Ellenőr, 1881. november (13. évfolyam, 549-603. szám)

1881-11-01 / 549. szám

XIII. évfolyam. — 549. se ELLENŐR. fogadta , megbeszélte vele azon módozatokat, a­melyek mellett a horvát kormányszék tanügyi osztályának ve­zetését átvenni hajlandó lenne. Osztrák delegátió. Bécs, okt. 31. Az osztrák delegátió költségvetési bizottságának ülése. Plener kérdéseire válaszolva, Kállay Béni osztályfőnök kijelenti, hogy a danzigi találkozás a­­z ár kezdeményezése útján jött létre. Czélja a két ural­kodó és birodalom közti barátság tanúsítása volt, hogy új biztosítékot adjanak az európai béke fenntartására nézve. Szónok meg van győződve, hogy­ ezenkívül semmi egyébről nem volt szó, azután áttér a dunai kérdésre, hagsályozza megoldásának rendkívüli fontosságát a mon­archia anyagi érdekeinek megóvására nézve. A kormány hivatva van, hogy a berlini szerződés értelmében kiesz­közölje a megoldást. „Mi­t foly­tat­ a külügyi hivatal veze­tője — nem fogadhatnék el Angolország azon véleményét, mely azt föltételezi, hogy a vegyes bizottság határozata elle­nében felebbezni lehet az európai bizottsághoz, mert ekként a vegyes bizottság végrehajtó közegévé válnék az európai bizottságnak.“ A nemzetközi bizottság ápri­lis havi ülésszakában majdnem egészen elfogadta az avant-projet műszaki részét ; azóta ebben az ügyben bizalmas tárgyalások folynak a hatalmak közt. Szónok a kérdés fontosságánál fogva nem akar megjegyzéseivel elébe vágni az arra hivatott miniszter határozatainak, a­ki a leghelyesebb utat fogja követni , mely e kérdés illő megoldásához fog vezetni.­­ A szerb­török vasúti csatlakozás ügyében szónok előadja az ügyet és hangsúlyozza, hogy az osztrák-magyar kor­mány már hónapok óta oda iparkodott Konstantinápoly­ban, hogy a portát a szalonikii vonal kiépítésére bírja és felolvas egy táviratot, melyben a konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet jelenti, hogy a vasúti kér­désre vonatkozó szultáni irodé megjelent, melylyel a porta közgazdasági okokból késznek nyilatkozik a sza­lonikii vonal kiépítésére. Szónok meg van győződve, hogy az új külügyminiszter iparkodni fog mind a két csatlakozás létrejövetelét lehetőleg siettetni, lehetetlen azonban ma még határidőt kitűzni. Bécs, okt. 31. Az osztrák delegativ költségvetési bizottsága a Bosznia közigazgatásáról " szóló emlékirat tárgyalását elhalasztotta a megszállásra kért hitel tár­gyalásáig. A közös pénzügyminisztérium, valamint a közös főszámvevőszék költségvetéseit elintézte. Plener, a külügyi költségvetés előadója általános felvilágosítást kíván a kormánytól a többi hatalmakkal való viszony­ról, továbbá a dunai kérdés állásáról és a szerb vas­utakkal való csatlakozás ügyéről. Kállay Béni osz­tályfőnök több felvilágosítást ad és megjegyzi, hogy a­mi a viszonyokról szóló kérdést illeti, erre né­hány szóval lehet válaszolni: viszonyaink a kül­földdel a legkitűnőbbek. A bizottság ezután megsza­vazta a külügyminisztérium költségeit. A bizottság föl­szólítja a kormányt, hogy vegye fontolóra, váljon a megtakarítás szempontjából nem volna-e czélszerűbb Teheránban consulatust fölállítani és a jelenleg ott mű­ködő követséget föloszlatni. Czerkowsky azon kérdé­sére, vájjon a dunai váraknak a berlini szerződés által elrendelt lerombolása megtörtént-e, Kállay osztályfőnök azt válaszolja, hogy mostani állapotukban alig képesek a dunai várak a hajózást gátolni, már akkor, a­midőn Bulgária átvette a várakat, omladozó félben voltak. Kü­lönben tényleg történt valami azok lerombolására. Mint­hogy a várak nagy része le van rombolva, a még léte­zők pedig csekély jelentőséggel bírnak, maga a porta sem sürgeti e kérdés elintézését. Rossbacher táborszer­nagy fölemlíti ezen várak stratégiai jelentőségét, ha netán ismét jó karba helyeztetnének és megjegyzi, hogy kívánatos lenne, ha a hatalmak a teljes leromboláshoz ragaszkodnak. Az elnök köszönetet mond a kormány képviselőjének az adott felvilágosításokért és a jövő ülést nov. 3-ra hívta össze; ekkor a hadügyi költségve­tést fogja tárgyalni a bizottság. 365.30, Angol-osztrák 151.75, Lombard 144.—, Államvasút 336.—, Aranyjáradék 93.65, Napoleond’or 9.37‘/a, Londonra 118.55, Papírjá­radék 76 40, Galieziai 315.—, Hitelsors jegy 177.76, 1864-es 172 50, Német b­ankhelyek 18.—1860-as 132 50, c:* királyi arany —,.69, Frankfurt —.—, Töröksorsjegy 23.—, Nemzeti bank 829.— Ezüst járadék 77.45, Bens, okt. 31 (Magánforgalom.) Hitelrészvény 367.50, Angol­osztrák 152.25, Magy. hitek. 365 —, Allamvasút 386.—, Lombard 149.25, Magy. sorsj. —, Magyar jár. —, Napoleond’or 9 377­, táradák 76 50, Unió — Galieziai 318 25 Osztr­­ar. jár. —,­­ , Magy. papirj. —, 4% m. aranyj. 89.60, Igen szilárd. Pak­s, okt. 31. (Zárlat.) 3% Évjárulék 84.75, 6% Évjárulék 117.05, Törlesztési évjár. 85 75, Osztr. államvasut 720.—, Lombard 322, Földhitel 902, Magyar jár. 103.37, Osztrák aranyjáradék 80.25, M. vasúti kölcsön 288.75, Magyar jelzálogbank 525,­ Bécsi Unió­­bank —.—, 4%-os magyar aranyjáradék 77.43, Szilárd Berlin, okt. 31. (Zárt.) Papirjáradék 66 50, Ezülstjáradék 66.40, Magyar járadék 102.10, M. kincs, utalv. —, 1877. 10 mill. köles. —.—, vas. elsőbbs. kötv. —.—, Hítelrészvény 637.—, Allamvasut 580.—, Lombard 250.50, Galicziai 136.60, Kassa-Oderbergi 63 60, Romániai 61 90, Orosz Papírpénz 217.50, Váltóárt. Bécsre 171 15, Irtótözsde —.—, Magy. papirj. 76.—. Osztrák papirj. 79.90. Magyar 4%-os aranyjár. 77 20. Magyar hitel 620.—. Berlin, okt. 31. Utótőzsde. Hitelrészvény 637.—. Államvasut 580.50, Lombard 252.—. Galicziai 137.40, Orosz papírpénz 217.60, Igen szilárd. Frankfurt, okt. 31. (Zárlat.) Papirjáradék 65 25, Ezüstjáradék 66.31, Osztrák aranyjáradék 80 93, Magyar aranyjáradék 102.37, Osztr. hitelrészv. 315.9, Osztr. bank-v. 709.50, Osztr. államv.­részv. 287.50, Galicziai 271.50, Lombard 124.75, Erzs. nyugati vasút 182.35, Magy. Galicz. vasút 140.12, Tiszav. vasúti elsőbbs. 86 75, Váltóárf. Bécsre 171.50, Magyar papírjára 75.—, Osztr. papirj. 80.31, 4 l/a% földhitelzáloglevél 85.43 Utótőzsde —, Szilárd. Frankfurt, okt. 31. (Esti zárlat.) Papirjáradék —, Ezüst­­járadék —.—, Osztr. ar. jár. —.—, Magy.­ar. jár. —.—, Osztr. hitelr. 317.—, Osztrák bank-r. —.—, Osztr. államv.-rész. 209.25, Galicziai 274.75, Lombard 130.—, Erzs. nyug. vasút —.—, Magyar Galicz. vas. —.—, Tiszav. vasúti elsőbbs. —.—, Váltóárf. Bécsre —.—, Magy. papír —.—, Szilárd. Közgazdasági táviratok. Ársttőzssd­e Berlin, október 31, Árutőzsde. (Zárlat.) Búza októberre 230.60, április-májusra 223.25 m. per 1000 klg. Rozs helyben kész áru 193.— m., októberre 192.— m., október-novemberre 186.— m. április-májusra 170 50 m. per 1000 klg. Zab október-novemberre 149.25 m., április-májusra 140.50 m. per 1000 klg. Reporeolaj helyben kész ára 64.70 m., október novemberre 54.60 m., ápril-má­­jusra 66 10 m. Spiritus helyben, kész ára 60.80 m., októberre 60.60 m., október-novemberre 50.20 m., április-májusra 61.70 m. Pári., okt. 31. Arutőzste. Zárlatiban, okt.-re 31.26, novemberre 31.30, novembertől 4 hóra 31.30, első 4 hóra 31 60 fik per 100 kig. Liszt kilencz márkás októberre 66.—, novemberre 66.30, novembertől 4 hóra 66.60, első 4 hóra 67.25. Repeteolaj októ­berre 76.—, novemberre 76 25, deczemberre 76 50, első 4 hóra 77 25 fik. Szesz októberre 61 25, novemberre 62 —, deczemberre 62 25 1­6 Első 4 hóra 1 63 50 Búza, liszt csendes, szesz, olaj szilárd. Stettin, okt. 31. Ajr ut­ő z­s d­e. (Zárlat.) Búza szeptemberre 232.—, m., április-májusra 224. — m., per 1000 kig. Rozs szept.­­októberre 184.— m., okt.-novemberre 160 50 m., ápr.-májusra ——, Rep­czeolaj szeptember-októberre 65.— m., április-májusra 55.70, m. Spiritus helyben készáru 50.50 m., szeptemberre 50 60 m., szeptember-októberre 50.50 m., április-májusra 51.—. R e p c­z­e szep­tember októberre 255.— m. per 1000 klgr. Köln, október 31. Árutőzsde. (Zárlat.) Búza novemberre 24 90 márka, márcziusra 1882. 23.65 márka per 100 klgr. Rozs novemberre 19.35 m., márcziusra 1882. 18.20 m. per 100 klgr. R­e­p­­ereolaj helyben 30 50 m., októberre 30-20 m., májusra 29.40. részege: Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) Az előtőzsde ma­gasabb árak mellett nyílt meg, oka ennek Andrássy külügyminiszterré való kinevezésének híre, kedvező new - yorki jegyzések és könnyű ultimo-elhelyezések. Forga­lom azonban csak a két hitelintézetben volt jelentékeny. Tramway magasabb, miután üzleti heti kimutatása 850 írttal kedvezőbb. Északnyugati vasút szilárd, bányaér­tékek elhanyagoltattak, járadékok keresettebbek. Valu­ták kevésbé merevek. A déli tőzsde kevéssé változott árak mellett nyílt meg. Később gyengébb berlini jegy­zések reactiót idéztek elő. 2 óra 15 perc­kor jegyeztünk: Papírjáradék 76.40, Ezüstjáradék 77.40, Osztrák aranyjárad. 93.80, Magyar aranyjáradék 118.60, Osztrák papirj. (adóm.) 93.85, M. papírj. 88.—, 4%-os m. arany­járadék 89.40, 1860 iki —.—, 1864­ iki —.—, Tiszai sorsjegy 11110, Magyar sorsj. 122.—, Napoleon*arany 9,37 ‘/g, Osztr. hitelrészvény 365 50, A magyar hitelrész­vény 362.75, Anglo 152.—, Unió 143.—, Bankegylet 138.—, Forgalmi bank —.—, Osztr. földhitelr. 279.—, Magyar földhitelr. —.—, Osztrák-magyar bank 829.—, Innerbergi —.—, Prágai vasipar —.—, Alföld 172 25, Gőzhaj­­társaság 567.—, Erzsébet pálya 212 25, Ferencz- József pálya 193.25, Galicziai vasút 314.25, Gizella-vasút —.—, Kassa-oderbergi v. 146.50, Lemberg-csernovitzi —.—, Lombardok 144.—, Lloyd 641 —, Északi vasút 2355, Északnyugati 228.—, Eibevölgyi vasút 248.—, Pardubitzi —.—, Rudolf-pálya —.—, Erdélyi vasút 167.50, Osztrák államvasut 335 25, Tiszai vasút 248.—, Tramway 200 50, Magyar gácsországi 164.—, M. észak­keleti 167.—, Magy. nyugati 167 50. Magánforgalom: Osztrák hitel 367.70, Magy. 4%-os aranyjár. 89.70. BŐCS, október 31. (Magyar ért. zárlatja.) Magyar földteher. kötv. 99.25, Magyar vasúti köles. 131.60, Erdélyi föld. kötv. 97.50, Magyar hitel 362 75, Magy. záloglevél 101.25, Alföld 172.—, Erdélyi vas. 166.50, Magy. észak-keleti vasút 165.—, Magy. kel. vas. 96 25, Kel.­vasuti elsőbbs. kötv. 90.20, Magyar sorsjagy 122.—, Tiszai vasút 248­—, Szölödézsm. 95 50, Magy. földhitel —.—, Magy. leszá­mít. bank 117.75, Aranyjáradék 118.80, Kassa-Oderburgi vasút 147.—, Tiszavölgyi sorsj. 111.—, Magyar papirj. 87.90, BOCS, okt. 31. (Osztrák ért zárlatja.) Osztrák hitelr ész vány Az ELLENŐR előfizetési ára esti és reggeli lap együtt: Egész évre . . . . 20 írt — kr. Félévre.........................10 „ — „ Negyedévre .... 5 _ — _ Egy hóra .... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért 1 frt jár negyedévenkint. Kérjük t. olvasóinkat, miszerint az előfizetést mi­előbb megújítsák, nehogy a lap vételében késedelmet vagy fennakadást tapasztaljanak. HÍREK. Október 31. — Mai mellékletünk tartalma a következő : A reformátusok országos zsinata. (Filó Lajos.) — Tárcza: Romola (Regény. Irta George Elliot. Folytatás.) — Hirek. — Irodalom, szinh­áz és mű­vészet. — Törvényszéki csarnok — Idegenek névjegyzéke. — Kivo­nat a hivatalos lapból. — Színházak. — Budapesti és bécsi tőzsdék. — Az idő. Az esős, csatakos időjárás, mely már jó ideje tart, elterjedt az egész kontinensen, hol hide­gebb, hol melegebb hőmérséklettel. Oroszország északi részén a hőmérő tíz fokra is leszállt zérus alatt s erő­sen havazik. Mivel a légsúlymérő higanyoszlopa egész közép Európában folyton alacsony, az esős idő még jó ideig el fog tartani. — Az Olasz királynéról bácsi levelezőnk a követ­kezőket írja: Margherita, az olaszok bálványozott szép királynéja teljen otthoniasan érzi magát, daczára annak, hogy otthon, Umberto király udvarában egy tizede sin­csen mindama feszélyező szertartásnak, mi már annyira hozzátartozik a bécsi udvar légköréhez. így fölemlíthe­tünk egy vonást Margit királyné természetes, őszinte, bájos modorából, midőn tegnapelőtt a nagy udvari ebé­den a királyné Haynald Lajos kalocsai érsek-bibor­­nokot megpillantó, hozzásietett, üdvözlé őt, s kezet akart neki csókolni, amit az érsek természetesen nem engedett meg. — A trónörökös-pár Haymerle bárónőnél, Rudolf trónörökös s Stefánia trónörökösné tegnap meglátogat­ták Haymerle bárónét, s látogatásukról nem értesítették előre a bárónét. Azért tegnap délelőtt tizenegykor, mi­kor a trónörökös pár kétfogatú nyitott udvari kocsin a külügyi palota elé hajtatott, a szolgaszemélyzet közt nagy zavar támadt. Sebtében értesítették a bárónét s sógorát, Erlanger bárót. A trónörökös-párt Erlanger fo­gadta az első emeleti elfogadó teremben. Pár percz múlva megjelent a báróné is. Stefánia főherczegné elébe sietett, megölelte, s homlokon csókolta. Erre a trón­örökös legmélyebb részvétének adott kifejezést azon veszteség fölött, mely a bárónét férje halála által érte, Stefánia pedig azon óhaját nyilvánító, hogy szeretné a báróné leányát látni. Marie bárónét behívták az elfogadó terembe, s a trónörökösné őt is homlokon csókolta. A trónörökös­ pár negyedórás időzés után távozott. — Apróságok a bécsi ünnepélyekről. Bécsi levele­zőnk a következőket írja: Az immár lezajlottnak mond­ható ünnepélyek némi furcsaságokban bővelkedtek, mint az ilyen alkalommal elkerülhetlen szokott lenni. Az opera udvari előadása alatt nagy föltünést keltett a persa követ, ki két hölgygyel foglalt helyet páho­lyában, s két igen szép, fiatal hölgygyel. A közönség — s előkelő volt annak minden tagja — eleinte csak találgatta, hogy vájjon melyik a követ felesége, az egyik vagy a másik? Végre abban állapodtak meg, hogy­­ mind akettő felesége, ami különben nagyon valószínű is. A siámi követ, Prndasadang herczeg és titkárja ugyan­ilyen, sőt talán még nagyobb föltűnést keltett az udvari hangversenyen. Mindketten hálószerű, aranyos, ezüstös ruhába voltak öltözve, olyan ruhába, mely nagyon ha­sonlított a női jelmezekhez. Ha nem tartanánk attól, hogy a siámi herczeg neheztelni talál, azt mondanék, hogy hasonlítottak mindketten a­­ bal­erinákhoz, igy azonban nem mondjuk. — Az udvari estélyen, mint rendesen szokás, az ajtók mellett egy-egy arctére és egy magyar testőr állott őrt, nézi őket két osztrák de­legátus: cseh az egyik, a másik lengyel. „Nemso­kára, úgymond, harmadik testőr is fog itt állni, még pedig cseh“. — „Cseh testőr?“ mondá gúnyosan a len­gyel, s hosszat hallgatott utána. Aztán hozzátéve: „Hajdanában itt lengyel nemesek is állottak őrt.“ — „S miért szűnt meg a testőrségük ?“ kérdé a cseh kolléga. — „Mert mindig veszekedtek!“ — felelt őszintén a lengyel. — Töltettek az udvari hangversenyen. Az olasz királyi pár tiszteletére tegnap este a bécsi Burgban lefolyt hangversenyről távirati tudósításaink kiegészíté­séül adjuk meg a következőket: Margherita ki­rályné crémeszínü ruhát viselt, melyet valóságos csipke­szövedék borított el; hátul a csipkék csomóban ponto­­sultak össze, s a csomó széleit drágakövek szegélyez­ték. A derék mélyen ki volt vágva, felső részén egy kis olyan sor smaragddal és gyémánttal keretezve, mely képviselt egy kerek milliócskát értékben. Hajéke dia­­dém volt smaragdokból és gyémántokból, azonfölül há­tul öt pillangó ékesitő fürtéit, széles kiterjesztett szár­nyait drága gyöngyök képezték. — Erzsébet királyné általános csodálatot keltett megjelenésének ifjú bájával; karcsú dereka körül mintegy tenyér­szélességű öv volt fűzve, felirakva mindenféle színű drágakővel, melyek­­ úgy csillogtak, hogy szinte kápráztató volt rájuk te­kinteni. Ruhája gyöngyszürke c­ipke-tablier díszí­téssel ; a derékszövet színe alig volt kivehető a gyémánt­­smaragd-rubin és topázkövek tömege alól, melyek az övnek megfelelő csoportosításban emelkedtek a derék fölé, s elül egy virágcsokorban futottak össze, melyet tömérdek értékű kövek alkottak. A királyné jobb vál­lát a Sz. István-rend s még nehány más rend disziié. A királyné szép, tömör haja két fonadékban csüngött alá vállaira, mig homloka köré smaragdokból és fekete gyöngyökből összeállított diadém­ simult. Stefánia trónörökös asszony öltözéke bordeaux-piros selyem, melynek derekát csipkék födték, s hosszú csövekbe hullámzottak alá a kék selyemből készült tuniquera. Haját diadém ékité virágalakban összeállított gyémán­tokból, smaragokból. A magyar király és főherczegek valamennyien skót egyenruhában voltak, s mellükön az Annunciata-rend nagy szalagját viselték. Humbert király pedig közös hadseregbeli ezredének egyenruhá­jában. Megemlítjük még, hogy a hangversenyen a ma­gyar delegáció tagjainak magyar díszruhái nagy föltünést keltettek. — Liszt Ferencz Rómában. Említettük röviden, hogy a mester hetvenedik évfordulóját Rómában is meg­ülték, hol a maestro jelenleg tartózkodik. A római zene­egyletek, az Accademia di Santa Cecilia, a Reale Accademia filarmonica, a Societa orchestrale és a Societa musicali fontana küldöttséget küldtek Monte Pincio mellett fekvő Alibert szállóba Liszthez. V­i­v­­­a­n­i üdvözölte a mestert az egyletek és a római zeneszerzők részéről, melyre Liszt igen elérzékenyülve válaszolt. Délben a római német követnél gazdag reggeli volt a mester tiszteletére; a reggelin résztvettek többi közt a Rómában újonan ala­kult quintettnek tagjai, Sgambati, Monacheti, Mati, Jacobacei, Furini, azonkívül Wittide Ezekiel szobrá­szok. Ez utóbbi igen tehetséges amerikai művész, ki jelenleg Liszt márványmellszobrán dolgozik műter­mében, mely Diocletián thermáiban van. A reggelin Kendell gróf a német nagykövet vázolta Liszt mű­ködését, s beszédét azon kívánsággal végző, hogy Liszt még sokáig éljen a művészvilág örömére. Liszt a quin­­tettet éltette, melynek születésnapja összeesik az övé­vel, mert a quintett csak most keletkezett. A quintett tagjai az­nap este zeneestélyt rendeztek a maestro tisz­teletére, az estélyre Kendell engedte át a követségi pa­lota nagytermét. Természetes, hogy az estélyen Liszt volt az általános figyelem tárgya.­­ A magyar tudományos akadémia ma d. u. 5 órakor dr. P­a­u­­­e­r elnöklete alatt összes ülést tartott, melyben mindenekelőtt Heinrich Gusztáv olvasta föl Hunfalvy Pál jelentését a berlini orienta­­lis congressusról. E congressus tudvalevőleg szep­tember hó 12-től 17-kéig tartott. Hunfalvy a congres­­suson akadémiánkat képviselte. Jelentésében előbb a keresztülutazott vidékről mond pár futólagos szót, aztán tárgyára tér. A congressust szept. 12-kén nyitották meg ünnepélyesen a berlini egyetem aulájában, s a meg­alakulás után a congressus 5. osztályra oszlott. Hun­falvy természetesen a IV. osztályba (kelet ázsiai s ural­­altaji) iratkozott be, hol „A nemzet­alakító elvekről“ czímen olvasott föl értekezést. A jelentés egyúttal azt is fölhozza, hogy a berlini közönség meglehetős közö­nyösen viselte magát a congresussal szemben, s a hír­lapok is igen röviden emlékeztek meg az egyes osztá­lyok működéseiről.­­ A jelentés tudomásul vétele után Pesty Frigyes a II. osztály indokolt jelentését olvassa föl: Gorove-féle bölcsészeti pályázat ügyében (Schop­penhauer és Hartmann rendszerének ismertetése és bí­rálata, Jutalom 50 arany). A pályázatra három mű ér­kezett be. A bírálók absolut jónak egyiket sem talál­ták, de az első számú pályázat (Jeligéje: Mondottam ember küzdj s bízva bízzál! Madách.) mind nyel­vezetére, mind kidolgozására nézve olyan, hogy a jutalomra méltónak ajánlják. Az osztály s az összes ülés ennél fogva a jutalmat az első számú műnek adja ki. Az említett jeligéjű levélke fölbontatván, kitűnt, hogy a pályamű szerzője dr. Alexander Bernát reáliskolai tanár, ki bölcsészeti tudományunk terén már régóta a mily szorgalmas oly alapos munkásságot fejt ki. A két másik jeligés levélkét az alapszabályok értelmében elnök felszólítására dr. Szabó József és Tóth Lőrincz ta­gok elégették. Következtek a folyó ügyek. Ezekből ki­emeljük, hogy titkár jelentette Morócz István akadé­miai levelező tag halálát. Emlékbeszéd tartásáról az akadémia gondoskodni fog. A történelmi bizottság elha­tározta, hogy középkori városainknak politikai és mű­veltségi tekintetben nagyfontosságú számadási könyveit is kiadja. Fölkéri ennek folytán az akadémiát, hogy a belügyminiszternél tegyen lépéseket, mikép e városok illető könyvei 1485-ig küldessenek föl. Az intézkedés meg­történik. — Bomb­elles gróf Rudolf trónörökös arcz­­képét küldte meg az akadémiának. Ez ajándékot az akadémia hálával fogadta.­­ Az akadémiai ülésterem díszítésére a múlt összes ülés által kiküldött bizottságba az igazgató tanács a maga részéről Simor János, Haynald Lajos, Trefort Ágost s Andrássy Gyula grófot választá. Végül bemutattattak a testületek, vállalatok, nyomdák és magánosok által beküldött köny­vek, mire az összes ülés véget ért.­­ A technológiai iparmuzeum ügyében tegnap az országos iparegyesületnek 38 ipartársulati képviselőből álló küldöttsége tisztelgett Trefort miniszternél. Szó­nokuk Ráth Károly tolmácsolta az iparosok köszönetét azon buzgalomért, melyet a miniszter a technológiai iparmúzeum létesítése körül kifejtett, s szóló arra kéri a minisztert, hogy az iparosokra nézve e nagyfontos­ságú és régóta sürgetett intézmény gyakorlati értékesí­tése és hasznosítása körül engedjen elegendő befolyást a leginkább érdekelt köröknek. Trefort miniszter válaszában különösen kiemelte, hogy hazánkban a köz­­igazgatási és közművelődési kérdések mellett legfőbb fontosságot tulajdonít a közgazdasági, főleg az ipari ér­dekek ápolásának. Különösen nálunk, hol a kézműipar áll első vonalban és vár a fejlesztésre, felette fontosnak tartja ezen érdekeknek minden irányban való fölkarolá­sát. Ezért létesítette a technológiai múzeumot s hivat­kozással a küldöttség vezetőjének kérelmére, kijelenti, hogy ily intézménynek gyakorlati hasznosítása körül számos oly kérdés merül föl, melyet a miniszteri ka­­rcatikban megfelelően elintézni nem lehet, s melyek közül a gyakorlati szakférfiak közreműködését minden­esetre ki kell s ki fogja kérni. Hosszabb eszmecsere után a küldöttség felkereste még Hegedűs Kandid Lajos miniszteri tanácsost, kinek a küldöttség szintén meleg köszönetet mondott ez ügy felkarolásáért és kérte ennek további támogatását.­­ Az írói és művészi kör felkérte Vasvári Ko­vács Józsefet, hogy halottak napjára a következő síro­­kat koszorúzza fel s világítsa ki: Réthi Mihály szí­nészét, Szentpétery Zsigmond színészét, Réthi László íróét, Czakó Zsigmond íróét, Egressy Béni színészét, O­b­e­r­n­y­i­k Károly íróét, B­a­r­t­h­a színészét, Z­i­l­ahy Károly íróét, R­em­e­tt­ay Gusztáv íróét, Ber­­náth Gáspár íróét, Bajza Íróét, Pákh Albert Íróét, Megyeri Károly színészét (ez a 43-ik osztályú közös sírban nyugszik), Hetényi Laura színésznőét, Mo­­s­o­n­y­i M. íróét, Egressy Gábor színészét és G­a­­ray János íróét. — A következő értesítés közzétételére kérettünk föl. A „magyar törvénytár betűrendes tárgymutatója“ megjelenése alkalmából hozzánk intézett számos kérde­­zősködésekre, valamint a sajtó ismételt felszólalásaira, válaszolólag, kijelentjük, miszerint a „Magyarországi Rendeletek-tára“ 1867—1881. évfolyamairól egy hasonló betűsoros tárgymutató készül, a ezen index, Petikó László bpesti kir. ítélőtáblát fogalmazó és az „Orszá­gos Törvénytár“ segédszerkesztője öszszeállításában még ez év folyamán rendezte­tik sajtó alá.­­ A közúti vasút kis gőzmozdonyát ma reggel 9 órakor hozták el az osztr. államvasut indóházából s vit­ték át a Margit-hidon Budára. A gőzmozdonynyal leg­közelebb kísérletet tesznek a zugligeti vonalon. — A jeruzsálemi angol püspök halála. A jeruzsá­­lemi angelikán egyház püspöke, dr. Barclay József, rövid betegség után meghalt. Barclay kitűnő sikerrel vé­gezte tanulmányait. 1858 ban, mint missionárius, Kon­stantinápoly­ba ment, 1861-ben Jeruzsálembe került dr. Gobat püspök mellé, 1873-ban visszatért Angliába, hol staplefordi pap lett, s itt maradt Gobat haláláig. Barc­lay igen jártas volt a héber és arab nyelvben, s a Tal­mud egy részét angolra fordította, s magyarázó jegyze­tekkel látta el. — Csendélet a svábok közt. Winkler György buda-eörsi szőlősgazdának mintegy 15 akó borát isme­retlen tettesek a pinezében kieresztették. Tegnapelőtt éjjel pedig parádés szobáját törték fel, ahol minden bú­tort felforgattak, a szekrényt feltörték, abból 280 frtot s ezenkivül sok ruhaneműt elloptak. Feltörték továbbá pinczéjét is, s innen Winkler pálinkáját hordóstól ellop­ták. A sváb gazda az esetről jelentést tett a járási csendbiztosnak, ez rögtön nyomozni kezdte a tettese­ket, kiket az egyik csendbiztos csakhamar el is fogott. A lopást és szándékos kárt budaeörsi jómódú gazdák fiai, Ritter Péter és Neuer József követték el ma­­gánbuszából. A tolvajok a 280 frtot és a pálinkás hor­dót elégették, hogy semmi bűnjel se létezzék, mely esetleg ellenük vallhatna. A két jó madár átadatik az ó­budai járásbíróságnak. — Promontoron a múlt héten Huber András kőfaragónál törtek be tolvajok s csi­náltak tetemes kárt. Ezek is elfogattak. Nevük: Csil­lag Ferkó és Szabó János ercsű­ lakosok. Ezek ki­vallották, hogy a lopott tárgyakat Csizmarek Márton promontori lakoshoz vitték, ki hogy azon gyanút, mely szerint éjjenkint őket várta, elhárítsa, egész éjen át kalapácsolt műhelyében, mintha sok dolga lenne. — Az angol foglyok foglalkoztatása. Az angol kincstári hivatal egy bizottságot küldött ki Sir E.­du Cane elnöklete alatt, melynek feladata a chathami és portsmouthi nagy nyilvános építkezéseknél alkalmazott foglyok számára lehető jó foglalkozási eszközt találni. Erre annál nagyobb szükség lesz, mert az említett épít­kezéseket csakhamar be fogják végezni. A Spike-szige­­tén jelenleg alkalmazott izlandi foglyok elhelyezését is e bizottságra bízták, mivel a szigeten levő erődöt, hol a foglyok jelenleg vannak, az angol hadügyminiszter más czélra akarja használni.­­ A két Victor. A vitry-le-francois-i törvényszék három hónappal ezelőtt pár havi fogságra ítélte el a lillei Fratras Victort. Emberünk ez ellen fölebbezvén, ügye a párisi conr d’appechez került. A fölebbviteli törvényszék ugyanaz­nap tárgyalta egy másik Fratras Victor ügyét is, ki szintén Lillében született, s kit a reimsi törvényszék csavargás miatt ítélt el. Eddig ebben semmi különös sincs, mert egy embert egymásután meg­büntethetnek Vitryben lopásért és Reimsben csavargás­ért. Hanem a párisi törvényszék előtt két Victor jelent meg, s mikor a csendőrök az egyik ajtón kivezették az egyik Fratras Victort, a másik ajtón behozták a másikat. S még nagyobbá tette a bírák zavarát az, hogy a két Fratras Victornak egyforma volt termete, arcza, hangja, egész maga­viselete Mikor egyszer találkoztak a törvényszéki teremben, egy ideig bámultak egymásra, azután e szavakkal estek egymás karjaiba: „Jó napot Victor testvér!“ „Jó na­pot édes Victor testvér.“ Az elnök és a bírák nem tud­tak magukhoz jönni bámulatukban. „Önöket tehát mindkettőjüket Fratras Victornak hívják ?“ kérdezi az elnök. „Nem uram, én Jean-Baptiste vagyok, Belgium­ból, a másik a Victor, Lilléből.“ „De nem, édes elnök úr, mondja a másik, én vagyok a Jean Baptiste, a má­sik a Victor.“ S ettől egyik sem tágított. A két Victort addig a Conciergerie-fogházba vitték, míg ki nem szt-­e­tik, hogy melyik hát a Victor és melyik a Jean- Baptiste a két egyforma testvér közül. A tényállás pedig az, hogy mikor elkövetkezett a sorozás ideje, Victor bátyja okmányaival ment a katonasághoz, s mikor be­vált, megszökött. Jean-Baptiste pedig, az igazi, nem is jelentkezett a katonaságnál, s így mindkettőjüket szökevények gyanánt keresték, s az igazi Jean-Baptis­­te-ot meg is büntették érte. Victor azután számtalan csínyt követett el, mind bátyja rovására. Jean-Baptiste a legbecsületesebb ember volt a világon. A törvényszék sehogy sem tudhatta meg, melyik a Victor, hogy az bűnhődjék csínyeiért. Végre fölhajszolták egy nővérüket, de az sem különböztethette meg őket, mert több mint húsz esztendeje, hogy nem találkozott velük. A törvény­szék nem akarván az igazi Jean-Baptiste-ot megbün­tetni, fölmentette mind a kettőt. S most az igazi Victor ezután is követhet el minden rosszat bátyja rovására, senki sem sütheti rá, hogy nem ő a Jean-Baptiste. De még­sem. A visszaesések tana szerint az lesz az igazi Victor, a­melyiket előbb fogják be valami csínyért. (Hírek folytatása a mellékleten.) Budapest, kedd november 1, I8B1. Nyílt kérés az alföldi vasút tek. igazgatóságához. Azon meggyőződésre kell jutnia az alföldi vasút mellett lakó közönségnek, hogy a fent c­ímzett igazga­tóság nem tartja érdemesnek külön személyvonatokat menesztetni utasok hiánya miatt és csak két tehervo­­nattal tartja fenn a közlekedést, ez azt hiszem téves elv, mert a gyors és olcsó közlekedési mód mindig növeli az utazók számát, de ha már úgy méltóztatott intéz­kedni, legalább kérem az egész közönség nevében a nagyon tisztelt igazgatóságot, hogy a közlekedést fenn­tartó két tehervonatot úgy kezeltesse, hogy a már úgy is nevetséges lassúsága mellett legalább a szegedi csat­lakozásokat ne mulassza el minduntalan, mi­által az utasok kénytelenek Szegeden 12 avagy esetleg 24 órát várni, ez azt hiszem a legcsekélyebb kérés a­mit egy az állam által subventionált vasúttól kérni lehet. Hogy sok­szor elkésik Szegeden a Zomborból reggel induló vonat a Temesvár felé menő vonattól, — mivel ez rajtam e hó 26-án megtörtént s másokon is — több ismerőseim­mel bármikor bebizonyítom, ha a fenn czimzett igazgató­ság talán kételkednék szavaimban. Zomborban, 1881. október hó 28-án. Br. Podmaniczk­y Ármin. Naptár. Kedd, november 1. Nap kel 6 ó. 46 p., nyug. 4 ó. 41 p. — Hold kel. 2­6. 11 p. d. u. nyugszik 1. 6. 6 p. — Szaturnus a nappal ellenfényben. 3. kath.: Minden szentek napja, prot.: Hilár, gorög-orosz, fokt. 20.) Artém vértana, zsidó. (marchesván 9.) Angel. Egyetemi ifjak kivonulása az egyetem-térről a kerepesi-uti közte­metőbe. Emlékbeszédek tartása az elhunyt jelesek sírjainál. A Henczy-szobor eltávolitása ügyében az egyetemi ifjak értekezlete d. u. 6 órakor (Láng kávéház.) A „nógrádi kör“ bizottsági közgyűlése este­­8 órakor (Muzeum­­kávéház.) Főellenőrzési szemle az üllői­ úti kaszárnyában az összes honvéd!ő huszárezredek legénységével.­­ A terézvárosi kör társasestélye este 7 órakor.

Next