Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-01-08 / 5. szám
✓ II ! Ez a másik szempont. És most áttérek tulajdonképi tárgyamra. A „Kelet“ idei 3-ik számának vezérczikkében szorul szóra ez áll : „Emberek! emberek! kik lapjaitokban felperzselitek tisztséges ember becsületét, mint Herestrát Diána templomát, hogy nevet szerezzetek magatoknak, akiknek egy éltető elemük van : a botrányhajhászat . . . Ugyancsak a „Kelet“ 4-ik számában ez áll: . a tisztességes társadalom üljön birószéket e pernazsiványok és becsületet fosztogatók fölött . . A „Kelet“ előfizetési felhívásiban pedig ez áll : . . kiknek czéljuk minden létezőt, az erényt s a becsületet sem véve ki, meghurczolni és gyűlöltté tenni.“ E súlyos vádakat a „Kelet“ lapom ellen emeli. Ha e vádak igazak, akkor a fentebbi szempontok mindkettője ellen vétett az „Ellenzék“. Nem tudom és nem akarom megtenni magamra nézve azon éles distinction mely a lap jó hírneve és a szerkesztő személye között, az ön felfogása szerint talán létezhetik ; mert nekem, testem lelkem össze van forrva lapommal. Amennyiben tehát ama vádak lapom ellen intéztettek, annyiban személyemet is illetik. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ez ügyét úgy intézzem el, miként azt az ön lovagias érzülete talán megkívánná, s épen ezen helyzetemből kifolyólag, arra sem érzem magam jogosítva, hogy a „Kelet“ bántalmait, sértésekkel viszonozzam, így lettem kénytelen az elintézés ezen formáját választani. Midőn először olvastam a „Keleti-ben, hogy az „Ellenzék” tiszteséges embereket sárral dobál, s megnyugodtam abban, hogy a vádnak nincsen alapja, s a napi irodalommal járó gyorsaság ejt-hette el azt a harcz hevében. De közelebbről e vád különböző alakban, annyiszor ismételtetett a „Kelet“ legelőkelőbb helyén, hogy megdöbbenve kezdettem vizsgálódni, vájjon mikor bántotta az „Ellenzék“ tiszteséges emberek becsületét? Lehe-tetlennek tartottam, hogy ily súlyos vád alap nélkül emeltessék. Szorgos vizsgálódásomnak sem sikerült fölfedezni, hogy mire van alapítva a „Kelet“ vádja. Kétségkívül kikerülte figyelmemet. Arról bizonyos vagyok, hogy az „Ellenzék öntudatosan, tisztességes emberek becsületét nem bántotta. Bántott minisztert, bántott közhivatalnokot, bántott katonát, de személyüknek csak oly vonatkozásaiban, melyekért őket az ország fizeti. Ezt meg fogja tenni ezután is, mert gyakorolni akarja ellenőrzési kötelességét. Jóllehet tehát öntudatosan nem bántotta az „Ellenzék“ tiszteséges emberek becsületét, de mivel a „Kelet“ sokszorosan állítja ezt, úgy kell lenni, hogy bántotta öntudatlanul. E bántalmakat, amennyire emberileg lehető, jóvá akarom tenni. Ezt azonban csak úgy tehetem, ha ismerem a bántalom nemét, s tudom a megbántott személy kilétét. Ennélfogva az a kérésem van önhöz, szíveskedjék legközelebbi alapjában köztudomásra hozni, hogy mikor hurczoltuk meg és tettük gyürltté az erényt és becsületet ! Mikor perzseltük fel tisztességes emlék becsületét? Mikor adtunk alkalmat, hogy minket pennazsiványoknak és becsületfosztogatóknak nevezhessen ? Nyílt, egyenes és határozott választ kérek e kérdésekre ! Ha ama vádak nem az „Ellenzék--et illették, azt is kérem megmondani, mert oly'vonatkozások közt hangoztattak, hogy az olvasó szükségkép az Ellenzék“-et érthette. Ha pedig az „Ellenzékiét illették, akkor kérem, hogy vezessen engem útba, nevezze meg az illető számokat, hogy alkalmam nyíljék a hiba helyrehozására és alkalmam nyíljék, ezentúl hinni a „Kelet“ szavának. Bízom az ön lovagias érzületében, hogy ha nem lenne képes igazolni ama vádakat, abban az esetben saját lapjában megteszi a szükséges helyreigazítást.. Bariha Miklós. . . A Petőfi-társaság közgyűlése. (Az „Ellenzék“ eredeti tudósítása.) jan. 6-án. Ma tartá a Petőfi-társaság ötödik ünnepélyes felolvasó ülését az Akadémia nagy termében, mely kiváló érdeklődés mellett s változatos programmal folyt le. Különösen a gyöngéd nem s ifjúság volt ez alkalommal is, mint rendesen, tulnyomólag képviselve a hallgatóságban. Komócsy József alelnök megnyitó beszédében meleg szavakat szentelt Petőfi emlékének, minek dicsősége oly nagggyá lett, hogy immár nem fér meg közöttünk s tényével más nemzetekre is világot áraszt. Jövőnk zálogát látja abban, hogy a gondviselés oly szellemeket s oly nyelvet adott nekünk, mely egyképen hangzik palotában s kunyhóban. Magyarságunkat szemünkre szokták hányni, pedig épen a magyarsághoz való ragaskodásunknak köszönhetik a nyugati műveit nemzetek kulturájok egy részét, mert mi harczol® ®rti£ is, » így lehetővé tettük békés fejlődésöket. Kultur-képességünket, mely a kard és eke mellett helyet szerzett nemzetünknek Eurépa miveit nemzetei közt, élénken kell hangsulyozni ma, midőn alig választ el bennünket néhány és hazánk megalapításának ezeredik évétől. Kifejti, miért fektet a társulat fősúlyt a felolvasásokra : t. i. ezek által ellensúlyozni akarja a hitvány olvasmányok terjedését. Mi kis nemzet vagyunk s magunkra kell fordítanunk minden figyelmünket, s kiválólag a nemzeti irányt ápolnunk. Szaba Tamás titkár előterjeszti jelentését a társulat mult évi működéséről. Az általános vonásokban tartott előterjesztésből kiemeljük a következőket: Abafy Lajos sajtó alá rendezte a Petőfi-dalok német fordítását s ez által a német közönségnek hozzáférhetőbbé tette a költő szellemét, Cassoni József pedig az olaszokat hódította meg Petőfinek. A társulat kiadásaiban jelent meg : Teleki gr. emlékiratai s Szász Gerőb felv. tragoediája : Rolandné ; Baogh Zoltán összes művei pedig 2 kötetben sajtó alatt vannak. A társulat alapitó tagjai lettek a múlt évben : Brázay Kálmán dr. Fáik Miksa (200—200 írttal) továbbá Teleky Sándor gr. s özv. Balogh Zoltánné (100—100 írttal.) Ezután Pulszky Ferencz lépett éljenzése közt a felolvasó asztalhoz s értekezést olvasott „A XVIII. század szelleméről.“ E század az ellen-reformáczió százada volt. Az egyházban hitetlenség terjedt el; a trónokon a század első negyedében kalandos jellemű fejedelmek ültek. (XII. Károly I Péter). A század elején keletkezett egy új királyság , a porosz, mely mindjárt előkészíté Nagy Károly birodalmának buktát. Lengyelországot feldarabolja elkövetve ezúttal a legnagyobb politikai bűnt — szóval a régi politikai határkövek megingattatnak, Amerikában pedig teljességre vitetik az újjáalkotás munkája is a köztársaság megalakulása által. Különösen a tudományok terén indul meg rohamosan az új fejlődés, a praktikus irány hovatovább hódit. Francziaország szellemi talajában foly a forradalmi vakondok munka. A legkatholikusabbak s abszolutisztikusabbak ; XIV. Kelemen s Mária Tharzin sem vonhatják ki magukat a kor áramlata alól, s a jesutismus eltöröltetik. Lassanként a kultúra s felvilágosodás lesznek vezéreszmékké, s a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavakká. Magyarország sokáig kikerülte az általános áramlatot. Hazánkba II. József hozta be a franczia szellem csatornáján, — mely őt is, mint mintaképét II. Frigyest, egészen áthatotta a forradalmi eszméket. Reá különösen Rousseau hatott s főkép azon elvei, melyek a Contrat sociale (Társadalmi szerződés) cz. munkájában vannak lefektetve. Ezek ideálja a polgárok jóléte, azok egyenlőségének alapján, mi Józsefnek is eszményképe volt. Csakhogy ő a caezarismusz elveinek hódolt úgy fogva fel a fejedelem méltóságát, mint a kinek hatalma korlátlan s ellensége az egyház, népugy, mint korunkban III. Nap Jeans Bismarck, ámbár II. József nem volt oly erőszakos, mint ez utóbbiak, kikben a jozetismus mintegy megcsontosodott. József reformálni akart, de egyszerre oly nagy erővel lépett fel, a minőhöz nem volt szokva az „ecclésia militán“ de nem a nemzet sem. Rendeletei felverték a nemzetiséget almából s a visszahatás a megyei szervezetben találta legpraegnansabb kifejezését, mely aztán anynyira bevette magát a nemzeti organiszmusba, hogy századunkban is sokáig a nemzetiség egyetlen védbástyájának tartatott. Különös, hogy a népszámlálást (mit József rendeletben adott ki) akkor sem szerették az emberek, s sokan Dávid király példáját idézték a fejedelemnek, mint a kit dögvészszel látogatott meg az Aristem, a miért megszámlálta népét. — Alkotmányos — arisztokratikus hazánkban József elvei nem juthattak diadalra ; ámbár történetíróink ezek népszerűtlensége tekintetében túloznak. A miveit nem nemesekre s a protestánsokra mindikr számolhatott József, sőt voltak a főurak közt is a kik rokonszenveztek eszméivel. A császár habár halálos ágyán visszavonta rendeleteit, de azok erkölcsi hatásait nem semmisíthette meg. A nyugtalanság általános volt, s még inkább ébresztetett a franczia forradalmi eszmék befolyása által. Magyarország minden kávéházában olvasták s magyarázták egymásnak az emberek a franczia újságokat. Bécsben attól féltek, hogy a magyar nemesség úgy fellázad, mint a belgák. Vert is hatalmasan a nemzet erében a forradalmi vér. József császár halálakor általános volt a lelkesedés és az öröm. A házakról az általa felrakott számokat hóhérkéz által vágatták le ; rendeleteit elégették s a máglyát körültánczolták az emberek. Nagyszámú forradalmi munkák jelentek meg, mint latin nyelven ; csak egy Laczkovics kapitány irt magyarul. A szerzők úgy játszották ki a censurát, hogy a könyvek czímlapjaira név helyet Parist vagy Németországot írtak. A forradalmi szellemmel együtt terjedt hazánkban is, mint egész Európa-szerte a titkos társulatok iránti rokonszenv. Ilyenek mindenfelé nagy számmal támadtak ; a Cagliostro-szellem s Weiszhaupt és Knigge uj tana (illuminismus) mindenfelé hódított. A szabadkőmívesek működésével a legkiválóbb szellemek, mint Göther Herder, hazánkban Kazinczy, Sztáray Verhovács stb. rokonszenveztek, sőt abban tettleges részt vettek. A kormányok a franczia forradalmat a titkos társaságok működésének tulajdonították s igy azokat még népszerűsítették. Ekkor az embereket bizonyos kozmopolita-láz ragadta meg ; mindenki szeretett részt venni a világ kormányzatában. E szellem áthúzódott a jelen századba, melyre áttérve értekező, jelemezte röviden Ferencz korát, ki alatt a haladás ismét emberöltőre megakadt. Ferencz nem ismerte a franczia forradalom szellemét s ennek romboló hatásaiért a tudományokat tette felelősekké. Alatta bekövetkezett az eszmék üldözésének s feladásoknak gyalázatos kora, — s nálunk is be kellett következni a forradalomnak, mig Széchenyi s kortársai nagu törekvései folytán visszaszereztük helyzetünket a kultur-nemzetek közt. — Az emelkedett hangulatú szép értekezés a hallgatóság zajos teszésnyilatkozataiban részesült. Szabó Endre lyrai költeménye „Hogy elfeledjük a mit álmodónk" tetszésben részesült. Bodon József „Dal a szép leányról“ cz. elbeszélését Margittay Dezső olvasta fel. Ezután Komócsy József szavalta el Kiss József „Kincses Lázár leánya“ czimű erős lyrai színezetű balladáját igen nagy hatással. A tárgysorozatot Teleki Sándor gr. szellemescsevegése“*) zárta be („Egy karácsony est Hugo Viktornál“), melyet Lauka Gusztáv olvasott fel. Teleky több emigráns honfitársával (Mészáros Lázár volt hadügyér, Beöthi Ödön, Orbán Balázs) többször vendége volt Hugo Viktornak, ki a száműzöttek fészkéül szolgált Jersey-sziget egy angol kényelemmel berendezett házában lakott, nejével, két fiával Károlylyal s Ferenczczel leányával Adéle-lal s házi barátjával Vackerivel! A költő szeretetreméltó családi körének szívesen látott vendégei voltak még az említett magyar emigránsokon kívül, Riblaut franczia szerkesztő Scheicher, a néger szabadító, és a vitézférfiu, ki decz. 2-án egy torlaszra állva a reá tüzelő katonáknak a konstitutió szakaszát" olvasta, Bianciui tábornok stb. A szerző szellemesen nevezi el, mint töltötte e körben a karácsony estét, mely szelllemtus s kedélyes társalgás közt folyt le Teleky sajátkezüleg fogott halat vitt a költőnő, Riblaut örökösen élezett, s a nagy költő végül ,vendégei kérésére a „Kis Napoleon“-ből szavalt el hatalmas hangon s lelkesülten egy fejezetet. A felolvassást élénken megéljenezték. Kolozsvárt 1881. megtoldott ingyen átrándulásokat Glascowba és vissza Természetesen az olcsóság versenye csak addig tartott mig a gazdagabb társulat megbuktatta a másikat, ekkor ennek liquidatió alá került versenyvonalát is olcsód megvevén, a vitelbért ismét felemelte s rövid időn visszaszerezte áldozatinak nyereményét. (Folyt. küv.) BELFÖLD, M.-Vásárhely, 1881. jan. 5. (Vicinális vasút. — Színészet ) A marosvásárhely-herbusz-szászrégeni viczinális vasútvonal felmérését Kiss Ede és Jelinek mérnök urak ma befejezték, mely alkalommal kitűnt, hogy a tervbe vett vasútnak kiépítése és ennek kivihetése sokkal könnyebbnek mutatkozik, amint ez eddig remélve volt, midőn szakértői állítások szerint műszaki akadályok vagy jelentékeny nehézségek az egész vonalon nem merültek fel, a költségszámítás aránylag oly olcsó lesz, hogy az eddig épült vasutakhoz hasonlót nem mutathatnak fel. Ily kedvező körülmények közt a vasút létrejövetele, a megye és közbirtokosság mellett is biztosan remélhető. Az egyetlen nehézséget a hely kisajátítása képezi, amelyet a közczélra való tekintettel megfelelő kárpótlásért az illető tulajdonosok nem tagadhatnak meg. Tegnap, f. hó 4-én az itt időző Sztupa Andor kitűnő vidéki színtársulata által adatott Toldy István 4 felvonásos kitűnő eredeti vígjátéka: „A jó hazafiak, vagy merre menjen a vasút. * Megelégedéssel elismerjük, hogy kedvencz színészeink, Kazaliczky Antal, Dombi Adolfot kitünően alakította és szerepét valóban remekül játszta. Benkó Jolán kisasszonyt zajos taps fogadta a midőn e hosszas betegsége után tegnap először a színpadon megjelent. Kifejezése volt ez a közönség a feletti őszinte örömének, hogy őt újra pótolhatatlan helyen látta. Gabriella szerepét játszta oly kitűnően, hogy a közönség véghetetlen tetszését, száratilanszor ismételt tapsban nyilvánította. Megemlítést érdemel továbbá Némethi Lila (Aranka) játéka, ki mint újoncz színésznő meglehetősen szerepelt és azon reményre jogosít, hogy több gyakorlat, szorgalom és akarat mellett vidéki színpadok jóravaló tagja válhatik belőle. —n.—y. Maron-Tordanegyéból. Olvasóink ismerik azon vakondok határozatot, melyet Maros-Torda megye közgyűlésének néhány mélyen megfeledkezett tagja, a sajtó szabadsága ellen hozott. Itt közöljük azon szép, és az ügyhez méltó ellenvéleményt, melyet a derék ősz esperes, a vármegye jó nevének megmentése érdekéből és jól felfogott felelőssége érdekében kötelességének ismert benyújtani : „Visszatetszett nekem és mélyen megdöbbentett, hogy a sajtó szabadságát megszorító törvény hozatala iránt alulról a vármegyétől megyen felírás a törvényhozó testülethez. Hiszem még akkor is, ha a hatalom törekednék is szoritni a sajtót, a megyék volnának hivatva annak védelmére állani. Arra volt példa a népek életében, hogy a hatalomnak szemében a szabad sajtó szálka volt, és sietett is mentel szűkebb keretbe szorítani ; de arra, hogy a megyék, melyek hivatva vannak a népjogokat, szabadságot védeni, a hatalom túlkapásait, visszaéléseit ellensúlyozni — s támadjanak alulról a sajtószabadság ellen : a világtörténelemben nincs példa — nincs kivált a magyar történelemben — a magyar megyék mind megannyi őrbástyái voltak a szabadságnak, századok során őrizték e hont a hatalom támadásaitól — nincs példa ilyenre a régi Marosszék történetében; az a terem mindig a szabadság temploma volt. — A nemes és magas ezraék, a népjog szabadság igéi zengedeztek ott, nagy, jeles férfiak ajkbról, mint a Weselényiek, Telekiek, Zejkek, Dósák stb. Állíttatik talán, hogy csak annyiban szól e felirati határ, at a sajtószabadság megszorításáról, amennyiben az czéloztatik vele, hogy éle vétessék annak, mi egyeseket rágalommal sújt, megbélyegez és becstelenít. Szeretném látni, hol vonatik el a határ, melyen túlmenni nem lehet, nem szabad. Váljon ily felírás következtében hozott törvénynyel nem jutna-e oly megszorítások közé a szabad sajtó, hogy elvesztené teljes szabadságát s annak elvesztével csaknem 0 pontra jutna az alkotmányos élet is — mint csaknem oda jutott a megyei élet is a centralisatió eszméjének diadalra jutásával. A polgároknak csak egy biztosítéka van az önkény ellen, a nyilvánosság, a legszabályosabb nyilvánosság pedig az, melyet a hírlapok eszközölnek. Törvénytelen eljárások, tiszti önkény ellen, melyek a legjobb szerkezetű alkotmány mellett is történhetnek, hol a védelem, ha a sajtó szorító törvények által elnyomatik? Lehetnek visszaélései a szabad sajtónak, de minek nincs? Nem hoz a levegő pestist? A vihar csapást? de meg van ugye mindeniknek áldása is. Lehet téves tudomása a sajtónak, ostorozhat váratlanul egyeseket, de azért elvész e világ ? Nem! Hiszen a rágalom fullánkja a mocsoktalan, feddtelen élet érez táblájáról visszahulló szűz kebel, tiszta eljárás nem mocskoltathatnak be soha ! De talán, ha a sajtó túlcsapongása egyeseket megsértene is — nem jobb, hogy egyes szenvedjen mint a sajtószabadság megszorításával a visszaélések millióinak szabad tér nyittassék, az alkotmányos élet ütere elmetszessék, az ész és érzemény elnémittassanak. Azt mondják sokan: a sajtó felkiabálja, fellármázza a világot, megzavarja nyugalmunkat. Brougham szavaira hivatkozom: „A visszaéléseknél szükséges a lárma, mert jobb álmunkból felébreszteni a vészharang által, mint ágyunkban égni el. — Mi lenne belőlünk és velünk, azt kérdem én, ha hazánk jelen állapotában a sajtó sem kiabálna ? Jefferson a nagy államférfiú közpályájának első napjától az utolsóig a hivatalos tisztelője maradt a sajtószabadságnak, pedig gúny és rágalom soha sem halmoztattak oly mérvben emberfőre és jellemére, mint az övére a federalista lapok által. Ifjú volt mikor hirdette: „Jobb hírlapokkal bírnunk kormány nélkül, mint kormánynyal hírlapok nélkül.“ És 1823. a 8 éves aggastyán rendithetlen hittel mondá: „A becsületes a nem zsarnok kormánynak csak egy védfala van, a szabad sajtó.“ Kérdem uraim ! Kit ostoroz többet a sajtó, mint Magyarország első minisztereit ? és tett-e a sajtó megszorítása iránt ilyen indítványt, milyent Torda-Aranyos megye termében hallottunk? Maghéni Josch igy szól egy helyen : „Van egy pont, ha az ember szabadon járulhat elméjével a társaság legfontosabb érdekeinek megoldásához, hol bátran hozhat ítéletet a leggőgösbb tettei felett is és ez a szabad sajtó. A szabad sajtó a világ utolsó, de legnagyobb hatalma és ennek szárnyait az egykor híres és egykor szabadelvű megye csarnokából akarjuk megnyirbálni ? Ha talán eljönne az idő, mit nem remélhetek, hogy megbukjék a szabad sajtó egy időre és nem lesz szabad a népeknek hozzászólani instetussaikhoz s őrszemmel kisérni a köztisztviselő eljárását. Jöjjen másonnan elem a megyéktől és ne tőlünk! Ha valaha a sajtónak ereje és egészsége aláásatni szándékoltatok, akkor is nekünk volna kötelmünk őrt állani ! Ha ellenséges kezek támadnak meg, nekünk kellene ezt védni, mert a sajtószabadsággal veszett alkotmányunk s azzal mindenünk,talán nemzeti életünk is. Hallottam hangokat, hgy a sajtó ilyen szabadossága által a becstelenítés, rágalom és üldözésnek végtelen tér nyittatik. Ezeknek Ddobraével felelek: „Nem hogy a sajtószabadság gyászos dolog volna egyesek jó hírnevére ellenkezőleg éppen a legjobb véd falul szolgál. Midőn az ember nem érintkezhetik a közönséggel, mindenikünk ki van téve a gonoszság, irigység titkos csapásainak. Ha sajtószabadság létezik, az ember mindjárt napvilágra hozhatja ügyét és ezáltal vádolóit megsemmisítheti. Hallottam azt is, hogy akit a közbizalom egyszer megtisztelt hivatallal, azt nem szabad sújtani. Igaz ez akkor, ha az ember változhatlan volna mint maga az örökkévaló, de az ember téves, halandó, változás gyermeke, az indulatok rabja, a hatalom polczán elszédül s a bizalmat anynyiszor eljátszodja — nem szüksége őket ellenőrizni és hol lehet másutt mint a sajtó terén, mert ellenek feljebb folyamodus másutt csaknem sysiphusi munka Hallottam, hogy a sajtó utján dobott sárból mégis marad valami. Ezt tagadom. Visszahull ez mind, a hol nincs mi felfogja; a hol van, hadd maradjon ! — És ezzel méltóságos főispán úr, tekintetes bizottság bevégeztem külön véleményem (seperativum votum) indokolását nem; viszketeg, nem népszerűség hajhászat vezetett erre ; — nincs szükségem rá. Nem várok semmit, ma holnap mit birok is visszaadom, hanem mert láttam, hogy e felirati határozat által rendkívül nagy felelősséget vett magára a vármegye és mert indíttatva éreztem magamat ily fontos ügyben hozott ily határozat ellen, mely ügy felett már nagy országok parlamentjében nagy államférfiak nálunknál mélyrehatóbban, vitáztak külön- és ellenvéleményt adni be. Kérem tisztelettel méltóztassanak e külön- és ellenvéleményemet mind az országházhoz, mind a társ megyékhez a felirati határozat kíséretében megküldeni ! Az ítéletet közöttünk bizom Istenre, a közvéleményre, az utóvilágra — miután maradok a Méltóságos főispán urnak és a tekintetes bizottságnak Ny.-Sz.-Benedek, 1880. deczember 27-én legalázatosabb szolgája : Vályi Pál Maros-Tordamegye bizottmányi választott tagja. ELLENZÉK KÜLFÖLD, Dália-bizottság. Az európai dunai bizottságutolsó ülésében tárgyalás alá vette a vegyes bizottság s Ausztria- Magyarország való elnökösködésének kérdését s a többség Románia és Bulgária szavazatával szemben e két pont elvi elfogadása mellett nyilatkozott. Ámde ez a határozat nem kötelező, mert szükséges, hogy a dunai bizottság a főbb kérdésekben egyhangúlag határozzon. Ennélfogva a bizottság következtetéseit a tagok csak ad referendum vették. Még a „vegyes bizottság“ kiküldésének kérdésében is oda nyilatkozott néhány delegátus, hogy kormányának jelentést kell tennie, ha Románia és Bulgária javaslataiban a megegyezésre szolgáló elemeket föl nem lelik. E szerint úgy a vegyes bizottság összeállításának kérdése, mint Ausztria elnökösködésének ügye eldöntetlen marad s a dunai bizottság legközelebbi szessziójában kerül ismét tárgyalás alá. A döntő szavazat kérdése, melyet Ausztria a maga részére igényelt, teljesen mellőzöttnek látszik, mert a reá vonatkozó indítványnak kevés kilátása van az elfogadásra. A küldöttek a gyűlésen folytatott eszmecseréről értesíteni fogják kormányaikat s ezek egymás közt megkezdik a tárgyalásokat. A szesszió tehát eredménytelenül végződött. * • * A görög kérdés. A hatalmak csakugyan újabb próbát tettek a választott bíróság elfogadtatására. A konstantinápolyi nagykövetek elhatározták ugyanis, hogy azonos lépést tesznek a választott bíróság érdekében. Minden valószínűség amellett szól, hogy ez azonos, de nem együttes lépésnek aligha lesz jobb sorsa, mint az előbbinek. Sőt egy más verzió szerint már el is van döntve s a porta elhatározta, hogy e bekövetkezendő lépéssel szemben is ragaszkodik eddigi álláspontjához. Eközben Konstantinápolyban is, Athénben is erősen készülődnek a háborúhoz, s mind a szultán, mind György király a háborút akarják. Calice báró előtt a szultán — mint a Pol. Corr. írja — kijelentette, hogy számít Ausztria-Magyarország támogatására. Calice báró azonban azt válaszolta, hogy nincs felhatalmazva a szultánt ez eszménél meghagyni, s hogy hangsúlyoznia kell, hogy Ausztria-Magyarország ebben a kérdésben is szigorúan a berlini szerződéshez fogja magát tartani. E megjegyzés nyilván deprimáló hatást tett a szultánra. E beszélgetés megerősíteni látszik, hogy a szultán a katonai párt befolyása alatt áll, mely a görög kérdésben nem akar konceszsziót tenni, és hogy erősen el van határozva a választott bíróságot el nem fogadni. A nagykövetek feladata tehát igen nehéz. A miniszterekkel minden alkudozás csaknem hiábavaló, mert az egész kormányügy a szultán kezeiben van öszpontosítva és nem lehetséges őt gyakran látni. A szultánt az az eszme foglalja el, hogy Ausztria-Magyarországnak előbb utóbb identifikálni kell magát Törökországgal, mert más államokkal való esetleges konfliktusokban szövetségre van szüksége. * * * Választott bíróság. A konstantinápolyi nagykövetek és az athéni követek újult, egyesült erővel fogtak hozzá a két kormánynál a bírósági javaslat keresztülhajtásához. S valamit el is értek már vele, azt, hogy a javaslat csakugyan nem tekintendő végkép elejtettnek, mert mint egy konstantinápolyi távirat jelenti, a porta azt a választ adta a nagykövetnek, hogy a választott bíróságot ajánló javaslatot még egyszer fontolóra fogja venni. Görögország kormánya még nem tett ilyen nyilatkozatot. Az angol, német és franczia követek hosszasan értekeztek Kumandurosz miniszterelnökkel. Ez értekezleten a görög miniszerelnök állítólag azt jelentette ki, hogy nem adhat végleges nyilatkozatot addig, míg közelebbi indítványt nem kap a bírósági terv alapvonalai, valamint a bírósági ítélet végrehajásának garancziái felől. Általában Görögországnak az a tendentiája, hogy Európával kapartassa ki magának a gesztenyét a parázsból. Ugyancsak Kamondurosz úr egy levelező előtt úgy nyilatkozott, hogy ő a háborút elkerülhetetlennek tartja mindaddig, míg Európa a görög kérdés megoldását a béke fenntartásának rendeli alá, mert ezáltal csak megerősíti a portát csökönyösségében Rangabé úr, a berlini görög követ, kit most a német interviewerek orákulummá tettek, szintén nyilatkozott tegnap a kérdésről meglehetős zűrzavarossággal és hellén pöffeszkedéssel. * * * Monarchiánk keleten. Ausztria-Magyarország akcziójáról Macedóniában érdekes híreket írnak Bukarestből. Ezek szerint monarchiánk az egész mitrovitcza-salonichi-vasuti vonalon megindította az akciót és megtett minden előkészületet egy eshetőleges háborúra. A „Times“ bukaresti levelezője ez ügyben a következőket írja: „Minden valószínűség arra mutat, hogy Ausztria-Magyarország és Oroszország egyezséget kötöttek az európai török tartományok ügyében. . . . Ausztria-Magyarország a salonicki-mitrovitzai vasúti vonalra rendelte ügynökeit s minden előkészületet megtesz, hogy bármely pillanatban előnyomulhasson az égei tenger felé. Németország a hármas szövetségben a lehető legnagyobb előnyöket iparkodik kizsákmányolni. Angolország és Francziaország pedig a görög kérdéssel és a választott bírósággal vannak elfoglalva. Görögország azonban igen jól fogta fel a helyzetet. Tudja, hogy ha nem tereli oda a dolgot, hogy Franczia és Angolország segedelmét igénybe vegye, sohasem jut Thessalia és Cyprus birtokába azon egyszerű okból, mert ha az ügyek megmaradnak addig jelen állapotukban, ameddig a három császár a jövőt illetőleg megegyezésre jut, Ausztria-Magyarország egy gyors fordulattal az egész keletet megrázkódtathatja. A mitrovitza tanár 8. : "I E csevegést a Koszorúval egyidőben lapunk is klórul lógja.