Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-05-28 / 121. szám

ujcm­sík évfolyam­ SZERKESZTŐI IRODA • W'íWí*“ “ “ “áí1 *“« «W« kW«,*,,., AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagj helyben házhoz hordv*. .......................Ia f1*' Hl negyedévre . . 6 frt. Egy hón helyben U# o m­­­in egy non neiyven fí'fft Err«8 SZíni ár“ helyben 4 kr- üdéken 5 kr. W mindeDBftp' * vasá-- ünnepnapok kiléte!^ Kd*ir«tok nem adatnak » frt. 1 frt. 121. 855am. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. TE3ati ULlad^s. Kolozsvár, szombat, május 27, 1881. KI­ADÓ-HIVAT­AL. : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és­ nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott garmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Csak jajgassanak! A kormánypárti lapoknak nagyon roszu­l esett az Irányi kemény leczkéje. Mos­­­tcsak eltörnék , olyan embertől, ki nin­­­nt komoly politikus hírében, ki nem viv­­i ki magának a tekintélyes publicista ne­jt nem­ vennék ily rosz neven át keserü labdacsokat. De az Irányi piluláitól fölötte fanyar képeket vágnak. Sehogy sem tudják emész­ti azokat. A hatást, melyet e beszéd tett, szokott fegyverükkel nem tudják ellensúlyozni. Más emberrel szemben könnyen túl­ten­­i magukat a nehézségeken. Elkezdenék a régi nótát. Személyeskednének. Az egyiket elneveznék a legjobb esetben is idealistának, a másikat bolondnak, a harmadikat szamár­ét­a elismeréssel nem volnának egyik iránt sem, mert hát Baross Gáboron, Láng Lajoson és Móricz Pálon kívül nincs több gondolkozó az országban. De Irányi Dániel más tekintetek alá jtn. Vele nem lehet oly könnyen elbánni. E férfiúval szemben volt a kormánypárti sajtó­nak egy kis lucidum intervalluma. Tehetsé­gről úgy mint modoráról mindig elismerés­sel szólottak. Az eként sokszor kimondott vé­leményt lehetetlen huszonnégy óra alatt tel­jesen megváltoztatni. Vannak erkölcsi lehe­tetlenségek, melyeket a kormánypárti sajtó is respectálni tartozik, így se sokat hisznek ne­­kik. Egy-egy kicsit az „Ellenőr“-nek , keve­sebbet a „Hon“nak, a „Kelet“-nek épen sem­mit. E kétes hírnevet nem veszélyeztethetik még azzal is, hogy csupán azért, mivel Irá­nyi Dániel eltelve keserűséggel, hangot adott won mély és indokolt megvetésnek, melylyel puritanizmusa a kormány és pártja iránt vi­seltetik, eltagadják mindazt a jót és dicsér Út szíídisr TrAnk­ra .Jr.J­­ . - t etet is amolyan számba venni, mi­lyenben mi szoktuk az ok Ivánka Imréjét, vagy hogy közelebbi példával éljünk, az­ók Tisza Lászlóját (Micsoda kompánia !) Szokott fegyverüket tehát nem használ­tatják és igy nem marad más hátra, mint nyakra-főre jajgatni. Rosszul esik ugy­e ? Ugy­e fáj az igaz szó ? Hát csak fájjon ! Nekünk is fájt, midőn pártunk megdönt­­hetetlen argumentumaira puszta szavazással feleltek. Nekünk is fájt, minden a lelkesü­l­e­tszinte meggyőződésével szemben utálatos Cinizmussal mosolyogtak. Nekünk is fájt, mi­­­n láttuk a léhaságot, az önzést, a czim­­táraságot és a legrútabb rabulisztikát orszá­guk ellen fordítani. Hát csak fájjon ! Gondoljanak vissza, mi történt azon hat m­­latt, mióta a Tisza Kálmán uralkodása pusztítja Magyarországon a közéletet. Mi lett a vármegyéből, e fajjellegünkből, természetünk­ből kifejlett s ősidőkben gyökerező institu­­tioból ? Konfiskálták a közgyűlés jogait s reá ruházták arra a korösszülöttre, mely közigaz­gatási bizottság elnevezése alatt gyűjti ma­gába a legheterogénebb elemeket, s válik fe­kélyévé az egészséges közigazgatásnak. Hát azt elfelejtették-e, hogy mikor füg­gesztették fel a bírói függetlenség fundamen­tális elvét, hogy társadalmunknak e tiszte­letreméltó szakképzett osztálya is a Tisza Kálmán végzetszerű kezében elveszítse meg­győződésének önállóságát? Emlékeznek e Bosznia okkupálására ? Al­kalmunk lett volna hazánkat biztosítani azon veszély ellen, hogy Maszkaország tért fog­laljon az Aldunánál, s igy ránk nézve is ve­szélyessé váljék a szlávizmus. De kormányunk­ban sem erély, sem belátás nem volt ehez. Említsük-e a közgazdasági kiegyezést? Minden anyag meg­volt ahoz, hogy Magyar­­országot virágzó állammá tegyük és enged­ve a képzeleti kényszerhelyzetnek a kormány mindent megtett, hogy Magyarország gyar­mata legyen Ausztriának, kiszolgáltatva osz­­trák-financziának, kereskedelemnek és ipar­nak!! Jó lesz mindezekre megemlékezni. Jó lesz azt sem felejteni el, hogy az adóprés apparátusa csak most szünetel a választások küszöbén, majd megindul az is gőzerővel. Láthatják, hogy nekünk is volt jajgat­ni valónk elég. Nem a szó fáj, hanem a tény. Őket most csak a szó sebezte meg. Hát csak jajgassanak! L. t aegra. Büdő Jancsi. — Székely népballada — Kopognak, kopognak, Bedőné ajtaján, ,As vajon ki jöhet Hajnal óra táján — Nézz ki fiára, nézz ki, Legküssebbik fiam, Ereszd bé a vándort, Hogy alegyék nálam­. »Én nem mönyök, én nem raöngök, Met én félök tőle, Hátha az ökeme — Katonaságba vitt Legnagyobbik bátyám.“ Fölugrott az annya, Nem várta hogy mongya: Kéj föl, kéj föl édes anyám Borul a vállamra . . . ,Hát hogy jöttél haza?* •Tiszt ur eleresztett !« ,Hát mi­ért éjszaka?­ •Nappal nem lehetett !« »Istenem, istenem, Elszakadt a gúnyád, Jere el te velem Szilás-Kereszturra Veszek ott mást reládl! »Nem mönyök én veled Szitás-Kereszturr­a, Kapok én egyebütt Ulaton uj gúnyát, Pájin rámás csizmát.­ ,Istenem, istenem Be sárga az arczád egyél, igyál itthon Jó szüvel lát anyád, »Ne kérdezd azt, ne Irdözd azt, Bödő Gyomé édes anym, Jó barátom vöt az erén, Az adta a gúnyát rejar. ,Dugd el fiam, dugd­­, Tiszta uj szokmányod, Hosszuszáru csizmád, Báránbőr sapkádot.* »Ki keresett ingom, Anyám, édes anyám ? Esmét kopogtatnak .Zsandárok vólak­i,­ Bödőné ajtaján Megfőzött puskával, ,Kej föl fiam, kéj föl Azok kerestek itt! Legkisebbik fiam, . . , Ereszd be a .«Adort, megragadó« „ 1 xi xi ! Erre Bodo Jancsi, Hog, alugyék nálam/ De jmi. — Zsándár jő, zsándár jő, Me’ két zsándár ott vót. Puska van a vállán, Jaj neked, jaj neked, — Add me£ magad, idd meg, Legnagyobbik bátyám. Hirös Bödö Jancs. Ki katona vótál, ,Nincs itthonn, nincs ithonn, De ott sem maradtál, Kiment az erdőre Becsületes vótál, Fát szedni a tűzre.­ Annak sem marattál — — — — — Rengeteg erdőbe Élig mönének el Fosztogatni jártál. Kevés zsándár urak, , , Haza jöve Jancsi 'Ne fuSS fiante­m fuss­ Haza jőve Jancsi. Met raegle a zsandár­­ ,Hol kaptad, hol kaptad »Hadd lőjön, hadd lőjön, Tiszta új szokmányod, Nem kell élet imár ! Hosszuszáru csizmád, — — — — _____ Báránbőr sapkádat V* — — — — « r -A n n rl * 1 A----------------- v tóságok által már mindenütt eszközöltetett, s az arra vonatkozó adatok már beterjesztettek a bel­ügyminiszterhez, a királyi meghívók a jövő or­szággyűlésre azon összeírás alapján fognak esz­közöltetni. — Az országgyűlés befejezésének napja még nincs végleg megállapítva s még nem bizonyos, hogy május 31-én, vagy jun. 2-án f­g­­ja-e ő Felsége trónbeszéddel az országgyűlést be­fejezni. — Az országgyűlési szabadelvű­­párt tegnapelőtt értekezletét Vizsolyi elnök megnyitván, első­sorban tárgyalás alá vétetett és elfogadtatott a Tiszavölgy ármentesítése érdekében a kormány által teendő intézkedésekről szóló tv­­jav., melyhez hozzá­szólottak Tisza Lajos, Or­­dód­y Pál közlekedési és Szapáry Gyula gr. p.v.miniszterek, Jankovich Miklós, György Endre, B­ék­áss­y Károly, Tisza Kálmán min. elnök, Horváth Gyula, Fónagy László, Hie­­ronimy Károly és Láng Lajos. Ez alkalom­mal felszólalt Hoszt­inszky János a Duna Po­zsonyon alul eső vizének és Prileszky Tádé a Morva vizének szabályozása érdekében. Ezután felvetettek és elfogadtattak a közmunka- és köz­­lekedési­ miniszterium részére 1881-re szükséges póthitelről és a szegedi kir. törvényszék és fog­ház számára emelendő épületekre vonatkozó tvja­­vaslatok. A tiszavölgyi társultról és annak köz­ponti bizottságáról szóló tvjasl. a pénzügyi biz. je­lentése értelmében a napirendről levétetett. Paufer Tivadar igazságügym. előadja azon válaszok tar­talmát, melyeket Széll Györgynek az uzsoratv. módosításáról és Tischler Vinczének e szepsi-i bí­rósági tisztviselők korteskedéséről szóló interpellá­­czióikra adni szándékozik. A válaszok helyeslő tu­domásul vétetvén az értekezlet véget ért.­­ A katonai határőrvidék bekebelezé­sének végrehajtása körül nehézségek merültek fel. Mint a N. Fr. Pr.-nek távirják, gr. Pejacse­­vich a miniszteri tanácsban így kiáltott fel: „Uraira, ne tegyék önök lehetetlenné a bánt!“ Pe­­jacsevich azóta nem hivattatott meg a min ta­nácsba. Zsivkovics Zágrábból Budapestre utazott. Egyszersmind fölemlíthetjük, hogy Horvátország­ban a törvényhatóságok egyre-másra felszólalnak . Fiumét reklamálják; legközelebb Fiume megyé­­nek is felszólalása várható. — Más forrásból ezt jelentik: A határőrvidék bekebelezése tárgyában a legközelebbi napokban ő Felsége elnök­lete alatt miniszteri tanácskozás lesz. — E ta­nácskozásokban gr. Pejacsevich bán is részt fog venni. A bekebelezési modalitások most véglege­sen lesznek l bumkhin is. Pártélet. Gyergyó-Tölgyesről május 24-diki ke­lettel írják lapunknak. A gyergyói vár­­kerü­letben most tartja Sántha Lajos kormánypárti képviselő körútját. A tölgyesi járásban 23 dikán való hivatalos fogadtatása a szolgabirák, községbirák, körjegy­zők, írnokok, a képviselő sógora s a magy. kir. vesztegintézet — szóval kilencz szál lelkesült vá­lasztó által. Másnap, azaz 24-dikén, núrvfbnatnn a szódét. Hogy miről adhatott számot, nem tud­juk, mert mint képviselőnk a Sándor-utczai pa­lotában még választói érdekében sem hallatta egy­szer se hangját. Vajha megelégelné­­. képviselőnk az ily ké­tes dicsőséget s engedne egy olyannak helyet, a­ki nemcsak egyesek nagyravágyásának kielégí­­­tése érdekében koptatja a miniszterek ajtaja kü­szöbét, hanem ki képes s közjó­, e kifosztott, szegény, pusztulásnak indult székely nép érdeké­ben szóval és tettel is valmit tenni. Ezen rajta leszünk mi is. A b.-ujfalui kerületben is .Tétjeit adott magáról a függetlenségi párt. Fényes Géza ügyvéd ugyanis — írja a „Tiebretan“ — a b.­­ujfalui és pár vidéki községbéli 40-s etvű—fa­­lyásosabb választókat május 25 de. 10 órára magán értekezletre hiván össze, s értekezleten oly számosan jelentek meg a vasztók, hogy pártgyű­lésnek is megjárt volna, elhatároztatott az értekezleten, miszerint folyó év junius 2-dikán egy nagy pártgyülés tartassák B.­jfaluban, mint a választó kerület székhelyén a „prona“ czi­­mü vendéglő helyiségében, melyre az egész vá­lasztó kerület függetlenségi elvű­álasztói meg­hivassanak. — E gyűlésen a párt megalakulván s szervezkedvén, a képviselőjelölés is meg fog történni. Megállapíttatott egyszersmind a nagy­gyűlést összehívó „Felhívás“ szövege minden változtatás nélkül. Csongrádon Csatár Zsigmond független­ségi párti képviselő ezerekre menő nép előtt tar­totta meg beszámoló beszédét, mely a választók­nál nagy lelkesültséget keltett. Csatár újból ki­­kiáltatott jelöltül. A f­ü­zéri kerület függetlenségi pártja B­od­­nár Antalt léptette fel jelöltül, ki nagy népsze­rűségnek örvend a kerületben. Mohácson tegnapelőtt tartotta Dárday Sándor beszámoló beszédét. A soproni szabadelvű párt múlt vasárnap tartott közgyűlésén T­re­fort Ágoston minisztert kiáltotta ki jelöltül s egyúttal egy küldöttség vá­lasztatott, mely a minisztert a jelöltség elvállalá­sára felkérte. A rumi kerületben i­smét Istóczy kiáltatott ki jelöltül. A hosszupályii választókerület szabad­elvű pártja e hó 22-én megalakult. A pártérte­kezlet tagjai Szunyogh Szabolcsot elnökké ; Papffy Justin n.-létai gör. kath. lelkész és kerületi espe­rest, Bernát István h.-pályii lakos és földbirtokost alelnökökké ; Nemes Ferencz pocsaji és Boruzs Sándor h.-bagosi lakosokat jegyzőkké válasz­tották. Jelöltté Szúnyog Albert kiálta­tott ki. Budapest főváros IX és X-ik kerületi választói tegnapelőtt népes értekezletet tartottak Hets Ödön elnöki megnyitója után. Herman Ot­tó közkívánatra német nyelven mondott egy sike­rült szónoklatot, kárhoztatva a közös hadsereg in­tézményét, kijelentve, hogy pártunknak egyik fő c­élja, az önálló nemzeti hadsereg behozása. Sta­tisztikai adatokkal mutatta ki azt az óriási költ­séget, melyet oly hadsereg részére adunk ki, a­melyhez bennünket semmi érdek sem csatol. Az önálló nemzeti bank az, melynek kivitelét a füg­getlenségi párt másod­sorban tűzte ki. Beszédét avval végezte, hogy mint három év előtt, most la­t­áb­an kiolthatja, a IX. és X. kerület rogis Bj­­­k­é­n­y­i Nándor képviselő szólott folytonos he­lyeslések és éljenzések által megszakítva. Thaly Kálmán éltetésével ért végett a gyűlés, mely után kedélyes mulatság rögtönöztetettt, melyen termé­szetesen Thalyt folytonosan éltették. Dorozsma városában Novák Gusztáv ottani képviselőt, a függetlenségi párt újból egyhangú­lag kikiáltotta jelöltül. Novák Gusztávot nagyszá­mú lovas bandérium fogadta, s a város szépei fehérbe öltözötten virágokkal hintették tele útját. Délben 200 teritékü bankett volt, estve tánczczal egybekötött népünnep. Kistelken hasonló lel­kesedéssel fogad­ák s kiáltották ki jelöltül No­vák Gusztávot. Radnán a mérsékelt ellenzék Biró Sán­dort léptette fel. Szt-Endrén a mérsékelt ellenzék jelöltje A* uj Készom-------­VAfB- SS?««* • i«“ség ell-lalására. . , választmá­Az édes anyának Agygyatok gyász ruhát, Hogy sirassa benne, Legnagyobbik fiát. Közli: Julius. Örökkévalóság. 11. A szellemi működés mint elő­­ny­ilvánulás. „Mi sem múlja felül azon örö­met, melyet nekünk a természet tanulmányozása nyújt. Titkai oly mélyen rejlenek, hogy ki nem pu­hatolhatjuk, de mégis meg van en­gedve és adva, hogy azokba idő­ről időre bepillanthassunk, s az a körülmény, hogy a természet végül is megfejthetlen marad, folytonos vonzódással késztet újabb és újabb bivárlásokat tenni.“ A közönségesen világnak nevezett min­­denségben létező tárgyvilági testek és tünemé­nyekről az öntudatos állapotra fejlődött ember­nek csakis a közvetlen tapasztalat útján lehet és van tudomása. Érzékeink képezik azon egyedüli s a tapasz­talat „sine qua non“-jául tekinthető eszközt, melyre elkerülhetlenül szükségünk van, hogy va­lamiről tudomással bírhassunk. A közvetlen érzéki tapasztalat alapja tehát minden ismeretnek, egész szellemi világunknak. Hogy ez így van, arról meggyőződhetünk, ha azon bennünk lakozó vagy helyesebben, lé­nyünktől elválhatlan valaminek, mit szel­lemnek nevezünk, fokozatos fejlődésén, gondo­latban elemzőleg és oknyomozólag visszafelé ha­ladva, megállapítani törekszünk azon mozzana­tokat, melyek a szellemi fejlődés egyes szaka­szait s mintegy forduló­pontjait képezik és kimutatni igyekszünk, hogy a közvetlen érzéki tapasztalat­ból miként lesz ismeret s az ismeretből tu­­domány; egyszóval, min alapszik és miként fejlődik szellemi világunk? Az öntudatos szellemi lét legelső mozzana­tát azon hatásban kell keresnünk, melyet egy tárgyvilági test vagy tünemény érzékünk vagy általában érzékeinkre gyakorol. Ha e ha­tás által öntudatunk figyelme felkeltetik, vagy­­■ más szóval — e hatás bennünk öntudatra emelkedik, ezen állapotot megfigyelésnek mondjuk. Hogy a hatás és a megfigyelésnek nevezett állapot közt könnyen belátható különbség van, fölfogható és teljesen megérthető azon egy körül­ményből is, mely szerint tekintetünk néha lehet egyes tárgyakra irányozva anélkül, hogy azt lát­nák, mert figyelmünk valamely körülmény által egészen más irányban tartatik lekötve. A megfigyelés által bennünk keletkező kép­mását az illető tárgynak vagy tüneménynek szemléleti képmásnak hívjuk. A szemlé­leti képmásnak a tárgy látása nélkül tör­ténő visszaidézése nem más, mint az a valami, a­mit képzeletnek mondunk. kérni Kautz Gyula képviselőt, hogy beszámoló­ját pünkösd vasárnapján tartsa meg. A párt azu­tán tartja meg értekezletét a jelölés tárgyában. I fi­ ORSZÁR­GYIT­LEP: A képviselőh­áz ülése május h­ó 26 án. Elnök: Péchy Tamás, Jegyzők: Antal Gyu­la, Baross Gábor, Beöthy Algernon. A korm­ány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gróf, Pauler Tivadar, Kemény Gábor báró, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Elnök bemutatja a főrendiház elnökének két rendbeli átiratát, szentesített 1. czikkek eredeti pél­dányainak az országos levéltárban történt elhelye­zéséről. Bemutatja Bobory Károly kántor tanító­nak kérvényét, melyben a miniszteri tanácsnak 1872. évben a pártnérre nézve hozott határozatát hatályon kívül helyeztetni kéri. Továbbá Nagy és Kisvarjas aradmegyei községek közönségének kér­vényét az ottani legtöbb lakos Amerikába leendő vándorlásának megakadályoztatása végett, a neve­zett két községnek kincstári területre való áttele­pítése tárgyában. Végül Baja városban székelő felső Bács-Bodrog megye honvédsegélyző egyleté­nek kérvényét, a rokkant és munkaképtelen hon­védek segélyezési alapítványokból az egyletnek jutandó segélydij tárgyában. Mindezen kérvények és feliratok a kérvé­­nyi bizottsághoz utasittatnak. Bemutatja a minis­­terelnöknek átiratát, melyben megküldi király ő felségének a trónörökös-pár budapesti fogadtatása alkalmából hozzáintézett 1881. évi május 24-én kelt legfelsőbb kézirata másolatát. Felolvastatik s lelkes éljenzéssel elfogadtatik. Elnök: A felolvasott kegyelmes kir. kéz­irat élő tanubizonysága annak, hogy a felségeik a távolból csak úgy látták az itt lefolyt esemé­nyeket, mintha személyesen jelen lettek volna. A t. ház örömmel igtatja e kegyelmes­ kéziratot irományai közé, mint annak bizonyságát, hogy nemzet és király együtt éreztek e napokban s a nemzetnek a fogadtatásnál tanúsított szívből jövő Zsámbokréthy József, a kérvényt bizott­ság előadója bemutatja a kérvények 58. sorjegy­­zékét. Ki fog nyomatni. Baross Gábor előadó: Bemutatja a köz­­gazdasági bizottság következő négy jelentését: 1. A hazai bőriparosoknak a tengeren túli bőrök bevitelére szabott vám mielőbbi fölemelése iránt beadott kérvény tárgyában ; 2. a magyar általá­nos iparegylet igazgató tanácsa által a hazai ipar­nak adandó állami kedvezményekről szóló tör­vényjavaslat némi bővítése tárgyában beadott kér­vénye iránt; 3. a Nagy Brittaniával 1880. évi november hó 26-án az ínséges tengerészek köl­csönös segélyezése iránt kötött egyezményről szóló ♦nrvénviavaslatról ; végül 4. a kereskedelmi és valónrendezéséről szóló törvény/S^^^é^datomraal Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni s holnaputánra napirendre tüzhetők lesznek. (He­ Iyeslés.) Az'ülSr^tést holnap d. e. 10 órakor

Next