Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-01-01 / 1. szám

Kolo* bSl. i/.on határozati ellen folyamod*..., milyel a­rosi közgyűlés kimondotta, hogy országgyűlési képviselő Kemény Jánosnak azon nagy érdemei­ért, melyet a birtokrendezési törvény megalkotá­sánál Teke város és Bathos községgel szemben kiérdemelt, bizalmat szavaz és ezt egy háromtagú küldöttséggel kivánja említettek tudomására hoz­ni. A felelezés az­ban, mivel a küldöttség már rég kivégezte ltját s igy a fellebbezés tárgytalanná válván elutasittatott. Az ülés továb­i folyamán arról győződtünk meg, hogy közlekedési minisztériumunk a köz­munka vállalatokig nem igen szokta figyelembe venni a mérnöki hvatal ajánlatait, hanem per fundám­ bundám történnek a vállalatok kiadá­sai. Holott bizonyára a kormánynak első­sorban szakközegére a m­é­r­n­öö­k­i h­i­v­a­t­a­l­r­a k­e­ll­e­ne hallgatnia. Igen jó tenné a közmunka és közle­kedési miniszter ír, ha alantas központi közegei­nek működésére abban figyelne, esetleg körmük­re ütne. Elekes György ezt követőleg egy inter­­pellatiót intézett az alispánhoz, hogy van-e tudo­mása arról, hogy B­a­u­d i­s adófelügyelő egy ren­deletet bocsátott k­­, melynek különösen 9-ik pont­ja a megye és községek önkormányzati jogát sér­ti. Alispán kijeenti, hogy igenis van tudomása a magyar pénzügyi adminiszativ ezen komikusan fur­csa alakjának eljárásáról, ki bír erre figyel­meztetve lett a közigazgatási bizottságban, mégis kiadta rendeletit, é­s a jövő közigazgatási bi­zottságban intézkedni fog, hogy ezért felelősségre vonassék s esetleg fegyelmi eljárás alá vé-z fél ilia » s tül­. b.-h­u­ny­adi és ..k­ 1 löknek br. J­ó si-1 .m­ » tekei ' • na gr. Láz­ár Főispán az adó felszólamlási bizottságba ren­des tagnak Pál Gyulát, póttagnak Hosszú Jeophik , a köligályh­ád Usott '?ba pedig he­lyettes szoek­ti­erger Albertet, tiszteleti . ^ok Páll Gyulá­t, tisztelet­­­tel ár ki ülnöknek I í­sze­­­miit és tisz­teletbeli aljegyzőnek S­á­r­k­ö­z­y Istvánt nevez­te ki. ' — ^'Továbbá a következő bizottságokba a követ­kező egyének lettek megválasztva : 1. A központi választmányba: Bar­csai Domokos, Bartha Ferencz, gr. Bánffy Béla, báró Bánffy Dániel, Bónis István, Elekes György, Tanka T'T'ro­u"",Julathy Zsigmond, Gyárfás Be- Kálmán, Hosszú János, Hosszú emény János, Korbuly Bogdán, L . P /p! , Lészai Ferencz, Macskási Péter, l*wl iyu.a, . • tesz bamuti bun&y Lultaca, Bikó Lajos, Szabó Gyula, Szabó Józ­ef, Sztcsvay Sá­­­­dor, Szigethi Mákka, Gr Wermescher Gyula. A közigazgatási bizottságba: Lónay Ferencz, Szabó József, báró Bánffy Linó, Gyar­­mathy Zsigmond, Barcsay Domokos. Igazoló választmányba: Lészay Ferencz, Sárkány Fe­rencz, Erdélyi Sámuel, Véhes Károly, Hosszú Teo­­phiaBiráló választmányba: báró Kemény Janis, dr. Beide Áron, Boheczel Mihály, gr. Bán­ffy Béla, Szacsvay Sándor. Főispán a jegyzőkönyv hitelesítésére Sza­bó Józsefet, dr. Bánffy Ernőt és Petrán Já­nost kérte föl. A bezáró beszédben főispán boldogabb új­évet kivan, mint a mult évi volt, mit a bezárt gyűlés tagjai viharos „éljen“-nel fogadtak. ni is ma közönségünk elé. Boli 3r. ósággal ló­ujév­et ki­­leteseknek­­ csalódás rm­énynyel, óbáltatásai­t jövendő adjuk ? - a „Boldo­guságai ki ­méi és a óság en ne teint­­, gal ? Ej ! let egyr-Co.v tatidjuk hogy Stenkowich­­­n ur rest' . Ezzel eg­ júizlését, serké­sek és nemzetekre egyaránt, s önmagáról mon­dott le, ki a küzdelem miatt a végső utunaibdli nem bizik. Erős a hitünk, hogy a jó, az igaz, -íz óriási harczot, melyet a sötétség, a gonoszság el­len kezdett és folytat ős idők óta, elvégre is győ­zelemmel fejezi be. Azért hát csak előre erős bi­zalommal a jövőben, méghozzá az, a­mit megta­gadott az irigy múlt : a győzelmet, az igazságot, a boldogságot. Azért hát még egyszer : Boldog újévet ! — Lapunk szerkesztőjének állapota oda javult, hogy orvosai megengedték a könnyebb termés­etű munkát. Ez engedélyt arra használta fel szerkesztőnk, hogy mai számunkban megje­lent czikkét egyik munkatársunk tollába mondta. A szerkesztőségi teendőket és lapunk összeállítá­sát még jó ideig nem veheti át. — A színházban tegnap (csütörtök) clas­­sicus este volt: Beaumarchais világhírű vígjátéka, „Figaro házassága“ került színre. A darabra a második előadás alkalmával még visszatérünk. Most csak annyit regisztrálunk, hogy a szelle­mesen lasciú franczia classicus remekművét, — mely a színlap szerint most először került a ko­lozsvári színpadra— díszes és nagy közönség nézte s mindvégig pompásan mulatott. Az előadáson meg­látszott a première készületlensége, de nem any­­nyira, hogy ne lehetett volna élvezni. A főbb szerepekben Szombathelyi (Figaro), Boér Emma (Susanne), Borovszky M. (Chérubin), Glaser H. (Rosina), Gyenes (Almaviva), Gerő Lina (Fan­­chette), Körösiné (Marcellina), Szentgyörgyi (Bar­­tolo) és Tolnai (Basilio) mindnyájan nagy buzgal­mat fejtettek ki.­­ A városi bizottság csütörtökön befe­jezte a múlt héten megkezdett közgyűlését. A budget hátramaradt részét változatlanul elfogadta, azután tudá­ul vette a honvédelmi miniszter le­iratát a kolozsvárit jövőben elhelyezendő kato­naságot illetőleg ; helybenhagyta a bor- és h­ús­­fogyasztási adó tárgyában a kincstárral kötött szer­ződést. Továbbá elfogadta a jogügyi szakosztály előterjesztését a rendőri kihágások iránti szabály­rendeletek revisiója, valamint azok kihirdetése tár­gyában, valamint elfogadta a tanács előterjeszté­sét a népszámlálást illetőleg. Végül a bizottság szavazás útján megalakította a központi választ­mányt és megválasztotta a Közigazgatási Bizott­ság 5 tagját, valamint az esküdtek lajstromát összeálító bizottságot. A névsort legközelebb közöljük. — Gróf Béldy Ferencz volt küküllőme­­gyei főispán, a szabadságharcz alatt Kolozs megye főispánja, később kormánybiztos 81 éves korában meghalt. Kiváló független jellem, derék hazafia volt az elhunyt. Je­lemzésére elég fölemlítenünk, hogy midőn Küküllő megye főispáni tisztségéről lemondott, a Lipót-rend keresztjével akarták el­­feledtetni a politikai keserűségeket, melyek követ­keztében lemondott, de ő a keresztet visszaküld­te. Amerikában huzamos id­ő át tartózkodott. Ott szívta be a szabadság lev­­­ljét ; nem igen illett be a feudális emlékekkel megáldott magyar életbe. A derék, emelkedett gondolkodású hazafi föleu részei nyugodjanak be nevei. — Müller hadnagy, a spalatoi katona­­tiszti merénylet főtettese, a 6 havi szabadságvesz­tés büntetésen felül tiszti rangjának elvesztésére ítéltetett. — A maros-ludas-beszterczei tervezett vi­cinális vasút kiépítéséhez az állam részéről való hozzájárulásképen kért sínek kiszolgáltatását a kormány megtagadta azon indokból, mert a vas­­út helyreállítása körül az államkincstár közvetlen érdekelt félnek nem tekinthető. Mindennek daczá­ra is azonban remélhető e vasút létrejövetele, mert általa érdekelt vidék és nagybirtokosok azt való­színűleg bőkezű támogatásban részesitendik.­­ Az erdélyrészi háziipar és iparfej­lesztő-egylet e bő 27-ére hirdetett közgyűlése a megjelentek csekély száma miatt nem tartatván meg, a pártoló és alapitó tagok 1881. január 2- án d. e. 11 órakor a városház nagy termében tartandó újabb közgyűlésre azon megjegyzéssel hivatnak meg, hogy a gyűlés a megjelentek szá­mára való tekintet nélkül is határozatképes lesz. ,­,k Károly, igazgató. ,­­ eny. A zeneconservatorium idei második házi hangversenyét .,párnap (január hó 2-án) délelőtt 11 órakor tartja meg sajm­ségeiben. A velünk közölt műsor öt különálló számot tartalmaz s nemcsak a részvevő működők személyisége, de az előadandó piece-ek specialitá­­sa is bizonyára ép oly látogatottá teendi ezen előadást, mint a legutóbb rendezettet. Alkalma leend ugyanis közönségünknek a nemzeti­­ színház derék kürtöse: Halesch F. urnák sóló­játékában gyönyörködhetni, ki is Schubertnek egyik gyö­nyörű dalát adandja elő. — Nagy Gábor ur, városunk ismert műkedvelője egészen új oldalról mutatja be a tehetségét, játszani fog violad’a­­mozur-on egy­ solot Delibes Leótól (Intermezzo et valse lente) cello, harmonium és zongora kíséret­tel, Farkas Ödön, a conservatorium zeneigaz­gatója átiratában. Nem kevesebb érdeket fog kel­­n­i t­öbbi három szám is, melyeket Szep­es fi . a. éneke (magyar népdalok), Horovitz - k. a. zongora játéka (öröm nyitány We­­ós zongora négyes töltenek ki Sachers V. (zongora) Vajda Emil (hegedű) dr. Jánosi éh .Viola) és Dob­okay Kálmán (cello) urak .­m­űködésével. A legszebb sikert ígérő Jhang- . enyt ajánljuk közönségünk figyelmébe, meg­említvén még, hogy ezen — mint az intézet ezután m ontizendő házi hangversenyein is — csakis a mű­ködő vagy alapitó tagok jelenhetnek meg. őszinte k­­úi ,t­aat elmo idji épen any­rendos reményj­el, mint kor bis: a múltak idomom ra­j ,ruoru bi * v­­en, sőt önk ! à ee i iegba ! K­űzdj­­em ELLeN IS« Nyilatkozat. Tisztelt Szerkesztő ur! Az. , Ellenzék“ 75-ik számában kegyeskedett m­ut’.' „Egyetma.­“ trima rovat munkatársa cse­kély szemel­yemet is megemlitem és azon tréfát bocsátni világgá, hogy a Kelet­be Juot..’ álnév alatt én írok. Hogy tel..» a vidéki u.,a­­sók e tréfa által tévútra valahogy mégse vezet­tessenek, kijelentem, hogy én Justus név alatt soha nem irtana és most sem irok. Ugyanezért ezen nyilatkozatnak az .Ellenvetn­i'*-elebbi szá­mon.*) & m­­o ; — Az újévi borravaló tekintetében köte­tesre méltó intézkedést tettek a budapesti Kávé­sok : elhatározták, hogy az idén sem alkalmat­lankodnak a vendégeknek újévi üdvözlő jegyek adásával, és a tavaly behozott szokást az idén is megtartják. E határozatot hat kávés nem fogadta el. Ezt a határozatot ajánljuk a kolozsvári kávé­sok és más üzletemberek figyelmébe is. Még­is csak igazságtalan, méltánytalan és illetlen az a támadás, melyet újévkor a cselédség és másféle szolgáló népség a közönséggel szemben elkövet. Megfizettetni a jó kívánságot : hát közel jár-e ez ahoz, a­mit arczátlanságnak neveznek ? Aztán épen a társadalom azon részei szokták ilyen „jókíván­ságaikat“ megfizettetni, a­kiknek munkája igen gyakran még jobban van díjazva, mint azoké, a­kiket megpumpolnak. Igazán ideje volna már ennek a modern visszaélésnek véget vetni. — A Verhovay ügyben mint táviratunk már jelző, a budapesti kir. bünfenyitó törvény­szék előtt tegnapelőtt hirdették k a kir. Ítélőtáb­la Ítéletét Verhovay Gyula és dr. Majthényi Izi­dor párbajügyére vonatkozólag. A kir. törvény­szék ez ügyben Verhovay Gyulát és Majthényi Izidort a párbajozás vétségében mondja ki bűnös­nek s Majthényit hat heti, Verhovayt két heti fogságra ítélte. A kir. ítélőtábla ezen ítéletet in­dokolására nézve helybenhagyta, a btk. 292 §-a alapján a fogságot államfogságra változtatta át. A személyesen megjelent Verhovay Gyula, minthogy mind­két bíróság ítélete egybehangzó volt, az íté­letben megnyugodott. Minthogy azonban szerkesz­tői és egyéb ügyeit rendeznie kell, a büntetés megkezdésére nézve két heti halsztást kíván. A kir. ügyész (Bakos János) nem tesz e kérelem ellen kifogást, s a kir. törvényszék ennek helyt is adott. Majthényi Izidor jeletleg Bécsben tar­tózkodik s Teleszky István orsz képviselő jelent meg helyette. A törvényszék ehatározta, hogy Majthényit újból meg fogja idézni, hogy előtte az ítélet kihirdethető legyen. Verhovay a bünte­tést 1881. évi január 12-én d. e. 9 órakor kez­di meg a váczi állam-fegyházban. — Az iparos ifjak önképző és betegse­­gélyző egyletének igazgató válaszmánya tisztelet­tel meghívja az iparos ifjúságot és az­ érdeklődő közönséget 1881. január 2-kán délután 3 órakor dr. Veress Vilmos ur, a kolozsvári egyetem tor. tud. kar segédtanára által irtandó, kísérle­tekkel egybekötött előadására, melynek tárgya: „A galván mágnesség és ennek alkalmazása a te­­legratálás mesterségében.“ Az eőadás a tud. egye­tem természettani intézetének báltermében tarta­­tik meg. Főépület : II. emelet. — Katonatisztek rakorizatlansága. Az Ellenőr következő épületes történetet közli: A Devecserben és vidékén állomásozó 14-dik dzsi- i dá<s-P'7r'»rHiől rw h*flr,nírTr — :i- «... 1 ' sírhelyen f. hó 85-én d. , az épen kará­cson napján Reicher Ignác­ helybeli kereskedő-­­ nél, mondván, hogy ő G. féhaiagynak szekun­­dánsa. Jött a féhagynagytól az e ■ isenettel, hogy „azon kellemetlenségre nézve, mely ön miatt B. urat és családját érte, adjon elégtételt.“ Meg­­jegyzendő, hogy a kellemetlenség giróból szár­mazott, a mennyiben Reicher az említett B. ur­nak és viszont B. ur Reichernek évek óta girált. Reicher ezt válaszolta: „Nekem a hadnagy urat és küldőjét, a főhadnagy urat, nincs szerencsém ismerni, én az urakkal soha semmiféle összeköt­tetésben, érintkezésben nem állottam. A­mi köz­tem és B. ur között fennforog, az privátügyünk, pénz-dolog, melyre nézve önök érdektelen felek.“ A dolog illusztrálására megemlítendő, hogy G. főhadnagy B. ur családjának barátja. Két nap­pal azután D­. hadnagy ismét megjelenik Reicher házában, de ot honn nem találván, családjánál azon üzenetet hagyta, hogy jövőre másodmagával lő, s inzultálni fogja, míg elégtételt nem ad. Ez hát újabb módja a pénzek és dolgok elintézésé­nek. A főparancsnokság ezen ügyben a vizsgála­tot már elrendelte. Az ezredes táviratilag Buda­pestre hivatott, a két tiszt pedig kihallgatás vé­gett Kőszegre, a hadbíróság elé rendeltetett. A kerületi szolgabíró a kereskedő házát pandúrok­kal őrizteti. — Hajózás januárban A dunai gőzha­jó-társulat fennállása óta (50 év) az idén tör­ténik először, hogy januárban hajók járnak a Du­nán. Az idei tél a lefolyt 50 év telei közt a leg­gyengébb. — Az alvó sváb. Egy Parle nevű keres­kedőnek 18 éves fia, Sziléziának Kalisch városá­­ljan ,Így nagy Betegségből kilábalván, már kö­rülbelül négy netű, mély álomba esett, melyből csak minden negyedik cep­ ébred föl 5—10 percz­­re, amikor is némi táplálékot szivattyúznak bele. Az orvosok állítása szerint a beteg egy napon egészen magához fog térni, s aggodalomra teljes­séggel nincs ok. — Lanyha tél. M.-Szigetről írják a Pesti Hírlapnak: Olyan karácsonyunk van, hogy hus­­vétnak is beillenék. — Folytonosan meleg eső esik. A hőmérő 5—7 fok meleget mutat. — Ha csak a hegyeken van már. — Ott azon­ban éles magasságban, különösen a határszél mentén. — Iparosaink figyelmébe. Az országos magyar iparegyesület a bizsi iparosokat előme­netelre buzdítandó s az ipar előmozdítása körül szerzett érdemeiket elismerésben részesítendő, a kiváló iparosok számára három rendbeli ezüst diszéremre, az elmúlt októberben pályázatot hir­detett, és pedig : 1. Oly ipar sok számára, kik valamely új iparágat hazái­ki­n meghonosítottak; 2. kik ipartelepüket korszerű berendezés által oly fokra emelték, hogy a külföl hasonló ipartele­peivel versenyezhet; 3. ol­ajosok számára, kik iparukat művészi irányban fejlesztették. — To­uVibe pály­aloc hirdetett ez és bronzér­mek­­re a­. ipuri,vuukasok szamara, kik munauatoi­ mel­­lett kiváló szorgalmat és előhaladást tanúsítot­tak. Ezen pályázatokra a határidő folyó évi de­cember hó 31-dikére tűzetett ki. — Több oldal­ i­s jött kérelemre most az igazgatótanács a pályázati határidőt jövő évi jan. hé 3- ig meg­hosszabbította. Földrengést éreztek szomszédaink Ro­mániában f. hó 25-én, épen karácsony első napján délután 5 órakor. A tünetről a következő részle­­tes­ tudósítások érkeztek: Foksányban 5 óra 5 perczkor mutatkozott a földrengés s körülbelől 10 másodpercéig tartott. A tünemény a talaj rezgé­sével kezdődött, mely oly­ hatást tett, mintha vil­­lámfolyam futott volna végig a testen, s hatal­mas rázkódással végződött, s melytől az épületek inogtak, a bútorok és falak pedig megrepedeztek, a földrengést még a szabadban is érezték. __A rengés iránya dél-északi volt. Tecuciuban 4 óra 51 perczkor jelentkezett a rengés. Két rengés mutatkozott gyors egymásutánban, az első két másodperczig, a második körülbelül négyig tartott s földalatti neszszel volt összekötve. Az ott észlelt utolsó földrengés ez év január 14-én (tehát ti­zenegy hónappal ezelőtt történt). Vaszluiban Jász­vásár mellett a hullámszerű rezgés teljes egy per­­czig tartott s oly heves volt, hogy a nehéz tük­rök és képek papirivek módjára inogtak. Az em­berek alig bírtak megállani, s mindazonáltal csak két kémény dőlt össze. Az időjárás a földrengés előtt és után derült s enyhe volt. A második emeletről. A legújabb szen­­zácziós eset Bécsben a következő: Egy külvárosi levélhordót több rendbeli turpisságért elfogtak, s f. hs 29-én délután 1 órakor egy rendőr a főpos­­taigazgatósághoz kisérte, hogy otttetteiről számot adjon. Midőn a levélhordó az igazgatósági épület 2- ik emeletére ért, kiszakította magát kísérője kö­réből s leugrott az udvarba. A boldogtalan nem halt meg mindjárt, életéhez azonban kevés a remény. — Évszám és szerencse. Az 1880-ik év kevés emberre volt oly szerencsés, mint Mária Krisztina spanyol királynéra. A babonás királynét, mint amolyan számokat álmodó nénikét, gyötörte a szerencse álma. Mindenfélekép hozzá akart jutni a nemzeti letteria 1880-ik számához Egész Spa­nyolországot felkutatták, hol kapható meg e szám. Nagy nehezen rájöttek, hogy valahol a vidéken volt áruba bocsátva. Beküldték a királynénak, s a deczember 29-iki húzáson e szám nyert 10,000 frankot. A király sem volt kevésbé szerencsés. Az ő száma volt 13., a­melyet nálunk a közéletben „zsidószámnak“ neveznek s a király is nyert e s/ amor. .­­­u . : vi frankot. Hány embert tett ' ■ ’ * v­ereség, mig a spanyol ud­tííik épp a tengerben. De hát a szerencse vak. — Gyilkosság s az oltár előtt. Buzitán (Abauj) egybegyült a község apraja nagyja az éj­féli misére­­ pedig, mint ez rendesen szokott történni, nem a legjózanabb állapotban, így két fiatal legény, kik már régóta nem a legjobb szemmel nézték egymást , ezek az oltár közelébe kerültek, ott összeszivódtak, mire az egyik pásztor ember, kést rántott és azt vetélytársának mellébe döfte. A szerencsétlen rögtön meghalt. Föl­támadt a koporsóban. Komáromból egy bécsi lapnak a következő esetet írják: E hó 27-én délután egy előkelőbb hivatalnokot temet­tek itt. Midőn a nagyszámú kiséret a sir körül összegyűlve állt s a sírások már a koporsót a sír­ba le akarták ereszteni, egyszerre a hangos kopogás hallatszott a koporsó fedelén. A jelen voltak ször­nyülködése még fokozódott, midőn a koporsó fel­újítása után a halottat ugyan mozdulatlanul, de annyira megváltozót helyzetben találták, hogy kétségtelen volt, hogy attól eredt, akit épen el­­akartak temetni A koporsót rögtön bevitték a ha­lottas kamrába, melyeknek ajtaja elé négy hajdút kellett állítani, hogy a tömeg tolongását, mely a városból odaözönlött, vissatartsák. A megkezdett fejlesztési kísérletek eredménye az lett, hogy a halott másnap véggé jóízűen reggelizett. Az eset Komáromban természetesen roppant feltűnést kelt. — Ugyanezen esetről még ezt írják az egyetér­tésnek: Uleber e hó 25-én meghalt és 27 én el­temettük. A koporsó korul Jerők közül egyike, midőn azt a sírba eresztették le zajt vélt hallani abban. Azonnal figyelmeztetett többeket, hogy a halott él, de senki sem hitt neki s igy a kopor­sót elfödték. Végre sikerült elhitetnie beszédét s a koporsót kiásták, de már későn.­­ A halott már ekkor megfulladt volt, arca­­éktelenül össze volt kirczolva s elferdítve a kiállott nagy kiál­lott nagy kíntól. Az orvos a halál beállát azon­nal konstatálta, de azért mégis tegnapelőtt egész nap a halottas kamrában volt, honnan a népet csak erőszakkal lehetett eltávolítani.­­ A billiárd-harcz Párisban ,a franczia Vignaux javára dőlt el. A kérdés az volt, ki fog előbb 3000 karambolt elérni. Slosson ameri­kai, a­kit egy csomó honfitársa csupán azért hitt megy Amerikából, hogy Vignauxval megmér­kőzzék, csak a 2952-ik karambolnál tartott, mi­kor a franczia elérte a 3000-iket. Vignaux a je­lenkor legnagyobb tekejátszója Vignaux a teke­játékot jól megtanulni akarókat pénzért is oktat­ta s e tanítás dijából­­ egy kis kávéházat vett, a hol most naponkint pár óráig belépti dij mellett mutogatja rendkívüli ügyességét A legtöbb teke­­művésztül abban tér el, hogy nem játszik állásra vagyis nem törekszik arra, hogy a három golyót é­r -e helyre .,sr­zza, h­gy aztán könnyű szer­­te* b.,ukin­Un­au kuiaQîhell poluáljon. Ő neki mind­egy, akárminő állást ad neki ellenfele. Mihelyt egyszer a „dákót“ kezébe vette, végigjátsza az egész játszmát. Úgynevezett „zitzer“-t nem csi­nál, hanem golyója legalább is „triplá“-ra éri ellenfele golyóját. Tekejátékosok tudni fogják, mily rendkívüli ügyesség kívántatik ahhoz, hogy vala­­ki egy­folytában így játszva, 600 karambolt csi­­náljon. Meglepők azon „rekuzó“-k, melyek leg­alább is ,,t.iiiplá“-ra érintik a harmadik golyót. Egyébiránt, úgy látszik,­­hogy az amerikai is mester a tekejátékban, mert a 48-as karambol, a­melylyel elmaradt, nem igen jöhet számba oly játékossal szemben, mint Vignaux. Legközelebb a két játékos újra összemérkőzik. EGYETMÁS. Köztudomás szerint a „Kelet“ most faczér­­kodó állapotban van Ugyancsak meglátszik tes­tén ez állapotnak minden hátránya. Ama ruha­darabok, melyeket, gazdájának a kormánynak So­lidaritát aggatott reá, naponként szakadoznak le róla, s ő dideregve keresi az uj solidaritást, s mondogatja az ismert czigánynyal, hogy „a ru­ha jó volna, csak az idő nem hozzá való.“ A rosz köpenyegű czigány eme bölcs mon­dását alkalmazza a karácsonyfájáéra is. Dicséri nyakra feré. Mutogatja, hogy milyen sok darab van rajta. Nem is a quantitas ott a baj, hanem a qualitas. Őszintén óhajtjuk, hogy a faczérkodó álla­potnak minél előbb véget vessen a kormány egy kis solidari­tás által, s ne hagyja ínséggel küzdeni a szegény kormánypárti lapot. Nem szeretjük az üres gyomrú ellenfelet. A jóllakás tán harczképessé teszi, s az el­lene intézett csapásainkat talán nem fogja min­dig az a tudat feltartóztatni, hogy mi most futó ellenséget üldözünk. E felfogás vezetett minket, midőn üres óráinkban a „Kelet“ elrongyolt ka­bátját kikiporozgattuk. Reméltük, hogy elpáholt hátát, miként a római férfiak sebeiket a fórumon, be fogja mutatni a szabadelvű körnek s ekként érdemessé teszi magát a solidaritásra. Ily jó szolgálatot véltünk tenni a „Kelet“ - nek , és a „Kelet“ nem méltányolja jóakaratunkat. Nem szép dolog a hálátlanság. Vele való foglalkozásunkra azt jegyzi meg, hogy „botránycsinálás“, pedig jól tudja minden­ki, hogy nem csináltuk, hanem kaptuk a botrányt a „Kelet“-ben. Kaptuk versben és pró­zában egyaránt. Egyelőre azt hittük, hogy ama hires ver­­sezeteket maga a szerkesztő is szégyenli s csak elnézésből kerültek sajtó alá. Tegnap azonban be­vallotta a „Kelet“ hogy ő jóknak szellemesek­nek és lendületeseknek találja a Széchy Károly verseit. Ez olyan megfutamodás, mely véget vet minden vitának , ki fogna üldözni ily gyors lábú ellent. A ki arról a költeményről, melyben egész komolysággal óhajazik, hogy a költő felesége olyan legyen mint „Szent Péter,“ vagy olyan In­gyen mint a „sült gesztenye“ és a követ­kező versszakról : „A megváltó bűntől oldott, A váltó meg bűnbe viszen, Mint az orsó, Csak úgy forog, csak úgy forgott, Mig eltörik csak a korsó Szenny marad a hiren-neven“ azt állítja, hogy akár technika, akár gondolatme­net tekintetében ülik az irodalmi mértéket, az már fut. Ily merész­­állítás csak megfutamodott embertől telhetik ki , mert a ki megáll, az leg­alább megkísérti jót állam­ kimondott szaváért. Azt mondja a „Kelet“, hogy 1848-ban Gre­­guss rész poétának tartotta Petőfit, s ezzel bebi­zonyítva látja a „Széchy-féle“ versezetek jósá­gát. Ilyen a „Kelet“ logikája ! Tovább menve bizonyítgatásaiban, a versezetek jósága mellett azt is felhozza, hogy Széchy aesthetikai tanulmányo­kat tett külföldön, míg e sorok írója csak Mocsig járt a Manasses-ügyben. Tegyük fel, hogy igaz ; tegyük fel, hogy csak Mocsig járt; tegyük fel, hogy sem de­­fic­ites államunk költségén nem tett külföldi utazást, sem a szegény sorsú házi ipar­egy­let pénztára terhére nem utazott : mindez csak annyit bizonyít, hogy e sorok írója nem járt­kelt ember, pedig azt kellene bebizonyítani, hogy a Széchy úr versei jók. Nagyra van a „Kelet“ a Széchy úr „Szép Hónk­' “-jával. Nincs szavunk hozzá, mert nem is­merjük, csak annyit tudunk róla, hogy az aka­démia­ trágársága miatt utasította vissza. Erős logikájának fonalát a „Kelet“ azzal végzi, hogy minket is vádol azzal, hogy a füg­getlen párt tagjait „hitvány és szemét nép“­­nek neveztük. Ebből pedig egy szó sem igaz, mert egész idézete a „Polgár“-ból van véve. Janár 1. _ Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bartha Miklós. Kiadó: Stein János. Levél kivonat. Lapunk mai számában megjelent Chiodi gyógyszerész hirdetéséhez. C­h­iodi gyógyszerász urnák, Bécs, Wäh­ring, Herrengasse 26. Már az első kísérlet után meg kell valla­nom, hogy Ch­iococa-fiqueurjének való­ban határozott hatását éreztem. Kérek tehát még 6 palac­kot. —­M.

Next