Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-10-31 / 249. szám
j Blahomei koporsója. Szlávy József, az osztrák-magyar moizcina közös pénzügyminisztere egy nagyon érdekes és terjedelmes jelentést terjesztett a delegáció elé. Az előterjesztés címe: „Tájékozásul a boszniai közigazgatás jelen állapotáról.“ A jelentés azonban némileg ellenmondásban áll a tartalommal, mely nemcsak a jelent öleli föl, hanem Bosznia és Herczegovina adminisztratiójának szervezését az occupatiótól kezdve a jelen év elejéig. Az előterjesztéshez egy zárszámadás forma járul, mely Bosznia és Herczegovina budgetjét tünteti fel 1880-ból. Az egész előterjesztés érdekes világot vet arra a viszonyra, melyben Magyarország e drága vérrel és pénzzel megszerzett tartományokhoz áll, és jellemző fényt vet arra az osztrák politikára, mely máig sem mondott le arról a pretendált hivatásáról, hogy Keleten a „culturát“ terjeszsze. Nem érzünk sem kedvet, sem hivatást magunkban, hogy érdemleges bírálatot mondjunk Szlávy közös pénzügyminiszter jelentése fölött. Az occupált tartományok történelmi, és helyi viszonyainak alapos és részletes ismerete és az előterjesztés alapjául szolgáló adatok hiányában könnyen igazságtalanságra tévedhetnénk verdiktünkben. Ismertetni sem szándékunk e jelentést. Minek soroljuk fel, hogy miként rendezték be, Bécsből vett osztrák mintára, a boszniai központi kormányt Szarajevóban ? hogy hány ,Regierungs-Bitthu-ból áll a kormány? hogy miféle és mekkora nehézségekkel kellett megküzdeni a közös pénzügyminisztériumnak •— amint ezt meglehetős önteltséggel az előterjesztésben minduntalan hangsúlyozza, — a derék bosnyákok és herczegorczok ránezbaszedésével? hogy miként organizálják a két tartomány közigazgatását, justitiáját, pénzügyi administratióját? s hogy hány adóhivatalokra és pénzügyőrre van Szlávy József excellentiájának szüksége e czélból? De ha nem is ereszkedünk ez előterjesztés meritális ismertetésébe és kritikájába, két megjegyzést egész általánosságban nem nyomhatunk el magunkban. Ránk, s úgy hisszük, minden magyar emberre olyan benyomást tett első pillanatra ez előterjesztés, mintha valami varázshatalom egyszerre csak visszahelyezett volna az 1850-es évek elején Magyarországba. Akkoron az istenben boldogult Bach és kollegái is vittek véghez ilyforma reorganisatiót Magyarországon. Mindent felforgattak, mert hiszen mindent „ázsiai“ állapotban találtak nálunk is, mint ők állították, miként állítja most Szlávy József előterjesztése a török birodalomtól elkaparintott két országocskáról. Minket, Magyarországot is elárasztott az osztrák czivilizáló és germanizáló reformpolitika az idegen tisztviselők sáskaseregével, törvények, pátensek és rendeletek egész özönével, szokásainkkal, életözletünkkel, legdrágább nemzeti érdekeinkkel homlokegyenest ellenkező intézményekkel. Szóval nyakig úsztunk az osztrák kultúra áldásaiban. Az osztrák centralisták most ezt az országboldogító cultur-missiót Boszniában és Herczegovinában hozzák alkalmazásba. Olvassa el csak bárki a közös pénzügyminisztérium előterjesztését s első olvasásra arra a meggyőződésre fog jönni, hogy azokban az occupált tartományokban épen az a hagyományos osztrák szellem, ugyanolyan, mindent a germanisatio és osztrák centralismus érdekében kizsákmányoló elemek ütötték föl sátorfájukat, mint egykoron nálunk. Az előterjesztés a kormányzat majd mindenik ágazatánál azzal áll elő, hogy a korábbi török rendszer, a korábbi intézmények olyan hiányosak és czélszerűtlenek voltak, hogy azokat, a „modern“ kormányzat követelményei szempontjából nem lehetett tovább is fenntartani, hogy a korábbi török tisztviselők egy része elmenekült volt az országból, az otthon maradottak pedig részben, az intézményekkel járó ismeretek hiányában, nagyobbára nem voltak alkalmazhatók. S ilyetén mentegetődzés mellett aztán lépten-nyomon, majd minden kormányzati ágazatnál azzal a megjegyzéssel találkozunk a jelentésben, hogy a monarchiából kellett kellő erőket requirálni. Hát hiszen ismerjük mi ezt az osztrák fogást az 50-es évekből nagyon jól! Érdekes ránk, Magyarországra nézve, megtudni azt is e jelentésből, hogy mi is áldoztunk és áldozunk ugyan vérünkkel és pénzünkkel azoknak a szerencsétlen szláv tartományoknak az elfoglalására és megtartására. Ámde azért Magyarország államisága, a magyar nemzeti érdek épen semmi kifejezésre sem talál Bosznia Herczegovina reorganisatiójánál. Először is a kormányzat hivatalos nyelve: a német! íme milyen dicsően nyilvánul e tekintetben is Ausztriával való egyenrangúságunk, az a nagyszerű dualismus! Hanem persze, két hivatalos nyelvet nem is lehet alkalmazni a kormányzásban ; mi természetesebb tehát, hogy a magyar fiúk vére ontásával és a magyar polgárok millióival is acquirált tartományok hivatalos nyelve — az osztrák német legyen ? ! Csodálatos is, egyébként,ezeknek az occupált tartományoknak az államjogi helyzete. Valóságos Mahomed koporsója: lebeg ég és föld között a semmiségben. Nemzetközi jog, a borlini szerződés szerint Ausztria Nagy,Írországnak csak occupátióra van joga. De a diplomáczia jezsuitizmusa jónak látta meg nem határozni, hogy mi történjék e tartományokkal, ha a rendet helyreállítottuk bennök. Visszaadjuk e Törökországnak ? s ingyen-e vagy költségeink megtérítése mellett és mikor adjuk vissza, hány év múlva a reformmunka befejezése után ? Vagy pedig osztrák souvorainitás alatt majd á lá Bulgária autonóm osztrák-magyar provinczia lesz-e belőle? Avagy hát miféle terület is az a Bosznia és Herczegovina? a magyar királyi vagy osztrák császári korona alatt álló? Eh!különben mit bajlódunk mi gyarló alattvalói eszünkkel ilyen dolgok miatt? Hiszen megmondta nemrég is egy angol világlap, és a Kelet, mint jó közös-ügyes újság az angol lap czikkét egész terjedelmében reprodukálta , hogy az osztrák császár akkor, midőn országainak alkotmányos engedményeket tett, de a béke és had jogát, valamint a külügyeket magának tartotta fenn, épen olyan absolutismust öntött törvényes, alkotmányos formán, mint a milyen hajdan s az idők kezdete óta volt az osztrák kormányzat. Nos, hát mit törődjünk mi Mahomed koporsójával ?! Nem elég áldás és dicsőség-e, hogy arra a szép tartományra, occupationális költségek czimén az osztrák sógorral együtt 6 milliót fizetünk évenkint s ebből csaknem két millióért, egyes-egyedül Magyarországra esik ?! TÁFÓCZA,. Temetői hangok. (Halottak estéje, 1881.) I. Apám, apám! ha tudtad volna Hogy’ él, mit szenved gyermeked? Daczoltál volna a halállal, S nem hagysz magamra engemet. Kit éltednél jobban szerettél, S kinek te voltál mindene; Egyedül áll e nagy világon Csak könnye, baja van vele. Avagy talán lelked megérzé, Mit el nem mondhatok neked, S egyetlen lányod szenvedésén Nemes, nagy szived megrepedt?! Ha igy van, mért, oh mért nem adtad kezed halálos ágyadon Hogy elvigyél ? . . . Oly jól esett von’ Küzdés után a nyugalom. Apám, apám! Az éji csndben könnyek között két gyermeked: Oh nyújtsd kezed egy jobb világból, ne hívj magadhoz engemet! . . . II. Lelkem felét zárták emirhalomba, Másik fele bolyong a föld felett. Oh, lelkem édes, elszakadt darabja! Heggyé lenni mikor fogok veled? . . • in. Mélyen . . . mélyen leástak szép halottam Hideg, kemény földet raktak reád; Zápor gyanánt hulljon bár könnyem árja, Nem jut belőle egy csöpp sem le rád. IV. Halott a sírban ... ás halott a síron . . . Te bennt,án kívül drága angyalom! Te rajtad dúl a senyvedés hatalma, Az én szivemben dúl a fájdalom . . . V. Halld . . . kong az óra, lassú, tompa hangon . . . Éjfélt susog a temetői szél . . . Felhőbe rejti még a hold is arczát, — A holtak országára nézni fél . . . Magunk vagyunk . . . te, én és a halottak, Fáradtan állok sirhalmad felett, És várom . . . várom jöttödet remegve, Hogy nyughelyedre térhessek veled!... B. Borosnyay Camilla: A halottak napján. Egy nap, melyen ünnepet ül a kegyelet, a hála, a szeretet. Az élők felkeresik a halottakat a nyugalom csendes hazájában es e m l e k e z n ek ... a halottak hidegen mereven feküsznek a sötét sirban és felednek. A temető képe is olyan bús, olyan szomorú ; az ősz dermesztő szele rálehelte az enyészetet; a lehullott ákácz-lombok szomorúanborulnak a sírra, mintha gyászolnák a múlandóságot. Még ezelőtt pár hónappal e szárazon zörgő haraszt ott virított a magasban s most csak a csupasz ág áll meztelenül, lassan zúg, ha a sivító szél ide-oda lökdösi. Még ezelőtt pár hónappal az élet hajnala piroslott azon arezon, mi most sápadtan porlik a sírban, melyre hulló falevél szomorúan borul. A természet alkot és rombol. Születünk, küzdünk meghalunk. Itt a vég. „Az élet rövid küzdés, a halál örökös nyugalom.“ Melyik jobb, ki mondja meg?! És a könny, mit elhalt kedveseink fölött hullatunk, vájjon minő érzelemről beszél; boldogságát avagy boldogtalanságát siratjuk-e ? Nem! Önmagunkat siratjuk. * ** A temető fénytengerben úszik; a nyugalom hazája ünnepel........... ma van a halottak napja. Az élők elmennek világot gyújtani porló tetemek felett a hantokon, ezernyi ezer fénysugár szövi keresztül-kassul egymást, közöttük tolong az emberek nyüzsgő raja. Sokat hoz ide, egy fájó emlék, egy elmúlt szeretet és egy sírhalom. Ott ül az édes anya, meghalt gyermekének szenteli a perczeket, némán tekint a pislogó mécsre. E parányi láng az otthon maradt tűzhely barátságos fényét juttatja eszébe. Nemrég a tűzhelynél volt az is, ki most e hantok alatt pihen. A behegedt seb újra feltörik s könnyek gördülnek végig a szomorú arezon. Itt egy öreg kesereg egyetlen istápja sírján s nincs a ki letörölje könnyeit. Oh az ilyen könynyek nagyon fájdalmasak. _ Gyászos özvegy helyez koszorút egy sirra, merő tekintettel néz a hideg hantra. Szivében iszonyú érzelmek dúlnak. Az ilyen fájdalom nem sír, a bánatot a könny nem magyarázza meg. Ott vannak az árvák, szomorú arczukon keserűség honol. A sír nyelte be minden reménységöket. Kegyetlen halál, miért nem választottál jobban ? A nagy úr kriptájának homlokzata fényesen van kivilágítva szendergő ősök tiszteletére. Az öreg szolga babonás félelemmel vet keresztet magára, aztán kinyitja a csikorgó vasajtót. Rekedtség tódul ki a szabadba, a mécsláng ide-oda lobog, mintha megszabadult szellemek lehelete érintené. Az öreg szeme pilláján egy könny rezeg, talán a jó úr, vagy az elmúlt szép idők erülékéért. Koszorúkkal díszített sír mellett egy ifjú térdel, mintha hűséget esküdnék az oltár előtt, ajkai öntudatlanul rebegik , „szeretlek". Porló kedvesének szerelmet esküszik. Szerelem, „pokol játéka te! Bíborba eipülsz a porból, porba taszítasz a bíborból, s lerántasz a sírba. Nálad egy vágy, egy törekvés, egy czél van és semmi más. * * * A temetőben egyhangú moraj terjed szét; egy ünnepélyes lassú zúgás, mintha milliók imádkoznának. Fenn a tetőn szomorú nóta hangzik; melancholikus hangja belopódzik a szív közepébe, felkorbácsolja a pihenő érzelmeket, a szív úgy elszorul, a lelket úgy nyomja valami. Miről beszélhet e bus ének ? Halálról vagy feltámadásról. öröklétről-e vagy múlandóságról. Ki tudná azt megmondani ?. . . Férfi vagy, és erős. Bántottak szennyes rágalmak, nem csüggedtél el, szembe néztél a halállal, nem ijedtél meg; küzdél az élet viszontagságaival, nem fáradtál el, de itt nem tudsz ellenállani, nem bírsz uralkodni érzelmeiden. Itt az akarat megtörik s siró gyermekké lesz az erős férfi. * * * Ma van a temető ünnepe: a halottak napja. Mindenki áldoz a kegyelet e szent ünnepén. . Nem, még sem. Amott egy magános sirdomb áll nincs egy fejfa, mely hirdetné lakójának kilétét. Sötét van benne, sötét van felette és olyan elhagyott, mintha a halál után sem lennénk egyenlők. Hát senki sincs, aki tégedet sötét sirhalom magáénak mondjon. Vagy tán foróbb könnyek hulltak durva göröngyödre, mint olyan sok fényesen megvilágított halomra. E sírban fekszik egy árva koldus gyermek nyugvó édesanyja. A temető kapuján nagy közönség tolong. Nyomorult koldusok csapatja áll levett kalappal az ínség, a nyomor megúszott vázai. „Könyörüljetek, könyörüljetek." A csapat végén egy rongyokba burkolt koldus gyermek didereg, kezét némán nyújtja ki alamizsna után, szenvedő orczája könnytől ázik. . Oda néz a sirra, amelyikben nyugszik, árva koldus gyermek nyugvó édesanyja. Úgy sir, úgy zokog. Vájjon azért sire az árva, mert rongyain keresztül smint a hideg őszi szél, vagy talán éhezik, vagy mert mások elvesztett kedveseik sírját oly fényesen világítják meg, s ő még egy fagygyu-gyertyát sem gyújthat annak, aki mindene volt. * * * __________ 1 m második évfolyam. 8ZEBK£SZTÓI IRODA: i Királyutm 16. bz. hová a lap szellemi résnél be" czimzendék. Igéei évre gélévre • illetőközlemények AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DUA Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: ...................IS frt. Ik Negyedévre . . . . 6 frt. ||| Egy hóra helyben Egyes számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. a frt. 1 frt. 340. szám. megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéziratok nem adatnak vimaaa. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. JESssd láLlAdéliS. Kolozsvár, hétfő, október 31, 1881 RUDÓ-HIVATAL, ■Stein Janos könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés 6n nyiltteret küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gámond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij mindet hirdetőív után 30 kr. N.ki.jobb 6b gyakoribb hirdetésénél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri cikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő — Pótválasztások. Szombaton f. hó 29-én három kerületben volt pótválasztás, melyek közöl kettőben a függetlenségi párt aratott diadalt A dunavecsei kerületben Németh Albert, a zalaegerszegiben pedig Farkas Dániel függetlenségeik lettek megválasztva. Ez utóbbi kerületet hódították, mivel az általános választások alkalmával itt Trefort miniszter volt megválasztva. A baksai kerületben Chorin Ferencz m.ellenzéki választatott meg. A választás ezen eredménye Baksán a nagy lélek vásárlásnak tulajdonítható, másfelől pedig annak, hogy a függetlenségi párt itt nem fejtett ki kellő erélyt. A dunavecsei választásról a következőket írják a Függetlenségnek: Németh Albert 22 szótöbbséggel képviselővé választatott. Jankovich pártja óriás erőfeszítést tett. Napok óta foly az etetés, itatás, vesztegetés. Nem kíméltek semmi áldozatot, hogy a kormánynak biztosítsák a győzelmet Hartán, Akasztón, Egyházán. Apostagon husz forintól kétszáz forintig volt a vezérszavazatok ára. A választás előtti éjjel orgiát ült a lélekvásár. A lerándult függetlenségi párt képviselők alig győzték számon venni az üzelmeket. Solt Szalk, Dömsöd, Dab Vecse polgárainak lelkiismerete ellenállott. Ezek törhetetlen phalanxként jöttek be óriási lelkesedéssel Verhovay, Herman, Madarász Jenő, Prónay Gábor vezetése alatt. Győzelmünk rettentő erkölcsi vereség a kormánypártra. Ez most vonult a lelkesült nép a Deutsch házában levő Németh elé. Németh, Mocsáry, Verhovay lelkes beszédeket tartanak. Mindenki lázas örömben, csak Jankovich és a kormány 16 ezer forintja sírnak. A karlovicai kongresszus választásai, mint Újvidékről sürgönyzik, Újvidéken és Zomborban nov. 7-én, a baksi kerületben 6-án, Zimonyban és Karloviczon 6-án s a karloviczi kerületben 10-en fognak megetetni. — A bécsi találkozás politikai jelentősége felől a berlini „Nordd Alig. Ztg.“ következő figyelemreméltó nyilatkozatot teszi: „A fennálló szerződések s a mások birtokának szigoru tisztelete képezi az Olaszország valamint az Ausztria-Magyarország s ezzel a német szövetséges nép közt fennálló benső viszony legfőbb föltételét. Amit Bécsben kezdenek, Berlinben fogják végezni. Az olasz király nem sok idő múltán Berlint is meglátogatja. Ezzel Itáliának az osztrák-magyar barátságos szövetséghez való csatlakozása kifelé is proklamálva lesz. A megyék tulajdonát képező Házak adómentessége tárgyában egy Krassó-Szörény megyében előfordult eset alkalmából a pénzügyminiszter kimondotta, hogy azon megyei épületek, melyek egészben vagy részben a megyei tisztviselőknek bérfizetés nélkül tiszti illetmény fejében természetbeni lakásul szolgálnak, ezen rendeltetésük tartamára a házadótól mentesen hagyandók. A németországi választások. Eddig 216 választás eredménye ismeretes. Megválasztatott : 20 konzervatív ; 9 szabadelvű-konzervatív ; 55 középpárti; 15 nemzeti szabadelvű; 19 szeczesszionista; 18 haladópárti; 6 néppárti; 4 lengyel, 10 tiltakozó párti és 10 pártikulárista. Hatvan kerületben szűkebb választás lesz szükséges. s delegátusok a királynál. A magyar delegáczió — mint ezt már egyik távirati tudósításunk jelzi — tegnapelőtt déli 12 órakor fogadtatott ő Felsége által. A delegáczió tagjai egy órával előbb, valamennyien hiszmagyarban, az ülésteremben gyűltek össze, hol Haynald Lajos bibornok-érsek, a delegáczió elnöke felolvasta a beszédet, melyet a királyhoz intézni szándékszik, mely egyhangúlag helyben hagyatván a delegáczió testületileg a váriakba kocsizott, hol szokás szerint — mint vendég — előbb fogadtatott ő Felsége által. Azután fogadta a király az osztrák delegácziót Schmerling báró vezetése alatt. Haynad Lajos, a magyar delegáczió elnöke fogadtatás alkalmával a következő beszédet intézte ő Felségéhez:" Felséges cs. és kir. apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Mindenkor tanúsított hűséges készséggel hódolva szeretett urunk és királyunk fejedelmi parancsszavának, megjelentünk most is Felséged hű magyar népe országgyűlésének megválasztott küldöttjei a közös ügyek ez évi alkotmányos tárgyalására Bécs fejedelmi székvárosába, és legelsőbb és legfőbb teendőink egyikének ismerjük sietvefelséged szentséges személyének örvendetes látására, törhetlen hüségünk és ragaszkodásunk adóját a legtiszteletteljesebb üdvözletben letenni trónja zsámolyára, s midőn igy cselekszünk, nem lehet nem emelkedett érzetekkel visszamerengnünk amaz ünnepélyes napokra, melyekben Felséged dicső elsőszülöttje, a fenséges trónörökös-főherczeg dicső násza alkalmából örvendve gyülekeztek a Felséged bölcsessége és dicsősége sugaraiban ragyogó trón köré népei millióinak áhítattal idesereglett képviselői, hogy a fányes szülői tulajdonoknak örökösét üdvkivánataikkal kisérjék házassági frigye áldásos megkötésénél a királyok királyának oltárához és a mi hő kívánatként töltötte el akkor a monarchia népének szivét és lelkét, az újra fölhangzik most is ezen országos bizottság minden egyes tagjának bensejében és ajkain, kérvén a Mindenhatót, hogy áldásával szentelje meg és boldogítsa ez új házassági frigyet és tartsa meg a legkésőbbi emberkorig a felséges szülőket, hogy kedves gyermekük házassági boldogságának, minden családi reményei teljesedésének sokáig örvendhessenek! A monarchia és a hatalmak közt Felséged bölcs szándékai szerint működő kormányának törekvései folytán is fennálló jó viszonyt örvendve látván ezen országos bizottság, benne a közbéke megőrzésének hathatós zálogát véli szemléltetni, ami egyrészről az emberiség közjólétének, józan haladásának és tökéleteskedésének a béke malasztjai által való sikeresebb eszközlését engedi remélnünk, másrészről ezen országos bizottság nagyjelentőségű feladatára nézve sincs vonatkozás nélkül, mert végkihatásában — s azt hinni szeretjük — segédkezhetik arra, hogy a világ békéje biztosítva lévén, megkönnyíttessenek a birodalmak és népek anyagi tehetségével és gazdászati állapotával arányban nem lévő nagy terhek, melyek a béke megingatása félelmében tett rendkívüli harczi készületekből a seregek harczkészen tartásából háramlanak az országokra és lefogyasztják a különben produktívabb czélokra üdvösen beruházható anyagi erőket, amely végczélra irányult és számtalan más tereken is nyilvánuló fejedelmi bölcs gondosságot midőn hálás érzésekkel elismeri és dicsőíti ezen hódoló bizottság, másrészről számbavévén a fennálló hatalmassági viszonyokat és a más országok, barczi készülődései folytán, monarchiánk biztonságának, érdekének és hatalmi állásának megvédésére szükséges készültség kényszerűségétől nem fog habozni abban, hogy a valódi szükség mértékében felajánlja a megkívántató anyagi eszközöket, mivel Felségedet hódoló tisztelettel biztosítván, egyébként királyi kegyelmét és kedvezéseit magunk és működésünk számára legalázatosabban kikérjük ! (Élénk helyeslés.) Erre ő felsége következőleg válaszolt: „Hű ragaszkodásuk e kifejezésre, valamint Lapunk jövő száma a közbe eső ünnep miatt szeredán jelenik meg