Ellenőr, 1881. augusztus (13. évfolyam, 382-436. szám)
1881-08-01 / 383. szám
Egyes szám ára 2 kr. Budapest, hétfő, augusztus 1.1881. II. évfolyam. — 383. szám. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Égési évre.....................................20 forint — kr. Félévre 10 n . „ Évnegyedre 5. — , Egy hónapra.................................1880 „ Az eetilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, különírt jár évnegyedenkint Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalaputcsa 22. sz.) intézendők. ESTI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten. Kalap utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jől. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. ás társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Táviratok. Kassa, aug. 1. (Eredeti távirat.) A szabadelvű párt mai közgyűlése nagyszámú választó jelenlétében nyittatott meg, néhány perccel 10 óra után a casino nagy termében Szilcz István pártelnök által. Mindenekelőtt egy küldöttség választatott, hogy Péchy Manó grófot a közgyűlésbe meghívja. A hosszantartó éljenzés csillapultával, melylyel a megérkező képviselő fogadtatott, Éder Ödön mondott üdvözlő beszédet, mire Péchy gróf elmondta programmbeszédét. Nem szóáradat, sem üres fennhéjázó ígéretek, hanem számos és hatalmas érvek, melyekkel az ellenpárt idealistikus aspiratióit közvetve és közvetlenül sújtotta, idézték elő ama lelkesedést, mely a szónoklata közben ki-kitörő éljenzésekben nyert kifejezést. A teljes órát igénybe vett jeles beszéd végeztével Szilcz pártelnök a párt nevében köszönetét fejezte ki a képviselőnek, hogy Kassa város mandátumát elvállalta. Ezután a közgyűlést harsány éljenzések között feloszlatta. A távozó képviselőt az összes ott levő lelkes polgárság kisérte lakására. Kolozsvár, aug. 1. (Orsz. Ért.) A mezőségi román intelligentia „majális“ név alatt folyó hóz ikén Velkéren Torda-Aranyos megyében gyűlést tart. Washington, jul. 31. Garfield elnök egészségi állapota folyvást javul. Az orvosok egyetértenek abban, hogy a golyó az altestben, a köldöktől jobbra és öt hüvelyknyire alatta épen a lágyékon felül fekszik; eddig a golyó nem okozott fájdalmakat a betegnek , különben is oly helyen fekszik, ahol megszűnik aggodalmassá lenni. Az orvosok biztosan remélik az elnök teljes felépülését és azt hiszik, hogy a sebnek semmiféle kedvezőtlen utóhatása se lesz. A mai jelentés szerint Garfield elnök állapota kedvező ; ereje napról-napra gyarapodik. Páris, aug. 1. Napóleon herczeg a bonapartista választási bizottsághoz levelet intézett, melyben az alkotmány revízióját kéri. Konstantinápoly, júl. 31. Montholon, franczia ügyvivő, ma magánkihallgatáson volt a szultánnál, aki igen szívélyesen fogadta. Konstantinápoly, aug. 1. A szultán a tegnapi magánkihallgatás alatt, igen szívélyesen beszélgetett Montholon franczia képviselővel, mely körülmény bizonyítékot ad a Törökország és Francziaország közt uralkodó egyetértésről. Belgrád, aug. 1. Vitalis alvállalkozó és a szerb vasúti építés vezetője, tegnap ide érkezett. A topcsideri vonal kiépítése gyorsan halad előre, azután az alagút építését fogják megkezdeni. Ottawa, jul. 31. A végbement népszámlálás szerint, Kanadában 4.350.933 lélek lakik; a lakosság a lefolyt tíz év alatt 680.498 lélekkel szaporodott. BéCs. aug. 1. Az 1860-iki sorsjegyek mai húzásánál a következő számok huzattak ki: 198 544 1610 1619 1914 1921 2039 2177 2295 2366 2674 2747 2864 2944 3457 3539 3862 3954 4622 5541 5819 5914 6091 6249 6359 7125 7460 7524 7567 7780 7847 7936 8003 8052 8681 8701 9017 9081 9246 9276 9328 9371 9448 9507 10116 10322 10451 10877 10948 11057 11145 11296 11380 11384 11632 11793 11893 12122 12164 12350 12594 12893 12964 13084 13114 13116 13239 13560 13602 13816 14075 14078 14163 14261 14342 14778 15668 15807 16156 16186 16247 16602 16903 16993 17384 17460 17521 17642 17810 17870 18158 18178 18295 18388 18478 18590 19146 19149 19160 19421 19470 19503 19589 19743 19969. eset alkalmából ezen illetékességi kérdéseket szabályozó, s jövőre nézve zsinórmértékül szolgáló végzéseket hozott. A minisztertanács ugyanis az alsó-tornai szolgabíró és kis szebeni járásbíró közt, tilosban talált marhák behajtásának veszélyes fenyegetések által tett megakadályozása és istenkáromlás miatt fenforgott panaszos ügyben ; továbbá a nagyváradi rendőrkapitány és az ottani járásbíróság közt arczulütés miatt fenforgott panaszos ügyben; végül a kaposvári szolgabiró és az ottani járásbiró közt, egy közjegyző ellen használt sértő kifejezések miatt fenforgott panaszos ügyben felmerült hatásköri, illetve illetőségi összeütközések tárgyalása rendén, mindhárom esetben a kir. járásbíróság illetékességét állapította meg. Illetékességi kérdések eldöntése. A m. kir. járásbíróságok és a szolgabirói hivatalok közt némely panaszok elintézésének illetékessége iránt számos esetben támadván véleménykülönbség, illetve hatásköri összeütközések, — am. kir. minisztertanács némely előfordult AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, augusztus 1. Kozálsi-csikoly. 49 Regény irta Adolphe Belot. MÁSODIK KÖTET. Harmadik rész. IV. (Folytatás.) Bussine György is sokat szenvedett fivére távolléte miatt. Az ő nyugtalansága más természetű volt, mint Suzanne-é, mert Petithomme asszony kötelességének tartotta, hogy elmondja neki a mi történt, hogy Lecomte azon napon, midőn kiszabadulni remélt, ismét börtönbe vettetett egy újabb vád folytán, mely ép oly igaztalan volt, mint az első. De, ha György ismerte is az igazságot, ez igazság oly kínos, oly kegyetlen volt, hogy szerette volna, ha nem tudja. Hiába mondogatta magának, hogy megcsalja magát, hogy lecsillapítsa lelkiismeretfurdalásait: „Ez már nem az én hibám, nem az én bűnöm, melyért fivérem most szenved, ez egy esemény, egy véletlen, melyért én nem vagyok felelős, mégis be kellett vallania, hogy e második ügy az elsőnek következménye. De, ha Suzannet semmi sem szórakoztatta aggodalmaiban, Bussine ur fájdalmát egy különös ok enyhítette és elvonta lelkiismeretfurdalásaitól. Murad igazat mondott: Bussine ur Fatmah iránt oly heves szenvedélyre lobbant, mely bizonyos emberekre borzasztó — időjárás. Augusztus 1-én Európában a depressió (758—759) a kontinens északi, a nagy légnyomás (764—766) annak déli részében van. Németországban mérsékelt délnyugati szeleknél, az idő borult, helyi esőkkel, csekély hőmérséklet változással. Hazánkban többfelzavarni e helyzetből, félt megváltoztatni arczkifejezését, mely bizonyos fájdalmas elragadtatásba merítette. Mégis ezen napon úgy vette észre, hogy Fatmah tekintete epedőbb, mint máskor, hogy szája több gyönyört lihegett, s hogy különben száraz ajkai megnedvesültek, keble szabálytalanul emelkedett, s hogy teste ma sokkal hajlékonyabb volt, végre, hogy a minta alatt talán nő lehet. Ezekből bátorságot merítve, határozottan Fatmah felé közeledett, megfogta egyik kezét, mintha fekvésén akarna változtatni, s ez érintés alatt megrázkódva felkiáltott : — Te fenséges vagy. Imádlak! V. Sem sértve nem érezte magát e szavakra, sem pedig meglepetést nem mutatott. Ugyanazon helyzetben maradt: reá meresztette epedő tekintetét, s kéjt lihegő szája nyitva maradt. A festő ekkor féltérdre ereszkedett, s forró lélekzetét besziva igy mormogott: — Az egész világot oda adnám érte, ha szeretnél. Azt lehetett volna hinni, hogy nem hallotta, mert mozdulatlan és érzéketlen maradt. De miután a festő közeledett hozzá, e szavakat ejtette, (először szólalt meg mióta a műterembe lépett): — Azt mondod nekem: „Az egész világot oda adnám . . .“ Ez semmit sem ér. Ez olyan szólásmód, melyet hazámban, használnak, hol képes beszéd helyettesíti a szót. . . Én azt hittem, hogy a francziák, különösen pedig a párisiak érthetőbben fejezik ki magukat. — Mondd meg, mit óhajtasz, és én teljesítem kérésedet. . — Én el akarom hagyni a házat, melyben Murad fogva tart, — mondá vontatva. — Mióta Francziaországban lakom, már nem vagyok többé rabnő, s nem akarom, hogy úgy bánjon velem, mintha most is az lennék . . . Úgy akarok élni, mint az itteni nők, úgy akarok öltözködni, mint ők, azt akarom, hogy kimehessek, mikor kedvem tartja, hogy palotában lakjam, nem pedig háremben, s elfogadhassam azt, akit akarok. A vránya-szaloniki vasút és a porta. Az 1878-ban Ausztria-Magyarország és Szerbia közt létrejött külön szerződés kötelezi Szerbiát, hogy a törökországi vasúthálózathoz csatlakozó vonalat fog építeni, mely Nisen és Szófián át Konstantinápolyba fog vezetni, Ausztria-Magyarország pedig kötelezte magát, hogy biztosítja Szerbia részére a szaloniki csatlakozást. Szerbiának kiváló közgazdasági érdekei követelik az összeköttetést Szalonikival és Vranyán át egyenes úton jutnának a szerbiai nyers termények a szaloniki tengeri kikötőbe. Bontouxnak tehát nem kerül nagy fáradságába concessiót nyerni a Vrányába vivő vasút építésére. Vrányát pedig könnyen össze lehetne kötni Uszkübbel és így a törökországi hálózattal. Bontouxnak érdekében állott az osztrák-magyar kormányt is megnyerni e vonal részére, de meg is nyerte. E kérdés megoldása alkalmával azonban kifelejtették a számításból, hogy a Bontoux által a szerb kormánynyal kötött szerződés és a vránya-üszköki vonal sérti a Hirsch báró és a porta közt 1872-ben létrejött szerződés egyik pontját. A porta tudniillik kötelezte magát, hogy Nist összeköti Pristinával, a vránya-üszkübi vonal építése tehát beleütköznék az említett szerződésbe. A portát oly fontos pénzügyi érdekek kötik e szerződéshez, hogy nem határozhatja el magát a vránya-üszkübi vonal kiépítésére, mert különben Hirsch báró megszűnteknek tekinthetné a porta iránt elvállalt kötelezettségeit. Ezért kívánja a porta a nis-pristinai összeköttetést. Calice báró folytonos fáradozásával nem volt képes eddig egyetlen határozott ígéretet kapni a portától. A konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet minden hurt megpendített, magával a szultánnal beszélt több ízben erről az ügyről. Calice báró beszélt barátságosan, fenyegetőzött, bebizonyította, hogy nemcsak Ausztria- Magyarországról van szó, hanem egész Európáról, végre kijelentette Asszim külügyminiszter előtt, hogy Ausztria- Magyarország a bécsi értekezletekben minden pontra nézve megegyezett Szerbiával és Bulgáriával és hogy itt az ideje, hogy Törökország is megmondja, váljon mely határozatok ellen van kifogása, mert Ausztria- Magyarország, Szerbia és Bolgárország elhatározták, hogy ők veszik kezükbe ez ügyet, ha a porta rögtön nem küld kellő utasítást Edhem bécsi nagykövetnek. Asszim pasa, aki soha sem jön ki sodrából és mindent legnagyobb flegmával hallgat meg, amint török emberhez illik, nevezetesen ha diplomatának kell lennie, azt válaszolta, hogy tudomást vesz a nyilatkozatról és jelentést fog tenni a szultánnak. Az az eset, amely ezután történt, hihetetlennek látszanék, ha Asszim pasa mentségül nem használta volna föl arra nézve, hogy miért nem kapott eddig Calice báró számos felszólalására választ. Asszim pasa megbízta Geschert, a külügyminisztérium ügyészét, hogy mondjon véleményt azon conventio pontjairól, melyet Ausztria- Magyarország, Szerbia és Bolgárország kötöttek, hogy a külügyminiszter a vélemény alapján utasításokat adhasson Edhem pasának. Gescher tanulmányozta a csomagot, mely Edhem pasa jelentéseiből, diplomatiai jegyzékekből stb. állott és sajnálkozását fejezte ki a külügyminiszter előtt, hogy a legfontosabb okmány, a szerződés, nincs a csomagban. Asszim pasa nem olyan ember, aki csodálkozni szokott valamin, most is csodálkozás nélkül felelte Geschernek, hogy ő bizonyosan tudja, hogy nem kapta meg ezt az okmányt és hogy ez okmány bizonyára a közmunkaügyi minisztériumban maradt. Gescher a közmunkaügyi miniszterhez fordult, de befolyást szokott gyakorolni. Azok, kik mindig szívüknek éltek, ezt nem érthetik meg, létezhetését tagadják, de az élénk képzelődésű, heves vérmérsékletű emberek felfogják, hogy az érzék mily hatalmat képes néha gyakorolni. Bussine úr mintegy negyven éves volt mostan s a szenvedélyek ezen korban leghevesebbek, legmakacsabbak szoktak lenni. Az ember minden áron győzni akar, mert érzi, hogy utolsó győzelmeinek órája nem sokára ütni fog. Jusson eszünkbe különben, hogy György három évet töltött Afrikában, a szabad ég, a forró nap alatt s egész solid életmód mellett; s mindezek újra visszahozták fiatalságát, felgerjesztették étvágyát s előkészítették oly hosszú időn keresztül elnyomott vágyainak felrobbanását. Murad és Sivasti brit beszélgetése után két nappal Fatmah a montmartre-i műterembe ment. Zárt kocsiban hajtatott keresztül Párison, s így keleti jelmezében mehetett, hogy megérkezése után azonnal üljön a festőnek. Nem a nő jött látogatásra, hanem a minta kereste fel a festő műtermét, hogy betöltse a reá parancsolt feladatot. Szó nélkül, s csak fejének meghajtásával viszonozva a művész köszönését, komolyan, lassan közeledett a részére elkészített pamlaghoz, s könnyedén elfoglalta szokásos helyzetét: félig fekve, lábait kinyújtva terült el, s feje bájosan meghajtott jobb karján pihent. Midőn igy elhelyezkedett, s Bussine úr felvette ecsetjeit, akkor a megállapított kifejezést igyekezett arczának adni: nagy szemeit félig lezárta, s csaknem kialvó tekintetét Györgyre irányozta. Egyidejűleg piros ajkai kinyíltak, s hófehér fogait feltakarva lélekzeni látszott. Ekkor mozdulatlanul várta, hogy a művész folytassa munkáját. De ez nem dolgozott, hanem tüzes, lázas szemekkel nézte őt. E helyzetet a művész kívánta, de nem gondolta meg, hogy a szerelmes ember fog általa szenvedni, s hogy mind e mesterkélt, erőszakolt, parancsolt . . . hideg érzékiség és kéj a legingerlőbb szokott lenni. Kisértetbe jött, hogy eldobja vásznát, festékeit és ecsetjét, s Fahmah-hoz rohanjon. De félt, hogy sértődve feláll és így szól hozzá: „Ön csalódik. Én nem vagyok nő, én csak minta vagyok.“ Különösen félt miután attól is azt a választ kapta, hogy ő sem látta az említett okmányt, a hadügyminisztériumban kereste, azután pedig a palotában. De az okmányt nem lehetett megtalálni sehol, Asszim pasa tehát Bécsbe sürgönyzött és új másolatot kért Edhem pasától. A „Pol. Corr.“ konstantinápolyi tudósítója erősen állítja, hogy nem ürügyről van szó, hanem hogy ez okmány csakugyan elveszett. Az országos tanítógyűlés előkészítő bizottsága ma folytatólagos gyűlést tartott. Elnök Békey Imre meg nyitván a gyűlést jelenti, hogy két javaslat elkészült, és pedig Göblé és Deutsché, kéri a gyűlést e javaslatok tárgyalására. Elsősorban Göbel javaslatáról szólottak, mely a „tanító-egyletek szervezetére“ vonatkozik. A javaslat a III. országos tanitógyűlés végrehajtó bizottsága által elkészített s feliratában kifejtett elveket teszi magáéivá, s ajánlja, hogy a végrehajtó bizottság ez irányban tett javaslata fogadtassák el s ajánltassék az országos tanítógyűlésnek. Általánosságban elfogadták a javaslatot s megkezdték a részletes tárgyalást. Időközben megérkezett a csongrádi egylet képviselője Vass Mátyás szegedi tanító, akit igazoltak. A részletes tárgyalásnál főleg arra fektettek súlyt, hogy a végrehajtó bizottság javaslata, s a miniszteri szabályzat között észlelhető különbözet megszüntettessék. Az egyletek felállításánál az irány oda hajlott, hogy a felekezetiség különféle jogai sértve ne legyenek. Putsch Tóbiás azt tartja, hogy mindenféle felekezetiség kizárásával szerveztessék az egylet, ámde a többség nem fogadta el az indítványt, s felhagyta a felekezeteknek saját jogait az egyletek felállítására nézve. A tagokra nézve a javaslat változatlanul maradt, e szerint az egylet tagjai lehetnek a tanítók, tanítónők és tanfelügyelők. Kizárvák azonban oly tanítók, kik nyilvánossági joggal nem bírnak. A kalocsavidéki egyesület képviselője Sárfy Ödön megérkezvén, szintén igazoltatik. Ezután a tiszteletbeli tagok megválasztásáról szóló szakasz elfogadtatott. A tagok jogai és kötelezettségeiről szóló szakasz némi kihagyással elfogadtatott A tagok díjaira nézve elhatározta az ülés, hogy azok az itteni egylet által elhatározandó díjakat kötelesek fizetni; a díjak egy része a segélyző-egylet pénztárába foly s minden egylet köteles Eötvös-alapot alakítani. A tisztviselők a javaslattól eltérőleg nem három, hanem egy évre indítványoztattak választatni, de a többség az eredeti szöveget fogadta el, s így a tisztviselők 3 évenkint lesznek választandók. A választások titkos szavazás útján, szótöbbséggel történnek. A választmány választása hasonló módozatok mellett történik a közgyűlésen. Ezután megállapíttatnak az elnök s egyéb tisztviselők, valamint a választmánynak, úgy a közgyűlésnek is jogai és kötelezettségei. Az ipar és kézi munka tanításának kérdésében Putsch javaslata terjedelmesen tárgyalta: 1. A tanítás czélját. 2. A tananyag megválasztását és elrendezését. (e pontban 6 évfolyamot ajánl, megjelölvén minden évfolyamnak saját tantárgyait.) 3. A módszertani eljárást s ezeknek tárgyalása után következő kettős indítványt tesz: a) Kerestessék meg a megye közigazgatási bizottsága az egyesület által, hogy eszközölje ki, miszerint a megyei tanulók az egyesület terén fennálló ipariskolákban egy kézimunkabeli tanfolyamot látogathassanak.“ b) „A m. kir. közoktatási minisztérium kerestessék meg, hogy a tanítók számára felállítandó póttanfolyamokban a kézimunkatanítás is, mint tantárgy vétessék fel.“ E javaslatot a holnapi gyűlés fogja tárgyalni. HÍREK: Augusztus 1. nyire északi és délies gyenge szelek mellett a hőmérséklet nagyobbodott, a légnyomás általában kisebbedett. Az idő napos, felhővel változó, meleg, száraz. Kilátás a jövőre: Hazánkban: Derengő nappalokra felhős-borús éjjelek várhatók; helyi esők s gyéren égi háborúk inkább a keleti félben lehetnek; a hőmérséklet nyugaton és délnyugaton nagyobb lesz. — Jenő főherczeg a román királynál, Bukarestből távírják, hogy Jenő főherczeg tegnap délben 12 órakor Weiglspeig báró százados kiséretében kocsin Sinaiába érkezett. A király osztrák-magyar egyenruhában ment Bustennig a magas vendég elé. Sinaiában a főherczeget az osztrák-magyar követségi tanácsos Salzberg báró üdvözölte, hol számos notabilitás volt jelen. Egy díszszázad zászlóval és zenével volt felállítva, mely a főherczeg megérkezésénél tisztelgett. Bukarestből és Románia más városaiból nagy sokaságu két utazó jött ez alkalomból Sinaiába. A király Jenő főherczegnek, ki ma délután 4 órakor Brassóba, holnap pedig Bécsbe utazott, a csillagrend nagykeresztjét adományozta. — Honolulu királya Kalakaua, ki jelenleg Európát utazza be, és általános bámulatot idéz elő azzal, hogy nem viseli úgy magát, mint valami vad ember, — pedig mindenki annak várta, — hetedik uralkodója a Sandwich-szigeteknek, 1874-ben lett fejedelem, midőn trónja Lunablo király elhalálozása folytán, — akit tisztesség nem esik mondván, a pálinka ölt meg, s minden jövedelme rumra pazarlódott, — ürült meg. Kalakaua király 1836. nov. 18-án született, s így most 45 éves; atyja tekintélyes kanakafőnök volt, Kapaakea. Az első családok gyermekeivel, valamint az uralkodó Kamehameha család herczegeivel kitűnő nevelésben részesült egy honulului amerikai missionárius iskolában; olyan folyékonyan ír és beszél angolul, mint hawaii nyelven. 1852-ben mint tiszt lépett a testőrségbe, nemsokára kapitány és őrnagy lett, s 1863-ban V. Kamehameha király trónralépésénél ezredes és törzskari főnök lett; ugyanezen időben lett főudvarmester, tagja az államtanácsnak, s mint az uralkodó család herczegtagja a hawaii urakházának tagja. Midőn Lunalilo királya 1874. február 3-án, alig egy évi uralkodás után meghalt, vele kihalt a Kamehameha királyok egyenes sarja, mely 70 évvel előbb egyesíté jogara alá az összes Sandwichszigeteket. Február 9-én jött össze a parlament rendkívüli ülésre, hogy trónörökös hiánya miatt királyt válaszszon. A választás nagy többséggel Kalakaua Dávidot jelölte ki a trónra, mint a hawaii főnökök legtekintélyesebbikét, de hatalmas ellenzékük támadt, mely IV. Kamehameha király özvegyének akarta átadni a trónt. Meg is támadták ekkor a parlament épületét, s Kalakaua királynak több párthívét veszedelmesen megsebesítették. Csak az öbölben horgonyzó amerikai és angol hajók tengerészeinek fegyveres közbelépése állította helyre a rendet. A következő évben Kalakaua letette az esküt az alkotmányra, s azóta alattvalóinak tökéletes megelégedését vívta ki. Kalakaua király nejével, Kagiolani királynéval már 18 éve él boldog, de gyermektelen házasságban, s utódául legidősb nővére, Liliukolani herczegnő van kiszemelve. Liliukolani herczegnő uralkodik helyette olyankor is, mint most, midőn a király távol van országától. — Korányi Frigyes tanár, ki Trefort miniszterrel együtt utazott Dél-Magyarországban, a fővárosba visszatért. Korányi Buziás és Herkules-fürdőket látogatta meg, melyekről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. A szükséges reformokra nézve, főleg a buziási fürdőben, a tudós tanár előterjesztést fog benyújtani a közoktatási miniszternek. — Eljegyzések: Ugron Ákos orsz. képviselő Balaton Füreden jegyet váltott Nagy Sarolta kisasszonynyal, Nagy A. badacsonyi birtokos leányával. — Szmk Lajos fővárosi ügyvéd eljegyezte Voigt Ilka kisasszonyt, Voigt Ede közp. telekkönyvvezető leányát. — A debreczeni függetlenségi párt körében — így írja a „Függetlenség“ — egy idő óta oly események történnek, hogy most már nem csodálkozhatunk azon a vereségen, melyet Debreczenben pártunk a képviselőválasztások alkalmával szenvedett. Egy sikkasztásról van szó, mely a párt helyi lapjának kezelői által követtetett el, s melynek szándékolt eltusolása a legelkeseredettebb polémiákra és ellenségeskedésekre ad alkalmat. Hogy s hogy ne legyek kénytelen uram minden szeszélyének engedelmeskedni . . . Teremtsd meg nekem ez uj életet, s én szeretni foglak . . . Azelőtt eladtak Murad bennek . . . Úgy látszik, azok közül való vagyok, a kiket el lehet adni . . . ámiczikk vagyok . . . Nos, hát vásárolj meg. Tekintete már nem volt bágyadt. Hanem tüzes és szikrázó. Idegesen mozgatta ajkait, melyeknek sötét színével fogainak fehérsége élénk ellentétben állott. A művész, lázasan, csak vágyára hallgatva, s elfeledve helyzetét, szerény körülményeit, s még mindig azon időben képzelve magát, midőn, mint minden játékos, nem olvasta, de marokkal szórta a pénzt, igy szólott: — Megteremtem neked az életet, melyről álmodok Szabaddá teszlek és boldoggá, mint a milyen akarsz lenni. A helyett, hogy rabnő lennél, imádott kedvesem leszesz. Fatmah, hogy megjutalmazza, oly gyöngéden pillantott reá, hogy azt képzelte, hogy a rabnő bizonyos lévén a jövőben, s bízva ígéreteiben, már is elhatározta, hogy megadja magát. Ekkor közelebb hajolt hozzá, s szerelemmel mosolygó ajkait kereste. De Fatmah gyorsan, s ügyesen végig siklott a kereveten, a nélkül, hogy visszatarthatta volna, s egy pillanat alatt talpra ugrott, s a még mindig térdeplő Györgynek vállára tette kezét: — Nekem azt mondták a keleten, mondá lassú ütemes hangján, — hogy nem kell bízni az európaiak ígéreteiben. . . . Mielőtt tehát szeretnélek, megvárom, hogy bizonyítékát adjad szerelmednek. . . . Ösmered vágyaimat, elégítsed ki azokat, és én el fogom hagyni Mus’ad hajlékát, hogy veled éljek a számomra készített házban. Ezeket mondva az ajtó felé irrányozta lépteit. A művész vissza akarta tartani. De ő ismét érzéketlen lett, s oly hideg tekintettel nézte végig imádóját, hogy az megállóit, mintha lábai legyökereztek volna, távozni engedte. (Folytatása követi a sík.)