Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-01-14 / 10. szám

Második évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA : nol királyutd­a 16Tst. hová a lap szellemi részét illető közlemények . czimzendök. Egész évre Félévre . AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 13 frt. II! Negyedévre . . . . . 0 frt. Hl Egy hóra helyben Egyes szám­ára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. 3 frt. 1 frt. XC. szám Kolozsvár, péntek, január 14. 1881. * KI­ADÓ-HIV­AT­AL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasabozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Megjelenik az „Ellenzék" mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP.­­ ........... — — -■ A főispánokról. 3) Hajdan a főispán méltóság volt. Ma kortes. Hajdan a pártokon felülálló volt, ki a pártokat a tulhajtások idején ellensúlyoz­ta. Ma a cselszövök feje, a viszály szitája, a tulhajtások lelkesítője, szóval az eszközök fe­lett álló eszköz. Kevés, talán ezért is olyan feltűnő a kivétel. Hajdan a főispán a vagyon támasza volt mindig. Ma a vagyon függetlenít a főispáni kegytől, tehát másnál visszatetsző tulajdon­ság. Ezért sok megyében a tisztikar legna­gyobb részt a vagyonukat eltékozolt egyének menedékhelye, kik keserűséggel telvék el azok ellen, kik atyáink vagyonát bírják és néha esetekben gyarapítják is. Ezek demagóg üzelmeket táplálnak és ez lengi át az adminisztrácziót is. A függet­len állású birtokos ember lehet ellenzéki, mert saját erejéből és nem hivatal után él, s a­mit a közpénztárba számos terhes czi­­men befizet, nem kapja vissza más czimen, tehát az önvédelem ösztöne is a romboló kor­mány ellen fordulni készteti. Jaj az ilyen földbirtokosnak, mert az adminisztráczió minden közege a jegyzőig el­lene bujtogat, mert birtokos társait tőle bár­mi áron el kell idegeníteni, sőt a vagyonta­lan és vagyonos praevarikátorokat nyakára kell uszítani, mert a nem büntetett kihágó a leghívebb kortes. A földbirtokos pedig a szolgabirótól fel­lebbezhet az alispánhoz, az alispántól a köz­igazgatási bizottsághoz. Tehát csókától var­júhoz és varjútól a varjukhoz. Varjú csóká­nak, varjú pedig varjúnak nem vájja ki a szemét. Tovább folyamodnia nem lehet, mert Tisza szabadelvűsége eldöntötte, hogy két egyező határozat ellen felfolyamodásnak helye nincs, így gondoskodva van, hogy egy demagóg irányú tisztikar a földbirtokosságot üldözze és gyötörtesse, a­míg vele meggyő­ződése árán nem paktál. A főispánnak ilyen eselekben kellene közbe csördíteni és a há­borítatlan birtoklást megvédelmezni, s ha kell a formaságok mögül részrehajló tisztviselőket rendre utasítani. Az a hatalom, melyet a nem korteskedő, vagy ügyetlenül korteskedők ellen oly szapora szigorral éreztetnek, ily ese­tekben kellene, hogy gyorsan hasson. Némely megyében a tisztviselőknek ka­lákában szántják, aratják, kaszálják és gyűj­tik földjét. Mindenki látja és elnézi, pedig ez is utolsó elemzésben a földbirtokosok ellen fordul, mert az alispánnak, a szolgabirónak e szolgálatokkal legtöbbnyire a ludasok, a határprédálók, az erdőpusztítók, a rendbontók kedveskednek, kik ezen szivesség fejében a modern Teczel uraméktól előre is megkapják azután elkövetendő bűneik bocsánatát. Ezen polgártársaink aztán nem a sógor, a koma, a nemzetség vetését, füvét és heréjét, hanem a földbirtokosét gázolják, legeltetik. A föld­birtokosnak ugyan meg van a kára, de so­ha sincs igaza, vagy oly csekély a kiszabott büntetés, hogy­ nevetséges, inkább buzdító, mint elriasztó. A főispán pedig örvend, hogy a népszerű tisztviselőnek ingyen munkával kedveskednek és megaprehendálná, ha az ad­­ministráczió érdekében az önkéntes munkások kalákáit eltiltani kívánnék. Hol lehet a tulajdon szentsége inkább megtámadva, mint oly adminisztráczióban, hol közigazgatási úton rég megszerzett jogot konfiskálnak, vagy értéktelenné tesznek, mint például Szolnok-Dobokában, hol 50—6s ma­lom gátját, azokban levő több százezer érté­kű vagyont, számos család birtokát a főispán indul leszállítani, mert a tutajozás képzelt érdeke megkívánja? Való, avagy vélt közér­dek nevében letiporni a magán­érdek jogát, melyet a századoktól örökölt állapot és nem­zedékek használata szentesít, oly sociális elv, melyet a forradalmárok túlzói, a kommunis­ták és nihilisták vallanak. Hogy ilyen lépés­re egy báró és főispán ragadtatja magát, hogy e funkc­iójában­ a kormány őt elősegí­ti, jellemzi a jelen adminisztrácziónak a va­gyon ellen intézett irányát. A főispánoknak az értelmiséget kellene támogatni. Törvényeink is kényeztetik, mint a viriliseknél adójukat kétszer számítják. S alig vannak a főispánok valamivel rosszabb lábon, mint az értelmiséggel, mert az okos­kodik, bírál, elve és nézete van, holott csak pajtások és szolgákra van a főispánnak szük­sége. Tehát a pajtások vezetése alatt a szol­gákkal az értelmiséget leszavaztatják. A mi­nisztérium ? Az, a­mit kedvelt híve a főis­pán támogat, bármily vad, hóbortos és erő­szakos legyen is az, helybenhagyja, mert nem az administratív igazságot védelmezi, hanem a főispánt támogatni árkon bokron keresztül köztudomás szerint hivatásának tartja. A belügyminisztérium egy kortes in­­tendatura, mely a főispánokat fegyelem hel­­yett rontja. Mozdított el főispánt, mert tét­len, semleges volt, azonban egyet sem, mer erőszakos törvénysértő volt. Az erőszakosság az erő jele, és Tisza erős főispánokat óhajt, legyenek aztán akár a vagyonközösség, vagy a Prodhon barátai. Adm­inisztrácziónk zsarnoksága állam­i életü­nk gyengesége és bontó betegsége, ha­nem ez a Tisza párt erejének és hatalmá­nak forrása, mert az emberi testen is az egészségtelenség feltételeinek fertőzesében sza­porodnak és hatalmasodnak el a parasz­ták. TARCZA. JM ta­­t a­­ Tz­­á­si y Miska biográfiájából. Irta : PARÁNYI Á ÁRPÁD. III. szakasz. A szép vadász. — Sámson és Delilla. — A bárt­fai házi­gazda. — Erzsiké. — Előkészületek szerelmi vallomásra. — A merénylet. — „Szeret­lek ! • Az első referálás. — A korcsmák Pom­padurja és Bártfa Herója. — Lelki furdalások. — Semmi baj ! Hetedhét országon is hiába keresnék párját Miskának, olyan deli vitéz, nyalka vadász lett belőle. Tarisnyaszámra vitte magával a sok leány és menyecske szivet, melyet masérozás közben tüzes szemeivel úgy szedegetett, mint erdei em­ber a gombát, eső után, s midőn a raszlaviczai útban beérkeztek Nánásra, első dolga volt nehány pajtásával a „garasos korcsmába“ sietni, magába szívandó egy kis erősitőt, s a különben üres tarisznyát kiüresitendő a sok lángoló as­-­szony és leány szívtől, melyek hosszú útjában ka- Pu aljáról, ajtó küszöbéről vetették keblébe a tü­zes kanóczot. De itt aztán megjárta ám szegény Miska barátunk, mert a nagy hatalmas szív helyett, melynek terhétől szabadulni vágyott, kapott „a garasos korcsmában“ egy oly szivet, mely ma­gában nehezebb volt az egész tarisznyánál. Dobogott vala pedig ez az egy szív Pa­tak­iné ifiasszony pruszlikos keblében, ki ak­koriban Nánás Fin­om Rózsija volt. Patakiné iiasszony gyakran bejárt a „gara­­sosba“ miként ő rapndá , hogy bort vigyen az emberének, aki nagyon szeretett a kan­csó fenekére tekinteni, s néha annyira be volt törülközve, hogy nyitott ajtón is kilin­cset keresett. Az ura vén volt, ő fiatal , azt hiszem ked­ves olvasó ezzel eleget mondtam arra nézve, hogy elhidd nekem, miszerint első pillanatra annyira megtetszett neki a pelyhes állú, bajusztalan vitéz úr, hogy titokban megesküdött örökhüséget fo­gadni Miskának, mely örökhüség kitartson egész aggéiig, midőn a hadsereg tovább lesz masíro­zandó. Ne feledjük, hogy Miska nemrég került ki Hengye uram virgácsa alól, s még nem igen is­merhette a szívnek inde-bindéjét, különben bizony­nyal észre veszi azt a sunyi barna menyecskét, ki már egy álló érája a csöntés mellől tüzel reá szén fekete szemeivel. „Jögyügyneke a mennyek országa!­ Honnan, honnan katona uram ? — szó­­kita meg végre ifjú vitézünket a barna menyecske. Kolozsvárról — felelt ez, hidegvérrel aprítván szalonnáját, s hogy bővebb magyarázatot ne kelljen adnia, orrát a boros kancsóba dugta. — Volte már háborúban? — kérdő elé­gedetlenkedve Patakiné ifiasszony. — Hm ! de voltam ám ! — Hol ? galambom. — Cziglárnál ! — felelt Miska hősies önér­zettel, kissé neki bátorodva. — Győzött-e sok ellenséget ? — Hm! meghiszem azt? — volt a kérde­zett válasza, ki egyet köhintvén, kicsinylőleg te­kintett maga körül. A csárdák Delillája azon hitben volt, hogy kérdésére nem is lehet másként válaszolni mint körülbelül ily módon: „Győztem kiz én galam­bom eleget, de ilyen két ágyúval mint a te villogó szemed még nem állottam átellenben!“ s csak azt a rövid toldalék kérdést koczkáztatá: — Hányat ? — — Egy zsidót!-------felelt Miska hátra szegzett nyakkal, lábait szétterpesztve az asztal alatt. — A guttába? — monda gúnyos fejbillen­­téssel a kérdező, s látván hogy Miska sehogysem akar abban­ az irányban haladni, merre a menyecs­ke terelte, egyenesen kirukkolt a színnel. — Hát szeretője van-e sok? — Nincs biz én nekem, kedves asszony­ság! — felelt Miska szeralesütve, el nem tudván képzelni, hogy miként lehet tőle ilyesmit kér­dezni. A falu tündérének nem kellett sok idő arra, hogy valakit tetőtől talpig kiismerjen, s midőn Miska szégyenkezve ejte ki az „asszonyság“ szót e helyett hogy „szentem, galambom rózsám“ azon­nal tisztában volt vele hogy itt nem valami eke­vastól megugrott paraszt sihederrel van dolga. — Kihez van a vitéz úrfi kovártélyozva ? — kérdé tőle, különösen hangsúlyozva az ú­r­­f­i szót. — Majd csak elhalok valahol ! — volt a rö­vid válasz. Mint légy a pókháló közelében, olyan veszélyben forgott ifjú hősünk a parázs tekintetű, csábos menyecske oldalánál. Szemeit alig merte fölemelni, s ha egyszer­egyszer véletlenül mégis rápilantott a csinos bar­na asszonyra, úgy rajta feledé tekintetét, hogy alig bírta megint másfelé terelni. Szive mindinkább dobogott s lassanként ne­ki bátorodva, beszélgetésbe elegyedett a me­nyecskével. Most már le sem vette róla többé szemeit, sőt ha a barna tündér közelebb húzódott hozzá, a korcsma lóczáján, hogy súgva is meghallja a vitéz úrfi beszédét, nem retirált mint eddig, ha­nem — jártas lévén a stratégiában — addig en­gedő közeledni az ellenséget, mig egy gyanútlan pillanatban körülkeríthette ... mindkét kar­jával. Amaz észrevette a hatást, mit szemeinek delejes fluiduma okozott, s ügyesen úgy intézte a dogot, hogy váll kendője egyszerre csak mint­egy véletlenül kibomolván — lesiklott s látni en­­gedő hófehér nyakát. Ez több vala, mint mennyire a czigláni hős el volt készülve, s koc­káztatva a sikert, oly forró csókot nyomott a szép fehér nyakra, hogy annak kaczér tulajdonosa ijedten sikoltott fel, mintha gyík futott volna keresztül lábain. Ép e pillanatban hullott egy pille az asztalon pislogó mécsesbe, s a gerendák között egy légy keservesen kezdett zümmögni, megfogódzván a pókhálóban. — Éjfél lesz mindjárt, vitéz úr, — mon­da kis szünet után a menyecske, — ha meg nem vetné szegényes hajlékunkat, olyan ágyat teremtenék össze katona uramnak, hogy a király is elhálhatna benne ! — Hát aztán ? — Hát aztán!, holnap reggel úgy is el­­masíroznak, — mondá nagyot sóhajtva a me­nyecske — ugyan értse meg már az okos be­szédet, maga csintalan! Jöjjön utánam a vitéz ur, majd én elől ve­zetem, mint hadnagy uram; nem lakom ám messzi, csak száz lépés ide a pékház mellett. Ezzel megindultak­­ az ajtóból visszafordult Patakiné ifiasszony, odakiáltva a „garasosnak* : — Rójja fel kend ezt a fél meszelyt a t­ó fa­­la­­­h­e­z ! majd kitisztázzuk a búzával ! — Ezután a két szerelmes nekiindult a vak sötétnek, körülvéve csend és némaságtól, melyet csak egy egy távolban csaholó kuvasz szakí­tott meg. Az előre dicsőített ágyat nem kellett meg­vetni, kés­en várta az már gazdáját. A ház feje m­rint rendesen — már ott horkolt szalma nyo­szolyáján a pitvarban, élvezvén az igazik álmát ; mellette a földön hevert egy üres boros palaczk, mit a gondos hitestirs arra mentében hirtelen fölvett. Helyébe téve a telt palaczkot, hogy reg­gelre, mikor az öreg fölnyitja szemeit, első te­kintetével megpillantsa a fölöstökömöt. (Vége köv.) — Az adókezelési javaslat erős visz­­szatetszést keltett kormánypárti képviselői körök­ben is. Mi reámutattunk már e javaslat hiányai­ra, mely az eddigi adókezelési nyomorúságokon nem segít, hanem a tisztán fiskális rendszabályo­kat még szigorítja s az adófizető közönséget a pénzügyi közegek mulasztásai és rendetlenségei ellenében nem biztosítja, nem óvja. Számos kor­mánypárti képviselő szemrehányásokat tett e ja­vaslat miatt a pénzügyminiszternek, s azt kíván­ták tőle, hogy vonja vissza ezek javaslatát. Egy­előre a javaslat tárgyalását a pénzügyi bizottság Lukács Béla indítványára elhalasztotta; de ha a kormány a javaslatot vissza nem vonja, vagy azon igen lényegesen nem módosít, úgy igen erős megtámadásoknak lesz kitéve kormánypárti kép­viselők részéről is, kik a sok adóemelés mellett legalább az adókezelési rendszer javítását óhajta­­nák keresztülvinni — a közelgő választásokra va­ló tekintetből. — A horvát pártviszonyokról írják egy bécsi lapnak, hogy azok újabb időben kedvezőb­ben alakulnak. Pejacsevics bán­­ Mrazovics az el­lenzék vezére közt barátságos érintkezés fejlődött ki, mely a horvát állapotokra jótékony hatással van. Sokan azt is vélik észrevenni, hogy Pejacse­­vich bán közeledni kezd az ellenzék politikai prog­ram­jához. Néki kihágás maga után vonja a kártyagyártá­s, vagy kereskedési jog elvesztését. Létező és fel nem használt kártyakészletek a törvény szentesí­tése után 3 hónappal bejelentendők és már az új törvény szabványai szerint bélyegzen­­dők meg. — Ezek az új javaslat lényegesebb in­tézkedései. Új törvények, új költségek. *) (Három czikk.) 1. Tudomásunk szerint az erdélyrészi mérnö­kök a napokban tartott­k meg összejöveteleket, ezen értekezletnek fölmentiója a kibocsátott új birtokrendezési utasítás némely hiányos szabvá­nyainak megváltoztatása volt. Nem akarjuk sérteni ezen igen tisztelt mér­nököket, azonban kénytelenek vagyunk kimonda­ni, hogy ez a értekezlet „filius ante patreo” volt, mivel ezen értekezletet nem most, midőn az ige testté vált, még pedig igen érzékeny testté, — ha­nem az ez iránt czélba vett enquette-k előtt kel­lett volna megtartani. Igen jól emlékezünk, hogy a kat évi vajúdás ideje alatt több rendbeli — igen illetékes egyének által — a fennálló hiányok és akadályok mikénti orvoslását tartalmazó — ezik sorozatok lettek a hazai lapok útján közölve, s ezek között különösen kiemeljük az Erdélyi Gaz­dasági Egylet által kiadottat. Hanem ezek ma­gas figyelmen kívül hagyattak, hisz nem jogá­szok írták azokat ! És az enquette-en kik folytak, de ezen utasítások megteremtésébe ? néhány jo­gász és egy mérnök ! Nem sokkal helyesebb lesz, ha egy előzetes értekezletre meghívattak volna olyan egyének, kik a folytonos foglalkozás által minden hiányait és így azoknak mikénti orvos­lását is ismerték, szóval néhány e szakmában több évi gyakorlattal működő úrbéri bírót és birtokos gaz­dát, annyival is inkább, mivel az utóbb nevezettet sújtja legjobban, de indirect mindnyájan érezzük a nyomást. Rég vártuk ezen, a birtokviszonyainkon és jóllétünkön segítni és elorgoz­títani remélt­­ új birtokrendezési törvényeket ; s végre napvilágot lá­tott e csodagyerek — puer rob­aculum— mely olyan tulajdonsággal birt, hogy a helyett, hogy világra jöttével ő maga sirt volna, a birtokos osztályt b­k­­katta meg, mig másfelől az úrbéri bírákat, ügy­védet és mérnököt megbolondította, mivel életbe­lépte előtt egy pár nappal, — alig annyi példányban a­hány úrbéri biró van Erdélyben, — jelenvén, annak szabványai szerint lévén köteles a mérnök munkálatait megtenni, azokat még nem ismer­vén a legnagyobb zavart és hátramaradást idéz­te elő. Később egyik úrbéri túró szives volt úgy a régi mint az uj birtokrendezésre vonatkozó tér­*) Nagy örömünkre szolgál, hogy e fejtegetésnek la­punkban tért engedhetünk s felhivju­k mint olyanra, mely egy kiváló szakférfi tollából eredt, úgy az érdekelt nagy kö­zönség mint a szak­körök figyelmét. Szerkö­vényeket és rendeleteket összeszedve kiadni ; Egy alkalom nyújtatott, hogy azokat, ne csak a kivá­lasztottak, hanem más halandók is olvashassák és tanulmányozhassák. Sokat vártunk, sokat remél­tünk, mert azt hittük, hogy ezen új törvények által mezőgazdasági — majdnem tönkre ment — viszonyaink új lendületének biztosítékát találand­­juk; meg is találtuk a biztosítékot, arra nézve, hogy ezután a birtokrendezések még egyszer any­­nyiba fognak kerülni Ha nem tartsunk rendet, előttünk vannak a törvények, szabályrendeletek, előttünk a mérnöki értekezlet által felterjesztett — hiányok orvoslá­sát magába foglaló —felfolyamodás; hadd beszél­jenek ezek. A fédmivelés-, ipar- és kereskedelmi mi­niszer, az erdélyi birtokviszonyok rendezése ügyé­­­­ben 1879 év tavaszán összehívott enquette-n­ez inté­zett kérdések között különösen kiemelte : m­i­k­­ volnának azon eljárási szabályok, me­lyek az ügy g­y­o­r­s menete mellett, annak olcsóbb keresztülvitelét ered­ményeznék? Tekintsük meg közelebbről ezen olcsóbb keresztülvitel egyes tételeit: 1880. September 10-dike előtt érvényben volt birtokrendezési eljárás szerint, a tagosítási költségeket — a mérnököknek és tárgyalások al­kalmával a commissioknak fizetett összegeket ért­ve — a felperesi birtokosság tartozott előlegezni, mely összeg a végrehajtás alkalmával a tárgyaláson tisztázva és megállapítva, a törvény által kötele­zetteken végrehajtás útján volt­­elhajtandó ; tehát — ha volt ki előlegezzen — volt gyorsmenetű birtokrendezés is. Hát most hogyan megy, talán másként és előnyösebben ? Az állam csak a költségek behajtását ga­­rantírozza, de absolute semmit sem előlegez, ha­nem a 3148 J. M. E. szám alatti körrendelet 4 §­lye értelmében a költségek előleges fedezé­sére, — milyenek a hirdetményezési, a telekk­öny­­vek lemásolási, kiküldetési, a mérnöki szerződés 2-ik pontjának a) betűje alatt érintett mérnöki dí­jazás — itt úgy látszik, hogy a minister úr szán­dékosan megfeledkezett az utasításhoz mellékelt mérnöki szerződési mintázat 1-ső részének h) pont­járól, melyben a felvételi munkálatnak egy év alatt történő befejezésével esedékessé vált má­sodik és esetleg harmadik részletdíjak, valamint az osztályozás és becslés alkalmával történő s kü­lönösen a birtokosság terhére az annyira kegyei­be vett hitelesítő mérnök 20 írt napi díjazásból eredő költségekről , melyeknek fedezésére a na­gyobb birtokosok egy vagy több évi járulékainak befizetésére köteleztetnek, így tehát most is a nagyobb birtokosok kö­teleztetnek azon előleges költségek hordozására, melyek fenntebb említve vannak, s melyek most az úrbéresek által eddig teljesített szolgál­­mányok pénzzeli megváltásából eredő többlettel is szaporittatva, minden bizonynyal terhesebb te­end mint eddig volt-Minthogy pedig a nagyobb birtokosok ál­ - !-------------------------------------------­ — A kormány a csődtörvényjavaslat el­intézése után a képviselőházban tegy regnikoláris deputáczió kiküldésére vonatkozó határozati javas­latot, azután pedig a zenicza-szerajevói keskeny vágányú vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot szándékozik tárgyalás alá vétetni.­­ A közigazgatási bizottságok in­tézménye ellen tüntettek közelebb a pozsonyi vá­rosi képviseletben. Az említett városi képviselet ülésén napirendre volt kitűzve ugyanis a közigaz­gatási bizottság öt tagjának megválasztása Ki­­lenc­vennégy szavazatjegy közül 74 adatott be üresen és csak 20 szavazó­jegy tartalmazott va­lamely nevet. Az ilykor megválasztottak nem fo­gadták el a reájuk eső választást. Az ezután kö­vetkezett vitában minden oldalról hangsúlyozták a közigazgatási bizottság czélszerűtlen és tel­jesen fölösleges voltát. — A kártyabélyeg tárgyában az „Egyetértés“ szerint új javaslat fog az ország­gyűlés elé terjesztetni. Az eddigi bélyegilleték je­lentékenyen fel fog emeltetni és pedig 36 lapig terjedő kártyáknál — különbség nélkül a játék­kártyák finomságára — 15 krra, 36 lapnál töb­bel bíró kártyacsomagoknál pedig 30 krra. Visz­­szaélések meggátlása végett hivatalos kötőszalag­gal lesz ellátva minden csomag. Tapasztaltatott ugyanis, hogy az eddigi bélyegzési eljárással so­kan visszaélnek, amennyiben már a használt kár­tyacsomagokból a bélyegzett kártyalapot más cso­magba alkalmazzák és így hozzák forgalomba, megrövidítvén az által­a kincstári jövedéket. A hivatalos kötőszalag — mely nélkül kártyát for­galomba hozni nem leend szabad, — ezen visz­­szaélések elejét veszi. Kártyagyárak felállítása a pénzügyi hatóság engedélyétől tétetik függővé, azok pénzügyi ellenőrzés alatt állnak. A kártya­­bélyeg kiterjesztetik minden kártyára. Ellenőrzés alá jő a kártyával való kereskedés is. Jövedéki át­hágások 50 szeresen bűntettetnek. Ismételt jövő­

Next