Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-02-25 / 46. szám
0 sl . TÁRCZA. Arthur. (Költői beszély.) ]adm.i pYULA hagyatékából. II. (Folytatás.) 39. a? iit, sikátor szegve meg, zemtt között a láb csetel-botol, ott a lámpa birsan felremeg , a szélroham vadul végig kotor 110 *2 is majd ... s egy sötét tömeg, hat mérgezett gözli barlang odor, 82 ödlt nehézséggel csapkodja szembe : Külváros az, merülve ködbe, szennybe. 40. Hisöm megáll s bámulva néz körül, eszek itt, neki egészen új volt, a tta is hintából messziről, * 11 észrevett, bár egy-egy viglebuj volt, F Tk ■aZt 86 3e*10* fény nem derül, e ok mögül pislog csupán az ujhold, Irán, kopott sugárral, mintha épen ostellné, ily helyen ragyogni szépen. 41. mégia, mintha átrezegne távol fénysugár, posvány lidércze képen, Az ismeretlen vonja őt karával, és elér — ne, nem posványba épen, r a talaj bűzös, hideg sarával Méln°m '“^Aig ér, beválna szépen. /, -s^r erénye sincs igy . . . szemetes 8 r°nda és rá még — fölkletes! 42. A mi pedig a fény-foszlányt lövellé: Kunyhó vala : szalmás, kicsinyke, omló. Sárból ragasztják ország útja mellé, Falát, tetőzetét befútta komló. Most benne mécs ég, rangjától kitellő, Kanócza, mintha értené mi olcsó Seprő-olaj kövére tengeti. Sötét világát búsan lengeti. 43. Ez árva fénynél, ülve kisded asztal Előtt, egy ifjú lányka dolgozott. Mi most szelíden elcsitit, nyugasztal. Álmot reá az éj még nem hozott. Varr, varr, vesződve vászonnal, pamuttal. Pedig az óra már éjfélt zúgott. Hátrább a zugban, aszszva, haloványon, Agg nő pihent a rozzant deszka-ágyon. 44. A lányka varrt . . . mint omlatag palást, Födötte fürtje szűzi, szép alakját Akár a tündért álmaidban lásd, Ki elkerülve a dús drága lakját, Azoknak visz segélyt, vigasztalást : Kunyhók magányát kik nyomorogva lakják. S az agg anyót még nyügzi tompa álom: Munkál, viraszt — s elszáll a holdsugáron. 45. Meglepte Arthurt, mely elébe tárul A kép, mereng is rajta — unalomból, A lány épp’ végzi művét; asztaláról Könyvet kerít, fölnyitja s nézi gonddal. Majd bágyatlan, mit a sóhaj elárul, Fejét lehajtja . . . tán éltére gondol. Aztán föláll, mécsét kezébe fogja, És a fakó fény arczát belobogja. 46. Ah, milyen arcz! mint egy oltári kép, A melyen az örök mécs fénye tör’ meg. Fenséges és nyugodt; nem érzi még Vad hánykodását kínnak és gyönyörnek Mig rajt’ borong, az még csupán setét Árnyéka a nyomasztó pályakörnek. A szép főt ez köríti méla búval, S a dús aranyhaj, fényes koszorúval. 47. Merész bogárszem, titkos, mély, csodás, Éjként setét s mégis ragyog, világos, Vonz, mint az örvény és az álmodás, Beszél nem ismert, messzi túlvilágról, Hol eszmét szül magas gondolkodás, S tüze a dús pillán alól kilángol. Most földre sújt a büszkeséggel és Mérsékli majd köny, ábránd, epedés. 48. Hogy földi lény, mutatja csábos ajka, Mit önfeledten bús mosolyra von. Olyan ez ajk, mint egy tündéri sajka, Vérrózsa szirma ringó tejhabon. Látatlan Ámor leng igézve rajta .... Ifjú, üdeg szép volt e lány nagyon. Homloka : árny, a szeme , sejtelem Ajka: tudás — varázsa végtelen! 49. Az ifjú nézte, most már éberen, A tünde képet a vad éjszakán. Mért nézte úgy, ráfogni nem merem, Hogy nézte: ez elég sok egymagán. Lehet , ha nappal, bíbor és selyem Pompába’ látja, rá se’ néz talán, De nem csodás-e, látni, mint pihen ily drága gyöngy, ily kagyló méhiben? S egyszerre furcsát, mit régen nem érze, Kezd érzeni; azt t. i. hogy érez. Hogyan ? no hát mikép’ a kánya, vércse, Ha karma egy galambfit összevérez. Gerincze zsong-bong és az „izmok ércze“ Feszül, lehellete forró, nehéz lesz. Hisz szép e lány s mi ily keretbe’ ritka : Ártatlanabb, mint más — ez bája titka. 51. Ártatlanabb, ha igyen fokragozta: Ismerte el csak hősöm e fogalmat. És nem csoda, mily nőkkel összehozta A végzet őt, vad orgiák hevében, Vagy a ledér szalonok gőzkörében Cserélve, szegve esküt, fogadalmat, Nem is nyújthattak semmi nagy okot, Hogy elfogadja az alapfokot. 52. A lány vetkőzni kezd. Csomóba tűzi Haját s a büszke, szép nyak, ím kiválik, Kendőt levetve, ujjasát kifűzi S mi volt szemérmesen födözve vállig: Hókeble villan ... ah, mi szerte űzi Az üde bőr alatt ezer sugárit, Láthatni szinte, mint csapong az ér Medrében, édes, forró, ifjú vér. 53. Árthur liheg ... a kéj, e szörnyeteg, Csömör s utálat bár álomba veszté, E lányt, e szüzet, angyalt sejtve meg: Lankadt szemét sóvárgva rámereszté. Ez életfényben, mely reá lövellt, E hévdelejben, új életre kelt, S áhitva üde testet, ifjú vért. Az Astaroth megbődült é s enni kért. 54. Nem tudja hol van, mit, mikép tezzen, S az ablakon szilaj zörgése hallik. A lány ijed, szökell, kendőt részén kinyita a kis ajtót és kihajlik, „Bátyám te vagy?“ — de most a lágy kézén Erős karok gyors érülése zajlik, És hall a lány csábító hangokat Ömölni hévvel, mint az áradat. 55. „Nem, nem bátyád vagyok, rabod vagyok, Ki ittasulva, itt üdvömre várok. Oh légy enyém! kövess . . . égek, fagyok, Jöjj, dús szobámnak éjekéjt sóvárog ! Szép vagy, de bájod még szebben ragyog : Elődbe majd ha kincset kincsre tárok !“ Szól s csókot orz a lányka ajkirúl, Amaz vergődve küzd, sáppad, pirul. 56. De Arthurt edzi láz s no, — szemtelenség. Nagy mester ő, hejh, már az ily dologban. ’Sz komoly talán e lány küzdése? mentség: Csak bája értékét csigázza jobban. Erély csupán , és nincs számára mentség . . . De imr e perezben léptek zaja dobban, S a lány felé, ki most segélyt sikolt, Ily hang dörög: „Jövök húgom, mi volt?“ 57. A lámpafény átrezgi a vak éjét, Egy pillanat s a jött előre termett Pöröly övén, kovácsok hordnak ilyet, Merész homlok s szemek, athléta termet. Néz, lát ... s kara hősöm vállába mélyed, Ki a nyomásra roskad, mint a gyemek. S a súly alatt elomlanék legitt : De ám a jött fölállni is segít. (Folyt. be.) Mivodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA : :a 16. sz. hová alap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: a«10Tre 'jjjes^számái»,helyben 4 kr. vidéken 5 kr. ■ s az Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéziratod neon adatnak vissza. Be|kir*'y»tcs . 13 frt. |j| Negyedévre .... ggési ^rr0 • ' * . , 6 frt. Hl Egy hóra helyben » frt. 1 frt. 40. szám. Kolozsvár, pántok, február Ÿ5, ISS1 KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gazmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiadás. A tisztikar nyilatkozat. Alább közöljük egész terjedelmében a tulozsvári m. k. honvéd tisztikarnak egy nyitkozatát. olvasóink megérthetik abból, hogy ‘ a szellem, melynek elterjedése aggályokat tölt el, ijesztő mérvben nyilvánul e tisztikar kebelében. Mindent inkább várhattunk a honvéd tisztikartól, csak e brusque felszólalást nem ; azt nem várhattuk, hogy ily animozistsd igyekezzék magát az osztrák tisztikarral azonosítani. A keserű érzelmek egész özöne tölti el éltünket, midőn az őszinte becsülés ama nyilvánulása után, melynek múltkori czikkünkben a honvédségi intézmény irányában I kifejezést adtunk, látnunk kell ez önmegfeledkező czinismust. De bennünk elég önmérséklet van, el- s fojtani a keserűséget, elhallgatni azon érzelmeket, melyeket a csalódás e meglepetése ébresztett szívünkben, és van elég erőnk egyszerűen csak arra szorítkozni, hogy a tévedéseket helyreigazítsuk. A tisztikar nyilatkozata így kezdődik : ,az „Ellenzék“ megjelenése óta, a fennálló alkotmányos törvényt, szokás szerint mellőzve* .. . Két hibát ejt itt a tisztikar. Egyik, s mintha mi a törvényeket mellőzni szoktuk volna ; másik, hogy az „Ellenzék“ magatartásának bírálatába bocsátkozik. Az egyikkel megsértette a tényleges valóságot ; a másikkal megsértette azon regulát, mely tiltja a katonáknak a hírlapi polémiákat. Azt is mondják e nyilatkozatban, hogy az Ellenzék a törvényeken nem alapulónak igyekszik a közös hadserget feltüntetni.“ E téves állítást annak tulajdonítjuk, hogy a honvéd tisztikar nem szokta az Ellenzéket olvasni, mert ha olvasná, és, mégis ilyet állítana, akkor nem foglalkoznánk nyilatkozatukkal, s egyszerűen napirendre firmánk ta, iaaíxt.4- oly A -wl^—£z — - lya tények megtagadása által kívánja magának az igazat megszerezni. A közös hadsereg intézménye, jól tudják, hogy törvényekben gyökerezik. Nem tör■ vényességet vontak mi kétségbe, mert ismer- t jük az 1867. évi XII. t. ez. 11, 12, 13, 10 és 15-ik szakaszait , hanem kétségbe I vontuk czélszerűségét s kívántuk és kíván- I M, hogy ez intézmény önálló hadsereggel I helyettesittessék. Azt is kijelenti a tisztikar, „hogy tör■ fényes alapon állva, a közös hadsereggel egy I és ugyanazon tisztikarhoz tartozik, és a közös hadserget a m. k. honvédséggel szerves összefüggésben állónak hirdeti. Ez nem igy van. A közös hadseregről intézkedik az 1867. I XII. t. ez., s az 1868. XL. t. ez. A honvédségről pedig intézkedik az 1868. évi XLI. t. ez. A közös hadsereg költségét a delegátio szavazza meg; a honvédség költségeit a magyar országgyűlés. A közös hadsereg felett a közös hadügyminiszter rendelkezik, s tényeiért a delegátióknak felelős; a honvédség felett a honvédelmi miniszter rendelkezik, s tényeiért a magyar országgyűlésnek felelős. A közös hadsereg tisztikarát a közös hadügyminiszter ellenjegyzése mellett, a honvédség tisztikarát a magyar honv.miniszter ellenjegyzése mellett nevezik ki. A közöshadsereg jelvénye a sárga-fekete zászló kétfejű sassal; a honvédség jelvénye a magyar tricolor a hármas halom czimerével. A közös hadserget Bécsből, a honvédséget Budapestről administrálják. A közös hadsereg vezénylő és igazgatási nyelve, német; a honvédség hivatalos nyelve, magyar. A közös hadsereg a császárnak esküszik hűséget, s egyébnek semminek; a honvédség a magyar királynak a magyar alkotmányra. A közös hadsereg begyakorlási ideje három év ; a honvédségé 8 hét. A közös hadsereg őfelsége parancsára bármely ország területén tartozik harczolni; a honvédség csak kivételesen alkalmazható a magyar korona országain kívül, s erre nem elég a felség parancsa, hanem mindanynyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges. Tehát külön törvény, külön kormány intézkedik e két intézmény fölött, külön a nyelvük, a jelvényük, az adminisztratiójuk, a szervezetük s háború idején a hatáskörük. A honvéd tisztikar megérthette ebből, hogy ők nem tartozhatnak a közös hadsereggel egy és ugyanazon tisztikarhoz és hogy e két intézmény között szervi összefüggés nem létezik. Tudjuk, hogy háború idején egységes a vezénylet, de ez mit sem határoz, mert a Au.uagikr..WilaiQrnk-—^ * ~ _ 07 jéges volt a porosz és osztrák hadsereg vezénylete, s Szebasztopolt is egységes vezénylet alatt bombázták az angolok, francziák és törökök , de azért senkinek sem jutott eszébe, akár azokban, akár emezekben egy és ugyanazon tisztikart látni, s köztük szervi összefüggést keresni. Nyilatkozatuk végén, múltkori czikkünk „intenzióját és insinuatióját“ visszautasítják. Mi volt a mi intenziónk ? Rámutatni azon különbségre, mely az osztrák tisztikar szelleme és a honvéd tisztikar hazafisága közt létezik. Ha e különbség nem léteznék, a legközelebbi költségvetés alkalmával igazolva látnék azon indítványt, hogy a honvédség intézménye eltöröltessék, mert akkor csak terhet látnánk benne, s nem nemzeti szükségességet. Szerencsére ez nincsen így. És mit insinuáltunk mi? Azt, hogy honvédeink öntudatával bírnak annak, hogy a magyar nemzet szereti, becsüli őket, bízik hazafiságukban, és tőlük várja védelmét. Nos, a tisztikar ezt utasította vissza. A meggondolatlanok ! A honvéd tisztikar nyilatkozata. AzEllenzék megjelenése óta, a fenálló alkotmányos törvényt, szokás szerint mellőzve, igyekszik, a közös hadsereget és a magyar kir. honvédséget szerves összefüggésben nem állóknak és amazt törvényeken nem alapulónak tüntetni fel. Tegnap, a 44. szám alatt kiadott vezérczikkében már annyira ment, hogy a honvéd tisztikar szellemét hamisítva, ehez intéz izgató felhívást, ezt a közös hadseregbeli tiszti karral tökéletes ellentétbe állítván. Nem hallgatunk, hogy beleegyezéssel ne vádoltathassunk, és hogy a nagyközönségben kétely ne támadhasson. Kijelentjük,"a vezér- Cikk tartalmára vonatkozólag, hogy törvényes alapon állva, a közös hadsereggel egy és ugyanazon tisztikarhoz tartozunk , hogy eljárásunkban a katonai korszellem és a tapintat szabványai voltak s lesznek irányadók. Végre, egyszer s mindenkorra, az „Ellenzék“ összeveszítő irányát, melyet különben, mint minden pártonkivüliek, birálgatni nem akarunk, tagadjuk ; a felhívásban foglalt intentióját és insinuatióját pedig visszautasítjuk. Kelt Kolozsváron, 1881 febr. 24-én. A m. kir. honvéd tisztikar. Pártélet. A váczi választó kerület függetlenségi pártjának h. elnöke Majthényi István verseghi földbirtokos folyó évi márczius 6-ára Aszódra függetlenségi pártgyűlést hiv össze. Az értekezlet a nagy vendéglő termében lesz s a nevezett napon d. e. 10 órakor kezdődik. A z ugodi választókerületben, melynek most még a kormánypárti Üchtritz báró a képviselője, a f.hó 14-én tartott lovászpatonai függetlenségi pártgyűlés fényes sikerének ellensúlyozására, a kormánypárt megkezdte az etetést-itatást. Kassán a reményt vesztett kormánypárt, kétségbeesésében gróf Andrássy Gyulát akarja felléptetni. E szerint a kormánypártnak nemcsak Jókai Mór lesz a választási bolygó zsidója, hanem Andrássy is, kit már több kétes helyen léptettek föl. A Királyhágón túli mérsékelt ellenzék igazán meghátborodott. A kanizsai, a kassai, a dunavecsei és a tabai választókerületekben szövetkezett a kormánypárttal a függetlenségi párt ellenében. Ezzel szemben a központi mérsékelt ellenzék, mint a „Magyarország“ írja, nem szövetkezik senkivel. Erre vonakozik alábbi kommünikéja : . __________________ mindenekelőtt a végrehajtó bizottságnak a választásokra vonatkozó megállapodásai képezték a tanácskozás tárgyát, és elhatároztatott, hogy a mérsékelt ellenzék a képviselőválasztásoknál önállóan és teljes solidaritással fog eljárni és tagjait erkölcsi támogatásban fogja részesíteni .A mérsékelt ellenzéknek ezen határozata mutatja, hogy a mérsékelt ellenzék a választások alatt mint önálló külön párt lép a sorompóba, ami kizárja azt, hogy a választások alatt akár a kormánypárttal, akár pedig a függetlenségi párttal szövetkezni akarna. A föntebb hozott határozat tájékozást nyújthat vidéki elvbarátainknak, hogy valamint a mérsékelt ellenzék a központban, ők is akként járjanak el a vidéken. Minden kísérlet, mely ellenkező irányban történnék, ellenkeznék a központ eljárásával.“ Ezeknél helyesebben gondolkozik az erdélyrészi mérsékelt ellenzék, melynek irányadó tagjai értesülésünk szerint elhatározták, hogy ott, hol pártjuk kissebbségben van, de a függet. Az ellenzéki kör 23-iki értekezletén mint a P. N. írja, a kormánypárt részéről egyes vidéki választókerületekben tett fuzionális kísérleteket beszélte meg. Az e feletti vitában részt vettek: Sennyey Pál dr. Bittó István, Szilágyi Dezső, gr. Nemes Nándor, Lichtenstein József és többen. Az értekezlet azon határozatban állapodott meg, hogy minden fuzionális kísérlettel szemben ismétli a párt által választott 45-ös bizottság azon kijelentését, mely szerint a mérsékelt ellenzék a képv. választásoknál „önállólag és solidárisan jár el. Az a határozat feletti vitából kiemeljük e következő momentumokat, melyek a határozatnak megvilágítására szolgálhatnak. Általában kiemeltetett hogy a párt mint ilyen, semmiféle más párttal paktumot a választásokra nem köthet s a kormánypárttal való megegyezés ezen fölül a leghatározottabb módon visszautasíttatott már azon szempontból is, mert a mérsékelt ellenzék a Tisza kormány megbuktatását egyik fő feladatának tekinti, mint amely kormány politikájában látja az országra nehezedő bajok fokut forrását, amelynek ismételve bizalmatlanságot szavazott. Az értekezleten egy kitűnő szónok nyíltan ki is jelenti, hogy bár ő is osztozik azon nézetben, hogy a központból bajos és Semmi esetre sem czélszerű, egyes választókerületek részletes ügyeiben határozni, általában azon nézetet vallja, hogy ott, hol a helyi viszonyok a mérsékelt ellenzés győzelmét nem tüntetik fel valószínűnek, előnyt adva a szélsőbali választókkal való ad hoc megállapodásnak, a kormánypárttal történő megegyezés felett. És amint mi ismerjük a hangulatot, e nézet a mérsékelt ellenzék körében igen elterjedett, természetesen általános lévén a meggyőződés, hogy a mérsékelt ellenzék mint párt, „szolidárisan és önállólag“ járjon el, mert bízik hivatásában és nem mondhat le missziójáról. A kérdés érdemét ugyanis nem lehet eldönteni a központban, általános elvi jelentőségű határozatokkal, hanem az csak a helyszínen, a „csatatéren“ dönthető el. Részünkről ismételve a figyelmezetünk, hogy az ellenzéki választók ne hallgassanak a kormánypárt csábításaira, s ne mentrvnszmijite/rovogcfcrm • i ,____ .. — Az országgyűlési függetlenségi párt f. hó 23-án este tartott értekezletében a bélyeg és illetékekről szóló tv javaslat hátralevő szakaszait tárgyalta; az értekezlet az igazságügyi bizottság módosításaihoz csatlakozik. Némely szakaszokhoz újabb módosításokat is adnak be a párt egyes tagjai. Az értekezlet tárgyalta ezután a Magyarország és Horvát-Szavon-Dalmaátországok közti közjogi kérdések rendezéséről szóló 1868. évi XXX. és 1873. évi XXXIV. t.-cz. némely határozatainak módosításáról szóló tvjavaslatot. Az értekezlet nem fogadta el a tvjavaslatot azon okokból, időelőttinek tartja azt, minthogy a határőrvidék sem bekebelezve nincs még törvény által, sem a bekebelezés módozatai nem ismeretesek és a párt a Horvát-Szlavon-Dalmátországokat s a csatolt határőrvidéket népképviselet alapján kívánja képviseltetni a magyar országgyűlésen, nem pedig mint most a horvát országgyűlési képviselők által, fenségi pártnak kilátása van a győzelemhez, a kormánypárt ellenében ad hoc csatlakozni fognak a függetlenségi párthoz. E tárgyra legközelebbről visszatérünk. 50. A párt határozatának indokolásával és előadásával a képviselőházban Vidliczkay József bízatott meg. — Hugó Victornak nyolczvanadik születésnapja alkalmából a következő gratulácziót küldi a budapesti sajtó : „A nagy gondolkozónak, a kiváló költőnek számos évet kíván még a magyar sajtó. Hugó Victor nem lehet egy nemzeté ; ez a név mindenkor örökre marad a szabadság híveinek, ma pedig azt hiszszük, hogy jogosan tartjuk őt miénknek. A színházban megtapsoljuk azokat a halhatatlan típusokat, melyeket az ő lángesze alkotott ; a mi hírlapjaink mint ugyanannyi trónbeszédet gyűjtik a gyöngék védelmezőjének minden szózatát ; a mi nőink szavalják a költő verseit; a mi ifjaink az ő nevének tisztelésében növekednek föl. Mi nem fogjuk őt elfeledni soha; szerencsétlenségünkben hatalmas hang szólalt meg, hogy támogassa ügyünket; a mi száműzöttjeink a szintén száműzöttnél menedéket és vigasztalást leltek egykor. Mi a magyar sajtó munkásai örökre emlékezni fogunk azokra az ékesszóló szavakra, amelyek harminc éve a sajtó szabadságának érdekében franczia szószékről hangzottak, és bátorítanak , hogy teljesítsük a reánk váró kötelességet, azt a kötelességet, hogy a czivilisatióval együtt ápoljuk országunkban a rendet és a szabadságot. Mit kívánhatnánk Hugo Victornak ? Életében naponként látta növekedni halhatatlanságát. Részesítse őt Isten abban a legnagyobb szerencsében, hogy Francziaország és az emberiség javára megérje az általa védelmezett elvek diadalát.“ A budapesti franczia kör ugyanez alkalomból a következő sorokat intézi Hugo Victorhoz : „A budapesti francziakör összegyűlt, hogy kifejezze jó kívánságait a halhatatlan költőnek, a nagy Hugo Victornak. Éljen tehát még sokáig, hogy vidámitsa és melegítse bámulóinak szivét.“ Gátrendőrség és tulajdonjog. (Ajánva Szolnok-Doboka biz. tagjainak.) I1IMHI p Ilii I I I I J"!11«"" "s ult tudatlanság tévesztheti és kötheti össze anynyira, amenynyire azt nemcsak némely megyei törvényhatóságok, hanem legközelebb a kérvénybizottságnak javaslata alapján maga a törvényhozás többsége is értelmezni és gyakorolni kívánja. Szomorú követelménye a közigazgatás hatalmi érdekeinek, és az alkotmányos pártfegyelemnek, midőn egyeseket üldözni, büntetni, avagy jutalmazni, erkölcsi hatalmát veszi igénybe a vagyon és tulajdoni érdekekben lehető jogainak túlhajtására, és foganatosítja is azokat a szabad vélemény korlátozásának nyomasztó rendszerével. Fájdalom, rövid idő óta több esetek merültek fel, minálunk Szolnok-Dobokban, melyekre az erőszakoskodás bélyegét, a közvélemény habár reá is süttötte, de nem nyervén az egyesek illő elégtételt, a példa ragadott és hatott, más megyének törvényhatóságára is, márpedig az nem volt képzelhető, hogy gátrendőrségi ügyekben párja találtassák Szolnok-Dobokának, hol az ilyszínű erős lakosságok, bolondgomba módra teremnek.