítette a czár meggyilkoltatását, szólott hozzá az elnök. Ön czikket közölt Secondigné aláírással, amely ezt mondja a többi közt: „A nép igaz­ságot szolgáltat, néha késlekedve, de mindig kérlelhe­tetlenül“. — Elnök úr, ez egyszerű appreciatio. — A czikk így végződik: „Borzasztó leczke a vérengző zsar­nokok számára.“ — Ezzel nem dicsőítettem valami bűn­tényt. Vagy miért nem porolik be a biblia valamennyi dicsőítőjét is? (A vádlott talán Judit tettének dicsőítőire gondolt.) — Az ön lapjának második czikke így végződik: „Nihilista barátjaink­ fogadják rokonszen­vünk kifejezését.“ Azután febr. 16-ki lapjában ily czimű czikk jelent meg: „A nihilisták győzelme.“ — Mit kel­lett volna tehát írnom, elnök úr? Ez bizonyára győze­lem volt, miután a leigázottak megküzdöttek zsarno­kaikkal. Bizonyára győzelem volt. A bomba válaszolt

Next