Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-02-25 / 46. szám

0 sl .­ ­ TÁRCZA. Arthur. (Költői beszély.) ]adm.i p­YULA hagyatékából. II. (Folytatás.) 39. a? iit, sikátor szegve meg, zemtt között a láb csetel-botol, ott a lámpa birsan felremeg , a szélroham vadul végig kotor 110 *2 is majd ... s egy­ sötét tömeg, h­at mérgezett gözli barlang odor, 82 ödlt nehéz­séggel csapkodja szembe : Külváros az, merülve ködbe, szennybe. 40. Hisöm megáll s bámulva néz körül, eszek itt, neki egészen új volt, a tta is hintából messziről, * 11 észrevett, bár egy-egy vig­lebuj volt, F Tk ■aZt 86 3e*10* fény nem derül, e ok mögül pislog csupán az uj­hold, Irán, kopott sugárral, mintha épen ostellné, ily helyen ragyogni szépen. 41. mégia, mintha átrezegne távol fénysugár, posvány lidércze képen, Az ismeretlen vonja őt karával, és elér — ne, nem posványba épen, r a talaj bűzös, hideg sarával Méln°m '“^Aig ér, beválna szépen. /, -s^r erénye sincs igy . . . szemetes 8 r°nda és rá még — fölk­letes! 42. A mi pedig a fény-foszlányt lövellé: Kunyhó vala : szalmás, kicsinyke, omló. Sárból ragasztják ország útja mellé, Falát, tetőzetét befútta komló. Most benne mécs ég, rangjától kitellő, Kanócza, mintha értené mi olcsó Seprő-olaj kövére tengeti. Sötét világát búsan lengeti. 43. Ez árva fénynél, ülve kisded asztal Előtt, egy ifjú lányka dolgozott. Mi most szelíden elcsitit, nyugasztal. Álmot reá az éj még nem hozott. Varr, varr, vesződve vászonnal, pamuttal. Pedig az óra már éjfélt zúgott. Hátrább a zugban, aszszva, haloványon, Agg nő pihent a rozzant deszka-ágyon. 44. A lányka varrt . . . mint omlatag palást, Födötte fürtje szűzi, szép alakját Akár a tündért álmaidban lásd, Ki elkerülve a dús drága lakját, Azoknak visz segélyt, vigasztalást : Kunyhók magányát kik nyomorogva lakják. S az agg anyót még nyügzi tompa álom: Munkál, viraszt — s elszáll a holdsugáron. 45. Meglepte Arthurt, mely elébe tárul A kép, mereng is rajta — unalomból, A lány épp’ végzi művét; asztaláról Könyvet kerít, fölnyitja s nézi gonddal. Majd bágyatlan, mit a sóhaj elárul, Fejét lehajtja . . . tán éltére gondol. Aztán föláll, mécsét kezébe fogja, És a fakó fény arczát belobogja. 46. Ah, milyen arcz! mint egy oltári kép, A melyen az örök­ mécs fénye tör’ meg. Fenséges és nyugodt; nem érzi még Vad hánykodását kínnak és gyönyörnek Mig rajt’ borong, az még csupán setét Árnyéka a nyomasztó pályakörnek. A szép főt ez köríti méla búval, S a dús aranyhaj, fényes koszorúval. 47. Merész bogár­szem, titkos, mély, csodás, Éjként setét s mégis ragyog, világos, Vonz, mint az örvény és az álmodás, Beszél nem ismert, messzi túlvilágról, Hol eszmét szül magas gondolkodás, S tüze a dús pillán alól kilángol. Most földre sújt a büszkeséggel és Mérsékli majd köny, ábránd, epedés. 48. Hogy földi lény, mutatja csábos ajka, Mit önfeledten bús mosolyra von. Olyan ez ajk, mint egy tündéri sajka, Vérrózsa szirma ringó tejhabon. Látatlan Ámor leng igézve rajta .... Ifjú, üde­g szép volt e lány nagyon. Homloka : árny, a szeme , sejtelem Ajka: tudás — varázsa végtelen! 49. Az ifjú nézte, most már éberen, A tünde képet a vad éjszakán. Mért nézte úgy, ráfogni nem merem, Hogy nézte: ez elég sok egymagán. Lehet , ha nappal, bíbor és selyem Pompába’ látja, rá se’ néz talán, De nem csodás-e, látni, mint pihen ily drága gyöngy, ily kagyló méhiben? S egyszerre furcsát, mit régen nem érze, Kezd érzeni; azt t. i. hogy érez. Hogyan ? no hát mikép’ a kánya, vércse, Ha karma egy galambfit összevérez. Gerincze zsong-bong és az „izmok ércze“ Feszül, lehellete forró, nehéz lesz. Hisz szép e lány s mi ily keretbe’ ritka : Ártatlanabb, mint más — ez bája titka. 51. Ártatlanabb, ha igyen fokragozta: Ismerte el csak hősöm e fogalmat. És nem csoda, mily nőkkel összehozta A végzet őt, vad orgiák hevében, Vagy a ledér szalonok gőzkörében Cserélve, szegve esküt, fogadalmat, Nem is nyújthattak semmi nagy okot, Hogy elfogadja az alapfokot. 52. A lány vetkőzni kezd. Csomóba tűzi Haját s a büszke, szép nyak, ím kiválik, Kendőt levetve, ujjasát kifűzi S mi volt szemérmesen födözve vállig: Hókeble villan ... ah, mi szerte űzi Az üde bőr alatt ezer sugárit, Láthatni szinte, mint csapong az ér Medrében, édes, forró, ifjú vér. 53. Árthur liheg ... a kéj, e szörnyeteg, Csömör s utálat bár álomba veszté, E lányt, e szüzet, angyalt sejtve meg: Lankadt szemét sóvárgva rámereszté. Ez élet­fényben, mely reá lövellt, E hév­delejben, új életre kelt, S áhitva üde testet, ifjú vért. Az Astaroth megbődült é s enni kért. 54. Nem tudja hol van, mit, mikép tezzen, S az ablakon szilaj zörgése hallik. A lány ijed, szökell, kendőt részén kinyit­a a kis ajtót és kihajlik, „Bátyám te vagy?“ — de most a lágy kézén Erős karok gyors érülése zajlik, És hall a lány csábító hangokat Ömölni hévvel, mint az áradat. 55. „Nem, nem bátyád vagyok, rabod vagyok, Ki ittasulva, itt üdvömre várok. Oh légy enyém! kövess . . . égek, fagyok, Jöjj, dús szobámnak éje­kéjt sóvárog ! Szép vagy, de bájod még szebben ragyog : Elődbe majd ha kincset kincsre tárok !“ Szól s csókot orz a lányka ajkirúl, Amaz vergődve küzd, sáppad, pirul. 56. De Arthurt edzi láz s no, — szemtelenség. Nagy mester ő, hejh, már az ily dologban. ’Sz komoly talán e lány küzdése? ments­­ég: Csak bája értékét csigázza jobban. Erély csupán , és nincs számára mentség . . . De imr e perezben léptek zaja dobban, S a lány felé, ki most segélyt sikolt, Ily hang dörög: „Jövök húgom, mi volt?“ 57. A lámpafény átrezgi a vak éjét, Egy pillanat s a jött előre termett Pöröly övén, kovácsok hordnak ilyet, Merész homlok s szemek, athléta termet. Néz, lát ... s kara hősöm vállába mélyed, Ki a nyomásra roskad, mint a gyem­ek. S a súly alatt elomlanék legitt : De ám a jött fölállni is segít. (Folyt. be­.) Mivodik­ évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA : :a 16. sz. hová a­lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: a«10Tre '­jjjes^szám­ái»,helyben 4 kr. vidéken 5 kr. ■ s az Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéziratod neon adatnak vissza. Be|­kir*'y»tcs . 13 frt. |j| Negyedévre .... ggési ^rr0 • ' * . , 6 frt. Hl Egy hóra helyben » frt. 1 frt. 40. szám. Kolozsvár, pántok, február Ÿ5, ISS1 KIADÓ-­HIV­ATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gazmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti k­iadás. A tisztikar nyilatkozat. Alább közöljük egész terjedelmében a tulozsvári m. k. honvéd tiszti­karnak egy nyi­­tkozatát. olvasóink megérthetik abból, hogy ‘ a szellem, melynek elterjedése aggályok­at tölt el, ijesztő mérvben nyilvánul e tisz­tikar kebelében. Mindent inkább várhattunk a honvéd tisztikartól, csak e brusque felszólalást nem ; azt nem várhattuk, hogy ily animozi­­­stsd igyekezzék magát az osztrák tiszti­karral azonosítani. A keserű érzelmek egész özöne tölti el éltünket, midőn az őszinte becsülés ama nyilvánulása után, melynek múltkori czik­­künkben a honvédségi intézmény irányában I kifejezést adtunk, látnunk kell ez önmegfe­­­ledkező czinismust.­­ De bennünk elég önmérséklet van, el- s fojtani a keserűséget, elhallgatni azon ér­zelmeket, melyeket a csalódás e meglepetése ébresztett szívünkben, és van elég erőnk egyszerűen csak arra szorítkozni, hogy a té­vedéseket helyreigazítsuk. A tisztikar nyilatkozata így kezdődik : ,az „Ellenzék“ megjelenése óta, a fennálló alkotmányos törvényt, szokás szerint mellőz­ve* .. . Két hibát ejt itt a tisztikar. Egyik, s mintha mi a törvényeket mellőzni szoktuk volna ; másik, hogy az „Ellenzék“ magatar­tásának bírálatába bocsátkozik. Az egyikkel megsértette a tényleges va­lóságot ; a másikkal megsértette azon regu­lát, mely tiltja a katonáknak a hírlapi po­lémiákat. Azt is mondják e nyilatkozatban, hogy az Ellenzék a törvényeken nem alapulónak igyek­szik a közös hadserget feltüntetni.“ E téves állítást annak tulajdonítjuk,­­ hogy a honvéd tisztikar nem szokta az El­lenzéket olvasni, mert ha olvasná, és, még­­­is ilyet állítana, akkor nem foglalkoznánk nyilatkozatukkal, s egyszerűen napirendre firmánk ta, iaaíxt.4- oly A -wl^—£z — - ly­a tények megtagadása által kívánja magá­nak az igazat megszerezni. A közös hadsereg intézménye, jól tud­­­­ják, hogy törvényekben gyökerezik. Nem tör­­■ vényességet vontak mi kétségbe, mert ismer- t jük az 1867. évi XII. t. ez. 11, 12, 13, 1­0 és 15-ik szakaszait , hanem kétségbe I vontuk czélszerűségét s kívántuk és kíván- I M, hogy ez intézmény önálló hadsereggel I helyettesittessék. Azt is kijelenti a tisztikar, „hogy tör­­■ fényes alapon állva, a közös hadsereggel egy I és ugyanazon tisztikarhoz tartozik, és a­­ közös hadserget a m. k. honvédséggel szer­ves összefüggésben állónak hirdeti. Ez nem igy van. A közös hadseregről intézkedik az 1867. I XII. t. ez., s az 1868. XL. t. ez. A honvédségről pedig intézkedik az 1868. évi XLI. t. ez. A közös hadsereg költségét a delegátio szavazza meg; a honvédség költségeit a ma­gyar országgyűlés. A közös hadsereg felett a közös hadügy­miniszter rendelkezik, s tényeiért a dele­­gátióknak felelős; a honvédség felett a hon­védelmi miniszter rendelkezik, s tényeiért a magyar országgyűlésnek felelős. A közös hadsereg tisztikarát a közös had­ügyminiszter ellenjegyzése mellett, a honvéd­ség tisztikarát a magyar honv.­miniszter ellenjegyzése mellett nevezik ki. A közös­hadsereg jelvénye a sárga-fekete zászló két­fejű sassal; a honvédség jelvénye a magyar tricolor a hármas halom czim­erével. A kö­zös hadserget Bécsből, a honvédséget Buda­pestről administrálják. A közös hadsereg ve­zénylő és igazgatási nyelve, német; a honvédség hivatalos nyelve, magyar. A kö­zös hadsereg a császárnak esküszik hűsé­get, s egyébnek semminek; a honvédség a magyar királynak a magyar alkotmányra. A közös hadsereg begyakorlási ideje három év ; a honvédségé 8 hét. A közös hadsereg ő­fel­sége parancsára bármely ország területén tartozik harczolni; a honvédség csak kivéte­lesen alkalmazható a magyar­ korona orszá­gain kívül, s erre nem elég a felség paran­csa, hanem mindanynyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges. Tehát külön törvény, külön korm­ány in­tézkedik e két intézmény fölött, külön a nyel­vük, a jelvényük, az adminisztratiójuk, a szer­vezetük s háború idején a hatáskörük. A honvéd tisztikar megérthette ebből, hogy ők nem tartozhatnak a közös hadsereg­gel egy és ugyanazon tisztikarhoz és hogy e két intézmény között szervi összefüggés nem létezik. Tudjuk, hogy háború idején egységes a vezénylet, de ez mit sem határoz, mert a Au.uagikr..WilaiQrn­­­k-—^ * ~ _ 07 jéges volt a porosz és osztrák hadsereg ve­zénylete, s Szebasztopolt is egységes vezény­let alatt bombázták az angolok, francziák és törökök , de azért senkinek sem jutott eszé­be, akár azokban, akár emezekben egy és ugyanazon tisztikart látni, s köztük szervi összefüggést keresni. Nyilatkozatuk végén, múltkori czikkünk „intenzióját és insinuatióját“ visszautasítják. Mi volt a mi intenziónk ? Rámutatni azon különbségre, mely az osztrák tisztikar szelleme és a honvéd tisztikar hazafisága közt létezik. Ha e különbség nem léteznék, a legközelebbi költségvetés alkalmával iga­zolva látnék azon indítványt, hogy a hon­védség intézménye eltöröltessék, mert akkor csak terhet látnánk benne, s nem nemzeti szükségességet. Szerencsére ez nincsen így. És mit insinuáltun­k mi? Azt, hogy honvédeink öntudatával bírnak annak, hogy a magyar nemzet szereti, becsüli őket, bí­zik hazafiságukban, és tőlük várja védelmét. Nos, a tisztikar ezt utasította vissza. A meggondolatlanok ! A honvéd tisztikar nyilatkozata. Az­­Ellenzék­ megjelenése óta, a fenálló alkotmá­nyos törvényt, szokás szerint mellőzve, igyekszik, a közös hadsereget és a magyar kir. honvédséget szerves összefüg­gésben nem állóknak és amazt törvényeken nem alapulónak tüntetni fel. Tegnap, a 44. szám alatt kiadott vezérczikkében már annyira ment, hogy a honvéd tisztikar szellemét hamisít­va, ehez intéz izgató felhívást, ezt a közös hadseregbeli tiszti karral tökéletes ellentétbe állítván. Nem hallgatunk, hogy beleegyezéssel ne vádoltathass­unk, és hogy a nagy­közönségben kétely ne támadhasson. Kijelentjük,"a vezér- C­ikk tartalmára vonatkozólag, hogy törvényes alapon áll­va, a közös hadsereggel egy és ugyanazon tisztikarhoz tartozunk , hogy eljárásunkban a katonai korszellem és a tapintat szabványai voltak s lesznek irányadók. Végre, egyszer s mindenkorra, az „Ellenzék“ összeveszítő irányát, melyet különben, mint minden pártonkivüliek, birálgatni nem akarunk, tagadjuk ; a­ felhívásban foglalt intentióját és insinuatióját pedig visszautasítjuk. Kelt Kolozsváron, 1881­ febr. 24-én. A m. kir. honvéd tisztikar. Pártélet. A váczi választó­ kerület függet­lenségi pártjának h. elnöke Majthényi István verseghi földbirtokos folyó évi márczius 6-ára Aszódra függetlenségi pártgyűlést hiv össze. Az értekezlet a nagy vendéglő termében lesz s a nevezett napon d. e. 10 órakor kezdődik. A z ugodi választó­kerületben, melynek most még a kormánypárti Üchtritz báró a képviselője, a f.hó 14-én tartott lovász­­p­a­ton­ai függetlenségi pártgyűlés fényes sikerének ellensúlyozására, a kormánypárt meg­kezdte az etetést-itatást. Kassán a reményt vesztett kormánypárt, kétségbe­esésében gróf Andrássy Gyulát akarja felléptetni. E szerint a kormánypártnak nem­csak Jókai Mór lesz a választási bolygó zsidója, hanem Andrássy is, kit már több kétes helyen léptettek föl. A Királyhágón túli mérsékelt ellen­zék igazán meghá­tborodott. A kanizsai, a kassai, a dunavecsei és a tabai választó­kerületekben szövetkezett a kormánypárttal a függetlenségi párt ellenében. Ezzel szemben a központi mér­sékelt ellenzék, mint a „Magyarország“ írja, nem szövetkezik senkivel. Erre vonakozik alábbi kommünikéja : . __________________ mindenekelőtt­ a végrehajtó bizottságnak a vá­lasztásokra vonatkozó megállapodásai képezték a tanácskozás tárgyát, és elhatároztatott, hogy a mérsékelt ellenzék a képviselőválasztásoknál önállóan és teljes solidaritással fog eljárni és tagjait erkölcsi támogatásban fogja részesíteni .A mérsékelt ellenzéknek ezen határozata mutatja, hogy a mérsékelt ellenzék a választá­sok alatt mint önálló külön párt lép a sorom­póba, a­mi kizárja azt, hogy a választások alatt akár a kormánypárttal, akár pedig a független­ségi párttal szövetkezni akarna. A föntebb ho­zott határozat tájékozást nyújthat vidéki elvba­rátainknak, hogy valamint a mérsékelt ellenzék a központban, ők is akként járjanak el a vi­déken. Minden kísérlet, mely ellenkező irány­ban történnék, ellenkeznék a központ eljárá­sával.“ Ezeknél helyesebben gondolkozik az er­dé­ly­részi mérsékelt ellenzék, melynek irány­adó tagjai értesülésünk szerint elhatározták, hogy ott, hol pártjuk kissebbségben van, de a függet­. Az ellenzéki kör 23-iki értekezletén mint a P. N. írja, a kormánypárt részéről egyes vidéki választó­kerületekben tett fuzionális kísér­leteket beszélte meg. Az e feletti vitában részt vettek: Sennyey Pál dr. Bittó István, Szilágyi Dezső, gr. Nemes Nándor, Lichtenstein József és többen. Az értekezlet azon határozatban állapo­dott meg, hogy minden fuzionális kísérlet­tel szemben ismétli a párt által választott 45-ös bizottság azon kijelentését, mely szerint a mér­sékelt ellenzék a képv. választásoknál „önállólag és solidárisan­ jár el. Az a határozat feletti vitából kiemeljük e követ­kező momentumokat, melyek a határozatnak meg­világítására szolgálhatnak. Általában kiemeltetett hogy a párt mint ilyen, semmiféle más párttal paktumot a választásokra nem köthet s a kor­mánypárttal való megegyezés ezen fölül a leg­határozottabb módon visszautasíttatott már azon szempontból is, mert a mérsékelt ellenzék a Ti­sza kormány megbuktatását egyik fő feladatának tekinti, mint a­mely kormány politikájában látja az országra nehezedő bajok fokut forrását, amely­nek ismételve bizalmatlanságot szavazott. Az értekezleten egy kitűnő szónok nyíltan ki is jelenti, hogy bár ő is osztozik azon nézetben, hogy a központból bajos és Semmi esetre sem czél­­szerű, egyes választókerületek részletes ügyeiben ha­tározni, általában azon nézetet vallja, hogy ott, hol a helyi viszonyok a mérsékelt ellenzés­ győzelmét nem tüntetik fel valószínűnek, előnyt adva a szélsőbali vá­lasztókkal való ad hoc megállapodásnak, a kor­mánypárttal történő megegyezés felett. És a­mint mi ismerjük a hangulatot, e nézet a mérsékelt ellenzék körében igen elterjedett, természetesen általános lévén a meggyőződés, hogy a mérsékelt ellenzék mint párt, „szolidárisan és önállólag“ járjon el, mert bízik hivatásában és nem mond­hat le missziójáról. A kérdés érdemét ugyanis nem lehet el­dönteni a központban, általános elvi jelentőségű határozatokkal, hanem az csak a helyszínen, a „csatatéren“ dönthető el. Részünkről ismételve a fi­­gyelmezetünk, hogy az ellenzéki választók ne hall­gassanak a kormánypárt csábításaira, s ne men­trvnszmi­jite/rovogcfcr­­­m • i ,____ .. — Az országgyűlési függetlenségi párt f. hó 23-án este tartott értekezletében a bélyeg és illetékekről szóló tv javaslat hátralevő szakasza­it tárgyalta; az értekezlet az igazságügyi bizott­ság módosításaihoz csatlakozik. Némely szaka­szokhoz újabb módosításokat is adnak be a párt egyes tagjai. Az értekezlet tárgyalta ezután a Ma­gyarország és Horvát-Szavon-Dalmaátországok köz­ti közjogi kérdések rendezéséről szóló 1868. évi XXX. és 1873. évi XXXIV. t.-cz. némely határo­zatainak módosításáról szóló tvjavaslatot. Az érte­kezlet nem fogadta el a tvjavaslatot azon okok­ból, időelőttinek tartja azt, minthogy a határőr­vidék sem bekebelezve nincs még törvény által, sem a bekebelezés módozatai nem ismeretesek és a párt a Horvát-Szlavon-Dalmátországokat s a csa­tolt határőrvidéket népképviselet alapján kívánja képviseltetni a magyar országgyűlésen, nem pe­dig mint most a horvát országgyűlési képvise­lők által, fenségi pártnak kilátása van a győzelemhez, a kormánypárt ellenében ad hoc csatlakozni fog­nak a függetlenségi párthoz. E tárgyra legközelebbről visszatérünk. 50. A párt határozatának indokolásával és elő­­­adásával a képviselőházban Vidliczkay József bí­zatott meg. — Hugó Victornak nyolczvanadik születés­napja alkalmából a következő gratulácziót küldi a budapesti sajtó : „A nagy gondolkozónak, a kiváló köl­tőnek számos évet kíván még a magyar sajtó. Hugó Victor nem lehet egy nemzeté ; ez a név mindenkor örökre marad a szabadság hí­veinek, ma pedig azt hiszszük, hogy jogosan tartjuk őt miénknek. A színházban megtapsoljuk azokat a halhatatlan típusokat, melyeket az ő láng­esze alkotott ; a mi hírlapjaink mint ugyanannyi trónbeszédet gyűjtik a gyöngék védelmezőjének minden szózatát ; a mi nőink szavalják a költő verseit; a mi ifjaink az ő nevének tisztelésében növekednek föl. Mi nem fogjuk őt elfeledni soha; szeren­csétlenségünkben hatalmas hang szólalt meg, hogy támogassa ügyünket; a mi száműzöttjeink a szin­tén száműzöttnél menedéket és vigasztalást leltek egykor. Mi a magyar sajtó munkásai örökre emlé­kezni fogunk azokra az ékesszóló szavakra, a­me­lyek harminc­ éve a sajtó szabadságának érdeké­ben franczia szószékről hangzottak, és bátorítanak , hogy teljesítsük a reánk váró kötelességet, azt a kötelességet, hogy a czivilisatióval együtt ápoljuk országunkban a rendet és a szabadságot. Mit kívánhatnánk Hugo Victornak ? Életében naponként látta növekedni halhatatlanságát. Ré­szesítse őt Isten abban a legnagyobb szerencsé­ben, hogy Francziaország és az emberiség javára megérje az általa védelmezett elvek diadalát.“ A budapesti franczia kör ugyanez alkalom­ból a következő sorokat intézi Hugo Vic­­torhoz : „A budapesti francziakör összegyűlt, hogy kifejezze jó kívánságait a halhatatlan költőnek, a nagy Hugo Victornak. Éljen tehát még sokáig, hogy vidámitsa és melegítse bámulóinak szivét.“ Gátrendőrség és tulajdon­jog. (Ajá­nva Szolnok-Doboka biz. tagjainak.) I1IMHI p Ilii I I I I J"!11«"" "s­ ult tudatlanság tévesztheti és kötheti össze any­­nyira, a­menynyire azt nemcsak némely megyei törvényhatóságok, hanem legközelebb a kérvény­­bizottságnak javaslata alapján maga a törvényho­zás többsége is értelmezni és gyakorolni kí­vánja. Szomorú követelménye a közigazgatás hatal­mi érdekeinek, és az alkotmányos pártfegyelem­nek, midőn egyeseket üldözni, büntetni, avagy ju­talmazni, erkölcsi hatalmát veszi igénybe a va­gyon és tulajdoni érdekekben lehető jogainak tú­l­­­hajtására, és foganatosítja is azokat a szabad vé­­lemény korlátozásának nyomasztó rendszerével. Fájdalom, rövid idő óta több esetek merül­tek fel, minálunk Szolnok-Dobok­ban, melyekre az erőszakoskodás bélyegét, a közvélemény ha­bár reá is süttötte, de nem nyervén az egyesek illő elégtételt, a példa ragadott és hatott, más me­gyének törvényhatóságára is, már­pedig az nem volt képzelhető, hogy gátrendőrségi ügyekben pár­ja találtassák Szolnok-Dobokának, hol az ilyszínű erős lakosságok, bolondgomba módra teremnek.

Next