Ellenőr, 1881. augusztus (13. évfolyam, 382-436. szám)

1881-08-01 / 383. szám

Egyes szám ára 2 kr. Budapest, hétfő, augusztus 1.1881. II. évfolyam. — 383. szám. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Égési évre.....................................20 forint — kr. Félévre 10 n .­ „ Évnegyedre 5. — , Egy hónapra.................................1­8­80 „ Az eetilap postán való külön küldéséért az előf­izetési áron felül, külön­­­írt jár évnegyedenkint Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcsa 22. sz.) intézendők. ESTI LAP. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten. Kalap­ utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jől. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. ás társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hiva­­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. T­áviratok. Kassa, aug. 1. (Eredeti távirat.) A szabad­­elvű párt mai közgyűlése nagyszámú választó jelenlété­ben nyittatott meg, néhány perc­c­el 10 óra után a casino nagy termében Szilcz István pártelnök által. Mindenek­előtt egy küldöttség választatott, hogy Péchy Manó grófot a közgyűlésbe meghívja. A hosszantartó éljenzés csillapultával, melylyel a megérkező­ képviselő fogadtatott, Éder Ödön mondott üdvözlő beszédet, mire Péchy gróf elmondta programmbeszédét. Nem szóáradat, sem üres fennhéjázó ígéretek, hanem számos és hatalmas érvek, melyekkel az ellenpárt idealistikus aspiratióit közvetve és közvetlenül sújtotta, idézték elő ama lelkesedést, mely a szónoklata közben ki-kitörő éljenzésekben nyert ki­fejezést. A teljes órát igénybe vett jeles beszéd végez­tével Szilcz pártelnök a párt nevében köszönetét fejezte ki a képviselőnek, hogy Kassa város mandátumát el­vállalta. Ezután a közgyűlést harsány éljenzések között feloszlatta. A távozó képviselőt az összes ott levő lelkes polgárság kisérte lakására. Kolozsvár, aug. 1. (Orsz. Ért.) A mezőségi román intelligentia „majális“ név alatt folyó hó­z­ ikén Velkéren Torda-Aranyos megyében gyűlést tart. Washington, jul. 31. Garfield elnök egész­ségi állapota folyvást javul. Az orvosok egyet­értenek abban, hogy a golyó az altestben, a köldöktől jobbra és öt hüvelyknyire alatta épen a lágyékon felül fekszik; eddig a golyó nem okozott fájdalmakat a betegnek , különben is oly helyen fekszik, ahol megszűnik aggodal­massá lenni. Az orvosok biztosan remélik az elnök teljes felépülését és azt hiszik, hogy a sebnek semmiféle kedvezőtlen utóhatása se lesz. A mai jelentés szerint Garfield elnök állapota kedvező ; ereje napról-napra gyarapodik. Páris, aug. 1. Napóleon herczeg a bonapartista vá­lasztási bizottsághoz levelet intézett, melyben az alkot­mány revízióját kéri. Konstantinápoly, júl. 31. Montholon, franczia ügy­vivő, ma magánkihallgatáson volt a szultánnál, a­ki igen szívélyesen fogadta. Konstantinápoly, aug. 1. A szultán a tegnapi ma­gánkihallgatás alatt, igen szívélyesen beszélgetett Mon­tholon franczia képviselővel, mely körülmény bizonyíté­kot ad a Törökország és Francziaország közt uralkodó egyetértésről. Belgrád, aug. 1. Vitalis alvállalkozó és a szerb vasúti építés vezetője, tegnap ide érkezett. A topcsideri vonal kiépítése gyorsan halad előre, azután az alagút építését fogják megkezdeni. Ottawa, jul. 31. A végbement népszámlálás sze­rint, Kanadában 4.350.933 lélek lakik; a lakosság a le­folyt tíz év alatt 680.498 lélekkel szaporodott. BéCs. aug. 1. Az 1860-iki sorsjegyek mai húzásá­nál a következő számok huzattak ki: 198 544 1610 1619 1914 1921 2039 2177 2295 2366 2674 2747 2864 2944 3457 3539 3862 3954 4622 5541 5819 5914 6091 6249 6359 7125 7460 7524 7567 7780 7847 7936 8003 8052 8681 8701 9017 9081 9246 9276 9328 9371 9448 9507 10116 10322 10451 10877 10948 11057 11145 11296 11380 11384 11632 11793 11893 12122 12164 12350 12594 12893 12964 13084 13114 13116 13239 13560 13602 13816 14075 14078 14163 14261 14342 14778 15668 15807 16156 16186 16247 16602 16903 16993 17384 17460 17521 17642 17810 17870 18158 18178 18295 18388 18478 18590 19146 19149 19160 19421 19470 19503 19589 19743 19969. eset alkalmából ezen illetékességi kérdéseket szabályozó, s jövőre nézve zsinórmértékül szolgáló végzéseket ho­zott. A minisztertanács ugyanis az alsó-tornai szolgabíró és kis­ szebeni járásbíró közt, tilosban talált marhák be­hajtásának veszélyes fenyegetések által tett megakadá­lyozása és istenkáromlás miatt fenforgott panaszos ügy­ben ; továbbá a nagyváradi rendőrkapitány és az ottani járásbíróság közt arczulütés miatt fenforgott panaszos ügyben; végül a kaposvári szolgabiró és az ottani járás­biró közt, egy közjegyző ellen használt sértő kifejezések miatt fenforgott panaszos ügyben felmerült hatásköri, illetve illetőségi összeütközések tárgyalása rendén, mind­három esetben a kir. járásbíróság illetékessé­gét állapította meg. Illetékességi kérdések eldöntése. A m. kir. já­rásbíróságok és a szolgabirói hivatalok közt némely pa­naszok elintézésének illetékessége iránt számos esetben támadván véleménykülönbség, illetve hatásköri összeüt­közések, — am. kir. minisztertanács némely előfordult AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, augusztus 1. Kozálsi-csik­o­ly. 49 Regény irta Adolphe Belot. MÁSODIK KÖTET. Harmadik rész. IV. (Folytatás.) Bussine György is sokat szenvedett fivére távolléte miatt. Az ő nyugtalansága más természetű volt, mint Suzanne-é, mert Petithomme asszony kötelességének tartotta, hogy elmondja neki a mi történt, hogy Lecomte azon napon, midőn kiszabadulni remélt, ismét börtönbe vettetett egy újabb vád folytán, mely ép oly igaztalan volt, mint az első. De, ha György ismerte is az igazságot, ez igazság oly kínos, oly kegyetlen volt, hogy szerette volna, ha nem tudja. Hiába mondogatta magának, hogy megcsalja magát, hogy lecsillapítsa lel­­kiismeretfurdalásait: „Ez már nem az én hibám, nem az én bűnöm, melyért fivérem most szenved, ez egy esemény, egy véletlen, melyért én nem vagyok felelős, mégis be kellett vallania, hogy e második ügy az első­nek következménye. De, ha Suzannet semmi sem szórakoztatta aggo­dalmaiban, Bussine ur fájdalmát egy különös ok eny­hítette és elvonta lelkiismeretfurdalásaitól. Murad iga­zat mondott: Bussine ur Fatmah iránt oly heves szen­vedélyre lobbant, mely bizonyos emberekre borzasztó — időjárás. Augusztus 1-én Európában a depres­­sió (758—759) a kontinens északi, a nagy légnyomás (764—766) annak déli részében van. Németországban mérsékelt délnyugati szeleknél, az idő borult, helyi esők­kel, csekély hőmérséklet változással. Hazánkban több­felzavarni e helyzetből, félt megváltoztatni arczkifejezé­­sét, mely bizonyos fájdalmas elragadtatásba merítette. Mégis ezen napon úgy vette észr­e, hogy Fatmah tekintete epedőbb, mint máskor, hogy szája több gyö­nyört lihegett, s hogy különben száraz ajkai megnedve­­sültek, keble szabálytalanul emelkedett, s hogy teste ma sokkal hajlékonyabb volt, végre, hogy a minta alatt talán nő lehet. Ezekből bátorságot merítve, határozottan Fatmah felé közeledett, megfogta egyik kezét, mintha fekvésén akarna változtatni, s ez érintés alatt megrázkódva fel­kiáltott : — Te fenséges vagy. Imádlak! V. Sem sértve nem érezte magát e szavakra, sem pe­dig meglepetést nem mutatott. Ugyanazon helyzetben mar­adt: reá meresztette epedő tekintetét, s kéjt lihegő szája nyitva mar­adt. A festő ekkor féltérdre ereszkedett, s for­ró lélek­­zetét besziva igy mormogott: — Az egész világot oda adnám érte, ha sze­retnél. Azt lehetett volna hinni, hogy nem hallotta, mert mozdulatlan és érzéketlen maradt. De miután a festő kö­zeledett hozzá, e szavakat ejtette, (először szólalt meg mióta a műterembe lépett): — Azt mondod nekem: „Az egész világot oda adnám . . .“ Ez semmit sem ér. Ez olyan szólásmód, melyet hazámban, használnak, hol képes beszéd helyet­tesíti a szót. . . Én azt hittem, hogy a francziák, külö­nösen pedig a pár­isiak ér­thetőbben fejezik ki magukat. — Mondd meg, mit óhajtasz, és én teljesítem ké­­r­ésedet. . — Én el akarom hagyni a házat, melyben Murad fogva tart, — mondá vontatva. — Mióta Fr­ancziaor­­szágban lakom, már nem vagyok többé r­abnő, s nem akarom, hogy úgy bánjon velem, mintha most is az lennék . . . Úgy akarok élni, mint az itteni nők, úgy akarok öltözködni, mint ők, azt akarom, hogy kime­hessek, mikor kedvem tartja, hogy palotában lakjam, nem pedig háremben, s elfogadhassam azt, a­kit akarok. A vránya-szaloniki vasút és a porta. Az 1878-ban Ausztria-Magyarország és Szerbia közt létrejött külön szerződés kötelezi Szerbiát, hogy a tö­rökországi vasúthálózathoz csatlakozó vonalat fog épí­teni, mely Nisen és Szófián át Konstantinápolyba fog vezetni, Ausztria-Magyarország pedig kötelezte magát, hogy biztosítja Szerbia részére a szaloniki csatlakozást. Szerbiának kiváló közgazdasági érdekei követelik az összeköttetést Szalonikival és Vranyán át egyenes úton jutnának a szerbiai nyers termények a szaloniki tengeri kikötőbe. Bontouxnak tehát nem kerül nagy fáradsá­gába concessiót nyerni a Vrányába vivő vasút épí­tésére. Vrányát pedig könnyen össze lehetne kötni Uszkübbel és így a törökországi hálózattal. Bon­touxnak érdekében állott az osztrák-magyar kormányt is megnyerni e vonal részére, de meg is nyerte. E kérdés megoldása alkalmával azonban kifelejtették a számításból, hogy a Bontoux által a szerb kormánynyal kötött szerződés és a vránya-üszköki vonal sérti a Hirsch báró és a porta közt 1872-ben létrejött szerződés egyik pontját. A porta tudniillik kötelezte magát, hogy Nist összeköti Pristinával, a vránya-üszkübi vonal építése te­hát bele­ütköznék az említett szerződésbe. A portát oly fontos pénzügyi érdekek kötik e szerződéshez, hogy nem határozhatja el magát a vránya-üszkübi vonal kiépíté­sére, mert különben Hirsch báró megszűnteknek tekint­hetné a porta iránt elvállalt kötelezettségeit. Ezért kí­vánja a porta a nis-pristinai összeköttetést. Calice báró folytonos fáradozásával nem volt ké­pes eddig egyetlen határozott ígéretet kapni a portától. A konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet minden hurt megpendített, magával a szultánnal beszélt több íz­ben erről az ügyről. Calice báró beszélt barátságosan, fenyegetőzött, bebizonyította, hogy nemcsak Ausztria- Magyarországról van szó, hanem egész Európáról, végre kijelentette Asszim külügyminiszter előtt, hogy Ausztria- Magyarország a bécsi értekezletekben minden pontra nézve megegyezett Szerbiával és Bulgáriával és hogy itt az ideje, hogy Törökország is megmondja, váljon mely határozatok ellen van kifogása, mert Ausztria- Magyarország, Szerbia és Bolgárország elhatározták, hogy ők veszik kezükbe ez ügyet, ha a porta rögtön nem küld kellő utasítást Edhem bécsi nagykövetnek. Asszim pasa, a­ki soha sem jön ki sodrából és mindent legnagyobb flegmával hallgat meg, a­mint török ember­hez illik, nevezetesen ha diplomatának kell lennie, azt válaszolta, hogy tudomást vesz a nyilatkozatról és jelen­tést fog tenni a szultánnak. Az az eset, a­mely ezután történt, hihetetlennek látszanék, ha Asszim pasa mentségül nem használta volna föl arra nézve, hogy miért nem kapott eddig Calice báró számos felszólalására választ. Asszim pasa megbízta Ge­schert, a külügyminisztérium ügyészét, hogy mondjon véleményt azon conventio pontjairól, melyet Ausztria- Magyarország, Szerbia és Bolgárország kötöttek, hogy a külügyminiszter a vélemény alapján utasításokat adhas­son Edhem pasának. Gescher tanulmányozta a csoma­got, mely Edhem pasa jelentéseiből, diplomatiai jegyzé­kekből stb. állott és sajnálkozását fejezte ki a külügy­miniszter előtt, hogy a legfontosabb okmány, a szerző­dés, nincs a csomagban. Asszim pasa nem olyan ember, a­ki csodálkozni szokott valamin, most is csodálkozás nélkül felelte Geschernek, hogy ő bizonyosan tudja, hogy nem kapta meg ezt az okmányt és hogy ez ok­mány bizonyára a közmunkaügyi minisztériumban ma­radt. Gescher a közmunkaügyi miniszterhez fordult, de befolyást szokott gyakorolni. Azok, kik mindig szívük­nek éltek, ezt nem érthetik meg, létezhetését tagadják, de az élénk képzelődésű, heves vérmérsékletű emberek felfogják, hogy az érzék mily hatalmat képes néha gya­korolni. Bussine úr mintegy negyven éves volt mostan s a szenvedélyek ezen korban leghevesebbek, legmaka­­csabbak szoktak lenni. Az ember minden áron győzni akar, mert érzi, hogy utolsó győzelmeinek órája nem sokára ütni fog. Jusson eszünkbe különben, hogy György három évet töltött Afrikában, a szabad ég, a forró nap alatt s egész solid életmód mellett; s mindezek újra visszahozták fiatalságát, felgerjesztették étvágyát s elő­készítették oly hosszú időn keresztül elnyomott vágyai­nak felrobbanását. Murad és Sivasti b­rit beszélgetése után két nap­pal Fatmah a montmartre-i műterembe ment. Zárt ko­csiban hajtatott keresztül Párison, s így keleti jelmezé­ben mehetett, hogy megérkezése után azonnal üljön a festőnek. Nem a nő jött látogatásra, hanem a minta kereste fel a festő műtermét, hogy betöltse a reá pa­rancsolt feladatot. Szó nélkül, s csak fejének meghajtásával viszo­nozva a művész köszönését, komolyan, lassan közele­dett a részére elkészített pamlaghoz, s könnyedén elfog­lalta szokásos helyzetét: félig fekve, lábait kinyújtva terült el, s feje bájosan meghajtott jobb karján pihent. Midőn igy elhelyezkedett, s Bussine úr felvette ecsetjeit, akkor a megállapított kifejezést igyekezett arczának adni: nagy szemeit félig lezárta, s csaknem kialvó tekintetét Györgyre irányozta. Egyidejűleg piros ajkai kinyíltak, s hófehér fogait feltakarva lélekzeni látszott. Ekkor mozdulatlanul várta, hogy a művész foly­tassa munkáját. De ez nem dolgozott, hanem tüzes, lázas szemekkel nézte őt. E helyzetet a művész kívánta, de nem gondolta meg, hogy a szerelmes ember fog ál­tala szenvedni, s hogy mind e mesterkélt, erőszakolt, parancsolt . . . hideg érzékiség és kéj a legingerlőbb szokott lenni. Kisértetbe jött, hogy eldobja vásznát, fes­tékeit és ecsetjét, s Fahmah-hoz rohanjon. De félt, hogy sértődve feláll és így szól hozzá: „Ön csalódik. Én nem vagyok nő, én csak minta vagyok.“ Különösen félt miután attól is azt a választ kapta, hogy ő sem látta az említett okmányt, a hadügyminisztériumban kereste, azután pedig a palotában. De az okmányt nem lehetett megtalálni sehol, Asszim pasa tehát Bécsbe sürgönyzött és új másolatot kért Edhem pasától. A „Pol. Corr.“ konstantinápolyi tudósítója erősen állítja, hogy nem ürügyről van szó, hanem hogy ez ok­mány csakugyan elveszett. Az országos tanítógyűlés előkészítő bizottsága ma folytatólagos gyűlést tartott. Elnök Békey Imre meg nyitván a gyűlést jelenti, hogy két javaslat elkészült, és pedig G­ö­b­l­­­é és Deutsché, kéri a gyűlést e javaslatok tárgyalására. Első­sorban Göbel javaslatáról szólottak, mely a „t­a­­nító-egyletek szervezetére“ vonatkozik. A ja­vaslat a III. országos tanitógyűlés végrehajtó bizottsága által elkészített s feliratában kifejtett elveket teszi ma­gáéivá, s ajánlja, hogy a végrehajtó bizottság ez irány­ban tett javaslata fogadtassák el s ajánltassék az országos tanító­gyűlésnek. Általánosságban elfogadták a javaslatot s megkezdték a részletes tárgyalást. Időközben megérkezett a csongrádi egylet képviselője Vass Mátyás szegedi tanító, a­kit igazoltak. A rész­letes tárgyalásnál főleg arra fektettek súlyt, hogy a végrehajtó­ bizottság javaslata, s a miniszteri szabályzat között észlelhető különbözet megszüntettessék. Az egy­letek felállításánál az ir­ány oda hajlott, hogy a feleke­­zetiség különféle jogai sértve ne legyenek. Putsch Tóbiás azt tartja, hogy minden­féle felekezetiség kizárá­sával szerveztessék az egylet, ámde a többség nem fo­gadta el az indítványt, s felhagyta a felekezeteknek saját jogait az egyletek felállításár­a nézve. A tagokra nézve a javaslat változatlanul maradt, e szerint az egy­let tagjai lehetnek a tanítók, tanítónők és tanfelügyelők. Kizárvák azonban oly tanítók, kik nyilvánossági joggal nem bírnak. A kalocsavidéki egyesület képviselője Sárfy Ödön megérkezvén, szintén igazoltatik. Ezután a tisz­teletbeli tagok megválasztásáról szóló szakasz elfogad­tatott. A tagok jogai és kötelezettségeir­ől szóló szakasz némi kihagyással elfogadtatott A tagok díjaira nézve elhatározta az ülés, hogy azok az itteni egylet által elhatár­ozandó díjakat kötelesek fizetni; a díjak egy része a segélyző-egylet pénztárába foly s minden egylet köteles Eötvös-alapot alakítani. A tisztviselők a javaslattól eltér­őleg nem három, hanem egy évre indítványoztattak választatni,­­ de a többség az eredeti szöveget fogadta el, s így a tisztvi­selők 3 évenkint lesznek választandók. A választások titkos szavazás útján, szótöbbséggel történnek. A vá­lasztmány választása hasonló módozatok mellett történik a közgyűlésen. Ezután megállapíttatnak az elnök s egyéb tisztviselők, valamint a választmánynak, úgy a közgyű­lésnek is jogai és kötelezettségei. Az ipar és kézi munka tanításának kérdésében Putsch javaslata terjedelmesen tárgyalta: 1. A tanítás czélját. 2. A tananyag megvá­lasztását és elrendezését. (e pontban 6 évfolyamot ajánl, megjelölvén minden évfolyamnak saját tantárgyait.) 3. A módszertani eljárást s ezeknek tárgyalása után követ­kező kettős indítványt tesz: a) Kerestessék meg a megye közigazgatási bizottsága az egyesület által, hogy esz­közölje ki, miszerint a megyei tanulók az egyesület te­rén fennálló ipariskolákban egy kézimunkabeli tanfolya­mot látogathassanak.“ b) „A m. kir. közoktatási minisz­térium kerestessék meg, hogy a tanítók számára felállí­tandó póttanfolyamokban a kézimunkatanítás is, mint tantárgy vétessék fel.“ E javaslatot a holnapi gyűlés fogja tárgyalni. HÍREK: Augusztus 1. nyire északi és délies gyenge szelek mellett a hőmérséklet nagyobbodott, a légnyomás általában kisebbedett. Az idő napos, felhővel változó, meleg, szá­raz. Kilátás a jövőre: Hazánkban: Derengő nappa­lokra felhős-borús éjjelek várhatók; helyi esők s gyé­ren égi háborúk inkább a keleti félben lehetnek; a hő­mérséklet nyugaton és délnyugaton nagyobb lesz. — Jenő főherczeg a román királynál, Bukarestből távírják, hogy Jenő főherczeg tegnap délben 12 órakor Weiglspei­g báró százados kiséretében kocsin Sinaiába érkezett. A kir­ály osztrák-magyar egyenruhában ment Bus­­tennig a magas vendég elé. Sinaiában a főherczeget az osztrák-magyar követségi tanácsos Salzberg báró üdvö­zölte, hol számos notabilitás volt jelen. Egy díszszázad zászlóval és zenével volt felállítva, mely a főherczeg megérkezésénél tisztelgett. Bukarestből és Románia más városaiból nagy sokaságu két utazó jött ez alkalomból Sinaiába. A király Jenő főherczegnek, ki ma délután 4 órakor Brassóba, holnap pedig Bécsbe utazott, a csil­­lagr­end nagykeresztjét adományozta. — Honolulu királya Kalakaua, ki jelenleg Európát utazza be, és általános bámulatot idéz elő azzal, hogy nem viseli úgy magát, mint valami vad ember, — pe­dig mindenki annak várta, — hetedik uralkodója a Sandwich-szigeteknek, 1874-ben lett fejedelem, midőn trónja Lunab­lo király elhalálozása folytán, — akit tisz­tesség nem esik mondván, a pálinka ölt meg, s minden jövedelme rumra pazarlódott, — ürült meg. Kalakaua király 1836. nov. 18-án született, s így most 45 éves; atyja tekintélyes kanakafőnök volt, Kapaakea. Az első családok gyermekeivel, valamint az uralkodó K­a­­mehameha család herczegeivel kitűnő nevelésben részesült egy honulului amerikai­ missionárius iskolában; olyan folyékonyan ír és beszél angolul, mint hawaii nyelven. 1852-ben mint tiszt lépett a testőrségbe, nem­sokára kapitány és őrnagy lett, s 1863-ban V. Kame­­hameha király trónralépésénél ezredes és törzskari főnök lett; ugyanezen időben lett főudvarmester, tagja az ál­lamtanácsnak, s mint az ur­alkodó család herczegtagja a hawaii urakházának tagja. Midőn Lunalilo királya 1874. február 3-án, alig egy évi uralkodás után meghalt, vele kihalt a Kamehameha királyok egyenes sarja, mely 70 évvel előbb egyesíté jogara alá az összes Sandwich­­szigeteket. Február 9-én jött össze a parlament rendkí­vüli ülésre, hogy trónörökös hiánya miatt királyt vá­­laszszon. A választás nagy többséggel Kalakaua Dá­vidot jelölte ki a trónra, mint a hawaii főnökök legte­­kintélyesebbikét, de hatalmas ellenzékük támadt, mely IV. Kamehameha király özvegyének akarta átadni a trónt. Meg is támadták ekkor a parlament épületét, s Kalakaua királynak több párthívét veszedelmesen megsebesítették. Csak az öbölben horgonyzó amerikai és angol hajók ten­gerészeinek fegyveres közbelépése állította helyre a ren­det. A következő évben Kalakaua letette az esküt az alkotmányra, s azóta alattvalóinak tökéletes megelége­dését vívta ki. Kalakaua király nejével, Kagiolani ki­rálynéval már 18 éve él boldog, de gyermektelen házas­ságban, s utódául legidősb nővére, Liliukolani herczegnő van kiszemelve. Liliukolani herczegnő ur­alkodik helyette olyankor is, mint most, midőn a király távol van or­szágától. — Korányi Frigyes tanár, ki Trefort miniszterrel együtt utazott Dél-Magyarországban, a fővárosba vissza­tért. Korányi Buziás­ és Her­kules-fürdőket látogatta meg, melyekről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. A szükséges reformokr­a nézve, főleg a buziási fürdő­ben, a tudós tanár előterjesztést fog benyújtani a közok­tatási miniszternek. — Eljegyzések: Ugron Ákos orsz. képviselő Ba­laton Füreden jegyet váltott Nagy Sarolta kisasszonynyal, Nagy A. badacsonyi birtokos leányával. — S­z­m­­­k La­jos fővárosi ügyvéd eljegyezte Voigt Ilka kisasszonyt, Voigt Ede közp. telekkönyvvezető leányát. — A debreczeni függetlenségi párt körében — így írja a „Függetlenség“ — egy idő óta oly események tör­ténnek, hogy most már nem csodálkozhatunk azon a vereségen, melyet Debreczenben pártunk a képviselővá­lasztások alkalmával szenvedett. Egy sikkasztásról van szó, mely a párt helyi lapjának kezelői által követtetett el, s melynek szándékolt eltusolása a legelkeseredettebb polémiákra és ellenségeskedésekre ad alkalmat. Hogy s hogy ne legyek kénytelen uram minden szeszélyének engedelmeskedni . . . Teremtsd meg nekem ez uj éle­tet, s én szeretni foglak . . . Azelőtt eladtak Murad ben­nek . . . Úgy látszik, azok közül való vagyok, a kiket el lehet adni . . . ámiczikk vagyok . . . Nos, hát vá­sárolj meg. Tekintete már nem volt bágyadt. Hanem tüzes és szikrázó. Idegesen mozgatta ajkait, melyeknek sötét színével fogainak fehérsége élénk ellentétben állott. A művész, lázasan, csak vágyára hallgatva, s el­feledve helyzetét, szerény körülményeit, s még mindig azon időben képzelve magát, midőn, mint min­den játékos, nem olvasta, de marokkal szórta a pénzt, igy szólott: — Megteremtem neked az életet, melyről álmodok Szabaddá teszlek és boldoggá, mint a milyen akarsz lenni. A helyett, hogy rabnő lennél, imádott kedvesem leszesz. Fatmah, hogy megjutalmazza, oly gyöngéden pil­lantott reá, hogy azt képzelte, hogy a rabnő bizonyos lévén a jövőben, s bízva ígéreteiben, már is elhatározta, hogy megadja magát. Ekkor közelebb hajolt hozzá, s szerelemmel mosolygó ajkait kereste. De Fatmah gyor­­­san, s ügyesen végig siklott a kereveten, a nélkül, hogy visszatarthatta volna, s egy pillanat alatt talpra ugrott, s a még mindig térdeplő Györ­gynek vállára tette kezét: — Nekem azt mondták a keleten, mondá lassú ütemes hangján, — hogy nem kell bízni az európaiak ígéreteiben. . . . Mielőtt tehát szeretnélek, megvárom, hogy bizonyítékát adjad szerelmednek. . . . Ösmered vágyaimat, elégítsed ki azokat, és én el fogom hagyni Mus’ad hajlékát, hogy veled éljek a számomra készített házban. Ezeket mondva az ajtó felé irrányozta lépteit. A művész vissza akarta tartani. De ő ismét érzéketlen lett, s oly hideg tekintettel nézte végig imádóját, hogy az megállóit, mintha lábai legyökereztek volna, távozni engedte. (Folytatása követi a sík.)

Next