Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)

1880-12-24 / 71. szám

Első évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA : jSel-kirijutó» lp. sz. hová ft lap szellemi részét illeti" közlemények c.ímzendők. I évre Félévre 12 írt. « frt « I) 1..L 'VT . 1 A2 „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Negyedévre . . . Egy hóra helyben !)I 11urijuen Egyes számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. ,1 frt. 1 fit. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével Kéziratok nem adatnak vissza. 71. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, péntek, december 24. 1880. KIADÓ-DIVATAI. : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAZ: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegeij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Kossuth iratairól. rkj A második kötet is megjelent Kossuth nagy művéből. A szerző is, a mű is nagy, minél csak a munka nagyobb, melyről mind a kettő regél. Rege az, melyet a nemzet nem ért, ámbár a történelem Unit. Újból meggyőződünk, hogy a magyar nemzet lefejeztetett és feje az Alpok lábához gumit. Kossuth úgy magaslik ki ősz fejével, mint az Alpok, melyek a felhőket hasítják halántékukkal, melyre a hó és eljövendő századok borulnak. A szerzőt bámuljuk, művét élvezzük, számadását elfogadjuk, s az eseményekből tanulunk. Mi azt tanuljuk Kossuth művéből, hogy egy nemzet is külsegélytől ne várja felszabadulását, hanem saját belső erőfeszítésétől, minden elnyomott nemzet használja felszabadulásának alkalmát, ne számítson arra, hogy alkalmat lehet előkészíteni, mert az alkalom megérkezik a nélkül, hogy tudni lehetne mikor és honnan, és eltűnik, mintha nem is lett volna. A népek bűvös hatalmú tündére az alkalom. Boldog a ki felismeri és karjaiba siet, szerencsétlen a ki elszalasztja és százszor szerencsétlenebb a ki kergeti, mert csal képe előtte lebeg és utól nem érheti. Külsegélyt adnak az uralkodók az uralkodóknak, de soha a népeknek. A szerencse különös játéka, ha az uralkodónak adott segély a népeknek is javára válik. A francziák is nem az olasz népet segítették, hanem a savoyai házat, mert e nép még alkotandó vala magát és etnographiai fogalom volt, mint Italia geographiai fogalom Metternicknek. S midőn a nép kezde lenni nép és pedig olasz, Napoleon megdöbbent és akart olasz konfederációt, védette a pápát, nem bántotta Velenczét. Akarta növelni a savoyai ház hatalmát, de nem akart egységes olasz népet, társadalmat és államot. Egy néppel több, minek, hisz elég volt neki a franczia nép is? Külsegély nem tett szabaddá egy népet is. Az angol, a belga, a hollandi és a helvétiai szabad lett saját erejéből. Csak is az lett szabad maradni, ki maga vívta ki szabadságát és tudja mennyi vagyont, életet és szenvedést kellett áldoznia, tehát becsülni tanulja azt. Külsegélyt várt Izland a mult században. A franczia forradalom kiszállítandó hadait a vihar dobálta tengerről tengerre, a fellázadott írek legázoltattak és igába hajtattak. A lengyelek Napóleon segélye daczára sem lettek Kosciuskoval szabadok. A harminczas évek forradalma is leveretett. Az 1862 iki felkelés külsegélyre számított és ennek hiánya buktatta meg. Ha a külsegély hazug csilláma el nem ámítja, tömérdek erő nem pazaroltatván el, talán ma a lengyel oda fejlődött volna, hogy saját erejéből lerázhatná orosz bilincseit. Az orosz gyilkolja le a lengyelek ezereit, a segélyt ígérő és nem nyújtó hatalom pedig czinkostársa a vérfürdőben. Rákóczinak a franczia segély volt ígérve. Soha meg nem érkezett az. A Zápolyáknak, Tökölinek adott török segély drága volt a nemzetnek, hisz azt Budával és hódoltsággal kelle megfizetni a magyarnak. És mégis szilárd alkotást hosszabb időre nem tudott Tököly megállapítani, épen mivel az eredetben, a külsegélyben volt gyengesége. Szívósak valának Rákóczy és az 1848 — 1849-iki szabadságharczok, mert a nemzet önmagára volt hagyatva és önmagában kereste, gyűjtötte az erőt, melyre olyan szüksége volt. 1849-ben is az orosz a Habsburgháznak nyújtott segélyt. A népeknek nem hozott segítséget, a népekért nem emelt vétót sem a szabad Albion, sem az ifjú franczia köztársaság. Azután is menekültjeink által felhasználni akarták franczia s olasz a magyart, de szabaddá tenni nem törekedtek. Kossuthnak számtalan csalódást kelle megérnie a fejedelmi szóban, az államférfiakban. Ezért minden munkásságunk czélja legyen a nemzet belső erőit, szellemit, erkölcsit és anyagit a sülyedés lejtőjén megállítani, aztán nagyra növelni, mert saját erejének teljében van létének alapja és függetlensége alkotmányos kiküzdésének biztosítéka. A szabadság az erő bizonyos összegének felel meg. Ez erőt kell meggyüjtenünk. Mihelyt ez meg lesz, az alkotmányos tényezők czálunkra fognak mukkáni és diadalunk ki nem maradhat. — Az urbériségből ma még csak az italmérési jog áll fenn, melynek megszüntetésére nézve 1867 óta számos kérvény érkezett az országgyűléshez és a képviselőházban is minden alkalommal szóba hozatott e sérelmes ügy. A kormány már huzalmasabb idő óta foglalkozik e tárggyal és az előmunkálatokat e kérdés megoldására nézve elrendelte. Ez előmunkálatok be vannak feezve és most már ezek alapján a belügyminiszter márban a törvényjavaslat szerkesztésével foglalkoznak, mely e kérdésnek minden irányban való méltányos megoldását lesz fiivárva létesíteni. A törvényjavaslat, mely az italmérési jognak megváltás útján való megszüntetését czélozza, az új év elején fog az országgyűlés elé terjesztetni, hogy még az utolsó ülésszak alatt törvényerőre emel- skedtessék. — Magyarország bortermelőinek száz hektoliteren felüli borkészleteit feltüntető törzskönyv czime azon füzetnek, melyet a magyar földmivelési miniszter megbízásából, az 1880 dk évre a borászati kormánybiztos Miklós Gyula állított össze. E törzskönyv 113 lapra terjed és magában foglalja Magyarország öt bortermel kerületéből mindazon bortermelők neveit, kiknek 100 hektoliternél többre menő borkészletük van. A kerületek következők : I. dunáninneni kerület, II dunántúli kerület, III. tiszáninneni kerület, IV. tiszántúli kerület, V. királyhágón tuli kerület. Legnagyobb borkészlete Fogarassy Mihály erdélyi kath. püspöknek van, 20,000 hektoliter, utána Luppa I Péter országgyűlési képviselő következik 5,200 hektoliterrel, vannak többiben 2000, 1500 hektoliterrel. Szerelem hídja — Ango Ibi. — XVII. (Folytatás.) (29) Gyűlölöm magamat érte, Belátom mily aljasság, mily alávaló jellemtelenség volt ezt tennem. — De ime elvetem magamtól a kölcsönöst nevet ; Dem ékeskedem többé idegen tollakkal. Annak mutatom magam a mi vagyok , elfoglalom állásomat ott ahol kell, a saját, házunk küszöbén, és azok akik érintkezni akarnak velem, jöjjenek oda. Hibámat helyre fogom hozni, egyszerű családom őszinte szeretetében dicsőségemet fogom találni. Azok által pedig, akik azért néznek le, mert csak egy haszonbérlő fia vagyok, nem tujdom magamat többé sértve érezni. Örökre elveszett drága szerelmem ! már mindent elmondtam. — Láttam villám-Sajtova nagy tölgyeket mint meghalt óriásokat feküdve a földön. Ez életem jelképe. A villám életem gyökét sujtá. Lady Lilias, lehet, hogy cjön az idő, mitán kegyed megtanulja, hogy nevelés, művelőik, fáradhatatlan szorgalom által szegény emberis lehet gentleman. Én nem veszítem el a hitemet a jövődékben , hiszem és reményem, hogy bár itten örökre száműzött magáról, a jövő életben találkozni fogunk. Édes elvesztett szerelmem, isten veled az örökkévalóságig. Bizony, bizony kegyetlenül megbüntetett, amiért az apám fia vagyok. Ez az utolsó érintkezésünk — monda álmos a mint a levelet összefogta s lepecsételte. A Lord Clearnwood regényének adta által azzal a meghagyással, hogy Lady Liliasnak rögtön kézt vesítse. Midőn Lilias a szobájába ment, hogy ebéd- re öltözködjék, a levelet az öltöző asztalán kapta. s Nagy figyelemmel olvasta végig, s a vétség, a félreértés, mi kézfék volt, eszébe jutott. Tehát nem ámította és nem csalta meg őtet. Az a szép leány nem kedvese, hanem a testvére volt. Csak Lord Charnwood gyanította, nincs rendén minden , a többiek nem vettek észre semmit. , — Meg vagyok róla győződve — gondoláa Lord Charnwood, hogy a szép Lady Lilias s a fiatal Vihart szerelmesek. Bizonyosan összezördültek a szerelmesek szokása szerint. Gyanúja világos lett előtte, midőn meghallotta, hogy Lady Lilias holnap búcsút vesz tőlök s Ulverocroftba utazik. De ő bölcs ember volt, tudta, hogy hallgatni arany s nem szólott, semmit, még élete párjának sem. Vilmos vasúti állomáshoz hajtatott, s miután ottan az útibőröndjeit letétette, a cselédeket szép ajándékkal kielégitve visszaküldte. Paklát az állomáson hagyta, tudva hogy bármikor utána küldhet. És ekkor gyalog indult haza. Arról nem gondolkozott hogy szülei mit fognakmondani. Tudta hogy szívesen látják; tudta, hogy szén védését látva vigasztalni fogják. A világ és életuntság kimerítette erejét; kedvesei otthon tárt karokkal fogadják, otthon kipihenheti magát. A szép büszke leány nem fogja többé kínozni. Szivét kezébe vette s épen oly könyörtelenül tépte össze, mint a kezeiben levő virágokat. E nap hanyatlóban volt, a nyugat felé levő felhők biborpiros szint váltottak. A mint közeledett, a malomgát zúgásának ösmeretes zenéje illete meg fűjét Látta a gyönyörü hársfa sort, az ezüst pántlikaként tovább futó folyót, csinos szülei házat a jórikai lánczczal befutott ablakaival. Sietni akart, de lábai alig bírták , feje zúgott, gondolatai összezavarodtak, el volt gyengülve a kiállott küzdelem és az éhség miatt, reggel óta nem evett. Csak egy dolog volt előtte világos: a körülte levő sötétséget csak egy fénysugár világitá meg, az a tudat, hogy most haza megy, s a Kati életboldogsága felett őrködni fog. — S ha netalán a fiatal Raysford herczeg ismét bekopogtat hozzájuk, ötét fogja a küszöbön találni .át már szabad ember, lerázta magáról a társadalom bilincseit, s megmondhatja a mitakar s nem fogja engedni, hogy testvére az úri szeszély áldozata legyen. Tagadhatatlan igaz, hogy gondolatai minden pillanatban zavartabbak lettek, a malomgát zúgása mind hangosabb hangosabb lett, mig mennydörgésszerű morajjá változott, s a falevelek susogása vihar zúgásának tetszett; szemei elhomályosultak, majd szokatlan fényben úszott előtte minden. Végre otthon volt, de a szülői ház küszöbén azt a büszke szép leányt képzelte látni, ki boldogságát elrabolta. A nap utolsó sugarai tündöklő arany hajára s a kezében tartott kivont kardra esett. Az édes anyja volt a jázmin bokor alatt állva, csodálkozva s aggodalommal nézve fiára. — Jó anyára! — mondá gyöngéden, kitárt karjait nyújtva anyja felé. Fáradt vagyok, haza jöttem nyugodni. A következő pillanatban eszmélet nélkül feküdt az anyja keblén. XVIII. Egy keskeny kis szobában ébredt föl, melynek ablakát a teljes virágzásban levő jerikói lemez futotta körül. A szobában a függönyön elkezdve minden olyan fehér volt, mint a frissen leesett hó. A harmat még nem száradt fel a virágokról; a jég tele volt illattal. Az udvarról sürgésforgás zaja hallatszott, mert a munka már javában folyt; a házőrző kutyák ajtó előtt várták éjjeli szolgálatuk jutalmát, a Kati kedvencz galambjai reggeli hyranust turbékoltak, s koronként a majorságnak szórt magvak élvezésére ők is le- s szállottak ; az istáléban egy kis bornya bőgött az anyja után , hogy az összhangzat teljes legyen, a szolgák és szolgálók vidám fütyölése, csevegése és dúdolása is belevegyült. Elég nem hallott, de ismerős hangok, oly jól, oly csendesítőleg hatottak a Vilmos kedélyére, mint midőn az édes anya a beteg gyermeket kedvencz bölcsődalával ringatja álomba. Csak egy rövid nyári éjszakát töltött a szülei ház áldott fedele alatt, s már is érezte jótékony hatását. Mindegyre a költő következő sorai jutottak eszébe : Járj palotákban, üdv, gyönyörben élj. Ha kunyhó is, az otthon többet ér . E helyre, hidd, az ég varázsa száll. Párjára senki sehol nem talál. ötét eléggé megtanította az élet iskolája; ő megpróbálta szárnyait, gyorsan s magasan repült — röptében eltört, s most haza jött a fészekbe pihenni — gyógyulni. „Otthon, édes otthon —ismétlé magában: a világon nincsen több olyan hely mint az otthon! — A szemeibe lóduló könnyek elfátyolozták tekintetét — de ezek a könnyek nem fájtak. A megtört — a kimerült ifjút anyja bánatos szavakkal ölelte keblére, s keserű szemrehányást tett magának, hogy miért eresztette el magától a nagy világba. Az öreg apja megszoritotta a kezét s ezt mondta : — Az ég áldja meg a jó fiút! isten hozott ! Örülök, hogy ismét köztünk vagy —s legjobb szeretném, ha mindig itt maradnál. Kati nem tudott mit mondani, ő csak nézte s bámulta bátyját. (Folyt, köv.) Kossuth a, uj fogyasztási adókról. Az uj fogyasztási adók tárgyában Drázay Kálmán kereskedő levélben kereste fel Kossuth Lajost. A nagyérdekű levélből az „Egyetértés” után adjuk a következőket : Collegno (a 1 Baraccone). — decz. 16. Tisztelt uram : Vettem becses levelet a czukor-, kávé- és sörfogyasztás szándéklott újabb megadóztatása tárgyában. A pesti kereskedelmi testület kérvényének minden szava tökéletesen igaz. A kérdéses adóterv merőben ellenkezik a fináncz-tudomány és államgazdászat legelemiebb alapigazságaival. Ha valaki czélul tudő volna ki magának azt, hogy a magyar vidéki kereskedés ellátását az ország fővárosából s általában a hazai kereskedelem központjából erőnek erejével az osztrák kereskedés markába terelje, e czélnak elérésére ennél az adótervnél alig lehetett volna hathatósabb eszközt kigondolni Mert miután Ausztria és Magyarország egy egységes vámterületbe vannak összefoglalva, azt semmi csűrés-csavarással nem lehet elvitatni, hogy fogyasztási adóval terhelni a magyar kereskedelmet oly árukra nézve, melyeket az osztrák kereskedelem fogyasztási adó nélkül vehet a magyar piaczra, egyenesen annyit teszen, mint prémiumot adni az osztrák kereskedésnek a magyar piaczon, a magyar, különösen pedig a fővárosi kereskedelem megrontására. Ez tagadhatlan tény. Érezte ezt maga e szörnyeteg koncepcziónak szerzője is ; ennek tulajdonítható, hogy a zárt városokból a vidéki piacra kivitelnél az adóvisszatérítés temperamentumához folyamodik. Hanem ez merő szemfényvesztés , mert az adóvisszatérítés a dolog természeténél fogva oly zaklató ellenőrzést, s oly időveszteséggé, alkalmatlansággal és költséggel öszszekötött eljárást feltételez, hogy tíz eset közül kilencben merőben illuzóriussá válik. A kereskedés nem tűri az ily akadékoskodásokat. Okvetlenül oda fordul ahol ilyenekkel nem találkozik , és ha egyszer egy bizonyos kerékvágásba teleltetett, azt az összeköttetést kultiválja ; — nincs kétség lenne, hogy ha ez a szerencsétlen adóterv törvénynyé válik, a magyar vidéki kereste- tés ellátása nem csak a czukor és kávéra nézve, hanem általában az úgynevezett gyarmatárukra s velők rokon ágakra nézve a hazai kereskedelem eddigi központjaiból átsiklik az osztrák kereskedés kezébe. Nem elég, hogy a közös vámvonal által az osztrák iparnak prémium biztosíttatott a magyar piacon, akként, hogy e privilégiált verseny miatt sem a magyar ipar nem fejlődhetik, sem a magyar fogyasztó közönség nem kaphat onnan iparárukat, ahonnan legjutányosabban kaphatná ; most már a fűhöz-fához kapkodó kormány még azt is megteszi, hogy a hazai zárt városok és a vidék közötti belkereskedést is Ausztriának kezére játsza................ Ez valóságos vétek. Ez rablás, nem kormányzás. S a vétek súlyát még az is növeli, hogy jóformán haszon nélkül követtetik el , mert bármi dupla krétával számítsák is a pénzügyi eredményt (melynek bármi nagy volna is, azon hibája mindig megvolna, hogy a haszon nem állna arányban a kárral, melyet a magyar kereskedésnek okoz), az a pénzügyi eredmény nem fogja a deficit nyavalyát kigyógyítani, s az ország pénzügyi nyomorúságán nemcsak nem segít, de érezhetőleg még csak nem is enyhíthet. Olyan forma dolog ez, mintha valaki rágyújtja az emberre a házat, avégett, hogy egy zsák burgonyát rabolhasson. Aztán minő egyiptomi csapás egy olyan kormány, mely ahelyett, hogy a népesebb (vagyis zár ) városokban, hol annyi tömérdek nyomor van, a lakosok élelmét könnyíteni iparkodnék, az első szükségű élelmi czikkeket mesterségesen megdrágítja. Mert tagadni nem lehet, hogy a kávés czukor, kivált a városokban az első szükségű cikkek közé tartozik Magyarországon, ép úgy, mint Angliában a tbea. Jóformán a kenyérre egy sorban áll. Ha ez az adóterv törvénynyé válik, a következés az lesz, hogy a városokban a kávé és czukor megdrágul , vagy a fogyasztás csökkenni, vagy az adulteratio a közegészség kárára terjedni fog, a vidéki gyrmatáru-kereskedés ellátása pedig Ausztria kezére játszatik. Minő irtózatos lelki szegénységre mutat a pénzügy kezelőinél, vagy ha ez nem, hát minő reménytelen kimerülésre az ország pénzügyi helyzetében, az, hogy Magyarország pénzügyminisztere annyira „au bont do son latin“ érzi magát, miszerint a máról holnapra tengésnek valamely más, kevésbbé káros expediensét képtelen lenne feltalálni. E futólagosan papírra vetett észrevételek meg fogják önt győzni, hogy ha önnek hozzám intézett kívánságát nem teljesítem, nem azért nem teljesítem, mintha a pesti kereskedelmi testület álláspontját nem helyeselném , hanem én azért nem teljesítem, hogy önök ügyének ártalmat ne okozzak. Ön ugyanis felszólít, hogy nyilatkozzam a közönség előtt e kérdésben, s ezt ön azon nézetével indokolja, hogy az én nyilatkozatom irányadó hatással volna az ország közönségére, teha át döntő befolyást gyakorolhatna a méltán rosszalloti törvényjavaslat elvetésére. Ön igen nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy az én nézetem irányadó hatással van vagy lehet a magyar közönségre. — 31 évnek, de különösen az utóbbi 13 évnek ezerszer ismételt tapasztalása e feltevést határozottan megcáfolja. Hanem hagyjuk ezt. Ha ez a mit mondtam nem kivihető, legyenek önök meggyőződve hogy kérvényük megbukik. — Magyarországon a pártérdek határoz. Ez ellen hiába minden okoskodás „Vaterland !“ was Vaterland? der Topf, der Topf ist Vaterland, was übrige sind Fratzen. Ilyen a magyar alkotmányosság. Hanem csakugyan rettenetes dolog egy olyan kormány, mely ahelyett hogy megtakarításokra gondolna, egyebet sem tud, mint útt meg új adókkal fojtogatni a nemzetet, s adósságot adósságra halmozni. Irtózatos financz-rendszer az, melylyel az a szerencsétlen ország sanyargattatik. Még csak arra sem jut eszükbe gondolni, hogy a teher, melyet a nemzetre rónak, ne legyen minden mértéket meghaladó arányban nagyobb, mint amit az ország kincstárának jövedelmez. Hogy példát mondjak: Francziaországban az adóbehajtás és fináncz -adminisztráció az összes bevételek 9% át, Olaszországban 7, Belgiumban 6, Oroszországban már épen csak 4 perczentjét teszi, Magyaroszágban többet mint 16 perczentet, sőt 17% ot teszen, 254 millió bevétel kezelése 43 millióba kerül. A fináncz adminisztráczió Poroszországot kivéve sehol az egész világon nem olyan drága, mint Magyarországon. Ha Olaszországban meg tudják csinálni 7 perczenttet, miért ne lehetne megcsinálni Magyarországon is, ahol a municipális intézmények a kezelés egyszerűsítésére oly gyönyörű tért nyújtanak. Csak ez a 10% különbség is, több mint 25 millió évi száraz korcsmaterhet venne le a nemzet nyakáról, — ez maga ötszörösen fedezné azt, aminek fedezése végett oly adóhoz folyamodnak, mely a magyar kereskedésre valóságos csapás. Van szerencsém önt üdvözölni Kossuth Seemann ügyhöz. A „Függetlenség“ Bécsből állítólag megbízható forrásból a következő megdöbbentő érdekű leleplezést közli. A felelősség a közleményre nézve természetszerűen teljesen a nevezett lapra hárul . A levél így szól : Bécs, decz. 20. Pártjuk képviselői még elevenebbre soha nem tapintottak, mint ama határozati javaslattal, amelyben a vizsgálati iratoknak közlését kérték.