Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-01-28 / 22. szám
Maoriik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA : „ .».a ifi ' * ** hová ft lap szellemi részét illető közlemények Pel-királyntc» • «^mjencök. AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DUA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 12 frt. !! Negyedévre .... jjgész éTM ' 0 frt. j Egy hóra helyben Félévre • ár« helyben 4 kr. vidéken 5 kr. . Ellenzék- mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Kéziratod nem adatnak vissza. II írt. 1 írt. 22. szám. Kolozsvár, péntek, január 28, 1881 KIADÓ-HIVATAL Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gámond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP Főuraink. Tétlen álomból kezdnek felriadni ; kezdik lerázni ama bilincseket, melyeket tagjaikra rakott a közöny, hogy tetterejüket, dermedésben tartsa. Szűnik a zsibbasztó állapot. Báró Wesselényi Béla Zilahon, Barcsai Domokos B. Hunyadon, báró Bánffy György Szilágysomlyón hirdetik meggyőző érveléssel, hogy "kormányzati rendszerünk hibás, s pusztít közöttünk, mint az ellenség; hogy új közjogi alapot kell teremteni, melyben kifejezést nyerjen ama nagy traditio, hogy Magyarország független ország, mely semmi más országnak alárendelve nincs. Követni fogják e derék kezdeményezőket még többen. És ez igen természetes. Az nem volt természetes, hogy eddig hallgattak. Hogy védelem nélkül hagyták oda azt a sokszoros érdeket, mely őket jóban rosszban e hazához fűzi. Hogy másoknak hagyták a cselekvési tért, melyet könnyűszerrel nyitott meg részükre az ősi vagyon és ősi név. Monarchiában élünk, s a dynastia el nem lehet udvar nélkül, mert ez közvetíti érintkezését a néppel, mint fénysugár a napnak melegét. Ez udvart a világon mindenütt az aristocraţia képezi. Nekik jutott a nemes hivatás, hogy a népek érdekeit ott képviseljék, hogy elvállalják a gyűjtőlencse szerepét, amely kis helyre konczentrálva a távol vidéket, világos képet nyújt a közakarat iránya és indoka felől. E szép hivatást aristocratiánk rég nem teljesíti. A magyarországi is csak szórványosan, az erdélyi éppen nem. És kimondjuk nyíltan, hogy hivatásuknak ezt a részét mindaddig nem is teljesíthetik, míg Magyarország teljes mértékben vissza nem nyeri önrendelkezési jogát. Azok, kik mágnásaink közül ez ideig az udvar körébe jutottak, aulkus érzelmű egyének voltak, kik törekvésben, szokásban és nyelvben elszakadtak e nemzet testétől. Érzelmöknek tápot nem nemzeti érdek adott, a szó mely elhangzott büszke ajkaikon, nem magyarosan csendült meg a fülben. Idegenekké váltak. Magasra törő vágyuk megszakított minden köteléket és elragadta tőlünk, miként vihar ragadja föl a léggömböt, ha szétszakad a hálózat, mely az anyaföldhöz köti. Ki az udvar körébe vágyott, annak az új ruhával új lelket kellett cserélni. Ez pedig nem volt könnyű feladat. A magyar ember szereti hazáját és nemzetét, s minél magasabb osztályához tartozik a társadalomnak, annál több hagyomány fészkel a szívében. E hagyományok nemcsak nemzetiek, mikép a középosztálynál, hanem egyszersmind családiak is. Egy fontos okkal több a ragaszkodásra. Az ember egyénisége nem oly könnyen alakul át, mint a pergamenbe festett betűk, melyeket könnyen letörölt egy újabb kop, hogy palimpsestté változzék az irás. Innen van, hogy dynastiánk udvarát nem a magyar nevek tették ragyogóvá. Az általános politikai irányzatnak kell megváltozni, hogy elfoglalhassák e tért azok, kiknek őseiből kiteltek a bánok, a nádorok, s ha kellett, a fejedelmek. Áll ez főkép az erdélyrészi aristocratiáról. E nemes fajt történelmileg jellemzi az intézményekhez való ragaszkodás, a nemzeti szokásokhoz való hűség, s az anyanyelv iránti szeretet. E ragaszkodást, e hűséget, e szeretetet nem lehet oly könnyen feláldozni, és Budavára ma csak szállója a királynak, de nem lakása, csak stácziója, de nem otthona. Nem udvart tart itt, csupán cselédséget. S ha olykor egy-két napra megjelenik, az csak a nemzetnek ünnepnapra nézve terhes kötelesség. Ilyenkor megjelennek a cseh grófok s a német herczegek is, de a magyar nemesnek nincs ott mit keresnie, mert nem közéletünk koncentrált vérkeringése lüktet ott, hanem egy darab Bécs költözött le hozzánk. Önálló Magyarország külön pénzügyekkel , egy magyar király magyar hadsereggel és magyar udvarral Budán : ez az, mit létesíteni akar pártunk, s ez az, mi aristocratiánk előtt ismét megnyitja a történelmi folyamat zsilipjeit. Szép és ragyogó az a kilátás, melyet Magyarország függetlensége nyit meg mágnásaink előtt. Nevük ismét összeforrhat a történelemmel; a granicsár táborunk helyett ők ülnek tanácsadói széket a felkent király körül. De a függetlenség most még csak vágyainkban él. Ki kell azt vívni kitartó munkával. E fárasztó munkában segédkezni kell főurainknak is, kiket több érdek csatol ez eszméhez, mint minket, kik izzadva napszámoskodnak. Nekik könnyű e munka, csak nekünk nehéz az. Mi szegénységben élünk és befolyás nélkül vagyunk. Sokszor szükségünk van a hatalomra, s e szükség bénává teszi függetlenségünket. De ők nem érzik a szegénység békéit, s befolyást nyertek már születésükkel. Rögös és hosszú utat kell nekünk megfutni, mig oda törjük fel magunkat, hogy mások is meghallhassák szavunkat; de ők oly magasságban születtek, hogy már bölcsőjük is látható volt, s első szavuk mit közérdekben elejtenek, elhangzik az ország minden szélére. Használják fel mig kedvező a helyzet! Vezessenek, mig rájuk tekint a tábor! Mi szívesen követjük őket. Ne maradjon a Wesselényi, Barcsay és Bánffy kezdeményezése követők nélkül. vich Kálmán horvát miniszter és Pejacsevich László gróf horvát bán is részt vettek. A tanácskozás megnyílta után előterjesztetett a magyar küldöttség javaslata. Erre a horvát küldöttség külön terembe vonult a javaslat megbeszélése véggett. Rövid idő múlva újabban megkezdetett az együttes tanácskozás, azonban megállapodás nem jövén létre, a tanácskozás esti 9 órakor véget ért be, midőn az ügyvéd a neheztelt orvoslattal a télnek különös, írott utasítása alapján élt. Az 51. § vita nélkül elfogadtatott, és azzal az ülés befejeztetett. TREGZA. A nyelvújítás és Ballag, Mér(ics) Irta : Brassai Samu. (Folytatás.) De még ő nem elég, hanem hogy teljes legyen a hódolat, rágalmazza Ért. egyfelől a neologismust átalában, másfelől a népnyelvet. Azt a pontija ugyanis: 1) hogy, a század eleje óta a «rejött szóképzések nem olyanok, hogy azoknál* („nal vastag germanismus) a tő külön magára, a ^ pze is magiban szabatosan körülírható értelemmel Urnánál“ (barbarizmus). Lehet-e ebből egyebet olvasni ki mintsem, hogy minden uj szót rész? Továbbá: hogy „a nép nyelve is tömve van , o kifejezésekkel, melyek fértUmet nyelvtanilag e emezve aligha megtalálnak.“ Erre csak azt jegyzem U°meggforditg/a.1 gramraar ca a nyelven alapszik, s M°st márassuk az egyes példákat, meje e iménti előállítását látszik bizonyitni B. Kritikámat így általános észrevétellel kezem. Azzal t. i. hogy akármimódon származtatott 87- an a törzsökEk kétségen és kifogáson kívül JsA haározott értelműnek lenni, de a szumokra nézv ezt követelni képtelenség ébjesmi a nyelvtanukban hallatlan. Elég annyi, hogy a D’Ur analógiáival ne ellenkezzék a suifixum alkalmazása.*) Azt kérdi mindjárt először — mint már érintettem — értek, hogy szabad-e tanít, tanul, igék gyökét (tan) névtörzsökül használni és ilyen szókat: nyelvtan, hittan, tananyag, tandíj, tanszék, tanár stb. alkotni? Egyet mond, kettő legyen belől®, mert példái azt kívánják Ebben „tanár" valóban névtörzsek a „tan“, de a többi példában nem az, hanem csak a compositum egyik tagja, és a kettőt csak kontár nyelvész zavarhatja össze. Tehát különböztessünk és mondjuk ki: 1) hogy névtörzsökül igenis bízvást im Stande, (amely értelemben, ezekben a dívó szólamokban: nem vagyok képes hinni, látni sat ) nincs sem simonyi sem Führer glossariumában hibásnak nyilvánítva, sőt Szarvas Lalásra védi ellenem a hibátlan voltát. De hát meg birná-6 emberfia mondani, mit tesz benne a törzsök, a „kép“- „H.*z’ a nép nyelvében is megvan az a szó, mondja valaki. Meg ám ! Azt én régebben tudom, mint ^oVö'd® azoknak, akik ezt az ellenvetést kiélnék, de se nem abban az értelemben, sem nem oly szólamokban, mint most használják. Valaki egy tényt beszél el, mire a halló azt mondja: „Nem képes !“ és azt érti alatta, hogy : „nem képzelem“ v. „nem képzelhetem“. Minélfogva „képes“, impersonaliter használva, a. m. képzelhető. Tehát a törzsek jelentése (imago) „tisztán és átlátszólag“ meg van benne, de nincs meg ára a divó szólambeli „képes“ ben. Mindezekhez hozzájárul a baj, hogy a „képes“ (mint ezekben : képes könyv, képes beszéd sat.) az előbbi „képes" -nek homonymja és ebben a törzseknek tiszta és átlátszó értelme van. Időre nézve pedig elsősége van a képes ö fökig felett. Még e nem elég, hanem van egy más származéki divatban a. m. „képez“ az ily szólamokban : „a gyöngyök Izabella . . . tulajdonát képezték“ e. h. Izabella tulajdonai voltak. (P. N.); „képezni (oktatni) és nevelni az iparosokat" (P. N.) — a szó helyesen van nyelvtani-és törvényszerüleg lehet és szabad a „tan“ gyököt használni, mert a tősgyökeres magyar szó, a tanú éppen igy van alkotva, és még soha és senkinek sem jutott eszébe a „tinu“-t netalán „tanultból röviditettnek állitni. „Tanár“ ellen hát törzsök tekintetéből nincs semmi kifogás és „az ízlésre támaszkodva“ (B ) bizonyosan elfogadhatóbb, mint pl. „tanász“ volna. 2) A többi példa nyomán lehet a kérdés : szabad-e igegyököt névszóul használni . Erre a jelen esetben már nem felelhetni categorica. De mivel fennebb kimutattam, hogy a reánk hagyományosan maradt nyelvben, szintúgy mint más nyelvekben vannak reá kétségbehozhatatlan praecedennák, tehát kimondólag képezre (alkotva); (Ball ) - „Márványból szobrot képezni (alakitni) ; (M. Ny. Sz.) — „a csikkek egyik [ részét ...am. hírlapírók . . nyilatkozata képezi : (teszi), (F. N.\ Látnivaló, hogy ezeknek egyikében sincs az az értelme, hogy: „imago“. De aztán a négy szóban négy különböző, de egyaránt homályos és tisztátlan értelme van. A Nyelvőrök mindezeket „részint elhallgatva, részint világosan kimondva, helyeslik. Veszem a másik példát, a„század‘'-ot, mely Simonyi szerint nem „barbarismus“ és Führer szerint nem „magyartalan“. — A Ballagi idézte „tétel" második pontja azt tartja, hogy a „képző csak is azon működés végzésére legyen alkalmazva, amelyet a nyelv-szellem eléje szabott.“ No már, merné valaki tagadni, hogy azt a remi számok alkotására szolgáló suffixum a m. ny. szelleme szerint? Révay nincs kezemnél, idézem hát Simonyit: „A rendszámok azt határozzák meg, hogy hányadik valaki' (vagy valami) ,,a rendben vagy sorban.“ — Képzőjük d.‘llát már század, tized, ezred“ micsoda kiváltságnál fogva jelenthessenek hányadikságot és tízből, százból ezerből álló összeget vagy csoportot egyaránt? szemszélyes és következetlen egy törvénytevő lehet az a „nyelv szellem“ ! Legalább az, amelyre a Nyelvőt vallhatjuk, hogy nem vétünk a nyelv szelleme ellen, ha a „tan” gyököt ép, egész névszónak használjuk. Következik a „szerep“, melyet Értek, hihetőleg a Nyelvőr iránti deferentiából legalább is kétséges alkatúnak, de nagyon szépnek tart. Én ellenben szépet ugyan semmit sem látok benne, de alkatát helyesnek vélem és a M. Ny. Sz.-beli származtatásával tökélyesen egyetértek ilyes szólam mint: „most“ „rajtad van a szer“ találóan rajzolja egyik fővonását a „Rolle“-val jelzett fogalomnak és igazolja törzsöké választását. Ámde a fogalomnak két fővonása és igy a Rolle-nak két jelentése van, melyet a franczia két szóval : rôle et personage, különböztet meg : „le rôle de Caton (dans la tragédie d’Addison) me paraît surtout un des plus beaux personnages qui soient sur aucun théâtre.“ (Volt.); Így az angol is ezekkel : part es character ; az utóbbi pedig a német Rolle-ban , az ezt helyettesítők szerepében nincs kifejezve. Ezt csak figyelmeztetésül és nem gáncsoló szándékból mondom, hánem alkalmat veszek belőle egy általános megjegyzésre. Az új szók csinálásáról lévén szó, nem egyszer sürgettem azt a szabályt, hogy a szónak olyannak kell lenni, hogy mi volt magyar ember, a ki az illető tárgygyal ismeretes, ha csak a contextusból is, megérthesse szótár segélye nélkül.*) Ettől a szabálytól eltelhetni két esetben. Elsőben, midőn az uj szó egy közkézen forgó, meghonosodott idegen szót, melynek éppen annálfogva a hagyományos magyarban nincs aequivalense, helyettesit. Pl. midőn a „czirkalom(**) helyett „körző“ t vettek fel. Másodszor, midőn már forgalomban levő, ugyan csak újabb keltű szóknak tovább is megtartásáról hozunk ítéletet. Mert hiszem ezek értelmét a hosszas és egybehangzó használat már megállapította és világossá tette. Ezen estekben az illető szót, bárha két-s alkatú volna is, megtámadni vagy éppen eldobni nem kell. Kikötve azonban, hogy alkata a nyelv analógiáival ne ellenkezzék. Utoljára — az előttem fekvő tudósítás szerint — azt állítja értekező, „hogy olyan szókat , mint anyag, alany, szilánk . . . bizony ma senki se merne csinálni.* újra bók a Nyelvőr kritikáinak, mert „bizony" anyag és alany csak azok szerint rosszak és elvetendők, minek antikritikájával itt nem vesződöm. A szilánkkal pedig elvágta a Gál lábát azért nyelvész , mert az nem új, hanem a nép nyelvéből vett és több alakokban székiben használt szó. „Szilákba szakadt“ „szilákba tépte“ ismeretes, erélyes és semmi mással nem pótolható szólamok. És ha netalán „szilaj“-jal keresne rokonságot bennök B., etymologiai baklövés volna. (Folyt. köv.) . *) Mily pomban követi a Nyelvőr-consortium saját elveit, látsunk egy pár példát. „Képes“ lákig. *) Vessük össze ezzel Kazinczy Ferencinek 1789- beli nyilatkozatát: „Én a szószerzést átaljában tilalmasnak nem állitom , de azt kívánnám meg : 1) hogy ezuto*• I nan talált szó, azt, a mit jelenteni akar, alkalmasint ki- t nyomja.“ (Felhozza helyeslőiig a szörnyeteg és viszhang szókat.) 2.) hogy bizonyos gyökértől jöjjön — 3.) hogy I magyar hangzású tegyen, ét n nyelvnek analógiájához alkalmaztassak. — 4.) hogy az ilyenek félénken és igen ritkán hordattassanak elő . . Ide tartozik már az, hogy az olyan dolgokat, a melyek magyar nevezeteket szorosan nem kivánnak, megszokott nevezetek alatt hagyjuk meg. **) A circinus-ból német csatornán átvezetett szó, Constant. — A horvát Ügyben kiküldött regnicolaris deputatiók tárgyalásairól az „Ung. Post“ arról értesül, hogy a diffrentia, mely a horvát küldöttség kiegyezésének akadályát képezi, a képviselők számakörül forog. A horvát tartománygyűlés jelenleg 16 képviselőt küld a magyar országgyűlésre, 34-et a képviselőházba és 2 tagot a főrendi házba. E számot a magyar küldöttség 40-re javasolja felemeltetni és 8-at a képviselő s egyet a főrendi házba A horvát küldöttség ellenben előbb 45 tagot kért, később 13-ra s utóbb 41 tagra szállott, és pedig úgy, hogy csak a képviselők száma szaporittassék és a főrendiek száma maradjon, mint volt kettő. Egyszersmind kívánják, hogy a delegátióba szintén számuk egy rendes taggal megszaporodjék. E kívánságuknak azonban nem fog elég tétetni, a magyar küldöttség a javaslatában foglalt számhoz ragaszkodik. — Az új fogyasztási adókról szóló törvényjavaslat ellen, mely most tárgyaltak a képviselőházban, 4 horvát képviselő fog szavazni, éspedg az eszéki, a vukovári, a belovári és a zágrábi egyik képviselő. — Az országgyűlési függetlenségi kör kedden tartott értekezlete egy 5 tagból álló bizottságot küldött ki, mely a választókerületek szervezésére vonatkozó kérdőpontokat s rovatos íveket az orságos értekezlet határozata következtében megállapítsa s a választókerületekbe betöltés végett megküldje E bizottság tagjaiul megválasztattak Mocsáry Lajos elnöklete alatt Kada Elek, Orbán Balázs, Szalay Imre és Turgonyi Lajos. — A félhivatalos Bud. Corr úja: Felhatalmaztattunk kijelenteni, hogy a kormány a parlament feloszlatására vonatkozólag még semminemű határozatot nem hozott. A lapok azon hite, mintha az országgyűlés ápril 16- án fogna bezáratni, annál alaptalanabb, mivel a még elintézendő számos teendőkkel szemben az országgyűlés bezárásának ideje ma még előre sem látható, s esetleg valószínűleg arra is tekintettel kell lenni, hogy a trónörökös bekövetkező nászünnepélyein a magyar törvényhozás megfelelő képviseletben részesüljön, és így a parlament bezárása május vége előtt alig fog eszközöltethetni “ . A horvát határőrvidék bekeblezése tárgyában kiküldött országos küldöttségek kedden délutáni 6 órakor Haynald bibornok-érsek elnöklete alatt megtartották együttes értekezletüket, melyen Tisza Kálmán miniszterelnök, Bedekov A képviselőház igazságügyi bizottsága keddi ülésében folytatta a polgári törvénykezési rendtartás módosítását tárgyazó törvényjavaslat részletes tárgyalását. A semiségi eseteket felsoroló 40. §-nak csupán zárszavai adtak hoszszabb vitára alkalmat. Ezekben ugyanis a felülvizsgáló bíró által a hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetek elősoroltatván, ezek közé az o) pont is felvétetett, „a vitás kérdés eldöntésére lényeges befolyást gyakorló eljárási szabályok megsértése vagy mellőzése semmiségi esetet képez.“ Előadó e pontot a hivatalból figyelembe veendő esetek közül kihagyatul kéri, mert különben a felső bíró az egész pernek alaki felülvizsgálásával is terheltetnék. Emmer a pont megtartását ajánlja, mert ez nem jár a bíróság újabb roegterhelteltetésével, amennyiben az egész per felülvizsgálásánál feltűnő alaki hibák különös keresés nélkül is szemébe ötlenek ; figyelmezteti a bizottságot, hogy itt az egyes felek érdekeitől független jogegység és helyes törvény alkalmazásról van szó, melyet csakis igy lehet biztosítani, midőn nálunk polgári ügyekben államügyész közbe nem jár. E kérdéshez a bizottság majdnem mindenik tagja hozzászólván, szavazáskor a szavazatok egyenlőségénél elnök az o) pont felvétele mellett döntött. A 41—46. §§. vita nélkül elfogadtatnak. A 47. §. 2. alineája a Bokross által felvetett aggályok méltánylása folytán elhagyatott. A 48. §., mely szerint „Azon sommás perekben, melyekben a kereset tárgya járulékok nélkül 500 frtot meg nem haladó készpénz, az I. bírósági ítéletet helybenhagyó II. bírósági ítélet ellen további felebbezésnek helye nincsen.“ A Bokrosnak azon indítványra adott alkalmat, hogy az 500 frtnyi értéket meg nem haladó ingókra terjesztessék ki, mert a járásbíróság illetékességének megállapításával csakis 500 frtnyi érték szolgál ez irányban alapul, s a készpénz iránti per épon oly bonyolult bizonyításssal járhat mint az ingók iránti. Zsiros közvetítő indítványa elnök azon formulázásában fogadtatott el, hogy ingókra nézve a nem felebbezhetés tekintetéből 200 frtnyi érték szolgáljon alapul. A 49. §. elfogadtatott. A konok felebbezés büntetéséről szóló 50 §. aggályokra szolgáltatott alkalmat. Hosszabb vita után a bizottság elfogadta a konok felebbezés bírságának 500 forintnyi maximumban leí tendő megállapítását, a konok felebbezés de- finíciójára nézve a régi törvény 293. §-ának kifejezéseit fogadta el, a felelősséget pedig elsősorban a félrehárítandónak határozta, azon eset- ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház kedden (jan. 25.) folytatta az új fogyasztási adók fölötti vitát. Az elnöki bejelentések után Királyi Pál a vita előhaladott stádiumában csak annak indokolására szorítkozik, hogy miért szavaz a javaslat ellen. A fővárosban már az apró szárnyasok is meg vannak adóztatva. A megadóztatni szándékolt objektumról azt mondja a miniszter, hogy azok nem nélkülözhetetlenek az életre. Hát hiszen nélkülözhetetlen csak a kenyér, víz, levegő , de a kenyér már úgy meg van adóztatva, hogy adóemelésről szó sem lehet. A fővárosban a víz is meg van adóztatva. Most jöne a kávé. Ezer meg ezen munkás van, aki kávén él, mert a hús drága. E javaslat mely megdrágítja a munkát, nehezíti a forgalmat, ha megszavazatuék is áldásos soha sem lesz. Az alkotmányos rend leghatalmasabb támasza, a rend, közművelődés, anyagi jólét egyik legnevezetesebb tényezője a kereskedelmi elem. Ezt gyöngíteni jó politika nem lehet. De — kérdi—eloszlatja-e a deficitet a kilátásba helyezett 2 800,000 Lfrt, melynek még behajthatósága is kétes? Ilyen gazdálkodás mellett újra biztatja a remény a deficit ellen. Szóló tehát nem támogathatja azt a kormányt, mely az országot tönk felé vezeti s a javaslatot nem fogadja el. Talaly Kálmán azon kezdi, hogy sok poétizálás történt már a szőnyegen levő javaslat fölött, így engedélyt kér, hogy ő is költői hangulattal vezesse be dikezióját. Két poétája van a szabadelvű pártnak : egy humorista s egy elégikus. (Jókai és nogr. Szontagh Pál). Nem vár csodát, de talán mégis meglehet, hogy ma,mert hiszen Pál a párt Ossiánjának patronusa) Pál fordulásán ő is megfordul. (Derültség). Ami Jókait illeti, az ő patronosa Mauriczius, aki nagy hős volt. Jókait is a legveszélyesebb pozícziók ellen küldi a párt, de hát eltörött a „kávés ibrikje“. — Áttér ezután a Jókai által felhozott indokokra, s azt mondja, a magyar ember konservativizmusán kifog a sok ügynök. Ha a magyar restel a czikkek után járni, a trieszti s a sok „ebat',a németje“-ügynök a kész kávét oda teszi az asztalára, s így annak csinálunk hasznot. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy inparlamentáris kifejezést használt. Thaly Kálmán : Csak idéztem. Elnök :e szót „eladta“, idézve sem szokás e házban használni. (Zaj. Ellentmondás. Csatár: De bizony nem, mert akkor istenkáromlást is lehet idézni.) Thaly Kálmán : Hát akkor azt mondom, hogy „ördögadta németje. Beszédét folytatva, bírálat alá veszi a Hegedűs Sándor és Rakovszky István beszédeit s velük polemizál. Mint a főváros IX. és X. kerületének képviselője, főkép a sörgyártásról beszél, s ennek nagyobb megadóztatását ellenzi. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. Szontagh Pál (nógrádi): Én azokhoz tartozom, akiket tegnap Sennyey Pál b. t. képviselőtársam említett, akik azt akarják, hogy a felvett adósság kamatai az államnak új jövedelmi forrásaiból fedeztessenek. (Helyeslés jobbról.) Egyebet és többet nem várok e javaslattól. Nem hi