Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-10-31 / 249. szám

­­ j Blahom­ei­ koporsója. Szlávy József, az osztrák-magyar mo­­­­izcin­a közös pénzügyminisztere egy nagyon érdekes és terjedelmes jelentést terjesztett a delegáció elé. Az előterjesztés c­íme: „Tájékozásul a boszniai közigazgatás jelen állapotáról.“ A jelentés azonban némileg ellenmondásban áll a tartalommal, mely nemcsak a jelent öle­li föl, hanem Bosznia és Herczegovina ad­­minisztratiójának szervezését az occupatiótól kezdve a jelen év elejéig. Az előterjesztéshez egy zárszámadás for­ma járul, mely Bosznia és Herczegovina bud­­getjét tünteti fel 1880-ból. Az egész előterjesztés érdekes világot vet arra a viszonyra, melyben Magyarország e drága vérrel és pénzzel megszerzett tarto­mányokhoz áll, és jellemző fényt vet arra az osztrák politikára, mely máig sem mondott le arról a pretendált hivatásáról, hogy Kele­ten a „culturát“ terjeszsze. Nem érzünk sem kedvet, sem hivatást magunkban, hogy érdemleges bírálatot mond­junk Szlávy közös pénzügyminiszter jelentése fölött. Az occupált tartományok történelmi, és helyi viszonyainak alapos és részletes is­merete és az előterjesztés alapjául szolgáló adatok hiányában könnyen igazságtalanságra tévedhetnénk verdiktünkben. Ismertetni sem szándékunk e jelentést. Minek soroljuk fel, hogy miként rendezték be, Bécsből vett osztrák mintára, a boszniai központi kormányt Szarajevóban ? hogy hány ,Regierungs-Bitthu-ból áll a kormány? hogy miféle és mekkora nehézségekkel kellett meg­küzdeni a közös pénzügyminisztériumnak •— a­mint ezt meglehetős önteltséggel az elő­terjesztésben minduntalan hangsúlyozza, — a derék bosnyákok és herczegorczok ránezba­­szedésével? hogy miként organizálják a két tartomány közigazgatását, justitiáját, pénz­ügyi administratióját? s hogy hány adóhiva­talokra és pénzügyőrre van Szlávy József­­ excellentiájának szüksége e czélból? De ha nem is ereszkedünk ez előterjesz­tés meritális ismertetésébe és kritikájába, két megjegyzést egész általánosságban nem nyomhatunk el magunkban. Ránk, s úgy hisszük, minden magyar emberre olyan benyomást tett első pillanat­ra ez előterjesztés, mintha valami varázsha­talom egyszerre csak visszahelyezett volna az 1850-es évek elején Magyarországba. Akkoron az istenben boldogult Bach és kollegái is vittek véghez ilyforma reorga­­nisatiót Magyarországon. Mindent felforgattak, mert hiszen mindent „ázsiai“ állapotban ta­láltak nálunk is, mint ők állították, miként állítja most Szlávy József előterjesztése a tö­rök birodalomtól elkaparintott két országocs­káról. Minket, Magyarországot is elárasztott az osztrák czivilizáló és germanizáló reform­politika az idegen tisztviselők sáskaseregével, törvények, pátensek és rendeletek egész özö­nével, szokásainkkal, élet­özletünkkel, leg­drágább nemzeti érdekeinkkel homlokegyenest ellenkező intézményekkel. Szóval nyakig úsz­tunk az osztrák kultúra áldásaiban. Az osztrák centralisták most ezt az or­­szágboldogító cultur-missiót Boszniában és Herczegovinában hozzák alkalmazásba. Olvassa el csak bárki a közös pénzügy­minisztérium előterjesztését s első olvasásra arra a meggyőződésre fog jönni, hogy azok­ban az occupált tartományokban épen az a ha­gyományos osztrák szellem, ugyanolyan, min­dent a germanisatio és osztrák centralismus érdekében kizsákmányoló elemek ütötték föl sátorfájukat, mint egykoron nálunk. Az előterjesztés a kormányzat majd mindenik ágazatánál azzal áll elő, hogy a korábbi török rendszer, a korábbi intézmé­nyek olyan hiányosak és czélszerűtlenek vol­tak, hogy azokat, a „modern“ kormányzat követelményei szempontjából nem lehetett to­vább is fenntartani, hogy a korábbi török tisztviselők egy része elmenekült volt az or­szágból, az otthon maradottak pedig rész­ben, az intézményekkel járó ismeretek hiá­nyában, nagyobbára nem voltak alkalmazha­tók. S ilyetén mentegetődzés mellett aztán lépten-nyomon, majd minden kormányzati ágazatnál azzal a megjegyzéssel találkozunk a jelentésben, hogy a monarchiából kellett kellő erőket requirálni. Hát hiszen ismerjük mi ezt az osztrák fogást az 50-­es évekből nagyon jól! Érdekes ránk, Magyarországra nézve, megtudni azt is e jelentésből, hogy mi is áldoztunk és áldozunk ugyan vérünkkel és pénzünkkel azoknak a szerencsétlen szláv tar­tományoknak az elfoglalására és megtartásá­ra. Ámde azért Magyarország államisága, a magyar nemzeti érdek épen semmi kifejezés­re sem talál Bosznia Herczegovina reorgani­­satiójánál. Először is a kormányzat hivatalos nyel­ve: a német! íme milyen dicsően nyilvánul e tekin­tetben is Ausztriával való egyenrangúságunk, az a nagyszerű dualismus! Hanem persze, két hivatalos nyelvet nem is lehet alkalmazni a kormányzásban ; mi természetesebb tehát, hogy a magyar fiúk vére ontásával és a magyar polgárok milliói­val is acquirált tartományok hivatalos nyel­ve — az osztrák német legyen ? ! Csodálatos is, egyébként,­­ezeknek az occupált tartományoknak az államjogi hely­zete. Valóságos Mahomed koporsója: lebeg ég­­ és föld között a semmiségben. Nemzetközi jog, a borlini szerződés sze­rint Ausztria­ Nagy,Írországnak csak occupá­­tióra van joga. De a diplomáczia jezsuitiz­­musa jónak látta meg nem határozni, hogy mi történjék e tartományokkal, ha a rendet helyre­állítottuk bennök. Vissza­adjuk e Tö­rökországnak ? s ingyen-e vagy költségeink megtérítése mellett és mikor adjuk vissza, hány év múlva a reform­munka befejezése után ? Vagy pedig osztrák souvorainitás alatt majd á lá Bulgária autonóm osztrák-magyar provinczia lesz-e belőle? Avagy hát miféle terület is az a Bosz­nia és Herczegovina? a magyar királyi vagy osztrák császári korona alatt áll­ó? Eh!­különben mit bajlódunk mi gyarló alattvalói eszünkkel ilyen dolgok miatt? Hiszen megmondta nemrég is egy angol világlap,­­ és a Kelet, mint jó közös-ügyes újság az angol lap czikkét egész terjedelmé­ben reprodukálta , hogy az osztrák császár akkor, midőn országainak alkotmányos enged­ményeket tett, de a béke és had jogát, va­lamint a külügyeket magának tartotta fenn, épen olyan absolutismust öntött törvényes, alkotmányos formán, mint a milyen hajdan s az idők kezdete óta volt az osztrák kor­mányzat. Nos, hát mit törődjünk mi Mahomed koporsójával ?! Nem elég áldás és dicsőség-e, hogy ar­ra a szép tartományra, occupationális költsé­gek czimén az osztrák sógorral együtt 6 milliót fizetünk évenkint s ebből csak­nem két millió­ért, egyes-egyedül Magyarország­ra esik ?!­ ­ TÁFÓCZA,. Temetői hangok. (Halottak estéje, 1881.) I. Apám, apám! ha tudtad volna Hogy’ él, mit szenved gyermeked? Daczoltál volna a halállal, S nem hagysz magamra engemet. Kit éltednél jobban szerettél, S kinek te voltál mindene; Egyedül áll e nagy világon Csak könnye, baja van vele. Avagy talán lelked megérzé, Mit el nem mondhatok neked, S egyetlen lányod szenvedésén Nemes, nagy szived megrepedt?! Ha igy van, mért, oh mért nem adtad kezed halálos ágyadon Hogy elvigyél ? . . . Oly jól esett von’ Küzdés után a nyugalom. Apám, apám! Az éji cs­ndben könnyek között két gyermeked: Oh nyújtsd kezed egy jobb világból, ne hívj magadhoz engemet! . . . II. Lelkem felét zárták e­mirhalomba, Másik fele bolyong a föld felett. Oh, lelkem édes, elszakadt darabja! Heggyé lenni mikor fogok veled? . . • in. Mélyen . . . mélyen leástak szép halottam Hideg, kemény földet raktak reád; Zápor gyanánt hulljon bár könnyem árja, Nem jut belőle egy csöpp sem le rád. IV. Halott a sírban ... ás halott a síron . . . Te bennt,­án kívül drága angyalom! Te rajtad dúl a senyvedés hatalma, Az én szivemben dúl a fájdalom . . . V. Halld . . . kong az óra, lassú, tompa hangon . . . Éjfélt susog a temetői szél . . . Felhőbe rejti még a hold is arczát, — A holtak országára nézni fél . . . Magunk vagyunk . . . te, én és a halottak, Fáradtan állok sirh­almad felett, És várom . . . várom jöttödet remegve, Hogy nyughelyedre térhessek veled!... B. Borosnyay Camilla: A halottak napján. Egy nap, melyen ünnepet ül a kegyelet, a hála, a szeretet. Az élők felkeresik a halottakat a nyugalom csendes hazájában es e m l e k e z n ek ... a halottak hidegen mereven feküsznek a sö­tét sirban és felednek. A temető képe is olyan bús, olyan szomo­rú ; az ősz dermesztő szele rálehelte az enyé­szetet; a lehullott ákácz-lombok szomorúan­­borul­nak a sírra, mintha gyászolnák a múlandóságot. Még ezelőtt pár hónappal e szárazon zörgő ha­­raszt ott virított a magasban s most csak a csu­pasz ág áll meztelenül, lassan zúg, ha a sivító szél ide-oda lökdösi. Még ezelőtt pár hónappal az élet hajnala piroslott azon arezon, mi most sápadtan porlik a sírban, melyre hulló falevél szomorúan borul. A természet alkot és rombol. Születünk, küz­dünk meghalunk. Itt a vég. „Az élet rövid küzdés, a halál örökös nyu­galom.“ Melyik jobb, ki mondja meg?! És a könny, mit elhalt kedveseink fölött hullatunk, vájjon minő érzelemről beszél; boldogságát avagy boldogtalanságát siratjuk-e ? Nem! Önmagunkat siratjuk. * ** A temető fénytengerben úszik; a nyuga­lom hazája ünnepel........... ma van a halot­tak napja. Az élők elmennek világot gyújtani porló tetemek felett a hantokon, ezernyi ezer fénysu­gár szövi keresztül-kassul egymást, közöttük to­long az emberek nyüzsgő raja. Sokat hoz ide, egy fájó emlék, egy elmúlt szeretet és egy sír­halom. Ott ül az édes anya, meghalt gyermekének szenteli a perczeket, némán tekint a pislogó mécs­re. E parányi láng az otthon maradt tűzhely ba­rátságos fényét juttatja eszébe. Nemrég a tűzhely­nél volt az is, ki most e hantok alatt pihen. A behegedt seb újra feltörik s könnyek gördülnek végig a szomorú arezon. Itt egy öreg kesereg egyetlen istápja sírján s nincs a ki letörölje könnyeit. Oh az ilyen köny­­nyek nagyon fájdalmasak. _ Gyászos özvegy helyez koszorút egy sirra, merő tekintettel néz a hideg hantra. Szivében iszonyú érzelmek dúlnak. Az ilyen fájdalom nem sír, a bánatot a könny nem magyarázza meg. Ott vannak az árvák, szomorú arczukon keserű­ség honol. A sír nyelte be minden reménységö­ket. Kegyetlen halál, miért nem választottál jobban ? A nagy úr kriptájának homlokzata fénye­sen van kivilágítva szendergő ősök tiszteletére. Az öreg szolga babonás félelemmel vet keresztet magára, aztán kinyitja a csikorgó vasajtót. Re­kedt­ség tódul ki a szabadba, a mécsláng ide-oda lobog, mintha megszabadult szellemek lehelete érintené. Az öreg szeme pilláján egy könny re­zeg, talán a jó úr, vagy az elmúlt szép idők erü­lékéért. Koszorúkkal díszített sír mellett egy ifjú térdel, mintha hűséget esküdnék az oltár előtt, ajkai öntudatlanul rebegik , „szeretlek". Porló ked­vesének szerelmet esküszik. Szerelem, „pokol játéka te! Bíborba eipülsz a porból, porba ta­szítasz a bíborból, s lerántasz a sírba. Nálad egy vágy, egy törekvés, egy czél van és sem­mi más. * * * A temetőben egyhangú moraj terjed szét; egy ünnepélyes lassú zúgás, mintha milliók imád­koznának. Fenn a tetőn szomorú nóta hangzik; melancholikus hangja belopódzik a szív közepébe, felkorbácsolja a pihenő érzelmeket, a szív úgy el­szorul, a lelket úgy nyomja valami. Miről beszélhet e bus ének ? Halálról­­ vagy feltámadásról. öröklét­­ről-e vagy múlandóságról. Ki tudná azt megmon­dani ?. . . Férfi vagy, és erős. Bántottak szennyes rá­galmak, nem­ csüggedtél el, szembe néztél a ha­lállal, nem ijedtél meg; küzdél az élet viszontag­ságaival, nem fáradtál el, de itt nem tudsz ellen­­állani, nem bírsz uralkodni érzelmeiden. Itt az akarat megtörik s siró gyermekké lesz az erős férfi. * * * Ma van a temető ünnepe: a halottak nap­ja. Mindenki áldoz a kegyelet e szent ünnepén. . Nem, még sem. Amott egy magános sirdomb áll nincs egy fejfa, mely hirdetné lakójának kilétét. Sötét van benne, sötét van felette és olyan elha­gyott, mintha a halál után sem lennénk egyen­lők. Hát senki sincs, a­ki tégedet sötét sirhalom magáénak mondjon. Vagy tán foróbb könnyek hulltak durva göröngyödre, mint olyan sok fé­nyesen megvilágított halomra. E sírban fekszik egy árva koldus gyermek nyugvó édes­anyja. A temető kapuján nagy közönség tolong. Nyomorult koldusok csapatja áll levett kalappal az ínség, a nyomor megúszott vázai. „Könyörül­jetek, könyörüljetek." A csapat végén egy rongyokba burkolt kol­dus gyermek didereg, kezét némán nyújtja ki alamizsna után, szenvedő orczája könnytől ázik. . Oda néz a sirra, a­melyikben nyugszik, árva koldus gyermek nyugvó édes­anyja. Úgy sir, úgy zokog. Vájjon azért sir­e az árva, mert rongyain keresztül smint a hideg őszi szél, vagy talán éhe­zik, vagy mert mások elvesztett kedveseik sírját oly fényesen világítják meg, s ő még egy fagy­­gyu-gyertyát sem gyújthat annak, aki min­dene volt. * * * __________ 1 m második évfolyam. 8ZEBK£SZTÓI IRODA: i Királyutm 16. bz. hová a lap szellemi résnél be" czimzendék. Igéei évre gélévre • illetőközlemények AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DUA­­ Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: ...................IS frt. Ik­ Negyedévre . . . . 6 frt. ||| Egy hóra helyben Egyes szám­ára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. a frt. 1 frt. 340. szám. megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéziratok nem adatnak vimaaa. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. JESssd­ láLlAdéliS. Kolozsvár, hétfő, október 31, 1881 RUDÓ-HIVATAL,­­ ■Stein Janos könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés 6n nyiltteret küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gám­ond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij mindet hirdetőív után 30 kr. N.ki.jobb 6b gyakoribb hirdetés­énél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri c­ikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő — Pótválasztások. Szombaton f. hó 29-én három kerületben volt pótválasztás, melyek közöl kettőben a függetlenségi párt aratott diadalt A duna­vecsei kerületben Németh Albert, a zalaegerszegiben pedig Farkas Dániel függet­lenségeik lettek megválasztva. Ez utóbbi kerületet hódították, mivel az általános választások alkal­mával itt Trefort miniszter volt megválasztva. A baksai kerületben C­h­ori­n Ferencz m.­ellenzéki választatott meg. A választás ezen eredménye Bak­­sán a nagy lélek vásárlásnak tulajdonítható, más­felől pedig annak, hogy a függetlenségi párt itt nem fejtett ki kellő erélyt. A­ dunavecsei v­á­l­asz­tásró­l a következő­ket írják a Függetlenségnek: Németh Albert 22 szótöbbséggel képviselővé választatott. Jankovich pártja óriás erőfeszítést tett. Napok óta foly az etetés, itatás, vesztegetés. Nem kímél­tek semmi áldozatot, hogy a kormánynak biztosítsák a győzelmet Hartán, Akasztón, Egyházán. Aposta­­gon husz forintól kétszáz forintig volt a vezérszava­zatok ára. A választás előtti éjjel orgiát ült a lé­­lekvásár. A lerándult függetlenségi párt képvise­lők alig győzték számon venni az üzelmeket. Solt Szalk, Dömsöd, Dab Vecse polgárainak lelkiisme­rete ellenállott. Ezek törhetetlen phalanxként jöt­tek be óriási lelkesedéssel Verhovay, Herman, Madarász Jenő, Prónay Gábor vezetése alatt. Győ­zelmünk rettentő erkölcsi vereség a kormánypárt­­ra. Ez most vonult a lelkesült nép a Deutsch házában levő Németh elé. Németh, Mocsáry, Ver­hovay lelkes beszédeket tartanak. Mindenki lázas örömben, csak Jankovich és a kormány 16 ezer forintja sírnak. A karlovicai kongresszus vá­lasztásai, mint Újvidékről sürgönyzik, Újvidé­ken és Zomborban nov. 7-én, a baksi kerületben 6-án, Zimonyban és Karloviczon 6-án s a karlo­­viczi kerületben 10-en fognak megetetni. — A bécsi találkozás politikai jelentősége felől a berlini „Nordd Alig. Ztg.“ következő figyelemreméltó nyilatkozatot teszi: „A fennálló szerződések s a mások birtokának szigo­ru tisztelete képezi az Olaszország valamint az Ausztria-Magyarország s ezzel a német szövetsé­ges nép közt fennálló benső viszony legfőbb föl­tételét. A­mit Bécsben kezdenek, Berlinben fog­ják végezni. Az olasz király nem sok idő múltán Berlint is meglátogatja. Ezzel Itáliának az osz­trák-magyar barátságos szövetséghez való csatlako­zása kifelé is proklamálva lesz.­­ A megyék tulajdonát képező Házak adómentessége tárgyában egy Kras­­só-Szörény megyében előfordult eset alkalmából a pénzügyminiszter kimondotta, hogy azon megyei épületek, melyek egészben vagy részben a megyei tisztviselőknek bérfizetés nélkül tiszti illetmény fejében természetbeni lakásul szolgálnak, ezen ren­deltetésük tartamára a házadótól mentesen ha­­gyandók.­­ A németországi választások. Eddig 216 választás eredménye ismeretes. Meg­választatott : 20 konzervatív ; 9 szabadelvű-kon­zervatív ; 55 középpárti; 15 nemzeti szabadelvű; 19 szeczesszionista; 18 haladópárti; 6 néppárti; 4 lengyel, 10 tiltakozó párti és 10 pártikulárista. Hatvan kerületben szűkebb választás lesz szüksé­ges. s deleg­átusok a királynál. A magyar delegáczió — mint ezt már egyik távirati tudósításunk jelzi — tegnapelőtt déli 12 órakor fogadtatott ő Felsége által. A delegáczió tagjai egy órával előbb, vala­mennyien hisz­magyarban, az ülésteremben gyűl­tek össze, hol Haynald Lajos bibornok-érsek, a delegáczió elnöke felolvasta a beszédet, melyet a királyhoz intézni szándékszik, mely egyhangúlag helyben hagyatván a delegáczió testületileg a vár­iakba kocsizott, hol szokás szerint — mint ven­dég — előbb fogadtatott ő Felsége által. Azután fogadta a király az osztrák delegácziót Schmer­ling báró vezetése alatt. Haynad Lajos, a magyar delegáczió elnö­ke fogadtatás alkalmával a következő beszédet in­tézte ő Felségéhez:" Felséges cs. és kir. apostoli király! Legke­gyelmesebb urunk! Mindenkor tanúsított hűséges készséggel hó­dolva szeretett urunk és királyunk fejedelmi pa­rancsszavának, megjelentünk most is Felséged hű magyar népe országgyűlésének megválasztott kül­döttjei a közös ügyek ez évi alkotmányos tárgya­lására Bécs fejedelmi székvárosába, és legelsőbb és legfőbb teendőink egyikének ismerjük sietve­­felséged szentséges személyének örvendetes látá­sára, törhetlen hüségünk és ragaszkodásun­k adó­ját a legtiszteletteljesebb üdvözletben letenni trón­ja zsámolyára, s midőn igy cselekszünk, nem le­het nem emelkedett érzetekkel visszamerengnünk amaz ünnepélyes napokra, melyekben Felséged dicső első­szülöttje, a fenséges trónörökös-főher­­czeg dicső násza alkalmából örvendve gyülekez­tek a Felséged bölcsessége és dicsősége sugarai­ban ragyogó trón köré népei millióinak áhítattal idesereglett képviselői, hogy a fányes szülői tulaj­donoknak örökösét üdvkivánataikkal kisérjék há­zassági frigye áldásos megkötésénél a királyok­ ki­­rályának oltárához és a mi hő kívánatként töltöt­te el akkor a monarchia népének szivét és lelkét, az újra fölhangzik most is ezen országos bizott­ság minden egyes tagjának bensejében és ajkain, kérvén a Mindenhatót, hogy áldásával szentel­je meg és boldogítsa ez új házassági frigyet és tartsa meg a legkésőbbi emberkorig a felséges szülőket, hogy kedves gyermekük házassági bol­dogságának, minden családi reményei teljesedésé­nek sokáig örvendhessenek! A monarchia és a hatalmak közt Felséged bölcs szándékai szerint működő kormányának törekvései folytán is fenn­álló jó viszonyt örvendve látván ezen országos bi­zottság, benne a közbéke megőrzésének hathatós zálogát véli szemléltetni, a­mi egyrészről az em­beriség közjólétének, józan haladásának és tökéle­­teskedésének a béke malasztjai által való sikere­sebb eszközlését engedi remélnünk, másrészről ezen országos bizottság nagyjelentőségű feladatá­ra nézve sincs vonatkozás nélkül, mert végkiha­tásában — s azt hinni szeretjük — segédkezhe­­tik arra, hogy a világ békéje biztosítva lévén, megkönnyíttessenek a birodalmak és népek anya­gi tehetségével és gazdászati állapotával arányban nem lévő nagy terhek, melyek a béke meginga­tása félelmében tett rendkívüli harczi készületek­ből a seregek harczkészen tartásából háramlanak az országokra és lefogyasztják a különben produk­tívabb czélokra üdvösen beruházható anyagi erő­ket, a­mely végczélra irányult és számtalan más tereken is nyilvánuló fejedelmi bölcs gondosságot midőn hálás érzésekkel elismeri és dicsőíti ezen hódoló bizottság, másrészről számbavévén a fenn­álló hatalmassági viszonyokat és a más országok, barczi készülődései folytán, monarchiánk bizton­ságának, érdekének és hatalmi állásának megvé­désére szükséges készültség kényszerűségétől nem fog habozni abban, hogy a valódi szükség mérté­kében felajánlja a megkívántató anyagi eszközö­ket, mivel Felségedet hódoló tisztelettel biztosít­ván, egyébként királyi kegyelmét és kedvezéseit magunk és működésünk számára legalázatosabban kikérjük ! (Élénk helyeslés.) Erre ő felsége következőleg válaszolt: „Hű ragaszkodásuk e kifejezésre, valamint Lapunk jövő száma a közbe eső ünnep miatt szeredán jelenik meg

Next